É R T E K E Z É S EK A N Y E L V- ÉS S Z É P T U D O M Á N Y OK K Ö R É B Ő L. KIADJA

48  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

É R T E K E Z É S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAlt TUD. AKADÉMIA.

AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

8 7 . K H K K S 7 . T I

S Z I N N Y E I J Ó Z S E F

OHZTÁIiYTITKÁR.

X X I I I . K Ö T E T . 3 . S Z Á M .

f.

IRTA

SIMONYI ZSIGMOND

R. TAG

Fölolvasta 1915 május 95-én

Á r a 1 K

B U D A P E S T.

1 9 1 « .

(2)

Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.*

I . k . I. Télfy: Solon adótörvényéről. 20 f. — II. T elf íj : Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tarkányi: A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szász K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tinlománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — XI. Bartalus I. : A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól.

40 f. (1867—1869.) — I I . k . V. Télfy: Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VIII. Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról ós megjelölésék módjairól. 40 f .— IX. Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f.— XI1. Szvorényi J.:

Emlékbeszód Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I I I . Szabó I.:

Emlékbeszód Bitnitz hajós felett. 20 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VII. Riedl Sz.: Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett.

20 f. — V I I I . Dr. Qoldziher I.: A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX.

Riedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm J a k a b felett. 20 f. — X. Or. Kuan G. : Adalékok

" K r i m történetéhez. 40 f. (1872—1873.) — I V . k . I. Brassai: Paraleipomena kai dior- thoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Virgiling Aeneise I l ik könyvéről különös tekintettel a magyarra. 80 f. — V. Dr. Goídziher le- jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hnnfalvy P. : Jelentések : x. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — n. Budenz J. : A németországi philologok és tanfórfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.

30 f. (1873—1875.) — V. k . V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I I . Barna F.: A m u t a t ó név- más hibás használata. 20 f. — IX. Imre S.: Nyelvtörtéuelm-i tanulságok a nyelvújí- tásra nézve. 1 Ii 20 f. — X. Arany L.: Bérczy Károly emlékezete. (1875—í876.) — V i . k . 1. Mayr A.: A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. IV. Dr. Goídziher I.: A spanyolországi arabok lielye az iszlám fejlődése történetében, összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. t. fölött.

20 f. — V I I . Bartalus: Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna:

A mordvaiak történelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. (1876.) — V I I . k . VI. Télfy: Itankavis Kleón új-görög drámája. 60 f. — VIII. Ballagi M.:

Emlékbeszéd Székács .József t. tag fölött! 40 f. (1877—1879.)— V I I I . k . I I I . Dr. Genetz A.: Orosz-lapp utazásomból. 40 f. —- V I I . Mayer A. : Az úgynevezeti lágy aspiráták phonetikus értékéről az ó-indben. 1 K 20 f. (1879—1886.) — I X . k . I. Budenz J. : Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag felett. 20 f. — III. Ballagi M.: Nyelvünk újabb fejlődése. 40 f. (18S0—1881.) — X . k . I I I . Hunfalvy P. : A' M. T. Akadémia és a szuomi irodalmi társaság. 40 f. — I V . Joannovics: Értsük meg egymást. 60 f. — V.

Ballagi M.: Baranyai Decsi János és Kis-Viezay Péter közmondásai. 20 f. — VI.

Dr. Peez V.: Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópusaival.

1 K 20 f. — V I I . Szász K.:' Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. — V I I I . Bogisich M. : Oantionale et Passionale Hungaricum. 60 f. — IX. Jakab E. : Az er- délyi hírlapirodalom története 1848-ig. 1 K. — X. Heinrich G. : Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kültag felett. 80 f. — XI. Bartalus: Ujabb adalékok a m a g y a r zene történelméhez. 80 f. — X I I I . Bartalus I.: Ujabb adalék a magyar zene történelméhez.

80 f. (1882.) — X I . lt. I. Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar n e m z e t ? 40 f. — II. Télfy: Újgörög irodalmi termékek. 80 f.— I I I . Télfy: Középkori görög verses regények. 60 f. — IV. Dr. Pozder K. : Idegen szók a görögben és latinban. 1 K. — V. Vámbéry : A csuvasokról. 60 f. — VI. Hunfalvy P.: k számlálás módjai és az év hónapjai. 40 f. — VII. Majláth B. : Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évből. 20 f. — VIII. Dr. Kiss I.: Káldi György nyelve. 1 K. — IX. Goíd- ziher : A m u h a m m e d á n jogtudomány eredetéről. 20 f. — X. Barna F. : Vámbéry Armin «A magyarok eredete» czímű műve néhány főbb állításának bírálata. 1 K 20 f. — XI. Ballagi M.: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr.

40 1-. — XII. Vámbéry: A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. 60 f.

(1883—1S8Í.) — X I I . k . I. Dr.Kont I. : Seneca tragédiái. 1 K 20 f. — II. Dr. Nagy

* A hiányzó számok már elfogytak.

(3)

IRTA

SIMONYI ZSIGMOND

R. TAG

Fölolvasta 1915 ))iájiis 25-én

B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1016

(4)

F R A N K L I N - T Á R S U L A T N Y O M D Á J A

(5)

JELENTÉSTANI SZEMPONTOK.

Kégebben a nyelvtan csak hangtanból (vagy inkább csak

«orthographiából», néha «orthoepiából») és «etymologiából» azaz alaktanból állt, a m o n d a t t a n t csak lassanként s nagyon hiányo- san vonták be a tárgyalás körébe, akkor is inkább csak a beszédrészek használatával zavarták össze. S még a m u l t szá- zadban is, a történeti s összehasonlító nyelvtudomány fölvirág- zása után, a tudományos nyelvtanok is csak a h a n g t a n t s az alaktant tárgyalták, úgyhogy joggal mondhatta G A B K L E N T Z G Y Ö R G Y , hogy «sok indogermán nyelvtan ott végződik, a hol a mondattannak kellene kezdődnie«, pedig vannak nyelvek minő a kínai melyeknek a nyelvtana csupán m o n d a t t a n - ból áll.1)

De míg a m o n d a t t a n r a nézve mégis voltak egyes jeles ki- vételek, a nyelvtudománynak egy másik fontos ágával, a jelen- téstannal mai napig is többnyire mostohán bánik a legtöbb iskolai ós tudományos nyelvtan, s pl. még az indg. összehason- lító mondattan megteremtője, D E L B R Ü C K sem választja külön a jelentéstani részeket a mondattantól.

A jelentéstannak a mult század közepe táján fölmerült kezdeteit ismertettem 1880-ban, akadémiai székfoglaló értekezé- semben.- 1880 táján ú j ösztönzést kapott a jelentéstan az ú j a b b

') «Aach das ergibt sich von selbst, dass die G r a m m a t i k einer iso- lierenden Sprache lediglich S y n t a x ist. Nun h ö r e n freilich viele der modernen indogerm. G r a m m a t i k e n da auf, wo die Syntax anfangen solltet ( I n t e r n a t . Zeitschrift f ü r allgem. Sprachw. 1884. 1 : 2 7 3 ) .

l) A jolentéstan alapvonalai. Az alakokban kifejezett jelentések (Értekezések a nyelv- és szépt. köréből 10. k. 1. szám). •— V. ö. m é g a jelentéstani részt a fölsőbb osztályoknak szóló Magyar Nyelvtanomban (1. kiad.

1879) s a Magyar Nyelv c. m u n k á m b a n (1. kiad. 1880, 2. 1907). T o v á b b á : Rokonértelmű szavak, N y r . 2. k. A visszaható ige használata, 7. k. Ön- állósított határozók (Budenz-Album, 1884).

A K A U . KItT. A N Y K L V - KS S Z F i ' T . K U H K H U I . X X I I I . K Ö T . 3 . 8 7 , . 13*

(6)

4 S I M O N Y I Z S I G M O N D

n y e l v t u d o m á n y i iránytól, mely H U M B O L D T V I L M O S és S T E I N T H A L

nyelvlélektani eredményeiből kiindulva n y o m a t é k k a l hangsúlyozta s különösen az analógiás m ó d s z e r b e n m é l t a t t a az emberi be- szédnek lélektani tényezőit. Termékenyítő h a t á s s a l volt különö- sen PAULnak a nyelvtörténet elveiről szóló klasszikus m u n k á j a 1

és német szótára, Azóta különösen W U N D T n é p l é l e k t a n a keltett egész m o z g a l m a t a nyelvlélektan terén és mi n á l u n k is ösztönző- leg h a t o t t n é h á n y értékes jelentéstani értekezésre.2 A szólás- módok és k ö z m o n d á s o k m a g y a r á z a t a is a j e l e n t é s t a n körébe tartozik, és ú j abban sok értékes szólásmagyarázatot köszönünk

T O L N A I ViLMOsnak és K E R T É S Z MANÓnak (a Nyr. és MNy. köte- teiben). A j e l e n t é s t a n i i r o d a l o m m a l k a p c s o l a t b a n említhetni a Nyelvtörténeti Szótárt is, mert benne i p a r k o d t u n k m i n d e n szó- nak a jelentéseit történeti e g y m á s u t á n j u k b a n föltüntetni.

Azonban úgy látszik, W U N D T nyelvlélektana se másutt, se mi n á l u n k n e m volt olyan nagy termékenyítő hatással, a milyent sokan v á r t a k tőle.3 Most sincs még elismert rendszer, melyre pl. egy nyelvnek jelentéstanát föl l e h e t n e építeni. A NySz.

adatait is igen kevéssé értékesítjük, pedig kész anyagot n y ú j t a -

1) Prinzipien der Sprachgeschichte. Eddig négy kiadás, a negyedik- ben sok helyt a magyar nyelvre is tekintettel van.

2) L. G O M B O C Z Z. Nyelvtörténet és lélektan (Nyelvészeti Füzetek 7. száma). Képzettársulás és jelentésváltozás (M. Filoz. Társ. Közleményei

1911 és M. Ny. 7. k.). S Z E R E M L E Y CSÁSZÁR L. és S Z O L Á R F . : Jelentés- tanulmányok (uo. 35. és 36. szám és a M. Nyelvt. Társ. kiadv. 9. szám).

S Y P O S S K A T A L I N : Jelentéstanulmányok (1910. Athenaeum).

3) A nyelvészek csalódását leghatározottabban S P E R B E R fejezi k i :

«A hogy W U N D T a jelentésváltozás lefolyását magyarázza, az a psycholo- gusnak nagyon érdekes lehet, de a nyelvésznek sajnálattal kell megálla- pítani, hogy nem sok hasznát veheti. Nekünk másféle lélektan kell : mink első sorban azt kívánjuk tőle, hogy a nyelvészeti gyakorlatot segítse olyan kérdések megoldásában, melyekben a történeti tények cserben hagy- nak.» — Egy romanista, K . M O R G E N R O T H , azt írja (Zeitschr. für franz.

Spr. u. Lit. 41 : 1 8 ) : « W O N D T , elfogulva az ő associatióitól vagy inkább önműködő képzetelemeitől, a jelentéstant valami b o g a r a s vonással betegíti, mely arra ösztönzi, hogy tudományos porfelhőket verjen föl s evvel el- fátyolozza m a g á n a k és másoknak a való jelenségekre való kilátást.»

M A R T Y is élesen bírálja W U N D T jelentéstanát ilyen czímű munkájában-:

Untersuchungen zur Grundlegung der allgem. Gramm, und Sprach- philosophie.

1 8 4

(7)

JELENTÉSTANI SZEMPONTOK. 5

n a k s z á m t a l a n j e l e n t é s t a n i kérdés fölvetésére és megoldására.

E g y á l t a l á n : a részletes kutatás ezen a téren nem olyan serény, m i n t a nyelvtudománynak egyéb á g a i b a n , pedig — bogy mást ne említsek — a szófejtés sokszor ingatag alapon áll, h a a jelentésfejlődés kérdéses eseteiben n e m támaszkodhatik meg-

állapított módszeres elvekre (a jelentések megokolása csakugyan Acdiilles-sarka még m a is a szófejtésnek). így tehát nem lesz fölösleges, ha fölhívom a figyelmet egy-két ú j a b b jelentéstani elméletre és n é h á n y olyan s z e m p o n t r a , mely nézetem szerint, i r á n y a d ó és elmemozdító lehetne az értékes anyaggyűjtésre és t e r m é k e n y e b b részletkutatásra.

I. A/. indulat szerepe a jelentésváltozásban.

A nyelvlélektan természetesen sohasem feledkezett meg arról, hogy az indulat a nyelv eredetének ós fejlődésének fon- tos tényezője. De ezelőtt nem m é l t a t t á k eléggé ennek a rendkívüli f o n t o s s á g á t s azt az igazságot, hogy a legtöbb nyelvi válto- zás és különösen a legtöbb szójelentés változása ennek az érzelmi tényezőnek az eredménye. Ezt az igazságot nagyon nyomatéko- s a n h a n g o z t a t j a és tüzetesen bizonyítja két ú j m u n k a : egy n é m e t SrERBERtől s egy franczia nyelvű B A L L Y W I . ( H A N S S P E R -

BER : Über den Affekt als Ursache der Sprachänderung. CH.

B A L L Y : Le langage et la vie. É n az előbbit i s m e r e m ; ugyan- csak ezt ismertette most S C H M I D T J Ó Z S E F az Egy. Philologiai Közlönyben.)

S P E R B E R fejtegetése szerint az ú j kifejezések alkotásában, v a l a m i n t a meglevőknek egymással való helyettesítésében a leg- f o n t o s a b b indítóok az illető kifejezéssel összefüggő i n d u l a t (affectus, a mennyibon t. i. nem művelődéstörténeti okok szere- pelnek). Igen nyomatékosan h a n g s ú l y o z z a , hogy fejtegetésével n e m ú j a b b elméleti okoskodásokra, h a n e m valóságos módszeres m u n k á r a akar ösztönzést adni, s azt kívánja, hogy magából a m i n d e n n a p i társalgásból g y ű j t s ü n k az övéihez hasonló észle- leteket. Azonban a nyelvtörténetből és a nyelvhasonlításból is tárgyal egyes — részben m á r i s m e r e t e s — példákat. Hogy a latin caput-ot a r o m á n nyelvek a bögrét jelentő testa, téte szóval helyettesítették, a n n a k n y i l v á n az indulat, megvetés,

185

(8)

6 SIMONYI ZSIGMOND

harag volt az indító oka. így nevezi a mi népünk a fejet meg- vetőleg kobaknak, pedig a kobak tkp. kivájt tököt, tökpalaczkot jelent (török kobak, tök). S a koponya is tkp. ugyanazt jelenti, s ha régente azt m o n d t á k : agya koponyája, feje koponyája, ez szakasztott olyan kifejezés volt, mint a feje kobakja (1. Nyr.

3 6 : 231). A német laufen, mint az izlandi hlaupa [ang. leap]

bizonyltja, tulajdonkép ugrást jelent, tehát egyszerű futás he- lyett megugrást jelentő élénkebb kifejezés. A magyarban a helyett hogy elfut nemcsak ma mondjuk, hogy megugrik felugrik is NySz.), h a n e m mint a nyelvtörténet bizonyítja, a szökik ige is ugrást j e l e n t eredetileg: Az vad oroszlán az lesből a prédára szök (MA). «Szökj fel, kabla!» — A helyett hogy félni azt m o n d j u k rettegni, s ez tkp. a. m. reszketni, remegni, mint a fr. craindre -- lat. tremere. — A rí ige, mint régi irodalmunk bizonyítja, eredetileg ordítást, bőgést jelentett (rugit, mugit), tehát ne ríj olyan ráförmedés volt. mint m a ne ordíts, ne bőgj! — Romlik eredetileg a. m. összedűl, leszakad (romlott fal, bástya, elromol, megromol a fal); mai értelmében a régi megvesz helvét foglalta el, mert azelőtt azt mondták : megveszett a gyomrom, megvész a bor, a szalonna stb.

Az indulatos szóhelyettesítésnek legismertebb példája az, hogy az egyszerű nagyon, igen-féle fokozó, nagyító szókat ilyenekkel helyettesítjük: borzasztó, iszonyú, szörnyű, rettentő, rettenetes. A borzasztó még a XVI. század végén népiesen bajborzasztó volt, tehát még igazán csak borzadalmat okozó dolgokra alkalmazták, az iszonyú is csak így szerepel régi iro- d a l m u n k b a n : iszonyú vad, iszonyú kemény. De már A P Á C Z A I -

nál ilyeneket olvasunk: A fűzfa szernyü hamar nő. B E R C S É N Y I

Leveleiben: szörnyen vigyáz. És MiKEsnél: Rettentő fejes, ma- kacs állat a túzok. — Hasonló túlzásokat (superlativusokat) számtalanszor használunk. Pl. i l y e n e k e t : már százszor v. ezer- szer m o n d t a m , végtelen boldog, bizonyosan eh. valószínűleg, bolond v. őrült eh. szeszélyes, elragadó, elbájoló v. bájos eh.

gyönyörű, mennyei v. isteni élvezet, angyali jóság, ördögi terv, pokoli gondolat, ég és föld. a különbség, patakzik a. vére, bolondul uiána. Ugyanigy túlozzuk a, kicsinyítést is, ha pl.

kevés helyett azt m o n d j u k : egy csöpp, egy mákszem, egy

184

(9)

J E L E N T É S T A N I S Z E M P O N T O K . 7

szikra, vagy hamar helyett: egy perez v. egy szempillantás alatt, rögtön stb.1)

Számos más szóhelyettesitósnek is az indulat, a nyomaté- kosabb, élénkebb, megvető, gúnyos kifejezésre való törekvés volt az oka. Fölkelés, föltámadás helyett m a lázadást, zendülést, forradalmat mondunk, berohanás h. beütést, betörést, beron- tás! stb. így magyarázódik egyes szavainknak részbeli vagy tel- jes elavulása. A szeg ige szerepelt pl. régente sok olyan kifeje-

zésben, a melyben ma az erősebb tör igét használjuk.

Szeg őmagának barázdákat Jákob :2) confringet sibi sulcos Jacob (BécsiK, azaz töri a barázdát, KÁROLYinál : boronál). Megszegdcli ő bálvá- nyokat : confringet simulacra (u. o., KÁu. : eltöri az ő bálványaikat).

E vitéz nagy haraggal az ajtót reászegé (GuaryK ; azaz rátörte az ajtót).

Vervén az frátert sok pálezákat szegének meg ő hátán (DornK, sok pál- czát eltörtek). Mózes reászegi az istápot az megbizonyosodott bűnösre (MA., azaz pálezát tör fölötte). Agakat szegdelnek (JordK). Allófáknak ágait szörnyen leszegdeli (RMK). Az diót szegd meg, vödd ki az bélit (IÍADV. Családélet). Loszegni az á g a t : frondes avellere (PPB1). Kőszegő : lapidarius (uo.). Szegdelt szám (ifj. H E I . T A I : tört szám). Szegedelmesség a kódexekben a. m. töredelmesség. (Mindezek és sok más példa a NySz-ban.)

Miért alkalmazták később mindezekben a tör igét? Szeg eredetileg úgy 1. csak liettétöróst, sőt csak kétrét hajtást jelon- tett, mint ma is a varrásbeli szegesben, beszegésben (vö. szék.

«megszegte a lovam a n y a k á t : karikába hajtotta»). Ellenben a tör ige összetörést, zúzást, rombolást j e l e n t ; vö. H K L T A I M I :

«A megszegett nádszált el nem a k a r j a törni». Ez tehát sokkal erősebb, nyomatékosabb, s azért használták mindig gyakrabban a gyöngébb jelentésű szeg helyett. Emez csak bizonyos kapcso- latokban maradt f ö n n : nyakát szegi, kedvét szegi, megszegi a kenyeret, beszegi a ruhát.

Valamint azonban az indulat, ha gyakran ismétlődik, veszít erejéből: a kifejezésnek is az az indulatos velejárója a meg-

') Rémitű szép, irtóztató szép stb., 1. B I N D E R , Nyr. 1 8 : 2 4 5 . Hasonló példák uo. 1 2 5 , L E H R : Toldi 2 2 0 . V . ö. F . K U B I N : Die Hyperbel u n d die Schule, Zeitschrift für den deutschen Unterricht 7. k. VÖ. még az udvariasság t ú l z á s a i t : alázatos szolgája, könyörgöm alásan stb.

2) A Székelyföldön még ma is : Felszegjük ezt a gyepet, mert rosszul t e r m i a füvet.

1 8 7

(10)

8 SIMONYI ZSIGMOND

szokás folytán veszít erejéből s idővel egészen elvész. így a borzasztó, szörnyű-félék ma már a legtöbb ember beszédében alig jelentenek egyebet, mint a nagyon, igen szók, s a német se/ir-nek rég elfeledték eredeti 'fájdalmas1 jelentését (a finn mir as 'beteg1 germán jövevényszó). Szintúgy elfelejtettük, hogy a koponya tököt s a szökés ugrást jelent. A finn vaimo ma asszonyt jelent, de eredetileg, mint a megfelelő lapp szó bizo- nyítja, lelket jelentett, tehát olyan szerelmes megszólítás volt, mint a lelkem, szívem, galambom stb.

A szófejtésre s a jelentéstanra igen fontos, hogy össze- gyűjtsük a szótörténetnek olyan eseteit, melyekben az indulat- nak van szerepe, s azokat is, a melyekben a mai jelentés az indulatos velejáró eltűnése által keletkezett.

II. Az érzelmi velejáró.

Noha SPERBER különös nyomatékkal tárgyalja az indulat- nak nagy fontosságát a nyelv fejlődésében, nem szabad feledni, hogy erről már sok más lélektani és nyelvtörténeti munkában és fejtegetésben is szó volt, igy pl. leggyakrabban a nyelv ere- detéről szóló elméletekben. A jelentéstanra nézve e tekintetben kiválóan érdekes és tanulságos ERDMANN könyve «a szó jelenté- séről» (KARL OTTO ERDMANN: Die Bedeutung des Wortes, Leip- zig, 1 9 0 0 ) . ERDMANN tüzetesen tárgyalja «a szóknak mellék- jelentését és érzelmi értékét», s az utóbbira nézve éppen olyan

határozott eredményre jut, mint SPERBER: «Érthető ugyan, de egyúttal reménytelen az a törekvés, hogy tisztán ismereteket kifejező, érzelem nélküli nyelvet teremtsünk» (132). Ugyanaz a fogalmi tartalmuk, de mégsem azonos a jelentésük a köv. szó- p á r o k n a k : tavasz—kikelet, haza -hon, vigasztalás—vigasz, só- hajtás—sóhaj, repül—szárnyal, háborút kezd -harezra száll, harezol—viaskodik, ló—paripa, szag—illat. Mindenik szópár- nak a második tagjában van valami érzelmi velejáró, amely ezeket a választékosabb, emelkedett vagy költői nyelv szavaivá avatja.1) Máskor viszont az egyik kifejezésnek gúnyos vagy meg-

') V. ö. pl. (egy hírlapi vezérczikkből 1915. IV. 3) : «A tavasz az idén nem kikelet, h a n e m csak közönségesen, csak egyszerűen tavasz.

188

(11)

JELENTÉSTANI SZEMPONTOK. 9

vető az értelme, vö. szerb—rácz, német—sváb, katholikus—

pápista, dicsekszik—henczeg, mi a szándéka—miben sánti- kál stb. Ilyen árnyalat sokszor fűződik az idegen szóhoz, vö.

szólásmód—frázis, beszél—povedál/) iszik—tringol (ugyanígy fr. trinqner, olasz trincare, a n é m e t trinken). Viszont gyakran

•élünk s z é p í t g e t ő , enyhítő, leplező kifejezéssel. De néha alig lehet eldönteni, vájjon szépítgetés vagy keserű gúny volt-e az indító oka valamely kifejezésnek: ha pl. a mérget több nyelv- ben egyszerűen beadásnak, vagy pedig italnak, ételnek nevezik (a ném. Gift, a geben igéből, v. ö. Mitgift h o z o m á n y ; a fr.

poison = lat. potio ital; a magyar régiségben és nyelvjárások- ban étető', mcgétetés stb., pl. «Verbőczit megéteték, meghala»

NySz 3).

Leginkább a velejáró gúny okozta, hogy sok kifejezésnek lefokozódott, rosszabbá /ált a jelentése. Ilyen pesszimista föl-

fogás okozta, hogy pl. az együgyű szó mai jelentését vette föl, míg régebben egyszerűt, őszintét jelentett («boldogok az egy- ügyűek»); ugyanígy a német einfältig stb., az angol silly ( = n é m . selig), a francia benét (benedictus). A trágya eredetileg az ebédhez való édességet jelentett, m a ganajt jelent. Sok közö- nyös kifejezést («vox media»), mely azelőtt jót is, rosszat is jelentett, ma csak rossz értelemben használunk, Bűz azelőtt jó

szag is lehetett, még F A L Ü D I is beszól a rózsa bűzéről, sőt a csángók még ma is így beszélnek, de az országos nyelvben ma csak a rossz szagot mondjuk bűznek (v. ö. lat. ölet, non olet).

Hírhedt eredetileg annyi volt, mint híres, a mi elhirhedett, még

VÖRÖSMARTY, J Ó K A I , VAS G E R E U E N jó értelemben használták («hir- Csakis az élelem termésének megindulása, csakis a kenyér megfoganása.

A kikeleti színek és álmok, ábrándok és mámorok az idén nem izgatják a világot.» — Tavaszi öltözet hcdyett n e m mondanánk kikeleti öltözet.

A spanyol a fecsegést franczia szóval fejezi k i : parlar. Viszont a franczia a henczegést spanyol szóval : hábler (sp. hablar, beszélni). A ge- bét a franeziák a német rosse szóval, a nyitrai tótok a magyar paripa szóval jelölik.

2) VONDRÁK azt Írja (81. G r a m . 1 : f>4l: nPotio Trank, insbesondere

•der vom Arzt verabreichte, kann zu poison Gift werden, aber die Speise an und f ü r sich, kann nicht eine solche Bedoutung annohmen.» Ezt meg- czáfolja a magyar nyelv, ez tehát nem elég ok, hogy a szláv jad ' m é r e g ' szót elválaszszák a jeti- 'enni' igétől, v. ö. B E R N . E t . Wb. 1 : 272.

189

(12)

10 SIMONYI ZSIGMOND

hedett zenésze a világnak» V Ö R Ö S M A R T Y Liszt Eerenczről), de ma m á r csak rosszhírüt jelent, s ebben talán a német berüchti<it h a t á s á n a k is volt része. Erkölcsös a népnyelvben rossz erkölcsű, rossz szokású embert jelent. Elkövetni mai nyelvszokásunk sze- rint csak a rosszat lehet, a X V I I I . században még közönyös volt a jelentése, úgyhogy F A L D D I azt í r h a t t a : «E kettőben áll a keresztyén ember kötelessége: hogy a gonoszt elkerülje és a jót elkövesse.»

Néha viszont a közönyös kifejezés j ó , d i c s é r ő j e - l e n t é s t vesz föl: híre vau, híres, a mi különös jó vagy szép; kedve van eh. j ó kedve; a társaság — a jó, finom társa- ság ; becsül eh. nagyra becsül; szerencse eh. jó szerencse (mert eredetileg csak találkozást, véletlent jelentett). Néha meg a rossz dolgot elnézőleg vagy tréfásan enyhítjük, ha pl. a hazudást füllentésnek nevezzük, vagy ahelyett hogy lop azt m o n d j u k : csen, elemei, elsuvaszt vagy bár elsikkaszt valamit.

A nyelvésznek igen vonzó föladat volna összegyűjteni és m i n d e z e n különféle szempontok szerint tárgyalni szavaink tör- ténetében azokat a változásokat, a melyekben az érzelmi mellék- jelentés volt a fő tényező. Ide tartozik a költői és prózai szó- használat különbsége s általában a szójelentésnek a stílusfajok- kal való kapcsolata.

III. A rokonértelmű szók történeti szempontból.

A jelentéstannak igen érdekes tárgya a r o k o n é r t e l m ű s z ó k jelentésének elemzése és összehasonlítása. Evvel mi nálunk, sajnos, még nagyon keveset foglalkoztak, noha igen szükséges volna gyakorlati czélra i s : az irodalmi s különösen a szaktudománybeli szóhasználat megértésére és megítélésére.

Itt csak arról akarok szólni, a mire legkevesebben g o n d o l n a k : hogy t. i. — noha a synonymika m i n d e n nyelvben a szavak- nak csak egykorú, egyidejű jelentését veti össze — vannak e tárgynak érdekes és tanulságos t ö r t é n e t i s z e m p o n t j a i i g .

Először is azt lehetne vizsgálni, az illető szók mióta rokon- értelműek és hogyan lettek azzá. H a ezt tudjuk, igen sokszor jobban megértjük a köztük levő á r n y a l a t i különbségeket. Igen tanulságos volna pl. összeállítani a kódexirodalom vagy PÁZ-

1 9 Ü

(13)

J E L E N T É S T A N I S Z E M P O N T O K . 11

M Á N Y P É T E R synonymikáját és vizsgálni, milyen változások tör- téntek e tekintetben azóta. Üreg és vén nem egészen egy. Még a XVI. században ritkán mondták az élemedett korú embert öregnek, mert ez a szó akkor még rendesen nagyot jelentett:

a nagyszemű embernek öreg szeme volt, a nagy teknő öreg teknő, a nagy vétek öreg vétek, mint még m a is m o n d j u k : öreg hiba, s a nép nyelvében : öreg este a késő este, öreg- szemű borsó a nagyszemű, öreg harang a nagy harang*) s a régieknél öregen sült tikmony a kemény vagyis 'nagyon meg- sült tojás. Világos tehát, hogy az öreganya, öregapa kíméletes kifejezése volt a vénségnek, úgy mint a nagy anyu, nagyapa.

S íme ez az oka, hogy az örey maiglan jó ós kedves értelmű, a vén ellenben gyakran gúnyos ós megvető. V. ö. öreyanya vénbanya, «a szent öreg»—a vén gazember, s v é g r e : (heg ember nem vén ember.1)

Ehhez némileg hasonló lehetett az eb és kutya viszonya.

A kutya, kutyó vogul megfelelője, kutuw, kis kutyát, kutya- kölyket jelent, és mint már M U N K Á C S I megjegyezte (NyK. 2 5 : 2 8 1 ) :

«Az eb és kutya között ez lehetett eredetileg a jelentésbeli különbség.» A kutya szót mint kedveskedő kifejezést alkalmaz- hatták az idősebb ebre is, és igy lett lassankint egyértékü ma- gával az eb névvel, még pedig alkalmasint csak a XVI. szá- zadban, mert kódexeinkben az eb mindig csak eb és sohase kutya.

Ugyanígy lehetne kutatni más szópárokra nézve is, mi volt oka a jelentésbeli viszonynak, pl. a száll és repül, vigyáz, ügyel, figyel, őriz és óv, a szag, bűz és illat, a hírhedt ós híres, a büszke, gőgös, dölyfös és kevély közt stb. Érdekes, hogy ma a büszke majdnem dicsérő kifejezés, ritkábban gán- csoló, holott — mint S Z A R V A S G . kimutatta3) — - A bűz-bői szár-

1) A mult század hatvanas éveiben dívott Veszprémben ez a népdal : Nincsen feleségem, nincsen aprópénzem, se öreg, se apró, elvitte a Patkó.

J) Már K A Z I N C Z Y azt írja egy levelében (Kaz. és Dessewffy J. lev.

2 : 2 8 4 ) : «Vén ember csaknem sértő szó. Öreg embert m o n d u n k . Vén asszony sért, öreg asszony nem sért. Verba valent usu.» A vén és öreg használatát legjobban- tárgyalta V O L K G Y Ü R G * Nyr. 1 3 : 1 1 1 — 2 .

3) Nyr. 16:555. L. még S Z E R E M L E Y CSÁSZÁR L. Jelentéstanulmányok, NyP. 3 6 : 7 1 - 7 2 .

209

(14)

12 SIMONYl ZSIGMOND

mazik, s azelőtt gúnyos értelme volt. Azt mondták pl. : Bűzzel, hetykén, büszkén szól. Büdös a kevélységtől stb.

Azonban ha érdekesek a rokonértelműségnek e l ő z m é - n y e i , szintoly érdekesek és fontosak a k ö v e t k e z m é n y e i . Ha két szó valami okból egyértékűvé válik, legalább annyira, hogy a használatban egymással váltakozhatik: akkor az egyik — még pedig, mint a szer/ és tör példáján láttuk, a nyomósabb, hathatósabb kifejezés — divatra kap s mindinkább kiszorítja a másikat. így avultak el többé-kevésbbé a következők: a\gg—

a vén és öreg miatt, kor—az idő miatt, óv—az esztendő miatt, éj az éjtszalca és éjjel mellett, éh v. joh a gyomor és belső rész mellett.1) így viszonylanak egymáshoz m é g : ildomos okos; ápol csókol; hagyap köp; függ, csügg - lóg; arányoz és tárgyal céloz; aranyoz, alít és vél gondol; vadkan és erdei vaddisznó. Sokszor a jövevényszó szorítja ki az eredetit, pl. barát a fél szót (Látjátok feleim), darab a remeket, puszta a kietlent, beteg a kórt; préda és zsákmány a ragadományt, próbál a kísért igét, csinál a tökél, művel, tesz, szerez igéket

(legalább sok használatukból).

A kiszorított szó m e g m a r a d h a t az irodalmi nyelvben vagy ennek csak bizonyos stílusfajaiban (pl. a költői vagy az egy- házi nyelvben) vagy pedig egyes nyelvjárásokban vagy végre csak egyes szólásmódokban. így maradt fönn a szeg ige ezek- ben : kenyeret szegni, nyakát szegni, a kendői beszegni, a tör- vényt megszegni.

A rokonértelműségnek egy másik következménye, hogy az egyik kifejezést a nyelv fölhasználja valami más, rendesen szű- kebb, határozottabb fogalom jelölésére. A régibb nyelvben épít és rak jóformán egyet j e l e n t e t t e k : várost raktak, templomot raktak. Mióta a szemléletesebb épít ige győzött, a rak igét szű- kebb jelentéssel h a s z n á l j u k : megrakjuk a kocsit, lerakjuk a téglát stb. Kódexeink korában tetszik és látszik teljesen azonos jelentésű volt, de később ezt a fogalmat mindinkább a látszik igével fejezték ki, nyilván a lát igével való erős képzettársulás

') Ej, én és éh azért is, m e r t az ilyen nagyon rövid szók az össze- függő beszédben gyakran n e m elég érthetők, s azért jobban é r t h e t ő k k e l helyettesítjük.

222

(15)

J E L E N T É S T A N I SZEMPONTOK. 13

miatt. Viszont a tetszik valamely más képzetek hatása alatt mindinkább a mai jelentést vette föl, de ebben a kell igével osztozott, úgyhogy ez a két ige körülbelül száz évig rokon- értelmű volt, s még M O L N Á R A L B E R T azt í r j a : Az ő vélek sze- relmeskedőknek akarnának tetszeni es kelleni. Később aztán a kell ige mindinkább a mai jelentésére szorítkozott : necesse est, oportet, debeo.

Rendkívül tanulságos volna összegyűjteni azokat a szópáro- kat vagy szócsoportokat, melyek nyelvünknek régibb korsza- kaiban rokonértelműek voltak, és vizsgálni, ennek a rokonértel- műségnek minő jelentésfejlődés volt a következménye.

IV. Kifejezéseinknek többértelműsége.

E R D M A N N könyvének egy másik érdekes szakasza a nyelv-

beli kifejezésnek t ö b b é r t e l m ű s é g é v e l és h a t á r o z a t - l a n s á g á v a l foglalkozik, s hogy erről mi a véleménye, azt már a könyve elején álló jeligéje m u t a t j a : «Sobald man spricht, beginnt man schon zu irren.» Sokszor maga a nyelvtani forma is kétértelmű. Pl. a gyermek jelentheti a jelenlevő vagy szóban forgó gyermeket (a gyermek fázik), de jelentheti valamennyi gyermeket is (a gyermeknek van őrangyala). Barátom ír ki- fejezheti azt, hogy most ír, pl. levelet, de azt is, hogy író, hogy könyveket szokott írni. Ez utóbbi esetben az angol nyelv kü- lönbséget tesz: he is writing ós he writes. Viszont kétértelmű a németben ich sehe, s a magyarban megkülönböztetjük: látok és látom. Azután többértelműek a r e l a t i v j e l e n t é s ű szók, pl. új (új levélbélyeg: használatlan, vagy új keltű, vagy bélyeg- gyűjtőnek ú j szerzeménye) vagy kor (ifjúkor — a korral meg- jön a tapasztalat), műkedvelő, dilettáns részint dicsérő, részint gúnyos értelemben stb.

A tulajdonképi többértelműség vagy kétértelműség m á r na- gyobb baj, pedig — ha kiveszszük azokat a műszókat, melyek csakis egy-egy szaktudomány körében s z e r e p e l n e k1) — j ó f o r m á n

•) Itt is inkább csak a mennyiségtanról s a természettudományokról lehet szó: hatvány, kénsav, kénoxyd stb.

1 9 3

(16)

14 SIMONYI ZSIGMOND

minden kifejezésünk többértelmű. Első például azt a kérdést teszi föl E R D M A N N : kit nevezünk németnek ? S megállapítja, hogy ez a név háromfélét j e l e n t : a német birodalmi polgár- jogot, a német származást, az a n y a n y e l v e t ; s akárhány ember csak egyik vagy másik értelemben német. így legtöbb szavunk nem határozott körű és tartalmú fogalmat fejez ki, hanem ha- tározatlan képzettömeget, legföllebb valami népszerű fogalmat.

Sokszor még nagyobb a különbség egyazon szónak jelentései közt. Kormány: hajókormány vagy országos kormány. Tőke:

fatő vagy pénz stb.1) A szó jelentése számtalan képzettársulás eredménye, századokon ós nemzedékeken át ismétlődő s válta- kozó képzettársulásoké : ezeket a természeti viszonyok, a törté- neti események s a művelődés fejleményei okozzák. Világosan látjuk ezt, ha egy-egy kifejezést összehasonlítunk valamely más

nyelvben való megfelelőivel. Ilyenkor rendes tapasztalat, hogy amit egyik nyelv egy szóval fejez ki, a másik két, három vagy több szóval mondja. A magyar nap németül Sonne és Tag;

iilő: Zeit, W e t t e r ; fa: Baum, H o l z ; bőr: Haut, Leder, Fell.

Viszont, a német Farbe magyarul szín és festék; II aar: haj, s z ő r ; rund: kerek, gömbölyű; alt: öreg, régi, ó, agg; Liebe:

szeretet, szerelem; erzählen: elmond v. elbeszél ós mesél stb.

Igaz, hogy a legtöbb esetben eloszlatja a kétértelműséggel járó homályt a környezet, a helyzet, az előzménynyel vagy kö- vetkezménynyel való kapcsolat, az arcjáték vagy taglejtós stb.2)

SZARVAS G Á B O R erre a következő találó példákat említette (Nvr.

22 : 4 2 ) :

«így szólok az i n a s o m h o z : H i d d el a nyergest, hadd vizsgálja rueg ezt a lószerszámot. Később i s m é t : Mondd meg a kocsisnak, vezesse elő a nyergest, kilovagolok. Vadászfegyverről lóvén szó, panaszkodom ismerő- sömnek : A mi puskásaink boltjában n e m talál az ember kedvire való fegyvert. Más alkalommal elbeszélem, h o g y : A m i puskásaink erős tüze-

Az úgyn. homonymok olyan szók, melyek külön eredetűek, de véletlenül egyformán hangzanak, pl. ár Preis, ár Flut, ár Ahle ; tőr Dolch, tőr Falle ; spárga Spargel, spárga S p a g a t ; borostyán Bernstein, borostyán E f e u ; prímás Primas, prímás Vorgeiger (primá-s, m i n t szekundás); máriás Mariagespiel, máriás Zwanziger mit Marienbild.

Ä) V . ö. még a jelentéseknek elkülönödését, 1. erről ZOLNAI: A nyelv- beli külömböztetéshez, Nyelvtudomány 1914. (V. ö. még Nyr. 43: 34tí—350.)

1 8 4

(17)

J E L E N T É S T A N I S Z E M P O N T O K . 15 lést kezdtek s visszaverték a támadást. Tegyük föl, liogy én egy vendéglő éttermébe belépek s fölöltőniet levetve az ott álló szolgához fordulva így szó- lok : Nincs itt foc/as 1 aztán leülök, kezembe veszem az étlapot s újra kérdezem : Nincsen m a foc/as ? H a ez a szolga magyar születés, kérdem, vájjon nem értette-e meg, melyik fogasra czéloztam először, s melyikre másodszor s vájjon összezavarta-e egyiket a másikkal 'h (SzARVAsnak egy hasonló fejtegetése no. 23:8(1. Más, tréfás példák Nyr. 1:51.)

Néha még jó hasznát is veszszük a kétértelműségnek, pl.

elmés mondásokban, szójátékokban stb.1) Egyáltalán: ha nem annyira az értelemre, hanem inkább a képzeletre és akaratra kívánunk hatni — pedig a m i n d e n n a p i beszédben, az elbeszé-

lésben, a rábeszélésben ez a rendes törekvésünk, a jelentés határozatlansága nemhogy ártana, sokszor még előmozdítja a czélt, a pártpolitika szónokai pedig és a kortesek akárhányszor szántszándékkal a zavarosban halásznak.

Néha azonban csakugyan bajt okoz a kifejezésnek határo- zatlansága, többértelműsége. Oraközben olvastam annyit is je- lenthet, hogy a leczkeóra alatt, de a n n y i t is, hogy az óraközök

egyikében olvastam. Az ilyenek kellemetlen félreértéseket okoz- hatnak, sokszor pedig álokoskodásra vezetnek vagy meddő szó- vitákra, mikor pl. a vitázok közül mindegyik más más képzetet köt ugyanahhoz a szóhoz, s ez akárhányszor előfordul még a szaktudományban is. Valaki kimutatta, hogy magában a köz- gazdaság irodalmában az érték szót, tehát egyik igen fontos műszót, tizenhét, különféle értelemben használják. A lélektan- ban az apperceptiót, a nyelvlélektanban az innere Sprachform-ot többféle jelentéssel használták. A pörös ügyekben, vámügyi kér- désekben legtöbbször bizonyos kifejezéseknek kétféle értelmét állítják és vitatják. Azért a tudomány d e f i n i á l j a a körébe eső fogalmakat s a definitióban kénytelen többé-kevésbbé meg- változtatni, helyreigazítani a kifejezésnek népszerű jelentését.

A nyelvhelyesség szempontjából legtöbbször a pontatlanul hasz- nált i d e g e n s z ó k a t rójuk meg határozatlan jelentésük

miatt.2)

*) Valaki azt állította, hogy a m a g y a r n a k nem lehet sok szójátéka (pedig dehogy nem), mert nem szokott a szavával játszani. Itt az utóbbi kifejezés kétértelmű, ez tehát maga is szójáték.

*) V. ö. SZARVAS G. értekezését: Az idegen szók használata és írása Nyr. 22. k., pl. a 486. l a p o n : «De ezek a sok színbe játszó s ingatag

195

(18)

16 SIMONYI ZSIGMOND

V. E<jy szónak két ellentétes jelentése.

A többértelműségnek legkülönösebb esete az, mikor egy é s ugyanaz a szó k é t e l l e n t é t e s j e l e n t é s s e l használatos.

Egy angol nyelvész, K A R L A B E L ilyen czímű értekezést t e t t közzé: Der Gegensinn der Urworte.1) Ebben számos olyan szót összeállított, a mely a legrégibb ismert nyelvben, a hieroglifák nyelvében két-két egymással ellentétes fogalmat jelöl, minők pl. öreg—fiatal, erős—gyönge, serény—lusta. Hasonló példákat idéz az arabból s néhány indogermán nyelvből. A szerző azt fejtegeti, hogy az ilyen szók eredetileg csak a két képzet közti vonatkozást fejezték ki. Nem tudom, mennyi állhat meg AB EL elméletéből, indogermán példái közül sok legalább is kétes, de bizonyos, hogy vannak olyan relativ értékű kifejezések, melyek k é t e l l e n t é t e s s z e m p o n t b ó l tekintve két ellenkező kép- zetet jelölnek. Ilyen pl. a kezdet és vég, az eleje és vége, mert az eleje is csak egyik vége a t á r g y n a k : azért jelent a szláv nyelvekben Ion kezdetet is, véget is (horv. od kon do kon kez- dettől végig, azaz tkp. egyik végtől a másikig, v. ö. m. vcgtől- aé(fvj). így a latin alt us magas is, mély is, a szerint, hogy alul- ról vagy fölülről nézzük-e.

A legtöbb esetben n e m lesz eredeti ez a kétértelműség.

A két jelentés sokszor e g y k ö z ö s e r e d e t i f o r r á s b ó l

határok közt mozgó szavak, a melyeknek igazi jelentésével a velük élők legtöbbje nincs is mindig tisztában, s a melyeket a nép egy része nem is ismer, azonkívül, hogy a hazai kifejezések rovására szaporodnak és te- nyésznek, m é g az érthetőségnek és világosságnak is legtöbbször kárával járnak. «En az én ángyom jelenlétében mindig genirozva érzem m a g a - mat.» N e m hiszem, hogy akárki is m e g t u d n á kellő magyarázat és föl- világosítás nélkül mondani, m i t a k a r az idézett mondatban a geniroz jelenteni : a nők körében kevéssé forgolódott fiatal embernek félszeg maga-

viseletét-e, vagy az ángyikáért titokban epedőnek elfogultságát, vagy vala- mely elkövetett, napfényre kerülhető csiny miatt való röstelkedésct, vagy épen a vétkes öntudatból származó szorongást-e. Ezek a színtelen, rugal- mas, sokat s ép azért semmit mondó szavak közszájon forognak, fölötte kapósak, m e r t fölmentenek b e n n ü n k e t a választás nehézségétől, a fárasztó s t e r h ü n k r e eső gondolkodástól.»

Előbb külön, aztán összegyűjtött értekezéseiben: Sprachwissen- schaftliche Abhandlungen, Leipzig, 1885.

196

(19)

JELENTÉSTANI SZEMPONTOK. 17 eredhetett, m i n t pl. a német Ort a középfölnémetben kezdet és vég jelentésű, de csúcsot is jelent s i n n e n aztán elülső és h á t u l s ó csúcsot egyaránt. — Félelmes m a csak az, a mitől fél- nek, de eredetileg általában minden, a mi félelemmel j á r , pl. egy régi levélben: «Az várnak az több falai n e m fílelmesek» = nincs ok a félelemre, hogy bedűlnének. így é r t j ü k aztán, hogy félelmes régi nyelvünkben, egész a XYHI. századig, félénket is j e l e n t : Aki félelmes és nem bátor, m e n j e n e l : quis est h o m o formidolosus et corde pavido ? vadat (HULTAI-féle biblia). I n k á b b félelmes vala, h o g y n e m m i n t kitől félni k e l l e n e : m e t u e n s m a g i s quam m e t u e n d u s (DECSI). Félelmes a követ, alig mér szólani

( G Y Ö N G Y Ö S I ) . — Futni lehet valamitől és lehet valami u t á n , azért ez az ige régi nyelvünkben nemcsak valaminek kerülését, h a n e m ennek ellenkezőjét, a reá való törekvést is j e l e n t i : Sok- szor m i n t veszedelmest f u t j a és kerüli, ami j a v á r a való (PÁZ- MÁNY). E l l e n b e n : Azon vagyok, azt futom, hogy szolgálatom u t á n elíljek (LevT.). Békeség dolgát f u t j a (TINÓDI). Senki azt ne fussa, ne űzze, m i n t tehessen sok pénzre, jószágra szert (MA.). Összeütközik tkp. általában összetalálkozásfélét j e l e n t , i n n e n aztán j e l e n t h e t ellenséges összecsapást, de kifejezheti a megegyezést, összhangzást is, mint PKTŐFinek köv. m o n d a t á b a n

«Az álom gyakran csodálatosan összeütközik a valóval» (Tigris és hiéna). — A finn puhkaa első sorban a. m . piheg, zihál, tovább aztán kétféle képzettársulással '(lelkendezve) dolgozni"

és 'abbahagyni a m u n k á t , pihenni", azaz pihegni, k i f ú j n i ma- gát. — Ureskcdik eredetileg a. m. üres v. szabad ideje v a n , azért régi nyelvünkben kétféle képzettársulással tétlenséget is, de buzgó foglalkozást is j e l e n t : Üresködő vagy hévolkodó (Horv. K.). Imádságokba iresködik (Kaz. K ) . J ó művelködetök- ben üresködnének (Tel. K. stb. NySz.). — A mustra, mivel ki- választott részt jelent, a népnyelvben két ellentétes j e l e n t é s t vehetett föl : a n n y i t is tesz mint kiváló, m i n t a s z e r ű , de a n n y i t is, m i n t kiselejtezni, kimustrálni való. Érdekes, hogy a MTsz- b a n mustra juh a 'kiváló" jelentés példája, Cz. F. szótára sze- r i n t ellenben « m u s t r á j u k oly j u h , melyet m i n t n e m szaporí- t á s r a valót a többi közül kivetettek». így a n é m e t schlecht ebben a szólásban schlecht und recht jót j e l e n t : m i n d a két jelentése az 'egyenes, egyszerű bői indult ki, s ez m a i g l a n f ö n n m a r a d t

AKAD. ÉltT. A NYELT- ÉS SZETT. KÖREBüL. XXIII. KÖT. 3. SZ. I t

(20)

18 SIMONYI ZSIGMOND

a schlicht liangalakban. — Az olasz bravó egyfelől rablógyilkost jelent, másfelől derekast, jót, mind a kettő a 'bátor jelentésből (1. bővebben A jelentéstan alapvonalai 45). — Ide tartoznak általában az úgynevezett vox media-k, a semleges szók, melyek- nek jelentését megszoríthatjuk jó vagy rossz irányban.1)

De egészen más módon is keletkezhetnek ilyen ellentétes jelentések, úgyhogy e g y i k a m á s i k b ó l , fokozatos fejlődés

által áll elő. A legnevezetesebb ilyen példa a franczia tuer 'megölni", mert eredetije a latin tutari 'megóvni"! Ez persze lehetetlen föltevés volna, ha nem tudnánk, hogy a mai jelentés ebből a régi franczia kifejezésből indult ki : hier le fen, eloltani a tüzet. Ez pedig eredetileg annyit jelentett, mint letakarni a parazsat, hogy m e g ó v j á k a tüzet. így vált lassanként a meg- óvásból ölés. — Érdekes minálunk az indigena története. A latin szó bennszülöttet, belföldit jelent, de mikor a bevándorolt kül- földit fölruházták a belföldi polgár jogával, a honosítással, indigenátussal, ő r á alkalmazták az indigena nevezetet, ellen- tétben a bennszülöttel. — A cifra arab szó, eredetileg üreset jelent, ma ellenben díszszel rakottat. Az arabok e szóval a zérust nevezték, később átvittek a számjegyekre általában (v. ö.

német Zijfer), aztán írásjegyekre, titkos jegyekre s t a l á n az arabeszkre, és így j u t o t t végre a mai jelentéshez ( K Ö R Ö S I sze- rint a velencei olaszban, Nyr. 1 3 : 4 - 5 3 , H A L Á S Z IGNÁCZ nézete szerint «valószínűleg az óra czifrájából kiindulva; mely gyak- ran díszesen ki szokott festve lenni», uo. 17 : 255). A latin passió szenvedést, de a hazai s az osztrák németségben élve- zetet, gyönyörűséget j e l e n t ; a közvetítő fok a szenvedély s valaminek szenvedélyes szeretete volt. — Az angol down 'le eredetileg hegyet j e l e n t : ó-angol dán hegy, of-dúne hegyről (le), ebből adoun s a súlytalan kezdőhang elvesztővel down 'le'. — A franczia milieu-nek két ellentétes jelentése: közép és kör- nyezet, mert pl. ez a m o n d a t : nous vivons au milieu de la société, tkp. a. m. a társadalom k ö z e p e t t élünk, de aztán így é r t e t t é k : társadalmi k ö r n y e z e t b e n é l ü n k .

') A szó semlegessé válhatik azáltal is, hogy két ellentétes irányban szoktuk megszorítani. Pl. a latin se-jungere-t tárgyalva azt m o n d j a MISTELI

(Z. f ü r Völkerps. 1 0 : 1 5 9 ) : «Dem conjungere wurde das Kompositum mit se entgegengestellt, während der Begriff der "Wurzel verblasste»,

198

(21)

JELENTÉSTANI SZEMPONTOK. 19 Más esetekben, igaz, bogy ritkábban, nem ilyen fokozato- san, hanem k ö z v e t e t l e n t ö r t é n i k a z á t m e n e t az ellen- tétes jelentésbe, ha t. i. a két képzettömegnek valamely közös eleme elég erős, hogy áthidalja az ellentétet. Adósnak nevez- ték régente a hitelezőt is : Adósinak megfizete (Kaz. K.). Három adósnak estem kezében, az ketteinek megfizetem az adósságot (Ers. K.) Az adósság közös érdeke volt itt a kapocs, mely miatt az adós nevét átvitték a hitelezőre. Ugyanígy vitték át a detteur (debitor) nevét a régi francziák a hitelezőre, sőt a németek is néha a Schuldner nevet. A latinban, olaszban, francziában a vendég nevével jelölik a vendéglátó gazdát is (hospes, ospite, hó te). Az angol a nagyapa analógiájára az unokát nagyfinak nevezi (grandfather: grandson). Több nyelv egyszóval fejezi ki az égést és a fagyást. Egy tiroli közleményben olvastam :

«Heraussen brennt der Iteif so stark.» Latinul azt m o n d t á k : frigore uri, szó sz. hidegtől égni = fagyni. Görögül ír, oralen Hat elégni és megfagyni. Ezt TOBLER A D O L F , a jeles romanista, így m a g y a r á z t a : «Grundbegriff: beissende, stechende Empfindung»

(Vierteljahrschrift für wies. Philosophie 9 : 122). A mordvinban is pala- fagyni és é g n i : finn pala- és lapp puole- égni, finn palele- és lapp pollto- fagyni. B U D E N Z ezt a hasonló hatás képzetével magyarázza (MUSz. a fagg czikkben): «Az égést jelentő szónak ilyen, majdnem fonáknak látszó használata nyil- ván azon tapasztalásból indúl ki, hogy az erős hideg is az állati (eínbtri) testben ugyanazon kellemetlen érzést kelti, ame- lyet az erős meleg idéz elé, s hogy az erős hideg által meg- romlott leveles növény csak olyan elperzselődöttnok mutatko- zik, mintha tűzláng érte volna.»

A közvetetlen elváltozás eseteihez tartoznak azok, melyekben az i r ó n i a , gúny, tréfa, vagy viszont a h í z e l k e d é s szere- pel. Pl. szépen vagyunk, jó madár, gyönyörűséges mákvirág stb. Az észtek a hollót nemcsak fekete m a d á r n a k , hanem fehér madárnak is (valge Und) nevezik. A görögök a fúriákat jóakaróknak, Eumenidákü&k, az oroszok Rettenetes Ivánt jó atyuskának nevezték.

1 9 9 14*

(22)

20 S I M O N Y I ZSIGMOND

YI. ífjekötős iflék ellentétes jelentése.

Az ellentétes jelentések fejlődése különösen gyakori az i g e k ö t ő s i g é k b e n . Néhány igekötő, nevezetesen a ki, föl, le, el, különféle képzettársulások ú t j á n egy-egy ige jelentését valósággal ellenkezőre változtatja.1)

a) Kitakar, kitakaródzik (valószínűleg egyik legrégibb ilyen példánk) a takarásnak ellentétét fejezi ki. Lehetne pregnáns kifejezésnek magyarázni, m i n t CzF. szótára magyarázza: «Vala- mely tárgyat vagy testet t a k a r ó j á n a k elmozdítása által ki- tüntet, láthatóvá tesz. Takaróját elvetvén, testét /»födi.» — Ki- föd és kifödöz, mely a föd és födöz tagadása, a NySz.-ban is előfordul több i d é z e t b e n :J) Kifedem, hadd lássa minden (CZEG- L É D I stb.). Mindezeket neki nyilván kifedezvén (ILLYÉS, XVII.

század). Az ilyenekben a ki használatát nézetem szerint a leg- czélszerűbben a be ellentétéből és analógiájából magyarázhat- juk, ilyenféle lappangó következtetésből: ha betakar, beföd, takarást, födést fejez ki, akkor az ellentétes kitakar, kiföd, a takarásnak ellentótét jelenti. V. ö. Ez az, mely orczádat ki-fedi, szívedet be-zárja (NySz.). Urunk egy alkalmatosságban azt ta- nítá, hogy bé-, más alk., hogy ki-födjük jótéteményinket ( F A L . ,

uo.). Ezt a magyarázatot alkalmazhatjuk több más ilyen esetre:

kikapcsolom: refibulo PPB1. (így kicsatol) ellentéte a bekapcso- lásnak, tehát a kapcsolásnak általában. Kiakaszt: «ße/eakadt az ostorom, akaszd ki, kedves galambom» (Népk. 2 : 95). «Iíi- akaszkodik v. kiakasztalódik : akasztalt voltából kifejtőzik» (Nyr.

2 : 5 2 2 ) . Így csomagol: becsomagol: kicsomagol; pakol: be- pakol : kipakol. A bújik, bukik igék is alkalmasint csak bole- bujást, lebukást jelentettek eredetileg, s csak utólag keletkeztek ezek a kapcsolatok: kibújik a szeg a zsákból, kibukik valaki a vízből. A következő ritkább kifejezések pedig nyilván az ellen- tétes beborul és bereked analógiájából keletkeztek : «Kiborul az

') Megjegyzem, hogy az itt tárgyalt kifejezéseknek egy része latin és német hatás alatt keletkezhetett, v. ö. cle-tego, dis-jungo, se-jungo, auf- decken, ent-dccken, los-binden, ver-kennen, ver-lemen stb., sőt denascűur m e g h a l l L . ezekről pl. B R U G M A N N , Indg. Forsch. 1 : 1 7 5 .

2) Tévedett tehát K U N O S I., mikor azt hitte, hogy «a régi nyelv még nem ismeri e használatot» (1. Budenz-Album 210).

200

(23)

•T I ' . I J E N T É S T A N T S Z E M P O N T O K . 2 1

ég;x) szokottabban kiderül» (CzF). *Kirekcdt-e- m á r a torka?»

(JÓKAI : Rab Ráby 1. kiad. '.1 : 9 3 ) . 8 ilyen még a beletánul ellentéte: kitanul («valamely ismeretből lassanként kifogy, ki- vetkezik» CzF.). — Nem így keletkeztek, de szintén a lei ige- kötő által lettek tagadó jelentőségűvé: kiközösít (a latin excom- municat fordítása, v. ö. kizár, kitaszít, a közösségből kirekeszt, továbbá szintén a l a t i n b ó l : kiküszöböl — elint inat); kizaboláz (Oda ment itatni, hogy kizaboláza. ARANY : TSz. 1 : 7).

b) Föltakar, fölföd, fölfödöz szintén ellentéte a takaiásnak, födözésnek; «vminek takaróját, födelét, leplét f ö l e m e l i s ezáltal láthatóvá teszi» (CzF.); «fedés által eszközölni, hogy föl- színre jusson, hogy feljőjön a láthatóságba» (KUNOS, Nyr. 9 : 5 3 5 ) . Jőj és felfedjed a palástját; venis et discooperis pallium (Bécsi K.). A te szömérmed fel ne fedeztessék: ne reveletur turpitudo tua (HELT. Bibi. stb. NySz.). A leplet amikor felfedi

(GYÖNGY. Cup. 1(1). Kérni fogjuk, hogy felfödjék ajkai (VÖR.).

Ezek szintén a letakar ellentéteül kéletkezhettek, de talán inkább a rokonjelentésű fölbont, fölszakít, föltép, fölás, föliúr analógiájára (vö. KUNOS id. h.l. Ugyanígy t á m a d h a t o t t a sokszor megrótt föl zár: «vminek zárát felnyitja» (CzF.), « f e l z á r u l : vminek zára felnyílik» (uo.). De megvan az ellentétes lezár is (vö.

KITNOS, Nyr. 11 : 1 2 ) . — Nevezetes példa a szintén sokszor meg- rótt, de országszerte dívó és kifogástalan fölszáll; ennek két- ségkívül ellentéte, a leszáll, adott létet. («Felszáll a kémény , pipafüst. Felszáll a köd, a por. Sóhajtásai, imái felszállnak az égbe». CzF.) Szakasztott ilyen újabb eset m é g : merül,: lemerül:

fölmerül (CzF., BALLÁGI'-); VÖ. bukik: lebukik: fölbukik, föl- bukkan, és ném. auf-tauchen, lat. e-mergi, továbbá lat. scandit h á g : ascendit f ö l h á g : descendit leszáll!

c) Szintén az ellentét miatt alkalmazzuk a le igekötőt a leakaszt összetételben (ellent, fölakaszt, vö. az a) pontban kiakaszt; így lekapcsol, lecsatol is):

Abhängen: l e v e n n i a m i fel van akasztva, l e a k a s z t a n i ( M Á R T O N J . ) .

A kerek k a l a p o t szegről l e a k a s z t v á n (JÓK. H é t k ö z n . 1. k i a d . 5). L e a k a s z - t o t t a falról egy h u s z á r t r o m b i t á t (JÓK. E p p u r si m . 1. k i a d . 1 : 123).

' ) M a g a m is h a l l o t t a m egy í z b e n : «Már egészen kiborul.»

s) «Ha a vízből föl l e h e t b u k n i , a szánkóval föl l e h e t d ű l n i s a l a b d a föleshetik a h á z t e t ő r e , m e r ü l n i is n e m c s a k alá, h a n e m föl is lehet»

( S Z A R V A S q . N y r . 2 3 : 3 2 3 1 .

201

(24)

2 2 SCUONYI ZSLGMONB

A földerül ellentéteül van Vit koi> if until tederííl (mint az említett kiborul a beborul mellett): «A napnak felderültével felkelnek keserveim, a napnak lederültével lecsordulnak köny- nyeim» (Munkái 1 : 3 0 ) .

A le igekötő változtatja ellentétes értelművé a -z és /-képzős denominális igéket. Leplez a. m. lepellel ellát, eltakar, letakar, de leleplezi leveszi róla a leplet, tehát éppen ellentéte a letol.'arásnak (de MADÁcnnál az Ember trag. 3 4 0 9 . sorában föl- leplezés-i ir leleplezés h e l y e t t : «Az organizmus titkai közel áll- nak m a is már a fölleplezéshez»). — Fegyverez (NySz.), ma fölfegyverez, ellentéte lefegyverez. Lefegyverzés, le fegyverkezés:

Desarmierung ( 1 8 3 4 . NyUSz.), Lemondasz rólok s lefegyverke- zel ? (AIÍANY, SHAK. 1 4 : 2 0 ) Egész tábort is lefegyverkeztetni (VITK. Münk. 2 : 1 5 8 ) . így szerel: leiszerei, leszerel. Álorezáz:

maskieren, de le álorezáz: demaskieren. Éjfélkor leálar czozt.uk m a g u n k a t (KOVÁCS P. Ears, kaland 5 0 , OKtár). H á t te vagy?

kérdé lelárviízva magát (uo. 79). *) így kantároz: felkantároz:

lekantároz: fékez: fölfékez: lefékez; nyergel: föl nyergel: le- nyergel: szerszámoz: fölszerszámoz: leszerszámoz (hátas lovat, nyerges paripát). Leágaz, legallyaz, leindáz, lekacsol: ágát, gallyát, indáját lenyesi. Lelevelezni (a szőlővesszőt), leharasz- tolni (a kelt, a fát): abblatten, abblättern (MÁRTON J.). Lefölöz, lehaboz: leszedi a fölét, habját. Leporoz, leporol: leveri róla a port (kiporol: kiveri belőle a port). Lemohoz: leszedi róla a mohot (BALLAGI). Letetéz: leszedi tetejét tpl. asztagnak, CzF).

Ilyenek végül: lefejez, lehámoz (leszedi a * hámját ?), lehársol (leszedi a kérgét).

á) Az el igekötőnek ide tartozó szerepéről idézhetem SZARVAS G . véleményét: «Az el igekötő a cselekvésszó jelenté- sén oly módosítást is visz végbe, hogy alapértelmét ellenkezőre változtatja ; pl. formázik- formát ölt, formás lesz, elformázik = formáját elveszti, formájából k i k e l . . . Noha találkoznak a meg- felelő német kifejezésekkel, mégse mondhatók tehát germaniz- musoknak a köv. kitételek: elnéz: versehen, elismer: verken-

') V. ö. Leóna nein levállazottan (décolletée, kivágott ruhában), mint m á r szokásban ily helyen ; öltözve volt elég burkoltan ( V A J D A J. Talál- kozások 112).

202

(25)

J E L E N T É S T A N I S Z E M P O N T O K . 23

Hen, elért: missverstehen, elmagyaráz: missdeuten stb.» (Nyr.

á l : 448—9. hasonlókép uo. I á : öl 9). Van egy másik elnézés is, a. m. kímélet, bocsánat; ez is tkp. a. m. vminek nem-nézése, tekintetbe nem vétele. Eíügyeli a Székelyföldön néhol a. m.

nem ügyel rá, nem veszi éBzre (MTsz).1) Elhusonulás legújabb nyelvészetünkben a hasonulásnak ellentéte.

Az imént fölsorolt használatokból néha még az eddigiek- nél is különösebb jelentésfejlődés e r e d : hogy t. i. bizonyos ese- tekben elmarad az igekötő, s az ige megtartja ú j jelentését, olyant tehát, mely e r e d e t i j e l e n t é s é n e k e g y e n e s e l l e n t é t e .

A mi bogoz igénk CzF. szótára szerint «holmi szalag-, fonal-, kötélnemű testeken csomót köt» ; ellenben B A L L A G I sze- rint «fonal csomóit, bogait oldogatja», tehát éppen ellentéte az előbbinek. Az első jelentéssel látjuk a NySz.-nak kuruczkori idé- z e t é b e n : «Medvebőrös kurta kozsók, s bogzott haja a vállán lóg». A másodikkal szerepel a köv. mondatban, mely a szera- jevói merénylet utáni vizsgálatra vonatkozik: «A monarkia egyelőre bogozza a merénylet szálait» (egy hírlapi czikkből) vagyis törekszik megoldani, megfejteni a bonyolult ügyet. Ez utóbbi értelemben tkp. kibogoz — a bognak kioldása -), mint kitakar ~ a takarásnak megszüntetése. Ámde, ha folyamatos vagy beálló cselekvésről van szó, e l s z o k t u k h a g y n i a z i g e k ö t ő t, pl. e r r e : Bujj ki i n n e n ! azt felelhetjük: Bajok már. K O V Á C S P Á L írja (Fars. kaland 3 8 , Olcsó ktár): «Minél közelébb jutánk, annál inkább aludt tüzem», nem pedig elaludt.

így lett a kibogoz igéből ennek az új jelentésnek megtartásá- val egyszerű bogoz.

Ugyanígy van az ágaz és faltyaz igéknek két ellentétes j e l e n t é s ü k : «ágaz, I. a fa ágait levagdalja [leágaz]; á. vmit

') E l i s m e r n i : verkennen ( M Á R T O N J. 1 8 0 3 ) . Egészen elismerlek m a e gyors változatban: fast muss ich dich heute ganz verkennen ( S Z K N V K Y :

Messzinai hölgy 61). Elismertek, másnak gondoltak (VAS G. Nemzet nap- számosai).

s) «Kibogoz: vminek bogjuit kioldja, kibontja. Gordius csomóját nem Jbirta a macedoni Sándor kibogozni. Átv. ért. vmely szövevényes, bonyo-

lódott ügyet, kérdést kifejt» CzF.

209

(26)

24 SIMONYI ZSIGMOND

ágakkal felszerel; favillát ágazni» ( B A L L A G I ) ; faltyaz: fattyú - h a j t á s a i t lenyesi, fattyazil;: f a t t y ú t szül.

Leplez a. m. lepellel letakar, rejteget. De homlokegyenest ellenkező jelentéssel szerepel ebben a m o n d a t b a n : «Mi ismé- telve k i j e l e n t j ü k , hogy addig leplezünk, míg a tiszaeszlári ügy olyan férfiak kezében lesz, kik m i n d e n áron rituális bűnt akar nak csinálni» (Egyenlőség 1882. 4. sz. 8. 1.1. I t t leplezünk = leleplezünk. - - így hámoz, hüvelyez, I,-ácsol (tisztítni a dohányt s egyebet a fattyúnövésektől, SI.) t u l a j d o n k é p ilyenekből rövi- d ü l t e k : lehámoz, kihüvelyez, lekacsol1). H a s o n l ó k é p : «her- nyózni, leheniyózni a f á k a t : beliernyózni vmil a n n y i t tenne, mint h e r n y ó k a t rakni rá» (CzF). A f á k a t lelkiismeretesen her- nyóztasd meg» ( A H Á N Y J. Eletéből 64). V . ö. m é g : «habozza:

8 p u m a m decerpit, lehabozza: d e s p u m a t , meghabozza: a spuina purgat» ( K K E S Z N . ) .

Érdekes a régi nyakaz s az ú j a b b a n n e m r i t k á n előforduló fejez ige eh. lenyakaz, lefejez, s ezek a német köpfen (s ang.

behead) igére e m l é k e z t e t n e k ; vö. viszont enl-haupten, lat. de- collare, de-ca,pilare.')

Nyakaz TiNÓninál stb., megnynkaz Bécsi K. stb. (NySz). — Halálra ítéltet fejezni (CzF). A míg a királyokat fejezlek vagy agyonlőtték (A Hót 1910. 729). A szultán, ki most fejezteti rendre a szakácsokat (MIKSZ.

Különös házasság 1901. 2:174).

Róni a. m. beróni, fölróni, leróni pedig tkp. a. m. a ro- vást l e f a r a g n i . Mármost leróhatatlan helyett azt í r j a S Z E N V E Y :

a róhalaílan szörnyű t a r t o z á s : die u n a b t r a g b a r u n g e h e u r e Schuld (Messzinai hölgy 50).

A fölsoroltakhoz s z á m í t h a t j u k még a fajul szót eh. elfajul, ha t. i. íölveszszük (noha a d a t a i n k nincsenek rá), hogy fajul és fajtázik eredetileg a. m. fajzik vagyis származik. Valamint azt mondták, hogy elfajzik, szintúgy m o n d t á k : elfajlázik és elfajul ilyen é r t e l e m b e n : elüt a fajától (VöRÖSMABTYnál így is : Mfájult ezudarok), tehát a tagadó jelentést az igekötő adta ezeknek az

1) V. ö. Oly meséket adsz lehüvelyezni, melyekre elmém elégtelen

(KEMÉNY Z S . Erény és illem 2 8 ) . Y . ö. ném. Schale: schälen.

s) «Enthaupten, auch p o s i t i v : köpfen, d. h. sich m i t dem Kopfe zu tun machen« ( P O T T : Präp. 4 3 0 ) . V . ö. finn latva csúcs: latvata lenyesni;

továbbá ang. skin 'bőr' és 'nyúzni'.

184

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :