Volodarszkij,L.: A termelőeszközök termelésének elsődleges növekedése és a fogyasztási cikkek termelésének fejlődése

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

661

b) ugyanez az érték megállapítható ter-

melői áron;

c) az egyes ipari ágazatok ,,hozzáadott

termelés értéke" (,,valeur ajoutée") meg—

határozható bruttó módon, tehát forgalmi adóval és egyéb adókkal együtt;

(1) az egyes ipari ágazatok ,,hozzáadott termelési értéke" előállítható nettó módon,

tehát forgalmi adók és egyéb adók nélkül;

és végül

e) a hazai gyártású ipari termékek végső

felhasználásának értéke megállapítható az

összes ipari termék végső felhasználása és az importált ipari termékek értékének

különbségéből.

E mutatók közül az a) és b) mutató ér- téke függ az aggregálás módjától, tehát az ipari szektorok számától; a többi mutató értékét ez a tényező nem befolyásolja.

Az említett öt mutatószám között szoros

összefüggés van, ezek egymásból is kiszá—

míthatók. Például az e) jelű mutatót úgy

nyerhetjük az a) jelűből, ha abból levon—

,iuk az ipari termékeknek a termelés során felhasznált összértékét.

Szerző megvizsgálta az öt eltérő kon—

cepció alapján a francia ipari termelés in- dexét 1949. évi bázison, 1950—1960 között.

Az adatok alapján az a) és b) jelű muta—

tó, tehát a két bruttó mutató értéke jobban

emelkedett, mint a nettó jellegű mutatóké.

Ennek oka az, hogy a termelés során fel—

használt —— hazai előállítású —— ipari ter—

mékek értéke 1949—1960 között 94 száza—

lékkal növekedett, az ipari termékek végső felhasználása pedig (természetesen az im—

portált termékek értéke nélkül) csak 74 százalékkal. A különböző árak alkalma—

zása az indexet csak kismértékben befolyá- solta, a felhasználói áron számított index 167 százalék, a termelői áron számított pedig 166 százalék volt az 1959. évben.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján

nyert ipari termelési indexet szerző ezután összehasonlítja azokkal az indexekkel,

amelyeket a vezetése alatt álló Intézet 23

iparágra bontva évenként közzétesz. A rendszeresen közölt indexet általában a termelt termékek fizikai volumene alap—

ján, súlyozással, a Laspeyres—féle index-

form-a segítségével számítják. Ennek az

indexnek a ,,hozzáadott értéket" kell köze—

lítenie, tehát célszerű ezt az ágazati kap—- csolatok mérlege alapján számított c) ti—

pusú indexszel összehasonlítani. A két in-

dex közötti eltérés 1949—1959 között elég

jelentős: a ,,hagyományos" módon, termék—

sorok alapján számított index értéke 1959—

ben 174 százalék volt, míg az ágazati kap—

csolatok mérlegéből nyert index 162 száza—

lék. Az eltérés okai között elég jelentős súllyal szerepel a mérlegelés közötti kii—

lönbség, Példaképpen szerző megkísérelte ugyanazokat az egyéni indexeket 1949.,

1952., 1956. évi és a mindenkori folyó évi

súlyokkal mérlegelni; az élelmiszeripar—

ban például az 1956. és 1952. évi súlyok közötti arány 2:3 volt, ez már jelentős el-

térést okozhat az indexben. A mérlege- lésen kívül eltérést okozhat a ,,ha- gyományos" indexnél alkalmazott — nem kielégítő —-— reprezentáció mértéke is. Az élelmiszeripari index eseté——

ben ez is számottevő tényező. Még két ipar—

ágban volt nagy az eltérés a két fajta index között: az autó— és motorkerékpár- iparban, valamint a szerves vegyiparban, mindkettőnél a súlyozás miatt. Ha e há—

rom iparágnál megfelelő korrekciót al—

kalmaznak, a két index teljes pontos—

sággal megegyezik.

Szerző végül megemlíti, hogy az elmúlt tíz évre különböző módon számított ipari

tenmelési indexek összehasonlításából

kitűnik, hogy az indexekre a bázisév és

a súlyok megállapítása nagy hatást gya—

korol; a bázisév nem lehet túl régi, szük- séges időnként új bázisra áttérni (a fran—

cia terméksorok alapján nyert ipari ter—

melési indexnél most tértek át a koráb- ban alkalmazott 1952. évi súlyokról az 1959. évire).

Eltérések adódhatnak az ipar körének

megállapításából is. Kétségtelen, hogy

havonként az indexet kénytelenek szű—

kebb reprezentációval számitani, ez azonban évenként egyszer kibővíthető és az index korrigálható. Eltérések adódhat—

nak még a statisztikai adatok hiányossá-

gaiból is. A különböző indexek közötti

eltérések elemzése már csak ezért is

hasznos volt, mert hozzájárult az ipari

termelés strukturális változásának részle—

tesebb megismeréséhez.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

VOLODARSZKIJ, L.:

A TERMELÖESZKÖZÖK TERMELÉSÉNEK ELSÓDLEGES NÖVEKEDÉSE

És A FOGYASZTÁSI CIKKEK TERMELÉSÉNEK FEJLÖDÉSE

(Preimuscsesztvennüj roszt proizvodsztva—

szredsztv proizvodsztva i razvitie proizvodsztva predmetov potreblenija.) —— Vesztnik Sztatisz-A tiki. 1963. 2. sz. 3—13. p.

A szocializmus és a kommunizmus építését általában a termelőeszközök ter—

melésének elsődleges növekedése jellem- zi. A kommunizmus építésének konkrét szakaszaiban azonban a termelőeszközök termelése különböző mértékben haladja meg a fogyasztási eszközök termelésének

662

,a növekedését. A népgazdaság fejlődésé—

nek harmóniája azt jelenti, hogy az I.

.szektor növekedése olyan mértékben ha—

ladja meg a II. szektor növekedését, hogy az az anyagi, munkaerő— és pénz—

ügyi források leghatékonyabb és legész-

szerűbb felhasználását biztosítsa.

A szovjet népgazdaság fejlődését vizs- gálva szerző megállapítja, hogy míg 1913—ról 1962—re az egész ipari termelés 48-szorosára nőtt, addig ezen belül az I.

szektor növekedése 109—szeres, a II. szek—

tor növekedése pedig 17—szeres volt. Ezen 'a korszakon belül azonban:

a) A szovjet állam fennállásának első

éveiben, a népgazdaság helyreállításának

.az idején az I. szektor növekedési üteme nem sokkal haladta meg a II. szektor

növekedését. 1913—ról 1928-ra az ipari

termelés 32 százalékkal emelkedett, ezen

belül a tennelőeszközök termelése 55 százalékkal, a fogyasztási cikkeké pedig

"20 százalékkal.

b) Az iparosítás éveiben azonban meg—

változott a helyzet, különösen az első idő-

szakban. A korszerű ipar létrehozása és

az egész népgazdaságnak az új technika alapján történő rekonstrukciója a ter—

'melőeszközök termelésnövekedésének kü—

lönösen magas ütemét követelte meg. Az első ötéves terv során (1929—1932) az I.

szektor növekedése 1,75-ször haladta meg a II. szektor növekedését (a termelőesz- közök terrnelési indexe 273 százalék volt

a fogyasztási cikkek 156 százalékával szemben).

c) A szocialista ipar létrehozásában el—

ért sikerek lehetővé tették, hogy a to- vábbiak során a két szektor növekedési

üteme közeledjen egymáshoz s ennek kö- vetkeztében a második ötéves tervben az I. szektor termelésnövekedése már csak 1,2-szeresen haladta meg a II. szektorát.

d) A háború után a szovjet népgazda—

ság helyreállítása és gyors továbbfejlesz—

tése érdekében megint fokozott szerep—

hez jutott a nehézipar. A termelőeszkö—

zök termelésének növekedési üteme az 1941—1950 közötti időszakban újból 1,66—

szorosan haladta meg a II. szektor fejlő—

dését.

e) Az elmúlt években lehetővé vált, hogy növeljék a fogyasztási cikkeket elő—

állító iparágakban a beruházásokat s ezzel egyidejűleg a két szektor fejlődését megközelítőleg kiegyenlítsék. A fogyasz—

tási cikkek termelésének gyors növeke—

dése a termelőeszközök elsődleges fejlő—

dése mellett a szocialista ipar fejlődésé—

gek jellemzője a hétéves terv időszaká—

an.

STATISZTIKAI IRODALMI FIG YELÓ

Korábban a Szovjetunióban nem vol—

tak meg a feltételek ahhoz, hogy mind a nehéz, mind a könnyűipart gyors ütem-

ben fejlesszék, s ezért erőltetni kellett a

nehézipar termelésének növelését. Jelen- leg a helyzet alapvetően megváltozott.

Az ipar magas fejlettségi színvonala le—

hetővé teszi, hogy a fogyasztási cikkeket

előállító iparágakban nagy beruházásokat eszközöljenek, gyorsan növeljék a fo-

gyasztási cikkek termelését. A húszéves terv perspektívájában a két szektor fej—

lődési ütemének további közeledésével számolnak. A könnyű— és élelmiszer-

ipari ágazatok fejlődésének meggyorsu—

lása mellett a nehéziparon belül is nő a fogyasztási cikkek termelésének aránya.

A fogyasztási cikkek termelésének elő- térbe kerülését jellemzi az a tény is,

hogy a húszéves tervben a könnyű— és

élelmiszeripari, mezőgazdasági és lakás—

építési termelőeszközöket előállító üze—

mek termelése 13-szorosára nő, a termelő—

eszközöket gyártó vállalatok termelőesz- közeinek a termelése viszont csak 6—szo—

rosára. Ez a tendencia jut kifejezésre

abban is, hogy a mezőgazdaság rendkívül

gyorsan fog fejlődni, húsz esztendő alatt

termelése három és félszeresére nő.

Ennek a feladatnak sikeres megoldá—

sát természetesen a szovjet gazdaság

megelőző fejlődése tette lehetővé. Éppen a termelőeszközök elsődleges fejlődésé—

nek eredményeként jöttek létre a felté-

telek ahhoz, hogy a két szektor növeke—

dési üteme közeledjék egymáshoz,

A szovjet gazdasá-g új fejlődési szaka-

szának megfelelően fokozott feladat há-

rul a szovjet statisztikára is. Az egyik legfontosabb feladat az ipari termelés

ágazati szerkezetének statisztikai mód—

szerekkel történő elemzése, a két szektor közötti helyes, optimális arányok vizsgá—

lata. Ezt a feladatot nemcsak a nép—

gazdaságra, hanem az egyes köztársasá—

gokra, rajonokna vonatkozóan is meg kell oldani. Ennek érdekében nemcsak a ren—

des éves és folyamatos beszámolójelen- téseket kell feldolgozni, hanem egyéb adatfelvételekre is szükség van. Ezzel kapcsolatban szerző különösen kiemeli az

új technika statisztikai megfigyelését és a statisztikai minőségellenőrzés módsze- rét. Hangsúlyozza az értékbeni mutató—

rendszer korszerűsítésének szükségessé- gét is. Az egyes vállalatok termelőtevé—

kenységének helyesebb értékelése érde—

kében mind szélesebb körben kell beve—

zetni a feldolgozás normatív költségének mutatóját.

(Ism.: Szelényi Iván)