Az oktatási statisztika fejlődése

AZ OKTATÁSI STATISZTIKA FEJLÓDESP

DR. FEHÉR KÁLMÁNNE

Az oktatás különféle fokozatairól végrehajtott adatgyűjtések a magyar statiszti—

kai szolgálat legrégibb tevékenységei közé tartoznak. 1867 után a Földművelés-,

Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban működő statisztikai osztály legelső mun-

kája a közoktatásügyi statisztika megszervezése volt.

Az oktatási intézmények működésére, a tanulólétszámra vonatkozó adatok köz-

zététele a Hivatalos Statisztikai Közleményekben. a Vallás- és Közoktatásügyi Mi- nisztérium jelentéseiben, valamint a Statisztikai Evkönyvekben történt. Ezenkívül Bu-

dapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának évkönyvei is nélkülözhetetlen adat-

forrásul szolgáltak mind a folyamatos, mind az időszakos megfigyelések eredményei-

nek elemzéséhez. .

Az oktatási statisztika rendszere a századfordulót megelőző és az azt követő év-

tizedekben —— a mai követelmények normái szerint is — messzemenően kielégítette a felmerülő igényeket; a teljesség. a folyamatosság és a részletezettség tekintetében

nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó volt. _

Az évenként végrehajtott adatgyűjtések anyagának egyik fő csoportosítási is—

mérve volt az iskolafenntartók szerinti részletezés. Ennek alapján kerültek megkü-

lönböztetésre az állami, községi. felekezeti. társulati, alapítványi és magániskolák,

bár ez a felsorolás nem tükrözte tisztán a finanszírozás formáit. tekintettel arra. hogy a felekezeti iskolák. valamint a más. nem állami iskolák jó része államsegélyben is

részesült.

Az iskolánkénti adatszolgáltatás és -feldolgozás módszeréből következően intéz- ményenkénti adatokat is közöltek: így az 1934—ben megjelent ,.A magyar középis-

kolák statisztikája az 1932/33. tanévig" c. közleményben, ahol iskolafenntartók sze-—

rinti sorrendben. a működés székhelyének megjelölésével valamennyi középiskola

szerepelt. Magániskolaként említhető ebből a forrásból. például a Rákospalotai

Wagner Manó-féle reálgimnázium. a Budapest I. kerületi Domokos Lászlóné-féle gimnázium, valamint az V. kerületi Szekeres Margit—féle Ieánylíceum.

Feltűnő részletességgel és következetességgel mutatták ki a beiratkozottak

vallásfelekezet szerinti megoszlását mind az óvodás gyermekeknél, mind az egye-

temi. főiskolai hallgatóknál. Az előbb említett középiskolai statisztika elemző részé-

ben a következőket olvashatjuk: .,A tanulók vallási hovatartozását feltüntető ada—

tok mélyreható, a háború óta különösen előtérben álló társadalmi problémákat érin- tenek, s ennélfogva fokozottabban vonták maguk felé a figyelmet. . . A vallásfeleke—

' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának 1978.

május 31. és június 2. között Veszprémben tartott Vándorülésén Erdész Tiborné előadásához elhangzott korre- ferátum. (Rövidítve.)

DR. FEHÉRNÉ: AZ OKTATÁSI STATISZTIKA 1235

zetek helyes arányainak a középiskolai tanulók sorában való eltolódása a társadal-

mi élet később bekövetkezhető zavarainak magvát hordja magában. . ."1

A beíratkozottak vallás szerinti megfigyeléséhez hasonló folyamatossággal és

teljességgel vizsgálták a tanulók anyanyelvét minden iskolai fokozaton. Ezen túlme-

nően a középiskolai tanulók nyelvismeretét is tudakolták, de csak a hazai nyelvek ismeretére vonatkozóan. llyen adatokat 1908 és 1916 között folyamatosan gyűjtöttek, majd hosszabb szünet után 1927-től a modern idegen nyelvek ismeretével kiegé—

szítve dolgozták fel. Az egyetemi. főiskolai hallgatók idegen nyelv tudását 1929—

1930—tól publikálták.

A szülők foglalkozására vonatkozó megfigyelés már a múlt század végétől sze- repelt az oktatásstatisztikai programokban. A főbb foglalkozási csoportok 1910 és 1945 között csak kis mértékben változtak, és csaknem teljesen megegyeztek a kö—

zépfokú és a felső tanintézetek kérdőívein. Meg kell jegyezni. hogy ez a mutató a társadalmi megoszlás visszatekintő elemzésére nem alkalmas elsősorban amiatt, hogy a foglalkozási kategóriák a legfontosabb minőségi differenciákat nem tükrözik

összehasonlitásra is használható módon.

Az értelmiség körébe tartozók jelentős arányával kapcsolatban egy 1932—ben közzétett, a főiskolai hallgatókra vonatkozó elemzésben a következő megállapítást

olvashatjuk: ,,Ez a hatalmas (700/0) arány amellett tanúskodik, hogy az értelmiségi

osztály továbbra is igyekszik megtartani a közéletünkben elfoglalt vezető szerepét, és a főiskolai hallgatók számát a múltak hagyományához híven, nagyrészt önmagá-

ból termeli ki."2

A tanulók, illetve hallgatók kor szerinti megoszlását évről évre csak a felsőfokú

tanintézetek, a szakiskolák és tanfolyamok vonatkozásában közölték.

A tanuló—, illetve hallgatólétszám sokrétű megfigyelése mellett a múltban is rendszeresen tudakoltak egyes. az intézmények működésére jellemző minőségi mu- tatókat: így például az elemi népoktatás körébe tartozó iskolákat részletezték az osztottság fokozatai, a működő évfolyamok száma, valamint a tanítás nyelve szerint.

Meg kell említeni. hogy — a század első évtizedeit kivéve — az iskolák helyiségeire, tanszerellátottságára és tanulócsoportjaira vonatkozó információkat nem gyűjtöttek folyamatosan.

Rendszeresen publikálták a tanulók előmenetelét, elsősorban a középfokú is- kolákban és az érettségizettek körében, és folyamatosan megfigyelték a pályavá- Iasztást is. A felsőfokú intézetek hallgatóinál szerepeltették az érettségi bizonyítvány

típusát, eredményét és a megszerzés évét is. ,

Az óvodák, az elemi és a középfokú iskolák fontosabb adatai évenként folya- matosan megjelentek vármegyék, illetve törvényhatósági jogú városok szerint is.

Az oktatóállomóny számbavétele valamennyi iskolai fokozaton a szervezett álla- mi oktatási statisztika kialakítása óta folyamatos, bár az évenkénti közlés — külö- nösen az alsó— és középfokú iskolák vonatkozásában — meglehetősen szűk volt. lgy például csak az óvószemélyzet összes számát, a tanitókból az osztálytanítók, (: közép- fokú iskolákból az összes tanárok és a hittantanárok számát publikálták évenként.

Az óvó- és oktatószemélyzet statisztikájának említésénél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni két részletes, a tanerők demográfiai viszonyaira, képzettségé—

re, alkalmaztatásának minőségére, a működés helyére, időtartamára, valamint szo—

ciális helyzetére vonatkozó kiadványt. Az első: ,,A Magyar Szent Korona Országai népoktatásügyének fejlődése" c. kiadvány, amely az óvóintézetek, elemi iskolák. fel-

1 A rnagyar középiskolák statisztikája az 1932/33. tanévig. M. kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1934. 20. 0 d.

3 A magyar főiskolai hallgatók statisztikája az 1930/31. tanévben. M. kir. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest. 1932. 21. old.

5?

1236 DR. FEHÉR KALMANNE

ső nép- és polgári iskolák. tanonciskolák. óvónő- és tanítóképző intézetek oktatóinak

részletes adatait is tartalmazza. A második ilyen jellegű. részlet es és sokoldalú anyag

a ,,Magyarország óvó- és oktatászemélyzetének statisztikája az 1934/1935. tanévben"

című kiadvány. Ez utóbbi 28000 pedagógusról nyújt tájékoztatást. és egyben az ok-

tatásügyre vonatkozó adatgyűjtések átszervezésének eredményeként született. (1930

után ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal a korábban évenként végrehajtott okta—

tási adatgyűjtések egy részét ötévenként ismétlődő adatgyűjtésekké egyszerűsítette.) Meg kefl említeni, hogy az 1935—re vonatkozó tanerő—statisztikai kiadványhoz hasonló, gazdag anyagot felölelő, elemző tanulmány a mai napig sem készült az oktatókrál.

Az 1930-as évek elején több ízben készült külön közlemény az egyetemi, főisko-

lai hallgatók adatainak részletes elemzéséből és egyszeri alkalommal a középisko-

lákról. A felsőoktatásban részesülők elemzése kiterjedt a szokásos információk mel—

lett a lakás- és étkezési körülményekre, a ruházatra, valamint a hallgatók szüleinek iskolai végzettségére is. Az erre vonatkozó 1930/31 -es értékelés szövegében a szülők

iskolai végzettségével összefüggésben a következőket olvashatjuk: .. az értelmi-

séghez tartozó. főiskolai oklevéllel rendelkező szülők a legmostohább körülmények közt sem törődtek bele abba. hogy utódjaik a tanulmányok által nyújtott minősítés- ben és így a társadalmi életben elfoglalt helyzetben is hátrább kerüljenek; a főis- kolai végzettséggel nem bíró szülők felfogására pedig jellemző odairányul'ó törek—

vésük. hogy gyermekeik a főiskolai oklevél megszerzése révén magasabbra jussanak

a társadalmi ranglétrán, mint amelyen ők állottak."3

A felszabadulást követő oktatáspolitikai intézkedések hatására az iskotarend—

szer lényegesen megváltoZott. Ennek a folyamatnak első és legfontosabb állomása

a nyolcosztályos, egységes alapműveltséget adó általános iskola megteremtése volt.

Ezt követte az iskolák államosítása, majd a munka mellett végezhető dolgozók isko—

lájának megszervezése.

Az iskolarendszer sokoldalú demokratizálása azt eredményezte, hogy a nem- zetiségi, nemenkénti és az egyéb diszkrimináció megszűnt, és a tanulási lehetőségek

korábban soha nem tapasztalt mértékben megnövekedtek. Ennek következtében az

oktatásstatisztikai információk egy része feleslegessé vált (például az iskolák fenn-

tartók, a tanulók vallásfelekezet szerinti megfigyelése), más részüket —— a megvál-

tozott oktatásstatisztikoi szemléletnek megfelelően —— korszerűsíteni, illetve jelentősé-

gének megfelelően kellett vizsgálni. (Gondolunk itt például a tankötelezettség tel-

jesítésére, egyes újonnan szervezett oktatási formák. mint például a szakérettségis tanfolyamok adatainak gyűjtésére. valamint az iskolázás társadalmi rétegenkénti

mérésére.)

1948-tól az 1950. év végéig — az iskoláskort megelőző oktatás kivételével — valamennyi iskolai fokozaton évente megfigyelésre került az évfolyamonkénti létszám a szülő eredeti foglalkozása alapján minősített ..származás" kategóriák szerint. A tanulók (hallgatók) származás szerinti számbavétele a következő csoportok szerint történt:

— munkás

— dolgozó paraszt

—- értelmiségi

— egyéb

— osztályidegen (X).

Ugyanebben az időszakban a dolgozók általános és középiskoláira vonatkozó- an a beíratkozottakat saját foglalkozásuk alapján csoportosították, mégpedig mun-

3 Lásd: .,A magyar főiskolai hallgatók statisztikája . . ." c. i. tn. 24. old.

AZ OKTATÁSI STATISZTIKA 1237

kás, dolgozó paraszt és egyéb foglalkozásúakra. Az 1960-as évek elejétől valamennyi oktatási intézmény nappali tagozatán a statisztikában a ,,szülő jelenlegi foglalko—

zása" szerinti részletezést alkalmazták a következőképpen:

-— mezőgazdasági fizikai dolgozó gyermeke.

— nem mezőgazdasági fizikai dolgozó gyermeke.

Az esti és a levelező tagozatokra beíratkozottak számbavétele ugyanezen idő- szakban a ,,saját jelenlegi foglalkozás" alapján történt. két fő kategória szerint,

úgymint mezőgazdasági és nem mezőgazdasági csoport.

1975 óta — a Központi Statisztikai Hivatal elnökének ismert rendelkezésével4 összhangban - a társadalmi—gazdasági csoportosítás alapja az oktatásstatisztiká—

ban továbbra is a szülő jelenlegi foglalkozása. de az előzőktől eltérő részletezéssel-

— a munkásosztályhoz tartozó fizikai,

— a munkásosztályhoz tartozó közvetlen termelésirányító, -— a szövetkezeti parasztsághoz tartozó fizikai dolgozó,

— a szövetkezeti parasztsághoz tartozó közvetlen termelésirányító,

— nem fizikai (szellemi) foglalkozású.

— kisárutermelő, kiskereskedő.

Ez a csoportosítás az általános iskolai tanulókra és az óvodásokra egyáltalán nem terjed ki; a középfokú iskoláknál is csak az l. és az utolsó évfolyamosokat érin-

ti; a felsőoktatásban változatlanul valamennyi évfolyam hallgatólétszámának rész—

letezése e szerint készül.

A rendszeres oktatásstatisztikai adatfelvételeken kívül (amelyeket 1951 óta fo- lyamatosan az Oktatási Minisztérium készít) a Központi Statisztikai Hivatal egyszeri, reprezentatív adatgyűjtései közül figyelemre méltók a különböző iskolai fokozaton végzettek pályaválasztási szándékáról, a tanulók családi környezetének a tanulásra gyakorolt hatásáról készült megfigyelések. ,

A szülő foglalkozása és gyermekeik iskolázása közötti összefüggések feltárása céljából került sor az 1960. és az 1970. évi népszámlálás iskolai tanulókra vonatkozó adatainak elemzésére ,,A 14—24 éves népesség oktatásban való részvétele társa—

dalmi rétegenként"5 címmel.

Az oktatáspolitikai célok megvalósításának vizsgálata mindinkább megköveteli az iskolai adatoknak más —- a korábbi évtizedekben meglehetősen elszigetelten ke- zelt —- statisztikai ágazatokkal és a tervezéssel összefüggő elemzését. lly módon az oktatás demográfiai jellemzőinek feltárására már az 1950—es évektől lehetőség nyílt azáltal, hogy valamennyi iskolai fokozaton rendelkezésre áll az évfolyamonkénti, ne—

menkénti, születési évjáratonkénti létszám. (Ez utóbbi természetesen nem naptári éves, hanem iskolai éves részletezésben.)

Az utóbbi egy—másfél évtizedben a munkaerő-gazdálkodásnak. a szakképzéssel összefüggő problémái miatt különös hangsúlyt kapott az oktatás, munkaerő—kibocsá- tása. illetve az ifjúsági munkaerőforrás iskolázottsági, szakképzettségi szerkezete.

Emiatt vált szükségessé a közép- és felsőfokú intézményekben végzők viszonylag részletes szakok (szakágak). szakmák szerinti nyilvántartása, valamint —— elsősorban a munka melletti képzésben —- az előképzettség típusonkénti megfigyelése.

A vázolt komplex oktatásstatisztikai szemlélet jegyében vizsgáltuk az 1940-ben. 1950-ben és 1960-ban született korosztályok áthaladását az oktatási rend- szeren, valamint a demográfiai tényezők hatását az iskolarendszerre 1950 és 2000

között.

4 2/1975. (V. 3.) KSH sz. rendelkezés.

5 Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1974. 39 old.

1238 DR. FEHERNÉ: AZ OKTATÁSI STATlSZTlKA

PEBlOME

Crarsn conepmwr marepuan cvoxnaAa, oőcymneunoro Ha cocrosameüca c 31 MM ne 2 mom 1978 roAa XVI ameaguoü ceccmd Crarucwuecxoü cenumu Beurepcnoro skot—ro-

Muuecuoro oőtuecraa. -

Aerop aauumaecm crapeümeü ,aenrensuocrmo senrepcxoü cramcmuecnoü cnymöm, a "Menne oőcnenoaanusmu paanuunsix cryneneü mnonbnoro oőpaaoaauns. Over—reagen—

Han cncrema crarucrmm npocsemeuun : Kor-rue XlX " Hauane XX Bena aacnymusana smr—

Manm u B Mempyuapom—iom acnexre.

ABTop s OTHOLLleHHH nepuoga nocne ocaoőomneuun ycrauasnuaaer, um ocymecnne- Hue u.eneü a oőnacm HapoAHoro npocaemenua Tpeóyet npoaegenus ananwaa u.monsi—rsrx AaHHle ao Beaumocensu c ApYI'MMH orpacnnMu crarncrmm.

SUMMARY

The article was delivered as a lecture at the 16th ltinerary Session of the'Group of History of Statistics. Statistical Section of the Hungarian Economic Society held from 31st May to 2nd June 1978.

The author deals with the earliest activity of the Hungarian statistical service: surveys on the various levels of education. The system of educational statistics was, at the turn of the century, remarkable also in international comparison.

The review points out, for the period following the liberation that the realization of the tasks of educational policy reauires the analysis of the educational data jointly with other

branches of statistics.