Szokásaiban
E. P. Thompson: Customs in Common London: Merlin Press, 1991. 547.
E d w a r d Palmer T h o m p s o n a n g o l marxista beállítottságú történész, a nagy- h a t á s ú The Making of the English
Work mg Class (1963) című könyv szer- zője. A mű sikere abban keresendő, hogy jó alternatíváját adja annak az egyszerű módszernek, amely a társadalom szeg- mentumainak szellemi jelenségeit a gaz- dasági alapokra való szimpla redukcióval próbálja magyarázni. Thompson a könyv megjelenése után is sokat publikált. A The Making of the English Working Class u t á n m e g j e l e n t l e g f o n t o s a b b művei:
Whigs and Hunters ( 1 9 7 5 ) , Albion's Fatal Tree (1975) és az Althusserrel pole- mizáló Poverty of Theory (1978). A Past and Present folyóirat egyik szerkesztője.
Az 1991-ben megjelent Customs in Common-nal Thompson visszatért a het- venes években megkezdett munkájához:
ez a könyv tulajdonképpen egy némileg kiegészített és átdolgozott gyűjteménye korábban már megjelent esszéinek. Külö- nösen fontos a 18. századi tömegmoz- galmakkal foglalkozó negyedik fejezet, s kulcsfogalma - a tömegek morális öko- nómiája - , mely élénk visszhangot váltott ki - m i n d pozitív, mind negatív érte- lemben. Egyrészt a legkülönfélébb té- mákkal foglalkozó történészek használták fel elemzéseikben a koncepciót (s ezzel m a j d h o g y n e m a felismerhetetlenségig tágították-torzították jelentését), más- részről pedig - Thompson konkrét elem- zésének kapcsán - sokan kétségbe vonták e fogalom használatának a létjogosult- ságát. Ezért csatolta a könyvhöz Thomp- son az ötödik fejezetet, ami a kritikákra adott válaszait tartalmazza.
A kötet a 18. századi Anglia dolgozó rétegeiről szól. Azt igyekszik felderíteni, hogy e társadalmi rétegek miként élték meg a körülöttük végbemenő történelmi folyamatokat, hogyan válaszoltak a kapi- talizálódás által kialakított szituációkra.
T h o m p s o n végig arra törekszik, hogy
lázad az angol?
magatartásukat gazdasági helyzetük és kultúrájuk kettő s koordináta-rendsze- r é b e n h e l y e z z e el. A k u l t ú r á t t a r t j a ugyanis azon tényezőnek, amely, ha nem is mindig képes a gazdasági kontextus hatását teljesen ellensúlyozni, de minden- képpen képes az előbbi által behatárolt térben operálni, a társadalmi cselekvés végső formáját kialakítani.
A könyv Thompsonnak a 18. századi Anglia osztályviszonyairól alkotott dua- lisztikus elképzelésére épül. Ez a felfogása azon a meggyőződésen alapul, hogy a professzionális középosztály - egészen az 1760-as évekig - nem tekinthető döntő politikai vagy gazdasági erőnek. Korláto- zott számú csoportjainak helyzete a ne- mességhez f ű z ő d ő kliensi kapcsolatuk miatt a dolgozó rétegekéhez volt hason- ló. A társadalmi folyamatokat a földbir- tokos nemesség és a földtulajdonnal nem rendelkező d o l g o z ó osztály dinamikus viszonya határozta meg. Ezen társada- lomkép egy mágnesrúd erőterében elren- deződő vasreszelék által kirajzolt formá- hoz hasonlítható: a két pólus körül kon- centrikusan elrendeződő részecskék a két alapvető, míg a mágnes közepe tájékán imbolygó-rezgő részecskék a középső osztály tagjai. Ez a dichotómia látszólag könnyebbé teszi az eligazodást a feuda- lizmusból a kapitalizmus felé haladó Anglia kusza viszonyaiban, de érvényes- sége - sematikussága miatt - igen kétsé- ges.
A 18. s z á z a d A n g l i á j á t t á r g y a l ó , eddig m e g j e l e n t könyvekhez képest a Customs in Common szemléletmódjának újdonságát az adja, hogy a szegények szempontjából értékeli a történelmi vál- tozásokat. T h o m p s o n aprólékosan és h e l y e n k é n t nagy beleéléssel p r ó b á l j a rekonstruálni és elemezni a szegények tapasztalati mezejét. (Ezen igyekezete közben a z o n b a n időnként túlzásokba esik; beleélése helyenként, sajnos, kelle- metlen szentimentalizmussá, szociális érzékenysége pedig a kizsákmányoltakat túlzottan felmagasztaló naiv moralizálás- sá fajul.) Mivel tudatosan szakít azzal a
megközelítéssel, amely a korabeli Anglia társadalmi folyamatait a felsőbb osztályok s z e m s z ö g é b ő l írja le, e l u t a s í t j a a z o n széles körben elfogadott nézetet is, amely a Whig n e m e s s é g idealizálása r é v é n a társadalom bensőséges paternalista, s így kvázi-paradicsomi jellegét hangsúlyozza.1
Ezzel szemben éppen azt tartja d ö n t ő - nek, hogy mennyire kevés, valóban pater- nalista vonás jellemezte ezt a társadalmat, s h o g y az m e n n y i r e telítve v o l t o s z - tályfeszültséggel. Szerinte tehát inkább a kiépülő mezőgazdasági és kereskedelmi kapitalizmus „ragadozó korszakáról" kel- lene beszélnünk. Ezen állításának bizo- nyítására szemügyre veszi az u r a l k o d ó osztály f o n t o s a b b képviselőit. R á m u t a t arra, hogy a külügyekben oly e r ő s n e k mutatkozó állam belső ügyei intézésének legfőbb s z e m p o n t j a a W e s t m i n s t e r b e n csatározó önző whig nemesség érdekei- n e k m a r a d é k t a l a n k i e l é g í t é s e v o l t . Ugyanakkor az országos politikában köz- vetlenül részt nem vevő nemesek figyel- mét sem közvetlen környezetük, hanem a hatalomért folyó marakodás szemlélése kötötte le. Mivel pedig a felsőbb papsá- got - politikai szempontok alapján - a király nevezte ki, az alsóbb klérus tagjai pedig a nemesség nem elsőszülött tagjai közül kerültek ki, az Anglikán E g y h á z szorosan összefonódott az állammal és a nemességgel, s így legfőbb célja szintén nem az alsóbb rétegek életébe való haté- kony és segítő beavatkozás volt.
Adott tehát a hatalmi elit és a tőle el- k ü l ö n ü l t d o l g o z ó osztály. T h o m p s o n problémája a következő: hogyan t u d j a leírni ez utóbbi réteget úgy, hogy kate- góriáival (a 20. századi marxista t ö r t é - nész kategóriáival) ne tegyen erőszakot rajta. Hogyan adhat számot arról a tuda- tosságról, amely m é g nem rendelkezik letisztult reflexivitással önnön helyzetét, céljait és feladatait illetően? Milyen való-
jában a dolgozó szegények kultúrája?
( T h o m p s o n a kultúra terminussal egy társadalmi réteg szellemi megnyilvánulá- sainak összességét jelöli.)
A korabeli Anglia társadalmi viszony- rendszerének alapvető oppozícióját Thomp- son a kultúra szférájára is kiterjeszti. Sze- rinte a 18. század az az időszak, amikor a
„populáris" és a „magas" kultúra közti különbség létrejön; ekkor támad az a ha- sadék, ami tulajdonképpen napjainkig jel- lemzi Angliát. A szétválás elindítója a ka- pitalizálódás, mely mind a korábbi társa- dalmi egyensúlyt, mind pedig a viszony- lagos kulturális egységet m e g b o n t o t t a .
„Felülről" tekintve a folyamatot a követ- kezőképpen vázolhatjuk fel: A földbirto- kosok, figyelmen kívül hagyva korábbi bérlőik érdekeit, eladásra kezdtek termel- ni, mivel felismerték a városiasodás által kínált megnövekedett piacok adta lehető- ségeket. Másrészről pedig igaz ugyan, hogy az új kereskedelmi vagy ipari tőke egy része rögtön földtulajdonná alakult át, s így a tőkések t ú l n y o m ó hányada földbirtokossá is vált, ez azonban a ko- rábbi társadalmi struktúrák csupán látszó- lagos továbbélését jelentette. Ezek az új földbirtokosok ugyanis már bérmunká- sokat alkalmaztak, és nem tértek vissza a régi termelési formákhoz. (Ez a befekte- tési kedv egyébként is pusztán abból a kényszerűségből fakadt, hogy - mivel a parlamenti tagság feltétele a meghatáro- z o t t nagyságú f ö l d t u l a j d o n birtoklása volt - csak így nyílhatott meg az út az új gazdasági elit politikai érdekérvényesítése előtt.) „Alulról" tekintve ugyanezt a fej- lődést: a parasztok bérlőből mezőgazda- sági bérmunkássá vagy az ú j termelési formák valamelyikében d o l g o z ó munká- sokká váltak.
A munkásság számára az új rend a pa- ternalisztikus rituálék által csupán félig- m e d d i g elpalástolt kizsákmányolásként jelentkezik, ezért k u l t ú r á j a az uralom kontrolljával szemben határozódik meg.
Thompson szerint e kultúra nem illeszt- hető be egy paternalista modell keretei- be: egyáltalán nem mutatta azon tisztelet dominanciáját, amit az effajta séma szük- ségessé tenne a társadalomban lévő, alul- ról felfelé irányuló viszonyulás leírásához.
Sokkal inkább a szembenállás eleme do- minált, mely lázongással párosult, s az elegy - véli Thompson - különösen ro- bosztus lett, s a s z o k á s o k o n keresztül igen gyakran megmutatta magát.
A szokás (custom) fogalmának megha- tározásakor Thompson figyelmeztet arra, hogy nem a folklór egy, pusztán antikvá-
rius érdekességgel bíró kollekcióját kí- vánja adni. A szokás kategóriáját sokkal i n k á b b az „ a t m o s z f é r a " , „ m e n t a l i t á s "
vagy mint „a társadalmi diskurzus mód- jainak g y ű j t e m é n y e " értelemben hasz- nálja. A világnézet értelemben felfogott szokás „objektíve" tekintett ellentmon- dásosságával is számol: olyan halmaznak tekinti azt, mely gyakran egymást kizáró érdekek érvényesülésre törekvését is ma- gában foglalja. A terminus csak egy társa- dalmi v a l ó s á g m e z ő egészébe illesztve nyeri el végső jelentését, s később látni fogjuk, hogy a kitalált szokás (invented tradition) fogalma épp ezt a történelmi specificitást igyekszik tükrözni.
A 18. századi angol munkások szo- kásként megjelenő kultúrája egyaránt fel- mutatja a status quo által kiváltott szük- ségszerű igazodást és az attól való ironi- kus távolságtartást. Tradicionális eleme- ket foglal magában (pl. a családi, szakmai és társadalmi érettség fokozatos elérése a segédkezés révén), részben irracionális, továbbá az orális és a rituális elemek túl- súlya jellemzi. Thompson központi tézise a szokások azon tulajdonságához kapcso- lódik, mely a nem-gazdasági motívumo- kat gyakran előnyben részesíti a gazdasá- giakkal szemben. Szerinte a 18. századi Anglia társadalmi jelenségeinek egy része az innovatív kapitalista p i a c g a z d a s á g
(markét economy) és a dolgozó rétegek szokásokban megnyilvánuló morális öko- nómiája (morál economy) közti konfron- tációk sorozataként magyarázható. Ezen állítás alátámasztására az immáron klasz- szikus esszének számító negyedik fejezet2
hozza a legfrappánsabb konkrét példát:
Thompson itt elemzi az élelmiszer-láza- dásokat (food riots).
Az élelmiszerlázadás új jelenségnek számít a 18. században. Mind ez idáig ugyanis az angol mezőgazdaság alapegy- sége, a faluközösség, önellátásra rendez- kedett be, s csak a népesség nagyarányú növekedésével és a városiasodás megin- dulásával merült fel a piacra termelő me- z ő g a z d a s á g l e h e t ő s é g é n e k a képe. A bekerítés, valamint a megművelés m ó d - szereinek és a technikának a fejlődése (új rotációs rendszerek, a föld minőségének javítása, új földek termesztésre alkalmassá
tétele) a termelés növekedéséhez veze- tett. Mivel azonban a gabonapiac teljes mértékben felszabadult m i n d e n állami beavatkozás alól, az árak vidékenként vál- toztak. így fordulhatott elő, hogy a ga- bona sokszor még akkor sem a termelés helyén került értékesítésre, ha az adott helyen éhínség fenyegette a szegényeket.
Az élelmiszerlázadás ezt igyekezett meg- akadályozni úgy, hogy a szegényekből álló lázadó t ö m e g a t e r m e l ő k e t a szá- mukra m e g f i z e t h e t ő l e g m a g a s a b b ár megszabásával helyi értékesítésre kény- szerítette. Amennyiben a termelők nem álltak kötélnek, úgy erőszakkal és fizetség nélkül vették el a terményt.
E jelenség nyújtja T h o m p s o n brilli- áns, a könyv egésze szempontjából köz- ponti jelentőségű elemzésének az anya- gát. Az általa hangsúlyozott legfontosabb elem az, hogy a tömeg reakciója a körül- ményekre nem „görcsös", vagyis a láza- dás nem tekinthető egy tisztán gazdasági jellegű b e m e n ő jelre adott, automatikus összerándulással produkált, kimenő jel- nek. A 18. századi angol tömegjelensé- gek megértéséhez nem elégséges a me- chanisztikus magyarázat. Ezen tömeg- mozgalmak fegyelmezettek voltak, pon- tosan körülhatárolt céllal és sajátos meg- győződésbeli alappal (morál economy) rendelkeztek. A fegyelmezettségre szám- talan példát hoz a szerző: mindig csak a gabona mint alapvető élelmiszer árának megszabása volt a felkelés célja; a terme- lőknek sok esetben gondosan visszajut- tatták a pontos vételárat és az üres zsáko- kat; vezetőnek gyakran a helyi plébánost vagy seriffet kérték fel; erőszak esetén pontosan meghatározták, hogy ki érde- mel és ki n e m érdemel b ü n t e t é s t , mit szabad és mit nem szabad lerombolni; a lázadást csak nagyritkán kísérte az anyagi javak öncélú pusztítása. (A fegyelmezett- séget mint alapmozzanatot T h o m p s o n olyan érzékletesen hangsúlyozza, hogy a jóval véresebb történelmi eseményekhez szokott magyar olvasó már azon is eltű- nődik, hogy vajon lázadásnak nevezne-e egy ilyen jelenséget.) A cél is körülha- tárolt volt: a lázadók tisztában voltak vele, hogy van mit elosztani, csak éppen az elosztás módjával vannak bajok. Ezzel
ö s s z h a n g b a n az é h e z ő k p a s s z í v a k maradtak Észak-Angliában az 1590-es és 1620-as évek s o r á n , vagy Í r o r s z á g b a n 1845-47-ben, mivel tudták, hogy a láza- dás é r t e l m e t l e n l e t t volna. ( 2 6 4 . o . ) Mind a fegyelmezettséget, mind pedig a p o n t o s a n m e g h a t á r o z o t t célt a sajátos meggyőződésbeli alap, a morális ökonó- mia határozta meg.
A morális ökonómia megértéséhez a lázadás formájának elemzésén keresztül jutunk el. Ez ugyanis tökéletesen meg- egyezik azzal a móddal, ahogyan a béke- b í r ó k n a k kellett cselekedniük h a s o n l ó esetekben a Book of Orders rendelkezései alapján. Az 1630-ban hatályba lépő Book of Orders a már Erzsébet korában meglé- vő gyakorlatot kodifikálta, miszerint a békebíró feladata volt figyelemmel kísérni a piacra kerülő gabona árát és mennyisé- gét az éhínséggel fenyegető időkben. H a úgy látta, hogy nem megfelelő a helyzet, akkor szintén az ő feladata volt felkeresni a farmereket, és eladásra kényszeríteni őket. Az árakat a szegények („the poorer sorté") lehetőségeihez kellett igazítani.
( E z a m a g y a r á z a t a a n n a k a l á t s z ó l a g enigmatikus jelenségnek, hogy a lázadás
„vezetésére" felkért egyházi vagy civil hatósági személy gyakran elvállalta a fel- a d a t o t , máskor pedig nem sietett érte- síteni a központi hatóságokat vagy ki- hívni a katonaságot. Tette mindezt annak ellenére, hogy a felsőbb hatóságok emiatt egyre inkább nehezteltek rá.)
Ö n m a g á b a n s e m m i t m o n d ó az az állítás, amely csupán azt mondja ki, hogy a lázadókat valamiféle meggyőződés haj- totta; a tömegmozgalmak „görcsös" vol- tát ugyanis ez még nem cáfolja. Az vi- szont már igen, ha látjuk, hogy hogyan nézett ki ez a sajátos meggyőződés, me- lyek voltak ezen tömegmozgalmak morá- lis gazdaságosságának konkrét összetevői.
„A t ö m e g tagjait a z o n hit h a t o t t a át, hogy tradicionális jogokat, vagy szokáso- kat védenek (...), és hogy a közösség szé- lesebb egyetértését b í r j á k . " ( 1 8 8 . o . ) Szerintük tehát nem a piac laissez-faire elv alapján működő rendszerének egésze, hanem az emberek közt közvetlenül léte- ző és az anyagi érdekeket néha figyelmen kívül hagyó szolidaritás a lényeg. A ter-
melés központi eleme mindenki alapvető igényeinek a kielégítése kell hogy legyen, nem pedig a gazdasági helyzetből a másik ember rovására bármi áron nyerhető pro- lit. A társadalmi igazságosság e felfogása pedig a Tudor-ház idején eífektíve meg- lévő, az elosztásba aktívan beavatkozó állami politika szerves továbbélése a köz- tudat emlékezetében. Ez a hit legitimálja a lázadást, ez adja a célját, a formáját és egyben a fegyelmezettségét is.
Láthatjuk tehát: a tömeg magatartá- sának csupán szükséges, de n e m elégsé- ges feltétele a gazdasági érdek megléte. A cselekvés pontos mintájának dekódolásá- hoz szükség van a tömeg kultúrájának az ismeretére, ugyanis az utóbbi adja meg az előbbi végső formáját. Persze a társa- dalom „másik oldalának" magatartása is csak e két tényező együttes hatásával ma- gyarázható. Az országos vezetésben a po- litikai g a z d a s á g t a n l e g i n k á b b A d a m Smith nevével fémjelzett irányzatának szellemi hatása érvényesült. Ez a szellemi hatás pedig csak a politikai elit már meg- lévő gazdasági érdekeinek e r ő t e r é b e n fejthette ki hatását. (Ez annál is inkább így volt, mivel a korabeli európai álla- mokhoz képest Angliában példátlan mó- don tökéletes volt a különböző - mező- gazdasági, kereskedelmi - gazdasági ér- dekek politikai képviselete.)
Az élelmiszerlázadások t e h á t jól il- lusztrálják Thompson alaptételét, misze- rint a 18. századi angol társadalom jelen- ségeinek egy része az egyre inkább tért nyerő kapitalista piacgazdaság és a dolgo- zó rétegek szokásokban megnyilvánuló morális ökonómiája közti konfrontációk sorozataként magyarázható. A Customs in Common legsebezhetőbb p o n t j a vi- szont az, hogy ezt a tételt a bekerítések jelensége egyáltalán nem támasztja alá: a
bekerítés kapcsán ugyanis, amint az azon- nal kiderül, egészen egyszerűen nem be- zélhetünk számottevő konfrontációról.
A könyv harmadik, a bekerítés előtti állapotokat kissé szentimentálisan ideá- lisnak leíró fejezete azt a küzdelmet vizs- gálja, amely az új törvények és az uralko- dó ideológiák, valamint a közjogi haszná- lat és a hozzá kapcsolódó szokások kö- z ö t t a b e k e r í t é s e k kapcsán z a j l o t t . A
parlamenti bekerítés-akták az 1 8 2 0 - a s éveket lezárva tettek pontot a folyamat végére. Erre az időszakra vált nyilvánva- lóvá a társadalom új struktúrája: a közös- ségi tulajdonformákat teljesen felváltotta a magántulajdon. Ez - állítja Thompson - a hagyományos életformára nézve ka- tasztrofális következményekkel járt. Az általa felsorakoztatott példák, melyek a bekerítések elleni tiltakozásokat írják le (kerítések visszatérő lerombolása, állandó petíciózás), mégsem eléggé meggyőzőek.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy elenyésző- en kis mértékű volt a társadalmi cselek- vésben megnyilvánuló ellenállás. Ez alap- ján a plebejus kultúra aligha nevezhető lázadónak. Ezzel pedig Thompson alap- koncepciója kérdőjeleződik meg.
De hogyan lehetséges, hogy egy ilyen
„szörnyű" következményekkel járó folya- mat - emlékezzünk csak a drámai hangú marxi leírásokra - ennyire békésen zajlott le? Thompson egy elejtett megjegyzése válasz lehet erre a kérdésre (178-9. o.): a hagyományos közösségi tulajdoni formák a 18. század harmadik harmadára már néhol teljesen kiüresedtek és elmonetari- zálódtak. Azon alapok relativizálódásával pedig, amelyek legitimitást adtak a szo- kásoknak, és - ezzel - identitást a közös- ségnek, maguk a szellemi jelenségek is szükségszerűen ellehetetlenültek. Követ- kezésképpen nemigen bontakozhattak ki a közösségi ellenállás radikális formái.
A könyv két utolsó fejezete a dolgo- zók kultúrájának önmagába forduló, füg- getlen természetét illusztrálja. A függet- lenség önszabályozást szül - ennek két példája: a feleségek eladása, amely a hiva- talos válás lehetőségének hiánya által ke- letkező űrt töltötte ki, és a macskazene, amely a mindennapi élet morális problé- mákat felvető területeinek regulációja- ként fogható fel.
A hetedik fejezet, melyben T h o m p - son a feleségek eladását elemzi, a könyv egyik legjobb része a tényanyag leírása, valamint a belőle levont következtetések t e k i n t e t é b e n . A feleségek elárverezése klasszikus f o r m á j á b a n egy aprólékosan kidolgozott szertartás volt. A következő lényeges mozzanatokat tartalmazta: Az árverésnek nyilvános helyen (legtöbbször
a piactéren) kellett végbemennie. A köze- ledő vásár előtt a férjnek - szintén nyilvá- nosan - ki kellett h i r d e t n i e az eladás szándékát. A vásárra a férjnek már pórá- zon kellett vezetnie a feleségét, és az auk- ció elkezdése előtt háromszor körbejárni vele a piacteret. Ezután egy kikiáltó árve- rezte el a feleséget. Szerves része volt az eseménynek az is, hogy az „üzleti part- nerek" a legközelebbi kocsmában aláírták a saját maguk által összeeszkábált papí- rokat. T h o m p s o n elismeri, hogy e szokás a nők számára megalázó volt, de egyben hangsúlyozza: a legtöbb esetben valódi licitre nem került sor, mivel a feleség sze- retője volt a vevő, s így szinte bizonyos, hogy az eladások túlnyomó többsége épp a feleség kezdeményezésére és megelége- désére történt.
Thompson az angol történészek által eddig kevéssé vizsgált területen úttörő- nek számít. Analízisét saját adatgyűjtésére alapozza: 218, az 1660 és 1880 közötti időszakból származó, hitelesnek mond- ható esetleírást talált. (E perióduson kívül nincs tudomása ilyen formájú rituáléról.) Ebből az adatból t ö b b következtetést vont le. A gyűjtés körülményeiből (a tel- jesség igénye nélkül átnézett, az árverése- ket kommentáló helyi lapok) arra követ- keztet, hogy bizonyára még t ö b b ilyen eset fordult elő. Két további tényező is ebbe az irányba mutat: míg ugyanis a legtöbb felháborodott hangú cikket az
„erkölcsös" 19. század elejéről származó ú j s á g o k b a n találta, a d d i g az e b b ő l a s z e m p o n t b ó l jóval k ö z ö n y ö s e b b 18.
század sajtója - várhatóan - n e m sok figyelmet szentelt a jelenségnek. Abból a tényből viszont, hogy 1660 előttről nem talált leírást erről a rituáléról, azt a követ- keztetést vonja le, hogy egy kitalált szo-
kásról (invented tradition) van szó, ami
csak a 18. századra terjedt el. Ezt az állí- tást az támasztja alá, hogy egy 1696-ból származó esetleírás szerint súlyra adták el a feleséget, holott később kivétel nélkül ló vagy marha eladását imitálta a rituálé.Thompson ezt az esetet interpretálja úgy, mint egy épp születőben lévő szokás for- makeresését. A szokás kialakulásának hi- potézise mellett szól a résztvevők foglal- kozás szerinti megoszlása is; leginkább
ugyanis a kezdődő kapitalizmusra jellem- ző, m o b i l foglalkozású dolgozók ( ú t - vagy csatornaépítésen, uszályokon, tá- volsági áruszállításban dolgozók), s nem a parasztok folyamodtak e módszerhez.
Mivel a feleségeket szinte kizárólag az alsóbb d o l g o z ó rétegek tagjai adták el, ezt a szokást a p l e b e j u s kultúra egyik markáns megnyilvánulásának lehet tekin- teni. Ezek a rétegek törvényesen n e m válhattak el, s ezzel a szokással lehetővé tették a válást önmaguk számára - fittyet hányva a hivatalos Angliára. Ugyanakkor, mutat rá Thompson, még ennél is t ö b b kiolvasható ebből a szokásból. Első pilla- natra m e g h ö k k e n t ő a kérdés: ha úgyis közös megegyezés alapján történt a válás, akkor miért nem költöztek szét csak úgy egyszerűen? Vagy miért nem szökéssel oldották meg a p r o b l é m á t ; ha úgysem vették figyelembe a hivatalok véleményét, akkor miért kellett ilyen bonyolult rituá- lét kidolgozniuk? T h o m p s o n két olyan tényezőt említ, amelyek kizárták az ilyes- fajta megoldásokat és elősegítették a ritu- álé kialakulását. Egyrészt a közösség kö- telékei még meglehetősen szorosak vol- tak, s így a házasság - és ennek következ- tében a válás is - tulajdonképpen a kö- zösségnek szólt. Másrészt pedig a házas- sági fogadalom még szentebb volt annál, hogy azt csak úgy, bármilyen rituálé nél- kül fel lehessen bontani.
T h o m p s o n b e m u t a t j a , hogy e réteg kultúrája miképpen határozza meg a tár- sadalmi cselekvés formáját. Ugyanakkor a másik oldalt, a kontextust is hangsúlyoz- za. Mivel egyetlen történelmi szituáció sem enged meg teljesen önkényes maga- tartási mintákat, ezért itt is lennie kellett egy „előre adott" erőtérnek, amiben a fe- leségek eladásának e szokását ki lehetett alakítani. Ezt az erőteret jelen esetben az egyház befolyásának csökkenése, a polgá- ri hatóságok toleranciájának magas foka, a társadalom kulturális értelemben vett m e g k e t t ő z ő d é s e , és az ezen szakadás közötti közvetítési formák kialakulásának a hiánya együttesen szolgáltatta. Csak egy ilyen k ö r n y e z e t b e n alakulhatott ki egy magába záruló, proto-indusztriális plebejus kultúra.
A nyolcadik fejezetben egy másik ön-
szabályozó szokást elemez Thompson. A macskazene (rough music, német megfe- lelője Katzenmusik) a közösség tagjainak erőszakosságát vagy elfogadhatatlan sze- xuális magatartását büntette. így bünte- tés járt a nők bántalmazásáért, gyerekek veréséért, a házastársi hűtlenség pimaszul nyilvános formáiért, de esetleg egy rossz- nak tartott bírói ítéletért vagy egy hiva- talnoki túlkapásért is. Az egyöntetű köz- véleményt kifejező macskazene a megbé- lyegzett egyén teljes kiközösítését is je- lenthette. Thompson az előző fejezet ala- posságával írja le a szokás k ü l ö n b ö z ő fajtáit. Ami fájóan hiányzik innen, az a feleségek eladásából levont következteté- sek mélysége. A rész legfőbb érdeme az, hogy jól példázza e közösségek zártságát, függetlenségét és a tagok magatartására gyakorolt befolyását.
T h o m p s o n munkájának hibájaként - összegzésképpen - az róható fel, hogy a társadalomkép kétszeres sematizálása - véleményem szerint - túlzottan szétron- csolja az anyagot. Mit is jelent a „kétsze- res sematizálás"? Egyrészt a középosz- tályok szerepének eliminálását, másrészt pedig - és ez az igazán hangsúlyos része a kritikámnak - a dolgozó rétegek egyér- telműen lázongóként való ábrázolását.
Ez utóbbi aspektus ugyanis a „békésebb"
csoportok (az apolitikusok, a hatalomhoz dörgölődzőek, a végletekig istenesek, a nacionalisták) figyelmen kívül hagyását jelenti. Márpedig - s a bekerítéssel foglal- kozó harmadik fejezet is ezt támasztja alá - a dolgozó osztályoknak e szegmentu- ma sokkal jelentősebb lehetett, mint azt Thompson feltételezi.
Mivel a nyolc esszé színvonala kissé ingadozik, a könyv minősége egyenet- lennek tűnik. A két leggyengébb esszé- nek talán a bekerítéssel foglalkozó har- madik, valamint a munkások munkafe- gyelmét tárgyaló hatodik fejezet mond- ható. G o n d o l a t i l a g viszont egységes a kötet, az egész mögött ugyanaz az intel- lektuális álláspont h ú z ó d i k . E z t azért fontos kiemelni, mivel a Customs in Com- mon t ö b b mint harminc év szellemi mun- kásságát foglalja magában. Ezért E. P.
Thompson műve számomra mindenkép- pen n e m e s anyagokból készült „ötvö-
zetnek", egy elméletileg markáns és kiér- lelt állásponttal rendelkező alapos szak- történeti munkának tűnik. így a két sík, a társadalmiság törvényszerűségeinek elvi magyarázata egy nem-dogmatikus mar- xista megközelítés alapján, illetve az em- pirikus anyag harmonikusan simul össze.
Ez nyújtja azon remek oszcillálás alapját, amely a 18. század A n g l i á j á n a k n a g y folyamatai és a korban élő egyéni életutak bemutatása között zajlik, és ami - végső soron - mindkét oldalt jobban megvilá- gítja. A könyv igazi korláta a m ö g ö t t e h ú z ó d ó elmélet e g y o l d a l ú s á g a ; ez az anyag, ha ebből az elvi perspektívából kutatják, ezt (mindezt? csupán csak ezt?) engedi megmutatni.
A stílus r e m e k , h a b á r a személyes megjegyzések e l l e n t m o n d ó benyomást keltenek. Néhol lazítják a szöveget anél- kül, hogy a minőséget rontanák, máshol p e d i g egy kissé b á n t ó a n l e k e z e l ő e k Thompson ifjabb kollégáival, a „történe- lemtudományok novíciusaival" szemben.
Az ötödik fejezet - amely számba veszi és megválaszolja a morális ökonómia felfo-
gást illető kritikákat - sok személyeske- dést és viszonylag kemény jelzőket is tar- talmaz. Ugyancsak ebben a f e j e z e t b e n jelenik meg az angol szellemi élet egyik állandó kísérőjelensége, az O x b r i d g e - n e m - O x b r i d g e f u t b a l l m é r k ő z é s n e k az egyik epizódja: Thompson szerint ugyan- is H o n t és Ignatieff azért utasítja el az ő hipotézisét, m e r t „az nem felel m e g a c a m b r i d g e - i p o l i t i k a i g o n d o l k o d á s paramétereinek". 3
Csontos Szabolcs Jegyzetek
1. Lásd például Peter Laslett: The World We Have Lost. LondoiI, 1971. 2. kiad.
2. Lásd J o h n Stevenson Customs in C o m m o n - r ó l írott recenzióját a The English Historical Review- ban {Vol. 108., no. 427., 1993. 407-410.), 408.
o.
3. 274. o. A megjegyzés István H o n t és Michael Ignatieff kritikájára utal, ami a Needs and Justice in The Wealth of Nations című esszében található, az általuk szerkesztett Wealth and Virtue (Camb- ridge, 1983.) című kötetben.
Kötetünk szerzői
A y t o n , A n d r e w történész
Bárány Attila történész
Bérenger, Jean történész Borús György történész
Csontos Szabolcs filozófus
Kövér Lajos történész Szász Géza történész T a n d o r i Mária könyvtáros T ó t h Ferenc tanár
Velich Andrea történész
University of Hull, Hull
KLTE, Debrecen Közép-Európa Egyetem, Budapest
l'Université de Paris - Sorbonne, Párizs
KLTE, Debrecen
JATE, Szeged
JATE, Szeged
JATE, Szeged
JATE, Szeged
Békéscsaba
ELTE TFK, Budapest
A fordításokat Cs. T ó t h Annamária, Szász Géza és Vajda Z o l t á n
készítették.
INHALT
Studien
A n d r e w A y t o n
Militärische Revolution im England des 14. lahrhunderts 5 Andrea Velich
Henry VII. u n d die Londoner Lobbys 27 György B o r u s
Politische Spielregeln in England
Ende des 18. lahrhunderts 53 Mária T a n d o r i
Die Richtlinien der Reformbewegung im britischen
Parlament Anfang der 1780-er lahre 72 Lajos Kövér
Die politische Laufbahn von Turgot 107
Quellen
Géza Szász
Ein Reformer im Frankreich des 18. lahrhundrets Auszüge aus der Korrespondenz zwischen Turgot
dem Intendanten von Champagne 133
Jenseits unserer Grenzen
Gespräch mit Jean Bérenger, Geschichtsprofessor,
über das 18. Jahrhundert 160 Bibliographie der Werke von Jean Bérenger 165
Jean Bérenger
Die wichtigsten Tendenzen
der französischen außenpolitik im 18. Jahrhundert 166
Revue
Britische Nation im 18. Jahrhundert?
(Linda Colley: Britons. Forging the Nation 1707-1837. New Haven and London: Tale Universitz Press, 1992)
Attila Bárány 179 Die Husaren und Frankreich
(Andre Corvisier [dir.]: Les Hussards et la France. Bruxelles: Musée de iArmée-Editions Complexe, 1993)
Ferenc T ó t h 186 Der Engländer lehnt sich in seinen Bräuchen auf
(E. P. Thompson: Customs in Common. London: Merlin Press, 1991)
Szabolcs C s o n t o s 189
A u t o r e n 196
CONTENTS
Studies
A n d r e w A y t o n
The military revolution in fourteenth-century England 5 Andrea Velich
London lobbies and Henry VII 27 György B o r u s
The pattern of politics in England in the middle
of the eighteenth century 53 Mária T a n d o r i
Trends of the reform movement in the British parliament
at the beginning of the 1780s 72 Lajos Kövér
The political career of Turgot 107
Sources
Géza Szász
A reformer in eighteenth-century France:
excerpts from the correspondence between Turgot
and the intendant of Champagne 133
Beyond our borders
A talk with French historian lean Bérenger
on the 18th century 160 A bibliography of lean Bérenger's works 165
Jean Bérenger
The main trends of French foreign political strategy
in the 18th century 166
Reviews
British nation in the 18th century?
(Linda Colley: Britons. Forging the Nation 1707-1837. New Haven and London: Tale University Press, 1992.)
Attila Bárány 179 The Hungarian hussars and France
(André Corvisier [dir]: Les Hussards et la France. Bruxelles: Musée de l'Armée-Editions Complexe, 1993.)
Ferenc T ó t h 186 Do the English rebel through their customs?
(E. P. Thompson: Customs in Common, London: Merlin Press, 1991.)
Szabolcs Csontos 189
A u t h o r s 196
Az A E T A S előfizetői felhívása
1995-ös évfolyamunkban négy tematikus szám megjelentetését tervez- zük. Ezek egyike a szláv népek középkori történetéről közöl tanulmányokat:
sor kerül ezenkívül egy 17. századi propaganda és közvélemény kérdéseit vizsgáló szám összeállítására; terveink között szerepel Magyarország neo- abszolutizmuskori történetéről szóló tanulmányok közlése, valamint egy a 19-20. századi emigráció jelenségét vizsgáló összeállítás. Határainkon túl ro- vatunkban bemutatjuk A. J. Gurevics, Imreh István, Deák István és Bődy Pál történészeket. Folytatni kívánjuk Elmélet és módszer rovatunkat is hazai és külföldi szerzők elméleti jellegű írásainak közlésével.
A folyóirat ára:
éves előfizetőknek számonként 100 Ft (éves előfizetői díj 400 Ft)
egy számot megrendelőnek 100 Ft + postaköltség könyvesbolti vásárlóknak 120 Ft
A folyóirat megrendelhető a szerkesztőség címén:
AETAS szerkesztőség, 6 7 0 1 Szeged, Pf. 1 1 7 9
Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét arra, hogy korlátozott számban megrendelhetők 80 Ft + postaköltség áron régebbi számaink közül a követ- kezők: 1991/3—4. magyar középkortörténeti szám; 1 9 9 2 / 1 - 2 . 1848^i9-es magyar szabadságharctörténeti szám; 1 9 9 2 / 3 . 17. századi magyar művelő- déstörténeti szám; 1 9 9 2 / 4 . 1 9 - 2 0 . századi magyar gazdaságtörténeti szám;
1 9 9 3 / 2 . Oroszország története a századfordulón; 1 9 9 3 / 4 . historiográfia.
Az A E T A S t ö r t é n e t t u d o m á n y i f o l y ó i r a t . Megjelenik évente négy alkalommal. Kiadója az A E T A S Könyv- és Lapkiadó Egyesület. A lap f ő k é n t t ö r t é n e t i tárgyú t a n u l m á n y o k a t , forrásokat, kritikákat, i s m e r t e t é s e k e t , i n t e r j ú k a t k ö z ö l , d e szívesen f o g a d í r á s o k a t a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k m á s ágaiból is.
* * *
Az A E T A S m e g j e l e n é s é t d ö n t ő e n a l a p í t v á n y i t á m o g a t á s teszi lehetővé. Az A E T A S több vagy akár egy száma is megrendelhető a szerkesztőség címén. A f o l y ó i r a t előfizetési díja egy évre 3 2 0 Ft. A lap ára egy szám megrendelése esetén 8 0 F t + p o s t a k ö l t s é g , köny- vesboltban 9 8 F t .
* * *
Az A E T A S - t a szerkesztőség terjeszti. A lap megvásárolható:
Biidapest: Magiszter Könyvesbolt, V. ker., Városház u. 1.; Studium Könyvesbolt, Váci utca 22.; Eötvös Könyvesbolt, Kecskeméti u. 2.;
Litea K f t . , Budavár, Hess A. tér 4.; í r ó k Boltja, P a r n a s s z u s Kft., Andrássy út 45.; K ö n y v á r u h á z , Rákóczi út 14.; Atlantisz Könyves- bolt, V. Váci utca.
Szeged: K a t e d r á l i s Bt.: Sík S á n d o r K ö n y v e s b o l t , Oskola u. 27., Könyv- és Jegyzetbolt, Dugonics tér 12.; Móra Könyvesbolt, Kárász u, 5.; Egyetemi könyvárus, Egyetem u. 2.; JGYTF K i a d ó Jegyzet- b o l t , Boldogasszony sgt. 6.; I d e g e n n y e l v ű Könyvesbolt, Kárász u. 22.
Tolkien Könyvesbolt, Kossuth L. sgt. 1.
Debrecen: Egyetemi könyvárus, KLTE főépület fsz. Egyetem tér 1.
Miskolc: Két Könyvész Kft., Miskolc-Egyetemváros.
Pécs: Szövegbolt, Ifjúság u. 6.; Egyetemi Könyvesbolt, Mátyás király u.
Székesfehérvár: Jókai u. 4. Könyvkereskedés, Jókai u. 4.
Szombathely: Savaria Könyvesbolt, Mártírok tere 1.
* * *
K i a d j a az AETAS Könyv- és L a p k i a d ó Egyesület 6 7 0 1 Szeged, Pf. 1 1 7 9 .
Felelős kiadó: Deák Ágnes A szerkesztőség titkára: A r a d i Zsuzsanna
Technikai szerkesztő: Nyerges Zsolt A borítót tervezte: Szekeres Ferenc
N y o m d a i munkálatok: D é l m a g y a r o r s z á g Könyv-, L a p k i a d ó és N y o m d a i p a r i K f t . , Szeged.
I S S N 0 2 3 7 - 7 9 3 4
