A gazdasági hatékonyság néhány problémája

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG NÉHÁNY PROBLÉMÁJA

DR. LAJTN ER TAMÁS

A magyar gazdaság megújulás előtt áll. mert .,hagyományos" módon nem tartható fenn az ország gazdasági stabilitása. A gazdasági megújulásnak —- töb—

bek között —— a nyolcvanas években felmerült és azóta is élő problémák megoldá—

sában is meg kellene mutatkoznia. A gondokat a teljesség igénye nélkül csokorba szedve. az alábbi problémák kívánnak mielőbbi választ: az elmaradt strukturális átalakulás. a tőkehiány, a nem szűnő exportkényszer, a foglalkoztatáspolitika tar—

talma. a centralizáció és a decentralizáció gazdaságbeli arányai. a tulajdon kér- désköre, a gazdaságirányítás tehetetlenségi tünetei egyéb területeken, a gazda—

ság monetarizálhatósága stb.

E problémák részben politikai. részben gazdasági válaszokat kívánnak. A gaz—

dasági mérlegelés az esetek döntő többségében csak megfelelő számítások el—

végzése után, azok alapján lehetséges. A számítások egy részének a gazdasági hatékonyság értékelését kell jelentenie, s ezért e dolgozat több kérdéskörhöz is kapcsolódik. amikor egy látszólag kisebb jelentőségű kérdést állít középpontjába.

nevezetesen a gazdasági hatékonyság mérésének problémáit. A gazdasági haté—

konyság ugyanis elvileg ez ideig is gazdasági döntések alapjául szolgált. meg—

ítélésében azonban nem érvényesül egységes nézőpont sem fogalmát, sem a mé- rés módját illetően. Az alábbi dolgozat nem kíván e témában ,,rendet tenni".

mindössze néhány gondolatot kiemelve egyes problémákra kívánja felhívni a fi—

gyelmet.

A PROBLÉMA MEGJELENÉSE

A gazdasági hatékonyság fogalma az idők folyamán változó volt ((1) 7—21.

old.). Első közelítésben a gazdasági hatékonyság a hozam és a ráfordítás viszonya.

A fogalom tipizálásóban Drechsler László (2) nyomán kétféle szemléletet külön—

böztetünk meg: a népgazdasági és a vállalati szemléletet. A kétféle szemléletű hatékonysági számításokra hazai körülmények között azért van szükség, mert ár—

rendszerünk aránytalanságai és a jelenlegi szabólyozórendszer következetlenségei miatt eltérések lehetnek (vannak) a hozamok és a ráfordítások vállalati és nép- gazdasági megitélése (köre. számbavétele) között.

Megkülönböztetünk a hatékonysági számítások során szinteket is. Attól füg—

gően, hogy milyen aggregációs szinten vizsgáljuk a gazdasági hatékonyságot, esik

szó vállalati, ágazati vagy'népgazdasági szintű számításokról. A szemléletek és a szintek különbözőképpen kapcsolódhatnak egymáshoz. E rövid bevezető után már

(2)

28 DR. LAJTNER TAMÁS

megjelölhetők azok a problematikus részek. amelyek a hatékonysági számítások körüli félreértéseket okozzák.

Félreértések özönéhez vezet az a tény. hogy a hatékonyság, gazdasági hatékonyság, illetve gazdaságosság kifejezések egyes szerzők szóhasználatában szinonímák, míg mások—

nál egymással összefüggésben álló, de elkülönült kategóriák. Ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy mindenki azt ért a ,,hatékonyság" fogalmán, amit akar.

A félreértések másik fő forrása, hogy a ,.szint" és a ,,szemlélet" megjelöléseket nem alkalmazzák, s ezeket más rokon kifejezésekkel sem pótolják, s így semmi biztosíték nincs arra, hogy aki ,,mondjo" és aki ,,hollgatja" valójában ugyanazt az információt érti a ,,ha-

tékonyságról" szólva. -

Fokozza a zavart, hogy a hatékonysági számítások az eltérő szinteken eltérő árakon kerülnek számbavételre. Vállalati szinten a folyó ár, népgazdasági szinten az összehasonlító ár használatos, s hiányzik a két szint közötti kapcsolat feltárása. A két szemlélet önma- gában, e fenti problémák megléte nélkül is kellően megzavarná a tisztánlátást: ugyanazon vállalatról ugyanis az egyik szemléletben készült hatékonysági számítás kedvező, míg a má—

sik szemléletű kedvezőtlen képet festhet.

Több nagyobb problémaforrást lehet tehát megjelölni. e dolgozat azonban

ezek közül csak az utóbbi kettővel foglalkozik. E két kérdéskör kapcsán mind mód-

szertani, mind empirikus vizsgálati szempontból felvethetők kérdések. Ennek meg- felelően a dolgozat elméleti és empirikus vizsgálatokat is végez. Első részében módszertani kérdésekkel foglalkozik, második felében pedig néhány empirikus vizs- gálat eredményét mutatja be.

A gazdasági hatékonyság Janus—arca

A gazdasági hatékonyságot a mérés szempontjából a hozam és a ráfordítás viszonyaként szokás definiálni. Ezt a definíciót azonban pontosítani kell. A gazda—

sági hatékonyság kifejezés mellett értelmezni kell tudni a rentabilitást is, mely szintén egyfajta hozam és ráfordítás közötti viszonyt jelent. Különbséget kell azonban tenni a stílust színesítő szinonímák és a közgazdaságilag hasonló kategóriák köztudatban csak homályosan vagy félig tudatosan elválasztott. valójában azon—

ban élesen és világosan elkülönülő kategóriái között.

A gazdasági hatékonyság, hatékonyság kifejezések jelen dolgozatban. színo-

nimák, hasonlóan az Állami Tervbizottság szóhasználatához, s a gazdaságosság

kifejezés is ezt a fogalmat jelenti. A hatékwspnyság azonban önmagában értelmet- len kifejezés, ha nincs mellette, hogy milyen szemléietben értelmezzük: a követ- kezőkben .,népgazdasági" illetve ,.vállalati" szemléletű hatékonyságról egyaránt

esik szó.

Népgazdasági szemléletű hatékonyságot nemcsak a népgazdaság egészére.

hanem ágazatokra és vállalatokra is lehet számítani. Ekkor a vállalati hatékony- sági mutató hozammutatójával szembeni követelmény az, hogy láttassa: milyen megítélés alá esik a vállalat a piaci megítélésen túl. Mit tekint e kategória válla- lati hozamnak? Például a hozzáadott értéket. A hozzáadott érték. mint ismeretes.

a tiszta jövedelmen felül az időszak bérköltségét és az állóeszközök amortizáció—

ját is tartalmazza. Tehát a nyereség—típusú kategóriáknál a vállalatról többet el- árul. (Túlértékelése természetesen súlyos veszélyekkel jár, elég itt arra utalni, hogy nulla forint vállalati nyereség esetén is lehet értéke pozitiv.) Érdemes kiemelni.

hogy a hozammutatókkal ellentétben a ráfordításmutatók között nemigen szerepel olyan mutató, mely a népgazdasági szemléletet képviselné vállalati szinten. A rentabílitás (vagy jövedelmezőség) lényegében vállalati szemléletben vállalati szinten értelmezett hatékonyság. azaz a mérés szempontjából fogalmazva: az adott vállalat a mérlegbeszámolóban rendelkezésre álló adatokból képzett mutatók sze—

(3)

GAZDASÁGI HATEKONYSÁG 29

rint mennyire nyereséges vagy veszteséges. Hozammutató például a mérleg szerinti eredmény. (A mérleg szerinti eredmény egyébként már önmagában is képes hatékonyságot jellemezni, mert a vállalati hozam és a vállalati ráfordítás össze—

vetéséből áll.)

A szintek. mint közismert. aggregációs fokozatok, áttételesen a már említett

fő probléma forrásai. A népgazdasági szintű számítások általában népgazdasági szemléletben készülnek, s a hatékonysági számítások eddigi irodalmát tekintve a gyakorlati elemzések során az összehasonlító ár használata kizárólagosnak tekint- hető. E számítások hátterében az a gondolatmenet húzódik meg, hogy a népgaz—

dasági szemléletű és szintű hatékonysági számításoknál az árak inflációs hatások következtében is (és a cserearány—változások következtében is) emelkednek, s az inflációs árszínvonal-növekedés nem lehet eleme a hatékonyság változásának. mert közöttük okozati kapcsolat nincs. Itt tehát azt az egyértelmű állásfoglalást lehet felfedezni, hogy a hatékonyság volumenkategória. (Pontosabban olyan reálkate—

gória, mely szándéka szerint a használati érték változására kíván koncentrálni.) Ez a felfogás azonban önmagában nem tud mit kezdeni a cserearány—változás okoz- ta árszínvonal—változással. A továbblépés egyértelmű: a cserearány—változások ha- tását is számba kell venni a volumenkategóriaként értelmezett hatékonysági index mellett, s az összehasonlító áron meghatározott indexeket a cserearány változá- sával korrigálni kell. A belső árarányváltozások problémáját ugyanakkor megol—

dani nem tudja.

A vállalati szintű hatékonysági számításokra jellemző. hogy akár népgazda—

sági. akár vállalati szemléletben készülnek, a folyó ár használata indokolt és el—

terjedt, hiszen a vizsgálat .,mára" vonatkozik. lndokolt több szempontból is.

A gazdaságirányítás jelenlegi szakaszában a szabályozás elsősorban pénzügyi szabá- lyozásként jelentkezik, a pénzügyi szféra pedig értékkategóriák használatát tételezi. A sza- bályozás előtti és utáni állapotot csak értékmutatók alkalmazásával lehet értékelni. (Más kérdés, hogy ez megtörténik—e. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az értékfolyamatok szabá- lyozásával végül is a volumenfolyamatok szabályozása a cél, ez azonban csak hosszabb távon érvényesülhet.)

lndokolt a foiyó ár használata a vállalat szintjén technikai okokból is, a vállalatnál.

mint közismert, minden hozam és minden ráfordítás folyó áron jelenik meg. Azaz minden értékkategóriaként. Hosszabb távon a tervezés természetesen volumeniolyamatokban is gon- dolkodhat, de ha elfogadjuk, hogy a vállalat hosszabb távon is maximális nyereségre tö—

rekszik, akkor az értéken történő tervezést is el kell fogadnunk.

E gondolatmenet azonban előzménnyel bir. nevezetesen, a vállalat nyereségét az ár—

változás is meghatározza, azaz ha a vállalat pozíciója a piacon javul, akárcsak inflációs okok miatt is, javul a hozam és a ráfordítás aránya, ez számára nyereség. Veszteség vi—

szont, ha a ráfordításainak áremelkedése nagyobb mértékű, mint a hozamainak áremel- kedése, bármi okozza is a piaci áremelkedést. így tehát az áremelkedés vállalati szinten a hatékonyság része. ezért a vállalati szintű hatékonyság értékkategória.

Mindebből az következik, hogy a gyakorlatban jelenleg alkalmazott népgaz- dasági szintű és a vállalati szintű hatékonysági számítások módszertanilag nem konzisztensek, egymással nem összevethetők.

Megoldási javaslatok

A szakirodalom erre a kérdésre ez ideig nemigen kereste a választ. A szerzők többsége e problémát vagy nem érzékelte, vagy annyival intézte el. hogy (: vál—

lalat szintjén is kell változatlan áras mutatót számítani. A változatlan áron szá- mitott vállalati hatékonyság azonban (a fentiek alapján) szükségszerűen olyan durva egyszerűsítéseket tartalmaz, melyek a számításokat tévútra vihetik. Termé—

(4)

szetes tehát, ha a vállalat szintjén nem található módszertani szempontból súlyo- san nem kifogásolható megoldás. mely a konzisztenciát megteremtené, a nép—

gazdasági szintű hatékonysági számításoknál kell megoldást keresni.

Nem ebből a megfontolásból kiindulva, de a szakirodalomban található erre

néhány javaslat: a népgazdasági szintű hatékonysági számítások változatlan áras

adatai mellett szükség lehet a folyó áras számításokra is. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy természetesen a hatékonyságot népgazdasági szinten is lehet érték- kategóriának tekinteni. Ollé Lajos ((3) 62—71. old.) le is írja, hogy a hatékonyság

esetében értékkategóriáról van szó. Ha a hatékonyságot értékkategóriaként értel-

mezzük, megszűnik az ár passzív. csupán a mérésre korlátozott szerepe. érték- kategőriánál az ár aktív tényező. Fenntartható ez az állítás a népgazdasági szintű

folyamatokra is? 1

Akik szerint nem. ők általában azzal érvelnek, hogy csak inflációs okokból emelkedik az ár. ez népgazdasági szinten nem tényezője a hatékonyságnak, hiszen mindegy, hogy milyen árszínvonalon számolunk, az árak mögött meghúzódó volumenfolyamatok a lényegesek. az ár csak mérce, az összemérés eszköze. Ennek a felfogásnak legfőbb gondja. hogy miként lehetne a cserearány-változásból. illetve az inflációs okokból eredő árváltozásokat elkülöníteni; a nem inflációs okokból származó áremelkedést ugyanis. mint már szó volt róla. a gazdasági hatékonyság tényezőjeként kell kezelni.

Ennek az érvelésnek hiányossága, hogy az inflációs árváltozásban csupán a

mérce változását látja, s igyekszik nem felvetni azt a tényt, hogy az infláció a népgazdaság egészében nem egységes árnövekedésként érvényesül. A népgazda- sági szintű átlagos áremelkedés az átlag tulajdonságából következően olyan ér- ték. melynél nagyobb és kisebb értékek is vannak. s az infláció tulajdonságából következően a gazdaság különböző szereplőit az árváltozás különböző helyzetbe

hozza. Bizonyára lesznek olyan vállalatok. melyek erősödnek, s az ellenkező eset—

re is lesznek példák. Mivel a cserearány—változást (és a belső piaci árarányválto-

zást) az infláció hatásoktól elválasztani pontosan aligha lehet. ezért vélhető, hogy

a strukturális átrendeződés is következménye. ha csak kis mértékben is. az ,,átla- gos" árszínvonal-növekedésnek. (Metaforikusan kifejezve a két felfogás közötti

különbséget, elmondhatjuk: az első esetben egy medencéről van szó. amelybe ha

vizet engedünk, avíz a medence minden pontján azonos mértékben nő. a másik esetben egy gyermekhomokozórál van szó. melybe ha a hiányzó homokot póto- landó újabb mennyiséget lapátolunk be, a munkánk eredménye egy dimbes-dom—

bos alakzat lesz.)

A volumenfolyamatok vizsgálatával lényegében a használati érték változását

lehet nyomon követni. Ez azonban nem más. mint amit a fizika tudománya ,.hatás-

foknak" nevez. A hatásfok fizikai folyamatok esetében a folyamatban a megadott célnak megfelelően hasznosított energia és a teljes befektetett energia hánya—

dosa.

Egy közgazdasági példán: jobb hatásfokú a termelés akkor, ha egyéb ténye- zők változatlan volumene mellett a kívánt termék kisebb anyagmennyiség felhasz- nálásával állítható elő. A közgazdasági folyamatoknál azonban összetett értéki számbavételt kell alkalmaznunk mind az eredmény, mind a ráfordítás esetében.

A változatlan áras méréskor ezt mintegy kényszerűségként fogadják el e nézet kép—

viselői, tudva. hogy elképzelésük absztrakciót tartalmaz. Azzal érvelnek. hogy hosz- szabb távon a tervezés menetében a volumenfolyamatok meghatározása a szük- séges, s ekkor a volumenkategóriaként értelmezett hatékonyság létjogosultsága

nem kérdőjelezhető meg.

(5)

GAZDASÁGI HATEKONYSÁG 31

Ami a hosszabb távú elemzést, tervezést illeti, itt valóban el kell fogadni a volumenként értelmezett gazdasági hatékonyság létjogosultságát, de az elmon- dottak miatt kiegészítésképpen érdemes lenne értékként értelmezett hatékonyságot

is számítani. Az árak változásának kiszűrésével ugyanakkor a gazdaságirányítási

rendszer lényegi momentumait kapcsoljuk ki a vizsgálatból. Az előző példánál ma—

radva: a gazdasági hatékonyság alakulásáról végül is nincs képünk, mivel az anyag ára időközben akár a kétszeresére ís nőhetett. s így végül adott termék elő-

állítása a tárgyidőszakban többe kerülhet, mint a bázisidőszakban került.

Kisebb jelentőségű, de nem elhanyagolható, bár ritkábban jelentkező prob- léma. hogy a strukturális változások a változatlan áron való számbavételt erősen rontják, ugyanis a változatlan áras számbavétel az árváltozások mögött meghú- zódó használatiérték—változásokat valójában nem képes kimutatni. hiszen időso- rokat vizsgálva a változatlan ár nyilvánvalóan változatlan termékösszetétellel kép—

zelhető csak el. A változatlan termékösszetétel pedig esetenként a vizsgálatok el- végzéséhez szükséges fikció, amikor is a használati érték változását vizsgáló reál—

kategória elveszti értelmét.

Megoldatlan problémák

Az értékkategóriaként számított hatékonyság természetesen általában nem

oldja meg az összehasonlító. illetve a folyó árak problémáját. A hatékonysági szá- mítások esetében viszont megteremtheti a már régen óhajtott konzisztenciát. Nem kerülhető meg az a kérdés azonban, mi legyen a hatékonyság mutatója ebben az esetben, hiszen itt a vállalati és a népgazdasági folyamatokat egyaránt jellemezni tudó .,generális" mutatót kellene kidolgozni. A jelenleg legismertebb hatékonysági mutatónk a komplex hatékonysági mutató esetleg ezen számításokra is alkalmas?

A komplex hatékonysági mutató (KH), mint ismert, a hozamot az erőforrá- sok összesse'géhez viszonyítja. változatlan áron mérve.

Anyagi ágak nettó termelési értéke

aXélőmunka-ráfordítás—kbxholtmunka—ráfordítás

KH ::

ahol a súlyok a bázisidőszak (jelenleg az 1981. év) normatív arányait tükrözik. ér- tékük jelenleg: a : 1.6. b : 0.13.

A súlyok nagysága a következőképpen indokolható. A súlyoknak a tartósan le—

kötött eszközökkel és a foglalkoztatott munkaerővel szemben támasztott egységes hozam követelményét kell kifejezniök. Valamint azt, hogy a népgazdasági szinten mért előmunka-ráfordításon felül mekkora társadalmi juttatást kell még ráfordí- tásként számba venni. s mekkora a lekötött holtmunkától elvárt normatív hozam

(mely a bankkamatra és a nyereségre osztható). Ezen felül a két szorzó a súlya—

zott összeadást is hivatott megoldani. A mutató alakulásának értékelésénél a komplex hatékonysági mutatók tér- és időbeli összehasonlító indexeit értékeljük, a mutatók abszolút értékei nem hordoznak információt.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy alkalmas—e a komplex hatékonysági mutató a mikroszféra hatékonyságának jellemzésére. azt kell válaszolni. hogy aligha. s ezúttal nem is az árak problémájáról van szó. A nevezőben alkalmazott sú- lyozás miatt a komplex hatékonyság (eredetileg további megfontolások nélkül) nem alkalmas kétszámjegyű ágazatok. sőt valójában népgazdasági ágak hatékonysá-

gának rangsorolására sem. hiszen a nevezőben alkalmazott súly normatív hoza-

mot tételez fel. ami népgazdasági elvárás. s ez az ágazatokra, a népgazdasági ágakra sem alkalmazható egyöntetűen. még kevésbé egyes vállalatokra. A nem

(6)

[32 DR. LAJTNER TAMÁS

népgazdasági szintű megfigyelési egységek strukturális sajátosságait az egysé- gesen alkalmazott normatív hozam nem veszi figyelembe (s a komplex hatékony- sággal végzett ágazati elemzések ezért is állottak mindig a viták kereszttüzében"), s ezért is olyan fontos a kiszámított mutatók pontos értelmezése. Végeredmény—

ben tehát a komplex hatékonyság aligha alkalmas vállalati szinten'értelmezett

hatékonysági mutatónak. — '

Teljesíti—e reményeinket a teljes tényezőhatékonyság (Total Factor Producti'vity

—- TFP)? Ez szintén .,komplex típusú" mutató, mert az erőforrások összességéhez viszonyítja a hozamot (4). A TFP egy Cobb—Douglas-típusú termelési függvényből származik. Tehát mind népgazdasági, mind vállalati szintre elkészíthető, de csak elvileg. Itt is szembe kell nézni ugyanis a számítás menetekor az alkalmazott (fo- lyó, illetve összehasonlító) árak problémáival. s ugyanakkor a Cobb—Douglas—tí- pusú termelési függvények alkalmazhatósága hazai körülmények között meglehe- tősen problematikus mikroszinten is (5).

Mi tehát a megoldás.2

A kívánt hatékonysági mutatót jelen dolgozat sem ..állítja elő", ám néhány szemponttal hozzá kíván járulni kidolgozásához. E szempontok közül a hozam mu- tatóját tekintve szükségesnek látom, hogy

— deilálható legyen, hogy a hosszabb távú elemzésekhez szükséges változatlan áras számbavételt is meg lehessen valósítani:

—— értelmezni lehessen mind vállalati, mind népgazdasági szinten. 5 a közbeeső szinteken is számítható legyen;

—— a vállalatnál könnyen előállítható legyen, növelésében lehetőség szerint a vállalat érdekelt legyen, ugyanakkor az aggregáció ne ,,rontsa el", mint a bruttó mutatókat, azaz a halmozódást kiszűrve az újonnan előállított értéket közelítse:

— a ráfordítás mutatóját tekintve a vállalati ráfordításokat a vállalat szempontjából valósan vegye számba, de ugyanakkor oldja meg a népgazdasági erőforrások'számbavé- telének problémáit is, egyúttal elfogadhatóan deilálható legyen.

A feladat megoldása láthatóan nehéz, s ha még hozzávesszük azt a nem lé- nyegtelen követelményt, hogy a vállalati szinten számitott népgazdasági szemlé- letű mutatónak a vállalati szintű vállalati szemléletű mutatókkal 'is összhangban kell lennie. nem marad más hátra. mint azt kérdeznünk: a nyereség, mely önma- gában is hatékonysági mutató, vajon miért nem megfelelő?

Az igaz, hogy nincs saját deflátora. de végső soron deflálni lehetne egy köz- gazdasági és árstatisztikai ismeretek alapján megfelelően kialakított deflátorral, mely a célnak végül is megfelelne. A piacgazdaság keretei között működő válla- latoknál a mérleg szerinti eredmény valóban jó hatékonysági mutató, a magyar gazdaság viszonyai között azonban az ismert okok folytán a mérleg szerinti ered—

mény nem tekinthető olyan hatékonysági mutatónak, mely mind a népgazdasági.

mind a vállalati szemléletben alkalmazható. A vállalati szemlélet ugyanis elválhat

a népgazdasági szemlélettől, annak akár ellent is mondhat. Ezzel azonban'már egy következő gondolatkörre tértem át.

KlSÉRLETEK A HATÉKONYSÁG MÉRÉSÉRE

A következőkben az ipar valamennyi vállalatának néhány főbb 1984.. 1985. és 1986. évi adatát elemezve azt kívánom vizsgálni, hogy a vállalati szemléletű vál—

lalati szintű hatékonyság (rentabilitás, jövedelmezőség) milyen kapcsolatban van a vállalati szintű népgazdasági szemléletű hatékonysággal.

(7)

GAZDASÁGI HATÉKONYSAG

33

A számításokhoz használt rentabilitósi és mikrohatékonysági mutatók a kö- vetkezők:

e.

Rentabílitási mutatók

mérleg szerinti eredmény

1. Jövedelmezőségi szint ! : .. , . *

osszes arbevetel

,. ,, , _ , mérleg szerinti eredmény

2. Jovedelmezosegi szunt ll : ————:_———————_—_—'————_

,osszes koltseg mérleg szerinti eredmény

3. Eszközjövedelmezőségi ráta : __ ,_ , , , ,

eszkozok atlagos netto erteke mérleg szerinti eredmény

bér—l—bér közterhei

ll

4. Bériövedelmezőségi ráta

mérleg szerinti eredmény (bér—l—bér közterhei)—l—állóeszközök

átlagos nettó értéke * 5. Eszköz—bér arányos eredmény :

mérleg szerinti eredmény—!- termelési elvonások—

termelési támogatások

6. Sajóttőke-rentabilitós : ,, , _

osszes vallalati vagyon mérle szerinti eredmén 7. Tőkemegtérülés (Return on investment) : ————————g—————————y—

vállalati összes vagyon

,, , .. , . . _összes árbevétel

8. Tokemegterules gyakorlsaga : ———————————m

vállalati összes vagyon összes költsé

9. Költségszint : Mi

összes bevétel

mérleg szerinti eredmény—l- termelési elvonások—

termelési támogatások-i—

. ,, kintlevő kölcsöntőkék kamata

10. Osszes tokerentobilitds :

vállalati összes vagyon Mikrohatékonysági mutatók

hozzáadott érték

bér—i—bér közterhei—Fállóeszközök _átlagos nettó értéke

71. Vállalati ,,komplex hatékonysági" mutató :

h ' t ' 'k

12. Eszközhatékonysóg : ' ozzaado t erte

állóeszközök átlagos nettó értéke

13. Termelékenység : hozzaadott ertek

átlagos állományi létszám hozzáadott érték

14. Bérhatékonyság : mr

er er OZ er er

E fejezetben a gyakorlatban használt. illetve számitott hatékonysági muta—

tok, valamint a gyakorlatban használt, illetve használható jövedelmezőségi muta—

tók adta eredményeket vetettem össze azzal az igénnyel, hogy a két mutatószám—

3 Statisztikai Szemle

(8)

34 DR. LAJTNER TAMÁS

csoport festette kép hasonlóságát értékelni lehessenl Az alábbi számításokhoz

használt hatékonysági mutatók eredményeként nem az ajánlott nettó termelés, ha—

nem a napjainkban egyre nagyobb szerephez jutó hozzáadott érték szerepel.

A közgazdasági irodalomban gyakran előfordul annak említése. hogy a mai magyar ár- és szabályozórendszer ismert hiányosságai lehetővé teszik. hogy a nép-

gazdasági szemléletű vállalati szintű hatékonyság (mikrohatékonyság) és a ren-

tabilitás egymástól elszakadjonmEz általánosan ismert, de szubjektiv, nem rend- szerezett érveken alapul. Vizsgálataimmal azonban nem azt kívántam ,,bebizonyí- tani", hogy a mikrohatékonyság és a rentabilitás egymástól elszakadnak. hanem azt kérdeztem, s ez felfogható a vizsgálat céljának is. hogy milyen a kapcsolat kettőjük között a vizsgált adatok alapján.

Az alkalmazott módszerek

A vizsgálatok eredményei önmagukban is érdeklődésre tarthatnak számat,

mégis szükségesnek tartom a téma szempontjából legfontosabb eredmények nye- réséhez alkalmazott metodika rövid bemutatását.

A mikrohatékonysági és a rentabilitósi mutatók kapcsolatát először egy kor- relációs mátrix alapján értékeltem. Már a korrelációs mátrix alapján lehetett dön- teni arról. hogy érdemes-e tovább dolgozni. Mivel valamennyi évben az ipar ösz- szes vállalata szerepelt a vizsgálatban. a sokváltozós matematikai statisztikai mód—

szerek használata látszott célszerűnek.

Avizsgálat következő lépéseként azt néztem meg, hogy a mikrahatékonysági mutatók és a rentabilitási mutatók .,egyazon tőről fakadnak-e". nevezetesen. hogy egy faktoranalízis eredményeként a sajótértékeket és a kommunalitásokat tekintve hány lényeges faktor jön létre, s a meghatározó faktorsúlyok vajon egy faktorban tömörülnek-e. A korrelációs mátrix után az eredmény nem volt meglepő: a mikro- hatékonysóg és a rentabilitás nem egy faktort hozott létre; a faktorsúlyok ábrá- zolásánál a mikrohatékonyság és a rentabilitás jól elkülönültek.

Végül a tőkomponens—elemzéshez jutottam el. Mint köztudott. a létrejött fő- komponensek az eredeti változók varianciájának száz százalékát magyarázzák. lgy mind a 'mikrohatékonysógi mutatókra. mind a rentabilitási mutatókra végeztem fő- komponens—elemzést. Az egy mutatószámba történő összevonás egyszerű volt. A főkomponensek sajótértékeit súlynak használva, a faktorértékeket összeadtam. lgy minden vállalatra létrejött két mutató: a rentabilitás és a mikrohatékonyság mu- tatója. Az ipar egészére ezek a rentabllitás vektara és a hatékonyság vektora.

Matematikai formában kifejezve a mikrohatékonyság vektora például:

HVEKTOR : 21 HFAKTOR l t 22 HFAKTOR 2 -l— 13 HFAKTOR 3 ml 14 HFAKTOR 4

ahol:

HVEKTOR —— a mikrohatékonyság, HFAKTOR —- a faktorértékek vektora,

l—k -— a faktorhoz tartozó sajátértékek.

1 A Pénzügyi Közlöny 1981. évi 5. sz. 143—156. oldalán hozam-. ráfordítás-, hatékonysági és jövedelme- zőségi mutatókat közöl, azzal a céllal. hogy a hatékonyság- és jövedelmezőségvizsgólat egységes szemlé- letmódját elősegítse. A közölt mutatók közül valamennyi számítható az éves mérlegbeszámolóból. Az e fejezet számítási anyagához felhasznált mutatók azonban csak részben származnak a Közlönyben ajó lott mutatók közül. Az ajánlott jövedelmezőségi mutatók ugyanis részben a mai helyzetben feleslegessé vól ak.

például vállalati szintű export jövedelmezőség, órszintű devizakitermelési mutató stb. (a "mindegy milyen áron. csak exportálni" szemlélet ezeket a számításokat egyelőre értelmetlenné teszi). másrészt az ajánlott jövedelmezőségi mutatók nem jellemzik kellően az 1964.. 1985. és 19864 évi helyzetet (ekkor ugyanis elő- térbe kerül a vállalati vagyon kategória stb.).

(9)

GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG 35

A létrejött mikrohatékonysági és rentabilitási vektorok között már könnyen lehetett korrelációt számítani, hogy kapcsolatuk szorosságót értékelni lehessen.

A mikrohatékonyságot ésa rentabilitást kontigencia—táblába összevonva nem statisztikusok számára is érthető eredményt lehet előállítani, amint ezt a tábla mu—

tatja. Kérdéses azonban a kombinációs tábla intervallumainak megállapítása. Ez

ugyanis a vizsgálat hitelét rontó szubjektív elemet is tartalmazhat. A kombinációs

táblák intervallumának megállapítása a következőképpen történt: a mikrohaté- konyság és a rentabilitós természetes eloszlásának tanulmányozása alapján a vállalatok több csoportba oszthatók mindkét változó szerint. Természetesen külö—

nülnek el egyrészt a vállalatok mindkét jellemző esetében nulla érték alatti és nulla érték feletti vállalatokra, s mind a nulla érték alatti. mind a nulla érték .fe—

letti vállalatok két jól elkülönülő részre tagolódnak. A kombinációs táblában ennek alapján lehetett fokozatokat megkülönböztetni. Az alkalmazott intervallumok

szélső határai természetesen minden évben azonosak.

A mikrohatékonyság és a rentabilitás viszonyáról azonban még e vizsgálatok alapján sem tudom azt a. fontos problémát megválaszolni, hogy milyen a közöt- tük levő kapcsolat. Elméletileg az lenne kívánatos, hogy a mikrohatékonyság ha- tározza meg a rentabilitást. de vajon így van—e?

Ezt a kérdést igyekeztem megválaszolni, amikor a kanonikus korrelációelem—

zés módszeréhez folyamodtam. A kanonikus korrelációszámitós ismert módszer, lé—

nyegét tekintve kettős faktoranalízis. jelen esetben az egyik faktoranalízis a mik—

rohatékonyság, a másik a rentabilitás mutatóira elkészítve. A kettős faktoranalizís során olyan faktorok jönnek létre a két változóhalmazra. mely faktorok között a korreláció maximális. Dolgozatomban a kanonikus korreláció-számítás eredményei

közül csupán a teljes redundanciákat használom ((6) 99—108. old.).

A redundancia számítása az alábbi összefüggés alapján történt:

S'h S

(h) rred : ''''''* rc !

mh

ahol:

* S,, —— (: mikrohatékonysóg kanonikus faktorral és a mikrohatékonysági mutatók kor—

relációs mátrixa,

mh — a mikrohatékonysági mutatók száma (itt 4),

rc —— (: kanonikus korrelációs együtthatók oszlopvektora.

(h) ned —a mikrohate'konysági mutatók redundancíája az adott rentabilitási mutatók kanonikus faktorai esetén, vektor alakban.

__A rentabilitási mutatók redundanciája az adott hatékonysági mutatók kano—

nikus faktorai esetén:

S' 5 (r) rred : é—r r ':

mr

(Ha ezután a redundancia vektorait az összegző vektorral balról megszoroz- zuk, a teljes redundanciákat kapjuk.

A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

A mikrohatékonyság és a rentabilitás, közötti kapcsolat mindhárom vizSgált évben lényegében azonos jegyekkel rendelkezik. Az egyetlen jelentős különbség az 1984. évben fedezhető fel. mégpedig a vizsgálatok legelején: ebben az évben

3.

(10)

a mikrohatékonyság és a rentabilitás egymással igen szoros kapcsolatban voltak.

a köztük levő kapcsolat csaknem függvényszerű a lineáris korrelációs együttható tanúsága szerint. E kapcsolat azonban törékeny. olyannyira, hogy 1985-re teljesen

fellazul, és előjelet vált(!). ami azt jelenti. hogy 1985—ben a mikrohatékonyság és

a rentabilitás között ellenérdekeltség volt, igaz. csak közepes szinten.

1986-ra kapcsolatuk, szertelen jellegét megőrizve. pozitiv irányúvá válik. de a közepes szinttől is egyre messzebb kerülve, gyenge szinten realizálódik. Ugyanak—

kor szembetűnő, hogy a mikrohatékonyság és (: rentabilitás között felborult a várt.

közgazdaságilag indokolható okozati kapcsolat. A vizsgálatot végző azt várná, hogy a népgazdasági igényt és megítélést is kifejező mikrohatékonyság dönti el. hogy a vállalat rentábilis—e vagy sem. Az empirikus elemzés ennek ellenkezőjét bizonyl- totta, a mikrohatékonyság többé nem oka a rentabilitásnak. ellenkezőleg mind-

három évben inkább a rentabilitás határozza meg a mikrohatékonyságot.

Az ipar vállalatait vizsgálva észre kell venni azt a meglevő állandóságot is.

hogy a vállalatok a mikrohatékonyság és a rentabilitás kategóriáit tekintve vala—

mennyi évben négy csoportba sorolhatók. Valamennyi vizsgált évben találunk vál- lalatot abban a csoportban, ahol a hatékonyság és a rentabilitás szintje is jó. A mikrohatékonyság és a rentabilitás kapcsolata itt valamennyi vizsgált évben a kö- zepesen erős szint körül mozog. A mikrohatékonyság és a rentabilitás között kö—

zepesnél erősebb a kapcsolat abban az esetben. amikor sem a rentabilitás. sem a mikrohatékonyság nem fest kedvező képet a vállalatról. A vállalatok jó részé-

nél ellentmonclás van mindhárom évben a két szemléletű hatékonyság esetében

a vállalati hatékonyság jellemzésében. A vállalati szemléletű hatékonyság. azaz (!

rentabilitás veszteségesnek mutatja az adott vállalatot (vállalati csoportot). mi-

közben ez(ek) népgazdasági szemléletben hatékonynak minősül(nek), és megfor—

dítva. népgazdasági szemléletben ugyan nem hatékony a vállalat, de azért rentá—

bilis. Mig azonban az első esetet lehet stratégiai fontosságú termékek. vállalatok

termelésével indokolni, addig az utóbbi közgazdaságilag nemigen védhető.

Az iparvállalatok mikrohatékonysági és rentabl/itási kontingencia-táblái

A kürlieínmösen A nem A A különösen

Vállalat hatékony hatékony hatékony hatékony Összesen

mikrohatékonysógú vállalatok

1984-ben A különösen nem ren.

tábilisak

száma 2 2 1 - 5

aránya . . . . 0.12 O,,12 0.06 -— 029

A nem rentábilisak

száma 3 310 148 1 462

aránya . . 0.18 18.14 8.66 0.06 27.03

A rentábilisak

száma — 113 1120 6 1239

aránya . . . —— 6,61 65.54 0.35 72.50

A különösen rentábili"

sak

száma — 1 1 1 3

aránya — 0.06 0.06 0,0ó 0.18

Összesen

számuk . . . . 5 426 1270 8 1709

arányuk 0.29 24.93 74.31 0.47 l 100,00

(A tábla folytatása a következő oldalon,)

(11)

GAZDASÁGI HATÉKONYSAG . 37

Folytatás.) A küllieánmösen A nem A l A különösen

Vállalat hatékony *hotekony 'hatekony hatékony Összesen

mirkohatékonyságú vállalatok

1985-ben A különösen nem ren—

tábilisok

száma . . . . . 2 4 -— — 6

aránya . . 0,11 0.21 -— — 0,32

A nem rentábilisak

száma . . . . . 2 288 430 — 720

aránya . . . . 0.11 15,17 22.65 — 37.93

A rentábilisak

szóma . . . . . — 22 1132 4 1158

aránya . . . . . — 1.16 59.64 0.21 61.01

A különösen rentábili-

sak *

száma . . . . . 1 —- 8 5 14

aránya . . . O,,05 — 0,42 0.26 0.74

Összesen ,

számuk . . . . 5 314 1570 * 9 1898

arányuk . . . . O,26 16.55 * 82,72 0.47 100,00

1986-ban A különösen nem ren—

tábilisak

száma . . . . . 1 2 2 — 5

aránya . . 0.05 0.0? 0,09 — $ 0.23

A nem rentábilisak

száma . . . . . 4 362 351 1 718

aránya . . . . 0.19 16,84 16,33 0.05 33,40

A rentábilisak

szá ma . . . . . -— 36 1367 4 1407

a rónya . . . — 1,67 63,58 0.19 65.44

A különösen rentábili- sak

száma -— 1 15 4 20

aránya — 0,05 0.70 O,19 093

Összesen

számuk . . . . 5 401 1735 9 2150

arányuk . . . . 0.23

18.65 80,7O 0.42 100,00

1984-ben az iparban 1709 vállalat volt, 1985-ben 1898, 1986—ban pedig 2150 iparvállalatot tartott nyilván a Központi Statisztikai Hivatal. A hatékony vállalatok aránya a mikrohatékonyság szempontjából megítélve mindhárom évben 80 száza—

lék körüli. A hatékonyságot a rentabilitás mutatójával jellemezve kiderül. hogy

ekkor a vállalatok 62. illetve legjobb esetben is 73 százalékáról van szó csupán.

A kombinációs táblák két cellájában nem találunk egyik vizsgált évben sem érté-

ket. Mindhárom évben a legnagyobb arányszámok a fődiagonálisbon helyezked-

nek el, ez közgazdasági tartalmát tekintve kedvezőnek itélhető.

A kontingencia—tóbla alapján megállapítható, hogy az iparban (mint a leg—

inkább kompetitív népgazdasági ágban) (: vállalatok 15.4 és 23,9, illetve 182 szá-

zalékánál a mikrohatékonyság és a rentabilitás nincs egymással összhangban. Ez

annyit jelent, hogy statisztikailag is igazolható a vállalati szemlélet és a népgaz-

(12)

"38 - DR. LAJTNER TAMÁS dasági szemlélet egymástól eltérő jellege. Az csak nézőpont kérdése, hogy az ipar—

vállalatok csaknem egyötödének e kategóriába tartozását soknak vagy kevésnek

ítéljük. V !

A hatékonyság kettéválásának szempontjából a vállalatok egyötödénél kimu—

tatható ellentmondás jelentősnek tekintendő, ezért a bemutatott probléma foko—

zott figyelmet kíván. A továbbiakban érdemes megvizsgálni, hogy a két szemlélet alapján kétféle, egymástól különböző megítélés alá eső vállalatokmilyemközös jegyekkel bírnak, s hogy jellemző—e rájuk a valamely ágazathoz tartozás; Néhány

vizsgálat mindenesetre azt mutatja, hogyínem az ágazati hovatartozás a magya-

rázata a két szemlélet kettéválásának.

Az- empirikus vizsgálat általános ered-ménye, hogy a vállalati és a népgazda-

sági szemléletű hatékonyság festhet egyugyanazon vállalatról ellenkező képet; Ez

azonban nem csak az iparra igaz. hiszen a leginkább kompetitív szféra, az ipar

volt az elemzés színtere. sra kompetitív szférán túl még a hatékonysági számítá—

sok kérdésköre sem kellően tisztázott, így a mikrohatékonyság és a rentabili-tc'ls vi—

viszonya jobb helyzetet aligha tükrözhet. Ugyanakkor itt nem egy-egy yállalat ese- tében'érzékelhető kettészakadásról van szó; mindhárom évben a vállalatok na-

gy'bbb csoportjánál volt a kedvezőtlen jelenség megfigyelhető.

Figyelemre méltó az is. hogy a mikrohatékonyság és a rentabilitás statisztikailag jellemezhető közgazdasági kapcsolata a vizsgált években stabil tendenciát is képes felmutatni. többek között azt. hogy a mikrohatékonyság okozata a rentabi-

litásnak és nem megfordítva. Ez a stabil tendencia azonban meglehetősen ked-

vezőtlen.

E tendenciát a szabályozó és gazdaságirányítási rendszernek is figyelembe kell vennie, mert e kedvezőtlen jelenség akadályozza a gazdaságirányítás célkitűzései—

nek vállalati megvalósítását. Módszertani szempontból is szükséges a fentieket ér—

tékelni. ' '

Végül a vizsgálatok tapasztalatai alapján kell gondolkodni azon is, hogy az eddigi hatékonysági számítások nem szorulnak-e revideálásra, s hogy nem jött—e el *az ideje egy új, minőségében más gazdaságossági számítási módszertan kidol—

gozásának.

!

E dolgozat a jelenleg alkalmazott gazdasági hatékonysági számításokat mód—

szertani és empirikus oldalról közelítve vizsgálta. Mind a módszertani, mind az ern—

pirikus vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a hatékonysági számítások jelenlegi rendszere igényli a továbbfejlesztést célzó kutatást. a további útkeresést.

Ugyanakkor azonban látható, hogy a ma használt számításoknak vannak módszer—

tani szempontból megalapozott, megőrzésre érdemes részei. Mindemellett ki kell

emelni. hogy a hatékonysági számítások újabb szakaszában eddig méltatlanul el- hanyagolt tényezőket is szükséges a mérésbe bevonni. Népgazdasági szinten első—

sorban a költségvetési deficitre, az eladósodás mértékére gondolok, nem feled—

kezve meg a nemzeti vagyon alakulásáról sem.

ÁE; tényezők azonban azt is jelentik (amennyiben hatékonysági számításokban szerepelnek). hogy a népgazdasági szint és a vállalati szint e tényezők hatására aggrególással többé már nem kapcsolható össze.

A hatékonysági számítások továbbfejle'sztése ezek szerint nemcsak statisztikai. hanem közgazdasági felfogásbeli továbblépést is kíván, megteremtve a több—

"célú s ezért a több fajta, ,.komplex" típusú mutatót alkalmazó. e'mutatók—alaku—

lását a döntésekben figyelembe venni tudó gondolkodást.

(13)

GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG 39

IRODALOM

(1) Nyitrai Ferencné: A népgazdasági hatékonysóg és tartalékai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.

1983. 296 old.

(2) Drechsler László: A hatékonyság mérése és tervezése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

19Sl. 335 old.

(3) Dr. Ollé Laios: A gazdasági hatékonyság statisztikai mérésének, elemzésének alapvető problémái.

Megjelent; A szocialista vállalat. 5. Akadémia Kiadó. Budapest. 1976. 62-70. old.

(Á) Nemzetközi versenyképesség és hatékonyság. Statisztikai Szemle. 1985. évi 11. sz. 1068—1080. old.

(5) Dr. Pintér József: A termelési függvények vállalati alkalmazasa. Statisztikai Szemle. 1987. évi 2—3. sz. 187—206. old.

(6) Füstös László —* Meszéna György — Simonné Mosolygó Nóra: A sokváltozós adatelemzés statisztikai módszerei. Akadémiai Kiadó. Budapesi. 1986. Xlll, 525 oId.

TARGYSZÓ : Hatékonysóg. Jövedelmezőség.

PEBIOME

B csoeü crarbe asrop aaHnMaerca OAHHM 143 aKTYöanle Bonpocoa paasumn ore—

uecraeHHoü BKOHOMHKH, a nmenno merononomuecxwmu npoőnemaMn nsmepenun a(pcpex—

ruaHocm.

B nepaom pasnene crarbu aarop :; one nccnersam—m nana-nm, cnocoőa npnőnu- merina " ocoőeunocreü ouenxn acpcpexmanocm lamer oraer Ha BOI'IpOC o TOM, Ha KaKOM ypoaHe 14 B Kami—i mepe, l(repes nocpeAcraom Kaxnx oueHouHhrx mexannamoa re mm ngIe xoasücheHHble npoueccsr CTaHosnzca ammekmanbmn mm HeBCPCPeKTHBHbIMH.

BO BTOpOM paanene aaTop nee'r OnHCaHHG MeTOAOl'IOI'HH CBOHX pacue'roa H OCHOB—

HbIX peaynbraros.

SU MMARY

The author deals with one of the tapical issues of economic development in Hungary.

i.e. the methodological problems of measuring efficiency.

In the first part of the study he analyses the concept of efficiency. the methods of its approaching and the characteristics of its evaluation, He looks for an answer to the auestion which economic processes, at what level and to what extent. through which mechanism of evaluation become efficient or even inefficient.

In the second part the author describes his methodology of computation and its basic results.