A gazdasági indexek néhány módszertani kérdése*_
, A gazdasági indexek (a termelési volumen, a munkatermelékenység, az önköltség, az ár, a rubel-vásárlóerő, a reálmunkabér, stb. indexel) a tervgazdasági és a gazdaság- statisztikai mutatószámok rendszerében nagy helyet foglalnak el. Jelentőségük nem korlátozódik arra, hogy meghatározzák a legfontosabb gazdasági mutatószámok dinamiká—
ját a kiindulási (bázis) időszakhoz viszonyítva. A gazdasági indexek segítségével fel—
[áriák egyes tényezők szerepét a tanulmányozott gazdasági mutatószámok változásában (pl. a ledolgozott munkaidő es a munkatermelékenység szerepét a termelési volumen változásaiban) ; azután amint a gazdaságelméleti elemzéssel megállapították a mutató—
számok sorai közötti kölcsönös összefüggést, egyes mutatószámok dinamikájának alapján meghatározzák az azokkal összefüggő egyéb mutatószámok dinamikáját (pl. az áru és áruforgalom érték—indexe alapján az áruforgalom fizikai terjedelmének indexét).
Az indexek módszerének nagy jelen tősége van a vizsgált jelenségek struktúrájában bekö—
vetkezett változások és a strukturális változások befolyásának meghatározásában (pl. az áruforgalom struktúrájában bekövetkezett változások befolyása az áruforgalmi költ—
ségek átlag színvonalára).
A marxízmuse—lenínizmus klasszikusai munkáikban kifejtették a gazdasági indexek jelentőségét és azok gazdasági elemzés céljaira való megszerkesztésének és felhasz—
nálásának módszertanára vonatkozóan igen fontos útmutatást nyujtanak.
Marx ,,Az értéktöbblet elméletei" című művében kihangsúlyozta az indexmódszer-
nek különösen nagy jelentőségét a munkatermelékenység vizsgálata szempontjából.,.Értelmetlen dolog -* irta Marx —— két különböző iparág nagy vagy kis termelékeny- ségéről beszélni, ha a termelékenység fokát a termékek értékének egyszerű őssze- hasonlítása útján határoztuk meg. Ha egy font gyapot ára 1800—ban 2 shilling és a fonal ára 4 shilling volt, 1830-ban pedig a gyapot ára 2 shilling és a fonal értéke 3 shilling, akkor összehasonlítható az az arány, hogy a két eset közül melyikben növekedett a termelékenység. De csak azért, mert az 1800. évi mértéket kiindulási alapnak vettükf") ,
A mzznkatermelékenység növekedési arányának kiszámítása, amikor egy bizonyos évet ki- indulási ( bázis ) alapnak veltünk, egyuttal a munkatermelékenyse'g indexének meghatározását
is jelenti. V
V. ]. nem" rámutatott arra, hogy ,,a Központi Statisztikai Hivatal egyik feladata, hogy az Allami Tervgazdasági Bizottsággal együtt különleges index-numbereket (mutatószáx'nokat) állítson Össze az egész népgazdaság helyzetének kiértékelése cél—
jából és hogy azokat legalább havonta egyszer kötelezőleg dolgozza ki és kötelezöleg hasonlítsa össze a háború előtti számadatokkal, azután az 1920. évre és a lehetőséghez képest az 1917, 1918. és 1919. évre vonatkozó adatokkal?!) Lenin rámutatott arra, hogy szükség van a dinamikának legalább 10—15 legfontosabb mutatószám alapján való rendszeres kiszámítására ; például a legfontosabb termékek termelésére és a szállí- tási költségekre vonatkozóan, stb. Lenin azt írta, hogy a gazdasági élet áttekintése szempontjából az ilyen összesítés nélkülözhetetlen és hogy ez ,,az Állami Tervgazdasági Bizottság munkálatainak alapja."3)
Sztálin elvtárs gyakran alkalmazza munkáiban a termelési volumen, a munka—
termelékenység és az önköltség indexeit részint a szocialista felépítés törvényszerű fejlődésének elemzésére, részint a szocialista gazdasági rendszernek a kapitalista gazda—
sági rendszerrel szemben elért fölényének kimutatására.
Mindez az index—számítások rendkívüli fontosságát, valamint a marxizmus-lenin—
izmus klasszikusainak útmutatásai, a szovjet gazdaságstatisztika és a tervgazdálkodás igen gazdag tapasztalatainak felhasználása alapján a gazdasági indexekre vonatkozó marxista módszertan további kidolgozásának szükségességét bizonyitja. E mellett elengedhetetlen a burzsoá index—elmélet tudományellenes lényegének és apologetikus izéljainak következetes leleplezése, mely elméletnek egyes elemei —— sajnos —— még nap- , _iainkban is megtalálhatók néhány szovjet statisztikus műveiben.
:;
? Voproszü ekonomiki. ,,Pravda" kiadás, Moszkva, 1949, 5. sz., 21—35.old.
') K. Marx: Az értéktöbblet elméletei. 1936, II. kötet, 187. old.
') ,,Lenini gyüjtemény". XXIII. kötet, 217—218. old.
') ,,l.enini gyüjtemény". XXIV. kötet, 382. old.
2l—l
A burzsoá index ,,elméleti tudósai" előtt tökéletesen meghatározott feladat állott és áll ma is : egy olyan elmélet megalkotása és alkalmazása, amely tudományos köntösben tehe—
tőséget nyujt a gazdasági mutatószámokkal való bármilyen manipuláció végrehajtására, amely lehetővé teszi a tényleges gazdasági helyzetnek a burzsoázia szempontjából kivánatos szellemben való meghamisítását. Ilyen ,,elmélet" megteremtése céljából az indexek fel- építését el kellett szakltaniok a tényleges gazdasági folyamatoktól és az indexeket olyan bonyolult képletekbe kellett öltöztetniök, hogy azok egyidejűleg alkalmasak legyenek a gazdasági valóságok meghamisítására és azok elpalastolására is.
A burzsoá közgazdasági irodalom majdnem két évszázad óta kizárólag (ir-indexekkel dolgozott. Az irántuk való érdeklődés mindannyiszor életre kelt és megerősödött, vala—
hányszor lényeges árváltozások következtek be. Ezekben az időszakokban született újjá a pénz mennyiségi elmélete is. Távolról sem véletlen, hogy ugyanabban az időben tűnt fel a burzsoá index—iskola fejeként és a burzsoá közgazdaságtan ú. n. ,,mennyiségi iskolá"—jának vezetőjeként Irving Fisher. A pénz mennyiségi elméletének és a burzsoá indextannak egy és ugyanaz a hibás módszertani alapja van. A mennyiségi elmélet hívei előtt sem a pénznek, sem az árunak nincs értéke: zűrzavaros mennyiségek két kaotikus tömege — az áruk és a pénz tömege _— összeütköznek egymással és az össze—
ütköző erők mennyiségbeli viszonyából születnek az arak, melyeknek semminemű belső indokolások nincs, teljesen különböző neműek és egyéniek.
Az indexek régi burzsoá ,,teoretikusai" (Dutot és Carley a XVIII. században, Young, Paasche és Laspeyres a XIX. században) az egyes áruk árait úgy tekintették, mint valami teljesen egyéni, össze nem hasonlítható és össze nem mérhető mennyi- ségeket és e különböző áraknak bizonyos átlag változását fedezték fel, olyan válto—
zást, amely mind az árakhoz, mind az árukhoz viszonyítva tisztára külső jellegü Az árak ilyen átlag változásának mutatószáma — az árindex —— tisztára külső mutató—
szám volt, amely empirikusan is, de lényegileg is az egyes áruk elszigetelt árait fejezte ki. Az index a burzsoá gazdasági irodalomban mind a mai napig ilyen is maradt.
A burzsoá indextan egyedüli alapja, hogy az indexek tárgya olyan sokaság, amelynek legjellemzőbb sajátossága az egyes elemek különneműse'ge és elszigeteltsége: ezért az ilyen sokaság szempontjából az index közvetett és külső mutatószám, amelynek objektiv alapja nincs és létét a kutató ,,kényelmi" szempontjainak köszönheti. Ezt a kiinduló gondolatot a legkövetkezetescbben Irving Fisher amerikai közgazdász és statisztikus fogalmazta me .
gFisher az érték marxista munkaelméletének heves ellenzője. Tagadja a gazdasági életnek bármiféle belső törvényszerűségét és értéknek az árak egyszerű összegét tekinti.
Az érték fogalmának ilyen módon való meghatározása mellett ezen kategóriában gazda—
sági kutatásra egyáltalán semmi szükség sincs. Fisher felfogása szerint az értékkel szembeállítva az ár _az elsődleges fogalom; magát az árat pedig a csere lebonyolítása határozza meg: az ár és érték a forgalomban levő pénzmennyiség kölcsönhatásának eredménye.
E tudományellenes és idealisztikus tételekről Fisher át is tért a burzsoá index—
elmélet általánosítására. Az index felépítésében az egyes áruk árainak és mennyisé ei—
nek szétszórtságát veszi kiindulási alapnak. Nincs érték—törvény, de nincs semmi éle olyan törvény sem, amely a szétszórt árak és szétszórt áruk világát mozgatná. Ilyen körülmények között a vizsgált jelenséghez viszonyítva az árindex alapjában véve valami tisztára külső, különböző nemű és különböző kaliberű fogalom.
Fisher egy meghatározott árucsoport árváltozásait egy felrobbant gránát szét—
szórt szilánkjaihoz hasonlítja : ,,A szétszórt áraknak —— írja —- van egy meghatározott átlagmozgásuk. Ez az átlag az index, és ahogy a fizikában az egyes szilánkok egész sorozata helyett gyakran alkalmasabb a súlypont felhasználása, éppenúgy a közgazda—
ságtanban is gyakran előfordul, hogy az árváltozások átlagának, az ú. n. "indexek"—
nek, alkalmazása a kedvező a helyett, hogy az egyes áruk árváltozásaival külön—külön foglalkoznánk") Ezt a gondolatot fejti ki Fisher ,,A pénz vásárlóereje" című munkájá—
ban is, ahol index—elméletét közvetlen kapcsolatba hozza a csere lebonyolításával, azaz a pénz mennyiségi elméletével.
Az index —— Fisher szerint —— egy feltételes konstrukció, amelynek alkalmazása kényelmes, ,,a legjobb kompromisszum a sok ellentmondó elem között", a "legjobb"
átlag, az ,,arany középút", ,,egy olyan keverék, amely a legkülönfélébb elemeket foglalja magába". Ez a keverék nincs semmiféle gazdasági törvénynek alávetve, s ennélfogva a statisztikus szabadon, saját belátása szerint szerkesztheti meg.
A burzsoá közgazdászok és statisztikusok véleménye szerint az index formája és o súlyok rendszere nem folyománya, de nem is lehet folyománya az indexben kifejezésre juto jelenségek lényegének, hanem e jelenségek saját maguk formálják az indexet. A súlyoláe teszi lehetővé a nem egynemű sokaságnak az összemérhetőségét, a kutató számára a súlyok teremtik meg a külső, nélkülözhetetlen, alkalmas elrendezést ott, ahol semmi-
!) Irving Fisher: Az indexszámok szerkesztése. Moszkva, 1928, 8. old.
Ill
féle objektiv törvény nincs. A polgári kőzgazdászoknál az index súlyaínalc és helyes formá- _ ; fának kritériuma nem az egyes gazdasági indexek közgazdasági lényege, hanem a kényelmi megfontolás. Az indexekre olyan formákat erőszakolnak rá, amelyeknek már semmiféle _ gazdasági értelmük nincs. A huszas években a burzsoá index—elméletet népszerűsítő A * Sz. P. Bobrov a geometriai index—formát tartotta a legjobbnak, de őszintén megjegyezte, hogy ,,nem lehet azt mondani, hogy annak közvetlen közgazdasági értelme van."1)
Fisher, a statisztikai hamisítások apostola, azt bizonygatja, ho az ,,indexek által megoldandó feladatok nem befolyásolják a képletek megválasztását' . A képletnek (azaz az átlag formájának és a súlyok rendszerének) ki kell elégítenie mind a külső, mind az indexek gazdasági vonatkozásaiból folyó formális követelményeket. Ezekből az elő—
feltételekből is következik az index—képleteknek Fisher—féle "javulása" a formális jellegü vizsgálatok.köwtkeztében olymódon, hogy az egyes képleteket az annak meg- felel ,,antitézis" képletével párosítják (keresztezik). Éppen ilymódon született meg ,a sokat emlegetett ,,353. ké ilet"—e, amelyben nincs semmiféle közgazdasági értelem,—
amely a gazdasági valóságt 1 teljesen elszakadt és mintaképe a formalista-matematikai rendszer azon szörnyeinek, amelyek segítségével a burzsoá közgazdászok és statisz—
tikusok egy és ugyanazon időben meghamisítják a gazdasági valóságot és elpalástolják saját hamisításaikat is.
,,Ha megállapodunk —— állítja Fisher —— a 353. képletnél (vagy a harminc, vagy még több képlet valamelyikénél, amelyek gyakorlatilag ugyanazt az eredményt adják), akkor úgy látszik, hogy a képlet minden olyan követelményt ki fog elégíteni, amely az indexekkel kapcsolatban általában felmerül.
Hogy ne legyen szükség különböző indexek segítségével lemérni az árakat, mennyi—
ségeket, munkabéreket, vagy a vasutak jövedelmét, hogy ne legyen szükség indexek segítségével elemezni a pénz értékét, a kereskedelem volumenét, a termelés értékét, a termelés volumenét, minden ilyen esetben a statisztikai anyag egy és ugyanazon matematikai feldolgozási módszerét alkalmazhatjuk, de éppen ezért az a feladatunk, hogy megkeressük azt a matematikai képletet, amely a feldolgozásra kerülő anyag természetétől teljesen független."2)
Ez a beismerés leleplezi Fishemek palástolatlan ideálista álláspontját. Univerzális, idealista képletnek a matematikai képletet javasolják, mely egyáltalában nem függ , azon anyag természetétől, amelyre vonatkozóan alkalmazásra kerül, egyáltalában nincs összefüggésben a vizsgált folyamatok lényegével, azokhoz való viszonya külsőleges, tölük független és felettük álló. Fishernek egész hamisító rendszertanára teljességében ráillik Leninnek a ,,fizikai" ideálizmusról mondott jellemzése: ,,az anyag eltűnik";
egyedül az egyenletek maradnak meg. A fejlődés új állapotában állítólag ismét jelent— ' kezik a régi kenti elgondolás : ,,az ész írja elő a természeti törvényeketfw)
Egyes szovjet statisztikusok palástolják a Fisher—féle index—elmélet ideális jelle,- gét, tévesen mint az ideálistól eltérő, állitólag formai irányzatot ábrázolják!) Valóság—
ban azonban a Fisher—féle elképzelések formalizmusa annak ideális lényegéből követ- kezik. Az ideálista Fisher elkerülhetetlenül relativista agnosztikus is. ,,A relativizmus ——
írta Lenin, —— mint az ismeretelmélet alapja, nemcsak elismerése tudásunk viszonylagos—
ságának, hanem egyúttal megtagadása bármilyen objektiv, az emberiségtől függetlenül létező mértéknek vagy formának is, melyet relativ ismereteinkkelmegfejteni akarunk.") Fisher kételyét fejezi ki a felett, vajjon egyáltalában létezik—e az index által kifejezett keveréknek egy legjobb képlete. Bizonyítja, hogy a ,,legjobb" átlagokból nem egy, hanem több is van, de azok értékelésére nincsen tárgyilagos alap.
Az indexeket a tényleges gazdasági viszonyoktól elszakító burzsoá index—elmélet
a legkülönbözőbb hamisítások igazolását és indoklását teszi lehetővé, mint amilyenek
az 1904. évben alkalmilag, de akkor is helytelenül megállapított súlyok alapján kiszá4 mitott angol létminimum-index, az USA hivatalos létfenntartási indexe, amely olyan korlátolt számú élelmiszerfajták alapján épült fel, amelyek a dolgozók családjaiban nem is tartoznak az alapvető élelmiszerek közé, és így tovább. A burzsoá index-elmélet elősegíti a reális dinamika elíerdílését; többek között a létminimum indexét másfélszeres, [félszeres mértékben torzítja el, ami szemléltetően mutatja, hogy a burzsoá közgazdászok * kezében mit jelent a ,,statisztikai kényelmi eszköz"-ként alkalmazott index.A nép ellenségei, kártevői, annak idején a Szovjetunióban is megkísérelték a burzsoá index-elmélet alkalmazását. V. A. Bazarov, ismert machista és kártevő, kiindulva a statisztikai'sokaság önkényes megalkotásának tudományellenes, idealisztikus felfogá- sából azt bizonyította, hogy ,,logikusan megengedhető" egy átlag index kiszámítása az
üntöttvastermelés, a tőzsdei forgalom és a házasságkötések százalékos emelkedését
mutató arányszámokból. E hibás módszertanon épült föl egyebek között az egységes **) Planovoje hozjajsztvo. 1924, 9—10. sz., 104. old.
') Irving Fisher: Id. m. 181. old.
*) V. 1. Lenin: Összes művei. XIV. kötet, 294. old.
' ; A. Ja. Boiarszkii és szerzőtársai: Az elméleti statisztika tankönyve. Moszkva, 1938, 215—216. old.
"! V. I. Lenin : Összes muvei. XIV. kötet, 124. old.
213 f
;. gazdasági mutatószám, melyet annak idején a nép ellensége, Is'ondratiev és munkatársai
; dolgoztak ki.
, z . A. ,,logikus megengedhetőség" alapján véghezvitt burzsoá index—hamisítás mintája 'peldául Elsass Móric, német közgazdász, hamisítása. A huszas években a németnép—
életszínvonalát kifejező indexet sikerült úgy felepiteni, hogy az még a német burzsoázia—
életszinvonalának indexénél is magasabb volt. -
A szociális alchimia egyik legrikítóbb példája a kapitalizmus ellentmondásainak palástolására szolgáló ,,Harward barométer". Szerzői egyenesen kijelentették, hogy ,,barométer"-ük nem alapszik semmiféle olyan elmélete-n, amely a jelenségek okozati
összefüggéseit vizsgálja.
A burzsoá közgazdászok az index felépítésének az idősorok kiegyenlítésének hami—
sítási módszereivel ,,gazdagított", formális matematikai eljárási módjait igen gyakran alkalmazzák a válságokra és ciklusokra vonatkozó apologetikus ,,kutatásaikban."
Kondratjev írt egy ,,elméletct" a konjunktúra nagy ciklusairól. Mitchell a gazdasági ciklusokat, mint ,,semmiféle más hullámhosszra fel nem bontható és megközelítőleg egyen)l€i!)hullamhosszúságú megismétlődo felemelkedéseket és hanyatlásokat ' határozta
me . :"
g Moore, a Columbia egyetemen a pblitikai közgazdaságtan tanara, aki a maga számára szűknek találta a földet, gazdasági ciklusokról szóló könyvének több mint felét a meteo—
rológiai ciklusoknak és a gazdasági ciklusok kozmikus okainak szentelte, és a ciklusok idejét az idősorok kiegyenlítése révén nyolc évre valtoztatta at. E mellett Moore elme—
letenek igazolására Camille Flammarion tekintélyére hivatkozott. A gazdasági cikln;
sokra vonatkozó ,,kutatásait" Moore. a Venus bolygónak a ciklusok kialakulásában be—
töltött szerepéről írt külön résszel fejezi be.
A kapitalizmus mindezen ,,tudós" lakájain túltesz Irving Fisher a burzsoá indexe elmélet atyja. Moore előtt alázatosan hajlongva és annak könyvét ragyogónak jelle- mezve Fisher mégis attól félt, hogy a_ nála kevésbbé tapasztalt, hamisító közgazdászok nem tudják a dinamikus sorok kiegyenlítését oly mértékben keresztülvinni, hogy a ciklus fogalma is eltűnjék, és felteszi a kérdést: vajjon egyáltalában nem mithoSz—e a gazdasági ciklus ? Fisher kijelenti, hogy a gazdasagi eiklusokról ugyanolyan ered—
ménnyel lehet beszélni, mint a ,,meteorológiai ciklusokról", a montecarlói ,,rulettjaték ciklusokról". Bizorzygatja, hogy a ciklus a sornak az átlag körüli egyszerű ingadozása, , Mindez meger síti a kapitalista országok tarsadalmi statisztikájának Marx által adott fényes jellemzését, aki rámutatott arra, hogy ,,a burzsoá statisztikusok fülig
belemásznak a varázssapkába, hogy a szörnyeknek meg a létezését, is letagadhassák",3)
A burzsoá indexelmélet: a burzsoázia számára az oly nagyon szükséges varázssapka, V Az indexetudományellenes burzsoá rendszertanat használtak fel országunk szocia—lista felépitésének ellenségei is, az index kifejezését geometriai formákba kényszerítve, amelyeknek a propagandistak saját szavai szerint közvotlon gazdasagi értelmük egyáltalában nincs, de az ellenségek egy meghatározott politikai celt köveiiek: rendsze- resen Iekicsinyelni a szocialista felépítés eredményeit. )
*
A gazdasági indexek organikusan behatoltak a Szovjetúnió tervgazdasági és gaz- daságstatisztikai mutatószamának rendszerébe: a gazdasagi indexek felépítése országunkban egyike a legtömegesebb és legrondszeresebben végrehajtott statisztikai munkálatoknak. Gazdasági indexeink felépítése elvben különbözik a kapitalista orsza—
gok indexeinck felépítésétől.
A Szovjetúnióban a tervgazdasági és iervteljesítési mulaloszmnok egeszsorának ki—
dolgozása, valamint a szocialista kibővített újratermelésre vonatkozó fontosabb mutatá- számsorok dinamikájának megvilágítása céljából valósul meg az indexek felépítése. A gaz—
dasági índexeknek a gazdasági valóság helyes és tudományos ábrázolását kell adniok, s azokat széles körben alkalmazzuk is népgazdaságunk tervszerű irányitásában. Nemcsak a központi tervgazdasági és statisztikai szervek, hanem az összes állami szocialista vállalatok is egységes rendszer alapján számítják ki a termelés fizikai volumenének, a munka termelékenységének, a ledolgozott munkaidőnek, az önköltségnek, stb.
indexoit. A gazdasági indexek megszerkesztését az ország egész területén nem reprezen- tatív, hanem általános összeírás, meghatározott tudományos rendszer alapján hajtják végre. Ez megköveteli az indexek szigorúan megalapozott iudományos rendszere! és e rendszernek a lervgazdasúggal és statisztikával foglalkozó dolgozók széles tömegei előli való ismertetését.
A Szovjetúnióban a tudományosan megaltymzolt indexeknek széleskörű alkalmazása a szovjet gazdaságslatisztika egyik legnagyobb 0 vmánya. Ezen eredmények annak köszön-—
hetők, hogy a szovjet statisztikusokal kutatásaikban a marxista—leninista gazdaság—elmélet vezeti. A szovjet statisztikusoknak a gazdasági indexrendszer indokolásával és kifej—
lesztésével foglalkozó munkái a burzsoá index—elméletet éles kritika alá vették és ki—
ll) W. K. Mitchell: Gazdasági ciklmok. Moszkva—J.:aningrád, 1930, 181. old.
') K. Marx és F. Engels: Összes művei. XVII. kötet, 7. old.
ZH
mutatták az index—szerkesztés kérdésére vonatkozó tételeknek az egyes indexeknek a tényleges gazdasági helyzettől való elszakitása miatti áltudományos voltát, az ' átlagok és súlyok rendszerében feltételezett metafizikai alapelVek valótlanságát, és fel—
dolgozták az index—elmélet legfontosabb kérdéseinek egész sorát, így: az index agregát alakját,'mint a gazdasági indexek alapformáját, az egyes indexek (munkater—
melékenység, önköltség, ár, termelési volumen) felépítésének alapelveit, a vizsgálandó jelenségek struktúrájában beköVetkezett változások kivizsgálásának módszereit, a strukturális változások szerepét és sok egyéb más kérdést.
A gazdasági indexek tudományos rendszerének fejlesztésében, annak széleskörű és tömeges alkalmazásában jat gyakorlatilag kifejezésre a marxista—leninisla gazdaság—' statisztika egyik döntő fölénye.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy néhány statisztikai munkában az index- kérdés tárgyalásánál ma is megtalálhatók még a burzsoá elképzelések maradványai.
Sok szerző, amikor az index-rendszer lényegét tárgyalja, mindenekelőtt —— és majdnem kizárólagosan —— csak azt hangsúlyozza ki, hogy a kiszámítandó index alap—
ját képező sokaság (összeség) elemei nem egyneműek. Igy Nyemcsinov akadémikus meg—
jegyzi, hogy feltétlenül szükség van ,,a tanulmányozott jelenség szerkezeti összetéte—
lének pontos ábrázolására". Megemlíti továbbá, hogy az index lényege éppen az,
" hogy elsősorban a különnemű elemek összesítésére szolgál. ,,A beszámolási adatok elemzésénél —— irja V. Sz. Nyemcsinov akadémikus —— igen gyakran fordulnak elő külön—
böző nemű elemek. . . Ilyen különböző nemű jelenségeknek egy statisztikai sokaságban való összesítése adja meg az agregát fogalmát. A statisztikai tömegek különböző ele—
meiben bekövetkezett változások elemzésénél a legmegfelelőbb az indexmódszer alkalmazása. Indexeknek azon átlagos arányszámokat nevezzük, melyek a vizsgált és különböző nemű elemekből álló jelenségek együttes változását jellemzik.,vl)
Nyekras tanár az indexeket mint olyan számokat jellemzi, ,,melyeket valamilyen sokaságra vonatkozóan egymással össze nem mérhető, változó ismérvek alapján számítanak ki.!) ,,Az indexek különleges fajtájú arányszámok" ———— olvassuk a ,,Társada—
lomgazdaság—statisztikai tájékoztató szótár"—ban. —— Sajátosságuk abban áll, hogy azok mindegyike az összehasonlított mennyiségek különböző minőségű tételeinek összege- ként jelentkezik".3 ,,A szovjet iparstatisztika kérdései" című mű szerzője, A. 1. Hol—
stein tanár, az indexelendő összeség elemeit ,,különállóknak, izoláltaknak" tekinti!) Az indexszámitás objektumát alkotó összeség elemeiben mutatkozó különnemű—
ség ——— vagy még inkább különállás, iz01áltság —— kihangsúlyozása az ezen összeségben jelenlevő közös ismérvek eltávolítását jelenti, ami egyértelmű azzal, hogy az össze—
ségekef mint gazdasági realitásokat félretesszük, ez pedig maga után vonja az index—
m dszernek, mint feltételes módszernek idealisztikus magyarázatát. Igy Nyemcsinov elvtárs ,,különnemű elemeknek egy összeségben való egyesítéséről ír".5) *
A ,,Társadalomgazdaság-statisztikai tájékoztató szótár" az agregát—index lényegét a kövratkezőképpen magyarázza : ,,Az agregát az egymástól különálló részek egy egész—
ben való egyesítésének eredménye."") Ezáltal akutató az indexszámitás tárgyát al—
kotó összességet a maga objektív valóságából kivetkőzteti és az indexszámitást szer—
kesztési munkaeljárássá változtatja át. '
Ebből következik, hogy feltétlenül keresnünk kell egy olyan módot, amely a külön—
böző nemű elemekből álló és a valóságban nem is létező sokaságot egységbe foglalja. , ,,A különböző nemű elemekből álló sokaság változásainak tanuimányozásánál jelentkező első kérdés azt kutatja % irja N yemcsinov elvtárs —— vajjon melyek azok a feltételek, amelyek mellett a különböző nemű elemeket egy összeséghen lehet egyesíteni. .. A' különböző nemű elemeknek egy összeségbe (agregátba) valo' összefoglalásánál az össze—
mérhetőség koefficienseit a súlyok jelentik."7
Az indexalakban ki/ejezendő sokaság objektív adottságának tényleges megtagadása és az indexnek, mint az ilyen összeséggé [oglalando' elemek súlyaínak ábrázolása feltéte lenül az index reális gazdasági lényegétől való megíoszlásához vezet, mert az indexnek csak feltételes jelleget tulajdonít.
Nyekras tanár az ár-index képletét
IP IEP—ILIM :)
__ Spo (11
1) V. Sz. Nyemcsinou: A mezőgazdasági statisztika általános elméleti alapjai. Szeljhozgiz kiadása, Moszkva, 1945, 250. old.
] 39' % VídNyekras: A statisztika általános elméletének tankönyve. Goszplanizdat kia(lása,Moszkva,
9." , 2 . 0 .
') Tir-sad llnmgazddság-Statisztikai tájékoztató szótár. Gószplanizdat Il. kiadasa, .Moszkva,1948. 59. old.
') A. !. Roislein : A szovjet iparstatisztika kérdései. Goszplanizdat kiadása, Meszkva, 1947, Stoki.
*) V. Sz. Nyemcsinov: Id. m. 254. old. (I. Malij kiemelése).
') Társadalomgazdaság-statisztikai tájékoztató szótár. 60. old.
') V. Sz. Nyemcsinou: Id. m. 250—251. old. (I. Malii kiemelése.)
') a., z a bázis- időszakban forgalmazott árumennyiség, 'I: m az elszámolási időszakban forgalmazott árumeunyisé ; §, : az árunak a bázis-időszakban fennálló egységára, p, az árunak az elszámolási idö-
szakban fenn ll egységára. m (A szerk.) '
a
25
bemutatva, elismeri,- hogy
,,lehetne fordított alakja is, kiszámíthattuk volna lefolyó * idöszak feltételes forgalmát és ezt állíthattuk volna szembe a bázis—időszak eeny— __
leges forgalmával'f, azaz az ár—indexet az alábbi képlet alapján határozhattuk volna meg :
—
_ez Pi (IL
p ___—_ "___—%
Z Po %
Ezen eljárással az air-index képletét elszakítva a reális közgazdaságtól __ L. V.
Nyekras véleménye szerint —— ,,az indeXelmélet ezt a problémát nem döntötte el, és bele kell nyugodnunk abba, hogy az indexrendszernek különböző változatai van—
nak?, és, ll)iogy ezen különböző változatokkal együtt járnak a köztük fennálló eltéré—
se lS .
v
Hasonló szempont nemcsak a tervgazdaság és statisztika terén működő szovjet dol"
gozókat demobilízálja, hanem lekicsinyíli és el/erdíli a szovjet gazdaságstatisztikának általában az indexek, de különösen az (ir—indexek felépítése terén elért eredményeit. A W Szovjetúnióban a tervgazdaságmányosannyilvánosságrakidolgozotthoznak.indexeket,és a beszámolások területén régóta alkalmaznakamelyeket a kormányszervek útján hivatalosantudo—is
Az index-probléma általános felállításában mutatkozó hibák az átlag—forma és a súlyrendszer kiválasztásának kérdésében V. Sz. Nyemcsinovot is téves irányba vezették.
Az index agregát formájának megindokolásában nem az indexek gazdasági lényegé- ből, hanem formál—matematikai elgondolásokból indul ki. ,,A különnemű viszon ok átlagolásánál —— irja Nyemcsinov m— legalkalmasabb az átlagnak nem a közöns es formáját alkalmazni, mint ahogy ezt az ,Átlagszámok módszere' című fejezetben megállapítottuk. Az agregát a nem közönséges átlagoknak egyik formája, következés—
képpen minden olyan esetben, amikor az index feladata a különnemű elemekből álló rosszesség jellemzése, legjobban az aggregát-index felel meg."?)
Ezzel egyidejűen Nyemcsinov akadémikus híve a mértani átlagnak is, mert ez felelgmega formai az indexekkel kapcsolatosan Fisher által felállított próbamintáknak, azaz
követelményeknek.
Nyemcsinov akadémikus írja: ,,Kapcsolatosan azzal, hogy a közgazdasági elmé- let is megköveteli az indexeknek a súlyok változásait számbavevő kiszámítását
— ebben az értelemben az indexek ideális formája a bázimított s— és folyó súlyok alapján kiszá—
agregát—indexek közül a mértani átlag index. Ilyen például az alábbi! képlet alapján kiszámított árindex:
[Z./f fiut; . EM %)
! ZP" (Io ZP" (Il
Nyemcsinov akadémikus ilyenformán sajnos a Fisher—féle 353. indexnek hive.
Az index agregát alakjának formál-matematikai indokolását tartalmazza ,,A statisz—
kai elmélet tankönyve" cimű munkában V . Sz. Novikov által az indexről irt fejezet is.')
ii Az indexnek nyilvánvalóan ideális megvilágítását mutatja be A. I. Holstein- Rllentmondásokba zavarodva azt bizonyítja, hogy az ,,összesítő általános index (a munkatermelékenység indeXe) nem a valóságban nem is létező átlag dinamika alapján, hanem a dinamika mutatószámainak összege szerint épül fel, ezek a mutatószámok pedig a termékek valamely meghatározott csoportjára vonatkoznak, amely csoporto—
katnek feltételesen valami egységnek, az elemek sorából állótekintünk. . . A folyó időszak termékeinek komplexumavalamely(ezenbonyolultidőszak termék—termelt mennyiségeiben) feltételesen egységes egészként szerepel".5) A munkatermelékenységi indexet reális tartalmától megfosztva Holstein azt írja, hogy ,,a használati értékeknek egynemű komplexummá való feltételes átalakítása oda vezet, hogy atermelés mint ilyen egyáltalán kívül esik a számításon és csak két, egy és ugyanazon bonyolult szerkezetu objektumra vonatkozó időtömegnek egymással való összehasonlítása marad meg.
Ezen időtömegek közül az egyik a munkatermelékenység bázis—időszak alatti, a másik a beszámolási időszak alatti szinvonalának fordított jellemzése. Afelhasználtmunka—
mennyiség (idő) ebben az esetben a használati értékek, a termelés helyébe csuszrk, mint aho yan ez —— például az átlagok kiszámításánál — az elsődleges ismérvek számszerű kifejezésének és a másodlagos ismérvek mennyiségének összeszorzásánál előfordul .") Ez tipikus játék a definíciókkal, játék a számokkal, amikor az egyik mutatoszam észre—
?, 1) L. V. Nyekrm: ld. m, 282. és 286. old. *
') V. Sz. Nyemasinou "id. m. 254. old. (l. Malíi kiemelése.)
') U. 0. 256. old.
') V .Sz. Noulkov: A statisztikai elmélet tankönyve. 1938. 192. old.
n) A, I. Rofsleín : ld. m. 29—30. old. (l. Malii kiemelése.) ') U. o. 30. Old. (I. .Mttll'j kiemelése.)
2l6
t % ai M istenit; * ,
vétlenül a kieső másik helyébe lép, ti?—vígan m nyben egy olya? eltevés mutatkozik, amelynek a gazdasági valósággal semmi összefüggése sincs. Ékesszólöan elismeri ezt maga a szerző is, amikor a munkatermelékenység indexét szembeállítja az egyes idő—
szakokban ténylegesen érvényesülő összefüggésekkel!)
Néhány statisztikusunknak a gazdasági indexeket tárgyaló munkái ilyen módon még csak figyelemre sem méltatják a marxizmus—leninizmus klasszikusainak döntő érvényű útmutatásait, nem terjesztik a népgazdaság tervszerűsitési munkálatai során és a szovjet gazdaságstatisztika terén nyert gazdag tapasztalatokat, de annál több bennük a tudományellenes, idealisztikus, burzsoá nézetek maradványa.
"_, ( i )?
,,Az elméleti tudományos munka fellendítése szempontjából —— mutatott rá / Molotov elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 31. évfordulóján előterjesz—
tett jelentésében —— igen nagy elvi és §yakorlati jelentősége van a tudományos körökben a biológiai kérdések körül legut bb lefolyt vitának. ' Az átöröklési elmélet kérdésének vitája —- a materializmus alapján nyugvó valódi tudománynak a reakciós—idealisztikus maradványok ellen a tudományos munka terén folytatott harca kapcsán —- igen nagy elvi kérdéseket vetett fel, s tönkrezúzta az át—
öröklés változatlanságának Weismann—féle elméletét, amely a szerzett sajátosságoknak a következő nemzedékre való átörökítését kizárja. Ez a vita kihangsúlyozta a materia—
lista elveknek a tudomány minden területén megnyilvánuló alkotó jelentőségét;
ezek az elvek hivatottak arra, hogy hazánkban az elméleti tudományos munkálatok
előbbrehaladásának meggyorsításában közreműködjenek?) '
A statisztika területén még élő reakciós, idealisztikus maradványok ellen folytatott harc elengedhetetlen a statisztikai tudomány előbbreiutása szempontjából is, mert a sta- tisztika mint valódi tudomány, csakis a materializmus elvei alapján érheti el igazi kifej—
(ödését.
*
A marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveiben az indexeknek a politikai gaz—
dasági elemzés céljaira való felhasználására nemcsak utolérhetetlen példák találhatók, hanem igen fontos útmutatások is a gazdasági indexek módszertani kérdéseire vonatkozóan.
Ezen útmutatásokból döntő fontosságú az, amely szerint a gazdasagi index olyan viszony—
logos mutatószám, amely mögött megfelelő abszolut mennyiségek rejtőznek, ami az index- szel ellátandó sokaság objektiv realitásának előfeltételéből következik.
Mara; az árváltozásoknak a nyereség normájára való hatását vizsgálva példa—
képpen felhozta a pamutipari dolgozók lisztfogyasztását Angliában, ahol a gabona—
vámok következtében magasak voltak a lisztárak. ,,A kontinens lisztáraival való össze- hasonlítás __ írja Marx --—— kimutatta, hogy a gyárosok a gabonavámok következtében csak a lisztet kénytelenek voltak évente. 170000 font sterlinggel túlfizetni".3) Mara:
kifejtette, hogy nem szabad az árak egyszerű összehasonlításával (vagyis az árindexek kiszámításával) megelégednünk, hanem azt az abszolut mennyiséget is fel kell derí—
lenünk, amely az árindex mögött rejtőzik.
A német bankok növekedésére vonatkozó adatokat elemezve V. I. Lenin ezeket írta: ,,Németország 1 millió márkát meghaladó alaptőkéjű összes részvénytársasági bankjainak betétállománya 1907/1908—ban 7 milliárd márkát tett ki; 1912/1913—ban a betétek összege már 9.8 milliárd. Az öt év alatti emelkedés 40%, de ebből a 2.8 mil—
liárd márka betétgyarapodásból 2.75 milliárd a 10 millió márkánál nagyobb alap-'"
tőkével rendelkező 57 bankra esik".4) Lenin nem érte be a betétemelkedés egyszerű százalékának megállapításával, hanem vizsgálattárgyává tette a mögötte rejlő ab—
szolút mennyiségeket is. ' _
Sztálin elvtárs különös figyelmet fordít munkáiban annak kihangsúlyozására, hogy teljesen helytelen az indexet, mint valamilyen kizárólagos, az abszolut mennyisé—
gektől elszakított viszonyszámot alkalmazni. ,,Az önköltség minden egyes százaléka w— mondotta Sztálin elvtárs a gazdasági funkcionáriusok 1931. június 23-án tartott értekezletén "_ 150—200 millió rubelt kitevő belső ipari megtakarítást, tőkefelhalmo—
zási jelent.")
Az első ötéves terv eredményeiről szóló jelentésében Sztálinielvtárs rámutatott arra, hogy ipari szakértőink keveset foglakoztak a termelés évi növekedési ütemének és százalékának kérdésével. ,,De közben —— mondotta Sztálin elvtárs —- ez nagyon érdekes kérdés. Mit is jelent a termelés emelkedésének százaléka és tulajdonképpen mi rejtőzik az emelkedés minden százaléka mögött ? Vegyük például az 1925. évet, a helyreállítás időszakát. A termelés évi emelkedése akkor 66% volt és az ipari termelés
It) U. o.a
!) V. Ad. .Moloton: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 31. évfordulója. 1948, 19—20. old.
il K. Marx és F. Engels: Összes művei. XIX. kötet, 112—113. old.
U V. ]. Lenin: Összes művel. XXII. kötet, 199. old.
ii .l. l". Sztálin: A leninizmus kérdései. 11. kiadás, 346. old.
217
bruttö értéke 7.700 millió rubelt tett ki. A %% emelkedés akkor abszolút számakban 3 milliárdnál többet tett ki. Igy hát az emelkedés minden százaléka 45 millió rubellel volt egyenlő. ——- Vegyük most az 1928. évet. Ez %% emelkedést hozott, vagyis százalé——
kos arányban majdnem háromszor kevesebbet, mint az 1925. év. Az ipari bruttó'ter—
melés értéke ekkor 15.500 millió rubelt tett ki. Az évi emelkedés összege abszolút, számokban 3.280 millió rubel volt. Tehát az emelkedés minden százaléka 126 millió rubellel volt egyenlő, vagyis majdnem háromszor akkora összeget tett ki, mint 1925.
évben, mikor 66% volt az emelkedés. —— Vegyük végül az 1931. évet. Az 22% emelke—
dést hozott, vagyis háromszor kevesebbet, mint 1925. évben. Az ipari bruttó termelés értéke akkor 30.800 millió rubel volt. A teljes! emelkedés abszolút számokban kifejezve több mint 5.600 millió rubelt adott. Igy tehát a szaporulat minden százaléka 250 millio rubelnél nagyobb volt, azaz hatszor több, mint 1925. évben, mikor az emelkedés.
(%% volt, és kétszer több, mint az 1928. évben, mikor 26%—on felüli volt az emel—
kedés.
Mit mond mindez ? Azt, hogy a termelés emelkedési ütemének tanalmányozásánát nem szabad beérnünk az emelkedési százalékok általános összegének vizsgálatával, hanem tudnunk kell azt is, hogy az emelkedés minden egyes százaléka mögött mi rejtőzik és a ter-
melés évi növekedésének mekkora a tényleges összegef")
Sztálin elvtárs ezen útmutatásai leleplezik az indeXek idealisztikus elképzelését, mintha azok kizárólagosan feltételes és néhány statisztikus véleménye szerint önké—
nyesen megszerkesztett arányszámok volnának. Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a ter—
melés emelkedésének minden egyes százaléka és az emelkedési százalékok együttes összege, vagyis az index ,,pontjai" és az egész index mögött tökéletesen reális, tényle—
gesen létező abszolút mennyiségek rejtőznek és, hogy magát az indeXet csakis ezen abszolút mennyiségekkel együttesen lehet és kell is tanulmányozni. Ezaltal Sztálin elvtárs útmutatásai nyomán a gazdasági indexek elmélete előtt új perspektívák nyil—
tak meg.
A gazdasági indexek marxista materialista módszertanának kiindulási alapelve az, hogy az index—analizis tárgya csakis tényleges gazdasági jelenség lehet. Lehetetlenség —-, pélldául —— ,,ár és népszaporodási index ', minthogy mögötte nincs valóságos gazdasági je enség.
M it fejez ki például az önköltségi index ? Kifejezi a termelés egy meghatározott meny—x nyiségére vonatkozó önköltségi színvonal változását. Mit jelent a kicsinybeni air—index ? Jelenti a kiskereskedelmi áru/orgalmon áthaladó áruk meghatarozott mennyiségére vonat——
kozó árak színvonalának változását.
Az indexek viszonylagos mulatószámokkal jellemzik a gazdasági jelenségek változa—
sát, a reális gazdasági jelenség dinamikáját. A gazdasági index a dinamika viszonylagos mutatószáma, amely mögött meg/elelő, meghatározott abszolút mennyiségek rejtőznek.
Az utóbbinak (az abszolút mennyiségnek) —— mint ahogyan láttuk —w különlege—
sen nagy jelentősége van : egyik legfontosabb tartozéka a gazdasági indeXek marxista rendszertanának és a Szovjetúnió tervgazdasági és gazdaságstatisztikai indexének felépítési rendszerében vörös fonalként vonul keresztül. A Szovjetúnió Miniszl ertanáesa ésa Szovjetúnió Kommunista (b) Pártja Központi Bizottsága által ,,A tömegfogyasz—
tási cikkek állami kicsinyheni árainak 1949. évi március 1—től érvényes leszállítása"
címen kiadott rendelet rámutat arra, hogy a tömegfogyasztási cikkek megelőző árte—
szállítása következtében ,,a lakosság a kicsinybeni kereskedelem egész hálózatában egy év leforgása alatt összesen körülbelül 86 milliárd rubelt nyert és, hogy a jelenlegi má—
sodik árleszállttás a lakosságnak az árak csökkentésétől számított egy év leforgása alatt a kicsinybeni kereskedelem egész hálózatában összesen mintegy 71 milliárd rubel nyereséget biztosít",2) vagyis megállapították az abszolút értékeket is, amelyek az összes fogyasztási cikkekre venatkozó kiskereskedelmi indexnek megfelelnek. A Szovjet—
únió nép azdaságának helyreállítására és fejlesztésére vonatkozó 1946 1950. évi öt—
éves terv en nemcsak az önköltség százalékos csökkentési feladatai vannak megadva, hanem a termelési költségek csökkentéséből származó ötévi megtakarítás összege is meg van határozva: 180 milliárd rubel összegben. Az ipari vállalatok évi és havi beszámoló jelentései az önköltség indexeivel együtt kimutatják az önköltség csökkentéséből szár—
mazó megtakarítások abszolút összegét is. Erre szükség is van, többek között az önköltség csökkentéséből eredő terven felüli megtakarítás összegének meghatározására, amely összeg 1948. évben egyedül az iparban 6 milliárd rubelnél többet tett ki. A torgótőke forgási sebességének meggyorsulását kifejező indexek szoros kapcsolatban vannak a meg—
gyorsítás folytán felszabadult forgótőkék abszolút összegeivel, stb.
Az index—analizis tárgyát képező gazdasági jelenségek, gazdasági összeségek külön—
félék. Az index—analizis tárgya lehet a gazdasági összeség a maga egészében, amint az
') J. V. Sztálin: Id, m. 379. old.
') ,,Pravda", 1949. március ].
2l8
közvetlenül adva van, de lehet annak tárgya a jelenségnek csak valamelyik oldala is. Pél- dául: az áruforgalom indexre az áruforgalom változását abban a formában fejezi ki, amelyben az közvetlenül meg van adva, vagyis folyó árakban. Az áruforgalom azon—
ban meghatározott mennyiségű, meghatározott árakon eladott áruk összességét jelenti, az áru mennyisége és annak ára pedig az áruforgalom két oldala, ezért az áru—
forgalom mindenekelőtt három vonatkozásban lehet az index—analizis tárgya: 1. értékter—
jedelem, 2. fizikai terjedelem és 3. az árak szempontjából. Ilyképpen a gazdasági index a tényleges gazdasági jelenség —— vagy csak a jelenséghez tartozó valamelyik oldal —— dinamikájának viszonylagos mutatószáma, amelynek meghatározott abszolút.
értékek felelnek meg.
Ha az index-analizis tárgya egy olyan gazdasági összeség, amely a reprodukció folyamatának egyik fázisában (pl. az acélolvasztás) egy meghatározott értéket képvisel, vagy pedig valamely meghatározott használati érték termelésére felhasznált munka (pl. vasérc kitermelésére fordított munka), akkor az így nyert indexet individuális indexnek nevezzük.
Az esetben, ha az index—analizis tárgya egy olyan gazdasági összeség, amely a i'ógyasztási értékek egész sora, vagy a fogyasztási értékek egész sorának termelésére felhasznált munka (pl. a társadalmi össztermelés, a gépgyártási üzem termelése, a kis—
kereskedelmi áruforgalom súlya, az élelmiszerek kiskereskedelmi áruforgalma, a fekete- fém kohászatban felhasznált munka, stb.), akkor az így nyert index általános index.
Az általános indexek a használati értékek egész sorából állo' nagy vagy kis összeségeket jellemezhetnek, mint például a tejtermékek vagy az élelmiszerek árindexei. A tejtermék—
árakra vonatkozó index az összes élelmiszerárak indexéhez viszonyítva részindex lesz : azonban mind az egyik, mind a másik, gazdasági természeténél fogva általános index.
minthogy a fogyasztási értékek egész sorát magában foglaló összeség dinamikáját fejezi ki. Természetesen az index tárgyát alkotó összeségben az alkotó elemek között különbségek vannak. Maga az indexszámítás csak azért lehetséges, mert az index tárgyát, alkotó összeség ténylegesen létező egység, objektív valóság és mindenekelőtt, mert az alkotó elemeknek közös tulajdonságaik vannak: valamennyi a társadalmi reprodukció folyama—
tainak egy bizonyos meghatározott fázisában levő társadalmi munkatermék. Ugyanakkor azonban szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az indexszámttás megkezdése előtt el kell döntenünk, vajjon az egyes indexek kiszámítására gazdaságelméleti kutatás, vagy gyakorlati munka (a gazdasag tervszerű irányítása, a tervteljesítés ellenőrzése) szempontjából van—e szükség.
Mind az egyéni, mind az általános indexek átlag értékek, ezért az index—analízis ténylegesen tudományos csak az esetben lehet, ha az a gazdaságstatisztika legfontosabb módszerén, a csoportosítási módszeren alapszik. Az index—analízísben a csoportosítási—
módszerek alkalmazása kétféleképpen történik: ]. az index-analízist megelőző csoportosí- tás (pl. az ágazatok szerinti csoportosítás megelőzi az ágazati indexek kiszámítását, a kiskereskedelmi hálózat körzeteinek csoportosítása megelőzi a körzeti indexek ki—
számítását) és 2. index—analízissel kiderített minőségi csoportok szerint paló csoportosítás (pl. vállalatok csoportosítása a tervteljesítés fokának alapján, az ágazatok csoportosí- tása a termelés emelkedési foka szerint, az előző időszakhoz viszonyítva). A csoportosí- tási módszernek az índex—analizisben való alkalmazása lehetővé teszi a szerkezeti átalakulá—
sok és a gazdasági folyamatokban az egyes tényezők jelentőségének feltárását.
Az index—analizisben rendkívül nagy szerepet játszik a tudományos absztrakció, az a tudományos absztrakció, amelyről Marx _a ,,Tőke" előszavában, mint a gazdasági tudomány legfontosabb módszeréről emlékezett meg?) Különösen nagy jelentőségű az absztrahálás, amikor a vizsgálandó összeség egy bizonyos oldalára vonatkozó általános
index felépítéséről van szo'.
Tegyük fel: az a feladat áll előttünk, hogy az önköltség általános indexének ——— azaz a használati értékek egész sorát képviselő termelési önköltség indexének ——' képletét kell megindokolnunk. Ebben az esetben a termékek előállítására fordított költségek terjedelme közvetlenül megadott gazdasági összeség lesz, amely az összes használati értékek termelésére fordított költségek összegeivel egyenlő, úgy, ahogy ez az összeg a vizsgált vállalat vagy iparág termékei között megoszlik. Az egyes használati érték termelésére fordított költség összege egyenlő lesz a használati értékek ( g ) kitermelt mennyiségének és ugyanezen használati érték egységére eső áruköltség (z) szorzatá—
val. Ilyen módon az összes termékek előállítására fordított költségek összege egi agregátot jelent, a 2 az szorzatok összegét. De ha a termelésre fordított költsége összege példánk szerint közvetlen megadott gazdasági összeséggé lesz, akkor az annyit jeáfat, hogy a termelésre fordított költségek indeXe közvetlenül gazdasági index—szé
V 1 : * .
a termékek folyó időszaki termelési költségei a folyó időszaki önköltség szerint a termékek bázis-időszaki termelési költségei a bázis—időszaki önköltség szerint,
1) K. Marx és F. Engels: Összes művei. XVII. kötet, 4. old.
2l9
Z '1x 71 vagy ! 7050 ,
Ez az, ami az általunk tárgyalt esetben közvetlenül meg volt adva. De most ebbőla gazdasági indexből, a termelési költségek terjedelmének indexéből, absztrakció segít- ségével meg kell szerkesztenünk a termék önköltségi indexét. .
A termelésre fordított költségek terjedelmének —— és ennek megfelelően a ter elési költség indexnek is —— két lényeges oldala, két tényezője van: a termelt használati ér ékek mennyisége és azok önköltsége. Az önköltség általános változása csakis úgy állapítható
meg, ha a termelési költség másik tényezőjében bekövetkezett változás befolyásától,"
azaz a termelt használati értékek mennyiségében bekövetkezett változástól absztra—
haljak. Ebből következik a termelt használati értékek mennyiségének az index súlya- ként változatlan nagyságban való elfogadása.
Változatlan súlykénl azonban a használati értékeknek akár a bázis-, akár a folyó, idő—
szakban kitermelt mennyiségét fogadhatjuk el.
.Az első esetben az önköltségi indexet a következő módon építhetjük fel:
azaz a termelésre fordított költségek terjedelmének agregát' indexe,
a bázis—időszaki termékmennyiség termelési költségei a folyó időszaki önköltség ) szerint
a bázis—időszaki termékmennyiség termelési költségei a bázis—időszaki önköltség
szerint, '
azaz a §.69fl képlet alapján ; a második esetben:
2 o 50
a folyo időszaki termékmennyiség termelési költségei a folyó időszaki önköltség
szerint ,
a folyó időszaki termékmennyiség termelési költségei a bázis—időszaki önköltség szerint,
azaz a E—g—L—zl képlet alapján.
): 91 50
Mind az első, mind a második esetben a termelt használati érték mennyiségi
változásának befolyását alisztrahálás útján küszöböltük ki. Vajjon melyik esetben végeztük el helyesen az absztrakciót ?Marx az egyszerű re redukciót jellemezve rámutat arra, hogy bár az egyszerű reprodukció is absztrakci , ,,de még ha megtörtént is az akkumuláció, akkor is az egyszerű reprodukció része marad az utóbbinak, következőleg önállónak tekinthető, és a reprodukció az akkumuláció egyik tényezője'") és ezért a reprodukció reális absz—
trakciónak minősül.
Egy adott gazdasági jelenség keretein belül az indexre vonatkozó absztrakciót a tény—
leges folyamatokkal egybehangzóan pontosan ugyanígy lehet és kell is végrehajtani: fel kell tárni az adott gazdasági jelenség reális tényezőit, azaz az absztrakciónak reálisnak kell lennie.
Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy az önköltség minden százalékának csökkentése az akkumuláció egy meghatározott abszolút nagyságát jelenti. Következőleg, az ön—
költség indexének ugyancsak az akkumuláció egy meghatározott abszolút értéke felel meg. Vajjon lehetséges-e egy adott évben megtakarítás, akkumuláció az önköltség—
csökkentés eredményeiből az előző évben termelt mennyiségek alapján ? Természetesen nem. Ezzel önmagában véve egyszerre világossá válik, hogy az első index számszerű értéke teljesen hibás, mert hazug, üres absztrakció eredménye. Csak a folyó évben termelt használati értékek mennyiségen tudjuk megtakarítani azon sok ezer, millió, milliárd rubelt, amelyek az önköltségcsökkentés minden egyes százalékának meg- felelnek. Tehát adott esetben az önköltség általános indexének felépítésénél kiküszöbölhet—
jük M— de ki is kell küszöbölnünk —— a termelési mennyiségek változásának befolyását, de olymódon, hogy a termelési mennyiség változatlan nagyságának a folyó évi termelés mennyiségét vesszük. Csak is az ilyen absztrakció lesz tudományos. ) —
A mérlegelés az indexre vonatkozó specifikus absztrakció, amelynek lényege, hogy a közvetlenül megadott gazdasági jelenség keretein belül eltekintünk a többi változások (az indexnél figyelembe nem veendő) befolyásától és azokat, mint az index súlyait, változatlan rwgyságban vesszük. Ezért nincs a mérlegelésnek egy általános standard—módszere,
"hanem minden egyes indexnél az előzetes gazdasági elemzés során megállapított, kon- krét mérlegelési módszer kerül alkalmazásra. Az indexek *súlyai nincsenek a gazdasági jelenséghez kapcsolva, annak nem külső, hanem belső, gazdaságelméleti analízissel felderí—
tett lényeges oldalait, reális tényezőit kifejező jellemzői.
*) K. Marx és F. Engels: Összes művei. XVIII. kötet, 422. old.
220
A fentebb bemutatott önköltségi index, F_Z—líá, agregát—index. Az agregát-index
, 2 i a
egyszerű matematikai átalakítással vele egyenlő értékű mérlegelt számtani vagy harmo—
nikus átlag index—szé alakítható át.
Az agregát-indexnek mérlegelt számtani indexxé való átalakítása a z, értéknek k*.zok értékkel való behelyettesítése útján érhető el (k, azaz az önköltség egyéni, indi—
viduális indexe __. izü—, miböl z, : kzo) ;
0
2 (h 21 ___Z kozze Z (11 zo ! (11 zo
Az agregát—indexnek mérlegelt harmónikus átlag index-szé való átalakítása a 2, érték—
nek % értékkel való behelyettesitése útján érhető el :
: (A z! Z (11 21 /_ Z 91 21
29110 :(1121 1 Z
; Ez (11!
Habár e képletek egymással matematikailag egyenlő értékűek, az általánm index kiindulási formája az agregát. Az agregátok meghatározása egyáltalában nem formát- malematikai, hanem gazdasági jellegű momentumok alapján történik.
Az agregát—forma az általános index kiindulasi formája, de nem azért, mert az átlagok kiegyenlítésének eredménye, —— ahogyan azt N ovikov elvtárs feltételezi —— és nem is azért, mert az, mint az átlagok formainak egyik komplikáltabb alakja legalkalmasabb a különnemű viszonyok átlagolására, —— ahogyan azt Nyemcsinov elvtárs hiszi. Az agregát—index mindenekelőtt azért alapvető, kiinduló formája az általános indexnek, mert az index tárgyát alkotó mennyiség abban, mint a vizsgált gazdasági jelenség egyik oldala jut kifejezésre, amelyből a másik oldal, vagy esetleg több oldal változásának, mint súlyoknak befolyása ki van küszöbölve. Az index ebben a formában a tényleges gazdasági folyamatok visszatükrözése.
Az általános index agregát alakjainak gazdasági jelentősége, gazdasági értelme abban rejlik, hogy abból közvetlenül kitűnnek az indexnek megfelelő abszolút értékek. Az önköltség indexében : E—ZLZ—l az index nevezője és számlálója közöttikülönbözet (2: g, ;, —— 2 g, s,)
1 0
az önköltség csökkentéséből eredő megtakarítás abszolút mennyisége. A, termelés fizikai terjedelmének indexében: %% az index számlálója és nevezője közötti
() 0
különbség ( Z a, p., —— Z go po) a megnövekedett termelés fizikai terjedelmének abszolút mértéke. Az index aritmetikai és harmonikus formáiban az indexnek megfelelő és az azok mögött rejtőző ezen abszolút értékek közvetlenül nem lépnek fel.
Az index matematikai és harmonikus formái önmagukban véve alátámasztják azt az illúziót, mintha az általános index individuális indeXekből állana, hogy tényleges realitásuk csak az individuális indexeknek van. Az index e formái önmagukban véve azt a látszatot keltik, mintha az indexelendő összeség a különnemű elemeknek mester—
ségesen alkotott agregátja lenne. Ennek ellenére. az index tárgyát alkotó összeségek ——
habár bizonyos ismérvek tekintetében lehetnek is bennük egymástól különböző elemek, de valóságban és objektíven véve ezen összeségek —— egységek, konkrét abszolút mennyi- ségek, melyeknek mindenekelőtt közös gazdasági tulajdonságaik vannak és az indecelendó' összeségnek különösen az index agregát formájában kifejezésre jutó ezen objektív realitása annak alapvető követelménye.
Igen sok esetbenya gyakorlati elképzelések a számtani vagy a harmonikus index—
formák alkalmazásához vezetnek, ilyenkor azonban előzetes gazdaságstatisztikai analizis alapján eldöntendő, hogy az indexek e formái közül melyik kerül felhasz—
nálásra. Ezek alkalmazásánál (az index számtani vagy harmonikus lormájánál ) azonban állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy azok a gazdasági index alapvető, kiinduló forma- jának, az agregát formának, csak képviselői. A gazdasági indexnek éppen az agregát formája teszi lehetővé az index és a mögötte rejtőző megfelelő abszolút értékek egységes elemzésének biztosítását, amely egységre —— mint ahogy arra a marxista—leninista gazdaság- elmélet rá is mutat —— a kibővített szocialista re rodukcióra vonatkozó mutatószámok dinamikájának helyes elemzése szempontjából felt tlenül szükség van.
]. iMatij'
