• Nem Talált Eredményt

Változások a népszámlálás gyakorlatában és az eredmények felhasználásában

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Változások a népszámlálás gyakorlatában és az eredmények felhasználásában"

Copied!
9
0
0

Teljes szövegt

(1)

VÁLTOZÁSOK A NEPSZÁMLÁLÁS GYAKORLATÁBAN ÉS AZ EREDMÉNYEK FELHASZNÁLÁSÁBAN

DR. LAKATOS MIKLÓS

A népesség számbavételének igénye egyidős az állam kialakulásával. Az állami funkciók gyakorlása megköveteli, hogy az állam vezetése bizonyos információkkal rendelkezzen a te- rületén élő népesség különböző ismérvek szerinti összetételéről. (Például Kínában már több mint négyezer évvel ezelőtt is tartottak népszámlálást. Ismeretesek összeírások az egyiptomi fáraók korából is.)

A korai összeirásoknak a legfőbb célja általában csak az adófizetők, illetve a felnőtt fér- fi lakosság számának a megállapítása volt. (Ez utóbbi adat nyilván katonai célokat szol—

gált.) További jellegzetességük ezeknek az összeirásoknak, hogy hosszú ideig -— sokszor évekig —- tartottak, és feldolgozásuk is jelentős időt vett igénybe. A hasznosítás főleg a népes- ség vagy azon belül a férfi lakosság, illetve az adófizetés szempontjából szóba jöhető háztartá- sok számának a megállapítására irányult. Tehát ilyen értelemben ezeknek az összeirásoknak a célja maga a létszám megállapítása volt, ezért joggal nevezhetjük el ezeket a népszámlálá- sokat ,,összeszámlálás" jellegűeknek.

Az ipari forradalom következtében előállott robbanásszerű gazdasági fejlődés hatására jelentős társadalmi változások történtek Európa fejlettebb régióiban. A gazdasági fejlődés következtében egyre bonyolultabb feladatokat kellett megoldani az államigazgatásnak, illetve az állam mind kevésbé vállalhatta az ,,éjjeliőr" szerepét, melynek következtében az állam- irányitásnak sokrétűbb adatokra volt szüksége a területén élő lakosságról.

A népszámlálási összeírásokra jelentős hatást gyakorolt a természet-, illetve a társada—

lomtudományok fejlődése. Különösen fontos volt, hogy a matematikai módszerek tökélete- sítésével a statisztika tudománya nagymértékben fejlődött, amely segített a népszámlálások módszertani problémáinak megoldásában. A népszámlálási összeírások szemléletének vál- tozására hatással volt még a közgazdaság és a szociológia tudományának mind lendületesebb fejlődése is.

A XIX. század közepétől a legtöbb európai országban rendszeressé váltak a népszámlá- lások, kialakultak azok az alapvető módszertani megoldások — például az eszmei időpont bevezetése, számlálókörzetek kialakítása —, amelyek ma is jellemzik a legtöbb népszámlálási összeírást. Ezek a számlálások teljes körűek, az adatok elsősorban statisztikai célokat szol- gálnak, az információk feldolgozását egyre tökéletesebb módszerekkel végzik, és az eredmé- nyek nyilvános kiadványokban jelennek meg.

A fejlett országokban az igények növekedésével a népszámlálási tematika egyre bővült, a népszámlálásokkal együtt lakásösszeírásokat is végrehajtottak, és így már nemcsak a lakos—

ság alapvető demográfiai—foglalkozási ismérveiről gyűjtöttek adatokat, hanem a lakásállo- mány összetételéről is. Ennek következtében olyan adatmennyiség keletkezett, amely már a lakosság egyszerű összeszámlálásán túl különböző típusú információk együttes feldolgo-

(2)

zását is lehetővé tette, ezért ezeket az összeírásokat már ,,komplex" népszámlálásoknak nevezhetjük.

A népszámlálási összeírások fokozatosan ,,névtelenn " váltak. Ugyanis a modern nép- számlálásokat megelőző korokban az adózási és a katonai szempontok voltak elsődlegesek az összeírás során, és így az államapparátus rendelkezésére álló nyilvántartásokat — például az egyházi anyakönyveket — közvetlenül felhasználhatták. Ez azt jelenti, hogy a begyűjtött adatokat nyíltan — nevesítetten — igazgatási célokra is felhasználták, és az összeírási elvek sem tértek ki az adatok kizárólag statisztikai használatára vagy a személyiségi jogokra.

Az első hivatalos magyar népszámlálástól (1869) kezdve kialakultak azok az összeírási elvek, amelyek ma is jellemzik a magyar népszámlálásokat, hasonlóan a világ más orszá—

gaiban tartott összeirásokhoz. Az államigazgatás az összegyűjtött adatokat általánosságban használja, és nem érdekli annak konkrét tartalma. Ennek következtében a népszámlálások általános elvévé vált, hogy bár az adatszolgáltatás kötelező, de a bevalláson alapuló infor—

mációk helyességét nem ellenőrzi senki. Ez az elv arra hivatott, hogy a lakosság bizalmát megnyerje, és biztosítsa azt, hogy az összeírást lehetőleg egyéb —- például adózással kapcso- latos — szempontok ne zavarják.

Az informatika fejlődésének hatása a népszámlálási összeírásokra

A népszámlálási összeírás jellegének változása nemcsak az igények növekedésével ma- gyarázható, hanem az informatika, illetve a számítógépes technika fejlődésével is. A XIX. szá—

zadot megelőző számlálások sokszor évekig tartottak, az eredmények összesítése szintén éve—

ken át elhúzódott, és a végeredmény is többnyire csak a lakosság számának megállapítá- sára szorítkozott.

A XIX. század második harmadától a rendszeressé váló népszámlálások során a fel- dolgozás hatékonysága egyre nőtt. Ennek többek között egyik oka, hogy szervezetileg is ki—

alakult a népszámlálásokat irányító szakapparátus, az egyre több tapasztalatot szerzett szak- emberek részvételével — igen hosszú ideig manuális módon — a feldolgozás módszerei tökéle- tesebbé váltak. A XIX. század elején már nem elégedtek meg az összegyűjtött adatok egy—

szerű összesítésével, hanem kezdték az információkat összefüggéseikben feldolgozni és pub- likálni. Az adatokat nemcsak adattárjelleggel közölték, hanem különböző céllal —— mind a kormányzat, mind a tudományos közvélemény számára —— elemezték, vizsgálták és az ered- ményeket nyilvánosságra is hozták.

A számítógép megjelenése alapvetően megváltoztatta a helyzetet. A hatás kétirányú volt, egyfelől befolyásolta a népszámlálás egész technológiai folyamatát, másfelől pedig korábban soha nem tapasztalt módon megnövelte a felvett adatok kombinációs lehetőségét, és lerövidítette a feldolgozás idejét. A számítógép belépése a népszámlálás technológiai rend- szerébe befolyásolta a népszámlálás előkészítő munkálataitól a kérdőívszerkesztésen át a kö—

dolási rendszer kialakításán és a táblaszerkesztésen keresztül az egész népszámlálás felvételi rendszerét. A számítógép alkalmazása fegyelmezőleg hatott a népszámlálás felvételi rend- szerének tervezésére is, hiszen ahhoz, hogy zökkenőmentesen és megfelelő időben történjék a feldolgozás, a kérdőíven található fogalmakat nemcsak a lakosság, hanem a számítógép részére is egyértelművé kellett tenni. A kérdőív szerkesztésénél figyelembe vették a számító- gépes feldolgozás szempontjait, és már az egyes kérdések megfogalmazásakor gondoltak a kódolási és feldolgozási rendszer által felállított követelményekre.

A számítógépes technika fejlődése jelentős hatást gyakorolt a népszámlálás publikációs rendszerére is. A népszámlálási adatok feldolgozása és számítógépre vitele után ugyanis technikai szempontból rendkívüli módon lerövidült az átfutási idő a táblák tervezésétől, programozásától a kész statisztikai táblák megjelenéséig. (Nagy segítséget jelent, hogy a számítógép által kinyomtatott táblák már többnyire nyomdakészek.) A korábbi népszám-

(3)

772 DR. LAKATOS MIKLÓS

lálások kézi feldolgozásakor alaposan át kellett gondolni, hogy milyen táblákat akarnak közölni, mert rendkívül hosszú ideig, jelentős munkaerő-felhasználással készültek a közlésre szánt táblák. A számítógép viszont lehetővé teszi, hogy a szükséges kombinációban rövid időn belül összeállíthassuk a statisztikai táblákat. Tekintettel arra, hogy ezáltal számos adat—

kombinációt közölni lehetne, így nagy jelentősége van annak, hogy csak a leglényegesebb, leginkább érdeklődésre számot tartó táblák kerüljenek közlésre. A számítógépes adattárolás lehetővé teszi, hogy a nyilvános publikációkon túl növekedjék az ún. másodlagos feldolgozá- sok szerepe, és a felhasználók ne csak a nyilvános publikációkra legyenek utalva.

A nyilvántartáson alapuló, illetve a hagyományos népszámlálások kapcsolata, módszertani problémái

A gazdasági, technikai fejlődés következtében a világ fejlettebb régióiban egyre több olyan információ halmozódik fel, amelyek tematikailag többé—kevésbé megegyeznek a ha- gyományos népszámlálások által gyűjtött adatok tartalmával. Különösen a számitógép alkalmazása lendítette előre a különböző nyilvántartásokon alapuló információk bővülését.

Néhány fejlett országban az államigazgatás felállitott a népességre, az ingatlanokra és egyéb közigazgatási szempontból fontos információkra vonatkozó katasztereket, és így rendkivül megnőtt az igazgatási jellegű információs bázis. Ezt a nagy tömegű információt valamilyen formában hasznosítani kivánó szakemberek egy olyan információs adatbank létrehozását szorgalmazták, amelyben az adott ország lakosságára, lakásállományára nézve minden fon—

tosabb adat megtalálható, és a kialakuló számítógép—hálózatok (terminálok) segítségével lehívható.

Az államigazgatási nyilvántartások számítógépesítése, az információbázis gyarapodása felvetette a hagyományos népszámlálások elhagyásának lehetőségét. Ez a kérdés elsősorban azokban az országokban vitatéma, ahol fejlett az informatikai háttér, komoly statisztikai apparátus működik, a gazdasági és társadalmi kutatások magas színvonalúak, a különböző társadalmi folyamatokat feltérképező ún. kismintás lakossági összeírások igen elterjedtek.

Ez azért fontos, mert csakis az ilyen információs háttérrel rendelkező országokban halmozód—

hatnak fel olyan népszámlálási típusú adatok, amelyeknek megléte esetleg alternatívát jelent—

hetne a hagyományos népszámlálásokkal szemben. (Ez azt is jelenti, hogy a világ legtöbb országában ez a kérdésfeltevés még nem aktuális, a népszámlálások szükségességét senki sem vitatja, tekintettel arra, hogy az államigazgatási nyilvántartások még nincsenek, illetve kezdetleges módon vannak számitógépesitve.)

Az államigazgatási nyilvántartások népszámlálási hasznosítása több módszertani prob- lémát vet fel. A különböző adattárakban meglevő információk ugyanis fogalmilag nem egy- ségesek, időbeni felvételük nem azonos és adattartalmuk aktualitása is változó. (A legfőbb problémáról, a személyiségi jogokkal kapcsolatos aggályokról később lesz szó.) Az észak- európai — dán, finn, svéd —— tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentős módszertani előkészüle- teket kell tenni annak érdekében, hogy létrehozzanak egy olyan népszámlálási adatbázist, amely mindazokat az információkat és azok kombinációit tudja biztosítani, amelyeket a hagyományos népszámlálások eddíg nyújtottak. (A problémákat csak példaként felsorolva:

a közigazgatási célú nyilvántartások sokszor nem azzal a népesség—, lakás— vagy munkaerő—

fogalommal dolgoznak, mint a statisztikusok; a különböző, eltérő adattartalmú információk összekapcsolása, az egyedi adatok azonosítása nem mindig megoldott; az eredmények hasz—

nosításának módjai nem tisztázottak; a közigazgatási változások módosíthatják az adattar- talmakat; a hagyományos népszámlálás idősoraival történő összehasonlítás a módszerek különbözősége miatt problematikus.)

Az adatok begyűjtésének céljában is jelentős a különbség az államigazgatási nyilván- tartások és a hagyományos népszámlálások között. A hagyományos népszámlálások kizáró-

(4)

VÁLTOZÁSOK A NÉPSZÁMLÁLÁSOKBAN 773

lag statisztikai felhasználás céljából gyűjtik az adatokat, alapvető módszerük nemcsak azért alapul bevalláson, mert korábban még nem voltak elég fejlettek a nyilvántartási rendszerek, hanem azért is, mert az a vélemény, hogy így az adatszolgáltatók nagyobbik része talánhaj- lamosabb a valós helyzetet feltárni, és azáltal, hogy az összeírók nem kérnek dokumentumo- kat, inkább feltételezhető, hogy az adatokat más célra nem használják fel. Természetesen ebben az esetben is történnek szándékosan, illetve nemtudásból eredő téves bevallások, tekintettel arra, hogy lehetnek az adatszolgáltatóknak olyan érdekei, amelyek miatt egyes kérdésekre nem a valóságnak megfelelően válaszolnak (például, ha valaki fél az adózástól, akkor nem vallja be lakásának nagyságát, mellékfoglalkozását stb.). Továbbá lehetnek olyan kérdések, amelyekre az adatszolgáltató egyszerűen — többnyire kulturáltsági foktól is függő- en — nem tud szakszerű választ adni. (Ilyen lehet foglalkozásának pontos megjelölése, iskolai végzettségi szintjének és szakirányának a statisztikai nómenklatúráknak megfelelő megneve-

zése stb.)

Az államigazgatási nyilvántartások részére az adatok gyűjtése viszont elsődlegesen nem statisztikai célból történik. Fő feladata ezeknek az adatgyűjtéseknek az állampolgárok név szerinti adatainak felvétele abból a célból, hogy valamilyen jogosultságot vagy annak hiányát igazoljanak, azaz jogviszonyt teremtsenek. Az adatok szolgáltatásának ezen szempontjai viszont felvetik azt a kérdést, hogy az információk mennyiben tükrözik a valós helyzetet, hiszen az állampolgárnak lehetnek olyan érdekei — például a lakásbejelentésnél, vagyoni helyzet felmérésénél —, amelyek nem ösztönzik a valóságos tényállás bevallására. További probléma, hogy a nyilvántartások naprakésszé tételében fontos szerepe van az állampolgárok aktivitásának és a technikai felkészültség olyan fokának, amely lehetővé teszi a változások azonnali beépítését az adott nyilvántartási rendszerbe.

Az államigazgatási nyilvántartások minősége általában összefügg az adott ország gazda- sági fejlettségével, az ott élők kulturális beállítottságával, színvonalával, az állami—politikai struktúra felépítésével. Azt lehet mondani, hogy az állampolgárok minél inkább azonosul- nak államuk politikaí—társadalmi berendezkedésével, elégedettek gazdasági teljesítményeivel, annál nagyobb a remény, hogy az adott nyilvántartási rendszer megközelítőleg a valós hely- zetet tükrözi. Ebből következik, hogy túl a technikai lehetőségeken elsősorban azokban az országokban lehet megfontolás tárgyává tenni a nyilvántartáson alapuló népszámlálások végrehajtását, ahol az állampolgár és az állam között a fentebb említett pozitív viszony fennáll. (Például Svédországban, ahol a svéd népesség-nyilvántartás 300 éves múltra tekint- het vissza, és sajátossága, hogy a népesség-nyilvántartásért helyi szinten az evangélikus plébánia vezetője a felelős.)

A személyiséghez fűződő jogok védelme és a népszámlálások kapcsolata

Az információval mint a hatalom egyik forrásával kapcsolatban kettős elvárás fogalma—

zódik meg: egyfelől az információ legyen nyilvános és ne csak egyes hatalmi intézmények monopóliuma, másfelől pedig az egyes ember személyét érintő információk illetéktelenek számára ne legyenek hozzáférhetők. Ez a népszámlálások esetében azt jelenti, hogy az álta- lánosított adatok mindenki számára hozzáférhetők legyenek, de ezen adatok nevesítése, személyekre történő lebontása ne történjék meg. A modern értelemben vett népszámlálások- nál mindig feltétel volt, hogy az adatokat csak statisztikai célokra használják. A legtöbb or—

szágban magas szintű jogszabályok biztosítják az adatok titkosságát, és szankciókat helyez- nek kilátásba abban az esetben, ha ezt megszegik. (A kiegyezés utáni magyar népszámláláso- kat törvényi szinten szabályozták, és általában rendelkeztek az adatok Védelméről is. Általá- nos jogi keretet pedig astatisztikáról szóló törvények biztosítottak. Feltehető, hogy ha meg—

születik a külön informatikai törvény, ez a jogszabály rendezni fogja a személyiséghez fűződő jogi védelemmel kapcsolatos kérdéseket.)

(5)

774 DR. LAKATOS MIKLÓS

A személyiségi jogok védelmével kapcsolatos aggodalmak összefüggésbe hozhatók a számítógépes technika elterjedtségével, rohamos fejlődésével. A korábbi időszakhoz képest minőségileg más az a tény, hogy a számítógép segitségével viszonylag egyszerűen, rövid idő alatt jelentős mennyiségű személyre szóló informáciő juthat illetéktelen személyek, intézmé- nyek birtokába. A félelmeket az is erősítheti, hogy a számítógépes technika magasabb szintű kezelése egy viszonylag szűk réteg monopóliuma lett, és így a laikusok kevésbé tudják ellen—

őrizni az információk felhasználásának jogszerűségét és az adatok áramlásának útját.

A fejlett informatikai háttérrel rendelkező országokban paradox helyzet áll elő, ugyanis egyfelől technikai szempontból nagy lehetőségek alakultak ki a nyilvántartási rendszerek számítógépesitésével, adatbázissá szervezésével, illetve az információk felhasználásával kap- csolatban, másfelől viszont egyre erősebb követelések fogalmazódtak meg a jogi korlátok szükségességét illetően. Az ellentmondás a költségek oldaláról is megfogalmazható, mégpedig úgy, hogy az államigazgatási nyilvántartások másodlagos, statisztikai célú hasznosítása jelen- tős anyagi megtakarítást jelentene, viszont a személyiségi jogok védelmének figyelembe- vétele miatt a kiadások — például azért, mert a szükséges információkat más forrásból kell begyűjteni - emelkednének.

Az információk központosításában, többcélú hasznosításában rejlő veszélyeket a fejlett országokban különbözőképpen ítélik meg. (Azt, hogy kell valamilyen tartalmú és kiterjedt—

ségű információtömeg az adott ország lakosságáról, illetve lakásállományáról, ezekben az országokban is elismerik.) Vannak országok — főleg Észak—Európában -—, amelyekben jól működő államigazgatási nyilvántartási rendszerek vannak, és például Dániában két ízben is — 1976-ban és 1981—ben — végrehajtottak nyilvántartáson alapuló népszámlálást. Ezekben az országokban a közvélemény — tudomásunk szerint — nem kifogásolja azt, hogy —- megfelelő jogi biztosítékok mellett — a nyilvántartásokat statisztikai célra használják. A Német Szö- vetségi Köztársaságban viszont az l980-as években olyan népszámlálás—ellenes kampány bontakozott ki a személyiségi jogok miatt, melynek következtében 1983-ban el kellett halasz- tani a népszámlálást, és a Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánybírósága azt mérlegelte, hogy ha a veszélyt a számítógépes technika fejlődése meg is növelte, nem ad—e módot mégis arra, hogy az állam a szükséges információkat anélkül kapja meg, hogy a polgárok életébe beavatkozzon. Ezért foglalkozott az összes lehetséges —— népszámlálás helyettesitéseként szóba jöhető — módszerrel, kezdve a különböző reprezentatív felvételektől egészen addig, hogy a meglevő nyilvántartásokból szedjék össze a szükséges információkat. A vonatkozó szak- véleményeket ,,a polgár számára kisebbik rossz" szemszögéből mérlegelték, s így maradtak meg végül is a teljes körű, bevalláson alapuló népszámlálás mellett. (Például a meglevő nyil- vántartások forrásként való használata ellen nem is az volt a fő érv, hogy azok pontatlanok, illetve hiányosak lehetnek, hanem az, hogy e módszer jobban lehetővé tenné az egész szemé- lyiség ,,átvilágítását", mint a hagyományos népszámlálás.) Az Alkotmánybíróság állásfogla- lása után sikerült a lakosság többségének fenntartásait a népszámlálással szemben eloszlatni, melynek következtében 1987—ben megfelelő eredménnyel végrehajtották a népszámlálást.

Nehéz Magyarországról megítélni, hogy mi az oka az eltérő álláspontoknak, csak való—

színűsíthető, hogy a történelmi hagyományok különbözősége, az adott társadalom másfajta politikai—gazdasági struktúrája, a politikai erők küzdelme mind szerepet játszhat a közvéle- mény állásfoglalásában. A személyiségi jogok védelmével kapcsolatos érzékenység nyilván- valóan azoknak az államoknak a lakosságában lehet erős, ahol a történelem során a totali- tárius államhatalom számos esetben megsértette a személyiségi jogokat. Nem véletlen, hogy az angolszász és a skandináv államokban ez a probléma kevésbé élesen jelentkezik. (Ez nem jelenti azt, hogy ezekben az államokban ne lenne kiterjedt jogalkotás a személyiségi jogok védelmével kapcsolatban, sőt ismeretes az Egyesült Államok törvényhozásának úttörő sze- repe ebben a kérdésben. Feltűnő, hogy néhány államban, például az Egyesült Államokban a népszámlálás adatfelvételi programja olyan kérdéseket is tartalmaz, amelyek általános meg-

(6)

ítélés szerint — bár az ENSZ—ajánlás tartalmazza —— nem alkalmasak a teljes körű, bevalláson alapuló népszámlálási témakörben való szerepeltetésre. Ilyenek például az állampolgárok jövedelmével, a lakások lakbérével, a tartós fogyasztási cikkekkel történő ellátással kapcso—

latos kérdések.)

A népszámlálások eredményeinek hasznosítása

A legtöbb európai ország népszámlálási programja célul tűzi ki, hogy kérdezze azokat a témákat, amelyek az ENSZ európai ajánlásaiban is szerepelnek. De a társadalmi struktú- rák különbözősége, az államigazgatási megszokások nehézkessége, az egyes országok speci- ális adatigényei megnehezítik a népszámlálások nemzetközi összehasonlíthatóságát, mind fogalmi téren, mind az összeírási műveleteket illetően. Az egyes országok népszámlálásainak tehát kettős elvárásnak kell megfelelniük: egyrészt legyen biztosítva a nemzet közi összehason- líthatóság minimális szintje, másrészt figyelembe kell venni az adott ország társadalmi—gaz- dasági, lélektani, kulturális sajátosságait, eltérő földrajzi—történelmi hagyományait tükröző kérdéseket.

A népszámlálások tematikája — az, hogy milyen részletezettségű és terjedelmű a kérdő- ív — és az adatok hasznosítása függ az adott ország informatikai hátterének fejlettségétől, a statisztikai szolgáltatás minőségétől. Minél fejlettebb egy országban a statisztikai informá- ciós rendszer, annál sokrétűbb a népszámlálási eredmények feldolgozottsági és hasznosítási foka. A fejlett országok statisztikai szolgálatára jellemző, hogy a különböző statisztikai, szociológiai felvételek révén külön—külön sok olyan adattal rendelkeznek, amelyek a nép- számlálások programjában együtt is fellelhetők. Ezért nagy az igény a népszámlálások adatai—

nak komplex feldolgozása iránt, tekintettel arra, hogy ezen információk összefüggéseikben és megfelelő területi részletezettségükben történő bemutatása csak a népszámlálási adatbázisból lehetséges. Tehát azokban az országokban, ahol a felvétel célja elsősorban ,,összeszámlálás"

jellegű, az adatok hasznosítása csak néhány főbb kombináció bemutatására irányul, az in- formációk ,,komplex" feldolgozását igénylő országokban viszont többszörös kombinációs táblákban igyekeznek az adatokat közzétenni.

A népszámlálások azon adatainak van különös jelentősége, amelyek néhány alapvető ismérvvel -— például kor, nem — kombinálva megadják a népességszámot országos és helyi szinten egyaránt. Vannak olyan országok (például Magyarország, a skandináv államok), amelyekben már működik népesség-nyilvántartás, és ez a nyilvántartási rendszer már a leg- fontosabb adatokat (példánl a népességszámot, a népesség kor és nem szerinti megoszlását) a legkisebb területi egységek szerint is ki tudja mutatni. Ennek következtében a felhasználók—

nak elsősorban olyan adatokra van szükségük, amelyek a népszámlálási információkat összefüggéseikben mutatják be. A feldolgozás főleg azokra a kérdéskörökre irányul, amelyek nem szerepelnek a népesség-nyilvántartások adatbázisában. A népesség-nyilvántartással nem rendelkező országokban viszont csak a népszámlálás tudja megadni a népességszámot országos és helyi szinten egyaránt. A gyengén fejlett országokban'szinte ez az egyetlen olyan adat, amelyet leginkább hasznositani kívánnak. Az adatok mélyebb tartalmának vizsgálata némelykor —— esetleg a költségvetés korlátaiból adódóan — elmarad.

A népszámlálási adatok legfontosabb felhasználói az államigazgatás központi és helyi szervei, a különböző kutatóintézetek, a nagyobb szolgáltató és egyéb vállalatok, intézmények.

Azokban az országokban, ahol a népszámlálás ,,összeszámlálás" jellege dominál, az adatokat főleg az államigazgatási szervek hasznosítják. (Különösen fontosak azok az adatok, amelyek a lakossági szükségletekre, az ellátásra, a települések fejlesztésének tervezésére, a pénzügyi alapok elosztásának szempontjaira vonatkoznak.) Természetesen az ilyen jellegű népszám- lálásoknál is felhasználják az adatokat kutatási célokra. De a népszámlálásokai,,komplex"

jellegű hasznosításának korszakában egyre inkább eltolódik a felhasználás iránya az állam—

(7)

7 76 DR. LAKATOS MIKLÓS

igazgatástól a kutatási profil felé. A fejlett számítástechnika lehetővé teszi, hogy a népszám- lálási adatok viszonylag rövid időn belül — a kutatás témájának megfelelően — rendelkezésre álljanak. (Meg kell említeni, hogy az adatok hasznosításának felgyorsulása nemcsak a kuta- tás számára jelent előnyöket, hanem más szolgáltató vállalatok, intézmények számára is.

A vállalatok a népszámlálási adatokat főleg a marketingtevékenységhez, az új vállalkozások, boltok beindításához veszik figyelembe. Valószínű, hogy a jövőben nőni fog a vállalatok részvétele a népszámlálási adatok felhasználásában, ehhez azonban az is szükséges, hogy a hagyományos népszámlálási tematikában olyan kérdések is szerepeljenek, amelyek érde- kelhetik a vállalatokat, intézményeket.)

A népszámlálási adatok nyilvános publikáción kivüli, másodlagos hasznosítása felveti -— a személyiségi jogok védelmével kapcsolatosan—az információk kutatási és egyéb, például vállalati célú átadásának problémáját. Az nyilvánvaló, hogy az adatokat -— és ezt jogszabály is előírja — csak olyan felhasználók részére lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az információ- kat kizárólag statisztikai célra használják. Ennek megfelelően biztosítani kell, hogy az adatok azonosítása egyedi szinten ne történhessen meg. Az adatvédelemnek ezt a kívánalmát viszont úgy kell teljesíteni, hogy a tudományos kutatás ne legyen akadályozva abban, hogy a nép- számlálási adatokat a kutatás céljának, színvonalának megfelelően használhassa, ezért biz—

tosítani kell, hogy a kutatók az adatokat minden megkötöttség nélkül az adott kutatási téma szempontjai szerint csoportosíthassák, rendezhessék,

Ki kellene használni azt a minőségi változást a korábbi időszakhoz képest, hogy a nép—

számlálási adatok felhasználói már nemcsak a nyilvános publikációkra vannak utalva, hanem a számítógép segítségével maguk is feldolgozhatják az adatokat. (Különösen fontos ez a nép- számlálási adatok komplex feldolgozásának esetében, hiszen a különböző csoportosítások elvégzéséhez —— például rétegződési, családmodell kialakításához — sokféle szempont szüksé- ges, amelyek közül a nyilvános publikációk -— például terjedelmi okokból —- csak nagyon keveset tartalmazhatnak.) A népszámlálási adatok másodlagos feldolgozása egyben a begyűj—

tött információk nyilvánosságát is szolgálja, megakadályozza ezzel az adatok monopolizá—

lásának lehetőségét. Minél sokrétűbb a népszámlálási adatok hasznosítása, annál inkább mondhatjuk azt, hogy a népszámlálás végrehajtásának költségei megtérülnek.

A népszámlálási adatok felhasználói szempontjából nagy jelentősége van a népszámlá- lások területi adatainak, valamint a korábbi népszámlálások eredményeivel történő össze- hasonlitásnak. A teljes körű népszámlálás adatai rendelkezésre állnak a legkisebb területi egységekre is, ezáltal fontos tájékoztatást kapnak a helyi felhasználók az adott település lakosságának, illetve lakásállományának összetételéről. Amikor megvizsgáljuk a teljes körű népszámlálás helyettesítésének lehetőségét, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy bár az ún.

mikrocenzusok, illetve a kismintás lakossági felvételek viszonylag nagy adatbőséggel szolgál- nak országos szinten, a kisebb területek, illetve települések szempontjából viszont adathiányt okoznak. A népszámlálások hagyományos tematikája úgy alakult ki, hogy messzemenően figyelembe vették a településszintű adatigényeket. Mindaddig, míg ezeket az adatigényeket más forrásból nincs mód helyettesíteni, szükség lesz a népszámlálások teljes körű végrehaj-

tására.

A periodikusan ismétlődő és azonos módszerrel végrehajtott népszámlálások lehetővé teszik az időbeni összehasonlítást a társadalmi és lakásviszonyok változásáról. Ebben az eset- ben nemcsak arról van szó, hogy az új összeírás adatait kizárólag az előző népszámlálás adataival hasonlítjuk össze, hanem a még korábbi összeírások adatait is bevonjuk a vizsgá—

latba. A mindenkori népszámlálások, bárhogyan is törekednek a fogalmi elemek azonossá- gára, nem tudják azt minden vonatkozásban biztosítani, tekintettel arra, hogy a társadalmi——

gazdasági élet feltételei koronként változnak és ezt az összeírásoknak is tükrözniük kell.

Ezért a néüszámlálásokkal foglalkozó apparátusok számára nem kis feladat a visszatekintő adatok átdolgozása a legújabb népszámlálás fogalmai szerint.

(8)

Értelemszerűen a visszatekintés nemcsak az ország, hanem a régiók, települések tekin- tetében is fontos. A helyi gazdasági és politikai vezetésnek a jelen ismeretén túl az adott kisebb közösség múltjának a megismerése is lényeges. Ezért a területi publikációkban is nagy súlyt kell fordítani a visszatekintő adatok közlésére. Ez viszont még inkább megnehe- ziti a visszatekintő adatok átdolgozását, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nemcsak a fogalmi változásokat, hanem egyes területek közigazgatási átcsatolásait is figyelembe kell venni. A visszatekintő adatokkal kapcsolatos munkát rendkívüli módon megkönnyíti az in- formatikai háttér fejlettsége. Ha a korábbi népszámlálások adatait számítógépbe táplálják, az átdolgozás számítógép segítségével történhet. (A fentiek alapján látható, hogy még azono módszerrel, feltételekkel végrehajtott népszámlálás esetén is milyen komplikált az időbeni összehasonlítás. El lehet képzelni, hogy ugyanez a téma milyen jelentős problémát okozhat a nyilvántartáson alapuló népszámlálás esetén, mikor nemcsak a múltbeli, hanem a jelenlegi fogalmak összehasonlítását is el kell végezni, tekintettel a különböző célú nyilvántartási adatbázisok összekapcsolására.)

Az általában tízévenként végrehajtott népszámlálásoknak van még egy fontos felhasz- nálási területük, mégpedig az, hogy alapot szolgáltatnak további statisztikai felvételekhez.

Tekintettel arra, hogy a legtöbb országban a népszámlálás az egyetlen teljes körű és a leg—

fontosabb demográfiai, foglalkozási és lakásadatokat tartalmazó felvétel, ezért a különböző, kisebb mintán alapuló lakossági összeírások mintakiválasztásához is felhasználják. (A népes—

ség-nyilvántartás adatbázisa — azokban az országokban, ahol van ilyen — csak néhány adat- lehetőséget tartalmaz, ezért a mintakiválasztás pontosítása érdekében a népszámlálás adatait is fel kell használni.)

A népszámlálások a világ országainak többségében fontosak és hasznosak, tekintettel arra, hogy nincs más eszköz és mód arra, hogy az államigazgatás központi és helyi szerveinek, az állami és magánvállalatoknak, a kutatóintézeteknek az adatigényeit ki lehessen elégiteni.

A társadalmi—gazdasági élet valamennyi szektorában növekedett a népszámlálás adatai iránti igény, ezt elősegítette az adatok tárolásának és közlésének technológiájában végbe- ment ugrásszerű fejlődés. A népszámlálások jövője összefüggésben van a leírt változások jel—

legével. A fejlett országokban a népszámlálásokhoz fűződő módszertani kutatások a nyilván—

tartáson alapuló és a hagyományos népszámlálások kapcsolatára irányulnak, figyelembe véve a személyhez fűződő jogok problematikáját. (A világ fejletlenebb régióiban még a hagyomá- nyos népszámlálások módszertani megújítása van napirenden.) A népszámlálások adatainak felhasználása egyre hatékonyabb és sokrétűbb lesz, és jelentős szerep jut a kutatói jellegű feldolgozásnak. A népszámlálási adatbázisok alapot szolgáltatnak a fokozatosan terjedő szociológiai ——reprezentatív mintavételen alapuló — felvételeknek. A népszámlálásokat irá—

nyító apparátusnak szembe kell nézni a lakosság — főleg a személyiségi jogok miatti —— bizal—

matlanságával, és egyre nagyobb szükség lesz a népszámlálások hasznosságát, a költségek racionális felhasználását magyarázó propagandára.

TÁRGYSZÓ: Népszámlálás.

PE310ME

Anrop neMoncrpnpyer naMeHenHe xaparcrepa nepemceü BO BsanMoneüchm c paan'meM nntbopmamrcn. Paccma'rpneaer 013235 14 Mérononornaecrcne npoőnemsr nepennceü nacenennn Ha oc—

nose peracrpaum—t n Tpammuonnmx nepennceü, a Tarorce BOIIpOCbI, caaaannme c oxpanoü npaB nntmocm.

B 3axnroaenne aB'rop uonpoöno anannsnpyer ucnonbaonarme morog nepennceü nacenennn.

(9)

778 DR. LAKATOS: VÁLTOZÁSOK A NÉPSZÁMLÁLÁSOKBAN

SUMMARY

The author shows the changes in characteristics of the censuses of population and the impacts exerted by the developing informatics upon the censuses. The study discusses the meth- odological problems and the connections between the traditional population censuses and surveys based on registers as well as issues related to the defence of personal rights.

Finally the author analyses in detail the utilization of the results of population censuses.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

1890 és 1910 között egyre többen dolgoztak az irodalmi „szektorban”, és ha a népszám- lálási adatokat összevetjük a két szintézisből kinyert adatokkal, feltehetőleg

A helyi emlékezet nagyon fontos, a kutatói közösségnek olyanná kell válnia, hogy segítse a helyi emlékezet integrálódását, hogy az valami- lyen szinten beléphessen

Nepomuki Szent János utca – a népi emlékezet úgy tartja, hogy Szent János szobráig ért az áradás, de tovább nem ment.. Ezért tiszteletből akkor is a szentről emlegették

Magyar Önkéntes Császári Hadtest. A toborzás Ljubljanában zajlott, és összesen majdnem 7000 katona indult el Mexikó felé, ahol mind a császár védelmében, mind pedig a

„Két héttel a leszerelés előtt, ennek mi értelme volt?” (169.) – találjuk a rö- vid kommentárt a Garaczi-regényben, ami huszonnégy hónapos börtönt vont maga után. A

együtt vagyunk, lovunk sörénye széllel vegyül, az ég alatt, lovunk sörénye, sóhajunkra elszálló, súlyos szárny felel, hattyúink torka szélbe tátva, búcsúra,

Az ember nagy közhelynek vagy lapos bölcsességnek is tarthatja az olyan vég- következtetéseket, mint: „Mindig így volt a világi élet: egyszer fázott, máskor lánggal

Nem megyek Önnel tovább Ausztriába!" Németh János erre azt felelte: „Megértelek, de ezért a csopor- tért, családokért én vagyok a felelős, ezért én megyek!" A