La Transylvannie

10. szám

—880———

1940

ból jelentős korszakaival, így a török uralom alatt létesült s részben még ma is fennálló, sőt üzemben álló fürdők történetével, valamint a XIX. század- ban újra lendületet nyert (fürdőélettel. Az idevágó részletes statisztikai anyag taglalásával, a háború utáni tudatosabbá vált idegenforgalmi és fürdő- politika kialakulásának ismertetésével, majd az

1929. évi fürdőtörvény méltatásával, mely törvény

a fejlődésnek újabb lendületet adott, a közelmult eseményeire is fény vet és vázolja a várható fejlő- dés útját. A budapesti ásványos- rés hévvizek gyógy—

hatásának és gyógytényezőinek közlésével a gya—

korló orvosok számára is értékes anyagot ad, s ezáltal alkalmas arra is, hogy Budapest fürdőváros problémája iránt orvosi szempontból is felkeltse az érdeklődést.

Igen nagyszámú és sok esetben szépségénél fogva propagandua—füzetekbe is beillő fénykép- anyag teszi teljesebbé a mindvégig élvezetesen meg—

irt munkát, Sch. Á. dr.

!. A Magyar Nemzetbíológiai Intézet meg—

alapítása —— -Az Intézet programmja.

1. Cre'atíon de [Institut Hongrois de Bioloaie Nationale. —— Programme de l'lnstíiut.

2. Kovács Alajos dr.: Az erdélyi magyarság

és a román statisztika. —— Antal Lajos dr.: A bi-

2. Dr Aloi/s Kovács: Les Hongrois de Transyl—

vam'e et la statistigue ronmaine. —— Dr Louis Antal : Le bioloyisme, en tant gu'une nouvelle conception de la vie. —— La biopolitz'gue hongroisc.

Magyar Nemzetbiológiai Intézet. 1. és 2. kiadvány.

Budapest, 1940. Az hPOl, kiadása. r3 és 109 I.

Institut Hongroís de Biologíe Nationale. Publications 7103 1 et 2.

Budapest, 1910. Edition de PEPOL. 63 1). el 109 p.

, Az Eg'észségpolitikai Társaság által megalapí- tott új intézmény, a Magyar Nemzetbiológiai Inté- zet a közelmultban két kiadvánnyal mutatkozott be nyilvánosság előtt. Ehelyütt mindkét kiadvánnyal szoros statisztikai vonatkozásaik miatt foglalko- zunk.

Az első kiadvány bevezetője ismerteti a Ma—

gyar Nemzetbiológiai Intézet megszervezésének 1938—ig visszanyuló előmunkálatait. Majd közli Antal Lajos dr.—nak A biologizmus mint új élet—

szemlélet c. tanulmányát, összefoglalja az lnté—zet célját és szervezetét s az EPOL—nak az Intézet meg—

alapítását kimondó 1940. május 31-i alapszabály—

módosító közgyűlését, végül pedig Antal Lajos dr.—

nak az Intézetet megalapító elnöki szavait követően egyenkint közreadja az új szerv egyes osztályainak az osztályigazgatók által bemutatott prograínmját.

Statisztikai szempontból említést érdemel, hogy az Intézet ma még csak körvonalaiban látható és szinte túlságosan tág, a nemzeti élet biológiai alap—

kérdéseit azonban épen ezért mondhatni hiánytala-

nul felölelő munkatervében a statisztikának is kellő szerep jut: a statisztikai (ő.) osztálynak célja ugyanis ,,A húszmilliós expanzív magyarság eléré- séhez szükséges biológiai statisztikai módszerek ki- dolgozása. A magyarság biológiai helyzetének meg- állapítása." E kissé homályos szövegezésű célkitű- zés az osztály igazgatójának, Kovács Alajos dr.—nak megromlott népesedési mérlegünket is tömören ösz- szefoglaló vezérelveiben világosabban jut kifeje—

zésre. A meg [dott programmvázlatból kitetszően az Intézet speciális munkakörében üdvösen egészítheti ki a magyar statisztikai élet eddigi intézményeit.

Kifejezetten statisztikai tárgyú munkálattal kezdődik az Intézet 2. kiadványa: az első helyen Kovács Alajos dr.-nak a Nemzetközi Népességtudo—

mányi Unió Magyarországi Csoportja (a Magyar Statisztikai Társaság kebelében) előtt Az erdélyi magyarság és a román ,,statisztika" címen tartott igen tartalmas előadását hozza nyilvánosságra. Ez az előadás, melynek kivonatát a Szemle is kö—

zöltef) nemcsak a román statisztika hibáira és ha- misításaira derít világot, hanem kellő alátámasztás- sal azt is kimutatja, hogy az erdélyi magyarság sza—

mát minimálisan l'8 millióra, illetőleg a menekül—

tek számbavételével több, mint két millióra kell tenni. A tudományos propaganda szemszögéből fon—

tos, hogy Kovács Alajos dr.-nak ez az értekezése, valamint Antal Lajos dr.-nak ,.A biologizmus, mint új életszemlélet" és ,,A magyar biopolitika" c.dolgo- zatai az Intézet 2. kiadványában a magyar nyelven kívül német és olasz nyelven is közreadattak.

Ugyancsak három nyelven ismerteti a kiadvány függeléke az EPOL intézményeinek eélját és szer- vezetét.

La Transylvanie.

Bukarest —— Bncarest. 1938. 856 l. — p,

A román Tudományos Akadémia a román föld és román szellemiség ismertetése céljából francia—

nyelvű könyvsorozatot adott ki. E sorozatban Besszarábia, Bukovina és Dobrudzsa kötetén kívül Erdélyi—ől is jelent meg tudományos tájékoztató.

Az idézett tájak legújabb politikai sorsa közelfekvő feltevésre indít: tudományosan álcázott propaganda- Inunka fekszik előttünk,

Az Erdély című kötetet a kolozsvári egyetem Nemzettörténelmi Intézete tette közzé. Erdély helyéről a rövidéletű Nagy-Romániában szóló tizennégy tanulmányában a rossz lelkiismeret szavát halljuk; jogcímet kell keresni, ott, ahol az nem található. Somesan L. a földfelszín viszonyairól és

a népességgel való kapcsolatáról ír, Puscaríu S.

Erdély szerepét vizsgálja a román nyelv kialakulása szempontjábóli A dáko—román elmélet alapján áll és nyelvi érveit innen szedi. Daicovígiu C. Erdély

1) L. M. Stat. Szemle 1940. évf. 242. l.

10. szám

———-881— 1940

ókori, az előbbi elmélet szempontjából fontos feje- zetét készítette. A 12—16. századig tartó erdélyi ,,vajdaság" történelmi adatait ismerteti Lupus ].

Folytatásként Metes E, Erdély 16—18. század- beli román, életét rajzolja meg. Dragomir Silviu az erdélyi román nemzeti forradalom, Moga 1. pedig a nemzeti emancipáció történetét mutatja be. Lupus J, Erdély ,,felSzabadítását" és a monarchia romba- döntésé't festi meg az önbizalom nyugalmával, Az erdélyi román —— hiszen itt e mű szerint minden

,,román" —— művészet, irodalom és városi kultúra

történelmével, végül Manuila Sabin ismert statisz- tikai módszereivel foglak—ozhatunk behatóbban.

Manuíla adatait különösen Kovács AlajOS cáfolta meg többször. Csak arra utalunk, hogy itt Erdély városi és vidéki lakosságát állítja egymással szem- ben. A városi, a kevésbbé szaporodó lakosság nem- zetisége a magyar. Kipusztulása előtt állunk, mondja, míg a vidékről a román népmozgalom hullámai rombadöntik a tengerben álló magyar sziklavárosokat.

A közel ezeroldalas munkának részletes bírá- latát a magyar könyvpiacon most megjelent Erdély című kötetbőli) szerezhetjük meg. G. ].

Vitéz Surányi-Unger Tivadar dr. : A magyar

Dr Théodore Surányi-Unger: La voie du bien- étre économigue hongrois.

Budapest, 1940. 112 l. -— p.

A közgazdaságtudományi irodalomban alig jelenhet meg időszerűbb munka, mint Surányi- Unger Tivadar könyve, amellyel elsősorban a mű—

velt nagyközönséghez fordul. Németország és Olasz- ország mai gazdasági rendjéről már könyvtárakat írtak; annak alapvetően új tartalmát a szerző né—

hány rövid fejezetben igen markánsan világítja meg. A tengelyhatalmak gazdasági rendszerében mindenek előtt az egyén szükségletei szorulnak hát- térbe a közösség és a közületek szükségletei mő—

gött. A szabad piac korlátlan irányító szerepe meg- szűnik, illetve egészen más tartalmat kap. Surányi—

Unger hangsúlyozza, téves az a felfogás, hogy az új szemlélet a gazdasági élet valamennyi összefüg—

gését most színben és méretekben

látja. Helyenkint legfeljebb csak árnyalatilag mond és tesz többet, mint a jól begyakorolt tőkegazdasági felfogás. De döntő lépése az, hogy az egész gazda- sági életet a közületi gazdasági elv korszerű alap- jára helyezi és megvan az ereje ahhoz, hogy az egyes részek összhangját egységesen biztosíthassa.

A tengelyhatalmak gazdasági életüket össze tud- ták egyeztetni hatalompolitikai, művelődéspolitikai

egészen más

1) Ismertetését ]. M. Stat. Szemle 1940. évf. 787.1.

és társadalompolitikai célkitűzéseikkel (pl. hon- védelmi céljaik elérését nem gátolták gáncsoskodó ,,gazdasági" érdekek). Gazdasági vonalvezetésükre jellemző, hogy az: egyszerű, egységes és határo- zott. Elhatározásaikat nem nehezítik és lassítják időnként ismétlődő választásoktól, kormányválsá- goktól függő s sokféleképpen és kuszán tagolt, munkájukban szétfolyó bizottságok, tanácsok, kor—

szerűtlen hivatalok s egyéb intézmények. Nagy segítségükre van a német rendi, illetve az olasz testületi hivatásszervezet, amelynek új felépítésé—

ben a régi osztályharccal ellentétben a munka-—

adók és munkások függőleges tagozódásban áll- nak egymás mellett s így hasznosíthatják az egyes termelési csoportok nemes és nemzetgazdasági szempontból is jótékony versenyét. A szerző igen jellegzetesnek tartja az új gazdasági rendszerre vonatkozóan azt is, hogy a korábbinál lényegesen gyorsabb ütemben valósította meg az alsóbb tár—

sadalomgazdasági rétegek emelését. Ennek pedig nagy jelentősége van, mert még változatlan terje—

delmű nemzeti jövedelem mellett is gyarapíthatjuk a nemzeti jólétet, ha egyenletesebb jövedelem- eloszlásra törekszünk.

A szerző könyvének második részében a ma—

gyar tervgazdasági rendszerre való áttérés útját ismerteti. Gazdasági célkitűzéseink sorrendjét így állapítja meg: 1. készítsük elő gazdaságilag az el- szakított országrészek visszacsatolását, 2. fejlesszük nemzeti tőkeállományunkat, 3. emeljük a gazda- sági vezetés szakszerűségét, 4. biztosítsunk egyen- letesebb jövedelemeloszlást, 5. szervesebben kap—

csolódjunk be a kialakulóban levő új európai gaz- dasági érdekközösségbe. Végül igen érdekes gya- korlati szempontokat vet fel a gazdasági vezérkar létesítéséről, a hivatásszervezet kiépítéséről, a kö"—

telező munkaszolgálatról, a tőkepolitika és jöve- delemeloszlás helyesebb irányításáról.

Surányi—Unger Tivadar az új gazdasági rend—

szer avatott tollú és meggyőződéses kutatója, a közületi gazdasági megoldások híve. A kényes kér—

déseket azonban minden elfogultság nélkül, tudo—

mányos tárgyilagossággal ,vizsgálja. Szerinte a sza- badelvűség és tőkegazdaság betöltötte történelmi hivatását. Hazánk 1940 derekán válaszúthoz ért.

A koreszmék hatása alatt végbement újabb kül—

földi gazdasági kialakulás bírálatnélküli átvétele évszázados fejlődésünk hasznos eredményeit is el- pusztítaná. Másrészt azonban a konok maradiság- nak még nagyobb veszélyei lennének. Mindkét

irányban szembe kell néznünk a törtető szélső-

ségek és a felelőtlen népámítás nemzetrontó törek- véseivel. A szerző végül leszögezi, hogy a szabad—

ság vágya oly emberi vonás, amellyel a sors ben—

nünket magyarokat bőven ajándékozott meg. A sok irányban kötött és államilag irányított gazdálko- dás nálunk tehát nem öncél és nem végcél. De