Lazerson, M. H.: Kisvállalkozások szervezeti fejlődése

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

531

mérete) sem egységes. Az aggregálás elvei nin- csenek összehangolva, sok ország az ISIC 3 je- gyű csoportjaiból kettőt vagy többet összevontan figyel meg (az összes elsődleges adat több mint egyötödét érintik az ilyen összevonások). Eltérő- en értékellk a termékeket: például a fázisköltsé—

gekkel, termelői áron, adóval növelten, nem egy- forma halmozódásokkal.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

*

A KEDVEZÓ GAZDASÁGI KLiMA FENNTAFI'TÁSA

(Susteining the improved economic Climate.) — The OECD Obwrver. 1989. február'március. Melléklet 8 p.

A cikk ismertetése előtt felhívom az olvasó fi- gyelmét arra, hogy a Külgazdaság 1989. évi 1.

számában Lányi Kami/la a ,,Hét szűk esztendő"

cimmel szemelvény-összeállítást közölt a Kon—

junktúra—, Piackutató és Informatikai Intézet Kül- gazdasági Kutató főosztályán 1982 és 1988 kö- zött irt elemzésekből, prognózisokból. Az elem- zések közül az egyik, amely 1984-ben íródott, úgy véli: ,.... a magyar gazdaság feltehetően nem fog felkapaszkodni az 1982 végén megkezdődött fel—

lendülés első hullámára."

Azért tartom a fenti megállapítást fontosnak, mert megfogalmazása óta már eltelt öt év és a lé- nyeg igazoltnak tűnik: gazdaságunk a fejlett tő- kés országokban kibontakozott általános fellen—

dülést nem volt képes kihasználni, a magyar gaz—

daság alkalmazkodóképessége elégtelennek bi—

zonyult, és ebből adódóan a fejlett tőkés orszá- gokban tapasztalt, immár 6-7 éve tartó gazdasá—

gi fellendülés a magyar gazdaságot nem dinami- zélta, sőt gazdaságunk ellentmondásai tovább mélyültek. Lényegében egy sajátos helyzet állt elő: a magyar gazdaság szempontjából a külgaz- dasági feltételek javultak, ugyanakkor ajavuló fel- tételekkel csak szerény mértékben tudtunk élni, a világgazdaság fejlettebb régiója és a magyar gazdaság fejlődési trendje között diszharmónia alakult ki, ami gazdaságunk meglevő problémá- it még inkább kiemelte.

Az OECD—országok gazdasági fejlődését be- mutató, 1988. évi Párizsban közzétett áttekintés (OECD Economic Outlook. 44. sz. Paris. 1988.

187 p.) fényében sem halványulnak a magyar, gazdasági problémák, mivel az elemzés szerint a fejlett tőkés országokban 1989-1990—ben a gaz- dasági fellendülés, ha árnyalatnyi mérséklődés- sel is, de tovább tart. Az előrejelzés szerint az OECD—országok 1988-ban kedvező gazdasági eredményekkel zárták az évet. A GNP volumene 4 százalékkal emelkedett, és a fejlődés kivétel nélkül minden országra jellemző volt. A legdina—

mikusabb gazdasági növekedést 1988-ban Ja-

B'

pán (5 3/4 százalék), az Egyesült Királyság és Ka- nada (4 1/4 százalék) produkálták. Az Egyesült

Államok, a Német Szövetségi Köztársaság,

Az 1988. évi gazdasági növekedés egyik jel—

lemzője, hogy a gazdasági expanzió a nagyobb országokban volt a legrobosztusabb, és ezekben azországokban a növekedési ütemek különbsé- ge viszonylag osekély volt, vagyis a fejlődés ,,hor- dozói" főleg ezek az országok voltak. Agazdasá—

gi növekedést elősegítő tényezők pedig belső és külső eredetűek. Ugyanakkor az előrejelzés meg- említi, hogy a fellendülés egyik fontos tényezőjé- nek tekinthetők azok a ,,kumulativ hatások", ame- lyek a több éven keresztül folytatott következetes pénzügypolitikával, a folyamatos strukturális re—

formmal és a nemzetközi gazdasági együttműkö- déssel függnek össze.

1988 a kisebb országok számára is kedvező gazdasági klímát hozott és két ország kivételével (Dánia és Izland) minden országban gazdasági fellendülés volt, noha a gazdasági növekedés mértéke a kisebb országok esetében már jóval nagyobb szóródást mutat, feltehetően attól füg—

gően, hogy ezek az országok milyen mértékben voltak képesek az alkalmazkodásra, a kedvező

konjunktúra kiaknázására. így például 1988-ban volt olyan ország (írország), ahol a gazdasági nö—

vekedés nem közlitette meg a 2 százalékot, míg más országokban (például Törökországban) a növekedés több mint 6 százalék volt. Ausztria a kisebb országok gazdasági növekedését tekint- ve, az 1988. évi 3,5 százalékos növekedéssel, a középtájon helyezkedik el.

Az előrejelzés szerint az OECD-régióban a gaz- dasági fellendülés 1990—lg folytatódik, a növeke—

dés üteme azonban némileg mérséklődik. A szá- mítások szerint az egész OECD—ben 1989—ben a százalékos, 1990ben pedig 25-53 százalékos gazdasági növekedéssel lehet számolni, ami mind a nagy, mind a kisebb országokra jellemző lesz.

Természetesen mint minden előrejelzés, a je- lenlegi is bizonyos feltételezéseken alapul, és a mostani gazdasági növekedés ismeretében kissé borúlátónak tűnik, mivel a gazdasági növekedést meghatározó nagyobb tőkés országokban ajelek egyelőre nem mutatnak számottevő Iassulésra, és rövid távon a gazdaság változatlan lendülete sem elhanyagolható tényező.

Az OECD-országok 1988. évi gazdasági fejlő- désének egyik meghatározója volt az ipari terme- lés és termelékenység erőteljes emelkedése. A hét legnagyobb országban az ipari termelés nö—

vekedése megközelítette a 6 százalékot. (Az OECD-országok egészében az ipari termelés 5,5

532

százalékkal bővült.) A gyors ipari termelésnöve- kedés valamelyest csökkentette a munkanélküli- séget, és együtt járt a munkatermelékenység nö—

vekedésével. Az előrejelzés az OECD—térségben az ipari termelés növekedésének jelentős lassu- lásával számol a következő két évben. A számítá- sok szerint 1990-re az ipari termelés növekedési üteme 2 százalékkal is csökkenhet.

A gazdasági növekedés az OECD-országok- ban viszonylag stabil, de ugyanakkor mérsékelt- nek mondható inflációval járt együtt. 1988-ban a fogyasztói árak emelkedése az előző évinél vala- melyest nagyobb volt, de nem érte el az évi 4 szá—

zalékot. E téren az országonkénti kép sokkal szi- nesebb. mint a gazdasági növekedés vonatkozá- sában. A nagyobb OECD-országok inflációs rátá- ja 1988-ban 0 és 4 százalék között mozgott, a ki- sebb országok esetében az igen mérsékelt, 1-2 százalékos infláció mellett például Görögország- ban 13,5, lzlandon 25 százalékos infláció volt, Tö- rökországban pedig az infláció meghaladta a 70 százalékot. Összességében a kisebb országok inflációs rátája a jelentős szóródás mellett 1988- ban meghaladta a 7 százalékot. Az előrejelzés szerint az OECD-térségben az infiációs ráta a kö- vetkező két évben 4 százalék körül várható, bár e területen több, előre nem kalkulálható tényezővel kell számolni, és nem zárható ki az infláció eset- leges meglendülése sem.

A 4 százalékos átlagos infláció mellett a na- gyobb országok inflációs rátája mintegy 3.5 szá- zalék körül várható 1989—1990-ben, a kisebb or—

szágoknál csökkenő ütemű áremelkedések mel- lett az inflációs ráta 1989-ben megközelíti a 7 szá- zalékot, míg 1990-ben 6 százalék körül várható.

Az előrejelzés az OECD-országok várható gaz- dasági teljesítményét mérlegelve több rizikófak- tort és problémát említ meg, ugyanakkor rámutat arra is. hogy több ország rendelkezik középtávú pénzügyi konszolidációs programmal, és nem hagyható figyelmen kívül az OECD-országokban végbemenő strukturális reform pozitív hatása sem.

Megítélésünk _ szerint a problémák közül ki- emelkedik a külkereskedelmi kiegyensúlyozat—

lanság kérdése, mégpedig olyan összefüggés- ben, hogy ezt a problémakört feltehetően rövid távon nagyobb feszültségek keletkezése nélkül megoldani nem lehet. Ugyanakkor azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy az előrejelzés szerint már mutatkoznak bizonyos jeiek a probléma mér- séklésére, összességében azonban országon—

ként a külgazdasági egyensúlyhiány kiéleződé- sével is lehet számolni.

E tekintetben a legszembetűnőbb az Egyesült

Államok külgazdasági deficitjének számottevő

csökkenése 1990-re (az 1987. évi 154 milliárd dol-

lárról 1990—re 108 milliárd dollárra), ugyanakkor az Egyesült Királyság külgazdasági poziciója je—

lentősen romlik. Emellett a két legnagyobb aktiv egyenleggel rendelkező ország (a Német Szövet- ségi Köztársaság és Japán) poziciója lényegesen nem változik, megmaradnak a legnagyobb hite-

lezőknek. ' ! ,

Összességében az OECD-országok gazdasá—

ga a meglevő gondok ellenére kedvező jelekkel közeledik 1990—hez, és a várható lassulás mellett is még mindig megvan a fejlett tőkés országok- ban a fellendülésnek az a hulláma, amelyre ked- vező esetben a következő években a magyar gaz—

daság felkapaszkodhat.

(ism.: Csahók István) !

LAZERSON, M. H.:

KlS'VÁLLALKOZÁSOK szemen FEJLÓDÉSE

(Organizations! gram of small firms: an outcome of manual:

and hierarchia?) — American Sociologloal Review. teas. 3. az.

seem . p.

A szerző a kisipari vállalkozások növekedésé-

nek sajátos útját mutatja be. melyet Északközép-

Olaszország Emilia Romagna tartományában, egy vegyes ipari —- mezőgazdasági területen. Mo—

dena vidékén tapasztalt. A kisvállalkozások fejlő- désének kutatását az 1980-es évek során a gaz—

dasági életben betöltött szerepük indokolja: a legfe lettebb ipari országokban, például az Egye—

sült lamokban, Angliában a jólét emelkedésé—

vel párhuzamosan folyamatosan nőtt a számuk.

Olaszországban a legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalatok a munkaerő 49 százalékát alkalmazták, és miközben az ipari szervezetek száma 1971 óta 40 százalékkal emelkedett, az egy cégnéi foglal- koztatottak számának átlaga ii)-ről 7,9-re csök- kent. A kisipari vállalkozások jelentőségének nö- vekedéséhez a termelés deeentralizáiődásának folyamata is hozzájárult. A kis elektromotorok el- terjedése. a kedvező szállítási lehetőségek és a mikroelektronika, a telekommunikáció fejlődése napjainkban mind elősegftette, hogy az ipari gaz—

daságokban a termelés kisebb egységean konoentrálódjon.

A vizsgált olasz kisipari vállalkozások számé- nak növekedése nem magyarázható kielégítően Williamson elméletével, kiemelten hangsúlyozni * kell az okok között a társadalmi. jogi környezet szerepét. A szerző röviden kitér Williamson diohe- tom jellegü elméletére: e szerint mind a kis, mind—

a nagy vállalatok célja a tranzakciós — a piac eze- replői közötti árucserék miatt felmerülő - költsé- gek osökkentése. Ebben bizonyos esetekben a piac játszik hatékony szerepet az eladók és a vo—

STATISZTIKAI IRODA_LMI FIGYELÓ

533

vők közötti véletlenszerű tranzakciók esetén, szabványos, nem bonyolult, széles piaccal ren—

delkező termékek adásvételénél. Máskor pedig a vállalat hierarchiájában fontos helyet elfoglalók növekedési törekvése, a partner bekebelezésé- nek vágya határozza meg a fejlődési stratégiát, például ha a vevő egyedi igényeit az eladó sajá- tos képességei, eszközei révén, fontos informáci- ókat is elhallgatva elégíti ki, és így a vevő kiszol- gáltatott helyzetbe kerül hosszú távú kapcsolatok esetén.

A kutatás a 600 000 lakosú Modenában folyt, ahol 15 mechanikai műszerész vállalkozását vizs- gálta a szerző, akik mindannyian tagjai voltak a Kisiparosok Országos Szövetsége helyi szerveze—

tének. A szerző ismereteit a műhelylátogatások, a kisiparosokkal és a szakszervezeti, valamint gazdasági szövetségek képviselőivel folytatott in- terjúk során szerezte. A 15 cég kiválasztásánál a tartományban 1985-ben lefolytatott, 219 kisvállal- kozóra kiterjedő adatgyűjtésre is támaszkodott.

A megfigyelt vállalkozások horizontális vagy vertikális irányú terjeszkedése ún. bolygó cégek alapításával valósult meg, azaz a vállakozó egy új társulásba lépett be, vagy egy már működő kis- vállalkozásba fektette tőkéjét. A bolygó cég szer- vezetileg teljesen önálló, szigorúan elkülönült az eredeti vállalkozástól, saját eszközökkel, elszá—

molással rendelkezik.

A vizsgált szervezetek is a vidékre jellemző ún.

Emilia-modellt testesítették meg, melyre jellem—

26, hogy az igen speciális termelési eszközökkel rendelkező kisipari vállalkozások sajátos termé—

ket állítanak elő, és régóta kialakult, a kölcsö- nösségen és összefonódó családi kapcsolatokon nyugvó piaci viszonyok kötik össze őket. A köztük levő nagyfokú munkamegosztás révén egy-egy vállalkozás egy—egy gép szintjén realizálja a soro- zatnagyságból fakadó megtakarításokat. Térbeli elkülönültségüket nagymértékben csökkenti, hogy egymás közvetlen szomszédságába tele- pültek, helyhatósági segítséggel létrehozott ipari körzeteket alkotva. A piaci igényekre hajlékony szervezeti rendszerük, a szükség szerint alakítha- tó alvállalkozói kapcsolatok révén gyorsan rea- gálni tudnak. Mindez természetesen a vállalko- zók közti függőség növekedése, az egymás köz- - ti tranzakciók élénkülése irányába hat. De mivel ez együtt járt a kisvállalkozók közötti információ—

csere gyorsulásával, a váratlan környezeti hatá- sok kivédésében nem vált uralkodóvá a belső hi—

erarchia növekedési stratégiája.

A modenai kisvállalkozók terjeszkedési törek- vésének megértéséhez elengedhetetlen a társa- dalmi és politikai környezet elemzése. A kutatók éppen azért választották ezt a vidéket, mert itt igen kedvező előirások támogatják a kisvállalko-

zásokat. Az intézményi keretek közül fontos sze- repet játszik a már említett Kisiparosok Országos Szövetsége, melynek a helyi kisvállalkozók mint- egy 60 százaléka tagja. A szövetség szoros kap- csolatokat tart fenn a helyi kormányzó pártokkal

— a Kommunista és a Szocialista Párttal —, a szakszervezettel, ez utóbbival tárgyalva állapítják meg az országos és a helyi bérskálát. A Szövet- ség ezenkívül elszámolási, könyvelési szolgálta- tásokkal is segíti tagjait. A helyi közigazgatás szi- gorúan ellenőrzi az ipari körzeteket, a munkakö- rülményeket és megakadályozza az ingat- lanspekulációt. A tartomány által finanszírozott ügynökségi térítési díj ellenében segítik a kisvál- lalkozások közötti információ- és erőforráscserét, a termékeket értékesítő kereskedelmi hálózatok kiépítését.

A kisiparos (kisipari vállalkozó) státusának jogi megfogalmazása alapvetően a vállalkozásban dolgozók számát köti meg, 8 és 40 fő között. A törvény előírja, hogy a vállalkozónak saját mun- kájával is részt kell vennie a termelésben. Ha e fel—

tétel a tulajdonosok többségére teljesül, akkor a társulások és a szövetkezetek megkaphatják a kisipari besorolást, míg a korlátolt felelősségű és részvénytársaságokat kizárják e körből. Bár a kis iparosok csak egy cégnek lehetnek bejegyzett tulajdonosai, más kisipari cégben társulás vagy tőkebefektetés révén érdekeltséget szerez- hetnek.

Az állami ösztönzők a kis jelleghez (maximum 15 foglalkoztatott) kapcsolódnak, ezért ennek megőrzése igen fontos. A kedvezmények, mun- kaügyi törvények alóli felmentések (például az el- bocsátások terén), adókedvezmények, egyszerű- sített nyilvántartások, kedvező kamatozású álla- mi és tartományi hitelek, előnyös társada- lombiztositási, nyugdíjfizetési lehetőségekben öltenek testet.

A kisvállalkozások bolygó cégek útján történő terjeszkedését a piaci tényezők közvetítésével a fenti ösztönzők és az egyéb munkaügyi, társasá- gi és csődtörvények, pénzügyi, adózási előírások is befolyásolják. A kisvállalkozó kockázatát, mi- szerint teljes vagyonával felel cégéért, a státusá- val járó kedvezmények rendszerint ellensúlyoz- zák. Mivel az értékesítési, kereskedelmi tevékeny—

ség a termeléshez képest jelentősen nagyobb kockázattal jár, ezért a kisiparosi státusz alatt rendszerint termelő tevékenységet folytatnak, az értékesítésre pedig külön társaságot alapitanak.

A bolygó cégek létrehozását a munkaerővel kapcsolatos megfontolások a kicsinység megőr—

zésének szempontján túl is befolyásolták: ugyan—

is a vállalkozók foglalkoztatási politikájában igen jelentős szerepet játszik a munkaerő stabilitásá—

nak kérdése: nehezebb gazdasági helyzetben