210 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
a szerző úgy definiálja, hogy az a termelő- tevékenység vagy az egész gazdasági tevé—
kenység
— forrásai és gazdasági eredménye. illetve
— folyó ráfordításai és gazdasági eredménye
közötti egyenes vagy fordított arány formá- jában fejezhető ki.
A cikk további részében a szerző meg- vizsgálja a hatékonysági szinvonal mutatóit.
Először a gazdasági eredmény és a forró- sok összehasonlítása útján felépülő mutatók-
kal foglalkozik.
A vállalat termelőtevékenysége hatékony- sági mutatójául szolgálhat a nettó termelé—
si értéknek az állományi létszámhoz viszo—
nyított aránya. Ez a mutató kapcsolatot te—
remt az egyes vállalatok termelőtevékenysé- gének hatékonysága és a népgazdasági szintű hatékonyság között (amely az anyagi termelés szférájában foglalkoztatottak állo- mányi létszámához viszonyított nemzeti jöve—
delemmel fejezhető ki). A nettó termelési ér- ték, mint ismeretes, nem tartalmaz halmozó- dást, ezért könnyű áttérni az egyes vállalat szintjéről a vállalatok bármely aggregátumá- nak szintjére, A nettó termelési értéket elsőd- legesen vállalati termelő árakon, azaz for- galmi adó nélkül számítják ki, hogy ne nö—
veljék meg azon iparágak arányát. amelyek- nek a termelése forgalmi adó alá esik. Az egész ipar nettó termelési értékét azonban forgalmi adóval együtt is kiszámítják, hogy az ipari termelés hatékonyságától el lehes—
sen jutni a népgazdasági hatékonysághoz.
A hatékonysági színvonal vizsgált mutató—
ja a termelés eredményének (a nettó termelé—
si értéknek) csak a munkaerőforrásokhoz vi- szonyított arányát fejezi ki. Bár a szerző -—
mint már korábban megjegyeztük —— helyte—
lennek tartja a munkaerő— és az anyagi for—
rások összegezését, azt elismeri. hogy ha a hatékonyság vizsgálatánál kizárólag a telje- sítmény—színvonal (az állományi létszám egy főjére jutó nettó termelési érték) elemzésére szorítkozunk, a kapott eredmény esetleg nem tájékoztat helyesen. Azonos hatékonysági színvonalat elérhetünk ugyanis az eszközér—
ték és az állományi létszám igen nagy ará-
nya és az eszközmegtérülés alacsony szinvo- nala mellett is. E mutatók önálló alkalmazá—
sát azonban nem tartja célszerűnek.
A vállalat egész gazdasági tevékenysége hatékonyságának vizsgálatára a nyereség- nek az álló- és forgóeszközökhöz viszonyi- tott aránya használható fel, amely a válla—
lati, rentabilitási színvonalat mutatja. Emel- lett a nyereséget az átlagos állományi lét- számmal is össze lehet hasonlítani.
A termelőtevékenység gazdasági hatékony- ságának a folyó ráfordításokból kiinduló meghatározására legmegfelelőbbnek a szerző az Adamov által javasolt és a gyakorlatban elfogadott egy rubel késztermele'si értékre jutó ráfordítások mutatóját tekinti. Adamov a halmozott számbavétel kiküszöbölését java—
solja a késztermelési értékből az ún. ,,vég- ső termelési érték" alkalmazása révén. A szerző véleménye szerint azonban a hatékony—
sági mutató kiszámításánál erre nincs szük—
ség, mivel a ráfordítások ugyanolyan mérté—
kű halmozódást tartalmaznak, mint a kész- termelési érték.
Összefoglalva G. Baklanov álláspontját:
a vállalati források hatékonyságának értéke- léséhez komplex mutatóként felhasználható az állományi létszám egy főjére jutó nettó termelési érték (a termelő tevékenységre vo- natkozóan) és a vállalat rentabilitási színvo—
nala (az egész gazdasági tevékenységre vo—
natkozóan). A folyó ráfordítások hatékony- ságát az egy rubel késztermelési értékre ju—
tó költségek mutatójával lehet kifejezni.
Magától értetődik. hogy ezen mutatók bár- melyikét befolyásolja a különböző rentabilitásí színvonalú. a vállalat szempontjából előnyös vagy előnytelen termékek értékesítési ará—
nya. Ezért állandóan figyelemmel kell kí- sérni a termékösszetétel-változások hatékony—
ságra gyakorolt hatását, Ugyancsak állandó tanulmányozást követelnek a hatékonyság emelésének egyéb útjai: az anyag- és mun- kaigényesség csökkentése, a termékek minő- ségének emelése. az állóeszközök, ezen be—
lül elsősorban a termelő berendezések ki- használásának fokozása.
(Ism.: Szabó H. Márta)
KULKERESKEDELMI STATISZTIKA
SIRAEEV. N.:
A KÚLKERESKEDELEM ELEMZÉSÉNEK KERDÉSE!
(K voproszű analiza vnesnej torgovli.) —— Veszt—
ník Sztatisztikí. 1974. 2_ sz. 23—28. p.
A KGST-tagországok nagy figyelmet fordi- tottak a külgazdasági kapcsolatok kérdései- re az 1971—1975, évekre szóló ötéves nép—
gazdasági fejlesztési terveikben. A KGST—tag-
országok népgazdaságuk fejlesztésének új szakaszába léptek. s a fejlesztés új szakaszá- nak jellemzője. hogy az országok gazdasági tevékenységük mind szélesebb körét kívánják bekapcsolni az integrációs folyamatba.
1972—ben 68 milliárd rubellel nőtt a KGST- tagországok külkereskedelmi forgalma. A külkereskedelemnek a népgazdaságban el- foglalt helye és szerepe elemzéséhez tradi—
STATlSZTlKAl IRODALMl FlGYELÖ 211
cionálisan az egy lakosra jutó külkereske- delmi forgalom volumene. a külkereskede- lem, valamint a nemzeti jövedelem, a társa—
dalmi termék, az ipari termelés növekedési üteme közötti kapcsolat, az export és az im—
port aránya az egyes termékek termelésében, illetve fogyasztásában (naturális mértékegy—
ségekben) stb. mutatókat alkalmazzák.
A külgazdasági kapcsolatok hatását vizs—
gólva az utóbbi tiz évben számos. egymást kölcsönösen kiegészítő irányban folynak ku- tatások. A kutatások során a módszerek tö- kéletesítése mellett új mutatók jönnek létre.
amelyek segítségével mérni lehet a külkeres- kedelem hatását a népgazdaságra vagy az országnak a nemzetközi munkamegosztásban
levő részvétele fokát.
A népgazdaság és a külkereskedelem köl- csönös kapcsolatára irányuló kutatások egyik iránya a népgazdasági mérlegek, s ezen be—
lül is az anyagmérlegek, valamint az ágo—
zati kapcsolatok mérlegének szélesebb körű felhasználása. A mérlegek alapján számított mutatók közül a legfontosabbak: az export és az import aránya a társadalmi termék—
ben. a végső társadalmi termékben, a nem- zeti jövedelemben stb.
A mérlegek elemzése alapján kapott ada—
tokat nemcsak a külkereskedelemnek a nép- gazdaság fejlődésére gyakorolt hatása jellemzésére használják fel, hanem a szoci—
alista országok népgazdasága struktúrájá- nak összehasonlitására, a külgazdasági kap—
csolatoktól való viszonylagos függés megha- tározására is.
A KGST-tagországok egységes módszer alapján számítják ki a külkereskedelmi for- galmat. E módszer szerint a külkereskedelmi forgalom volumenét a belföldi árakon szá- mított import értéke és az ugyanezeken az árakon számított export értéke közötti kü—
lönbség adja. Az import értéke azzal az ősz- szeggel egyenlítődik ki, amelyet a külkeres- kedelmi vállalatok a hazai termelőktől kap—
nak. Az export értéke azzal az összeggel egyenlítődik ki, amelyet a külkereskedelmi vállalatok a hazai termelőknek kifizetnek. A külkereskedelmi forgalomnak ily módon tör- ténő meghatározása akkor lehetséges, ha az exportot és az importot azonos nemzetközi fizetési eszközben mérték. Ha a tényleges valutakurzuson nemzeti valutára átszámított import volumene meghaladja az exportét, ak- kor az export és az import közötti különb- ség -— belső árakon számítva -— csökkenti a külkereskedelmi egyenleget. Az egyenleget a tényleges valutakulcsok alapján belső valu- tára átszámított export és import különbsé- geként számítják ki,
A külkereskedelmi forgalom értékét (T) a következő formula adja:
T : (lb—la) —l— (Ea—Eb) : (lb— Eb) _i- Sa
ahol:
lb — a belső árakon számított import ér—
téke.
la —— a tényleges valutakulcsok alapján nemzeti valutában kifejezett import értéke.
Ea— a tényleges valutakulcsok alapján nemzeti valutában kifejezett export értéke,
Eb- a belső árakon számitott export ér-
téke,
Sa— a külkereskedelmi forgalom egyenle- ge: a tényleges valutakulcsok alapján nem—
zeti valutára átszámított export és import kö- zötti különbség.
A gyakorlatban nagy érdeklődés kíséri a külkereskedelmi forgalom tiszta eredményei- nek mint a nemzeti jövedelem egyik forrá—
sának kiszámítását. Például 1968-ban a ma- gyar Központi Statisztikai Hivatal számítá- sai szerint a külkereskedelemből származó tiszta jövedelem az ország nemzeti jövedel- mében 10.496 millió forintot tett ki, a meg- termelt nemzeti jövedelem 4.7 százalékát.
A külkereskedelmi forgalom tiszta eredmé- nyének meghatározását többféleképpen kö- zelítik. V. Szavin szovjet közgazdász például a következő módszert ajánlja a külkereske—
delmi forgalom tiszta eredményének megha- tározására:
CR : CPE %— (SI 4— VRa -— SE) 4— REu ahol:
CPE—az exportra termelés szférájában és a külkereskedelemben létrehozott tiszta ter—
melés.
SI — a népgazdaság import értéke. az im- portált termékek leszállítási árai alapján szá- mítva,
VR — (: valutatartalékok adott évben,
a — a belső árakra történő átváltási va—
lutakulcs,
SE —— az export értéke termelői árakon, be—
leértve a határig történő szállításnál felme- rült költségeket,
RE — a reexport ügyletek egyenlege.
növekedése az
R. Bozsik és B. Voicehovszki lengyel köz—
gazdászok szerint a külkereskedelmi forga- lomból származó jövedelem teljes összege mint az adott évben importált termékek ter- melési költsége — ,,zárt" gazdasági feltéte- lek mellett — és az exportált termékek ter- melési költsége — ,,nyitott" gazdasági fel- tételek mellett —- között különbség jelentke- zik:
50 : [nose-*) — V(Di.E1)] —j—
4-[(K1-E*)—(Ke -Ee)].
212 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
50: [(V(D"' -Es) — (Ke —Ee)1 % -l— [(Kl-El) —V(D'-E')].
ahol:
5" -— a külkereskedelmi forgalomból szár- mazó jövedelem,
V — a valutakulcs,
De —— az exporttermékek átlagos világpiaci
? -— az export volumene,
D1 — az importtermékek átlagos világpiaci ára.
E1 — az import volumene,
K1 — az importtermékek átlagos belföl—
Ka -— az export termékek átlagos belföldi ára.
E módszer —— a szerző véleménye szerint ——
a gyakorlatban aligha használható, mivel ahhoz, hogy a hazai és külföldi termelési költségek összehasonlíthatók legyenek, szük- séges, hogy valamennyi importált termékre hazai reprezentánsokat találjanak, ami a gyakorlatban szinte megvalósithatatlan.
A külgazdasági kapcsolatok hatásának vizsgálatára irányuló kutatások különböző módszereket alkalmaznak, egymástól eltérő aspektusokból indulnak ki. Ezek a módsze- rek természetesen különböző eredményekhez vezetnek, a módszer pontosságátől függően.
(Ism.: Farkas Gizella)
KULFÓLDI FOLYÓIRATSZEMLE
Beam!!!
GW!
A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA MELLETT MÚKÓDÖ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL
FOLYÓIRATA 1974. ÉVI 9. SZÁM
Tesz/juk. I.: Az iparvállalatok jövedelmezőségi mu- tatói elemzésének néhány kérdése.
Traian, A. — Mart'ianav, A.: A jövedelmezőségi szintre vonatkozó terv feszitettségi fokának meghatá—
rozása.
Udalov, M.: Tökéletesr'teni kell a termelés volumene és a munkatermelékenység mutatói kiszámításának módszereit a konfekcíóiparban.
Borhunov, N.: A kolhozok tiszta jövedelmének szá- rnitása.
Alekszandrov, E.: A statisztikai és heurisztikus mód—
szerek összefüggése a jelenségek tartalmának és lé- nyegének megismerésében.
Kasurin, V.: Az ipari termelés abszolút növekedé- sének tényezők szerinti bontása.
Tihanov, G.: A statisztikai feladatok programozási elvei az elektronikus számítógépeken.
A táv-adatfeldolgozás megszervezése. elsősorban az állami statisztika automatizált rendszerében.
Zsorzsikasvíli, G.: Az állami statisztika automati- zált rendszerének létrehozása a Grúz SZSZK-ban.
Az állattenyésztés jelenlegi gépesítettségének felül- vizsgálata során alkalmazott felvétel feldolgozása ,.Minszk 22" elektronikus számítógépeken.
Krülov, Sz.: Az ipari termelés koncentrációjának mutatói.
Kriukov, V.: A termelés specializációjának és konv centrációjának hatása a munkatermelékenységre a
gépi feldalgazásnál.
Ertüszbaev. E.: A forgalmi költségek normatíváinak modellezése a szövetkezeti kereskedelemben.
Micsník, G.: A lakossági szolgáltatások szintjét jelző mutatók kiszámítása.
A Bolgár Népköztársaság 30 éve.
A folyami. csővezetékes. közúti és légi tömeg—
szállításra vonatkozó munka fő adatai.
A munkások és alkalmazottak száma, a béralap, a ledolgozott munkaidő és a munkahét átlagos tény—
leges hossza iparágak szerinti bontásban.
1974. ÉVI 10. SZÁM
Sztarovszkíi, P.: Az újonnan üzembe helyezett ter- melési kapacitások meghonosodásának statisztikai vizsgálata.
Gaevszkaia, V.: A gépkezelő-munkaerő kihaszná- lása a kolhazokban és a szovhazokban.
Denisziuk, N.: A mezőgazdasági állóeszközök ha' tékonyságát összehasonlító elemzések sajátosságai.
Kazanszkaja. E.: Környezeti statisztika.
Szisz'kov, V.: A variációs és korrelációs együttha- tók összekapcsolásának szabályai.
Druzsinín, N.: A. A. Csuprov szerepe a statisztikai tudomány fejlődésében.
Vasz'kin, V. —- Vihliaev, A.: Az 1974. évi szovhoz—
és kolhozbeszámolók.
Holomova, E.: A számítógépek kiválasztásának gépi algoritmusa.
Karavanov. B.: Az ESZR-gépek assembler nyelvé—
nek ugró utasításai.
'Dvimük, V.: A termelés jövedelmezőségének elem- zese.
Zadorozsnüi, V.: A szerkezeti változások összevont értékelése.
Flenov, Sz.: Pontosítani kell az önköltség összeté- telének meghatározását.
A Német Demokratikus Köztársaság 25 éve.
A mezőgazdasági növények vetésterülete, nagyüzemi betakarítása, terméshozama a Szovjetunióban.
Az állatállomány és az állati termékek termelése a Szovjetunióban.
A munkások és alkalmazottak átlagos létszáma és munkabére a szovjet népgazdaságban.
Wiadomos'ci
statystyczne
A LENGYEL STATISZTIKAI FÖHIVATAI.
FOLYÓIRATA
1974. ÉVI 8. SZÁM
Antoník, K..- Input-output tábla szervezeti és ágazati keresztmetszetben.
Cwil, E.: Párizs és Varsó fogyasztói árai összeha- sonlitásának néhány eredménye.
