ACTA A C A D E M I A E P A E D A l G O G t C A E A G K I E N S I S NOVA S E R I E S T O M X. T "
• ] ' AZ EGRI HO SI MIINH
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
KG E R . H U N G A K IA J 9 7 2
AZ EGRI HO SI MINH T A N Á R K É P Z Ő FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI X.
ACTA A C A D E M I A E P A E D A G O G I C A E A G R I E N S I S NOVA S E R I E S TOM x 7
AZ
EGRI HO SI MINH
TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI
X.
EGEH, HUNGÁRIA
1 9 7 2
A szerkesztő bizottság
DR. BAKOS JÓZSEF, DR. BENDE SÁNDOR, DR. BIHARI JÓZSEF, BLASKÓ JÁNOS, F R I E D R I C H N É DR. KOVÁCS IRÉN, DR. KÖVES JÓZSEF,
DR. MÁTRAI TIBOR, DR. NAGY SÁNDOR, RADOS MIHÁLY, DR. ZOMBOR ZOLTÁN
Szerkesztő — Redigit
DR. KÖVES J Ó Z S E F
Felelős kiadó:
DR. SZŰCS LÁSZLÓ
I.
T A N U L M Á N Y O K AZ OKTATÁS ÉS N E V E L É S K É R D É S E I R Ő L
HEVES MEGYEI ADATOK
A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZETI MOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ (1945-1948.)
FRIEDR1CHNÉ DR. KOVÁCS IRÉN—SZECSKÓ KÁROLY (Közlésre érkezett: 1971. december 2.)
A Tanácsköztársaság leverése u t á n kialakuló e l l e n f o r r a d a l m i r e n d s z e r szétzúzta az 1918—19-es f o r r a d a l m a k időszakában létrehozott m a g y a r pedagógus szakszervezeti mozgalmat. 1920 és 1945 között, az 1921 d e c e m - b e r é b e n megkötött Bethlen—Peyer paktum alapján, h a z á n k b a n a p e d a g ó - gusoknak n e m volt szakszervezete [1].
Heves m e g y é b e n is, az országos viszonyokhoz hasonlóan k ü l ö n f é l e tanító és t a n á r e g y e s ü l e t e k t e v é k e n y k e d t e k . Ezek a h á b o r ú s évek f o l y a m á n széthullottak, s a felszabadulást követő h ó n a p o k b a n nem volt erejűik az ú j j á s z SíiT v cző eV ;e.
Még f o l y t a k a harcok, még n e m szabadult fel az ország teljes egészé- ben, amikor a felszabadult t e r ü l e t e k e n a f o r r a d a l m i szellemű pedagógusok vezetésével l é t r e j ö t t e k az első pedagógus szakszervezeti csoportok. 1945.
f e b r u á r 2-án m e g a l a k u l t a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Országos K ö z p o n t j a is. Ez a t é n y a pedagógus szakszervezet tényleges m e g - alakulását is jelentette. A Pedagógusok Szakszervezete f e b r u á r 15-én levélben j e l e n t e t t e be csatlakozását a Szakszervezetek Országos T a n á - csához [2],
A pedagógus szakszervezeti mozgalom felszabadulás u t á n i t ö r t é n e t é - nek első jelentős f e j e z e t e a népi d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m időszakára esett.
A t ö r t é n e l e m a szakszervezeti mozgalom számára is f e l t e t t e a k é r d é s t : a ki-kit győz le h a r c b a n milyen t ö r t é n e l m i szerepet vállal. A Pedagógusok Szakszervezete e k é r d é s r e helyes választ adott. Igen bonyolult k ö r ü l m é - nyek között s éles h a r c b a n a reakció ellen az ú j j á é p í t é s és az ú j t á r s a - dalmi r e n d mellett foglalt állást.
A pedagógusok zöme k i á b r á n d u l t a klerikális és fasiszta ideológiából.
Nagy részük még nem vált u g y a n t u d a t o s a n az ú j t á r s a d a l m i rend h í v é v é
— de e l j u t o t t odáig, hogy megelégelte az „országgyarapító" politikát [3].
A szakszervezeti mozgalom korabeli történetéről n a g y o n kevés m e g y e i f o r r á s a n y a g m a r a d t f e n n .
M e g y é n k b e n az első pedagógus szakszervezeti csoport Egerben a l a k u l t meg az 1945. j a n u á r 14-e előtti n a p o k b a n . Az alakulás pontos i d ő p o n t j á t nem t u d j u k . Az Igazság című lap j a n u á r 14-i számában h í r t adott arról, 7
hogy Egerben megalakult a Köznevelők Szabad Szervezete [4], A szabad szervezeten szakszervezetet kell értenünk. A szakszervezet létrehozásának előkészítő munkálataiban f o n t o s szerepe volt az MKP városi szervezetének és a nemzeti bizottságnak [5]. Az alakuló ülésen sok pedagógus megjelent.
Az összegyűlteket Csirmaz Dezső, az M K P megyei titkára üdvözölte. Majd Karclos László, az MKP helyi szervezetének vezetőségi tagja hosszabb beszédben f e j t e g e t t e a pedagógus szakszervezet megalakításánaik fontos- ságát. Vázolta, hogy a felszabadulás lehetővé tette egy új, haladóbb társa- dalmi rend megteremtését Magyarországon. Ennek egyik fő feltételét a magyar társadalom demokratizálásában jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy ,,ez a feladat h á r u l a köznevelőkre is, s e feladat teljesítését k í v á n j a szol- gálni a Szabad Szakszervezet . . ."
Az alakuló ülésen megválasztották a szakszervezet vezetőségét is.
Elnöke dr. Tóth József jogakadémiai dókén lett. Titkára Ebergényi Tibor kereskedelmi iskolai tanár és Kállay István állami elemi isikolai igazgató.
Jegyzővé Virágvölgyi Béla középiskolai t a n á r t választották. Később a ket- tős titkári funkciót megszüntették, és csak egy titkárt választottak. Az egri szervezet titkári f u n k c i ó j á t hosszú ideig Darvas Andor gimnáziumi tanár töltötte be. A szakszervezeti csoport vezetőségének összetétele azt mutatja, hogy a szakszervezet összefogta az alsó-, közép- és a felsőfokú iskolák nevelőit. A felszabadulás előtt ezzel ellentétes szervezési elv érvé- nyesült, az egyes iskolatípusoknak megfelelően differenciálódott. Akkor különféle egyesületekbe t ö m ö r ü l t e k az alsó-, közép- és felsőfokú t a n i n t é - zetek tanítói és tanárai. Ez erőiket szétforgácsolta és merev válaszfalat vont közéjük.
Az alakuló ülés végén dr. Tóth József így summázta a nevelök fel- adatát: ,,A köznevelői r e n d akkor találja meg igazán önmagát, s akkor teljesíti maradéktalanul Oktató-nevelő hivatását, ha mindenek előtt ön- maga mélységes demokratikus szellemmel van telve, s ha másfelől ezt a szellemet impregnálja a rábízott i f j ú s á g b a " [6].
A megye másik városában, Gyöngyösön, 1945. június 21-én alakult raeg a helyi pedagógus szaíkszervezet. A megalakulást június 12-én elő- készítő megbeszélés előzte meg. A június 21-i alakuló gyűlésen sor került a vezetőség megválasztására és a program elfogadására. A pedagógus szakszervezeti csoport elnöke dr. Csengő Nándor, gimnáziumi igazgató lett, a titkára Bán Imre gimnáziumi t a n á r . P r o g r a m j u k b a n így jelölték meg a szakszervezet f e l a d a t a i t : ,,A m a g y a r nevelői k a r erkölcsi, anyagi érdekeinek védelme, a tiszta demokratikus szellem mélyítése az iskola életében, az iskolai r e f o r m o k megvitatása, a közéleti tisztesség, a munika védelme, a képesség érvényesülésének biztosítása, az iskolán kívüli ne- velés munkálása, a nevelői m u n k a megbecsülésének mélyítése, a szegény tehetséges tanulók t a n í t á s á n a k támogatása, a pedagógiai kar bekapcso- lása a demokratikus közéletbe" [7].
A megye községeiben 1945—1946 folyamán m i n d e n ü t t létrejöttek az iskolákban a helyi szakszervezeti csoportok. Ezzel párhuzamosan kialakult a járási és a megyei vezető szervezet. A pedagógus szakszervezet első me- gyei titkára Eördögh Ernő tanító volt. Őt 1945-ben az M K P megyei szer- vezete is támogatta a t i t k á r i funkcióval való megbízásban. Amikor Eör-
8
ciögh Ernőt a szakszervezeti központ Budapestre vitte, Tanner József volt egerszalóki tanítót bízták meg a megyei titkári teendők ellátásával.
Tanner lelkes híve volt az ú j típusú iskola és az ú j típusú nevelő for- málásának. Harcos cikkeivel is szolgálta a haladó szellemű köznevelés ügyét. A tanév küszöbén című cikkében például ezeket olvashatjuk: ,,Mi hiszünk a tanítóság erejében, tudásában, jó szándékában. Tudjuk, hogy e l é r j ü k a kitűzött célt. T u d j u k , hogy ú j szellem j á r j a át az iskolák ter- meit, a tanév kezdetén ú j alapokon, ú j pedagógiai m u n k a i n d u l . . . de t u d j u k a nevelés terén is v a n n a k akadályozó erők. A múlt akarói. Ezek- nek Gallilei szavait idézzük anélkül, hogy esküjét is elmondanánk. És mégis mozog a föld . . . Hinni, hinnie kell {a nevelőnek) — a demokrácia szépségében, tisztaságában, a kezdeti nehézségek ellenére is."
Tanner Józsefet 1947. j a n u á r 1-én 6 hónapos pártiskolára küldték.
Helyettesítésével a Pedagógusok Szakszervezete Országos Központja Sályi János gyöngyösi nevelőt bízta meg. Majd amikor Tanner Józsefet a fel- sőbb pártszervek más beosztásba helyezték, felmerült a megyei titkári állás rendezésének kérdése. Ez annál is inkább fontos volt, mert a peda- gógus szakszervezetre ú j a b b nehéz feladatok megoldása várt. Például az általános iskola teljes kiépítése, az egységes állami általános iskola meg- teremtése, az új tankönyvek bevezetése stb. Az eddigi megyei titkárok mivel sok más egyéb elfoglaltságuk volt, nem t u d t a k a pedagógus prob- lémák minden ágával foglalkozni. Szükséges volt egy olyan megyei titkár választása, aki idejének nagy részét a megyei nevelők ügyével való fog- lalkozásra fordítja. 1947 tavaszán két jelölt volt a megyei titkári funkció- ra. Az egyik Sályi János, aki már 1947. január 1-től megbízott megyei titkár volt, a másik Özcly Béla, az Egri Érseki Tanítóképző Intézet Gya- korló Iskolájának tanítója. Sályi megválasztását támogatta az MKP me- gyei szervezete és a haladó szellemű tanítóság, Ózdy Béla mellett pedig az Egri Érseki Tanítóképző és a konzervatív vallásos nevelők kardoskod-
tak. Végül is a haladó erők kerültek ki győztesen, és Sályi Jánost válasz- tották meg [8], Ö 1949-ig töltötte be a pedagógusok szakszervezete megyei titkári funkcióját [9],
A felszabadulást követően egyik legsürgősebb feladat volt a nevelők demokratikus szellemű átképzése. Meg kellett ismertetni a nevelőkkel a kialakuló ú j társadalmi rend vezérlő eszméit és célkitűzéseit. Különösen
fontos volt ez megyénkben, ahol a felszabadulás előtt az iskolák több mint 80 százaléka egyházi kézen volt, s a nevelők körében igen széles körű volt a klerikális befolyás, a vallásos világnézet hatása.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1945 tavaszán 56002/1945.
VKM sz. rendeletével kötelezővé tette országszerte a nevelők átképzésé- nek megkezdését. Indulásként 4—6 napos átképző t a n f o l y a m szervezését javasolta. A miniszteri rendelet végrehajtásában alapvető szerepet szán- tak a pedagógusok szakszervezetének és a nemzeti bizottságoknak. A h a - ladó szellemű nevelők a sajtó lapjain is hangot adtak az iskolai nevelés és a nevelők átformálódása fontosságának. Darvas Andor, az egri csoport titkára az Igazság című lap 1945. április 8-i számában Iskola és szellem című cikkében például így írt: ,, . . .köznevelésünk sürgős és alapos át- szervezésre szorul" [10]. A nevelők átképzése Egerben indult meg először.
9
Az Egri Köznevelök Szakszervezete a rendelet értelmében az iskolaigaz- gatókkal tárgyalta meg a nevelők átképzésének kérdését. 1945. április 12-i ülésén egyhangúlag javasolta a nemzeti bizottságnak, hogy „az á t - képző tanfolyam ne iskolánként, hanem a szakszervezet keretében együt- tesen szerveztessék meg m á j u s 2—5-ón". Javasolták, hogy az első h á r o m napon bel- és külpolitikai kérdésekről t a r t s a n a k előadásokat. Külön a t a - nárok és külön a tanítók részére. A negyedik napon pedig a tanítóknak és a tanároknak közösen t a r t s a n a k előadást. A pedagógus szakszervezet helyi csoportja ezenkívül még hetenként egy-egy előadás megtartását tervezte az átképző t a n f o l y a m t ó l függetlenül [11].
A nemzeti bizottság április 14-i ülésén megtárgyalta és bizonyos m ó - dosításokkal elfogadta a szakszervezet által javasolt programot [12], A vég- leges tematika így alakult:
Május 2.
Alapvetés
Ű j világ küszöbén (bevezető), dr. Tóth József egyetemi magántanár, a Köznevelők Szabad Szakszervezete elnöke.
1. Korforduló
Előadó: Ebergényi Tibor kereskedelmi középiskolai tanár 2. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front p r o g r a m j a
Előadó: Millassyn Kornél Heves vármegye főispánja 3. A fegyverszüneti egyezmény alapelvei
Előadó: Csirmaz Dezső nemzetgyűlési képviselő Május 3.
(Belpolitika)
4. A társadalmi átalakulás követelményei
Előadó: Darvas A n d o r állami gimnáziumi t a n á r 5. Gazdasági életünk átalakításának követelményei
Előadó: Szabó Sándor Heves vármegye közellátási és termelési biztosa
6. A politikai átalakulás szükségessége
Előadó: Négyessy Árpád nemzetgyűlési képviselő Május 4.
(Külpolitika)
7. A magyarság világhelyzete
Előadó: Hegyi Kapisztrán, a Cisztercita Gimn. igazgatója 8. A fegyverszüneti egyezmény külpolitikai követelményei
Előadó: dr. K a r d o s László, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke 9. Jövendő külpolitikánk irányvonalai
Előadó: dr. K a r d o s László, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke
10
Május 5.
(Szintézis)
a) A tanárok számára:
10. a) A tanár önvizsgálata a múlt és jövő határán
Előadó: dr. Földi Ágoston állami gimnáziumi tanár 11. a) A tanár világnézeti és politikai állásfoglalása
Előadó: dr. Ágoston Julián, a Cisztercita Gimnázium alsó tago- zatának igazgatója
12. a) A t a n á r a nemzet újjáépítésében
Előadó: Ebergényi Tibor kereskedelmi középiskolai t a n á r b) A tanítók részére:
10. b) A tanító önvizsgálata a múlt és jövő h a t á r á n Előadó: dr. OttJlák Ernő középiskolai tanár 11. b) A tanító világnézeti és politikai állásfoglalása
Előadó: dr. Lévai József tanügyi fogalmazó 12. b) A tanító a nemzet újjáépítésében
Előadó: Eördögh Ernő tanító Május 7.
(Összefoglaló megbeszélés)
A tanfolyam záróelőadását Darvas Andor gimnáziumi tanár tartotta.
Előadásában összefoglalta a tanfolyam tanulságait és a további fel- adatokat [13].
Gyöngyösön m á j u s 14. és 18. között bonyolították le az átképző t a n - folyamot. Az itteni átképző tanfolyam két részből állt.
1. „Egyöntetű nevelési eljárást biztosító pedagógiai kérdések meg- beszélése és megvitatása tanárkari értekezleteken."
2. ,,A demokratikus politikai pártok által megbízott előadók politi- kai, társadalompolitikai, gazdaságpolitikai stb. kérdéseikről szóló előadásai" [14],
A pedagógus szakszervezet egri csoportja 1945 augusztusában n a g y - szabású pedagógus tanfolyamot és nyári szabadegyetemet rendezett a nevelők átképzése jegyében, amely országos visszhangot váltott ki. Az egri csoport a következő felhívást bocsátotta közzé rendezvénye propagálásá- ra: „Mindenütt romokat látunk magunk körül: gyárak és házak, t e m p - lomok és iskolák kiégett tűzfalai merednek az ég felé. Bennünk és k ö r ü - löttünk is üszlkösödő romoik. A k a r j u k a jövendőt, a szebb és emberibb életet, a romok eltakarítása után. Építeni akarunk. Erre a szellemi ú j j á - építésre hívunk meg mindenkit, akinek f á j a pusztulás, akiben ég az eljövendő élet vágya.
Az első lépéseket már megtettük: a földeken áldássá érik a vetés, a gyárkémények füstölögni kezdenek, a munkásikezek mozgásba lendül- nek — de a lelkek mélyén még ott virraszt az aggodalom, ott szorong a bizonytalanság. Mi a lelkeket szeretnők fölrázni a tétovázásból. Szabad
11
szívvel, és szabad szóval a k a r u n k szólni mindenkihez, hogy a bűnös kö- zelmúlt eszmei zavarából a kivezető utat megmutassuk, hogy a ma kéte- lyeinek homályában világosságot gyújtsunk, hogy a magyar holnapok irá- nyát megláttassuk.
A demokratikus átnevelődés m u n k á j á b a szólítja a nevelők, augusztus 5—19. napjaira a Pedagógus Tanfolyam, s ugyanakkor a szellemi ú j j á - építés cselékvő szolgálatára h í v j a a haladni vágyó fizikai és szellemi dol- gozókat az egri Nyári Szabadegyetem. — Építésre hívunk! — Építésre v á r u n k ! " [15]
Az egri csoport tervezett rendezvényéről tájékoztatta a megyei n e m - zeti bizottságot is. A nemzeti bizottság támogatta a tanfolyam ügyét, tájékoztatta róla a községi nemzeti bizottságokat. Kérte őket, hogy a helyi nevelőket mozgósítsák a t a n f o l y a m o n való részvételre [16].
Az 1945. augusztus 5—19-e között megrendezett Pedagógus T a n f o - lyam és Nyári Szabadegyetem a demokratikus szellemi újjáépítés jegyé- ben zajlott le. A megnyitó ünnepség augusztus 5-én volt a Lyceum dísz- termében, ahol nagy tömeg jelent meg. Képviseltették magukat a de- mokratikus pártok küldöttei, az intézmények és hivatalok képviselői.
Megjelent több budapesti vendég is. A megnyitó beszédet dr. Tóth József mondotta, m a j d clr. Zsedényi Béla, a Nemzetgyűlés elnöke szólt a meg- jelentekhez. Beszédében többek között ezeket mondotta: „ . . . ez a szabad egyetem az országban elsőként nyílik meg, s ezért annyira példaadó, a n n y i r a országos jelentőségű is". Ezt követően Horváth Márton, az M K P központi kiküldötte beszélt. A sajtótudósítás szerint ,,a mai megindulás országos jelentőségét hangoztatta már azért is, mert ezzel tanúságot tett az értelmiség, hogy kilép eddigi passzivitásából" [17],
A Pedagógus Tanfolyamon a következő témakörökben folytak elő- adások: A nevelő a demokráciában. Demokratikus szellem a közoktatás- ban, Demokratikus szellem a köznevelésben, Irányelvek a szaktárgyak oktatásában. Az előadásokat pedagógiai ankétok követték [18].
A megyénként szervezett átképző tanfolyamokon kívül 1945. no- vember 26. és 1946. j a n u á r 3 l - e között a Vallás- és Közoktatásügyi Mi- nisztérium és a Pedagógus Szakszervezet Országos Központja együttesen szervezett 200 vidéki nevelő részére átképző tanfolyamot Budapesten.
A tanfolyam megyei résztvevőit a pedagógus szakszervezet megyei ve- zetősége jelölte ki [19]. Megyénkből ezen a tanfolyamon Kobjey István pétervásári. Eördögh Ernő egri és Kecsmár István kerecsendi nevelő vett részt [20].
1947-ig az átképző tanfolyamokon a fő feladat a demokratizálás volt.
1947 nyarától azonban m á r a kommunista párt körül felsorakozott erők olyan jelentőseik voltak, hogy felvetődött a szocializmus felé haladás gondolata. Ugyanakkor még éltek jelentékeny visszahúzó erők is. Ilyen körülmények között született meg az ú j 3 éves továbbképzési program, amelynek az volt a célja, hogy ,,a nevelők helyzetét megszilárdítsa a de- mokráciában", ugyanakkor a szocializmus eszméit is népszerűsítse [21].
1947-től havonként volt a megyei tanárok és tanítók részére átképző tanfolyam az erre kijelölt központokban. Megyénkben Egerben, Gyön- gyösön és H a t v a n b a n voltak konferenciák. A továbbképzések tematikája
12
előre elkészített program szerint alakult. Például 1947. f e b r u á r 25-én a gyöngyösi és a gyöngyösi járási nevelők részére A pedagógusok viszo- nya a munkássághoz és a parasztsághoz című témából volt k o n f e r e n - cia [22].
Az átképző tanfolyamokon kívül a megye két városában előadások- kal összekötött vitákat is rendeztek a nevelők részére. Egerben a legtöbb előadást 1945—46-ban tartották. Például 1945. j a n u á r 13-án Ágoston Julián gimnáziumi tanár tartott előadást a szabadság eszméjéről [23].
1945 f e b r u á r j á b a n Szabó Sándor: A kollektív gazdálkodás a Szovjet- unióban, Bartha Sándor: Gazdasági szabadság az angolszász államokban, Darvas Andor: Világnézet, nevelés, demokrácia, Dr. Kelecsényi Akos:
A magyar demokrácia kezdetei címmel tartott előadást [24],
A gyöngyösi pedagógus szakszervezeti csoport az 1947—48-as tanév továbbképzési p r o g r a m j á b a n 10 előadás megtartását tervezte. Az elő- adások a társadalomtudományok és a köznevelés időszerű kérdéséről kí- vánták tájékoztatni a nevelőket és a lakosság érdeklődő képviselőit. Az első előadás 1947. október 15-én hangzott el. Az előadó Király István, a Köznevelési Tanács titkára volt. Előadásában az ellenforradalmi rend- szer iskolapolitikájáról beszélt. Az előadást követő vitában „tisztultak a nézetek és a helyes meglátás jól eső érzésével gyarapította mindenki ez- irányú ismereteit" [25],
A pedagógusok eszmei fejlődését szolgálták a szakszervezet által rendezett pedagógus gyűlések és ankétok is. Az 1946. december 15-én rendezett egri pedagógus gyűlésen Alexist György államtitkár és Lukács Ernőné, a pedagógus szakszervezet központi vezetőségének tagja tartott előadást a pedagógus státus rendezéséről, a nevelők gazdasági és k u l t u - rális helyzetének javításáról [26]. 1947. június 28-án a pedagógus szak- szervezet egri tagozata a megye tanítói és tanárai részére tartott érte- kezletet, ahol Bihari Béla budapesti igazgató-tanító tartott előadást a pedagógusok aktuális problémáiról [27], Gyöngyösön m á j u s 31-én Sályi János megyei titkár és Zalai Ernő tanfelügyelő közreműködésével hívtak össze járási pedagógusgyűlést, ahol a nevelők megnyilatkozásai tükrözték, hogy ,,a demokratikus kormány a 3 éves terv végrehajtásánál a nevelői társadalomra bizton számíthat" [28]. Az 1947—48-as tanév előkészítése céljából augusztus 23-án Nóvák Károly miniszteri tanácsos tartott előadást a Lyceumban [29].
A pedagógusok megnyerésének csak egyik része volt az eszmei harc.
A másik eszköz a nevelők gazdasági és szociális helyzetének javításáért vívott küzdelem volt. A háború utáni rossz ellátás, az élelmiszer- és ruhahiány, az infláció főleg a bérből és fizetésből élőket sújtotta. A pe- dagógusok érezték a háború utáni nehézségek minden hátrányos követ- kezményét. A pedagógusok szakszervezetére ebben a helyzetben az a feladat hárult, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a nevelők helyze- tének javításáért. A pedagógusok szakszervezete országos központja több alkalommal indított gyűjtést a nevelők támogatására. A g y ű j t ő m u n k á b a n a megyei pedagógus szakszervezeti csoportok is bekapcsolódtak. A Heves Népe című lap 1946. november 24-i számában érdekes cikket olvashatunk Tanner Józseftől erről az akcióról. Tanner cikkében megállapította, hogy
13
a felszabadulás óta a nevelők helyzete javult, „de szomorúan állapítható meg az is, hogy a m e g m a r a d t nehézségek közül a legtöbb nehezedik a pedagógusok vállára . . . A fizetés alig elég a napról napra való élet f e n n - tartására . . . Ezt az állapotot tovább tétlenül t ű r n i inem szabad, ezen változtatni k e l l . . . Az állam ima még anyagilag gyenge, t e h á t társadalmi úton kell a halaszthatatlan feladatot megoldani" [30].
A pedagógusok élelmiszer- és ruhaellátásának biztosítását szolgálták a beszerzőcsoportok. Ezek megszervezésében komoly érdemei vannak Sályi Jánosnak. A beszerzőcsoportok révén sikerült biztosítani a nevelők búzafejadagját, burgonyaellátását, ruházati ellátását, k a p t a k cipőt, talp- bőrkiutalást stb. [31]. A szakszervezeti csoportok segítettek az állástalan nevelők elhelyezésében is. Összeírták őket és igyekeztek részükre állást szerezni [32].
A pedagógusok körében a szakszervezet által végzett eszmei munka, a gazdasági és szociális segítés hozzájárult ahhoz, hogy a nevelők egyre jobban magukénak érezzék a kialakuló ú j társadalmi rendet. Természe- tesen ez a folyamat nem volt gyors, de feltétlenül felfelé ívelő volt. Egy 1946. február 13-án kelt jelentésben még ezeket o l v a s h a t j u k : ,,A tanítók általában véve párton kívüliek és a párt politikájával n e m igen foglal- koznak" [33]. 1947 végén a jelentések szerint m á r a nevelők egy része helyesen látott, egyetértett a kommunisták politikájának fő vonásaival.
„Beszélgetés közben elmondták, hogy ezen keresztül l á t j á k biztosítottnak gazdasági és kulturális felemelkedésüket" [34],
Jelentős harcot vívott a szakszervezet az általános iskola megterem- téséért is. Bár 1945 augusztusában megjelent az erről szóló k o r m á n y - rendelet, ez k o r á n t s e m jelentette ennek az ú j iskolatípusnak azonnali létrejöttét. A pedagógusok szakszervezete országos választmányi ülése 1946. december 22-i határozatában a legerélyesebben követelte a 8 osz- tályos, egységes ingyenes és kötelező általános iskola megszervezését, a törvényerejű rendelet maradéktalan, teljes végrehajtását [35].
Megyénkben 1945 augusztusában szintén megindult a küzdelem az általános iskola létrehozásáért. A harcban fontos szerepet játszott Darvas Andor, az egri pedagóguscsoport titkára. A megyei sajtóban elsőként írt cikket az általános iskola megteremtésének fontosságáról. Az Igazság 1945.
szeptember 2-i számában publikált „Itt az ú j iskola" című cikkében töb- bek között így írt az általános iskoláról: „8 osztálya lesz, amely mindenki számára kötelező, s a m e l y talán végleg m e g a d j a azt az egységes alap- műveltséget az egész nép gyermekei számára, amit azóta nélkülözünk, amióta közoktatás van Magyarországon" [36]. Darvas Andor tevékenyen részt vett azoknak az akadályoknak az elhárításában, amelyek az álta- lános iskola megteremtését gátolták. Az Egri Nemzeti Bizottság K u l t ú r - politikai Bizottságának ülésein állandóan felszínen t a r t o t t a az általános iskola megteremtésének kérdését [37].
Az általános iskola megteremtését megyénkben is akadályozták a régi iskolarendszer idealizálói és a klerikális erők. Például az 1946 július elején tartott gyöngyösi pedagógusgyűlésen Hulin Antal tanfelügyelő ezeket mondta az általános iskoláról: „A maga részéről nem sok jót néz ki a jövendőből". K o r á b b a n Hatvanban is hasonlóan nyilatkozott [38].
14
Az általános iskola kiépítésének folyamatát azonban nem lehetett megállítani. Az érte küzdők harca, ha nehezen is, eredményeket hozott.
1947 áprilisában a megye 199 népiskolájából már 87 általános iskola volt [39],
Az általános iskola megteremtésével párhuzamosan folyt a harc a régi tankönyvek felülvizsgálásáért, és az ú j tankönyvek kiadásáért. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1945 áprilisában kiadott 1883/
1945. sz. rendeletében elrendelte az iskolákban használt tankönyvek felül- vizsgálását [40]. A pedagógus szakszervezet ebben a fontos m u n k á b a n is komoly szerepet játszott. Eördogh Ernő megyei titkár az M K P 1945. j ú - nius 11-i megyei vezetőségi ülésén javasolta a tankönyvek fokozottabb ellenőrzését [41]. Sajnos azonban a régi tankönyvek felülvizsgálása a me- gyei tanfelügyelőségnél dolgozó régi szemléletű nevelők ellenállása miatt
elég lassan haladt előre. Az Igazság című lap 1946. április 21-i számában arról adott hírt, hogy a megye római katolikus népiskoláiban az 5. és 6.
osztályokban a történelmet még a régi szellemben tanítják. Nem vették figyelembe a miniszteri rendelet előírásait. A tanítók a régi tankönyvek szellemében például Károlyi Mihályról mint hazaárulóról szóltak [42].
A pedagógus szakszervezeti csoportok, ahol erre az anyagi és a szel- lemi feltételek megvoltak, támogatták a pedagógusok kutató m u n k á j á t is.
Sőt, néhány helyen ők maguk kezdeményezték a pedagógiai tudományos kutatást. Megyénkben jelenleg csak az egri csoport tudományos m u n k á - járól vannak adataink. Már 1945. december 9-én megalakították a helyi nevelők, a pedagógus szakszervezeti csoport lélektan-pedagógiai szakosz- tályát. A szakosztály tagjai rendszeres lélektani kutatómunkára vállalkoz- tak [43],
1947 f e b r u á r j á b a n pedig a szakszervezet kezdeményezésére megala- kult az Egri Gyermektanulmányi Társaság. A Társaság azokat a nevelőket, orvosokat, óvónőket és védőnőket tömörítette, akik a gyermekek testi és lelki fejlődéséneik vizsgálatára vállalkoztak [44], A gyermekek lelki f e j - lődésének vizsgálatával adatokat kívántaik n y ú j t a n i az iskolai oktató- nevelő munkához. Az Egri G y e r m e k t a n u l m á n y i Társaság megalakulásá- val m a j d n e m egyidőben került sor az Egri Állami Gyermeklélektani Ál- lomás létrehozására. A lélektani állomás megszervezését a pedagógusok szakszervezete kezdeményezésére a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté- rium engedélyezte. A lélektani állomás vezetője dr. Somos Lajos, az egri tanítóképző intézet igazgatója lett. Munkatársai: Darvas Andor gimnáziu- mi tanár és Maróti Béla tanító [45], A gyermeklélektani állomás feladata többrétű volt. K u t a t t a Eger és vidéke gyermekeinek lelki alkatát, szel- lemi életének összetevőit. Foglalkozott a 6 év körüli gyermekek vizsgála- tával az iskolaérettség szempontjából. Fontos feladata volt még a pálya- választási és a nevelési tanácsadás [46].
A lélektani állomás országos jelentőségű rendezvénye volt 1948. má- jus 28. és június 3. között a Dunavölgyi G y e r m e k - és Ifjúsági Hét. Ennek megszervezésében döntő része volt dr. Somos Lajosnak. A rendezvényt támogatta a pedagógus szakszervezet egri csoportja is [47],
A pedagógusok szakszervezete népi demokratikus forradalom korabeli történetének utolsó jelentős fejezete az iskolák államosításáért vívott harc
15
volt. A pedagógusok megyei szakszervezete e harcban országos viszony- latban is élen járt. 1948. április 28-án a pedagógusok szakszervezete gyöngyösi járási csoportja a szakszervezeti csoportok közül elsőként fog- lalkozott az államosítás kérdésével. Április 28-án a járás 27 községéből 250 nevelő jött el Gyöngyösre, ahol egyhangúlag követelték a felekezeti iskolák államosítását [48]. Ezt követte a pétervásári, a hevesi és a hatvani pedagóguscsoportok állásfoglalása. A pétervásári csoport Sályi János in- dítványára a következő táviratot küldte az egri érseknek: „Érsek u r u n k ! Hű fiai voltunk és m a r a d u n k egyházunknak, ezért tiltakozunk az ellen hogy szabad véleménynyilvánításunk és állásfoglalásunk miatt bennünket kiközösítéssel fenyegessen. Hűségünkért ezt nem érdemeltük meg. Kér- jük Érsek urunkat, n e nehezítse meg életünk jobbrafordulását, a feleke- zeti tanítóság és az iskolák államosítását" [49].
Az államosításért vívott harc időszakában az egyszerű pedagógus szakszervezeti tagok levélben keresték fel a megyei lapok szerkesztősé- geit, s leveleikben követelték az iskolák államosításának m i n é l előbbi megvalósítását. Például az Igazság című lap 1948. június 6-i számában a következő leveleket olvashatjuk. Bélapátfalváról 7 tanító a követke- zőket írta: ,,A leghatározottabban követeljük az iskolák államosítását, hogy az ország gyermekei egységes tankönyvekből, egységes irányítást kapjanak, és a jól végzett tanítói m u n k a után a tanítók életszínvonal- emelkedése minél előbb valóra váljon." Major István hatvani tanító eze- ket í r t a : „Két év alatt tökéletesen kiismertem a felekezeti iskolák belső életét. Minden szülőnek és pedagógusnak tiszta magyar szívvel és ke- resztény katolikus hittel meggyőződésből jelentem ki. hogy az államosí- tásnak a nevelők örülnek, s a felekezeti iskolák fenntartása ellen a leg- messzebbmenően tiltakoznak." Csengő Győző szűcsi római katolikus tanító az MNDSZ egri gyűlésén a következőket mondotta: „A jó m u n k a érdeké- ben szükséges a nevelők függetlenítése. Mi, katolikus tanítók nem akarunk egyházunk és a vallásunk ellensége lenni, nem a k a r j u k eskünket meg- szegni, egyházunkat és vallásunkat júdáspénzért eladni, . . . követeljük az iskolák államosítását" [50].
Az ország dolgozó népének, a szülőknek, pedagógusoknak, diákok java részének akarata 1948. június 16-án törvénnyé lett. Ezen a napon fogadta el a Magyar Országgyűlés a reakciót elsöprő többségben az isko- lák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Megyénkben 203 iskolát (187 r. k., 8 ref. és 8 magániskolát) érintett az államosításról szóló törvény.
Ezen kívül államosítottak 4 felekezeti internátust is. Míg az államosítás előtt 203 iskola közül 92 népiskola és 115 általános iskola volt, addig az államosítás után csak 18 népiskola maradt és 164 vált általános iskolává.
A 18 népiskola legnagyobb része tanyákon volt. Az államosításról szóló törvény gondoskodott a felekezeti tanerők átvételéről, figyelembe véve beosztásukat, szolgálati idejüket és fizetési fokozatukat [51].
A megye felekezeti pedagógusainak döntő többsége az iskolák álla- mosításáért vívott harcban szép politikai fejlődésről tett tanúbizonyságot.
Sikerült elszakadniuk a reakciótól és a népi demokrácia mellé álltak [52], Az 1948—49-es tanév már az államosított iskolákban kezdődött el.
A megyei nevelők lelkesek és bizakodók voltak. A volt felekezeti peda-
16
gógusok örültek a papi járom alól való felszabadulásnak. Ez a bizakodás tükröződött az 1948 szeptemberében lezajlott különféle pedagógusgyűlé- sek állásfoglalásaiban is. Szeptember elején zajlott le Egerben a Magyar Dolgozók P á r t j a első megyei konferenciája. A gyűlésen felszólaló Sályi János ,, . . . annak a reménynek adott kifejezést, hogy azok a pedagógu- sok, akik most ezen a gyűlésen megjelentek, továbbra is a népi demokrá- ciáért fognak harcolni és megteremtik a mában az utat, amely a jövő szocializmushoz vezet" [53].
Lelkes hangula' ja,n zajlott le a pedagógus szakszervezet által szep- tember 11-én tartott egri pedagógusgyűlés is. Itt osztották ki az április- ban meghirdetett centennárius m u n k a v e r s e n y díjait is. A gyűlésen 62 megyei pedagógus kapott jutalmat. Ezek zöme egri és gyöngyösi járási volt [54].
Az 1948 n y a r á t követő időszak m á r a proletárdiktatúra időszaka volt megyénkben is. A munikáshatalom kivívása, a szocialÍ2 /nus alapjainak lerakásáért vívott küzdelem ú j feladatok megoldását követelte meg a p e - dagógusok szakszervezetétől is.
J E G Y Z E T E K
[1] Réti László: Bethlen—Peyer p a k t u m . (Szikra, Budapest, 1956. 48. oldal.) [2] Pedagógusok L a p j a . 1969. j a n u á r 20. 1. old.
[3] A Pedagógusok Szakszervezetének 50 éves története. (Kiadja a Pedagógusok Szakszervezete, Budapest, 1970. 24. old.)
[4] Igazság, 1945. j a n u á r 14. 3. old.
[5] Nagy József: A Nemzeti Bizottság megalakulása és működése Heves megyében.
(1945—46) = Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. II. kötet, 1964. 385. old.
[6] Igazság, 1945. j a n u á r 14. 3. old.
[7] Heves megyei Levéltár (HmL) Nemzeti bizottsági iratok (NB) Gyöngyös, XVII—
24. 1945. Levelezés. A magyar pedagógusok szabad szakszervezete gyöngyösi csoportjának levele a nemzeti bizottság elnökségének. 1945. j ú n i u s 30.
[8] MSZMP Heves megyei Bizottsága Archívuma. M K P iratai. 1945—1946. 16. fond.
75. őrzési egység. Túrós József, a szakszervezetek megyei t i t k á r á n a k jelentése 1947 f e b r u á r hóról. 1947. márc. 13., Heves Népe. 1946. szeptember 7.
[9] Igazság, 1948. szeptember 5. 2. old.
[10] Igazság, 1945. április 8.
[11] HmL. Eger—Heves megyei NB iratok. Levelezés. Nem iktatott iratok. 1945. A 2.
Az egri Köznevelők Szakszervezete levele a helyi nemzeti bizottságnak. 1945.
április 12.
[12] HmL. Eger város — Heves megyei NB iratai. Levelezés. 1945. A l / a . Az egri Nemzeti Bizottság 1945. ápr. 14-i határozata.
[13] Az egri Dobó István V á r m ú z e u m legújabbkori gyűjteménye. Az egri tanárok és tanítók átképző t a n f o l y a m á n a k p r o g r a m j a . Nyomtatvány, leltári szám: 65.
51. 1.
[14] HmL. Nemzeti Bizottsági iratok. Gyöngyös, 1945. XVII—24. Levelezés. A ne- velői átképző tanf. ismertetése és t e m a t i k á j a , 1945. V. 9.
[15] Építésre h í v u n k ! A Pedagógus Tanfolyam és a Nyári Szabadegyetem prog- r a m j a . 1945.
[16] HmL. Nemzeti Bizottsági iratok. 1945. Levelezés. A 1 b. A Heves megyei NB levele a községi nemzeti bizottságokhoz.
[17] Igazság, 1945. aug. 9. 3. old.
[18] Építésre h í v u n k ! A Pedagógus Tanfolyam és a Nyári Szabadegyetem p r o g r a m j a , 1945.
9 17
[19] HmL. Eger város—Heves megyei Nemzeti Bizottság iratai, 1945. Levelezés. Nem iktatott iratok. A/2. A Heves m. tanfelügyelő levele a pedagógus szakszervezet megyei elnökségének, 1945. nov. 16.
[20] HmL. Heves megyei tanfelügyelőségi iratok, iktatott iratok. 1946. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levele a Heves megyei tanfelügyelőségnek. Bp., 1946. j a n u á r 5.
[21] Bakonyi Pál: A pedagógusok átképzése és továbbképzése — Nevelésügyünk 20 éve (1945—1964). Bp. 1965. Tankönyvkiadó, 565. old.
[22] Gyöngyösi Barátság, 1947. f e b r u á r 28. 2. old.
[23] Igazság, 1945. jan. 18. 4. old.
[24] Igazság, 1945. febr. 22. 4. old.
[25] Gyöngyösi Néplap, 1947. okt. 12. 3. old.
[26] Heves Népe, 1946. dec. 15. 4. old.
[27] Heves Népe, 1947. júl. 4. 1. old.
[28] Gyöngyösi Néplap, 1947. jún. 15.-3. old.
[29] Heves Népe, 1947. aug. 24. 2. old.
[30] Heves Népe, 1946. nov. 24. 3. old.
[31] MSZMP Heves megyei Bizottsága A r c h í v u m a . M K P iratok 1946—1948. id. fond.
75. őrzési egység. A pedagógusok szakszervezete megyei t i t k á r á n a k jelentése az M K P megyei bizottságának, 1947 október.
[32] Igazság, 1945. szept. 29. 3. old.
[33] MSZMP Heves megyei Bizottságának Archívuma. M K P iratok. 1946—1948. 16.
fond. 87. őrzési egység. Az M K P megyei t i t k á r á n a k jelentése. 1946. febr. 13.
[34] Az MSZMP Heves megyei Bizottságának Archívuma. M K P iratok. 1946—1948.
16. fond. 87. őrzési egység. A pedagógus szakszervezet megyei t i t k á r á n a k jelen- tése, 1947 október.
[35] Pedagógusok L a p j a , 1969. január 20. 1. old.
[36] Igazság, 1945. szept. 2. 3. old.
[37] HmL. Eger város — Heves megyei Nemzeti Bizottság iratai. 1946. B 4. Eger város kultúrpolitikai bizottságának jegyzőkönyve, 1946. aug. 9.
[38] Heves Népe, 1946. júl. 6. 2. old.
[39] Gyöngyösi Néplap, 1947. ápr. 20. 1. old.
[40] Köznevelés, 1945. 5. sz. 20. old.
[41] MSZMP Heves megyei Bizottságának Archívuma. M K P iratok. 1945. 16. fond.
87. őrzési egység. Az M K P megyei bizottságának 1945. jún. 11-i ülése jegyző- könyve.
[42] Igazság, 1946. április 21. 2. old.
[43] Igazság, 1945. dec. 16. 3. old.
[44] Igazság, 1947. márc. 9. 2. old.
[45] Egri Barázda, 1947. m á r c . 22. 4. old.
[46] Darvas Andor. Ű j k a p u k nyílnak. Kézirat. (Darvas Andorné birtokában.) [47] Dunavölgyi G y e r m e k - és Ifjúsági H é t p r o g r a m j a . N y o m t a t v á n y ; Igazság, 1948.
m á j u s 23. 3. old.
[48] Gyöngyösi Néplap, 1948. m á j . 2. 7. old.
[49] Igazság, 1948. m á j u s 30. 10. old.
[50] Igazság, 1948. jún. 6. 3. old.
[51] Szecskó Károly: Az alsófokú iskolai oktatás helyzete Heves megyében a fel- szabadulástól az államosításig. Pedagógiai Szemle, 1964. 2. sz. 161. old.
[52] Szecskó K á r o l y : I. m. 160. old.
[53] Igazság, 1958. szept. 5. 2. old.
[54] Igazság, 1948. szept. 17. 2. old.
20
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER
KÖZOKTATÁS- ÉS NEVELÉSPOLITIKAI IRÁNYELVEINEK KIALAKÍTÁSA A HtJSZAS ÉVEK ELEJÉN
(Adalékok a neonacionalizmus pedagógiai programjának feldolgozásához)
DR. MÁK MIHÁLY (Közlésre érkezett: 1971, november 6.)
Az első világháború befejezése, az európai szocialista f o r r a d a l m a k leverése után a hatalmukat visszaszerzett uralkodó osztályok ideológusai lázasan k u t a t j á k a háború alatti és utáni emberi magatartás okait. Nem- csak a háborúban vesztes, hanem a győztes országokban is jelentős ener- giákat fordítanak e probléma vizsgálatára [1]. Megdöbbentek a néptö- megek forradalmi fellépésének erejétől, kiterjedtségétől s próbáltak e t é - nyekhez valamiféle magyarázatot keresni.
Az imperializmus ideológusai az okokat keresve szinte egyhangúan a múlt század második felében megerősödött munkásmozgalom követ- kezményének tekintik a háború alatt kialakult állapotokat, m a g a t a r t á s - formákat. Ezzel a beállítással kísérletet tesznek a tényleges okoik eltaka- rására. Annáik vizsgálatakor ugyanis, hogy milyen tényezők t e t t é k lehe- tővé a munkásmozgalom, a marxista, szocialista elmélet elterjedését, a forradalmi nézetek és gondolat kialakulását, szinte egyhangúan azt állít- ják, hogy mindez a háború előtti kultúrpolitika, illetve a nevelés terén elkövetett hibák és lazaságok következménye [2], Az imperializmus ideo- lógusai az okok keresésekor n e m a társadalom gazdasági és politikai éle- tében jelentkező ellentmondásokat tették vizsgálat tárgyává, h a n e m olyan területet, melynek éppen elhanyagoltsága m i a t t egyfelől valóban lehetnek
„hibái", másfelől, szerkezetében, a jövőt illetően, jelentős változtatások h a j t h a t o k végre. Ezek a változtatások ugyanakkor nemcsak hogy érintet- lenül h a g y j á k az imperializmus gazdasági szerkezetét és politikai felépít- ményét, hanem jelentősen erősíthetik is azt.
Különösen szembetűnő ez a törekvés a háborúban vesztes és a forra- dalmak által is erőteljesen érintett német és magyar imperializmus ideoló- gusainak és politikusainak tevékenységében. A háború u t á n megjelent nagy számú könyv és t a n u l m á n y szerzői egymást túllicitálva próbálják bizonyítani, hogy a közoktatás és neveléspolitika, de a közvetlen nevelés és oktatáselmélet is milyen súlyos hibákat követett el az elmúlt ötven évben.
2* 19
Az okok keresése és a nevelés új feladatainak megjelölése Németországban
E téma felvetése és vizsgálata Németországban folyik igen nagy intenzitással. Az imperializmusnak éppen Németországra jellemző mili- tarista lényegét megkerülve az összes idevonatkozó könyvek és t a n u l m á - nyok — természetesen a polgári szerzők tollából — a nevelőmunkát teszik felelőssé az említett tényezők bekövetkezéséért.
Korántsem a németországi helyzet egészének jellemzésére, csak a magyar ,,okkeresőkkel" való összehasonlítás érdekében idézzük e témához néhány jelesebb német szerző megállapítását és a jövő nevelés feladataira vonatkozó javaslatait [3].
Egyik e szerzők közül Ernst Krieck, a fasiszta nevelés későbbi apos- tola, aki Die Revolution der Wissenschaft című m u n k á j á b a n kijelenti, hogy a túlságosan specializált német tudomány elszakadt az élettől és nem töltötte be a h á b o r ú előtti évtizedekben nemzetnevelő hivatását. En- nek lett következménye a német nevelés élettelensége, szárazsága, amely nem volt képes olyan nemzeti eszmét kialakítani, olyan katonákat ne- velni, akik a háború és az utána következő f o r r a d a l m i időszak eseményei közepette a német militarizmus követelményei szerint elvárható m a g a t a r - tást tanúsítottak volna. A jövőt illetően a német tudománynak és a peda- gógiának ezt a „gyengeségét" fel kell számolni [4],
Hasonló tartalmú megállapításokat tesz e probléma elemzésekor egy másik német kultúrpolitikus, C. H. Becker — a későbbi porosz kultusz- miniszter —, aki a Kulturpolitische Aufgaben des Reiches c. könyvében részletesen bírálja Németország h á b o r ú előtti liberális kultúrpolitikáját és külön kiemeli ebből a nevelőmunka elhanyagoltságát. A német kultúr- politika — szerinte — n e m tudott egységes szellemű nevelést biztosítani, túlságosan anyagias jellegű, eszmények nélküli volt. Nem volt a biroda- lomnak közös nemzeti eszménye és emiatt nem sikerült kialakítani az egységes nemzeti érzést, gondolkodásmódot sem. A német nevelés súlyos hibája, hogy a valóságos nemzeti akarat, az emocionális értékekkel bíró nemzeti érzés helyett csak a császárság eszményét emelte ki; csak a mili- tarista szellemet táplálta. A német kard azonban kettétörött — hangoz- t a t j a —, a birodalomnak most arra kell törekednie, hogy egységét a nem- zeti eszme ú j értelmezésű és valódi nemzeti értékeket tartalmazó kiala- kításával őrizze meg. Ennek érdekében a birodalom gondolatából kiin- dulva kell kibontakoztatni a nemzeti kultúrpolitikát. Mindenekelőtt egy- ségessé kell tenni a tanügyirányítást (ez eddig az egyes államok belügye volt), a tanügy minden területén egységes normákat megszabó rendel- kezéseket kell életbe léptetni. Ezek kiadása és végrehajtása felül kell, hogy emelkedjék az egyes p á r t - vagy egyházpolitikai érdekeken — általuk nem lehet korlátozott — és csak a birodalmi kormánynak legyen joga rendelkezéseket kiadni. A német iskola neveljen nemzeti öntudatra az eddigi partikularizmus és kozmopolitizmus helyett. A német iskolának a helyes nevelési koncepció kialakítása érdekében Fichte szellemében kell a kultúrnemzet f o g a l m á t és a nevelés feladatát meghatároznia: legalábbis szem előtt kell t a r t a n i a Fichte a m a megállapítását, mely szerint csakis
20
a helyesen szervezett nevelés képes a német „önállóságot" m e g t e r e m t e - ni [5J. A túlzott értelmi nevelés helyett „a tisztult etikai" felfogást kell szorgalmazni és a nevelés központjába az akaratnevelést kell állítani. Ez többek között azt is jelenti, hogy az eddig uralkodó racionalizmus helyett vissza kell térni az irracionalizmushoz, mely sokkal közelebb áll az igazi német lelkialkathoz [6]. (Kiemelések M. M.)
A német nevelés elmélkedői általában a f e n t elmondottakban látják a háború előtti német neveléspolitika hibáit, s ezekből kiindulva próbál- ják meghatározni a jövő feladatait. A fő hangsúly, a jövőt illetően, a nevelés centralisztikus szervezésén, a nemzeti nevelés megerősítésén és feladatainak az új helyzet diktálta újszerű kimunkálásán és megerősíté- sén van. (Kiem. M. M.) Az értelmi nevelésnek csak igen másodrendű szerepet kívánnak j u t t a t n i ebben az ú j „felfogásban". Az eddig elmon- dottakon túl erre utal egy másik n é m e t szerző, A. H. Hollmann: Volks- hochschule und die geistigen Grundlagen der demokratie c. m u n k á j á n a k mondanivalója is. A szerző arról elmélkedik, hogy a háború u t á n létrejött ú j demokratikus kor szellemi feltételei, a tömegek műveltségének ala- csony volta miatt, még nem érettek meg. Véleménye szerint mindenek- előtt népfőiskolákat kellene állítani, melyek valamiféle sajátos népneve- lést valósítanának meg. Ezekben az iskolákban nem az értelem művelése, hanem az erkölcsi életet megerősítő tényezők dominálnának. A népnek az igazi demokrácia megvalósításához nem nagyobb tudásra, h a n e m jobb erkölcsi nevelésre van szüksége [7]. (Kiem. M. M.)
Nagyon röviden, vázlatosan u t a l t u n k a Németországban kialakított és hangoztatott főbb álláspontokra. A német és magyar álláspontok ugyanis a múlt bírálatát és a jövő feladatait illetően is nagyon hasonlíta- nak egymásra, s e tényező nemcsak a múltbeli koncepciók azonos f o r r á - saira, hanem a jövő feladatok meghatározására is számtalan közös ténye- zőt tartalmaznak. Ez a tény eléggé egyértelműen jelentkezik a m a g y a r - országi helyzet elemzésekor.
A forradalmak okainak megjelölése nálunk
Nálunk, Magyarországon a tömegek háború és a forradalmak alatti magatartásának vizsgálatában a német állásponthoz hasonló, de annál széLsőségesebb. reakciósabb álláspontot foglalnak el, s szinte min- denért a kultúr-, illetve neveléspolitikát teszik felelőssé. Akár egyes szerzők, társadalmi egyesületek vagy a reakciós választási törvénnyel ösz- szeállított „nemzetgyűlés" e tárgyban végzett munkálkodását vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a forradalmat kizárólag a munkásmozgalom elterje- désének, ez utóbbi megerősödését pedig a nevelőmunka terén elkövetett lazaságoknak, hiányosságoknak tulajdonítják. Egy pillanatra sem tétele- zik fel, hogy az okokat saját népellenes, bűnös politikájukban kellene keresni. A f e h é r t e r r o r árnyékában, azzal többségében teljes egészéiben egyetértő polgári ideológusok a következő nevelés- és oktatáspolitikai hibákat vélik felfedezni a múlt rendszer kultúrpolitikájában.
21
Az alapvető vád a kiegyezés utáni kultúrpolitikával szemben az, hogy túlságosan liberális volt. Amíg a kiegyezés előtt az uralkodó nagyon is szemmel kísérte a neveléspolitikát, az önálló magyar kultuszminisz- t é r i u m nem fordított erre elég gondot. „Nemzeti t r a g i k u m u n k egyik fő forrása, hogy államférfiaink túlnyomó része nem vette észre a k u l t ú r - politikának m i n d e n fölött álló centrális jelentőségét" [8] — í r j a K o m i s Gyula Kultúrpolitikánk irányelvei c., 1921-ben megjelent t a n u l m á n y á - ban. Kiemeli, hogy „elhanyagolták a népiskolát", a középfokú intézmé- n y e k nemzeti eszmények nélküli határozatlan, liberális szellemet valósí- tottak meg. Ennek lett a következménye, hogy „ . . . a szolid műveltség n á l u n k a tömegekből hiányzik. í g y az ipari munkások nemzeti létünkre oly tragikussá lett demagógiáját a parasztdemagógia fokozta" [9].
Hasonló szellemben vádolja a liberalizmust az Országos Középiskolai Tanáregyesület elnöke, Lévai Ede is, aki az egyesület 1920. szeptember 24-én tartott közgyűlésén a következőkben foglalta össze a háború előtti kultúrpolitika hibáit. ,,Ha visszatekintünk az utolsó félszázad eseményeire, megállapíthatjuk, hogy n a g y h a n g ú és lelkiismeretlen szociológusok és r e - f o r m e r e k már régebben megkezdték és évtizedeken át folytatták a m é - telyezés és rombolás m u n k á j á t . Sajtójukban, egyesületeikben, gyűléseiken f e n n e n hirdették, hogy haza, vallás, nemzet lomtárba való ósdi fogalmak;
a hagyományokon tnyugvó bevett erkölcsi r e n d : akadálya a tömegek bol- dogulásának, előmozdítója a gyöngék kizsákmányolásának. Aki hazasze- retetről mert beszélni, azt lemosolyogták; a vallásos embert kigúnyolták;
h a d a t üzentek még a tiszta családi életnek is. így iparkodtak fokozatosan és tervszerűen kiölni a nemzedékekből a régi ideálokat. . ." [10].
Az 1920-ra összehívott „nemzetgyűlés" szintén hasonló szellemben foglal állást. Kezdve a miniszterelnöktől az egyszerű képviselőkig azonos t a r t a l m ú és szellemű nyilatkozatokkal találkozunk és n e m is próbálja senki a néptömegek f o r r a d a l m i fellépésének okát a korábban említett tényezőkön kívül keresni. Huszár Károly miniszterelnök szerint „Évtize- deken át szisztematikusan előkészített belső rothasztás, kívülről érvé- nyesülő propaganda, téveszméknek bontó e r e j e . . . nemzeti jelszavaknak csábító bűverejébe burkolt demagógia . . . okozta, hogy a nemzet csaknem a pusztulás elé k e r ü l t " [11].
A nemzetgyűlés messzemenően egyetért a miniszterelnökkel és egy- értelműen vádolja a liberalizmust, amely lehetővé tette, hogy „a m a - gyarság szellemét elrontsák" és a nép „lelkivilágától idegen tani »ások"
elterjedtek [12],
Mielőtt t o v á b b vizsgálnánk a liberalizmus „bűneit", néhány mondat erejéig vissza kell t é r n ü n k az eddigi vádak indokoltságának vizsgálatára.
Ezeket „nem érdemelte m e g " a m a g y a r liberalizmus. A magyar uralkodó osztály ugyanis számtalan olyan tényezőt, kizáró intézkedést al- kalmazott a jelzett korszakban, amely lehetetlenné tette egy valóban liberális kultúrpolitika kibontakozását. Ismeretesek a munkásosztály és a parasztság mozgalmaival szemben alkalmazott intézkedések, az i f j ú - munkás-mozgalmak kibontakozásának megakadályozására hozott egyházi és világi törvények és egyéb rendszabályok [13]. Ismeretesek azok a kul- túrpolitikai jellegű oktatás- és nevelésügyi törvények és rendeletek is,
22
melyek Eötvös halála után, a nemzetiségek ellen irányuló tendenciájuk mellett a magyar népoktatás szintjét is igen alacsony fokon t a r t o t t á k [14].
A nacionalizmus, klerikalizmus, a monarchikus szemlélet h a t j a át a kor- szak tanterveit és tankönyveit. Amikor pl. Franciaországban törvény tiltja az iskolai vallásoktatást [15], nálunk minden tanterv ezzel kezdődik.
Igen vázlatosan így festett a sokat szidott liberalizmus és talán ez a pár tény is utal arra, hogy valójában nem az okokat, h a n e m olyan területet kerestek, melyre ráfoghatok, mind az említett és a továbbiak- ban még elemzésre kerülő hibák és hiányosságok.
„A nemzeti nevelés elhanyagolása, a nemzeti eszménybe vetett hit felszámolása, a vallásos érzés ápolásának elhanyagolása" mellett a libe- ralizmus másik nagy bűne, hogy túlságosan demokratikus szellemet enge- délyezett, teremtett, illetve valósított meg. Ennek egyik kézzelfogható jeleként emlegetik számtalan helyen, hogy az értelmiségi pályára történő emelkedést lehetővé t e t t e olyanok számára is, akik nem tartoztak a „ma- gyar történelmi értelmiséghez". Miután azzal n e m nagyon lehetett „vá- dolni" a liberalizmust, hogy a m u n k á s - és paraszttömegek értelmi szín- vonalát növelte, s ezek a rétegeik veszélyeztették volna a „történelmi értelmiség" pozícióit, azt a vádat hangoztatják, hogy a nemzetiségi értel- miséget fejlesztette. Aíkiadmak kult úr politikusok, így például K o m i s Gyu- la, aki a hazai zsidóság, mint nemzetiség értelmiségi pályákon való előre- törését a liberalizmus egyik legsúlyosabb következményének t a r t j a , „...ez a . . . bevándorolt tömeg már a következő generációban értelmiségi pá- lyára e m e l k e d i k . . . kiszorította a magyar intelligenciát, sőt fölös számú zsidó érelmiségi proletariátus támadt, melynek szellemi energiája aztán forradalmi tevékenységben vezetődött le" [16] — írja s ezzel nemcsak a liberalizmus demokratizmusát vádolja, hanem azt is bizonyítani akarja, hogy a forradalmi mozgalom lényegében nem is a magyar m u n k á s - és paraszttömegek harca volt a burzsoá rend ellen, hanem egy maroknyi, jórészt a vezetésből kiszorult zsidó értelmiségi bomlasztó tevékenysége.
Azt aligha lehetne vitatni, hogy a nemzetiségi értelmiség kialaku- lása a kiegyezés után erősödő tendenciát mutatott. Ez azokban nem egy- szerűen csak a liberalizmus velejárója, hanem jelentős részben annak a következménye, hogy a magyar uralkodó osztály, éppen a liberalizmus elveinek sárba tiprásával, a nemzetiségi értelmiség elmagyarosítására tö- rekedett. Ennek érdekében a múlt század második felében jelentős beru- házásokat eszközölnek 'nemzetiségi területekein. Tantervek, rendeletek sza- bályozzák az elmagyarosítási törekvést, s ez váltja ki a nemzetiségek ellenállását, akik azután kihasználva az elmagyarosítás érdekében n y ú j - tott nagyobb a r á n y ú kulturális lehetőségeket, erőteljesen kezdik fejlesz- teni saját értelmiségüket.
Ami pedig K o m i s megállapításait illeti, ezekben — bár igyekszik el- kerülni — önmagának mond ellent, amikor a „fölös számú zsidó értelmi- ségit" említi. Nincs fölös számú kiszorított „történelmi értelmiségi", ha a kiszorultak mind zsidó származásúak. Az értelmiségi pályákon dolgozók tehát nem szorították ki senkit, s ha hozzávesszük, hogy az általa említett értelmiségi pályán dolgozók olyan állásokat töltenek be, amelyeket a magyar értelmiség nemcsak hogy nem akar (ipari, kereskedelmi munka-
23
helyek) megismerni, de szégyell is, m e r t ezek a magyar gentry fogalom- körében alárendelt foglalkozások, ahol dolgozni is kell — aligha vitat- ható, hogy Kornis n e m a tényekből, hanem, a magyar uralkodó osztály szócsöveként, az ebben az időben megerősödött antiszemita propagandá- ból indult ki. Ezzel k í v á n t a „támogatni" az útkereső hazai feudálkapita- lista koncepciót.
A liberalizmus h i b á j a k é n t hangoztatott vádak közül még egyet szeret- nénk kiemelni. Jó n é h á n y szerző azért tesz ugyanis szemrehányást, hogy a liberalizmus az iskolai oktatásban előtérbe helyezte az értelmi nevelést és elhanyagolta az érzelmi, akarati és jellembeli tulajdonságok, ,,a magyar mentalitás" és sajátos leliki alkat megfelelő formálását és fejlesztését. Ez az egyoldalú intellektualizmus idézte elő, többek között, a nemzeti érzés csökkenését, a keresztény nemzeti tanoktól való elfordulást s elősegítette a m á r említett szocialisztikus tanok térhódítását. Ennek következménye az
„örök értékekből" való kiábrándultság s a társadalmi rend tökéletességébe vetett hit megingása, m e l y azután a forradalmakhoz vezetett.
Túlzott intellektualizmussal aligha lehet vádolni a liberalizmus idő- szakát. Már szó volt arról, hogy m e n n y i r e n e m szabadszellemű oktatás folyik nálunk. Kétségtelen, hogy az 1883. évi középiskolai törvény és az azt megelőző K á r m á n - f é l e t a n t e r v tantalmazott u g y a n liberalizmusra utaló
e l v e k e t , d e k o r á n t s e m olyan mértékben, ahogyan ezt a korszakkal szemben felvetik. Igaz, hogy a tanítás, a nevelés szelleme, elsősorban a középisko- lákban, a görög, latin eszményt képviseli, ez azonban n e m jelent távolról sem túlzott intellektualizmust, még kevésbé valamiféle szabadgondolko- zási alapot; legfeljebb n e m hangoztatta túlzottan a nemzetit, b á r éppen eléggé „keresztény és nemzeti" volt részben a n a g y óraszámú kötelező vallásoktatás, részben a nemzeti t á r g y a k n a k a reáltárgyak rovására történt igen intenzív művelése következtében [17].
Az ellenforradalmi rendszer ideológusai, amikor ennyire erőteljesen vádolják a liberalizmust, t u l a j d o n k é p p e n önmaguk ellen hadakoznak. Azok hangoztatják ugyanis a vádakat, akik az említett korban elméleti és g y a - korlati tevékenységükkel nagyon is támogatták a tőkés, liberális rendszert.
Az imperializmus ideológusainak sajátos logikája szerint egyértelműen helyeselni lehet a kiegyezés utáni gazdasági fellendülést, de el kell ítélni ennek természetes velejárójaként, sőt szinte éltető elemeként jelentkező liberalizmust. E helyett valamiféle ú j ideológiára v a n szükség, amely job- ban megfelel az imperializmus németországi és magyarországi igényei- nek is. Ennek az ú j ideológiának a kimunkálása veszi kezdetét a húszas évek elején.
Az új közoktatás- és neveléspolitika kialakítására irányuló törekvések
Szervezeti javaslatok, törvények
A liberalizmus b í r á l a t a azon túl, hogy valamiféle magyarázatot próbált adni a háború után kibontakozott forradalmi mozgalmak okaira, egyúttal kiindulópontot is j e l e n t e t t a jövő kultúrpolitika feladatainak meghatáro-
24
zásához. Az említett cikkek, tanulmányok és felszólalások ugyanis, amikor az okokra próbálnak rámutatni, rögtön javaslatokat is tesznek a jövő kultúr-, illetve a nevelés- és oktatáspolitika szervezeti f o r m á i r a is. E javas- latok, szinte kivétel nélkül, az alábbiakban próbálják a neveléspolitikai feladatokat meghatározni.
A kiindulási alapot természetesen a liberalizmus bírált hibáinak fel- számolása adja. E hibákat próbálják részben szervezeti, s ekkor még igen halványan, tartalmi intézkedésekkel „kijavítani".
E „javító" m u n k á n a k egyik első eredménye a „ n u m e r u s clausus"
néven ismert törvény kibocsátása, m i u t á n egyetlen rendelkezéssel a Ta- nácsköztársaság összes közoktatásügyi intézkedéseit megszüntetik [18].
A „numerus clausus" 1920-ban történt kibocsátásával elsősorban a n e m - zetiségként kezelt zsidóság szegényebb rétegeit akarták elzárni az értel- miségi munkakörökhöz való eljutástól. K o m i s pl. ebben a kérdésben odáig megy, hogy a már korábban említett t a n u l m á n y á b a n kijelenti: „A n u m e r u s clausust m á r a középiskolákban kellene kezdeni" [19], A trianoni h a t á - rokon belül maradt egyéb nemzetiségeket alig érinti ez a rendelet, hisz alacsony létszámú, döntő többségükben paraszti vagy munkásrétegekről van szó, akik amúgy sem veszélyeztetik a „történelmi értelmiség" pozí- cióját.
A liberalizmus hibáinak felszámolását a népoktatás szervezeti [20]
„fogyatékosságainak" megszüntetésével folytatják. Ennek következmé- nyeképpen a népoktatás szervezeti feltételei siralmas állapotban kerülnek ki a bírálók, illetve törvényhozók kezéből. Néhány vonatkozásban ugyan hangzottak el javaslatok a népoktatás szervezeti kereteinek korszerűbb felfogását, átalakítását illetően is [21], sőt a „keresztény nemzeti eszme"
táborán belül is felvetik egyes szerzők a nyolcosztályos népiskola szüksé- gességét [22]. Az illetékes f ó r u m azonban ezeket az igényeket teljesen figyelmen kívül hagyva, hosszas előkészítés és több napos vita után m e g - alkotja az 1921. évi 30. tc-et, amely lényegében változatlanul hagyja az 1868. évi 38. tc.-et. Vagyis marad a népiskola változatlanul hatosztályos, a három kötelezőnek mondott ismétlőévvel együtt elvileg kilenc év a köte- lező iskolába járási idő. A többi iskolafaj szervezeti kérdéseivel nem is foglalkozik ekkor még a „nemzetgyűlés". A népiskola szervezeti meg- oldásainak napirendre tűzését s e m a népoktatásról való korszerűbb gon- doskodás motiválta — ezt m u t a t j a az is, hogy lényegében semmi változás nem történt szervezeti vonatkozásban —, hanem inkább az a külföld felé szánt propagandisztikus fogás, hogy a „népművelés megoldásai elsőként szerepeltek a nemzetgyűlés programjában", illetve e törvény meghozatalát az a körülmény is siettette, hogy az iskoláztatás kötelezettségének „meg- szigorításával", m a j d később tartalmának megváltoztatásával az uralkodó osztály érdekeinek fokozottabb biztosítását szolgálják. Ügyelni kellett arra.
hogy a népiskola ne kerülhessen valamiféle „idegen eszmei befolyás alá".
Ez egyébként igen egyértelműen kiderül a szervezeti kérdésekről folyta- tott vitában [23].
S hogy ezt az antidemokratikus szervezeti megoldást mindenki meg- értse, Kornis megmagyarázta, hogy miért kell ennek így lennie. Már emlí- tett Kultúrpolitikánk irányelvei c. t a n u l m á n y á b a n a legmerevebben szem-
25
behelyezkedik mindenféle korszerűbb, demokratikusabb szervezeti elkép- zeléssel. Különösen az egységes, nyolcosztályos iskolára vonatkozó elkép- zeléseket t á m a d j a és a m a g y a r pedagógia történetének egyik legreakció- sabb koncepcióját állítja szembe az egységes iskola híveinek javaslataival.
Fő érveiből hallatlanul antidemokratikus, arisztokratikus felfogásának szemléltetésére érdemes n é h á n y részletet kiemelni.
Véleménye szerint ,,az alsóbb és felsőbb népréteg gyermekei külön- böző fejlettségűek és különböző előképzettségűek" [24] nem lehet tehát őket tizennégy éves korukig egységes iskolába járatni. Az alsóbb népréteg gyermekeinek ,,mások a lelki diszpozíciói, más lelki fejlődésének ritmusa.
. . . A m ű v e l t osztály gyorsabb észjárású gyerekének fejlődését mestersé- gesen h á t r á l t a t j u k , az alsóbb néposztály gyermekét pedig megerőltet- j ü k " [25], ha közös iskolába j á r a t j u k őket. Nem lehetséges az egységes iskola azért sem, mert az egységes nyolcosztályos népiskola esetén a n é p - iskola elvesztené „ . . . s a j á t o s jellegét, amely abban áll, hogy az egyszerű élethivatású embernek oly viszonylag befejezett műveltséget adjon, mely az ő szellemi és társadalmi szükségleteinek és helyzetének megfelel" [26].
Szociális okok is lehetetlenné teszik a közös iskolát — hangoztatja Kornis
—, hisz ,,A tapasztalatból leszűrhető tipikus tény az, hogy sokkal nagyobb mértékben veszik át egymás rossz tulajdonságait, semmint a jókat. Az előbbieknek — ti. az alsóbb néposztály gyermekeinek — jóval nagyobb a lelki ragályozó erejük. A művelt családból való gyermek jelölti a sze- gény, otthon elhanyagolt gyermek durvább modorát és szokásait. Emez meg a jobbmódú gyermeknek reánézve veszedelmesebb külsőségeit köl- csönzi el, s olyan életszínvonalat követel magának, amilyen azé [27].
(Kiem. M. M.) Világos és egyértelmű álláspont ez, minden különösebb kommentálás nélkül m u t a t j a az ellenforradalmi rendszer „kultúrdemok- r á r i á j á n a k " valódi t a r t a l m á t .
Kornis e témához kapcsolva megmagyarázza egyébként az igazi kul- túrdemókrácia lényegét is. Szerinte ugyanis egy nemzet demokratikus arculatát . . . „nem a polgári jogok egyformasága . . . hanem . . . a hit és a kultúra, az erkölcsi és jogi értékelés, az érzelmek és az akaratirány egy- formasága biztosítja . . . N e m a tehetségek, a vezető elmék sokasága a fon- tos, amire az egységes iskola hívei elsősorban törekednek, hanem az, hogy ezek mögött a nemzet m i n é l nagyobb és minél jobban nevelt, azaz fegyel- mezett tömege álljon" [28]. Természetesen ilyen alapon szó sem lehet demokratikus iskolaszervezetről, de e r r e nincs is szükség: korszerű iskola és oktatás helyett az ellenforradalmi rendszer „ k u l t ú r d e m o k r á c i á j a " egy- séget csak a „fegyelmezett magatartásban" igényel s ezt érvényesíteni lehet bármiféle iskolai keretben. Ehhez valóban nem szükséges a nyolc- osztályos népiskola.
Mindezzel még n e m fejeződött be az alsóbb néposztályok ifjúságának neveléséről való szervezett gondoskodás. A nemzetgyűlés elfogadta az
1921. évi 51. tc.-et, a nevezetes „testnevelési t ö r v é n y t " , amely Klebelsberg szavaival „az őseinktől örökölt testi derékség f e n n t a r t á s á t és fejleszté- sét" [29] hivatott elősegíteni a 12—21 év közötti i f j ú s á g rendszeres foglal- koztatásával. Valóságban „ . . . a leventeintézményt az ellenforradalmi rendszer nacionalista, militarista közoktatáspolitikájának realizálása cél-
26
