IRODALMISZEMLE e §
O...-....-IIID.III...-ill.-'...l-l-Cll.l-IllI'll-UCI...C.I.-ll!lCIIIlllltcllll'IIllI'llllllIllIlll
Könyvismertetések.
Chronigue de limes.
Melly józsef dr.: A budapesti orvosok szo—
ciális és gazdasági viszonyai.
Dr Joseph Molly: Les conditions sociales et économioues des médecins a Budapest.
Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti: Illyefalvi I. Lajos dr.) 65. kötet, 3. sz. 0932.)
Kiadja Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala.
Budapest. 1932. 128 l.
Pnblications Slaiislígues. (Rédigées par le Dr Louis [. Illytj'alm'.) Volume 65, numéro 3 (1931)
Publiéc par le Bureau de Statistígue de hr Ville de Budapest. 128 p.
A székesfőváros népességének a Székesfőváros":
Statisztikai Hivatal igazgatója, Illyeíaluí 1.
dr. által még
kutatása Molly ezen könyvével ismét új és érdekes eredményre jutott. Az 1930. évi május 12—18. kö- zött az Orvosszövetséggel approbált s 69 kérdést
tartalmazó kérdőívvel történt
Lajos
1926-ban megindított szoviometriás
Budapest orvosai szociális és gazdasági viszonyainak felvétele, mely—
nek eredményeit Molly valóban széleskörű szaktu—
dással, a válságos éveket élö orvosi rend nehéz gazdasági helyzetét melegen átél-zo kom- mentálja. Molly a tőle megszokott széles látókörrel e munkájához is nagyszabású bevezetést irt, mely—
adatok ismertetése elött elöbb általánosságban foglalkozik az orvosi hivatás szo- ciológiájával, az orvos társadalmi helyzetével, az orvosi tevékenység nemzetgazdasági értékével, másrészről a társadalomnak a terápia és a profilaxis révén mutatkozó nyereségével.
szívvel
ben a statisztikai
félszázadban a magánorvoslás hanyatlása és a tömeggyógyítás előretörése révén már messze eltávolodott attól a régi patriarchális korszaktól, amelyben a beteg s az orvos viszonya a kölcsönös bizalmon alapult.
A megváltozott rendszerrel s az orvosi túlproduk—
eióval járt azután az orvosok anyagi helyzetének rosszabbodása, amit a klinikai ingyenrendelések és az orvosokat csak igen szerény kulcs mellett díjazó betegsegélyző pénztárak is súlyosbitanak. Az orvosi rend válságából a kibontakozást az orvosok szer-
Az orvosi rend sorsa az utolsó
vezkedésükkel, a szabad orvosválasztás rendszeré- nek bevezetésével és sok más reformmal remélik elérni. Hozzájárulhat ehhez MeIIy e munkájának széleskörű, alapos statisztikája is, mert fel—
tárja a szűkös anyagi viszonyok, söt nélkülözések közepette, társadalmi helyzetüknek ma meg nem felelő módon élő orvosok életviszonyait, gazdasági helyzetét.
Nem az 1936. évi felvétel volt a magyar orvo- sok elsö statisztikája, de kétségtelenül ez a leg- részletesebb, a legalaposabb. Grósz Emil kezdemé- nyezésére az Országos Orvosszövetség már 1899-ben
összeírást készített a magyar orvosok kereseti vi- szonyairól. Legújabban pedig Flesch adott elő a budapesti orvosok gazdasági helyzetéről a Budapesti ()rvosi Kaszinóban. Az orvosok törzskönyvei, a hatósági, pénztári stb. egyéb orvosok nyilvántartá—
sai pedig állandóan regisztrálják a különböző állá—
sokban lévő orvosok számát és fizetéseik alakulását.
Mindmáig azonban hazánkban még sohasem készi—
tetté'k el az orvosok szociális helyzetének és gazda—
sági viszonyainak olyan széleskörű és mélyen szántó kataszterét, mint aminő az 1930. évi budapesti fel—
vétel volt, amely Melly könyvének alapja,
Az 1930. évi budapesti felvétel az orvosok sze—
mélyi és demográfiai adatainak mondhatni teljes összeírása volt. A legérdekesebb ebben a nőorvosok aránya, hogy az Budapesten már 1930—ban 9% volt.
Kiterjedt e felvétel az orvosok egyetemi végzettsége mikéntjének. idejének, gyakorlatuk időtartamának, kórházi, klinikai, magángyakorlati s egyéb alkal- maztatásuk szerint való részletezésének, az esetleges szakorvosi és egyéb képzettségük és mellékfoglal—
kozásaik számbavételére is.
Megállapította azonban e felvétel az egyes or- vosok műszerekkel való ellátottságának körét is, azok értékét s különösen pedig azt, hogy egyes különleges műszerek, pl. Röntgen—készülék, guara—
lámpa, vagy diathermia-t'elszerelés birtokában hány orvos van, hánynak van laboratóriuma s minő segédeszközökkel dolgozik,
leszármazásának,
atyjuk foglalkozásának megállapítása is. A buda- pesti orvosoknak az 1930. évi felvétel szerint csak 32'4%—a volt budapesti születésű és 28'5%t nem is
származott a mai csonka területről; külföldi szü-
letésű 1'5%. Az orvosok közül 10'2%.-ná1 volt az apja is orvos, vagy a közegészségügyhöz tartozó egyéb foglalkozású. Ez az arány még magasabb a Laky-féle 9%-nál is, aki a Városi Szemlében már 1932. évi cikkében (1, sz.) megállapította, hogy az értelmiségi hivatásnak ouasi öröklése az orvosi rend- ben a leggyakoribb, az ügyvédeknél csak 7'8%, a mérnököknél csak 5'2'%—-ban fordul elő. A legtöbb budapesti orvos apja iparral, kereskedelemmel, vagy
hitellel foglalkozott (22'3%).
A budapesti orvosok 1930. évi lakásviszonyaira vonatkozó adatokból kitűnik, hogy a számbavett orvosok 4—3'0%-a még önálló háztartást sem vezetett s még a házasok 16'3%—ánark sem volt önálló háztar—
tása. Az orvosok 7'1%—a meg éppen csak albérlő volt. Le kell, hogy szűrjük a budapesti orvosok lakás- körülményeiből azt a megállapítást, hogy az orvosi
Figyelemreméltó az orvosok
4. szám. ; _
——,;58 —e 1335
.rend Budapesten nincs fényűzően berendezve. Alig Tunyogi Szücs ad számot kis könyvében, mely
!6'700-uk el csak társadalmi állásának némikép mind szerkezete, mind t'ejezetbeosztasa, mind tar—
megl'elelö úri kényelemben; saját házukban w talma tekinteteben elüt a szokásos demográfiai dol—
egyes kivételektől eltekintve —— csak idosebb, s még gozatoktol és kevésbé rendszeres, mint azok. Viszont hosszabbtartamú régi jó világot látott orvosok lak-
nak. Mindamellett az orvosok Budapesten évente kb. 1 millió pengő lakbért fizetnek Páratlan rész—
letes azután a lakáshygiene eszközeinek, a világítás,
fűtés, szellőztetés, stb.-nek statisztikája a budapesti orvosok lakásairól.
Ami az álláshalmozásokat illeti: a felvétel két íixfizetéses orvost 10'l%—ban, harom tixumosat
1400—ban, olyant pedig, akinek 4 állást sikerült megkapni—a csak O'l%—ban írt össze. A háborúban való részvételre vonatkozó adatok szerint figyelemre-méltó, hogy az egykori Monarchia 9163 orvosa vonult bes ebből l9'1%—os az orvosi rendet sebesülés (7'8%), elesés (6'7%i) és eltűnés (4'6'70l révén ert veszteseg.
A németországi orvosi rendet ugyanakkor csak 15'5%-os ilyen veszteség érte. Számos igen érdekes adat van azután meg a munkában az orvosok köz—
téleti szerepléséről. hivatásuk ellátásáról, áldozat-
kész működésükről, haza— és felebaráti szerete—
tükröt.
Az orvosok elszegényedése különösen a világhá- ború után fokozódott Az orvosi rend válsága a legutóbbi tizenöt esztendőben vált anyo- masztóvá, hogy miként és mely tünetekkel. azt a legkülönbözőbb adóstatisztikák. munkastatisztikák, foglalkozási és egyesületi adatok útján Melly rész—
letesen megrajzolja. Az orvosok elszegenyedésének egyik legjellemzőbb bizonyítéka, hogy a budapesti felvételt megelőző évben, 1929—ben az orvosok
40'0%—a nem volt szabadságon, mert a szabadság
költségeket okoz s egyúttal keresetveszteséget.
Molly könyve nélkülözhetetlen napirenden lévő orvosgazdasági
rohamosan.
kútforrás a problémák meg- oldásához. Olyan adathalmaz, mely egyben szines.
eleven életkép. a ma széleskörben megnyilvánuló orvosnyomor oly szívhezszóló rajza, hogy arra az aktuális orvosproblémák —— legyen az a szabad orvosválasztás rendszere. vagy az orvoskamara lé—
tesítése, vagy más égető orvosi szociális kérdés _—
megoldásánál feltétlen támaszkodnunk. eredményeit
ismernünk kell, Sz. T. dr.
Tunyogi Szücs Kálmán: A budapesti refor- mátus nép száz esztendeje.
Kalman Tunyogi Szücs: Cent ans de l'histoire de la population calvim'ste de Budapest.
Kálvin Könyvtár. 2. sz. —— Biblioíhégzm ()alvinímne, ne 2.
Budapest. 43 I. — pl
Budapest református népességének lélekszáma 186946] 1930-ig 13.013—ról 121.802-re gyarapodott, arányszáma pedig 4'8%-rol 12'1-re nött. E nagy népréteg fejlődéséről. d einogm fiai viszonyairól
a szerző éppen a tartalmi csoportosítás módositá- sával, az anyag kibővítésével új színt vegyített eléggé élénk és értékes vallásfelekezeti statisztikai irodalmunkba. A mű hangsúlyozottan református nézőszvögböl megirt dolgozat, ami részben előnyös, részben hátrányos vonása; nemcsak arra adott al—
kalmat. hogy szerző egyes jelei'ise'geket, kapcsolato-
kat, okokat és következményeket a szokásosnál ke-
rekebben tárjon fel, hanem azt is előidézte, hogy a mű több fejezete tudományos tárgyilagosságra tö!
fekvés tekintetében nem éri el többek között Schnel- ler és Karrier Szemlénkben ismertetettl) nagyobb mű- veit. Itt-ott a között adatokhoz és interpretálásukhoz is szó fér, például a 24. lapon, ahol szerzo házas ságbontás címen a budapesti eiva'lások abszolút
számsorát idézi, ellenben e számok ezrelékeként a
felbomlott összes házasságok hányadosait sorakoz- t'atja fel. Úgyhogy a pl. 1876—ban S'GD/tio—es arányszám természetesen nem a 22 el 'álásnak, hanem a 2600 halál és a 22 elválás által felbomlott házasság ősz.
szegének (2622) felel meg. Ezért azután az idefiizött megállapítások sem állanak meg: az elválások gya- korisága nem maradt változatlan ;: világln'ilmri'i vó' géíg, hanem 1876—tól 1922-ig 0'01%o—ről—l'9%o-re duzzadt. Az említett kisebb szépséghibáktól elte kintve hasznosnak es értékesnek mondhatjuk a kis könyvecskét. Tartalmárót elég még annyit megem- líteni, hogy szerző a jellegzetesebb adatcsoportosí- tások segítségével méltatja a népmozgalom ismere- tének jelentőségét, a budapesti reformátussz'ig lét- számának és népesedési arányának alakulását, ván.
dorlási mozgalmait, természetes szaporodását tal
elősegítő okoknak, az akadályozó jelenségeknek és a halál vagy élet problémáinak megvilágításávall, a nópszaporodás felekezeties felfogását, a népes—edésre ható okokat, a népszanorodás általános hatásait és a budapesti reformátusság erkölcsi hivatását.
Revue de l'lnstítut International de Sta—
tisttgue.
[ Année. Livraison l, La Haye, 1933. 116 l. —— 17.
A Nemzetközi Statisztikai Intézet első alapszit——
bályai szerint az Intézet már megalapításakor fel- adatai közé sorolta egy negyedévi kiadvány (Bulle- tin trimestriel) szerkesztését, A Bulletin de I'Institut
International de Statistigue közel félszázad előtti első évfolyamai ehhez mérten többe-kevésbbé folyó—
iratszeri'i formában jelentek meg. Ahogyan azután
1) V, Ö. M, Sint. Szemle 1931. évf. 50. és köv.
l., illetve 518. es köv. l.
