Kolcsin, Sz.: A szocialista gazdasági integráció és statisztikai vizsgálata

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1157

A vállalatok vezetésében viszont szövetkeze- ti jellemvonások érvényesülnek. A gazdaságok képviselőinek tanácsa jogosult az alapvető döntésekre. Igy jóváhagyják a gazdálkodás módját, eredményét, a termelés és a fejlesz- tés terveit. A testület tagjait a kolhozok ne—

vezik ki, és visszahívhatják. A részben szö- vetkezeti, részben állami jelleget mutató gaz- dálkodás a szerző véleménye szerint az ál—

lami tulajdonhoz áll közelebb.

A termelési egyesülések -— amelyek a gaz—

daságközi vállalatoknál általában nagyobb méretűek és jobban szakosodtak — tulajdon- viszonyai még inkább megfelelnek az állami tulajdon ismérveinek. Főként azért van ez így, mert a társult gazdaságok tulajdoni hányada már nem különül el, mint a kolhozközi válla- latokban, és ezek termelőeszközeit jórészt ál-

lami beruházások teremtik meg.

A kétféle tulajdon (szövetkezeti és állami) együttes tevékenysége, összefonódása sokfé- le új vállalati formát hozott létre. (Ezek az előbb említett formák területi, ágazati vagy közigazgatási elvek szerint alapított válfajai.) A meghatározott termelési feladat, a gazda- sági cél elérése érdekében mindkét tulajdonforma legelőnyösebb sajátosságait igyekez- nek érvényesiteni, A vegyes tulajdonú válla- Iatközi szervezetek az összes ilyen szervezet 58 százalékát tették ki 1978-ban. A bennük egyesült közel 0,1 millió taggazdaság 71 szá- zaléka kolhoz, 26 százaléka szovhoz, a többi pedig más vállalat volt. (Egy—egy gazdaság több közös gazdaság tagja is lehet.)

A kolhoz-szövetkezeti tulajdonra egyre na—

gyobb hatással van az agráripari integráció folyamata. 700 mezőgazdasági vállalat állan—

dó munkáslétszámmal termékfeldolgozást.

csomagolást lát el. Egy-egy ágazat aránya termelésükből 25 százalékot meghaladó (az ipar egyéb ágazataival. de nem élelmiszer- termeléssel foglalkozó mezőgazdasági válla- latokat nem számítva közéjük). Az agráripa- ri integrációnak ez a vállalaton belüli folyamata nagyobbrészt az állami tulajdonforma vállalataiban terjedt el. a mezőgazdasági termelésnek pedig ma sem szolgáltatja je- lentős részét. Azok az üzem— és munkaszerve- zési eljárások, továbbá tervezési, gazdaság- irányítási és szabályozási rendszerek, amelyek ezekben az integrált vállalatokban érvénye—

sülnek. a kolhoztulajdon össznépivé válásá- nak folyamatát is meggyorsítják. Számos gaz—

dasági, hatékonysági előnyük van az ilyen vállalatoknak. A szerző ezért fontosnak tartja.

hogy a kolhozok az eddiginél nagyobb mér- tékben fejlesszék termékfeldolgozó tevékeny—

ségüket, és kapcsolódjanak be a' kooperáci- ókba. Különösen azokban az övezetekben len- ne ez fontos, ahol az állami vállalatok meg- levő kapacitása nem elégséges.

Az állami és a kolhoztulajdon és a sokféle átmeneti szervezeti forma a mezőgazdasági

termelésben nem az egyik vagy a másik priori—

tását jelenti, még kevésbé azt, hogy a kol- hoztulajdont fel kell számolni. A vegyes tu- lajdonú vállalatok esetében már nehéz meg- állapítani. hogy azok elsődlegesen az állami vagy a szövetkezeti tulajdonformába tartoz- nak—e. A kereseti viszonyok, a szociális ellá- tás a kolhozokban egyre inkább megközelítik az állami vállalatokét. Kiegyenlítődésí folyamat tapasztalható az anyagi—műszaki ellá- tásban is. A vegyes tulajdonú vállalat műkö—

dése. valamint a gazdasági szabályozás és fejlődés eredményeként jelenleg a kolhoztulajdon közelebb áll az állami tulajdonhoz.

mint két évtizeddel ezelőtt.

A két tulajdonforma közeledését előre vi- szi a mezőgazdasági termelés iparszerűvéi válása, a munkatermelékenység, a technikai, ellátottság, a termelésszervezés ipari analó—

giája. A szocialista tulajdonforma — a kommunizmus fázisában — egységes össznépi tu—

lajdonná válik. Ez a folyamat a termelőerők fejlődésétől, a termelési kapcsolatok maga- sabb színvonalától függően halad előre.

Ezért a kommunizmus termelési viszonyaira való áttérés nem igényli a kétféle tulajdon—

forma gyökeres átalakítását.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

KOLCSIN. SZ.:

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ÉS STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

(Szocialiszticseszkaja ékonomicseszkoja integracijc i sztatiszticseszkoe izucsenie.) — Vesztnik Sztatisztiki.

1980. 10. sz. 52-56. p.

A KGST—tagországok közötti nemzetközi szocialista munkamegosztás, a gazdasági színvonal kiegyenlítődése és a korszerű. a fo- kozott hatékonyságot biztosító népgazdasági szerkezet kialakítása a napjainkban végbe- menő integrálódási szakasz fő jellemzői. Az integráció alapjául az a gazdasági szükség- szerűség szolgál, amely objektív módon ha—

tározza meg a baráti országok együttműkö—

dését. Ennek fő célkitűzéseit a Komplex Program jelölte meg. s az 1971-től kezdődő- en vízsgált folyamatokban már statisztikailag is jól kimutatható eredményeket hozott a szo—

cialista nemzetközi integráció terén.

Az 1971 és 1979 közötti években a KGST tagországai 62 százalékkal növelték nem—

zeti jövedelmüket, 79 százalékkal ipari ter- melésüket. Egymás közötti kereskedelmük ugyanezen idő alatt háromszorosára emel—

kedett.

Szerző az erre vonatkozó statisztikai ada—

tokat vizsgálva arra a következtetésre jut.

hogy a nemzetközi munkamegosztást, a szocialista gazdasági integrációt vizsgáló önálló statisztikára van szükség. amely hiteles ké—

(2)

1158 STATiSZTIKAl lRODALMl FiGYELÖ

pet tud nyújtani e sokrétű folyamat egészé- ről és valamennyi oldaláról. A szükséges adatokat a külkereskedelmi, a nemzetközi munkamegosztást vizsgáló és az integrációs statisztika kibővítésével, megfelelő módosító-

sával biztosítják.

Ezek az adatgyűjtések szolgáltatták az 1976 és 1980 közötti évekre kialakított. a sokolda- lú integrációs intézkedések egyeztetett ter- vébe felvett feladatok teljesítéséről szóló évenkénti információkat. Az egyeztetett ter- vet a KGST XlX. ülésszaka hagyta jóvá 1975—

ben, 5 rövid időn belül megkezdték a feladatok teljesítését vizsgáló statisztika eszköz- tárának kialakítását is. Először 1975-ben foly- tattak ez ügyben előkészítő értekezletet, majd 1977 decemberében már számot adhattak az adatgyűjtés első eredményeiről is. Ekkor meg—

állapították. hogy az 1976-ról készült statisz—

tikai összefoglaló elkészítése lényegében a nemzetközi statisztika új ágát hozza létre. A statisztikai adatgyűjtéshez önálló programot dolgoztak ki. amely hűen követi az egyezte—

tett terv fejezeteinek tartalmi sorrendjét. En- nek megfelelően az adatok tükrözik azoknak a közös létesítményeknek a megvalósulását, amelyeket az érdekelt KGST-tagországok együttes beruházásként valósítanak meg töb—

bek közt a nyersanyag— és energiaellátási problémák megoldására. Az egyeztetett terv alapján létesülő új objektumok együttes költségvetési értéke mintegy 9 milliárd transz—

terábilis rubelt tesz ki. E létesítmények közé tartozik a .,Szojuz" távolsági földgázvezeték, a Kijembajevben épült azbesztkombinát. az uszty-ilimszki cellulóz- és papíripari kombi- nát, a Vinyicát Albertirsával összekötő 750 kilovoltos villamos távvezeték, valamint a fer- roötvözeteket és vastartalmú nyersanyagokat gyártó üzemek. Az így létrehozott termelő—

kapacitások jelentős mértékben hozzájárul—

nak majd a KGST-tagországok közötti forga- lom bővüléséhez.

A statisztikai adatgyűjtési rendszer egyesí—

ti magában mindazokat az információkat, amelyek egyrészt az integrációs beruházások megvalósulását, másrészt a többi KGST-tag- ország által a beruházás megvalósitása ér—

dekében szállitott termékek mennyiségét, va—

A Vinyica és Albertirsa közötti villamos távvezeték megvalósításával 160000 mega- wattnyi kapacitású egyesitett energiarend- szert hoztak létre, amelynek révén mintegy 1,2 millió kilowatt erőművi teljesítőképesség beruházását takarították meg.

A beruházási hozzájárulások alapjában véve háromféle árucsoportból tevődnek ösz—

sze: gépi berendezések, építőanyagok, köz—

fogyasztási iparcikkek. Egymáshoz való ará- nyuk például az uszty-ilimszki új létesítmény esetében a következő volt: 22, 40 és 35 szá-

zalék. ,

A beruházások megvalósulása nyomán 1979-ben megkezdődött az ellentételként szolgáló földgáz, villamos energia és a vas- tartalmú nyersanyagok. ferroötvözetek szálli- tása a beruházásokban részt vevő KGST-tag—

országok részére.

Az egyeztetett terv második fejezete fog—

lalkozik a sokoldalúan megszervezett terme—

lési szakosítás és kooperáció kérdéseivel. E fejezet azokat a legfontosabb szakosítási egyezményeket öleli fel, amelyek az érdekelt országok részéről a legnagyobb befektetést.

ráfordítást igénylik. A statisztikai megfigyelés összevont árucsoportokra sorolva tudakolja a szakositási egyezmény nyomán termelt és szállított növényvédőszereket, a konténeres szállítás eszközeit, az atomerőművi berende—

zéseket. a csapágyakat stb. A szakosítás je—

lentősége —— az 1973 és 1979 közötti adatok tükrében — nagymértékben növekedett: a kölcsönös gépszállitások külkereskedelmében a szakosított termékek aránya kétszeresére nőtt. és elérte a 36 százalékot. Hasonlókép—

pen emelkedett a szakosított vegyipari ter- mékek részesedése is a vegyipari termékek összes KGST-forgalmában.

Az egyeztetett terv a termelési szférán kí- vül a tudományra is kiterjedt, így külön fe—

jezet foglalkozik a tudományos—műszaki együttműködéssel. Összesen 17 tudományos probléma kutatását öleli fel ez a fejezet; ebben a munkában összesen mintegy 500 tu—

dományos kutató- és ipari tervező- stb. inté- zet vesz részt. E problémák — amelyeknek feltárása esetenként viszonylag hosszabb időt igényel — megoldására az egyeztetett terv lamint az új kapacitások által gyártott termé—%sen 565 millió transzferábilis rubelt irá—

kek exportját is jellemzik.

Az első három évben mintegy 3 milliárd transzferábilis rubel értékű beruházás való—

sult meg. A felsorolt közös nagyberuházások egy része elkészült, s termékeik szállítása megkezdődött. Például a .,Szojuz" távolsági földgázvezetéken a Német Demokratikus Köztársaságnak szállított földgáz évente mintegy 20 millió tonna barnaszenet helyet- tesít, s a beruházási hozzájárulás költségté—

nyezői alapján mintegy 2,5-szer kerül keve- sebbe. mint az ugyanolyan mennyiségű szén

kitermelése és feldolgozása.

nyoz elő. melynek mintegy 70 százalékát a fűtőanyag-energetika kérdéseivel kapcsola—

tos problémákra koncentrálják.

A szerző ismerteti, hogy az egyeztetett terv megvalósulásának első két éve alatt 43—

féle új gépet. 87—féle új műszert. 23-féle új technológiai folyamatot és 30-féle új anya- got eredményezett az együttműködési prog—

ram.

A KGST—tagországok közösen kialakított hosszú távú együttműködési célprogramja alapján az 1981—1985 közötti ötéves tervidő- szakra újabb egyeztetett terv késZül azoknak

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ 1159

a legfontosabb integrációs intézkedéseknek 'figyelembevételével. amelyek ebben a perió- dusban a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének fejlesztését szolgálják. Az e tervben szereplő feladatok. előirányzatok tényleges megvalósulását a KGST-tagorszá- gok a statisztika eszközeivel szintén nyomon fogják követni.

(Ism.: Kovács Tamásné)

NEEF, A. — CAPDEVIELLE, P.:

A TERMELÉKENYSÉG

ÉS AZ ÉLÖMUNKAKULTSÉG NEMZETKÖZI USSZEHASONUTÁSA

(International comporisons of productivíty and la—

bour cost.) — Monthly Labor Review. 1980. december. 32—39. pl

A szerzők 11 fejlett tőkés ország: az Egye—

sült Allamok, Kanada, Japán. Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország,

az Egyesült Királyság. Belgium, Dánia, Hol- landia és Svédország feldolgozó ipara ter- melékenységének összehasonlításával foglal—

koznak. Mind a 11 ország iparában lelassult az egy órára jutó termelési érték növekedé—

sének üteme 1973 óta. A kibocsátás (ter- melés) növekedése a legtöbb országban még ennél is jobban mérséklődött. Az egységnyi termékre jutó élőmunkaköltség növekedésé- nek üteme viszont lényegesen — például az Egyesült Államokban évi 2 százalékról 8 szá- zalékra — fokozódott. Ez természetesen jelen-

*tősen elmaradt más, például az energiakölt—

ség növekedésétől.

A termelékenység mérőszáma azonban nemcsak az élő munkának a termeléshez va- ló hozzájárulását fejezi ki; befolyásolja még a technológia változása, a beruházás. a ter- melés szintje, a kapacitás kihasználása, az energiafelhasználás. a vezetés színvonala, a munkások szakképzettsége és munkaintenzi-

tása stb.

A termelékenység növekedésének üteme 1973 és 1979 között a megfigyelt országok—

ban mintegy 25 százalékkal lassúbb volt, mint 1960 és 1973 között. A két szélső érték: a Né- met Szövetségi Köztársaság, ahol alig 5 szó- zalékkal és az Egyesült Királyság, ahol kö- zel 90 százalékkal volt kisebb a növekedés.

A tanulmány a továbbiakban kitér a ter- melékenységet befolyásoló főbb tényezőkre.

A termelés növekedésének üteme mind a 11 országban csökkent, de abszolút vissza- esés csak az Egyesült Királyságban volt ta—

pasztalható. A legnagyobb recesszió idősza- kában 1974—ről1975—re viszont valamennyi megfigyelt országban csökkent a termelés.

A termelékenység alakulásának következő tényezője a teljesített óraszám. Ez valameny-

"nyi megfigyelt országban olyan mértékben csökkent, hogy magyarázatot találunk az egy órára jutó termelési értéknek. a termelés nö-

vekedési ütemének csökkenése mellett bekö- vetkezett némi emelkedésére. A szerzők kü- lönösebb indoklás nélkül bemutatják a fent leírt tényezők változását országonként, az 1960—1979, 1970—1973 és 1973—1979 közötti időszakokra. Az utóbbi hat évet egyenként is szemléltetik. Ezen táblázatokból világosan ki- derül a recesszió, illetve a teljesített óraszám

befolyása.

Az egy órára jutó élőmunkaköltség 1973 és 1979 között valamennyi megfigyelt ország—

ban átlagosan mintegy 13 százalékkal nőtt, de az óraszám csökkenése miatt a termelés fajlagos élőmunkaköltsége lényegesen csök- kent. A szerzők tételesen nem indokolják az eltéréseket, de hangsúlyozzák és bemutatják, hogy milyen differenciáltan következett az be országonként. Ezenkivül táblák szemléltetik.

hogy a valutaátszámítási kulcs változása mi—

ott a termelés bérhányada dollárra átszámít—

va lényegesen kevésbé emelkedett —— kivéve a Német Szövetségi Köztársaságot — mint

nemzeti valutában számolva.

Végül összefoglaló tábla mutatja be a ter- melékenység, a termelés. a ledolgozott óra- szám és az órabér változását 1970 és 1979 között.

A szerzők néhány számadat tartalmát is ismertetik. Ezek szerint az egyes országok kö- zötti összehasonlítás bizonyos torzításokat tar- talmaz. lgy például az Egyesült Államok és Kanada adataiban a ledolgozott órák és a bérek az önállók adatait is tartalmazzák, mig a többi országban nem. A pontatlanságok azonban számottevően nem változtatnak a tendenciákon. A termelést általában válto—

zatlan árakon közlik. A béradatokat kevés kivétellel a nemzetgazdasági elszámolások alapján ismertetik a szerzők. Egy ledolgozott órára jutó béren a kifizetett bér és az összes szociális terhek értendők. Az élőmunkahá- nyadnál figyelembe kellett volna venni a fen- tieken kivül a munkaerő-toborzási és -oktatá—

si költségeket, valamint az üzemi étkezde'k, az orvosi rendelők és az egyéb szolgáltatá- sok költségeit is. lde értendők ezenkívül a társadalombiztosítási járulékon kivüli adók.

Mindezek azonban nem álltak rendelkezés- re. ezért ebben a cikkben a bérhez közeli érték szerepelt élőmunkaköltségként. A ti—

gyelmen kívül hagyott tételek azonban nem haladták meg a bérköltség 4 százalékát. Az Egyesült Államok és Kanada számadataíban az önállók jövedelmét a foglalkoztatottakéval azonosnak vették. A foglalkoztatottak létszá- ma a hivatalos állami adatokon alapul.

Azon évek adatait, amelyekre nemzetgaz- dasági elszámolások nem álltak rendelkezés—

re, általában prognózisok alapján vették szá- mításba.

Japánban új módszerű nemzeti számla- rendszert alkalmaztak. Ez az 1970—től számi- tott új, változatlan áras módszer 1974—1975-