Statisztikai szótár: Önköltség

momenklaturájától. Ez az eltérés azonban nem lényeges.

A kiadások tételek szerinti csoportosí- tásának jelentősége abban áll, hogy az önköltségét olyan alkotó részekre bontja, amelyek egyrészt önálló tervezés tárgyául szolgálnak, másrészt a pénzügyi terv alkotórészei és mint ilyenek külön is megfelelő ellenőrzés alá esnek. Ezek közé a tételek közé tartozik a termelőmunkások munkabére, az általános műhely— és általános üzemi kiadások, a felszerelés karbantartásával és folyó javításával kap—

csolatos kiadások, az amortizáció és a kereskedelmi kiadások. A kiadások tételek szerinti csoportosítása ezenkívül lehető—

séget nyujt arra, hogy megállapítsuk az egyes kiadásfajták közvetlen szerepét a termék önköltségének kialakításában ; így például módot nyujt annak meghatáro—

zására, hogy a termék értékéből mekkora hányad esik a termék előállítására köz—

vetlenül felhasznált, és annak lényegéül szolgáló nyersanyag értékére, és mekkora hányad a termék gyártására közvetlenül felhasznált és azt létrehozó élőmunkára

!orditott munkabérre. Természetesen a felszerelés javítására felhasznált nyers— és egyéb anyagok értéke, valamint a javítást végző munkások munkabére végeredmény—

.ben ugyancsak beszámít a termék érté—

kébe, de nem közvetlenül, hanem csak közvetve.

Kiadási elemek a kiadások közgazdasági rendeltetése szerint kialakított költség—

csoportok. A nyers- és tüzelőanyag—

fogyasztást, a munkabérkiadásokat, stb.

ebben az esetben nem pénzügyi szem—

pontból vizsgáljuk s nem az önköltség egyszerű összetevőinek tekintjük, hanem közgazdasági szempontból, mint az anyag—

ban megtestesült és az élőmunka ráfordí—

tások ellenérte'két, azaz a felhasznált tárgyaknak, munkaeszközöknek és magá—

nak a munkának ellenértékét. A terme- lésre fordított kiadások elemek szerinti csoportositásánál az ilyen tételeket ——

mint az általános műhely— és általános vüzemi kiadások, a felszerelés karbantartá- sára és folyó javítására fordított kiadások, mielbontjuk azok alkotó elemeire: nyers- ,anyag, tüzelőanyag, munkabér, stb. téte-

lekre. Ennek eredményeként a termelési

kiadások strukturája a következőképpen

alakul: I. nyers- és alapanyagok, 2. segéd—

és egyéb anyagok, 3. tüzelőanyag, 4. ide-—

genből vásárolt villamosenergia, 5. munka- bér (beleértve a pótlékokat), 6. amortizá—

ció, 7. az előbbi elemek közé nem sorolt egyéb kiadások.

A kiadások elemek szerinti csoportosí—

tása a vállalat, vagy akár az iparág tiszta (nettó) termelésének megállapítását is lehetővé teszi. Itt az anyagban meg—

testesült munkakiadások el vannak külö- nítve az élőmunkára fordított kiadások—

tól. A nyers- és egyéb anyagokra, tüzelő—

anyagra fordított kiadások, valamint az amortizáció összege , jelentik az összes anyagi fogyasztást. Következésképpen, ha a termelői árakon számított összter—

melés értékéből ezeket az anyagi kiadáso- kat levonjuk, akkor a kapott különbség

egyenlő lesz a tiszta termelés értékével.

Ugyancsak a kiadások elemek szerinti csoportosítása teszi lehetővé az akku.

muláció nagyságának megállapítását. E

* célból a tiszta termelés értékéből le kell,

vonni a kifizetett munkabérek értékét.

A közvetlen fogyasztások (kiadások) az adott termék vagy az adott termékfajták előállításával közvetlenül kapcsolatos ki- adásokat, mégpedig: a nyers—, az alap—

és segédanyagokra, a technológiai tüzelő- anyagra és a termelőmunkások munka—

bérére forditott kiadásokat jelentik. Eze—

ket a kiadásokat a számbavételnél köz-

vetlenül át' lehet vinni azon termékfajták

számlájára, amelyeknek előállításánál ezt a nyersanyagot, tüzelőanyagot, stb. fel—

használták.

Az egyenkinti (darabonkinti) gyártás,- nál ezeket a kiadásokat mindenegyes ter—

méknél külön—külön kiszámítják és így állapítják meg az egész termelés önkölt- ségét. A tömeg- és sorozatgyártásnál a fentemlitett kiadások összegéből ki kell számítani, hogy a termelés egy egységére átlagban mennyi esik.

Közvetett fogyasztások (kiadások) : a fel- szerelés javításával és karbantartásával kapcsolatos kiadások, az általános műhely- és általános üzemi kiadások, az amorti- záció, a kereskedelmi kiadások, amelyek

8!

nem az egyes, egyenkint gyártott ter-

mékek termelésével, sőt gyakran nem is

egyes termékfajták, hanem a vállalat

egész termelésével kapcsolatosak. Míg a közvetlen kiadásokat a termék önkölt- ségébe közvetlenül beleszámíthatjuk, ad—

dig a közvetett kiadásokat csak közvetett úton, feltételes számítások segítségével lehet beszámítani, például a termelő

munkások munkabérének, vagy a teljesi—

tett munkapad-gépóráknak megfelelő arányban, stb.

A kiadások közvetlen, illetve közvetett kiadásokra való felosztásának alapjául a termékre fordított kiadások jellegének ismérve (közvetlen és közvetett) szolgál.

Az önköltségi összetett (komplex) tételek a közvetett fogyasztást jelentő elemek egyesítése; a folyó javítással kapcsolatos kiadások összege például anyag-, tüzelő- anyag-, a javítást végző munkásoknak kifizetett munkabér—, stb. kiadásokból áll, azaz a kiadások komplexuma.

Az alapkiadások a termék gyártásá- nál magára a technológiai folyamatra forditott kiadásokat (nyers-, alapanyag, technológiai tüzelőanyag, energia, amor—

tizáció, stb.) jelentik.

Igazgatási kiadások: a termelés veze—

tésével és annak kiszolgálásával kapcso—

latos kiadások (a vállalatok és műhelyek

adminisztrációs—igazgatási apparátusának

lénntartási költségei, az igazgatási tiszt—

viselők fi—zetése, stb.).

Változó kiadások: a termelés mennyi—- ségével változó kiadások. A nyersanyagra, tüzelőanyagra, munkabérre, stb. fordított kiadások általános összege például több vagy kevesebb lehet attól függően, hogy

a, termelés terjedelme csökken vagy bővül.

E mellett e kiadások nagysága a termelés

terjed—elmével arányosan változik. Ez a

könyvelési elnevezés azonban nagyon is relatív, mert ténylegesen éppen ezt a kiadási kategóriát kell csökkenteni.

Állandó kiadások: az igazgatási appa—

rátus fenntartási kiadásai és a termelést kiszolgáló személyzetre fordított kiadások a termelés terjedelmével nem változnak arányosan, sőt többé—kevésbbé állandók maradnak.

en

Az egyéni önköltségi index valamely termék önköltségének a megelőző időszak (pl. előző év) alatti önköltségéhez való

viszonyát jelenti. *

Az általános önköltségi index a beszá—

molási időszak alatti termelés tényleges önköltségének az ugyanazon termelésnek a bázis—időszak önköltsége szerint szá—

mított értékéhez való viszonya.

Ez az index lehetővé teszi, hogy a ter—

melésre fordított kiadások tényleges ösz- szegét összehasonlítsuk azon kiadással, amely akkor lett volna, ha a termelés egységének önköltsége az előző szin—

vonalon maradt volna.

Az ősszehasonlítható termelés az előző évben avagy a bázis—időszakban egyaránt rendszeresen termelt termékeket jelenti.

Ha az adott termékfajtát a mult (bázis—) időszakban csak kísérletképpen gyártot—

ták, nem tekinthető Összehasonllthatónak, Az összehasonlitható termeléshez számít azonban mind az a termelés, amelynek minőségét vagy előállítási (technológiai) , folyamatát az elmúlt (bázis—) időszakhoz

viszonyítva megjavították, vagy szer—

kezeti felépítésében vagy a felhasznált, nyersanyag, illetve egyéb anyagok össze—

tételében részleges változtatásokat esz—

közöltek. Összehasonlitható terméknek.

számít az a gyártmány is, amelynek meg—

nevezése a folyó évben megváltozott, amennyiben ez nem járt együtt a jóvá—

hagyott standard (szabvány) megvaltoz- tatásával.

Az önköltségi indexszámtiús ,,üaemif' módszerén azt a módszert értjük, amelynél.

a termék összehasonlithatóságának, vagy

össze nem hasonlithatóságának kérdését egy vállalaton belül az dönti el, hogy termelték-e az adott fajtájú terméket az illető vállalatban az elmúlt (bázis—) évben;

vagy sem.

Az önköltségi indexszámítás "iparági"

(ipari főigazgatósági ) módszerén azt a módszert értjük, amelynél a termék összehasonlíthatóságának kérdését az ipar- ágon (ipari főigazgatóságon) belül az dönti el, hogy az adott terméket az elmúlt (bázis-) évben az illető iparághoz (ipari;

főigazgatósághoz) tartozó valamelyik vál——

lalatnál termelték—e vagy sem.

"NEMZETKÖZI STATISZTIKA

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TERVJELENTÉSEI

,, . . . a proletárnemzetköziségnek szellemében az eddigieknél fokozottabban kell tanulmányozni és amagyar viszo- nyokra alkalmazni a Szovjetúnió és a népi demokráciák íapaszlalataít és ered- ményez't."

(Rákosi elvtársnak az MDP Központi Vezetősége 1950 február 10-i ülésén tartott beszámolójából.)

SZOVJETUNIÓ

A Szovietűnió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal je- lentése az 1949. évi terv teljesítéséről Az ipar, a mezőgazdaság és közlekedés- ügy, valamint a beruházások fejlődését, az áruforgalom kialakulását s a nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedé—

sét 1949—ben a következő adatok jellemzik:

I.

Az ipari termelési terv teljesítése Az 1949. évi tervet az ipari őssztermelés tekintetében a minisztériumok a követ—

kező eredménnyel teljesítették:

Az 1949. évi terv teljesí- tése "I.,—ban

Kohászati ipar ... 102

Szénbányászat .. ... 102

Kőolajipar ... 103, ,

Villamos-erötelepek ... 10115

Vegyipar ... 104

Villam osipar ... 1 05 Hirkózlő— eszközöket gyártó ipar .. . 103

Nehézgépipar ... 106

Gépkocsi— és traktoripar ... * 103

Szerszámgépipar ... 106

Gép- és müszcl'gyártóipar ... 103

Épitő- és útépítőgépeket gyártó ipar 103 Közlekedési gépeket gyártó ipar.. . 102

Mezőgazdasági gépipar ... 100

Épitőanyaggyártó ipar ... 104

Fa— és papíripar . . . . ... 100

Könnyűipar ... 108

Halipar ... 95

Hús— és tejipar . . ... 105

Élelmiszeripar . . . . . . 104

Helyi iparok ... 107

Ipari szövetkezetek . . 106

Az elmult év folyamán a kormány több rendszabályt hajtott végre az ipari termelés további javítása érdekében. En— nek eredményeként emelkedett a termelő— kapacitás kihasználásának színvonala, megtakarításokat értek el a nyersanyag— ban, fűtőanyagokban és egyéb segéd- anyagokban, és felszínre kerültek az üze— mek újabb belső tartalékai. Ez lehetővé tette a kormány számára, hogy az év folyamán kibővítse az ipari termelés 1949. évre eredetileg megállapított tervét. A kibővítelt évi tervet az ipar egészében 103%-ra teljesítette. 1949-ben jelentékeny mennyiségű ipar- cikket gyártottak terven felül: vasat, színes fémet, csövet, szenet, kőolajat, benzint, petróleumot, villamosenergiát, villanymotort, transzformátort, villany— égőt, fémvágógépet, gépkocsit, autobuszt, trolleybuszt, motorkerékpárt, golyóscsap— ágyat, önműködő darut, műtrágyát, fes— téket és egyéb vegyicikkeket, kaucsukot, gépkocsiabroncsot, cementet, Lablaküve— get, tetőlemezt, varrógépet, fényképező—- gépet, pamut—, len—, gyapjúszövetet és selyemanyagot, kötszövőipari terméke- ket, gumilábbelit, húst, növényi olajat,

cukrot, cukrászipari készítményeket, kon-

zervet, teát, cigarettát, szeszt, pezsgőt és az ipari termékek sok más fajtáját. Az évi össztermelési terv végrehajtásá— nál, valamint az ipari termelés fontosabb ágainak mennyiségbeli termelése terén bizonyos minisztériumok nem hajtották végre teljesen egyes termékek gyártási tervét. II. Az ipari gyártmányok termelésének növekedése ; A legfontosabb iparágak termelése 1949— ben a következőképpen alakult 1948—ben;

Viszonyítva: 1949_ év 1948 száza— tékában Nyersvas ... 119 *

Acel ... 125

Henger-elt rém ... 127

Vasúti sin .. . . . ... 180

' ascső .. . ... 131

Réz ... 120

Horgany . ... 124

lom ... 126

Szén ... 113

Köcla) ... 114

Benzin ... 110

Petroleum .. 117

Diesel-gázok: 132 Földgáz ... 103

Villamosenergia ... 118

Gőzmozdony ... 115

Villauymozdony. . . 216

Vasúti teherkocsi . 147 'I'rolleybusz ... _ 126 Tehergépkocsi ... 130