Az új termelői árrendszer kialakításának külkereskedelmi vonatkozásai

FÁY JÓZSEF:

AZ ÚJ TERMELÖINÁRRENDSZER

KIALAKITÁSÁNAK KULKERESKEDELMI VONATKOZÁSAI

A szocialista és a szocializmust építő országokban árutermelés folyik,_

ezért ezeknek az országoknak gazdaságában ható gazdasági törvények között rendkivül fontos helyet foglal el az értéktörvény. A szocializmus időszaká—

ban elengedhetetlen a társadalmi munka szigorú számontartása, megfelelő elosztásának és takarékos felhasználásának valamilyen módon történő szabályozása és ellenőrzése. Az alapvető termelési eszközök társadalmasítása

révén a szocialista gazdasági rendszer meg is teremti ennek lehetőségét.

A szocialista rendszer e potenciális gazdasági lehetősége azonban ki—, használatlan marad, ha a valóságos gazdasági összefüggések felismerését, a tudományos előrelátást akadályozza a gazdasági mechanizmus hibás fel—

építése és az ezen alapuló helytelen gazdaságvezetési módszer.

Az elmúlt években már sok tekintetben igen élesen jelentkeztek gaz—

dasági fejlődésünk azon rendellenességek amelyek — számos egyéb ok mellett — kétség kívül szerepet játszottak az október 23—i események be—

következésében. Az életszínvonal 1951 és 1953 között csökkent és a reál—

bérek 1954 végén is csak kb. az 1949. évi szintet érték el, a külföldi adóssá—

gok növekedtek, a műszaki fejlesztés elmaradt a követelményektől, sok területen indokolatlan pazarlás folyt stb. E rendellenességek nagy mérték—

ben összefüggtek az elmúlt időszak hibás gazdasági mechanizmusával, amely teret nyitott a gazdaságvezetésben a tudományos számításokat nélkülöző voluntarizmusnak, különösen az értéktörve'ny mellőzésének tekintetében.

Az iparfejlesztés, a külkereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése, a vállalatok egész gazdálkodása, a beruházások elhatározása és megvalósítása helyes árrendszer hiányában ugyanis lényegében megfelelő mérőeszköz, gazdasági kontroll nélkül történt.

Ezt a hibát — bár nem mindenütt egyformán —— lényegében mind—

egyik népi demokratikus országban elkövették. A szocialista közgazdaság—

tudomány _Mmindmáig nem tisztázta az értéktörvénynek a szocializmusban, illetve a szocializmus építésében betöltött szerepét.

Éppen ennek a felismerése eredményezte, hogy az utóbbi időben a

szocialista országok közgazdászai mind többet foglalkoznak az értéktörvény problematikájával. Miután az értéktörvény elsősorban Éz árak (a termelői és a fogyasztói árak) alakulásán keresztül fejti ki hatását, a szocialista köz—

gazdasági irodalomban az ezzel kapcsolatos fejtegetések során majdnem minden alkalommal találkozunk az árrendszer és ezen belül is főleg a ter—

943 _ , * FÁY JÓZSEF

melői árak megváltóztatásának kérdésével. Azon túlmenőleg, hogy a fo—

gyasztói árrendszer helyes kialakításához is feltétlenül szükséges az érték- törvény követelményeinek megfelelő termelői árrendszer, a jelenleg érvé—

nyes termelői árak megváltoztatásának szükségességét általában az alábbi megfontolásokkal szokták indokolni

A termelői árak jelenlegi rendszere nem segíti elő, sőt akadályozza a teljes anyagi termelési folyamatnak az adott (politikai gazdasági stb) fel—

tetelek közötti leggazdaságosabb és így a társadalom számára legelőnyösebb megszervezését, mivel

a) a mesterségesen alacsony színvonalon tartott anyagárak következ—

tében társadalmi méretű anyagpazarlásra ösztönöz;

b) nem ösztönöz a szükségletek kielégítése szempontjából optimális minőségű és választék szerinti összetételű termelésre (meg kell jegyezni, hogy a múltban ilyen vonatkozásban más tényezők is kedvezőtlenül hatot—

tak, így például a helytelenül megállapított tervteljesitési és prémium—

feltételek stb. );

c) az árarányoknak a valóságos termelési költségarányoktól való rap—

szódikus —— nem a kereslet—kínálatnak megfelelő —_ eltérése miatt a ráfordí—

tások egyrésze nem ott jelentkezik, ahol (anyag, bér vagy egyéb formában) felmerül, ugyanez vonatkozik a bevételekre is, ami végső soron azt ered—

ményezi, hogy számos esetben az egyes termelő vállalatok és a népgazdaság érdekei ellentétesek.

A termelőfolyamat gazdaságos megszervezésének akadályozásán tűl—

menőleg a jelenlegi termelői árrendszer bizonytalanná, bizonyos fokig tudománytalanná teszi a tervezést és a statisztikát is. így például pontatla—

nok és a feltételezett közgazdasági tartalomnak nem megfelelők a megter—

vezett vagy a statisztikában kimutatott főbb népgazdasági arányok. Hogy csak néhány fontosabbat emeljünk ki: az ipari termelés A és B szektorának, a nehéz és a könnyűipari termelésnek, az ipari és a mezőgazdasági terme—_

lésnek, az összes termelési eszközök (I) és a fogyasztási cikkek (II) termelé—

sének, a nemzeti jövedelmen belül a fogyasztásnak és a felhalmozásnak stb.

értékben kimutatott vagy tervezett aránya torzítva mutatja a valóságös értékarányoknak megfelelő arányokat.

A tervezés és a gazdaságvezetés megjavításának legfontosabb alapfelté—

tele az értéktörvény szocialista termelőviszonyok közötti működésével kap—

csolatos elméleti és gyakorlati problémák tisztázása és ezzel párhuzamosan az egész árrendszer teljes átalakítása. A kérdés elméleti és gyakorlati részé-—

nek megoldása egyaránt igen sok és rendkívül nehéz problémát vet fel amelyeknek gyors és megnyugtató megoldása csak az elméleti közgazdászok és a gyakorlati gazdasági szakemberek széleskörű összefogása alapján lehet—

séges Jelen cikk a kér dés gyakorlati részének csupán egyik bár alapvetö problémájával, az importból származó termékek belföldi (ún. átadási) árá—

nak megállapításával kíván foglalkozni. Közismert, hogy Magyarországon __ az ipari termelés összetételének nagyrészt nem megfelelő hazai nyers—

anyagbázisa folytán —- a külkereskedelemnek rendkívül fontos szerepe van 12 egész anyagi termelési folyamatban A népgazdaságnak úgyszólván min- den szektora közvetlenül vagy közvetve valamilyen módon kapcsolatban áll a külkereskedelenimel. A népgazdaság termelőszektorának gyakorlatilag minden ága használ fel külföldön Vásárolt termékeket vagy importtermé—

keket (anyagfelhasználás vagy amörtizáció formájában) tartalmazó belföldi készítményeket, ennek folytán a fogyasztási, legfőképpen pedig az ipari fo—

AZ ÚJ TERMEIAI ARREN'DSZEH KULKERESKEDELMI VONATKOZÁSAI 9493

gyasztási cikkek túlnyomó, része is tartalmaz ._importértékekett Ilyenformán _ az, egész belföldi (a' termelői és fogyasztói) árrendszer ,kialakitásában'döntő ' jelentőségű az importból származó! termékek'beliiöldi árának helyes meg—' * állapítása, ezen belül azonban — tekintettel arra, hogy a beh'ozott'termékek ' túlnyomórészt termelőeszközök -— a termelői árrendszeren belül még foko—í zottabb a megállapított belföldi árak jelentősége. __ _ ' ' A tárgyalt kérdés körül folyó vitából (nálunk főleg Péter György 19547 ben és 1956-ban megjelent cikkeinek1 erre vonatkozó részeiből) leszűrhető. . hogy a kialakítandó új termelői árrendszernek — az értéktörvényrműködési

és valóban tudatos felhasználási körének szélesítése érdekében —— olyan ár— , ; "

arányokat kell tartalmaznia, amelyek tenduúenciájukat tekintve megfelelnek a valóságos (népgazdasági) önköltségarányoknak, másrészt pedig (az ezektől való eltérés révén) visszatükrözik a kereslet és kínálat alakulását, ami nálunk a valóságos gazdasági szükséglet és az annak kielégítésére folyó ter—

'melés, illetve rendelkezésre álló készletek aránytalanságát (egyensúlyának

hiányát) mutatja. .

A fenti értelemben vett helyes termelői árak kialakitása elvileg kétféle módon valósítható meg. Az egyik lehetőség a kötött árrendszer megszűnte—,;

tése. Ez esetben az árak alakulását — hosszabb időt tekintve — az önkölt—' ségnek, illetve ezen túlmenően a kereslet—kínálatnak az alakulása a terme—

lői és felhasználói (illetve fogyasztói) kapcsolatokon keresztül szabná meg.

Importcrikknél azonban az árak (közgazdaságilag megfelelő) szabad alakulá— ' sához —— a kötött belföldi árrendszer megszüntetésén kívül -——— még számos egyéb, jelenleg hiányzó feltétel megteremtésére lenne szükség.

A helyes áralakulásnak ilyen döntő feltétele lenne például a forint és a nemzetközi fizetési forgalmunkban szereplő különböző valuták (pénznemek) számunkra fennálló ,,világpiaci vásárlóértékének" valóságos arányait ki—k fejező devizaárfolyamok szabad kialakulása. Ennek viszont előfeltétele a központi devizagazdálkodás módjának alapvető megváltoztatása; a kötött árfolyamon történő kötelező devizabeszolgáltatások és a központi deviza- kiutalások rendszerének (megszüntetése vagy legalább is lényeges korláto—

zasa.

Miután az egész termelői árrendszer és ezen belül az importcikkek bel—

földi árának megváltoztatása sürgős feladat, melynek megoldását helytelen lenne mindaddig elodázni, amíg a felsorolt és még számos egyéb feltétel alapos megvitatására és megteremtésére sor kerülhet, másrészt mivel véle— ,

menyem szerint egy új termelői árrendszer kialakításához még az említett feltételek biztosítása esetén is szükséges valamilyen számszerű kiindulási * alap megteremtése, helyesnek látszik a termelői forgalomban szereplő ter—

mékek valóságos népgazdasági önköltségének —— valamilyen módon történő

———— közelítő kiszámítása és e számítások eredményének felhasználása az új termelői árak meghatározásánál.

Vizsgáljuk meg ezek után először azt, hogy az importtermékek hazai termelői árának megállapításakor, a számításokhoz rendelkezésre álló ada— (

tök alapján miképpen biztosíthatjuk az önköltségi arányoknak megfelelő

árarányokat. Először is döntsük el, hogy elvileg mit értünk az importtermé—

kek önköltségen. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az importtermé—

ket ugyanúgy, mint a hazai gyártású termékeket csak bizonyos munka—

1 Összegyűjtve lásd: P(fhzr György. A gazdaságosság és a jövedelmezőség jelentősége a iervgazriálkao- (lás-han. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1956. c. könyvben.

3 Statisztikai Szemle

950' . ' - 'x - , FAY JÓZSEF ,

* ' ráfordításiárán lehet a népgazdaság számá ra biztosítani. Míg azonban hazai * *

előállítású termékek esetén a vizsgált termékek előállításával kapcsolatban felmerülő ráförditás a termelési költségek összegezése útján általában köz—

vetlenül mérhető, addig az importtermék megszerzésének költségei munka—

ráfordításként az ellenértékképpen kivitt exporttermékek előállítása kap,—

csán merülnek fel. Természetesen további ráfordítást jelentenek ez esetben a külkereskedelmi forgalom lebonyolításával kapcsolatos szállítási és egyéb (forgalmi) költségek is, amelyek gyakran igen jelentős hányadot képviselnek az összráforditáson belül. Ha tehát általános alapelvként elfogadjuk, hogy a termékek árának legfőbb meghatározója az önköltségük, akkor ennek az alapelvnek az importált termékekre való kiterjeSztése azt jelenti, hogy a külföldről behozottcikkek belföldi árának megállapításakor az ellenérték gyanánt kivitt termékek önköltségét kell alapul venni. Bár ez a meggondo—

lás első pillanatra igen egyszerűnek látszik, egy új árrendszer kialakításában való gyakorlati alkalmazása mégis rendkívül nehéz és körülményes. Az erre ' vonatkozó számítások megkezdésekor —— számos adatszerzési és számítás—

technikai nehézség mellett —- mindenekelőtt három alapvető számítási probléma vetődik fel.

1. Miképpen lehet eldönteni, hogy mely exportáru (vagy áruk) kivitele ellenében szerezték meg pontosan azt a devizamennyiséget, amelyet a szá—

mítás tárgyát képező importáru vásárlására felhasználtak?

2. Mi az ellenértékképpen kivitt exportárunak —- a helytelen árrend—

szer következtében torz önköltségtől eltérő — valóságos önköltsége? "

3. Import termelőeszközök felhasználásával készült kiviteli áruk eseté—

ben hogyan ké'l'l elszámolni az áru önköltségének gyakran jelentős részét kitevő importhányadot?

Az első kérdéssel kapcsolatban le kell szögezni, hogy minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy a sok ezer cikkből állo behozatali és ki—

viteli forgalomból kiválassza az (elméletileg) egymással szembenálló tétele- ket, eleve kudarcra van ítélve. Ezt számos 4—— a külkereskedelmi gyakorlat—

ból nem kiküszöbölhető körülmény —— teszi lehetetlenné, így elsősorban az adás—vétel időbeni és térbeni elszakadása, az export— és impórtügyletek értékének nagyságrendi eltérése stb. Véleményem szerint nincs is szükség minden egyes eladásnak a belőle származó vétellel való szembeállítására, elegendő ha szembeállítjuk az azonos devizában elszámolt vételeket és el—

adásokat. Az ügyletek időbeni eltéréséből eredő zavar csökkentése érdeké—

ben pedig célszerűnek tűnik az egy év alatt egy—egy devizafajtán belül le—

bonyolított összes vétel és eladás szembeállításából kiindulni. Egyéves idö—

szakot tekintve, ui. a lebonyolított importügyletek devizafedezete nagyjából az ugyanazon időszak alatt eszközölt experteladásokból származik. A teljes külkereskedelmi forgalmat tekintve tehát az egy év alatt behozott termékek

,,megszerzésének" költsége (egyensúlyban lévő kereskedelmi és fizetési

mérleg esetén) nagyjából megegyezik az ugyanazon év folyamán kivitt exporttermékek előállításának önköltségével. Ennek leszögezésével egy le—

péssel közelebb jutottunk a megoldáshoz; az exportált termékek együttes önköltsége tehát alapul szolgálhat az importált termékek együttes árössze—

gének megállapításához. Az így megállapított —— és a; teljes importra vonat— , kozó —— árösszeget azonban fel kell bontani árukra, vagyis a teljes árössze—

gen belül megállapítani az egyes áruk árát, mégpedig úgy, hogy azok egy—

AZ ÚJ TERMELÖ'I' ARRENDSZER KULKERESKEDELMI VONATKOZÁSM _ 951

máshoz viszonyított aránya (egyelőre) gmegfeleljen önköltségeik, illetve ez esetben (ti. az importáruk esetében) megszerzési költségeik arányának.

Első megközelítésben a teljes árösszeg felbontása elvégezhető az egyes importáruk devizában vagy devizaforintban kifejezett árai alapján. Ha pél—

dául a' teljes évi export és *import egyaránt 1 000 (000 devizaforint, az _ exportált áruk együttes belföldi önköltsége pedig 2 000 000 forint volt —'—— * vagyis 1 devizaforint értékű deviza megszerzése átlagosan 2 forintba került --—, akkor egy 10 000 devizaforintért vásárolt importcikk megszerzési költsége _

20 000 forintot tett ki. Az így kapott összeg azonban még távolról sem eléggé pontos ahhoz, hogy alapul szolgáljon a kérdéses cikk belföldi árának kialakí- tásához. A legnagyobb hibalehetőséget az a körülmény rejti magában,, hogy a cikk megvásárlásához felhasznált devizafajta—egységre eső megszerzési költségeit hallgatólagosan azonosnak tételezzük fel az összimportban fel-—

használt valamennyi (előforduló) devizafajtából álló devizaösszeg egységére eső átlagos megszerzési költségekkel. Ilyenformán számitáson kivül maradt a különböző országokkal, illetve —— ami ennek nagyjából megfelel —— a különböző devizafajtákban lebonyclított ügyletek eltérő- cserearányainak a megfelelő (a kérdéses devizafajta közbejöttével forgalmazott) cikkek meg—

szerzési költségeire, illetve belföldi árszínvonalára gyakorolt hatása.

Az éves összimport megszerzési költségének egyes cikkekre való pon—

tosabb felbontása során tehát a következő lépés az éves behozatal és kivitel devizafajták szerinti részletesebb vizsgálata. Ugyanúgy mint az összforga—

lom esetében, minden devizafajta tekintetében külön—külön összevetjük az illető devizafajtában elszámolt exportforgalom cikkeinek együttes deviza—- forint—értékét és belföldi előállítási költségeit. Ezzel kiszámítottuk a külön—

böző devizafajták egységére eső évi átlagos megszerzési költségeketE szá—

mítási módszer alkalmazása esetén az exportból származó deviza (vagy az ebből számított devizaforint) egységére eső költségmutatók már tartalmaz—

zák az egy bizonyos devizafajta közbejöttével bonyolított külkereskedelmi forgalomnak az összes külkereskedelmi forgalom átlagától való eltérését, illetve ennek a költségmutató alakulására gyakorolt hatásait. Korábbi szám- szerű példánkban feltételeztük, hogy adott esztendőben az összes exportot tekintve 10000 devizaforintért vásárolt importáru költsége 20000 forint volt. Tegyük fel a továbbiakban, hogy a szóbanforgó importárut például dollárért vásároltuk, és már kiszámítottuk, hogy 1 devizaforintnak meg- felelő dollármennviség megszerzése 3 forint ráfordítással járt. Ez esetben , nVilvánvalóan kiderül, hogy a korábbi számítás pontatlan volt, mert a 10 000 devizaforintos áru megszerzésének költségei valójában nem 20 000, hanem 30000 forintot tettek ki, vagyis belföldi árának kialakításánál ez utóbbi összegből kell kiindulni. ,

*

Az eddigiek során feltételeztük, hogy az exportált és importált cikkek devizaforint—ára. továbbá a kivitt áruk belföldi előállítási költségei egyaránt rendelkezésre állnak. A devizaforint-árak esetében valóban ez a helyzet. az exportcikkek valóságos előállítási költségeinek kiszámítása azonban első—

sorban

éppen a rossz árrendszer miatt igen sok nehézséggel jár. Valóságos előállítási költségeik kiszámítása szempontjából célszerű az exportcikkeket két csoportba osztani aszerint, hogy előállításukhoz csak hazai anyagokra, illetve hazai és importanvagokra is szükség van. Az első csoportba tartozó.

tehát kizárólag vagy majdnem teljes egészében hazai anyagok felhasználá—

34:

_, ,O' _,__ , _ _

953 s . _ s - , fm Jam—11.-

*sáyalkésziil—t cikkek esetében ,,lényegében _ a szá mvitelhez—n kimunkált rön—

költség korrekciójáról van szó. ? ' " ' ' , i

? Vezessük le egy olyan exporttermék számviteli önköltségének korrek—

cióját, amelyből az évi kivitel teljes mennyiségét egyetlen ipari üzemtől kapja a külkereskedelem. A számviteli önköltség ez esetben elsősorban azért nem fejezx ki a termék előállításával kapcsolatos valóságos népgazdasági

munka— illetve forint-ráfordítást, mert a helytelen termelői árrendszer kö— _ vetkeztében az anyagköltségek nem fejezik ki a felhasznált anyagokban

fekvő (előállításuknál felmerült) tényleges népgazdasági ráfordításokat.

Egy—egy késztermék esetén az anyagköltségek —— az üzemek közötti munkamegosztás mértékétől függően —— többször is (minden kooperációs fokozatban) kifejthetik a termék végső önköltségére gyakorolt torzító hatá-- sukat. A folyamat már az alapanyagok beszerzésénél kezdődik (az első x. kooperációs fokozatban), amennyiben a felhasználó vállalat a szükséges alapanyagokat olyan árakon kapja, amelyek jelentős mértékben elszakadtak a kérdéses anyagok önköltségétől. (Természetesen fel lehetne itt vetni, hogy már az alapanyagok önköltsége is tartalmaz bizonyos torzításokat, ti. az elő—

állításuknál vagy kitermelésüknél felhasználására kerülő anyagok, továbbá a munkába állitott gépek amortizációja, főleg szintén a helytelen termelői árak folytán, nem értéküknek megfelelő áron szerepelnek az önköltségben.

Tekintettel azonban arra, hogy a legtöbb alapvető anyag önköltségében nálunk még mindig a munkabérköltségek játszanak döntő szerepet, továbbá mivel a körforgásszerűen egymásba kulcsolódó számításoknál valahonnan ki kell indulni, célszerűnek látszik az alapanyagok önköltségének lényege—

sebb korrekció nélküli elfogadása.) Az alapanyagokból elkészített félkész—

termékek ismét az üzemi önköltségtől lényegesen eltérő áron kerülhetnek a következő megmunkálási fokozatot végző üzembe stb. Az ár és önköltség sorozatos eltérése igen gyakran egy irányban hat (termelőeszközök esetében általában alacsonyabb az átadási ár, mint az önköltség) úgy, hogy a vég-—

termék önköltsége, illetve a még ettől is eltérő ára teljesen elszakadt a való—

ságos ráfordítástól. '

Találni kell tehát egy olyan számítási módszert, amelynek segítségével a termék önköltségében kooperációs fokozatonként előálló torzítások ki—

küszöbölhetők. Miután a külkereskedelem gazdaságosságáról és az ezzel kapcsolatos számítási módszerekről lefolytatott vitában ez a probléma már korábban is felmerült, kialakult egy mind ez ideig általánosan elfogadott számítási eljárás, amelynek részletes leírásába—tekintettel arra, hogy több helyen is megtalálható2 —- nem bocsátkozom. Az eljárás lényege az,*hogy egy—egy Cikk előállításában résztvevő üzemeknek az általuk gyártott fél- késztermékekre kiszámított önköltségét —— az egyes kooperációs fokozatok technológiai sorrendjének megfelelő (alulról felfelé) vagy azzal ellentétes sorrendben (felülről lefelé) —— korrigálják. A korrekció a felmerült összes

(de a népgazdasági akkumulációt nem tartalmazó) ráfordí tások munkabérre

való visszaszámítását jelenti. A felülről lefelé való számítás esetében például ez nagyjából úgy történik, hogy a kérdéses terméket előállító üzemben ki—

alakult önköltségből kiemelik a bérjellegű költségeket; ezek összege képezi a kiszámítandó népgazdasági ráfordítás első elemét; A fennmaradó anyag—

költségek egy vagy több más kooperáló vállalat termékeinek önköltsége és

2 Lásd például Varga Jenő: Hozzászólás a külkereskedelem gaulzaságosságáről folyó vitához. Statisz—

rilrm' Szemle WM, 6—7. szám—, IMS—546 oldr ?

Á; ['J 'l'lillMELOl ARRENDSZER KÚLKERESKEDELMI VONATKOZASAI 953

ára köZötti különbözetet tartalmazZák, ésfez'ért e' vállalatok szintjén ismét kiemelik a bérjellegű ráfordításokat, így sorra megkapják *a népgazdasági ráfordítás további elemeit Stb. Fenti eljárást mindaddig folytatják, amig el nem jutnak az alapanyagokig (rendszerint hazai vagy importált bányászati

és mezőgazdasági termékek). Ez utóbbiak önköltségét azután már minden

továbi korrekció nélkül beállítják a, népgazdasági ráfordítás korábban ki—

számított tételei közé. 'A kégdéses termék előállításával kapesolatban fel- merült összes népgazdasági ráfordítások akkumuláció nélküli összegének ki—

alakítása érdekében a fenti eljárássalkapott összeghez még hozzá kell adni a termékkel kapcsolatban az érdekelt üzemekbeni felmerült állóeszköz—:

leírást. Csak közvetlen hazai ráfordításokat tartalmazó exportcikkek eseté—

ben tehát a fenti módszerrel —— gyakorlatilag kielégítő pontossággal —4kí lehet számítani az egy—egy expórttermékre eső valóságos népgazdasági ter—' melési költségeket, és ezeknek a kérdéses termékek devizában vagy devizaé forintban

kifejezett nettó (a devizában fizetett költségekkel kisebbített) el-' adási árával [való egybevetése megadja a bevételezett és később importe célokra felhasznált devizák fajlagos (egységre eső) megszerzési költségeit.

Lényegesen körülményesebb a különböző devizafajtákban jelentkező devizabevételek fajlagos megszerzési költségeinek kiszámítása olyan export- cikkek esetében, amelyeknek előállításához az összmunkaráfordításon belül jelentős hányadot kitevő importanyagokra van szükség. Magyarország sajá- tos gazdasági strukturájánál és természeti adottságainál fogvapedig —- mint ahogy azt már a bevezetőben is megállapítottuk —— az e csoportba tartozó cikkek teszik ki a termelésnek és a kivitelnek is a nagyobb hányadát.

A feladat megoldásánál abból indulunk ki, hogy ez esetben isvégered—

menyben a számítás tárgyát képező termékek előállításának költségeit kell összehasonlítani az eladásból származó nettó devizabevétellel. Az előállítási költségek belföldi ráfordításokból adódó részének kiszámítása a már koráb—

ban leírt módszer alapján történhet, a költségek import—eszközök felhasz- nálásával kapcsolatos (és devizaforintban rendelkezésre álló) részét azonban:

át kell alakítani. Erre azért van szükség, mert az importanyagok belföldi átadási ára (amivel belekerülnek a felhasználó vállalatok önköltség—

kalkuláciöjába) nem felel meg az értéktörvény (vagyis a megszerzésükkel kapcsolatos ráfordítás, valamint a kereslet—kínálat) követelményeinek;

(Hiszen éppen e hiányosság megszüntetésével kapcsolatos a jelen cikk is.) Előállott tehát az a különös helyzet, hogy általában az importcikkek helyes belföldi árának megállapításához már előzetesen ismerni kellene az exportgyártásra felhasznált importcikkek helyes belföldi árát. Ebből a bűvös körből valahogy ki kell jutni, anélkül azonban, hogy számítási mód—

sZerünk helyes alapelveit feladnánk, és gyakorlatilag nem kielégítő "pon- tosság'ú eredménnyel is beérnénk. Azt mindenesetre leszögezhetiük,'hog'v' amennyiben a gyártás során felhasznált olyán importtermékekről van szó;

amelyeket tisztán hazai alapanyagokból készült eXporttermékek eladásából származó devizaössZegek ellenében vásároltak (például olyan nyugat—i dfevi?

zákért, amelyek elsősorban mezőgazdasági"exportból származnak), akkor a

már leírt módszer szerint járhatunk el. Ha az exporttermeléshez felhasznált

importanyagokat olyan termékek eladásából szereztük be. amelyek maguk is részben importanyagokból készültek; akkor első megközelítésben nem számolunk az előzetesen eladott termékek importanyag—tartalmával, vagyis csupán a termékekben foglalt közvetlen hazai munkaráfordítást és az elért

1954, - * , ,, ,, V *, e f miaza;—

devízabevétel erre eső részét hasonlítjuk össze. A haZai munkáráfordításraf , eső devizabevételi részt úgy számítjuk ki, hogy az eladásból származó telj es '

(nettó) bevétel devizaforint—összegéből leVOnjuk a gyártáshoz felhasznált importanyagok devizaforint—értékét. Az így kapott különbséget (a deviza—

hozamot) vetjük össze a hazai munkaráfordítás forintösszegével, vagyis ez—

úttal is kiszámítjuk az egy devizaforintrá (illetve a devizanyereség egy devizaforintjára) jutó belföldi ráfordítást. (Végeredményben a külkereske—

delmi gazdaságossági vitából ismert Liska—Máriás féle mutató reciprok- járól van szó.) Ez az eljárás —— amely az előállítással kapcsolatos összes rá—

fordítás és az eladásból származó teljes devizabevétel ösSzehasonlításából álló, korábban leirt módszerhez képest megalkuvást jelent — nem (ad eléggé pontés eredményt Az exporttermékekben foglalt importeszközöknek a számításból való kihagyása csak akkor jogosult, ha a kérdéses exportcikkek- ben lévő importeszközt pontosan ugyanolyan fajlagos (egy devizaforintra eső) forintráforditással szerzett devizáért vásárolták, mint amilyen fajlagos ráfordítás adódik a cikk devizanyereségének és erre vonatkozó hazai rá—

fordításának összehasonlításából.

Tegyük fel például, hogy a korábbi példánkban szereplő ,10 000 deviza—

forintnak megfelelő mennyiségű dollárért vásárolt importárut felhasználták valamely exportcikk előállítására. A gyártással kapcsolatos korrigált bel-—

földi ráfordítás 15 000 forint volt es a kérdéses cikket 15 000 devizaforint-—

nak. megfelelő dollárért adtuk el. Tételezzük'fel továbbá, hogy (korábbi pél—

dánknak megfelelően) a gyártáshoz felhasznált importanyag vételárának (devizának) megszerzési költsége devizaforin'tonként 3 forint volt.' Ha ez utóbbi adat is ismeretes — mert például a Vételárnak megfelelő deviza—

_níennviséget kizárólag hazai ráfordítást tartalmazó cikkek exportjával sze- reztük —. akkor számításunk a következőképpen alakul:

. , ' Importanyag meg—

, Hazai ráforditas, % szerzési költ sége:

' , A 15 000 Ft- v

Egy devizaforint fajlagos megszorzésx " 30 000 Ft

Ököltsége (A cikk exportja esetén) : 3Ft/DFt ,

A cikk eladásából származó nettó devizabevétel: 15 000 DFt

Példánk esetében ugyanerre az eredményre jutunk, ha a gyártáshoz felhasznált importanyag megszerzési költségeit figyelmen kívül hagyjuk:

Hazai ráfordítás: 15000 Ft

Kiadásból származó Felhasznált import- bevétel: 15 000 DFt " anyag: lOOOO DFt

: 3 Ft/DFt

Mivel a külkereskedelem gyakorlatában példánk kiinduló feltétele csak szórványosan __ és- véletlenül állhat fenn, az utóbb alkalmazott módszer csak a további számítások kiindulópontja lehet. A devizafajtánként végzett

gyakorlati számítások során az importanyagokat is tartalmazó cikkekkel

kapcsolatos hibalehetőséget már az első számítás elvégzésekor is bizonyos mértékig csökkenti, hogy a legtöbb devizafajta megszerzése érdekében bonyolított export kisebb—nagyobb hányada kizárólag vagy majdnem teljes egészében hazai anyagokból készült cikkekből áll. Később látni fogjuk, hogy minden további számítás az első eredményekben ' rejlő hibát tovább csökkenti.

*

L'), U.I TENMl'ZUOl ARRENDSZER KÚLKI'ZRESKEDELM! VONATKOZÁSAI 955

Az eddig elmondottak szemléltetésére vegyünk egy olyan példát, amely __ a gyakorlatnak megfelelően —— tartalmazza az összes érintett számítási problémát.

Tegyuk fel, hogy 1955—ben vásároltunk külföldön négyféle árut, még—

pedig gyapjút 20 000 devizaforintnak megfelelö dollái ($), gyapotot 40 000 devizaformtnak megfelelő font (él), vasércet 80000 devizaforintnak meg—

felelő rubel (Rb) és kokszot 50 000 devizaforintnak megfelelö nemet márka (DM) mennyiségeit

A feladat tehát az, hogy e négy áru belfoldi árának megállapításához kiindulopontkent kiszámítsuk importjuk valóságos népgazdasági költségeit.

Ehhez következő lépésként ki kell számítani a dollár, a font, a rubel és a márka egy devizaforintnyi összegére eső (fajlagos) 1955 évi megszerzési költségeket A szóbanforgó devizak megszerzése érdekében lebonyolított

export adatai legyenek a következők

) tábla Az exportált áru

!

_. ,, . gvártásánál ekportiáhól gyártásánál kivitelű?! elért kulff'ld! ( felhasznált származó felmerült egV deVIZafKRmkt

, eladási ! importanvagok _devizanyemség hazai anvag— , nyereségre, Juto megnevezeso ara ( vételára (2, 3) és bérköltségek bellül?) lápltseg

:):

(levizaforinthau forintban

1 * z ( 3 ; 4 .3 6

[ , _,

Mozdony ... 100 000 (Kb) 60 000 ($) 40 000 80 000 2,00 Szövet ... 120 000 ($) 50 000 (§) 70 000 210 000 3,00 Cipő ... l 50 000 ($) 40 000 (Rio) 110 000 165 000 ' l,50

Búza ... 50 000 (DM)] % 50 000 60 000 120

, , . ]

Összesen 420 000 '150 000 270 000 ) 515 000 I,9I

Mivel a fenti tábla szerint — az egész kivitelt figyelembevéve —— egy devizaforint (devizanyereség) átlagos népgazdasági megszerzési költsége 1 ,91 forint az importált cikkek megszerzési költsége (első megközelítésben) a következőképpen alakul:

gyapjú ... 20 000 ' 1,91 : 38 200 Ft gyapot ... 40 000 ' 1,91 : 76 400 Ft vasérc ... 80 000 ' 1,9l : 152 800 Ft

koksz ... 50 000 * 1,91 : 95 500 Ft

Ha azonban az egyes cikkek vásárlásánál felhasznált devizanemek egy rdevizaforintjára eső fajlagos megszerzési költségekkel számolunk, akkor

másként alakulnak az árak:

gyapjú ... 20000 ' 2 m 40 000 Ft gyapot ... 40 000 '3 :: 120 000 Ft vasérc ... 80 000 ' 1,5 : 120 000 Ft koksz ... 50 000 ' 1,2 : 60 000 Ft

Az így kapott költségaclatok közül a koksz megszerzési költsége már pontos, mivel importanyagot nem tartalmazó cikk (búza) e'Xportja ellenében vásároltuk. A koksz belföldi árát tehát ebből kiindulva kell megállapítani.

A másik három cikkre vonatkozó költségadat azonban még most sem kí—

elégítő pontosságú, mert a vásárlásukra felhasznált deviza'kat importeszkö—

%% ; .' ** ,, , , f ** , , — HBÁYJÓÉsiaÉSÁ

_ "nöket; istartalmazo Cikkek kivxtelevel szereztük, és .a clevizák fajlagos meg—, * ' ' szerzési költségeinek kialakításánál nem számoltunk ezzel a korulménnYel-_ [* ' "

(A teljes eladási árból levontuk az importeszközök devizaforint értékét, és az így kapott devizanyereséghez viszonyítottuk a' hazai ráfordítás forint—

összegét; lásd 1. tábla.) A szóbanforgó devizák (példánkban a Rb, a $ és a£) megszerzésére vonatkozó számításokat azonban a meglévő adatok segítsé—

gével is pontosabbá lehet tenni. Az 1 táblából kitűnik, hogy a rubelért el—

adott mozdony gyártásánál dollárért Vásárolt importanyagokat használtunk fel. Ugyanakkor rendelkezésünkre áll a dollár (szövet exportjával való) megszerzésének első közelítő fajlagos költsége. Kézenfekvő tehát az a gon-—

dolat, hogy a gyártáshoz felhasznált. importanyagot számítsuk át forintra, és a belföldi ráfordítás forintösszegével együtt hasonlítsuk a teljes rubel el—

adási árhoz. Példánkban ,

k

. . 6 - 8 O

egy devmaforint : MLOOÉ :; "),60 Ft 100 000

A rubel egy devizaforintjának megszerzési költsége tehát (második megközelítésben) nem 2 Ft, hanem 2 60 Ft. Ugyanígy kiszámítható, hogy a

dollárért történt (szövet-) eladásnál

;. . 70000-1,5 —21 000 , ,

, egy dev1zafor1nt : -3———————— % Pam—w : 2,38 Ft, es a rubelert 120 000

történt (cipő-) eladásnál

. . 4 ' — * '

egy demzaforínt :: rrrrrr 9299M§993 :: l,63 Ft.

' * 150 000

Második megközelítésben tehát devizanemenként új fajlagos megszer—

xzesi költségeket kaptunk. Ezek azonban tovább változnak, ha az új mutatók ,S—É ítségével megismételjük az előbbi eljárást. A harmadik megközelítő szá—

lln'utas eredmenyekent egy devizaforintmegszerzési költsége:

rubelben történt eladás esetén 223 Ft

dollárban történt eladás esetén 2fl3 ,, és ,

forintban történt eladás esetén l,79 ,, lesz. Példánkban

a korrekciós eljárás megismétlésével a mutatók értéke még négy —— összesen ,tehát hét —— esetben Változik, a nyolcadik számítás után azonban az ered——

mény már nem változik tovább. (Lásd a 2. táblát.)

A végleges devizanemenkénti fajlagos megszerzési költségmutatók birtokában most már kiszámítható a példánkban szereplő négy§ importcikk

valóságos megszerzési költsége:

gyapjú,, ... zoom-230: 45600 Ft gyapot ... 40 ooo—2,46 : 98 400 Ft

vasérc ..., ... .. * soooo-mo : 136000 Ft

koksz ... 50000—120; soooort

A felsorolt importcikkek belföldi árának megállapításánál tehát az így kapott megszerzési költségekből kell kiindulni.

XLIII TERMELÖI ARRENDSZER KULKERE§KEDELMI VONATKOZÁSAI

_ 2, (ábltr Egy 'devizaíorint megszerzésének költségei SÉÉÉÉZZÉ , * mozdony, § szövet , cipő

_ sorrendje _ (R") I GS) ) . (§)

' kivitele esetén 1 __

1. 2,00 § 3',oo , , _. 150

2. 2330 § '2,3s l,63

3. 223 1 2,43 l,79

4. 2,26 ? 2,_5O , l,,69

5. 230 § 2,45 l,7OA

6. 2,27 2,46 l,,71

7. _ 2,28 2,46 _ -l,70 (

8; 228 l; * 2,46_ ; l,?l )

9. 228 ; 2,46 1.71 "

A vázolt számítási eljárás' gyákorlati felhasználását nagymértékben megnehezíti, hogy a számításokban szereplő nagyszámú adat folytán az eljárás —— a leírt módon alkalmazva —— rendkívül munkaigényes. Ha tüzete—

sebben megvizsgáljuk a 2. táblát, akkor kiderül, az egyes devizák fajlagos költségmutatóinak egymás után következő változatai tulajdonképpen egy—

ósszefüggő konvergens sort alkotnak, amely sornak keresSük az n—ik (már nem változó) tagját (vagyis a határértékét). Ennek folytán a leírt számítási módszer olyan matematikai képletbe foglalható, amely lehetővé teszi számos közbeeső változat kiszámításának elhagyását, vagyis a kívánt eredménynek jóval kevesebb munkával való elérését. Há példánkból kiindulva az egy devizaforintra eső megszerzési költségeket a rubelért' történő eladásnál aa, a dolláreladásnál y, és a fonteladásnál szetűvel, a mutatók kiszámítható

változatait pedig ; § ' ' "

.)?" 1172 ... ."L' n

2122 .;xgnuiiui jelöljük; akkopv ; — ;

A _ .1 V , ' ( v , — V " — ) , , ).

hm xn—x JJ, —§— -í———.— (Ax jl- fix Ay "J— ax (ly/12), ,

.h—aoo 4 5.0 A , _ V _a ,

, ., .* _ 1 .. ,* *_ ) v

Inn ynem y1 4— x-í—L—L (Ay L ay A: Liaay uz Axl es

')z—vm *? "

Hm zn,:: 21 %— Lr— " (Az?;— az *Ax % uz ([x]/ly), ahol (a mar ismertetett,

nem ' , _"! — ' — —

jelölésekkel; kívül)

a gyártásnál'kfelhasuiálb _ímportanyág ára. (Dth) — ' ' ' * (; :;

, azaz példánkhan az exportvikk eladási ára (DFt)

, _ , , 60 000

a rubelben törtent eladásnál ax : —————'—_ :: (Mi;

, 50 000

:! dollarban történt. eladásnál ay ?: ' — : OAI? és

. 120 000

%m;

anem

** a fontban történt eladásnál az ;; "***—* :: 0,267,ftovábbá

' _ 150 000

(1: xHay az :: (),0668 és végül

Ax : a-r—xl : 26—2 zona

— 4y:% :yl.—:238——3:——062 és

Az:zz—zl:163——l,5zn 013

Próbaképpen számítsuk ki a mozdonyeladásból származó rubelösszeg egy devizaforintjára eső megszerzési költségeket: A

1 . ,

lim x, : 2 : ,,,,,,,,,,,, [O,ö : O,6 (——O,62) : (),6 -0,417 —0,13] : 2,28 l—(),0668

73—00

A felállított képletben szereplő mi, y,, z] értékeket (a. keresett mutatók elsö megközelítő változatait) a számításhoz begyűjtött (példánkban az 1.

táblán található) kiinduló adatokból minimális munkaráforditással közvet—*;W lenül kiszamithatjuk. A továbbiakban szükséges arg, yg, és z2 értékek kiszá- xnítását azonban már ajánlatos egy erre alkalmazható újabb képlet segitsé- gével elvégezni, így például

362 : nix—y1 %" bx,,aiiol az eddig még nem szereplő

gyártásnál felmerült hazai ráfordítás (Ft.) , _,

b — , azaz a példánkban szereplő

külföldi eladási ár (DFt)

80 000 ,

bx :: ————— : 0.8 és így 100 000

.t, : (),6- 3 %— O,8 : 2,6, ami egyezik a 2. táblán kimutatott értékkel.

Természetesen hasonló módon kiszámítható

% : ay- zl %— ,by : (),417 - l,5 4)— l,75 : 2.38 és

z, : az,-x, %— bZ : 0,267 -2 4- 1,1 : l,63 iss.

A fent ismertetett számítási eljárás közelítő pontossággal megadja a különböző importtermékek átlagos megszerzési (ön—)költségét abban az idő- szakban, amelyre a számítást elvégezzük. A kiszámított értékek alapul szel- gálnak az importcikkek belföldi termelési árának egyszeri megállapításához.

Bizonyos időszak eltelte után azonban —— a számított önköltség különböző elemeinek változékonyságára való tekintettel —— a kapott eredményeket az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően módosítani kell. Az

exporttermékek gyártási önköltségének és külföldi eladási árának a meg—"

változása,- továbbá az importcikkek vételárának Változása okozhatják első—

sorban az importált termékek önköltségének módosulását. A felsorolt ténye—

zök közül feltétlenül a külföldi árak a legváltozékonyabbak, az exportter—

mékek önköltsége —— elsősorban a termelékeny-ség változásának következ—

' ményeként — csak hosszabb idő alatt módosul lényegesen.

Az önköltség kielégítő pontosságú kiszámítása és időközönkénti korri—

gálása azonban —- amint erre már a cikk elején is történt utalás —— a helyes árak megállapításának bár alapvető, mégis csupán egyik feltétele. Az érték- törvény, illetve az árrendszer gazdasági mechanizmusa csak akkor hat

? Az ismertetett (a Marx Károly Közgazdaságtod—omámi Egyetem matematikai tansu'ka állta—1 fetám—

tott) képletek helyességének matematikai bizonyításától : hehszűko mim — eltekintünk

12 m Tamncnm ARRENDSZER muxenesxauemx VONATKOZÁSAI * 959 '

helyes irányban, ha az árak az önköltségtől való eltérés révén kifejezik a kereslet-kínálat alakulását, és ezáltal egyben mozgósítanak az egészséges gazdasági versengésre, illetve ezen keresztül a gyors és helyes irányba tartó gazdasági fejlődésre. Jelen cikk az importtermékek belföldi helyes árának kialakításával kapcsolatban a kérdés eme vonatkozásaira nem tar-—

talmaz javaslatot. Véleményem szerint a kereslet és kínálat kihatásainak az árakban való helyes érvényre juttatása semmiféle számítások vagy szám—

szerűségekben kifejezésre jutó közgazdasági meggondolások alapján nem lehetséges. A kereslet és kínálat viszonyának ilyen pontos és állandó a priori tudományos felmérésére még hazai gyártású és felhasználású ter—

mékek vonatkozásában sincs lehetőség; importtermékek esetében pedig, * ahol a termékek iránt megnyilvánuló belföldi kereslet az egyes deviza—

fajtákban mutatkozó változó szükségleteken keresztül az egész exporttal, sőt ezen túlmenően a világpiac helyzetében beálló állandó változásokkal is összefügg, a kérdés ilyen megoldása még kevésbé jöhet szóba. A helyes árakkal szemben támasztott fenti követelmény csak a kötött belföldi árt—end;

szer és — importárukról lévén szó —- a kötött devizaárfolyamok rendszeré—

nek megszüntetése "alapján érvényesülhet.

Tekintettel arra, hogy egy lényegében szabad árrendszer bevezetésénél is szükséges valamilyen kiindulási alap —— amely azonban semmiképpen nem lehet a jelenleg érvényes torz árrendszer —, helyesnek látszik az egyes termékek tényleges önköltségének valamilyen módon történő közelítő ki—

számítása és alapulvétele. A kereslet—kínálat szempontjainak már az elin—

dulásnál való egészen durva figyelembevétele érdekében —— importcikkek esetében 3—— a belföldi kereslet vizsgálatán és számításbave'telén túlmenően valamilyen módon figyelembe lehet venni a kérdéses cikkek vásárlásánál felhasználásra kerülő devizák ún. ,,keménységét" (ami. tulajdonképpennem más, minta kérdéses devizák iránt mutatkozó kereslet-kínálat viszonya), az egyes devizákban fennálló követeléseket vagy adósságokat stb. Az ily—- módon megállapított árak még tartalmaznának ugyan kisebb-nagyobb torzí—

tásokat, ezek azonban az értéktörvénynek a valóságos- gazdasági (és nem többé—kevésbé adminisztrativ) kapcsolatokon alapuló mechanizmusa révén * aránylag rövid idő alatt gyakorlatilag kiküszöbölődnének.

Befejezésképpen szeretnék mégegyszer kitérni a cikkben javasolt szá—

mítások munkaigényességének kérdésére. Kétségtelenül igaz, hogy a leirt számításoknak az egész külkereskedelmi forgalomra (vagyis több tízezer cikkre) történő elvégzése igen nagy munkát jelentene. Nagy nehézségekkel járna elsősorban a számításokhoz szükséges adatok összegyűjtése, másrészt a szükséges számtani műveletek elvégzése tekintve, hogy ezek száma, véle—

menyem szerint, még óvatos becslés szerint is több százezerre rugna. Ami a probléma első részét illeti, leszögezhető, hogy a külkereskedelem gazdasá—

gosságának vizsgálatával kapcsolatban eddig összegyűjtött adatok —-—- jelen— V tős részükben —— javasolt számításunkban is felhasználhatók. Tekintettel arra, hogy az ilyen formán már összegyűjtött anyag a külkereskedelemben (főleg az exportban) szereplő legfontosabb cikkeknek meglehetősen széles körére kiterjed, az adatgyűjtés továbbfolytatásával egyidőben meg lehetne kezdeni a számításokat is. Ami pedig a számítási módszerekkel kapcsolatos több százezer műveletet illeti, ma az elektronikus számológépek egyre szélesebbkörű elterjedésének idején ez már Magyarországon sem lehet sokáig probléma.