Karljuk, I. Ja. – Gumerov, R. R.: Az agráripari komplexum hatékonyságának növelése

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

173

GAZDASÁGSTATISZTIKA

KARLJUK, !. Ja.—GUMEROV, R. R.:

AZ AGRÁRIPARI KOMPLEXUM HATÉKONYSÁGANAK NÖVELÉSE

(Szovetsensztvovanie sztrukturü i povüsenie éffektiv—

noszti funkcionirovanija APK.) —— Izveszlija Akademíi Nauk SZSZSZR. 1990. 4. sz. 37—47. p.

Az agráriparikomplexumba az utóbbi évtize- dekben történt nagymértékű állami beruházások ellenére a mezőgazdasági termelés növekedése elmaradt a gazdaság szükségleteitől, miközben a termelés hatékonysága is romlott. Az egymást követő ötéves tervidőszakokban a termelés nö- vekedése csökkenő tendenciát mutatott, az egy

főre jutó termelés pedig alig nőtt, sőt egyes ter—

mékekből (gabonafélék, burgonya, hús, tej)

csökkent. Az utóbbi években több kultúra (ga—

bonafélék, napraforgó, cukorrépa, burgonya)

vetésterülete is csökkent.

Az élelmiszer—fogyasztás a Szovjetunióban más országokéhoz viszonyítva alacsony szintű.

A húsfogyasztás például 1988—ban az EGK—or—

szágok fogyasztásának 59, míg Magyarországé- nak 64 százalékát érte el. Az élelmiszeripar egy

főre jutó termelése például növényolajból vagy zöldségfélékből fele—harmada más országok ha—

sonló értékének. Az elért fogyasztási színvona—

lat is csak jelentős arányú élelmiszerímporttal

lehet fenntartani. A fogyasztás általánosan ala—

csony színvonala mellett területenkénti és tár- sadalmi csoportok közötti különbségek alakul- tak ki, ami 1989-ben több helyen a jegyrend- szer bevezetését tette szükségessé.

A szovjet mezőgazdaságban a munkaterme-

lékenység egyötöde az Egyesült Államok meg-

felelő értékének (az iparban a fele). Ujabban a

beruházások megtérülése is romlik, és azok nö-

vekedésének 70 százaléka pusztán a megtérülés

romlását ellensúlyozta. Az élőmunka technikai ellátottsága nemzetközi összehasonlításban ugyancsak alacsony szintű.

Az állóalapokon belül alaCSony a gépek ará—

nya: 1988—ban 16 százalék, szemben az Egye—

sült Államok 51 százalékos értékével. Ezen csak

rontott, hogy 1989-ben a mezőgazdaság keve—

sebb traktort, mezőgazdasági munkagépet és műtrágyát kapott, mint az előző évben, és el—

maradt több létesítmény átadása (terménytáro-

lók, takarmánykeverő üzemek, hús- és tejfel—

dolgozó üzemek).

A növénytermesztés és az állattenyésztés fo-

lyamatainak komplex gépesítése ez ideig nem

történt meg. A szükséges gépeknek a hazai ipar mintegy kétharmadát gyártja, de ezek is gyenge

minőségűek és rövid élettartamúak. Mindez a

mezőgazdaságigép—gyártás —— ami az agráripari

komplexum I. szektorának egyik fő eleme —

technikai hiányosságait jelzi.

Az agráripari komplexum kialakítása nem volt ésszerű és aránytalanságokat tükröz, mű- ködése pedig jelentős nyersanyag- és energia—

ráfordítás—veszteséggel jár, az élőmunka-rá—

fordítás indokolatlan mértékét is ideértve. A me-

zőgazdasági termékeknél a betakarítási, szállí- tási és tárolási veszteség mértékét 30—40 száza—

lékra teszik. Az élelmiszer-feldolgozásban ha—

sonló mértékű további veszteségről lehet be- szélni, amit még az elosztó kereskedelem vesz—

teségei is kiegészítenek.

Az agrárszektor legfontosabb megoldásra vá—

ró problémája az állatállomány termelési haté-

konyságának növelése. Ezen a területen a kíná-

latot tekintve nem megfelelő takarmánybázis

jelenti a problémát. A szemes takarmányok kö-

zül az árpa és a hüvelyesek termelését kell elő—

térbe helyezni. Növelni kell a szója és a szója—

készítmények importját. Komplex intézkedése-

ket kell hozni a rét- és legelőgazdálkodás fej- lesztésére.

Az agráripari komplexumban (és ezen belül a mezőgazdaságban) a hatékonyság növelésé-

nek döntő tényezője a radikális gazdasági re—

form következetes megvalósítása. A központi

tervezés régimodelljéről a szabályozott piacgaz-

daságra kell áttérni. Utóbbihoz az agráripari komplexum irányításának átszervezésére van

szükség, amikor is érvényesítik a területi sajá-

tosságokat, és figyelembe veszik a termelési sza- kosodás szempontjait. A termelésben végül is

a gazdaságossági számításokra épülő önfinan-

szírozás elvét kell követni. Biztosítani kell a kü- lönböző gazdálkodási formák egyenjogúságát.

Korlátozni kell az eszközellátásban és a termék- felvásárlásban monopolhelyzetű állami szerve- zeteket.

Az átalakítást a mezőgazdaságban gyorsabb

ütemben kell végrehajtani, mint a gazdaság más területein. A termelést a kis-, közép- és nagy—

üzemek ésszerű kapcsolataira, a bérleti és együtt- működési viszonyok széles körű alkalmazására kell alapozni. Miután az új termelési (szerződé- ses stb.) kapcsolatok a mezőgazdaságban meg—

jelentek, a továbbiakban más ágazatokban is elterjedhetnek, éppen az agráripari komplexum integráló szerepe révén.

A mezőgazdaság pénzügyi—gazdasági helyze-

tének javulásától nagyban függ az egész ország gazdasági helyzete. Az önelszámolás bevezeté- se, a veszteséges gazdaságok pénzügyi támoga—

tásának megszüntetése befolyásolja a költség-

vetési hiány alakulását. 1989—ben például 88 mil-

liárd rubelt, a költségvetési kiadások 18 száza- lékát a veszteséges üzemek pénzügyi helyzeté-

nek stabilizálására fordítottak. Ennek konkrét formája az árkiegészítés, a felvásárlási árat meg- haladó önköltség esetén adott állami támoga- tás volt. Ezt a nyereséges üzemek érthetően nem

kapták meg, azaz továbbra is érvényesült a ,,ke-

vesebbet dolgozol, többet kapsz" elve.

A piacgazdaságra való áttérést különleges in-

tézkedésekkel lehet úgy megszervezni, hogy az

(2)

174

STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

árak felszabadításából ne egyszeri és nagymér—

tékű fogyasztóiár—emelkedés sújtsa a lakossá-

got. Rugalmas árképzést lehet érvényesíteni, például a decentralizálással. Korlátozott kör—

ben a rögzített felvásárlási árak is fenntartha- tók. Más értékesítési csatornákba kerülő ter- mékeknél szerződéses árak, átlagos belpiaci árak vagy világpiaci árak érvényesülhetnek.

(Ism. : Szász Kálmán)

REISSERT, B.—SCHMID, G.:

A SZOLGÁLTATÁSOK

MUNKAHELYTEREMTÖ HATÁSA

(Mehr Arbeitsplátze durch Dienstleínstungen.) —— Wirt- schaftsdienst. 1990. 3. sz. 159—164. p.

A Német Szövetségi Köztársaságban műkö-

dő 142 körzeti munkaügyi hivatal adatbázisa

alapján megvizsgálták, hogy 12 városi vonzás-

körzet foglalkoztatási helyzetére miként hatott a szolgáltató ágazatok fejlődése 1977 és 1988

között. Arra kerestek választ, hogy a munka—

nélküliség tartósan magas szintjét a szolgáltató

ágazatok munkahelyteremtő kapacitása hogyan

képes befolyásolni. A foglalkoztatottak viszonylag részletes regionális és ágazati adatai a vizs- gálathoz a társadalombiztosítási statisztikából álltak rendelkezésre.

A Német Szövetségi Köztársaságban a fog- lalkoztatási szint növekedésében 1977 és 1988

között szinte kizárólag a szolgáltató ágazatok-

nak volt szerepük, ebben az időszakban 1,8 mil- lió fővel, azaz 20 százalékkal nőtt a társadalom- biztosításra kötelezett munkavállalók száma a szolgáltatásban, ugyanakkor csupán 1,4 millió

fővel, illetve 7 százalékkal a gazdaságban fog—

lalkoztatottak száma. Az iparban a vizsgált idő-

szakban 270 OOO-rel, az építőiparban 170 000—

rel csökkent a foglalkoztatottak száma.

A vizsgált időszakban két jelentősebb fellen- dülési és visszaesési ciklus volt megügyelhető, ezzel szoros összefüggésben nőtt vagy csökkent

a foglalkoztatottak száma. Az évek során egyre

nagyobb mértékű gazdasági növekedésre volt

szükség ahhoz, hogy pótlólagos munkahelyeket hozzanak létre.

1977 és 1988 között a foglalkoztatási szint javulását nagyobbrészt a női munkaerőlétszám

növekedése tette lehetővé: az 1,4 millió új mun-

kavállalóból 1,1 millió volt a nő.

Bár a szolgáltatások teljesítménye, munka- erőigénye a vizsgált ipari körzetekben csaknem azonos tendenciával változott, az ütemben erő- teljes volt a szóródás. Az ágazati ütemkülönb—

ségek mellett eltért egymástól az ország déli és északi körzeteinek helyzete, illetve a falu és a vá—

ros szerkezetváltása. A foglalkoztatás gyorsab-

ban nőtt a déli tartományokban, mint északon,

ezen belül a nagyvárosok és vonzáskörzeteik hátrányban voltak a kisvárosokkal és vidéki körzetekkel szemben.

A 12 nagyváros foglalkoztatási szerkezetének változásáról a tanulmány megállapítja, hogy

- a foglalkoztatottak száma ott csökkent a legkevésbé (esetenként ott volt növelhető), ahol a szolgáltató ágazatok- ban a leggyorsabban növelték a teljesítményt;

—- a munkahelyveszteségek ott a legnagyobbak, ahol az iparban foglalkoztatottak létszámcsökkenését a szolgálta- tásfejlesztés alacsony üteme alig ellensúlyozta;

— az előbbi két tendenciában nem a szolgáltató ágazatok kiinduló helyzete, hanem az ütemkülönbség a meghatározó (például Münchenben már 1977—ben is viszonylag nagy volt a tercier ágazatok aránya, mégis gyors a létszámnövekedés, ugyanakkor Stuttgart és Nürnberg alacsony kiinduló szol- lgéásltításaliiány mellett az átlagosnál gyorsabb létszámbőwi-

t rt e .

A szolgáltatások jellege szerint is vizsgálták a foglalkoztatási adatok alakulását az állami, a szociális, a termelő jellegű, a fogyasztói, va—

lamint az elosztó jellegű szolgáltatások csoport-

jában. Elsősorban a szociális és a termelést ki- szolgáló szolgáltatások bővülése volt rendkívül dinamikus 1977 és 1988 között, ez a két terület 1977-ben a vizsgált szolgáltató ágazatok összes foglalkoztatottjának egyharmadát kötötte le.

Ugyanakkor az állami szolgáltatás foglalkoz—

tatottjainak száma 10,5, a fogyasztói szolgál- tatásoké 22 százalékkal nőtt, az elosztó jellegű szolgáltatásokban az emelkedés igen lassú volt.

A szociális szolgáltatásokban dolgozó társada-

lombiztosításra kötelezetteknek több mint a fe—

lét az egészségügyi szolgáltatások foglalkoztat—

ják, további egynegyed jut az oktatási intézmé- nyekre és körülbelül 25 százalék a nevelés, gon-

dozás létszámaránya. Növekedési ütemük el-

térő volt: 39, 29, illetve 74 százalék a vizsgált

(1977 és 1988 közötti) időszakban.

Vizsgálták a helyi önkormányzatok anyagi

ereje és a közszolgálatokban dolgozók számá-

nak alakulása közötti — nagyrészt közvetett — kapcsolatot, és megállapították, hogy

— a tartomány adóbevételeinek alakulása összefügg az összes foglalkoztatott számának alakulásával;

— ahol a foglalkoztatási helyzet romlott, ott a szociális szolgáltatásokra hosszabb távon kevesebb helyi erőforrás áll rendelkezésre, vagyis az egészségügyi, oktatási, gondo- zási szlnvonal kevésbé fejleszthető, mint a gazdagabb kör- zetekben.

A szociális szolgáltatások kiterjesztéséhez

hozzájárultak a munkahelyteremtő intézkedé-

sek és az a tény is, hogy terjed a részmunkaidős foglalkoztatás, Ez a két tényező körzetenként

eltérő hatással volt a foglalkoztatásra. Egyes

vélemények szerint a részmunkaidős foglalkoz- tatás hatásosabb, mint a munkahelyteremtő program.

A termelő jellegű szolgáltatásokhoz tartoz-

nak a termeléshez közel álló vállalati tanácsadó, építészeti és műszaki-tervezési, vegyi, biotech- nológiai, laboratóriumi, kiállítási, hirdetési,

jogi stb, szolgáltatások. A leggyorsabban az

ilyen ,,interaktiv" szakértői szolgáltatások al- kalmazottainak száma nőtt, országosan mint—

egy 57 százalékkal. Az árutermelő cégek és az