Mi lesz velük?
PŐCZE GÁBOR
R égi-új szakm a fejlődik - izm osodik M agyarországon: a szociális m unkás és középfokú végzettséggel ren d e lke ző segítője a szociális asszisztens. 1990-ben döntés született arról, hogy a diplomás szociális szakemberképzés mellett érettségire épülő középfokú szakmai végzettségként is m egszerezhető lesz - hosszabb távú átm enetként - a segítő szakmák gyakorlására jogosító végzettség. A döntést m áig ta rtó vita követte arról, szabad-e bonyolult se g ítő feladatra, lényegében a kliensek so rsát befolyásoló m unkakörre diploma nélküli szakem bereket felkészíteni. Itt n incs m ó d felsorolni a p ró és kontra érveket, annyit azonban leszögezhetünk, hogy elengedhetetlen a középfokon tanulók felkészítése kom petenciáik határaira és nagyon fontos a diplom ás szociális m unkások előkészítése a középfokon végzet
te k m unkájának segítésére, irányítására.
A szociális szakképzésről - röviden
Középfokon szakközépiskolában és szakmai tanfolyam on lehet m egszerezni a szo ciá lis asszisztens végzettséget. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés követelm ényrendszere azonos, programja szervezési, te ch n ika i sze m p o n tb ó l te rm é sze te sen eltérő. A zo n o sa k a vizsg a kö ve te lm é n ye k, s am i a le g fontosabb: lényegileg azonos m unka- és te vé ken ysé g i körre készít fel a képzés.
A szakképzés alapkoncepciója a hazai és nemzetközi tendenciák figyelembevételével, a felsőfokú képzés koncepciójával összehangoltan született, s alapértékeiben szerzőinek azt a meggyőződését tükrözi, hogy a szociális szakterület önálló, az egészségügytől, az igaz
ságügytől vagy bármilyen más szakmai területtől elhatárolható és a kliensek medikalizáció- jának vagy kriminalizációjának érdekében elhatárolandó, azonosítható szaktudást igénylő szakma. Látni kell azonban, hogy ez a képzés m egszervezőinek koncepciója, s nem a munkaadóké. Ezért a közép- és felsőfokú szakem berek képzésével foglalkozó elm életi és g ya ko rla ti oktatókat évek óta foglalkoztatja a kérdés: valójában m i tö rté n ik a végzett szociális szakem berekkel a m unkába állást követően? M ennyire felel meg felkészültsé
gük a gyakorlati követelm ényeknek, m egkülönböztetik-e a végzettség szintje szerint az alkalm azásban a pályakezdőket, visszaigazolja-e gyakorlat a képzési program ot, milyen a pályaelhagyók, az elégedetlenek, a csalódottak száma, aránya és így tovább.
A középfokú szociális szakmák, azon belül a szociális asszisztens szakma kialakításával, kísérleti fejlesztésével megbízott munkacsoport ezért már a képzések megindításakor a fej
lesztési projekt részeként tervezte meg a végzett tanulók és tanfolyam i hallgatók nyomon követését. Ez a m unka - értelem szerűen - csak az elmúlt 6-8 hónapban vált kiem elkedő fontosságúvá, azóta azonban megkezdődött az adatrendszerfeldolgozása, am elynek el
ső nyers eredm ényeit itt bemutatjuk. Az adatrendszer lezárása és teljes körű feldolgozása 1995 első félévében történik meg. Az itt közreadott eredm ények tehát korlátozott érvé- nyességűek, s - legjobb esetben - csak jelzik a legfontosabb tendenciákat.
Az adatrendszer
A nyomon követő vizsgálatnak három fő eszköze van.
Kérdőívet állítottunk össze a képzőhelyek számára, amelyben arra kértük őket, gyűjt
sék össze volt tanulóikra/hallgatóikra vonatkozó inform ációikat: mi lett a sorsuk a képzést követően.
Ml LESZ VELÜK?
A képzést követően általában fél évvel a végzett hallgatók/tanulók egyharm ados, ará
nyos, véletlenszerű m intavétellel kiválasztott csoportjával mélyinterjút készítünk. A kivá
lasztás tekintettel van arra, hogy a m intába bekerüljenek olyan végzettek, akik elhagyták a szakm át, olyanok, akik továbbtanultak, s olyanok is, akik frissen szerzett végzettségük
kel elhelyezkedtek. A mélyinterjúban érintjük a pályaválasztás körülményeit, motívumait, a képzés időszakát, a képzési program m al való e lé gedettséget, va la m int a vé g zé st követő id őszakot, az e lh e lye zke dé s körülm ényeit, a m unkakörrel ka p cso la to s ta p a s z ta la to ka t, a sza km a m eg ítélését és a szakm ai környezet fogadókészségét. K ü lö n le ges e se te kb e n a m un ka h e lyi vezetővel is készítünk interjút.
Az in te rjú ka t te m a tiku s ké rd é scso p o rto k köré szervezett ta rta lo m e le m zé sse l d o l
g o zzu k fel.
M inden középfokú hallgató a képzés m egkezdésekor és befejezésekor azonos kérdő
ívet, illetve papír-ceruza tesztet tölt ki. A kérdőív a hallgatók szociális hátterét, tanfolyami képzések esetén korábbi szakm ai életútját tárja fel. A tesztrendszer Magyarországon standardizált szem élyiségtesztekből épül fel, célja a tanulók szociális érzékenységében, attitűdjeikben és pályamotivációjukban bekövetkezett változások, elm ozdulások m egis
merése. Tartalm azza az OTIS II.-t, az SZDK 1-et, 2-őt, a G ordon-m unkaérték-kérdőívet, egy egyszerűbb em pátiát mérő kérdéssort, valamint egy életpálya m otivációs kérdéssort.
M egjegyezzük, hogy a tesztek kitöltése nem használható fel a tanulók felvételiztetésére (a kitöltésére a felvételi után kerül sor), illetve menet közbeni értékelésére. A szociológiai háttérkérdőív S om orjai Ildikó munkája, a pszichológiai teszteket S ch á d László állította össze, a feldolgozás szem pontjait Tóth Andrea készítette el. A feldolgozást segítő szá m ítógépes program ot M unkácsy Gyula írta.
Néhány eredm ény
1. Az iskoláknak, illetve képzőhelyeknek kiküldött kérdőívre 18 cím zett közül 9 adott értékelhető választ. Ezek között van egy szakközépiskola (eddig csak ebben az iskolában értettségiztek diákok) és három gim názium (ahol azonban szakm ai végzettséget nem adó, ún. nagyfakultációs keretben folyt a humán szolgáltató fakultáció), valam int 5 m un
kanélkülieknek szervezett képzést folytató intézmény.
A válaszm intában szereplő végzettek száma 270 fő. Ebből iskolarendszerű képzésben végzett 146 fő (54% ), iskolarendszeren kívüli tanfolyam on 124 fő (46%). Az iskolarend
szerű képzésben részt vettekre vonatkozó adatok 1990-1993 közöttiek, az iskolarend
szeren kívüliek 1992-ben és 1993-ban végzettekre vonatkoznak (1. táblázat).
1990 1991 1992 1993 Összes
Iskolarend
szeren kívüli — — 67 57 124
Iskolarend
szerű 22 19 50 55 146
Összesen 22 19 117 112 270
1. táblázat
A végzett hallgatók pályájának alakulása szempontjából m egkülönböztetett kategóri
ák szerinti m egoszlást évenként a 2. táblázat tartalmazza.
A végzett hallgatóknak tehát m integy 17%-a tanult tovább szakirányba, valamivel ke
vesebb, 13% szakirányon kívül (bár a válaszokat ismerve a nem szakirány is majdnem szakirány, pl. pedagógus, szociológus stb.), ami azt mutatja, hogy m ajdnem minden 3.
hallgatót felvettek valamilyen felsőoktatási intézm énybe. S zakm ájában helyezkedett el 88 fő, a m inta 32% -a, szakm áján kívül 54 fő, 20% . Ö sszefoglalva: eg yh arm a d to vá b b tanul, eg yh arm a d elh e lye zke dik a pályán, e g yharm ad pedig „képzési ve szte sé g e t”
képvisel.
PÖCZEGÁBOR
1990 1991 1992 1993 Összesen
Továbbtanult szociális
szakterületen 2 8 23 15 48
Továbbtanult nem szociá
lis szakterületen 3 4 12 16 35
Elhelyezkedett szociális
szakterületen 5 2 39 42 88
Elhelyezkedett nem szo
ciális szakterületen 7 4 28 15 54
Nem dolqozik, qyed, qyes 5 1 8 14 28
Nincs adat — — 7 10 17
Összesen: 22 19 117 112 270
2. táblázat
Tekintetbe véve, hogy az iskolai rendszerű képzésben szereplő hallgatók nagyobb ré
sze fakultációra, vagyis a legtöbb esetben az egyetem i-főiskolai felvételi ígéretével szer
vezett program ra jelentkezett, a kialakult arányok jelentős m ódosulására kell szám íta
nunk. Ezért érdekes, hogy a m unkahelyterem tő szándékkal tervezett átképzések eseté
ben a szakterületen elhelyezkedett tanulók aránya az ilyen képzésbe járók között 50%, ami szám olva azzal is, hogy a tanfolyam okra jelentkezettek nagyobb része jobb hiján választotta ezt a szakterületet, nagyon magas arány. A szakterületen továbbtanulók ará
nya viszont a tanfolyam i képzésekben „csak” 14%. Ez az arány azért lehet relatíve m égis magas, mert az átképző tanfolyam okra felvettek kétharm ada pályakezdő fiatal, s magát az átképzést felvételi előkészítőként is megpróbálja „hasznosítani".
2. 1992-94-ben tíz különböző helyszínen 72 interjút készítettünk végzett szociális asszisztensekkel a végzés után 6-12 hónappal. Az interjú kitért a korábbi életútra, a sza k
terület választására, a képzésről szerzett tapasztalatokra, a végzés utáni időszakra, ha van ilyen, a m unkatapasztalatokra.
Nincs mód itt az interjúk tartalom elem zése során szerzett inform ációk teljeskörű b e mutatására, azonban néhány olyan összefüggést szeretnénk érinteni, am elynek közvet
len hatása lehet a képzési pro g ra m o k tartalm ára, a szo ciá lis a ssziszte n se k p á lya ké pére, illetve - tá g ab b össze füg g é sb e n - m agára a segítő fo g la lko zásra .
M ind az iskolarendszerű, mind a tanfolyami képzésben részt vevő hallgatók arról szá m olnak be, hogy a képzés kiválasztása nem volt tudatos. A fakultációra jelentkező diá
kokra általában a negatív választás jellem ző, némi vonzerőt jelent, hogy a humán fa ku l
táció nem tantárgyi fakultáció, így bizonyos értelem ben építhet a kíváncsiságra, s m e n tes az e lő íté le te ktő l. A sza kké p zést sza kkö zé piskoláb a n választó (ez idáig egyetlen) cso p o rt arra e m lé kszik vissza, hogy kiváncsivá tette a szakm a ú jdonsága, illetve arra hivatkozik, hogy á tirá n yíto ttá k az eg é szség ü g yi képzésből. A m un ka n é lkü lie k szá m á ra sze rve ze tt átképző tanfolyam ra já rók azért vá la szto ttá k a szo ciá lis assziszte n s sza km á t, m ert ezt nem ism erték, így - tö b be k között - azt sem tu d tá k róla, hogy nem lehet e lh e lye zke dn i benne. E paradox szem pont nem a n nyira a szo ciá lis sza km á t je l
lem zi, m int inkább azt a helyzetet, hogy az átképzési cé lsza km á va l való e lh e lye zke désben sem bízn ak az em berek. (Egyébként az átképző kö zp o nto k szá m á ra u g ya n e zért vo lt vonzó a szo ciá lis a sszisztens szakm a: ilyen vé g ze ttsé g g e l m ég senki nem sze re p e lt az e lb o csá to tta k jegyzékén... - nem lévén korábban ilyen sza km a .) Á lta lá n osságban azt á lla p íth a tju k meg, hogy senki nem vá la szto tta tu d ato sa n a segítő szakm át, hiszen nem is tudta, mi az, vá lasztása inkább n e g atív vá la sztá s volt.
Annál inkább érdekes az első fogalom alkotás arról, amit képzés közben szakm aként aposztrofálnak. Ez az élmény általában az első terepgyakorlatokon éri a hallgatókat. Ép
pen ezért a terepgyakorlatot mint a szakmával, a képességfejlesztő (önism ereti és kom
m unikációs) csoportfoglalkozásokat mint önmagukkal való „találkozást” , a szakm ai sze
rep kialakulását mint e kettő egymásra vonatkozását idézik fel a hallgatók. E folyam atok
nak általában döntő szerepük van a későbbi - pályaképpel és pályaválasztással kapcso
Ml LESZ VELÜK?
latos - döntés kialakulásában. Ebben a fázisban eldől, hogy valaki fenntartja-e érdeklő
dését a segítő foglalkozások iránt, vagy „kivárásra rendezkedik be" a képzés hátralevő idejére. (A tanfolyam i képzéseket nem lehet és nem érdem es otthagyni, mert vissza kell fizetni az addigi költségeket, a középiskolásokkal szemben pedig általános elvárás, hogy - ha m ár elkezdték - fejezzék be tanulmányaikat, hogy „szakm a legyen a kezükben".) Nem állítjuk tehát, hogy a terepgyakorlatok és az intenzív, szem élyes részvételt igénylő csoportm unka a szakm a m ellé állítaná a hallgatókat, ellenkezőleg; m eggyorsítja, e lő s e gíti a sza km a sze re p p e l való ko n frontációt, illetve - sze re n csé s esetben - az id e n ti
fiká ció t. A ta n tá rg yi e lm életi képzésnek általában nincs ebből a sze m p o n tb ó l döntő je le n tő sé g e ; ha m égis, le g inkább úgy je le n ik meg, m int m otiváló té n yező a to v á b b ta nulásra. (S okan a szo ciá lis sza kképzésben ta lá lko zn a k e lőször a sz o c iá lp s z ic h o ló giával, a szo cio ló g iá val, a p szich o ló g iáva l és más, érd e klő d é sü ke t felkeltő tu d o m á n yte rü le te kke l.)
Az interjúk egybevetéséből kirajzolódó tendencia, hogy a szakm áról, a szociális asszisztensek m unkaköréről, tényleges, m indennapi feladatairól a képzésben keveset, vagy sem m it nem tudnak m eg a hallgatók. Visszatekintve úgy ítélik meg, hogy a fe lké szülés időszakában elsősorban a m indennapi szakmai gyakorlatban jól (vagy kevésbé jól) m ozgósítható ism e re te kre te tte k szert, nem a té n yle ge se n szü ksé g e s és a m un ka végzésben m egkövetelt m un kam ódokat g ya korolták be. A viszo n yla g a la cso n y szám ú interjú m iatt ta lá n elsietett, de nem lehetetlen következtetés, ha a képzés id e jé t a sze m é ly a lka lm a ssá téte leké n t, az elhelyezkedést követő egy-két évet pe d ig a sza km a sze re p e lsa já títá sa ké n t definiáljuk.
A pályára kerülés egyik leggyakoribb módja, hogy a hallgató a terepgyakorlata során az adott intézm ény tevékenységét és stábját megismerve, bizonyos, szem élyére szabott feladatot önként felvállalva (önkéntesként, szabadidejében végezve) elfogadtatja magát, s állásajánlatot kap. Ebben az esetben a hallgató valamilyen m értékig m aga is alakítja m ajdani m unkakörét. Ennél ritkább eset a pályázati felhívásra történő jelentkezés, illetve az ism erős, ism eretség útján történő elhelyezkedés. Közös m egállapítása a pályán m a
radóknak, hogy m unkahelyük nem rendelkezik kész, m egszilárdult képpel arról, mire fel
készült és mire nem a frissen végzett szociális asszisztens. Ellenkezőleg: a végzett hall
gatókat a lehető legkülönfélébb kompetenciát igénylő és a lehető legkülönbözőbb m ér
tékig önálló m unkakörökben foglalkoztatják. A m unkahelyeknek ebből a szem pontból - a szociális szakterületen - két alaptípusuk van:
A m unkahelyek egy része (és m indez a szakma kétféle m egközelítését is jól jellem zi) a form ális iskolai végzettséggel nem számol. A m unkatársaknak nem megfelelő diplo
mával vagy szakm ai végzettséggel kell rendelkezniük, hanem m eghatározott értékrend- szerrel és abból fakadó (kongruens) viselkedésm intákkal. Eszerint a szociális munka nem elsősorban szakszerű, hanem elsősorban elkötelezett (belülről fakadó, a m egfelelő értékek iránti belső elköteleződésből szárm azó) tevékenység. A végzett hallgatók gyak
ran m ár korábbról ism erik azokat a közösségeket, amelyek biztosítják szá m u kra az ezen é rté ke k sze rin ti se gítés legális (nem ritkán ma m ár p ro fe sszio n á lis) le hetőségét.
O lyan e se trő l is tu d un k, ahol a középfokon vé g ze tt szociális a ssziszte n s a le g ké p zettebb, de az in fo rm á lis rendszer nem őt, hanem az e lkö te le zettsé g e alapján első helyre kerülőt bízza m eg a ve ze tés feladatával.
A m unkahelyek m ásik része éppen ellenkezőleg: a sze rve ze ti stru ktú ra fe lé p íté s e kor a ko m p e te n ciá t és a ko m petenciához tá rsu ló fe le lő ssé ge t te kin ti kiin d u ló p on tn a k.
Ezek a szervezetek a felsőfokú végzettséggel rendelkező és a középfokú szakem berek munkafeladatait határozottan m egkülönböztetik, hangsúlyt fektetnek arra, hogy a m un
kakörök a szakm ai végzettség területe és szintje szerint tagoltan kerüljenek m eghatáro
zásra. Ebben a felfogásban a szociális asszisztens nem csak abban különbözik a diplo
más m unkaerőtől, hogy nem vállalhat kompetenciáját m eghaladó tevékenységet és m un
kafeladatot, hanem abban is, hogy alkalm azása „kötöttebb”, kevésbé mobil, gyakran m o
notonabb. Sok családsegítő szolgálatnál például egyenértékű vagy m ajdnem egyenér
tékű a jogi, a pedagógiai, a gyógypedagógiai, a szociális végzettség (s bárm ely diplo
mával lehet bárm ilyen, egyébként diplom ához kötött feladatot végezni), míg a szociális asszisztensek végzettsége egyféle munkaköri szerepre jogosít (pl.: „pultozás").
A tényleges tevékenységeket elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a szociális asszisztensek a szociális munka szinte minden területén dolgoznak, a legszélsősége
sebb bonyolultsági fokú szaktevékenységet végzik. Adm inisztrálnak az egyik intézm ény
ben, családot gondoznak a m ásikban. Talán m ég a kifejezetten te rá p iá s m unkával ka p cso la tb a n b e szé lh etü n k korlátokról: az eddigi in terjúkból az d erül ki, hogy azt nem te k in tik e vé g ze ttsé g g e l elvégeztethető feladatnak. A vé g ze tt h a llg a tók között le g alább annyian p a n a szo ljá k azt, hogy nem h a sználják ki tu d ásu ka t és fe lk é s z ü lts é g ü ket, m int azt, hogy szá m u kra m egoldhatatlan fe la d ato k elé á llítjá k őket.
Nagyon gyakran ism étlődő panasz, hogy annak ellenére, hogy az asszisztensképzés
ben felkészítjük a hallgatókat a szupervízióban (vagyis a rendszeres szakm ai konzultá
cióban) való részvételre, a terepen nincs biztosítva a sza km a i segítség, közvetlen s z a k mai kö rn ye ze tü k pedig nem m inden esetben alkalm as bo n yolulta b b e se tekke l k a p cso la to s tan ácsa d á sra . Végső soron nem csa k a vo lt h allgatók vé d e lm é rő l van szó, hanem a klie n se k szakszerű tá m o g a tá sh oz való jo g á ró l is, am it sért a s z a km a isá g á ban e lb izo n ytalan o d ó m unkatárs m agára hagyása.
3. A szociológiai kérdőívek és a pszichológiai tesztek feldolgozása jelenleg is folyik.
Az itt bem utatott részeredm ények csak a szociológiai adatfelvétel eredm ényét tartalm az
zák és csupán tájékoztató jellegűek, hiszen mindössze 159 szem ély adatainak feldolgo
zása alapján készültek. (17 fakultációs tanulóról, 117 szakközépiskolásról és 25 átképző tanfolyam ra járó hallgatóról rendelkezünk ebben a pillanatban értékelhető adattal.)
A kérdezettek szüleinek kvalifikációja igen vegyes. Az apák 4% -a kvalifikálatlan (ez alatt azt értjük, hogy nincs 8 általánosnál m agasabb iskolai végzettsége, illetve a m un
kakörének m egfelelő szakm ai végzettsége), az anyák esetében ez az arány eléri a 10%- ot. Az apák 46 és az anyák 21% -a a közepesen kvalifikált kategóriába került, míg m aga
san kvalifikált az apák 15 és az anyák 16%-a.
Figyelemre méltó a szülők foglalkozás szerinti megoszlása. A kérdés idején mindössze 1 apa és 2 anya munkanélküli. Segéd-, illetve betanított m unkás az anyák 9,5% -a, az apák 4% -a. Szakm unkás az anyák 20, az apák 44%-a, ezt a foglalkozáscsoportot lehet tehát jellem zőnek nevezni. Szellem i foglalkozást űz m indkét nembeli szülők 12-13% -a, míg az anyák között m ajdnem egyharm adra rúg az adm inisztratív munkakörben dolgozók ará
nya. A szociális szakképzést választók szülei tehát viszonylag alacsonyan kvalifikált és közepesen iskolázott középosztálybeli felnőttek, közöttük csa k elvétve akad vezető sze l
lemi foglalkozáscsoportban dolgozó (5 anya, 4 apa, összesen alig 3%). A domináns is
kolai végzettség (a szülők között) a szakközépiskola és a gim názium (anya több mint 40%, apa 25%. Utóbbi esetben term észetesen a szakm unkás végzettség éri el az egy
negyedet.) Figyelem re méltó ugyanakkor, hogy az apák közel 8% -a egyetem et végzett, a felsőfokú végzettséggel redelkező anyák iskolai végzettsége jellem zően a főiskola (10,7 %). Kedvező, hogy alig akad iskolázatlan szülő, összesen 3-an vannak, akik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát.
Nagyon érdekes, hogy a homogén iskola végzettséggel rendelkező szülőpárok aránya nem éri el az egyharm adot (5% esetében m indkét szülőnek alacsony, 10%-nál m indkét szülőnek szakm unkás végzettsége van, míg középfokú mindkét szülő a minta 13% -ában, felsőfokú 3,7% -ban).
A családi körülm ényekről szólva a válaszolók 78% -a írta, hogy családjában/családjával él, 19% kollégista. A jellem ző háztartásnagyság 4 fő, ilyen családban ól a kérdezettek 40% -a, hárm an vannak 27%-nál, ketten 7%-nál és öten 18%-nál. A m intaátlag valamivel m agasabb a m agyarországi átlagnál: 3,78 fő.
A gyerekkori család szociális helyzete feltételezésünk szerint erőteljesen befolyásol
hatta a pályaválasztási m otivációt. A vá la szo ló k 52% -a m eg n e ve ze tt 1-3 gyerekkori hátrányt és p o zitív erőforrást, 39% 4-7 p o zitív erőforrást és csa k 1-3 hátrányt, m íg 9 ta n uló 8-10 p o zitív erőforrást is m egjelölt. S ajnos azonban akadt két olyan tanuló, aki több hátrányról, m int erő fo rrá sró l beszélt, ketten pedig egyaránt 4-7 p o zitív és h á t
rányt je le n tő kö rü lm é n yt neveztek meg. S zerencsére 43% e g yá ltalán nem tud h á t
rányról g ye re kko rá bó l b eszám olni, egy ilyet nevezett m eg 37% , kettőt 12% , há rm a t 4% , vé g ü l n é g y-hatot 2,5% . Nem tud ezzel sze m b e á llíth a tó erő fo rrá sró l 6 % -n yi ta nuló. Egy ilyenre e m lé kszik 13%, kettőre 18%, három ra 17%, négyre és ö tre 15-15% .
Ml LESZ VELÜK?
Két olyan gye re k is akadt, aki 10 ilyet nevezett meg. Azt látjuk tehát, hogy a ta n u ló k v á laszai sze rin t a környezet e rő te ljesebben tám ogató, erősítő, m int am ennyire p ro b le m atikus. Erre utal az is, hogy a hátrányok á tlaga 0,868, az erőforrásoké 3,51. Azt je le n te né ez, hogy a m egfelelő e rő forrásokat nyújtó környezetből inkább ke rü ln e k ki szo ciá lis érzé ke n ysé g g e l, p ro szo ciá lis b e á llítódással rendelkező fia ta lo k, m int egyéb körn ye ze te kb ő l? Az első d le g es fe ldolgozás erre utal. Hogy a hátralévő, az e d d ig ie ket so kszo ro sa n m eghaladó a d a to k fe ld o lg ozá sa után is így látjuk-e, erre csa k később tu d u n k v á la szt adni.
A szociológiai háttérre vonatkozó néhány összefoglaló megállapítás:
A szociális szakm ák választása - úgy látszik - nem véletlen. Sok szakm áénál nehe
zebb körülm ényekkel, m egterhelőbb munkával találkozik itt a fiatal, mégis m egkapasz
kodik a pályán (vagy, ami még valószínűbb, csak sokára hagyja el).
A m otívum ok között ott lehet az eredeti családi környezet közepes vagy annál rosszabb szociokulturális státusa és egyidejűleg proszociális orientálása. Az életútelem zések sorsszerű választásnak tüntetik fel a szociális segítés iránti elköteleződést, valószínű, hogy a képzés egyes elemei közül elsősorban a gyakorlati m unka járul hozzá a spontán érdeklődés elm élyüléséhez és szakm aivá válásához.
Tisztelt Előfizetők!
A közeljövőben minden 1994. évi megrendelőnknek megküldjükaz 1995.
évre szóló számlánkat. Ha a jövőben nem tartanak igényt a lapra, kérjük a számlát visszaküldeni, illetve rendelésük esetleges módosítását levélben közölni.
Köszönjük!
Iskolakultúra szerkesztősége
