A kedvező gazdasági klíma fenntartása

530

hézség adódik a nem egyértelmű SlTC—iSIC nó- menklatúra-megfeleltetésekből: a külkereskedel—

mi termékjegyzék 75 csoportjának a termelési (ágazati) nómenklatúra két csoportja, 16 eseté- ben három, 3 esetében négy lSlC—csoport telel- tethetó meg. Ezért az adatbázisban az ilyen (összesen 94) SlTC—csoportot több lSiC—csoport- hoz kell rendelni, megfelelő módszert alkalmaz- va a ,,szétosztáshoz".

Módszertani kérdés az is, hogy az átadó ország exportjaként és egyidejűleg az átvevő ország im- portjaként is szerepeltetett külkereskedelmi ada- tok eltérő értékeit miként kezeljék. Három ténye- zőcsoport vizsgálandó itt: az elkerülhetetlen kü- lönbségek, a jelentési rendszerek eltérései, vala—

minta hibák. Az elkerülhetetlen különbségek fő oka, hogy az exportot kisebb biztosítási és tuva- rozási költségekkel (tob. — free on board) érté- kelik, mint az importot az átvevő országban (c.i.f.

- cost, insurrance, freight).

Az export és az import értékelésének helye és időpontja többé—kevésbé eltér, emiatt számotte- vő (például ártolyameltérésekből adódó) és elke—

rülhetetien különbségek mutatkozhatnak.

Módszertani eltérések miatt nem egységes a külkereskedelem jelentési rendszere; például egyes cikkeket tudatosan máshová sorolnak (vagy elhagynak) az átadónál, illetve az átvevő- nél, többek között fegyvereket, a közvetítőként (vagy használtan) átadott hajókat, repülőgépe—

ket, a villamos áramot, az aranyat, a javitásokhoz szállított termékeket, a tulajdon anyagi jellegű (például leányvállalattól származó) hozadékai- nak átadását. Különleges megitélés (és eltérő ér- tékelési gyakorlat) fűződik például a vámszabad—

területekről vagy például az áruházale szárma- zó (zömmel fogyasztási cikk) forgalomhoz. Kü- lönböznek az egyes országokban alkalmazott vámszabályok, az ezek által rögzített értékelési eljárások. A jelentési rendszerek nem egyformán értelmezik a ,,rendeltetési ország" fogalmát, pél—

dáui eltérő lehet a vevő és a tényleges felhaszná—

ló ország. ismertek azok a módszertani eltérések, amelyek az országonként sajátosan felépített ter- mékosztályozókra vezethetők vissza.

Nagy figyelmet kell fordítani a harmadik cso- portra: az értékelésben elkövetett (és kiszűrendő) hibákra. Sok esetben a vámtisztviselők az árut nem megfelelően értékelik, akár nemzeti valutá—

ban, akár (téves vaiutaártoiyammal számítva) a közös egyenértékesben. A szokásos adatrögzíté- si és -feldolgozási hibák sem zárhatók ki, Megbiz—

hatóbbak az importstatisztikák, mivel (az export- hoz viszonyitva) szorosabban kezelik mind a megfigyelést, mind az adatgyűjtést a nem tarifa—

jeilegű behozatali korlátozásokra is tekintettel.

import esetén a földrajzi adatok is kevesebb téve—

déssel terheitek, ugyanis az áru eredetéhez ko- molyabb anyagi következmények fűződnek. mint az export esetén.

Az elemzések rámutattak, hogy az OECD-or—

szágok összesített importját az országcsoport összes exportjához viszonyítva, a termékcsopor- tok többségére a c.i.t. —- t.o.b. eltéréséből eredő értékelési különbség jellemző. Megvizsgálták, hogy az ágazati (iSlC) rendszer szerinti külkeres—

kedelmi adatbázis milyen mértékű azonosítási el- lentmondást tartalmaz: számították az import és export különbségének értékét, és ezt az import- export számtani átlagának százalékában adták

meg. így, ha importot nem jelentettek -200 száza-

évi adatokat 46 iSIC csoportra és 19 OECD-or- szágra elemezték ezzel a hibaképlettel: 1972-ben 2,2 százalékkal, 1983-ben 3,0 százalékkal halad—

ta meg az összes import adata az exportét. Szé- les szórási tartomány mutatkozott (1972: 431 és 4-88 százalék; 1983: 409 és Jr 127 százalék kö—

zött). Amennyiben nem törlik a pozitív és a nega—

tiv eltéréseket, a 19 ország kétoldalú forgalmát át- lagosan 15,7, illetve 18,1 százalék eltérés jel- lemzi. Lényegesen nagyobb az lSlC—csoportokra (46) és országokra partnerenként (19 x 18) éven- te meghatározott eltérés: az összesen 15 732 megtigyelésbői 40. illetve 38 százalék az import—

többlet aránya az import—export számtani átla- gához. Külön vizsgálták az 1980. évi adatokat az lSlC szerint rendezve: 8 országot és 16 alágaza- tot (az élelmiszer-, a könnyű—, a vegyipar, az épí- tőanyagipar, a kohászat és a gépipar ágazatait) összehasonlítva az OECD adatbázisából (COM- TAP — Compatible Trade and Production Data Base, amely 1961-tői külkereskedelmi, 197046!

1 1 országra termelési adatokat is tartalmaz) szár—

mazó külkereskedelmi és termelési adatokkal. A feldolgozóipari és kohászati alágazatokra a HWWA és az OECD adatbázisa tíz százalékot meg nem haladó eltéréssel szolgáitat adatokat (az importra 5,4, az exportra 8.5 százalék a kü- lönbség). Jellegzetes, hogy melyek a tiz száza—

léknál nagyobb eltérésű szakágazatok: a fémtar- mékek (iSlC 381) importja 13, exportja 14 száza—

lékkal tért el; a tégla—, cserép— és cementipari ter—

mékeké (iSlC 369) 13, illetve 12, a gumiterméke- ké (ISIC 355) 11, a kerámiáké (lSlC 361) 11 szá- zalékkal.

A kapcsolódó iparstatlsztikai adatokban is je- lentősek az ellentmondások, a tisztázatlan beso- rolások, alapvetően az elsődleges adatok mód- szertani gyengeségei következtében. Hiányzik sok helyen a nemzeti fogalommeghatározáa és a statisztika fogalmai nincsenek összehangolva. Az adatgyűjtésbe vont vállalatok köre (minimális

3571;

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

531

mérete) sem egységes. Az aggregálás elvei nin- csenek összehangolva, sok ország az ISIC 3 je- gyű csoportjaiból kettőt vagy többet összevontan figyel meg (az összes elsődleges adat több mint egyötödét érintik az ilyen összevonások). Eltérő- en értékellk a termékeket: például a fázisköltsé—

gekkel, termelői áron, adóval növelten, nem egy- forma halmozódásokkal.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

*

A KEDVEZÓ GAZDASÁGI KLiMA FENNTAFI'TÁSA

(Susteining the improved economic Climate.) — The OECD Obwrver. 1989. február'március. Melléklet 8 p.

A cikk ismertetése előtt felhívom az olvasó fi- gyelmét arra, hogy a Külgazdaság 1989. évi 1.

számában Lányi Kami/la a ,,Hét szűk esztendő"

cimmel szemelvény-összeállítást közölt a Kon—

junktúra—, Piackutató és Informatikai Intézet Kül- gazdasági Kutató főosztályán 1982 és 1988 kö- zött irt elemzésekből, prognózisokból. Az elem- zések közül az egyik, amely 1984-ben íródott, úgy véli: ,.... a magyar gazdaság feltehetően nem fog felkapaszkodni az 1982 végén megkezdődött fel—

lendülés első hullámára."

Azért tartom a fenti megállapítást fontosnak, mert megfogalmazása óta már eltelt öt év és a lé- nyeg igazoltnak tűnik: gazdaságunk a fejlett tő- kés országokban kibontakozott általános fellen—

dülést nem volt képes kihasználni, a magyar gaz—

daság alkalmazkodóképessége elégtelennek bi—

zonyult, és ebből adódóan a fejlett tőkés orszá- gokban tapasztalt, immár 6-7 éve tartó gazdasá—

gi fellendülés a magyar gazdaságot nem dinami- zélta, sőt gazdaságunk ellentmondásai tovább mélyültek. Lényegében egy sajátos helyzet állt elő: a magyar gazdaság szempontjából a külgaz- dasági feltételek javultak, ugyanakkor ajavuló fel- tételekkel csak szerény mértékben tudtunk élni, a világgazdaság fejlettebb régiója és a magyar gazdaság fejlődési trendje között diszharmónia alakult ki, ami gazdaságunk meglevő problémá- it még inkább kiemelte.

Az OECD—országok gazdasági fejlődését be- mutató, 1988. évi Párizsban közzétett áttekintés (OECD Economic Outlook. 44. sz. Paris. 1988.

187 p.) fényében sem halványulnak a magyar, gazdasági problémák, mivel az elemzés szerint a fejlett tőkés országokban 1989-1990—ben a gaz- dasági fellendülés, ha árnyalatnyi mérséklődés- sel is, de tovább tart. Az előrejelzés szerint az OECD—országok 1988-ban kedvező gazdasági eredményekkel zárták az évet. A GNP volumene 4 százalékkal emelkedett, és a fejlődés kivétel nélkül minden országra jellemző volt. A legdina—

mikusabb gazdasági növekedést 1988-ban Ja-

B'

pán (5 3/4 százalék), az Egyesült Királyság és Ka- nada (4 1/4 százalék) produkálták. Az Egyesült

Államok, a Német Szövetségi Köztársaság,

Az 1988. évi gazdasági növekedés egyik jel—

lemzője, hogy a gazdasági expanzió a nagyobb országokban volt a legrobosztusabb, és ezekben azországokban a növekedési ütemek különbsé- ge viszonylag osekély volt, vagyis a fejlődés ,,hor- dozói" főleg ezek az országok voltak. Agazdasá—

gi növekedést elősegítő tényezők pedig belső és külső eredetűek. Ugyanakkor az előrejelzés meg- említi, hogy a fellendülés egyik fontos tényezőjé- nek tekinthetők azok a ,,kumulativ hatások", ame- lyek a több éven keresztül folytatott következetes pénzügypolitikával, a folyamatos strukturális re—

formmal és a nemzetközi gazdasági együttműkö- déssel függnek össze.

1988 a kisebb országok számára is kedvező gazdasági klímát hozott és két ország kivételével (Dánia és Izland) minden országban gazdasági fellendülés volt, noha a gazdasági növekedés mértéke a kisebb országok esetében már jóval nagyobb szóródást mutat, feltehetően attól füg—

gően, hogy ezek az országok milyen mértékben voltak képesek az alkalmazkodásra, a kedvező

konjunktúra kiaknázására. így például 1988-ban volt olyan ország (írország), ahol a gazdasági nö—

vekedés nem közlitette meg a 2 százalékot, míg más országokban (például Törökországban) a növekedés több mint 6 százalék volt. Ausztria a kisebb országok gazdasági növekedését tekint- ve, az 1988. évi 3,5 százalékos növekedéssel, a középtájon helyezkedik el.

Az előrejelzés szerint az OECD-régióban a gaz- dasági fellendülés 1990—lg folytatódik, a növeke—

dés üteme azonban némileg mérséklődik. A szá- mítások szerint az egész OECD—ben 1989—ben a százalékos, 1990ben pedig 25-53 százalékos gazdasági növekedéssel lehet számolni, ami mind a nagy, mind a kisebb országokra jellemző lesz.

Természetesen mint minden előrejelzés, a je- lenlegi is bizonyos feltételezéseken alapul, és a mostani gazdasági növekedés ismeretében kissé borúlátónak tűnik, mivel a gazdasági növekedést meghatározó nagyobb tőkés országokban ajelek egyelőre nem mutatnak számottevő Iassulésra, és rövid távon a gazdaság változatlan lendülete sem elhanyagolható tényező.

Az OECD-országok 1988. évi gazdasági fejlő- désének egyik meghatározója volt az ipari terme- lés és termelékenység erőteljes emelkedése. A hét legnagyobb országban az ipari termelés nö—

vekedése megközelítette a 6 százalékot. (Az OECD-országok egészében az ipari termelés 5,5