Nyelvtanirodalimmk a reformkortól az első magyar tanterv megjelenéséig

A MAGYAR NYELVTANKÖNYVEK FELHASZNÁLÁSA AZ ISKOLAI ANYANYELVI OKTATÁSBAN

III. Nyelvtanirodalimmk a reformkortól az első magyar tanterv megjelenéséig

(1825—1888.)

A r e f o r m k o r i d e j é n ú j a b b h a t a l m a s l e n d ü l e t e t vesz a m a g y a r n y e l v kérdéseivel foglalkozó irodalom. A nagy n e m z e t i felbuzdulás h a t á s á r a a nemzeti nyelv i r á n t é r z e t t tisztelet és szeretet h a t á s a alatt sokan haza-fiúi kötelességüknek érzik, hogy a m a g y a r n y e l v sajátosságait kutassák.

Ebből természetesen következik, hogy a X I X . sz. első f e l é n e k n y e l v é szeti t á r g y ú irodalma számszerű e r e d m é n y e i b e n is nagy m é r t é k ű f e l l e n -dülést m u t a t . Ez a f e l l e n d ü l é s l é n y e g é b e n m á r az előző században megindult (Benkő Loránd m e g á l l a p í t á s a szerint míg 1539—1770 között m i n d -össze m á s f é l tucat n y e l v k ö n y v , n y e l v t a n i p r o b l é m á k k a l is foglalkozó m u n k a m a r a d t fönn, a d d i g a XVIII. sz. utolsó 3 évtizedében közel félszáz n y e l v t a n i jellegű m u n k a látott napvilágot [51]), a fellendülést azonban némi m e g t o r p a n á s k ö v e t t e , hogy a z u t á n ú j u l t erővel l e n d ü l j ö n f e l a m a g y a r n y e l v v e l foglalkozó irodalom. Kovalovszky Miklós a r e f o r m k o r t u -d o m á n y o s nyelvét vizsgálva m e g á l l a p í t j a : „A X I X . száza-d első f e l é n e k m a g y a r nyelvészeti i r o d a l m a f e l t ű n ő fellendülést m u t a t . 1750—1800-ig (8 latin és 16 német n y e l v ű munka mellett) 11 m a g y a r nyelvű n y e l v t a n je-lent meg, egyéb n y e l v i vonatkozású m u n k á k a t , a nyelv műveléséről és a helyes m a g y a r s á g r ó l szóló vita és r ö p i r a t o k a t n e m számítva. A k ö v e t -kező f é l századból 19 l a t i n és 91 n é m e t n y e l v ű m a g y a r n y e l v k ö n y v mel-lett 90 m a g y a r n y e l v ű n y e l v t a n u n k van, n é m e l y i k sok k i a d á s b a n " [52],

Az egész k o r r a jellemzően rögzíti Szilasy János a nevelés t u d o m á n y á r ó l írt művében, a h o l külön f e j e z e t b e n szól ,,a' nemzeti N y e l v t u d o

-82

m á n y ' t a n ú l á s á r ó l " : a nyelv t a n u l á s a szükséges, de hogyan kell t a n í t a n i ? "

Megállapítja, hogy a helyes k i e j t é s r e s a j á t p é l d á j á v a l tanítson a tanító.

A helyesírást is t a n í t a n i kell, b á r a n n a k t a n í t á s a azért nehéz, mivel a szabályok még nincsenek lefektetve. Végighalad a leglényegesebb isme-retek során, rögzítve, hogy mit t a r t fontos i s m e r e t n e k [53]. a M a g y a r Tudós Társaság, közrebocsátva 1846-ban A magyar nyelv rend-szerét. A m ű m e g j e l e n é s é t az anyag alapos m e g v i t a t á s a előzte meg, és az számára, a második típust képviselők az iskolai Oktatást szerették volna minél e r e d m é n y e s e b b é tenni. N e m volt ritka az olyan szerző sem, aki Katekizáló feldolgozása, rövid k é r d é s e k r e adott rövid feleletei módszeré-ben is e l s a j á t í t h a t ó v á t e t t é k az anyagot. — Igen n a g y haladást j e l e n t ez, ha elgondoljuk, hogy Kassai Józsefnek csak n é h á n y évvel előbb, 1817-ben m e g j e l e n t Magyar Nyelvtanító K ö n y v é r ő l egyik bírálója azt jegyezte

tudatosan törekedett az anyag módszeres feldolgozására. A 4. kiadás elé írt Előszóban igen világosan rögzíti a nehézségeket, azok okait, és jól látja a feladatokat is. Éppen ezért érdemes szó szerint idéznünk a korra is jellemző megnyilatkozását. Ezeket í r j a : „Mindenegy kimívelt nemzet t a n ú l j a és t a n í t j a a' kisdedeken kezdve saját nyelvét; mert ez nem csak vezetéke, hanem jegybéllyege is a' nemzeti míveltségnek, 's a' palléro-zott nemzetek közé tartozásnak. Nemzetünknek is ezen ösvényen kell előre haladni 's a' kora 's czélarányos nyelvoktatást már a' kisebb neven-dékekkel elkezdeni. — Állap nélkül képtelenség építeni. . . . Valamint egyéb mesterségekre 's tudományokra, úgy a nyelvre is idején kell tanít-gatni kisded 's boldog jövendőre serdűlő i f j ú polgártársainkat; de olly előadással, olly rendességgel, olly leereszkedéssel a' gyengekorú elmékhez, hogy ezek könnyen, jó kedvel, 's még is sikeresen foghassanak e' fontos és nemzeti mívelésöket alapító m u n k á h o z " [59].

Az elérendő cél a tanítókra is nagy feladatokat ró. Lesnyánszky Andrásnak 1832-ben kiadott Didaktikája felhívja a figyelmet arra, hogy minden tanuláshoz szükséges, hogy tudjuk, amire mást a k a r u n k tanítani.

Ez azonban még n e m elegendő az eredmény eléréséhez: a tanítónak r á -t e r m e -t -t n e k is kell lennie a -taní-tásra, és megfelelő módszer-t is kell alkal-maznia [60], Az anyanyelvi oktatással kapcsolatban felhívja a figyelmet a nyelv és a gondolkodás összefüggésére [61]: „ . . . a' nyelv törvénnyeinek ösmerete önmagában n é m i n e m ü k é p e n csinosíttya az elmét, 's már mint az értelemnek foglalatoskodtatása magas beccsel bir . . . A nyelv szabá-sainak ösmerete t e h á t a' gondolkodó tehetségnek tökélletességét is közbe-vetetlenül előmozdíttya, 's meggyőz bennünket arról, hogy jól, hellyesen.

mondottuk ki azt, a' mit világosan gondoltunk. E' mellett ez által nem csak az emlékezet, h a n e m az értelemnek, és ítéletnek minden tehetsége n y e r . . ." (586. o.)

Ezzel a meglátással nem is áll egyedül. Fel kell figyelnünk arra, hogy m á r vannak, akik az anyanyelv oktatásának kérdését tágabb látókörrel figyelik, és túllépnek a nemes, de egysíkú hazafias felbuzduláson. Ter-mészetesen erre is találunk még példát a kor nevelési irodalmában, pl.

Kunoss Endre m u n k á j á t [62], aki — annak ellenére, hogy m u n k á j á n a k ezt az alcímet a d t a : Jelen időnk szelleméhez alkalmazva — úgy tűnik, m á r nyitott k a p u k a t dönget, mikor a latin nyelvvel szemben a magyar nyelv tanításáért emel szót, patétikusan állapítva meg: ,,Kitűnt végre a' századokig t a r t o t t setétségből fénye nemzeti nyelvünknek, hazánknak n é h á n y örök emlékezetre méltó nagyai 's nemes férffiai ú j létre támasz-tották azt föl v é r r e l ázott s í r j á n a k h a n t j a i közül, 's örök dicséretü gon-doskodásuk a n n y i r a emelte, hogy közremény szerint kevés idő múlva a legmiveltebb nyelvek között foglaland helyet, 's bő áldást árasztand az általa egyesített egész m a g y a r nemzetre . . ."

Ez a két általános neveléstan egészen más szemszögből ítélte meg az anyanyelvi nevelés ügyét. Ez is jelzi, hogy amikor eldől a magyarnyelvű-ségért folytatott harc a magyar nyelv javára, akkor már természetes lesz a követelés: az anyanyelvet az iskolában is tanítani kell. Ezzel azonban ú j a b b problémák jelentkeznek: mit és hogyan tanítsanak meg a nyelvi ismeretekből.

M e g j e l e n n e k egészen gyakorlati jellegű m u n k á k , pl. az 1834-ben Kassán kiadott Magyar grammatika (különös t e k i n t e t t e l az o r t o g r a p h i á r a és levelező könyv) [63]. Ez a 90 oldalas könyvecske a „közhasznú isme-r e t e k " iskoláját a d j a 6 osztályban (Magyaisme-r g isme-r a m m a t i k a és levelező könyv, természethistória, physika, geographia, közönséges história, számoló könyv). A 90 oldalból 36 oldalon n y e l v t a n i tudnivalókat közöl, m o n d v á n , hogy v a n n a k ismeretek, a m e l y e k n é l k ü l senki el n e m l e h e t : ilyen az a t u d o m á n y , hogy h o g y a n kell gondolatainkat írásban és szóban közölnünk.

Megszívlelendő gyakorlati tanácsokat is ad olvasójának (pl.: a jó írásmód fő s a j á t s á g a i : 1. o r t h o g r a p h i a i és g r a m m a t i k a i helyesség, 2. é r t h e t ő -ság, legalább haszontalanság; időt veszteni pedig vele oktalanság; m e r t a' miből az e m b e r n e m okul, a n n a k l e h e t e t l e n o k t a l a n n a k n e m l e n n i e " [64],

É p p e n Sasku K á r o l y m u n k á j a m u t a t rá a r r a is, hogy K a r l Becker h a t á s á r a [65] a logikai i r á n y z a t n a k , m e l y szerint a n y e l v alkalmazott logika, n á l u n k is v a n n a k hívei. Sasku így ír: „ . . . a' gondolkodást a d v á n elé a' beszéd, elébb kell gondolkodni tudni, vagyis a' gondolkodás t ö r v é -nyeit ismerni, m i n t s e m az azt k i f e j e z ő beszéd' szabályait, mellyek a'

Mozgás, változatosság, új elvek jelentkezése, új utak próbálgatása jellemzik ezeknek az é v e k n e k a n y e l v t a n i r o d a l m á t .

Természetesen v a n n a k hagyományos úton járók is, így Bitnicz Lajos az elődöket (Gyarmathy, a Debreceni G r a m m a t i k a , Révai stb.) idézve közlő módszerrel próbálja „ n y e l v ü n k m e z e j é t t u d o m á n y o s a n k i m é r n i " [67].

A' magyar nyelvtudomány főbb szabályainak rövid foglalatját összeállító szerző viszont a régi katekizáló m ó d s z e r r e l a d j a a rövid szabályokat, példák és f e l a d a t o k nélkül [68].

E k k o r i b a n pedig m á r m i n t a is l e n n e az olyan n y e l v t a n k ö n y v r e , a m e -lyik a módszeres feldolgozásra is példát a d : Kecskeméthy Csapó Dániel Kérdezősködő Magyar Nyelvmestere 1833-ból [69]. Bevezetőjében a szerző elmondja, hogy rendszere különbözik az eddigiektől: részletesebben t á r -g y a l j a a betűzést, az írást és az olvasást. Visszatér a s z a k k i f e j e z é s e k n e k

Űgy, hogy a szókötés szabályai szerint megvizsgáljuk és k i n y o -mozzuk:

1. Azt, mellyik a főmondás? mellyik abban a' tárgyazat? mellyik az állítmány? s kötölék (az összetett állítmány igei tagja!) továbbá mely-lyek annak világosító v. közbevetett részei?

2. Megnézzük: jól van-é az egész mondás összeszerkesztve^ megmond-ván: milly szabállyokon épült annak m i n d e n k i része, jelesül:

3. Megvizsgáljuk, minő helyzetben vagy függésben van a név az igé-vel? A melleknév a főnévigé-vel? az ige az ejtéssel?" stb. (178. o.)

Példát is ad: egy szöveg elemzését. Ebből is nézzünk meg egy rövid szemelvényt: „kifejtődése: vegyes hangú birtokos név, származott ki ige-szócskával összetett fejtődik középigéből, mellynek törzsöke f e j t cselekvő ige, van az E. 3. nevezőjében 3. dik személyű raggal, véghez: f e n n h a n g ú főnév, van az egyes számban hez utói járóval, de itten igeszócska képen á l l . . ." stb.

Módszerével kapcsolatban különösen k i szeretném emelni, hogy amint a bemutatott részlet bizonyítja, a megállapítások indokolását is megkí-vánja, sőt az összefüggések feltárását is (minő függésben van a név az igével).

Hasonlóan jelentős kötet módszertani szempontból Edvi Illés Pál Első oktatásra szolgáló kézikönyve [70]. M u n k á j á n a k igen nagy érdeme, hogy gyakorlószövegeket is közöl. Gyakorlatiassága nemcsak az anyag feldol-gozásának módszerében mutatkozik meg: az első részben az Értelem gya-korlások c. fejezetben a szemlélettágítás, a világról alkotott kép teljesebbé tétele, a nyelv fejlesztésével a gondolkodás fejlesztése is a célja, amikor ilyen kérdésekkel foglalkoztatja a tanulókat: „Feleljetek: Mit akar az éhes? Mely állatok szükségesek a földműveléshez? Mi a cél? Hogyan éred el? Mi az eszköz? Milyen eszközök szükségesek a főzéshez?" stb.

Gyakorlatot is közöl: diktátuminak: „Nem mindegy, akár vizsla men-jen a' vadásszal, akár agár. Templomban a' kar, éneklésnél egyebet nem akar. A' ki atya, vigyázzon, hogy legyen mindig józan az agya. Eger városában is van egér. E' könyv nekem a r a n y - b á n y a ; ki nem kap r a j t ' m a j d meg-bánja."

Változatossá is teszi a gyakorlatot: hibás példát, szöveget is közöl javításra.

A hanglejtés, a helyes kiejtés kérdéseiről, szintén gyakorlatokkal szól: „Felszáll a' por, kábít a' bor. A' gyermek sír, drága a' zsír." stb. stb.

A 30-as éveknek ezeket a módszertörténeti szempontból is fontos munkáit a 40-es években is szép számmal követik ú j a b b nyelvtanköny-vek: Széchy Ágoston I m r e [71], Warga János [72], Majoros András [73], Táncsics Mihály [74], Schúltz István [75], Keszler Ágoston [76], Matics Imre [77], Szuppán Zsigmond [78], Galgóczi Gábor [79] stb. tankönyvei.

Ezeknek a könyveknek m a j d n e m mindegyike tovább viszi valamivel az iskolai nyelvoktatás ügyét. Széchy Ágoston Imre katekizáló könyvében a gyakorlatok sokaságát is közli. Fontos módszertani tanácsot ad: az egész nyelvtani anyagot sorra kell venni, „ezeknek részeit kell különösen egytől egyig megfejteni, azután ismét részenként egymáshoz kapcsolni . . .' de mindezt egyszerű példákon kérdezgetőleg végezze az oktató úgy, hogy a határozásokat lépésenként képezze tanítványaival, s azokat velük m i n t -egy kitaláltassa. Minden illy magyarázat után pedig gyakorolja őket a

Táncsics Mihály nyelvtanának címlapja

megfejtett tárgyban, mind szóval, mind írásai feladások által mind addig, míg azt úgy magokévá tették, hogy a megjelölést hallván, vagy maguk kimondván, egyszersmind az egész fogalmat állíthassák öntudatukban elő." — Korát megelőzően teszi tudatossá a tanítók számára, hogy a t a -nítás akkor lesz eredményes, ha a tanulók aktív résztvevői a fogalom-alkotási folyamatnak, s a kialakított ismereteket gyakorlás u t á n elmélyí-tik. Ehhez szükséges, hogy kerüljék a formális vizsgálódást. „ ... a gya-korlások mind szóval, mind írásban úgy intéztessenek; hogy a tanúlók a' nyelvalakzatokat nem . . . végtagjaikból, hanem fogalmaik értelméből tanúlják meg."

Warga János is a g y a k o r l á s jelentőségére h í v j a f e l a f i g y e l m e t : „A élén, s azokból vezeti le a szabályt.

Matics Imre k ö n y v é b e n ki kell e m e l n ü n k a t i p o g r á f i a i megoldásokat:

Majoros András p e d i g egyszerűen 87 §-ban összefoglalja a nyelvi szabályokat, m a j d egy ,,Végintés"-ben f i g y e l m e z t e t i a t a n í t ó t : „Igen el-lentétes nézet, megállapítás még mindig. Valóban szükség volt m á r arra, hogy központilag rögzítsék a nyelvi n o r m á k a t . Ezt a m u n k á t csak az Akadémia v á l l a l h a t t a m a g á r a , már megerősödött tekintélyével. Az A k a -démia megbízásából Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály vállalkozott a t a n k ö n y v megírására. K i a d á s r a is k e r ü l t A m a g y a r nyelv r e n d s z e r e

A' M A G Y A R

A Magyar Tudós Társaság fontos feladatának tartja a nyelvi normák rögzítését

Az akadémiai nyelvtan az iskolákban egyelőre nem éreztette hatá-sát. A magyar tanítási nyelv terjedésének következtében továbbra is gyors egymásutánban jelentek meg jobb-rosszabb nyelvtanok [81], néhány oldalas feldolgozástól [82] az egyes részterületek alapos kifejtéséig [83].

Ennek a korszaknak is részletes képét rajzolta meg Bakos József Nyelv-és iskola c. tanulmányában [84], Megállapította, hogy a korabeli tan-könyvtől nemcsak azt kívánták meg, hogy igazodjon „a tudomány jelen állásához", hanem azt is, hogy gyakorlati legyen. A gyakorlati módszer igénye elsősorban azért merült fel, mert ,,a korabeli nyelvtankönyveikben sok volt a szabály és az erőszakosan eívont elméletieskedés" (13. o.).

A korszak nyelvtanírói tehát már világosan látták, hogy előbbre kell lépniük a gyakorlatiasság felé. Mégis jelennek meg még ebben az időben is száraz, katekizáló, még f o r m á j u k b a n is egyhangú könyvek [85].

Gyakorlati céllal készül viszont Kempelen Győző Magyar nyelvtani gyakorlókönyve [86]. 4 fokozatban veszi sorra az egyes nyelvi kategóriá-kat, és közöl velük kapcsolatban különböző feladatokat. PL: „Tegyétek a következő jelentő módú mondatokat parancsoló módba! — Különítsétek el a következő szövegben a cselekvő igéket a szenvedőktől" (70. o.) stb.

stb. — Nevelési szempontokra is tekintettel van, amikor a kérdő mon-datok közé ilyeneket iktat: ,,Miért ne együk meg az oly bogyókat, ame-lyeket nem i s m e r ü n k ? Miért nem szabad kővel hajigálni?" (87. o.) — Az ilyen kérdések föltevésekor a tanulók életkori sajátosságaira is gondol.

A „gyakorlatilag szerkesztett" nyelvtanok közül ki kell emelnünk a Sárospatakon 1855-ben kiadott, és utána több kiadásban megjelent ma-gyar nyelvtant [87]. A régi grammatikák m i n t á j á r a 115 §-ban közli a nyelvtani szabályokat, de az anyag feldolgozása helyenként már a mai módnak felel m e g : szemléltető szöveg, szabály, feladatok a sorrend. K ü lön ki kell e m e l n ü n k ezt a könyvet tipográfiai megoldása miatt is: m i n t a -szerűen igyekezett megoldani feladatát, a sok alcím okozta nehézséget a betűtípusok változatossága ellensúlyozta.

A korszaknak a többi jó közül is kiemelkedő terméke Ihász Gábor és Szvorényi József nyelvtana.

Ihász Gábor Magyar Nyelvtana [88] a kor legelterjedtebb nyelvtan-könyve volt: 29 kiadást ért meg. Bakos József részletesen értékeli Ihász könyvét: bár „túlzsúfolt és a példák hosszú sorával agyontámogatott írás volt", helyenként nehézkes megfogalmazásban, de foglalkozik nyelvhelyes-ségi kérdésekkel, sok jó példát ad a régi m a g y a r nyelvből, és ezen az ala-pon védelmébe veszi az é-zést [89].

Szvorényi József nyelvtanai [90] is több kiadást értek meg [91]. Igen jelentős elvet rögzít 1861-ben kiadott nyelvtana bevezetésképpen: „ . . . a nyelvanyag és alakok élettelen halmazát ne a beszéd épületének független töredékeiül s m i n t e g y darabonkint, hanem organikus összefüggésekben, példagondolatok és példaalakokban tüntesse föl. Ily módon a száraz szabá-lyok és műszók ölő b e t ű j e is enyhébbé lesz, és nem csak magyarázatot, h a n e m értelmet és életet is n y e r . " — „Puszta alkat vagy alak szerint nyel-vünkben, többi közt, teszem, igéink- és neveinknek csak osztályozása sem eszközölhető." „Nem oszthatom ezek szerint azok nézeteit, kik korainak vélvén a beszéd belső (logikai) viszonyainak ismeretére vinni a gyerekeket, tanaikban mindent g y e r m e k p é p p é hígítanak."

Ügy gondolom, Szvorényinak ezek a mondatai a legvilágosabban t ü k rözik egyéni felfogásán túl azt a társadalmi igényt is, amelyet a kor t á -masztott a nyelvtantanítással szemben. Az anyanyelvi nevelésért folytatott harc a magyar tanítási nyelv elrendelésével elérte célját, sürgetése m á r korszerűtlennek számított még úgy is, hogy a magyar nyelvű tanítás egye-lőre csak p a p í r f o r m a szerint volt általános. A latin nyelv háttérbe szoru-lása a társadalmi életben véget vetett a latin nyelv uralmának, az iskolá-ban is természetesen szorult háttérbe tehát a latin grammatika. A korszak nyelvtankönyvei m á r nem azért vették sorra a magyar nyelv szabályait,

hogy ezáltal megkönnyítsék a latin nyelv tanulását, hanem azért, mert az adott történelmi helyzetben a magyar nyelvért folytatott harc a nemzet önálló létéért való harcot is jelentette.

Sokan még ennél is tovább tekintettek. Nem elégedtek meg a nyelv-tantanítás puszta tényével, h a n e m azt eredményessé is akarták tenni, be-látva, hogy a nyelvtan megfelelő anyagának helyes tanítása fejleszti a gon-dolkozási készséget is, és megkönnyíti a gyermek számára a világban való eligazodást. Ezért lépett sürgetőleg előtérbe a gyakorlatiasság. Fontos kér-dések vártak tehát még tisztázásra: mit, mennyit és hogyan tanítsanak a gyermeknek anyanyelvéből? Ezekre a kérdésekre a választ csak a követ-kező korszakok adták meg, amelyeknek vizsgálata m á r további feladat lesz.

J E G Y Z E T E K

[1] vö.: Chikán Zoltánná: A magyar nyelvtantanítás célkitűzéseinek változása a tan-tervek tükrében. Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közle-ményei, VIII. (1970): 147—179. — Külön is: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Füzetei, 505.

[2] Tanterv a népiskolák számára. Az 1868-i XXXVIII. t. cz. értelmében kiadta a Magyar Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter, Budán, 1869.

[3] G r a m m a t i c a Hvngarolatina in vsvm pverorvm recens scripta J o a n n e Sylvestro Pannonio avtore. Neanensi, an. 1539.

[4] Balázs J á n o s : N y e l v t a n i r o d a l m u n k előzményei és kezdetei. Nyelvtani T a n u l m á -nyok, szerk.: Sulán Béla, Bp. 1961. 167—184. — Külön is: Különlenyomat a Nyelv-tani Tanulmányokból. Bp. 1961. magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Pest, 1866. — Előszó.

[10] Alberti Molnár Szenciensis Novae Grammaticae Vngaricae Libri Dvo. Hanau, 1610.

[11] Geleji Katona István Magyar G r a m m a t i k a t s k a A' vagy az igaz m a g y a r írásban és szollásban k é v á n t a t ó néhány szükséges O b s e r v a t i ó k . . . Gyulafehérvár, 1645.

[12] Georgi Csipkés Comarini H u n g a r i a Illustrata, hoc est brevis sed methodica Natvrae et Genii Lingvae Hungaricae Explicatio . . . Utrecht, 1655.

[13] Favli Pereszlényi G r a m m a t i c a lingvae Vngaricae. Nagyszombat, 1682. — 2. kiad.

1702. — 3. kiad. 1738.

[14] Pavli Kövesdi Elementa Lingvae Hvngaricae. Lőcse, 1686.

[15] Szőnyi Nagy István: Magyar oskola, mellynek mesterségével az okos és serény tanító kiváltképpen az idősbeket, írás olvasásra XII órák alatt megtaníthattya.

[16] Adami Mihály: Institutiones g r a m m a t i c a e Hungaricae. Bécs, 1761. — A u s f ü h r -liche und n e u e r l ä u t e r t e Ungarische Sprachkunst, Bécs, 1760.

[17] Klein E f r a i m : Specimen enucleatoris grammaticae hungaricae, Pozsony és Kassa, 1776. 2. kiadás ugyanott, 1792.

[18] Klein E f r a i m : Phrases ex Langianis colloquiis latinis e x c e r p t a e atque germanica, hungarica et bohemica versione donatae, Pozsony, 1774.

[19] Magyar G r a m m a t i c a vagy- is a' haza' nyelvnek gyükeres m e g - t a n u l á s á r a való intézet ugyan a' m a g y a r nemzeti oskolák számára. Cum Special. Privileg. Sac.

Coesar. Regice Apóst. Majest. B u d a MDCCLXXXI. — További kiadásai: Budán, 1788, 1792, 1793, 1796, 1802-ben kétszer, 1808, 1809, 1812, 1815.

[20] Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában.

Bp. 1899—1902. II. 286—287.

[21] Révai Miklós: A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanúság avagy Ortográfia. A nemzeti oskolák számára. Budán, 1780.

[22] vö.: Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a m a g y a r tanítási nyelv, a m a -gyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Eger, 1955. 1—52. — Külön is: Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei 1. magyarságnak t ö r v é n n y e i szerint Írattatott 1790. Marosvásárhelyt. Nyomtattatott 1794.

[34] Kisded magyar g r a m m a t i k a . Melly még a Magyar Oskolában lévő, de a Deák Oskolákra igyekező Kisded T a n u l ó k n a k olly véggel készíttetett, hogy a Deák Nyelv Mesterségét m a j d könnyebben tanulhassák. Pozsony, 1797., 1801.

[35] Vitkótzi Mátyás: H á r o m nyelvenn szólló rövid m a g y a r g r a m m a t i k a az oskolai ger-manice. Ungarische Sprachlehre, lateinisch und deutsch erklärt. Pozsony, 1793.

2. kiadás: 1794. — P a r a d i g m a conjugationes v e r b o r u m , et m e t h o d u s iisdem recte

[39] Ágoston Antal: M a g y a r oskola, mellynek tárgya a' magyar nyelvnek anyai ter-mészete, és a' m a g y a r szóknak belső értelmek. — Nagy-váradon, 1805.

[40] Simon Antal: Igaz mester, a ki Tanítványait igen rövid idő alatt minden unalom n é l k ü l egyszerre í r n i és olvasni is megtaníttya. Buda, 1808.

[41] vö. Dr. Bakos J ó z s e f : i. m. 20—21. o.

[42] A Debreceni Ev. Ref. Főgymnasium Értesítője az 1894—95. iskolai évről. Debre-cen, 1895. Géresi K á l m á n : A kollégium történetének vázlata 1848-ig. (5—40. oldal.) a' Hazai Nyelvnek sükeres okokra épített Regulái napkeleti nyelvhez illő tanítás-renddel mind és pontosan előterjesztetnek. A' Magyar Nemzeti Oskolák számára Budánn, 1818.

[46] Benkő L o r á n d : Felvilágosodás kori nyelvtanaink szerepe az írásbeliség normái-n a k alakulásábanormái-n. Nvelvtanormái-ni T a normái-n u l m á normái-n y o k . Szerk.: Sulánormái-n Béla. Bp. 1961. 185—202.

[47] Uo. 186. o.

[48] vö.: Benkő Loránd idézett t a n u l m á n y á n a k ezzel a kérdéssel kapcsolatos a d a t a i t :

[52] Kovalovszky Miklós: Tudományos nyelvünk. Nyelvünk a reformkorban. T a n u l -m á n y g y ű j t e -m é n y . Szerk.: Pais Dezső. Bp. 1955. 227—313. o. — Az idézett h e l y : 259. 1.

[53] Szilasy J á n o s : A' nevelés tudománya. Budán, 1827. 292—299. o.

[54] Derne László: Az irodalmi nyelv hangállománya és a nyelvjárások. Nyelvünk a r e f o r m k o r b a n . T a n u l m á n y g y ű j t e m é n y . Szerk.: Pais Dezső. Bp. 1955. 27—83. —

Magyar nyelvtudomány rövid oktatásokban. Kolozsvár, 1845.

[58] vö.: Bakos József: i. m. 24. o.

[59] Szalay I m r e : Magyar nyelvtudományi rövid oktatás kezdő tanúlók' számára. Pest, 1831. 4. kiadás.

[60] Lesnyászky A n d r á s : Didaktika és methodika, avvagy a' t a n í t á s n a k közönséges tudománnyá, és a' tanítás módgyának tudománya. Nagyvárad, 1832.

[61] Uo. 585—586.

[62] Kunoss E n d r e : Alapvonat.>k a' honi nevelés köréből. Jelen időnk szelleméhez alkalmazva Pesten, 1833. 36. o.

[63] Magyar g r a m m a t i k a különös tekintettel az o r t h o g r a p h i á r a és levelező könyv.

Rövid oktatás a' helyes és hibátlan írásra 's a' közéletben szükséges levelek' és egyéb tiszti irományok' foglalására levél és egyéb íráspéldányokkal. Kassán, a' Literatúrai Intézetben, 1834.

[64] Sasku Károly: Tanítás' alaptudománya. Pesten, 1837. 6. o.

[65] Karl Becker: Organism der Sprache, 1827.

[66] Sasku Károly: i. m. 32. o.

[67] Bitnicz L a j o s : Magyar nyelvtudomány. Pesten, 1837.

[68] A' magyar nyelvtudomány főbb szabályainak rövicl foglalatja. A' gyengébb korú elmék használatára. Pesten, 1835.

[69] Kecskeméthy Csapó Dániel: Kérdezősködő Magyar Nyelvmester, az az: k é r d é -sekbe és feleletekbe foglalt honi nyelvtudomány világosító jegyzésekkel. í r a t o t t nevendékek számára K. CS. D. magyar nyelvtanító által. Pesten, 1833.

[70] Edvi Illés P á l : Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a' legszükségesebb tudnivalók . . . Budán, 1837.

[71] Széchy Ágoston I m r e : Elemi magyar nyelvtan gyakorlatilag előadva. Pesten, 1840.

[72] Warga J á n o s : Magyar nyelvtan tanmódszerűleg előadva Pesten, 1842. — M a -gyar nyelvtan tanmódszerűleg előadva. Az I. és II. gymn. oszt. számára. 3. rész.

I. Szótan. II. Szóragtan. III. Mondattan. Pest, 1842. 2. kiad. 1853. 3—6. kiad.

Magyar nyelvtan. I. Szótan. 1857—1870. — Magyar m o n d a t t a n az irálytan ele-meivel összekötve. 2. kiad. Pest, 1856. 3. kiad. 1802.

[73] (Majoros A n d r á s ) : A' m a g y a r nyelvtan elemei. A' két alsó nemzeti osztálybeli tanúlók számára. Sárospatakon, 1844.

[74] Táncsics Mihály. Magyar nyelvtudomány. Kisdedek számára. Pest, 1840. M a -gyar nyelvtudomány hangmértékkel, idősbbek számára. 2. kiad. Pozsony, 1842.

3. kiad. Pest, 1844. Magyar nyelvtudomány kérdések- és feleletekben, nagyobb tanulók számára. Pest, 1840.

[75] Schúltz István: Magyar nyelvtan főbb szabályainak rövicl foglalata, gyakorlati-lag előadva gyengébb k o r ú a k használatára, Pesten, 1845.

[76] Keszler Ágoston: Magyar Nyelvtan, Szombathely, 1845.

[77] Matics I m r e : Alkalmazott magyar nyelvtan. Pozsonyban, 1847.

[78] Szuppán Zsigmond: Magyar nyelvtan s e r d ü l t e b b e k számára I. és II. rész. Nagy-szombat, 1844—45. III. és IV. rész. Pozsony, 1847.

[79J Galgóczi G á b o r : Magyar nyelvtan. A' m a g y a r nyelvet a' természetből és ter-mészetesség szerint, szoros szószármazási rendszerben fejtegetve. (Pesten, 1848.) [80] A' m a g y a r nyelv' rendszere, Közre bocsátá A' Magyar Tudós Társaság Budán,

1846.

[81] Vö. Sági István idézett m ű v e , 47—50. 1.

[82] Dr. Márki József és Dr. Z i m m e r m a n n J a k a b : Népiskolák könyve. Pesten, 1853.

— A többféle tárgykört felölelő m u n k á b a n egy 20 oldalas rövid kis nyelvtani rész van.

[83] Warga J á n o s m á r említett m o n d a t t a n a átdolgozott kiadásban 1856-ban; vagy Riedl Szende külföldi m i n t á k nyomán írt Magyar hangtan c. m u n k á j a (Prága és Lipcse, 1859.).

[84] Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. F e j e z e t e k a magyar nyelvtantanítás történeté-ből. 1849—1900. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. Eger, 1956. 7—63. — Külön is, Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei 24. Eger, 1956.

[85] Magyar nyelvtan a középtanodák II. osztálya számára. Budán, 1851. — Magyar m o n d a t t a n főbb szabályai. Egerben, 1852. — Dr. L u t t e r F e r d i n á n d : A m a -gyar nyelvtan elemei. Pesten, 1853. stb.

[86] Kempelen Győző: Magyar nyelvtani gyakorlókönyv, Szeged, 1858.

[87] Magyar nyelvtan gyakorlatilag szerkesztve. Algymnasium számára 1855. — Népiskolák számára 1855. — Második k i a d á s : 1857. — 5. kiadás: 1866.

[88] Ihász G á b o r : Magyar Nyelvtan az I. és II. osztálybeli G y m n a s i u m I f j ú s á g

In document Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat, 10. köt.) = Acta Academiae Paedagogicae Agriensis (Nova series, Tom. 10.) (Pldal 84-97)