A MAGYAR NYELV
S Z Ó T Á R A
HATODIK KÖTET.
A MAGYAR NYELV
S Z Ó T Á R A
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
K É S Z Í T E T T É K :
CZUCZOR GERGELY * FOGARASI JÁNOS,
M. T U D . AKAD. R E N D E S TAGOK.
HATODIK KÖTET.
B U D A P E S T .
KIADJA ÉS NYOMTATJA AZ A T H E N A E O M IRODALMI ÉS NYOMDAI R . - T Á K S U L A T .
1874.
1 T —T 2
T
T, kisded a l a k b a n t, harmincz kcttedik bütü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában hu
szonegyedik , kiejtve té. Kemény k, p társaival a kemény, továbbá külső hangszervek tekintetében a nyelvhangok közé tartozik, s ezek közt legközelebb rokona a lágyabb kiejtésű d, továbbá a ty, melylyel, kivált némely palóczos tájejtés szerint, leginkább ha i k ö v e t i , föleseréltetik , mint : üti ütyi, kergeti ker- getyi, szeretik szeretyik, Kati Katyi, Pista Pistya stb.
A régieknél számtalanszor A-val egyesülve fordul elé mint th; pl. csak történetesen kinyitva a Benigna asszony imakönyvében : „ L á t h o m m a g a d megfogyat
tad, T h e népedeth ha megváltad." „ S z e n t szívedeth, megszaggathá, drága véröd ki h u l l a t h á . " A í-vel kezdődő gyökszók száma a 1 5 0 - e t , a í-vel végző- dóké, mint : at, et, üt, út, üt, hat, bát, bet, bit, bot, bőt stb. a 6 0 - a t fölülmúlja. Mint g y ö k h a n g , 1) oly gyökszók, illetőleg származékok elején áll, melyek természeti h a n g o t u t á n o z n a k , mint : tap, melyből taps, tapsol, tapicskol', tapad, tapaszt, tapasztal, tapos, tapod, tapog , tapogat, tapint, tapasz, családaikkal együtt erednek. T o m p á b b h a n g z ó v a l : top, toppan, lopog, toporzékol, tombol, loly, totytyan, totyog, totya, turbékol, tutul, tutyog, tutyma, tücsök. V é k o n y a b b hangzókkal : tengelic:, tepiczkel, teper, tipeg, tipiczkel, tipor, tik, tilinkó, tiricsel. 2) Távolítást, távolodást, ter
jedést jelentő szók a l a p h a n g j a , ú. m. ta, h o n n a n tali
ga, talicska, tasz, taszít, taszigál, tág, tál (patina , p a t e t ' szótól), tályog (absccssus, apostema), tantor, tántorog, tántorít, tár, tát, távol, távozik, tagad, tavai, a légies tahót stb. T o m p á b b hangzóval : to, tol, toliga, told, toldúl, tojik, toszít, tuszkol, tusa, tusakodik, tál, tol, túl.
Magas h a n g z ó k k a l : te, teker, tekereg, telek, telep, ten
yér, tenyér, teng, tenyész, tepsi, tér, terep, terepély, tere
get, terel, terjed, terjeszt, terped, terpeszt, test; té, tétova, tétováz, téboly, tébolyog, tébolyodik, ténfereg, tékozol, tép, téved, téveszt, tévelyeg, tévelyedik, tilt, tilalom, tilos stb.
Ide tartoznak a helytágulásra, k i t á g u l á s r a , illetőleg tömöttségre vonatkozó tüdő, tiigy, tüttös, töm, teli, tűit.' 3) Oly szók elöhangja, melyek bizonyos t e s t e k t a k a róját, födelét, b u r k á t j e l e n t i k , vngy burokhoz hason- lólag körösek, milyenek : tajk, h o n n a n tajkos = teke- nösbéka, takar, takaró, ták, tok, tokiász, lokla (burok), teke, tekenö, tök. 4) Melyek alulról fölfelé távolodást, emelkedést, magasságot j e l e n t e n e k , mint : fám, tá
masz, támaszt, támad, tombácz, tuhad, túr (fölhányt földhalom), tetű. 5) A belerö kifelé h a t á s á n a k alapfo
galma rejlik ezekben : tesz, tekéi, tana, tanács, tanú, tud, tudakol. Mind a négy utóbbi őseiben pedig az általáuos tova, B a r a n y á b a n : /na, toa, a régieknél is
AKAD. JíAGY SZÓTÁR VI. KÜT.
g y a k r a n toa (pl. Kégi M a g y a r Nyelvemlékek. I I I . K.
3 5 1 . 1 . ) . mutatkozik. 6) A m e l y szókban más g y ö k h a n g is v a n , azok alapértelmére ennek is befolyása van, ha pl. r h a n g o t veszünk fel, ennek jelentésében osz- t a k o z n a k az erős reszketésü h a n g u t á n z ó k : teretura,
tere/ere, tréfa, trufa, terécsel, tiricsel, turul, torok, tur
békol, turha, törzsönködik; a metszésre, rontásra vo
n a t k o z ó k : tarol, tarló, tör, tőr stb. V. ö. K, g y ö k h a n g . 7) N é h á n y szóban p u s z t a előtétül j e l e n k e z i k ú. m.
talabor = alabor, talp v a g y talap = a l a p , tata = a t y a , torlik = őrlik, tabajdok — abajdok. Ide t a r t o z n a k a bámuló, egyszersmind ostoba szájnyílásra v o n a t k o z ó tájdivatos szók, melyekben t. i. a l a p h a n g a szájtátó és bámuló a v. á, úgymint : lábértos, tácsó, tájbász, tandi, tatri, taté. N é h a nyelvhegyi r o k o n a i v a l ú. m.
a d, cs, gy, sz, s h e t ü k k e l föleseréltetik, pl. tömőstül tümöcsköl, dömöszöl dömöeskől, gyömöszöl, törzsöt dörzsöl, tob dob, toboz doboz, le a szeinélyragokban d, p l . ház-ad kert-ed : tonka, csonka; tivornya, devernya ; tö
pörödik, csöpörödik ; tó, szó, mint Szikszó, szárszó; té szé; tarjadzás, sarjadzás; tunya sunya. Mint k e m é n y mássalhangzó n é h a a többi k e m é n y mássalhangzók
k a l is fölcseréltetik, pl. köp a székelyeknél töp, próba terjedelmes szokással : tróba. T ö b b i r e 1. mind ezeket saját rovataik a l a t t .
Az Írásbeli rövidítések között (e s z ó t á r b a n , mint tt. = tárgyeset és tb. = többes, eléfordulókon kivül) igen g y a k r a n ezek j ö n n e k elé :
T = tekintetes.
T . N . tekintetes nemes.
T. CZ. teljes czímü (pleno titulo).
T. i. = tudniillik.
— T, ( 1 ) , múlt időt k é p z ő v. alkotó r a g mint : tol-t, hal-t, U-t, kér-t, tör-t : n é h a kettőztetve, ön- hangzó fölvételével is, még pedig v::gy csak a törzs
ben, p l . ad-ott, lép-i'tt, de a többi személyekben csak egyszerűen : ad-t-am, ad-t-ál, ad-t-unk, ad-t-atok, ad- t-ak v. ad-l-anak; lép-t-em, lép-t-él, lép-t-ünk stb. stb., vagy pedig mindenik személyben is pl. szabadit-ott-am, szabadít-ott-ál, szabaáít-ott, szabadit-o/t-unk s t b . stb.
Ezen különbözések miatt a múlt idők képző r a g a az egyszerű igéknél mindig följegyezve van ; s ha nem mindenik személynél fordul elé kettőztetés, a ragok több személynél is följegyezvék. Hogy ezen r a g b a n a tova ( t a a , toa) értelme rejlik, alig fogja v a l a k i kétségbe vonni. B o p p F. is hasonlitó n y e l v t a n á n a k utolsó k i a d á s á b a n a szanszkrit aoristusnak mint múlt
n a k a e l ő h a n g j á b a n a t á v o l r a m u t a t ó névmást hiszi rejleni. ( 5 4 0 . §.). E g y é b i r á n t 1. Előbeszéd, 13G. 1.
— T , ( 2 ) , tárgyeseti r a g , mely majd magán, majd scgédhangzóval j á r u l az illető n é v h e z , mint első esetben általán önhangzón végződő nevekhez : kasza-1, eké-t, kocsi-t, ásö-t, erdű-t, kapu-t, ürü-t; to-
1
8 — T'
vábbá némely mássalhangzón végződőkhöz : taraj-t, hajnal-t, ősvény-t, kar-t, kár-t, bor-t, kakas-t, arasz-t, köles-t; segéd ö n h a n g z ó k k a l : liáz-at, dob-ot, öl-et, kert-ét, gyöngy-öt stb. stb. L. T Á R G Y E S E T . Az egész szótár folyamában minden fő'- és melléknév után a tárgycseti r a g följegyezve t a l á l t a t i k ; s a hol a többes
ben a tárgyesettó'l eltérés van, minthogy a többesi r a g mindig önhangzóval j á r , ez is meg van érintve.
— T, (3), igen szapora igeképzó', s rendszerént á t h a t ó igéket alkot, pl. elvont gyökökbó'l: sü-t (ellen
tétben sü-l szóval), on-t = om-t (ellentétben om-l-ik s z ó v a l ) ; továbbá önható igékből : dohban-t, durran-t, cseppen-t, rezzen-t; -asz -esz képzővel együtt sokszor viszonyban áll az -ad, -ed önható igéket alkotó kép
z ő v e l , pl. horp-asz-t (önhatólag : horp-ad), mer-esz-t (önh. mer-ed), szak-asz-t. (önh. szak-ad), hal-asz-t, (önh.
hal-ad), szél-esz-t (önh. szél-ed), támasz-t (önh. támad), eresz-t (önh. er-ed) stb. stb.; más önhatókból is gyak
r a n önhangzóval p á r o s u l v a , pl. mozg-at, zörg-et stb.
stb.; továbbá a l k o t áthatókból miveltetőket, pl. ir-at, kér-et, szed-et; igen sokszor k e t t ő z t e t e t t d-vel tat, tet k é p z ő k b e n , pl. süt-tet, munkái-tat, olvas-tat stb. stb.
Különös figyelmet érdemel az í-vel párosult t, tan-it, ép-it, ker-it (kör-ít), igaz-ít, boldog-ít; amely ít régi
esen ót, ojt, ttjt, magas hangon öt, ojt, üjt, és mind mély, mind magas hangon ejt, ét a l a k o k b a n mutat
kozik ; s ezért a l a p o s n a k látszik azok véleménye is, kik ezen ít (ót, őt stb.) képzőket már az ö n h a t ó k a t alkotó vl, űl (régiesen ól, öl) igékhez j á r u l t a k n a k , illetőleg a k é t rendű k é p z ő k e t egybeolvadottaknak tekintik, pl. tan-vl v. (régicsen) tan-ól-hó\ lett első
b e n tan-úl-t v. tan-ól-t, ebből az Z-nek rokon j-vé vál- toztával tan-uj-t v. tan-oj-t, a n n a k egészen elhagy - t á v a l : tan-vt tan-ót s az o, e'-vé (mint bám-ó, bám-é szóban) átváltozván : tan-éj-t, tan-é-t. — Mind ezek a tesz igére vitethetek, moly a legtöbb ragozásban és képzésben csak te törzsként szerepel, pl. te-end, te-het, te-tt, tön ( = to-őn), tc-vö ( = tc-ö). L á s d bővebben : Előbeszéd 1 3 1 — 1 3 5 . 11.
— T, (4), mint névképző m a g á b a n csak r i t k á n fordul elé, pl. boj-t (boly-t), cson-t (== csom-t), roj-t, ros-t, ker-t stb. h a n e m dús gazdagságban önhangzó
v a l párosulva s igeneveket alkotva j e l e n i k m e g ; pl.
mond-at, gondol-af, akar-at, pillan-at v. pillant-at, ál- doz-at, keres-et, őltijz-et, élet, tekint-ct, emlékcz-et stb. stb.
n é h a t o m p á b b önhangzóval is : állap-ot, nyvg-ot. Ezen igenevcknél némi ellentétben áll az ás és igenévkép- zövel mint mond-ás , gondol-ás , ákar-ás , pülant-ás, áldoz'ás, keres-és, élés, öltöz-és, tekin-t-és, emlékez-és, ál- lap-ás (állap-ik igétől), nyvg-ás (v. nyug-v-ás) stb. T. i.
az ás és névképzővel a l k o t o t t igenévben a cselekvés v. működés (illetőleg szenvedés) folyamatban levonok, és ami fődolog, a működő a l a n y n y a l együtt gondol
t a t i k ; az at et (ot) névképzővel a l k o t o t t igenévben pedig az mint már i n k á b b a esclekvéj eredménye befejezettnek és az alanytói e l v o n t n a k , önmagában álló t á r g y n a k t e k i n t e t . k . E z e k b e n a régiek szabato- 8"bl'ak v a l á n a k . p l . fogyatkoz-at, bövülköd-et és száz
— T - T Á 4 meg száz szóban. Ellenben a mai divat szerént szá
mos oly szó fordul elé a köz életben, melyek a fön
tebbi elv ellenére már általános szokásba j ö t t e k , pl.
toj-ás, rak-ás, kel-és, gyű-lés, ül-és stb. melyeket ki nem küszöbölhetünk. — Fordul még elé némely neveknél a köz beszédben bizonyos t végezet, mely nem any- nyira képző mint csak toldalékhang, mint rubin-t, esperes-t stb., melyek idegen szók, de eléjön tiszta m a g y a r szóban is, pl. válasz-t (.válasz' helyett), mely
nek ilyenkor t á r g y e s e t e : védaszt-ot. E z e k e t irói nyelv
ben k e r ü l n i kell.
— T, (5), igehatározói r a g , mint szemhítomás-t, mindjár-t v. mindjárás-t, oldal-t; örőmes-t, egyenes-t, képes-t, meges-t, mely a l a k (melléknevekből) a régiek
nél sokkal g y a k r a b b a n fordul e l é , pl. a Bcnigna asszony imakönyvében th-val : kivánatos-th ( = kí
vánatosan) , méltóságos-th , ajétatos-th , reszketietős-th, rettenetös-t/i stb.; s h a n g g a l egyesül ezekben : bizvá-st (bízva-ast), folyvást, oldalvást stb.
T A , messzeségre vonatkozó egyszerű gyökelem, melyből a további h e l y m u t a t ó a képzővel lett ta-a, mely különösen B a r a n y á b a n és alsó Somogyban di
vatos, öszvehúzva az országos gyermekszó tá, kettőz
tetve tátá (v. táti), azaz, valahova el, messze, pl. táti menni v. tatába menni, tátá v. tatába vinni a gyereket, am. elutazni, elmenni, e l v i n n i ; máskép : tacs v. /ács, pl. midőn a dajka így szól a kisdedhez : menjünk tács!
Hihetőleg innen származott azon r u h a neve is (tacska), melylyel a falusi nők magukhoz kötik a kisdedet, midőn valahová, pl. a mezőre m a g u k k a l viszik. P e r s a nyelven tá h a t á r v e t ő elüljáró (usque ad), pl. ez szer tá pá (tetőtől t a l p i g ) ; jelenti ezt is : míg (donec, dum, q u a m d i u ) ; sínai nyelven is táo am. usque ad, és pervenire. (Schott). Ezen ta gyökből származtak a) a múlt esztendőre vonatkozó ta-val, azaz, (legkö
zelebb) eltölt vagy m ú l t évvel, mint hol-val, nap-val (nappal), éj-vel (éjjel), reg-vei (reggel), ösz-vel (őszszel), tavasz-val (tavaszszal), t. i. ezekben a val vei megfelel e kérdésre : mikor?- b) a messzehelyro utaló taa v. tá, mely hangzóval kezdődő ragok előtt v hangot vesz föl köz szokás s z e r é n t : tiivul, távol, távolít, távolság, tá
vozik, távozás; c) a helyéről valamit folytonosan odább nyomó, mozdító tal (= tol) melyből taliga és talicska s z á r m a z t a k ; továbbá az egyes vagy szakadozva gya
korlott nyomást, lökést, mozditást jelentő tasz, taszít, taszigál; d) a több irányban szétterjedő, szétnyíló, szétmenö távolságot j e l e n t ő k : tág, tál, tályog (vértál), tár (ige), tát; mely értelemben rokon hozzá azon sza sze, melyből szanaszét e r e d t e k ; e) az egyensúlyi kö
zépponttól, egyenes vonaltól távozó, ideoda biczegő, hajló tantor, tántorog, tántorodik, tántorít (hová ta
lán m a g á t a téincz szót is sorozhatjuk), a midőn a l a p fogalomban és h a n g b a n hasonló e gyökhöz a félrehaj- lási csa, honnan csók, csákó, csákány, csáklya, csámpa stb.; továbbá : sa ezen származékokban : sanda félre néző, sánta biezegve félre l é p d e g e l ő ; f) az alulról fölfelé távozó, illetőleg emelkedő tűm, támad, támaszt, melyhez h a n g v á l t o z a t t a l rokon gyám, gyámol, gyá-
5 — T A— T Á B L A
molít szók gyöke gya. Ezen la máskép : to, honnan c változatok : taa toa, tal tol, taliga toliga, tmzit toszit, sőt némely származékokban csak c második divato
zik : tob (dob), tova, tovább, tolong, told, toldúl. Néha tu-hn megyén által, mint : tuszkol, tuszkál, tusa, tusa
kodik, túl.
— T A , magas hangon — T E , ( 1 ) , öszvetett igehatárzó-képző, mely megfelel e kérdésre : mikor ? pl. hajdan-t v. hajdan-ta, régen-te, napon-ta, éjen-te, a székelyeknél : füen-te, legeny-te, leány-ta.
— T A , — T E , ( 2 ) , a sokszorozó igehatározók
hoz j á r u l ; 1. — S Z E R T E .
— T A , — T E , (3), névképzö, pl. vi-ta, ha-ho-ta, faj-ta, cseme-te, szövö-te. ,Te-sz' ige gyöke.
TÁ, 1. TA alatt.
T A A , I. TA alatt.
T A A P , ( T á p ) , falu G y ő r n i . ; helyr. Táp-ra,
— on, —ról.
TAÁP-SZ. M I K L Ó S , falu Győr m . ; helyr.
— Sz. Miklós-ra, — o n , —ról.
T A B , mváros Somogy m.; helyv. Tab-ra, — o n ,
— ról.
T Á B , A L S Ó — , F E L S Ő — , puszták Nógrád m.; helyr. Táb-ra, — o n , —ról.
T A B A J D , falu Fehér i n . ; helyr. Tabajd-ra,
— on, —ról.
T A B A J D O K , inn. tt. tabajdok-ot. A Tájszótár
ban Gyarmathi Sámuel után am. mosskos ; alkalma
sint t előtéttel abnjdok-bó\ származott, mely a széke
lyeknél Kriza J á n o s szeréut azt is jelenti : ízlés és arány nélküli nagy test vagy mív, pl. nagy abajdok ember; abajdokul rakott asztag. L. T A J D O K .
T A B A K , fn. tt. tabak-ot. A törökben közönsé
ges kiejtéssel am. tímár. í r v a : dabbágh.
TABDI, puszta P e s t m.; helyr. Tabdi-ba, — b a n ,
— bál.
T A B É R T O S , mn. tt. tabértos-t v. — at, t b .
— ak. Kemenesalon am. tág, terjedt, terepes, pl. ta- bértos száj. A l a p h a n g r a és alapfogalomra hasonló a terjedésre vonatkozó tág, tát, távol szókhoz. Mi a l a k ját illeti, gúnyos jelentésénél fogva egyezik a szinte gúnyos lámpértos, hóbortos, csipertes melléknevekkel.
T A B l A S , erdélyi falu Meggyes-székben, helyr.
Tabiás-ra, — o n , —ról.
T Á B i T , fn. tt. tábit-ot. Habos selyemszövet.
Párizpápainál: soricum undulatum. Szabó D á v i d n á l : habos esemelct. E l a v u l t s idegen eredetű szó. F a l u - dinál : tábat. Francziául : tapis, Heysc szerént : ge- wásserter Doppeltaffet, Silbermohr, a persa utabi szótól, mely szeréntc am. k o s t b a r e r Seidenstoff.
T Á B L A , fn. tt. táblá-t. 1) Széles ért. lapos, és aránylag vékony rétü tömör t e s t , mely rendesen négyszögletű, s mesterség által különféle haszná
latra képeztetik olyanná. A n y a g r a nézve : vastábla, aranytábla, falábla, üvegtábla, kőtábla, palatábla. Czélra nézve : ablaktábla, kályhatábla, padlótábla, számvetö- tábla, irótábla, könyvtábla, tilalomtábla, gyurótábla stb.
2) Asztal. Etlábla, terített tábla. Úri, vendégi tábla.
TÁ BL A B I R Ó — T Á B L A M Ü 6 Nagy táblához ülni. Törvényszéki, tanácsteremi, ország
gyűlési, alsó, felső tábla, (moly nevek a l a t t az egész alsó, felső h á z a t értjük). Pesti, Marosvásárhelyi kirá
lyi tábla (== törvényszék). Szabótábla, melyen szabnak, vasalnak. 3) Á t v . l a p , levél, melyen holmit följegyez
nek. Nemzedéki, időszámlálási, történeti, viaszos táblák.
Rajztábla. 4) Földmivelők nyelvén, táblához h a s o n l ó a l a k ú különkülön földosztály. Tábla szőlő, tábla föld.
Két táblát búzával, hármat rozszsal bevetni. 5) K é p e s kifejezéssel, valamit a sziv táblájára vésni, am. hála- emlékezetben tartani.
Közvetlenül a latin tabula u t á n k é p e z t e t e t t , mely számos más európai nyelvekben is foltaláltatik, ú. m. a spanyol nyelvben szintén tábla, az olaszban távola, a csehben tabuié, tabuiké, a francziában s angolban table (természet szerént az illető nyelvbeli kiejtéssel), német-, holland-, oroszban tafel, svédben tajfel, tafla stb. sőt a p e r s á b a n is : tablah. (diseus vei t a b u l a lignea. Vullers). A d e l u n g azt mondja róla, hogy e szónak (a németben) igen régi kora a z t mu
tatja, hogy az a l a t i n n a k i n k á b b oldalrokona mint s z á r m a z é k a , s eredhet vagy a tulajdonképeni táf törzstől, mely hosszasági és szélességi kiterjedés fo
galmát látszik magában rejteni, vagy az elavult tafen (levelekre szelni) igétől. Az első értelemben egyező volna a m a g y a r táv szóval.
T Á B L A B Í R Ó , (tabla-biró) ösz. fn. A m a g y a r a l k o t m á n y n a k 1 8 4 8 . előtti korában, a főispáni hiva
tal á l t a l kinevezett s meghitelt, megyei különösen törvényszéki ülnök. Hasonló ezimet viseltek a papi nemesszékek ülnökei is. Több tek. nemes vármegyék táblabírája. Vajkai, Verebélyi, Bácsai, Füssi, Vecsei nemesszékek táblabírája.
T Á B L A B Í R Ó I , (tábla-birói) ösz. mn. T á b l a b í rót illető, ahhoz tartozó, a r r a vonatkozó. Táblabíró1
czim, hivatal, fizetés.
T Á B L A B Í R Ó S Á G , (tábla-biróság) ösz. fn. T á b labirói r a n g , h i v a t a l , czim.
T Á B L A I , (tábla-i) mn. tt. táblai-t, tb. —ak.
Bizonyos táblát, különösen országgyűlésit, és felsőbb törvényszékit illető, ahhoz t a r t o z ó . Alsó táblai tár
gyalások a néhai országgyűléseken. Királyi táblai bíró.
T Á B L A K Ő (tábla-kő) ösz. fn. 1. P A L A . T Á B L A L E G É N Y , (tábla-legény) ösz. fn. A szabómühelybcn első legény, ki a szabáshoz ért, s ebben v a l a m i n t a m u n k á k k i o s z t á s á b a n az illető mester képét viseli, vagy öt pótolja. Özvegy szabóné táblalegénye.
T Á B L A P A P Í R v . — P A P I R O S , ( t á b l a - p a p i r o s ) ösz. fn. V a s t a g , tömör, kemény p a p i r o s , melyet holmi táblaféle műnek, eszköznek h a s z n á l n a k .
T Á B L Á S , (tábla-as) mn. t t . táblás-t v. —at, t b .
— ak. T á b l á v a l ellátott, fölszerelt. Táblás tanterem- Táblás padolat. V. ö. T Á B L A .
T Á B L A M Ü , (tábla-mű) ösz. fn. K o c z k á s a n ki- ' :;ijt.;zctt, s k i s e b b n a g y o b b mesterséggel öszveszerke- [ z e t t d e s z k a d a r a b o k b ó l álló mű, nevezetesen padolat-
7 T Á B L Á Z — T Á B O R K Ó R H Á Z
T Á B L Á Z , (tábla-az) áth. m. táhláz-tam, —tál,
— olt, par. — z . 1) Táblaféle szabású k o c z k á k k a l ellát, k i r a k . Táblázni a padolatot. 2) Bizonyos terje
delmű földet t á b l á k r a feloszt, 3) Hirdető, tudósító, tilalmazó táblával l á t cl valamit. Kitáblázni a határt, melyen tilos a vadászat. 4) Hatósági hivatalos k ö n y v b e bizonyos adósságot bejegyez. Házára több ezernyi adósságot betábláztak. A lefizetett kölcsönt kitáblázni.
T Á B L Á Z Á S , (tábla-az-ás) fn. tt. táblázás-t, tb.
— ok, h a r m . szr. — a . Cselekvés, mely által valamit tábláznak, l'adolattáblázás. A határnak kitáblázása.
Adósság betáblázása, kitáblázása. V. ö. T Á B L Á Z . T Á B L Á Z A T , (tábla-az-at) fn. tt. táblázat-ot, harm. szr. — a . T á b l a a l a k ú deszkakoczkákból szerke- zett k i r a k a t . Padolai táblázata. Viaszos, tarkaláblázat.
T Á B O D , puszta T o l n a m . ; helyr. Tabod-ra,
— 0)1, TÓI.
T A B Ó D , puszta T o l n a i n . ; helyr. Tabód-ra,
— 07i, — r ó l .
T Á B O K , ( 1 ) , fn. tt. lábor-t, tb. — ok, harm.
szr. — a . 1) Szabad ég alatti tér, melyen a hadsereg sátorokban, vagy más ideiglen állított h a j l é k o k b a n megtelepedik, t a n y á t üt, s rövidebb vagy hosszabb ideig t a r t ó z k o d i k . Kijelölni, kimérni, bekeríteni, körülárkolni, megerősíteni a tábort. Táborba szállani. Tábort verni, ütni. 'Tábort járni. A tábort elhagyni. A táborból kiütni.
2) Az ily nyílt téren tanyázó hadsereg. Megtelepíteni, megindítani a tábort. Rajta ütni a táboron. Egész tábor
ral megtámadni az ellenséget. A tábort szükséges szerek
kel, élelemmel ellátni. 3) Á t v . pusztító, k á r t e v ő , ván
dorló állatsereg. A vidéket ellepte a sáskák tábora. Elé- jön általán a szláv nyelvekben. Törökül és m o n g o l u l :
ordu, mely fordított a l a k b a n volna : du-vr, du-v-or.
Ha a m a g y a r b ó l elemezni szabad, és alapfogai
mul azt veszszük föl, hogy a tábor terjedt, tág, n y í l t helyet jelent, úgy törzse (táb) egyező a távol, tág, tett, tár terjedésre vonatkozó szók törzsével : tá vagy táv. A m a g y a r b a n rokon hozzá még gyökbetükben tanya, és a Kcmenesalon divatos labértos, ám. tág, terepes ; Táb helynevek is v a n n a k Nógrád megyében.
T Á B O R , (2), major Sopron m.; helyr. Tábor-ra,
— on, —ról.
T Á B O R H E L Y , puszta Győr m.; helyr. Tábor
hely-re, — én, —ról.
T Á B O R I , (tábor-i) mn. t t . tábori-t, tb. — ak.
T á b o r t illető, ahhoz v a g y a b b a tartozó, a r r a vonat
kozó. Tábori élet; tábori ágy; tábori asztal; tábori pap;
tábori oltár: tábori orvos; tábori sátorok; tábori jelszó;
tábori lobogó; tábori székek, ágyúk, eszközök, készületek.
T Á B O R J Á R Á S , (tábor-járás) ösz. fn. Á tábor
ból fölkerekedett hadseregnek tovább vonulása.
T Á B O R K A R , (tábor-kar) öez. fn. Valamely ezrednek öszves főbb tiszti k a r a .
T Á B O R K A R I , (tábor-kari) ösz. mn. T á b o r - k a r r a v o n a t k o z ó , ahhoz t a r t o z ó . Táborkari állomás, \ százados, őrnagy.
T Á B O R K Ó R H Á Z v. — K O R Ó D A , (tábor-kór- ; ház v. —kói'oda) ösz. fn. A táborhoz tartozó k ó r h á z . '
T Á B O R K O R O X A — T Á B O R S Z É M 8 T Á B O R K O R O N A v. — K O S Z O R Ú , (tábor-ko
rona v. —koszorú) ösz. fn. Díszkorona, a régi római k a t o n á k n á l , k i k az ellenség táborába először betör
tek. (Corona castrensis, v. valiaris).
T Á B O R K Ü L D É S , (tábor-küldés) ösz. fn. T á b o r t képző hadseregnek bizonyos helyre, v a g y ellen
ség ellen indítása, szállítása.
T Á B O R L Á S , (tábor-ol-ás) fn. tt. táborlás-t, tb.
— ok. L. T Á B O R L A T , és T Á B O R O Z Á S .
T Á B O R L A T , (tábor-ol-at) fn. tt. táborlat-ot, harm. szr. — a . Táborilag szerkezett hadsereg j á r a t a , működése, különösen valamely hadi erősségnek meg
szállása.
T Á B O R L A T I , (tábor-ol-at-i) mn. tt. táborlati-t, t b . —ak. T á b o r l a t r a vonatkozó, azt illető. Téiborlali üteg. 'Táborlati gátak. Táborlati tanya.
T Á B O R L Á Z , (tábor-láz) ösz. fn. Erős rohamú láz n e m e , mely kivált nyári hónapokban a tábo
rozó hadseregekben szokott pusztítani.
T Á B O R L Ó , (tábor-ol-ó) mn. tt. táborló-t. T á - i borral valamely hadi erősséget megszálló, láborló
lövöcs. Táborló sereg. Táborló tüzérség. Táborló tűztelep.
T Á B O R N A G Y , (tábor-nagy) ösz. fn. Általán több tábornak , illetőleg öszves hadseregnek főpa
rancsnoka. (Eeldmarschall). Altábornagy. (Feldmar- schall-lieutenant).
T Á B O R N A G Y H E L Y E T T E S , (tábor-nagy-he
lyettes) ösz. fn. Másodrangú t á b o r n a g y .
T Á B O R N A G Y I , (tábor-nagyi) ösz. mn. Tábor
n a g y r a vonatkozó, azt illető. Tábornagyi rang, mél
tóság.
T Á B O R N O K , (tábor-nok) fn. tt. tábornok-ot, harm. szr. — a . Á l t a l á n megfelel neki az idegen generál, mint egy külön tábort képező hadseregnek vezére, főnöke. Lovassági, gyalogséigi tábornok stb.
T Á B O R N O K I , (tábor-nok-i) mn. tt. tábornoki-t, t b . —ak. T á b o r n o k r a vonatkozó, a z t illető. Tábor
noki rang, állás. 'Tábornoki kar. Tábornoki test.
T Á B O R N O K S Á G , (tábor-nok-ság) fn. tt. tábor-
•nokság-ot, h a r m . szr. — a. 1) Tábornoki állás v. rang.
2) T á b o r n o k o k összesége.
T Á B O R O L , (tábor-ol) áth. és önh. m. táborol-t.
T á b o r r a l valamely hadi erősséget megszáll. Körül
táborul.
T Á B O R O R V O S , (tábor-orvos) ösz. fn. Tábor
b a n működő orvos.
T Á B O R O Z , (tábor-oz) önh. m. táboroz-tam,
— tál, —olt, par. —z. T á b o r b a n , szabad ég a l a t t ta
nyáz. Vár környékén, mezőn táborozni. Trója alatt tíz évig táboroztak a hellének.
T Á B O R O Z Á S , (tábor-oz-ás) fn. tt. táborozás-t, tb. —ok, h a r m . szr. —a. T á b o r b a n , azaz, szabad ég a l a t t fölütött sátorokban tanyázás, tartózkodás.
T Á B O R Ő R , (tábor-őr) ösz. fn. A tábor körül vigyázó őr.
T Á B O R S Z É M , (tábor-szém) ösz. fn. A tábortól bizonyos távolságnyira fölállított ő r , vagy őrség, hogy az ellenség mozgásait szemmel tartsa.
9 T Á B O R S Z E R T A C S K O L Ó D Á S T Á B O B S Z E R , (tábor-szer) ösz. fn. A táborhoz tartozó, illetőleg a hadviseléshez m e g k í v á n t a t ó min
dennemű szerek és készületek.
T Á B O R S Z E R N A G Y , (tábor-szer-nagy) ősz. fn.
Fó' hadi parancsnok, ki különösen a hadsereg nehéz löszereire ügyel föl. (Feldzeugmeistcr).
T Á B O R V É G Ő R , (tábor- vég-őr) ösz. fn. A mozgó tábort némi távolságban követő, és a n n a k biztossá
gára figyelő őrsereg, s ennek egyes tagja.
T Á B O R Z E N E , (tábor-zene) ösz. fn. A táborban tanyázó hadsereg z e n e k a r a által j á t s z a t n i szokott hadi zene.
TACS, (1), h a n g u t á n z ó gyök tacsák törzsben s ennek lacsakos és tacskolódik származékaiban.
TACS, (2), fn. tt. tacs ot. Kenessey Albert H a józási Müszótárában am. csat kötélből vagy kötélen (Klampf); továbbá : vetőkötél ( F a n g s e i l ) ; melyről a jeles szerző azt mondja : „ G y ő r megyében hallottam e szót, valamint tacsolni, tacsot vetni és tacsvetést is.
Tacs — úgy mond — valószínűleg csak a csat vál
tozata (mint ez czölőnk és kölöncz-czcl t ö r t é n i k ) ; t. i.
ha a vetökötéllel valamit h a l á s z u n k , erre csatot kell csinálnunk."
TACS, (3) v. T Á C S , (1), r a g nélkül divatozó gyermeknyelvi szó, s am. tova, messze, el. Menjünk tács! Elment tács ! Máskép : tála, táli. V. ö. T A .
TÁCS, (2), elvont törzs tácsó és lácsog székely szókban ; egyezik t előtét nélkül ács (— ánes, ámes) törzszsel ácsorog szóban.
T A C S , (3), erdélyi falu a beszterczei kerület
ben, helyr. Tács-ra, — o n , —ról.
TÁCSA, (tál-csa) fn. t t . tácsát. Kis tál, kisfá
iul. Tájszótár.
TACSAK, (tacs-ak) önállólag nincs szokásban, hanem csak ,takacsos' és ,tacskolódik' szókban mint törzs szerepel.
TACSAKOS , (taesak-os) mn. t t . tacsakos-t v.
— at, tb. —ak. Balatonmelléki tájszó am. lucskos, pocskos, l a t y a k o s ; néhutt : hangáttétellel : csatakos.
T A C S K A , (tacs-ka) fn. tt. tacskót. 1) Pólya, kendő, vagy lepedő, melylyel a falusi nők a kisde
det magukhoz kötik, midőn a háztól távol, pl. a me
zőre mennek. Gyöke a kirándulásra vonatkozó gyer
meknyelvi tacs. V. ö. T A , és T A C S , (3), T Á C S , ( 1 ) . 2) Bodrogközben am. targoncza, talicska, hihetőleg összehúzva talicska szóból.
T A C S K Á N D , puszta Vns m.; helyr. Tacskánd- ra, —on, —ról.
TACSKÓ, fn. t t . tacsleó-t. 1) Kis fajtájú fiityészó' vadászeb. Mint a tacskók vgyan fölfütyészik. (Molnár A.).
Tacskók mindent fölfityésznek. (Káldi). Alkalmasint a német Dachsliund után a l a k u l t . 2) Á t v . gyereknek szokták mondani , midőn megvetöleg vagy némileg feddve szólnak h o z z á ; innen K r i z a J á n o s szerént a székelyeknél am. kölyök, poronty. Eredj te tacskó!
T A C S K O L Ó D Á S , (tacs-ak-ol-ó-od-ás) fn. tt.
tacskolódás-t, tb. —ok, harm. szr. — a . Valamely test-
T Á C S K O L Ó D I K — T A G 1 0
nek ütés, nyomkodás által megzuzása, megtörődése.
V. ö. T A C S K O L Ó D I K .
T A C S K O L Ó D I K , (tacs-ak-ol-ó-od-ik) bclsz. m.
tacskolód-tam, —tál, —ott. Ütődés, csapódás által megtörődik , öszvezuzódik , pl. a gyümölcs. T ö r z s e tacsk h a n g u t á n z ó , s am. pacsk ,pacskolódik' szóban.
Székely táj szó. A T i s z a mellett : zöcskölödik.
T Á C S Ó , (tács-ó) mn. tt. tácsó-t. A székelyeknél am. ügyetlen, szájtátó v. t á t o t t szájú, mamlasz, os
toba ; máskép u g y a n o t t : ánkueza. Azon gúnyszók osztályába tartozik, melyek szájtátó ostobaságra, bá
mulásra vonatkoznak, milyenek : taté, tájbász, tatri, melyekben a l a p h a n g o k : ta, iá. V. ö. B A , B Á M E .
T Á C S O G , (táes-og) önh. m. iácsog-tam, —tál,
— ott, A székelyeknél am. szájtátva bámészkodik, ámolyog.
T Á C S O G Á S , (tács-og-ás) fn. t t . tácsogás-t, t b .
— ok. Szájtátva bámészkodás. V. ö. T Á C S O G . T Á C Z , falu F e h é r m.; helyr. Táez-ra, — o n , —ról.
T Á C Z A , 1. T Á L C Z A .
T Á D É , T A D U S , férfi kn. tt. Tádé-t, Tadus-t.
T b a d d a e u s , mely síriai nyelven am. okos.
T A F O T A , fn. tt. tafotá-t. Könnyebbféle selyem
szövet, melynek szálai legkevesbbé tömöttek. Mellék
névül használva am. ilyen szövetből való. Tafota ruha, kendő, kárpit. Átv. tafota alma, világos, mintegy á t l á t s z ó , sima héjú almafaj. Tafota gyomrú kényes ember. (Káldi I n n e p . préd. 6 7 . 1.). Idegen eredetű szó. Németül : Taffet, olaszul : taffetta, s p a n y o l u l : tafetan, francziául : taffetas, melyeket a nyelvészek a persa táftali szótól s z á r m a z t a t n a k , ez pedig V u l - lers szerént selyem szövetféle (genus telae serieeae vei seriéi), táf-tan igétől, melynek egyik j e l e n t é s e : torquere filuvn.
T A F O T Á S , (tafota-as) mn. tt. tafotás-t, tb. — ak.
T a f o t á v a l ellátott, béllelt, szegélyzett. Tafotás mente, dolmány.
T A G , (1), fn. tt. tag-ot, h a r m . szr. —ja. 1) Az állati testnek mintegy kisarjadzó része, melyet egy más részszcl, illetőleg a deréktesttel csukló, v a g y íz k ö t öszve, milyenek a lábak, kezek, karok, ujjak stb.
Marhatag. Xagy tagú. Erős, izmos, vastag, vékony tagok.
Minden tagja fáj, reszket bele. A fenerágta tagot elvágni.
Férjitag, máskép : nemző-tag v. vessző. Szarvastag, szarvasezomb. 2) Szélesb ért. minden felbonczolt, d a r a b o k r a , izekre választott rész , h o n n a n tagolni, feltagolni az ökröt, am. részekre, konezokra vagdalni.
3) Átv. bizonyos t e s t ü l e t h e z , egyesülethez tarozó személy. Család, nemzetség, nemzet tagja. Egyházi, pol~
gári társulat tagja. A magyar tudományos akadémiának igazgató, tiszteleti, rendes, levelező tagja. A Kisfaludy- társaság tagja. 'Több tudományos, gazdasági stb. társulat tagja. Tanács, törvényszék, hatóság tagja. 4) Földbir
tokra vonatkozva, am. bizonyos, terjedelmű földda
r a b , mely valamely egésznek (egész h a t á r n a k ) mint
egy tagját teszi. Egy tagban ezerhold szántóföld, rét és legelő jutott neki. Tagerdö. 5) A szószerkezetben egy- egy ízt jelent, melyet öszvetéve szótag-nak nevezünk,
1 1 T A G — T A G A D A l a p h a n g r a , és fogalomra legközelebb áll hozzá:
szak, mely szintén valamely egésznek egyes részét teszi, honnan tagolni, am. s z a k o k r a osztani, válasz
tani v a l a m i t , továbbá tagló és szakócza körülbelül hasonló vágóeszközt j e l e n t e n e k . Oszmanli-török nyel
ven tiké rész, d a r a b , pl. tiké tiké, d a r a b o n k é n t , tikele
mek, taglal-ni, szétdarabol-ni. (Vámbéry).
T A G , ( 2 ) , elvont gyöke tagad igének és szár
m a z é k a i n a k ; 1. T A G A D .
— T A G , magas hangon : — T E G , ( 1 ) , mint melléknévi összetett képző kiegészítve am. —atag,
—eteg; 1. — A T A G , — E T E G . .Veszteg' és s z ö r n y e t e g ' szókban némi eltérés l á t s z i k ; 1. ezeket.
— T A G , magas hangon : — T E G , ( 2 ) . R i t k a h a s z n á l a t ú igehatározói összetett képzó', pl. viszon- t-ag, ezen-t-eg, melyekben az ag eg i n k á b b csak tol
dalék, mint ottan-ag, itten-eg szókban is.
T A G , (ta-ag) mn. tt. tág-at. A l t a l á n , a minek szólei, körvonalai, h a t á r v e t ö korlátai a r á n y l a g távol esnek egymástól, minélfogva a közéjök foglalt tér elég n a g y , széles , bő. Tág út, úteza, udvar, terem, szoba. Tág szekrény. Különösen, ami nem feszes, nem szoros, ami öblöt csinál vagy h a g y . Tág csizma, nad
rág, m á s k é p e n : bő. A t v . tág leikiesméret, mely az eré- nyesség korlátain túl csapong, mely az erkölcsi tör
v é n y t nem veszi szorosan, és sokat enged m a g á n a k ; tág /egyelem, nem szigorú, só't igen is engedékeny.
Minthogy alapfogalomban a tág olyasmit jelent, melynek szélvonalai bizonyos középponttól távol es
nek, innen okszerüleg állíthatni, hogy gyöke azon ta, mely több hasonló fogalmú szók a l a p j á t teszi, milyenek tát, tár, távolit. Képzője ag, mclylyel egye
sülve s öszveolvadva lett tág. V. ö. T A , és A G , E G , O G , O G képző. Idegen nyelvek között, Vámbéry szerént tágul szóval egyezik a csagataj-oszmanli tö
r ö k tagil szó, mely szerénte am. szétszóródik, elter
j e s z k e d i k .
T A G A D , (ta-g-ad) áth. m. tagad-tam, —tál,
— ott v. — t . 1) V a l a m e l y állításnak ellenkezőjét vitatja, vagyis azt mondja felőle, hogy nincs úgy, hogy nem v a l ó , nem igaz, nem történt. A vádlott go
nosztévő mindent tagad. Tagadom, hogy valaha láttalak.
Az okoskodás előzményét megengedem, következményét ta
gadom. Ha tetted, ne tagadd. Aggszó de igaz, hogy be
tegséget, sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat.
(Km.). 2) A z t állítja, vitatja, vagy kijelenti, hogy közte, és más valami között viszony nincsen, vagy ha volt, a z t magától eltolja. Ez értelemben igekö
t ő k k e l h a s z n á l t a t i k . Eltagadta apját, anyját, rokonait.
Kitagadta a fiát minden keresményéből. Eltagadta a hitét, nemzetiségét. Mindent megtagad tőlem, mit sem ad.
E s z ó n a k egyenes ellentéte vall, azaz, valami
ről a z t állítja, hogy úgy van, t e h á t aki valamit tagad, : azt mondja, nincs úgy; de a vall és van ezt is teszi, i habeo, t e h á t a tagad másod jelentése is am. valamiről ', azt állítja, hogy nem bírja, hogy nem az övé, hogy ! semmi köze vele. E z e k szerént a t a g a d alapfogalom- , b a n am. valamit nemei, latinul negat, németül ver-
T A G A D Á S — T A G A K 1 2 i neinen, t. i. amaz a ne, emez a nein tiltó t a g a d ó gyö
köktől. Hasonlóan a magyar tagad gyöke lenne azon ta, mely távolodásra vonatkozik, miért midőn valamit t a g a d u n k , így is szoktunk szólani : távol legyen tő
lem, hogy ezt cselekedtem volna. A gyökszótag és az ad képző közé úgy csúszott be a g, mint a tegez v. teget igébe, melynek gyöke a második személynévmás te.
Végre megjegyzendő, hogy ez igében az ad képző nem ön-, hanem á t h a t ó erővel bír, mi több más szó
nál is eléfordúl, pl. ragad (rapit), fogad, feled. Csaga- taj nyelven Vámbéry szerént tang-mak.
T A G A D Á S , (ta-g-ad-ás) fn. tt. tagadás-t, t b .
— ok, h a r m . szr. — a . Nyilatkozás, mely által vala
mit t a g a d u n k , ez igének minden értelmében. Vak
merő, szemtelen tagadás. Elfogadás, megtagadás, kitaga- dás. Törvényben tagadás jó. (Km. Si fecisti nega). Mi tagadás benne, a z a z , nincs mit tagadni, valljuk meg az igazat. V. ö. T A G A D .
T A G A D H A T A T L A N , (ta-g-ad-hat-atlan) mn.
t t . tagadhatatlan-t, tb. —ok. Amit tagadni nem lehet, n a p n á l világosabb , köztudomású , ami bizonyosan megtörtént. Tagadhatatlan tény. Az tagadhatatlan, hogy H a t á r o z ó k é n t am. t a g a d h a t a t l a n u l .
T A G A D H A T A T L A N S Á G , (ta-g-ad-hat-atlan- ság) fn. tt. lagadhatatlanság-ot. Valamely létnek, ese
ménynek bizonyossága, kétségbe hozhatatlansága.
T A G A D H A T A T L A N U L , (ta-g-ad-hat-atlan-ul) ih. Oly bizonyosan, oly világosan, oly köztudomási- lag, hogy t a g a d n i , kétségbe hozni lehetetlen.
TAGADHATLAN, 1. TAGADHATATLAN.
T A G A D Ó , (ta-g-ad-ó) mn. tt. tagadó-t. 1) Aki valamit tagad, m e g nem vall. Bűntetteit tagadó tolvaj, útonálló, gyilkos. 2) Ami t a g a d á s t foglal magában, Tagadó válasz, levél. Tagadó mondat. Tagadó szóképzö.
tagadó szócska, pl. nem, nincs, sehol.
T A G A D Ó L A G , (ta-g-ad-ó-lag) ih. V a l a m i t ta
g a d v a , ellenkezőt állítva, nemet mondva. Tagadólag válaszolni.
T A G A D Ó L A G O S , (ta-g-ad-ó-lag-os) mn. tt.
tagadólagos-t v. —at, t b . —ak. Ami t a g a d ó l a g mond valamit, vagy az állítmánynyal ellenkező viszonyú.
Ellentéte : állítólagos.
T A G A D Ó M E G Y E S , falu B i h a r m . ; h e l y r .
— Megyes-re, — é n , —röl.
T A G A D V A , (ta-g-ad-va) ih. T a g a d á s által, meg nem vallva, ellenmondva. A világ tagadva szapo
rodik. (Km.).
T A G A L K A T , (tag-alkat) ösz. fn. Az állati test tagjainak egymáshoz viszonyló szervezete, minősége, kifejlett állapota, termete. Arányos, idomos, erős tag
alkat.
T Á G A N , (ta-ag-an) ih. Szélesen, b ő v e n ; nem feszesen, nem szorosan.
T A G A K , (tag-ár) ösz. fn. Bujakór neme, mely tisztátalan személylyel történt elhalás következtében támad, s a megromlott nemi m a g n a k folytonos cse- pegésében áll. máskép : kankó, némelyek szerint : ta
kar (takonyár. Gonorrhea).
13 TÁGAS—TAG JÁRTATÁS TAG JÁTÉK —TAGOL 14
TÁGAS, (ta-ag-as) mn. tt. téigas-t v. — at, t b .
— ak. Tág területű, széles, terjedt, egymástól t á v u l fekvő korlátok v. h a t á r v o n a l a k közé foglalt. Tágas út, útcza, udvar, terem, szoba, színház. Tágas az út (km.), azaz elmehetsz. Tágas szék, ágy, kapu, öböl. Ellentéte : szűkes, szoros, keskeny. V. ö. T Á G .
TÁGASÁN, (ta-ag-as-an) ih. T á g a s , terjedt ál
lapotban, vagy minőségben.
T Á G A S S Á G , (ta-ag-as-ság) fn. tt. tágasság-ot, harm. szr. — a . A r á n y l a g n a g y terjedelműség, szé
lesség, bizonyos tér korlátainak egymástól távolsága.
V. ö. TÁG, T Á G A S . Mint mértékre vonatkozó ma
gában foglalja a szélességet, és hosszúságot.
T A G B A S Z A K A D T , (tagba-szakadt) ösz. mn.
Deli, arányos testalkatú. K r i z a J. s z e r é n t : teljes ido- mos termetű. Szabó Dávidnál : nagy tagba szakadt.
Székely szó.
T A G B É N Ú L Á S v . — B É N U L Á S , (tag-bénúlás) ösz. fn. Bénulás, mely valaincly tagot ér, pl. nyelvet, kezet, lábat. V. ö. B É N U L Á S .
T A G B E S Z É D , (tag-beszéd) ösz. fn. Taglejtés
sel kifejezett g o n d o l a t ; v. a gondolatnak, szándéknak taglejtéssel kifejezése.
T A G E L E S É S , (tag-el-csés) 1. T A G B É N Ú L Á S . T A G E R D Ö , (tag-erdő) ösz. fn. E r d ő , mely egy tagban van, az Erdészeti Műszótár szerént körülbelül az ami a mezőgazdaságnál a dűlő ; tag m a g á b a n is használtatik ugyanazon értelemben.
T A G P Á J D A L O M , (tag-fájdalom) ösz. fn. F á j dalom, melyet valamely t a g u n k b a n érezünk, ilyen a görcs a lábakban, szakgatás a k a r b a n .
T A G H O R D O Z Á S , (tag-hordozás) 1. T A G J Á R - TATÁS.
T Á G Í T , (ta-ag-ít) á t h . és önh. m. tágit-ott, p a r .
—s, htn. — n i v. — a n i . 1) Bizonyos térnek széleit, korlátait, határvonalait egymástól t á v o l a b b r a viszi, s az által a köztök levő helyiséget nagyobbítja, más
képen : bővít, illetőleg : szélesít. 2) Ami feszesen, szo
rosan állott, megereszti, kinyújtja. Megtágítani az övet, hevedert. Kitágítani a csizmát. 3) Á t v . ért. s ö n h a t ó l a g : erkölcsi korlátozásban, szigorban, fenyítékben alább
hagy, vagy némi szoros állapoton s e g í t , bizonyos terhet kevesbít, enged. Erősen veszi a dolgai, s nem akar tágítani. A kiadott parancson tágítani. Tágítani a rabok sorséin. Ez előbbi bajunkon, terheinken sokat tágí
tott. Nem tágítani a dolgon. Gondjaim tágítanak. (Szabó Dávid).
„A bölcsön tudomány, erő
Nem tágít a h a d a k hírkereső fián."
Vörösmarty.
T Á G Í T Á S , T Á G Í T Á S , (ta-ag-it-ás) fn. tt. tá- gitás-t, tb. — ok, harm. szr. — a . Cselekvés, mely ál
tal valamit tággá teszünk, kiszélesítünk, vagy hogy ne szorítson, megeresztünk, kinyújtunk. Átv. enge
dés, alábbhagyás, kevesebb erőfeszítés. V. ö. T Á G Í T . T A G J Á R T A T Á S , (tag-jártatás) ösz. fn. Szoros ért. a tagok, különösen a kezek, k a r o k mozgatása,
mennyibon a szóbeszédet kíséri, és nyomatékozza, v a g y a némabeszédnek jellemző eszköze. Szélesb.
ért. az egész testnek, nevezetesen az arezvonások- n a k a gondolatok, érzelmekhez képest mozgalmi vál
tozatai ; m á s k é p : taglejtés, taghordozás.
T A G J Á T É K , (tag-játék) ösz. fn. Különösebben az érzeményeknek tagjártatással kifejezése.
T A G L A L , (tag-ol-al) á t h . m. taglal-t. 1) Az ál
lati testet t a g o k r a , ízekre, d a r a b o k r a , konezokra stb.
metéli, szabdalja, vagdalja, bonczolgatja. Az ökröt leütik, azvtém taglalják. Föltaglalni a szarvast, őzt, az asztalra adandó ludat, pulykát. A h u l l á k orvosi fölme- télésére s z a b a t o s a b b a n a bonezol, bonczolgat használ
t a t i k . K e t t ő z t e t e t t képzőjénél fogva gyakorlatot, te
h á t többet j e l e n t mint az egyszerű tagol. 2) Á t v . valamely elmemüvet, eseményt, tényt, szóval szel
lemi vagy erkölcsi egészet t a g o n k é n t a l k a t r é s z e i r e felbont, a z o k a t egyenként vizsgálat, b í r á l a t a l á veszi.
Költeményt, tudományos értekezést taglalni. A felpörös vadait és alpörös védokait taglalni. A szókat nyelvészeti-.
leg taglalni, elemeikre, alkatrészeikre b o u t a n i . V. ö.
T A G O L .
T A G L A L Á S , (tag-ol-al-ás) fn. t t . taglalás-t, t b .
— ok, h a r m . szr. — a . Cselekvés, mely á l t a l valamit t a g l a l u n k : illetőleg bonczolás, vizsgálás, részletezés, elemezés. V. ö. T A G L A L .
T A G L A L A T , (tag-ol-al-at) fn. t t . taglalat-ot, h a r m . szr. — a . T a g l a l á s elvont értelemben véve, mint l e t t d o l o g , mint eredmény. A taglalatból kitűnt, hogy. . . A tagiadat szerint a kérdésben levő szó három részből áll.
T A G L A L Ó , (tag-ol-al-ó) mn. és fn. tt. taglaló-t.
Aki valamit t a g l a l , t a g o k r a , ízekre választ, illetőleg bonezoló, részletező, elemező, egyenként vizsgáló.
Jelent eszközt is, melylyel valamit taglalnak (tagló).
V. ö. T A G L A L .
TAGLAT, (tag-ol-at), 1. TAGLALAT.
T A G L E J T É S , (tag-lejtés), 1. T A G J Á R T A T Á S . T A G L Ó , (tag-ol-ó) fn. tt. tagló-t. Mészárosok bárdja, melylyel a b a r m o t leütik, s n a g y o b b t a g o k r a szabják, különböztetésül a kivágó bárdtól, melylyel a h ú s t a székben konezonkint elvagdalják.
T A G M E R E D É S , T A G M E R E V S É G , (tag-mere- dés v. — m e r e v s é g ) ösz. fn. E g y v a g y több t a g n a k merev állapota.
T A G O K , (tag-ók) mn. tt. tagók-ot. A r á n y l a g n a g y tagú, csontos, izmos karú, lábszáru, kezű s t b . Nagyító melléknév, mint pofok, szemök, pirók, monyok, szájak. V. ö. T A G B A S Z A K A D T .
T A G L Ó , (tag-ol-ó) fn. tt. tagló-t. í g y nevezik különösen a mészárosfejszét.
T A G O L , (tng-ol) áth. m. tagol-t. 1) Állati tes
tet tagokra metsz, vág, h a s í t ; k e t t ő z t e t v e s gyakor
latilag : taglat. Igekötökkel:föltagolni, öszvetagolni va
lamit. 2) Á t v . elemez, részletez, alkatrészeire bont, bonezol valamit. Különösen a n y e l v t a n b a n tiszta ért
hető részekre, szótagokra oszt. 3) Képes kifejezéssel,
15 TAGOLÁS—TAGRÁNDÍTÁS TAGSZAKGATÁS—TAHONYA 16
valakit derekasan, tagról t a g r a megver, megdönget.
Jól eltagolták, megtagolták.
TAGOLÁS, 1. TAGLALÁS.
TAGOLAT, 1. TAGLALAT.
TÁGON, helyesebben : TÁGAN; 1. ezt.
TAGOLÓ, 1. TAGLALÓ.
T A G O L T , (tag-ol-t) mn. T a g o k r a , részekre, ízekre választott. Különösen a n y e l v t a n b a n , tiszta, é r t h e t ő szótagokra osztott.
T A G O N K É N T , (tagon-ként) ösz. ih. Minden t a g o t külön véve, egyenként, részenként, elemekre osztva, választva. V. ö. T A G .
T A G O S , (tag-os) m n . t t . tagos-t v . — a t , t b .
— ak. Aminek több t a g j a v a n , vagy a r á n y l a g n a g y , eró's, izmos t a g o k k a l ellátott, mint : vállas, ezombos, csontos, tenyeres, talpas, melles, faros. Á t v . több külön részekből álló. Tagos erdő, mennyiben vágásokra van osztva. Tagos osztály, melyben a részek egy t a g b a n méretnek és a d a t n a k k i .
T A G O S Í T , (tag-os-ít) áth. m. tagosít-ott, p a r .
— s, h t n . — n i v. — o n t . Valamely közös földbirtokot bizonyos a l a p a r á n y szerint az illető összes birtoko
sok között külön-külön részekre s mintegy t a g o k r a feloszt, hogy kiki a m a g a j u t a l é k á t kizáró j o g g a l bírhassa, és mivelhesse. Az erdőket, kőzlegelöket tagosí- tani. T o v á b b á , szokottabb értelemben némely újabb törvényekben hozott szabályok szerént az ugyanazon h a t á r b a n külön-külön, elszórva birt földrészek h e lyett egy t a g b a n vagyis egy tömegben, hasonló ér
t é k ű telket mér ki, minélfogva az illető közbirtoko
sok mindegyike egy-egy t a g b a n , egy tömegben k a p j a a magáét. A régi jobbágy-telkeket tagosítani. A telekké:
tartozó szántóföldeket, réteket, legelöket tagosítani.
T A G O S Í T Á S , T A G O S Í T Á S , (tag-os-ít-ás) fn.
tt. tagosítás-t, t b . —ok\ h a r m . szr. — a . Osztályozás neme, melyszerint valamely közbirtokot tagositanak, illetőleg elszórva létezett birtokrészeket egy t a g b a vagyis tömegbe egyesítenek. V. ö. T A G O S Í T .
T A G O S Z T Á L Y , (tag-osztály) ösz. fn. Földbir
tokot illető osztály, mely tagosítás által eszközöl
tetik. V . ö . T A G O S ; T A G O S Í T .
T A G O Z , (tag-oz) áth. m. tagoz-tam, —tál, —ott.
L . T A G O L ; é s T A G O S Í T .
T A G O Z Á S , (tag-oz-ás) fn. t t . tagozás-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a. L T A G O L Á S ; és T A G O S Í T Á S .
T A G O Z A T , (tag-oz-at) fn. t t . tagozat-oi, h a r m . szr. —a v. —ja. 1) Tagnzás elvont értelemben. 2) A tagok vagyis részek öszvesége, együttes állapota.
T A G O Z A T O S , (tag-oz-at-os) mn. tt. tagozatos-t v. —at, tb. — a k . T n g o k r a , részekre választott, osz
t o t t . L . T A G O L T .
T A G O Z O T T S Á G , (tag-oz-ott-ság) fn. tt. tago- zottság-ot, h a r m . szr. — a . T a g o z o t t (tagolt vagy ta- gosított) állapot, minőség.
T A G R Á N D Í T Á S , T A G R Á N D I J L Á S , (tag-rán- dítás v. — r á n d u l á s ) ösz. fn. V a l a m e l y t a g n a k ren
des állapotából erőszakos meg- v. kimozditása, vagy mozdulása.
T A G S Z A K G A T Á S , (tag-szakgatás) ösz. fn.
Csúzos, köszvényes, úgy nevezett száraz fájdalom, mely úgy szokott jelenkezni, mintha az i n a k a t e«
ízeket szakgatná, ránczigálná.
T A G T A L A N , (tag-talan) mn. tt. tagtalan-t, tb. —ok. Aminek kifejlett v a g y érzékileg észlelhető t a g j a v. tagjai nincsenek.
T A G T Á R S , (tag-társ) ösz. fn. K i k bizonyos e g y e s ü l e t n e k , szervezett t á r s u l a t n a k t a g j a i , azok egymás i r á n y á b a n t a g t á r s a k . (Collega).
T A G Ú , T A G Ú , (tag-ú) mn. t t . tagú-t, t b . — ak.
T a g g a l b i r ó , t a g g a l ellátott. Csak más szóval vi
szonyban h a s z n á l t a t i k . Egy tagú, két, három, négy tagú szó, mondat. Arányos tagú. Idomtalan tagú.
T Á G U L , (ta-ag-úl) önh. m. tágúl-t. T á g g á le
szen, azaz, szélesül, bővül, szétterül, öble nagyobbal;
illetőleg feszessége, szoros állapota enged. Tágul, ki
tágul, a csizma. Tágul a hevedéi', az őv. A t v . erkölcsi
leg enged, alábbhagy, szigorúsága szűnik. Tágul a fe
gyelem. Megtágulnak a társadalmi viszonyok. Néha am.
távozás által ritkul. Tágulnak a vendégek. Tágulj innét!
V. ö. T Á G .
T Á G U L Á S , T Á G U L Á S , (ta-ag-úl-ás) fn. tt.
táguliis-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a . Állapotválto
zás, midőn ami elébb a r á n y l a g szűk, keskeny, szo
ros, feszes, illetőleg szigorú volt, téressé, öblössé, szélessé, illetőleg engedékenynyé leszen. V. ö.
T Á G U L .
T A G Y O N , falu Szála m . ; helyr. Tagyon-ba,
— ban, —ból.
T A G Y O S , K I S — , N A G Y — , puszták Komá
rom m.; helyr. Tagyos-ra, — o n , —ról.
T A H Á T , kötszó, mely a régieknél am. akkor, azután, annakutána. „ T a h á t J é z u s vitetek a kietlenbe."
Münch. cod. Máté 4. 1). K á l d i n á l ezzel fejeztetik ki : „ a k k o r . " „ T a h á t v é p é n e k ő hozjá." U. o. lő 1.
K á l d i n á l szintén : „ a k k o r . " „ T a h á t jöved, ajándo- kozjad te ajándokodat." (Pestinél : osztán, Erdösi- nél : a n n a k u t á n n a ) . „ T a h á t (tunc) Nabuhodonozor megharagvék ménd a földre." Bécsi cod. J u d i t h .
„ H a pediglen szintoda nem a k a r ti kj(gyelmed) kül
deni, t a c h á t kérőm ti kj(gyelmcdet)." Levél 1 5 5 4 - ből. (Szalay Ág. 4 0 0 . m. 1. 1 3 4 . 1.). „Merth ha siketségre veszitök, t h a h á t még h á z a t o k n a k az ham- v á t h széllel f ú t h a t h o m . " ( U g y a n o t t 3 1 9 . 1.). A szö- nyi első békekötés irományai között olvasható : „És ha m e g a l k u d h a t u n k ezen az dolgon, t a h á t nem le
szen s z ú k s i g h , ha pedig nem a l k o d h a t u n k , tahát mindjárást feli k ö l g y ö n . " Régi Magyar Nyelvemlé
kek. I I I . K. 3 5 1 . 1.). í g y a Nádorcodcxben, Debre- czeni Legendáskönyvben s másutt is. A székelyek
nél Udvarhelyszékben maiglan divatos ,tehát' érte
lemben. (Kriza J . ) . L . T E H Á T .
T A H I , puszta Pest-Pilis m . ; helyr. Tahi-ba,
— ban, —ból.
T A H O N Y A , mn. t t . takony-éd. Göcsejben am.
lusta. rost. Egyezik h a n g o k b a n is tunya szóval.
1? T Á J — T Á J B E S Z É D T Á J D I V A T — T Á J F E S T É S Z 1 8 T A J , (tá-j) fn. tt. táj-t v. —at, t b . —ák, h a r m .
szr. — a . Bizonyos középpont körül némi távolság
ban elterjedő, vagy fekvő helyiség, térség, szomszéd
ság, környék. A háznak táját fákkal beültetni. Falu, erdő tája. A Duna, Tisza, Balaton tája. Szívnek, szem
nek táján fájdalmat érezni. T o v á b b á , egy külön v e t t vidék, térség, földrész, melyet mintegy öszvefiiggő egészet tekintünk. Erdős, hegyes, völgyes, homokos, sík táj. Kies, szép, regényes táj. Más tájra húzódott az ellen
ség. Magyarország minden táját beutazni. E tájon nincs mása. Midőn időre vonatkozik, j e l e n t bizonyos pont
hoz mért időszakot, s am. azon idő körül. Reggeltáj
ban, déltájban, éjféltájban, hajnaltájban, akkortájban, aratás-, szürettájban, egy óratájban. Mi időtájban esett v. történt ? Tavasz táján jött.
E szónak gyöke ta v. tó, mely bizonyos ponttól távolodást jelent, a j toldalékul j á r u l t hozzá, mint a fej, száj, báj, éj szókhoz, a régies fe, szá, bá, é h e l y e t t ;
ilyenek t o v á b b á , paréj, taréj, karéj, ganéj s némely mások. Mi szerint a táj nem e g y é b , mint bizonyos távolságig terjedő helyiség, térség. E g y é b i r á n t Vám- béry szerént csagataj, különösebben azerbaidsan nyel
ven tai v. taj am. vidék, rész, és j a k u t nyelven doidu am. táj ; Budenz J. szerént pedig a l a p p taiv, taiva am. hely, t á j . V. a. T A .
T Á J A G , tájdivatosan am. tályog ; lásd : TÁLYOG.
T Á J A K , 1. T A J K .
T A J Á K , fn. t t . taják-ot, h a r m . szr. —ja. K e véssé ismeretes tájszó, s am. a gabonafejnek vagyis kalásznak s z á l k á j a , szakála. A törökben tiij a m . szőr, és t o l l ; a persában pedig tuj am. fürt, és tuják fürtöcske, melyek általános fogalomban mind meg
egyeznek.
T Á J A S , (tá-j-as) mn. tt. tájas-t v. — a t , t b .
—ák. Határos, szomszédos. Tájas velem. (Szabó D.).
T Á J A T T , (tá-aj-an-t) n é v h a t á r z ó . Bizonyos kö
zéppont, vagy időpont körül. Erdő tájatt. Dél tájatt, hat óra tájatt. Képeztetésére nézve lásd : — A T T ,
— OTT, — O T T helyképzöket.
TÁJBÁSZ , mn. t t . tájbász-t, t b . —ok. Göcseji tájnyelven am. együgyű, szájtátó, mamlasz, b a m b a . Azon gúnyszók egyike, melyek ostobaságot, bámész- kodást jelentenek, s melyekben a l a p h a n g a szájtátó a v. á, mint az ámé, hámé, bamba, bacza, málé, mam
lasz, tálé, tatri, tabértos, és a székely tácsó szókban is.
Jelen szó két részből látszik állani, egyik a szájtá- tásra vonatkozó tó gyök, másik a bámész szó, t e h á t am. tá-bámész.
T Á J B E S Z É D , (táj-beszéd) ösz. fn. Bizonyos tájon lakó népségnek sajátságos beszéde, mind egyes hangok kiejtésére, mind némely különös szók hasz
nálatára, vagy ragozására, módosítására nézve, mely a közönségesebb, és terjedtebb divatú népnyelvtől majd többé, majd kevesbbé elüt. Őrségi, göcseji, or
mánysági, csalóközi, gömöri, mátravidéki palócz, nyitra- völgyi, székelyföldi stb. tájbeszéd.
AKAD. NAGY SZÓTAR VI. KíiT,
T Á J D I V A T , (táj-divat) ösz. fn. A l t a l á n bizo
nyos tájon l a k ó népségnek sajátságos szokása, vise
lete, beszéde.
T Á J D I V A T O S , (táj-divatos) ösz. mn. Bizonyos tájon l a k ó népségnél szokásban levő ; v o n a t k o z v a kü
lönösen a beszédre. Tájdivatos szó, kiejtés, beszédmód.
T Á J D I V A T O S A N , (táj-divatosan) ösz. ih. T á j divatos módon, valamely tájon l a k ó népségnél szer
zett t a p a s z t a l á s szerént.
T Á J D I V A T O S S Á G , (táj-divatosság) ösz. fn.
Mód v a g y modor, melyet valamely tájdivatnál ész
lelünk, t a p a s z t a l u n k .
T A J D O K , mn. tt. tajdok-ot. Székely tájszó.
I n c z e József szerint a kiről a köntös lefoly (lelóg), semmi sem áll jól rajta, resteli m a g á t csinosítani.
K r i z a J . szerént hitvány, t a t á r ; Szabó D . szerént undok, ocsmány, gálád, rusnya. N é h u t t máskép : tajk v. tájak. A l a k r a hasonló az undok szóhoz, de eredete homályos. T a l á n vagy a tabajdok szó rövidülete, vagy pedig a tajték szóval rokon, avagy épen ennek módo
sulata, m i n t h a volna tajdék, mennyiben t. i. a tajték mocskos, csúnya, undorító n y á l a t is jelent, mint a pökedelem, t a k o n y , t u r h a . A t a j d o k n a k megfelel a D u n á n t ú l divatozó nyáladék, mi szinte az utóbbi fejtegetésnek k e d v e z .
T A J D O K O L , ( t a j d o k - o l ) á t h . m . tajdokol-t. Ocs»
mányit. (Szabó D.). V. ö. T A J D O K .
T A J D O K S Á G , (tajdok-ság), fn. t t . tajdokság-ot, h a r m . szr. — a. R o n d a s á g , mocskosság , viseletbeli elemezneség. Eléjön Szabó D á v i d n á l . V. ö. T A J D O K .
T Á J E J T É S , (táj-ejtés) ösz. fn. Sajátsága vala
mely tájon lakó népségnek a szók kiejtése s módo
sításaiban.
T Á J É K , (tá-j-ék) fn. tt. tájék-ot, h a r m . szr. — a - Köz nyelvszokás szerint egy értelemben h a s z n á l t a , tik a táj s z ó v a l , azon k ü l ö n b s é g g e l , hogy ,tájék nem vonatkozik időre is, h a n e m csak térre, pl. nem m o n d j u k , éjtájékban, két óratájékban stb. E szóban az ék v a g y némi n a g y í t á s r a m u t a t ó toldalék, vagy a ki (= mi) módosulata, mint ezekben is : környék, árnyék, szárnyék, tajték. V. ö. — É K , ( 1 ) .
T Á J É K F E S T É S ; T Á J É K F E S T Ő , l á s d : T Á J F E S T É S ; T Á J F E S T É S Z .
T Á J É K O Z , (táj-ék-oz) m. tájékoz-tam, —tál-
— ott. J o b b á r a visszahatólag h a s z n á l t a t i k : tájékozom magam, tájékozod magad, tájékozza magát. A n n y i m i n . valamely tájékkal megismerkedni. Á t v . m a g á t v a l a t mibe beletalálni, h e l y z e t é t kellőleg felfogni. (Sieh őrien tiren).
T Á J É K O Z Á S , (táj-ék-oz-ás) fn. t t . tájékozás-t, tb. —ok, h a r m . szr. — a . Megismerkedés v a l a m e l y t á j é k k a l , vagy t á r g y g y a l , v a g y saját helyzetével.
(Orientirung).
T Á J F E S T É S , (táj-festés) ösz. fn. A festészet
n e k azon n e m e , mely különösen valamely táj ábrá
zolását tűzi ki czéljaul.
T Á J F E S T É S Z , (táj-festész) ösz. fn. F e s t e s z , ki különösen t á j k é p e k ábrázolásával foglalkozik.
2
19 TÁJFESTMÉNY—TÁJRAJZ TÁJSZÓ— TAJTÉKKŐ 20 TÁJFESTMÉNY, (táj-festmény) 1. TÁJKÉP.
TÁJFESTŐ, 1. TÁJFESTÉSZ.
TÁJIEÁS, (táj-irás) ösz. fn. Részletes földirás, mely bizonyos tájnak fekvését, természeti tulajdon
ságait, az állati, növényi, ásványi országhoz tartozó minemüségeit stb. leirja.
TAJK, (1), v. TÁJAK, mn. tt. tajk-ot v. tajak-ot.
Kriza J. szerént a székelyeknél am. hitvány, tatár, tojmák, elromlott, elitultfitult. „Ne fogd azt a lapátot olyan tajk módra." „Tódom, fódom, kötöm, bogo
zom, méges (mégis) csak tajkul marad." A tojmák szóból, mely nálunk szintén ismeretlen, úgy látszik, hogy tajk v. tájak is am. tojók, vagy pedig az épen magából tojmák-bó\ rövidült meg. Tyúkültető is gúnyos nyelven azt teszi : együgyű, tutyma ember. Mongolul takja am. tyúk. Lehet a tajdok rövidülete is. V. ö.
TAJDOK.
T A J K , (2), elvont törzse tajkos szónak; 1. ezt, és v. ö. TAJKOSTEKNŐ.
T Á J K É P , (táj-kép) ösz. fn. Rajzolt, vagy fes
tett k é p , mely bizonyos akár valódi, akár költött tájat ábrázol.
T Á J K É P I , (táj-képi) ösz. mn. Tájképre vonat
kozó ; tájképet ábrázoló. Tájképi rajz.
TAJKOL, (tajk-ol) áth. m. tajkol-t. Székely szó s am. tataroz. Megtajkolni am. megtatarozni, valami
nek hiányait kiigazítni. (Kriza J.).
TAJKOLÁS , (tajk-ol-ás) fn. tt. tajkolás-t, tb.
•— ok, harm. szr. — a. Tatarozás. V. ö. TAJKOL.
T A J K O S , (tajk-os) fn. tt. tajkos-t, tb. — ók.
Sándor J. gyűjteményében am. tekenős béka. E szó
nak gyöke tajk valószínűleg egy a tok szóval, és ro
kon a tekenö névnek tek gyökével, melyek mind hé
jat, burkot, fedezőt jelentenek. A j úgy csúszhatott közbe, mint a kajmó, kajcs, kajszás szókba, melyek máskép kamó, kacs, kaszás (lábú). Alakra hasonló hozzá : pajkos , melylyel alapértelemben egyezik : pakocsál.
TAJKOSTEKNŐ, (tajkos-teknő) ösz. fn. A taj
kos nevű békának teknőforma hüvelye, burka ; né
melyek helyette egyszerűen tajok szót is használják.
TAJKÚL, TAJKUL, (tajk-úl) önh. m. tajkul-t.
A székelyeknél am. elromlik, elitúl-fitúl. Eltajkúlt a kézmű, eszköz. (Kriza J.). V. ö. TAJK, (1).
TAJKÚLÁS, TAJKULÁS, (tajk-úl-ás) fn. tt.
tajkúlás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Elromlás, itúlás- fitúlás. V. ö. TAJKÚL.
TAJNA , falu Bars m.; helyr. Tajná-ra, — on,
—ról.
TÁJNYELV, (táj-nyelv) 1. TÁJBESZÉD.
T A J ( ^ puszta Kis-Kunságban, helyr. lajó-ra,
~-n, —ról.
T A J O K , fn. tt. tajk-ot, harm. szr. — a v. ta- iok-ja. L. TAJKOSTEKNŐ.
TAJOVA, beszterczebányai telep, helyr. Tajo- vá-ra, — n , —ról.
T Á J R A J Z , (táj-rajz) ösz. fn. Valamely tájat ábrázoló rajz.
TÁJSZÓ, (táj-szó) ösz. fn. Szó, mely csak bi
zonyos tájon, vagy tájakon lakó nép nyelvében, nem pedig általán, vagyis az illető nyelv egész birodal
mában divatozik. Mátyusföldi, balatonmelléki, baranyai, erdélyi, göcseji, székely tájszó.
TÁJSZÓLAM, (táj-szólam) ösz. fn. Valamely tájon divatos kiejtésű egész mondat.
TÁJSZÓLÁS, (táj-szólás) ösz. fn. Valamely tájon divatos beszédmód. Vétetik ,tájszólam' he
lyett is.
T Á J S Z Ó T Á E , (táj-szó-tár) ösz. fn. Szótár, melyben egy vagy több tájbeszédből öszvegyüjtött, külön divatú, nem országos szokású szók vannak följegyezve.
T Á J T , fn. tt. tajt-ot, harm. szr. —ja. Némely tájszokás szerint am. a szokottabb tajték, s különö
sen a tajlpipa öszvetett szóban használtatik. Lásd:
TAJTÉK.
T Á J T , 1. T Á J A T T .
T A J T É K , fn.lt. tajték-ot, harm. szr. — a v.
—ja. 1) Erősebb nemű külső és belső mozgás, rázó- dás által számtalan apró buborékká, hólyagoeskákká alakult hig test, pl. a szélvésztől csapdosott, s part
hoz verődő víznek tajtéka, vagy a lószájából ömlő nyáltajték, midőn a zabolát rágdossa. Néha a hara
gos emberek, s a nyavaylatörősök szájából is tajték foly ki. 2) Összetételekben am. tajtföld. L. TAJT- FÖLD. — Első jelentésében néha máskép : hab; t. i.
noha e két szó többször ugyanazon értelemben véte
tik, de a szokás némely esetekben megkülönbözteti, pl. a vert tojás fehérének, a szappannak, a forró víz
nek, éreznek, a fölrázottt sernek, tejnek, bornak habja van; ellenben a nyál, az izzadság tajtékot is, habot is képez, honnan mondjuk: tajtékzik y. habzik a szája.
A folyó, tenger habja és tajtékja közt is szabatosan véve némi különbség van, t. i. a habok alatt a fölvert hullámos, fehérlő vízrétegeket értjük, midőn pedig partra vetődnek vagy akármily kemény szilárd test körül Öszvegyülnek, tajtékká válnak. A hullámok taj
tékot túrnak a partra. Véres tajtékot folyatni.
Mi e szó elemzését illeti, talán vagy annyi mint toladék, lágyítva : folyadék, talyadék (mint ,talyiga' szóban is); vagy pedig a tajték fehérlő színétől kapta nevét, s eredetileg am. tejdék, tejedék, aza', tejhez hasonló folyadék. Ugyanezen alapfogalom látszik rej- leni a hab szóban is, mely a fehér szinü hav-hoz áll legközelebb. így a persában is áb jelent vizet; és fényességet.
TAJTÉKFÖLD, (tajték-föld) 1. TAJTFÖLD.
TAJTÉKFÜ, (tajték-fű) 1. SZAPPANFÜ.
TAJTÉKGOMBA, (tajték-gomba)ösz. fn. Szabó Dávidnál am. szivacs (spongyia).
TAJTÉKKOCSON, (tajték-kocson) ösz. fn.
Növényfaj a lopvanőszők seregéből, és kocsonok ne
méből, azaz, kerekded, ránezos, tajtékos, zöldes-fakó mócsing a gyepen s kertekben, eső után. (Tremella Nostoc).
TAJTÉKKŐ, (tajték-kö) 1. TAJTKŐ.
