Vélemények és tények az életszínvonalról (II.)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK,

VÉLEMÉNYEK ÉS TÉNYEK AZ ÉLETSZINVONALRÓL (II.)

DR. LENGYEL LÁSZLÓ

A tanulmánynak a Statisztikai Szemle előző számában (139—157. old.) megjelent részében a folyamatos háztartásstatisztikari adatgyűjtés keretében megfigyelt háztartások által életszínvonaluk időbeli (egy év és öt év alatti) Vál—

tozásáról alkotott Véleményeket vetettem össze az ugyanezen háztartásokra vonatkozó objektív adatokkal. Külön vizsgálat tárgyát képezte, hogy az élet—

színvonal javulása vagy romlása f— a vélemények szerint — a szükségletek mely csoportjában éreztette leginkább a hatását.

A tanulmány következő fejezeteiben statikus szempontból kísérelem meg

felvázolni azt, hogyan illenek össze vagy térnek el az életszinvonalról alkotott

vélemények és a tények. Ennek keretében —— az életszínvonal relatív nagyságá—

ról alkotott vélemények elemzésén túl — kísérletet teszek az ún. lakossági latens szükséglet fogalmának a meghatározására, továbbá _ a tanulmányban ismertetett felvétel adatai alapján —— a szubjektív jövedelmi létrán való fel- jebb kerüléshez szükségesnek vélt összeg és az objektív jövedelmi színvonal közötti néhány törvényszerű összefüggés rögzítésére.

4. A JÖVEDELMI SZINVONAL RELATIV NAGYSÁGÁRÓL ALKOTOTT VÉLEMÉNYEK

Az életszínvonal dinamikai változásáról alkotott vélemények tudakolásán túl a felvétel programjába-11 szerepelt annak. a kérdésnek a kutatása is, hogyan vélekednek a megkérdezettek —— adott időszakban meglevő —— jövedelmi szín—

vonaluk relatív nagyságáról, más szóval, hol helyezik el magukat, háztartásukat

a jövedelem szerinti hierarchiában. ,

Erre a kérdésre a megkérdezetteknek válaszukat egy 7 fokú ,,jövedelmni

létrán" kellett megadniok. A jövedelmi létrán a legalsó fok jelentette a leg—- alacsonyabb (1. jövedelemmoport), a legfelső pedig a legmagasabb jövedelmi színvonalon élőket (7. jövedelemosoport). (A válaszadás úgy történt, hogy a meg—

kérdezettek megjelölték azt a fokot, ahol családjuk, háztartásuk a jövedelmi

létrán megítélésük szerint elhelyezkedik.) '

Temnészetesnek tűnnek, mégis gondolkodásra késztethetnek a felvételnek idevágó adatai. Ezek szerint saját jövedelmi színvonalát mind a munkás-alkal- mazotti, mind a paraszti és kettős jövedelmű (háztartások kereken három—

negyed része pontosan az átlagoe vagy annál csak kevéssel alacsonyabb fokon jelölte meg.

228 DR. LENGYEL LÁSZLÓ

n. tábla A háztartások megoszlása

a jövedelmi létrán történő önbesorolás szerint

A munkás- A paraszti és kettős Jövedelmi létra alkalmazotti jövedelmű (lövedelemcsoport)

háztartások megoszlása (szazalek)

l* ... 2,1 4,4

2 ... ll,9 15,0 3 ... 33,9 33,1

4 ... 44,4) 85,0 405 80,1 5 ... 6,'7 BA

6 ... 0,8 03-

7'" ... 0.2 (),l

Osszesen 1903 100,0

' A legalacsonyabb életszínvonalon élők.

" A legmagasabb életszínvonalon élők.

Az nem meglepő, hogy az átlagosnál magasabb, jövedelmi színvonalon élők , ' közé viszonylag igen kevesen sorolták magukat (7,'Z,, illetőleg 6,9 százalék), hl- szen a hajlam arra, hogy az átlagosnál magasabb színvonalon élők ,,alábeesül—

jé " saját helyZetüket, eléggé közismert. Sokkal inkább elgondolkoztató azon-

ban az a körülmény, hogy a magukat a legalacsonyabb két jövedelemneoportba sorolok aránya is viszonylag igen alamony. Ebben -— legalábbis a fenti átla—

'gos adatokból kiolvashatóan —— az a felfogás látszik visszatükröződni, hogy az ' átlagos életszínvonalat is sokan eléggé ,,alábecsülik."

_ — , Erdemes ezzel összevetni a Közalkalmazottak Szakszervezetéhez tartozó kutató—

intézetek 800 tudományos dolgozójára kiterjedő, a munka- és életkörülményeket tanulmányozó, 1965. I. negyedévében végrehajtott felvétel néhány adatát. Idézem a felvétel alapján készült ,,Jelentes"-ből: ,,Szociológiai Vimgálatok sora bizonyítja, hogy ,,objektíve", azaz a társadalom egészénél (és egyes rétegeinél) az értelmiségi- kutatói munkakörök a foglalkozások társadalmi megbecsülése szerinti hierarchiájá- nak csúcsán állnak. A kutatók maguk viszont —- éppen mint a kereseteknél — meg- lehetősen ,,leértékelik" saját helyzetüket: a férfiak 35, a nők 43 százaléka (átlagosan 37 százalék) úgy véli, hogy az átlagos szintnél kevesebb társadalmi megbecsülésben részesül. "

Az összes megfigyeltek számának százalékos megoszlása aszerint, hogy a szub- jekztív ,,kereseti létrán" (szintén 7 fokból állt) hol helyezik el magukat —— egyéb—

ként —- a legalacsonyabbról a legmagasabb felé haladva a következő volt:

Jövedelemcsoport Százalék .. 12

Összesen: 100

Az átlagosnál köztudottan magasabb keresettel rendelkező kutatóknak is—túlnyomó , többsége (77 százaléka) tehát az átlagos vagy annál alacsonyabb kereseti kate- góriába helyezte el magát. Az átlagos és az annál egy fokkal magasabb ésalacso—

nyabb kategóriába magukat besoroló kutatók aránya 81 százalék.

Az említett alá- és fölébeosülések ellenére figyelmet érdemlő (;reaIitás—

érzékre vallanak azok az adatok; amelyek szerint minél magasabbrafsorolták magukat az egyes háztartások, az 1964. évi tényleges jövedelmi színvonaluk az

objektív adatok alapján is — legalábbis tendenciaszerűen és átlagosan —— annál

magasabb.

VELEMÉNYEK ES mm Az ELETSZINVONALROL * 229,

12. tábla

A magukat a jövedelmi létra azonos fokára helyező háztartások 1964. évi tényleges jövedelmei

Az egy háztar- Az egy Az 'egy háztar— Az egy

tásra fore tásra főre

Jövedelmi létra jutó 1964. évi tényleges jövedelem (ezer forint) (jövedelemcaoport)

a munkás-alkalmazotti a paraszti és kettős jövedelmű háztartásokban

l* ... 27,9 ! 7,6 20,1 8,2

2 ... 32,3 9,3 27,5 9,3

3 ... 37,3 ll,5 33,1 10,7

4 ... 42,6 12,9 39,2 11,3

5 ... , 553 ; 16,9 45,6 12,5

ö ... 56,7 21,6 40,7 12,9

7" ... 64,5 32,3 42,3 11,5

Összesen (átlag) 40,3 ; 12,2 35,0 10,8

* A legalacsonyabb életszínvonalon élők.

" A legmagasabb életszínvonalon élők.

A jövedelmi létra különböző fokaira történt önbesorolás és az objektív áhlagos jövedelmi színvonal között kétségtelenül meglevő kapcsolat tényén nem változtat az sem, hogy az átlagos (helyzet mögött itt is viszonylag jelentős a szóródás: "sokan az alacsonyabb jövedelmi színvonalon élők közül magukat maga—

sabb fokra sorolták .be és fordítva, az átlagosnál magasabb jövedelműek nem elhanyagolható része az átlagos vagy annál alacsonyabb fokra helyezte magát, háztartását.

Azt, (hogy a jövedelmi létra különböző fokaira történt öli-besorolás és az objektív adatok alapján képzett jövedelemcsoportba tartozás között mind az egy háztartásra, mind az egy főre jutó adatok szerint ez egyes háztartások tekintetében milyen összeillés illetőleg eltérés tapasztalható, a 14. tábla tar—

talmazza, ahol az összesen oszlop az objektív, az összesen sor a szubjektív jöve—

delemkategóriákba tartozó háztartások relativ számát mubatja meg.

Lényegében itt is egy (5X5—ös) kontin'gencia táblázattal van dolgunk, amely—

ből a már ismert módon kiszámimhatók a kontingencia együtthatók.

18— tábla A kontingencia együtthatók értéke a jövedelmi létrára történt szubjektív besorolás

és az 1964. évi objektív jövedelemcsoportba tartozás közötti kapcsolat"?

C' T

Hálta'tás az egy háztar— az egy az egy háztar— az egy

tásra , főre tásra főre

jutó 1964. évi jövedelemcsoport alapján

Munkás-alkalmazotti ... (),414 ! 0,392 ! O,173 (),162 Paraszti és kettős jövedelmű . . . . 0,458 ; 0343 ( 0,196 (),095

' Az együtthatókat nem közvetlenül a 14 tábla adatai alapján hanem részletesebb, 6X7-es tábláza'tok adataiból számítottam.

, [2370 : DR. LENGYEL LÁSZLÓ

14. tábla A háztartások megoszlása a jövedelmi létrára történt önbesorolás és az 1964. évi

tényleges családi és egy főre jutó jövedelem nagysága szerint

%! . n

_ — i, fközepesnél . kozepesnél

áfegxötávflőfgaggó ! alacsonyapym §g§$ís magasabb

tényleges jövedelem 4_ összesen

(forint) 1.—2. 3; 5. (S.—7.

iövedolemcsoport

A szubjektív jövedelmi létra fokai

I. A családi jövedelem nagysága Munkás-alkalmazotti háztartások

alapján megoszlása. (százalék)

— 30 000 ... 7 IO, 9 0 0 26

30 000 — 36 000 ... 3 7 6 1 — 17

36 000 — 42 000 ... 2 6 7 1 0 16

42 000 — 48 000 ... l 5 7 l 0 14

48 000 — ... 1 6 15 4 1 27

Összesen 14 34 l 44 [ 7 1 ! 100

— 30 000 ...

Paraszti és kettős jövedelmű háztartások megoszlása (százalék)

13 15 13 ' 1 o 42

30 000 — 36 000 ... 2 6 7 0 0 15

36 000 _ 42 000 ... 2 5 6 1 0 14

42 000 — 48 000 ... 1 3 5 1 0 10

48 000 — ... 1 4 10 3 1 19

Öaazesen 19 3 l 41 6 ( 1 ! 100

. Az egy főre jutó jövedelem nagysága alapján

.§:

Munkás-alkalmazotti háztartások megosz—

lása (százalék)

_. 7 200 ... 2 3 2 0 — '7

7 200 —— 9 600 ... 5 6 6 1 — 18

9 600 — 12 000 ... 3 8 9 1 0 21

12 000 —— 14 400 ... 2 7 10 1 0 20

14 400 —— ... 2 10 17 4 1 34:

Ösmsen 14 34 44 7 l 1 ! zoo

Paraszti és kettős jövedelmű háztartások megoszlása (százalék)

— 7 200 ... 5 4 5 0 — 14

7 200 — 9 600 ... 6 9 9 1 25

9 600 - 12 000 ... 4 7 9 2 22

12 000 —— 14 400 ... 2 6 8 1 —- 17

14 400 — ... . 2 7 10 2 1 22

Összesen 19 33 l 41 ] a I 1 [ zoo

A 13. tábla együtthatói a jövedelmi létrára történt szubjektív besorolás és az

objektív jövedelemcsoportba tartozás között viszonylag gyenge kapcsolatot mu-

tatnak. Ezek az együtthatók mégis statikus aspektusból is alátámasztam láb- SZanak azt a tényt, amiről dinamikai szempontból már szó esett, hogy a ház-:

'VÉLENIÉNYEK ÉS TÉNYEK AZ ÉLETSZI,NVONAL£ÓL 231

tartások, különösen a paraszti és a kettős jövedelmű háztartások, életszinvona- lukat inkább a családi, mint az egy főre jutó jövedelmi színvonal alapján ítélik meg. Figyelemre méltó ugyanakkor az is, hogy az egy főre jutó jövedelemme—

portok alapján számított kontingencia együttható a munkás-alkalmazotti ház—

tartásoknál (ahol ez az egy háztartásra jutó jövedelem alapján számított együtt—

ható értékétt majdnem eléri) mennyivel nagyobb, mint a paraszti és kettős jöve—

delműeknél.

Érdemes rögzíteni azt is, hogy a jövedelmi létrára történt ön'besorolás (a

szubjektív jövedelmi hierarchiában való elhelyezkedés) eléggé szorosan össze—

függ —— különösen a munkás—alkalmazotti háztartásoknál m az életszínvonal dinamikus alakulásáról. alkotott szubjektív véleményekkel. Ebből az össze—

hasonlitásból az derül ki, hogy azok a háztartások, amelyek az átlagosnál ma—

gasabbra értékelték 1964. évi életszínvonalukat, nagyobbrészt életszínvonaluk javulásáról nyilatkoztak, a magukat az átlagosnál alacsonyabb fokra helyező háztartások pedig inkább életszínvonaluk stagnálásáról vagy romlásáról.

Ezek a körülmények játszanak közre az előbbi (különösen az öt év alatti

változás megítélése alapján számított) együtthatók viszonylag magas értékei—ben

;5. KTSÉRLET AZ ÚN. LATENS SZÚKSÉGLET FOGALMÁNAK DEFINIÁLASÁRA Az adatfelvétel során a megkérdezetteket, miután magukat, háztartásuk—at a jövedelmi létra különböző fokára elhelyezték, annak megválaszolására is fel—

kértük, mekkora pénzösszeg kellene még véleményük szerint rendszeresen ahhoz, hogy magukat, házt'artásukat a jövedelmi létrán egy fokkal feljebb, egy jöve—

delmi osoporttal magasabbra sorolhassák.

Az erre a kérdésre adott válaszban megnevezett összeg véleményem szerint több szempontból is érdeklődésre tarthat számot.

Először ez az összeg, minthogy egy teljes jö'vedelemosoportnyi színvonal-—

emelkedést eredményezne, jól közelítheti azt a jövedelemnövekedést, amelyet napjainkban számottevőnek tekintenek. Nem kell talán hangsúlyozni, hogy .a számszerűsítés eredményei —— mind közgazdasági, mind napi politikai szempont- ból —— e tekintetben is figyelembe veendők lehetnek. Ahhoz sem férhet temészete—

sen kétség, hogy a megkérdezettek e válaszban nyilvánvalóan nem a nominál

;jövedelmeiknek, hanem a jövedelmeik reálértékének a növekedésére gondol—

tak, amikor átlagosan egy-egy háztartásra számítva évi 10—11000 forintot

*mondtak. Ez a jelenlegi átlagos jövedelemnek mindkét népességmoportban ke—

reken 28 százaléka. Ez az összeg nem tükröz irreális vágyakat, ilyen mértékű reáljövedelem—növekedés viszonylag nem hosszú időszakra reálisan előirányoz- ható, egy sikeresen végrehajtott 5—7 éves tervperiódusban megvalósítható köve—

telmény! Ilyen körülmények között joggal feltehető, hogy a válaszokban __

(legalábbis a háztartások viszonylag széles körében kialakult átlagos helyzetet

tekintve —- a lakossáng a jövő alakulására vonatkozó várakozásai (anticipációi)

is kifejezésre jutottak, amennyiben az általuk megnevezett összegű reáljöve—

delem-növekedéssel, mint viszonylag nem távoli jövőben bekövetkező tennyel számoltak.

Másodszor érdeklődésre tarthat számot ez az összeg abból a szempontból

is, hogy általa némi bepillantást nyerhetünk a lakosság ún. latens szükségleté—

nek a szférájába.

Ismeretes, hogy az adott pillanatban társadahnilag aktívan létező lakossági 'xényleges teljes szükségletű) alapvetően két fő csoportra tagolható: a) a fizető—'-

232 ' DR. mommasm képes szükségletre (F), amely a fennálló támadalmi—temnelési viszonyok között kielégíthető és kielégítendő, valamint b) az ún. latens szükségletre (L), amely a

fizetőképes és a teljes szükséglet között helyezkedik el,M azaz

IKI—Las

Könnyű belátni, hogy —— ha a fizetőképes szükséglet némi egyszerűsítéssel

ekvivalensnek tekintjük a lakossági jövedelmek adott időszakban meglevő, defi- niált és mérhető, általában a statisztikában időszakról időszakra meg is mért

és ki is mutatott összegével55 —— a lakossági teljes szükséglet eddig még soha

meg nem mért összegéhez is el lehetne jutni attól függően, hogy sikerül—e

pontosabban definiálnunk és ennek alapján mérnünk a latens szükségletet. Ha ez sikerülne —— ismerve a fizetőképes szükséglet nagyságát —— lehetővé válna,.

hogy az

F L

--——F— : 1

S S

összefüggést számszerűsitsük. Nem kell bizonyitani, hogy ennek az összefüg—

gésnek a számszerűsítése mennyire fontos lehet gazdaságpolitikai és közgaz—

dasági szempontból egyaránt: az anyagi ösztönzés rendszerének, arányainak és

irányának a kialakításában, a termelés és az elosztás folyamatának befolyá—

solásában stb.

A latens szükséglet problematikájával a szakirodalom viszonylag alig, min—

deneSetre az indokoltnál sokkal kisebb mértékben foglalkozott, s lényegében hiányzik még —— a számszerűsítés alapjául elfogadható -— definició is.

Hoch Róbert elsősorban magának a fogalomnak az elismertetéséme helyezte

a súlyt,16 de ugyanakkor —— elsősorban elméleti megfontolások alapján, a szám—

szerűsítés és a bizonyítás igénye nélkül '-—— számos, érdekes megállapitáshoz,

is eljutott. így többek között ahhoz, hogy ,,. .. a teljes szükséglet nem egyszer

s mindenkorra adott nagyság. A feltételek ———— például a vásárlóképesség — mó—

dosulásával új szükségletek keletkeznek, s megváltoznak a régi szükségletek., iAz ársík módosulásával nemcsak a fizetőképes szükségletek nagysága változik,

hanem a teljes szükségleteke' is; a jövedelem emelkedésével és az ár csökkené—

sével nemcsak a fizetőkepesség emelkedik hanem növekszik a teljes szükséglet

" Hocn Róbert: A kereslet szerkezete és a jövedelem alakulása. (Budapest, 1960.) című, kandidátusi disszertációjában (104—105. old.) bevezetett terminológia szerint.

15 Ezt az egyszerűsítést itt most megtehetjük, hiszen a fizetőképes szükséglet és a jövede—

lem közötti különbség (megtakarítások, illetve azok felhasználása) szintén mérhető.

" Idézett munkájában noi—105. old.) Hoch Róbert így ír: ,,Eppen mert nem jelenik meg keresletként a latens szükséglet, létezését is tagadják az e kérdésben voluntarista álláspontot elfoglalók; csak a fizetőképességét hajlandók elfogadni realitásként; azt hiszik, hogy az állam a kereslet befolyásolásával egyszersmind megszabja a teljes szükségletek nagyságát is.

A valóságban a latens szükséglet reálisan létező. Nem kell sokat bizonygatnom, hogy mily égető, tényleges szükséglete lehet a fogyasztónak -— mondjuk télikabátra, jóllehet szükséglete nem fizetőképes, latens szükséglet, mert nincs pénze a vásárlásra. De a nem fizetőképes latens hiányérzetek nagy intenzitással léphetnek fel nemcsak a létfenntartás szempontjából alapvető termékekre, hanem pusztán kényelmi célokat szolgáló másodrendű termékekre is. A latens szükségletek, ha nem is mutatkoznak közvetlenül gazdaságilag, de hatékonyak szociológiai és politikai szempontból. A tényleges szükséglet és annak része, a fizetőképes szükséglet közötti ellentmondás számos társadalmi jelenséget megmagyaráz a kapitalizmusban. A szocialista tár—

sadalom fejlődésének pedig legfőbb mozgatója az az ellentmondás, amelyet a ,,termelés és a fogyasztás" ellentmondásaként szoktunk emlegetni, s amely ellentmondás tulajdonképpen a termelés és a szükségletek ellentmondása, közvetlenül pedig a teljes szükségletek és a fizető—

képes szükségletek ellentmondása. A szocialista államnak messzemenően számolnia kell nem—' csak a fizetőképes szükségletekkel, hanem a latens szükségletek létezésével is.

A középtávú (ötéves), sőt lehetőség szerint a rövidtávú tervek készítésénél is törekednünk kell arra, hogy a fizetőképesség — és a kínálat —— növelésével lehetővé tegyük, hogy a fogyasz——

tők a ma még latens szükségleteiket is minél nagyobb mértékben kielégíthessék."

VELEMENYEK ES TÉNYEK AZ ELETSZINVONALROL 233

is. A latens szükséglet nem a konstans teljes szükséglet és a változó fizetőképes szükséglet különbsége, hanem függvénye mind a teljes szükségletnek, mind a fizetőképes szülnséglemek. A fizetőképes szükséglet növekedésével a latens szükséglet nem feltétlenül csökken —— növekedhet is; általában pedig nem

csökken a fizetőképesség növekedésének arányában."i7 Mindennek ellenére an—

nak a véleményének ad hangot, hogy míg a fizetőképes szükséglet egzakt nagy—

ság, a latens szükséglet, s ezzel a teljes szükséglet nagysága, mint bizonyos termék— (és szolgáltatás—) volumenre irányuló hiányérzet általában ,,nem rög—

zíthető pontosan meghatározott kvanturnként."18

Több okból nem vinne sokkal közelebb a probléma megoldásához, ha a gazdasagi szükségletnek Szabó Kálmán által adott konkrét meghatározásából

indulnánk ki.19 Szerinte a gazdasági szükséglet általában a társadalmi mérete—

ket öltött, kielégítésre váró materiális igények összességét jelenti, amely bizo-—

nyos fajtájú és tömegű használati értékre irányul, s két alapvető részből áll:

a) az ún. effektív szükségletből (,, . . .amelynek kielégítése feltételül szolgál ahhoz, hogy az újratermelés zavartalanul mehessen végbe") és b) az ú.n. latens szükségletből (,,...amely az effektív és a teljes szükségletek össztömege kö—

zött helyezkedik el"). Elismeri ugyan, hogy a latens szükséglet a gazdálko—

dásra, a termelés és az elosztás menetére hatást gyakorol, hogy tömeges és aktív szükségletek összessége lévén jelentőséggel bír a társadalmi—gazdasági fejlődés—

ben, azonban az előbbi indirekt meghatározásnál ő sem nyújt többet. Megha—

tározása egyébként a felvetett probléma szempontjából nem kielégítő, mert 1. Szabó Kálmán a gazdasági szükségleteket határozta meg, ahhoz, hogy a lakossági szükségletekhez eljussunk ki kell rekesztenünk a szükségletek köré—

ből az elsődlegesen termelési célokat szolgáló, általában a termelőeszközök, ezen belül a beruházási javak iránti igényként jelentkező, nem fogyasztási javakra irányuló igényeket;

2. a szükségletek körét ki kell terjeszteni a lakosság részéről a nem anyagi jellegű szükségletek (a kulturális, az egészségügyi stb. szolgáltatások nem anyagi jellegű része) iránt megnyilvánuló társadalmi igényekre. Ezeket ugyanis Szabó Kálmán kizárja e fogalomkörből, pedig nyilvánvaló, hogy — akár ,,effektiv", Bikát ,,latens" formában —— a lakosság a színházban vagy az orvosi rendelőben nemcsak a díszleteket és a műfogsort, hanem a színészek és az orvos mun——

káját, produktumát is igényli.

A mondottak értelmében tehát a lakossági teljes szükségleten a társadalmi méreteket öltött, kielégítésre váró, a lakosság részéről bizonyos fajtájú és tö—

megű fogyasztási javakra és szolgáltatásokra irányuló igények összessége értendő., Mindazonáltal ez a meghatározás sem visz sokkal közelebb ahhoz, hogy a fizető—

képességén túli ,,hiányérzetet" számszerűsittsük. Márpedig, ha ,, . . középtávú és a hosszútávú keresletkutatásnak és tervezésnek nemmak a ma ténylegesen létező —— részben kielégített, részben kielégítetlen -— szükségletekkel kell szá——

molnia, hanem figyelembe kell vennie a ma még csak potenciálisan létező szük-

ségleteket is"29 —— ez a feladat eléggé kézenfekvő. Igaz ugyanakkor az is, hogy

a határ a meghatározott intenzitású latens, kielégítetlen szükségletek és a csak ,,potenciálisan" létező szükségletek között igen viszonylagos. A határ azonban

megvonható! Abból kell kiindulnunk, hogy a még fizetőképessé nem vált

" Hock Róbert im. 105. old.

"* Uo. 105. old.

" szabó Kálmán: A szocialista termelés alapvonasa. Kossuth Kiado. ism., illetve A szocia—

lizmus politikai gazdaságtana. I. rész. Tankönyvkiadó 1964, (Kézirat) 140. old.

7? Each Róbert im. 106. old.

234 DR. LENGYEL LÁSZLÓ szükségletnek a végtelen irrealitásokig megnyíló széles skáláját szűkítenünk kell, ki kell rekesztenünk e fogalomból a véletlenszerűeket, a nagyon távoli jövőben elérhető, egyedi szükségleti kategóriákat, hiszen ezeknek mozgató, mozgósító erejük alig van. Alapkövetelményként szem előtt kell tartani, hogy a család és az egyén mindennapi tevékenységét illetően közvetlen hajtóerővela társadalmi méretekben jelentkező, viszonylag közeli jövőben kielégíthető szük—

ségletek bírnak." Az ilyen ,,hiányérzetek" azok, amelyek _ kielégitésük vagy ki nem elégítésük esetén —— szociológiai és politikai szempontból föltétlenül hatékonyak, sőt legközvetlenebb gazdasági hatásuk (az ösztönzési rendszeren keresztül) is kézenfekvő.

Az elmondottakat figyelembe véve: a lakosság latens szükségletén a még fizetőképessé nem vált, de az emberek viszonylag széles köre számára, tehát társadalmilag a nem túlságosan távoli jövőben- elérhető s mint ilyen, a közfel- fogás szerint ís a kielégíthetőség reális igéretével előirányozható azon szükség—

letek összessége értendő, amelyek a lakosság különböző rétegeinél a jelenlegi viszonyok között is már megfelelő intenzitással jelentkező hiányérzetben jutnak kifejezésre.

A latens szükséglet ilyen értelemben vett kategóriája az, aminek —— véle—

ményem szerint "— elméletileg: a társadalmi fejlődésben jelentősége, gyakorla—

tilag: a jól alkalmazott ösztönzési rendszerben aktiv szerepe van.22

Kérdés, hogy (az adott definíció elegendő támpontot nyújt—e a méréshez?

A definíció nyitva hagy ugyanis néhány —— a mérés szempontjából -—— nem is lényegtelen kérdést. így azt, hogy mit kell érteni ,,nem túlságosan távoli jövőn", vagy a ,,kielégíthetősé—g közfelfogás szerinti reális igéretén", vagy a ,,megfelelő intenzitáson"? Ezek a kérdések elméletileg ugyan körvonalazhatók, sőt ponto—

síthatók is lehetnének, mégis —— véleményem szerint —- az látszott célszerűbb—

nek, ha a pusztán elméleti megfontolások helyett a végső fogalomalkotás cél—

jából a tömegtapasztalatokhoz, a társadalmi megítéléshez fordulunk bővebb információkért.

Tennészetesen azt megkérdezni több ezer háztartástól, hogy ,,mekkora a latens szükséglete" lehetetlen. Jóllehet a felvétel előkészitése során felmerült, de —— a véletlenszerű, teljesen irreális válaszok elkerülése céljából —— elvetet—

tük annak a kérdésnek a direkt felvételét is ,,mekkora összeg kellene ahhoz, hogy a jelenleginél sokkal jobban éljen a család?" A kérdés ,,mindössze" arra irányult, hogy mennyi pénz, mekkora összeg [kellene a vélemények szerint a meglevőn felül ahhoz, hogy a háztartás a jövedelmi hierarchiában egy fokkal feljebb, egy jövedelemcsoporttal magasabbra kerüljön?

Felvetődik a kérdés, hogy a válaszok ——- ilyen kérdés esetén —— vajon a latens szükséglet előbbiekben adott definíciójának megfelelnek-e vagy sem.

E kérdésre adandó igenlő válasszal szemben több ellenérv is felhozható. így elsősorban az, hogy a latens szükséglet miért éppen az egy jövedelemcsopou't—

nyi emelkedéshez szükségesnek vélt összeggel lenne azonosítandó, miént nem

a kettő vagy a három fokkal való emelkedésbez szükséges összeggel. Lehetsé—

ges ugyanis, hogy egyeseknél éppen ekkora összeg kellene ahhoz, hogy a már ma is megfelelő intenzitással jelentkező, de még [ki nem elégített szükségleteik kielégíthetők legyenek. Igaz ugyan, hogy az egész problémakörben nem az

21 Vö. Berényi József: A foglalkoztatottság és az életszínvonal összefüggésének néhány közgazdasági kérdése a szocializmusban. MTA Közgazdaságtudományi Intézet. Budapest, 1965.

Vitaanyag-kézirat. 82. old. . .

" Nem hagyhatók termésZetesen ebből a szempontból sem említés nélkül a fizetőképes szükségletekre már ma. is rendelkezésre álló alapok elosztásának ésszerűbbé tételével, :; bérará—

nyok fejlesztésével, s az elosztás egyéb formáinak a tökéletesítésével stb. kapcsolatos teendők,

VÉLEMÉNYEK ES TÉNYEK AZ ELETSZINVONALRÓL 235

,,egyesek" problémái az érdekesek, hanem a társadalmi méretekben jelentkező tendenciák. Igaz az is, hogy nem szabad ennek a technikai jellegű kérdésnek (,,egy jövedelemcsoportnyi emelkedés") túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert bárhogyan szólt is a kérdés, az emberek tömegesen nyilvánvalóan a ,,meg—

felelő intenzitással" jelentkező, jelenleg is meglevő hiányérzeteiket számszerű—

,sítették válaszaikban. Az ,,egy jövedelemcsoport" kitétel legfeljebb arra adott impulzust, hogy a megkérdezettek némileg mérlegeljék a viszonylag nem távoli

jövőben a ,,lkielégíthetőség" reális szempontjait is. Mégis ez az egyetlen ellen—

vetés e kérdésben a további meggondolások és kutatások szükségességére utal.

Korántsem lehet lezártnak, megváltoztathatatlannak tekinteni az eddig el- mondottakat. Én sem tekintem annak. Az azonban —— véleményem szerint ——

nem lehet kétséges, hogy az ebben a tanulmányban ismertetett adatfelvétel ide—

vonatkozó adatai hasznos információkul szolgálhatnak a lakossági latens szük- séglet szférájába való bepillantáshoz. A jövedelmi hierarchiában az egy fokkal

feljebb kerüléshez szükségesnek vélt összeg ugyanis, ha teljes egészében nem

is azonos a lakossági latens szükséglettel, kétségtelen, hogy része annak, még—

pedig adott időpontban szoclológiaz', politikai és gazdasági szempontból egy—

aránt a leghatékonyabb, legaktívabban jelentkező része. Ez a felfogásom tükrö—

ződik vissza abban, hogy ezt az összeget L, szimbólummal jelzem.

6. NÉHÁNY FIGYELEMBE MÉLTÓ ÖSSZEFÚGGÉS

A JÖVEDELMI HIERARCHIÁBAN EGY FOKKAL FELJEBB KERULÉSHEZ SZÚKSÉGESNEK VÉL'I' ÖSSZEG ÉS A JÖVEDELMI SZINVONAL KÖZÖTT

Vizsgáljuk meg, mit mutatnak az adatok, alátámasztják—e feltételezéseink realitását vagy sem?

Az alábbiak azt mutatják, hogy e kérdésre joggal válaszolhatunk igennel.

Még akkor is, [ha az első közelítés mintha ellentmondana ennek: a jövedelmi

hierarchiában egy fokkal feljebb kerüléshez szükségesnek vélt összeg (L a) nagy-

sága és a jövedelmi létrára történt szubjektív besorolás között alig van vala—

milyen kapcsolat.

15. tábla

A jövedelmi hierarchiában egy fokkal feljebb kerüléshez szükségesnek "vélt összeg általános nagysága a. magukat a jövedelmi létra azonos fokára besoroló

háztartásokban

A feljebb kerüléshez szükséges összeg évi átlaga.

. _ , - a paraszti és kettős

Jögggtgmi a munkás alkalmazotti jövedelmű

"233313? háztartásokban

ezer ezer ezer ezer

forint/háztartás forint/fő forint/háztartás forint/fő

l ' ... l l ,9 3,2 8,9 3,6

2 ... l2,7 3,6 9,6 3,2

3 ... l l ,2 3,4 9,5 3,1

4 ... ll,2 BA lO,3 3,0

5 ... 12,2 3,7 9,9 2,7

6 ... 10,8 4,1 7,7 2,5

T" . ... - —— .. .,

Összesen 11,4 3,4 9,8 3.0

(átlagosan)

' A legalacsonyabbdéletszínvonalon élok.

" A. legmagasabb életszínvonalon élők.

236 DR. LENGYEL LAsuo

Figyelembe kell vennünk két körülményt: először azt, hogy a jövedelmi- léftra fokaira történt önbesorolás és a jövedelmi hierarchiában való objektív elhelyezkedés tekintetében —- mint láttuk -—- jelentős különbségek vannak;—

másodszor azt, hogy a feljebb kerüléshez szükséges összeg rögzítésekor a meg—

kerdezettek nem abból indultak ki, hogy a jövedelmi létrán magukat -— sok

szubjektív tényező (meggondolás, különböző látókör, eltérő ismeret mások,

viszonyairól stb.) által determináltan —- melyik fokra helyezték el,! hanem.

ténylegesen jövedelmi viszonyaikból.

Ezért a tényleges jövedelmi helyzet és a feljebb :kerüléshez szükséges ősz—e

szeg között az előbbinél sokkal szorosabb kapcsolat mutatkozik.

16. tábla A feljebb kerüléshez szükséges összeg és a tényleges jövedelmi szint alakulása

A megfigyelt háztartások

1964. évi által a. feljebb kerülésher.

Jövedelemcsoport tényleges szükségesnek vélt

(évi ezer forint/háztartás) jövedelme é" Wmi!

száma

a tényleges ezer forint/háztartás jövedelem

százalékában Munkás—alkalmazotti háztartások

— 18 ... 93 15,7 7,3 46,2

18 -—— 24 ... 174 21,0 8,3 39,3

24 —- 30 ... 264 27,0 * 10,1 37,4

30 -— 36 ... 343 33,1 11,0 33,3

36 - 42 ... 322 39,2 11,5 29,4

42 -— 4.8 ... 291 44,8 12,1 26,9

48 -— 54 ... 222 50,9 12,6 24,7

54 —- 60 ... 143 56,7 11,9 21,0

60— ... 185 72,3 15,7 21,8

Összesen (átlagosan) 2037 40,3 11,4 28.3

Paraszti és kettős jövedelmű háztartások

—— 18 ... 265 12,8 GA 49,9

18 -— 24 ... 239 2190 83 39,3

24 -— 30 ... 312 26,9 9,5 35,2

30 — 36 ... 300 33,1 10,4 31,3

36 —— 42 ... 266 36,9 10,7 279?

* 42 —— 48 ... 202 45,0 11,7 25,9

48—54 ... 145 50,8 11,1 21,9

54 —— 60 ... 102 56,9 10,9 19,3

60 - ... 127 72,3 11,9 16,4

Összesen (átlagosan) 1958 35,0 9,8 28,0

Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a magasabb jövedelmi szint a fel-—

jebb kerüléshez szükséges összeg nagyobb értékeivel párosul, a feljebb kerü- léshez szükséges összegnek a jövedelemhez viszonyított aránya ugyanakkor a magasabb jövedelműeknél kisebb, mint a kevesebb jövedelemmel rendel—

kezőknél.

Ezek az adatok lehetőséget nyújtanak arra, hogy kísérletet tegyünk a jöve-—

delem és a feljebb kerüléshez szükséges összeg közötti kapcsolat függvénnyel történő leírására.

VÉLEMÉNYEK Es TÉNYEK AZ ELETSZINVONALRÓL 237

Az 1. ábra az egy háztartásra jutó tényleges jövedelem és a feljebb kerü—

léshez szükséges összeg logaritmus-ai közötti lineáris kapcsolatra utal. Az össze—

függés tehát a

logy : a-l-blogz

függvénnyel írható fel, ahol y a feljebb kerüléshez szükséges összeg egy háztar—

tásra jutó értéke, a: az egy háztartásra jutó jövedelem, a b paraméter pedig azt mutatja, hogy az egy háztartásra jutó jövedelem 1 százalékos növekedése

mellett a feljebb kerüléshez szükséges összeg hány százalékkal nő.

A számítások a következő eredményt adták:

a munkás-alkalmazotti háztartásoknál (MA)

log yMA : 2,01044— O,4458 log xMA

a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál (P) log yp : 2,2620—!—O,3829 log 359

Az egy háztartásra jutó jövedelem egy százalékos növekedése mellett tehát a feljebb kerüléshez szükséges összeg a munkás-alkalmazotti háztartásokban 0,45, a paraszti és kettős jövedelmű háztartásokban 0,38 százalékkal nő. (A függ—-

vények illeszkedése a tapasztalati adatokhoz igen jó. Az illeszkedés mértékét

mutató korrelációs index mind a két népességcsoportnál: TZ : O,99 volt.)

1. ábra. A feljebb kerüléshez szükséges összeg egy háztartásra jutó értéke az egy háztartásra jutó jövedelem függvényében

Mynth—a/l'a/maza/Il' óáz/an/ásaüar;

fzen ff 16

Panaszt/' e': [Pe/fisjiyfo'e/wa" úáz/apfásvfúan

[za/' ff

15

76'

74 /

75 14

,; /

_{75 /}

72 /

12 / (,

1 7

7

71 D

m n/

0 0

0/

10

szamu: ONN 0

§ .,..1/

m 20 sa 417 50 517 70.

ezer fapinf csa/ádr'jáltza'e/pm /.r)

67

80

aoivooto

70 20 50 40 50 50 70 ezer- farv'n/ csa/áw'jó'reda/em Az)

47

a'a

Ha a jövedelmi színvonal és a feljebb kerüléshez szükséges összeg között1 összefüggéseket az egy főre jutó adatok alapján kíséreljük meg leírni, a 17. tábla adataiból kell kiindulni.

Az egy főre jutó adatoknál lényegében ugyanaz a törvényszerűség

tapasztalható, mint az egy háztartásra jutó összegeknél. A feljebb kerüléshez szükséges összeg egy főre jutó értéke az egy főre jutó jövedelem növekedésé- vel egyidejűleg növekszik, ugyanakkor aránya a jövedelmi szint növekedésével

párhuzamosan csökken. '

238 DR. LENGYEL; LÁSZLÓ '

Az egy főre jutó adatok tekintetében azonban a munkás—alkalmazotti ház——

tartásokban a jövedelmi szint és a feljebb kerüléshez szükséges összeg között (y :: a—l—bx), a panaszti és kettős jövedelmű háztartásokban — az egy háztar—

tásra jutó adatokból Végzett számításokhoz hasonlóan —— a jövedelmi szint és

a feljeblí kex—üléshez szükséges összeg Inga—ritmusú között (log y :- a—l—b log a:)

van lineáris kapcsolat.

Ennek megfelelően az egy főre jutó adatok alapján végzett számításók a következő eredményt adták:

a munkás—alkalmazotti háztartásoknál

yMA : 127,97 4— 0,1669 wMA

a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál

log gp : 2,163O % 03284 log mp

17. tábla

A feljebb kerüléshez szükséges összeg egy főre jutó értéke _

és a tényleges jövedelmi szint alakulása ;

A megfigyelt háztartások

' t13641. évi által %Éegebb lierígléshez

-- ny eges az a game v !:

(gavzisieatsaoffá, , jövedelme öm

szama

a tényleges ezer forint/fő jövedelem

százalékában

!

Munkás-alkalmazotti háztartások

— 4,8 ... 14 43 2,2 no,—t

4,8— 7,2 ... 130 6,1 2,5 41,1

7,2— 945 ... 357 SA 3,0 35,4

9,6 — 12,0 ... 437 10,7 3,1 28,9

12,0 —- 14,4 ... 402 13,1 3,4 26,0

14,4 _ 16,8 ... 275 15,6 4,0 25,6

16,8 _ 19,2 ... 143 18,0 4,7 26,1

19,2 — 21,6 ... 108 20,1 5,1 25,2

21,6 -— 24,0 ... 72 22,3 4,9 22,1

24,0 -— ... 99 30,0 6,5 22,0

Összesen (átlagosan) 2037 12,2 3,5 28,3

Paraszti és kettős jövedelmű háztartások

_ 4,s ... 35 4,2 2,1 sas

4,s — 7,2 ... 228 6,l 2,7 44,3

7,2 _ 9,6 ... 489 s,3 2,s 33,1

9,6 _12,o ... 435 10,8 3,o 27,9

12,0 " 14,4 ... 338 13,0 3,2 24,6

14,4 — 16,8 ... 201 15,3 3,8 ; 23,7

16,8— 19,2 ... 104 17,9 3,9 21,6

19,2 — 21,6 ... ' 72 mm 3,8 19,2

21,6 — 24,o ... 24 22,6 4,1 18,1 .

24,o — ... 32 29,1 4,1 13,9

( 28,0

Összesen (átlagosan) 7958 10,8 ! 3,0

A paraszti és kettős jövedelmű házbartásoknál, ahol a két függvény önsz—

szehasonlitható, az egy főre jutó feljebb kerüléshez szükséges összeg elasztici—

VÉLEMÉNYEK ES TÉNYEK. AZ ÉLETSZXNVONALRÓL

239

tását kifejező előbbi együttható (O,33) nem sokban különbözik az egy háztar—

tás—ra számított korabbi együttható (038) értékétől.

Vizsgáljuk meg ezek után, hogy a feljebb kerüléshez szükséges összeg arányának a jövedelmi színvonal növekedésével egyidejűleg bekövetkező csök-

kenése milyen törvényszerűséget követ.

A feljebb kerüléshez szükséges összeg egy háztartásra jutó értékének az

adott jövedelmi színvonalhoz viszonyított arányát a jövedelem függvényében kifejező tapasztalati adatokhoz az alkalmazott függvénytípuson belül legjobban illeszkedő görbe paraméterei a következők:

a munkás—alkalmazotti háztartás-oknál

log SIMA : 4,()lOO —- 095541 log wMA

a paraszti, és kettős jövedelmű házca'rtúsokmil

log yp : 4,2648 — 0,618010g mp

Az illeszkedés mértékét mutató koz-relációs index itt is igen magas, mind a ket

népességcsoportnál TZ : 0.99.

2. ábra. A feljebb kerüíéshez szükséges összeg egy háztartásra jutó értékének az adott jövedelmi színvonalhoz viszonyított aránya a jövedelem függvényében

líopkás-a/fa/mazpff" báz/an/áJ-a/fóa/z

Paraszt/' ár íe/fős lökete/071; úáz/apfa'salfúsfz

% ' % " * '

00 , -——-— 3 50 [

?

50 L v 4— % 50

40 **

' 40

Ja L-L—L—

50

20 " ' — 20

m __,.

70 "

17 70 217 50 417 50 50 70 80* 0 10 20 30 40 50, 50 70 490

ezen fon/of csatidjá'wdwfwnk) eza/i Fan/bf tsa/ád/já'l/ede/Em A)

Ez az összefüggés némileg módosított formában lehetőséget teremt arra is, hogy rögzítsük a jövedelmi hierarchiában való feljebb kerülési igény konstans jövedelemnöveléssel indukált potenciális kielégítettségi fokát. Tételezzünk fel egy családra számítva évi 10000 forintos jövedelemnövekedést és vizsgáljuk meg, hogy ez az összeg a különböző jövedelmi színvonalon élő háztartásokban az adott igény milyen fokú "kielégítését" indukálja?

A 18. tábla adatai azt mutatják meg, hogyan értékelnek —— az isment pre- misszák szem előtt tartásával —— ugyanazon összegű jövedelemövekedést a különböző jövedelmi színvonalon élő háztartásokban. Könnyű belátni, s az ada—

240 DR. LENGYEL LÁSZLÓ

tok grafikus ábrázolása (3. ábra) is arról győz meg, hogy így feltéve a kérdést

tendenciájában hasonló összefüggésről van szó, mint az előbbiekben.23

18. tábla A jövedelmi hierarchiában való feljebb kerülést igén-y

évi 10000 forint jövedelemnöveléssel indukált kielégítettségi foka

Jövedelemosoport Munk ás-alkalmazotti Fargaölígdigrgg this

(évi ezer forint/háztartás)

háztartásokban (százalék)

-— 1 8 ... l37,0 A 156,3

18 -— 24 ... 120,5 120,5

24 - 30 ... 99,0 105,3

30 —— 36 ... 90,9 , 96,2

36 - 42 ... 87,0 93,5

42—48 ... 82,6 85,5

48 —- 54 ... 79,4 90,1

54 — 60 ... 84,0 91,7

BU —— ... 633 ; 84,0

3; ábra. A jövedelmi hierarchiában való feljebb kerülési igény évi 8—104—12000 forint

jövedelemnöveléssel indukált kielégítettségi foka (A) _;:

ága/0) lla/7171: -a/l'a/mazv///" báz/an/ámüan A (%) Panaszt/' és krí/i.s-Mlada/17717 Mz/JMJMa/i 200

780 180

A. SX

760 7 60

Ásx

' m 140

AZXX X X

zza 720

100 LXXX ma MX XX

aa * __ "* __ ***** aa ** ___ "*N __

sa "* ___: 60 _______

40 40

20 20

0 a . ,

lű 20 50 40 50 60 70 80 70 20 30 40 50 50 70 80

ez:/' fan/"of malá/Úö'reabkm [X) ezer—' fan/"17! csa/áo'l'já'rlo'e/fw /x)

A feljebb kerülésí igény évi 10000 forint jövedelemnöveléssel indukált

kielégítettségi fokát (2) a különböző jövedelmű háztartásokban az alábbi

egyenletek fejezik ki:

a munkás—alkalmazotti háztartásoknál

log YMA : 3,9896 -— 0,4458 log wMA

(; paraszti és kettős jövedelmű háztartásoknál

log Y,, : 3, 7390 _ 0,382910g x,,

" Vö. a Bernoulli-féle ,,erkölcsl várakozási törvény"—nyel. mely szerint az emberek báb- milyen nyereségről vagy veszteségről, szerzeményról vagy kárról alkotott értékítélete ugyanannak :; logaritmikus összefüggésnek megfelelően alakul, amelyet a pszichofiziológusok a legegyszerübb érzetekkel kapcsolatban kimutattak. Más szóval a személy (szubjektum) és a rá hatással levő tárgy (objektum) közötti kölcsönös kapcsolatokban és a közgazdasági értékelés területén'is az a helyzet, hogy bármilyen új beszerzés nem abszolút jelentősége alapján, hanem a szóban forgó személy vagy kollektíva által már birtokolt készletekbez, illetve javakhoz viszonyított nagysága alapján kerül értékelésre. (1. Sz. Sztrumilin: Az optimális arányok problémája. Statisztikai Szemle.

1962. 12. sz. 1191—1205. old. c. tanulmányát.)

WÉLEIVIÉNYEK ÉS TÉNYEK AZ ÉLETSZÉIVONMRÓL

241

A feljebb kerüléshez szükséges összeg arányának a jövedelem növekedésé—

vel egyidejűleg bekövetkező csökkenését mutatják a, különböző nagyságú ház—

tartások átlagoe adatai, pontosabban a feljebb kemül—éshez szükséges összegnek

a jöVedelemhez viszonyított arányai is.

19. tábla A feljebb kerüléshez szükségesnek vélt összeg és annak aránya

a különböző nagyságú háztartásokban

A megfigyelt háztartások _

1964. évi tényleges által a. feljebb kerüléshez szükségesnek

ríáztartásnasysáf!

jövedelme vélt évi összeg

(a tagok száma)

száma

a tényleges

[ ezer forintmáztattás

jövedelem százalékában

Munkás-alkalmazotti háztartások

1 ... 169 21,4 7,4 345

2 ... 373 32,7 9,4 ; 28,7

3 ... 551 41,8 11,7 28,0

5 ... 545 44,1 12,4 28,1

4 ... 177 50,7 13,0 25,5

6 —- ... 122 50,5 14,8 29,3

Összesen (átlagosan) 2037 40,3 II,4 28,3

Paraszti és kettős jövedelmű háztartások

]. ... 190 13,7 5,5 403

'2 ...

3 ...

4 ...5 ...6— ... 413230454

549

122 40,846,026,4:

36,8

52,1 13,311,7

10,1

11,28,1

27,4

27,425,425,630,8

Összesen (átlagosan) 1958 3 5,0 9,8 28,0

A jövedelmi hierarchiában egy fokkal feljebb kerüléshez szükségesnek vélt ősz—_

szegteszikésnéhánya jövedelmi színvonal közötti kapcsolatról mondottak lehetővé és indokolttá megállapítás tételszerű megfogalmazását:

a) A feljebb kerüléshez szükséges összeg a jövedelmi színvonal monoton növekvő függvénye:

L,, ; NF).

fel a fizetőképes szükséglettel, akkor a feljebb kerüléshez szükségesnek vélt összeg és a

fizetőképes szükséglet közötti függvénykapcsolet olyan, hogy a fizetőképes szük—

séglet növekedésével nő a feljebb kerüléshez szükséges összeg.

b) A konkrét számítások szerint a feljebb kerüléshez szükségesnek vélt összegnek és a fizetőképes szükségletnek a logaritmusa között lineáris kapcsolat áll fenn. Tehat:

log La : _a 4—1; log F.

A számítások szerint: 0 ( b 4 1.

c) A feljebb kerüléshez szükséges összegnek a fizetőképes szükséglethez víszo—' nyitott aránya a fizetőképes szükséglet monoton csökkenő függvénye. Konkrétan?

a feljebb kerüléshez szükséges összeg arányának és a fizetőképes szükségletnek—,a 'logaritmusa között lineáris kapcsolat áll fenn:

L _

log—a * a—BlogF, 1?

2 Statisztikai Szemle

.:41. _ DR. LENGYEL Lie—szno—

itt a b) alatti összefüggésből következőenúzz b——1 és ezt a közvetlen számítások is;

igazolták

d) A jövedelmi hierarchiában való feljebb kerülési igény konstans jövedelem—

növekedéssel indukált potenciális kielégítetiségi foka (7) a fizetőképes szükséglet monoton csökkenő függvénye:

; f(F)

Természetesen a kapcsolat itt is logaritmikus.

e) Ha az eddig felhasznált statikus (jévedelemcsoportonkénti) adatokból levon—

hatók lennének a dinamikai változásokra is következtetések, akkor a b) alatti ösz—

szefüggésből, mely felírható így is:

La :. orb,

következne, hogy

La c

?; "" 1704?)

mi, ha b (— l és 1" állandó. zavartalan növekedésével számolunk, történelmileg a

11

_? zs 0

I,"?

összefüggést eredményezné.

Nyilvánvalóan ugyanerre az eredményre jutnánk, ha a 0) alatti összefüggésből indulnánk ki. mely felírható így is:

La lot

F A* W?

amiből -— minthogy 5 itt pozitív és F állandó, zavartalan növekedésével számolunk, _ szintén az

__LG _, ()

[,]!

összefüggést eredményezné. Mindebből tehát azt a következtetést lehetne levonni, hogy a feljebb kerüléshez szükséges összeg arányának a csökkenése történelmi tendencia.

Ez azonban túlságosan mechanikus extrapoláció lenne, amely ellen számos érv felsorakoztatható. Elsősorban az, hogy a latens (és a teljes) szükséglet, ugyanígy a—

jövedelmi hierarchiában való feljebb keríiléshez szükséges összeg is nem egyszer"

s mindenkorra adott nagyság, a jövedelem és a társadalmi jólét színvonalának a növekedésével feltétlenül változik. E változás nyomán pedig a már ma is ismert, de—

még csak ,,potenciálisam" létező szükségletek hol-nap már tömegnél—etű latens szü—kség—

lette alakulhatnak, s így számottevő hatással lehetnek az ,,egy fokkal való feljebb kerüléshez szükséges, összeg" kialakítására is, nem is beszélve arról, hogy a technikai fejlődés rohamos előrehaladásával újabb és újabb, korábban nem ismert szükségleti kategóriák is megjelennek, amelyek ma még fel nem mérhető intenzitású hiányérzet—' ként fog—nak holnapután jelentkezni.

Mindezek azonban figyelmet érdemelnek s a további, a dinamikai aspektusokat is szem előtt tartó kutatásokra kell, hogy ösztönözzenek.

7. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

Nem szükséges talán hangsúlyoznom, hogy a tanulmányban foglaltak koránt—' sem merítik ki az ismertetett adatfelvétel eredményeinek valamennyi elemzési

lehetőségét. Mindössze arra törekedtem, hogy néhány fontosabb vagy általam.

fontosnak vélt összefüggésre felhívjam a figyelmet, és elsősorban az életszín—

vonal— és a jövedielempolitikai döntéseket előkészítő szakemberek számára az.

adatfelvétel eredményeinek ismertetésével lehetőséget teremtsek további vizsga—- latok, elemzések elvégzésére.