TEMPLOMFOSZTÁS; TEMPLOMFOSZTÓ
L. TENYÉSZINTÉZET
TENYÉSZÉB, (tenyész-éb) ösz. fn. Nöstényeb, melyet különösen a végett tartanak, hogy faját köly
kök által szaporítsa.
TENYÉSZÉDÉS, (teny-ész-éd-és) fn. tt. tényé-szédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. A növénynek foly
tonosan terjedő sarjadozása, szaporodása, vagy az állati fajnak ivarok, ivadékok általi sokasodása.
TENYÉSZÉDIK , (teny-ész-éd-ik) k. m. tenyé-széd-tem, •—tél, —étt. Mondjuk növényekről és álla
tokról, midőn sarjaikat, illetőleg ivadékaikat folyto
nosan szaporítják, sokasítják.
TENYÉSZÉS , (teny-ész-és) fn. tt. tenyészés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. A növénynek vagy állatnak nemzési, fajzási állapota, a nemek, fajok további szaporodása, sokasodása.
TENYÉSZET , (teny-ész-et) fn. tt. tenyészet-ét, harm. szr. —e. Ami tenyészés által létre jött. Növé
nyi, állati tenyészet. Két három évi tenyészet, azaz, sar
jadék, ivadék. 2) Iparmunkálat, mely tenyésztéssel foglalkodik. Baromtenyészetre különös gondot fordítani.
TENYÉSZETI, (teny-ész-et-i) mn. tt. tenyészeti-t, tb. —ek. Tenyészetre vonatkozó, azt illető.
TENYÉSZETLEN, (teny-ész-etlen) mn. tt. te-nyészetlen-t, tb. —ék. Ami faját nem szaporítja, nem sarjadzó , meddő , terméketlen. Ellentéte : tenyésző, szapora, termékeny.
TENYÉSZETLENSÉG, (teny-ész-etlen-ség) fn-tt. tenyészetlenség-ét, harm. szr. —e. Sarjatlan, iva
-221 TENYÉSZPAJ—TENYÉSZT déktalan, terméketlen , meddő állapot vagy tulaj
donság.
TENYÉSZPAJ, (tenyész-faj) ősz. fn. Faj nö
vényeknél, de főképen az állatoknál, melyet mint kitünó'bbet, jelesbet leginkább szaporítás végett tar
tanak és ápolnak.
TENYÉSZFÖLD, (tenyész-föld) ősz. fn. Tele-vényes, termékeny, kerti föld, melyben a növények különösen tenyésznek, sarjadzanak, szaporodnak.
TENYÉSZHAL, (tenyész-hal) ösz. fn. Halnem, melyet a halastavakban leginkább lebet szaporítani, milyenek kiváltképen a pontyok.
TENYÉSZIK , (teny-ész-ik) k. m. tenyész-tem,
—tél, —étt, par. —szél. Mondjuk növények és álla
tok felöl, midőn sarjadzás, illetőleg ivás, elles, szü
lés által fajaik szaporodnak, sokasodnak, s mintegy szétterjednek. Magról, gyökérről tenyésző füvek, fák.
Tenyészik a gyom, hol nem is vetik. (Km.). Jó főidben tenyésznek a növények. Nálunk mindenféle gabona tenyé
szik. A kövér legelőjű pusztákon tenyésznek a gulyamar
hák. A bükk meszes talajon igen jól tenyészik. Szélesb itv. ért. a maga nemében sokasodik, terjed, szapo
rodik. Tartva tenyészik a pénz, köllve vész. (Km.). Te
nyészik a romlott erkölcs. Elemzésére nézve 1. TEN és TEXY, gyökök.
TENYÉSZINTÉZET, TENYÉSZISKOLA, (te-nyész-intézet v. —iskola) ösz. fn. Jeles növények és állatok szaporítására szánt hely (a növényeknél kert, az állatoknál istálló stb.). Rövidebben : tenyészde.
(Pepiniére).
TENYÉSZJUH, (tenyész-juh) ösz. fn. Kitűnőbb és szaporításra szánt fajta juh.
TENYÉSZKANCZA, (tenyész-kancza) ösz. fn.
Kitűnőbb fajta kancza, melynek rendeltetése, hogy faját csikók által szaporítsa, vagy mely e czélra kü
lönösen alkalmas.
TENYÉSZKOS, (tenyész-kos) ösz. fn. Kos, melyet azért tartanak, hogy mint kitűnőbb faját sza
porítsa.
TENYÉSZMAG, (tenyész-mag) ösz. fn. Szapo
rításra szánt jelesebb fajta növény magja.
TENYÉSZMARHA, 1. TENYÉSZBAROM.
TENYÉSZMÉH, (tenyész-méh) ösz. fn. Méhek, melyeket őszszel meg nem fojtanak, hanem jövő nyárra fentartanak, hogy rajt ereszszenek.
TENYÉSZMÉN , (tenyész-mén) 1. TENYÉSZ-CSÖDÖR.
TENYÉSZŐ, (teny-ész-ő) mn. tt. tenyészőt. Ami tenyészik, azaz faját sarjak, illetőleg ivadékok által szaporítja, sokasítja. Vizben, homokos, agyagos földben tenyésző növények. Legelőkön tenyészd barmok.
TENYÉSZPONTY, (tenyész-ponty) 1. TE
NYÉSZHAL alatt.
TENYÉSZSZERV , (tenyész-szerv) ösz. fn. A renyészést eszközlő szerv.
TENYÉSZT, (teny-ész-t) áth. m. tenyészt-étt, par. tenyészsz, htn. •—ni v. —eni. Eszközli, hogy va
lami tenyészszék, hogy új sarjak, vagy ivadékok
ál-TENYÉSZTÉS—TEP 222 tal szaporodjék, sokasodjék. Külföldről hozott növé
nyeket, szőlöfajokat tenyészteni. Szarvasmarhákat, juho
kat, lovakat tenyészteni. V. ö. TENYÉSZIK.
TENYÉSZTÉS, (teny-ész-t-és) fn. tt. tenyésztés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, különösen gazda
sági iparkodás, midőn a növények és állatok száma termelés, illetőleg párosítás által szaporíttatik. Szar
vasmarha-, juh-, ló-, sertéstenyésztés. Baromfitenyésztés.
TENYÉSZTET, (teny-ész-t-et) miv. m. tenyész-tet-tem, —tél, —étt. Eszközli, hogy valami tenyész
szék. Elégséges a rövidebb ,tenyészt' is.
TENYÉSZTŐ , (teny-ész-t-ö) mn. és fn. tt. te
nyésztőt. Aki vagy ami tenyészt. Barom-, lótenyésztő.
TÉNYEZ, (tény-éz v. tev-ény-ez) áth. m. fényez
tem, — tél, —étt, par. —z. Eszközli, cselekszi, hogy valami ténynyé legyen, hogy mint lettdolog álljon elé.
TÉNYEZŐ, (tev-ény-éz-ő) fn. tt. tényezőt. Ami valamely ténynek létesítésére kellék gyanánt szük
séges ; aki valaminek létesítésébe befoly. Különösen a szám- és betüvetéstanban am. sokszorozó, szorzó.
T É N Y P Ö L V É T E L , (tény-föl-vétel) ösz. fn.
Valamely ténynek, különösen a büntető eljárásban, kinyomozása és egyszersmind irásba vétele. V. ö.
TÉNYNYOMOZÁS.
TÉNYLEG , (te-v-ény-leg) ih. Mint valóságos tény, mint lettdolog. Tényleg máskép áll az ügy, mint először eléadatott.
TÉNYLEGES, (te-v-ény-leg-és) mn. tt. tény-legés-t v. —et, tb. —ék. Tényként létező, mint lett
dolog fennálló.
TÉNYLEGÉSÍT, (te-v-ény-leg-és-ít) áth. m.
ténylege'sit-étt, htn. —ni y. •—eni. Eszközli, hogy va
lamely dolog ténylegessé vagyis ténynyé váljék.
TÉNYLEIRÁS, (tény-le-irás) ösz. fn. Valamely ténynek körülményes eléadása Írásban; máskép:
tényrajz.
TÉNYNYOMOZÁS v. —NYOMOZAT, (tény-nyomozás v. —nyomozat) ösz. fn. Birói, törvény
széki vizsgálás, valamely tény eredete , minősége, s körülményei felöl.
TENYŐ, puszta Heves m.; helyr. Tenyő-re,
— n , —röl.
TÉNYÖ , falu Győr m.; helyr. Tényö-re, — ti,
— röl.
TÉNYRAJZ, (tény-rajz) 1. TÉNYLEIRÁS.
TÉNYVIZSGÁLAT, (tény-vizsgálat) 1. TÉNY
NYOMOZÁS.
TÉNYZŐ, 1. TÉNYEZŐ.
TEP, elvont gyök, melyből tepeczkel, teper, té
ped, tepesz, tepsed, tepsen stb. származtak. Az utóbbi szók a székelyeknél divatosak. Eredetre nézve nem egyéb, mint azon tap vékonyhangu változata, mely
ből tapog, tapos, tapad stb. eredtek. Éles e-vel: tép, me
lyet a székelyek megkülönböztetnek a föntebbi nyilt tep gyöktől. Emettől származnak, mint érintők, téped, tepesz, tepsed stb.; amattól : tépeg, tépelődik, tépiczkel stb. A tép gyök a kicsinyző íip-hez áll közelebb, mely t. i. a tipeg, tipor, tipiczkel szók gyöke. Van
2 2 3 TÉP—TÉPDELÉS még egy harmadik tép (zárt e-vel), máskép top, mely
től téped, tépérédik (topod, töpörödik) erednek. Bőveb
ben 1. T A P ; TOP ; T I P ; és v. ö. TÉPED, TEPÉG.
TÉP, áth. m. tép-tem, —tél, •—étt. 1) Valamely fonaldad, foszlány szálú, sejtes, rostos szövetű test
nek részeit kézzel, körmökkel, fogakkal egymástól szétszakítja, elválasztja, s illetőleg rongyokká, sza
kokká teszi, repeszti. Az ócska ruhát darabokra tépni.
A levelet eltépni. A ragadozó állatok széttépik a zsák
mányt. Mérgében letépte a ruhámat. Gyapjút, kendert, szöszt tépni. Sebbe való ruhaszálakat tépni. 2) Szálas tes
teket, növényeket, szőröket stb. töveikből kiszakaszt.
Gyomot tépni. A fiatal csemetéket kitépni. A ló farkából egy tencsnyi szőrt kitépni. A veszekedők egymás haját té
pik. Az ősz szálakat kitépni a szakálból.
A bosszú é oda látszik mutatni, hogy ez még egyszerűbb gyökből, t. i. te gyökből és ep képzőből van alkotva. Minthogy pedig alapfogalomban az ösz-vekötött részek vagy testek egymástól elválasztására vonatkozik : innen azon te v. sze, sza gyökü szók osz
tályába sorozható, melyek bizonyos iránytól távolo
dást jelentenek, mint tétova, tévelyeg, szét, széled, szana stb. Legközelebb áll hozzá, a jelentésben is rokon ,czibál' szó czib gyöke. Budenz J. szerént egyezik vele a finn tempaa- (megragadni, kiszakítani, tépni), észt tómba-, (húzni, magához húzni), lív tömb-(húzni, hurczolni, rántani). Képeztetésre rokonok hozzá, mint ajakbetükkel kihangzó egyszerű igék:
lép, csíp.
TÉPÁSZ v. TÉPÁZ, (tép-ász v. tép-áz) áth. m.
tépász-tam, —tál, —ott, par. —sz, lépáz-z. Valamely testet ideoda ránczigál, mintha szét vagy ki akarná tépni, különösen, hajánál, üstökénél fogva czibál va
lakit. A récze tépászsza a békát. Megtépászni a gyermek haját.
Ez igében az ász v. áz képző mintegy fordított viszonyban áll a fáész, rákész igéknek ész képzőjével, amaz t. i. inkább tépész, emezek fáász, rákász helyett állanak. Egyébiránt a rokon gyökü czibál is mély-hangu képzőt vett föl.
TÉPÁSZÁS v. TÉPÁZÁS, (ász-ás v. tép-áz-ás) fn. tt. tépászás-t y. tépázás-t, tb. —ok, harm.
szr. —a. Cselekvés, midőn valaki valamit tépász.
TÉPDEGEL , (tép-éd-ég-el) gyak. áth. m. tep-dégelt. Aprózva, kicsi részekre tépeget valamit. Ezen igében háromszoros kicsinyítő gyakorlat van, mint a hasonló képzésű mendegél, járdogal, üldögél, álldogál, futosgal stb. igékben. V. ö. TÉP.
TÉPDÉGELÉS , (tép-ed-ég-el-és) fn. tt. tépdé-gelés-t, tb. —ék. Több apró részekre tépés.
TÉPDEL, (tép-éd-el) gyak. áth. m. tépdelt. Kö
rülbelül egy jelentésű a tépdegel igével, azon szaba
tos különbséggel, hogy ebben hármas, amabban pe
dig csak kettős gyakorlatilag kicsinyítő képző rejlik.
V. ö. TÉP.
TÉPDELÉS, (tép-éd-el-és) fn. tt. tépdélés-t, tb.
— ék, harm. szr. — e. Ismételt, s apró részekre tépés.
V. ö. TÉPÉS.
TÉPDES—TÉPÉGETÉS 224 TÉPDES v. TÉPDÉZ, (tép-éd-és v. tép-éd-éz) áth. m. tépdés-tem v. tépdéz-tem, —tél, —étt, par. tép
dess v. tépdéz-z. L. TÉPDEL.
T É P E , falu Bihar m.; helyr. Tépé-re, —n,
—ről.
TEPECSKEL, (tep-ecs-ég-el) gyakorító kicsinző áth. m.- tepecskelt. Szabó Dávidnál am. (tiporva) gyúr, roncsol, teper, tapod, pl. szőlőt a kádban. Letepecs-kelte a földre, am. leteperte. Balaton mellett mély hangon : tapicskol. (Lugossy József). Különbözik:
tepeczkel.
TEPECSKELÉS, (tep-ecs-kel-és). fn. tt. tepecs-kelés-t, tb. —ék. harm. szr. —e. Boncsolás, tiprás, tapodás. V. ö. TEPECSKEL.
TEPECZKEL v. TEPECZKEL, (tep-ecz-ég-el) gyak. kicsinző önh. m. tepeczkelt. Apró lépéseket ra
kosgatva, s kézzellábbal tapogatózva, és magát egyen
súlyozva megy, mozog, mint az igen elaggott embe
rek, vagy járni tanuló gyermekek, vagy vakok, vagy sikos utón járók tenni szoktak. Szegény Öreg már alig bir tepeczkelni. Nagy nehezen áttepeczkelt a jégen. Némi változattal : tepiczkel, mély hangon : tapicskál. Ké
peztetésre egyezik vele a kepiczkel, azaz kipkedve-kapkodva úszkál a vizben, és eviczkel. Gyöke tep a vastaghangu íop-nak kicsinyítő módosítása, s rokon vele tip, melyből tipeg, tipor származtak. V. ö. TAP.
Ezen igében három kicsinyítő gyakorlatos képző torlódik öszve.
TEPECZKELÉS, TEPICZKELÉS, (tep-icz-ég-el-és) fn. tt. tepeczkelés-t, tb. —el-, harm. szr. — e.
Aprózó járás-menés neme. V. ö. TEPECZKEL.
TÉPED , önh. m. tepedt. A székelyeknél am.
mély hangon az általánosabb divatú tapad, azaz va
lamibe belé ragad, belémarad. (Kriza J.) Ugyanott ,tepesz' is am. tapasz. Ezek gyökében Krizánál nyilt e van, s különbözik a tepeg (helyesebben : tépég) és tépelődik szók gyökében levőt éles é'-től, mely i-hez áll közelebb s a tipeg, tipor szók tip gyökével egye
zik. V. ö. TEP.
TEPEDÉS, fn. tt. tepedés-t, tb. —ék, harm. szr.
— e. Mély hangon : tapadás. V. ö. TÉPED.
TÉPED ; T É P I K ; TÉPÉRÉDIK , 1. TÖPÖD;
TÖPIK; TÖPÖEÖDIK.
T E P É G , TÉPÉG , (tep-ég azaz tip-ég) gyak.
önh. m. tepeg-tem, —tél, —étt. Ügy mozog, hogy dol
gának nincs látatja. Székely szó. (Kriza J.). Egynek látszik tipeg szóval. Tepeg-topog, mint a tojó récze.
(Kriza J.).
TEPÉGÉS, TÉPÉGÉS, (tep-ég-és) fn. tt. tepé-gés-t, tb. —ek, harm. szr. —e. Ide-oda mozgás a nélkül hogy dolgának látatja volna. V. ö. TEPÉG.
TÉPEGET , (tép-ég-et) gyak. áth. m. tépeget
tem, — tél, —étt, par. tépegess. Ismételve, gyakran vagy több darabra , rongyra, szakaszra tép, vagy tőből szakgat holmit; máskép : tépdel, még többszö
rösen : tépdegel. V. ö. TÉP.
TÉPÉGETÉS , (tép-ég-et-és) fn. tt. tépégetés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Gyakori, folytonos,
isme-225 TEPEL—TEPER telt tépés, szétszakgatás , vagy tőből kiránczigálás.
V. ö. TÉP, TÉPÉS.
TEPEL, TEPEL, (tép-el) áth. m. tépelt. Keme-nesalon am. tipor, tehát tép gyöktől; v. ö. TEP. Kü
lönbözik a következő tépd.
TÉPÉL, (tép-él) áth. m. tépelt. Szabó D. sze
rint a megáztatott, aztán kiszárított s megtörött kenderből, lenből a pozdorját, szárát, szálkáját ki
veri (mintegy czibálja). Székely szó. Innen Szabó Dávidnál téplőrúd, olyan rúd, melyhez verik a törött kendert. Különbözni látszik a ,tilól' szótól.
TEPELÁK, TÉPÉLÁK, mn. és fn. tt. tépelákot.
Kriza J. szerént a székelyeknél am. ügyetlen, rósz növésű; továbbá : kapezaboeskor. Látszik hogy tava
szodik, mert az ütőn elhányták a tépelákot. Talán ,tebe' vagy ,tepe-tupa' szókkal áll származási viszonyban ; vagy pedig tépláb, tébláb szókból módosult.
TEPELÉS, TÉPELÉS, (tep-el-és) fn. tt. tépe-lés-t, tb. —c'k, harm. szr. —e. Kemenesalon am. tip-rás. V. ö. TEPEL.
TÉPELÉS v. TÉPLÉS, (tép-el-és) fn. tt. tépe-lés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Kendertörés. V. ö.
TÉPEL.
TÉPELŐDÉS, (töp-el-ő-öd-és) fn. tt. tépelődés-t, tb. —t'k, harm. szr. —e. A székelyeknél am. forgó-dás. V. ö. TÉPELŐDIK.
TÉPELŐDÉS, (tép-el-ő-öd-és) fn. tt. tépelődés-t, tb. — ék, harm. szr. —e. A hánytvetett bús kedély
nek aggódása, töprenkedése. V. ö. TÉPELŐDIK.
TÉPELŐDIK, (tep-el-ö-öd-ik) k. m. tépelöd-tem,
—tél, —ott. A székelyeknél am. forgódik (Kriza J.), igyekszik (Gyarmathi Sámuel). Mintegy ide-oda ti
peg. A mongolban tebede-kü, szintén am. sürgőd-ni, igyekez-ni (se presser, se hátér, se depécher). A gyö
kök tep, teb teljesen egyeznek. (A mongolban nincsp).
TÉPELŐDIK, (tép-el-ő-öd-ik) belsz. m. tépe
löd-tem, — tél, —ütt. 1) Nagyobbszerü aggodalom, vagy szomorú eset miatt kedélye ideoda hányódik, töprenkedik; midőn, majd fejéhez, majd ruhájához kapkod, vagy épen haját tépi, ruháját szakgatja stb.
A bús kedély állapotának érzékítő kifejezése. 2) Na
gyobb erőfeszítéssel valamire törekszik, s mint mon
dani szokás, töri marja magát.
TEPÉLY, puszta Heves m.; helyr. Tepély-be,
— ben, —bői.
TÉPEMÉNY, (tép-e-mény) fn. tt. tépemény-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Szálak, fonalak, melyet valamely szövetből kitéptek; különösen az úgy ne
vezett tépés, melyet a sebekbe tömnek, hogy a ge-nyet magába vegye. (Charpie). Máskép : tépet.
TÉPÉNKE v. TÖPÖNKE, (tép-én-ke) fn. tt.
tepenkét. Székely szó, am. törpe ember.
TEPER, (tep-er) áth. m. tepert. Valakit v. va
lamit kézzel, lábbal taposva lenyomkod , legyúr, földhöz szorít. Földre teperni a birkózó társat. Sárba teperni valamit. A bőszült bika térdével leteperte a gu
lyáit. Hangváltozattal rokonai: tipor és tapos. Gyöke tep, nem egyéb, mint a tip, tap, top gyökök
belido-AKAD. HAGY SZÓTÁB V I . KÖT.
TÉPÉRÉDÉS—TÉPLŐ 226 múló módosulata. Mindkét hangzója nyilt e, de tip
rokongyök után lehet élese i s ; minden esetre külön
bözik a tépérédik, tépértű szók tép törzsében levő zárt e'-től, mely ö'-vel szokott váltakozni.