M U N K A T Á R S A I N K
1942-ben születtem, Egerben. Szüleim 1947-ben elváltak, ekkor édesanyámmal a fővárosba költöztünk. Azóta is Budapesten élek. Gyermekkoromban, körülményeim- ből adódóan, sokat voltam egyedül, de sohasem éreztem egyedül magamat. Közöm volt a fákhoz, a vizekhez, a kövekhez, a közöttük és bennük élőkhöz — mindenhez, ami látható volt.
Mikor a tárgyakra, tájakra, emberekre való rácsodálkozás annyira betöltött, hogy egyszeriségüket kezdtem félteni, festeni próbáltam.
Azt hiszem, az csak alkati kérdés már, hogy 14 éves korom óta verseket írok 1967-ben kötöttem szerződést első kötetemre a Magvető Könyvkiadóval.
5 évvel ezelőtt mentem férjhez.
Polgári foglalkozásom: orvos.
GUTÁI M A G D a
Nyilasy S á n d o r : H a z a t é r ő m u n k á s p á r
Mint az a k a d é m i á k o n t a n u l t m ű v é s z e k n e k , ú g y N y i l a s y n a k is eleinte n e h é z volt leszoknia a b a r n a és sötét színekről. N é m e l y k o r a i m u n -
k á j á n , m i n t pl. a Cigányok c. n a g y m é r e t ű v á s z n á n ez t a p a s z t a l h a t ó is. ö szintén csak lassan, a n a g y b á n y a i festők között t u d o t t át- térni a világos, levegős t ó n u s o k r a , a m i n t ezt a Gombaszedők-ről készült a l k o t á s a tükrözi Nyilasy 1897—98 n y a r á t töltötte N a g y b á n y á n . A század utolsó évében m á r Szegeden m ű k ö d i k .
Itthon, a Tisza p a r t j á n talált igazán ö n m a - g á r a . Előbb a K a m a r á s e r d ő b e n , m a j d Horgos utcáin festegetett. Utóbb és véglegesen Tápé legényei, lányai, m u n k á s f ö l d m ű v e s e i lettek k é p e i n e k kedvelt szereplői. Színpompás alkotá- s a i : a Hazatérő m u n k á s p á r , V a s á r n a p , Legé- n y e k , leányok, Vetésnézők, Napsütés, Tanyai f i a t a l s á g és m é g sok m á s m ű v e , a Tisza men- tén élő f ö l d m ű v e s e k k ö r n y e z e t é b e n születtek meg. Festészete ahhoz t a p a d t , a m i t valóban s z e r e t e t t : a falusi e m b e r életéhez, a szabad, n a p s ü t é s e s természethez. Komplikáltságtól m e n t e s , g ö r d ü l é k e n y a l k o t á s m ó d j a r e n d k í v ü l t e r m é k e n n y é , s ezáltal váltakozó é r t é k ű v é tette m u n k á s s á g á t .
Műveiben jelentős szerepe van a t á j á b r á - z o l á s o k n a k . K i s m é r e t ű , üditő t a n u l m á n y o k b a n
kísérletezgette ki a t á j k a r a k t e r é t , m i n t e g y f e l k é s z ü l é s k é n t a n a g y o b b f e l a d a t o k r a . Szén példa e r r e a Tavasz a földeken c. alkotása A r c k é p e i szintén figyelemre méltók. Ezek n e m száraz h a t á s ú p o r t r é k , h a n e m hangulati ké p e k , l é l e k t a n u l m á n y o k . Mikszáth K á l m á n ,
Nyilasy S á n d o r : T a n y a i fiatalság
Reizner J á n o s és T ö m ö r k é n y I s t v á n vonásait megörökítő a r c m á s a i n életszerű természetes- séggel a d j a vissza az á b r á z o l t a k egyéniségét.
Sikerült t a n u l m á n y f e j e i n , m i n t az Alföldi pa- raszt c. f e s t m é n y é n , m é l y r e h a t ó a n t á r t a fel modellje külső és belső v o n á s a i t , tipikus és egyéni s a j á t s á g a i t .
Nyilasy többször m e g f o r d u l t külföldön. Ta- n u l m á n y ú t j a i n a k egyik e m l é k é t őrzi a Holland t á j c. színvázlata. A szegedi m ű v é s z n e m c s a k a helyi, de a fővárosi, sőt a k ü l f ö l d i tárlato- k o n is g y a k r a n részt vett. A hazai kiállításo- k o n kívül, az 1907-ben, a bécsi K u n s t l e r h a u s - ban tartott g y ű j t e m é n y e s b e m u t a t k o z á s a si- k e r t aratott. Szorgalmas m u n k á s s á g á n a k ered- m é n y e i t c s a k n e m é v e n k é n t b e m u t a t t a a Mű- c s a r n o k b a n , ahol 1928-ban a T á n c c. festmé- n y é t díjjal t ü n t e t t é k ki. Egy évvel k é s ő b b pe- dig az Országos Képzőművészeti T á r s u l a t nagy- díját n y e r t e el. Meg kell e m l í t e n ü n k a Szegedi T u d o m á n y e g y e t e m s z á m á r a festett n a g y m é r e t ű H á r m a s k é p - é t ( G y e r m e k k o r - I f j ú s á g - O r e g k o r ) , melyet a m á r n á l a k i f o r r o t t művészi tartalom- mal és stílussal oldott m e g p á r évvel halála
előtt.
Nyilasy S á n d o r : Alföldi p a r a s z t 1934-ben történt e l h u n y t a u t á n , m ü \ # i b ő l nagy h a g y a t é k i kiállítást r e n d e z t e k S z e g M e n . T á r l a t á n a k k a t a l ó g u s á b a n L y k a Károly többek között így méltatta a szegedi m ű v é s z érde- m e i t : „ . . . Nyilasy a m a g y a r festők a m a kis c s o p o r t j á n a k volt egyik leglelkesebb tagja, akik először festettek igazi n é p é l e t k é p e k e t . "
Válogatott m ü v e i b e n kifejezésre jutó értékei az alföldi m e s t e r e k , a d r á m a i e r e j ű Koszta és T o r n y a i mellett, a lírikus E n d r e Béla sorába u t a l j á k őt. Kortársai közül főleg két szegedi f e s t ő : Heller Ödön és P a r o b e k Alajos m ű v é - szetére hatott. R a j t u k kívül m a i helyi kép- zőművészeink is megbecsüléssel á p o l j á k és h a s z n á l j á k fel Nyilasy jellegzetes Tisza-parti festészetének m a r a d a n d ó h a g y o m á n y a i t .
sz. z.
1
i
%
XXII. évfolyam 2. szám, 1968. február
TARTALOM
GUTÁI MAGDA: Versek 99 MOCSÁR GÁBOR: öznyalató (kisregény, II. rész) ... 101
RATKÓ JÓZSEF: Szerelem (vers) 116 RAFFAI SAROLTA: Folyton háttal (vers) 117
KENDI MÁRIA: Hosszú éjszaka (elbeszélés) 118 LÖDI FERENC: Monológ a parton (vers) 124 PÁL JÖZSEF: A vagonrakó (elbeszélés) 126 ARATÓ KÁROLY: Hiábavaló hívogató (vers) 130
KOVÁCS ISTVÁN: Versek 131 UTASSY JÓZSEF: Versek 131 SZABÓ IRÉNÉ: Az idegen (elbeszélés) 132
HORGAS BÉLA: Ütközet (vers) 135 KEMÉNY DEZSŐ: Ég, föld, földszint kettő (elbeszélés) 137
SIMOR ANDRÁS: Versek 140 HATVANI DÁNIEL: Kolompol a hold (vers) 141
NÁDOR TAMÁS: Tisztaság, gyönyörű tortúra (vers) 141 HAZAI TÜKÖR
SZ. SIMON ISTVÁN: . . . „ H á t , maguk, ezt miért csi-
nálják így?" 142 TÓTH BÉLA: Tisza (XII. rész) 146
MŰVÉSZET
SZEGHY ENDRE: Kodály Zoltán és Szeged 152 Színházi esték
ÖKRÖS LÁSZLÓ: Zrínyi — Darvas József d r á m á j a 156 VASS I. ZOLTÁN: Raffai Sarolta: Egyszál m a g a m —
Ü j magyar d r á m a ősbemutatója Kecskeméten 158 CS. VAJDA JÁNOS: Két csabai ősbemutató — Ar-
buzov: A tizenkettedik óra; P. Horváth László: Hét-
lábú paripa 159 Tv-jegyzetek
CS. FARKAS ISTVÁN: Az idézés — Platonov szerelmei 162
97
Két emlékkiállításról
SOLYMÁR ISTVÁN: Nagy István 164 DÖMÖTÖR JÁNOS: Kohán György 165 Szegedi művészportrék
VIDOS ZOLTÁN: Erdélyi Mihály 168 FORUM
NAGY LÁSZLÓ: Gondolatok a történelmi regényről 170 KRITIKA
SUKI BÉLA: Korunk és az erkölcs (A Gramsci Intézet
etikai vitájáról) 176 KASSAI KELEMEN JÁNOS: Etika és esztétika f ó k u -
szában (Almási Miklós: Ellipszis) 178 LORÁND IMRE: Fekete Gyula: Csördülő ég 180
BENKÖ ÁKOS: Mesterházi Lajos: Férfikor 182 MAJOROS JÖZSEF: Tamás Aladár: Emberek a pusz-
tában 183 MEIXNER BÉLA: Sándor Iván: Hullámok 184
SIMÁI MIHÁLY: Petrovácz István: Mire elolvad a hó 185 RÓNAY LÁSZLÓ: Gellért Oszkár: Száz az ezerből 186
POMOGÁTS BÉLA: Sipos Gyula: Erdőtűz 187 SERES JÓZSEF: Ladányi Mihály: Dobszóló 188 KRÓNIKA: Főveszély — a tudomány? 191
ILLUSZTRÁCIÓK
ALMÁSI GYULA BÉLA (139.) — ERDÉLYI MIHÁLY (műmelléklet V—VI.) — GABUREK KÁROLY (műmellék- let VIII., 169.) — HAJDÜ SÁNDOR (190.) — KISS MARGIT (192.) — KOHÁN GYÖRGY (műmelléklet I—II.) — NAGY ISTVÁN (műmelléklet III—IV.) — SOMOS MIKLÓS (mű-
melléklet VII.) — SZÁSZ ENDRE (első címlap)
T I S Z A T A J
I r o d a l m i és kulturális f o l y ó i r a t
A M a g y a r Í r ó k Szövetsége D é l - m a g y a r o r s z á g i C s o p o r t j á n a k l a p j a M e g j e l e n i k h a v o n k é n t
Szerkeszti a szerkesztő b i z o t t s á g F ő s z e r k e s z t ő : ANDRASSY LAJOS K i a d j a a C s o n g r á d megyei L a p k i a d ó Vállalat
Felelős k i a d ó : KOVÁCS LASZLÚ
S z e r k e s z t ő s é g : Szeged, M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g ú t j a 10. T á v i r a t c í m : T i s z a t á j Szeged, S a j t ó h á z . T e l e f o n : 12-330. Postafiók 153. K i a d ó h i v a t a l : Szeged, M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g ú t j a 10. T e l e f o n : 13- 116, 13-500. P o s t a f i ó k 153. T e r j e s z t i a M a g y a r P o s t a . Egyes s z á m á r a 6 f o r i n t . Előfizetési d í j a : n e g y e d é v r e 18, f é l é v r e 36, egy é v r e 72 f o r i n t . Előfizethető a Posta K ö z p o n t i H í r l a p i r o d á b a n ( B u d a p e s t V., József N á d o r t é r 1.) és b á r m e l y kézbesítő p o s t a h i v a t a l n á l . E g y é n i e l ő f i z e - tések a 61 260, közületi előfizetések a 61 066 c s e k k b e f i z e t é s i l a p r a ( á t u t a l á s o k az MNB 8. e g y s z á m l a s z á m r a ) k ü l d h e t ő k b e . Kéziratot n e m ő r z ü n k m e g és n e m a d u n k
vissza. Indexszám 25)16. — Szegedi N y o m d a
G U T Á I M A G D A
L É L E G Z É S T Ő L L É L E G Z É S I G
Az arc mögött, mely archoz nem hasonlít, csönddel telik meg mindegyik terem.
Nem azonos a haj, elnehezül már:
kőkígyó fut a meggyötört fejen.
A kéz egy távolodó tárgy után kap.
Az eget kéne mellig rántani.
A testen kívül minden elsötétül.
Belül a kín világos ágai.
Még él, az egyre ritkuló közegben.
Egy fontos szó a nyelvén fönnakad.
Magára hagyva birkózik az ember a húsra szakadt csillagok alatt.
•
A fájdalom világán áthajolva az értelem lámpái szédelegnek.
A hó fehér. A csont a legfehérebb.
Az elmúlás kivallatja a testet.
Sovány karokkal télbe ernyedő fák gyümölcseikről mindig számot adnak.
Nincs bőre, csontja: vesztesége van csal a rángó arc mögött a másik arcnak.
*
Forog a test, saját halálát őrli:
magára néző, megvakult malom.
A szájüreg a tél kristályhazája, hideg szivárog át a fogsoron.
£ n lélegzéstől lélegzésig élek.
Hogy is lehetek ilyen eleven.
ő megszüli kihordott pusztulását,
s elengedi felesleges kezem.
P O K R Ó C P A L O T A
Pörögni kezd a pokrócpalota a mézcukortól édes ég alatt.
A rongybabák, a bánatos majom aranyterem ölében alszanak.
Kakas mereng. A csőrével veri a nyúlketrec behorpadt oldalát.
Nem látja, hogy a ványadt vályogot az álom és borostyán fonja át.
Az „agyagos" kastélyszobáiban, ahol a parti fecske fészket ás, a délutántól lassan áthevül a drágakő meg a madártojás.
Kopog a kéz a fán. Egy pásztor él a háncs alatt. Dudáját hallani.
Ezüst bárányt terel. Fölizzanak az almafák babonás lombjai.
A rongybabák, a bánatos majom arany terem ölében alszanak.
Pörög, pörög a pokrócpalota a mézcukortól édes ég alatt.
E G Y A R C A Z Á R T O S Z T Á L Y R Ó L
A kórtörténetén kívül maradt a fal, a krematóriumok füstje, az apja, anyja, bátyja, kishúga, akik felhőt húztak megnyírt fejükre.
Beszűkült évszakok. A folyosó.
Az emlékei nézik megkövülve:
— Papírruhában átfut önmagán.
Arcán az állatok sötét derűje.
100
M O C S Á R G Á B O R
Ő Z - N Y A L A T Ó
(II. rész)
Amíg Huzath György a megnyitó beszédében az irodalmi est jelentőségét méltatta — nem hallgatta el a Lisznyai Kálmán Irodalmi Társaság hervadha- tatlan érdemeit —, Lepti mélázva legeltette szemét az egybegyűlt közönségen.
„Megható" — ebben foglalta össze benyomásait. „Bizistók megható" — s gon- dolatban hozzátette: ez hát a nép. Itt ül íme, előttünk a nép. „Fel fogom nekik
olvasni — így döntött — hálából, hogy ilyen szépen összegyűltek, a Bugyli- bicskát . . . "
Timur is azon törte a f e j é t : mivel álljon elő, ha m a j d rákerül a sor. De az ő hangulata bonyolultabb volt, m i n t a Leptié. Tudta, hogy ez itt előtte, a kö- zönség, amely szomjas a szépre. Fiatalok és öregek, vegyesen. A fiatalok ke- rekre nyílt szeméből is látszik: szomjasak a szépre. De Timur azt is t u d t a : a közönség, különösen vidéken, még nem nőtt fel odáig, hogy a modern költé- szet immanens értékeit méltányolni tudná. Timur egy idő óta — pontosabban azóta, amikor először hallott róla, hogy van ilyen is — a strukturalizmus fe- lől próbálta megközelíteni s a j á t verseit, s úgy találta, menni fog a dolog. Bi- zonyos versstruktúrák m á r itt-ott tisztán sikerülnek, de — s belül kissé meg- borzongott — mit értenek ehhez itt, Nagytoronyén? Attól félt, nem értik meg a verseit. A költészetét. Mindegy. A költők sorsa a meg nem értés. Persze — engedni nem szabad. Elvekből feladni nem szabad. Csak azért is felolvassa ne- kik a Pesszimizmus-t meg az Optimizmus-1, mert úgy érzi, ebben a két ver- sében sikerült részint az ars poeticáját, részint a strukturalizmus elemeit, szó- val, izé, megvalósítani.
Az est harmadik vendégszereplője, Borotvái, higgadt fejjel szemlélte a közönséget. Igen, gondolta, ilyen kicsi méretben is feltárul a nagy összefüggés:
a nagytoronyai irodalmi est közönségének összetétele alátámasztja az országos statisztikákat. Nem múlik el hónap, hogy valahol — újságban, folyóiratban, mindenféle kiadványokban — ne elemeznék mostanában a statisztikák, hogy kik olvasnak, mit olvasnak, mennyit olvasnak. És minden ilyenféle számvetés
— meglepő, ugye? — ugyanarra az eredményre jut. Hogy egyrészt az iskolás korúak olvasnak, másrészt nyugdíj korhatáron felüliek olvasnak zömmel. És íme: a nagytoronyai irodalmi est közönsége is vagy iskolás gyerek, vagy pe- dig reszketeg aggastyán. Átmenet nincs. A statisztikákat az élet igazolja — ezt m a j d érdemes lesz felhasználni abban a publicisztikába hajló riportszerű- ségben, illetve riportba hajló publicisztikaszerűségben, amit m a j d . . .
. . . a nevét hallotta e m l í t e n i . . .
Igen, mert Huzath György név szerint is üdvözölte a mai, élő magyar iro- dalom itt megjelent képviselőit. „Hárman, háromféle írói alkat, három önálló írói arculattal. Elfogulatlanul meg kell állapítani, hogy erre a három névre már most fel kell figyelni, m e r t szerénytelenség nélkül mondhatom, ők h á r - man kétségkívül a jövő emberei. Megkapó és irigylésre méltó a tájékozottság,
101
amellyel máris, pedig még fiatalok, el tudnak igazodni a mai magyar irodalmi élet zegzugaiban, s ez a tájékozottság garancia rá, hogy vendégeinkről, akiket ismételten szeretettel köszöntök Nagytoronya társadalmi szervei, nemkülönben a dolgozó nép, s nem utolsósorban a Lisznyai Kálmán Irodalmi Társaság ne- vében, még sokat fogunk hallani, és mind a hárman sokra fogják vinni az élő magyar irodalom problémáinak fejlesztése terén . . . "
Kissé hosszúra nyúlt ez a mondat — és mivel csupa ilyen mondatokból állt —, maga a bevezető is hosszúnak bizonyult. Félő volt, hogyha nem pe- regnek megfelelő gyorsan a műsorszámok, nem tudják idejében befejezni.
Politsányi Ernő feltűnően gyakran és nagy lendülettel villantotta meg csukló- ján a karóráját, ezzel is mintegy jelezvén a szónoklásba belegyönyörödött Hu- zath Györgynek, hogy ideje volna befejezni. „Persze, ha kitör rajta a szerep- lési düh, . . . ha egyszer szóhoz tud j u t n i . . . " Politsányi attól félt: nagyon ki- mennek az időből. Mióta beszél már, és még mindig csak ott tart, hogy név szerint üdvözli a három pesti vendéget — nagy figyelemmel sorolja, kinek mi a funkciója, amúgy és azon felül, hogy jelentős fiatal író.
Az ám — funkciók! Ez is Politsányinak jutott eszébe — Huzath György jelentős koponya, de sok minden kihull belőle —, hogy meg kell érdeklődni és fel kell pontosan jegyezni, melyik vendégnek mi a funkciója, melyik hol titkár, elnök vagy hasonló egyéb.
— Muszáj ezt. . . megmondani? — kérdezte kelletlenül Timur. — Annyi- ra nem szeretem az ilyen külsőséges dolgokat. Költészetellenes. — De a Tár- saság két lelke nem tűrt ellentmondást.
— Muszáj — erősködött Politsányi. — Az ilyesmi csak emeli az est je- lentőségét. Helyi viszonylatban. Ebből is kiderül, hogy nem vagytok akárkik, azonfelül, hogy mint fiatal írók, jelentősek vagytok . . .
Huzath Györgynek is az volt a véleménye, hogy ettől nem lehet eltérni.
— Az emberek az ilyesmihez 'hozzá vannak szoktatva. Hiányozna nekik.
A vendégek — ha kelletlenül is — megmondták, kik, mik.
— De szerintem — okoskodott továbbra is Borotvái — az sem mellékes feltétele a sikernek, hogy vajon lesz-e közönség? Megfelelő létszámban? Mire lehet számítani?
A helyi szervezők fölényesen legyintettek, összemosolyodtak. Ilyet kér- dezni !
— Nagytoronya ebből a szempontból biztos hely. Ti csak bízzatok Nagy- toronyéban.
És titokzatosan összekacsintottak.
— Nagytoronyén még soha sem maradt el semmiféle rendezvény amiatt, mert ne lett volna közönség — nyugtatta meg végképp Huzath György az ag- gódó jövevényeket, akik ettől teljesen megnyugodtak.
De azért Huzath — önmaga végső megnyugtatására is —, félrehúzta a Társaság másik lelkét, Politsányi Györgyöt.
— Szóltál nekik? Intézkedtél?
— Minden a legnagyobb rendben. Ahogy megbeszéltük.
— Hány főre számíthatunk?
— Gulya Jenci tizenöt főt ígért, a gyermekotthonból. Felsősöket. Bár egy kicsit nyűglődött, mert azt mondja, valamiféle kirándulásra vitték el a gon- dozottakat, csak az imbecilliseket hagyták otthon . . .
— Imbe . . . cilli. . . seket? — kérdezte tanácstalanul Huzath. — Kik azok az imbe . . . dilisek?
— Szellemileg fogyatékosak. De csak egy kicsit.
— Hogy-hogy csak egy kicsit?
— Na hallod, mind elvégzi a nyolc általánost rendesen. Amúgy jófejű gye- rekek, csak egy kicsit érzékenyek. Egyik-másik nappal is maga alá vizel — nem lehet velük hosszabb kirándulásra elindulni.
Huzath megnyugodott. Tizenöt fő. Jófejű imbecillisek.
— És Markovácz Piri. . . mennyit ígért az öregek otthonából?
— Az is minimum tizenötöt.
— A tábornok özvegye köztük lesz?
— Azt otthon se .lehetne hagyni.
— Hát az öreg fékező? Hogyishívják b á c s i . . .
— Barokányi bácsi. Az is. Szóval — erről az oldalról is be vagyunk biz- tosítva.
Ez már minimum harminc fő. Elöl ülnek az állami gyermekotthon na- gyobbacska godozottjai, imbecillisek, de csak egy kicsit, a hátulsó sorokat pedig megtöltik az állami szociális otthon lakói, bácsik, nénik, akiknek csupa öröm és felfrissülés, ha ilyen kulturális csemegéhez jutnak, mint ami ma este ígérkezik.
Na ugye. Ezt is ő — Politsányi Ernő, a Társaság titkára — szervezte így meg. Ha ezeken kívül még eljönnek egypáran azok közül, akiket meghívtak, az csupa nyereség — sőt zsúfolt lesz a terem. Legföljebb majd állnak az im- becillisek.
Csak fejezné már be! Politsányi attól félt, ha Huzath túl sokat beszél, ki- mennek az időből. Gulya Jenci morogni fog majd holnap, hogy későn mentek haza az imbecillisek. Markovácz Piri, a szociális otthon vezetője sem szereti, ha későig kimaradnak az öregek, ki tudja, merre bóklásznak el a Nagytoro- nyára boruló feneketlen sötétségben.
Végre — most már nem tarthat sokáig. Huzath György megnyitó beszéde a legutolsó fordulóhoz közeledett. És aztán kész.
. . . Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg a mai irodalmi es- tünket, amely, szerény véleményem szerint, fordulópont lesz Nagytoronya iro- dalmi problémáinak fejlődésében. Átadom a szót vendégeinknek, közülük is elsőként a költőt illesse a szólás joga. Timur Elek költő a fővárosi „Ránk Fi- gyelj Huszadik Század" című alkotókör titkára következik.
Lepti majdnem felhorkantott, amikor meghallotta, hogyan konferálja be Huzath György azt a link Timurt. „Ránk Figyelj Huszadik Század! Meg aztán még titkár is! Röhög a vakbelem . . ."
Timur lassan, jelentőségteljes vontatottsággal emelkedett fel a helyéről. Átható, mélabús tekintetét megpihentette a közön- ségen. Száját dacosan összezárta. Keresett valakit. Valakit, aki- nek majd a verseit mondja. A helyiségben harmincan lehettek.
Az első székeken ülőket végigpásztázva, nem találta köztük azt, akit keresett. Akinek szemében éppen az a várakozó, mohó fény villanna fel, amihe ő belekapcsolódhatna. Nem, ezek a szemek üresen, bizalmatlanul és bávatagon — ez a helyes kifejezés — bávatagon — bámészkodtak rá. Kissé megütődött ezen a konok ürességen, mert elöl voltaképpen fiatalok ültek: fiúk és lányok, úgy tíz és tizenhat év közöttiek. Azt remélte, majd éppen ők lesz- nek azok, akik versének merész íveit, síkjait és gondolattársításait felfogják, megértik, követik. Kik, ha ők nem, a fiatalok? De nem talált köztük erre hajlamos szempárt. Egyformán tüskésre nyírt kerek fejek gömbölyödtek előt- te, mint valami káposztaföld, a kerek fejekből lágypislogású kerek szemek néz- tek rá várakozón, égyik-másik bandzsított is — és ez valami különösen és
riadtan várakozó hangulatot teremtett az imbecillisek soraiban. Timur tekin- tete hátrább siklott: talán ott megtalálja, akit keres.
ösz, tisztes arcú bácsik, nénik, nyilván'való, a helyi értelmiség és a he- lyi parasztság képviselői. Timur riasztó hangulatú cikkeket olvasott róla, hogy a mai magyar falu szemlátomást öregszik — de hogy ennyire, mégsem kép- zelte volna.
No ott.
Élénk fekete szempár villogott feléje a hátsó sorokból. A fekete szempár fölött platinaszőke haj, az arc egy kissé elnyúzott, sőt öregedő, de az a szem- pár! Annak fogja elmondani a verseket.
— Kedves közönség. Két versemet fogom elmondani. — Köhintett. — Fel- olvasni. Ez a két vers tulajdonképpen összefoglalja az én ars poeticámat, vagy- is, régi fogalmak szerint költői hitvallásomat, egyúttal azonban tartalmazza azt a . . . — köhintett — törekvésemet is, hogy a legmodernebb . . . stuktu . . . köhintett — struktru . . . rális irányzat jegyében alkotom meg . . . verseimet.
Első versemnek címe: Pesszimizmus.
Amikor Timur a strukturális kimondásával bajlódott, az imbecillisek so- raiban enyhe érdeklődés vibrált fel: tetszett nekik a gurgulázásra emlékeztető hang, a legértelmesebbje felfogta, hogy ez éppen úgy hangzik, m i n t mikor a pulykakakas öblöget. Egyik másik kerek arcon bágyadt vigyor fénylett fel, és aztán úgy is maradt az arcuk. Ettől mintha értelmesebbek lettek volna.
Timur kissé énekelve mondta a verset.
P E S S Z I M I Z M U S Kék hínárban
ivartalanított sárga békatetem cuppog
sárgán és kitartóan
beleütköznek galaktikák és mik rokozmoszok ion
sugarai és a H20 4X24 arányai között feszül távoli okta éderek mindegy akármije súlyosan
és rezeg a meningitis duzzadt em lóin
penészesen
az ivartalanitott sárga békate- tem le
fe lé lé fe
és fel
Befejezte. Az első sorokból lehetett hallani, hogy egy imbecillis csuklott, egy másik pedig hangosan kortyintott egyet a levegőből. A hátsó sorokból halk nyögés hallatszott. Timur így összesítette magában a hatást: „Lereagál- ták. Sikerült mellbe vágni őket, mindjárt az elején."
Aztán bemondta a következő vers címét, és most m á r emeltebb hangon olvasta végig, szinte egy lélegzetre:
OPTIMIZMUS Ujjam hegyén a penész ki
virágzott a csillagok felé
párhuzamosan lebegnek komoran rombuszok és romboidok
forognak a koz mosz ferde síkjain
zöld szörnyeteg lépked a hegyek kopár
csú csa
ira
a világ sárga köddel taka rózik gyökerek lárvák nitro génjei bomlanak
ú j minőségekbe
zöld szörnyeteg lépked a hegyek fűrészes ormán és
üjjam hegyéből párhuzamosok lebegnek a vég telenbe és vissza
oda és vissza oda és vissza
lágyan és
érthetetlenül
A végére érve — ez abból derült ki, hogy a költő összepászítgatta a ke- zében tartott papírlapokat, és leült — dermedt csend telepedett a teremre. A je- lek szerint, ha az első verssel csak mellbe verni sikerült a közönséget, a má- sodikkal fejbe verte, megtépázta, valósággal letaglózta hallgatóit. A kerek fejek jobbra-balra meginogtak, a kerek szemek ijedten pislogtak. Az imbecillis fejekben — úgy látszik — határozottan pánikot keltett a zöld szörny, amint lépked a hegyek fűrészes ormain, a hátsó sorokban pedig, ahonnan az imént az az elhaló nyögés jött, most kemény és szaggatott horkantás jelezte a fel- fokozott hatást.
A Társaság oszlopa odahajolt az elégedett költőhöz, és súgva kérdezte tőle:
— Befejezted, kérlek?
Timur csak bólogatni tudott a szédült érzéstől. Befejezte. Ekkor Huzath szólásra emelkedett a piros vászonnal leterített asztal mögött. Megköszönte Timur Elek költőnek, a fővárosi Ránk Figyelj Huszadik Század nevű alkotói kör titkárának értékes verseit, majd felkérte Lepti Mihály prózaírót, a . . . megyei öregdiákok Baráti Körének főtitkárát, olvasson fel a műveiből.
„Műveiből! . . . Olvasson fel a MtJVEI-bőlü! — Borotvái úgy hátravágta magát a székén, hogy csakúgy nyikkant a támlája. — Még hogy ennek MŰ- VEI vannak . . . És ráadásul főtitkár!
Már Timur nyamvadt verseinek hallgatása közben elhatá- rozta Lepti, hogy megmenti az irodalom becsületét. Sejtelme valóra vált: Timur alaposan beletenyerelt a költészetbe ezekkel a link versekkel, nem is érti az ember, hogy tudja átverni a szerkesztőket, hiszen, ha a kutyának beadnák, megveszne tőle.
Nincs mese, fel kell kötni a gatyát, meg kell menteni az irodalom becsületét.
— Kedves közönség, ha mán az idegen szavaknál tartunk, akkor mostan az optimizmus meg a pesszimizmus után részemről a realizmus következik,
mert én úgy látom a világot, ahogy van, és a maga természetes egyszerűségé- ben szoktam is ábrázolni, mert úgy vagyok vele, mint az ürgeháti ember a penészes gombóccal, mert amikor a gombóc megpenészedett, az ürgeháti em- ber fogta magát, leborotválta róla a penészt, úgy ette meg a gombócot, én ezt csak arra fel mondom, hogy minden úgy jó meg igaz a maga természetes egy- szerűségében, ez nekem az ars poéticám, hogy az előttem szóló költőtársam- hoz csatlakozzak-formán, mert én, igaz, nem vagyok valami főfő halljakend az irodalomban, de azért nem csinálom úgy, mint a kókányközi ember, amikor disznót ölt, osztán előtte jól bepájinkázott, akkor osztán neki a disznónak, de hát már keresztbe állt a szeme a komának a pájinkától, hát amikor nyomja befelé a disznóba a kést, azt mondja neki a kisfia, aki nézte, mit csinál az apja, azt mondja neki: ídesapám, nem jó vígin szúrja kend a disznót. Erre azt feleli az apja, hogy: ne szólj bele, fáj az annak ott is . . . mert a koma a heorikus nagy küzdelemben nem a torkába, hanem a seggibe nyomta a kést a disznónak, már bocsánat a kifej ezísír .. .
Szavai üvöltő hangzavarba fulladtak: az imbecillisek visítva röhögtek, tátott szájjal hahotáztak, a térdüket csapkodták. Lepti elégedett vigyorral aratta le a sikert. Így kell ezt csinálni: közvetlenül, vagyis egyenesen bele a természetes modorba, a jó franc aki megeszi, ez kell ide, nem halandzsa, mindenféle hülye szörnyetegekről. Ehun van ni, ez aztán tetszik a közönség- nek. Mikor a tetszészaj elült, folytatta:
— Ezután a bevezető után, ami csak úgy kijött belőlem, mint a lesencei emberből a tokaszalonna, most már rátérek a lényegre, mert én nem szeretek a dolgokból nagy kaukázusi csinálni, ezt csak arra fel mondom, nehogy azt higgyék mán a kedves megjelentek, hogy ha valaki író lett, akkor az m á n a fellegekben jár, még hasonló, megtagadja apját, anyját, nahát én erre csak azt mondom, hogy aki a népből jött — mán pedig én onnan jöttem —, az azt sose felejtse el, mert én aztán nem felejtem el, az én anyám egy egyszerű me- zítlábos parasztasszony volt, aki heorikus küzdelemben nevelte fel a kis csa- ládját, de hát erre én most nem térek ki, ennyit is csak azért mondtam, hogy lássák, ki fia-borja vagyok, ez egy olyan bemutatkozásféle akart lenni, amit az illem megkíván, mert nehogy úgy járjunk már, mint az egyszeri ember na, de ezt már nem mondom el, hogy is járt az egyszeri ember, hiszen meg- írtam a most következő elbeszélésemben, aminek a címe: Bugylibicska.
„Borzalom... ez maga a borzalom" — Timur iszonyodva azzal próbálta magát vigasztalni, hogy ez az egész nem igaz, ő ezt csak álmodja. Erőszakkal kényszerítette magát rá, hogy ne figyeljen oda — úgy érezte: nem bírna töb- bet elviselni Leptiből. Pedig sajnos, nem lehet tőle szabadulni. Hangja itt le- beg a teremben, a fejek fölött, beleivódik, mint a langyos bagóié az ember idegeibe. Mondja és mondja és mondja. Zizeg a papír a kezében, egyik oldal a másik után, harsog Lepti hangja, és itt mindannyian arra vannak kárhoz- tatva, hogy hallgassák. Timur nem akar odafigyelni, de kénytelen meghallani, hogy valami bárgyú és hülye történetet mesél — gyermekkori emlék. Valami bugylibicska szerepel benne. Timur, bár minden idegszálával tiltakozik a fel- olvasás befogadása ellen, annyit kénytelen megérezni — sőt ebben bizonyos is —, hogy Lepti valahonnan lopta a témát. Lopott téma, annyi bizonyos. De az eredetiben nem bugylibicska szerepelt, hanem valami más.
Az első vigyor akkor szaladt szét az imbecillisek képén, amikor Lepti elő- ször mondta ki ezt a szót: „Bugylibicska". Teli szájjal, teli hangon böffentet- te ki: „bbbugylibicska". Nagyon tetszett az imbecilliseknek. Ezt Lepti is ész- revette, azzal honorálta a tetszést, hogy mind öblösebb hangon mondta ki:
„bbbugylibicska". Felfújta az arcát, mintha labdát dugott volna oda s szinte
buffanva lőtte k i a kezdő hangot: „bbbugylibicska". A hatás nőttön nőtt, s ez a fogadtatás Lepti hangjának szinte szárnyakat adott. Akkor is mondta m á r a jeles szót, amikor nem volt benne a szövegben. A történet arról szólt, hogy volt neki egy testvérkéje. Az mindig könyörgött neki, adja oda a bbbugylibicskát. De ő nem adta oda a bbbugylibicskát. Aztán a testvérkéje megbetegedett. Akkor is kérte a bbbugylibicskát. Akkor se adta oda neki a bbbugylibicskát. És egy napon a testvérke nem mozdult többet. És akkor, ő odament hozzá, zokogva a kezébe nyomta a bbbugylibicskát. És amikor el- temették, akkor vele temették a bbbugylibicskát. „Nem is volt nekem se az- előtt, se azóta olyan kedves bbbugylibicskám, mint amilyen bbbugylibicska az a bbbugylibicska volt." Ezzel vége. Leült.
Az imbecillisek visítva röhögtek, nyerítve vergődtek a székükön. Minden
„bbbugylibicska" hallatára a térdükre csaptak, úgy kacagtak, majd kinyúltak
— az aggastyánok soraiban előkerült egy-két zsebkendő: a reszkető fejű anyó- kák meghatottan szipogtak. A kis testvérke halála mélyen megrendítette őket.
A hatás ezek szerint frenetikusnak mondható. Leptinek az okozta a legheve- sebb elégedettséget, hogy meglátta: a második sorban egy bandzsi fiú széké- ről halkan csorog valami. „Bepisilt, isten az atyám, bepisilt a gyönyörűség- től . . . "
A vad hangzavar elültével Huzath György bejelentette, most pedig a helyi irodalmi alkotók legjelesebbje, Politsányi Ernő, a Lisznyai K á l m á n Irodalmi Társaság titkára olvas fel saját ver- seiből. A helyi irodalom legjelesebbje termékeny alkotónak bi- zonyult. Mint versről versre haladva kiderült, költészete sok- oldalú: mind a családi líra, mind a tájleíró költészet, mind pedig a közéleti töltés kellő arányban keveredett benne. Felolvasásának azzal kölcsönzött ne- velő és oktató profilt, hogy minden verséhez bevezetőt mondott, amelyben megmagyarázta a költemény keletkezésének körülményeit, elemezte a vers mondanivalóját, és megkérte a közönséget, hallgassák szeretettel.
— Ezt a versemet akkor írtam, amikor eszembe jutott az édesanyám, amint a dagasztóteknő előtt állva, dagasztja a kenyértésztát, hogy majd a frissen sült cipóból szelhessen nekünk, kicsinyeknek. A vers mondanivalója az édesanya iránti szeretet megnyilvánulása, a költő az édesanya gondoskodó szeretetének állít örök emléket ebben a művében. Kérem, hallgassák szeretet- tel.
És elmondta a verset, amelyben arról van szó, hogy az ő édesanyja áll a dagasztóteknő előtt, és dagasztja a tésztát, hogy kenyeret süssön belőle, ami- ből majd egy-egy szeletet nyújt át a kicsinyeinek.
Óh, anyám, az a te áldott két kezed, Repesve száll feléd a fiúi emlékezet...
Á következő versemet akkor írtam, amikor egy szabad pártnapról haza- felé jövet, azon gondolkodtam, amit az előadó elvtárs fejtegetett: le kell fog- ni a rothadó imperializmus szőrös mancsait. Ez egyébként szerepel is a vers- ben, amelynek mondanivalója ezekután már teljesen világos: a békére, szép- ségre vágyó költő méltó ítéletet mond az acsarkodó imperializmus fölött. Ké- rem, hallgassák szeretettel.
A vers így kezdődött:
Ballagtam éppen hazafelé,
Égtek a lelkemben bús haragok...
És így fejeződött be:
Nem lesz a földön soba béke,
Míg Jobnson ül Roosevelt örökében...
És így tovább. A fővárosi vendégek méla undorral hallgatták ezt a köl- tői kitárulkozást: ha hárman teljesen különálló írói arculattal rendelkeztek is, abban teljesen egyetértettek, hogy ez a Politsányi ritka tehetségtelen alak:
milyen lehet itt a többi, ha ez a Politsányi az elismert zászló és tölgyfaként magasodik ki a helyi irodalmi alkotók táborából? összesen nyolc vers hang- zott el — s mint Politsányi zárszavából kiderült, ez csak töredéke a költő ed- digi életművének, amely összesen közel hétszáz verset tartalmaz, de számuk napról napra nő, mert a költőnek rengeteg témája adódik, és nem tud ellen- állni egy titokzatos lelki kényszernek: a költő arra való, hogy énekeljen, mint ezt nagy költőink nemegyszer megfogalmazták.
Most m á r csak Borotvái maradt hátra. Az ő fellépését min- denki felajzott kíváncsisággal várta. Az imbecillisek azért, mert m á r nagyon unták a dolgot. Ideges és nyugtalan, szertelen ter- mészetük miatt nem tudtak sokáig odafigyelni arra, amit amúgysem értettek. Az aggastyánok m á r aludni szerettek volna:
apró és halk hortyanások jelezték, hogy egyik-másik gondozott a sorsába már- már beletörődve szundikál. De az asztal mögött ülő valamennyi szereplő is kíváncsian várta, m i t produkál Borotvái, mert délután, amikor a műsor le- zajlását megbeszélték, az istennek se volt hajlandó elárulni, m i t fog m a j d fel- olvasni.
— Én csak annyit kérek, engem tegyetek a végére, mert én szeretném betenni az ajtót.
Öt jelentette be tehát végül, de nem utolsósorban Huzath György. Közöl- te a hallgatósággal, hogy Borotvái Zoltán, a Képes Hetilap -szerkesztőségének szakszervezeti titkára ad elő a műveiből. . . Huzath György még be sem fe- jezte a mondatát, Borotvái nagy lendülettel talpra ugrott, és megejtő mosollyal fordult a közönséghez.
— Kedves közönség — helyesbítenem kell. Itt, ma este önök m á r hall- hattak prózát, verset, nem is egyet, a szép szó és a költői gondolat szárnyalt, csapongott itt m a este, kedves közönség, ünnepet ültünk, kedves közönség, és énrám az a tisztes, ám nehéz feladat vár, hogy levonjam a mai ünnepi est tanulságait, összefoglaljam mindazt, ami itt m a este történt, elhangzott, és megfelelő tanulságokat vonjak le a jövőre nézve, mintegy a feladatokat is meghatározandó, összefoglalómban nem térek ki részletesen a sajátos nemzet- közi helyzetre, melynek hullámverései közben itt, m a este, erre a felejthetet- len emlékű irodalmi estre összeültünk, annyit azonban kötelességem jelezni, hogy ami a távol-keleti helyzetet illeti, a kibontakozás útjai rendkívül bonyo- lultak, és ezt csak megnehezíti az az aknamunka, amelyet tudvalevőleg . . .
Timur és Lepti borzongva összenézett. Iszonyú sejtés vert bennük gyöke- ret: e n n e k a B o r o t v a i n a k s e m m i k ö z e a z i r o d a l o m h o z . E z m o s t l e l e p l e z t e s a j á t m a g á t . B e t e t t e a z a j t ó t . Ennek a megsejtésnek az volt a gyökere, hogy tudják magukról: nincs olyan író, aki ha közönséget lát maga előtt, ne nyúlna ösztönösen kézirat után, hogy versét, novelláját, bármijét felolvassa a közönségnek. Az az igazság, hogy e n n e k a B o r o t v a i n a k n i n c s se v e r s e , s e n o v e l l á j a . M a j d utána kell nézni, egyáltalán hogyan keveredett közéjük, í r ó k k ö z é ez a Borotvái. E z k ö z ö n s é g e s é s t i p i k u s k ó k l e r .
108
Borotvái azonban nem vett tudomást a ráirányuló megvetésről. Zavarta- lan lendülettel folytatta fejtegetéseit az újonnan függetlenné vált afrikai or- szágok belső viszonyairól, különös tekintettel arra, hogy ezekben az orszá- gokban milyen eltérő és különleges elképzeléseket vallanak a sajátos afrikai szocializmusról. Itt tartott, amikor nyikorogva nyílt az ajtó, és a résen át belesett egy villogó szempár. Bozontos szemöldök borult a villogó szempárra.
Tüzetesen és átható konoksággal szemügyre vette a bent tartózkodókat, egyen- ként — mintha leltározná őket — jól megnézte az előadói asztal mögött ülő- ket, majd átható, éles nyikorgással betette az ajtót. Elvonult, a közben így morfondírozott:
— Politizáltok? Na jó, politizáljatok. A puskát mindenesetre előkészítet- tem, beletettem a golyót mind a két csövébe. . . majd aztán meglátjuk. De ti azért csak politizáljatok . . .
A műsor után következő ankét azért maradt meg hosszú ideig a vendégek kellemes emlékei között, mert úgy érezték, hogy maradandó módon be tudták lopni magukat a nagytoro- nyai fejlett ízlésű közönség szívébe és fejébe. De maga a fej- lett ízlésű közönség is azzal a meggyőződéssel térhetett haza közpénzen fenntartott otthonába, hogy megtette, amit elvártak tőle. Az ilyen- fajta ankétok sikerének ugyanis a titka éppen abban rejlik, hogy ne csak az előadók szerepeljenek jól és színvonalasan, hanem maga a közönség is álljon helyt derekasan. Kérdezzen, vitázzon, szólaljon fel, s általában viselkedjék úgy, mintha ez az ankét lenne a legfontosabb gondja az életben. Kérdéseivel adjon alkalmat a szereplőknek, hogy minden szépet és dicsőt elmondhassa- nak magukról. Ha mindezek a feltételek megvalósulnak, az ankét sikeresnek mondható. Nagytoronyén megvalósultak.
Huzath György nem véletlenül emlegette Barokányi bácsit, az öreg féke- zőt, amikor azt tudakolta: vajon kikre lehet számítani a szociális otthon öreg- jei közül? Barokányi bácsi — akinek megjelenése, úgy látszik, nélkülözhetet- len feltétel Nagytoronyén egy-egy ankét sikeréhez — beváltotta a hozzá fű- zött elképzeléseket. Mindjárt az elején felszólalt, és azt a kérdést intézte a je- lenlevő író elvtársak felé, hogy miért hanyagolják el annyira a vasutasokat?
Annyi mindenféle regényeket, színdarabokat, történeteket lehet olvasni min- denféle elemekről, hercegekről, grófokról, bárókról, orvosokról, hogy csak az előkelőbbjeit emlegessük a társadalomnak, de ha a másik végit nézzük, írnak parasztokról, huligánokról, zsebmetszőkről és egyéb aljanépről, de a va- sutasok — sehol. Márpedig egy vasutas, akárhonnan nézzük, egyáltalán nem alábbvaló se egy tehéngondozónál, se pedig egy pesti huligánnál.
— Erre a kérdésre ha volnának szívesek megfelelni a tisztelt jelenlevő író elvtársak, továbbra pedig az volna a megjegyzésem, hogy aztat a békát, ami az elvtársnak a versében szerepel — s rámutatott Timurra a nyugalma- zott fékező —, aztat a békát nem értem. Az istennek se értem aztat a békát.
A jelenlevő írók összesúgtak, miféle békát emleget az öreg? Aha, persze, a Pesszimizmus-ban van az a béka, amit nem ért az öreg. Timur már tápász- kodott volna fel, hogy megmagyarázza a modern strukturalizmus elemei alap- ján a békatetem rángatózását, azonban az est lelke és irányítója, Huzath György visszahúzta a székre, s a fülébe súgta: majd egyszerre, mert még lesz több kérdés is, bizonyára. Jól sejtette. Timur engedelmesen visszaült, és remény- kedő tekintetét újra beleakasztotta abba a szempárba, ott hátul, amelyiket már az elején kiválasztott. Szőke hajkorona alatt fekete szempár, kissé el-
nyűtt arc, de van benne valami mohó nyugtalanság. A fekete szempár hátul felvillant, a szőke hajkorona kiemelkedett a széksorok fölé.
A tábornok özvegye kért szót. Csipogó madárhangon elrebegte, mekkora öröm és boldogság neki, hogy itt lehet. Mert ő kicsi leány kora óta i m á d j a a költészetet, ö is — és itt mintha méla, borongós fájdalom lüktetne fel a csi- pogó hangban — írt egykor verseket. Sőt, úgy érzi, mostanában, hogy az élete révbe ért, vagyis a szociális otthon lakója lehet a demokrácia jóvoltából, és van rá ideje, újra úgy érzi, néha mintha meg-megszállná az ihlet. Olyan- kor írni kell, és megígérte, hogy ha nem terheli a résztvevőket, felolvassa a legutolsó költeményét.
A választ — hogy vajon nem terheli-e — meg sem várta, hanem m á r mondta is: a vers címe: A béke szigete.
A béke szigete a m i szép otthonunk, Markovácz Piriké a mi őrangyalunk Szakácsnőnk, Boriska, főzi a sok jót, Nem hagyja ki a levesből a belevalót.
Buzgó szívünkből jön a forró hála, Sok-sok áldás szálljon a demokráciára.
Hátul, az öregek soraiban a hangulat szemmel láthatólag felélénkült.
Ahogy a tábornok özvegye leült, egyszerre három kéz is a magasba emelkedett.
Egy kopasz, nagy fülű bácsi emelkedett fel reszketegen a székéről, és kije- lentette: ő csak részben ért egyet az előtte szólóval. Mert az igaz, hogy Boris- ka, a szakácsnő beleteszi a levesbe, ami belevaló, de azért, engedelmet, az m á r mégiscsak túlzás, hogy az elmúlt héten kétszer is volt káposztás tészta ebéd- re, és mind a kétszer sósán, borsosán csinálták, holott vannak, akik a káposz- tás tésztát cukorral szeretik, ő például cukorral szereti, mert a sós, borsos ételektől felmegy a vérnyomása, és tiltakozik az ellen, hogy örökké borsosán főzze Boriska a káposztás tésztát. Kitört az élénk hangzavar a hátsó sorokban.
Az öregek tábora két részre szakadt: az egyik rész borsosán szerette a káposz- tás tésztát, a másik pedig cukrosán, s nem tudtak megegyezni, melyiknek van igaza. A hangzavarból azonban egyre tisztábban harsogott elő egy öblös hang, s a hang tulajdonosa fel is emelkedett a székről. A bömbölő hang hallatára a többi elcsendesedett, mint mikor ragadozó héja száll a baromfiudvar fölött.
— . . . nem kell ezen sokat vitatkozni! Annyit tudnak vitatkozni! Meg köll aztat érteni!
Egy kis szünetet tartott. Az asztal mögött Politsányi meg Huzath össze- dugta a fejét. K i ez? — kérdezték egymástól. Nem tudta egyikük sem. Bizo- nyára ú j lakó az otthonban. Gyorsan megállapodtak: lehet rá építeni a jövő- ben is. Az öblös hang tulajdonosának vörös haja volt és csupa ragya az arca.
— Meg köll aztat érteni. Hogy azt a verset ő — s a tábornok özvegyére mutatott — miért írta, hogy írta, aztat is meg köll érteni. Ö azt a verset a Boriskáról abból kifolyólag írta, mert ettől a verstől azt várja, hogy ezután Boriska jobban belemeríti a merőkanalat a leveses edénybe, azután meg na- gyobb darab húst tesz neki oda . . . Mert őróla, aki aztat a verset írta, min- denki tudja, szereti a hasát, hát ki nem szereti a hasát, kérdezem én, erre mondom én, hogy meg köll aztat é r t e n i . . . — Már-már újra kitört a hangza- var, de a ragyásképű feljebb emelte a hangerőt, s ezáltal elnyomta a tiltako- zás hangjait. — De visszatérve oda, ahonnan elindultunk, aztat a békát, ami- ről már volt szó, aztat én se értem. Én sem értem aztat a békát.
S leült. Politsányi már-már odahajolt Timur füléhez, hogy azt tanácsolja neki: helyes lenne, ha ő, a költő, megmagyarázná azt a békát, amit a közön-
ség nem ért, de erre nem jutott idő, mert ismét a tábornok özvegye — akiről közben kiderült, hogy falánk — szólalt meg.
— Micsoda feltételezés az, hogy én ezért írom a verseimet! — Hangja idegesen csipogott, de ez egyáltalán nem hatott természetellenesnek, mert a költők általában idegesen tiltakoznak az ellen a feltételezés ellen, hogy azért írnak, ha írnak, dicsérő hangú verseket, mert azt várják, hogy viszonzáskép- pen nagyobb adag húst tegyenek a tányérjukba. — Nekem nincsen szükségem arra, hogy az ellen a gyanúsítás ellen védekezzem. Ez egy alantas célzás. Nem is reflektálok rá. De arra igenis, hogy a köztünk megjelent költő elvtársnak a versében az a bizonyos béka érthetetlen. Igenis, számomra minden világos.
De hát sajnos — és csipogó hangja ismét megtelt méla fájdalommal —, a köl- tők sorsa az, hogy nem értik meg őket. Például, ha jól értettem, szerepel a költő elvtárs versében egy zöld szörnyeteg is . . . ugye, költő elvtárs, zöld az a szörnyeteg? . . .
— Kétségtelen — nyekeregte Timur, mert nem tudta, mit várhat a vil- logó szemű falánk felszólalótól, és azt sem tudta, hogy a vita, amely szemmel láthatólag az ő bonyolult és kozmikus költészete körül viharzik, hova csa- pong majd el, mi mindenre kell kitérnie, amikor majd válaszadásra kell ösz- szeszednie magát.
— Nahát — csipogta a tábornok falánk özvegye —, mindenki tudja, hogy a zöld a remény színe, és a vers a reményről szól ezek szerint. És az a béka, igenis sárga, és a sárga, igenis, az irigység színe, és az a vers meg egy irigy békáról szól. . . Csak igenis, érteni kell a költészetet és nem mindenfélékkel meggyanúsítani a k ö l t ő k e t . . .
Leült a tábornok falánk özvegye, az asztal mögött pedig Politsányi oda- hajolt Timurhoz: „Kavarog a vita, van ám itt vélemény, kezd alakulni az an- két . . . " Timur szótlanul bólogatott. Kezd. Viharzik. És minden az ő versei körül. Vitát vált ki. Az ő költészete. Vitatott költészet. Ez az igazi.
Az ankét valóban szépen kialakult. A tábornok özvegyének falánksága — s ezáltal a költészetet ért méltatlan támadás — lekerült a napirendről. Más témák kerültek előtérbe. Egy bácsi szóvá tette, hogy az az író elvtárs, aki a bugylibicskáról olvasott fel egy igazán megható gyönyörű szép történetet, azt ígérte, majd kiderül, hogyan járt az egyszeri ember. De az elbeszélésből ez nem derült ki. Kéri, utólag legyen szíves majd megmondani, hogyan járt az egyszeri ember. „No, neked is van már mire válaszolni!" — mondta biztatón Politsányi a buzgón jegyzetelő Leptinek. Az hevesen bólogatott: majd ő min- denre pontosan megfelel.
Csak az volt a feltűnő, hogy az ifjúság képviseletében nem szólalt még fel senki. Az imbecillisek bambán nézték a falat maguk előtt, még az sem tudta őket kihozni a sodrukból, hogy vajon borsosán, vagy cukrosán kell-e főzni a káposztás tésztát, mert őnekik mindegy, csak sok legyen. Politsányi Ernő azonban — aki igazán bőséges érdemeket szerzett már eddig is az ankét si- keres előkészítésében — nem hagyta ennyiben a dolgot. Felállt az asztal mel- lől, és egyenesen az imbecillisekhez fordult:
— Nem akarom a vita további menetét megakasztani, sőt inkább újabb lökést akarok adni neki azzal, hogy az itt megjelent fiatalabb korú közönség- hez fordulok, akik eddig — nem tudni mi okból — hallgattak. Nyilván azért, mert ők még nem szokták meg az alkotó viták légkörét. így tehát szemtől szemben kérem a nyilatkozatukat: mi ragadta meg a figyelmüket a mai iro- dalmi est anyagából? Tehát: mi ragadta meg az érdeklődő ifjúságot — leg- jobban???
111
Azt várta, hogy majd valaki az ő verseit említi, azonban az imbecillisek
— amidőn a kérdést egyáltalán megértették — hálás meleg szemeiket Leptin legeltették. Őt nézték, és szájuk olvadó vigyorra húzódott. Lepti biztatón visz- szamosolygott. Sőt, meg is szólalt, biztatón:
— No, mondjátok hát. őszintén. Nyíltan. Mi tetszett nektek a legjobban?
Az imbecillisek egyszerre felüvöltöttek:
— A bbbugylibicska! — S megismételték, mert Lepti helyeslően beintett nekik. — A bbbugylibicska!
— Na ugye — s Lepti elégedetten hátradőlt. Ez az igazi. Ettől döglik a légy.
Az írók a végén felszólaltak, válaszoltak az elhangzott kérdésekre, vagyis minden úgy zajlott le, mint egy valódi, igazi ankéton. Timur a várakozáshoz képest — hiszen épp az ő költészete körül zajlott az éles vita — mintha bá- gyadtabban elemezte volna a szóban forgó verseket. Hosszas töprengés után ugyanis az a gyanú foglalkoztatta, hogy valami nem stimmel. Ez a békaügy bonyolult valami. Nem ment bele a békaügybe. Az volt az érzése, hogy ő ma- ga sem lát tisztán. Itt az a nő azt mondja, ő érti a verset. Most már csak azt kellene tudni, hogy normális-e a felszólaló. Mert két eset lehetséges. Vagy a vers nem jó — mert értik —, vagy pedig a felszólaló nem normális, hiszen normális ember nem értheti azt a verset, amit maga Timur se ért. Beszélt valamit a párhuzamosokról, amik közt élünk, meg a kozmikus távlatokról meg a síkokról, amik egymáshoz ferdén állnak be lelkünkben — de a békákat nem feszegette.
Aztán a közönség elszéledt, a vendégek pedig elvonultak a szövetkezeti vendéglő különszobájába, hogy elköltsék vacsorájukat — bécsi szeletet kap- tak káposztasalátával. A vacsora pénzügyi fedezetét ezúttal a községi tanács biztosította, községfejlesztési alapból. Hazabotorkáltak a sötétben a szociális otthon lakói is, akik a hazafelé tartó úton még kitartóan vitatkoztak afölött, vajon borsosán jobb-e a káposztás tészta, vagy cukrosán. Nem tudtak ebben egyetérteni. Megoszlottak a vélemények. De ez így jó.
Nem volt könnyű dolog meggyőzni Uzom Bercit, a Lisznyai Kálmán Tsz jóravaló elnökét, hogy írókat vendégül látni — jó dolog.
— Persze, ha nincs rá pénzetek, hogy etessétek, itassátok őket, akkor egyszerre eszetekbe jut: majd az Uzom Berci. Majd a szövetkezet.
Csak hosszas huzavona után ejtette ki végre azt a szót, hogy: nagyertek.
S hozzátette: bánjafene. Ez azt jelentette, hogy egy teljes napi koszt, meg a hozzávaló itóka.
— Mit isznak azok az írófélék? — kérdezte Uzom Berci, teljesen fölös- legesen.
— Amit más, közönséges ember. Bort, sört, pálinkát — felelte neki a Tár- saság két lelke, teljesen fölöslegesen. A kérdés és a válasz azért teljesen fölös- leges, mert Uzom Berci többek közt arról is híres, hogy ő csak ránéz a láto- gatók orrára, és máris leolvassa róla, kit mivel kell megkínálni. Borral-e, sörrel-e vagy pálinkával, sőt még azt is tudja: édes kell-e neki, vagy tömény.
Uzom Berci ugyanis ezelőtt a vendéglátó-iparban tevékenykedett, onnan hozta magával a mezőgazdaság szocialista szektorába ezt a meglátóképességét, aminek itt is bőséges hasznát vette.
— Na és, hogyan gondoljátok, mi legyen a program?
A Társaság két lelke egészen egyszerű programot javasolt. Délelőtt meg lehetne mutatni a vendégeknek a szövetkezetet. Szo, szo, szo, szo, mondogat- ta Uzom Berci, ami nála a helyeslés kifejezése. Utána ebéd, a szövetkezet költ- ségére. Szo, szo, szo, szo.
— Ügy gondoljuk, hogy az Öznyalató nem maradhat ki ebből a prog- ramból.
Nem hangzott a szo, szo.
— Hát nem érted? Írókról van szó. Mégsem mindegy, hogy amikor majd visszamennek Pestre, és írnak, mit és hogy írnak! Milyen benyomásokat visz- nek magukkal haza Nagytoronyáról. Az öznyalató nem maradhat ki — ez Nagytoronya közérdeke, nemkülönben a szövetkezeté is, mert az sem mindegy, hogy ha írnak a szövetkezetről, mi jut majd eszükbe . . .
Hosszas magyarázkodás után felfogta Uzom Berci, mi a dolog jelentősége, és végre kimondta a szót: nagyertek. És hozzátette: bánjafene.
A Társaság két lelke nagy nehezen bár, de visszafojtotta afölötti örömét, hogy a programba sikerült beiktatni az öznyalatót — méghozzá Uzom Berci számlájára. Amikor aztán megjöttek a vendégek, sokat sejtető nyomatékkal mondták mindannyiszor nekik: „És a végére hagytuk az öznyalatót." S ha a vendégek kíváncsian firtatták: öznyalató. . . öznyalató . . . mi a csuda az az Öznyalató? — ők cinkosán összekacsintottak és azt mondták: majd a vé- gén minden kiderül.
Uzom Berci arról is nevezetes, hogy ha valamit elvállal, azt rendesen le- bonyolítja. Elgondolva, mivel jár az, ha írók jönnek látogatóba, szólt a raktár- noknak, bizonyos Uzom Tibornak. „Öcskös, valami írók jönnek ide, pálinka kéne. Legalább három liter. Meg egy kicsi bor. Gondolom, tíz liter. Tudod, hogy van a z . . . " Telefonáltatott az öznyalatóba is, hogy úgy készüljenek, valami írók mennek oda. Fordítsák meg az abroszt a tisztábbik oldalára, és legyen minden, ami kell. Az Öznyalató üzletvezetője, bizonyos Uzom Ferkó megértve a feladatát, az abroszt megfordította, és akkor mondta, amit már idéztünk is: „Az egésznek valahogy higiénikusabb lett a pofája."
De ezzel még nem volt vége az előkészületeknek, vagyis a dolgok meg- szervezésének. Uzom Berci, az elnök elgondolta: ezek az írók abból élnek, hogy mindenféle történeteket összeirkálnak. Gondoskodni kell arról is, hogy legye- nek kéznél mindenféle történetek. Érezze jól magát az a vendég. Üzent tehát az öreg haramiának, Kanyar Ambrusnak, a temetőcsősznek, hogy jöjjön be hozzá, munkát kap. Az öreg haramia hamar megértette, mi lesz a dolga: írók- nak kell történeteket mesélni, mert Uzom Berci arról nevezetes, hogy min- den vendégnek kedvében jár, azzal kínálja, aminek az a legjobban örül.
— Mondhatom az okos birkát? — kérdezte az öreg haramia.
— Amit akar, mindent mondhat.
— Akkor elmondom azt is, amikor az én komám, a juhász ki- herélte saját magát.
— Mondja csak, mondja.
De még az ajtóból is visszaszólt.
— Hát még ha azt is elmondhatom, amikor a pap ellopta a kakast, elvit- te ajándékba egy menyecskének, de a kakasnak több esze volt, mert. . .
— Mondja nekik, mondja.
A nagytoronyai Lisznyai Kálmán Tsz felkészülten várta az írók látogatá- sát. Minden jel arra mutatott, hogy a programnak ez a pontja is flottul le- pereg, s az élő magyar irodalom fiatal képviselői mélyen megmártóznak majd a mai magyar valóság ellentmondásos mélységeiben.
2 Tiszatáj
— Itt most terád vár a vezető szerep — mondta Borotvái menet közben Leptinek, s a hátára csapott. — A valóságnak ez a szelete tehozzád áll legközelebb, te vagy köztünk az egyetlen igazi falusi gyerek.
— Naná! — felelte Lepti, s ezzel el is vállalta a felkínált vezető szerepet.
Négyesben ballagtak a falu széle felé. Elöl Lepti Borotvaival, hátul Hu- zath György Timurral. Politsányi — fájdalom — ezúttal nem tarthatott ve- lük, ő azóta már kint van öznyalatón, hogy a délutáni látogatást előkészítse, minden úgy legyen, ahogy kell, amikor majd a vendégek ott megjelennek.
A hátulsó pár kissé lemaradt, mert Huzath, ahogy eltervezte, minden al- kalmat megragadott a tájékozódásra. Most Timurhoz volt néhány kérdése. Iro- dalmi jellegű — természetesen.
— Már ne haragudj, ha megkérdezem . . . nem is tudom, hogyan kérdez- zem meg, van egy-két dolog, amiben nem látok tisztán. Itt vagytok például ti, hárman. A te neved énelőttem ismerősen cseng. Timur — az egy ismert név. J ó név. De a másik két kolléga . .. már ne haragudj meg érte, de őszin- tén megmondom, az ő nevükkel én még sehol se találkoztam . . . Vagyis, azt szeretném tőled kérdezni. . .
Timur meg se várta a végét, tudta úgyis, m i foglalkoztatja Huzath Györgyöt.
— Ha egyszer nincs nekik nevük — mondta —, honnan ismerhetnéd őket?
Nem a te hibád. Az ott — s Leptire célzott —, az a melák hóhányó, az a Lepti nevezetű, mindenféle kalendáriumi anekdotákkal traktálja a szerkesztőket.
Addig jár a nyakukra, amíg egy-két vidéki lap leközöl tőle valamit, de ko- molyabb fórumra b e j u t n i . . . az neki az álma, ami persze sose teljesül, tehát egyáltalán nem te vagy a hibás azért, hogy nem cseng a neve ismerősen.
— És a másik? A Borotvái elvtárs?
— A másik? — Timur gúnyosan felkacagott, amazok hátrafordultak, Timur megvárta, amíg újra zavartalanul mondhatta: — Az a veresképű? Van neki valami jó keresztapja, aki bedugta egy szerkesztőségbe — de írni? Azt hi- szem, életében nem írt, nemhogy irodalmi művet, hanem még tudósítást se egy közlekedési szerencsétlenségről. .. Az egy kész hóhányó. És ráadásul iszik. Kókler. Szabályszerű kókler. Képes írónak kiadni m a g á t . . . A másik is kókler. Mindegyik kókler.
Huzath elboruló, komor arccal hallgatta Timur tömör tájékoztatását. Már nem jártak messze a szövetkezeti majortól, nem volt sok idő a puhatolózásra.
— Na, de engedd meg, akkor pláne nem tudom magamnak megmagya- rázni . . . Mi azt kértük az írószövetségtől, hogy küldjenek ide nekünk három jónevű fiatal í r ó t . . . mi azt kértük . . . nem azt, hogy kóklereket küldjenek . . .
— Nem tudom . . . nem tudom, kérlek. Én csak annyit tudok, hogy annál a lapnál, ahol ez a Borotvái titkárkodik, tehát még csak nem is újságíró, an- nál a lapnál dolgozik *** Jancsi, csakugyan tehetséges, fiatal író . . . Nagyon komoly gyerek . . .
— *** Jancsi? Na, annak a neve csakugyan ismerősen cseng.
— Igen. Eredetileg ezt a *** Jancsit jelölték ki, Jancsi el is vállalta, mond- ta nekem, hogy majd együtt jövünk Nagytoronyára, de a Jancsi, sajnos iszik és mindig zavaros nőügyei vannak, hát valami közbejött, úgy hallottam, hogy három fogát kiütötték egy kocsmai balhéban, sőt talán az állkapcsa is ketté- tört, nem állhat nyilvánosság elé.
— így már értem . . .
— Amúgy nagyon komoly gyerek a Jancsi.
— Most aztán őhelyette jött ez a Borotvái.
— Persze . . . Kókler. Én mondom neked — ekkora kóklert! Ilyet a világ még nem látott.
— Ha már szóba jött, akkor talán azt is tudod, hogy Lepti kolléga . . . az hogy kerül ide, holott mi azt kértük 'az írószövetségtől... de ezt már mond- tam neked.
— Na hallod? Azok is megérik ám a pénzüket, ott, az írószövetségben.
Biztos van ott valami haverje ennek a Leptinek, mert ez is iszik, ott is min- denki iszik, így aztán, gondolhatod . .. besuszterolták harmadiknak. Ügy gon- dolták: két jó név mellett elmegy harmadiknak Lepti is, akinek egyáltalán nincs is neve . . .
— Hát — dünnyögte Huzath elgondolkozva, elment a kedve egy kicsit az egész bulitól —, ahogy odafent is mennek a dolgok . . . Az ember aztán próbáljon eligazodni felelősségteljesen az erőviszonyok között.
Timur hangulata is elborult egy kissé.
— És próbáljon meg az ember ilyen viszonyok közt modern költészetet csinálni . ..
Megérkeztek. Huzath ismerte a járást, ő vezetgette a vendégeket a ma- jor épületei között, s szerencse, hogy alapos helyismerettel rendelkezett, mert nélküle nehezen találtak volna az elnöki irodához az idegenek. Kerten men- tek át, szilvafák alatt, aztán átugráltak egy sáros erecskén, ami egy épület falai alól kanyargott elő. A tejház alól fakadt az erecske, azért volt olyan fe- héres, opálos színe a pocsolyának. Aztán egy nyitott raktárt kerültek meg — a raktárban üres ládák, olajoshordók, egy széthullt cséplőgép, s négy, fülig sá- ros fekete malac. Közeledtükre hangos, ijedt buffanással rohantak szanaszét, felborogatva egy halom tejeskannát. Aztán egy istálló végénél derékszöget vetett az út. Pirosra festett ismeretlen rendeltetésű gépek, motorok közt ka- nyargott az ösvény, a gépek alól tökindák bújtak elő, az indákon jókora fe- hér tökök.
— Kihasználnak minden talpalatnyi földet — jegyezte meg Huzath György, mire Lepti szakértelemmel megjegyezte:
— A jó gazda gondosságával! Ez a racionális gazdálkodás!
Aztán egy tyúkházat kellett megkerülni, Huzath legalábbis azt mondta az épületre: „az ott egy tyúkház". Azonban nem kapirgált sem tyúk, sem csibe a ház körül, hanem valami fehéres, szürkés kupacok üldögéltek a tyúkház előtt. A padlásról is ilyen színű valami ömölhetett alá, mert szakadozott papír- zsákok csüngtek ki a padláslyukon, s a lyuk alatt is ez a szürke valami, ha- lomban. S az egészet buján, asztalnyi leveleket növesztve, tökinda hínározta be, itt azonban nem fehérek voltak a tökök, hanem tarkák, csíkosak, cirmo- sak. Óriásira nőttek ezek a tökök, Lepti meg is jegyezte, hozzáértőén:
— Én életemben ekkora tököket nem láttam.
Mindannyian megállapodtak benne, hogy ezek valóban csodálatos tökök
— értenek a termesztéséhez. Aztán kiskapun kellett bemenni, virágoskert kö- vetkezett, orgonabokrok, téglával kirakott kanyargós út — ami egyenesen felvezetett egy hosszú ház széles tornácára.
— Ámbitus — mondta Lepti otthonosan —, szép nagy ámbitusos ház.
Ebben a szép ámbitusos házban székelt a Lisznyai Kálmán Tsz irodája.
Végig kellett menni az ámbituson, aztán jobbra be, és a ház túlsó végében megtalálták az elnöki irodát s persze, magát az elnököt, Uzom Bercit, aki már várta őket. Várta őket, még is meglepődött, amikor rányitották az ajtót.
(Folytatjuk.)
R A T K Ó J Ó Z S E F
S Z E R E L E M
Először egyik ujjadat, aztán a másikat.
Szép tenyeredből nem marad nekem csak áhitat.
A markos munka elveszi tőlem karod, szemed.
Ujjad bögyével bútorok fényét kényezteted.
Guggolsz kis gondjaink között;
söpörsz, padlót sikálsz, vasalsz, gyerekkel bíbelődsz — egy percre meg nem állsz.
Dolgozol, szüntelen mosol, s ha rádszólok, puha
szádon meglibben egy mosoly, mint terített ruha.
Pöröllek: nincs ehhez jogod!
Törvény van rá, tudom:
napi nyolc óra munka és nyolc óra nyugalom!
Mi űz, miféle ösztön ez, hogy nap mint nap akképp s olyan erővel és dühvel igyekszel, mint a gép?
Egy percig aludnál tovább!
Ne félj, megvár a gond, türelmes az, mint én, szelíd, ragaszkodó bolond.
Először egyik ujjadat, aztán egész karod.
A markos munka elveszi fölfénylő homlokod.
Egyszer egészen eltűnsz, dologgá változol,
s majd sírhatunk utánad, ha nem leszel sehol.
116
R A F F A I SAROLTA
F O L Y T O N H Á T T A L
Már csak a falnak fordult arcom enyém:
mésztejbe mártva alszom — mesterségesen tartósítva.
őrizzen önmaratás kínja titeket is, időtlen hosszan, egyetlen falba fúrt vacokban, a mindenségnek folyton háttal, piszmogjon ki-ki odút lelve s dicsőüljön önmaga által.
Malter zihál, beszárad, porlik, vezeklem. Testem hűlő lombik.
Mögöttem konok morajlásban embert-faló, gyötrő út hossza, de ritmus, mozgás, robogás van!
Kellett éppen legszélre állnom, mindenkinek arcába látnom, kontárul, kéretlen-hívatlan?
De hogyha nem ezt, mit akartam?
Valamikor ki hitte volna?
Bűnbe estem, irtóztatóba,
mert minden törvény papírforma, lehelet csupán, lélegzetnyi
fojtás.
De lenni, nagyon lenni,
annyira, hogy szűkek a sarkok, kilök a fal, a betapasztott:
már csak a mindenségnek háttal, már csak a magam egy bajával, a valóságtól elforogva
lehet nyugtom. Bárki nyomomba ér, meghőköl.
Mert mint a partok apály, dagály tudói, én is letehetetlen tükröt tartok.
117
KENDI MÁRIA
H O S S Z Ú É J S Z A K A
I Már egészen sötét volt. Közelgett az este, s a szobában nem mozdult senki. A férfi egyenes derékkal ült a keskeny díványon, amit éjszakán- k i g ként megosztott a feleségével, s a tűz mellett ülő apróka alakot bá-
multa.
Ma is egészen olyan, mint kislány korában. Vékony lábú, vékony kezű, örökös miértekkel nagy szemében. Egész arca ilyen kérdőjellé vált, valahány- szor az élet csúnya oldalával találkozott.
A vaskályha tüzének fényénél csak körvonalak látszódtak, alakjának fe- kete, halovány rajza. A négylábú, alacsony széken ült. Valamikor kislány ko- rában kapta, s most, amikor ott kellett hagyni a régi lakást, szemében annyi kéréssel nézett rá, hogy szó nélkül felpakolta a régi bútordarabot.
A csendbe beledübörgött a távoli ágyúszó.
Egyikük sem mozdult.
Az utóbbi időben már megszokták. A kiságyban halkan szuszogva aludt tovább a gyerek.
Csak dübörögne, dübörögne minél jobban — mondta magában a f é r f i —, s kezét tehetetlenül ökölbe szorította. Olyan az ember, mint egy ketrecbe zárt állat, vagy még rosszabb. Az utóbbi időben m á r sokszor végiggondolta ezt, s azért hallgatag maradt. Remélte, hátha az asszony elszunnyad, s megrövidül számára valami ebből az utolsó éjszakából.
Olyan volt most, mintha belehullott volna az éjszakába, eggyé vált volna a lassacskán mindent elnyelő fekete homállyal.
Előrehajolt. Szerette volna elfogni az asszony létének egyetlen apró moz- zanatát, a legapróbb hangot. De csak csend volt, nagy csend.
Feje egyre nehezebbé és nehezebbé vált. Tenyerébe támasztotta arcát, lehunyódtak pillái, s egyenletes, halk lélegzése betöltötte a szobát.
A hang eljutott a vaskályha mellett kuporgó asszonyhoz. Ez a csendes, egyenletes szuszogás meghitté tette az eddig fenyegető sötétséget. Gondolatai más irányba fordultak. Kétségbeesése valami csendes, beletörődő nyugalomba olvadt fel.
Csak a pillanatnak élt.
A pillanat teljes. Szerette volna most megállítani az időt. Nem kívánt mást, csak ami ezen az estén az övé. Az apró szobát, amelynek falai védik a külvilág ellen. A férfit, aki az ő embere. Ha igy maradhatnának! Gondolataiba ismét beledübörgött egy ágyú moraja.
118
