Dr. Győrvári István: A mezőgazdasági termékek forgalmazása

318

ság paramétereit fregmentális longitudinális megfigyelések eredményeiből. A modell ha- landósági táblák szerkesztésének kritikai át- tekintése (a disszertáció Függelékének B fejezete) a későbbiek során ugyancsak várat—

lan fejleményekhez vezetett. Részben a disz- szertációban vázolt elemzések nyomán ugyan- is a WHO, az OECD és az ENSZ ez év ele- jén egy kutatási programot kezdeményezett időspecifikus modell-táblasorozatok szerkesz- tésére, amelyek elsősorban a fejlődő orszá—

gok halandósági tapasztalatain alapulnának.

Talán e legújabb fejlemények áttekintése is jelzi. hogy a stabil népesség koncepciója és szerteágazó elmélete oly viharos gyorsasá—

gú fejlődése után is dinamikus és továbbra is fejlődő tudományterület, amely nem Csonto- sodott be a tárgyalásokhoz szükséges mate- matikai formulahalmazba. Széles körű alkal- mazási lehetőségei miatt továbbra is élénk érdeklődést vált ki mind az elméleti demog—

ráfia, mind az alkalmazott népességtudo—

mány. mind pedig népesedési problémákkal foglalkozó rokon tudományágak szakembe- rei részéről. Ezért is tartom különösen jelen—

tősnek, hogy beszámolhattam a magyar szok- emberek, köztük jómagam kutatásairól ezen a demográfiában oly különleges szerepet el-

foglaló tudományterületen."

A BlRÁLÓ BIZOTTSÁG HATÁROZATA

Az aspiráns válaszának elfogadása után a bíráló bizottság a disszertáció tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze:

..A népességtudomány nagy jelentőséget tulajdonít a népességi folyamatok egzakt ma-

tematikai módszerekkel feldolgozott és külön—

böző absztrakciókat tartalmazo modelleknek.

Ezen a témakörön belül a szerző a stabil né—

pesedési modell jellemzőivel, kezelésével és sajátosságaival, valamint az abból származ- tatható mutatószámokkal foglalkozik.

Az értekezés felhasználja a kapcsolódó gazdag hazai és nemzetközi szakirodalmat.

annak kritikus feldolgozásával elősegíti a té—

ma iránt érdeklődők tájékoztatását. Ugyan- akkor a szerző maga is hozzájárul az elmé- leti kutatás és a gyakorlati vizsgálatok to—

vábbfejlesztéséhez. Új tudományos ered- ményként főleg a következők emelhetők ki:

— a stabil népesség koncepciójának, fogalmi rend- szerének pontosítása, tisztázása;

-—a modellek egyes felhasználási területeinek -- például a fejlődő országok népességi prognosztizá-

iásának -— kiemelése;

— a modellhez kapcsolódó egyes módszertani el- járások kídolgozása, ilyen:

a) az alapintegrál-egyenlet megoldása, különböző gyökeinek vizsgálata;

b) az ergodicitás pontos matematikai meghatáro- zosa:

c) a nettó termékenységi függvény paramet'rizá- lása.

Mind a téma, mind a disszertáció tudomá- nyos megoldásai összhangban állnak a jelen társadalmi fejlődés követelményeivel. Az el- ért kutatási eredmények jól felhasználhatók a hazai népesedéspolitika tudományos alapjai- nak kidolgozásában."

Ezek alapján a bíráló bizottság egyhangú—

lag javasolta a Minősítő Bizottságnak, hogy Tekse Kálmánnak a demográfiai tudományok

kandidátusa fokozatot ítélje oda.

Dr. D. A.

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. GYÖRVÁRI lSTVÁN : A MEZÖGAZDASÁGI TERMÉKEK

FO RGALMAZÁSA

Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1977. 166 oldal.

A mezőgazdasági termékek forgalmazásá—

val kapcsolatos lsmereteket a szakirodalom mind ez ideig meglehetősen szétszórtan tár- gyalta. A forgalmazás sokrétű vonásait, kezd- ve az áru megvásárlásától a felhasználók- hoz való eljuttatásig, vagyisateljes vertikum bemutatását és értékelését inkább csak lánc- szemenként kapta kézhez az olvasó. A mező- gazdasági termékek értékesítésére, felvásár- lására. szállítására, raktározására, készlete- zésére csak egy-egy termékre vonatkozóan vannak értékes ismeretanyagok (: szakiroda—

lomban.

Dr. Győrvári könyve hiányt pótló munka, amely a szakemberek nélkülözhetetlen esz—

köze lehet. A szerző témáját két főrészre

bontva tárja az olvasó elé: az elsőben a me- zőgazdasági és az élelmiszeripari termékek értékesítésének általános vonásait ismerteti.

a másodikban a vállalati áruértékesítés és a kereskedelem legfontosabb területeit veszi sorra. E fejezet fő címében az élelmiszeripari termékek értékesitése megnevezés kissé meg- tévesztő. A szerző ugyanis az élelmiszereket nem az ipari, illetve a kiskereskedelmi érté- kesítés. hanem a fogyasztásstatisztika (ház—

tartásstatisztika) szemszögéből tárgyalja.

Az első főrész behatóan foglalkozik az ag- rártermékek keresletének és kínálatának vi- szonyával, az élelmiszerek fogyasztásának főbb jellemzőivel. azok mennyiségével és ősz- szetételével. valamint a fogyasztás jövedelem—

rugalmasságának vizsgálatával.

A termelői és a fogyasztói árak különbsé- geivel. azok kapcsolatával foglalkozó fejezet kiemelkedően értékes. A piacszabályozás el- veinek és eszközeinek ismertetése során fel-

SZEMLE 319

vonultatja az árakkal szemben támasztott kö- vetelményeket. Helyesen állapítja meg, hogy az árak emelkedése vagy süllyedése — mint a kereslet kifejezője — jelzi a piac értékítéle- tét. A helyes áralakulás azonban nemcsak a piac értékítéletének kifejezése, szögezi le a továbbiakban. A követelményekhez tartozik az is. hogy az árak tükrözzék a társadalmi ráfordításokat, de hagyják érvényesülni az állami preferenciákat is. Az árakon keresztül valósul meg a személyi jövedelmek elosztása, illetve újraelosztása. E tekintetben az ár- rendszernek az elmúlt évtized során sok pó- tolni valója volt a mezőgazdaságban. Az árak gyakran nem biztosították a költségek megtérülését. Az eredményesebb gazdálko- dást az árak rendezése helyett az értékesí- téshez kapcsolódó különböző kedvezmények—

kel kívánták elősegíteni.

A felszabadulás utáni történelmünk során a döntő piacszabályozó az állam lett. Érde- mes felsorolni, hogy ezen idő alatt az értéke—

sítési milyen formái alakultak ki:

— a kötelező beadási (begyűjtési) rendszer.

—a felvásárlás szabad rendszere (tervlebontásos rendszer. szerződéses ánruka'pcsolatokon alapuló rend-

szer).

-— a többcsatornás értékesítési rendszer.

Az értékesítési rendszerek főbb jellemzői- nek ismertetése után képet kapunk arról, hogy vannak még adminisztratív elemek a termék—

forgalmazás területén.

Még az első részben találjuk az élelmiszer—

termékek nemzetközi szerepédek taglalását.

Hazánk mezőgazdasági külkereskedelme szá- mot—tevő. Kivitelünk egynegyede—egyötöde me- zőgazdasági termék és élelmiszer. Behozata- lunkban az állattenyésztést elősegítő fehérje—

takarmány a domináns. Kivitelünkben igen jelentős a gazdaságilag fejlett tőkés orszá—

gok vásárlása. Magyarország speciális élel- miszerei a világ számos országába jutnak el.

A második főrész a könyv ágazati része, a vállalati áruértékésítés és a kereskedelem kérdéseit sorakoztatja fel. Kitér az értékesí- tés szervezésének információigényére, ismer- teti a vállalati termékforgalmazás szervezetét és azok információs rendszerét. Külön hang- súlyt ad az eladók és vásárlók kapcsolatában a szerződéses rendszernek, melyet az infor- mációáramlás komplex rendszereként értel—

mez. A szerződéskötések tervszerű elemet visz—

nek a termelésbe, állapítja meg a szerző. Az áruforgalmat tekintve a tervszerűség azt je—

lenti, hogy a szerződések közvetítik az áruk mozgását. de e funkciójuk közben szervezik is azt. A szerződések egyaránt szolgálják a termelők, a felhasználók és a forgalmazók érdekeit. A gyakorlatban azonban ezek az érdekek gyakran egymástól elkülönült válla—

lati érdekként jelennek meg. ezért a szerző-

dések jogi védettséget is biztosítanak a szer- ződő feleknek.

A szerző felsorolja a mezőgazdasági válla- latok áruértékesítését segítő szervezeteket. A legrégebbi az Állami Gazdaságok Kereske- delmi Kft—je (ÁGKER). A termelőszövetkezetek körében a Termelőszövetkezetek Árukapcsola- tait Szervező Iroda (TÁSZl) segíti a gazdasá- gok sokirányú beszerző és értékesítő tevé—

kenységét.

Helyesen mutat rá arra, hogy a mezőgaz—

dasági vállalatok érdekeltségi körébe vont feldolgozásnak. a vállalatok közvetlen fo- gyasztói értékesítésének —— ide értve a ven- déglátást is — az eddigieknél nagyobb ütem—

ben kell fejlődnie: .,. . . e tevékenységi körnek a racionális ellátósszervezés érdekében bő—

vülnie kell. tehát növekszik a közvetlen érint- kezési felület, ami megfelelő piacismeretet kíván meg a mezőgazdasági vállalat irányí-

tóitól" (164. old.).

A könyv második részének további fejeze- teiben alapos részletességgel ismerkedünk meg a vállalati áruátvétel módszereivel és technikai kérdéseivel. Az áruk minősítését, mely az ellenérték kifizetésének alapja, szak—

szerű leírásban mutatja be, jó példákkal il—

lusztrálva. Megtudhatjuk a továbbiakban, hogy hazánkban mely állami és szövetkezeti vállalatok és szervezetek feladata az áruk forgalmazása. Bepillanthatunk lényegébena vállalatok ügyrendjébe, képet kaphatunk a szocialista szervezetek termékforgalmazási tevékenységéről.

Logikus tagolásban tárgyalja a könyv a vállalati szervezeteket: a terménykereskedel—

men belül sorra veszi a gabonakereskedel- met, a vetőmagkereskedelmet, az ipari növé- nyek kereskedelmét. Jelentőségének megfe—

lelő hangsúlyt kap a zöldség-. burgonya— és gyümölcskereskedelemben az értékesítés szer- vezése, technikai lebonyolítása és a forgal- mazó szervezet. Ezen vállalatok összehangolt munkája függvénye a jó ellátásnak és az ex—

portfeladatok teljesítésének. A borkereskede- lem tárgyalásával fejeződik be a növényi ter—

mékekkel foglalkozó vállalati kereskedelem

ismertetése. —

A vágóállatok és állati termékek kereske- delmét a jelenlegi szervezetnek megfelelően tárgyalja. Sorra veszi a vágómarha—, vágó—

sertés-, vágójuh-, vógóbaromfi-, valamint a tej- és tejtermék-kereskedelmet. Kitér ezen nyersanyagok, illetve termékek külkereskedel- mével kapcsolatos fontosabb problémákra is.

Győrvári István könyve tudományos igényű munka. amely jelentősen gazdagítja az ag- rárgazdasági kérdésekkel foglalkozó irodal-

mat.

Dr. Urbán Károly