L E N G Y E L Á D ÁM főiskolai tanársegéd:
HOL TARTUNK AZ ÁGASKUKOKICA NEMESÍTÉSÉBEN?
4 eredeti ágaskukorica fényképpel és két táblázattal
Az ágaskukorica születése
Az 1958. évben az egri Pedagógiai Főiskola Növénytani Tanszékén már a hato- dik kísérleti évet zártuk. Hat év a kísérleti munkában nem nagy idő, mégis hat év alatt kísérleteinkben sok mindent végeztünk, sokat tanultunk és úgy gondoljuk, hogy vannak máris eredményeink, bizonyos kérdésekben tudunk megállapításokat, következtetéseket levonni.
Kísérletsorozatunk az ágaskukorica előállításának ötletéből indult ki. Dr. Hor- tobágyi Tibor professzor 1951-ben országos gyűjtést indított anomáliás (a normálistól eltérő fejlődésű) kukoricacsövek összegyűjtésére. 438 darab teratológiás (rendelle- nes) kukoricacsövet kaptunk az ország 100 pontjáról. A begyűjtött gazdag anyag képezte kísérletünk alapanyagát. Elmondhatjuk, hogy a kísérleti anyag begyűjtése igen jól sikerült. A növénynemesítői munka sikerének a kulcsa az alapanyag helyes megválasztása.
Az ágaskukorica nyerésének, illetve előállításának gondolata Dr. Hortobágyi Tibor professzoré.
A kísérlettel kapcsolatban 1958. év végéig hat dolgozat (pubiicatio) látott nap- világot. Kísérleteink eredményeiről eddig három alkalommal tartottunk ismertetést nagy nyilvánosság előtt.
Kísérleteinket terület hiánya miatt csak 1953. év tavaszán tudtuk megkezdeni.
Kísérleteink végzésére 1953. évben anyagi támogatást nem kaptunk. 1954. évben a. MTA. Agrártudományok Osztályától 8 000 forintos, 1955. évben 12 000 forintos, 1956. évben 8 000 forintos támogatást kaptunk. 1957. évben önellátók lettünk, majd 1958. évben kísérletünk 4 000 forintos céltámogatásban részesült.
A kísérlet szakmai segítői tanácsadói: Dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudo- mányok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Pap Endre önálló tudomá- nyos kutató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1957. év januárja óta szak- mai tanácsadóim: Dr. Hortobágyi Tibor professzor és Lelley János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a kompolti Északmagyaroi-szági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója.
Igen komoly erkölcsi segítséget kaptunk az Országos Pártközponttól, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok és Genetikai Osztályaitól. Ezenkívül a kompolti, a mosonmagyaróvári és a martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intéze- tektől többször kaptunk erkölcsi és anyagi segítséget. A kompolti intézet például 1958-ban 100 ágaskukorica törzsünkkel végzett beltenyésztéses (1/1) kísérleteket, ezzel munkánkat mind anyagilag, mind erkölcsileg támogatta.
Meg kell emlékezni még a F. M. Kísérletügyi és Propaganda Főosztályáról, amely szerv segítségével kísérleti területhez jutottunk. Külön köszönet illeti az egri Mezőgazdasági Technikum, majd jogutóda, a Mezőgazdasági Szakiskola igazgatósá- gát, akik mindenkor megértést tanúsítottak munkánk iránt és minden évben bizto- sítottak kísérleti területet. Illesse köszönet Rákóczi Lajos, Papp Sándor, Babits László, Gáspár László volt igazgatókat és Czeglédi László jelenlegi igazgatót, vala-
mint Galgóczi József, Gál Sándor, Hídvégi László, Gyúró László és Bándy Sándor iőagronómusokat, akik mindenben segítségemre voltak.
A segítségadásokért ezúton mondok hálás köszönetet.
Professzorom 1952-ben átadta az egész kísérleti anyagot, azóta vezetem a kísér- leteket.
Voltak, vannak és lesznek problémáink, sokszor nehézségeink is a kísérletezés területén, azonban eddig sikerült a nehézségekkel megbirkózni, reméljük, sikerül a jövőben is.
Kísérletsorozatunk az ágaskukorica előállításának gondolata jegyében indult meg. Elsődleges feladatunk az volt, hogy megvizsgáljuk az ágasság örökletességét, azt, hogy az ágasság tulajdonképpen öröklődő tulajdonság-e? Milyen élettani vagy környezeti hatások befolyásolják az ágasságot? Van-e gyakorlati haszna az ágas- kukorica kinemesítésének? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak ben- nünket kísérleteink megkezdése előtt.
Az ágaskukorica előállítása altémáink között az elsődleges helyet foglalja el kezdettől fogva.
Az ágaskukorica nemesítése
Kísérleteink főiránya:
1. növénynemesítői m u n k át végz ünk, e ze nkí vül 2. növény tenyésztéssel is f og l a lk oz u n k és
3. növé ny termesztők is v a g y u n k .
A növény nemesítés öröklöttséget me gvá lt oz ta t ó m u n k a . Egy új c o n va r ie t a st : az á g a s k u ko r i c át (Zea m ays L. conv. ramosa) k í v á n j uk előállítani. Erre a cé l ra h a s z n á l j uk a beltenyésztéses m óds z e r t. Mái- né gy é ves beltenyész téses törz sanyaggal r e n d e l ke z ün k. A b e lt en yé sz t és a le gj ob b módszer a r r a , hogy a k e v e r t öröklöttség ű n ö vé ny e k et tiszta, öröklöttségűv é a l a k í t s uk át.
A növénytenyésztés a nö v é n yn e me s í t ő m u n k a előkészítő t e v é k e n y- sége és f e l a da t a a n e m e s í t e n d ő á l l o má ny egységesítése, a tiszta ör ök- löttség f e n n t a r t á sa a né l kü l, hogy az öröklöttségben valami változás állana be. Er r e a c é l ra szabad beporzás ú ágas törzskísérle teket állí- t un k be.
A növénytermesztés pedig f e n n t a r tó és elszaporít ó m u n k a . Kísérletek beállítása:
I. Á gas t ör zskísé rlet az ágasság genetikai és fiziológiai k é r d é s e i n ek tisztázása céljából.
II. Szerves- és m űt r á g y á z á si kísérletek a n n a k me g á ll a pít á sá r a, hogy az ágasság k ö r n y e z e ti h a t á s o k k al be folyásolható- e?
III. Ágas- és sokcsövű tör zskísér let. Sokcsövű e lőf or du lás ágasok között, v a l a mi n t á ga s ok e lő fo r dul á sa sokcsövűek között.
IV. Ágastörzskísér let 1953., 1954. és 1955. évi t e r m é s ű a nya gga l , a n n a k m e g á l l a p í t á s á r a, hogy az ágasság é vr ő l- é vre hogyan növe ke dik.
V. Belte nyé sztéses ágas kísé rlet.
554-
Kísérleteink eredménye i
I.
Kísérl et ei nket 1953. év tavas zá n k ezdtü k az ágasság genetikai viszonyainak vizsgálata.
Az ágasság évenkénti öröklődése szabad kezö'
' ' 1953. évben 1954. évbe n 1955. évben 1956. é vb en 1957. évbe n
7. kezelés: t rág yázás n él k ü l
meg . Legfőbb f e l a d a t u n k beporzás útján a követ-
3,20 % 15,00 %
16,28 %
20,50 % 32,60 %
ágasodás: 1 0 , 9 0 % Egyes törzseink n e m ágasságot, ha ne m sokcsövűséget örökí tett ek . 1954. évtől kezdve másik f ő f e l a d a t u n k sokcsövű ku kori catörzs e k l étre - hozása.
Az ágask ukorica ren dszerint egy (ritkán k ét -h á r o m ) t a rt ól e vé l öb- léből (hónaljrügyből ) ered, ügy, hogy középen hely ezkedi k el a centráli s főcső, amit k ö r ü l f o g n a k a m el l ék - (fióka) csövek, amel yek száma igen változó (1—35) lehet. Elég gy akori eset, hogy 1—1 tövön 2, r i t k á n 3 ágas cső is ere d he t . Ilyen es etb en mi nden ága s cső kü lön h ó n a l j r ü g y - bő l fej lődi k.
Ágaskukoric a kísérleteink virágzataiba n a l egkülönbözőb b szapo- rítószer v változásokka l (típusokkal) találkozunk. A különböző virágzat i abn o r mi t áso k a t öt típusb a soroltam. Ezek a k ö vet ke ző k:
I. t í pu s: Te rm ő s virágok a porzós vir ágzat b an (nővirágü címer) . II. tí pus: Porzó s virágok a t ermő s vi rág zat ba n (hímnős virágzat).
III. tí pus : Ú j s z e r ű elágazodá s (ága s nővirágzat , valód i ágas k uk o - rica).
IV. t í p u s: Többágú ágas cső, a mel y nek középső részébe n hí mnő s virágo k v a n n a k .
V. t í pu s : Hímv irágzat , a me l y b e n a középső rész cső, az oldalágakon hí mn ő s és m e d d ő hí mv irágo k v a n n a k .
Ágaskukoric a kí sérlet ei nk ben mi nd az ötfél e t íp us előfordul . Az öt típusból a III. tí pust k i e mel t ü k , ezt t e k i n t j ü k l egérték es ebb nek . Ezek a csövek ú j s z e r ű elágazódás t m u t a t n a k , ágas nővirágzatokbó l f e j l ő d- t ek. Enné l a t í p u s n ál a t er mős virágza t az alapi részen elágazik és eg y - m ás mellett t öbb cső szorong a t ö r p e oldalág csúcsán . Kísérleteink során ezt a nővirágzatot valódi ága s t orzsavirágzatnak, m ás k é n t valódi ágas csőnek nevezzük. En n e k a kinemesítéséhez igen komoly gazdasági ér- d ek fűződik. A többi típusba tartoz ó ágas csöveke t kísérleti a n y a g u n k - ból a t er mé s b et ak a rí t ás a ko r ki szel ektál juk .
Az első évben a f ő p ro b l ém á t az ágaskukoric a előállításána k gon-
dolata adta. Ez volt a kiinduló gondolat, t u l a j d o n k é p p en ezért kezdt ük
meg kísérleteinket . Első évi kísérleteink kizáróla g genetikai síkon mo-
zogtak.
Kísérleteink során g y ak r a n előfordul, hogy ugyanazon a tövön ágassággal (fürtös-, ramosa-típus) és sokcsövűséggel (2—3 rendes cső) találkozunk. Eddigi eredményein k azt m u t a t j á k , hogy az ágasság és a sokcsövűség közöt t bizonyos kapcsolatok lehetnek. A szembeötlő az, hogy a közvetle n ősök ún. abno rmis fejlődés t mu t at t a k és az utódokban részben öröklődött ez az abnormisság (ágasság) , másrészt az utódok sokcsövűséget , hosszú csövűséget (35—40 cm-es csövek), illetve vas- kosságot (20—36 sorú csövek) örökítettek . Mindezen eredmények arra engednek következtetni , hogy az ilyen ágas csövek utódainak magvai- ban feszülő energi á k rejlenek, aminek következtébe n jöt t létr e az ágas-, sokcsövű-, hosszú- vagy vaskos cső.
A kiértékelé s során számos olyan cső akad, amelynek összes szem- termés e 40, 50, 60, 80, sőt 100—150 %- a l volt több, min t egy normá- lisan fej lett csőé. Ma már t öb b törzsünk van, amelynek ágas csövei légszáraz állapotba n 500—600 grammot ny omnak. Ilyen törzsein k szá- m a : 25. Ezek a törzsein k esetleg reális alapul szolgálhatnak nagy ter- méseredménye k elérésére .
A következőkbe n bemutat ok egy grafikont, amely a legjobb ágas- kukorica törzseink ágasörökítési százalékát m u t a t j a be szabad beporzás ú t j á n.
Legjobb ágas törzseink: 279, 286, 288, 324, 320, 396 és 399. Szabad (idegen) beporzású ágaskukorica kísérleteink azt mu t at j á k , hogy a ki- választáso s nemesítéssel, az ún . »családtenyésztéses« módszerre l is el t u d n á n k jutni az ágaskukorica kinemesítéséhez.
A következőkben négy kiváló ágaskukorica fénykénét mutatok be.
Ezek a törzsek : 286-3F/4M/5, 324 F./3M/4F/5, ' 396/aF/4M-2/5 és 3 2 0 / a - 2 / 3 F 4 / F / 5 . A 286-os törz s csöve légszáraz állapotba n 680 g, a 324-es törzs csöve 730 g, a 396-os törzs csöve 690 g, a 320-as törzs csöve pedig 460 g-ot nyomott.
556-
II .
Két é v en ke r e sz tül (1955. és 1956. években) f o l y t a t t a m á g a s k u k o- ricáink f e l h a s z n á l á s á v al szerves- és műtrágyázást kísérleteket a n n a k me gálla pítá sár a, h ogy az ágasság környezeti ha tá so kkal be f olyás ol- ható-e?
H a t f é le f é sz ekt r ágy áz ási e l j á r á st ál lít ott am be. E nn ek a k ís é r l e t- sor oz atna k célja, hogy me gál lapí tsuk, az ágasság mi l y e n k ö r ü l m é n y ek között e me lhe tő. A h a t f é le kezelést négy ismétlésben végeztem.
1. kezelés: tőze gkor pás féces — P N K keve ré k, ágasodá s: 28,32 % 2. ke ze l és: N P K (2:3:1 a r á n y ú kever éke) ágasodás: 2 1 , 0 9 %
3. kezelés s z u pe r í os z f át ágasodás: 14,54 %
4. kez elé s: bioszupe r ágasodás: 13.56 %
5. kez elé s: bioszupe r- ká li ágasodás: 1 3 , 3 9 %
6. ke ze lé s: k é n s a v as a m mó nia ágasodás: 12,17 % 7. kez elé s: t r á g y á z ás né lkül ágasodás: 10.90 % L e g j o b b volt az ágasodás százaléka a bba n a sorozatban , ahol t ö v e n- ként 60 g r a m m tőz egkor pás f é c e s tr á gy át és 6 g r a m m P , N, K : 2,1,V2 a r á n y ú m ű t r á g y a k e v e r é k et a d t a m f é sze ktr á gya f o r m á j á b a n. Itt a ka t.
holdra át sz á mí tott t e r m és 38.20 q volt.
Az u t ó b bi időben n e m volt mód o mb an beállítani ezt az eléggé kompl iká lt és apr ólé kos ha tf éle f ész ektr ágyáz ási e l j á r á st, h e l ye t t e két másik t r á g y á z á si mó d s z e rt dolgoztam ki.
1. Az őszi mé ly sz á nt ás a l k a l má val 10—12 t o n n a / k h tőz egkor pás f é c e st r á gy át is s z á n t s unk alá. Tavasszal az őszi sz ántá st á p o l j uk és úgy ültessük bel e a k u k o r i c á t.
2. A más ik módsze rhez elegendő lesz 20 q szer vestrágya, még pedig jó, ha f e l e morzsás istállótrágya, a másik fele pedig tőzegkorpás féces- trá gya. E h h e z a sz e r ve st r á gy a m e n ny i sé gh ez a d j u n k m ég 200 kg s z u pe r - foszfátot, 100 kg k é n s a v as a m mó n i át és 25 kg 40 % - o s kálisót. A szer- ves- és m ű t r á g y á k at k e v e r j ük jól össze. Fé s z ke nk é nt 100—120 g r a m m szerves- és szervetlen t r á g y a k e v e r é k et a d j u n k , a mit előzőleg az ül t e tő- gödörből ki k e r ült f ö l d d el jól össz e keve r ünk. Tanácsos még j ú n i us végén 65 k g / k h me n n y i s é g ű pétisóval f e j t r á g y á z á st is végezni.
B á r m e l y ik mó d s z e rt alkalm azz uk , vele kimagasló t e r m é s e r e d m é- n ye k e t é r h e t ü nk el. A fészek szerves- és mű t r á g yá z á si módsz err el é r t em el »-Egri sokcsöv ű h i b r i d ü nk « esetében 54 mázsás t e r m é st kat . holdra á tsz ám ít va.
Tö bb é ves me gá lla pításom, hogy a szerves- és szervetlen t r á g y ák e gyüt tes al ka l ma z á sá va l, megf elelő ta la jne dve sség tá rol ásával és a leg- jobb á gas csövek kivá logatá sával igen kedvezően t u d j u k be folyásolni az ágasság örökletes fe jlődését.
S58
I I I .
1954. és 1955. é ve kb en ágas- és sokcsövű törzskísérletet á ll ít ot tunk be abból a célból, hogy megá lla pítsuk m e n n y i az ágasok százaléka sok- csövűek között és m e n n y i a sokcsövűek százaléka az ágas-törzskísér- l et be n .
Ágas előf ordulás sokcsövűek között 3—7 százalék között v a n . A sokcsövű e lőfor dulás ágasok között 15—32 százalék. Törzseink 3,2 százalékban ágassággal és sokcsövűséggel is t a lá lk oz unk egyazon tövön.
Ez ir á ny ú kísé rl ete ink azt m u t a t j á k, hogy az ágasság és a sokcsövűség között bizonyos kapcsolatok le he tn ek . Több olyan tör zsünk van, a me l y ágasság és sokcsövűség sz e m pon tj á ból is kiválóságot mu t a t . Ilyen t ö r- z s e i n k : 347, 324, 320, 399, 309, 270, 258, 227, 396, 345, 278, 286, 288,
368, 332 301, 408, 371, 272, 290, 434, 374, 304, 307, 393, 328, 398, 283.
IV.
Ágastörzskísérlet 1953., 1954. és 1955. évi t e r mé s ű anyaggal a n n a k megá llapítá sár a, hogy az ágasság é vr ő l- é v re hogya n emelkedik. Ezt az ágastörzskísérletet 1956. év tavaszán végeztem. A kísérletet f é s z e k- sz er ve str á gyáz va és tr ágyáz ás né lkül á llítottam be. Ebbe a kí sé r l e tbe olyan törzseket v á l og a t t am ki, a me l ye kből r e nde l ke z t e m vetőmaggal m i n d h á r om évről.
Az ágasodás m ér téke %-ban
Ev trágyázva tárgyázás nélkül
1953. évi termésű mag 6,80% 3,20%
1954. évi termésű mag 15,35 % 5,12 %
1955. évi termésű mag 20,50% 7,90%
A táblázat szerint sz er ve sa nya gokna k a t a l a j ba való bevitele n é l kül is v a n ágasodás, azonban a szervesanyagok (trágyák) bevitele a t a l a j b a , n a g y b a n elősegíti az ágasodási f o l y a m a t o t .
A m ásik szembeötl ő megállapítás, hogy ága skukor ic á inknak év rő l- é v re jobb az átörökítő képessége. Az 1954. évi t e r més jobban örökíti az ágasságot, m i n t az 1953. évi. Az 1955. évi viszont jobban, m i n t az 1954. évi. Az ágasság öröklődő t ul a j do ns á g, amely az utódokban é vr ől- é v re növeke dik.
Ha t kísérleti év u t án örömmel á l l a p í t h a t j uk meg, hogy n e mc s a k az ágasság százaléka növekedik évről-évre, h a n e m az ágas csövek s úlya is. Sokkal n agyobba k, szebbek, elágazóbbak ágas csöveink ma, 1958. év őszén, m i n t 1953. év őszén voltak.
V.
Beltenyésztéses ágas-kísérlet
A beltenyésztés a l egj obb módszer a r r a , hogy a kev er t ö rö klöt t- ségű n ö vé ny e k et tiszta öröklöttségűvé alakítsuk át. Ma m ár né gyé ves
be l t e ny é sz t e tt tö rz sa nyag gal r e n d e l k e z ü nk és a 320-as tör zsünk b e l t e - nyésztéses ú t on 100 s zá z al ékb an ágasságot örökít. Ma m ár m e g v a n a r e m é n y ü nk a r r a , hogy a tiszta v onalú ágasok összekeresztezésével elö f o g j u k t u d n i állítani az á ga sku kor i cá t, m i n t egy új c onvar ie ta st és m e g - v a n a r e m é n y ü nk a r r a is, hogy az ága skuk ori ca t o v á b bi n e me sí té se t e r én is e r e d m é n y e i nk s z ü l e t n e k.
Beltenyésztéses k ís é r l e te i nk et 1955. év ta va sz án k e z dt ük me g.
Az első é v b en a be lt en yés zt é sre beállított 196 ágas törzs közül 17 t ö r z s- n él sikerült izolálva ágas-csövet létr ehoz ni. Ez a 17 törzs az egész k í s é r- leti anyag 8,67 százaléka.
Az ágasság évenkénti öröklődése beltenyésztéssel:
1955. évben 8,67 %
1958. évben 25,60 %
1957. évben 43,57 %
1958. évben 58,00 %
Legjobb be l te n yé s z te tt ágas tör z se in k: 320, 399, 396, 288, 368, 286, 324, 296. A 320-as t ö r z s ü nk az idén (I. n egye dbe n ) e l é r te a 100 száza- lékos ágasörökítést.. Sa jnos , na g y h i b á ja e n n e k a tör zsnek, hogy a k u k o - rica golyvás üsz ögjével (Ustilago m a y s- z e a e (Dc.) Magn.) szemben igen fogékony. A 399-es törzs 90 százalékban, a 396-os törzs pedig 80 s z á- zalékban ö r ö k í t e tt ágasságot.
Beltenyésztett ágas-törzseink száma:
1955. évben . . . 17 törzs
1956. évben 30 törzs
1957. évben . . . 47 törzs
1958. évben 163 törzs
A be l te ny és z te tt tör z se i nk szá ma' év r ől- é vre növe ke dik. Ma mái- óriási be lt e n y é sz t e tt ága sku kor ica a n y a g g a l r e n de l k e z ü n k. 1958. év tavaszán a k ompo l t i Ész akma gya ror szá gi Mezőgazdasági Kísérleti I n t é- zet 100 á ga s- t ör z s ü nk beltenyé sztéses (1/1) kísérletbe való beállítását vállalta. A ko mp ol t i a k szép és é rtékes m u n k át végeztek, m e r t t ör z s e n- k é nt 3—3 t ö v et izoláltak, összesen 300 ágas izolációjuk volt, a m e l y ek közül 33 e s e t b e n , 29 t ör z sn él sike rült ágas-csövet megfogni . N e k ü nk 1958-ban 700 ágas izolációnk volt, a me l y ből 198 csövet, 134 törz snél sikerült izolálni.
Törzseink megoszlása a beltenyésztési évek szerint:
4 éves 1/4 t ö r z s ü nk v a n 3 éves 1/3 t ö r z s ü nk va n 2 é ves 1/2 t ö r z s ü nk van 1 é ves 1/1 t ö r z s ü nk van
67 törzs 28 törzs 29 törzs Összesen: 163 törzs
560-
Beltenyésztése s ágas törzseinknél általába n gyakoribb a golyvás üszögfertőzés, mint a szabad (idegen) beporzású ágasainknál. Ezenkívül beltenyésztet t ágas-törzseinknél gyakori az elfínomult , gyenge, töré- keny szár. A gyenge szárúságot ké t okra vezetem vissza. Egyrész t a bel- tenyésztéses leromlás következménye , másrészt az idén nagy volt a ku- koricamoly (Pyrausta nubilalis) fertőzés e a szántóföldön . Agaskukorica kísérletein k sorá n mégis felvetődi k két ú j a b b probléma , még pedig a szá r erősségére történő és a golyvás üszög elleni rezistencia-neme- sítés kérdése .
Beltenyésztett ágas-törzseket kétszer-háromszo r is mestersége s megporzásba n részesítettem . Ezt úg y végeztem, hogy 1—2 napos perió- dussal a porzós virágra visszakötöt t izolálózacskóba ú j a b b virágpor t (pollent) gy űj t ö tt e m és az önbeporzás t ismételten elvégeztem. A több- szöri megporzással jóval több szemtermés t nye rhet ünk , mintha csak egyszer végeztü k volna el a megporzást.
1957. és 1958. években az előző két-három beltenyésztése s évek- ben jó ágasörökítést mut at ó törzseinkkel keresztezéseket végeztem, s az eredmén y nem maradt el, mert nem ritkasá g a 700, a 800 gr-os, sőt egy esetben akadt 960 gr-os cső is. A keresztezésekbe n főle g a 320-as, a 399-es és a 396-os törzsek t űnt e k ki komoly terméseredmé- nyeikkel. A szár szilárdságának megjavítása itt komolyan indokolt.
Igen érdekes az ágaskukorica virágzásbiológiája is, amelyet »A Zea mays L. hím- és nővirágjána k néhány sajátossága« c. dolgozatomban ismertettem.
Az alább i grafikon legjobb beltenyésztéses (I'/törzsek) ágas-tör -
zseink ágasörökítési százalékát m u t a t j a be 1955., 1956. és 1957. években.
Megállapítások, következtetések, célo k
1. Ha t é v es kí sérletein k igazolni l áts zan a k Tumanyjan (1947) m e g - állapításait, h o g y a cső ágassága az utó d ok ban öröklődik , s a tov áb b i utódoknál az ágassá g progresszív e növ ek edik.
2. Eddigi e r e d m é n y e i n k al át ámas zt ani látszan a k Dr. Hortobágyi Tibor (1951) fel tevés eit a m e l y szerint az ágascsövek m a g v a i ba n az át l a - gosnál n a g y o b b fejlődési, növekedés i lehetősége k l eh e t n e k .
3. Ne mc s ak az ágasság öröklődi k és n öv ek edi k az utó d ok ba n, h a - n e m m i n t h a az ágas-csöve k is jóva l nag yo bb ak, súl y o sa bb a k l enn ének, m i n t k í s ér l e t ei nk k ez de tén voltak.
4. Az ágasságo t si k e r ü lt ö n t e r m é k e n y í t ve is t o v á bb vinni. Belte- nyésztése s ág as -tö rzs ei nk ki gyen l í t et t eb b e k . Fel tehet ő , hogy az ö n t e r- m é k e n y í t e tt ágas ku kori c a t ermészet e s kereszteződé s es et én szilárda n örökít i át t u l a j d o n s á g a i t .
Célunk az ágask ukorica előállítása. Cé l unk elérés ér e az alább iaka t végezzük:
1. Gazdag ag ro font biztosítun k , ezálta l az ágasku koric a n öv ek ed é- séhez a l eg kedv ező bb f e l t é t e l e ke t a d j u k .
2. Őszi mély szá nt ással a t a l a j ne dv e s s ég e t f elh almo zzu k a t a l a j b an , a m i kedvezőe n h at az örö klékenység realizálására és a n ö v é n y e k p r o- d u k ti v i t ás á ra .
3. Erő s szelektálást v é g zü nk évről-évre . Mindig a legszebb, egész - séges, ú j s z e r ű elágazódású, ágas nővirágzatú , valódi ágas k uk ori cá k csö- veinek ma g v a i k e r ü l n e k el vet ésre .
4. Bel t en y és zt et t kí sér le t ei nkk el a l eg job b önbeporzós, tiszta v o n a- l akat i g y ek e z ü n k létrehozni .
Hatéves t ap as zt a l at a i nk azt m u t a t j á k , hogy a l e g j o b b csöve k ki- válogatásával , szerves- és szervetlen t r á g y á k e g y ü t t e s alk almazás áv al , a megfelelő t a l a j n e d v e s s é g táro lásáva l kedvezően h a t u n k mind az ágas- sá g al ak tani t u l a j d o n s á g a i r a , m i n d pedig az örökletesség fejl ődésére.
F E L H A S Z N Á LT I R O D A L O M L I T E R A T U R A
[1] Fjedorov, Al. A.: K poznanyiju .javlenyij ..vetvisztosztyi" pocsatkov u kukuruzü.
— Botanyicseszkij Zsurnal, Tom. 36. No. 4. Moszkva—Leningrád, 1951: 341—348.
[2] Dr. Hortobágyi Tibor: Ágaskukorica kísérletek Egerben. — Egri Fed. Főiskola Évkönyve I. kötet. Eger, 1955:419—425.
[3] Lengyel Ádám: Kétéves kukoricakísérletünk eredményei. — Egri Ped. Főiskola Évkönyve I. kötet. Eger, 1955:427—444.
[4] Lengyel Ádám: A kukorica ágasságának és többcsövűségének kapcsolata.— Egri Ped. Főiskola Évkönyve III. kötet. Eger, 1957:409—424.
[5] Lengyel Ádám: Beltenyésztéses ágaskukorica kísérleteink. — Egri Ped. Főiskola Évkönyve IV. kötet. Eger, 1958:483—491.
[6] Lengyel Ádám: A Zea mays L. hím- és nővirágjának néhány sajátossága. — Egri Ped. Főiskola Évkönyve V. kötet. Eger, 1959.
[7] Molebniij, E.: Vetvisztaja kukuruza. — Zern. Korm. Kul'turü. SzePszo. Moszkva.
1958. 10. sz.
[8] Tumanyjan: Novoje zveno v evoljucii kukuruzü. — Doki. An. Arm. SzSzR, VI. 3,
562-
ADAM LENGYEL:
Wie steht es mit der Veredlegun? des Zweig-Mais?
(Vier originale Ziveigmase mit Photo u. zwei Tabellen.)
Unsere Versuchsreihe begann mit dem Einfall der Erzeugung des Zweig- Maises (Zea mais L. convarietas ramosa). Im Herbst des Jahres 1951 veranstaltete Professor Dr. Tiburtius Hortobágyi eine Landessammlung bezüglich anomaler Mais- kolben. Von 100 Punkten des Landes bekamen wir 438 Stück teratologische (ord- nungswidrige) Maiskolben. Dieser gesammelte, reichhaltige Stoff bildete die Grund- lage zu unserem Versuch.
Unsere Versuche begannen wir im Frühling des Jahres 1953. Unsere Versuchs- reihe nahm ihren Anfang im Zeichen des Gedanken: einem Zweig-Mais zu gewin- nen. Hnsere allererste Aufgabe war, ob die Verzweigung eine erbliche Eigenschaft sei? Welche Lebens- oder Milieuwirkungen sind mit Einfluss auf die Verzweigung?
Hat die Erzegung des Zweigmaises eine wirts«flfcÉÉLhe Bedeutung?
In Verbindung mit dem Zweig-Mais stellte^Wir bis jetzt viererlei Versuchs-
reihen an. ^ ^
1. Zweig Stammversuch Klarlegung der genetischen und fiziologischen Fragen bezüglich der Verzweigung.
2. Düngungsversuche — sowohl mit gewöhnlichen, als auch Kunstdünger — ob die Verzweigung mit Milieuwirkungen beeinflussbar ist?
3. Verzweigungs- und vielkolbiger Stammversuch. Vielkolbiges Vorkommen unter den Verzweigten, sowie auch Vorkommen von Verzweigten unter den Viel- kolbigen.
4. Innenzucht Zweig-Versuch.
Einige unsere Stämme vererbten nicht Verzweigungen, sondern Vielkolbigkeit.
Vom Jahre 1954 angefangen war unsere zweite Hauptaufgabe: die Gewinnung viel- kolbiger Maisstämme. Im Laufe unserer Versuche kommt es oft vor, dass wir ein- unddemselben Stamm Verzweigung (traubenartige, ramose Type) und Vielkolbig- keit (zwei, drei gewöhnl. Kolben) bemerken. Unsere bisherigen Resultate zeigen, dass zwischen der Verzweigung und Vielkolbigkeit gewisse Verbindungen sein können.
Nach Verlauf von sechs Versuchjahren kann ich behaupten, dass nicht nur das Prozent der Verzweigung Jahr für Jahr wächst, sondern auch das Gewicht der Zweigkolben. Unsere Zweigkolben sind heute, im Herbst des Jahres 1958, viel grös- ser, schöner und verzweigter, als sie im Jahre 1953 waren.
Heute haben wi r schon die Hoffnung, dass wir durch die Zusammenkreuzung der reinen Zweigler den Zweig-Mais erreichen können, als eine neue convarietas, aber wir pflegen auch die Hoffnung, dass wir auch am Gebiete der weiteren Vered- lung des Zweig-Maises Resultate aufzeigen können. Heute verfügen wir über 163 Innenzucht-Zweigstämme.
