18 tiszatáj
Az ősz leveleiről
Nap-mint-nap küldözgeti nekem fáradt leveleit az ősz. Tele már velük
a küszöb, de néha jut
az előszobába is. Mind egyről szól:
az elmúlásról. Az elhullásról. A halálról.
Nem írok választ, mert kinek?
„A címzett ismeretlen”. S bár egyre jönnek az újabb levelek: ázott-sötétek, rozsdaszínűek, méregzöldek, már nem törődök velük, hiszen tudom, mi lesz-
nyirkos tél, az utcán hol tócsa, hol koszos latyak.
Alacsony légnyomás. De aztán hirtelen
magához tér minden megint, rügyezni kezd a kert, és valahol tisztán, élesen trillázni kezd
egy idetévedt tűzpiros madár.