Japán adatenciklopédiája

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZERTANA

JAPÁN ADATENCIKLOPÉDIÁJA

(Nippon — A Chartered Survey of Japan 1992/93.) Tsuneta Yano Memorial Society. Tokyo. 1992. 355 p.

Ez a közkedvelt japán adatenciklopédia eredeti—

leg a japán belső piac és tájékoztatás igényeinek kielégítésére jött létre 1927—ben, első angol változa- ta pedig 1936—ban látott napvilágot. A belső szük—

ségletek nyomására az angol nyelvű változatot egy év kihagyás után 1992-ben újra közreadták. A szakemberek ezt nagy örömmel nyugtázhatják, mert kevés ilyen jól szerkesztett, valóban igaz és világos képet adó kiadvány születik.

A kötet a szokásos négy főrész szerint tagolódik, vagyis az első, általános rész a földrajzi, történeti, igazgatási és politikai viszonyok mellett a telepü—

lésstruktúrát bemutató és a főbb népességi adato—

kat is tartalmazza, mig a második a makroökonó—

miát öleli fel, A harmadik rész ,,Industries" címen ágazatonként tárgyalja a főbb népgazdasági össze—

függéseket, és a japán gazdasági struktúrát megha- tározó főbb iparágakat külön is részletezi. A negye—

dik, a ,,Társadalmi élet és főbb fejlődési trendek"

cimű záró rész a statisztikai évkönyvekben szokásos összes egyéb terület adatait foglalja össze, és a füg—

gelék kiegészítésképpen ismerteti a főbb adatokat a területi közigazgatási beosztás szerint is.

A népességi adatok azt mutatják, hogy a japán népesség száma továbbra is növekszik, de a növeke- dés üteme lassult. Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint az össznépesség az 1989-es 123,25 millióról 123,6l-re nőtt, de a teljes termékenységi mutató

ugyanezen idő alatt l,57-ről 1,54-re csökkent. A népesedési előrebecsléseknél, az 1990-es szintet ala-

pul véve, a várható trendek is tovább romlottak,

szemben az l986—os alapon számítottakkal. Igy az abszolút népességnövekedés megállását ma már nem 2012-re, hanem 2010—re jelzik az újabb számi—

tások, 129,45 milliós szinttel, és ettől kezdve folya—

matos fogyást várnak. 2025-ig a népesség feltételez- hetően 124,l4 millió főre csökken. Az okok azono—

sak a fejlett országok népességére jellemző népmoz- galmi jelenségekkel: a házasodási kedv lanyhul, a házasságkötés magasabb életkorra halasztódik, a gyermekszülési kedv csökken, a nem házas, illetve a nukleáris családban élő és az időskorú népesség aránya növekszik, miközben a fiatal korosztályok aránya fokozatosan csökken. 20l9 körül várhatóan

az utóbbiak aránya már 15 százalék alatt, az öreg—

korúaké pedig 25 százalék felett lesz, vagyis ekkor már munkaerőhiánnyal kell számolni abban az ér—

telemben, hogy az időskorúak eltartását a gazdaság nem lesz képes biztosítani.

Igen érdekesek azok a visszatekintő adatok, me- lyek a népességfejlőde's trendjét vázolják az utolsó 70 évben, azaz az első, 1920. évi népszámlálás óta.

Ezidő alatt a népesség száma 2,2—szeresére növeke—

dett, de a hullámzások igen nagyok voltak. Az első 15 évben még 7 százalék volt az éves növekedés rátája, majd a második világháború végéig l,l szá- zalékos mélypontra csökkent. Az ezt követő ,,baby- boom"-mal 1945 és l950 között lS,3-at, majd 1970

és 1975 között, egy második hasonló hullámmal, ugyancsak kiugróan magas értékeket ért el a muta—

tó, hogy azután l985 és 1990 között átlagban már

csak a Z,] százalékos szinten stabilizálódjék.

A megelőző, l990/9l-es adatenciklopédia az 1989-es adatok alapján még a japán gazdaság leg-

' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Statisztikai Irodalmi Figyelő "-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk—ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betürendjében következnek egymás után.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

755

nagyobb, 1986-tól folyamatos fellendülését mutat- ta, de a szakemberek már előre látták ennek a ten- denciának a megtörését, A világgazdaságban általá—

nos visszaesés azóta viszonylag későn, de Japánban is bekövetkezett, ez azonban az enciklopédia adataiban nem tükröződik. Ennek okát a szerkesz- tők abban látják, hogy mind a gazdasági kormány- körök, mind a magángazdaság statisztikai számítá- sait végző mintegy 50 konjunktúrakutató intézet csak a bruttó nemzeti termék (Gross National Pro- duct — GNP) mutatóját hajlandó a gazdasági hely—

zet konjunkturális megítéléséhez alapul venni, Nem veszik tehát figyelembe a nemzeti vagyonban bekö-

vetkezett jelentős veszteségeket, a bruttó nemzeti vagyon (Gross National Wealth A GNW) mutató—

ját, azaz a telek— és földárakban, valamint az érték—

papírok áraiban bekövetkezett katasztrofális zuha- nást. A japán kormánykörök 1990-ben a GNP—t a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (Organization for Economic Co-operation and De—

velopment — OECD) által kimutatott 5,6 helyett 5,5 százalékban állapították meg, a magángazdasá- gi körök pedig ennél is alacsonyabbra becsülték. Az OECD 199l-re 4,5-ös, 1992-re 2,4-es értéket be—

csült, az enciklopédia viszont az 1992—es évre a japán kormánykörök becslését még mindig 3,3, a magángazdasági körökét pedig 3,0 százalékban ad- ja meg reálértékben, azaz az áringadozások kikü—

szöbölésével, noha az 1991-es évet már mint ,,fekete évet" említi. Hangsúlyozza azt is, hogy az előző enciklopédiában részletesen elemzett okok miatt

—— az egy főre jutó ledolgozott órák magasabb szá- ma, a magas belső árszinvonal, a rossz lakás- és települési viszonyok miatt —— a japán átlagmunkás a névlegesen magasabb egy főre jutó nemzetijövede—

lem—kvóták mellett is lényegesen rosszabb színvona- lon él, mint az amerikai. A világgazdasági recesszió ellenére Japán képes volt 1991-ben külkereskedelmi

forgalmát az előző évihez képest 5,7 százalékkal növelni, ebben azonban jelentősen közrejátszott az

öbölháború utáni olajáresés is. A versenyképesség mértékét az mutatja legjobban, hogy e növekedés—

ből 9,6 százalék a kivitelre jut, mig a behozatal

részesedése csupán O,8 százalék, aminek következ-

tében a fizetési mérleg közel 78 milliárd dolláros aktivuma alig marad el az eddig elért rekordmérleg- től. A nemzeti vagyonban bekövetkezett károso—

dást azonban mindez természetesen nem ellensú—

lyozhatja.

A közegészségügyre fordított kiadások részese- dése a nemzeti jövedelemben 1955 óta megkétszere- ződött, ma körülbelül 6 százalék felett van, de az elkövetkező két évtizedben kétszeresére nő a 65 év felettiek aránya és száma is, azaz 25 százalék, illetve

930!

30 millió fő lesz, s a szakembereknek egyelőre nincs elképzelésük arról, hogy miként lehet ennek finan-

szírozását megoldani, annál is inkább, merta szüle-

téskor várható átlagos élettartam változatlanul igen magas: a férfiaknál 1990-ben 75,86, a nőknél Sl,81 ev.

(Ism; Horváth Róbert)

HAHN, G. J.—MEEKER, W. O.:

A STATISZTIKAI KÖVETKEZTETÉS ALAPJÁT KEPEZÓ FELTEVÉSEK

(Assumptions for statistical inference.) "— The Ameri—

can Slatístícian. 1993. 1. sz. l—ll. p.

A tudományos kutatásban és a gyakorlatban egyaránt sürün fordul elő, hogy korlátozott meny- nyiségű információ alapján kell döntéseket hozni.

Ilyenkor a rendelkezésünkre álló szűk körű adatok _ az ún. minta — felhasználásával igyekszünk megbecsülni annak a nagyobb sokaságnak a jellem—

zőit, amelyet valamilyen okból nincs módunk meg- figyelni. Ezt a tevékenységet nevezik általában statisztikai következtetésnek, Mint minden becslés, a mintából a sokaságra történő következtetés is ma- gában hordja a pontatlanság veszélyét. A pontat- lanság mértékét a becslések köré vont statisztikai intervallumok szélessége tükrözi: mennél tágabbak ezek az intervallumok, annál bizonytalanabb lába—

kon áll a mintából levont következtetés. A különfé- le intervallumok közül a legismertebb és legelterjed—

tebb a konfidencia-intervallum, ami nem más, mint

az a tartomány, amelyen belül a sokaság valamely összefoglaló mutatója — például átlaga —— adott valószínűséggel elhelyezkedik, Vannak azonban más, kevésbé ismert, ám nem kevésbé fontos inter—

vallumok is, mint az ún. tolerancia-intervallum vagy az egyedi megfigyelések előrejelzésére szolgáló predikciós intervallum.

A statisztikai következtetés menetét, főbb lépé- seit úgyszólván valamennyi tankönyv részletesen ismerteti. Lényegesen kevesebb munka foglalkozik azonban azokkal a feltevésekkel, amelyeken maga a statisztikai következtetés elve nyugszik, s amelyek ismerete döntő fontosságú a konüdencia- és más intervallumok helyes alkalmazása szempontjából.

Amennyiben ugyanis ezek a feltevések nem teljesül- nek, az intervallumok szélessége már nem tükrözi a becslés tényleges pontatlanságát, hiszen a feltevések megértése olyan plusz torzítást ,,visz be" a becslés- be, amelyre a statisztikai intervallumok érzéketle—

nek.