STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 182
sül, a másodikban átlagosan keres. Ha házastársa alacsony keresetű munkát vállal, az európai orszá- gok többségében ez mindkét esetben többé-kevésbé azonos relatív jövedelemnövekedést eredményez. Az angolszász országokban a második esetben a jöve- delmi többlet nagyobb a különböző adórendszeri ha- tások eredményeként. A keresővel rendelkező ház- tartások esetében azonban nem képezhetők olyan egyértelmű országcsoportok, mint amilyenek az első és második háztartástípus esetében.
Összességében megállapítható, hogy a szociális segélyből élő családok tagjainak – alacsony elérhető kereset esetén – a munkavállalás nem jár a család jövedelmi helyzetének javulásával. A vizsgált orszá- gok döntő többségében a relatív javulás kevesebb mint 20 százalék. A munkanélküli segély az orszá- gok többségében nem gátolja a másik családtag munkába állását, de kevéssé ösztönzi ott, ahol ez a
szociális segély elvesztését eredményezi (Ausztria, Hollandia, Finnország, Svédország). Ellentétes hatá- sa csak ott van, ahol nem az egyénhez, hanem a ház- tartás egészéhez kötődik (Ausztrália).
Sajnos a szerzőknek nem volt rá módjuk, hogy számszerűsítsék, hány olyan háztartás van, amely kizárólag jövedelemfüggő módon megállapított szo- ciális segélyből él. Ugyancsak nem állapítható meg a nem hagyományos formációjú háztartások aránya sem, melyek közül a szülő gyermekkel típusúak az ország jó részében a háztartások egyre növekvő há- nyadát képviselik, ezért e számítást a közeli jövőben mindenképpen érdemes elvégezni. A vizsgálatba több olyan tényezőt is be kell vonni, például a gyer- meknevelési kiadásokat, vagy a magán-betegbizto- sítást, melyek jelenleg még sajnálatos módon kima- radtak.
(Ism.: Lakatos Judit)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA
MOSS, C.:
A 2001-ES NÉPSZÁMLÁLÁS TÉMÁINAK ÉS KÉRDÉSEINEK KIVÁLASZTÁSA (Selection of topics and questions for the 2001 Census.) – Population Trends. 1999. 3. sz. 28–36. p.
Az 1991-es népszámlálás óta eltelt idő alatt be- következett változások szükségessé teszik, hogy Angliában és Walesben a 2001-es népszámlálás so- rán új megfigyelési területeket vonjanak be. Ez ak- kor valósulhat meg, ha
– az adott terület adataira egyértelműen igény van, – a felhasználói igények más forrásokból nem elégíthe- tők ki,
– megfelelő pontosságú eredmény várható, – nem növeli az esetleges válaszmegtagadást.
A népszámlálás kistérségi szinten hivatott bizto- sítani a háztartások jellemzőire és jövedelmi viszo- nyaira vonatkozó információkat. Az ezekkel, illetve feldolgozásukkal kapcsolatos felkészülési munka 1995 óta folyik. 1997 óta 106 400 háztartást felölelő mintavételi eljárások tesztelésére, próbakérdezésekre került sor, amely egyúttal a népszámlálás technikai kivitelezhetőségét, illetve annak kérdéskörét és a közvélemény általi elfogadottságát is vizsgálta.
Az előző népszámlálás óta eltelt idő alatt a szá- mítástechnika területén új lehetőségek, fejlesztések jelentek meg, amelyek a 2001-es népszámlálás fel- dolgozását jelentősen megkönnyítik. Az optikai ka- rakterolvasás, a számítógépes kódfelismerés fejlődé- se, a kép- és szövegfelismerő programok kiterjedt
alkalmazása lehetővé teszi, hogy az összes választ feldolgozzák, míg korábban az adatok egy részének feldolgozására csak mintavétellel kerülhetett sor.
Az elektronikus adatfeldolgozás igényeinek alá- rendelten a népszámlálási kérdések nagy részét úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adható választ a megfelelő kódnégyzet beikszelése jelenti, s a szöveges adatok rögzítésére csak indokolt esetben kerül sor.
Mind a népszámlálás kérdésköreinek, mind pe- dig a kérdőív külalakjának összeállításakor az volt a fő cél, hogy az adatszolgáltató terheit csökkentsék, valamint a gépi feldolgozás lehetőségeit szem előtt tartva a kérdőív tervezésénél messzemenően figye- lembe vették a megfelelő szakértők véleményét.
Ezenkívül fokozott gondot fordítottak arra, hogy a kérdések jellege, formája összhangba hozható le- gyen más, kormányzati felmérések anyagával, illet- ve, hogy kerüljék a szükségtelen párhuzamosságot.
A 2001-es népszámlálás fő célja, hogy pontos és megbízható információval szolgáljon a lakosság számáról és mindennapi életéről. Ez megfelelő adat- bázist szolgáltathat a népességszám alakulásának kistérségi szintű becsléseihez. A születési év, családi állapot és lakcím megkérdezése hagyományosnak számít, s e tekintetben a 2001-es népszámlálás sem tesz kivételt. Lényegi változás viszont az az elképze- lés, hogy a háztartáson belüli viszonyokat is fel kell mérni. Számos, egyébként indokolt téma kizárására azért került sor, mert:
– a várható értékelhető válaszadási elemszám ala- csonysága nem indokolta (például: lakcíme 5 évvel ezelőtt);
– túl bonyolult volt;
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 183 – a várható eredmény nem indokolta a vele kapcsolatos
többletráfordítást (például: legutolsó házassága, válása idő- pontja).
1991-ben a háztartástagokat csak a háztartásfő- höz való viszonyukról kérdezték, s tekintettel az adatfeldolgozás bonyolultságára és költségeire, a kapott információknak mintegy 10 százalékát dol- gozták fel. A 2001-es népszámlálás során mind a háztartásfőhöz, mind az egymáshoz való viszony tel- jes körű feldolgozását vették tervbe.
Az 1991-es népszámlálásban megfigyelték az etnikai csoportokat is. Szerepeltetésük kiemeli az in- tegrációs kulturális és társadalmi szokások feltérké- pezésének fontosságát. Ennek érdekében 2001-ben is szerepeltetni kívánták a „Mely országban szüle- tett?” kérdést, azonban ezt, valamint a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket a próbafelvételek tapasztalatai alapján kizárták.
Ugyanakkor a népesség etnikai összetételének részletesebb megismerése fontosnak tűnik. Ennek érdekében az „etnikai csoport” megfogalmazást ja- vasolják. A fehérek vonatkozásában különösen az írek, a színesek tekintetében a fekete-angol, illetőleg az ázsiai angol megfogalmazások a válaszadók szá- mára elfogadhatóknak bizonyultak.
A válaszadók vallására vonatozó kérdéskör sze- repeltetése új, s fő célja a lakosság vallási összetétel- ének felmérése, különös tekintettel a kisebbségekre, etnikai csoportokra. Több válaszadó is úgy vélte, hogy a vallásra vonatkozó kérdés segítségével etni- kai–kisebbségi azonosságtudatának pontosabb meg- fogalmazására nyílik lehetősége. A próbafelvételek során mutatkozó félreértések miatt kizárták a „vallá- sos hitre” vonatkozó, valamint a „vallásgyakorlás- sal” kapcsolatos kérdéseket. Azok számára, akik a felkínált lehetőségek egyikével sem tudnak azono- sulni, az „egyik sem” válasz lehetőségét is biztosít- ják. Anglia és Wales tekintetében a vallási adatok tényleges szerepeltetése törvényi változások függvé- nye, amennyiben 1920 óta e kérdés feltevését a jogi szabályozás nem engedélyezi. Észak-Írországban ugyanakkor ez a kérdéskör hagyományosan szere- pel, azzal az eltéréssel, hogy a magukat ateistáknak vallók esetében kibővül azzal a kérdéssel, hogy a vá- laszadó eredetileg mely vallás tagjaként született.
Jóllehet teljeskörűségénél fogva a népszámlálás kiváló lehetőséget nyújthat a népesség általános egészségi állapotának felmérésére, már az előzetes egyeztetések során ki kellett zárni a mindennapos egészségi állapotra, életvitelre vonatkozó túlzottan specifikus kérdéseket. Ez elsődlegesen a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fogyókúra kérdéskörét érinti, melyeket nem ítéltek a népszámlálás temati- kájába tartozóknak, s hasonlóképpen jártak el az
egészségileg hátrányos helyzet és a fogyatékosságok tekintetében.
A válaszadóknak az előző év 12 hónapja tekin- tetében általános egészségi állapotukról kell nyilat- kozniuk, mégpedig aszerint, hogy azt „jónak”,
„megfelelőnek” vagy „rossznak” minősítik. A vá- laszadók iskolai végzettsége, foglakozása szintén
„hagyományos” népszámlálási kérdésnek számít. Az 1991-es népszámlálás során valamennyi 18 évnél idősebb válaszadótól részletes, iskolai végzettségük- re, szakképzettségükre vonatkozó információkat kér- tek. A 2001-es népszámlálásban e kört szélesítve ugyanezt már a 16 évet betöltött személyektől is kérdeznék. Angliában és Walesben külön rögzítik az esetlegesen meglévő tanári, orvosi, nővéri/fogorvosi képzettség meglétét, ugyanezt Észak-Írország eseté- ben nem tartják szükségesnek.
A foglalkoztatottság tekintetében a próbafelvé- telek bebizonyították, hogy a „zárt” kérdések nem megfelelők, ugyanis a válaszadók gyakorta tévedtek, vagy nem voltak képesek megfelelően dönteni. Az ebből fakadó problémák miatt relatíve olcsóbb és célszerűbb volt, ha a választ hagyományosan a vá- laszadó saját szavaival fogalmazza meg.
A munkaerő-piaci helyzet tekintetében a „gaz- daságilag aktív/inaktív”,„munkanélküli” megfogal- mazások alkalmazása tűnt célszerűnek.
A közlekedési szokások tekintetében az előző népszámláláshoz képest nem terveznek számottevő változásokat. A tömegközlekedés használata, illetve a háztartás tulajdonában lévő személygépkocsi meg- léte ismét szerepelnek, ám az utazás távolságát, ille- tőleg az autó méretét kérdezik.
A korábbi népszámlálásokban nem szerepeltek a háztartások jövedelmére, a megkérdezettek anyagi helyzetére vonatkozó kérdések. Ezek tervbevétele igen fontos lenne a népesség rétegződése, társadal- mi–gazdasági csoportok elkülönített elemzése, külö- nösen a jövedelmek kistérségi keretek közötti meg- oszlása szempontjából. A megközelítés kettős: a jö- vedelem szintjének egy adott skálán való elhelyezé- sén kívül a jövedelmek forrása is szerepel, de ez utóbbi kérdés a gyakorlati tapasztalatok alapján a vá- laszadói magatartás miatt problematikus mind a ház- tartások, mind az egyéni válaszadók szintjén.
A próbafelvétel során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a jövedelemre vonatkozó kérdés a válaszmegtagadások kismértékű növekedését vonja maga után, különösen a belvárosi régiókban. A kitöl- tés során gyakoriak voltak a félreértések, a különbö- ző jövedelemforrásból származó bevételek téves összegzése, illetve a nettó és bruttó jövedelem fo- galmainak összekeverése.
(Ism.: Reisz László)
