187 T E L — T E L E K TELEK—TELEKFÖLSZ AB ADITAS 188 TEL, fin. tt. tel-et, tb. telek; személyrag : telem,
teled stb. Elveti az éket a telel igeszármazékban is.
Az évnek azon szaka, midőn a földgömb egyik vagy másik félkörén leghidegebb időjárás van, különösen az éjszaki közép mérsékii égöv alatt, pl. közép Euró
pában csillagászilag számítva körülbelül december 21-töl martius 21-dikeig tartó időszak. Erűn, kemény, csikorgó, havas, zivataros, tartós, lágy, esős, változó tél.
Beáll, beköszönt a tél. Enged, múlik a tél. Meg nem eszi a farkas a telet. (Km.). A tél hagyján, de a szele go
nosz. (Km.). Télben kényért, nyárban ruhát (subát) bo
lond aki elhagy. (Km.). Hét tél, hét nyár megpróbálja őket. (A házasokról szóló km.).
Egyezik vele a persa dai vagy dei am. a téli első hó, telelő, nomen primi mensis hiemalis, idest decembris. Vullers), cseremisz tele, mordvin tála, tele, finn, észt, lapp lalve, vogul tál, tél, osztyák teda, tede stb.; valamint másfelül a magyar szél (ventus) is, amennyiben valószínű, hogy a tél a széltől, azaz sze
les, zivataros időjárástól kapta nevét, mint Adelung szerint a német Winter a Wind-töl. Ide mutat e köz
mondat is : Ha már fújdogál a szellő, nem sokára beáll a tellő (telelő). így neveztetett el a magyar tavasz, a tavas szótól, tehát ami éghajlatunk, vagyis az ős-eleink lakták éghajlathoz képest szintén az időjárás szülte rendes természeti változástól.. Ősz is am. asz, és a nyár hihetőleg rokon eredetű az arab nár (== tüz) és mongol naran (= nap) szókkal. Adelung szerént a latin hyems is a görög vsiv (= esőzni) igétől szár
mazik (noha ezen szóról hiems alakban vannak más vélemények is), és a görög itifiáv v. "/íi\iLa (stür-misches, regnerisches Wetter; Winter) fénv (= ön
teni ; ömleni) szótól. Sínai nyelven tüng am. tél (hyems), és túng fagy, megfagyni (gelu, frigore corripi).
TELCS, erdélyi falu a beszterczei kerületben ; helyr. Telcs-re, —én, —ről.
T E L D É G É L , (tel-dég-él) gyakoritó önh. m.
teldégélt. Egymás után telik. Már ötödik esztendeje tel-degel.
T E L E , (tel-e) mn. a szokottabb teli hdlyett.
L. TELI.
TELEDESTELI, (teledes-teli) ösz. mn. Szabó Dávidnál am. telesdedteli.
TELEGD, 1. TELEKD.
T E L E K , ( 1 ) , (tel-ek) fn. tt. telkét. ^ V a l a mely földrész, földterület, mint birtok, akár mívelt, akár parlag állapotban, akár beépítve, akár pusztán hagyva. Belső telek, melyet valaki bizonyos helység vagy város területén bir. Külső tekék, valamely köz
ség vagy majorság határában. Háznak való telket venni.
Nem régiben még divatosak valának : udvartelek, ne
mestelek, szabad telek, jobbágy telek, elhagyott puszta telek, mely nevezetek az új birtokviszonyok következtében elhalványultak vagy egészen elenyésztek. Régente inkább csak,belsőtelek' értelemben használták: „Az telek mellett vallok thizen négy hold földet." Fel
valló levél 1565-ből. (Régi M. Ny. E. II. K. Vegyes
tárgyú). 2) Különösen helység, puszta , majorság, melyet többen vagy kevesebben telep gyanánt meg
szállottak, s állandó lakhelyül választottak. Innen igen nagy számú helyneveink : Aggtelek, Borsostelek, Csehtelek, Erdőtelek, Halásztelek, Jásztelek, Selyemtelek stb. stb. 3) Kötél vagy szíj, melylyel valamit meg
kötnek. Ostor telke, melylyel az ostort a nyélre kötik.
Bocskor telke, melylyel a bocskort a lábszárra fűzik.
Mi a két első pont alatti jelentését illeti, 1.
TEL, elvont gyök. Midőn szíjat, kötelet jelent, rokon a szalag, szilag, szilánk hasonló érteményű szókhoz, mintha volna szeleg a szel ígegyöktől. Fábián István véleménye szerint mindkét értelemben át volna vetve a kötél v. ketel szóból, s minthogy a telkeket kötél
lel is szokták mérni, innen a területit jelentő telek neve is átv. értelemben, mivel tudjuk, hogy néhutt a holdföldet lánczföld-nek vagy egyszerűen láncz-nsk nevezik. Egyébiránt az elsőbb jelentésekben egyezik vele a mongol delekei (die Erde, ErdoberflSche; der Fuszboden), mely szó jelent telepet is, pl. altan dele
kei arany telep; továbbá szintén a mongol íaZa (Step-pe, Ebene, Flur, Seite, Gegend).
TELEK, (2), falu Bihar in., erdélyi faluk Hu-nyad, Torda m. és Orbai székely székben, MI
HÁLY—, mváros a Jászságban, 0 —, falu Torontál, SZAMOS—, Szatmár, FELSŐ — , puszta Heves m:
ALSÓ—, FELSŐ—, vashámorok Hunyad m.; helyr.
Telek-re, —én, —rőt.
TELEKABROSZ, (telek-abrosz) ösz. fn. Vala
mely külső vagy belső teleknek rajza, térképe.
TELEKADÓ , (telek-adó) ösz. fn. Adó neme, melyet valamely telek birtokától fizetni kell. V. ö.
TELEK.
TELEKBIRÓ, (biró) ösz. fn. A telek-könyvi hatóság vagyis bíróság tagja.
TELEKBIRÓSÁG, ösz. fn. L. TELEKHA
189 TELEKHATÓSÁG —TELEKTÖEYÉNY földesúri terhek, szolgálatok valának egybekötve, ezen terhek és szolgálatok alól mentesítése; máskép:
fóldtehermentesités.
TELEKHATÓSÁG, (telek-hatóság) ősz. fn.
Hatóság, illetőleg biróság, mely általában a telek
törvény alkalmazásával, különösen a telekkönyvek vezetése- s rendezésével, a telkek becsülése- s árve
rezésével stb. foglalkodik.
TELEKI, faluk Somogy és Veszprém, puszta Ab.iuj m.; helyr. Teleki-be, —ben, —bői.
TELEKI-RÉCSE, erd. falu Fogaras vidékében ; helyr. —Réesé-n, —re, —ről.
TELEK JEGYZŐKÖNYV, (telek-jegyzö-könyv) ősz. fn. így neveztetnek a helyszinelési bizottságok által szerkesztett és a telekkönyvi hatóságok által ez alakban folytatott birtokkönyvek, melyek rendes telekkönyvekké csak későbben valának átdolgozan-dók; de ami nálunk ez ideig még elmaradt.
TELEKJÖVEDELEM, (telek-jövedelem) ösz.
fn. Jövedelem, melyet valamely telek a birtokosnak behoz vagy behozhat.
TELEKKÖNYV, (telek-könyv) ösz. fn. Hiva
talos könyv, melyben bizonyos község vagy kerület telkeinek mennyisége, nagysága, tulajdonosa s végül terhei följegyezvék. Innen minden egyes telekkönyvi följegyzés három főlapot foglal magában, ú. m. A alatt a birtokállási, B alatt a tulajdoni illetőleg tu
lajdonváltozási és C alatt a teherlapot. Más nevei:
mjilvhúönyv, hiteltelekkönyv, hiteltábla.
TELEKKÖNYVI, (telek-könyvi) ösz. mn. Te
lekkönyvet illető, arra vonatkozó. Telekkönyvi eljárás, kezelés. Telekkönyvi bejegyzés. Telekkönyvi szabályok, ren
deletek. Telekkönyvi hatóság.
TELEKKÖNYVVEZETÉS, (telek-könyv-veze
tés) ösz. fn. Hivatalos működés, mely által a telek
könyvbe följegyzendök följegyzése eszközöltetik. V.
ö. TELEKKÖNYV.
TELEKMÉRTÉK, (telek-mérték) ösz. fn. Tér
mértek, mely a telek nagyságát hold, láb stb. sze
rént mutatja.
TELEKNAGYSÁG, (telek-nagyság) ösz. fn.
Valamely teleknek kiterjedése.
TELEKOSZTÁLYOZÁS , (telek-osztályozás) ösz. fn. A telkeknek minőségök (a talaj kisebb-na
gyobb termő ereje) szerénti megjelölése, pl. 1-ső, 2-ik, 3-ik stb. osztályú telek.
TELEKPÉNZ, (telek-pénz) ösz. fn. Pénz, me
lyet némely városokban a község pénztárába tarto
zik fizetni, ki valamely telket, illetőleg házat elad vagy vészen, a szerint amint az eladók és vevők egymás közt egyezkednek.
TELEKSZOLGALOM, (telek-szolgalom) ösz.
fn. Valamely telken fekvő szolgalom. V. ö. SZOL
GALOM.
TELEKTÖRVÉNY, (telek-törvény) ösz. fn. A telkeket, mint földbirtokot illető törvény. Különö
sebben a telekhivatalt, telkek be- v. átírását, telek
könyvek vezetését stb. illető törvény.
TELEL - T E L E P 190 TELEL , (tel-el) önh. m. telel-t. Életét, lételét
télen által folytatja; bizonyos helyen és állapotban tölti a telet. Falun, városban telelni. A szarvasmarha akiokban, istálókban telel. Száraz szalmán telelnek az ökrei. Nem tudom, hogy telelünk ki. A nyári szállásért meg nem telel veled a fecske. (Km.). Krumplin telelt éhenkórász.
T E L E L É S , (tel-el-és) fn. tt. telelés-t, tb. — ek, harm. szr. —e. A télnek bizonyos helyen vagy álla
potban átélése, eltöltése. Telelésre akolba hajtani a gidyát. Telelésre szükséges eleséget beszerezni.
TELELŐ, (tel-el-ö) mn. tt. telelő-t. 1) Aki vagy ami bizonyos helyen v. állapotban tölti el a telet.
Falukon, városokban telelő hadseregek. Akolban telelő barmok. 2) Ami télen által eltart. Telelő gyümölcs, alma, körtvély. 3) Mint főnév jelent téli eleséget.
Elegendő telelöt beszerezni. Elfogyott a telelője.
T E L E L Ő , (tél-elő) ösz. fn. December hava, melyben a tél kezdetét veszi, máskép : karácson hava, , véghó.
TELELTET, (tel-el-tet) mivolt m. teleltet-tem,
— téli •—étt, par. teleltess. A barmokat, nyájakat télen által bizonyos helyen és eleséggel tartja, táplálja.
A disznócsordát makkon az erdőben, a gidyát akolban szénán szalmán teleltetni. Másnak marháit bérben telel
tetni.
T E L E L T E T É S , (tel-el-tet-és) fn. tt. teleltetés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Élelmezés, melylyel téli időben a barmokat, nyájakat ellátják.
— TELÉN, 1. —TALÁN.
T É L É N , (tél-én) idöhatárzó. Téli időben, tél folytában. Nyáron pusztán, télen faluban, városban lakni. „Télen nyáron pusztán az én lakásom."
(Tompa M.).
TE LENES T E L I a székelyeknél am. a szokot-tabb telides teli.
T E L E P , (tel-ep) fn. tt. telep-ét, harm. szr. —je v. — e. Bizonyos földterület, vagy telek, melyen egy vagy több személy ideiglen vagy állandó lakás vé
gett megszáll; gyarmat által elfoglalt, s megnépesí
tett vidék. Szélesb ért. minden hely, tér, melyen va
laki leül, lefekszik, hogy megpihenjen, kinyugodja magát vagy bizonyos dolgot végezzen. Pásztorok, ha
lászok, utasok telepe. Áz árnyékos fa a zöld gyep kedves telepet nyújt az utasnak. Algyutelep, több álgyu ál
tal elfoglalt hely. Bányász nyelven az ásványoknak oly rétegszerü fekvényei (Lagerstatten), melyeknek hosszaságokhoz képest, nagyobb és nevezetesebb szé
lességűk v a n ; különböztetésül az erektől, melyek hosszaságukhoz képest csekély szélességgel bírnak.
Kereskedelmi telep, valamely kereskedőnek vagy keres
kedői társulatnak üzleti helyisége (Etablissement);
milyennel azonban nagy kereskedő társulatok külön
böző országokban sőt földrészekben is szoktak bírni.
Váltókon a fizető lakhelyétől külön megnevezett fize
tési hely; máskép : telepvény. (Wechseldomicil).
Mint származékai: telepedik, telepit mutatják, leg
közelebb rokonságban van azon terep szóval, melyből
191 TELEPÉDÉS—TELEPÍTÉS terepéit/, terepélyes, terped, terpeszt, terpeszkedik szár
maztak, vagyis telep végfogalomban nem egyéb mint terep, azaz, nyilt tágas tér és telepedik am. terepedik, t. i. az / és r rokon hangok fölcserélésével, mint:
Hornba iromba, botlik botránkozik, talabor terebély stb.
Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén térre vonat
kozó alap, közép, ülep, talap. Egyezik vele a mongol talbi-khu ige (mertre, poser, plucer, poster, installer).
V. ö. TEL, elavult gyök; és TELEK.
TELEPÉDÉS, (tel-ep-éd-és) fn. tt. telepédés-P tb. —ék, harm. szr. —e. Bizonyos helynek, térnek elfoglalása nyugvás, pihenés, vagy ideiglenes szállás, vagy állandó lakás végett. Letelepedés, megtelepedés.
T E L E P E D I K , (tel-ep-éd-ik) k. m. teleped-tem,
— tél, —étt. Valamety helyen, téren megszáll, leül, lefekszik, leheveredik, vagy állandó lakást foglal.
Az utasok árnyékos fa alá, a vendégek egy asztal mellé telepedtek. „Es midőn letelepedtek és evének, monda Jézus" (Mark. 14. Tarkányi szerint). Az ellenhadak a városon kívül telepedtek le. Külföldről jött családok, földművesek telepedtek meg nálunk. A vándor czigányok
a falu, végén telepednek le. A mutatómód jelen idejé
ben máskép : telepszik. Telepszik a rötvad ha lefekszik.
(Bérczy K.). Elemzésére nézve 1. TELEP.
TELEPÉRCZ, (telep-érez) ősz. fn. Érez, mely az úgy .nevezett bányatelepekben találtatik. V. ö.
TELEP.
T E L E P E S , (tel-ep-és) mn. és fn.; mint mn.
tárgyesete : telepes-t v. —et, többese: —ek. Teleppel biró, teleppel ellátott. Telepes váltó. Mint fn. tárgy
esete, telepés-t, tb. —ék. Személy, ki a váltói telepen mint a fizetéssel megbízott fordul elé. (Domicilat).
TELEPÉZ, (tel-ep-éz) áth. m. tetepez-tém, — tél,
— étt. A váltót teleppel látja el, vagyis a váltóra kü
lön fizetési helyet ír. (Domiciliren). V. ö. TELEP.
T E L E P É Z É S , (tel-ep-éz-és) fn. tt. telepézés-t, tb. —ék. A váltónak teleppel ellátása.
.TELEPHEGY, (telep-hegy) ösz. fn. Hegy, mely telepekből, azaz, vízirányosan fekvő szélesen terjedő föld- és kőrétegekből áll.
TELEPHEGYSÉG, (telep-hegység) ösz. fn.
Több telephegy lánczolata; egymással öszvekölött telephegyek. V. ö. TELEPHEGY.
TELEPHELY, (telep-hely) ösz. fn. Hely, föld
terület, puszta telek, melyet megszállani lehet. Az érkezett gyarmatoknak kimutatni a telephelyet.
TELEPÍT, (tel-ep-ít) áth. m. telepit-ett, par.
— s, htn. •—ni v. —eni. Bizonyos földterületre ide
gen földről jött embereket, gyarmatokat szállít, hogy ott lakván földet miveljenek, vagy bizonyos iparágat űzzenek. Az érezhegyekbe bányászokat, az er
dőkbe szénégetőket, a pusztákra földmiveseket telepíteni.
Szélesb. ért. ideiglenes tartózkodás, táborozás, pihe
nés stb. végett bizonyos helyre, térségre rendel. Az ostromló sereget a vár környékére telepíteni.
TELEPÍTÉS, TELEPÍTÉS, (tel-ep-ít-és) fn. tt.
telepítés-t, tb. •—ék, harm. szr. •—e. Eendelkezés, mely
TELEPÍTŐ—TELESZT 192 ' által bizonyos földterületre idegen helyről érkezett
embereket szállítanak akár ideiglenes, akár állandó maradásra.
TELEPÍTŐ, TELEPÍTŐ, (tel-ep-ít-ö) fn. tt, telepítő-t. Személy, ki valamely puszta földterületre lakosokat, gyarmatokat szállít.
TELEPITVÉNY, (tel-ep-ít-vény) fn. tt. telepit-vény-t, tb. —ek, harm. szr. —e. Gyarmat által elfog
lalt s megnépesített földterület; így nevezik magát a gyarmatot is, mely inkább más telepítő eszközlésé- j vei, befolyásával mint saját erejéből telepedett meg. ; TELEPÓCZ, falu Zemplén m.; helyr. Telepócz-1 ra, —on, —ról.
TELEPSZIK, (tel-ep-ész-ik) k. Csak a mutató mód jelenidejében használtatik, különben 1. TELE- \ PÉDIK.
TELEPÜL , (tel-ep-ül) önh. m. telepúl-t. Bizo- j nyos telepen meghonosúl, vagy ideiglenes tartózko- j dás végett megszáll. Egy jelentésű vele : telepedik.
T E L E P Ü L É S , TELEPÜLÉS, (tel-ep-ü-lés) 1.
TELEPÉDÉS. f
TELEPVÉNY, (tel-ep-vény) fn. tt. telepvény-t, I tb. —ék. így hívják különösen a váltói telepet; 1.
TELEP alatt.
TELEPVÉNYÉS, (tel-ep-vény-és) mn. és fn.
L. TELEPES.
TELEPVÉNYÉZ , (tel-ep-vény-éz) áth. m. te-lepvényez-tem, —tél, —ett, par. —z. 1. TELEPEZ.
T E L E P Z E T , (tel-ep-éz-et) fn. tt. telepzet-ét, harm. szr. —e v. —je. 1) Telepek összesége 2). L.
TELEPVÉNY.
TELES, (tel-es). Nagyitó kifejezésül használják ,telestele' ikerített szóban; hasonló képeztetésüek:
legesleg, megesmeg.
T E L E S , (tel-és) fn. tt. telés-t, tb. — ék, harm. | szr. —e. Állapot, midőn valamely hézagot, ürt, bi
zonyos bőség foglal el. Ellentétei : fogyás, ürűlés. j Midőn időre vonatkozik, jelenti azon egymás után következő perczek, napok, évek sorát, melyek el- I multak, s mintegy végrehajtott egészet képeznek.
V. ö. TELIK.
TELESDED, (tel-es-ded). Nagyitó kifejezésül használtatik ,telesdedteli' ikerített szóban.
TELESDEDTELE v. — T E L I , (telesded-tele v. —teli) ösz. ikerített mn. Fölösen, csordultig, meg
telt. Alakra hasonló hozzá körösded körül.
TELESMAN , mn. tt. telesmán-t, tb. —ok. Szé
kely szójárás szerint am. szájtátó, ügyetlen, bámész
kodó, ángóbángó. Eredetére talán telesmám v. bám v.
bámé, azaz tele bámészkodással.
TELESTELE , (teles-tele) ösz. mn. Szabó Dá- j vidnál am. telesdedtele.
TELESZT, (tel-esz-t) áth. m. teleszt-étt, par.
teleszsz , htn. —ni v. —eni. Vegytani ért. bizonyos folyadékban annyi másnemű testet oldoz fel, meny
nyit az magába fogadni képes. A választóvizet ezüst
tel teleszteni. (Saturare). Máskép : telít; 1. ezt.
Í93 TELESZTÉS—TELHETETLEN TELESZTÉS, (tel-esz-t-és) fn. tt. telesztés-t, tb.
—át, harm. szr. —e. Vegytani működés, mely által bizonyos folyadékot telesztenek. V. ö. TELESZT.
TELETALPU v. — T A L P Ú , (tele-talpu) ösz.
mn. Mondják oly állatokról, melyeknek talpa, illető
leg körme hasítatlan, nem hézagos, milyen a lovak, szamarak körme.
TELETSZAKA, (telet-szaka) ösz. ih. Egész té
len által, mig a téli időszak tart. Hasonló alko-táauak : nyaratszaka, hetetszaka, éjtszdka. Elemzésére nézve 1. NYARATSZAKA.
TELEVÉNY, (tel-e-vény) mn. és fn. tt. tele-vény-t, tb. —ek v. —ék. Szabó D. szerént am. tölte-vény, öszvehordott, torlott sokféle gaz. Innen újabb használatban, elrobadt növényi testekből, árvíz hordta hasonló alkatrészeket tartalmazó iszapokból szárma
zott, zsiros, kövér, termelésre legalmasabb, buján sarjadzó föld, melynek tenyésztő erejét a hosszas mivelés még ki nem szivta. Némelyek szerént más
kép : korhany. Szigetek, lápok, vizmellékék televény földe.
„A legtökéletesebb mag, ha azt sziklára vagy sivár homokra vetjük, nem verhet gyökeret; mig ellenben a látszólag leghibásabb, mely gazdag televénybe esett, faóriássá nőhet fel. így az emberek kifejlődé
sénél nem határozhatjuk meg, mit köszön mindenik magának s mit helyzetének." B. Eötvös J. (Gondo
latok 279. 1.).
Nevét a telik, teli szóktól kapta, mennyiben az ily föld termelésre kellő részekkel, bőségesen meg van telve. Alakra nézve hasonló a kelevény, lialavány, merevény stb. igékből származott szókhoz.
TELEVÉNYDÚS, (televény-dús) ösz. mn. Te
levényben bővelkedő.
TELEVÉNYÉS, (tel-e-vény-és) mn, tt. televé-nyis-t v. —el, tb. —ek. Televénynyel vegyes.
TELEVÉNYGAZDAG , (televény-gazdag) 1.
TELEVÉNYDÚS.
TELEVÉNYTUftBOLYA, (televény-turbolya) ösz. fn. Növényfaj a turbolyák neméből; szára hen
geres, bötykös; levelei háromszor szárnyaltak, le-veikéi tojásdadok ; ernyői mintegy ötágúk ; gyümöl
cse orra rövid, sima. (Scandix Anthriscus). V. ö.
TURBOLYA.
TELEVÉR, 1. TELIVÉR.
TÉLFORDULAT, (tél-fordulat) ösz. fn. A téli időszak változata, midőn a hideg tetőpontját érvén, ismét engedni kezd. Határozatlan időpont, mely ná
lunk mintegy január vége vagy február eleje táján szokott beköszönteni.
TELGÁRT, falu Gömör m.; helyr. Telgárt-ra,
—on, —ról. (Thiergarten). A Garam folyó itt veszi eredetét.
TELHETETLEN, TELHETLEN, (tel-het-[et]-len) mn. tt. telhetetlen-t, tb. —ék. Széles ért. kinek Vágyait kielégíteni nem lehet, ki mindig többet ki
van. Telhetetlen nagyravágyásu ember. Telhetetlen zsu-gori, pénztőzsér. Telhetetlen, mint a pap v. barát zsákja.
(Km.). Telítetlen mint a pokol. (Km.). Különösen am.
AKAD. NAOY SZÓTÁR VI. B.ÖT,
TELHETETLENKÉDÉS—TELI 194 sokat evő, torkos, szüntelen éhező, zabáló. Telhetet
len hasú éhenkórász. Határozóként am. telhetetlenül.
T E L H E T E T L E N K É D É S , TELHETLENKÉ-D É S , (tel-het-[et]len kéd-és) fn. tt. telhetetlenkédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Vágyakodási állapot, mi
dőn valaki folytonosan telhetetlen, soha ki nem elé
gíthető. V. ö. T E L H E T E T L E N .
T E L H E T E T L E N K É D I K , TELHETLENKÉ-D I K , (tel-het-[et]len-kéd-ik) k. m. telhetetlenkéd-tem,
— tél, —étt. Ujabb és ujabb vágyai támadnak, min
dig többet és többet kivan; különösen hasát soha ki nem elégítve egyremásra eszik, zabál, torkoskodik, vagy ennivalót keres.
T E L H E T E T L E N S É G , T E L H E T L E N S É G , (tel-het-[et]len-ség) fn. tt. telhetetlenség-ét, harm. szr.
— e. Telhetetlen állapot, vagy tulajdonság; szünte
len éhezés, étvágy. V. ö. TELHETETLEN.
TELHETETLENÜL, TELHETLENÜL, (tel-het-[et]len-ül) ih. Telhetetlenek módjára, szüntelen többre vágyva, többre éhezve.