KAZINCZY FERENC

MAGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D É M IA

Ü N N EPI Ü L ÉSE

KAZINCZY FERENC

HALÁLÁNAK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 1 9 3 1 . OKTÓBER 18-ÁN

1. Be r z e v ic z y Al b e r t ig . é s t. t. e l n ö k i m e g n y i t ó j a :

Kazinczyról.

2. Horvá th Já n o s r. t . : Kazinczy emlékezete.

BUDAPEST

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1931

160800

f c

,

'••'»íSS / ^

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

KAZINCZYBÓL.

I r t a : Be r z e v i c z y Al b e r t.

K azin czy F erenc h a lá lá n a k századik évfordulója az elm ú lt n y á r d erek ára esvén, A kad ém ián k a n n a k m eg ünnep­

lését az őszi m u n k aid ő re tű z te ki. M egünnepeltük előbb a n ag y férfiú elhalálozása és tem etkezése helyén, Széphalm on, az egykor K azinczy, m ost az A kad ém ia tu lajd o n áh o z ta rto z ó k e rtb e n , a közrem űködő helyi tén y ező k k ív án ság á ra október 2.-án, úgy, hogy ez az ünneplés m in teg y csa tla k o zo tt a sáros­

p a ta k i főiskola négyszáz éves fe n n állásán ak m egüléséhez.

M iután én a b b a n az időben közügyben külföldön v o ltam k én y telen ta rtó z k o d n i, fő titk á ru n k m o n d o tt az A kadém ia nevében m eg h ató em lékbeszédet s te tte le k o szo rú n k at a sírra .

T arto z n i v é ltü n k azo n b an K a zin czy em lékének azzal, hogy a z t egy a k a d ém iai ülés k eretéb en is m egünnepeljük, s ez ért h ív tu k össze a m ai re n d k ív ü li összes ü lést, m elyet ezennel m eg n y itv án , kegyeletes érzelm ekkel üdvözlöm tis z te lt tag - tá rs a in k a t és h a llg a tó sá g u n k a t.

A kadém iánk szívesen ra g a d meg m inden a lk a lm a t a rra , hogy K a zinczy irá n ti keg y eletét és h á lá já t kifejezésre ju tta s sa , egyrészt az ő elév ü lh e te tle n érdem ei, p á ly á ja és m u n k á s­

sága irá n ti tiszteletb ő l, m ásrészt a z é rt, m e rt szem élyének A kadém iánkhoz való v o n atk o zá sáb a ném i fájd alm as em lék vegyül, am ely kiengesztelést lá tsz ik igényelni. T u d ju k , hogy a Tudós T ársaság m egalakulása m ost százegy éve K a zin czy ra nézve csalódást h o zo tt, m ely úgyis szom orú v é g n a p ja it még jo b b an elszo m o ríto tta s ez ért az ak k o ri elődök h e ly e tt, k ik iro d alm u n k m e g a la p ító já t az első rendes ta g o k sorába ik ta ttá k ugyan, de a fő titk á ri tisztség et fiatalab b erőre

1*

4

b íz tá k , a m o stan i utó d o k igyekeznek m ennél teljesebb igazsá­

g o t szo lg áltatn i az elk ö ltö z ö tt nagy szellem nek.

A távolság, m ely b e n n ü n k e t a K azin czy é le tp á ly á já tó l m a m ár elv álaszt, b izto sab b á tte k in té s t n y ú jt egész m u n k ás­

sága s a n n a k eredm ényei fö lö tt s igazságosabb m érté k et ad kezünkbe azok jelentőségének m egítélésére.

M ár a születési ce n ten áriu m alk a lm á v a l ta p a s z ta lt nagy felbuzdulás, m ely u g y an részben a n em zeti és p o litik ai ú jraéb red és egyidejűségében is leli m a g y a rá z a tá t, m egm u­

t a t t a , bogy K a z in c z y t az u tó k o r sokkal m esszebbm enőleg m éltán y o lja, m in t s a já t k o ra s különösen az a kor, m elybe elég hosszúra n y ú lt életének vége ese tt.

Az ő életén ek sok tra g ik u m a k ö z ö tt ta lá n a legnagyobb az, hogy az elism erés és dicsőség, m ely irá n t fö lö tte érzékeny v o lt s m elyet m egk ív án t, élete alk o n y án elhagyni lá tsz o tt ő t. De épen ez a tra g ik u m érlelte meg lelkének teljes n a g y ­ ság á t, m ely a b b a n n y ilv á n u lt, hogy sem m i csalódás, sem m i mellőzés és m é lta tla n sá g nem v o lt képes m egtörni te tte re jé t, m elyet élete végpercéig c so rb íta tla n u l szentelt n ag y célja m egvalósításának, iro d alm u n k , főkép iro d alm i nyelv ü n k és iro d alm i é letü n k m eg alk o tásán ak és felvirág o ztatásán ak . H a n éh a még p á ly á ja d erek án is bizalm as leveleiben fa k a d t is oly p an a szra , hogy «átkozom a z t az ó rá t, am elyben eszembe ju to tt, hogy írja k , n y o m ta tta ss a k , költsék, m ag am a t jö v e ­ delm em nek egy részétől megfosszam , h a a köz dologért fel­

v á lla lt igyekezetnek ez a jutalm a!» — a z é rt soha, egy percre sem h a g y ta cserben id e á lja it, nem csüggedett, nem tá g íto tt, han em dolgozott és k ü z d ö tt to v áb b .

H a ő t előbb iro d alm u n k m eg ala p ító ján a k m ertem nevezni, ez nem úgy érten d ő , m in th a elő tte e g y á lta lá n nem le tt volna m ag y ar irodalom , hanem hogy leginkább az ő fá ra d h a ta tla n , lelkes m unkásságának köszönhető n y elv ü n k oly kialakulása, m ely a n n a k az irodalom m inden ág ában való h a s z n á la tá t lehetővé te tte , és az írói h iv a tá sn a k , az írói h atásn a k , az író k eg y ü ttm űködésének ö n tu d ato s érvényesülése, szóval az iro d alm i élet m egszületése hazán k b an .

Ö rvendetes, hogy m a K azinczy oly általán o s elism erés­

ben részesül, h a b á r m ű v eit kevesen olvassák, m e rt ez an n a k

jele, hogy k o ru n k m egértéssel v iseltetik a n n a k a fe la d a tn a k a nagysága irá n t, am ely e t iro d a lm u n k n a k ez az apostola m ag ára v á lla lt és te lje s íte tt ; pedig csak a korviszonyokba való elm élyedés ad fo g alm at azokról a nehézségekről, azokról a kezdetleges, fejletlen állapotokról, m elyekkel e fe la d at teljesítése k ö rü l m eg k e lle tt küzdenie.

A kezdetleges forgalm i viszonyok m ia tt k ö n yvek m eg­

szerzése, k é z ira to k küldése m ajd n em csakis egyes u ta z ó k ­ n a k a d o tt m egbízás ú tjá n , rendesen v ásá ri alk alm ak n á l v o lt lehetséges. K önyvkereskedelem alig volt, tö b b n y ire c sa k a v á s á rra m enő k ö n y v k ö tő k v állalk o ztak n éh á n y k ö n y v ­ nek b izom ányba vételére. H a v alak i n ag y b a jja l k a p o tt k ia d ó t s azzal m inden aprólékos részletkérdésre nézve m eg­

egyezett, vagy odam enni k én y szerü lt, ahol a ny o m d a volt, v ag y v a la k it meg k e lle tt bízn ia a jav ítással, m e rt kefelevo­

n a to k küldése nem v o lt lehetséges. Iro d a lm i középpont nem lé te z e tt, az u tazá s pedig re n d k ív ü l nehézkes és körülm ényes volt. E gy író, ki könyve k ia d á sá n a k k ö ltségeit előlegezni nem tu d ta , ritk á n é rte meg a z t az öröm et, hogy szellem i te rm é k é t n y o m ta tá s b a n lá th a ssa ; h a pedig m egjelent a m ű, a szerző k én y tele n v o lt v ag y házalni vele, vagy b a rá ta i, író tá rsa i ú tjá n próbálni m eg a n n a k elterjesztését.

E lképzelhető, m it je le n te tt ak k o r az írói h iv a tá sn a k élni, a tö b b i író k k al ö sszek ö ttetést ta r ta n i fenn, a z o k at közös m u n k ára egyesíteni, közös érd ek eik et előbbre vinni, szóval az iro d a lm a t m egszervezni. Csak a K azin czy önfeláldozó, apostoli buzgósága, lelkesedése, te k in té ly e , önzetlen áldozat- készsége v a ló s íth a tta m eg ez t a fe la d ato t.

E hhez já ru lt, h o g y m aga az irodalom fejlődése szükség­

k ép v ita k é rd é se k e t h o zo tt felszínre, m elyekre nézve a véle­

m ények e lté rte k , ső t g y a k ra n összeütköztek, az iro d alo m ­ n a k még csekélyszám ú m u n k ásai is tá b o ro k ra o szlo ttak , m elyek egym ással h a rc b a n á llo tta k , g y a k ra n kölcsönösen m eg akadályozták törekvéseik sikerét. Ily e n v o lt m in d já rt első sorban a n y elv ú jítá si harc, m elyben K azinczy kezd ettő l fogva vezető szerepet v itt, m ely neki is ellenfeleket tá m a s z ­ t o t t ; de épen az ő gondviselésszerű egyéni tu la jd o n a i közé ta rto z o tt m egnyerő lénye, m in d en k itő l elism ert jó in d u la ta ,

tis z ta szándéka és te k in té ly e , m ely egyedül v o lt képes e to rzsa lk o d áso k n ak az iro d alo m ra káros h a tá s a it elh áríta n i.

Az olvasóközönség szűk köre előidézője le tt az írók egym ásra u ta ltsá g á n a k s ez bizonyos te stü le ti szellem et ered m én y ezett, am ely to m p íto tta a nézet- és érdekellen tétek élét s ném ileg m eg k ö n n y ítette a K azin czy egyesítő, szervező m u n k á já t. E hhez já ru lt az ő s a já t, bölcs önm érséklete, m ely különösen a n y e lv ú jítá sb a n g y a k ra n r á v itte ő t s a já t hibái beism erésére és á llá sp o n tja m ódosítására.

É le th iv a tá s á n a k b e tö lté sé t m egnehezítette é le tp á ly á já ­ n a k viszontagságos v o lta. P á ly á ja kezdetén egész lelkesedéssel a d ta m ag át oda a josefinisztikus reform törekvéseknek, de nem az elném etesítő irá n y n a k . H iv a ta lt v á lla lt és kereste a legfölvilágosodottabb, m erészen h a la d n i a k a ró szellemek tá rsa sá g á t, különösen a szabadkőm űvesség körében. Ez h o z ta rá a z u tá n az I. F erenc reakcionárius u ra lm a a la tt a M artin o v ics perébe való belekeveredését, a halálos íté le te t s kegyelm i ú to n a k u fstein i várfogságot. É letén ek ez az epizódja évekkel rö v id íte tte m eg hatáso s tevékenysége id ejét s m ikor szab ad ság át m ár visszan y erte, úgyszólván új e l­

helyezkedést k e lle tt keresnie a teljesen v álto z o tt korviszo­

n y o k k ö z ö tt.

M int m inden v aló b an n agy em ber, K azin czy m entes v o lt a kicsinyes irigységtől és fé lté k e n y sé g tő l; őszinte öröm m el üdv ö zö lt m inden feltűnő új teh etsé g et s m egbocsátható hiúság v o lt n á la az az igyekezet, m inél tö b b ek n ek pártfo g ó ja g y a n á n t tű n n i föl, g y a k ra n tú l is feszítve ez igyekezetben an y ag i erejét. Csak később, m ikor p á ly á ja végén a ro m a n tik á i irá n y kifejlődése és térfoglalása fenyegetni látszik állását az irodalom ban, m u ta tk o z ik n ála idegenkedés és b iz a lm a tla n ­ ság az ú jító k irá n t.

K azinczy irodalm i, különösen költői m űvei m a nem ta rto z n a k m ár élő irodalm unkhoz ; nélkülözik a z t az örök em b erit, m ely egy szellemi a lk o tá st m inden korok nem zedé­

kének közkincsévé tu d a v a tn i. A nnál nagyobb azonban iro d a lo m tö rté n e ti jelentősége prózai m űveinek, különösen visszaem lékezéseinek, b írá la ta in a k , életrajzain ak , v ita ir a ta i­

n a k és leveleinek. E zek k o rtö rté n e ti szem pontból egyenesen

m egbecsülhetett lenek, s a m a so k a t em le g e te tt sze lle m tö rtén e ti k u ta tó m ó d sz e rn e k elsőrendű fo rrásai.

Az a szerep, am ely e t az ő életének em léke születésének századik évfordulója alk alm áb ó l a n em zeti m egújhodás m ozgalm ában v itt, m in d en k o rra véglegesen kijelölte hely ét szellem i é letü n k tö rté n e té b e n . A ttó l tö b b é a korviszonyok sem m i v álto zá sa m eg nem fo s z th a tja . De az ő tö rté n e ti a la k já b a n nem csak az érdem eket, az ered m én y ek et tis z te l­

jü k , m elyek iro d alm u n k fejlődésében az ő nevéhez fűződnek.

R á n k nézve ta lá n még becsesebb, m ég fo n to sab b szerepének példaadó varázsa, m ety fo k o zo tt erővel h a t m ind an n y iszo r, v alah á n y szo r n em ze tü n k é le té t a sors f organ dósága egy ú ja b b hullám völgyön viszi keresztül.

Senki csekélyebb ju ta lo m é rt nagyobb szolgálatot nem t e t t iro d alm u n k n ak , nagyobb m u n k á t nem v ég z ett iro d a l­

m u n k é rt, m in t K azinczy. Ma az irodalom nem csak dicsőséget h o zh a t, hanem so k ak n ak dús an y a g i ja v a k a t is. A kkor, m ikor K azin czy élt, g y a k ra n félreértésekkel és g y a n ú sítá ­ sokkal szem ben, nélkülözések k ö z t s folytonosan á ld o za to k at hozva le h e te tt csak egy jövő, nagy irodalom a la p ja it lerakni.

Ma csak teh etség ek kellenek, ak k o r a teh etség is csak úgy érv én y esü lt, h a apostoli buzgalom , lelkesedés, önzetlen áldozatkészség egyesült vele és seg ítette elő ú tjá n .

A n em zetü n k et m é lta tla n u l é r t re tte n tő csapás m ár m a is m eg p ró b á lta tá so k n ak teszi k i iro d a lm u n k a t s valószínűleg még n ag y o b b a k n a k fogja k iten n i. A kkor, m ikor h azán k földjének szétszaggatása köv etk eztéb en iro d alm u n k egysége m egbom lott, iro d alm i é letü n k is szétszakadozik, i t t a tö rz s ­ h azáb an , de a h a tá ro k o n tú l is az á ltalán o s elszegényedés k ev esb íti iro d alm u n k olvasóközönségét, épen a legnem zetibb term ék ek re nézve s m ajd n em csak a külföldi p iacra való t e r ­ m ékeknek kedvez.

E zek a k örülm ények m a tan u lság o sab b á teszik a szép­

h alm i m ester p éld ájá t, m in t bárm ikor. E ljö tt ism ét az idő, am ik o r nem csak tehetségekre, hanem apostolokra is v an és lesz szükségünk. A m azokban nincs h ián y , a d ja Iste n , hogy em ezekben se legyen. Ne csak tisz te ljü k a K a zinczy em lékét, hanem kövessük is p é ld á já t!

II.

KAZINCZY EM LÉKEZETE.

í r t a : Ho r v á t h -Já n o s.

K azin czy nem v o lt te re m tő lángelm e : fejlő d éstö rtén eti jelentőségre azonban csaknem p á ra tla n u l áll irodalm i m ű ­ veltség ü n k kilencszázados fo ly am a tá b an . Egyénisége, pro- g ra m m ja, ízlése a n n y ira különös, hogy a m aga korában sem ta lá lt egyhangú m é ltá n y la tra , sőt p ártsz erű ellen­

szenveket, d u rv a m eg to rláso k at h i tt ki m aga ellen : m in d ­ am e lle tt nincs n á la összefoglalóbb képviselője k o ra tö re k ­ véseinek. H a lá la ó ta világnézetünk, nyelvről, irodalom ról való felfogásunk, ízlésünk oly nevezetes változásokon m en t á t, hogy csaknem ellen tétb e k e rü ltü n k vele : mégis, h a elm erü lü n k ta n u lm án y o zá sáb a, lesz oly tá jé k a lelkűnknek, m ely o tth o n o san üdvözöli őt, lesz oly vonás m ai m ag y ar m űveltségünkben, m ely fölérezve v allja, hogy az ő rég porló kezétől szá rm azo tt.

M ár születése e lő tt m egkezdődött az idők fordulása.

M unkában v o lt a «felvilágosodás»: az «Esz» profán világné­

zete, s sz a g g a tta a g y ö k érszálak a t, m elyekkel m indennem ű k u ltú ra eladdig E gyház és theológia évezredes ta la já b a fogódzkodott ; s jö t t nyom áb an , a lét, a tú lv ilág nagy kérdéseivel nem , csupán a földi boldogság jó elrendezésével tö rő d v e, jö tt, le jte tt, v irá g a it szórva, a kecses rokokó.

Gr. R á d a y Gedeon, b. Orczy L őrinc, F alu d i F erenc m ár m egízelítették ; előkelő u ra k k ö n y v tá ra i az új fran cia filozófia és ízlés iro d alm áv a l te lte k meg s k e rtje ik és m ulatságaik egy-egy rokokó-szigetet v arázso ltak az ősi m ag y ar földre.

K azinczy n a g y a ty ja , a k ath o lik u s B ossányi Ferenc, kinek h ázáb an nyolc éves koráig n ev elk ed ett, F ebronius, meg a szintén felvilágosodott szellem ű Gespräche im Reiche der

Todten o lv asg atá sá b an lelte g y ö nyörűségét. A ty ja buzgó re fo rm átu s v o lt, reggel s este e g y ü tt im á d k o z o tt háznépével, s b á r P a ta k is főkép a «legszükségesebb s legfelsőbb tu d o ­ m án y b an , a theológiában» o k ta tta n övendékeit, m in d h iá b a!

— F erenc a z t h a m a r m eg ú n ta. V olt m ár v alam i a levegőben, am i nem k e d v e z e tt a régi eszm ényeknek s a felsőbb körö k új világnézete titk o s csato rn ák o n alászivárogva, m ár kik ezd te a ré g it, az ö rö k lö tte t.

V ilágnézet és irodalm iság te k in te té b e n K azin czy eg y ­ a r á n t a felvilágosodás n ev e ltje s egyénisége alap réteg e m indvégig te lítv e m a ra d t ra cio n alisztik u s elem ekkel. F elvilá- g o so d o tt meggyőződése te tte lehetővé, hogy I I . József a l a t t iskolai in sp ek to rság o t v állaljo n , a n ém et nyelv elren d elt ta n í t ta t á s a m e lle tt azzal a népszerű tlen fe la d a tta l, hogy k erü le téb en a felekezeti isk o lák at ú. n. közös iskolákká szervezze á t. A ufk lárista-szab ad k ő m ű v es ö sszeköttetései z ú ­ d íto ttá k reá élete legnagyobb szerencsétlenségét, a k a la n ­ d o r M artinovics egyik k á té já n a k g y a n ú tla n lem ásolása fo ly tá n belekeveredését az összeesküvésbe s a hetedfélévi szö rn y ű várfogságot. M inden to v áb b i nyom orúságai, te s tv é ­ reivel való p e rp a tv a ra i, vagyoni rom lása : ebből k ö v etk ez tek . Túlzó sohasem volt. «Érzem jól, — í r t a a felvilágosodást p ropagálni k ívánó Orpheuszban, 1790-ben — m ely chimaBrai szándék az, am ely a közn ép et — a g u b áb a v ag y bárso n y b a ö ltö z ö tt k ö z n é p e t! — m egvilágosítani igyekszik ; m e rt érzem , hogy a Világosság elfogadására kevés em berek és csak a jószívűek alk alm ato so k ; m e rt érzem , hogy v a n olyan igaz­

ság, m ely a rossz em ber szívében m indig az, am i a gyerm ek kezében a tő r és kés.» K á r, hogy n éh á n y évvel u tó b b , a K á té lem ásolásakor nem ism erte fel «a rossz em ber szívét».

F ogsága nem v á lto z ta tta meg nézeteit, csak óv ato sab b á te tte n y ila tk o z a ta ib a n . Nem az elvek és ta n o k propag álására fo rd íto tta g o n d ját, hanem é lt azok sze rin t s hasonló gondol- kozású tá rs a k , az «Értelm esek és Jók» szellemi a risz to k rá c iá ­ já t, előkelő lelki közösségét keresve, tö re k e d e tt egy m odernebb m űveltség szám ára előképet, m in ta te le p e t nevelni : rokokó- k e rte t, elkerítve a «köznép» földjeitől.

A vallás te k in te té b e n egyik legutolsó n y ila tk o z a ta v e th e t

10

világot végleges felfogására. V a llásta la n n ak a b b a n nevezi m ag át, hogy nem tu d ja h in n i m in d a z t, a m it m ások erős h itte l hisznek ; az igazság Isten e az észt és okosságot a d ta vezérévé : nem k ív á n h a tja igaznak te k in te tn i vele a z t, m it ész és okosság téved ésn ek ítél. Religiózus azonban an n y ib an , m e rt teljes m eggyőződéssel hiszi a lélek h a lh a ta tla n s á g á t ; hiszi, hogy az em berek do lg ait egy bölcs és jó Iste n k o rm á ­ nyozza ; a m it ő re á n k m ér, a z t zúgolódás nélkül, tisz te le tte l kell fogadnunk. Iste n a z t k ív á n ja , hogy k ü z d jü n k a b a jja l, nem hogy m a g u n k a t — p ie tis tá k m ó d jára — á lta la leveret- tessü k ; az igaz religió a z t k ív á n ja , hogy erő n k et neveljük, s azzal is neveljük, hogy szem ünk e lő tt ta r tju k az Is te n t s a z t az ő bölcseségét, m ellyel a világot s az egyes em berek dol­

g a it korm ányozza. A szenvedő keressen öröm et, ahol s a m i­

ben leh et ; ra g aszk o d jék azon vigasztalásokhoz, m elyeket a vallás n y ú jt, de őrizk ed jék a pietizm ustól, m ely tétlenségre k á r h o z ta tja ö n erő n k et s a k a ra tu n k a t. A tem plom baj ár ást és m in d en n ap i könyö rg ést az ért nem ja v a llja , m ert idővel p u sz ta reflexió nélküli szokássá v á lh a t. Ő ellenben szü n ­ te le n elm élkedik arró l, a m it m aga t a r t religiónak s nem felejti, hogy Is te n lá tja m inden g o n d o latát, szándékát, te tté t.

A vallásbeli különbségeket, ép úgy m in t a nyelvbelieket, nem te k in ti elválasztó h a tá ro k n a k em ber és em ber k ö zö tt.

T iszteli a m ásét s h itéb en m egingatni sen k it sem ak a r.

Felesége k ath o lik u s nő v o lt ; fiai a reform átus, leányai a k ath o lik u s h itb e n n evelkedtek s n e v e te tt azokon, k ik ezen m e g b o trá n k o z ta k .

H i t t a világosodás fokozatos terjedésében, az em beri m űveltség fe lta r th a ta tla n h alad ásáb an s köz- és m agándolgai fo ly tatásá h o z optim izm u st, d e rü lt ö n b izalm at tu d o tt m erí­

te n i a m aga «babonától m eg tisztu lt religiójából» : deizm usá- ból. M orálját, szabadelvű, em beries nézeteit egyébként, a m in t egyik tan u lm án y o zó ja m egjegyzi, nem csak V oltaire-ék- tő l ta n u lta , hanem az ókor n ag y leikeitől s azok egyik leg­

n ag yobb u tó d á tó l, G oethétől is.

E legrégibb és állandó világnézeti alap idő já rtá v a l rokon, ső t ellen tétes elem eket is fo g a d o tt be m agába, o ly a­

n o k a t, am elyek külföldön is belőle szárm aztak , vagy részben

ellensúlyozására tö re k e d te k . Bizonyos, a felvilágosodással k a rö ltv e járó , finom kodó, kecses, könn y ű elm ű rokokó- lengeségen k ív ü l főkép a R ousseau-i «term észetes ember»

id eálja h a to t t re á. A V oltaire-féle ész-szabadságnak v a ló ­ ságos ik e rte stv é re a R ousseau-féle érzelem -szabadság, a te rm é ­ szetes em bernek e hiedelem sze rin t legősibb tu la jd o n a . A k é t elv, h iá b a eg y testv é r, igen nehezen b é k íth e tő össze ; v ag y egyik v ag y m ásik ju t tú ls ú ly ra , k üzd egym ással és az e tik a i k övetelm ényekkel s a küzdelem és súlym egoszlás v á lto z a ta i sze rin t á llítja elő a szentim en tális szép lélek típ u s á t, fejleszt p re ro m a n tik á t, S tu rm u n d D ra n g o t, n é m e t­

görög klasszicizm ust, ro m a n tik á t.

K a zin czy m in d e típ u s-v á lto z a to k a t m egélte s b ár m indenikből befo g ad o tt m ag áb a v a la m it, m e g ta lá lta m ó d ját az ellen tétes elvek összeegyeztetésének. Még pedig igen sajátságos, csaknem p a ra d o x m ódon : az érzelem ja v á ra . M in th a a ra tió n a k , a hideg észnek csak a z t a k ritik a i fel­

a d a to t j u tta tn á , hogy e lh á rítsa azon világnézeti a k a d á ly o k a t, m elyek az ő újszerű, profán érzelm ességének ú tjá b a n állan a k , ellenben k ivonná ellenőrzése alól m ag át a k ed é ly t és érzel­

m et. Nem egyszer egyenest a ra tio , a józanság, a hideg bölcseség, a «duzm adt ész» ro v á sá ra tetszeleg a fesztelen, szabad, sőt dévaj érzelm esség m ag asztalásáb an , s ész és érzelem m eghasonlásakor az érzelem előjogát v a llja :

Oh, am időn term észet s bölcseség, K é t szen t testvérek , m eghasonlanak, K i fog, ha józan, térn i ennek feléhez?

Idegenkedik a «hideg józanoktól», az «elposhadott szofistáktól». Nem szereti a «tudós, s a v a n y ú em bereket», nem azon «egyszínű kis n a g y o k a t, k ik n ev e tn i nem mernek», a pöffetegeket, a «fesz és pöf» b a r á ta it. E lm ésségek: a lélek

«percengési» ; apró, bohó tö rtén e te csk ék ; c sin talan , dév aj, g o n dolatlan pajkosságok ; tré fa és n y ájasság ; «csillámló társaságok» : tö b b e t érn ek neki, m in t «az ő rz ö tt ó rá k feszes bölcsesége», m in t m indén «szomorú bölcseség». «Mely igen nem boldog, ak i m indég bölcs!» A v irtu s t : «rényt» is víg elm ével, p ajk o san szereti, s az «abgezirkelt» m odort felváltva,

1 2

szeret lenni H o rác m ó d jára «keccsel pongyola». A kedv szesszenései s játék o s h a n g ja kedvesb elő tte, m in t a m indenik s z a v á t gondosan lato lg a tó kom olyság.

Az ő lelke «ritkán v a n felm elegülés nélkül». «Szíve szép religiója» hevülni in ti. A tü z e t szereti m indenben, a m eleg v é r t, a meleg érzést : tö b b az m in d e n n é l; a jó sem kell neki, h a lelk et és tü z e t nem lá t m ellette. K ín neki a hideg e tik e tt :

«egy in d u la to s m egölelés, egy meleg kézszorítás, ellenére a tá n c m e ste ri leckéknek»: így köszön be legöröm estebb, hol a re n d nem tiltja . A «részeg szív özöne», vére gyulongásai, szíve zajgása, lángjai, arcán a színek, szívében az érzelm ek egym ást kergető líra i za v a ra , lágy m egindulásai, az elijedétek, fel-felsikoltozásai, a rezzentő p illa n ta to k : em lékezetünkben v a n n a k m in d n y á ju n k n a k , k ik ö n életrajzi m ü v eit s vermeit o lvastuk.

L átn iv aló , hogy a józan okosságot, a R a tió t csak eszköznek te k in ti, m ellyel élnünk kell, az élet valódi é rté k e it azo n b an nem tőle, h an em az érzelem től v á rja . «Van egy nem e a nem -okosságnak, m ely tö b b e t ér m in t m inden okosság» — írja egy h e ly t a Pályám emlékezetében, s az érzelem ta rta lé k - nélküli, fesztelen, a prózai józansággal dacolni m erő kiélv e­

zését é r ti azon a «nem-okosságon». «A szép lélek — írja m áshol

— olykor szeret sik et lenni a hideg ész ta n á c sá ra , s tetszik m ag án ak különösségeiben» : vagyis oly viselkedésében, m e­

ly e t az érzelm ileg m űveletlenek, az ál-okosok o k ta la n n a k , különcnek, észszerütlennek ítélnek.

Az ész szabadsága nem te rje d h e t te h á t odáig, hol az érzelem ével ü tk öznék össze : o tt m ár az önkénytelen sugal­

la to k , a lelki ism eret, a «Természet» az úr.

A R ousseau-i «term észetes ember» id eálja ihleti ezt a felfogást. N yilv án v aló azonban, hogy K azinczy, a «szép- lélek», m inden egyéb, m in t term észetes em ber, s hogy sem az érzelem fajta, m ely sa já tja , sem an n a k életform ája nem

«természetes». Az ő érzelm e érzelmesség : épen nem n aiv és erélyes, hanem édeskés, kényes, finomkodó, szentim entális, szaloni. M egnyilatkozásában pedig nem önkénytelen és ellen­

őrizetlen, hanem ö n m agát túlbecsülve dédelgető, g y önyör­

ködve szemlélő, «különösségeiben» m agának tetszelgő, ö n ­

tu d a to s : m in th a V oltaire lépten-nyom on egy R ousseau-t fedezne fel m ag áb a n büszke ujjongással.

H a m a K a zin czy b a n m esterk éltség et érzünk, am i m ás szóval a közvetlenség h iá n y á t jelen ti, e b en y o m ásu n k n ak i t t a végső gyökere : a felvilágosodott em ber e p a ra d o x érze­

lem -k u ltu száb an , K a z in czy n a k a m aga egyéniségét ré szre­

h ajló tetszelgéssel felfogó tu d a tá b a n , e nem egészen h ib á tla n tü k ö rb e n , m elyet fo ly v ást m ag áv a l hord, hogy m i is a b b a n szem léljük őt.

H a d d lássuk e tü k ö rb e néző érzelem becézés ném ely főbb m ó d jait. N em csak érzelem -kultusz az, hanem , m inden «termé- ' szetesség»-igénye ellenére, szokatlan u l kifinom ult érzelem ­

k u ltú ra s a b b a n rejlenek e ren d k ív ü li p á ly a sugalló erői.

M ikor m eg tu d ja, hogy T örök Sophie m ost m ár szabad, m e rt régi u d v a rló ja m egnősült, hozzákészül m egkéréséhez ; 24 óráig viszi úgy a dolgot, hogy Sophie nem sejti szá n d ék át.

«F ukarkodám — írja — éltem legszebb gyönyöreivel s az utolsó cseppig a k a rá m kiszörbölni, am ely édes k ely h et a gondviselés a n n y i szenvedésem ért n y u jta . . . Még nem szólok, m ondám m ag am b an ; ily sce n ák at az isten ek csak egyszer a d n a k az életnek.» ím e, — nem az á té lt, h an em leg o tt szem ­ léletté k iv e títe tt, scenává sz ín p a d ia síto tt élm ény : m űértő, ínyenc kiélvezése a ren d k ív ü li érzelm i alkalom nak.

«Scenákkal» tele v a n n a k emlékezései. E g y ik c so p o rtju k a t az jellem zi, hogy élm ényét a m űvész, a festő, az o lv aso tt em ber szem ével fogja fel, ki n a p ja it «A szépnek szentelé, s még a v a ló t is A zért kedveli, m e rt a la k ja szép». E rd ély i ú t j á n ,a Meszesről szétnézve — «hah! m ily rezzentő pillanat!»

— v aló b an szép tá jk é p e t fest (oly képes beszéddel, m ely, úgy látszik , P ető fit is m egigézte), de nem m u la sz tja el h iv a t­

kozni Claude L o rrain és V e m et ecsetjére s m egjegyezni, hogy efféle leírások nem az idő, h an em az ű r tá rg y a i s ezért sikeretlenebbek szóban, m in t ra jz o la tb a n . E g y szép le á n y t m u ta t be m ás alkalom m al, kin ek s ö té t h a ja , hom ­ lokán kétfelé osztv a «azon vo n ásb an folya füleihez, m elyet a festők iskolája k íg y ó in ak m o n d » ; m ikor leü lt, ö ltö zetét úgy c sa p ta m aga mögé, hogy «azon a festő sem h a g y o tt

14

volna igazítani». Az oláh asszonyok b ő u jjú d u rv a vászon - in g ét a z é rt h ib á z ta tja , m e rt elre jti a ta lá n szép fo rm á t is, h o lo tt «a lepelnek, a festőknél, az elfe d ett részeket m agán á lta l kell sugároztatni». L úgosnál egy este a Tem esben fürödve gyö n y ö rrel űzi a lá tá s képzelgéseit a hold m águsi v ilág ítá sán ál, s elégtétellel jegyzi meg, hogy ily g y ö n y ö rö k ­ ben csak a n n a k leh et része, k i (m int ő) fa n tá z iá ja já té k a it műremekek csudálgatása á lta l em elte feljebb m ásokénál.

Csupa k ö z v e te tt, secundár, m űvészi ta n u ltsá g o n s rem ini- sce n tiá n keresztü l való felfogása, átélése a közvetlen ta p a s z ­ ta la tn a k . M aga az a n ti-n a iv , m űvek és olvasm ányok tü k réb ő l való, s ta n u lts á g á b a n tetszelgő élet-élvezés. Jellem ző a t a n u l ­ ság n ak e folytonos közbeékelődésére K azinczy egy kérdése a kis H irg e ist N inihez, fogolytársa bájos kis húgához. Ez a kis leán y egy szép n ap , se szó se beszéd, b e á llíto tt a n á d o r­

hoz, könyörögni b á ty ja k ib o c sá tá sá é rt : «Úgy vagyok, esede­

z e tt a nádorhoz, m in t a szegfő, m ely e lv esz tette vesszejét, m io lta nincsen bátyám ». A m agas társa ság o k b an napokig egyébről se v o lt szó, m in t a leán y k a n a iv báto rság áró l és szép h aso n latá ró l. E lju to tt a h ír a foglyokhoz is, s m ikor N ini legközelebb m e g lá to g a tta b á ty já t, K a zinczy leg o tt ez t k érdezte tőle : aMelly könyvből v e tte a z t a szegfő kép ét, édes testvérkém ?» — «Semmi könyvből! — h an g z o tt a felelet.

A b lak u n k b a n á llt egy szegfő vesszejéhez k ö tv e ; a vessző k itö r t s azzal k id ő lt a szegfő is» ; — s válasz és kérdés jól szem beállítja a tő rő l s a rja d t, meg a könyvbe préselt élm ény,

— a «naive» meg a «sentim entale Dichtung» k é t külön v ilágát.

A «scenák» egy m ásik cso p o rtjáb an az élm ény és felfogás időbeli k etté sz a k a d á sa az érdekes : m in th a a m it e p illa n a tb a n átél, m ár táv o li em léke volna, vagy pedig nem a n n y ira m aga, m in t in k áb b az u tó k o r szám ára élné á t, hogy em lékeztetőt h agyjon m aga u tá n . T ükör ez is, a h a lh a ta tla n o k a t tisztelő és h a lh a ta tla n sá g ra vágyó litte ra to ré , — nem a tan u ltság , hanem az idő tá v o lító tü k re , o d aá llítv a a m agánélet m eg­

h a tó jeleneteihez, hogy em lékké szentelje őket.

A kegyelet egyébként is egyik leggyökeresebb érzése.

A g y u lafehérvári b ib lio th ék áb an m eg m u tatják neki P á z ­ m án y té n ta ta r tó já t s p o rzó ját a tá lc á v a l; u jjaiv al illeti a

«szent ereklyét» — szent még az o k n ak is, k ik ellen h a rc o lt — :

«az a té n ta sokszor igen jól írt». S m in th a m in d a z t a «babonát», m elytől a u fk lá rista gondolkodásm ódja szerin t sik e rü lt «meg­

tisz títa n ia » a m aga re lig ió ját, e m ásikba, e kegyelet-religióba k ö ltö z te tte volna á t : H u n y a d i Já n o s sírkövére reáteszi ó rá já t és je g y g y ű rű jé t, «hogy ezáltal sz e n te lte té st vegyenek»,

— tu d já k m eg ez t gyerm ekei «s m enjen á lta l — úgym ond — érzésem m inden m a ra d é k a im ra !»

Nos, hasonló religiózus érzéseknek m agához fo rd íto tt tü k ré b e n szereti em lékeztető scenákká a v a tn i, m in te g y h a l­

h a ta tla n n á szentelni élete ném ely p illa n a ta it, m elyeket rokon «széplelkek» tá rsa sá g á b a n élv ezett. E scenák színhelyei re n d szerin t a m ár ak k o r erősen e lte rje d t ro k o k ó -d iv a t szerin t elre n d eze tt k e rte k , a m ily e t jobb időkben, m ikor még te rv e z ­ h e te tt, m aga is s z e re te tt volna Széphalm on elővarázsolni.

E g y p á r szót h á t m eg értetésü l az ő virág - és k e rt-k u ltu sz á ró l s a scenák színhelyéül szolgáló ro k okó-kertekről!

Az illa t ép oly «mennyei gyönyör» neki. m in t a szép zene, ének. E g y bécsi ú tja a lk a lm á v a l D o rnbachba m en vén ki, bokrok közül ism eretlen illa t c s a p ta meg ; addig j á r t fel s alá, míg szaglása n y o m ra nem v ez ette ; nem tu d v a ellenállni a kísértésn ek , «meglopá» a k e rte t, hogy a szerény p lá n ta n ev é t a v áro sb an m eg tu d ak o lh assa : «Rezéda v ala, s n álu n k ism eretlen ak k o r még, V iczay á lta l is.» A m erre já r t, fogsága éveiben is, K u fstein b ő l M unkács felé jö v e t, «lesé a kerteket»

s Erdélyi leveleiben tö b b szép k e rte t leír, m elyek tele v a n n a k az «új kertészség játékival». Az egyikben várrom okból á th o z o tt ró m ai o ltárk ö v e k s szobrok, elm állo tt in scrip tió k , a M aros p a r tjá n g erlic e-tartó , hol «kedves húslak o d ásh a szenderedhet a m a g á n y t kereső» ; a m ásikban k ín ai házikók, tö rö k kioszkok, vízi p a rtiá k , források, gyeppiacok ; i t t nyolc- oszlopú, göm bölyű te te jű tem plom ocskák, p erip tero n o k ; o tt

«vízrohanók», m elyek k é t oszloptól t a r t o t t kab in etecsk e fö lö tt v e z e tte tv e , e lő tte zuhognak alá, a lebegő v íz k á rp it ezer szik rá zásá v al g y ö n y ö rk ö d tetv e a k a b in etb e n ü lő t («ez a k e rte k já té k a i k ö zt ta lá n a legelm ésebb, a m it a rezekben láthatni», k iv á lt h a a kertész a k é t oszlop so rában ra k ja le v irág c su p rait). M áshol a g y e p -p a rtia közepén g y e rty á n -

16

ernyőcske, szökőkút, tek n ő jéb en a r a n y h a la k k a l; tekergő u ta k az üvegházhoz, a m ellett tó , hínáros; szép g ro tta , sugár obeliszk, csurgó. M áshol — K ra szn án , Cserei F a rk a sn á l — olasz n y á r o k ; tó, a ra n y h a la k ; rekeszben ezüst fácánok ; liliodendron, c a tu lp a , ae lia n th u s gladulosa, gledicsia ; k eleti p la tá n a l a t t em lékkő ; — v á jjo n kié lehet? A ndalogva in d u l K azin czy n k a szép lom bú fa felé ; «mely kedves m eglepe­

tés!» — a kőre s a já t ep ig ra m m ja v o lt bevésve : K étled-e, hogy lelkünk jár, vándorol? o tt fene Cato S lágy szív ű B rútusz, it t W esselényi valék.

«Köszöném csillag zatim n ak , — k iá lt fel — hogy verselővé tev én ek . H irdesse ez is tisz te le te m e t azon n ag y u n k irá n t, k in él az ég kevés h a la n d ó t te re m te még nem esebbet, s ily tisztát.»

L ássuk h á t, a m ié rt m in d ezt elő ad tam , az em lék-szentelés scenáit. Pécelen az idősb gr. R á d a y Gedeon leh ív ja k ertjé b e egy öreg, v a sta g kő risfa alá, m ely a la tt a g rófnak m ár n a g y ­ a ty ja , az I. Gedeon, s en n ek a ty ja , P ál is ü lt h a jd a n á b a n : r á ta p a s z tjá k te n y e rü k e t a fá ra s úgy csókolják meg egy­

m ást, em lékké szentelvén ily m ódon e g y ü ttlé tü k p illa n a tá t s m in teg y v arázslato s sz e rta rtá ssa l ú jab b em léket bízva rá a lom bja k ö z t m ár oly sok h a jd a n iró l suttogó agg fá ra. M ikor E rd ély b en gr. G yulainétól, ifjú ság a szerelm étől, erdélyi ú tja titk o s végcéljától elv ált, a grófné m eg h ag y ta neki, hogy legközelebbi pihenőjén, a m ár e m líte tt «vízrohanó» m ellett em lékezzék meg rólok és Terézről : «Süsie és T e ré z ! k iáltám , belépvén a k a b in etb e s az ő neveikkel szenteltem meg örök em lékül a szép helyet.»

Zsibón a csorgó tá jé k á ra bízza em léke m egörökítését.

A kertész a csorgót igen értelm esen ék e síte tte : a víz egy m edencét t a r t ó n ag y p ied esta l aljáb ó l bugyog elő s araszn y i gyeppel szegett, egyenes v o nalú csa to rn án fu t a tó felé ; m ellette ülések s terebélyes, boglyas fák közül sugár te tő ik e t m agasra fellövellő jegenyék : «Kedves az árn y , kedves a víz csergése, kedvesen suhognak az olasz nj^arak. A hold a m aga teljes szent fényében te k in te alá az egym ást szeretőkre a fák suhogó te tő i k ö zö tt. Oh, h a Zsibó fe n n ta rtja em lékezetem et,

em legessen e k ú tfő n él v alah a , ahol én W esselényinél, az ifjú W esselényit, Cserei M iklóst, B u czy t és gr. K ornis M ihályt lá tta m , s b a rá tim e lő tt az öreg W esselényinek k ép é t festettem .»

V iszont m áskor, m á r elh ag y v a Süsie lak ó h ely ét, a fe le jt­

h etetlen D édácsot, képzeletben oda «teszi által» m ag át, epi- g ra m m o t ír, ó h a jtv á n , hogy h a «ügyünk b arátjai» közül v a la k i e szent helyre lép, m o n d ja el o tt e p ig ra m m já t s nevezze n ev é t ; hogy a hely övé legyen, m ikor m ár ő nem lesz is.

«Igenis, leszen egy idő, hogy ez a szép gyep enyém nek fog n e v e z te tn i ; hogy ügyem b a r á tja i ide jővén, keresni fogják n y o m aim at, hol mi m in d n y á ja n , s a ház vendégei, össze- gyűlénk a grófné k ö r ü l ; m u ta tjá k , hol já rá n k a Maros szélén s a fekete szilas lom bjai a la t t s e z t fogják m ondani : nem lehete m in d en érdem nélkül, k it e jó k szerettenek.»

P an n o n h alm án is névkezdő b e tű k belem etszésével egy-egy fá t a v a t m ag án a k és azo k n ak , a k ik e t szerete ; «akarom , — írja — hogy P a n n o n h a lm a ne felejtse, hogy látott».

H a a scenák első cso p o rtjá b a n a m ester, a m űvész m in t­

egy k iig azítja az élet b en y o m ása it s k ih ű ti közvetlenségüket, e m ásodikban tú lm e le g íti a ró la em lékezendő kegyelet szá­

m ára s m ásn ak , az u tó k o rn a k tu la jd o n íto tt m eghatódással szem léli s fogja fel — nem b en y o m ásait, han em ö n m ag át azok b ű vkörében. M indkét esetben a m aga m űvészi és érzelm i k u ltú rá já b a n elfogódott «szép lélek» v e ti közbe m ag át, a m o tt képzettségével, i t t h a lh a ta tla n s á g a becsvágyával : m e s te r­

k é ltté m erevítve v ag y lá g y ítv a a v a ló t. De h a a m o tt még h a jla n d ó k v o ltu n k mosolyogni r a jt a az iskolás gyerm ekkel, i t t m ár kezd jü k érezni e különös diszpozíció n ag y rah ív ó su g alm ait, «religiosus» erejét.

«Nem lehete m inden érdem nélkül, k it e jó k szerettenek» : ezt ó h a jtja m o n d atn i a re á em lékezendőkkel. Szerénység (a szerény szó az ő alk o tása !) s ö n érzet valódi K azinczyas egybefonódása ez ó h a jtá s : a kegyelet azon érzésébe, m ely scenáival h ely ek et és em lékeket szentel, a h a lh a ta tla n sá g v á g y á t ö n ti bele, de közvetve, szerénység fo rm ájáb an , m in th a csak a jó k á lta l való m egbecsültetése ébresztené tu d a tá r a ö n érték én ek .

2

18

Szerénység, hiúság ; kegyelet, kevélység : szinte egybe­

esnek szó h a szn álatáb a n s érzésében. Szerénység szerinte az ifjú k o rn a k an n á l főbb dísze, m e rt az öregnek is az ; egyetlen ragyogásául a z t k ív á n ja te k in te n i, hogy kiváló, nem es lelk e­

k e t, k ik e t sohasem lá to tt, b a r á ta iv á tu d o tt ten n i. Szeret a jó k n a k ta rto z n i. Religiózus tisz te le tte l v iseltetik a nagyok irá n t. K is Ján o s, gr. Dessewffy József, meg a kevés hozzájuk hasonlók : élete legfőbb kevélységei ; Orczyhoz, R á d a y hoz m indig «tem plom i érzéssel» közelít. «Lélek, tu d o m án y , ta p a s z ­ ta lá s, szív és n ag y tettek» teszik tiszteletessé szem ében Cserei M iklóst : «ítéletei felvilágosodottak, gondolkozása józan, érzése hív és szent.»

A ty ja m á r k o rá n b e le o lto tta a te k in té ly e k tisz te le té t.

Isk o láb a n és azon kív ü l szívesen sze rep e ltette ő t és vele ta n u ló öccsét, D ienest, hogy érezzék, m ilyen k im o n d h a ta tla n haszon h á ra m lik rá n k a nagyok közelségéből. «Leikeink— így em lékezik erről K azin czy — sz ik rá t k a p á n a k előretörekedni s érdem leni a nag y o k figyelmét». M ár ném et tu d á s u k k a l fel­

tű n te k P a ta k o n s a ty ju k ö rü lt, hogy «hírbe jöttek». I I . József 1770-ben á tu ta z ó b a n P a ta k o n ebédelvén, a k é t K azinczy-fiú azok k ö z t volt, k ik egy-egy tá n y é r t n y ú jth a tta k a császár­

n a k ; híre érkezvén, hogy gr. B eleznay Miklós p ro testán s ügyben Bécsből jó válasszal v a n h az atérő b e n , az a p a eléje u ta z ta tja P e st m egyébe a k é t fiút, hogy üdvözöljék Miklós n a p já ra . V életlenül kezébe kerü lv én egy könyv, m elyet v a la ­ m ely erdélyi család gyerm ekei fo rd íto tta k : nosza, F erenc is fordítson v a la m it : ki fogja n y o m atn i. Az a p a 1774-ben e l­

h alv án , özvegye sürgeti a fiút. íg y készül el M agyarország G eográfiája, m elyet a n y ja p a ra n c sá ra F erenc iru lv a-p iru lv a oszt szét az 1775.-i exam enen, m ajd pedig Podoc és K a zim ir fo rd ítá sa a k övetkező évre.

Ez az ap a i pedagógia — «érdemleni a nagyok figyelmét» — régi, p a tria rc h á lis idők h ag y a té k a, a protekció-biztosítás egyik legillendőbb m ódja s alkalm as a rra , hogy becsvágyat szerénységgel p á ro sítv a neveljen bele az ifjú lélekbe. K a z in ­ czy n ak v aló b an v o lt m ódjában, nem álnagyságok s p u sz ta ran g -tek in tély ek , hanem igazi kiváló férfiak figyelm ét érd em - leni s m ásfelől a te k in té ly tisz te le t neki egyik leggyökeresebb

érzelm i szükséglete volt. A vagy nem feltűnő-e, hogy m inden a u fk lä rista refo rm áto rság a és sím a «módjai» ellenére m ily tis z te le tte l em lékezik a megelőző nem zedék csiszolatlanabb, de erőslelkű a la k ja iró l : írn i nem , csupán olvasni tu d ó , de k itű n ő h áziasszony-nagyanyjáról, a n a g y a ty ja korabeli b ih ari, szabolcsi m ag y ar u ra k ró l, a B a ra n y i G áborokról, B ossányi F erencek, P éch y Im ré k , D om okos L ajosokról, V ay Is tv á n o k és N iczky Józsefekről és az «áldott T erézia korának» m ás p atria rc h á lis hőseiről, gyö n y ö rű idejéről. S zennyetlen erk ö l­

csök. önérzésben fog an t m éltóság, a lelki tisz ta s á g tu d a tá b a n parancsolni, intézkedni, ítéln i m erő h atalo m g y ak o rlá s : valódi ró m ai n agyságokká a v a tja szem ében e még g y e rm e k k o rá ­ b a n m egism ert fé rfiak at. T an ácsad ó k v o lta k azok egész országrész szám ára, ingyen ügyvédei m inden tis z ta ügynek, m in th a b ékebírái v o ln án ak a nem zetn ek ; p ártfo g ó k igaz ügy b en még rokonaik, b a rá ta ik ellen is ; n yers m odornak, h irte le n haragvók-csillapodók, de élcesek, nem esen, elm ésen gorom bák, h a k ellett. T isztelte is ők et m indenki, m e rt «akkor még a sokaság te k in te tte l v a la elsőbbjei irá n t, m ivel b izo ­ d a lm á t m egcsalva soha nem látta» — m íg ellenben «korunk»

n ev e ti, am i tis z te le te t k ív á n n a s «ezen sem m inek nem tis z ­ telésében nyavalyog». Meggyőződése, hogy «némely szelídi- tések m e lle tt — jo b b an v o lt ak k o r, m in t most».

Nos, m indebben leh et része a gyerm ek egykori a r á n y ­ ta la n im presszióinak, leh et a m essziről visszanéző, jelen dolgaitól e lk e d v e tle n íte tt em ber szépítő h a jla m á n a k , lehet a p o rtra it-fe stő litte ra to rn a k , a filozófia és v irtu s v a llá sá t v isszav e títő a u fk lá ristá n a k : té n y azonban, hogy a te k in té ly - tisz te le tn e k az a v álfa ja, m elyben aláren d eltség és m egbecsül- te té s, szerénység és k itiin te te tts é g érzete szinte egybeolvad, K a zin czy n ak legkorábbról k im u ta th a tó , régi m ag y ar p a t ­ riarch ális világból ö rö k lö tt s a já tja . Az új szellem , m elyet m agába szív o tt, a «szép lélek» érzelm essége, e z t az ősi tis z ­ tesség tu d ást is valóságos «religiosus» kegyeletérzéssé m agasz­

t a l t a fel, s am i a v allásban, az igaziban, a hívők közössége, azzá le tt szám ára az ő profán religiójában a szép lelkek közös­

sége : a «felvilágosodott íté le tű , jó zan gondolkodású, hív és szent érzésű» lelkeké, k ik «ami r ú t, p iru ln a k tenni». E közös­

2 *

20

ségbe ju th a tá s elengedhetetlen feltétele a m odestia, am ely hódolni tu d eszm ényei m egvalósítói elő tt, s v ágyik hasonlí­

ta n i h o zzáju k ; v elejá ró ja pedig az önérzet, m ely kevélykedik kivételes kötelékeivel s azzal, hogy «a legjobbjai a m ostan élőknek rokonlélek g y a n á n t nézik» s gyönyörködnek benne :

J u to tt k evélység nékem is, s kevésnek J u to tt több m in t nekem : de szom jainkat

N em egy forrásból oltjuk. A m it ők K erestek, az nekem nem kell ; nekik N em , a m it én kerestem s im e bírok.

K ikelni a ködből, s m ásoknál elébb H ágdosni a fén yes úton, hol nem ős, N em birtok és pénz n yu jtn ak elsőséget, S ujjal m u ta tta tn i a nagy szám k ö zö tt : Oh zengzet! édes, m in t a húroké.

E kevélység, m in t lá tn i, valódi olym pizm us egyszersm ind azok irá n y á b a n , k ik szo m ju k at m ás forrásból o ltjá k : a

«vad csoport»-tal szem ben, m ely d ü h ü lt g y ű lö lettel rá g a l­

m azza a finom abb érzelm ű t s «büdös gőg»-gel t a r t j a te k in ­ té ly é t a «szelídebb emberiség» id ealistái fö lö tt ; a «magas dal» m egvető letek in tése az a brekekére és gágogásra, a fülem iléé a cinkére, az ág tető k ö n szökdelő eveté a gödre szennyében tu n y a bo rzra, a levitasz-é a g ra v itá s-ra ; a «rep- kényes pohár» büszke felcsillanása messze a «vastag ebéd»

gőze fö lö tt : a neológ szépíró epigram m ái fölénye a Cserdik, H ályogik, F ü rm en d er U ram ok, Zugdik, K occantyúsik, Hő- gyészi Hőgyész M áték, Csombók Ja n k ó k , Csombók Sárák, a «gubók», a «dőre pórhad», a v a d k a c a jja l ju ta lm a z ó «csürhe nép», a «m arhalelkek», a «sánta kullogok», «gégés mesterek»,

« to rty ad t nyelvbölcsek», «rossz nyelvpecérek» orthológus,

«buta bölcs» és ízléstelen serege fö lö tt : m indazok fölött, k ik e t ő, h a b árso n y b a ö ltö zö tte k is, id eáltalan ság u k m ia tt köznépnek nevez :

P én zt, pillogást, nem fén y t keresnek ők : É ld elletet te, s tisz ta fén yt, s barátkört.

K eresve-kereste k o ra szebb leikeinek az ism eretségét.

Nem é rte be táv o li tisztelésükkel, személyesen ó h a jto tt

hódolni e lő ttü k s közvetlen ü l érezni b ec sü ltetését á lta lu k .

«Mentem lá tn i őt!» — olvassuk feljegyzéseiben — nem egy jeles férfiúval k ap c so la tb an . Íg y k é t évvel h alála e lő tt e l­

m o n d h a tta : «Faludin, Ányoson és B erzsenyin kív ü l m ind lá tta m , a k ik p ály án k o n örök fényben ragyognak». De lá to tt, ism ert, levelezésébe b ev o n t m áso k at is, nem csak az írói p ály án ra g y o g ó k at v agy a r ra in d u ló k a t : ism erte, b a rá tjá n a k v a ll­

h a tta k o rá n a k m o n d h a tn i m inden szebb m űveltségű m a g y a r­

já t. E k k é n t Levelezése, P á ly á ja E m lékezete, E rd é ly i Levelei, ú tira jz a i, naplójegyzetei k ö teteib en és k é z ira ta ib a n , b á r ö n ­ m agáról szól, benne v an k o ra m ű v elt M agyarságának leg­

ja v a , de m ag áv al e g y ü tt m in te g y idealizálva, m egn ő tetv e a kegyelet religiózus érzése á lta l. B enne v an a szép lélek eg y ­ korú, ra jo n g v a , h iú n és kevélykedve, de szent elfogultsággal szépítő átélésének tükrözésében: benne v a n — em lékké szen­

telv e. «Egykor gyerm ekeim — írja egyik versében — p iru ln i fognak sok b o tlá s im é rt: B a rá tim é rt nem lesz okuk pirulni.»

N incs is! De az ak k o ri M agyarország sem p iru lh a t, hogy oly gazdag v o lt K azinczyhoz m éltó m ű v elt fé rfia k b a n !

T u d ju k , hogy e «szép lélek» p a trió tá n a k , csaknem a t ú l ­ zásig tüzes p a trió tá n a k h ird e tte m ag át. Ez csak a z t lep h etn é meg, a k i a p a trio tiz m u st a nem zetiségnek csupán egy b izo ­ nyos m odern felfogásával tu d ja összekapcsolni s iro d alm i elvekben és költő i g y a k o rla tb a n is csak a nem zetiség leg­

k ife jle tte b b k o rsz ak án a k p é ld á já t t a r t j a szem elő tt.

A p a trio tiz m u s K a zinczy értelm ében h a z á n k n a k és f a j ­ tá n k n a k term észetes, ösztönszerű, büszke szeretete, m ely ép úgy nem igényli az ész á lta l jo g o s ítta tá sá t, m in t ahogy nem z á rja k i az ész ja v a llá sa it, sőt ösztönöz azok követésére h az án k s fa jtá n k emelése v ég e tt, ösztönöz «a nem zet n e v é t k iv ív n i homályából». A felvilágosodás világpolgári jelszó ug y an s az em beriségnek észszerű k u ltú rá v a l való boldogí- tá s á t jelen ti ; k u ltú rá t az onban kinek -k in ek csak a m aga anyan y elv én ju tta th a tn i osztályrészül s a h az ai nyelv v irá g ­ zása nélkül sem m i n ép nem em elk ed h etik k u ltú rá ra ; a nyelv fe lv irá g o ztatásá ra pedig e nyelv n ek szerelme ösztönöz, az viszont m ár a p a trio tiz m u s m elegágyából fa k ad . íg y fér meg

2 2

az ő vonzódásában e k é t szélsőség : felvilágosodás és p a trio ­ tizm u s ; de k a rö ltv e jelen tk ez te k azok m ár Bessenyei tö re k ­ véseiben is. A k e ttő közül a p a trio tiz m u s a korábbi, az fo g ad ta el eszközül, fegyverül m aga szám ára s id o m íto tta s a já t szü k ­ ségleteihez a m odern, n y u g a ti világnézetet.

Űseink hálás tisz te le te , em legetése «religiózus érzés» neki, a nagy, a dicső hazafiaké szent öröm , a hazai tö rté n e t ism erete

— ennek h a n g o z ta tá sá b a n ő a legelsők egyike — önm agunk ir á n t való kötelesség. A H u n y a d ia k a «nemzet szentjei», H u n y a d «örökre szent». Egész értekezésben cáfolja H u n y a d i Já n o s törvénytelen* szárm azásán ak reg éjét s büszke rá , hogy a m ag y ar ég e legdicsőbb csillagáról «eltolta a ködöt». A pácai Cseri Já n o s «áldott m agyar», ak i a tu d o m á n y o k a t m ag y aru l kezdé ta n íta n i. Azok a «nagyok», k ik e t k o rtá rsa i k ö zt kiválóan tisztel, a z é rt is nagyok, m e rt kincsekkel g a z d a g íto ttá k a nem zet k u ltú rá já t : k ö n y v tá ra k k a l, képgyűjtem ényekkel, jó ízlésű építm ényekkel. M aga a nagyszerű zsibói istálló is ép oly figyelm et érdem el, m in t a v ásárh ely i v agy fehérvári bib lio th ék a, m e rt szin tú g y «kevélysége» E rdély n ek és a n em ­ zetnek, m in t am azok. A m aros v ásárhelyi k ö n y v tá rt m eg­

te k in tv é n , szerencsésnek nevezi az ó rá t, m ely elm osá róla a szennyet, hogy n em zetének e k in csét még eddig nem lá tta .

« Irtó z ta tó , iszonyú gondolatnak» t a r tja , hogy valaki, m in t gr. B ethlen Miklós, földiéi h álátlan sá g a m ia tt elkesered­

vén, tö b b é h az a ne té rje n , sőt m eg tiltsa még h o ltte te m e h a z a ­ v ite lé t is. «Borzadva» írja ezt le, el nem tu d v á n képzelni, hogy a jó ne a h azai földben a k a rn a feküdni, m ég h a m eg­

ö lté k volna is honfitársai. Nem é rti, m in t h a g y h a tja el valak i h a z á já t, nem zetét, szülőit, v éreit, b a r á tit, hogy m ég rem én y ­ sége se lehessen v iszo n tlátn i v a la h a őket s a helyet, ahol n ev elk ed ett, ahol an n y i öröm et és keserűséget élt. Ö «honi palánt» : elso rv ad n a idegen ég a la tt.

M ikor 1800 n y a rá n fogoly tá rsa iv a l hajó n hozatv án h a z a ­ felé, m eg p illa n tjá k D évény ro m já t s P ozsony to rn y a it, levont süvegekkel, felsikoltva üdvözlik a hon szent vidékét. «A hajó k ik ö tö tt — írja — s kiszökellénk a hajóból. Megcsókolám jobbom u jjá t s csókom at úgy n y o m tam az anyaföldre. P a tria , te te n e o !» É lén k em lékezetében m a ra d t az a jelenet is, m ikor

(T irolba m enet) útfélen pihenő m ag y ar re k ru tá k , m eghallván, hogy ők m ag y aru l beszélnek, m ind fe lu g ráltak s addig néztek u tá n o k , míg csak el nem tű n te k . T áb o rb an , egy az u tc á n lovagló nőről a z t az é rte síté st k a p v á n , hogy m ag y ar, lek iált neki ab lak áb ó l : engedné meg, hogy hazafiúi csó k ját kezére nyom hassa.

E többé-kevésbbé a szép lélek érzelm es lényéhez hozzá­

finom ult, gyúlongó hazafiság példái m ellett hányszor nem ta lá lk o z u n k n á la a legnaivabb m ag y ar büszkeség n y ila tk o ­ z a ta iv a l. F ogságról-fogságra v án d o rlásai közben bőven v o lt alk a lm a a m ag y ar vendégszeretet kivételes v o ltá t m eg­

ism erni s büszkén élvezni egy idegen fogolytársa csudálko- z á sait, hogy am erre m a g y a r földön á th a la d n a k , boldog-bol­

d o g ta la n ö n k én t ajándékozza, tr a k tá lja ő k et m indenféle jó k ­ kal, m íg A u sztriá b an és C sehországban csak egy m eggyel sem k ín á lta m eg senki. T iroli k én y telen u ta z á sa idejéből érdem es még v a la m it m egem líteni. A harcoló seregekhez a k k o r tá jt n ag y szám ban h a jto tta k g y önyörű m ag y ar göbölyeket s a foglyok azok lá tá sá n is ö rv e n d te k , m e rt «a m a g y a r faj szebb, m in t a ty ro lisi pely ökör, s m ennyivel nem esebb, lelkesebb!»

H á t még m ikor a m a g y a r föld n ép é t s a m ag y ar legény, leán y viselkedését n y ílik alk alm a összem érni m ásokéval.

M ily szívesen lá tja a z t a b á to r, szabad lelket, m ely a T okaj — «a to k a ji lebegő k ék hegy» — s D ebrecen k ö z t lak ó m ag y ar szem éből sugárzik, m ég h a olykor szilajsággal v an is összekötve. A falusi szászok m o g orvaságát nem győzi elég nehezteléssel em legetni ; h á rm a t is m egszólít, az ú t felől kérdezősködvén, s egy se válaszol. Bezzeg a m ag y ar legények n éh a délcegségből és jókedvből is olyan v á la sz t a d n a k , hogy a kérdő nem tu d ja , károm kodj o n -e v ag y nevessen, de végre is n ev e tn i k én y telen v á ra tla n m e g tré fá lta tá sá n . H a m a g y a r­

hoz úgy szólna egy szász, m in t ő szólt a szászhoz, m ég meg is

«ídes-ném et-uram oznák». T etszik neki a m a g y a r nép hum ora, m ellyel v iszontagságain k ö n n y ít s b a ja it tű r i : «az ily n ép csak mégis m ás, m in t am i m inden b aj m ellett óbégat». «És a z tá n az a szíves beszédesség, az a m eleg öm ledezés, az a jám b o r p ajzán ság ; az a sze retetre m éltó vadság a legények­

nél, m in t az öregek tiszteletes kom olysága!» N em irígyli a

24

gazdag szász fa lv a k k ő h á z a it ; kedvesebbek neki a D ebrecen- tá ji csinos, földből v e rt, nád as h ázak , ák ácok és eprek á rn y é ­ k á b a n , m e rt o tt v a n szíves egyenesség, v an lélek, o tt m ag á­

v a l nem gondoló, büszke, szabad, szilaj n ép lakik, jószívű és n y á ja s ; e k ő h á z a k b a n azo n b an m ag áb a zsugorodott, köny- n y en élést szerető s csak a z t ó h a jtó nép. K é rd i : ez a köny- n y en élő, jóm ódú n ép m ennyivel áll elébb k u ltú rá b a n , m in t az a m ásik? A szász földön m inden k u ltú ra a v árosokba szo­

r u lt s re á ez oly h a tá s t tesz, m in t a hom oksivatag, m elyen az u ta s félnapig elm eh et, m íg em berrel találk o zik .

A népies ideológiától táv o lálló , m ás nem zetek irá n t k o rá n tse m elfogult, a ném etséghez pedig különösen vonzódó K a zin czy p atrio tizm u sán ak , m in t látn i, igen őszinte érzelm i és m eggyőződésbeli a la p ja i v a n n a k . Ne v o n ju k h á t kétségbe a k k o r sem , m ikor oly eszközökkel él, oly tö rekvésekkel p á ro ­ sul, m elyeket P etőfi és A ra n y k o rá n a k v ag y épen a m iénknek n acionalizm usa m ár e ltilto tt volna, sőt am elyekkel m ár k o rtá rs a i egy része is alig, az ő t k ö vető nem zedék pedig m ár eg y á lta lá n nem tu d o tt egy etérten i. Az ő p a trio tizm u sa még a nem zetiség n ag y m ozgalm ának első szakaszában áll, am ely a nem zetiség lényeges je g y é t a nem zeti nyelvűségben lá tja s fe la d a tá t a nyelv kim űvelésére korlátozza. K o rtá rs a i n agy részénél még e kezd eti lépést is liberálisab b an értelm ezi s p arad o x o n o k tó l sem re tte n vissza ; a p a trio tiz m u s érzel­

m é t pedig szintén felem eli a finom kodó, kényes, érzelm es k u ltú rá lts á g légkörébe, m elyben m inden gond o latáv al benne ta rtó z k o d ik .

Az ő p atrio tizm u sa a z t célozza, hogy h a z á já b a n is legyen ily előkelő, fe n teb b m űveltség, h a egyelőre nem is m indenekre, de legalább a jo b b a k ra kiterjeszkedő, legyen minta, m ely h a tá s á t la ssan k é n t szélesebb körökben is éreztetn i fogja.

A város-oázisokba húzódó szász k u ltú rá v a l szem ben ő egye­

lőre rokonszenvesebbnek t a r t j a s jó alap n a k a m ag y ar á lla ­ p o to k a t : az egyházi és iskolai gócpontok : városok k ö zö tt szerteszó rt fa lv a k h áló za tát, m elyeknek csaknem m indegyi­

kében ta lá ln i kivételes, n y u g a ti m űveltségű fö ld esu rak at s p a p o k a t, a k a stély b a n k ö n y v tá rt és k épeket s a fa lv a k b an igen sokszor em berségesen gondozott és e llá to tt, n ag y ra-

h iv a to tt, lelkes, n y ájas, m a g y a r n ép e t. E hhez a helyzethez igazodik az ő iro d alm i vezérkedése is, m ellyel egy egyszerű falusi u d v arh áz v á lt évtized ek re a m ag y ar iro d alm i k u ltú ra valóságos g ó cp o n tjáv á , m ie lő tt egy város, P est, fe jlő d h e te tt volna azzá.

Az országban szerteszét lakozó kivételesek az ő lelki közössége ; k u ltú rá ja egyelőre ezekre, ezeknek is csak leg­

ja v á ra szám ít ; a föld népének k u ltú rá já ró l, jó iskolákról, kórházról, filan tro p ik u s in tézm ényekről, m esterségek, k éz i­

m űvek virág zásáró l g o n d oskodjanak azok, k ik u ra i a n é p ­ nek, s k ik n ek m űveltségüknél fogva érzékük, hely zetü k n él fogva m ó d ju k v a n ja v íta n i, em elni a ta n u la tla n nép sz ín ­ v o n alát. « K u ltú rát m in d a földesúrnak, m ind a k ö z n é p n e k ! s jó lesz m inden.» De csak v ilág o t és te rm é sz e te t nem ism erő p seudo-filozófus k ív á n h a tn a e te k in te tb e n is teljes egyenlő­

séget. N em b a j, h a nem v a g y u n k m in d egyform ák, elég, h a hasonlók v ag y u n k . M int a k a to n a i sereg különböző fe g y v er­

nem ekből, a k k é n t b ízv ást különböző részekből á llh a t (nem ­ zetiségeket is id eértv e) a «polgári test» is : «csak egy p o n tra irán y o z tassék , m ely nem egyéb és am elynek nem szabad egyébnek lenni, m in t a m indenek boldogsága — s csak a n em zeti becsület tü ze á lta l élesztessék.»

A «mindenek boldogságát» főcélul h ird e tő a u fk lá rista , a finom és különc érzelm i k u ltú rá b a n elfogódott s a jó k közösségéért rajongó szép-lélek, a «nemzeti becsület tüze»

á lta l lelk e síte tt p a trió ta : «ész, ré n y és hazaszeretet» em beri nagysága, K azin czy F erenc : im m á r elég h a tá ro z o ttsá g g a l áll e lő ttü n k egyéni és k orszerű különösségében. O tth o n a nem az egykorú m ag y ar föld és élet (m elyet pedig oly jól ism ert), — nem az a d o tt valóság, nem a jelen világ ; hanem a «nem-mosl»: a jövőből előlegezett, képzeletbeli, «fentebb»

fényhajlék, kifinom ult lelkek, a kevés jó k és nagyok «poétái világa», eszm ényi szalonja-ligetje, ahol m áskép viselkednek, éreznek és gondolkodnak, m ás szabályú és zöngelm ű nyelven társa lo g n a k , m in t az a la n t nyüzsgő töm eg. N em B ányácska, a m aga sebző gondjaival, adósságaival, exekuciójával, meg- derm esztő aggodalm aival, hanem : «Széphalom »; Szépha­

26

lom , tele m indazzal a nevető, boldog, idilli előkelőséggel, n y u g a ti u rb a n itá ssa l, m it e névbe, m ikor m eg terem te tte , rajo n g ó lélekkel ta rta lo m u l lehelt. Szeghalom a «mindenek boldogsága», Széphalom a «nemzeti becsület tüze», Széphalom a «szent és hív érzések», Széphalom a rokokó idill, a «poétái berek», az új A rcadia, Széphalom a jövő, Széphalom a k im ű v elt m ag y ar nyelv, Széphalom az ízlés tü n d é rp a lo tá ja !

F e lírta e n ev e t deszk a-táb lára, b irto k a h a tá rá n . F elírta verseibe — : «Fény s n ag y világ énnékem Széphalom» ; «E világ m in d en zugolyái k ö zt, oh Széphalom , nékem te nevetsz leginkább». F e lírta , örökre fe lírta levelei ezreinek d átu m áb a, küldve, rö p ítv e a szép nevezet szá rn y án az ó h a jto tt id e á lt : a régi nyom ába, a régi mellé új religiót, az ízlés religióját.

A zt hiszem , e m egható fikció, e szellemi fa ta m organa sugártörésébe fölem elve é rth e tő meg s m éltán y o lh ató leg­

helyesebben K azin czy tö rté n e ti a lak ja , gyöngéivel, k ü lönc­

ségeivel, «kisdedségeivel», szeretetrem éltó hiúságával, el­

bájoló u rb a n itá sá v a l, gyerm eteg kedélyével, de egyszer­

sm in d b á m u la tb a ejtő szívós, kévély, dacos energiájával, m i csak a legnagyobb és legnem esebb fa n ta sz tá k sa já tja .

Ez ábrándos állásp o n t földfelettiségében oldódik fel vég­

k ép a V oltaire-R ousseau ellen tét paradoxona. Ez a régió m ár nem a R a tio hideg, prózai világa. Az «okosság» azon fa jtá ja , m ely csalárd szofizm ákkal re tte n te n é vissza az igaz em b ert ideális e lh ív atása ú t j á r ó l : a kísértő «gálád ész», m ely k ö rm önfont érveléssel h a llg a tta tn á el a term észettő l belénk o lto tt, kötelező, sugalm azó é r z é s t: végkép a lá b u k o tt e szent m agasságokból. I t t a Them istoklesek, Muciusok, L ucretiák, C atók, Morus T am ások halálraszán tság a, i t t a szigetvári Z rín y ik v értan u -lelk e lobog, i t t a n agy h it parancsol, m ely, h a kell, vérrel pecsételi meg szentségét, m egszégyenítve m inden ócsárló, m inden lebeszélő ál-okoskodást. «Akinek lelk ét — írja K azinczy, épen Z rínyi példáján hévül ve — e ltö ltö tte a kötelesség szava, v agy valam ely szent érzés, valam ely n agy gondolat, az ebben él egyedül, ennek áldozza erejét, n y u g alm át, öröm eit, s kész veszni é re tte , h a kell.»

« R ajta te h á t! — tá r ja fel lelk ét egyik szép levelében — m e rjü n k ! Ne hallgassuk a m ások ja v a llá sá t, ne a v á d a k a t ; . . .