Perroux, F.: A tervezés kvantitatív módszerei

248

GAZDASÁGSTATISZTI KA

PERROUX, F.:

A TERVEZÉS KVANTITATlV MÓDSZERE!

(Les technigues guantitatives de la planiii—

cation.) Paris. 1965. PUF. 316 p.

Perroux a gazdasági tervezés indokolt—

ságának és módszerének új elméletét adja elő a polgári közgazdaságtan kere—

tében. A népgazdaság különböző ágaza- tait három csoportba sorolja.

). A hagyományos iparágak a századforduló előtt alakultak ki, lassú növekedés, stagnálás vagy visszaesés jellemzi őket. Ilyen például a bőr-ipar, a textilipar (a műanyagszálakta tá—

maszkodó textilipari nem!).

2. A modern iparágak a két világháború kö- zötti időszakban alakultak ki és viszonylag gyors növekedési ütem jellemzi őket. Ilyen például a villamosipar és a gépkocsiipar.

3. A teljesen új iparágak, mint például az atomipar, az elektronikus ipar és a műanyag- ipar nagyrészt a második világháború óta fej- lődtek ki és a leggyorsabban növekszenek.

Perroux szerint a modern és főképpen a teljesen új iparágak mintegy maguk után ,,húzzák" az egész gazdaságot, tehát a lassabban fejlődő ágazatokat is. Ennek oka egyrészt, hogy megnövelik a lassab- ban fejlődő iparágak termelése iránti szükségletet, másrészt saját műszaki fej- lődésük meggyorsítja a műszaki fejlődést az egész gazdaságban. Tehát a fejlődés fő hajtóereje nem a fogyasztás növeke—

dése, mint ahogyan azt az akcelerátor el—

mélet feltételezi, hanem a dinamikus iparágak, amelyek túlnyomó részben tőke- javakat állítanak elő. A teljesen új és a modern iparágak ,,húzó" hatását együtt- hatók segítségével is ki lehet fejezni, amelyek meghatározzák, hogy az egyik iparág termelésének növekedése hogyan növeli más iparágak termelésének növe—

kedését.

Ebből az következik, hogy az állam gazdaságpolitikájának elsősorban ezek—

nek a ,,húzó" ágazatoknak növekedését kell elősegítenie, mert azok azután ma—

guk után ,,húzzák" az egész népgazdasá- got. Perroux szerint igen helytelen volna a növekedést a kapitalista piac erőinek játékára bízni, mert a monopóliumok a monopolista nyereségre törekedve, nem használják ki az összes fejlődési lehető—

ségeket. Éppen ezért az államnak is be—

ruházásokat kell végeznie és más úton is el kell érnie, hogy ezek a növekedés—

ben központi szerepet játszó ágazatok ne a monopolista nyereség, hanem egy ún.

"funkcionális" nyereség elérésének megfe—

lelően tervezzék meg termelésük nagysá—

gát. Ez a funkcionális nyereség alig ha—

sonlit a tőkés nyereséghez. Ez az a nyere—

ség, amely hosszú távon az optimális ter—- méket, beruházást és kapacitást bizto—

sítja a gazdaságnak. Összege akkora kell, hogy legyen, amennyit a vállalatot veZető és az újításokat bevezető személyek szá—- mára biztosítani kell, hogy a vállalat re—

alizálja a gazdasági újítás maximumát.

Mindezek a szempontok indokolttá te- szik, hogy az állam tervszerűen és mesz—

szemenően beavatkozzék a gazdasági életbe a növekedés meggyorsítása végett.!

Ez a nézet tehát teljesen ellentétben áll a neoklasszikus közgazdaságtan, valamint Schumpeter tanításával.

A gazdasági tervben Peri-aux szerint ki kell választani, a ,,húzó" ágazatokat és ezeket kell előnyben részesíteni, valamint meg kell határozni a beruházás és az újítás terjedési útját a gazdaságban. A magánvállalatok monopolista gyakorlatá—

nak megtörése végett különböző fokú szo—

cializálásra lehet szükség, vagyis a társa—

dalom ellenőrzését és tulajdonjogát ki kell terjeszteni bizonyos mértékig azokra az ágazatokra, amelyek a fejlődés mo- torjai.

Ennek következtében minden modern országban igen nagy gazdasági szerepet vállal az állam. Franciaországban például az összes beruházásnak 30 százaléka ál- lami beruházás, és az állami beruházá—

sok által befolyásolt beruházások 60 szá- zalékot alkotnak. A vállalatok által köl- csönvett tőkéknek több mint 80 százalé—

kánál az állam állapítja meg vagy szál—

lítja le bizonyos szintre a kamatlábat. A kölcsöntőkéknek kevesebb mint 20 szá—

zaléka engedelmeskedik a piac törvé—

nyeinek.

Az állami beruházások körében szerző külön kiemel három típust, ezek:

]. az infrastruktúrára fordított beruhá- zások, amelyek a külső megtakarítások biztosításával segítik elő a gazdaság gyor—

sabb növekedését;

2. a kutatási és fejlesztési beruházások,, amelyek az újításoknak a kívánt utakon való elterjedését segítik elő;

3. az emberi beruházások.

(Ism.: Andorka Rudolf)