LOGIKUM A JOGBAN

J •

F I L O Z Ó F I A I E R T E K E Z E S E K

K I A D J A A MA G Y AR F I L O Z Ó F I A I TÁRS AS ÁG

1.

A

LOGIKUM A JOGBAN

I R TA :

M O O R G Y U L A

HOTTET. NV. K. TANÁR.

( £kONYV-£)

if»

N Y O M A T O TT BUDAPESTEN, A KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA 350 ÉVES 1UB1LÁRIS ESZTENDEJÉBEN

1928.

846567

^ m a g ï à i

Agantonros iU ßüw

ÏÛWYV7/ÜU

Á ltalánosan ism ert az a szoros kapcsolat, am ely a jog és az c tik u m között fennáll. A jog' és az erkölcs viszon yá­

nak a kérdése gyakran v izsg á lt kedvenc tárgya a jogböl­

cseleti kutatásnak. . .

E zzel szemben a jognak és a Tqgúeujnnak- a viszonyát csak elvétve szokták — s ekkor is többnyire inkább csak [utólagosan, m int k im eiítően — vizsgálat tárgyává tenni.

P ed ig alig lehet kétséges, hogy a logikum a jogban igen fontos szerepet játszik, s a szakirodalom ban nem egy helyen találkozunk is ennek a h angsú lyozott kiem elésével.

L ask vélem énye szerint például: „nincsen az emberi k u l­

túrának m ég egy olyan m egnyilatkozása — m agától a tudom ánytól eltek in tve —, am ely m int fogalomalkotó t é ­ nyező a joghoz m ég csak távolról is hozzámérhető voln a“.1 Trcndelenburg h íres m ondása szerint pedig: „sehol sem válik a logika an nyira gyakorlattá, annyira érezhetővé, m int a jogban; a kereskedő a perben vagyonát veszti, a fogház ajtaja becsukódik a törvénysértő m ögött és a n yak ­ tiló lezuhan a gy ilk o s nyakára — a definíció és a te rm in us medius erejénél fogva“.2 Ism eretes továbbá az is, hogy m ár a középkorban a róm ai jognak bám ulatos éleselm éjű­

séggel kidolgozott rendszerét a m egtestesült logikum nak.

„ratio sc ripta“-nak tekintették. S végül a m indennapi élet közfelfogása sem ok nélkül van m eggyőződve arról, hogy a jó jogászi m unkához elsősorban éles logika szükséges.

Ezek az idézetek m ind azt bizonyítják, hogy a jog nem ­ csak az etikum m al, de a logikám m al is szoros kapcsolat­

ban van, am i elegendőképen indokolja, hogy a logikum nak a jo g világában játszott szerepét vizsgáljuk.

H ogy azonban ez a vizsgálódásunk eredm ényes le­

gyen, ahhoz nézetem szerint m indenekelőtt az szükséges, hogy különbséget tegyünk a jog, a jogalk alm azás és a jog-

1 Dr. Emil Lask: Rechtsphilosophie. (Sonderdruck aus der Fest- -ehrift f. K. Fischer: Die Philosophie im Beginn des XX. Jahrhunderts.) Heidelberg. 1905. 35. 1.

- Adolf Trendelenburg: Naturrecht auf dem Grunde der Ethik.

11. Aufl. Leipzig, 1868. 178. 1.

A th en a eu m . 1

2 M O Ó R G Y U L A

tu dom án y között és külön-k kum szerepét 1. a jogban, tu d o m á n yb a n .3

»

I. A logikám a jogrendszerben.

1. Ha ezekután először is azt a kérdést akarjuk vizs­

gáln i, hogy m ennyiben érvén yesül a iogikm n a jogban.

célszerű lesz a jo g m ivoltának a rövid m eghatározásából kiindulnunk.

A m int az em beri kultúra körébe tartozó jelenségek általában nem puszta valóságok és nem is élettelen érték­

eszmék csupán, hanem a valóságnak és az értéknek szoros összefonódásai: értelem m el bíró értékes valóságok és m eg­

valósu lt életetm ozgató értékeszmék, akként a jog is ilyen kétarcú — a valóságok világáb a és az értékek világáb a egyaránt benyúló — jelenség. A m int azt más helyen rész­

letesen k ifejtettem ,4 a jog egyrészt a pusztán id eális léttel bíró normáknak, szabályoknak nagy rendszerét, m ásrészt az ezen norm ákhoz fűződő em beri cselekvéseknek nagy rendszerét jelenti. Ez a kétféle alkotóelem az élő jog fogalm ához egyaránt szükséges. N apjaink egyik legjelen tősebb jogfilozófiai irányának, a K elsen-féle norm atív v a g y tiszta jogtan felfogásán ak éppen az a nagy hibája, hogy nem lát a jogban egyebet, m int merő idealitást, puszta norm át.5 A század elején uralkodott szociológiai felfogások hibája ezzel szemben viszont az volt, hogy a jogot, em beri cselekvések tömeg jelenségének, puszta fak- :t Lask szerint a jog logikája és a jogtudomány logikája között többnyire még terminológiailag «?m szoktak különbséget tenni. Emu k dkát ő abban találja, hogy egyrészt maga a jog már olyan technikailag tökéletes fogalmakat alkot, hogy ez sokszor legfeljebb csak fokoz atilag különbözik a tudományos fogalomalkotástól, másrészt pedig hogy igen sokszor a jogtudomány eredményei maguk is tételes joggá válnak.

(I. m. 35. 1.) Bármennyire igaza legyen is ebben La.sícnak, véleményem szerint mégis igen fontos — amint az alább ki fog tűnni — a logikum szerepének a vizsgálatánál nemcsak a jog és a jogtudomány, hanem azonkívül még a jogalkalmazás között is éles különbséget tenni.

4 L. „Macht, Recht, Moral. Ein Beitrag zur Bestimmung de- Rechtelbegriffes.“ (Acta Litterarum ac Scientiarum E. Univ. Hung.

Fr. J. Sectio Juridieo-Politica. Tom. I. Fase. 1.) Szeged, 1922, valamint ..Bevezetés a jogfilozófiába“. (Filozófiai Könyvtár III. k.) Budapest, 1923. 158—203. 11. c. munkáimat.

5 Kelsen nézeteinek rövid összefoglalása megtalálható a tőlem magyarra fordított ..Az államelmélet alapvonalai“ című munkájában.

(Szegedi Tudományos Könyvtár III. kötet. Szeged, 1927.)

3 A L O G IK L M A JO G B A N .

---1---

Uimnak tek intették .6 Az élő jog- azonban nem pusztán norm arendszer, a római jog- norm arendszere szinte telje­

sen reánk m aradt, de a róm ai jog- m a m égsem élő jo g többé, mert m a már hiányzik m ellőle az em beri cselekvé­

seknek az a n agy rendszere, am ely egykor e norm áknak a való életben való érvényesülését jelentette. D e a jo g nem is csupán az emberi cselekvések töm egét jelenti, nem puszta faktum , mert hiszen azokat az emberi cselekvése­

ket, am elyekben a. jog m egvalósul, nem is lehetne k iválasz­

tani az emberi cselekvések óriási töm kelegéből a jogi norm arendszerre való vonatkoztatás nélkül. Leszögezhet­

jük tehát, hogy az élő tételes jog fogalm ához két alkotó­

elem szükséges: a szabályok norm arendszere és az em beri cselekvéseknek ehhez fűződő rendje.

K étségtelen azonban, hogy akkor, am időn a lo gik ám ­ nak a jogban való érvényesülését vizsgáljuk, csupán az első alkotóelem re, a jogi norm arendszerre kell figyelem ­

mel lennünk. H ogy m ennyiben érvén yesül a logikum a m ásik alkotóelem ben, az emberi cselekvéseknek a jog- m eg­

valósulását jelentő körében, ez a kérdés ahhoz a m etafizi­

kai kérdéshez vezetne, hogy m ennyiben azonosítható a valóság a logikum inal, a tén ylegesség az értékkel. A h egeli panlogizm us ellen vagy m ellette lándzsát törni azonban eh elyütt nem lehet feladatunk. A jog- m egvalósulását jelentő emberi cselekedetek köréből azokat, am elyek a jog alkalm azására irányuló tudatos tevékenység eredm ényei, különben is vizsgáln i fogjuk akkor, amidőn a logikáimnak a jogalkalm azásban játszott szerepéről lesz szó.

2. Am időn tehát a logikum nak a jogban való érvé­

nyesülését vizsgáljuk , csupán azt kell szemünk előtt tar­

tani, hogy a jog m int „norma agen di“ puszta eszm ei léttel bíró előírásoknak, szabályoknak, normáknak a rendszere.

Ez azt jelenti, hogy minden jogrendszer a gondolatoknak e g y rendszere. N yilv á n v a ló ebből már, hogy a logikum ­ nak a jog terén igen fontos szerep jutott. M ert ha a jo g ­ szabályok rendszere gondolatoknak a rendszere, akkor m inden jogszabálynak logikai ta rtalm a van. A jogszabály­

nak ez a logikai tartalm a gram m atikai formákban v a g y tényekben (ú. n. „konkludens faktum okban“) nyerhet ki­

fejezést. Ez a különbség az írott jog és a szokásjog között.7 6 Ennek a felfogásnak legjellegzetesebb képviselője Kornfeld Ignác:

..Soziale Machtverhältiiisse. Grimdzüge einer allgemeinen Lehre vom positiven Rechte auf soziologischer Grundlage.“ (Wien, 1911.) című munkája.

7 Bővebben 1. ..Bevezetés a jogfilozófiá.ba“ c. munkám 223. s köv. 11.

1

4 M O Ó R G Y U L A

E különbség' azonban nem lényegbevágó; a fontos az, hogy mind az írott jogszabálynak, m ind a szokásjogi szabály­

nak gondolati tartalm a, logik ai értelm e van.

A jogszabálynak ez a logik ai tartalm a le g általán o­

sabban akként jellem ezhető, hogy m inden jogszabály v a la ­ m ely m eghatározott esetre szóló követelm ényt fejez ki.

v a g y is azt írja elő, h ogy eg y bizonyos esem ény bek övet­

kezése, az ií. n. „tényálladék“ m egvalósulása esetén: valam i történjék. A tényálladék m egvalósu lása tehát az a feltétel, am elyhez a jo g parancsa fűződik. A lehető legegyszerűbb form ában a jogszabály logik ai struktúrája a következő:

ha van A, legyen B. A m i azt jelen ti, hogy a jogszabályok gondolati tartalm a a feltételes, h ip o tetik u s íté le t logikai form ájában jelenik m eg. M eg kell jegyeznem , hogy az ítélet szót itt a logik ai ítélet, a logik ai tétel értelm ében, m ég p edig annak abban a tágabb értelm ében használtam, am ely szerint nem csak a konstatáló tételek, hanem a norm atív követelm ényt kifejező tételek is ítéleteknek nevezhetők.3

Az elm ondottak m egvilágítására legyen szabad há­

rom egyszerű példát felhoznom. M agánjogi szabály, hogy ha tíz adós nem tizet, vagyon ára végreh ajtás vezetendő.

A k ölcsön ügylet létrejöttének a ténye, valam in t a nem ­ fizetés ténye az a feltétel, az a tényálladék, am elyhez a jognak végreh ajtást elrendelő parancsa fűződik. Termé­

szetesen m ind a feltételt tevő tényálladék m egvalósu lásá­

nak a m egállapítása, m ind a feltételes jo g i parancs v ég r e­

h ajtása részleteiben szigorúan m eghatározott eljárás rend­

jén történik. E gy m ásik példa: büntetőjogi szabály, hogy hu valaki idegen ingó dolgot m ásnak birtokából vagy birlalatából annak beleegyezése nélkül, azon célból v ett el, hogy azt jogtalan u l eltulajdonítsa, ezért a lopás bűn­

cselekm ényére m eghatározott, szabadságvesztés büntetés­

sel sujtassék. A lopás elkövetésének a ténye az a feltétel.

am elyhez a jog a m eghatározott szabadságvesztésbünte lé s t m int m egvalósítandó jogkövetkezm ényt hozzáfűzi.

Az egyszerű ség szem pontjából elhanyagolható — és külön­

ben is m ár a jogalkalm azás problém ájának a körébe tar­

tozó — részlet itt is az, hogy mind a feltételt tevő lopási tényálladék fennforgásának a m egállapítása, m ind a fel­

tételes jogkövetkezm ény m egvalósítása szigorúan m eg­

3 A szóhasználat ingadozó. V. ö. Somló: „Juristische Grundlehre.“

Leipzig, 1917. 180. 1. 1. j.; továbbá Panier Ákos: „Logika.“ Budapest, 1925. 82. 1.: ,,A tétel tárgyáról nemcsak megléteit és változást mondhat ki. hanem annak értékére is vonatkozhat. így jő létre az értéktétel. . ."

A L O G I K U M A J O G B A N .

határozott eljárás rendjén történik. A harmadik példát végü l legyen szabad nem az an yagi, hanem az ú. n. alaki jog köréből választani: ha a nem íizető adós Szegeden lakik v a g y a lopást Szeged város területén követték el, úgy a m egfelelő polgári v a g y büntető hatáskörrel bíró szegedi bíróság köteles eljárni. Az a tény, hogy az alperes Szegeden lakik, v a g y hogy a deliktum ot itt követték el, az a feltétel, am elyhez a jognak a bírói illeték ességet el­

rendelő parancsa fűződik. A felhozott példák is igazolják tehát, hogy a jogszabály logik ai struktúrája a h ip o te tik u s ítélet, am elynek sem atikus váza: ha van A, legyen B.

Annak a m egállapítása, hogy a jogszabály h ip oteti­

kus ítélet — ha itt-ott ellentm ondással találkozik is —, m égis eléggé általános. A filozófusok köréből nem kisebb ember, m int Rich ert á llap ítja m eg, hogy „az egyes jo g ­ szabályok m ind ig eg y -eg y h ipotetik us ítéletet tartalm az­

nak, m ég akkor is, h a nem ennek az alakjában jelennének m eg“.9 * A jogi elm élet k ép viselői közül pedig u gyan ezt állap ítja m eg S tam m le r, aki a jogszab ály m intaszerű alakja gyan ánt állítja oda a tizenkéttáblás törvény paran­

csát: „Si pater filium ter venum dabit filius a patre liber esto.“19 K ülönös h an gsú llyal em eli ki, hogy a jogszabály hipotetikus ítélet, Kelsen is, aki ezt a m egállapítást

„Hauptproblem e der 'S taatsrechtslehre“ c. m unkájának eg y ik vezérlő gondolatává tette, igyekezvén azt a maga.

sajátos felfogásának az érdekében m agyarázni és felhasz­

n álni.11 12 13 14 15 * D e h ipotetik us ítéletnek tekintik a jogszab ályt Ih ering

,12

,1S

,15

19

9 Dr. Heinrich Rickert : „Zur Lehre von der Definition.“ I. ki­

adás (Freiburg i. B„ 1888.) 30. 1.; II. kiadás (Tübingen, 1915.) 39. 1- 19 Rudolf Stammler: „Theorie der Rechtswissenschaft.“ Halle.

1911. 311. 1.

11 Dr. Hans Kelsen: Hauptprobleme der Staatsrechtslehre. (Tübin­

gen, 1911.) II. Buch. 2. Abt. „Die logische Form des Rechtssatzes.“

(189. s köv. 11.), különösen 228. és 2G8. 1. Megjegyzendő, hogy Kelsen nom a jogalkotás, hanem a jogtudomány eredményének tekinti a jog­

szabályokat. Erről alább (I. 7.) bővebben lesz még szó.

12 Rudolf von Ihering: „Geist des römischen Rechts.“ I. kötet, 3. kiadás. 1873. 52. 1.

13 Dr. Gustav Rümelin: „Juristische Begriffsbildung.“ Leipzig, 1878. 9. 1.

14 Ernst Rudolf Bierling: „Juristische Prinzipienlehre.“ Bd. I. Frei­

burg i. B., 1894. 77. 1.

15 Ernst Zitelmann : „Irrtum und Rechtsgeschäft.“ Leipzig, 1879.

201. I.; „Gewohnheitsrecht und Irrtum .“ Archiv f. zivil. Praxis 66. köt.

1882. 449. 1.

19 Brütt: „Die Kunst der Rechtsanwendung.“ Berlin, 1927. 32. 1.

6 M O Ó R G Y U L A

ah o g y azt fent kifejteni próbáltam — kiváló m agyar jog- filozófusunknak, Somló Bódognak a felfo g á sá v a l sem .17 18 19 20

Azok közül viszont, akik tagadják, hogy a jogszabály h ipotetik us ítélet volna, csupán B i n d e r t18 és Snlom ont,1J v a lam in t E ltzb a ch er t20 akarom felem líteni; az előbbi kettő nem tek in ti a jogszabályt logik ai ítéletnek azért, mert nézetük szerint csupán a konstatáló tételek logik ai ítéle­

tek; Eltzboeher p ed ig azért, mert n yilván valóan össze­

zavarja a gram m atikai m ondattal a logik ai ítéletet.

3. Annak a belátása, hogy az egyes jogszabályok h ipotetik us ítéletek, eléggé m egvilágította m ár azt a fon­

tos szerepet, am elyet a logikum a jog területén játszik.

M ég fokozottabb mértékben fogjuk azonban átérezni, h ogy m ilyen n agy m értékben érvén yesü l a logikum a jo g ­ ban, ha m eggondoljuk azt, h ogy a jogrendszer nem össze­

fü ggés n élk üli konglom erátum a ezeknek a hipotetikus ítéletekként jelentkező jogszabályoknak, hanem hogy ezek: az egységes és összefüggő jogrendszer harm onikus egészévé egyesü lnek. Az egyes jogszabály: hipotetikus ítélet, a jog egésze: rendszer.

A re n dsze r, mint az ítéletek egy sokaságának logik u ­ sa n összefüggő egésze, a logikának egyik alapvető fo­

galm a. S h ogy a jogrendszer hipotetikus ítéletein ek a sok asága ilyen logik u san összefüggő egészet alkot, az nem ig e n szorul bizonyításra.

K étségbevonták u gyan, hogy' a jog egészévé össze illeszkedő jogszabályok eg y ség e logik ai értelem ben vett rendszer volna. Salomon szerint a jogszabályoknak ezt az eg y ség ét nem a jogszabályok belső tartalm ának a logikus összefüggése, hanem a jogalkotó külső akarata hozza

17 V. ö. Somló: „Juristische Grundlehre“ 179. s. kör. 11.

18 Dr. Julius Binder: Rechtsbegriff und Reehtsidee. Leipzig. 1915.

125. 1., 259. 1.

19 Dr. Max Salomon: Das Problem der Rechtsbegriffe. Heidelberg.

1907. 83. 1.

20 Dr. Paul Eltzbacher: Über Rechtsbegriffe. Berlin, 1900. 19. 1.

Hogy a jogi normák nem ítéletek, annak bizonyítására felhozza É lt/

bâcher a szokásjogot, amely szerinte nem tételek formájában jelenik meg, valamint azt, hogy ugyanaz a jogszabálytartalom különböze ítéletek (helyesebben : „mondatok“) formájában formulázható meg.

Nyilvánvaló ebből, hogy nem a jogszabály logikai értelmét, hanem csak ennek külső kifejezésmódját ta rtja szem előtt. Nem veszi tekintetbe azt sem, hogy valamely logikai ítélet nemcsak grammatikai formákban, hanem konkludens faktumokban is kifejezést nyerhet. A szokásjogi szabály pedig nem a konkludens faktumokkal azonos, hanem azzal a/.

értelemmel, amely e faktumokból kikövetkeztethető.

A L O G I K U M A J O G B A N .

létre. Szerinte csupán a jogalkotó többé-kevésbbé önké­

nyes akaratától függ, h ogy m ilyen szabályokat illeszt bele a jognak ekként csupán külsőleges egységébe, s előfordul­

hat az is, hogy egym ásnak lo g ik ailag tökéletesen ellen t­

mondó jogszabályokat rendel egym ás m ellé.21 N ézetem szerint Salom onnak ebben nincsen igaza. F elfogásán ak a m élyén az a rab u lisztik u s okoskodás rejlik, hogy m ivel csak az lehet jog, am it a jogalkotó jognak n yilván ít, azért am it a jogalkotó annak deklarál, az jog is, s íg y a jog­

alkotó tetszésétől, akaratától függ, hogy m it illeszt be a jo g ú gyn evezett egységébe. Ezzel szemben kétségtelen, hogy ha a jogalkotótól fü g g is az, hogy m it tesz joggá, m ásrészt a jogalkotó fü g g tevékenységének azoktól az ő akaratától fü ggetlen határaitól, s íg y elsősorban annak lo gik ai h atáraitól is, am elyek eldöntik, hogy teheti-e e g y ­ általában valam ely akaratelhatározását joggá. Azt mond­

hatnám tehát, hogy nem a jogalkotó akarata alk otja m eg a jogrendszer egységét, hanem hogy épp ellenkezőleg a jo grendszer lo gik ai egységén ek a szempontja határozza meg, h ogy m it tehet a jogalkotó joggá. Mert hiszen v aló­

ban a jogalkotó csupán olyan szabályoknak az összességét teh eti érvényes joggá, am elyek eg y jogrendszer logikai egységébe foglalhatók össze. L egyen szabad ezt bővebben m egm agyaráznom .

A jo g hipotetikus ítéletein ek az érvénye nem tartal­

muk önmagában evidens voltán, v a g y m ás logik a ila g evidens tartalm akból való dedukálhatóságukon nyugszik, m int valam ely logik ai v a g y m atem atikai tétel érvén yes­

sége, vagy am int azt a régi term észetjogászok a m aguk észjogáról — am elyet állító la g a tiszta észből dedukáltak

— h itték . A jogszabályok érvényessége valóban a jog­

alkotó akaratára vezethető vissza, v a g y is azokra a törté­

nelm i és társadalm i erőkre, am elyeket röviden a jogalkotó m etaforikus elnevezése alatt foglalunk össze. Ez termé­

szetes is, m eri hiszen — am int azt fentebb (I. 2.) m eg­

jegyeztem — a jog h ipotetik us ítéletei n o rm a tív ítéletek, követelm ényt, n orm atív előírást fejeznek ki, sem atikus vázuk: ha van A, legyen B; nem m eglepő tehát, ha végső sorban valam ely norm atirum ra, valam ely norm aforrásra, m etaforikus akaratra vezethetők vissza. K étségtelen

21 Dr. Max Salomon: Das Problem clor ltechtsbegriffe. Heidelberg, 1907. 84. 1.: „Die Einheit dieser Willensentscheide liegt nicht in ihnen -elbst begründet; ein Wille bindet sie aneinander..“ 85. 1. : „ . . . dass die Reehtssätze sich direkt widersprechen. .. diese Möglichkeit (ist) nicht an und für sich ausgeschlossen .. .“ Továbbá u. o. 86., 93. 1.

8 M O Ó R GY U LA

ennek folytán az is, h ogy a jog hipotetikus ítéleteinek a rendszere nem olyan logikai rendszer, am elynek egyes tagjai egym ásból folynának, am ely m int az eu clidesi geo­

m etria rendszere, egynéhány axióm ából logikusan k ifejt­

hető voln a anélkül, hogy valam ely külső norm aforrásra szükség volna. K étségtelen azonban az is, hogy a jog hipo­

tetiku s ítéletein ek gondolati tartalm a, logik ai értelm e van és hogy ennekfolytán csak is olyan tartalm ak tehetők joggá, am elyek logik a ila g összeegyeztethetők, am elyek egym ással m egférnek. A norm aforrásként jelentkező jog­

alkotó hatalm ának szigorú logik ai határai vannak. Vala m it és annak az ellenkezőjét a jogalkotó sem teh eti egy- időben ugyanazon a helyen joggá. Elképzelhetetlen volna például egy olyan új jogszabály, am ely kimondaná, hogy:

..annak a régi jogszabálynak a fenntartásával, hogy a lopás büntetendő, ezentúl a lopás nem büntetendő“. K ét­

ségtelen ez m ár csak azért is, m ert — am int arra fentebb (I. 1.) utaltam — a jognak az emberi cselekvések valósá­

gában érvényesülnie kell, v a g y is végreh ajtást kell ta lá l­

nia, az ellentm ondás azonban nem hajtható végre. A jog az emberek lelkén, az em berek gondolkodásán keresztül érvényesül, az emberi gondolkodás pedig sajátos szerke­

zeténél fogva csupán az ellentm ondás nélkülinek tudja m agát alávetni. A jogalkotás logik ai határai tehát jórészt már m agából az emberi gondolkodás logik u s szerkezeté­

ből folynak.

M egállapíthatjuk tehát, h ogy a jogrendszer egysége logik u s egységet, logik ai értelem ben vett rendszert jelent.

E gyik folyom án ya ennek, hogy a jogban — am int arról éppen az im ént volt szó — nem lehetnek ellentm ondások.

E llentm ondások — Somló Bódog szerint22 — csupán a ki­

fejezésm ódban, a jog szövegében lehetnek, de nem m agá­

ban a jogban. Ha a jogalkotó akarata egy régibb szabály- iy a l ellenkező szabályt illeszt bele a jogrendszer egysé­

gébe, ez azt jelen ti, hogy azt a régebbi szabályt onnan k i ­ re kesztette. A „lex posterior derogat p riori“ elve nem téte­

les jogszabály, am elyet a jogalkotó m egváltoztathatna v a g y figyelm en k ívül h agyhatna, hanem a jogalkotásnak olyan logik ai korlátja, am elynek a tagadása a jogalkotó tevék en ység m egszüntetését, a jogalkotó részéről teh át saját m agának a n egációját jelentené. Nem ellentm ondás a jogban az sem, ha a jogalkotó anélkül, h ogy valam ely jogszab ályt m egszüntetne, neki ellentm ondóan rendelke­

22 Juristische Grundlehre 382. 1.

A L O G I K U M A J O G B A N . 9

zik bizonyos irányban; ez csupán az előbbi jogszabály érvén yességének abban a bizonyos irányban való korlá­

tozását, m ó d o sítá sá t jelenti. Elképzelhető például, hogy egy m agán jogilag nem túlságosan iskolázott büntetőjogi törvényhozó a tulajdon intézm ényének büntetőjogi véd el­

mét szabályozva, a tulajdon fogalm át m ásként határozza meg, m int a m agánjog. Eb’ben az esetben sincsen azonban ellentm ondás a jogban, csupán a tulajdonnak lesz eg y a m agánjogitól különböző büntetőjogi fogalm a is, am i azt jelenti, hogy a büntetőjog nem ugyanannak a tén yálla- déknak adja meg a büntetőjogi védelmet, am elyhez a m agánjog a tulajd onjogi jogkövetkezm ényeket fűzi. Ennek az eltérő elbánásnak esetleg m eglehet a m aga alapos oka*

Sem m iesetre sem szerencsés azonban és tul'ajdonképeiL ellentm ondás a törvény szövegében ugyanazon szóval két különböző jo g i fogalm at jelölni m eg. A példaképen fe l­

hozott esetben u g y a n is a tulajdon szónak egy m agánjogi és egy büntetőjogi értelm e lesz. H a most már a büntető­

jo g i tulajdon-fogalom szűkebben van m eghatározva, m int a m agánjogi, ez azt jelenti, hogy a büntetőjog valamit,, am it a m agánjog tulajdonnak tekint, nem tek int annak:

ha p edig a büntetőjogi fogalom a tágabb, ez azt jelenti, hogy a büntetőjog valam it, am i a m agánjog szerint nem tulajdon, m égis annak tekint s azzal azonos elbánásban részesít. T eljesen hasonló a helyzet teh át az úgynevezett jogi fikciók esetéhez, am elyekről alább m ég lesz szó. (I. 5.) A jo g i fikciók tulajdonképen olyan szóval jelölnek meg- valam it, am ely szóval a közbeszéd vagy m aga a jog is egyébként valam ely egészen m ás fogalm at szokott m eg­

jelölni. A jogi fikciókról is elm ondhatjuk tehát, hogy azok szövegbeli ellentm ondások, a kifejezésm ód eltérései csupán.

Az előbb elm ondottakból —1 hogy t. i. a jogrendszer egyes jogszab ályai egym ásnak ellent nem mondhatnak, s hogy részleges ellentm ondásuk esetén egyik a m ásik ér­

vén yességét korlátozhatja, értelm ét m ódosíthatja — kö­

vetkezik, hogy m inden jogszab ály értelm e tulajdonképei]

csupán a jogrendszer egészével való összefüggésében álla ­ pítható meg. „Minden jogszabály — m ondja S ch m id t — csupán korlátlan számú m ás norm ával való szükségszerű összefüggésében érvén yes és kötelező, am elyek közelebbi ől m eghatározzák, m ódosítják, avagy közelebbi v a g y távo­

labbi vonatkozásban k iegészítik.“23 Ez a jogtudom ányban különben általánosan elism ert m egállapítás azt jelenti,

23 Richard Schmidt: Allgemeine Staatslehre. I. köt. Leipzig, 1901.

170-171. 1. 1. j.

1 0 M O Ó R GY UL A

h ogy a jogrendszer valam en nyi norm ája igen szoros lo g i­

kai kapcsolatban áll egym ással; újabb bizonyítéka és e g y ­ ú ttal konzekvenciája ez annak, hogy a jogrendszer e g y ­ sége logik ai egységet, logik ai értelem ben vett rendszert jelent. A h ipotetik us ítéletek g y a n á n t jelentk ező egyes jo g sz a b á ly o k oly an logikai h om ogeneitást mutatnak, a m e ly lehető vé teszi, hogy gon dolati ta rtalm u kn ak hasonlóságai és különbségei szerin t logikusan tagolódó egy sé ges rendszerbe f oglalju k őket.

K ülönösen szem beötlő ez összefüggő nagyobb jog­

alkotások, ú gynevezett kódexek létrejövetelénél, hol m in ­ den eg y e s paragrafus szigorúan beleilleszkedő része a logik u s szem pontok szerint tagolt n agy kodifikációs m ű­

nek. D e az esetenként szétszórtan keletkező jogszabályok éppen ilyen szigorúan kapcsolódnak bele értelm ük szerint a rokontartalm ú jogszabályok körébe s ezeken át a jo g ­ rendszer egészébe; a különbség csak az, hogy az érdeklődő nem találja m eg őket a törvénykönyvben egyh elyen ké­

szen összegyű jtve és csoportosítva.

Azok a tényálladékok, am elyekhez m int feltételekhez fűzik hozzá a h ipotetik us ítéletekként jelentkező j o g ­ szabályok a jogkövetkezm ény m egvalósítását elrendelő feltételes parancsukat, egym ással sok közös és sok rokon vonást m utathatnak, am elyek érintkezésbe és összefüg­

gésbe hozhatják őket egym ással. Ezeket a közös tényálla- déki alkatelem eket sokszor m aga a jog kiem eli és önálló tényálladékként szabályozza, hogy azután közvetlenül hozzája kapcsolhasson egy sereg csupán részletekben el térő tényálladékot. P éldául szolgálh at erre a lopás és a különböző m in ősített lopási esetek tényálladéka. D e nem ­ csak a feltételt alkotó tényálladékok. hanem a feltételes jogkövetkezm ények is tartalm i rokonságban és ekként szoros logik ai kapcsolatban lehelnek egym ással. Sőt azt m ondhatjuk, h ogy ezek az elrendelt jogkövetkezm ények arán ylag sokkal kisebb változatosságot és íg y sokkal több h asonlóságot m utatnak, m int a feltételt alkotó tén y á lla ­ dékok. Mert hiszen a jog a m aga szabályaival tulajd on ­ la p én az em bereknek egy m eghatározott m agatartását akarja előidézni, s ezt végső sorban a kényszer jogk övet­

kezm ényének feltételes kilátásbalielyezésével igyekszik e l­

e m i. A jog által elrendelt jogkövetkezm ények tehát végső sorban mind a jog „ultim a ratio“-jának, a kén yszeralk al­

m azásnak a jogkövetkezm ényéhez vezetnek.2' 24

24 L. Bevezetés a jogfilozófiába c. munkám 178—186., 188—189.11.

Kclsen szerint is a jog kényszeralkalmazást ír elő, amelynek két típus.1

A L O G I K U M A J O G B A N . 1 1

A m int azt m indjárt a k iin du lásn ál k ifejtettem , a jog nem csak norm arendszer, hanem ezen normák m egvalósu ­ lását jelentő emberi cselekvések rendszere is. Jellem ző von ása enn ek íolytán a jognak, hogy nagy gonddal és erő­

vel igyekszik előírásainak m egvalósulását sokszor erő­

szakosan is biztosítani. Gondol arra, hogy azt a jogkövet­

kezményt, am elynek m egvalósítását elrendelte, esetleg nem valósítják m eg, és ezért erre az esetre egy további jogkövetkezm ényt helyez kilátásba; ezen utóbbi m eg nem valósításán ak az esetére pedig egy m ég továbbit és íg y tovább. M inden igazi jogszabálynak szankciója van, s ennek a szankciónak a m egvalósu lását egy újabb jog­

szabály előírásával igyekszik a jog biztosítani; m inthogy pedig ez az újabb jogszab ály is m egsérthető, ennek a szankcióját ism ét egy további jogszabály biztosítja és íg y tovább. Ekként szinte végtelen sorban állanak a .jogszabá­

lyok egym ás m ögött, hogy egym ást biztosítsák. Az ú g y ­ nevezett alak i v a g y eljárási jogok például nem szolgálnak egyebet, m int azt, h o g y az ú gynevezett an yagi jogok érvé­

n yesü lését biztosítsák; az egész polgári perjog az an yagi m agánjog, az egész bűnvádi perjog az an yagi büntetőjog m egvalósu lását szolgálja. Az an yagi büntetőjog azonkívül m aga is a m agánjogi és közjogi rendet védi. A különböző eljárási jogok előírásainak a betartását pedig részben a büntetőjog, részben a fegyelm i jog biztosítja. Az egyes jogszabályok tehát ebből a szempontból valóban rend­

k ívül szorosan kapcsolódnak egym áshoz.

D e nem csak a jog m egvalósulása, hanem lé tre jöve tele szem pontjából is a jogszabályoknak egy ily en szigorú rend szerint egym ásba fűződő sorával állunk szemben, á lért hiszen az illeg itim jogkeletkezés esetétől eltekintve, a legitim úton létrejött új jogszabályoknak m ind ig már az ő létrejövetelük előtt fennállott jog szabályai szerint kellett létrejönniük, ezen előző jogszabályoknak pedig is­

mét más jogszabályok alapján és íg y tovább. S u gyan így jön létre az alacsonyabbrendű jogszabály eg y m agasabb- rendűnek az előírása és felhatalm azása alapján s annak keretei között, ezen utóbbi pedig egy m ég m agasabbrendű szabály alapján és így tovább. (Pl. községi szabályrende­

let — korm ányrendelet — törvény — alkotm ány.)25 Fentebb

\a n : a büntetés és az exekiálás; minden jogszabály tehát végső sorban vagy büntetést vagy exekválást szab ki. V. ö. Az államelmélet alap­

vonalai 20. 1.

25 Kelsen a jogi normáknak ezt a létrejövetelük szempontjából tekintett rendjét olyan fontosnak találja, hogy a jogrendszer össze-

1 2 M O Ó R GY UL A

azt m ondottam , hogy a jog' nem ols'-an logik ai rendszer, am elynek egyes ta gjai egym ásból folynának, m int a geo­

m etria rendszere az axióm ákból. Ehhez most hozzá k ell

•fűznöm azt, h ogy ez csupán a jogszabályok ta rta lm á t tek in tve van így; valam ely jogszabály tartalm a nem dedukálható m ás jogszabályok tartalm ából, form ailag azonban — legalább is a legitim jogalkotás keretén belül

— jo g i é r vé n y essé g ét m inden jogszabály más (az ő létre­

jöttét szabályozó) jogszabályok tartalm ából vezeth eti le.

Látjuk tehát, hogy a jogrendszer norm ái különböző szem pontok irányában is igen szoros kapcsolatban van­

nak egym ással. N em csak belső hasonlóságuk kapcsolja egym ásba a jogszab álytartalm akat, hanem többek közt az is, hogy egym ás m egvalósulásának a biztosítékai vagy létrejövetelének a feltételei gyanánt tartoznak szorosan egym áshoz. H o g y valam ely norma a jogrendszer egy sé­

gébe beleta rto zhasson, ahhoz nem elég az a n egatív meg állapítás, hogy ne jelentsen a jo g rendszerében logik ai ellentm ondást, hanem ennek a norm ának p o z itív e is bele kell illeszkednie a jogszabályok értelm i összefüggésébe.

Nem elég például egyszerűen kim ondani azt, hogy „a v á ­ lasztási visszaélések büntetendők“, ha e szabály logik ai ellentm ondás veszélye nélkül be is illeszthető a jogrend ­ szerbe; szükséges ezenkívül m eghatározni azt is, hogy m ilyen büntetéssel sujtassanak ezek a visszaélések és m ilyen szerv m ilyen eljárás rendjén legyen köteles e bün­

tetés kiszabására és végrehajtására. A jogszabálynak tehát — hogy valóban jogszabály legyen — bele kell illesz­

kednie a jogi szankciók s a jogi szervek rendszerébe. L e ezenkívül bele kell illeszkednie a jogalkotás összefüggé­

sébe is, a szabály m egalkotójának jogalkotásra jogosított szervnek kell lennie, hogy norm ája jogszabály lehessen.2*

Annak a belátása, hogy a jogrendszer ily e n szorosan összefüggő zárt egység, vezetett el a jog logikai z á r t s á g á ­ nak az elméletére. E z az elm élet tulajdonképen azt mondja, hogy a jog olyan zárt egész, am elyben hézagok nincsenek.

Ebben igaza is van; a rendszer szem pontjából a jogban függését a jogalkotás összefüggésének (Erzeugungszusamm mhang) ne­

vezi. V. ö. Az államelmélet alapvonalai 30 1.

26 Végső sorban a jogalkotó hatalom egysége az, ami a nemzeti jogrendszer egységét és különállását biztosítja. A nemzeti jogalkotó hatalom határait azonban a, nemzetközi jog szabja meg. s ekként az egyes állami jogrendszerek tulajdonképen a nemzetközi jog egységének magasabb rendszerébe egyesülnek. A nemzetközi jog rendszerének egy­

ségét pedig annak egyedüli mivolta, az emberi kultúrközösség egészére való vonatkozása biztosítja.

A L O G I K U M A J O G B A N . 1 3

nem lehetnek hézagok. A m iről a jog nem intézkedik, az jo g ila g irreleván s, v a g y is a jog .szempontjából m egenge­

dett. A ki joghézagról beszél, az kifogásolja azt, h ogy a jog valam iről nem intézkedett, vágj' valam iről m ásként in téz­

kedett, m int kellett volna; a joghézag tehát nem azt jelenti, hogy a jo g rendszerében hézag van, hanem azt, hogy a jog álláspontja valam ely kérdésben' helytelen.

A joghézag tehát tulajdonkép csupán kritikai, értékelő, jo g p o litik a i fogalom és íg y nem érin th eti a jogrendszer egységes és zárt voltának a kérdését. A jog logik ai zártsá­

gának vagy a jog hézagos voltának az elm élete különben a jogalkalm azás teóriájában játszik fontos szerepet. A jog logikai zártságának az elm életéből u gyan is a jogn ak m in ­ den esetben való alkalmazhatósága következik, az, hogy a jog alapján m inden egyes jo gilag eldöntendő esetet el lehet dönteni. Ez különben már m agának a jognak a fo­

galm ából folyik, m ert hiszen a jognak maradék nélkül alkalm azhatónak, végrehajthatónak, m egvalósíthatónak kell lennie. (I. 1. p.) A joghézag-elmélet ezért m agával a jog fogalm ával jön összeütközésbe, ha azt állítja, hogy a jog olyan esetekben is jo g i döntést kíván, m ikor a jogi döntés lehetőségét nem adja meg. Az ilyen hézagos jo g logik átlan és m egvalósíth atatlan volna, s ezért eg y á lta lá ­ ban nem volna jog-.27 *

A jo g logik ai zártságának az elm életéből azonban nem szabad a jog logikai terem tőerejére, a jog logikai k i­

te rjedést képességére következtetni, am int azt: Bcrgbohm tesz i, mondván, hogy: ,,a jog belső term ékenysége, logikai kiterjedési ereje a jogtételekre vonatkozó egész szükségl­

e t e t fedezni képes .. .“•s Ezzel a felfogással szemben hang­

súlyozni kell, h ogy ha a jogszabályok gondolati tartalm a logik ai formában jut is kifejezésre, s ha ezen gondolati tartalm ak közt logik ai összefüggés áll is fenn, a jogszabá­

lyoknak ez a gondolati tartalm a logikai úton semmiképen sem gyarap ítható. A logikám rendet terem thet a gon­

dolati tartalm ak közt, de nem terem thet új tartalm akat.

S em m iféle lo g ik a i úton sem lehet valam ely jogszabályból olyan értelm et kihozni, am ely abban már benne nem rej­

lett volna.29 Ez a kérdés különben ugyancsak a jogalkal­

27 A jog logikai zártságának elméletéről, valamint a joghézag- elméletről bővebben lásd ,,Bevezetés a jogfilozófiába“ című munkám 240—243. 11., valamint Somló: „Juristische Grundlehre“ (392—415. 11.).

hol a kérdás irodalmának a felsorolása is található.

2S Bergbohm: Jurisprudenz und Bechtsphilosophie 1892. 386. 1.

29 A logikus magyarázat a jog szövegéből ellenben olyan értel­

met is kihámozhat, amely első látásra nem volt belőle kiolvasható.

1 4 M O Ó R GY UL A

mazás és jogm agyarázat elméletének, különösen az ana­

lógia legis és analógia ju ris problém ájának a területére visz bennünket.30 Az analógia legis és ju ris lehetősége ;;

jogalkalm azásban viszont ism ét csak a jogrendszer logikus összefüggését bizonyítja.

Foglalkoznunk kell végü l azzal az ellenvetéssel, hog>

a jogrendszernek ezt a logik u s összefüggését tulajdonképen a jo g tu d o m á n y terem ti m eg. E szerint a felfogás sze­

rint a jo g m aga nem alkotna logik u s rendszert, a jogsza­

bályok töm ege nem illeszkedne önm agától egy logikus egész egységébe, hanem csupán a jogtudom ány rendszerező m unkája hozná létre ezt az egységes rendszert a jo g ­ szabályok töm kelegéből. Ez a felfo g á s csupán enyhébb for­

m ája annak a m ég tovább menő felfogásnak, am ely sze­

rint a jogban nincs is -logikum, a jog alogikus valam i s már a jog h ipotétik us ítéleteit, a jogszabályokat is a jo g ­ tudom ány form álja ki a jog alogikus anyagából. Ezt a nézetet vallja, am int lá tn i fogjuk Kelsen, akinek id e­

vonatkozó felfogásával később fogunk foglalkozni. (I. 7.) Legyen szabad ezú ttal röviden csupán arra a kérdésre szorítkozni, hogy vájjon valóban a jogtudom ány rend­

szerező m unkája hozza-e létre a jogrendszert? Az kétség­

telen, hogy a tételes jogtudom ány jogszabályok rend­

szerbefoglalásával foglalkozik. Ez azonban éppoly kevéssé jelenti azt, hogy a jogban m agában nem volna rendszer, m int ah ogy az, hogy a jog m agyarázója a jogszab ály értelm ét m egállapítani kénytelen, nem jelenti azt, hogy n jogszabálynak ne volna értelme, s azt csupán a jog- m agyarázó lehelné beléje. A m int a jo g m agyarázója csak a jogszabályban am úgy is bennrejlő értelm et találja meg, V. ö. Gmür: Die Anwendung des Hechts 198. 72. 1.: „Der Gesetzes­

inhalt ist weit reicher als che Summe derjenigen Rechtsregeln, welche prima vista aus dem Text herausgelesen werden können. Es ergibt sich dies schon daraus, dass durch die textergänzende Auslegung eine grosse Zahl von Rochtssätzen zu gewinnen sind, die nicht im Texte stehen und dennoch als Bestandteile des Gesetzes anerkannt werden müssen, obschou ihre Existenz nicht formell dokumentiert ist.“

30 A jogalkalmazásnál — amint látni fogjuk (II. 3.) — gyak­

ran kell a jogalkalmazónak éppen a jog parancsából a jog absztrakt szabályát konkretizálva kiegészítenie, helyesebben a jog által adott tág határokon belül önállóan megtalálnia a döntést. Az analógia esete is ezen szempont alá vonható, azzal a különbséggel, hogy itt nem egészen önállóan, hanem lehetőleg a jog hasonló esetekre szóló szabályozásá­

nak vagy legáltalánosabb elveinek szellemében kell történni a dön­

tésnek. Ahol azonban a jogalkalmazó jogot kiegészítő munkája van a döntésben, o tt nem beszélhetünk arról, hogy maga a jog logikai­

lag kiterjedt volna.

Л L O G I K U M A J O G B A N . 1 5

akként a jo g i udo mán y rendszerező m unkája is csak a jogszabályok közt am úgy is fennálló összefüggések et fedi fel. Az értelm ük szerint lo g ik ailag összefüggő jog­

szabályokat különben nem egyszer m aga a törvén y­

hozó rendszeresen csoportosítja, am int azt az ú g y ­ nevezett kodiíikációk esetében láttuk. De az értelm ük szerint lo g ik a ila g összefüggő jogszabályokat csopor­

tosíth atja a jogtudom ány is; ez azonban nem jelen ti azt, h ogy az összefüggést ezen jogszabályok között a jo g ­ tudom ány hozná létre. Épp ellenkezőleg, a jogtudom ány nem is hozhatna egym ással összefüggésbe olyan szabá­

lyokat, am elyeknek az értelm e lo g ik a ila g összefüggő nem volna. Láttuk fentebb, hogy az e g y jogrendszerhez tar­

tozó jogszabályok a legkülönbözőbb irányokban össze­

függnek egym ással. Értelmük szerint kiegészítik egym ást, egyen getik egym ás létrejöttének az útját s a m egvaló­

sulásban is tám ogatják egym ást, tehát m ind értelm ük sze­

rint, m ind létrejöttük és m egvalósulásuk szerint szorosan egym ásba kapcsolódnak. Ezeket a jogszabály okközti össze­

függések et a tételes jogtudom ány csupán felderíteni, de nem m egalkotni képes. Szigorúan véve ugyan m ég arra sem képes a jogtudom ány, h ogy a jogszabályok közti sokszoros összefüggések et a m aguk teljességében fel­

derítse. A tételes jogtudom ány szerepe és feladata főként abban áll, hogy a, m aga elsősorban a jogalkalm azás szük­

ségletei után igazodó szem pontjai szerint v ilá g ítsa be és rendezze a jog szabályanyagát. Ez azt jelenti, hogy a jogtudom ány a jog sokszoros belső összefüggései közül egyes összefüggéscsoportokat izolál. — Mindez azonban már a logikum nak a jo g tu d o m á n y terén játszott szerepét vizsgáló kérdéshez vezet. 4

4. E d digi fejtegetésein k során arra az eredm ényre jutottunk, hogy a jog gondolatoknak a töm ege s hogy ezek­

nek a gondolatoknak szilárd logik ai form ájuk, a gondola­

tok összességének kem ény csontváza van: a jogszab ály az ítélet logik ai form ájában, a jogszabályok összessége pedig a logik ai rendszer egységében jelenik mieg. Mind- ezid eig tehát csak azt a logik ai ruhát vizsgáltuk , am ely­

ben a jogszabályok egyenként v a g y összességükben m eg­

jelennek és nem voltunk tek intettel tartalm ukra. H a most figyelm ünket a jogszabályok konkrét tartalm ára for­

dítjuk, abban is m eg fogjuk találni a logikum ot.

A jo g az életet szabályozza. Az életviszonyok, az emberi cselekvések óriási és szinte áttekinthetetlen nagy

1 6 M O Ó R G Y U L A

töm egéből azonban nem m indeniket teszi szabályozása tárgyává, hanem absztrakció útján közülök egyeseket k i­

ragad. De a társadalm i együttm űködés forgatagából ekként kiragadott egyes életviszonyokat sem a m aguk in ­ divid uális teljességében, konkrétságában, ragadja m eg a jogi szabályozás, hanem csupán azon oldalukról, am ely általános vonásokat m utat, am ely közös sajátsága az életviszonyok e g y sokaságának. A jog tehát absztrakció útján az életviszonyok általán os vonásaiból általános fo ­ galm akat, absztrakt tényálladékokat alkot, am elyek alá a jövőbeli emberi cselekedeteknek v a g y esem ényeknek egy egész .sora szubszum m álható lesz; s ezért egyetlen ab­

sztrakt szabályával is már az emberi cselekvéseknek egy hosszú sorára fog jogi hatást gyakorolhatni. A jogszabá­

lyok tartalm a tehát absztrakció és általánosítáis útján jön létre. Az, am i a jogszab ály általános logik ai form ájában m int „konkrét“ tartalom jelentkezik, a valóság, az élet te l­

jességéhez, konkrétságához képest m aga is általános, generális előírás. A jogszabályok h ipotetik us ítéletei á lta ­ lános f o g a lm a k a t kapcsolnak össze.

H a a jo g a rendkívül bonyolult em beri összem űködés feletti szellem i uralom, xígy ezen uralom eszköze logik ai term észetű: a fogalom. Az általános, absztrakt fogalom az az instrum entum , am ely a törvényhozó és az egyes kon­

krét eset közötti óriási távolságot áthidalja.31 S m inél ha- tározottabbak, m inél élesebbek a jog által m egalkotott fogalm ak, annál könnyebb lesz a jogalkalm azás, annál biztosabb lesz a jognak a társadalm i összem űködés feletti uralma. A jogi fogalm ak határozottságának az érdekében igen fontos szerepet játszhatnak a jogban a szabatos jogi fogalonim eghatározások, a definíciók. N em ok nélkül m utat rá Lask a jogban rejlő hatalm as „fogalom alkotó szellem re“ és állap ítja meg, hogy a jog „olyan techn ikai­

lag tökéletes fogalm akat alkot, hogy ezek sokszor csupán fokozatilag különböznek a tudom ányos fogalm aktól s tudom ányos feldolgozásuk is pusztán folytatása lehet csak a törvényben m egkezdett fogalom alkotási processzus­

nak.“32 Trcndclenburg szerint p edig „szorosan véve mind a büntető, m ind a m agánjogban, mind az alkotm ányban, mind a szerződésben a definíció az a logik ai hatalom, am ely az arra vonatkozó rendelkezéseket, h ogy m it te­

gyünk va g y m it szenvedjünk el, kikerülhetetlen k övet­

31 V. ö. Gerhard Ledig: Der Begriff als Instrument der Rechts­

pflege. (Kant-Studien. Bd. XXXII. H. 2/3. 1927.) 325. 1.

32 Lask i. m. 35. 1.

A L O G I K U M A J O G B A N . 1 7

k ezetességgel m aga után vonja.“33 S ezért szerinte „a h e ly e s definíciók a jogbiztonságnak a logikai őrei.“34

„A jogbiztonság lo gik ai őrei“ : a határozott és sziláiul jo g i fogalm ak által ragadja m eg a jog a társadalm i jelen­

ségek óriási töm egét, ir á n y ítja az emberi ösezeműködést, az életet. A jo g és az élet viszonyára vonatkozó n agy kér­

désnek ez azonban csak az egyik oldala. M ásrészt éppen a jogi fogalm ak határozottsága, m erevsége, „szigorúsága“, a jogban rejlő a b sztra k t logikai elem az, dm i a jo g o t az é le tte l ellentétbe hozza. A jog éles fogalom elh atárolásai­

val szem ben az észrevehetetlen átm enetekben hullámzó élet nem ism er éles elhatárolódásokat. A jog világának általános fogalm akból kibontakozó leegyszerű sített ár­

nyék képeivel szem ben ott áll a valóságos élet k im erít­

h etetlen ül gazdag és színes változatossága. A jog szükség­

képen egyform a elbírálás alá von sohasem teljesen eg y ­ form a jelenségek et, s íg y ellentétbe juthat az „aequitas“, a m éltán yosság elvével. A jognak és az életnek ebből az ellentétéből fakad a jog és a m éltányosság, a iustu m és az aequum, viszonyának ősi problém ája, am elynek a bővebb k ifejtését azonban e helyen elm ellőzhetjük. Csupán arra óhajtok röviden utalni, hogy m ivel ez az ellen tét az á lta ­ lános és a különös soha m eg nem szű n ő . filozófiai ellen ­ tétére vezet vissza, a iustu m és az aequum ellentéte s a summum, ius sum m a in iu ria lehetősége sohasem lesz telje­

sen kiküszöbölhető a jog világáb ól se.

A jogbiztonságnak s a lehető könnyű jogalkalm azás­

nak a követelm énye m ind ig lehető éles és határozott jogi fogalm ak m egalkotását, következetes és m erev logikai apparátus alkalm azását k íván ja a jogban. A m éltányos­

ságn ak az etik ai követelm énye viszont a konkrét eset eg y é n i vonásainak a tekintetbevétele céljából a lehetőség szerint határozatlan fogalm aknak, ú. n. kaucsul(-fogal­

maknak, v a g y bla n kett-jog szabály oknak az alkalm azását k öveteli m eg. (Például szolgálhatnak az ilyen fogalm akra:

a „jó erkölcsökbe ütköző jo g ü g y le t“, a „jóhiszem űség“, a

„rosszhiszem űség“, a ném et polgári törvényk önyv híres 33 Trendelenburg i. m. 166. 1.

34 U. o. 168. 1.: „Die richtigen Definitionen sind die logischen Hiiter aller Rechtssicherheit, die Grenzwächter der Rechtsbestimm un- gon.“ — V. ö. Rickeri: Zur Lehre von der Definition II. kiadás 39. 1. : ..Soll .. . (der) Wille des Gesetzgebers in Erfüllung gehen, dann ist es offenbar notwendig, dass man die in den Rechtssätzen verwendeten Be­

griffe genau und scharf definiert.“ — U. o. 40. 1.: „Die R echtssätze...

müssen also aus Begriffen bestehen, welche eindeutig auf die Erschei­

nungen der Wirklichkeit bezogen werden können.“

A t h e n a e u m . 2

1 8 M O Ó R G Y U L A

„nach Treu und Glauben“ fogalm a, v a g y a tág büntetési keretek, valam in t az „enyhítő- és súlyosbító körülm ények“

a büntetőjogban stb.) A m indenkori jog m indig e két ellentétes követelm ény közötti kom prom isszum ot .jelent.

H ogy a két szóbanforgó ellentétes követelm ény közül m elyik érvén yesül nagyobb erővel ennél a kompromisz- szumnál, az fü gg a fejlődés fokától, az adott történelm i h elyzet szükségleteitől s nem utolsó sorban a jog által szabályozott életviszonyok m inőségétől.

Az újabb jogi elm életben igen gyakoriak a panaszok a jog logik ai m erevsége ellen; századunk elején különös erővel tört fel az ú. n. „szabadjogi isk ola“ követőinél a sokszor szinte szen tim entális vágyak ozás a „jó bíró“ és a hajlékony ..szabad“ jog után.35 Ezzel szemben hangsú lyoz­

nunk kell, h ogy a jognak bizonyos fokú logik ai m erev­

sége m indig nélkülözhetetlen lesz nem csak a jogbiztonság- érdekében, hanem egész általánosan már csak azért is, hogy a jo g az emberi életviszonyok at objektíve szabályozó szerepét egyáltaláb an m egtarthassa. Azok a szilárd logi­

kai form ák, am elyeknek a segítségével a jog az emberi társas lét bonyolult jelen ségeit m egragadja és szabá­

lyozza, — M e yn iá l szerint — olyanok m int „a m ellvéd a szakadék szélén. A jog ú tja az em beri nyom orúságok és szenvedélyek m ellett vezet tova, azokat akik ezen az úton járnak, sokszor elszédíthetné a szakadék m élysége vagy a másik part f é n y e ... a szem élytelen szabály az, am ely m egadja nekik e veszéllyel szemben a szilárd és biztos védelm et.“36 — A jog logikai m erevségének m eg van tehát az e tikai jelentősége is. S ekként egy m agasabb harm ó­

niában kiengesztelődik az az összeütközés is, am ely a logi- kum és az etikum között a jo g területén fennforogni lá t­

szott az általános absztrakt jogi fogalm aknak és a m éltá­

n yosság etikai követelm ényének az ellentéte folytán.

A jo g i fogalm ak kérdésénél láthatjuk végü l a leg- szembeszökőbb módon azt is, hogy a logikám m ennyin- k o n ze rv a tív szerepet tölt be a jog életében. A „jogbizton­

ság őrei,“ a határozott és szilárd jogi fogalm ak, nem csak az élet konkrét eseteinek a változatosságával szemben jelentik az állandóságot, hanem a történeti fejlődés fo ly ­ tonos változásával szem ben is a változatlan ságnak a kép­

viselői. M inden jogszabálynak a log-ikai értelm e — az eset- 35 A szabadjogi mozgalomról bővebben a jogalkalmazás kérdésé­

nél a 11. részben lesz szó.

36 E. Meynial: Du rôle de la logique dans la formation scicntifiqu du droit. (Revue de métaphysique et de morale. 1908. 187. 1.)

... «■■W.AMrtfr.-. ,.Уч: ....

A L O G I R U M A J O G B A N . 1&

leg lehetséges eltérő interpretáció keretein belül — válto­

zatlan m indaddig, am íg csak fennáll. A folytonosan vál­

tozó tál-sas élet fejlődésében ezek a sokszor igen hosszú időn át változatlan jogi fogalm ak a legerősebb tám aszai a történelm i folytonosságnak. A szüntelen változásra irá­

nyuló törekvésekkel szemben a logikum a jogban a tra­

díció fenntartásának az érdekeit szolgálja. Igen n agy érdeme, hogy „ritkábbá teszi és m egnehezíti a hirtelen és m eggondolatlan változásokat.“87 K ifogásk én t is szokták em legetni, hogy az általános fogalm ak logik ai appará­

tusában a jogszabályok tartalm a akkor is tovább él, am i­

dőn m egszűnt már társadalm i indokoltsága, s hogy ekként a jogban rejlő logikum a m últnak súlyos és bolt terhét görd íti a társadalom vállára.37 38 Valóban a jog által a m ú lt irán yítja a jelent és a jövendőt. A m últnak a jo g i fogal­

makon keresztülszűrődő befolyása a jelen küzdelm eire azonban csak ritkábban teher, többnyire segítség; nél­

küle m egszakadna a történelm i fejlődés folytonossága.

5. E d dig azokról a logik ai elem ekről volt szó, am e­

lyek m inden jogrendszerben szükségképen feltalálhatók. De már az imént, a jogbiztonság és a m éltányosság követel­

m ényének a szem beállításánál em líte ttü k ,. hogy az e g y e s jogrendszerek a történelm i fejlődés foka szerint külön­

bőz);) m értékben szoktak alkalm azni határozott és éles fogalm akat, a v a g y határozatlan ú. n. kaucsuk-fogalm a- kat. És nem kell sok szót vesztegetnünk annak a bizonyí­

tására, hogy a logiku m igen különböző mértékben é r vé­

nyesülhet a jogban az egy es jogrendszerek fejlettsége sze­

rint. M inél fejlettebb valam ely jogrendszer, annál logik u - sabb lesz a felépítése, annál nagyobb mértékben érvén ye­

sül benne a logikum . F ejletlen jogrendszerek sokszor szinte nem egyebek, m int kevéssé összefüggő izolált elő­

írások gyű jtem én yei. Sokszor csak hosszú fejlődés ered­

m énye az, h o g y ezeknek a kevéssé összefüggő izolált jogi tilalm aknak a h elyét sokkal általánosabb jellegű szabá­

lyok foglalják el. A lex Salica például az ellopott tárgyak különbözősége szerint a lopási deliktum oknak rendkívül sokféle fajtáját különböztette meg. A régi római jo g n égy­

37 E. Meynial i. m. 187. 1.: „II (le procédé logique) a ce grand mérite . . . de rendre plus rares et plus difficiles les changements brusques et inconsidérés.“

88 E. Meynial i. m. 183. 1.: ... l’effet de l’appareil logique est de faire survivre la règle à sa cause vraie en lui maintenant son pré­

texte logique, de l'isoler des faits, parfois même de lui conserver uri rôle fécond alors qu’elle n’a déjà plus de base,“

2*

2 0 M O Ó R G Y U L A

féle lopási deliktiim ot ism ert; a császárság korában azon­

ban már csak kétféle f u rtu m -ot különböztettek meg. H a­

sonlóképen csak lassan alakul ki a bűnrészesség fogalm a, kezdetben külön deliktum ok gyan án t büntették azokat a különböző cselekm ényeket, am elyekben a részesség m eg­

n yilván u lt.39

A m int a fejlődés során a társas élet jelenségei m ind bonyolultabbakká válnak, a jog is m indinkább növekvő m értékben szorul reá arra, h ogy szabályozásának m eg­

alkotásánál a logik ai eszközök segítségét igényb e vegye.

És a jog egészen sajátos logikai fogásokat, sajá tos jogi kon stru kciókat alkalm az abból a célból, h ogy a bonyolult é le t szinte áttekin thetetlen ül szÖATevén yes jelen ségei felett úrrá lehessen. Ezek a jog által alkalm azott lo gik ai segéd­

eszközök, am elyek m indnyájan a bon yolu lt viszo n yo k le h e tő e gy sze rű szabályozásának a célját szolgálják, ter­

m észetesen nem sorolhatók fel kim erítően. A különböző jogrendszerek igen különböző ily en logik ai segédeszközö­

ket alkalm azhatnak és p ed ig igen különböző mértékben.

M eg kell tehát elégednünk azzal, ha az elmondottak meg- v il á gi fására példákat hozunk fel.

A lehető egyszerű szabályozás célját szolgáló segéd­

eszköz például a cselekvőképtelen jo g a la n y és a tö rv én ye s k é pv ise let jo g i konstrukciója. Miben áll ez? Tudvalévő, h ogy a jo g a m aga parancsait elsősorban az ezen párán csők m egértésére és követésére képes — értelm esen gon­

dolkodni, akarni és cselekedni tudó — átlagem berekhez intézi. Mi történjék azonban az értelm esen gondolkodni, akarni és cselekedni nem képes egyénekkel? É g y látszik, hogy eg y egész külön sp eciális szabályozásra volna szük­

ség, am ely ezeknek az egyéneknek m indenféle viszonyát kim erítően rendezze. Mit csin ál azonban a jog? H ogy ilyen kétféle szabályozáshoz ne kelljen n yúln ia, egyszerűen k i­

terjeszti a cselekvőképes átlagem berre szabott óriási sza- bálykom plexum ot a cselekvőképtelen egyénekre is. S ezt m egteh eti egy egyszerű logik ai fogás útján: pótolja azt.

am i a cselekvőképteleneknél az átlagem berrel szemben hiányzik , a cselekvőképességet, a törvényes képviselet intézm énye által. A záltal az egyszerű intézkedés által, h ogy a cselekvőképtelen szem élyek m ellé törvényes kép- selőt rendel, a valóságtól való ama csekély eltérés által, h o g y a törvényes képviselők cselekedeteit nem ezeknek, hanem a cselekvőképteleneknek szám ítja be, v a g y is jogi-

39 Gaius: Institutionum Jur. Civ. Commentarii III. 183. §. 202. §

— Y. ö. Meynial i. m. 166—167. 11.