A MAGYAR NYELVTANKÖNYVEK FELHASZNÁLÁSA AZ ISKOLAI ANYANYELVI OKTATÁSBAN
V. Ol vájtunk, olv» Cm to!;, olvaft^k vei anak volna
Legifíemu s, legilfetis, legiffent.
Futurum formatur ab
Cum hogy Olvaffak, olvafs, olvaffon.
V t L e g a m , ^ S ^ l e8a t
Olvafjunky olvaffatok, olvaffanak.
A l i a s cum utinam uteris pro eo Futuro Vajha olvafnék.
Coniunctivi modi tempus praefens N. S. Mikor olvaffak, olvafs, olvaffon.
Cum Legam, legas, legat.
Mikor olv afiínk, olvaffatok, olvaffanak.
Pro hoc Praefenti Coniunctivi V. g. Quid me turbas cum fcribam Praeteritum imperfectum Mikor Olvafnék, olvafnál, olvaf na.
Cum Legerem, legeres, legeret.
Mikor Olvafnánk,
olvafnátok,
olvaf iának.Cum Legeremus; legeretis, legerent.
Praeteritum Olvaßam légyen, olvaf tál légyen, olvafot légyen.
Cum legerim, legeris, legerit.
Olvaftxink légyen, olvaftotok légyen, olvaftak, vel olvaftanak légyen.
Sic habet Loptunk légyen. Gen. 44. 8.
Praeteritum Mikor Olvaf tarn vólna, olvaf tál vőlna, olvafot vólna.
Cum Legiffem, legtffes, legiffet.
Mikor Olvaftúnk vólna,olvaf tat ok vőlna, olvaftak volna.
Cum LegiíTemus, legiffetis, legiffent.
Futurum.
Mikor Olvaf an Jok, olvafandafz. o leaf un</.
Cum Legero. legeris, legerit.
Pereszlényi Pál nyelvtanából. Az igeragozásban minta: a latin coniugatio 68
Értéke a könyvnek az is, hogy végül Praxis címen a gyakorlati fel-használásra is útmutatást ad, és hogy megállapításait irodalmi példákkal igazolja.
1686-ban jelent meg Kövesdi Pál Elemento Linguae Hungaricae c.
m u n k á j a [14]. Mint az olvasónak szóló ajánlása mutatja, a könyv egyaránt szól a tanítónak és a tanulónak (Kirem azért az kegyes Tanitó vagy Tanuló Olvasót, ezen csekély munkámat, t ü l e m vegye kedvesen .. .)
M u n k á j a megírásával az volt a célja Kövesdinek, hogy a magyar nyelv tanulását megkönnyítse.
A magyar hangok felsorolásánál azok képzési sajátságaira is felhívja a figyelmet (c: sequente vocali, ut et praecedente, sonat duriter, ut k sed
Kövesdi Pál nyelvtana. A kassai kiadás címlapja
69
seqernte e. i. soniat m o l l i t e r , uti a p u d Latinos, u t : Cérna. — es u t et ts, m u n k a : Szőnyi Nagy István Magyar oskolája [15]. Jellegében egészen más m u n k a , m i n t az e d d i g i e k : elsősorban gyakorlati, f e l n ő t t e k e t akar m e g -zókat, a mássalhang-zókat, a szótagokat. Útbaigazítást ad a módszerre, a gyakorlásra is. Az elemzést így végezteti:
Ebben a ' szóban, A t y á n k : nyelv-történeti szempontból, de még fontosabb, hogy a nyelvi egységesítés elő-mozdításában igen fontos szerepet töltöttek be.
Balázs J á n o s m á r említett t a n u l m á n y á b a n k i m u t a t t a , hogy Sylvester g r a m m a t i k á j á b a n t u d a t o s a n t ö r e k e d e t t az egységesítésre a helyesírás sza-bályozásával, a h e l y e s kiejtés s z a b á l y a i n a k rögzítésével; a szókincs
bizo-70
nyos f o k ú rögzítésére (mikor egyes neologizmusokat az irodalmi nyelv s z e m p o n t j á b ó l h e l y t e l e n n e k ítélt), s végül a n y e l v t a n i elemek h a s z n á l a t á -n a k szabályozására is volt go-ndja.
Mindezt azonban — m i n t az idézett részek m u t a t j á k — első nyelv-taníróinkról szinte k i v é t e l n é l k ü l e l m o n d h a t j u k .
Geleji K a t o n a István m u n k á j a kivételével latin n y e l v e n írták m e g szer-zőik XVII. sz.-i n y e l v t a n k ö n y v e i n k e t , és bár még a XVIII. sz. végén is talá-l u n k talá-latin n y e talá-l v ű m a g y a r g r a m m a t i k á t (sőt G u b e r n á t h Antatalá-l I n s t i t u t i ó j a 1803ból való), a XVIII. sz.tól m á r t é r t h ó d í t a n a k a m a g y a r n y e l v ű n y e l v -tanok is.
II. A magyar nyelvű nyelvtanirodalom kialakulása (A XVIII. sz. elejétől a reformkorig, 1825-ig)
A XVII. sz. jelentős m u n k á i n a k megjelenése u t á n a XVIII. sz. első felében szinte teljesen h o l t p o n t r a j u t o t t a nyelvtanirodalom m ű v e l é s e : ebben az időszakban egyetlen jelentős m u n k a sem látott napvilágot.
A század második f e l é b e n is csak kisebb jelentőségű m u n k á k k e r ü l t e k k i a d á s r a : így A d a m i Mihály és Klein E f r a i m latinul írt m a g y a r n y e l v t a n a . Adami Mihály Institutiones grammaticae Hungaricae c. m u n k á j á t Bécsben adta k i 1761-ben. Az előző évben m á r m e g j e l e n t e t e t t egy m a g y a r n y e l v t a n t n é m e t e k s z á m á r a [16]. Ez a t é n y azt m u t a t j a , hogy k ö n y v é t az idegen nyelv t a n u l á s á n a k m e g k ö n n y í t é s e céljából írta. — Klein Efraim Specimen enucleatoris grammaticae Hungaricae c. m u n k á j a 2 k i a d á s b a n volt h a s z n á l a t b a n : 1776-ban jelent meg az első, 1792-ben a második ki-adása [17]. Klein E f r a i m a kassai evangélikus iskola r e k t o r a volt, és mivel más, az iskolai oktatást is segítő m u n k á j a is m a r a d t r á n k [18], valószínű, hogy ezt a n y e l v t a n t is iskolai célra írta.
Nyilván ez a hosszú pangási időszak és a m a g y a r n y e l v ű s é g igénye magyarázza, hogy a m i k o r 1781ben m e g j e l e n t egy m a g y a r n y e l v ű g r a m -matika, az gyors e g y m á s u t á n b a n 11 kiadásban t e r j e d t el. Ez a f i g y e l e m r e méltó m u n k a : Magyar Grammatica vagy-is a' haza' nyelvnek gyiikeres megtanulására való intézet ugyan a' magyar nemzeti oskolák számára [19].
Fináczy szerint ez a n y e l v t a n t u l a j d o n k é p p e n Bél M á t y á s k ö n y v é n e k átdolgozása [20], Mint a cím m a g a is u t a l rá, iskolai célokra készült, a m a -g y a r u l t a n u l n i kezdők számára. Ezért érthető, ho-gy az első oldalakon a szakszavakat és m a g y a r á z a t u k a t a d j a : „Előadása és l a j s t r o m a az ú j j a n m a g y a r á z t a t o t t szóknak." Jellemző a korra, hogy a szavaknak n é m e t és latin értelmezését közli, pl.:
Állatos Név. H a u p t w o r t . N o m e n s u b s t a n t i v u m . Beszéd részetskéi Redetheilen P a r t i c u l a e stb.
Az a n y a g feldolgozását a szerző a szótannal kezdte. A n y e l v t a n i r e n d -szer felállításánál még m i n d i g a latin g r a m m a t i k á t v e t t e alapul, és m i n t a XVII. sz. t a n k ö n y v e i b e n , még itt k é t f é l e „szómásoltatás" (declinatio) a l a p j á n rendszerezi a m a g y a r szavakat: „a' szómásoltatás az pedig kétféle
71
az adakozó esetnek különbsége szerint. Azok a' nevek tartoznak az első szómásolatra, mellyeknelk adakozó esetek nakba mégyen ki az egyes számban.
Ide tartoznak mind azok a' nevek, mellyekben a' nevező esetnek utolsó tetemében a, o, u vagyon; p. o. Kosár, der Korb, kosárnak" stb.
(12. o.)
Nem jut el tehát még ennek a századnak a végéig sem a nyelvtan-irodalom odáig, hogy fölismerje a magyar nyelvnek a latintól eltérő sajá-tos jellegét. Nem a hangrend alapján különíti el pl. az egyes szócsopor-tokat, hanem még mindig latin m i n t á r a a szóvégi mássalhangzók alapján, mint az előző század nyelvtanírói is tették.
Világosan m u t a t j a a latin grammatikai f o r m u l a alkalmazását ragozási
Szóllitó eset mint a' nevező eset Ragadozó eset tói, túl, ról, rúl, • ban, ba, ból, búi, val.
Érdekes m e g f i g y e l n ü n k a könyv történetét is. Az 1781-es első kiadás címlapján Magyar Grammatica szerepel, és az ü jele ('u (gyeukeres). A ki-adás évszáma római számmal van jelölve, és a könyvben még találunk egy latin nyelvű engedélyezést (Nos Maria Theresia . . .).
A második, 1788-as kiadás címlapján az ü jeleként ü szerepel (gyü-keres), az évszám a r a b számmal van jelölve. Hiányzik a kötetből a latin nyelvű ajánlás. — Az 1792-es 3. kiadás címlapjára magyaros írásformában került fel a G r a m m a t i k a szó, és m a g y a r u l szerepel az engedélyezés (Ö csá-szári és királyi felsége . . . stb.). Lassú, de legalább külsőségekben mégis magyarosodást m u t a t ó folyamatot jelez ez.
A grammatika végén m a g y a r — n é m e t szótári rész van, ezt követi egy igen figyelemre méltó szólásgyűjtemény, m a j d közpélda-beszédek (köz-mondásgyűjtemény) a d j á k a következő fejezet anyagát. Néhány levélminta zárja a kötetet.
A kötet t a r t a l m á n a k alaposabb vizsgálata m e g m u t a t j a : egy évszázad távolából sem sokban jelent haladást ez a grammatika. Célja még mindig csak annyi, hogy segítse az idegen nyelv tanulását, bár itt már nem any-nyira a latinra, m i n t inkább a n é m e t r e gondol a szerző. Úgy mondhatnánk, hogy a latin a minta, a német a cél. — Feldolgozásmódjában meglehetősen száraz, mechanikus.
72
Ekkoriban a helyesírás kérdéseivel foglalkozó irodalom is jelentős -ban n e m volt egyöntetű. Voltak olyanok, akik tiltakoztak az egységes t a n t e r v és az egységes t a n k ö n y v ellen. így pl. Kovachich Márton panasz-kodik amiatt, hogy a t a n á r kezét megköti a t a n k ö n y v [24]. Hasonlóképpen vélekedik Tichy István, aki szintén tiltakozik az ellen, hogy a t a nárokat géppé alacsonyítsák le. Szerinte az olyan ember, aki kínos p o n -tossággal az előírt t a n k ö n y v e t követi, s egy j o t t á t sem m e r belőle ki-hagyni, nem méltó a tudós és a professzor címre. Az ilyen eljárás csak a t u n y a és gyenge e l m é k n e k való. A professzornak az a hivatása, hogy
Az ilyesféle meglehetősen túlzó álláspont ellenére is egyre többen érezték szükségét egy jó m a g y a r g r a m m a t i k á n a k . É p p e n ezért 1790-ben az első illusztrált m a g y a r hírlap, a Hadi és Más Nevezetes T ö r t é n e t e k c. politikai lap szerkesztői, Görög D e m e t e r és K e r e k e s S á m u e l pályázatot h i r d e t t e k meg egy jó m a g y a r g r a m m a t i k a írására, hogy n y e l v ü n k g y a -rapodását előmozdítsák, és siettessék virágzását. Másfél esztendő a l a t t 4 p á l y a m u n k a érkezett be, és később még egy ötödiket is kaptak. A b e -é r k e z e t t m u n k á k a t Erd-élybe küldt-ék, megít-éltet-és v-égett, ,,a' Kolosvári -és a ' N a g y - E n y e d i F ő Oskolákbéli Tudós Professzorokhoz, kik a' Nemzet'
73
javáért hozzájok intézett kérésünket örömmel fogadták, 's édes köteles-ségeknek tartották annak tellyesitését". (Bévezetés.) Mivel magyarországi tudósokkal is meg a k a r t á k bíráltatni a beérkezett munkákat, elküldték a kéziratokat Debrecenbe, ahol a „Tudós ítélők" egyet alkottak a több munkából. így jött létre és jelent meg 1795-ben a Debreceni Gramma-tika [26],
A m u n k a kiadását a szerzők m á r azért is igen fontosnak tartották, mivel a magyarok „ékeskedni a k a r v á n n " az idegen nemzetbéliek előtt, úgy megtanulták az idegen nyelveket, hogy „ . . . ha tsupa Magyarok voltak is, Magyar szó n e m hallatott, hanem a Német, Olasz, Frantzia beszéd harangozott mindenfelé". (Előljáró beszéd.) Egy idő óta azonban
„valamennyire lábra kezdett kapni Hazánkbann a Magyar Nyelv; és nem tsak elkezdették azt a Magyarok nem szégyenleni, hanem kezdettek is igyekezni annak nagyobb tökélletességére". Éppen emiatt ú j bajok je-lentkeztek, amelyek n y e l v ü n k ékesítése helyett „ a n n a k rútitására 's ron-tására szolgáltak". Ilyen a szükségtelen és helytelen ú j szavak alkotása.
Még más nehézségek is jelentkeznek a nyelv használatában. Éppen ezért szükséges egy olyan grammatika, mely „Nyelvünk természeti tulaj-donságit, f u n d a m e n t u m o s a n kifejtegetné . . ." (XXIII. o.;
Mégis megpróbálják útnak bocsátani a szerzők ezt a grammatikát.
Céljukat világosan megjelölik: „ . . . a Nyelvbenn m á r benne lévő válto-zásoknak, és minéműségeknek okait és kútfejeit, igyekeztük világosságra hozni ;s meghatározni . . ." (XXVIII. o.)
A Debreceni G r a m m a t i k a írói anyagukat XII. „tzikkelyben" tárgyal-ják; a cikkelyek végén a Mesterség-szók Laistroma, vagyis a szakszavak jegyzéke található, m a j d befejezésül egy Toldalék a szók származtatá-sáról.
A Debreceni G r a m m a t i k a sokat vitatott és emlegetett nyelvtanköny-vünk. A nyelvújítók t e l j e s egészében elítélték merev, a nyelvi változá-sok lehetőségét tagadó álláspontja miatt. Kétségtelen, hogy ezzel a szem-lélettel valóban elmaradt korától, j a v á r a kell azonban írnunk, hogy igyek-szik a latin és német n y e l v sajátosságaival szemben a magyar nyelv sajá-tosságait rögzíteni. így pl. kimondja, hogy a m a g y a r b a n nincs nyelvtani nem (XXVII. §), hogy „a Magyarbann a Hatodik Ejtés, mindenkor vala-melly Előlutólj áróval szökött megkészülni; még pedig nem tsak ezekkel:
tói, tői, hanem e következőkkel is: val, vei, ról, ről, túl, tűi, ból, bői, által, bann, benn, on, en, vagy n n " stb. És k i m o n d j a : „Majd alább ki fog tetszeni, melly nagy légyen a külömbség a Deákok' és más Napnyúgoti Nyelvek' Ejtései között" (XXX. §). Rögzíti azt is, hogy „Ez a különös és egy Nyelvel sem köz tulajdonsága vagyon Nyelvünknek, hogy minden
igaz Magyar Szavainkbann vagy tsak tsupa kemény, vagy tsak tsupa Gyenge Magábannhangzók találtatnak" (CX. §).
Nyelvhelyességi megjegyzéseiben is a magyar nyelv jellegére van tekintettel, pl. megállapítja, hogy ha több névszó kerül egymás mellé, akkor csak az utolsót kell „ejtegetni", pl. fák', f ü v e k ' és virágok' magva.
(XXXVIII. §).
Természetesen ez n e m jelenti azt, hogy teljesen sikerült elszakadnia a latin nyelvszemlélettől (pl. megkülönböztet vocativust is), de legalább
74
látta, hogy a k é t n y e l v jellege különböző, és c é l j á n a k a magyar g r a m m a
A század utolsó évtizedében a magyar nyelv jogaiért vívott harc erősödését a fellendülő nyelvtanirodalom is mutatja. Az utolsó évtized-ben több n y e l v t a n k ö n y v jelent meg, mint a század első 90 évéévtized-ben
Célja a nyelv művelése. A nyelv csiszolását ,,a' Józan Okosságnak, a ' Nyelv T u l a j d o n s á g á n a k és a' V a k a r t a b b N y e l v ű M a g y a r o k n a k Törvényei
75
A XVIII. sz. utolsó évében kiadott Paradigma
szerént. f o l l y t a s s á k . . . " ,, Szabad a' mi szabad a' Poétának, tudgyuk", de a jó magyar szavakat neki sem szabad elrontania (298. o.).
Kiemelkedő d a r a b j a az évtized termékének a Pozsonyi Grammatika, Szentgyörgyi István sárospataki professzor műve. Jelentősége, hogy tö-rekszik az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására: rövid, világos meg-határozásait példákkal t á m a s z t j a alá.
A kor latinul írt grammatikái nemcsak f o r m á j u k b a n illetve nyel-vükben őrzik a hagyományt, hanem t a r t a l m u k b a n is. Jellemző példája ennek a m á r korszerűtlenné vált régi minták késői leszármazottja: a Pa-radigma, ez az 1799-ben Pozsonyban kiadott ragozásgyűjtemény (vö. a 36. jegyzettel).
78
Gubernáth Antal még a XIX. sz.-ban is latinul írta meg nyelvtanát
7 7
feldolgozásában n e m lép túl a 100 évvel azelőtti elgondolásokon. A 2.
rész, a szintakszis a t a n á r o k n a k szól, és n e m a m o n d a t t a n szabályait a k a r j a összefogni, h a n e m nyelvhelyességi kérdésekről szól, a m a g y a r o s kifejezéseket szedi csokorba. S a j á t o s ellentmondás, hogy latin nyelven dicséri a m a g y a r n y e l v szépségeit, és latinul buzdít a „puriz-musra" (II. 4.), latinos kifejezések h e l y e t t m a g y a r o s a k a t a j á n l . Nemcsak latin szavak, k i f e j e z é s e k h e l y e t t a j á n l j a a m a g y a r f o r m á k használatát, h a n e m előre m u t a t ó módszerrel gyakorló szövegeket is közöl, a szöveg h e l y t e l e n f o r -m á j a -mellett a helyes -megoldást is adva:
Tegnap .nagy solemmizálás T e g n a p nagy ünneplés tarta-celebráltatott, és igen sokan mor- tott é s igen sokan s a n y a r g a t t á k tificálták t e s t j e i k e t . t e s t j eiket.
Értékes és f i g y e l e m r e m é l t ó része G u b e r n á t h Antal n y e l v t a n á n a k v é g é n a szótári rész: szinonimaszótár, s z ó l á s g y ű j t e m é n y m a g y a r á z a t o k -kal és k ö z m o n d á s g y ű j t e m é n y igen gazdag anyaggal.
1806-ban j e l e n i k m e g Révai Miklósnak Elaboratior Grammatica Hun-garica c. m u n k á j a [38], Ezek között a k e r e t e k között nincs lehetőség arra, hogy részletesen elemezzük, m e n n y i b e n lép t ú l ez a viszonylag nagy t e r j e d e l m ű m u n k a az előző század latin n y e l v t a n a i n . Felépítésében m a j d -n e m azo-nos velük, a lati-n és a m a g y a r -n y e l v t a -n szi-nte összeolvad. De igen alapos, részletező és elemző t á r g y a l á s m ó d j á b a n sok az önálló meg-figyelés. Mint n a g y elődjei, ő is k i t é r a helyes m a g y a r s á g kérdéseire.
Sok elméleti t é t e l t is rögzítő m a g y a r n y e l v ű n y e l v t a n k ö n y v a század első éveiből Ágoston Antal Magyar oskolája (1805) [39]. A szerző hosz-szas elméleti f e j t e g e t é s e i b ő l k i t ű n i k , hogy egyrészt a nyelv károsodását l á t j a a nyelvi változás okban, (,,Az Anya N y e l v é k e t homályosítya, és k á rosítya a' sok idő. 23. §") — m á s r é s z t h e l y e s e n ismeri f e l a nyelv b ő v ü -lési t e n d e n c i á j á t : „ H a az e m b e r most is oily sok esztendőkig élne, m i n t a' Vízözön előtt, v a g y a n n a k u t á n n a is jó d a r a b b ideig, ú g y kilki az egész Ny elvet m e g t anői h a t n á . . . De . . . kitsoda az egész Magyarság közül, a' ki igazán m o n d h a s s a , hogy ő a z egész M a g y a r Nyelvet t u d g y a ? " (24. §).
Megállapításai legtöbb esetben túlzóak, sokszor naivak és m a r a d i a k , ezért i n k á b b visszafogó, m i n t e l ő r e m u t a t ó m u n k a .
Különösen n a i v a k s z ó m a g y a r á z a t a i :
A Fő f ő ? Persze, hiszen az ember f e j e gondokban fő. (Csak az a szerző d i l e m m á j a , h o g y nemcsak e m b e r f ő van, h a n e m v a n lófő, sőt sza-m á r f ő is, az pedig g o n d o k b a n soha nesza-m fő. Szerinte így n y i l v á n arra kell gondolnunk, hogy a vér a f e j b e n — míg az ember vagy állat él, fő
— felemelkedik.) A Főd vagy Főid főd, m e r t előbb-utóbb m i n d e n t beföd.
— A F ű i f ű i : de n e m a tűztől, m i n t a kemence, h a n e m a beszédtől.
A Hal h a l - e ? Ez nagy kérdés, m e r t a h a l nem hal, h a n e m döglik.
Ezek szerint a Hal n e m akkor hal, mikor megdöglik, h a n e m é p p e n ellen-kezőleg; akkor m i k o r él. A hal ugyanis azt jelenti, hogy a lélek elválik a testtől. A Hal is azért hal, m e r t testének síkossága m i a t t m i n d e n t ő l k ö n n y e n megválik.
78
Az Ég ég: éjszaka a csillagok égnek r a j t a stb. (150—180. o.) Érdeme viszont, hogy az igeragozási táblákon túl is alkalmazza a táblázatos ösz-szefoglalást.
A század elejének magyar nyelvű terméke Ágoston Antal Magyar oskolája
Szólnunk kell a század elejének egy úttörő jellegénél fogva igen jelentős m u n k á j á r ó l : Simon Antal Igaz mesteréről [40]. Igen nagy érdeme, hogy a fonetikai oktatásnak is megveti az alapját, és ezzel a nyelvtanítás egyik fontos ágának: a helyes kiejtésnek művelésére is felhívja a figyel-met [41].
A század első éveinek nyelvtankönyvei még nem alkalmasak arra, hogy iskolai oktatás alapjául szolgáljanak. Éppen ezért — mint erről a
79
Debreceni Ev. Ref. F ő g y m n a s i u m 1894/95-i értesítője beszámol [42], -nyugoti és a' napkeleti n y e l v e k között való mivolti kölömbségeket átlátni, 's mindenik e m b e r i n y e l v b e n a' nemzeti részt az e m b e r i n y e l v n e k m i
ségeket is szül. Ezeknek eltávoztatására elkerülhetetlenül szükségesnek ítéltem, hogy a' határozott Princípiumokra épített Grammaticában a' S y n -taxis voltaképen előterjesztessen, me'llynek fogyatkozása a' Latinizmu-soknak mind eddig eggyetlen eggy forrása volt."
Könyvével a tanítóknak akar segítséget nyújtani. (. . . hogy a' Tanító Uraknak világosságot és könnyebbséget szerezzen . . .) De m á r a t a r t a -lomjegyzék (A' Nyelvtudományban előkerülő kérdéseknek Lajstroma) is elrettentheti a nyelv iránt érdeklődőket: XXVII. szakaszban 268 § jelzi már előre, hogy itt bizony rengeteg szabályt találunk, és még visszariasz-tóbb lesz ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy §-on belül még közöl egy sereg alpontot is (pl. a II. szakasz 20. §-ában a)—g)-ig!).
Feldolgozásmódja katekizáló: a rövid kérdéseket több-kevesebb szabály követi, száraz, helyenként nehézkes fogalmazásban. Ilyen f o r m á j á -ban ez a könyv aligha volt alkalmas arra, hogy a kor gyermekeinek ked-velt tankönyvévé váljon.
Összefoglalva a XVIII. sz.-nak és az XIX. sz. első negyedének nyelv-tanirodalmi munkásságát, megállapíthatjuk, hogy nyelv taníróink igen lassan és nehezen, ele egyre inkább elszakadnak a latin grammatika szel-lemétől. Keresik, kutatják a magyar nyelv sajátságait, nyelvhelyességi megfigyelések sokaságát rögzítik. Nemcsak nyelvében, hanem szellemé-ben is magyarrá lesz tehát ez a nyelvtanirodalom.
Ez az irányzat természetesen függ össze a felvilágosodás nagy hatá-sával. Míg az előző korszakban a nyelvtankönyvek célja a latin nyelv tanításának és tanulásának megkönnyítése volt, a XVIII. sz. utolsó ne-gyedében társadalmilag meghatározott szerepük lesz az irodalmi nyelv normáinak kimunkálása és megszilárdítása [46]. Jellegében változik meg tehát a nyelvtanirodalom. Benkő Loránd ezt a korszakot a m a g y a r nyelv-tanírás reneszánszának, klasszikus, sőt hősi korszakának nevezi [47],
Miért van akkor, hogy mégis állandó a panasz, hogy nincs jó nyelv-tankönyv, és még a XIX. sz. elején sem rendeződött megnyugtatóan a magyar grammatika ügye? A legfőbb oka ennek az, hogy éppen a nyelvi normák tisztázatlansága folytán az egyes nyelvtanírók saját, esetleg pro-vinciális nyelvhasználatukat tekintették követendő mintának, és elvetet-ték, sőt rossznak bélyegezték mások nyelvtanát. Saját m u n k á j u k dicsérete és más m u n k á j á n a k a lebecsülése szinte természetes jelenségnek tűnik a kor nyelvtanirodalmában [48],
Mi lehet ennek a következménye a kor iskolai nyelvtanai szempont-jából? Először is az, hogy sürgetik a központilag kiadott, tehát általáno-san elfogadható normákat rögzítő nyelvtankönyv kiadását. Ez azonban nem ment simán. A tankönyvek kérdése m á r az 1790-es országgyűléstől kiküldött közoktatási bizottságban is szenvedélyes vita tárgya volt. 1792-től kezdve, miután a magyar nyelv hosszas harcok eredményeképpen be-került az iskolai tantárgyak közé, egyre sürgetőbben követelték egy hasz-nálható jó magyar nyelvkönyv kiadását. Ez — mint a kor nyelvtanköny-veinek ismertetéséből kiderült — valóban megoldatlan probléma volt.
Hivatalos rendelkezéssel azonban — mint láttuk — csak 1814-ben gon-doskodtak magyar nyelvtanról: Verseghy munkájáról. Ez a nehezen várt
6 81
könyv sem hozta meg a z o n b a n a k í v á n t e r e d m é n y t : a g y e r m e k világától távol álló, száraz g r a m m a t i k a ez, m i n t a kor n y e l v t a n k ö n y v e i általában.
Míg egyrészt a n y e l v i normák tisztázatlansága miatt a különböző n y e l v t a n o k különböző szabályokat rögzítettek, m á s r é s z t az is n e h e z í t e t t e a tanítók dolgát, hogy a t a n k ö n y v í r ó k módszeres szempontokra e g y á l t a -lán nem, v a g y csak igen ritkán v o l t a k t e k i n t e t t e l [49]. A t a n k ö n y v e k módszeres felhasználása így valóban nagyon nehéz is volt. Azért v a n n a k hívei a katekizáló n y e l v t a n o k n a k a közlő, leíró n y e l v t a n o k k a l szemben, m e r t azok legalább „ e n y h í t e t t é k a közlés ridegségét", és „a kérdés fölvetése m á r gondolkodásra s a r k a l h a t t a az élesebb eszű, gyorsabb f e l f o -gású t a n u l ó k a t " [50]. Ez bizony m é g meglehetősen szerény „ e r e d m é n y " .
A n y e l v t a n í r ó k s z á m á r a pedig nehézséget j e l e n t e t t , hogy n e m voltak t a n t e r v e k , amelyek a m e g t a n í t a n d ó anyagot rögzítették volna, így ki-ki s a j á t elgondolása a l a p j á n dolgozott, és adott túlságosan sok vagy túlságo-san is kevés anyagot.
A jó n y e l v t a n k ö n y v létrejövését gátló tényezők t e h á t : a nyelvi n o r -m á k bizonytalansága, a t a n t e r v e k h i á n y a és a -módszeres kérdések tisz-tázatlansága.
A r é g e n óhajtott, korszerű, t u d o m á n y o s és módszeres iskolai n y e l v -t a n k ö n y v é p p e n ezek m i a -t -t az okok m i a -t -t még hosszú ideig v á r a -t m a g á r a .
III. Nyelvtanirodalimmk a reformkortól