STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
NÉGY ALFÖLDI MEGYE LAKOSSÁGÁNAK VÉLEMÉNYE AZ ÉLETSZINVONALRÓU _;
A Központi Statisztikai Hivatal 1990 márciusában reprezentatív megfigyelés keretében lakossági véleményeket gyűjtött az életszínvonal alakulásáról. Az egész országra kiterjedő felvétel adatainak teljes feldolgozását megelőzően összesítettük négy alföldi megye adatait.
Jelen tanulmányunkban a Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun—Szolnok megyé- ben megfigyelt több mint 2300 háztartás — benne 6500 személy —- válaszainak összesített ered-
ményeit adjuk közre. A válaszok egy része a megfigyelt saját életszínvonaláról kialakult, más
része pedig a megkérdezetteknek az ország lakossága életszinvonaláról alkotott vélemé-nyét tükrözi. '
GAZDAGSÁG — SZEGÉNYSÉG
A lakosság anyagi helyzete, életszínvonala az elmúlt évtizedben jelentősen differenciáló—
dott. Az átlagos szinten vagy annak közelében élők folyamatosan csökkenő tömege mellett kialakult a jómódúak és gazdagok rétege, valamint jelentősen bővült a szerényen élők, sőt a kifejezetten szegények köre. Az említett életszínvonal—kategóriák nehezen számszerűsíthe- tők, viszont a lakosságnak szubjektív véleménye van arról,nhogy hova sorolja saját család- ját, és arról is, hogyan rétegződik szűkebb és tágabb környezete, valamint a társadalom.
Asközvélemény megismerése szempontjából ezek akkor is fontosak, ha a_kétféle közelítés számottevően eltér egymástól .
!-.?§*i'i__._
A háztartások saját életszínvonalukról alkotott véleménye
A háztartásban ' A háztartások élők _ Életszinvonal—kategória
megoszlása (százalék) '
Gazdagok ... — ** * ' —'
Jpmódúak ... O * 0 Atlagosnál kissé jobban élők ... 6 7 Átlagos szinvonalon élők ... 41 43
Átlagosnál kissé rosszabbul élők . . . . ' 15 15 _ ' —'* * "
Szerényen élők ... 29 27 '
Szegények ... V 9 _ , 8
* A tanulmány a Négy alföldi megye lakosságának véleménye az életszínvonalról, 1990. KSH Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyei Igazgatósága. 1990. május 25. 19—1—8 old. c. kiadvány kissé módosított válto- zata. Szerzői: Dankáné Verebes Éva (Csongrád megye), Fekete Szabó Sándor (Jász—Nagykun—Szolnok megye), István Tiborné (Békés megye) és Sántha Józsefné dr. (Bács-Kiskun megye).
942 VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZiNVONALRÓL
A megkérdezés során felkeresett háztartások egyike sem tartotta magát gazdagnak, és a jómódúak aránya sem érte el az egy százalékot, ugyanakkor közel egytizedük vallotta ma-
gát szegénynek.
A vizsgált megyék között nincs nagy különbség a háztartások életszínvonalának megité- lésében, de megemlítendő, hogy a magukat szegénynek, illetve átlagosnál jobban élőnek íté—
lők aránya Bács-Kiskun megyében a legmagasabb.
A lakosság úgy véli, hogy az átlagos életszinvonal magasabb a statisztikai mutatókkal mérhető életszínvonalnál, és ebből adódóan alulértékeli saját háztartásának életszínvonalát.
Ezzel magyarázható, hogy míg az életszínvonal—statisztika szerint az átlagosnál jobban és rosszabban élők aránya közel azonos, addig a saját életszínvonalukat kilencszer annyian (a megkérdezett háztartások 53 százaléka) itélték az átlagosnál rosszabbnak, mint ahányan
átlagosnál jobbnak (6 százalék).
A háztartások a lakosság jelentős hányadát — közel egyötödét — sorolták a gazdagok körébe. A megítélések igen szélsőségesek, az egyes életszinvonal-kategóriák háztartásonként megjelölt arányai 5 és 60 százalék között szóródnak. A községekben élők a gazdag háztartá- sok arányát magasabbnak tartják, mint a városiak. A megkérdezettek Békés megyében 10 százalék alattinak, Bács—Kiskun megyében 20 százalék felettinek jelölték meg a gazdag háztartások arányát.
A válaszok alapján átlagosan a lakosság kétötöde szegény. A községekben valamelyest magasabb a szegények hányada, mint a városokban. A vizsgált megyék közül Békésben vé- lelmezték a legnagyobb arányú szegénységet. (Lásd az 1. ábrát.)
A jómódúak kevesebb gazdagot látnak a társadalomban — átlaghoz közelebbinek érzik magukat —, mint a szegények, de a szegénységet is alulértékelik. A gazdagok homogénebb, a szegények dilferenciáltabb társadalmat látnak.
2. tábla
A vélemények megoszlása a gazdagok és a szegények arányáról
!
tarat, Az ána- %
átlagosnál ságágág; Hasi-ló;- " A szerényen A sze- _ Az
Megnevezés ' $$$; élők szabbul ém menyek """
élők élők
* vélemény(e) szerint
A gazdagok aránya (százalék)
10 százalék alatt ... . 33 32 29 19 13 26
11—20 százalék ... 35 33 32 28 31 31
21—30 százalék ... 24 20 21 22 21 21
31 százalék felett ... 3 6 8 8 12 7
Nem válaszolt ... § 5 9 10 23 23 15
Összesen 100 100 100 100 100 § 100
A szegények aránya (százalék)
20 százalék alatt ... 18 13 9 8 9 ) 11
21—30 százalék ... 32 25 21 15 16 2]
31—40 százalék ... 26 22 27 18 14 § 21
41—50 százalék ... 9 14 15 16 15 14
51 százalék felett ... 10 17 18 20 23 18
Nem válaszolt ... 5 9 10 23 23 15
Összesen 100 100 100 100 100 I 100
VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZfNVONALRÓL 943 1. ábra. A háztartások mások és saját életszínvonaláról alkotott véleménye
(százalék)
10,3
13,8
11
JÁSZ-NAGYKUN—
SZOLNOK 19,e
28
7 ,8
CSONG RÁD 265
5, 28,4
BÁCS-KISKUN
A SZEGÉNY, ILLETVE GAZDAG A HÁZTARTÁSOK HELYZETE HÁZTARTÁSOK VÉLT ARÁNYA SAJÁT MEG (TÉLÉSÚK SZERINT
A szegények aránya .
s 40 százalék alatti magma "abb
% 40 százalék feletti % át'aeomfnvonalú
% nem válaszolt § átlagosnál rosszabb
A gazdagok aránya % szegény
% 20 százalék feletti
% 20 százalék alatti
%; nem válaszolt
Az életszinvonalról alkotott véleménynyilvánításnak részét képezi, hogy a megkérdezet- tek 90 százaléka igazságtalannak tartja a jelenlegi jövedelemkülönbségeket.
ANYAGI—MEGÉLHETÉSI SZíNVONAL
A lakosság életszínvonalát, jövedelmét és fogyasztását a hetvenes évek végétől eltérő hatások érték. A jövedelmi viszonyokat alapvetően meghatározó reálbér —— néhány év kivé- telével — 1978 és 1989 között mintegy egyötödével csökkent. A lakosság a főjövedelemnél jelentkező hiányt a főmunkaidőn kívüli jövedelemkiegészitő tevékenységgel igyekezett pó—
tolni. Ennek köszönhetően az egy főre számított reáljövedelem 1987-íg emelkedett, és csak az azt követő években mérséklődött. Hasonló tendencia mutatkozott a lakossági fogyasztás- ban is. Az életszínvonal jelentős csökkenésére tehát 1988-tó1 került sor, amelynek legfőbb oka a kétszámjegyűvé vált infláció volt.
944 VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZíNVONALRÓL
A fogyasztói árak alakulásának érzékelése
1987 és 1989 között a Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint a fogyasztói árak 47 számlákkal nőttek; ezen belül az átlagosnál gyorsabban emelkedtek az alapvető fogyasz- tási javak árai, és ez eltérően érintette a különböző jövedelmi helyzetű családokat.
3. tábla
Az országos fagyasztóiár—index alakulása fogyasztási főcsoportonként
(Index: 1980. éva100,0)
— - Rubáz- Fűtés, Tartós _
Évi Élelmiszer Égtizkeu kodási háztartási fogyasz- ipBagrlc'iélEk 83331 Összesen
cikk energia tási cikk
1981 ... 103,4 102,6 106,0 99,8 101,l lO9,0 106,5 104,6 1982 ... 108,4 116,0 lll,8 109,8 103,2 116,0 114,2 11],8 1983 ... 113,9 123,8 118,9 115,2 lll,3 126,8 125,7 120,0 1984 ... 127,7 130,0 131,9 120,8 117,4 136,1 135,8 130,0 1985 ... 135,7 132,2 146,3 146,0 123,6 l44,1 148,4 I39,l 1986 ... 138,4 139,l 160,1 lSl,l 131,1 151,2 161,6 146,5 1987 ... 151,1 157,9 175,6 160,9 134,1 160,6 176,1 159,I 1988 ... l75,0 180,5 210,7 181,5 l45,5 186,8 206,9 183,8 1989 ... 206,0 200,5 249,0 202,2 l7l,1 228,6 241,2 215,0
A megkérdezettek szerint az utóbbi három évben, a Hivatal által számitottal szemben, a fogyasztói árszinvonal 85 számlákkal emelkedett, a városiak 95, aközségekben lakók 76 szá- zalékos növekedést érzékelték. A háztartások több mint fele az áremelkedést 60 százaléknál nagyobbnak tartotta. A városokban a megkérdezettek közel 58 százaléka, a községekben 46 százaléka válaszolt úgy, hogy meghaladta a 60 százalékot az árszínvonal emelkedése.
A vélemények értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy főként az 1990 januárjában és ezt követően februárban, majd márciusban életbe lépő árintézkedések következtében az 1990. márciusi fogyasztói árszínvonal 72 százalékkal volt magasabb, mint az 1987. márciusi, és az alapvető javak árindexe 84 százalék volt. A márciusban végrehajtott felméréskor az előző napok áremelései tovább erősítették a lakosság magas árszinvonalérzetét.
4. tábla
A vélemények megoszlása az árszínvonal utóbbi három év alatti növekedéséről
(százalék)
4léizáíf" 41—60 , 61400 Tflzb mint
- -— ,___.,__mn_A—.__,___ :: szere- '_
Életszinvonal-kategória mgtséellzllajen számlákkal sére 112331? Összesen
nőtt az árszínvonal
A jómódúak és az átlagosnál
kissé jobban élők ... 14 33 30 23 0 100
'Az átlagos színvonalon élők . 15 31 29 22 3 100 *
Az átlagosnál kissé rosszabbul
élők . . '. ; ... 16 26 32 22 4 100
A szerényen élők ... 14 27 29 24 6 100
A szegények ... 17 24 i 24 25 . 10 1 100 _
Összesen 15 29 29 23 4 100
VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZfNVONALRÓL 945
A fogyasztói árak emelkedésének érzékelése több tényező szerint is differenciált, amelyek között első helyen állnak a jövedelmi viszonyok, a fogyasztási szerkezet, amelyet a jövedel- men kívül befolyásol a családok taglétszáma, az áruellátás, a fogyasztási szokások, valamint az is, hogy mennyire felszerelt a háztartás és milyen ruhatára van.
A lakosság egyes rétegei ugyanazon árváltozásokat eltérő mértékűnek tartanak. Ameg- kérdezettek 15 százaléka szerint az utóbbi három év alatt az áremelkedés összesen 40 száza- léknál kisebb volt, és közel egyharmad—egyharmad arányban mondták azt,hogy 41—60, illetve 61—100 százalékkal nőttek az árak. A válaszadók több mint egyötöde szerint a növekedés üteme még ezt is meghaladta, egyesek három-négyszeresnek tartották. (Megjegyzendő, hogy erről a kérdésről szinte mindenkinek van véleménye, így a nem válaszolók aránya nem érte el az 5 százalékot.)
Az árszínvonalról alkotott véleményeket csak kisebb mértékben differenciálta az, hogy a megkérdezett mely életszinvonal—kategóriába sorolja magát. Az átlagos és annál jobb szín- vonalon élők valamivel kevésbé érzékelték az árszínvonal növekedését. A szegények körében gyakori volt a tájékozatlanságból adódó szélsőséges vélemény. (Lásd a 4. táblát.)
A gazdagok és a szegények véleménykülönbségének ellentmondani látszik az, hogy Bé- kés megyében, ahol a megkérdezettek körében legnagyobb volt az átlagosan és az annál job- ban élők aránya, a legtöbben érzékeltek nagy árnövekedést. Figyelemre méltó, hogy a Jász- Nagykun-Szolnok megyében megkérdezettek között legkisebb a gazdagok aránya, és ugyan- itt jelöltek meg a legkisebb arányban nagyobb ütemű áremelkedést. A fentieket más ténye- zők, például a megyék közötti árszínvonal-változás különbözőségei is befolyásolták.
Az életszínvonal alakulása az elmúlt néhány évben
Az életszínvonal társadalmi méretű kedvezőtlen alakulása és a családok életében bekö- vetkezett természetes változások (munkába állás, nyugdíjazás, gyermekszületés, tartós be- tegség stb.) az egyes háztartások anyagi körülményeit nagy mértékben befolyásolták, s ezek együttesen mutatkoznak meg az életszínvonal alakulásáról alkotott lakossági véleményekben.
A háztartások egyharmada vélekedett úgy, hogy életszínvonala néhány évre visszate- kintve nem változott. Legnagyobb hányaduk (közel 60 százalékuk) anyagi-megélhetési hely- zetének kisebb vagy nagyobb mértékű romlását tapasztalta. A háztartások 6 százalékának kis mértékben javult az életszínvonala, nagyobb mértékű javulásról a megkérdezetteknek csupán 1 százaléka számolt be. A vélemények megoszlása a városokban és a községekben élők esetében nem tért el lényegesen: a községi háztartások anyagi helyzetük stagnálását na- gyobb, kis mértékű javulását pedig kisebb arányban érzékelték, mint a városiak. Emellett a térség egyes megyéiben megfigyelt háztartások véleményének összetétele sem különbözött számottevően. A megkérdezettek válaszai a dél-alföldi átlagnál szélsőségesebbek Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében, ahol valamivel nagyobb volt az életszínvonal javulását érzékelő családok aránya, ugyanakkor viszonylag többen tapasztaltak számottevő romlást is.
Jelentős különbségek vannak a háztartások jelenlegi életszínvonala szerinti csoportok között. A szubjektív megítélések szerint az életszínvonal még differenciáltabbá vált. Ugyanis a magukat jómódúnak, illetve átlagosnál kissé jobban élőnek tartó háztartások csaknem há—
romtizede vélte úgy, hogy az elmúlt néhány évben javult az életszínvonala. Ez az arány az átlagos szinvonalon élőknél már csak 8 százalék, míg a szegények csoportjában egyetlen ház- tartás sem számolt be életszínvonal—javulásról. A jómódúak és átlagosnál kissé jobban élők háromtizede, az átlagos színvonalon élők fele, a szegények háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt néhány esztendőben anyagi—megélhetési színvonalát nem tudta megőrizni.
(Lásd a 2. ábrát.)
Azok a háztartások, amelyeknek javult az életszínvonala, azt - a válaszok gyakoriságá- nak sorrendjében — az aktív keresők számának (arányának) növekedésével, a főtevékenysé-
946 VÉLEMÉNYEK Az ÉLETSZfNVONALRÓL
gükből származó keresetek emelkedésével, továbbá a különböző forrásokból (külön mun- kából, egyéb helyről) származó jövedelmek belépésével, illetve e jövedelmek bővülésével magyarázták.
Azok a háztartások, amelyekben romlott az életszínvonal, ennek okát kétharmad rész—
ben a fogyasztói áraknak, a megélhetési költségeknek a jövedelmeknél gyorsabb emelkedé- sében látták. Emellett az anyagi—megélhetési viszonyok rosszabbodását leggyakrabban a ke- resők száma, a főtevékenységből származó kereset összege és az egyéb forrásokból származó jövedelmek csökkenésének tulajdonították.
2. ábra. Az egyes éleszínvonal-kategóriába sorolt háztartások megoszlása az anyagi-megélhetési színvonal változása szerint
(százalék)
Az ELMÚLT NÉHÁNY ÉVBEN A KOVETKEZÓ NÉHÁNY ÉVBEN
jómódúak h az 611090le kinő lobban élők átlagot színvonalon élők
átlagosnál kissé rosszabbul etők szerényen élők
szegények
0102030405060708090100 010203040 6070 100
V///, javulás § változatlan m romlás nem tudl-
A vizsgált háztartások mintegy kétharmadának változott az életszínvonala, és többségük választ adott arra a kérdésre is, hogy a javulás vagy romlás milyen területen, illetve mely szükségletek kielégítésében jelentkezett.
Az életviszonyaik javulásáról nyilatkozó háztartások elsősorban élelmiszerre, ruházko—
dásra, továbbá szórakozási, üdülési célokra költöttek többet a korábbinál. Anyagi helyzetük romlását a családok leginkább szintén az élelmezés és a ruházkodás területén érzékelték, ezt követte — lényegesen kisebb gyakorisággal — a korábban is kevésbé igénybe vett szórakozási, egészségügyi és személyi szolgáltatások visszafogása.
A következő évek életszínvonalának megítélése
A háztartások véleménye a következő néhány évi életszinvonal alakulásáról volt a leg- bizonytalanabb (a megkérdezett családoknak közel egyötöde ugyanis erre a kérdésre ,,nem tudja megítélni" választ adott). A háztartások egytizede javulást vár, harmada a jelenlegivel közel azonos helyzettel számol, fele pedig kedvezőtlenebb anyagi-megélhetési színvonalat fel- tételez.
A jövőbeni várakozások településtípusonként alig különböztek, de a városokban lakók némileg optimistábbak. A négy vizsgált megye közül Jász—Nagykun-Szolnok megyében szá- mítanak leginkább az életszínvonal kedvezőtlen alakulására.
A különböző életszínvonalú háztartások jövőre vonatkozó véleménye természetesen eltérő. Életszínvonalának az elmúlt években tapasztalt romlása ellenére a szegényebb háztar- tásoknak közel egytizede reméli helyzetének jövőbeni javulását, a jómódúaknak pedig kisebb része számít megélhetési színvonala jövőbeni emelkedésére, mint amekkora hányadának ja- vult az életszínvonala az elmúlt években. Mindezek ellenére a magasabb életszínvonalú réte—
gek bizakodóbbak a jövőt illetően a szegényebb rétegeknél, és ez a háztartások további diffe—
renciálódását vetíti előre.
VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZíNVONALRÓL 947
5. tábla
A háztartások véleményének megoszlása az életszínvonal további csökkenéséről
(százalék)
A jómó- , i 'a _
dúak és Atlagos Agísnáal §
átlagosnál színvo- kissé 3 A szerényen A sze- '
Vélemény kissé nalon rosszabbul ; gények Összesen
jobban '
[
i élők
Elfogadhatónak tartja
a gazdasági kibon— ;
takozás, stabilizáció §
megvalósulása esetén ... 36 20 11 i 6 10 15
Nem tartja elfogadhatónak, 3
mert a lakosság további
terheket már nem tud *
elviselni ... 49 64 : 72 69 58 65
Nem tudja megítélni, ' !
illetve nem válaszolt ... * 15 16 17 11 25 , 32 ! 20
Összesen 100 100 100 100 100 100
A lakosság nagy része már nem tudja elfogadni az életszínvonal további csökkentését.
A megkérdezettek 65 százaléka szerint a lakosság további terheket már nem tud elviselni, s mindössze 15 százaléka nyilatkozta azt, hogy a lakosság bizonyos feltételek teljesülése esetén még vállalná az átmeneti életszinvonal-csökkenést. (Lásd az 5. táblát.) A városokban lakók háromnegyede, a községekben lakók hattizede szerint nem fogadható el további életszínvo—
nal-visszaesés. A jobb módban élők valamelyest megértőbbek, a rosszabbul élők már tűrés- határukon vannak, a szegények egyharmada pedig nem tudja, milyen jövő elé néz.
JÖVEDELEMFORRÁSOK — IGÉNYKIELÉGlTÉS
A háztartások nagy része jelenlegi megélhetési színvonala biztosításához a főfoglalko- zásból (nyugdíjasoknál a nyugdíjból) származó jövedelmén és a pénzbeni társadalmi jutta- tásokon kívül egyéb jövedelem szerzésére kényszerül. A többletmunka vállalása a nagyobb fokú elszegényedés elkerülésének egyre fontosabb tényezőjévé vált a lakosság túlnyomó több- ségénél. A megkérdezettek csupán egyharmadának nincs j övedelemkiegészítő forrása. A meg- figyelt háztartások 57 százaléka jelenlegi anyagi-megélhetési színvonalának fenntartását csak a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munkával, 16 százaléka pedig egyéb különmun- kából származó bevételekkel tudja biztosítani. A külön jövedelmekkel. -bevételekkel rendel- kezők aránya életszinvonal—kategóriánként, valamint a községekben és a városokban igen eltérő.
Az átlagos színvonalnál jobban élőktől a szegényekig haladva egyre magasabb azon ház- tartások aránya, amelyek semmilyen különjövedelemmel nem rendelkeznek, ugyanakkor csökken azoké, amelyeknek korábbi megtakarításból származó bevétele van. A községi ház—
tartásoknak — helyi adottságaik révén —— természetesen jóval nagyobb hányada jut háztáji és kisegítő gazdaságokból különjövedelemhez, mint a városiaknak, ugyanakkor az egyéb külön- munkákból származó jövedelmekkel a községi háztartásoknak a városiakéhoz közel azonos aránya rendelkezik. (Lásd a 6. táblát.) _
Békés megyében a legalacsonyabb — mintegy 20 százalék — azon háztartások aránya, amelyek semmilyen különjövedelemmel nem rendelkeznek, a többi megyében ez az arány jóval magasabb, 30-35 százalék körüli. A háztáji és kisegítő gazdaságból származó jövede-
948 VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZfNVONALRÓL
lemmel a Békés megyében megkérdezett háztartásoknak közel háromnegyede, aBács—Kiskun.
a Csongrád és a Jász-Nagykun—Szolnok megyeieknek 50-55 százaléka rendelkezik. Az egyéb különmunkákból származó bevételeknél nem tapasztalható jelentősebb eltérés, a háztartások
12-19 százaléka jut ilyen módon többletjövedelemhez.
6. tábla
A különjővedelmekkel, -bevételekkel rendelkező háztartások aránya életszínvonal-kategóriák szerint
(százalék)
A 'ómó-
dúlak és Átlagos 22335.
átlagosnál szinvo- kissé A szerényen A sze-
Meguevezés _ kissé nalon rosszabbul gények Összesen
Jobban
élők
Városok Semmilyen jövedelem-
kiegészitő forrásuk
nincs ... 30 29 43 43 53 37
Háztáji, kisegítő
gazdaság ... 41 50 36 42 36 44
Egyéb különmunkák . 19 21 18 11 10 17
Családi, rokoni
támogatás ... 7 l 3 9 1 l 9 II
Korábbi megtakarítás ]] 10 5 9 3 8
Hitelek ... 4 7 7 5 — 5
Községek Semmilyen jövedelem-
kiegészítő forrásuk
nincs ... 12 15 15 27 54 23
Háztáji, kisegítő
gazdaság ... 77 77 78 66 39 70
Egyéb különmunkák . 23 17 14 13 8 15
Családi, rokoni
támogatás ... 9 6 12 6 4 ?
Korábbi megtakarítás 19 11 4 5 l 8
Hitelek ... 8 3 9 2 2 4
l
Pénzmegtakarító, kiadáscsökkentő tevékenységek
A többletbevételre való törekvés mellett a romló életszínvonal takarékoskodásra, illetve olyan tevékenységek végzésére kényszeríti a lakosságot, amelyek esetenként jelentős kiadá- soktól mentesítik a háztartásokat. A háztartások 84 százalékában végeznek valamilyen pénz- megtakaritó, kiadáscsökkentő tevékenységet; ezen belül Békés és Jász-Nagykun—Szolnok megyében az átlagosnál nagyobb, Bács-Kiskun és Csongrád megyében kisebb arányban.
E tevékenységeket végzők aránya legmagasabb az átlagos színvonalon élőknél, de a szegé- nyeket kivéve —— ahol ez az arány a legalacsonyabb — az egyes csoportok között nincs jelentő—
sebb különbség. (Lásd a 7. táblát.)
A községi háztartások összességében több pénzmegtakaritó, illetve kiadáscsökkentő tevékenységet végeztek, mint a városiak.
A lakosság tömeges részvétele a főmünkaidőn kívüli és a pénzmegtakarító tevékenysé- ge kben jól érzékelteti a főmunkaidőben végzett munka alulértékeltségét, hiszen ellenkező esetben nem kényszerülnének az említett tevékenységek végzésére.
VÉLEMÉNYEK Az ÉLBTSZfNVONALRÓL 949
7. tábla
A főbb pénzmegtakaritó, kiadáscsökkentő tevékenységet végző háztartások aránya
(százalék) A' m -
dúJÉk És Átlagos 223135-
átlagosnál szinvo- kissé A szerényen A sze-
Tevékenység _ kissé nalon rosszabbul gények Összesen
jobban
élők Befőzés, mélyhűtés,
otthoni tartósítás . . 80 85 80 78 54 79
Ruhajavítás, -varrás,
kötés ... 53 61 63 55 40 57
Lakásfestés, mázolás, kisebb karbantartás,
felújítás ... 41 51 — 51 46 35 47
Saját szükségletre
élelmiszer—termelés 61 66 59 63 49 62
A szükségletkielégítés szintjei
A főmunkahelyen elért jövedelmek és egyéb juttatások akülönjövedelmekkel, -bevételek—
kel, illetve a szolgáltatásokat kiváltó és kiadásokat csökkentő tevékenységekkel együtt a ház- tartások jelentős részében (közel egynegyedében) még a szűken értelmezett napi megélhetést sem biztosítják.
A napi megélhetés ugyan az egyes családokban nagyon eltérő lehet, de a felmérés során e fogalomhoz az alapvető élelmiszerek, ruházkodási cikkek, lakásrezsi, orvosi ellátás, gyógy- szerek, tankönyvek, mindennapos háztartási cikkek, minimális javítások és egyéb szolgál- tatások igénybevétele kapcsolódott.
8. tábla A vizsgált háztartások fogyasztása
(százalék)
Az átlagos Az átlagos Az átlagos
szinvonal szinvo- szinvonal A sze-
Megnevezés felett nalon alatt gények Összesen
élők Nem jut elég pénz a napi
megélhetésre sem (húsra, tejtermékre, ruházkodásra,
lakásrezsire, gyógyszerekre) . . . —— -— 31 76 24
Csak a napi megélhetésre
elegendő ... — 48 57 24 44
Igényesebb szolgáltatásokra (gyermekek taníttatása, magánorvosi ellátás, üdülés, művelődés, szórakozás)
is elegendő ... 78 47 12 0 28
Felhalmozásra is (tartós fogyasztá—
si cikkek, ingatlanok vásárlása, megtakarítások, befektetések)
elegendő ... 22 5 -— — 4
Összesen
100 100 100
100 100
950 , VÉLEMÉNYEK AZ ÉLETSZíNVONALRÓL
A megkérdezett háztartások 68 százaléka nyilatkozott úgy, hogy összes jövedelme nem elég, illetve csak a szűken értelmezett napi megélhetésre elegendő. Ugyanakkor alacsony volt azon háztartások aránya, amelyekben jövedelmük az előbbin kívül még további szükségle- teikre is fedezetet nyújt. Elenyésző azok aránya, akiknek jövedelme elegendő arra, hogy nagy értékű fogyasztási cikkeket, például gépkocsit vásároljanak. Azon háztartások aránya, ame- lyeknek — jövedelméből lakás-, üdülő-, telekvásárlásra, valamint egyéb befektetésekre és fel- halmozásra is jut, nem érte el még az egy százalékot sem. (Lásd a 8. táblát.)
A magasabb szükségletek kielégítését — nagy értékű tartós fogyasztási cikkek, lakás, üdülő és telek vásárlását, illetve befektetést és felhalmozást — csaknem teljes egészében az átlagos szinvonal felett élők jövedelme biztosítja.
A jővedelemszükséglet megítélése
A kialakult életszínvonal, a kereseti lehetőségek és a fogyasztási szokások az egyes ház—
tartásokban más—más összegű anyagi fedezetet igényelnek. A fogyasztói árak 1989. évi vál- tozása alapján továbbvezetett társadalmi minimum 1989-ben egy főre számítva havi 4650, a létminimum egy főre jutó összege pedig 3980 forint volt.
9. tábla
A szükségesnek tartott egy főre jutó havi jövedelem
(forint)
Ahhoz, hogy beosztással,
nagyon takaré-
szűkösen kosan a társa— minden Életszínvonal—kategória (a szegény- (a társa- dalmi átlag gond
ségi küszöb dalmi szintjén nélkül szintjén) minimum
szintjén)
megéljen _—
A jómódúak és az átlagosnál kissé jobban élők . . 4 520 5 920 7 670 12 540 Az átlagos színvonalon élők ... 4 230 5 540 7 600 11 900 Az átlagosnál kissé rosszabbul élők ... 4 370 5 770 7 700 12 330 A szerényen élők ... 4 180 5 670 7 480 11 410 A szegények ... 4 570 5 950 8 000 12 680 Összesen ... 4 280 5 670 7 610 II 930
A megkérdezettek a társadalmi és a létminimum közötti értéket —- egy főre vetítve havi 4300 forintot — jelölték meg a szegénységi küszöbként. A községekben —- ahol nagyobb lehe- tőség van élelmiszerek saját termelésű előállítására — 4100 forint körüli összeget gondolnak szükségesnek a nagyon szűkös megélhetéshez, míg a városokban 4400 forintot meghaladó volt ez az összeg.
Jelentős eltérések fogalmazódtak meg az egyes megyék között is. Míg a Békés megyeiek szerint a szegénységi küszöb szintje nem éri el a 4000 forintot, Csongrád megyében a nagyon szűkös megélhetéshez is több mint 4800 forintot tartanának szükségesnek.
A községekben jobban szóródik a különböző életszinvonal—fokozatokon élők megítélése, mint a városokban.
LAKÁSHELYZET
A lakosság életszínvonalról alkotott véleményének meghatározó eleme lakáshelyzetének megitélése. Az otthonteremtés feltételei és a változó szükségletekkel, minőségi igényekkel
VÉLEMÉNYEK Az ÉLETSZíNVONALRÓL 95 l
együtt járó második, harmadik lakáshoz jutás lehetősége ma már olyan súlyos anyagi terhet jelent a lakásvásárlóknak, —építőknek, hogy az elfogadható időn belüli minőségi javulás ki- látástalansága befolyásolja a jelenlegi lakáshelyzet megítélését.
A megkérdezett háztartásoknak 97 százaléka rendelkezik önálló lakással. A lakással rendelkezők nyolctizede ,,elégedett" jelenlegi lakásával, és e kérdés megítélésében alig van különbség a városi és a falusi lakosság között. A lakáshelyzetükkel elégedetlen háztartások az okok között első helyen szerepeltették a lakás nem megfelelő minőségét, második helyen a nem megfelelő méretét és minőségét együtt, továbbá mintegy hatoda azt, hogy nincs önálló lakása. Mintegy egytizedük egyéb tényezőket sérelmezett, például a lakása messze van a mun—
kahelyétől, zajos, rossz a levegő, nem megfelelő a környezet stb. A különböző életszínvonalú családcsoportok véleménye jelenlegi lakáshelyzetéről eltérő. Az átlagosnál jobban élők na- gyobb mértékben, a rosszabbul élők kevésbé elégedettek körülményeikkel. A jobb anyagi helyzetűek főleg a lakás méretét, a szegényebbek a lakás minőségét kifogásolták. Ezt mutat- ják a 10. táblában foglalt adatok.
10. tábla
A háztartások megoszlása jelenlegi !aka'shelyzetük megítélése szerint
(százalék)
A jelenlegi lakáshelyzetével elégedetlenek közűl
113233; nem megfelelő lakásának
Életszlnvonal—kategória letével _ —M ——1____§_—__._____§—.____—
elégedett 321612 § § seémt
lakása mérete minősége a $mmae'
§ minősége
( l ?
A jómódúak és az átlagosnál § 1
kissé jobban élők ... 83 22 30 § 17 § 17
Az átlagos színvonalon élők . . . . 88 16 25 § 28 l 20
Az átlagosnál kissé rosszabbul l [
élők ... 77 21 18 34 § 16
A szerényen élők ... 80 11 13 40 ; 30
A szegények ... 64 16 13 § 30 § 24
Összesen ... _ 81 16 18 § 33 § 23
: l
A lakáshelyzetükkel elégedetlen háztartások 50 százaléka úgy látja, hogy lakásproblé- máját nem tudja megoldani. További 30 százalék csak jelentős hitelek felvétele, valamint munkahelyi és tanácsi támogatással képes a szükséges fedezetet előteremteni. A lakosság je—
lenlegi szűkös készpénz-megtakarítását jól tükrözi, hogy az e körbe tartozók alig egynegyede jelezte, hogy jelenlegi lakásproblémája megoldásához rendelkezik elegendő megtakarított
pénzzel.
Meglévő lakás és egyéb ingatlan eladása és cseréje — a válaszok szerint —— csak az átla—
gosnál jobb körülmények között élőknek segít a lakásigények kielégítésében.
Az ismert építkezési gondok — magas telekárak, állandó áremelkedések melletti nehéz anyagbeszerzések — több mint 10 éve visszafogják a magánerős építési kedvet. A lakáshelyze—
ten változtatni szándékozókat e tény a továbbiakban is erősen befolyásolja. A megkérdezet—
teknek csupán ötöde kíván építkezni, és 20-20 százalék a vásárolni, illetve lakást cserélni szándékozók aránya. Elenyésző azon háztartások száma, akik jelenlegi lakásproblémájukat kiutalás, valamint öröklés útján tervezik megoldani.
TÁRGYszo: Életszinvonal,
952 VÉLEMÉNYEK Az ÉLBTSZTNVONALRÓL
PE3IOME
Anrop Ha ocnonamm nponenennoro n mapre 1990 rona BLIÖOpO'lHOI'O oőcnenonannn 2300 nomamlmx xosmc'rn (6500 nemnek) n Kormrarax Bau-Knmxyn, BeKem, Ilonrpan n Hc-Hazrnxyn- Connor ananmupyior nx menne o mnennom yponne.
Cornacno namemmm BHBOlIaM anropoa HE 011110 ns oöcnenonamrx nomamnnx xoanüc'm ne naaaano ceősr GorarmM (nom őnaroycrpoennmr roxe marine-rex enem, nnsrcoü), a onna neem:
nOMamnnx xosnüc-rn co'ma ceön őennoü. B reuenne ncrercumx Her )KESHBHHBIÉ yponenb őonmmm- crna onpomemmx normanncz, IIDH'ICM K 3 őynyineM oan onacarorcn nmneümero yxynmenna cnoux manemmx ycnonnit. line rpem nomarmmx xosxücrn pacnonararor panamai/m nemu- amcaMn nononnnrenbnmx noxonon n neeem, necn'rmc ocymecmnxror Ty mm nnyro nemmnom s nnrepecax arconommn nener n coxpanremm pacxonon. Onpomennue nomemaro'r nopor ően- uocrn menny odmanmmyt npoxcuromm n oömecrneanbnw Mummymom. Hpumepno namam nomanmx xosnücra, nenononbnmr cnomvm mmm ycnonnm, cmraer ynymeme eBoero nonoxcennn Gesnamxenbm.
SUMMARY '
The authors analyse the opinion on the living standard of 2,300 households (6,500 persons) in the counties Bács—Kiskun, Békés, Csongrád and Jász-Nagykun—Szolnok, relying on a sample survey carried out by the CSO'in March 1990.
According to the main fact-findings of the study none of the investigated households declared himself rich (the proportion of well-to-do households is also very low), while one tenth of the households is poor. The living standard of the majority of the interviewed households has de- teriorated in the past few years, and they fear of continued worsening of their living conditions.
Two thirds of the households has various additional sources of income, and eight tenth of them carry out some kind of saving or expense cutting activity. Interviewees put poverty line between the oHicial subsistcnce and social minimum level. Nearly half of those dissatisiied with their present housing conditions consider the improvement of their situation hopeless.
