TÁRGYILAGOSSÁG

T A R H , fn. tt. tarh-ot, harm. szr. —a. Molnár A. szótárában am. a szokottabb tarhó. L. TARHÓ.

TARHAJÓ , (tar-hajó) ösz. fn. Letarolt v. le­

szerelt hajó , vitorlakészülékétől akár önkéntesen, akár viharban és csatázásban megfosztott hajó.

TÁRHÁZ, (tár-ház) ösz. fn. Rakhelyül szol­

gáló ház, épület; különösen, eleség-, vagy élettár.

Apránként elfogy a tömött tárház is. (Km.). Némelyek, mint TÁR szónál érintők azon nézetben vannak, hogy ,tárház' szóban is ,tár' kincset jelent; azonban ezt nem mérnők egész általánosságban elfogadni, mert a régieknél is ,tárház' mindennemű rakhelyet jelentett, vagyis olyan épületet, mely holminek el­

tartása végett tárul szolgált. Pl. Thúry György ha­

lála után maradott marháinak (ingóságainak) ,re-gestrum'-ában 1571-ben : „Az Kanizsai tárházba találtatott marha : Egy subában (zsáktarisznya) va­

gyon paplan 1. Egy vörös bárson heoz ber (hiúz bőr) suba 1. Veress kamuka nest suba 1. Fejér kamuka dolmán 1." stb. (Századok. 1870. év. 724. lap).

TARHELY, (tar-hely) ösz. fn. Letarolt vagy kopasz hely.

TARHÓ , fn. tt. tarhót. Szabó Dávidnál aludt téj. A Táj szótár szerént Kecskemét vidékén felforralt tejből beoltva készült nyári hüvösító" eledel; az al­

földi gulyásoknak úgy szólván fagylaltja. Kinek a kása megégette a száját, a tarhót is megfújja. (Km.).

Szabó Dávidnál eléjön tarh és taroh alakban is.

Egyezik vele a mongol tarák (le caillé, le lait caillé, Schmidt szerént : gesauerte Milch nach Abkochung derselben); azonban kivált taroh alakban rokon a túró szóval is.

TARHÓMAG , (tarhó-mag) ösz. fn. Tarhóból vagyis oltott tejből bizonyos adag, melyet új beol-tásra használnak.

109 T A R H O N Y A — T A Z N Y A TARHONYA, fn. tt. tarhonyát. T o j á s s a l vagy a nélkül is készített, s megreszelt v a g y apróra vag­

dalt vagy morzsolt tészta, melyet megszárítva sokáig eltartanak, s leginkább gazdasági t a n y á k b a hordják, minthogy itt nem mindenkor v a n idő és alkalom fris tésztát készíteni ; h a m a r j á b a n megfőzik, s leves­

ben vagy tejjel, zsírral, paprikás hússal stb. szokták enni, ezért különösen a pusztai és t a n y a i lakosok eledele. Szabó Dávid szerént aludt- v. savanyótejjel készült étek. Eredetére nézve úgy v é l j ü k , hogy a farM-ból származott, minthogy nem csak morzsáinál fogva hasonló a tarhóhoz, mely túróssá öszvefutott fejrészekből áll, h a n e m , mint l á t t u k , v a l ó b a n a l u d t tejjel vagyis tarhóval is k é s z ü l ; v a g y pedig egé­

szen a keleti nyelvekből vétetett át, jelesül Zenker szótára szerént a persa tárkháne (S betű a l a t t ) így értelmeztetik : eine Suppe oder Brei von sauerer Milch mit Graupen ; t o v á b b á a török-persa tárkháne (h betű alatt) : geschrotenes Getreide in Milch ge-kocht und gewürzt (mind k é t esetben mint Szabó D.

is értelmezi).

T A E H U D I , (tar-hud-i, azaz tar-ud-ó v. tor-h­

ad-ó) mn. tt. tarhudi-t, t b . —ak. F e r e n c z i J á n o s sze­

rént a székelyeknél am. rőkönyödött v. rökönyösödött.

V. ö. TAEHUDIK.

T A R H U D I K , (tar-h-ud-ik) k. m. tarhud-tam,

—tál, —ott. Rőkönyödik v. rökönyösödik. Ú g y lát­

szik inkább torhad igével r o k o n í t h a t ó , mint tarhó főnévvel.

T A R H U D T , (tar-h-ud-t) mn. t t . tarhudt-at, t b .

—ak. Mondják fűről, melynek szára megrökönyö­

dött, elszáradt, s leveleitől fosztva mintegy t a r r á lett; vagy eltorhadt. V. ö. T A R H U D I K .

T A R H U S Z I K , (tar-h-usz-ik) k.; a jelen időn kivül, a többi időt tarhudik igétől kölcsönzi. J e l e n t é ­ sére nézve is 1. T A R H U D I K .

T Á R I , (tár-i) mn. t t . tári-t, t b . — ak. T á r b a vagy tárhoz tartozó, a r r a vonatkozó. Tári szekrények, fortékák, szerek. Tári számvitel. L e g i n k á b b összetéte­

lekben használják, pl. takaréktári könyvecske; könyv­

tári szolga.

TARISZNYA, fn. tt. tarisznyát. Zsáknemü, kü*

lönfélo kelméből készült táska, melyben a hazulról távozók, vagy utasok h o l m i t , különösen eleséget szoktak vinni m a g u k k a l . T ö b b vidéken a köznépnél a rendes öltözékhez tartozik, mely nélkül templomba sem mennek. Hátas tarisznya, melyet h á t r a fektetve viselnek. Oldaltarisznya, mely oldalon lóg. Börtarisz-nya, vászontarisznya , szörtarisznya , posztótariszBörtarisz-nya, kittiltarisznya, vadásztarisznya, koldústarisznya. Add ide a tarisznyámat, hadd öltözzem föl. Koldústarüznyát akasztottak a nyakába. (Km.). Néha a zsíros tarisznyá­

ból is hull ki vajas pogácsa. (Km.). Vén tarisznya, gúnynév am. b a n y a . A népmesékben g y a k r a n v a n szó bűvös tarisznyáról, melyből birtokosa minden­

féle eleséget nagy bőségben állít elé.

. Németül: Tornister, melyről Adelung azt jegyzi meg, hogy némelyek az olasz canestro-t6) (latinul :

T A R I S Z N Y Á S — T A R J A G 1 1 0 canistrum) származtatják, de szerénte is hihetőbb, hogy a m a g y a r tarisznya-böl van átvéve, s gyöke tár.

Ha e véleményt elfogadnék, a k k o r elemezve t a l á n tár-icz-nya v. tár-icz-ka, a z a z , t á r a c s k a ' volna. A k, ny h a n g g á ú g y változott, mint izény v. iszény (= izéli) szóban. E g y é b i r á n t rokonok még lengyel nyelven : taisztra, idevaló szláv nyelven : tarnyisztra, persa nyelven : talisza (hippopera). A régieknél, pl. T h ú r y György ingósági lajstromában (Századok. 1 8 7 0 . 7 2 4 . 725.11.) eléjön : tanizra, taniztra, tanyzra a l a k o k b a n . Gyökre rokonok hozzá : torba, a m a g y a r lovas k a ­ tonák t á s k á j á t j e l e n t ő tarsoly, a T á j s z ó t á r b a föl­

j e g y z e t t tarák, azaz, bőrből v a r r t kis tarisznya, mely hangátvetéssel am. tarka, mint kupak kupka (kis k ú p ) , sipak sipka, csutak csutka, bicsak bicska.

T A R I S Z N Y Á S , (tar-isz-nya-as) mn. t t . tarisz-nyás-t v. — a t , t b . — a k . T a r i s z n y á v a l ellátott, föl­

szerelt. Tarisznyás utasok, pásztorok.

T A R I S Z N Y A S Z Í J , (tarisznya-szíj) ösz. fa. Szíj a tarisznyához v a r r v a , fűzve v a g y kötve, melylyol azt n y a k b a vagy vállra akasztják.

T A R I S Z N Y Á Z , (tar-isz-nya-az) á t h . m. tarisz*

nyáz-tam, •—tál, — o t t , p a r . —z. T a r i s z n y á v a l ellát, fölszerel. Á t v . tréfás ért. eltarisznyázni az időt, am.

csavarogva, henyén eltölteni, mennyiben t. i. a csa­

v a r g ó k , s h a z u l r ó l elmenők t a r i s z n y á t s z o k t a k m a ­ gokkal vinni.

T A R I T A R K A , (tari-tarka) iker. mn. Igen t a r k a , n a g y o n czifra. L . T A R K A B A R K A .

T A R I T U P P O S , (tari-tuppos) iker. mn. Mar-czal mellékén am. púpos h á t ú . Szabó D á v i d n á l : tá-rituppos, és szerénte a m . fardagályos, p á r n a m ó d r a púpos. Első a l k a t r é s z e a kinövést j e l e n t ő tar, mint a tárj, tarkó, taraj s z ó k b a n ; a tuppos gyöke tupp pedig rokon a szinte púposságra v o n a t k o z ó csup, kúp, hup, púp gyökök illetőleg szókkal.

T Á R I V Á R I , (tári-vári) i k e r í t e t t mn. Tájdiva-tosan mondják házról, u d v a r r ó l , k e r t r ő l , mely min­

denünnen t á r v a n y i t v a áll.

T A R I Z S A , puszta Borsod m.; helyr. Tarizsá-ra,

— n, —ról.

T Á R J , (tar-j) fn. tt. tarj-at. A s z a r v a s m a r h á ­ n a k első lapoczkáji fölött levő h ú s . A lónál u g y a n ­ ezen rész mar v. marj, v a g y tájdivatosan : mor, morj.

N é h u t t u t ó h a n g g a l : tarja és torja. Alapfogalomban azon szók osztályába tartozik, melyek emelkedésre, m a g a s s á g r a , kinövésre v o n a t k o z n a k , m i n t : tarkó;

taraj s t b . V. ö. R. g y ö k h a n g .

T A R J A , (tar-j-a) fn. t t . tarját. L . T Á R J . T A R J A G , (tar-j-ag) fn. tt. tarjag-ot, h a r m . szí.

— a. 1) Mérges f a k a d é k , vagy bibircsó, v a g y csomó az állati testen, különösen a s z a r v a s m a r h á k o n . Sze­

gedi tájszólással : taragy v. táragy. ( N á t t y József).

V. ö. T Ú R , fa. 2) A lopvanőszök seregéből való nö­

vénynem, mely a fák kérgén v a g y a köveken tenyé­

szik, s leveletlen ripacs- és szömörcsféle kicsucsoro-dásokból áll, és némileg az állati tarjaghoz hasonló.

( V e m i c a r i a ) . Minthogy a tarjagot m á s k é p

snrjuzás-1 snrjuzás-1 snrjuzás-1 , T A R J A G O S — T A R K A n a k is mondják, valószinü, hogy gyöke a kinövésre vonatkozó tar v. sar, sarj.

T A R J A G O S , (tar-j-ag-os) mn. tt. tarjagos-t v.

— at, t b . — a h . Amin tarjagféle fakadékok, bibir­

esók, mérges kelevények v a n n a k . Tarjagos ökör.

T A R J A G O S S Á G , (j-ag-os-ság) fn. tt. tar-jagesság-ot, h a r m . szr. — a . Á l l a p o t v a g y tulajdonság,

midőn valamely állat testén tarjagféle kifakadások v a n n a k .

T A R J A G O Z Á S , (tar-j-ag-oz-ás) fn. tt. tarja-gozás-t, t b . —ok, h a r m . szr. •—a. Állapot, midőn az állati bőr tarjagozik. V. ö. T A R J A G O Z I K .

T A R J A G O Z 1 K , (tar-j-ag-oz-ik) k. m. tarjagoz-tam, —tál, — o t t , p a r . •—zál. Tarjagféle fakadékok t á m a d n a k a testén. Tarjagozik az igái ökör nyaka, tarja.

T A R J Á N v . T A R J Á N Y , mváros Borsod me­

gyében ; falu Komárom , puszta Győr m.; GYÖN­

G Y Ö S — , falu Heves, K Ő R Ö S — , Bihar, S A L G Ó — , N ó g r á d m.; helyr. Tarján-ba, —bari, •—bál. Mongol és k a l m ü k nyelven tarján am. gabona és szántóföld;

vájjon a föntebbi helységek nem gabonatermő t u l a j ­ donságuktól k a p t á k - e nevöket ? Bíborban született Constantinnál személynév, t. i. a m a g y a r fajhoz t a r ­ tozó b é t s a k h a z á r o k t ó l elszakadt k a b a r o k k a l együtt nyolez fő nemzetség k ö z t a Tarján-é (rov zaotúvov) is említetik {Ghazar v. Ghadzar is a mongol és k a l -m u k b a n a-m. föld, h e l y ; vidék, tarto-mány. A -magyar­

b a n szinte v o l t a k és ma is v a n n a k ilyetén személy­

nevek : Búza, Ország. T o v á b b á u g y a n o t t Khabar am.

orr, orrmány, hegyfok, és Kara am. fekete, szintén mongol szók, az utóbbi m e g v a n a m a n d s u és t a t á r nyelvben is. A többi nemzetségfőnök neve is igen csekély, de rokon h a n g v á l t o z á s s a l szintén a mongol­

ból értelmezhető, pl. Neké görögösen : vény, a mon­

golban jeke am. n a g y ; Kurtu-germatu a mongolban : khurdun-gere-metu azt teszi : gyors mint a fény).

T A R J Á K K Á , puszta Heves m.; helyr. Tarján-ká-ra, — n , •—ról.

T A R J Á N Y , mváros Borsod m . ; helyr. Tar-jány-ba, — b a n , —bál.

T A R J U , (tar-j-u) fn. t t . tarjut. L . T A R J A G 1).

T A R J U M O G Y O R Ó , (tarju-mogyoró) ösz. fn.

Sándor J . szerint a m . radix serophularia. L . T Á K -A J -A K , é s V -A R J U M O G Y O R Ó .

T A R K A , (tar-ka v. tar-og-a) mn. tt. tarkát.

Különféle, kivált egymástól elütő foltokkal, pettyek­

kel , c s í k o k k a l , k o c z k á k k a l czifrázott színezetű.

Tarka virág, tarka toll, tarka madár, tarka pók, tarka gyík, tarka récze, tarka tojás, tarka ló, tarka kutya, tarica kigyó. Tarka szövet, kezkenö, ruha. Tarkára fes­

teni, hímezni valamit. Tarka, mint a szárcsamony, mint a pulykatojás. Nem csak egy tarka kutya van a világon.

(Km.). Poczi poczi tarka, se füle se farka. (Km.). „ E g y k i s t a r k a m a d á r víg kedvében szép gyümölcsös kert­

n e k ment r ö p t é b e n . " (Faludi). Á t v . ért. különféle elemekből álló. Tarka népgyülekezet, sereg. Képes ki­

fejezéssel, a maga nemében furcsa, czifra. Tarka gon- '

T A R K A B A R Á T — T A R K Á L 112 dolatok. Tarka beszéd. Tarka hír, melynek részletei egymástól különböznek.

„ B á m u l v a kergetjük álmunk t a r k a k é p é t . "

Berzsenyi.

Tarka ember, a székelyeknél am. szembe szépet mondó s h á t a mögött megszóló. (Perenczi J á n o s ) .

E szónak gyöke alkalmasint a metszésre, saro-lásra, irtásra vonatkozó tar, melyből tarol, tarló is | származtak, mennyiben t. i. a t a r k a testen némely fol­

tok úgy tűnnek elé, mintha azok szőre, haja, illetőleg szine el lenne koptatva, letarolva. A ka képző kétfé­

lekép elemezhető, v a g y maga az egyszerű kicsinyítő • ka, mintha volna tar(ocs)ka, ezen hasonlat szerént, fehérke, piroska; vagy az elavult gyakorlatos ige tarog ,

részesülője, tarogó, taroga, öszvehúzva : tarka, mint 1 bugyoga bugyka, csacsoga csacska, czinege czinke s több i mások. E tekintetben hasonlók hozzá a szintén színekre vonatkozó hóka = hópetytyes , róka riska = vörös, I szőke, sárga. Körülbelül egy értelmű vele az iromba, j melynek gyöke ír, metszésre, rovásra vonatkozik. 1 Szláv n y e l v e n : strakati, tarkavi. Budenz J. szerént az osztyák-szurguti tájszólásban tárach am. szürke. A mongolban tarilan szintén am. t a r k a (bigarré, bariolé, j taeheté) g y ö k b e n egyezik a magyar ,tarka' szóval. 1

T A R K A B A R Á T , ( t a r k a - b a r á t ) ösz. fn. L á s d : S Z E S Z T R A B A R Á T .

T A R K A B A R K A , (tarka-barka) ikerített mn. j Különféle színezetű. Tarkabarka, mint a szarka farka, j ( K m ). Ez iker szóban a második alkatrész b betűje j i n k á b b csak hangjáték, mint a „ F a r k a s nemzetség"

czimű népmesében eléforduló példákból is kitűnik :

„farkas-barkas az is szép, róka-bóka az is szép, őröm- I bőröm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakasbakaa az is szép, tyúkombúkom j a j be r ú t ! " V. ö. IKERSZO.

T A R K A B A R K Á Z , (tarka-barkáz) iker. áth. I T a r k a b a r k á r a fest, hímez, farag.

T A R K A B O G Á C S , (tarka-bogács) ösz. fn. A bo- j gácsok neméhez tartozó növényfaj, melynek fészke \ pikkelyei hosszú, válús tövisekkel kitoldott hegyűek, váluszélei tövön tövisprémesek, levelei Szárölelök, fehér csíkokkal t a r k á k , de van tiszta zöld levelű is.

(Carduus marianus). Máskép köznépiesen : tarkatövis. ! T A R K A C S Í K O S , (tarka-csíkos) ösz. mn. Kü­

lönféle színű csikókkal czifrázott. Tarkacsikos szövet, I ruha.

T A R K A F O L T O S , (tarka-foltos) ösz. mn. T a r k a szinü foltokból öszvetoldott, v a g y olyan pettyekkel I pontozott. Tarkafoltos ócska nadrág.

T A R K A G É M , (tarka-gém) ösz. fn. Kisebb fajú gém, fején három bóbitatollal és t a r k a tollazattal.

(Ardea nycticorax).

T A R K Á G Y É K v . — G Y Í K , (tarka-gyík) ösz.

fn. Babos, pettyes bőrű gyíkfaj, sárgyík. (Stellio).

T A R K A I C Z A , puszta Bihar m . ; helyr. Tar-kaiczá-ra, •—n, —ról.

T A R K Á L , (tarogaal) m. tarkáit; T A R K Á -L Á S , 1. T A R K Á Z ; T A R K Á Z Á S .

113 TARKÁLLIK—TARKÓ TARKÓ—TARLASZÍ 114 TARKÁLLIK, (tar-ka-all-ik) k. m. tarkáll-ott,

htn. —ani. Tarka színezetben tűnik elé. Tarkáilik a különféle virágokkal hímezett mező.

TARKAKÍGYÓ, (tarka-kígyó) ösz. fn. Több­

féle szint játszó kígyófaj. (Cenebris).

TARKÁN, (tar-ka-an) ih. Tarka színekkel, különféle színre pettyezve, csíkozva.

TARKÁNY, falu Bihar m.; helyr. Tarkány-ba,

—ban, —ból.

TÁRKÁNY, falu Komárom m.; FELSŐ—, Borsod, KIS—, Bihar és Zemplén, MEZŐ—, Heves, NAGY—, Zemplén m.; helyr. Tárkány-ba, — ban,

— ból. Darkhan a mongolban mívest, művészt jelent, pl. altacsi darkhan arany míves. Ha a mongolból származtatható (mint több más helynév is, pl. Tar-czal, Tarján, Tokaj), akkor az eredetileg valamely személynév (mint birtokos neve). így származott a magyarban kivált a szentek nevéről igen számos helynevezet.

TARKAPEJ, (tarka-pej) ösz. mn. és fn. Barna foltokkal pettyegetett, tarkázott pej. L. PEJ.

TARKAPÓK, (tarka-pók) ösz. fn. Pettyegetett szinii pókfaj. (Stellio araneus).

TARKÁS , (tar-ka-as) mn. tt. tarkás-t v. — at, tb. — ah Imittamott, helylyelközzel tarka. Tarkás búzaföld, melyen ittott pipacsok vöröslenek, búza­

virágok kéklenek.

TARKASÁG, (tar-ka-ság) fn. tt. tarkaság-ot, harm. szr. —a. A tarka szinezetü testnek vagy so­

kaságnak állapota, vagy tulajdonsága. E ruha tarka­

sága miatt nem tetszik.

TARKÁSÍT, (tar-ka-as-ít) áth. m. tarkásít-ott, par. —s, htn. —ni v. —ani. Tarkássá tesz, hímez, pettyez. V. ö. TARKÁS.

TARKÁSÍTÁS , TARKÁSITÁS, (tar-ka-as-ít-ás) fn. tt. tarkásitás-t, tb. —ok, harm. szr. —a.

Cselekvés, mely által valamit tarkássá tesznek.

TARKATÖVIS , (tarka-tövis) lásd : TARKA­

BOGÁCS.

TARKÁZ, (tar-ka-az) áth. m. tarkáz-tam, — tál,

—ott, par. —z. Tarkára fest, hímez, pettyez, foltoz, ír, metél; czifráz. A szövetet különféle szinű virágokkal, csikókkal, pettyekkel tarkázni.

TARKÁZÁS, (tar-ka-az-ás) fn. tt. tarkázds-t, tb. — ok, harm. szr. •—a. Cselekvés, mely által va­

lami tarkává tétetik.

TARKÍT, (tar-ka-ít) áth. m. tarkít-ott, par. —s, htn. —ni v. —ani. Valamit tarkává tesz. Szabato­

san véve némileg különbözik tőle tarkáz, mennyi­

ben ez gyakorlatos, és részletekre terjedő, amaz pe­

dig egyszerű s általános cselekvésre vonatkozik.

TARKÍTÁS, TARKITÁS, (tar-ka-ít-ás) fn. tt.

tarkítás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által tarkává teszünk valamit.

TARKÓ, (1), (tar-kó v.tar-og-ó?) fn. tt. tarkó-t.

A fejnek hátsó alrésze a nyakcsigolya táján, a fülek közötti vonalon. Körülbelül azon rész, melynek szar­

vasmarhánál tar v. tárj a neve. Tarkón ütni, találni

AKAD. NAGY SZÓTÁK VI. KŐT.

valakit. Máskép : nyákszirt. Gyöke magyar elemzéssel a kidudorodást, kinövést jelentő tar, rokonai taraj v.

taré, szaru stb. V. ö. R, gyökhang. Egyébiránt rokon vele a mongol taraki v. tariki (cerveau, cervelle); és terigün (la t§te), persa tárek (Gipfel, Wirbel des Kopfes), kiesinzö fn. tár (Spitze, Gipfel) szótól, mely ismét a magyar taré v. taraj szóhoz áll közelebb.

Budenz J. szerént az észt túri, tűrik (nyakszirt), finn túrja, lapp csorge (apex); ugyanő ezeket taraj v. ta­

réj szóval is rokonítja.

TARKÓ, (2), (tar-k-ó) fn. tt. tarkót. Tarka ku­

tya neve. Tarkó ne!

TARKÓDÖFÉS , (tarkó-döfés) ösz. fn. Döfés, melyet a tarkón, különösen a vadászok az állatok tarkóján ejtenek.

TARKÓGÖDRÖCSKE, (tarkó-gödröcske) ösz.

fn. Mélyedés a fej alsó részén, vagyis a nyakcsigo­

lya fölött.

TARKÓHAJ, (tarkó-haj) ösz. fn. Haj, mely a tarkót takarja. V. ö. TARKÓ.

TARKÓIDEGÉK, (tarkó-idegék) ösz. fn. Ide­

gek a tarkóban. (Nervi cervicales)

TARKÓIZOM, (tarkó-izom) ösz. fn. Izmok, melyek a tarkó táján nyúlnak el, s arra szolgálnak, hogy a nyak különféle irányban mozoghasson.

TÁRKONY, fn. tt. tárkony-t, tb. — ok, harm.

szr. —a. Az ürmök neme alá tartozó egyes levelű növényfajnak közönséges neve; levelei láncsásak, kopaszak, elülhátul hegyesek, fészkei gömbölyüde-dek, kocsányosak, felállók. Konyhai fűszerül hasz­

nálják. Bárányhús tárkonynyál. Növénytani néven:

tárkonyüröm. (Artemisia dracunculus). Valószínűleg a latin dracunculus után alakult, valamint a német Dragun, és török-persa tarkhun szók is.

TÁRKONYÜRÖM , (tárkony-üröm) ösz. fn. L.

TÁRKONY.

TARKÓ , falu Sáros m.; helyr. Tarkő-n, —re,

—röl.

TÁRKÖNYV , (tár-könyv) ösz. fn. Számviteli könyv valamely tár, árutár, magtár, raktár stb. he­

lyiségeiben, a beadott s kivett portékákról, gaboná­

ról stb.

TARKÖR, (tar-kör) ösz. fn. tt. tarkör-t, tb.

—ök. Növénynem az együttnemzök seregéből é»

nősözvegyek rendéből; vaczka kopasz; fészkének pikkelyei kétsorosak, egyenlők ; bóbitája a karimán levő magvaknak nincs, innen a neve. (Doronicum).

TÁRKÚL , (tar-ka-úl) önh. m. iarkúl-t. Tarka színezetűvé alakúi, tarkává lesz. Virágzás idején tor­

kúinak a mezők, kertek. V. ö. TARKA.

TARKÚLÁS, TARKULÁS, (tar-ka-ul-ás) fn.

tt. tarkúlás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Színváltozás, vagy módosulás, vagy vegyülés, midőn valami tar­

kává leszen.

TÁRLAL, (tár-ol-al) áth. m. tárlalt. Am. az egy­

szerű tár, nyit. Eléjön Szabó Dávidnál. L . : T Á R , (2), TARLASZT , (tar-ol-aszt) áth. m. tarlaszt-ott, htn. —ni v. —ani, par. tarlaszsz. L. TAROL;

8

1 1 5 T Á R L A T — T A R L Ó Z T Á R L A T , (tár-ol-at) fn. tt. tárlat-ot, harm.

szr. — a . Valamely t á r b a n , teremben köz szemléletre rendezett kiállítás, illetőleg az így kiállított t á r g y a k együtt véve. Mütárlat.

T Á R L A T I , (tár-ol-at-i) mn. tt. tárlati-t, tb. — ok.

T á r l a t b a v. tárlatból való, a r r a vonatkozó. Tárlati képek, festmények.

T A R L Ó , (tar-ol-ó) fn. tt. tarlót. Az általános m a g y a r nyelvben, sőt régibb m a g y a r m u n k á k b a n is, mint Molnár Albertnél, am. lekaszált, learatott, le­

vágott fűnek, n á d n a k , g a b o n á n a k stb. földben ma­

radt csonka szára. Búza-, árpa-, zabtarló. Kukoricza-tarló. Nádtarló, kákaKukoricza-tarló. Letiporni, fölhasítani a tarlót.

Tarlóra hajtani a barmot.

„ N e menj rózsám a tarlóra, Gyönge v a g y még a s a r l ó r a . "

(Népdal).

Árva vagyok árva, mint a nyári tarló. (Népd.).

E szónak törzsöke t e h á t tarol, melynek része­

sülője szenvedő értelemben vétetik, azaz, oly valami, amit l e t a r o l t a k ; hasonló a l k a t ú a k : legelő amin le­

gelnek, kaszáló, amit kaszálnak, szántó, amit szánta­

n a k stb. Tájdivatos kiejtéssel : talló v. tarrá, táró, mint sarló, salló, sarró. Az oszmanlí törökben Vám-béry szerént tarla am. szántóföld. Megengedjük, hogy a m a g y a r , t a r l ó ' Vámbéry azon idézete után is : „ r u s Bissenorum, quod vulgo dicitur Besseneu t h o r l o u " , régen szántóföldet j e l e n t h e t e t t , de ezen jelentés, legalább t u d t u n k r a , ma már a m a g y a r élő nyelvben nem létezvén, még régibb szótárainkban, pl. Molnár Albertében sem t a l á l t a t v á n , mind a m a régi thorlou. mind az oszmanli török tarla i n k á b b a mongol-kalmük tarja v. tarján szóval rokonítható, mely am. gabona, és szántóföld (Kowalewszki, J ü l g ) , és e nyelvekben több társa és származéka is van, pl. tari-khu (semer; labourp.r uno térre, mely t e h á t legalább gyökben i n k á b b a termel-rá igéhez hasonlít), tarja-csi (fóldmives) stb. S ezekkel egyezik a csaga-taji tarik (szántóföld), tari-mak (magot vetni), laran-dsi (fölmíves). Sőt tarla szó Zenker szótárában egy helyütt a r a b szónak van jelezve (elif nélkül), e sze-rent „Besseneu t h o r l o u " arab-török kifejezés is lehet.

T A R L O T T , (tar-ol-ott) mn. tt. tarlott-at. Amit letaroltak, minek ágait, szárát lemetszették. Tarlott nádasok.

„ H e r v a d már ligetünk, s díszei hullanak, T a r l o t t bokrai közt sárga levél zörög."

Berzsenyi.

T A R L Ó V I R Á G , (tarló-virág) ösz. fn. Népies neve a tisztes h u n y á s z n a k ; 1. ezt.

T A R L Ó Z , (tar-ol-ó-oz) önh. m. tarlöz-tam, —tál,

— ott, p a r . — z . A tarlón elmaradozott gabonafeje­

k e t öszvegyüjti; továbbá a barom á l t a l letört tarló­

szálakat gereblyével öszvehárítja, s betakarítja. A t v . az ismeretek mezején, bizonyos könyvekből holmit kiszedeget, gyűjtöget, vagy mások által föl nem jegy­

zett egyes a d u t o k a t eszveszedeget.

T A R L Ó Z Á S — T A R N Ó 1 1 6 T A R L Ó Z Á S , (tar-ol-ó-oz-ás) fn. tt. tarlózás-t,

t b . —ok, harm. szr. — a . Az a r a t ó k után elmarado­

zott gabonafejek öszvegyüjtése. A t v . az ismeretek n a g y mezején, némely csekélyebb részletek és ada­

tok keresése, k u t a t á s a .

T A R L Ó Z A T , (tar-ol-ó- oz-at) fn. tt. tarlózat-ot, h a r m . szr. — a . Amit valaki a tarlón öszveszedege-tett. Átv. ért. bizonyos szakhoz tartozó egész mü­

vekből egyes érdekesb részletek és adatok gyűjte­

ménye.

T A R L Ó Z Ó , (tar-ol-ó-oz-ó) mn. és fn. tt. tarló-zó-t. A k i tarlóz. 1 ariózó gyermekek, szegények. V. ö.

T A R L Ó Z .

T Á R N A , (1),. falu U n g m., K I S — , N A G Y — , Ugocsa m.; helyr. Tarná-ra, — n , —ról.

T Á R N A , ( 2 ) , folyó Heves megyében, mely a Mátráról lerohanó p a t a k o k b ó l gyűl össze, s a parádi kies völgyet végig futván Verpelétnél a n a g y sík­

ságra ér.

T Á R N A , (tár-na talán csak : t a r - n a ?) fn. tt.

tárnát. B á n y á s z o k nyelvén, a bányahegy belsejében részint a b á n y a a k a d á l y o k elhárítása, részint a szállí­

tás könnyebbitése, vagy más bányászati czélokból vízszintes i r á n y b a n vezetett üreges m e n e t ; máské­

pen : alag, s az idegen nyelvű ,Stollen' után : istály.

Ellentéte : akna, mely függőleges irányban vezette­

tik, németül : Schacht. A t á r n á k legfontosbika az öreg- v. főtárna (Erbstollen), mely a hegységben levő minden építmények a l a t t vonul el, s ez á l t a l a bá-nyamivelést általában könnyíti és lehetségesíti.

T A R N A - B O D , falu Heves m.; helyr. —Bod-ra,

— on, —ról.

T A R N A - Ö R S , falu Heves m.; helyr. — Örs-re,

— ön, —ról.

T A R N A - M É R A , falu Heves m.; helyr. — Mé-rá-ra, — n , —ról.

T A R N A - S Z E N T M I K L Ó S , falu Heves m.; helyr.

— Szent-Miklós-ra, — o n , —ról.

T Á R N I C S , fn. t t . tarnics-ot, h a r m . szr. — a . Növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások rendéből (Gentiana) , melynek több fajai között gyógyerejéröl különösen ismeretes a sárga tárnics, (gentiana lutea), melynek virágai gyűrűsek, gyűrűi bogernyő szabásuak, bokrétáji többnyire ötmetsze-t ü k , kerekformák, peötmetsze-tötmetsze-tyegeötmetsze-teötmetsze-tötmetsze-t s á r g á k ; máskép köz­

népiesen : danczia, encziána (mindkettő a ,gentiana, szóból), keserűgyökér. Másik ismertebb faja a komis tárnics (gentiana pneumonanthe), virágai kocsánosak, e l l e n e s e k ; bokrétáji harangformák, ránczoltak, öt-metszetük ; levelei szálasak, t o m p á k ; virágzata kék, belül homályos sárgával vagy fejérrel p e t t e g e t e t t ; köznépiesen : kornisfű. V a n még a tölcséres bokré-t á j u a k n a k egy ismerebokré-tes faja, melynek köznépiesen földepe, kis czentauria, százforintosfű, kis ezerjófű, a

növénytanban pedig földepetarnics a neve. (Gentiana centaurium).

T A R N Ó , faluk Sáros és Turócz m . ; helyr.

Tarnó-ra, — n , —ról.

11T T A R N Ó C Z - - T Á R O G A T Ó S Í P T A R N Ó C Z , mváros L i p t ó , faluk Nógrád és Ung m.; helyr. Tarnócz-ra, — o n , —ról.

T A R N Ó C Z A , puszták H e v e s és F e h é r m.

ALSÓ — , F E L S Ő — , B E L S Ő — , K Ü L S Ő — , pusz­

ták, Somogy MI.; helyr. Tarnóczá-ra, — n , —ról.

TARNÓDHÁZA , puszta V a s m.; h e l y r . —há-lá-ra, —n, •—ról.

TÁRNOK, (1), (tár-nok) fn. tt. tárnok-ot, h a r m . szr. —o. Hajdan a királyi k i n c s t á r ó're. (Tavernicus).

Utóbb az ország zászlós u r a i n a k egyike s a nádor és országbíró u t á n és távoliétökben a kir. h e l y t a r t ó tanács és az országgyűlésen a főrendi t á b l a harmad-, és a tárnokszék rendeselnöke ; az elnökségek a ná­

dor akadályoztatása esetében a g y a k o r l a t b a n ú g y osztattak meg az országbiró és t á r n o k között, hogy amaz rendszerént a H é t s z e m é l y e s t á b l á n , illetőleg Curiai ülésekben, a t á r n o k pedig a H e l y t a r t ó t a n á c s ­ nál elnökölt. Bővebb czíme : királyi főtárnokmester.

(Tavernicorum regalium magister).

T Á R N O K , (2), faluk Pozsony és Szála, pusz­

ták Pozsony és F e h é r m.; helyr. Tárnok-ra, — o n , —ról.

T Á R N O K A , falu Zemplén m . ; helyr. Tarnó-ká-ra, •—n, —ról.

T Á R N O K I , (tár-nok-i) mn. t t . tárnoki-t, t b .

—ak. Tárnokra vonatkozó ; t á r n o k a l a t t álló. Tár­

noki szék. Tárnoki városok. V. ö. T Á R N O K S Z É K . T Á R N O K M E S T E R , ősz. fn. L. T Á R N O K , (1).

T Á R N O K S Z É K , (tárnokszék) ösz.fn. A z 1 8 4 8 -diki alkotmányváltozás előtt a t á r n o k elnöklete a l a t t időnként működő hatóság , illetőleg törvényszék, mely több királyi város ügyeiben rendelkezett, ille­

tőleg itélt. Más királyi városok a személynóki szék a l á tartoztak.

TÁRÓ v. T A R R Ó , tájdivatos kiejtés, helyesen 1. TARLÓ.

TARÓD-CSENCS , falu V a s m.; h e l y r . Taród-Csencs-re, — é n , —ról.

T A R Ó D F A , 1. T A R Ó T F A . T A R Ó D H Á Z A , 1. T A R R Ó D H Á Z A .

T Á R O G A T , (tár-og-at) g y a k . á t h . m. tárogat­

tam, — tál, —ott, par. tárogass. 1) G y a k r a n , ismé­

telve tár, nyitogat valamit. A járókelők tárogatják az ajtót. 2) A ,tárogató' nemű hangszeren j á t s z i k . V. ö.

TÁROGATÓ.

T Á R O G A T Á S , (tár-og-at-ás) fn. tt. tárogatás-t, tb. —ok, harm. szr. — a . G y a k o r i t á r á s , n y i t o g a t á s . Továbbá a tárogató síp billentyűjének nyitogatása.

T Á R O G A T Ó , (tár-og-at-ó) fn. tt. tárogató-t.

Hajdani, billentyűkkel ellátott, s éles harsogásu töl­

cséres tábori síp. Harsog a tárogató, riad a trombita­

szó. (Harczi dal). J e l e n n e n a n é p több helyen a kla­

rinétét nevezi t á r o g a t ó n a k . Érsekújvár vidékén : tá-rigatyú.

T Á R O G A T Ó I Z O M , (tárogató-izom) ősz. fn.

Arczizom, mely a tárogató, és általán a fuvószerek hangoztatásakor működik, vagyis a pofákat kifeszíti.

T A R O H , fn. tt. taroh-t v. tarh-ot. L. T A R H Ó . T Á R O G A T Ó S Í P , ösz. fn. L . T Á R O G A T Ó .

T A R O K — T Á R S 1 1 8 T A R O K , fn. tt. tarok-ot, h a r m . szr. —ja. Kár­

t y a j á t é k n e m e , mely teljesen 78 k á r t y a l a p b ó l áll, s köztök 2 2 ütő- v . t a r o k k á r t y a , 2 1 s z á m m a l jelölve, s a 2 2 - i k neve Skűz (Excüse). Olaszul : tarócco, többese : tarocchi, franeziául : tarots. Egyiptomból s z á r m a z o t t n a k vélik.

T A R O K O Z , T A R O K K O Z , (tarok-oz) önh. m . tarokoz-tam, — t á l , —ott. T a r o k o t , t a r o k k á r t y á t j á t s z i k .

T A R O L , (tar-ol) áth. m. tarolt. F ű n e k , gaboná­

n a k , s más v é k o n y a b b sarjú n ö v é n y e k n e k szárait le­

metszi, aratja, kaszálja stb. A szénát kaszával, a búzát sarlóval letarolni. Nádat, kákát tarolni. Az erdőt leta­

rolni, minden fáit kivágni. T o v á b b á , az állati testen nőtt sarjakat, azaz, szőrt, hajat lenyírja. A törökök letarolják hajaikat. Hajdan a pogány kunok is tarolták fejeiket. E g y eredetű s rokon jelentésű vele : sarol,

sarából. V. ö. S A R O L , és T A R .

T Á R O L , (tár-ol) á t h . m. tárolt v. tárlott, h t n . tárolni v. tárlani. Am. az egyszerű tár, nyit. Eléjön Szabó D á v i d n á l . L . T Á R , ( 2 ) .

T A R O L Á S , (tar-ol-ás) fn. tt. tarolás-t, t b . — ok, h a r m . szr. •—a. Bizonyos n ö v é n y s z á r a k lemetszése, l e a r a t á s a , k a s z á l á s a , k i v á g á s a stb. V. ö. T A R O L .

T Á R O L Á S , (tár-ol-ás) fu. t t . tárolás-t, tb. —ok, h a r m . szr. •—a. Nyitás, tárás, t á r a s z t á s .

T Á R O N , (tár-on) ih. Nyitva, t á r v a . Táron van az ajtó. (Szabó D.).

T A R O R J A , (tar-orja) ösz. fn. A k é t főbb hí­

mesek seregébe és födetlen m a g v ú k r e n d é b e sorolt növénynem ; b o k r é t á j á n a k felső a j a k a nincs, t a r k ó j a pedig meghasadt. (Teucrium). F a j a i sokfélék, s kö-zöttök főleg ismeretes a gamandor tarorja (t. cha-m a e d r y s ) ; köznépiesen cha-m á s k é p c s a k gacha-mandor v. zsu-zsánka v. kis cserelevelii fű v. kis sarlós fű. Más ismer­

t e b b faja az életillat-tarorja (t. m a r u m ) , köznépiesen : életfűve, engem szagolj, márum fű.

T A R O S ; T A R O S K E D D ; 1. T A R R O S ; T A R -R O S K E D D .

T A R Ó T F A , falu V a s m. ; h e l y r . Tarótfá-ra,

— n, —ról.

T A R P A , mváros B e r e g m. ; helyr. Tarpá-ra,

— n , —ról.

T A R R A S , falu T o r o n t á l m.; helyr. Tarras-ra,

— on, —ról.

T A R R Ó D F A , 1. T A R Ó T F A .

T A R R Ó D H Á Z A , falu V a s m . ; helyr. Tarród-házá-ra, — n , —ról.

T A R R O S , falu B a r a n y a m.; helyr. Tarros-ra,

— on, —ról.

T A R R O S K E D D , falu N y i t r a m.; helyr. Tarros-kedd-én, — r e , —ról.

T Á R S , fn. tt. társ-at, harm, szr. — a . Á l t a l á n személy, ki bizonyos é l e t m ó d n a k , á l l a p o t n a k , üzlet­

nek, vállalatnak, cselekvésnek g y a k o r l a t á b a n része­

sünk. Számos összetétel a l k a t r é s z e . Hitves- v. házas­

társ, polgártárs, pa.ptárs, vitéztárs, embertárs, tanulótárs, játszótárs, útitárs, lakó- v. laktárs, kenyerestárs,

asztal-8 *

1 1 9 T Á R S A D A L M Á S — T Á R S A L

társ, kereskedötárs, adóstárs, legénytárs, leánytárs, Örö­

köstárs, szolgatárs, tiszttárs, hirótárs, vőtárs, vetélytárs, kezestárs , mulatótárs, hálótárs , bajtárs. Hü, hűtelen, nyájas, mogorva társ. Társul adni, társul fogadni. Tár­

sul állani, szegődni. Kinek társa van, ura van. (Km.).

Szerelem, uraság nem tűrnek társat. (Km.). Nem jó társ az, ki mindent] maga hörpent fel. (Km.). Különö­

sen, ki bizonyos vonzalomnál fogva belsőbb viszony­

b a n él velünk. Amilyen a társa, olyan ő maga. I n n e n j e l e n t á t v . ért. hasonló külsejűt, a l a k ú t is. Ez annak társa, azaz, hasonló mása. Nem találom társát, vagyis párját.

Valószinü, hogy e szó gyöke azon tár, mely h á z a t , vagy l a k o t jelent, miszerint társ annyi mint velünk egy t á r b a n v. h á z b a n lakó, l a k r é s z e s ; vala­

mint a német Kamerád, franczia camarade, olasz ca-merata, a latin camera szótól s z á r m a z n a k , és H e y s e á l t a l Stubengenosz szóval értelmeztetnek. Ez elem­

zéssel egyezik a pajtás, ha t. i. törzseként pajta te­

kintetik, mely a héber bajit v. betli, a r a b bejt, h á z a t j e l e n t ő szókkal e g y e z i k ; t e h á t e szerént pajtás, tu­

lajdonképen am. velünk egy pajtában (házban) lakó.

(E szót azonban némelyek baj-társ-hol eredettnek ' vélik. L á s d végül a török dás-t). A föntebbihez ha­

sonló észjárással képeztettek : ágyas, ki mással egy á g y b a n h á l ; házas, ki egy másnemű személylyel egy h á z a t t a r t ; kenyeres, ki mással egy kenyéren él.

E g y é b i r á n t a l a k r a egyeznek vele : hárs, nyárs, birs, gyors, Srs, nyers. T á j divatosan : táss, melylyel egye­

zik a török dás, innen joldás am. uti t á r s .

Mennyiben a társ üzleti, kézmüi dolgozó ré­

szest, vagyis mesterlegényt jelent, hasonló hozzá a szláv tovaris.

T Á R S A D A L M A S , (társ-od-al-om-as) mn. tt.

társadalmas-t v. •—at, t b . —dk. T á r s a l k o d n i szerető, n y á j a s , nem m a g á b a vonult. Társadalmas életmód.

T Á R S A D A L M I , (társ-ad-al-om-i) mn. tt. tár-sadalmi-t, t b . —ak. T á r s a d a l m a t illető, érdeklő, ah­

hoz t a r t o z ó , a r r a vonatkozó. Társadalmi viszonyok, erények, bűnök. V. ö. T Á R S A D A L O M .

T Á R S A D A L O M , (társ-od-al-om) fn. t t . társa­

dalmat. Bizonyos erkölcsi k ö t e l é k e k k e l öszvefüzött emberek sokasága, legszélesb értelemben véve, kü-lönböztetésül a v a d állapotban, egymástól szétsza­

kadozva élő emberek sokaságától. Polgári, egyházi társadalom. Különbözik tőle a szűkebb jelentésű tár­

saság, vagyis a társadalom egyes tagjaiból álló ki­

sebb n a g y o b b c s o p o r t , vagy felekezet. A m a g á b a z á r k ó z o t t polgár társadalomban él, ha b á r nem tár­

saságban. A remete is t a g j a a t á r s a d a l o m n a k , á m b á r a társaságoktól elvonja magát.

T A R S Á G , (tar-ság) fn. tt. tarság-ot. T a r álla­

pot, v a g y tulajdonság. V. ő. T A R , ( 1 ) .

T Á R S A L , (társ-al) elvont igetörzs, mely csak származékaiban, ú. m. társalog, társalkodik, társaltat, divatozik. E tekintetben hasonlók hozzá a hízeleg, szédeleg, émeleg, andalog igék mint hizel, szédel, emel, andal törzsökéi.

T Á R S A L G — T Á R S A S Á G 1 2 0 T Á R S A L G , lásd : T Á R S A L O G , és T Á R S A L

-K O D I -K .

T Á R S A L G Á S , (társ-al-og-ás); T Á R S A L G Á S I , (társ-al-og-ás-i); T Á R S A L G Ó , (társ-al-og-ó) lásd : T Á R S A L K O D Á S ; T Á R S A L K O D Á S I ; T Á R S A L ­ K O D Ó .

T Á R S A L K O D Á S , (társ-al-kod-ás) fn. tt. tár-salkodás-t, tb. —ok, h a r m . szr. — a . Két v a g y több t á r s n a k egymással folytatott személyes közlekedése, beszélgetése, mulatása, időnkénti öszvejövetele nem a n n y i r a valamely komoly ü g y e k t á r g y a l á s a végett, mint nyájas vonzalomból. Tetszetősb a l a k b a n : tár­

salgás.

T Á R S A L K O D Á S I , (társ-al-kod-ás-i) mn. tt.

társalkodási-t, t b . —ak. Társalkodást illető, ahhoz tartozó, a r r a vonatkozó. Társalkodási ügyesség. Tár-salkodási nyelv. (Conversations . . . . ) .

T Á R S A L K O D I K , (társ-al-kod-ik) k. m. társal-kod-tam, •—tál, —ott. Némi nyájas vonzalomnál fogva egy vagy több társsal személyesen közlekedik, mu­

lat, beszélget, eszméket cserél stb. Inkább szeret ma­

gán lenni, mint társalkodni. Hozzá nem illő emberekkel társalkodik. Müveit, becsületes emberekkel társalkodni.

Régiesen am. szövetkezik : „Mind ezök öszvetársol-k o d v á n . " Nádor-codex. 4 7 3 . 1.

T Á R S A L K O D Ó , (társ-al-kod-ó) mn. és fn. tt.

társalkodó-t. A k i másokkal társalkodni szokott, vagy s z e r e t ; nyájaskodó. Mint főnév j e l e n t személyt, ki különösen, és rendszerént valakinek mulatótársa, s bizonyos lekötelezettségnél fogva körülötte van. •

T Á R S A L K O D Ó N Ő , (társalkodó-nő) ösz. fn.

Nőszemély, ki rendes társalkodó vagyis mulató társa valakinek, különösen valamely úrhölgynek.

T Á R S A L K O D T A T , (társ-al-kod-tat) miv. m.

társalkodtad-tam, —tál, —ott, par. társalkodtass. L á s d : T Á R S A L T A T .

T Á R S A L O G , (társ-al-og) g y a k . önh. m. társal-kod-tam, •—tál, vagy társalg-ottam, —ottál, —ott; htn.

társalog-ni v. társalg-ani. L. T Á R S A L K O D I K . T Á R S A L O M ; T Á R S A L M I , lásd : T Á R S A D A ­ L O M ; T Á R S A D A L M I .

T Á R S A L T A T , (társ-al-tat) áth. illetőleg miv.

m. társaltat-tam, —tál, —ott, par. társaltass. Eszközli, engedi, hogy társalogjon. „Vele ne t á r s a l t a s d fiadat."

Szabó D .

T Á R S A S , (társ-as) mn. tt. társas-t v. —at, tb.

— ak. 1) Kinek társa v a n , ellentéte : társtalan. 2) Tár­

sakból s különösen egyenlő jogú társakból álló ; ma- i g á b a n t á r s a k a t foglaló ; társasággal j á r ó . Társas ke­

reskedés. Társas kör. Társas egyház. Társas kocsi.

3) Nyájas t á r s a k k a l lenni, mulatni kedvelő, társa-ságos.

T Á R S A S Á G , (társ-a-ság) fn. tt. tarsaság-ot, h a r m . szr. — a . 1) Széles ért. több személyek se­

rege, csoportozata, k i k bizonyos viszonyban egymás­

sal öszvekötve élnek, milyen a polgári, vallási tár­

saság általán véve. 2) Különösen testület, melyet oly személyek képeznek, k i k valamely köz czélra

In document A MAGYAR NYELV (Pldal 62-74)