2. szám. ——119— 1927
vasipari munkanélküliek száma. Lényegtelen javulást (l'2*'/t) mutat a munka nélkül maradt szellemi munkasok száma is.
Míg a munkanélküliek szamanak alaku- lásánal minimalis javulast tapasztalhatunk, addig a hatósági mrtnkakóleoett'tőlc ezévi ja—
nuár havi adatai a munkapiac további rosz—
szabbodasát mutatjak.
Az ország egész területén 4.037 munka—
hellyel szemben 13. 577 munkakeresőt és 2. 530 közvetítést tartottak nyilván. A munkaalkal—
mak száma az előző hónappal szemben 7'60/0-kal csökkent, ellenben a munkakeresőké 1'20/o-kal emelkedett. Ehhez képest a száz munka-
(s?
Innin-I-c-Ilnc lllllllllll .lllul-InlI-lnlul...Inln-u-llnull-ulni. lllllllllllllllllllllllllllll'lIll-IIIIIIIIIIU[Ill.-Ilulllll-l ___—..—
MEZÖGAZDASÁG e
helyre eső munkakeresők aránya (336) is
jóval meghaladja az előző hónap adatait (307).A fővárosban a száz munkahelyre jutó munkakeresők aranya 413, míg vidéken jóval az országos átlag alatt marad (243).
Januar hóban 5'5"/u-kal kevesebb közve—
títés történt, mint a mult év decemberében, mindazonáltal a száz munkahelyre eső köz- vetítések aranya 61'2—ről 62'7-re emelkedett.
A vidéki városok közül változatlanul Mis- kolc és Pécs képviselik a szélsőséget. Az előbbi városban száz munkahelyre 396, az utóbbiban pedig 157 munkakereső jutott.
F. Z. dr.
Az elemi csapások szerepe gazdasági életünkben.
Lc rőle des sinistres dans la vie économigue de la Hongrie.
Résume'. Les stntstres causent, d'année en année, des dommages constdérables a la production agrt'cole de la Hongrie. On lesyen—
registre depuft's longtemps; a partir du re- levement agrlcole de 1880, on recueille régu- ltérement les données y relatives. Les guestion—
natres ne portent gue sur les superlíct'es de cultures entiérement raoaoe'es. Les dommages partiels ne font pas lobjet rlu releoement, ils apparatssent des faibles rendements des plantes agricoles stnistrées guoigue, assez souvent, les ehifres statrstt'gues y obtenus par évaluatt'on ne correspondent pas tout a fait a la réalité, ils nous renseignent néanmotns, approxima- tivement, sur les sintstres et sur le'tendue des eultures anéantt'es par eux. Les dommages gut ne rentrent pas dans la catégorle des sintstres spécifés dans le guestionnatre —— inondatflon, sécheresse, _,gel grele, seurt's, vers tnsectes, brout'llard rour'lle — y figurent sous la rub- rt'gue ,,autres stnr'stres.
Selon les chi/fres releoés depuis 1880, dés le commencement de ce siecle, les domrnages
dús aux sintstres ont essentiellement dinn'nuén
Entre 1880 et 1900, en moyenne 3'40/0 (les superflcies ensemence'es ont été ravagés par an; entre 1901 et 1915, 2'20/o seulement,
(,?uant a la Hongrie actuelle, on a des.
données pour trois années, 1923, 1924, 1925.
Dans la moyenne de ces années, 146365 arp.
cad. de cultures furent en moyenne, par an, anéantt's par les sintstres, soit 1'60/0 de l'ensemble moyen des cultures; donc les dom—
rnages diminuerent de 52'9"/0 par rapport a la moyenne de 1880—1900.
Au cours des trois, annécs en guestion, ee sont les lnondattons gut ont cause, en général, le plus de de'gáts, raoaaeant en moyenne 61 ,470 arp. cad. de eultures par an. Les dornmages faits par la sécheresse ont aussi été assee grands (35.885 arp. cad.) ; la gréle a ruiné 30,470 arp. cad. de terres ensemence'es. '
Parnn' les principales plantes agrt'coles. ce sont le colza, Forge et le froment gut ont*le plus soufert, en 1923—1925. des sint'stres,
et la betterave a sucre. le moins.
Dans la moyenne de ces trois années, les domrnages oles cultures cornplétement de'truites ont fait prés de 33375651 pengős, dont 37'70/0 reoenaient aux semailles de froment, et seule—
ment 1'8l'vo (595790 pengős) aux terres de betteraves.
En 1923, entre les comitats, clest celui de Seatmár—Bereg- Ugocsa gut a été le plus frappe' par les sintstres. 12'70/0 de la superft'eie en- Semencée y ayant été rutnés par la sécheresse et l'ínondation; en 1924 et l925, le comitat Bihar, ou, dans chacune de ces années, 4'30/t oles cultures ont été ravagés (en 1924 par la sécheresse et la gréle, en 1925 par l'inon- dation).
Plus la régularisation des eaux a prog- ressé, plus ont dtminue'. par rapport aus: années ante'rz'eures, les dornmages dús aux lnonda—
ttons. Et si llon pourooyait assez de canaum l'Alfo'ld, gut mangue soueent de plute, les olom-
2, szám. . — 120 -— l927
mages causes par la sécheresse dimz'nuemie'nt aussi sensiblement, et les dégáts fails par les sinístres pouvant étre parás ne semt'ent plus considérables.
A gazdálkodó gazdasági tevékenységének, a gazdálkodásba fektetett tőkéjének, egész évi munkájának jogosan várt gyümölcsét gyakran megrövidíti, esetleg teljesen tönkreteszi a termelés legjótékonyabb tényezőjének, a ter- mészetnek, ezúttal romboló alakja az elemi csapások képében. A természeti tényezőknek ilyen káros befolyása ellen az egyes gazda a legtöbb esetben nem is védekezhetik. van azonban olyan természetű elemi csapás is, melynek romboló hatása ellen az állam, esetleg a gazdatársadalom sikerrel harcolhat és az ország _egész közgazdaságát sajtó, sok millió pengőt kitevő kárősszeg ezzel mindenesetre lényegesen csökkenhet.
A mezőgazdasági termelést ilyen lénye- gesen befolyásoló természeti tényezők szerepét az illetékes hivatalos körök és maguk az érdekelt gazdák régóta figyelemmel kísérik, a megfigyelések alapján szerzett tapasztalatok felhasználásával egyes elemi csapások kár—
. tételeit, különösen az utóbbi évtizedben sikerült is már lényegesen csökkenteni, természetesen attól még mindig igen messze vagyunk, hogy a kivédhető elemi csapások rombolása a minimumra lenne visszaszoritva. de a multtal szemben számadatok sorozatával bizonyítható , erős haladásról számolhatunk be.
A szűkre szabott keretek nem engedik a rendelkezésre álló rendkivül terjedelmes anyag részletesebb tárgyalását, ezúttal csak a szántó- földeken az elemi csapások által teljesen megsemmisített vetésterületekre vonatkozó leg- fontosabb adatokat fogom röviden ismertetni.
Ezt, a nemzeti vagyon szempontjából igen nagyfontosságú kérdést. a n'iezógazdasági statisztikai adatgyűjtés már régóta figyelemmel kíséri, az elemi csapások pusztításara vonat—
kozó adatokat 1880 óta rendszeresen gyiijti
ésa szerzett megfigyeléseket azóta minden évben közzéteszi. A statisztikai hivatal csakis az elemi csapások által teljesen megsemmisített vetésterületekre vonatkozó adatokat kutatja, ahol az elemi csapások csupán részleges károkat okoztak, ottan az elemi kár követ—
kezménye a csapás által sujtott gazdasági növény termésátlagának alacsony voltában nyilvánul. Az elemi csapások kártétele tehát sokkal nagyobb, mint azta bemutatandó adatok feltüntetik, a részleges károsodásra vonatkozó adatok statisztikai felvétele azonban igen nagy
eredményeket szolgáltat, úgyhogy a statisztikai
hivatal az 1893. és 1894. években próbaképen
végrehajtott ilyirányú felvétel után kénytelen volt ismét visszatérni az elemi csapások által teljesen megsemmisített vetésterületekre vonat- kozó adatok kérdezésére.Az ezirányú adatgyüjtés egyetlen lehet- séges módszere a becslés; minden egyes első—
fokú közigazgatási hatóság évenkint bejelenti, hogy a község (város)bevetett területéből a meg- nevezett csapásnem milyen gazdasági növény- ből hány katasztrális holdat semmisített teljesen meg. Vita tárgya sem lehet, hogy ez a mód- szer némelykor nem teljesen megbízható ada—
tokat eredményez, hiszen már maga ez a fogalom, hogy mit lehet elemi csapásnak nevezni és mi nem minősíthető elemi csapás- nak, elég táglrörű. Kétségtelen azonban, hogy a közismert elemi csapásokat rendszerint fel- tüntetik és ha egy-két ilyen kétes eset ki is marad az adatgyüjtésből, becslés útján évről évre az legnagyobbrészben mégis tudomá- sunkra jut, hogy a különböző vetéseknek mekkora területe hol és melyik csapásnem
következtében semmisült teljesen meg.
A statisztikai hivatal kérdőivén az elemi csapásne meket taxatíve felsorolja (árvíz, aszály.
fagy, jég, egér, féreg, rovar, köd, rozsda).
ha valamelyik csapásnem a fentiek közül egyik kategóriába sem sorozható. az az egyéb csapás gyűjtőnév alatt szerepel. Itt rendszerint valami ritkábban fellépő csapásnem (fekete üszög penész. bnrgonyavósz, csiga stb.) kár- tételeit mutatják ki.
Mint előbb már említettem, az idevonatkozó adatok az 1880. év óta állanak rendelkezésre.
így az utolsó háborús éveket leszámi'va, a régi Magyarország területéről 36 év ilyirányi't eredményei alapján világithatjnk meg az elemi csapások szerepét. A 36 év átlagában az elemi csapások a régi Magyarország területén évenkint átlag 515000 kat. hold vetésterületct pusztítottak el, ez 2.90/0'5'11: teszi ki a fent—
említett időszak bevetett szántóföldterület átlagának. Ha ezt a 36 éves időszakot két részre osztjuk, azt tapasztaljuk. hogy a XIX. századhoz tartozó 21 év alatt évenkint átlag 649000 kat. hold vetésterület pusz—
tult el elemi csapás következtében, ez pedig a szóbanforgó időszak átlagos vetésterületének 3'40/0-át teszi ki, viszont a mostani évszázad vonatkozó eredményei szerint az 1901—1915.
évek átlagában csak 438000 kat. hold vetés—
területünk lett az elemi csapások áldozata,
ami a fenti időszak átlagos vetésteriiletének mindössze 2'20/0—a. Tehát az egyes csapás-
2. szám. ——l2l-—-— *1927
megállapítható, hogy az elemi csapások által okozott károk az utolsó évtizedekben már a régi Magyarország területén is jelentékenyen csökkentek. Természetesen, ha a vonatkozó adatokat évenkint vesszük vizsgálat alá, az egyes évek eredményei az egész időszak átlagával szemben gyakran igen nagy kilengé- seket mutatnak. Kimagaslőan legnagyobb volt az elemi csapások kártétele az 1881. évben, ekkor a bevetett területnek nem kevesebb mint 10 70/()-a semmisült meg teljesen (ebből magára a szomorú emlékű árvízre esett 8 20/0).
Igen nagy volt még ez az arányszám 1897 ben 870/0, 1880— ban 7'00/0 és 1904—ben 500/0.
A legkisebb volt viszont a kártétel 1906—ban (06 0lo) és 1893— ban (1 %00/0) Látható tehát,
hogy a mostani évszázadban a szélsőségek közötti különbségek sokkal kisebbek, mint az előző időszakban, tehát a kártételek is egyenletesebbek, mint azelőtt.
A régi Magyarországra vonatkozó ada- tokra még csak azt jegyzem meg, hogy a huszadik századra eső években az árvíz, a köd és a. rozsda által elpusztított vetésterület átlagosan kisebb, mint az előző 21 év hasonló adata, ezzel szemben az aszály—, az egér- és a fagykár átlaga valamivel magasabb volt, mint az előző évtizedekben. Ez a megállapított kárnövekedés, illetőleg kárcsökkenés egészen természetes és a fagykártől eltekintve, részben egyik a másikból önként következik. A mult század végén és századunk elején végre- hajtott nagy vízszabályozási munkálatok ered- ménye mutatkozik ugyanis általában az elemi csapások által elpusztított vetésterületek nagy- ságának és különlegesen az árvíz által tönkre- tett vetésterületek nagyságának határozott csökkenésében. Az árvíz a mult század két utolsó évtizedében évenkint átlag 195. 000 kat.
hold bevetett területet semmisített meg tel- jesen, a XX. század első 15 esztendejében ez az átlag az 1913. évi nagy árvíz dacára 120000 kat. holdra szállott le. A köd és rozsda átlagának csökkenése e csapások természetéből folyólag szorosan összefügg az árvíz által elpusztított vetésterület nagyságának kimutatott apadásával. Ezeknél természetesen csak jóval kisebb területekről lehet beszélni,
a köd a régebbi években átlag mintegy 8.000, a rozsda 16.000 kat. hold bevetett területet
semmisített meg, ezzel szemben századunkban a régi Magyarország területén a köd'évenkint átlag mindössze 1000 kat. hold, a rozsda pedig 11.000 kat. hold vetésterületet pusztí- tott el. E három csapásnem hatásának ked- vezőbb kialakulása az árvízvédelmi munkála- tokkal szoros összefüggésben van, a külső
tényezők behatásátől függetlenül a mostani évszázadban valamivel javult a jég, a férgek és az egyéb csoportba sorozott elemi csapások által elpusztított terület átlaga is. Ez a javulás mondhatni tisztán az időjárási viszonyok ked- vező alakulásának következménye, ezt nem lehet az említett három kártípus— csökkené- sével összet'üggésbe hozni.
Századunk első 16 évében, mint már említettem, az aszály által elpusztított vetés- terület nagysága az előző évtizedek ered- ményeihez viszonyítva valamit emelkedett, az ilymódon elpusztított vetésterület évenkinti
átlaga ugyanis 95.000 kat. holdról felment
137000 kat. holdra, ami 440/00os növekedést jelent. Ezt az emelkedést főként annak lehet tulajdonítani, hogy a folyóvizek szabályozásá- val az árterületekben azelőtt visszamaradt vad—vizek levezettettek, a víz- és csapadékszegény Alföld a vadvizek párolgásából eddig nyert nedvességet is elvesztette. A folyók szabályozá- sával kapcsolatosan megfelelő öntözőcsatornák létesítéséről közben gondoskodás nem történt, főleg ez a körülmény okozta azt, hogy az aszály alföldi vidékeinken még a régi, elég magas arányszámot is túlhaladó mértékben pusztított. Az aszály kártételének növekedé—
sével szervesen összefügg az egerek által okozott károk emelkedése; a mult század
két utolsó évtizedében ugyanis évenkint átlag 7.000 kat. hold, századunk elején már 22.000
kat. hold vetésterületet tettek tönkre Magyar—
ország régi területén az egerek. A fagykár kisarányú növekedése az időjárás szeszélyes—
ségének a következménye, ez természetesen a tárgyaltakkal nincs semmi összefüggésben.
A fontosabb gazdasági növények közül századunk első tizenöt évében az elemi csa—
pások legnagyobb mértékben a repcével be- vetett területet sujtották, a repcevetéseknek ugyanis évenkint igen számottevő része —— át—
lag 48"/0-a —— pusztult így el. Elég magas még a tengeri (3 30/0) és a búza (2 (%O/o) káro- sodása is, míg az ellenkező végletet a seprő- cirok (0 030/0) és a tatárka (0040/0) kár nagy- sága képviseli.
Az elemi csapásoknak törvényhatósági meg- oszlására a régi Magyarországra vonatkozólag nem térek ki, acsapások topOgrafiai elhelyez—
kedésére nézve mindössze csak azt említem meg, hogy a tárgyalás anyagát képező 36 év alatt az elemi csapások az ország nyugati felét az országos átlagnál általában kisebb mérv- ben sujtották. Szorosan összefügg ez a tény a Duna és nyugati mellékfolyóinak szabályo—
zásával, mert amikor ezek a munkálatok még nem fejeződtek be, tehát a mult század 80-as
9
2. szám. —— 122 —— 1927
és 90-es éveiben, az ország nyugati részén levő területek "* egyes években az elemi csa—
pások átlagos nagyságánál nagyobb mérték- ben szenvedtek, jelen századunk első 16 évé- ben azonban minden esztendő elemi kár nagy—
sága a nyugati részen kisebb volt az illető év átlagos kár nagyságánál
A régi Magyarország területére vonatkozó fent elmondott adatok egészen kivonatos rövid tárgyalása után áttérek a mai Magyarország , idevonatkozó egynéhány jellegzetes adatának
szintén egész rövid ismertetésére.
A mai Magyarországra vonatkozólag 1923
óta áll az elemi csapások kártételeiről adat rendelkezésünkre, itt tehát mindössze há- rom év eredményeiből van alkalmunk követ- keztetéseket levonni. Mindenekelőtt megálla- píthatjuk —— mint ezt a mellékelt I. számú táblás összeállítás eredményei is bizonyítják *—a viszonyok fölöttébb kedvező alakulását.
Elemi csapások következtében ugyanis az 1923—1925. évek átlagában évenkint 146365 kat. hold vetésterület semmisült meg, ez a terü—
let az összes bevetett terület háromévi átla- gának mindössze l'Bo/U-át teszi ki, tehát az előbb tárgyalt 21 éves 3'40/0-os átlagos kár—
tételuél nem kevesebb, mint 52'90/0—kal kisebb a legutolsó három év átlagos kára. Annál fon—
tosabb mezőgazdasági szempontból ez a csök—
kenés, mert a legnagyobb pusztító elem, az árvíz a három évre terjedő megfigyelés két esztendejében, 1923—ban és 1925—ben is igen nagy károkat okozott és hogy ennek dacára
a hároméves kárátlag kedvezőbb eredményt tüntet fel, ez a többi elemi csapások mérsé- kelt károkozásának tulajdonítható.
Az 1923. évben nagymértékben pusztító
árvíz 75.159 kat. hold vetés területét semmi-
sítette meg, tehát az összes bevetett területO'So/o-át tette tönkre, ennél is nagyobb volt a még élénken emlékezetben levő 1925. évi
árvíz pusztítása, ekkor ugyanis 94.341 kat.holdat kitevő gazdasági növényekkel bevetett terület —— az összes bevetett területnek több, mint egy százaléka — ment a vízáradás követ- keztében teljesen tönkre. Ha a két vízáradás által okozott kár nagyságát az elemi csapá- sok által okozott összes kár nagyságához viszonyítjuk, kitűnik, hogy az 1923. évben a vízáradás által teljesen megsemmisített te- rület az egyéb elemi csapások következté- ben megsemmisült vetésterületnek 35'20/0-át, 1925-ben pedig annak nem kevesebb, mint 81'60/0-át tette ki, ezzel szemben a jóformán árvízmentes 1924. évben ez az arányszám mindössze 13'60/0 volt. A köd és a rozsda által okozott kár nagyságának az árvízkárml való összefüggése 1925-ben nem konsta- tálhatő, mert ebben az esztendőben a köd százalékban ki sem fejezhető kis részét sem- misítette meg a bevetett területnek, a rozsda kártétele is a vetésterületuek mindössze csak
0'020/0-át semmisítette meg. A szintén árvizes 1923. évben azonban a köd már 837 kat
holdat (O'Olo/O), a rozsda pedig 6474 katholdat (0'070/0) pusztított el vetéseinkből.
!. Az elemi csapások által elpusztított vetésterület Magyarországon az 1923/24—1925/26. években.
Super—fine des cultures de'uuste'es par les sinistres en Hongrie, en 1923/24 et 1925/26.
jíAázlíl'Zít/Zé 1923/26— évek
9—— 1 b _ ,
192324 1924 19-11 1925/1926 _[1531533/3324 [%%
Az elemi csapás neme Éggg's §§§ §í§ Éá—ÉÉ' §§§ §í§ ÉÉÉÉ' Égi; §í§§g§§ §§§§í§
$$$ 61§Bt$g§s§ ellássa vasg— smg el'imííia aligai-e.
55133 "c.fi— sug címe p.a- ain't? SÉÉ—É p.a. N'cgíí'av-É 'az:- gc'á;
2—3 az? 22; meg 3355 22: 2552 as? a?*a%$§ %: 23:
assa említs ess—§ ete mig ess—§ ots— meg esse wie "0115
£*G§ ásni—Ésa geg: gat/: 234. §Nɧ 239: 53;— gsGS 25*m 20"—
Árvíz _ [mondanom. 75.159 084 352 14.911 016 136 94.341 104 616, 61.470 006 420 Aszály — Sécheresse . 49 622 056; 232 54.396 060 49—51 3.638 004 3-1 35.885 040 245 Fagy — Gel ... 2.421 003 11 533 001 05 1.947 002 1-7 1.634 0402 11 Jég _— Gréta ... 45.724 0-52§ 21-4 34.670 036 315 11.017 012 9-5 30.470 034 206 Egér — Sowris ... 1.737 0-02; 08 738 001 0-7 10 0—00 00 628 0-01 00 Féreg — Vers ... 5.227 006 25 83 000 01 462 0-01 04 1.924 002 1-3
Rovar — Insectes 21.483 024; 100 3.647 004 33 1.587 002 1'4_ 81906 010 61
Köd — Bruuillard. . . 837 001 04 —- —— — 2 000 00; 280 000 02
Rozsda —— Rout'lle. .. 6.474 0-07í 31 743 0-01 07 2.157 002 119 3.125 003 21 Egyéb _ Autres. . . . 4.896 0-06 23. 133 000 01! 501 001 04 _ 1.843 002- 13 Összesen — Total 5213 580 2411100 1109654 121 1000 115662; 1'28 1000 146365 1132 1000
2. szám.
Annál inkább igazolja a fentebb már meg—
állapított összefüggést _az aszály 1925. évi szereplése. Ebben .az esztendőben az aszály [mindössze 3638 kat. holdat kitevő (0'040/0) vetésterületet pusztított el, egyszóval olyan kis területet, mely a rendes aszálykár mellett szóba sem jöhet. A most tárgyalás alatt levő három év átlagában ugyanis az aszálykár évenkint 35.885 kat. hold vetést, az árvíz- mentes 1924. évben pedig 54.396 kat. holdat kitevő bevetett területet tett tönkre, tehát külö- nösen 1924. és 1925. évben igen élesen dom—
borodott ki az árvízkár ,és az aszály által okozott kár között megállapíthatólag fenn- álló összefüggés. Az egerek, a férgek és a rovarok által okozott károk a három év alatt elég egyenletesek voltak, mindössze a rovar—
* kárugrott 1923-ban a szokottnál magasabbra,
amikor is 21.483 kat. holdat kitevő vetés-
terület pusztult el a rovarok (főleg a hesseni légy) kártevése következtében. A fagy az 1924.
évben alig okozott érezhető kárt; 1923-ban 2421, 1925—ben 1947 kat. hold vetés lett az
áldozata Annál nagyobb volt a szóban-
forgó években a tisztán a természet szeszélyé- ből keletkező jégkár nagysága. Igy 1923- ban :nem kevesebb mint 45. 724 kat. hold, 1924- ben34.670 kat hold bevetett területet vert tönkre
,a jég. 1925- ben már jelentékenyen kisebb vetésterület, 11017 kat. hold (010/0) lett a jégverés áldozata.A csapásnemek hatásának rövid általános ismertetése után áttérhetünk annak a kérdés—
nek megvilágítására, hogy az egy es fontosabb gazdasági növények milyen mértékben szen—
vedtek az elemi csapások következtében. Éppen
úgy, mint az előző évek átlagában, az 1923.
évben is a repcevetés (40/0) pusztult el aleg- nagyobb arányban. A repcét az árvíz és a jég tette leginkább tönkre Százalékos arány—
ban a repce után az árpa következett, vetés—
területének 380/0— a ment tönkre, főképen az árvíz, az aszály és a jégverés következtében.
A zabvetésnek ebben az esztendőben 3'50/0—át, ,a búzának és a rozsnak 3'3o/o—át pusztította el az árvíz, a jég és az aszály. A főtermé- nyek közül legkevésbbé szenvedett az elemi csapások következtében a cukorrépa, vetés- területének csak 1'30/0-a, tehát a kártétel átlagos százalékánál jóval kisebb része lett az elemi csapások áldozata. Az elemi csapá—
sok kártétele szempontjából a most tárgyalt három év közül a legkedvezőbb 1924. évben .az 1'20/0-05 országos átlagot a zabvetések Ell/(ros kára múlja leginkább felül. A leg- nagyobb kárt itt is ennek az esztendőnek
;főkárokozója — az aszály -— tette. Akártétel
_ 1423 M
1927országos átlagát meghaladta még az árpa 190/0--os, a búza 170/0os, a repce és a bur- gonya 13 o/o—os kára, míg a főtermény ek kö- zül leginkább a rozs— és a tengerivetések (0'70/0) kerülték el az elemi csapások kártevését. A mult gazdasági évben a főtermények jófor—
mán teljesen egyformán szenvedtek az elemi csapások következtében. A hét főtermény és a repce vetésterületének l'lo/o—tól 1'40/0-ig terjedő része pusztult el, úgyszólván kizáró- lag az árvíz következtében, ebben az eszten—
dőben ugyanis az elemi csapások által okozott károk 81'60/o-a magára az árvízre esik, tehát ha ebben a gazdasági évben az árvízvesze- delem rombolása elmaradt volna, elemi csa- pások által okozott kártételekről alig lehetne beszélni.
Három év rendelkezésére álló kár adatai alapján azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az elemi csapások a legnagyobb pusztí- tást az őszi vetésekben okozták. Természetes magyarázata ennek a megállapításnak az, hogy a megfigyelés tárgyát képező három év fő- kártevője az árvíz volt, hiszen a három év kártételeinek átlagából az árvízre 420/0 esik;
a kora tavasszal fellépő árvíz köztudomás sze—
rint a legnagyobb pusztítást rendszerint az őszi vctésekben okozza.
Igen érdekesek a II. számú táblázat adatai, ezek tájékoztatnak ugyanis arról, hogy az elemi csapásokáltal okozott károk pengőben kifejezve körülbelül mekkora összegnek felelnek meg. A kárösszeg meghatározása úgy történt, hogy an- nak a gazdasági növénynek, amelyiknek ve—
tésterületét valamelyik elemi csapás teljesen megsemmisítette, az elemi csapás elmaradása esetében Várható termésmennyisége a rendel—
kezésre álló adatok felhasználásával megálla—
pittatott. Ennek a teoretikus adatnak ismerete után a vármegyei gazdasági felügyelők által minden évben beszolgáltatott értékadatoknak felhasználásával már könnyű dolog a kár ösz—
szegének megállapítása.
Vizsgálódásunk anyagát képező három év átlagában az elemi csapások által okozott kár Összege elég tekintélyesnek mondható, éven—
kint átlag több mint 33 millió pengő;— ez csak a teljesen megsemmisített vetésterületeken oko- zott kár, sokkal semmiesetre sem tévedhetünk, ha az elemi csapások által okozott összes kár nagyságát legalább 100 millió pengőre be- csüljük.
Osszegszerűleg a legnagyobb kárt az elemi csapások a szóbanforgó években a búza ve- tésterületében okozták. A három év átlagában a búzánál ugyanis több mint 12 és félmillió pengő ez a kárösszeg, ami az összes kárösz—
911
2; szám. —124——
(
1927—
ll. Az elemi csapások kárösszege az 1923/24—
1925/26. évek átlagában.
Dommayes causés par les sinistres dans la moyenne de 1923/24—1925/26.
' .' : a r. :: -
§§§§§ §§§
A termény ágy?-3313 Aká'öwsszegÉÉÉ megnevezése Egg—se pengObe" 353§
. ggg-§ §E Dommages $§§§
Produtts ,£_§§%_gj m pengös % Mea—_
' 3" *" " § ?? §!) § §
4 es § _ s ; mm w:
Búza — Froment "4.900 f12,612.912 37'7 Rozs — Seigle 20.762 3,606.465 10'8
Árpa — Orge . 17.302 3,113.179 9-3
Zab —— Avome. 11.921 1,988.508 6'0 Köles —— Millet . . _, ' 328 28.299 01 Tatárka —— Sarrasz'n ; , 12 1.081 00 Csalamádé — Mats
á fourrage. . . 910 281793 0 8
Oszi bükköny — Vesce *
d'automne . . . 217 25.885 0'1 Tavaszi bükköny —
Vesce de printemps 884 ! 99444 03 Zabos bükköny _
Vesce seme'e avec de _
l'avome. . 2.217 297872 ()'9
Öszi borsó és rozs ta- , ' karmánynak —— Pois :
dautomne et seigle
a. fourrage. . 60 8.925 00
Lóhere —— Trefle.1.573 294566 0'9 Lueema — Luzeme 3.075 712949 2'1 Muhar — Moha . . , 500 54.758 02 Szemestengerí—Mai's , l
a graines 17.928 ! 4,321.610 12'9 Burgonya — Pomme ' *
de terre. . 5.776 2,503.631 75 Cukorrépa— Betterave
a sucre . . . . 1.746 595190 18
Takarmányrépa — ;
Bettemvc fourrag. . 2.659 801994 24
Borsó —— Pois 133 23.202 01
Bab — Haricot 220 84.666 0 1
Lencse —— Lentille 142 24.027 01
Répce — Colza . 417 89.206 03
Dohány — Tabac 661 384745 12
Kender —— Chanwe . ' 515 , 370071 11
Len —— Lm . . . 51 39.829 0-1
Mák — Pat/ot . 194 ; 61.068 02 Fejeskáposzta
Chou pomme'. . 880 § 956937 29 Kelkáposzta— Chouz't, 13 § 13.965 00 Paradicsom— Yomate 3l *_ 37 ; 28.274 01
Egyéb —— Autres . ;l 332 § —— ——
Összesen — Total 3; 146.365 l§33,375.651 too-0
l l
szeg 37' 0/-o-ának felel meg Elég tekintélyes még ez a kárösszeg a szemestengerinél is (az összes kárösszeg 12' 90',o— a) míg azaelemi csapá- sok kártételét legjobban elkerülő cukorrépá—
nál ez az arány mindössze 18"/o.
Az elemi csapások országrészek szerinti megoszlását egyes jellegzetes károk kiemelé- sével bemutatja a'csatolt térkép. Ami pedig az elemicsapások kártételeinek további topográfiai
eloszlására vonatkozik kitűnik hogy az 1923 évben a károk az egyes törvényhatóságok kö—
zött elég aránylagosan oszlottak meg.Kivételt képez ez alul a megállapítás alul Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye, ahol az elemi csapások ebben az évben nem kevesebb mint 33.277 kat. hold vetésterületet pusztítottak teljesen el, ez a hatalmas kártétel a vármegye beve—
tett területének 12'70/o-át teszi ki. Ennek a
kárnak 66'10/0-3 az aszály, 31'60/0-3 az árvíz
következménye. Viszont a szóbanforgó eszten- dőnek átlagkártétele alatt szerepel egészen kis százalékával Hajdu vármegye, itt mindössze 345 kat. hold vetésterület pusztult el elemi csapások következtében; ez az alacsony kár—tétel a vármegye bevetett területének csupán O'lo/o—át teszi ki. A többi törvényhatóságnál ebben az évben a_kártétel szempontjából fel—
tűnő aránytalanság nem tapasztalható.
Az 1924. évben Bihar vármegye vetései szenvedték a legnagyobb kárt, itt ugyanis 13,752 kat. hold vetésterület, a vármegye bevetett területének 4'30/0-3 pusztult el. A kártétel
55'60/0-3 az aszály és 29'20/0'3. jégverés követ-
kezménye volt. Ennek az esztendőnek általá- ban ez a két ,csapásnem a jellemzője, így Baranya vármegyében 5.444 kat. hold beve—
tett területet tett tönkre a jég, a jég által okozott kár a vármegye ez évi kártételeinek 93'10/o—át teszi ki, viszont Debrecen városban az aszály pusztított el 8.218 kat. holdnyi ve- tésterületet, ami az ottan fellépett elemi csa—
pások kártételének 92 8"/-o a. Ebben az elemi csapások fellépésének szempontjából egyéb—
ként kedvezőnek mondható esztendőben több olyan vármegyei törvényhatósággal találko—
zunk, ahol az elemi csapások jóformán semmi kárt sem okoztak. Igy Bács— Bodrog vármegye ben mindössze 19 kat. hold Komárom és Esz—
tergom k. e. e. vármegyében 25 kat. hold,Fejér vármegvében 106. kat. hold, Tolna vármegyé—
ben 185 kat. hold vetésterületet semmisítettek csak meg az elemi csapások. Ezek olyan. kis területek, melyek az illetö törvényhatóságok összes bevetett területéhez viszonyitva száza- lékokban ki sem fejezhetők.
Az 1925. év utolsó napjaiban fellépett ár—
viz romboló hatásának következménye, 'hogy ebben az évben ismét Bihar vármegye áll az
elemi csapások által legjobban sujtott törvény-
hatóságok élén. A teljesen megsemmisült ve-
tésterület valamivel nagyobb" volt, mint az előző évben, 13 818 kat. hold, ennek a terü—letnek 76'20/o-át az árvíz pusztította el. Igen magas a kártétel még Győr. Moson és Pozsony k. e. e. vármegyében, itten 77'80/0-0s arányban
2. szám. ———125——
4927,
A JELLEGZETESEB; nem CSAPÁSOKIORSZÁGRÉSZ'EK SZERINTI MEGOSZLASA AZ 1924-1926 even ATLAGABAN.
Réparm'xon des SlnlSlf'ES les plus oaraclérisneues, SUIVSN les regions (moyenne de 1924-1926)
24.466 3
l§1.1'79
Mar hold Arp cad.
(§)
szintén az árvíz pusztított el 13.097 kat. hold
vetésterületet. Elég tekintélyes az árvíz kár- tétele Békés vármegyében, ahol * ily módon 4.569 kat. hold vetésterület pusztult el, ez a.vármegye bevetett területét ért elemi csapat
sok kártételének 89'1%-a, Ebben az eszten—
dőben viszont az elemi csapások Zala várme—
gyét kímélték meg legjobban, itt főként a jég-
verés 355 kat. hold (0'10/0) vetésterületet sem—
misített meg. Igen alacsony volt még Bács- Bodrog káraránya, 423 kat. hold vetésterülete lett az árvíz áldozata, egyéb elemi csapás ál- tal okozott kárt innen nem is jelentettek.
Szemben az elöző esztendő vonatkozó ered- ményével, Debrecen ti. város vetésterülete sem szenvedett ebben az évben az elemi csapá—
soktól. Budapest székesfőváros területén is
mindössze 76 kat. hold árvíz következtében
elpusztult vetésterületröl tettek jelentést. Buda—
pest különben sem az 1923. évben, sem 1924—
ben elemi csapás következtében teljesen megsemmisült vetésterületet nem mutatott ki.
Megállapítható általában, hogy a törvény- hatóságok legnagyobb részében az elemi csa—
Karthold Amcad,
A rvőz lnondahon
Aszály Secheresse,
" 00" ' Aun-es
pásokláltal okozott kártételek az utóbbi évek- ben nagyrészt az illetö esztendő országos kár- átlaga körül mozognak s csak egyes, valamelyik
csápásnem által különösen sujtott, törvényha-
tóságvetésterületének teljesen megsemmisí- tett része mnlja felül a szóbanforgó három év aránylag elég kedvezőnek mondható or- szágos kárátlagát. Ha az árvízveszedelem el—leni egységes védekezés szempontjából az úgynevezett ntódállamokkal sikerül megálla—
podásra jutni és ha a víz- és csapadéksze—
gény Alföld csatomázásának kérdése jobban előtérbe fog nyomulni, akkor a két legnagyobb pusztító elemi csapás kártétele —— előrelátha—
tólag már a közeljövöben — lényegesen csökkenni fog és atöbbi kivédhető elemi kár a fentiekkel összefüggően szintén jóval kisebb lesz, akkor remélhetjük, hogy az elemi csa- pások kártétele hazánkban, szemben a mos- tani gyakran elég kedvezőtlen eredményekkel, az ország gazdasági helyzetében nem lesz számottevő.
Sajóhelyi István.
