1 9 8 5 . június 2 5 ., kedd
NÉPSZABADSÁG 7
Kecskeméti tanulságok
Az első országos animációs filmszemléről
A m agyarországi film szakm ai ösz- szejövetelek száma ism ét sza- porodott. Június 13. és 16. között ren- dezték meg — dicséretes ügybuzga- lomm al és sok lelem énnyel — az I.
kecskem éti animációs filmszemlét. A többnyire nagy érdeklődéssel kísért előadásokon a Pannónia Stúdió, v a- lam int m ás hazai m űhelyek rajz-, báb- stb. produktum ait vetítették.
Hogy m ilyen széles volt a választék skálája s m ennyire gazdag a prog- ram , hadd érzékeltessük a m űfaji cím kék felsorolásával. A „hírős vá- rosban” a N em eskürty István vezet- te zsűri, a tekintélyes számú alkotó- gárda, a kritikusok és a forgalmazók, továbbá a felnőtt- és gyerm ekközön- ség előtt egész estés mozi- és televí- zió-, kísérleti, reklám -, referencia-, ism eretterjesztő és propagandafil- mek, szignálok, sorozatok, am atőr fil- m ek egyaránt peregtek. A M agyar Film intézet 1945 előtt forgatott m a- gyar animációs film ek csokrával ked- veskedett a nézőknek. Játszották 30 év hazai term ésének legjavát. K ül- földi összeállítások ugyancsak színe- sítették a kínálatot. A m űsor viták és tanácskozások sorával egészült ki:
az egybesereglettek anim ációs m űvé- szetünk m últjáról és jelenéről, ered- ményeiről és gondjairól, lehetőségei- ről és perspektíváiról beszélgettek.
Egy film fesztiválon term észetesen nem m ellékesek a díjak. Noha ezt az animációs seregszemlét szerényen csak szemlének nevezték, ezúttal is kiosztották a diplom ákat, mi mégsem a bírálóbizottság döntés_ét kívánjuk kom m entálni (egyébként az esetek többségében — sportnyelven szólva
— a papírform a érvényesült). Jegy- zetünkben K ecskem ét ürügyén a világszerte ism ert és a határokon be- lül ugyancsak elfogadott anim áció
„státusáról”, Jankovics Marcell, Dargay A ttila, Foky Ottó, Szoboszlay Péter és a többiek m űvészetének időszerű kérdéseiről szeretnénk né- hány észrevételt közreadni.
M acskássy Gyula, a „nagy alapo- zó”, m ajd az őt követő nem zedékek képviselői (játékfilm esek, figyelem:
az anim ációs stúdiókban folyam atos a stafétabot átadása, a tehetséges újoncok avatása) annak idején, illet- ve később azért hívhatták fel m a- gukra a figyelmet, m ert sajátos esz- közeikkel: színnel, rajzzal, vonallal fontos társadalm i jelenségekhez
„szóltak hozzá”, s nem csupán mese- mese-m eskete játékokat variáltak a vásznon. Ez a közéleti érdeklődés, politikai indíttatás kissé alábbha- gyott, de azért néhányan változatla- nul nagy horderejű összefüggések vizsgálatára vállalkoztak dokum en- táris töltésű szociofilm jeikben (Orosz István: A h, Am erika!; Macskássy Kati: Ünnepeink: Kovásznál György
—Lisziák Elek: Riportré).
A filozofikus m editációk száma is m egcsappant a „felfutás” korszaká- hoz viszonyítva, bár azért ez a h a- gyomány sem zsugorodott össze tel- jesen. N éhányan most is szellemi portyára invitálják a m ozilátogató- k at csattanóra hegyezett, az esszék tartalm asságát és az epigram m ák szellemességét egyesítő látom ásaik- ban (Rófusz Ferenc: Gravitáció, Holtpont; Vajda Béla: A hegedű;
Cakó Ferenc: A d astra). M eghatvá- nyozódott az absztrakció szerepe.
Az animációs film ek készítői sű-
rűn m erítenek az irodalomból. A változatok szinte kim eríthetetlenek.
A Daliás idők rendezője Gémes József realista festm énytablóján a Toldit tám asztotta fel, Hor- váth Mária A z éjszaka csodáiban Weöres Sándor költői birodalm ának hangulatos képeit elevenítette meg;
elég sokan vállalkoztak a népm ese- kincs átültetésére. Reisenbüchler Sándor szórakoztató V erne-parafrá- zisa a Békéltető expedíció a Mars bolygóra. A hum or most nem patak- zott olyan ellenállhatatlanul, m int az emlékezetes Párbajban, az ö t perc gyilkosságban vagy a G usztáv-soro- zat egyes darabjaiban (apropó: a szé- riák fáradtabbak), a hallható időn- ként fölébe kerekedik a láthatónak, ami persze nem dicséret, bár tagadha- tatlan, hogy Varga Csaba rem ek paró- diában gyurm ázta meg a tegnap csil- lagait (Sztárparádé), és eredeti Zoltán Annam ária V adnyugat-kultuszt kari- kírozó szatírája is (Rhapsody in Blue Jeans).
Ami a képzőművészeti ihletést, a form akultúra minőségét illeti, sokféle virág virágzik. A M artyn (K ism ányoky Károly) megszületését maga a M ester is segítette, több film ben burjánzanak (néha túlbur- jánzanak) a folklórelem ek, de még W alt Disney követői is hódolhatnak m ár elég sok éve halott, és mégis élő kedvencük szelleme előtt.
1VT iről is volt szó az eszme- cseréken?
M utatóba m egem lítjük a legfonto- sabb cím szavakat. K iket „célozzanak m eg” az animációs film ek? A legki- sebbeket, a felnőtteket, netán m in- denkit a potenciális publikum ból?
(A diplom atikus válasz: is-is.) Felfe- dezhetjük-e Budapesten, Pécsett, Kecskem éten a m űhellyé szerveződés m egkülönböztető jegyeit? (Időnként.) Lehet-e m egrendelésre szárnyalni, netán m egújulni? (Lehet.) Igaz-e, hogy a m agyar anim áció eddigi tö r- ténete valam iféle sikersztori? (Véle- m ényünk: nem, de ha az volna, ak- kor sem m inősítené százszázalékos egyértelm űséggel a szándékot és az eredm ényt. Lásd a Daliás idők nega- tív kritikai és pozitív fesztiválfogad- tatását, gyér látogatottsági eredm é- nyeit és kirobbanó kecskem éti sike- rét.) Ugyanazok-e ebben a szférában az ábrázolás tűréshatárai (a tém ára, a szókim ondásra, a m egjelenítésre egyaránt gondolva), m int a játékfil- m ekben? (Nem; itt a demarkációs vonalak sokkal határozottabban ki- rajzolódnak.) Á tm enthető-e m inden változtatás nélkül a kis képernyőre kom ponált tv-film a nagy mozivá- szonra? (Nem.)
XT égkövetkeztetés: az első kecske-
’ m éti vizsga jól sikerült. Nem mindig verődtek tapsra a tenyerek a filmek bem utatásának végeztével, még egy-két úgynevezett lila vállalkozás is átb ú jt a léc alatt (ettől sem az igé- nyes önkontroll, sem az előzsűrizés nem véd meg), ám azt az értők és a laikusok egyaránt m egállapíthatták, hogy a m agyar anim áció rangja vál- tozatlan. Rófuszék a nemzetközi él- vonalba tartoznak (am it az Oscar- díj, a sok külföldi elismerés, a meg- rendelések tucatja stb. is bizonyít).
Több alkotásnak helye lesz nemcsak a magyar, hanem feltehetően az egyetemes film történetben is.
Veress József
Zománcművészeti alkotótelep Kecskeméten
H étfőn megnyílt K ecskem éten a 11. nemzetközi zománoművészeti a l- kotótelep, am elynek hathetes m un- kájában az idén felváltva negyvenen vesznek részt. Érkeztek vendégm ű- vészek Csehszlovákiából, Lengyelor- szágból, az NDK-tból, Svédországból és a Szovjetunióból. Az 1975-ben m egnyitott telepnek a Kecskeméti G épipari és A utom atizálási M űsza- ki Főiskola adott otthont, ahol a zo- m ánc kiégetéséhez m egvannak a fel- tételek. Az alapítók eredeti célja, hogy az itt dolgozó művészek kísér-
letezzék ki, m iként alkalm azható a tűzzománc az iparban is'; em ellett bőséges lehetőséget kapnak művészi alkotások készítésére is.
Az idei esemény célja az első tíz óv tapasztalatainak átadása, s to- vábbi kísérletezés az anyagokkal és a technikákkal. A telep művészeti vezetője Kátai M ihály M unkácsy- díjas festőm űvész, ak i eddig m inden nyáron több hetet töltött a kecske- méti műhelyben. Az idei m unka be- fejeztével hagyom ányosan kiállítást is rendeznek az elkészült művekből.
A H erm án Ottó születésének 150. év- fordulója alkalm ából em lékülést rendez a M agyar N éprajzi T ársa- ság, a Miskolci A kadém iai Bizott- ság, a Miskolci Városszépítő Egye- sület, valam int a H erm án Ottó M ú- zeum június 26-án Miskolcon, az A kadém iai Bizottság székházában.
O Á rm in Thalheim orgona- és csem - balóm űvész koncertjét június 28- án, pénteken hallhatja a közönség a M átyás-tem plom ban.
O Országos érem biennálét rendez- nek június 29. és szeptem ber 22.
között Sopronban, az Orsolya téri Lábasházban.
■ „Prodrom us” (Előfutár) címmel fiatal kutatók irodalom történeti tanulm ányai jelentek meg T árnái A ndor professzor, az ELTE régi m agyar irodalom történeti tanszéke vezetőjének 60. születésnapja a l- kalmából. A kötetet Kovács Sándor Iván szerkesztette, kiadta a Magyar Iparm űvészeti Főiskola Tipográ- fiai és Könyvtervező Stúdiója.
A A Dél-Balatoni K épzőm űvészek K ollektív Tárlata szom baton n yí- lik meg, és július 28-ig látogatható Balatonlellén, a Tóparti Galériá-
□ A tsuko T erm a japán hegedűm ű- ban.
vésznő és Jandó Jenő közös szo- nátaestjén Kodály, Telemann, Brahms és C. Franck egy-egy m ű - vét hallgathatják a zenekedvelők szerda este 8 órakor a Zenélő Ud- varban.
• Haynal K ornél festőm űvész kiál- lítását csütörtökön 17 órakor nyitja meg Simonffy A ndrás író. A tárlat július 20-ig tekinthető meg a M ű- csarnok Dorottya utcai kiállítóter- mében.
K Ö N Y V S Z E M L E
A közelm últban rendezvények, kiállítások, cikkek em lékeztettek a r- ra, hogy negyven esztendővel ez- előtt, 1945 tavaszán nyitotta meg kapuit
A M ŰVÉSZ SZÍN H Á Z
— a fiatal V árkonyi Zoltán vezeté- sével négy és fél évadot, harm inc- két (a Kis K am arát is szám ítva h ar- mincöt) bem utatót m egért társulat.
A M úzsák K özm űvelődési Kiadó igen színvonalas Szkénetéka soro- zata szám ára Szántó Judit gyűjtötte össze a színház létrejöttének és m ű- ködésének dokum entum ait. Biztos szaktudással és dicséretes bőkezű- séggel válogatta az aktákat, arra is ügyelve, hogy a fotók, rajzok, gép- iratok, jegyzékek hangulatukkal megidézzék, am i a hajdani színház- üzem m indennapjaiból és ünnepei- ből megidézhető. Bökverssel poentí- rozott karikatúra, „az év legédesebb börtönvicce” (Két fegyencnő beszél- get M árianosztrán: — A rzén? — Naná, levendula ...), a vigalmi adó- ra vonatkozó levél, 1949 jan u árjára d atált igazolás (V árkonyi, Zoltán színigazgató fizetése havi 2000,—
azaz kettőezer forint) is helyet ka- pott a kötetben, a törzsanyagot ki- tevő kritikák, valam int a Mészáros Tamás és Osgyáni Csaba értő köz- rem űködésével készült, visszatekintő interjúk m ellett. Van ebben az öt- száz lapban nem kevés olyan szöveg, am elynek soha senki nem fogja hasz- nát venni, mégsem fölösleges ben- ne semmi. Ez a könyvvé rendezett iratköteg, ez a lelkesültségtől, indu- latoktól, dühöktől átitato tt aktacso- mó csak így varázsolhatja elevenné a gyors tem pójú kort, a negyvenes évek második felét, am ikor — ezt hangsúlyozza Székely György beve- zetője is — „háborús összeomlás, rom ba dőlt ország, szétzilált társa- dalom, iszonyú sodrású pénzrom lás”, m ajd pedig lázas újjáépítés volt a h áttere egy kom m unista m űvész tő- kés m agánvállalkozásának. Szántó Ju d it színháztörténetet írt a szer- kesztői m unkával, de nem csupán egy legendáktól övezett színházi m űhely igazabb arcát tárja az utó- kor elé, hanem m integy aktualizál- ja is: a m ára vonatkoztatja a teg- napot. Ha forrásm egjelölés nélkül olvasnánk a Levelesláda egyetlen bekezdését, a „Nincsenek új drám a- íróink, nincs új m agyar d arab ?”
kérdése alá 1946 helyett 1985-öt is képzelhetnénk.
Az összeállítás első, nagyobb — az interjúk előtti — részét a fürdő- ruhában fejelőbajnokságot vívó V ár- konyi Zoltán és Zách János fényké- pe zárja. A szemközti oldalon csak egyetlen m ondat áll: „1949. június 29-én a Művész Színházat megszün- tették, társu latát feloszlatták, tagjait különböző színházakhoz helyezték.”
Az alapítás em lékét tagnévsor, hi- vatalos levél, jelm ezként szolgáló né- m et egyenruhák kölcsönzésére irá-
nyuló kérelem és egyéb dokum en- tum őrzi a könyvben. V ajon a fel- oszlatásról nem m aradt hivatalos papír? Vajon nem lett volna tanul- ságos legalább példaszerűen tu d at- ni, kinek m erre vezetett — föl vagy le — kényszerű ú tja?
Thurzó Gábor dram aturg egyik, 1947. m árciusi jelentésében a lekötött darabok közt szerepel Ö rkény István három felvonásos életképe (egyéb- ként, m int az a kötetben m ásutt ol- vasható, az író akkoriban nem na- gyon érdeklődött a színház iránt, egyedül épp az Arzén és levendula előadásáról van jó szava). Mi lehe- tett ez a Visszavonulás (esetleg a Voronyezs címen ism eretes drám a?)
— nem tudom, s ézt az apróságot nem is tudtam meg Földes Anna
Ö RKÉN Y -SZÍN H Á Z
című könyvéből (Szépirodalm i K i- adó), a drám aíró Örkény Istvánról tudni érdemes dolgok garm adáját viszont annál inkább. B ár a szerző a két nagy fejezetben csupán tan u l- m ányokat és interjú k at ígér, szinte a m onográfia érvényével h at m ind- az, am i a részletekből kikerekedik.
A közismert, jelentős m űvek — a Tóték, a M acskajáték és a többiek
— m ellett az elfeledett, sőt m egta- gadott darabok sem m aradnak em- lítetlenül, az In m em óriám ö . I.
m ontázsára is kiterjed a figyelem, s itt olvasható a legalaposabb áttek in - tés a m űvek világszínházi fogadta- tásáról. Földes A nna a ruganyos szellemű, nyitott lelkületű, gyakor- lott szakem ber biztonságával és ér- zékével maga is az „örkény-gram - m atika” alapjának tekintett kérdő m ondatokban gondolkodik. Ez a m indenben kételkedő — és m inden- nek utánajáró — módszer teszi lehe- tővé, hogy világosan érvelve foglal- ja össze az örkény-színházról szer- zett évtizedes tudását, tapasztalatait és benyom ásait, ötvözve a cikkek, tanulm ányok leglényegesebb m egál- lapításaival. Földes A nna úgy hang- súlyozza a filológiai m unka rangját, m éltóságát, hogy érződik: örömét is leli a kötelező szakszerűség fe- gyelmében, izgatják az apró tények is. De azért megem lítem : több név- és évszám vétés m aradt m unkájá- ban — az egyik fénykép aláírása 1979 helyett 1981-re helyezi az író halálának időpontját is —, a hiv at- kozások pedig következetlenek.
„Ö rkénynek nincs dram aturgiája, Ö rkénynek dram aturgiái vannak” — hangsúlyozza Földes Anna, s az ol- vasó, a kutató öröm ére neki sincs prekoncipiált elm élete a darabokról.
M indegyikhez m ásként közelít, aho- gyan a mű megengedi vagy megkí- vánja. Mégis egységes gondolatrend- szer uralja a könyvet.
Ö rkény István kisgyerekkorban vi- selt cipőcskéje m a Szabó M agda pol- cán őrzi az első tipegő lépéseket:
ajándék. Ezt persze m ár nem az ö r- kény-könyvből, hanem Földes A nna
ugyancsak m ost napvilágot látott B e- szélgetni jó című interjúkötetéből tudjuk meg (Kozm osz Kiadó). A T i- tokfejtő séták a szépség körül, Csak a m egélt kultúra érték és A hazata- lálás stációi beszédes cikluscímek.
Em lítetlenül hagyva m ost m indazo- kat — nagy neveket bár, Illyés Gyu- lától Borsos M iklóson át Cserépfalvi Im réig —, akiket m unkájuk, m ester- ségük, hivatásuk nem elsődlegesen a színházhoz köt, csak arra hívjuk föl a figyelmet, hogy a színház- és szí- nészettörténet búvárai szám ára érté- kes — s egyben színes — adalékok rejlenek a könyvben. Itt aztán ki- váltképp a kérdezni tudás a legvon- zóbb erény: az az egyszerre dinam i- kus és tartózkodó m agatartás, am ely- lyel Földes A nna előhívja a vallo- m ásokat (pedig nem is mindegyik
„alanya” hajlandó könnyen kötélnek állni, vagy csak bizonyos fokig táru l- kozik ki). A világ rengeteg dolga vá- lik a közös m editációk tárgyává (még a M űvész Színház is — Darvas Iván emlékezésében). Nemcsak az ifjúság- nak tanulságos élet és művészet, o tt- hon és műhely, hűség és változás lé- tének, esélyének, parancsának latol- gatása. 1946. augusztus 19-én délelőtt fiatal színész állított be Várkonyi Zoltánhoz, a Paulay Ede utcába. A huszonnégy éves
PÉCSI SÁ N D O R
volt az önbizalom m al teli ifjú, aki a Művész Színház tagja akart lenni — s hogy a nagy tekintélyű vizsgázta- tók, Várkonyi, Apáthi, Fábri végig- nézték produkcióját, am int egy k u r- ta ceruzát forgatva vagy cigaretta- csutkaként szája sarkában lógatva öregem bert, Ficsúrt játszott, m ajd a ceruzaszipkával a B árót is az Éjjeli menedékhelyből — egy csapásra tag is lett valóban. Cserje Zsuzsa meséli el a tö rténetet a M úzsák Közműve- lődési K iadónál m egjelent könyvecs- kéjében. M inél több színházm onog- ráfiát (s ne csak a megszűntékről, hanem a m űködők históriájának ko- rábbi szakaszairól is), m inél több színészéletrajzot, pályaképet! — üzenhetjük a kiadónak, eddigi sike- res erőfeszítéseit nyugtázva. Cserje Zsuzsa szeretettel, érzékletesen, hoz- záértéssel portretíroz. Nagyjából kö- veti az időrendet, de ügyesen cso- portosítja is a szerepeket, a Pécsi- figura alaptípusait bem utatva. Nem m arad adós az érdekes epizódokkal (m int a nyaraló Pécsi Sándor sza- badtéri vendégjátéka egy olasz tá r- sulatban), jól kapja el a leginkább jellemző szavakat és em lékezéseket (így Ádám O ttóét a halála előtt h u - szonnégy órával harsány, jókedvű, s épp egy hölgyet ölelgető Pécsiről). A kritikákból fölösen citál: még b át- rabban bízhatta volna m agát a saját színházi élményeire.
Várkonyi, Örkény, Pécsi nincs m ár közöttünk — pedig micsoda Cserm- lényi V iktor lehetne a színész Ö r- kény M acskajátékának V árkonyi ren-
dezte előadásában.
i Parancsra tettem
„Száz év alatt m egtanultuk, hogy egyetlen bűnös parancs teljesítése m indig ördögien halmozza a többi bűnös parancsot, és hogy nem le- het olyan helyzet, am ikor az er- kölcs és jog helyét át szabad adni akár a tehetetlen megbocsátásnak, ak ár a vak bosszúállásnak. Talán ezért érezzük most is időszerűnek ezt a m űvet.” A Parancsra tettem című televíziós játék dram aturgi előzetesében olvasom a fenti soro- kat. A gondosan megcsinált, m ajd- nem végig izgalm as tévéjátékkal ugyanis egyetlen bajom van: nem érzem igazán időszerűnek. Nem a tém áját, term észetesen, hanem a darabot, a tém a feldolgozási mód- ját, a szerző egész szemléletét.
A mű ugyanis nem egészen arról szól, am it az idézett m ondatok sej- tetnék. Saul L evittn ek a m últ szá- zadi am erikai történelem ből vett példázata valóban a nürnbergi pe- rek parafrázisa' kíván lenni, s va- lóban azzal a dilem m ával is küzd, hogy felelősségre vonható-e az, aki csakis parancsokat h ajto tt végre. A szerzőnek bizonyára azért is van szüksége a darabot ihlető tárgynál nyolcvan évvel korábbi esem ények- re, hogy objektívebben, az eleven politikai szenvedélyektől kevésbé befolyásolva vizsgálhassa e kérdést.
Csakhogy a tárgyalóterem d ram a- turgiája egy m ásik kérdést is bele- visz a műbe, s ez az alapkérdésnél hangosabban szól. Az erkölcsi és a jogi felelősség viszonyának kérdé- séről van szó. A tárgyalóterem ben m ár nem a táborparancsnok fele- lőssége az igazi problém a, az m ind- össze ügyesen végigvitt, krim iizgal- mú szál. Itt a tényleges kérdés az igazságszolgáltatás felelősségéé. A drám a az ügyészé, aki a háború
utáni új rend tisztasága érdekében erkölcsi ítéletre törekszik.
A darab azonban nem hagy k ét- séget e per „koncepciós” jellege fe- lől sem, többször is hangsúlyozzák, hogy az ítélet csakis egyféle lehet.
Az ügyész tehát, am ikor a bíró fi- gyelmeztetései ellenére is vállalja, hogy a tárgyi bizonyítás helyett az erkölcsi érvelés ú tjá t választja, lé- nyegében eleget tesz a koncepció- nak, ha kerülő úton is, de az előre elkészített ítélet m eghozatalát se-
gíti elő. Az erkölcsi és a jogi fele- lősség azonosítása teh át objektív eredm ényében egy előítéleten alapu- ló bosszúvágy kielégüléséhez, illetve egy többszörösen sebesült, rokkant em ber kivégzéséhez vezet, akiről ráadásul inkább az derül ki, hogy sem m it sem követett el. 1
A maga idejében nyilván ez az erősen publicisztikus m odelldrám a is hozzájárult azoknak a dilem m áknak a végiggondolásához, am elyeket a második világháború alatt elköve- tett háborús és egyéb büntették, va- lam int erkölcsi és jogi következm é- nyeik jelentettek. H ozzájárulhatott annak a következtetésnek a levoná- sához is, hogy nem tehetünk egyen- lőségjelet az erkölcsi és a jogi fe- lelősség közé. A dott esetben a tá - borparancsnok kétségkívül erkölcsi- leg felelős azért, m ert nem volt ere- je m egtagadni a szolgálatot, nem volt ereje a szökéshez, az átállás- hoz. Ha azonban ez büntetőjogi fe- lelősségre vonásához is elegendő alap
volna, akkor igen nehéz lenne meg- vonni az ilyen felelősségre vonások határát. A történelem néhányszor be is bizonyította, milyen képlékennyé válik a jogrend, ha nem tetteket, ha- nem érzületéket, állásfoglalásokat kíván m érlegre tenni.
Mai szemmel nézve, Saul Levitt ifjú ügyésze teh át egy álproblém ába kergeti bele m agát, am ikor a pert az erkölcsi és a jogi megítélés nyil- vánvaló kettősségén felül szeretné emelni. Ennek azonban nem az a legkellem etlenebb következménye, hogy a néző, aki végig érzékeli en- nek az igyekezetnek a m esterkélt és jogosulatlan voltát, végig idegeske- déssel szem léli az ügyész vívódásait, nem tudja m agát beleélni a drám á- jába, hanem az, hogy rokonszenve m indinkább a szerencsétlennek és nem bűnösnek m utatott vádlott és főképp az okosnak, sőt bölcsnek áb- rázolt védője felé fordul.
Saul L evitt d arab ját azonban aligha az a régi, jól bevált dram a- turgiai trü k k ihlette, am inek lénye- ge, hogy a darab során kibogoznak valam ilyen álproblém át. Inkább b i- zonyos polgári liberális naivitás ér- zékelhető abban, ahogyan az egész kérdéskört kezeli, s főképp ahogyan ifjú ügyészét m egalkotja. Olyan il- lúziók az erkölcsi elvek alapján be- rendezhető és m űködtethető világ- ról, am elyekre ugyancsak jócskán rácáfoltak a mű születése óta eltelt évtizedek.
H ajdufy M iklós gondos m unká- val állította a darabot Gulyás Buda korrekten dolgozó kam erái elé. A rendezés m ár a szereposztással is ér- zékeltetni próbálja a mű mai akusz- tikáját. Andorai Péter m egtört vád- lottja m ár m agára m érte az erkölcsi büntetést, s ezért valóban ártatlanul állhat a bíróság előtt, K ern András sem az ördög m inden hájjal meg- k e n t ügyvédjét alakítja, hanem a
jogi igazsága tudatában m éltóság- gal, de rem énytelenül küzdő férfit játszik. Szakácsi Sándor pedig való- ságos b ravúrral érzékelteti a tu laj- don fanatizm usától szenvedő ügyész figuráját. M indettől ugyan nem kel valóban mai életre a darab, de egy régi lecke színvonalas ism étlésének hat a televíziós produkció.
Zappe László t
