Paige, Deborah – Bombach, Gottfried: Anglia és az Amerikai Egyesült Államok termelésének és termelékenységének összehasonlítása

442

kelése folyó-, tehát tényleges áron törté—

nik, ami biztosítja a lakosság anyagi jó- léte színvonalának és növekedési ütemé—

nek a társadalmi szükségletek kielégítése

mértékének helyes megállapítását. Mivel

azonban az egyes termékek ára a külön—

böző időkben különbözőképpen változik,a termelés és a nemzeti jövedelem dinami—

kájának meghatározásához ún. változat—

lan árakat használnak.

A Szovjetunió Tervhivatala és a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal a nemzeti jöve- delmet az említett termelési módszerrel

számítja. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti

jövedelmet az anyagi termelési ágak

nettó termelésének összegeként határoz—

zák meg. A nettó termelést pedig a teljes termelés és az előállításával kapcsolatos

anyagjellegű ráfordítások különbsége ad—

ja. Szerző ismerteti, hogyan határozzák

meg az egyes népgazdasági ágak teljes

(bruttó) termelését és ezen keresztül az ott keletkezett nemzeti jövedelem nagy- ságát, továbbá leírja a fenti módszer elő- nyeit a megoszlási módszerrel szemben.

A termelési módszer alkalmazásával

pontosabban meghatározható a nemzeti

jövedelem ágazati struktúrája, az élő— és

holtmunka elemeinek összetétele stb.

mind a népgazdaság egészére, mind az egyes termelő ágazatokra és a szocialista szektorra vonatkozóan. Ezek segítségével elemezni lehet a termelés és termékelosz— ,

tás egész bonyolult folyamatát, valamint a termelő ágazatok közötti kapcsolatokat.

A pénzügyi szervek a tervmunkák so—

rán a megoszlási módszert részesítik

előnyben, ugyanis az állami költségvetés feladata a nemzeti jövedelem elosztása és

újraelosztása. Az alapvető probléma itt az elsődleges jövedelmek helyes meghatá—

rozása. A Szovjetunióban — írja a szerző

—— mind az irodalomban, mind a gyakor—

S'I'ATISZTIKAI IRODALm FIGYELÓ

latban az elsődleges és másodlagos jöve——

delmek konkrét elhatárolása vita tárgyát.

alkotja. A marxista közgazdaságtudo—v V mány pontos elvi útmutatást ad a kérdés eldöntéséhez. Elsődleges jövedelmen azok-—

nak a jövedelmeknek az összességét kell

érteni, melyek az anyagi termelés szférá—

jában jöttek létre. A Szovjetunióban fenn——

álló feltételek között tehát a termelő szférában foglalkoztatott lakosság jöve—

delmét, továbbá az állam, az állami válla—

latok, a kolhozok és szövetkezeti vállala—

tok elsődleges jövedelmeit. A lakosság el—

sődleges jövedelmei közé sorolják: a) az anyagi termelési ágakban kifizetett mun——

kabéreket és munkabér jellegű jövedelw meket (prémium stb.); b) a kolhoztagok;

pénzbeni jövedelmeit és természetbeni.

juttatásait; c) a kolhoztagok, a munkások és alkalmazottak háztáji (kisegítő) gazda- ságból származó jövedelmét; d) a lakos—

ság halászatból és vadon nőtt növények gyűjtéséből származó jövedelmét. Az ál—

lam és az állami vállalatok elsődleges jö-

vedelmei közé tartoznak: a) az állami vál-—

lalatok nyeresége, ezen belül a Szovjet-—

unió állami költségvetése számára eszkö- zölt nyereségbefizetések; b) a forgalmi adó; c) a társadalombiztosítási befizeté- sek; d) az erdőkből származó jövedelem;

e) a hitelek után elszámolt kamatok stb.

A kolhozok és szövetkezetek elsődleges

jövedelmeit alkotják: a kolhozok mező——

gazdasági tevékenységéből származó—

nettó jövedelme, a kolhozok iparvállala—

tainak jövedelmei és egyéb jövedelmek,

továbbá a nyereség, forgalmi adó és a szövetkezetek kölcsönös biztosító pénz-—

tárába eszközölt befizetések.

A cikk végül a köztársaságok nemzeti jövedelmének meghatározásával és elosz—

tásával kapcsolatos kérdésekkel foglalko—

zik. (Ism.: Ujlaki Lászlóné)

IPARSTATISZTIKA. BERUHÁZÁSI STATISZTIKA

Paige, Deborah— Bombach, Gottfried:

Anglia és az Amerikai Egyesült Ál'amok

termelésének és termelékenységének

összehasonlítása

(A comparison of national output and pro—

ductivity of the United Kingdom and the Uni- ted States.) Paris, OEEC, 1959. 245 p.

Az angol és amerikai gazdaság termelé- sének és termelékenységének ez az össze- hasonlítása az OEEC—nek és a Cam—

bridge—i Egyetem Alkalmazott Közgazdaf

ságtani Intézetének közös munkája. A közreadott anyag első része (mintegy fele) az eredmények ismertetését és értékelé—

sét, második része a forrásul szolgáló ada-

tokat és a módszertani megjegyzéseket tartalmazza.

A két ország bruttó nemzeti termelésé—

nek (GNP) összehasonlításáról a kutatók

négyféle eredményt közölnek; értékbení

mutatókon alapuló számításaikat ugyanis nemcsak kétféle árrendszerrel, hanem kétféle módszerrel is végezték.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

443

Az Amerikai Egyesült Államok

bruttó nemzeti termelésének indexet 1950-ben Anglia indexeinek százalékában

Összesen Egy lakasra.

Megnevezés angol ! m;;- 1. angol ! angin- árakkal

Ágazati módszer

szerint ... 535 452 178 151 ,,Kladási" módszer

szerint ... 613 478 204 159

Az ágazati módszer szerint az egyes ágazatok termeléséből indulnak ki, a

,,kiadási" módszernél pedig e termelés fel—

ílhasználási tételein haladnak végig. Mind—

két módszernél a bruttó nemzeti termelés

.azonos volumenét mérik össze, de külön—

böző oldalról közelítve; az eredmények (eltérése ezért nem tartalmi, hanem mód—

szerbeli okokra vezethető vissza.

Az összehasonlítás a termelés szín—

vonala mellett a termelés szerkezetét is 'elemezte. A két ország termelésének ága- zati szerkezetében sok hasonlóság, de né—

hány lényeges eltérés is van. Ez különö—

:sen akkor tűnik szembe, ha a szerkezeti

összehasonlítást azonos árszínvonalra át-

számítva végezzük; például a kitermelő

*ipar aránya Angliában és az Egyesült Államokban saját árakon számolva 11,

illetőleg 13 százalék, angol árakon viszont

122, illetőleg 11 százalék, amerikai árakon

13, illetőleg 6 százalék. Saját árakon vé—

gezve a számítást ugyanis, a termelés nagysága és az árszínvonal között mutat—

"kozó negatív korreláció a különbségek nagyobb részét eltakarja (különösen a termelési eszközök és az exportcikkek ter- melésénél, ahol viszonylag nagy a helyet-

tesítési lehetőség).

A foglalkoztatottság Angliában maga- sabb, mint az Egyesült Államokban (rész- ben a népesség más összetétele, részben a kisebb munkanélküliség miatt), ezért az

egy dolgozóra jutó termelés színvonalát

nézve az amerikai előny nagyobb, mint az .egy lakosra jutó termelést tekintve (a megfelelő index az előbbi 178 és 151 szá—

wzalékkal szemben 215 és 172 százalék).

Az 1954. és 1957. évre vonatkozó számí—

tások után a tanulmány az egyes nép—

gazdasági ágakat veszi közelebbi vizsgálat alá. Megállapítja, hogy a feldolgozóipar

nettó termelése az Egyesült Államokban

*5—6,5—szer magasabb, mint Angliában, a

"foglalkoztatott létszám mintegy kétszeres,

a termelékenység színvonala 2,5——3—szoros.

A feldolgozóipar szerkezetében saját ára—

?kon vizsgálva viszonylag csekély, azonos

sik

árszínvonalon vizsgálva lényeges eltéré-

sek vannak. A termelékenység színvonala

valamennyi iparcsoportban az Egyesült Államokban magasabb, de a színvonal—

arány iparcsoportonként meglehetősen el-

térő: a bőriparbán és a ruházati iparban 1,6———1,8 között van, a papíriparban közel 4—szeres, az autóiparban 4—5—szörös. Az egyes iparcsoportok elemzése után a szer—

zők a termelés egységére jutó tüzelő—

anyag-felhasználást is összehasonlítják;

ez Angliában mutatkozik magasabbnak, angol árakkal számolva 34, amerikai ára- kon 12 százalékkal.

A további népgazdasági ágak után a ta—

nulmány a termelékenység színvonal—ará—

nyainak részletesebb elemzését adja. Rá—

mutat arra, hogy a termelékenység fogal—

mának konkrétebb tartalma elsősorban a feldolgozóiparban van; itt a termelékeny- ség indexe az Egyesült Államokban az angol színvonal százalékában amerikai

árakon számolva 256, angol árakon 292

százalék. Ezek az eredmények nagyjából megegyeznek Rostás és Frankel korábbi

számításaival, annak ellenére, hogy ez

utóbbiak a nehezebben összehasonlítható

gépipari és vegyipari ágazatokat legtöbb—

,ször figyelmen kívül hagyták. Az elemzés

44 feldolgozóipari ágazattal foglalkozik és kiterjed *a fajlagos bér— és ,,nettó költsé—

gek" (bér—l—tőkeköltségek%profit) össze—

hasonlítására is. E különféle mutatók egybevetésénél a kétféle áron kapott ered—

mények mértani átlagát használják. A termelékenység és a fajlagos bérköltségek között nem mutatkozik szoros korreláció (ez utóbbiak színvonalát számos egyéb té—

nyező is befolyásolja). A termelékenység tényezőit illetően megállapítható, hogy a tőke és a termelés hányadosa a két or—

szágban körülbelül azonos, s így a terme—

lékenység színvonalának különbségére

nem ad magyarázatot. Szoros korreláció figyelhető viszont meg a termelés nagy—

sága és a termelékenység színvonala kö—

zött (a 44 ágazatban a rang—korreláció

%- O,789), elsősorban a specializáció külön-

böző lehetősége folytán. Szembetűnik az

amerikai ipar fölénye az új, gyorsan fej—

lődő iparágakban (autó- és rádiógyártás, vegyipar).

Az összehasonlítás eredményeinek ösz—

szefoglalása után a tanulmány az alkal- mazott módszerek, főképpen az újabb, ágazati módszer problémáit fejtegeti. Az ágazati módszer az egyes ágazatok nettó

termeléséből indul ki, mely több módon állapítható, illetőleg közelíthető meg. A

legegyszerűbb megoldás —-—— elsősorban ezt alkalmazták -— a bruttó termelés alapul—

vétele és csupán a mérlegelésnél alkal—-

444

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

mazni nettó termelési súlyokat (simple

indicator method). Hibája ennek az eljá—

rásnak, hogy elhanyagolja a fajlagos rá-

fordítások különbségét, s az árak haszná- lata egy—egy ágazaton belül nem felel meg

a nettó mérlegelési elvnek; mindebből termelési indexek rövid—időközi kiszámí- tásánál nemigen, nemzetközi összehason- lításoknál azonban már inkább adódhat- nak hibák. Pontosabb eljárás, ha a nettó termelési értéket a teljes termelési érték és az anyagköltségek különbségeként ha- tározzák meg (double indicator method).

Ennek következetes gyakorlati megoldása

viszont számos nehézséggel jár, emellett

a ráfordítások helyettesíthetősége és el—

térő árarányok esetén az azonos árszín—

vonalra való átszámítás elvileg is vitat—

ható lehet. A feldolgozó iparban célsze—

rűbbnek bizonyult az alábbi, közelítő el-

járás: a késztermékben újra megjelenő anyagok költségét nem vonják le, mint—

hogy ezek fajlagos értékében lényeges kü-

lönbség nem lehet; levonják viszont a tü-

zelőanyagok, a szállítások, a szolgáltatá-

sok és az egyéb ,,segéd"-ráfordítások költ-

ségét. Alkalmazható az a ,,bekerítő"

(ringfence) eljárás is, hogy bizonyos ver- tikálisan kapcsolódó iparágakat összevon- nak, s csupán végső kibocsátásukat és el—4

sődleges ráfordításaikat figyelik meg.

A külkereskedelem figyelembevétele—

nek tárgyalása után a tanulmány részle- tesen elemzi az alkalmazott index—formu—

lákat, s közli, hogy Végső soron (angol

nettó termelési súlyokkal mérve) az ága—

zati módszernél 43 százalékban mennyi—

ségi összehasonlításokra támaszkodtak (5

százaléknál az anyagköltségek különbsé—

gét is számításba véve), 15 százalékban árindexekkel számoltak, s 26 százalékban létszám—mutatókkal, 16 százalékban szár—

maztatott mennyiségi sorokkal közelítet—

tek. (Ugyanezek az arányszámok a fel- dolgozóiparra: 59, illetőleg ebből 8 száza—

lék, 29 százalék, 12 százalék.)

A tanulmány második része a források

felsorolását, s az egyes számítások rész—

letes módszertani leírását tartalmazza.

Paige és Bombach munkája egyike a

legigényesebb és legalaposabb ilyen szá—

mításoknak, melyet eddig a nyugati or—*

szágokban végeztek. Bár több pontban a szocialista országok felfogásától és gya- korlatától eltérő koncepcióból indulnak ki (így a nettó termelés fogalmánál, a figye-

lembe vett szolgáltatások körénél stb.), munkájuk tanulmányozása számunkra is érdekes és hasznos tapasztalatokkal szol- gálhat.

(Ism.: Román Zoltán)

*

Az ipari termelési index számításánál

alkalmazott módszer a szezonális változások és a hónapok változó

hosszának kiküszöbölésére

(A method to adjust monthly indices for sea- sonal variations and for variations due, to the lenght of the month, applied to the general index of industrial production.) —— Statistlcal Studies. Netherland Central Bureau of Statis—

tics. 1960. 10. sz. 5—15. 1).

A tanulmány bevezetésként megjegyzi-, hogy a szezonális ingadozások kiküszö- bölésére általánosan alkalmazott mozgó átlagolás az ipari termelés indexénél nem elégíti ki azt az igényt, hogy a le- hető leggyorsabban lehessen trendet szá—

mítani (6 hónappal elmarad az utolsó

havi adattól). Éppen ez a körülmény in—

déokolja az ismertetett módszer alkalma—

z sát.

A havi adatok eltérése a 12 hónapos mozgó átlagtól részben a naptári hóna—

pok hosszának, illetve a munkanapok

különbözö számának, illetve szezonális ingadozásának a következménye. Ezek rendszeresen visszatérő tényezők, így előre kiszámíthatók.

Kiküszöbölésük több módszerrel lehet——

séges, így például az egy munkanapra jutó termelés számításával. E módszer alapfeltételezése, hogy egy adott hónap termelése közvetlenül arányos a munka-—

napok számával. E feltételezés azonban nem fedi teljesen a valóságot; szerző ezt példákkal is igazolja.

A kiadvány összeállítói regressziós ana—

lízissel kísérleteztek a szezonális befolyás mértékének megállapítására annak ér—

dekében, hogy mérhetővé tegyék az által-—

lános indexet befolyásoló ilyen tényezők——

nek magára az indexre gyakorolt hatá-—

sát. Az így nyert koefficiensekkel az in—

dexből havonta kiigazíthatók a rendsze—

res eltérések.

A szerzők által alkalmazott módszer a.

következő volt. Az 1949—1957—es időszak termelési indexeire a

p : 3,17 (w —— fám—s : 100

regressziós egyenletet írták fel, ahol

p —— a 12 havi mozgó átlagtól való szá-—

zalékos eltérés,

W, illetve W —— a munkanapok száma, illetve átlagos száma,

8 -—— szezonális koefficiens.

(Közlik az s-re kapott havi értékeket is.))