Fontanel, J.: Informatika és gazdaságtudomány

1 026

STÁTISZTIKAI moaALMi nevem

oszlása és az adatok közötti összefüggést ki- fejező viszanyszómalk nem miósiolk, mint a belllső összefüggések ikülső megjelenési far- mói. Szemléletesen bizonyítja ezt például az a tény, hogy a hőimxé—nsé'klieft mutatója a szervezet belső állapotainak (kiizf—eijoezővjte, szimip'tőmóija. A statisztikai mutatóik Silelmlpth- mua'bilkuis jellege a *k—uhaixósolk bórnmelyiilcénéil megtalálható. Kérdéses azonban, hogy meg- engedhető-e a statisztikának önálló tudo—

mány iratngjóma való emelése a jelzett empi—

rikus tulajdonsagok mellett? '

Szerző szerint a tudományoknak az alba—

luik alkalmazott aibszimaíkici—ó mértékétől .fü. — gő osztályozása nem volna helyes megvol—

dósa afelvetett problémáknak, ez ellenkezne (: filozófiai allaipe'l—veildkel. Tenmiésze'bszerű.

hogy az egyes tudamióinyak az absz'bnalkic-ió mértékét telleirnbye nagymértékben eliénnelk egymwólstől, tartalmuk egyamóvnit (kiirheirjedihet az elméleti uó-lmallóinasíüó—sak széles körére vagy pedig a jelenségek, a üé-nyelk egyszerű leirá- sóina, anélkül, hogy részleteiben vizsgőlinainrki e ténnyelk lényegét. Ezenkívül minden tudo—

mxóiny belliső szerkezetében mendiszeriint jól el- kül—öni'dhető az elméleti mész — amelyben a fő tételelk összpontosul—nak, megadva az illető tudomany—ág alaipve'tő irán-yát — és az al- kalmazott rész. A közigiazdasó—gtudoimróinyoik rendszerében az elmeleti mész a politikai gazdasági-an. amely az embereik közötti tőr- sadalmi—tenmeléisi viszonyok fejrlőiduélstönvé- nyeift vizsgálja, és alkalmazott tudomány jel- leggel azok a diszciplinók említhetők, ame- lyeik az egyes népgazdasági agaik gazdaság- tainaval riogilaillkaznaik. Ez azt jelenti, hogy a politikai gazdaságtan tétele-it rsavjióit kerületük—

ne vana'c'kazt—a'tjőlk, s a ip'o'll'tlillell igaza—asóigmazn- től az emaimikruis jiellileg nagyobb érvényesülé- sében ák'üiiiömibözsnek. Mindez azt bizonyítja.

hogy a tudamónyaklat nem lehet ,,elimié'leii"

és ,,emípiímilkus" tudomanyok—ra felosztani. Az empirikus jelleg és az elmélet diiallelkibillous egységét a tudományos akutarhólsdk eseteben a szerző Marxiól vett idézettel bizonyítja.

Az elméleti statisztikusok szerint (: statisz- tika — funkcióinak betöltése sorain -— mint elméleti a—l-apir-a mómasizikodiilk a 'pali'dikaii igaz- dasa'gbasnxna és a idiialeikiilkus materializmus—

na. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Siba—tisz—

iika feladatait mindig valamilyen gazda- ságtani kérdés határozza meg, ezért a sta—

tisztikai módszerek helyes alkalmazásában a gazdaságtani kérdések és a vsüa'tisztiilea eszközeivel elérhető miegidlldo'is egysége öt- vöződilk.

A továbbiakban a statisztika t—ósnsaodal—olm- tudományi jel—legét vizsgálja a szerző. Ez a kérdés azért merül fel egyne sürgetőbben.

mert a tenmiészettudomióiny—as imába—társak sorain mind gyalknaibbaan hOiSZn'óllljlólk a sban—szabika eszközbó—róiból vett módszereket. A marxista ismeretelmélet azon tételét ihiíivja a (szerző

segítségül ekérdés megváloszolósakor, mely szerint a tudományok csapontousítóxsőlnúli osz—

tórlyozo'sóndl nem a tudomány által alkal—

mazott módiszent kell! alapul venni, hanem az anyagnak az említett módszereik segítségé—

vel vizsgált miozgúisfoinm'óii't. strukturális vól- tozóasaiilt.

Természetesen az sem volna eredményre vezető módszer, ha a statisztikát valamilyen univerzalis tudománynak tekintenénk, olyan- nalk. amely a .,bóarsadlallmi tömeg" vagy a kollektiv hórrsadna'limii elemeik vizsgálatával foglalkozik;. Úgyszinrbéon helytelen !lenne, ha a statisztika tudományának területét kétfelé osztanánk, elkülönítve kezelnénk a statiszti- kai módszert mint tudományágat. A buda—

mrónyolknalk altalaban kettős a területük, mi- vel leíró részt is tartalmaznak, amely a té—

nyeket adatszerűen rögzíti, de ez még nem jelenti azt, (hogy peldaul! a ibatiainiikóibain a növények számainak, mennyiségének adatai kiülllöln tudamiónyófgiart képezniémrelk.

Századunkban egyre nyilvánvalóbb, hogy a fizikai diiszaiipliinaik (fejlődésével párhuzamo—

san a megismerés hoilyalmaiia mindinkább a va'lószinűiségii *tiörvényeílnk—el. a silatiszbiikazi ösz- szeifügfgéxsek rialkbóinóisóvaul kapcsolatos. A kor- szerű tudomany ólil-óimanmja szerint bonyo- lullt világunk jelenségei közötti kapcsolatok, az oks—ági összefüggések nem fejezhetők % a Laplace-nálla xmieahaniisztikluls determiniz—

musaal, hanem véletlenszerűségelk és a mö- gött—ünk meghúzódó :szülkségsszerűiségek dialek—

tikus kapcsolata fsonmióijióibanu Ez a dialek- tikus koncepció SZ'Olig'óll alapul alk—ár a tár- saiclalxonm, alkar (: tenmészet jelenségeit ba- nulmőnyazó tud'amóinyokiróli, vagy e tudomá—

nyok által alkalmazott istamiszti'kaii módszereik- ről van szó. így a matemaizilkólhaz hasonló módon e'lőhésnbe lcenülineik a statisztikai mód- szer univerzális von—ascii.

Mindezt szem előtt tartva meg kell! ólil'a—

pitainii. hogy a sbaüiszhilkiaui módszer kio/állasz—

tóisa mindig a tanulmanyozni "kívánt tás—rgy tenmiéiszebétői függ. s így az emberi együtt- élés fkumaitósórniól, mely az anyag egyilk leg- banyoilullfnaxbb imazgiósiormója, a kakaó gyak- nan a nagy számok tömény-élnek megnyilvá- nu lólsóval tolla llkiOZillk.

(ism.: Kovács Tamásné)

lFONlTNNIEL. J.:

llNlFORlMATliKA ÉS GAZDASÁGT'UDOMNNY (information ea science économiaue.) -— Econo- mi'es et Sociétés. l1i97'5. úpriilis—smó'j'uus. SZP—48613. p.

A natneuiiim-óiny az informatika és a íkwözga'z- dvaaúgtudotm-óiny összefüggéseit és perspek-

tíváit iielkilin'til út.

Az illnlúonmóvclió lényegében az :i—smeneftek érzékelhető és közlésre alkalmas formába

STATllSZTlKAl lRODALMl !FlGYELÓ 1 027

való önlüése. A hagyományos módszerek azonban az _iinifonmőaiólcnfatk csaknem gazda—

ságos lk'lthSZlnlólósút teszlk lehetővé. Az in- f-anmőciólk ésszerű (közlésének tudomanya, az informatika eegífségfével a lkluba'tólk [mind a tedhlniilklaj, mind (a gazdaság. és társadalom- tudományok lerüleléin nagyot lépteik előre.

Ez elsősorban a nagy teljesítményű szamító- gfétpeíklnelk köszönhető. Az xiinrlanmatirkia a tőr- sadaloum'tiudxamúinyolk lerü-leb'én egyre'iszt iha—

tolmas szómíiósi kapacitást képvisel. mós-

nészt lehetőséget weremlt a döntéseik várható köye'ukezme'nyelnek vizsgalata—ira, így beha—"c a döinlt—éselőkeszíléisi lfoll'YlOlmlCl'tlblOln is fontos sze- repe van. beg—lényegesebb szerepe azonban az,, hogy mód—olt ad ;kí—siérlelek llelolybaitlósólra a tórswadia'lam- és a gazdaságtuvdloimióinyolk területén;.

Mindaz, amit az ínllormlatlka a gépi szú—

mítóso—k merünlebén eredményezett, többe—lke- v'ésbé közismert; elég, ha a (számítógépek rendkívüli gyorsaságára, a nagy *SZÓlml'tÓllel- pataibósna, o sszaimítióisak egyszerűsége—ne és

megbízhatóságára, valamint az elérhető

megtakarításokra u'halwnik. É-ndek—esebbek a lanullm—ónynialk azok a megallaipítósiaii, ame- lyeket az lnilonmvaülkzónak .a közgazdaságtan—

nla-l való iklOlpCSOlllGllCllanlk tárgyában flejt ki.

A döntés a fkrözgaz'dlaisóglanlbrasn egy kiin- formiáiaiőna adott válaszként jön létre. A dőn- tési rendszernek három lényeges eleme van:

az első a shruiktúma, amely a különböző rész—

hallmaziolk lk'özötzti kiaapcsoxlaibokna világít rá; a mvósodlk az időbeli lkiéslverltettés (szenepe (mek- kona időtartam szükséges az ulnűronmióciólk fel—

dolgozása-hoz és 'a id—ön'hélselk előlkiészíttéiséihez).

Végül a harmadik elem a döntések folytán szükségessé váló újabb lnlo—nma'ci'ólk beszer- zése s az utóbbi—alkánok újabb döntéseik elő- készítésében való le—llh—aszrnóló sa.

* A_erilnifanmuóloiőnialk nagy ifionüosswógú dönte- seklhez való ilelllh—aszsnrállósó't megelőzően cél- szerű a ld'ölnméls N'óll'lhiü'tó lkzövehkeumléinyeirt la- bonatlőriumii keretek lkzöwöft kikísérletezni. list még nagyon sak a tennivaló ; nem utolsó sanbiain azert, miert a itónsadalolmlhudam—ólnyolk területen a lkumartó es a közgazdász egye- lőre önmaga iszóimió—na (sem ituldatosíitatha eléggéi, nagy az xiinifanmatiillca és az (ikon - metria lklaipvasdlai'aa iiideó'lls l—aibanaltófriwmii ikö- rülményekiet vteremt. Arno is szükség van azonban, hogy (: d'önlhest *horz'ó szerv maga vispanmas lfogiallm—arkfkiall mendelk—ezizék az egyes gazdasági és ibóinsaldrailmi jelensegek közötti kapcsolatok tenmiészenére vonatkozóan, és kellőképpen ismenje a dölnltélsl rendsz-er struk- túráját. Ehlhez mindenekelőtt wagy mennyi- ségű aiinrfonmóició, fog—allamollllwbúsú (képesség, a valóság modellé való fa-lalk'íltúsna, az em—

p-iiriklus talpra-sztailua'tdk m-amiimióllliis felhaszn—óló- sa sszüikséiges, ugyan-alkllcar tisztában kell Jlein—

nii ldlZZlGll xa ténnyel, hogy lCl ifalyaivmatolk való—

színűségi jellegűek. A gondolkozó ember

7.

szükségképpen xk'iseblb iisnifo—rmióvai'ó—input blir- tolkróbain hoz dőnltést, mert ezeknek csak lkioir- lótoiwtt befogadására képes; (fogla—lamaflklo—

tóxsőbaln egyszerűisí't, döntésének vólna—tó ikö- veilkeZimuéinyeiit 'ilgy'elGSlelk ólgianididlnii, de le- jatszani már nem tudja. A számítógépek se—

gítségével mindez !megvallóswllható. sőt egyes műveletek aulamiamizlőlóswa időt hogy a ter—

vező giazlcliazsógpa'llblkus szómóma 'Glhh'OlZi, hogy valóban értelmes elemző munkát végezzen.

A tanulmány lkiövehkező reszeben azokat a kutatási területeket hekiin'ci út a szerző, ahol az l'nlfOrl'lmlG'tlille! és a ikiözgaz-dvaisőg'tain 'kalp- csolata jelentős eredményeket hozott.

Ellsőlkléint a sz*tachaszlilkuxs modelleket (őkio- n'ametnixai modelleket) említi, amelyek ve'- le'olen ltényezőt ils hdlrtüllműlnlülk. Pelida'ikiéppen a Klein—Goldbenger-léle modellt hozza fel, amelyet !. Adelman lSZ'tOCll'llGlSZJ'ÖllkUS SlelmlUllÓUÓ céljaira 'hlalSan'Ólll't lel úgy, hogy 'az exagén V'ÓlltOZÓlk :lellétellezvett valjlclkulllólgólnlalk, ,,rSlOklkiOllÓi—

sőnsaik" az endag-en vwdltoz—ólkera lüaivóiblbgyűirű—

ző hzatóusalit vizsgalta. A sz*rodhlaszliikus sztilmiu- lőciró újabb vólbozrafvali — véllerr'len szóamtóib—

lazarto'k segítség—ével — a modell szlovahlaslz- tiikus tagján esnközöil't vallomások lh-a'tósc'xt vizsgaljak. Egy másik terület, ahol az öko- nvometriai módszerben lélS ia számítógép—tu- domőny együltbes [közreműködésének jelentős eredményei vannak születőben: az iteratív painaimiéterbecslési eljómówsolk, amelyeknek a jelentőségét főleg nem lineáris lkaipcsolla'hak becslésére való alkalmassóguk adja meg.

A tanulmány áttekinti az ínefoinmva'ülkóiniaik OlZ ágazati [kapcsolati mérlegben specifikált összefüggések előrejelzésében,valamint line- aris programozási feladatok megoldásában betöltött szerepét is. Az első esetben elég hivatkozni arra, hogy a mairix invertálása a somak és oszlapok 'ntagyabib szóma (lehet a deziasgigmegóiaió uniövelése) esetén kezi mód- szerekkel megeldihialhazi'ilaln leladat: n sizó- mú sor és n szőmú vasz'lop esetén a (szami- tazn'dó és inverlóllalnidó leahlniológliiai rkaeffii- ciensek ssziólma n2. Kérni módszerekkel tíziso- ros és tíziasizlepos matrix megoldása is nehéz feladat. Hasonlóképpen 'krb. ugyanitt yainnalk (: lliineó'niis apragmaimozasiak asztali számoló- giépeklk—el való megeldősúnalk a hxaltólnüll is:

ha a változók és a korlátozó feltételeik iszó—

mia tíznél in'agydb'b, a feladat csalk isizlóimí- tógiéppel oldható meg.

A rlrainrulmióiny uhollsó fejezete bővebben szól arról, hogy mekikona iszenep juthat a kísérletezés—nek ia tóirsaxdla'l-olmmudomónyo'k te- rü'le'nén. *Megióllapíit-ósallt *több gyakorlati pérl- dóval támasztja alá; részletesen foglalkozik az egyes ölkanamebrlafi zmeodellleldkel, vala- mint a G. M. Orcutt mliknokiOimipxanenis—eklből felépített xdzemagma'ifiiali modelljével végzett szlmurlówciós kiírsécnl—ebek eredményeivel. Öiseze- fiogilclló-atn megállapítja, hogy az ökoniormetmia és az :lnafanmlatillda "találkozása" több iózlis-

1 028

bann történik; az első fázis a statisztikai adatgyűjtés, a feladat tisztázása. a modell m—eglogialamnazzása. A második fázis a logikai séma elkészitése, a programozás és a pnog- naiminvalk a számítógépem val—ó llerlurtla-láusa. Az előbbi lázis'bazn az ökonsolmietrláwé, az utóbbi—

ban az initomalikáé a vezető szerep. Végül a harmadik fázis: az ienedimenyelk tesztje és

vizsgálata, amely lisme't elsősorban a make—

m—a-tílkus—Iközgiazdász felad—aba. Az 'öékonam-e't—

fia és llnlflOiI'lmlG'lll'kiG összefonódása jelentős módszertani előnelécpéis, amelynek a jövőben a társaid-allamtudományok területén :is egyre több enedlmrélnye lesz.

(lsm.: Nyáry Zsigmond)

GAZDNSAGSTAFIGZITIIIIGA

NICHOLSON, J. L.:

AZ AZOINOSSÁGI SKkUÁlK BECSLIESENBK [MÓDSZEREI

(IAippwraisall of different methods of estiimatilng eauivailemce sca'lies and their results.) — The Review of Income and Wealth. WM. t. sz. 1—41I1z. p.

Az azonossági skálák azoknak (: jövede—

lremiará—nyolkn—ak ia mérésére szolgálnak, atm—e- lyek OlhlhOIZ szükségesek, hogy a lklüllíölnlböxző méretű és külömböző körülmények között élő családok életszínvonalát iközel azonosnak tekivnth—essülk. Szerző az élelm'iszenekne landi- tott kiadások jövedelmen belüli arányának alapján készített tábláin mutatja be a ház- tartás jövedelmét jelző skállatér'bélk alakulását a háztartás típusa szeniin't. A skála azt miu- batja. hogy ha a két telnőttbőll álló zhzáztar- tás jövedelmet ZOO-inek tekintjük, alkkor a két felnőttből és egy gyerekből álló csa- ládnak azonos eletszilnmanral eléréséhez 2.62, tehát 31 százalékkal mIGIglGISICIlbIb jövedelemre van szüksége:.

Az azonossági slkáloálk felhasználása széles körű, mivel egyaránt alkalmasak:

— a tényleges jövedelem változásainak,

— a jövedelem elosztásának és újvndellosztásánaik.

—uoz adók és o társadalombiztiosítási juttatások hatásának

becslésére és össizehasonlártásána. Meghatá- rozásuk azonban számos elvi és gyakorlati nehézségbe ütközik. A szerző ebben a tanul—

mányában a ub—easlésülkre használt legfonto- saíbb módszerek ismertetésére és 'bimállmára vállalkozik.

(Bevezetőben állást foglal a háztartássha—

tisztikai felvételeken alapuló empirikus mód—

szerek mellett. Ezek előnyét abban látja, hogy az é'letszíinryotnlal-Mizsg'állartolkazt a lo- gyasz'tái szokásaik elemzése alapján végzik?

Az egyik ilyen emipirikus módszer az azo- nossági skála összeállításához az egy adott íogyasztási oiikikne (vagy a cikkek egy cso- pontjáro) fordított kiadásoknak a jövedelem—

hez viszonyított arányát használja tel.

A mutató kiszámításának alapjául rendsze- rint az é'lelmííisz—eneknez, egyeb Ilétsuzülkségleti ciikk—efkne (például lakó-s,. fűtés, vi-Iágímás, nu—

házkoclás stb.) londzí'holtt, esetenként a luxus—

kiadásaik, esetleg rmiegtaíkalrí'oásolk szolgál—nak.

Az előlbblieknek a jövedelemhez vlszomyítortt

aránya köztudottan fordítottan arányos a jö—

vedelem szinvonalával. lo luxuscikkek eseté- ben nem állapítható .meg hatá-rozott tenden—

cia, a megtakarítások aránya ésa jövedelem nagysága között pedig egyenes arányosság mutatható (ki. A módszer hlbáijáxt a szerző abban látja., hogy csak azonos összetételű családok esetében alkalmas az eletszinvonal összehason'litásáma.. Ha például két gyer- mektelen házaspár közül 'az egyiknél .ma- gasabb az élelmiszerekre fordított kiadások aránya, akkor levonható az a következtetés.

hogy ennek a osalvádnialk —-— legalábbis a szó anyagi ertelmeben véve — alcsonyabb az é'lretszíimlonala. Ha azonban az egylk há- zaspánnialk gyermeke születik, s ugyanakkor megnő a jövedelme annyival, hogy korábbi életszínvonala továbbra is biztosítanom. cock—

kor sem valószínű, hogy az élel-mlszeneikne fordított kiadások aránya változatlan msamald, sőt a csecsemő tápláló—sával kapcsolom speciális kiadások miatt szinte biztosan meg- nő. Ezert az élelmiszenekne lendített kiadá- saik aránya alapján számított azonossági skálák fellelé való torzítást rho—rba-lmnaznfa-k.

Áilbalfásnositva tehát megállapítható, Ihogy, ha az azonossági skálát olyan mutató alapján számítják, amely a jövedelemmel fordítottan arányos, és 40 benne foglalt kiadások anányo a gyermekek kölllxségve'aésében magasabb, mint a lelunő'tbekebenx, akkor lelielé valló torz—ítás jel—enmkezirk, ellenkező esetben a sik-á—

laiértlélklelk lefelé torzltothalk'.

A módszert továbbfejlesztve egyes kutatók a különböző tagyasztási cikkekre forditott kiadásaik ományáiniolk alapján számított azo- n-asságii ngóll'ólklbló'l' súlyozott átlagot számítot- tak. (A súlyokat az adott logyasztiási cikkre forditott kiadásoknak az összes fogyasztási kiadásokhoz Minszonyított anáxnya képezte.) Nicholson szeniinft azonban ez nem oldja meg teljesen az említett problemákat.

Az azonossági skála összeállításának kö—

vetkező módszere az elaszt'icitás mutatójának felhasználás—ária épül. A rugalmassági együtt—

ható imleglvatró-nozásáma szolgáló regnesszeió—

egyenlet piaznalmrélteneineik becslése 'GIZIOInIbdvn nagy nehézségekbe ütközik. Ha az egyenlet- be nem épül be önálló változókénta háztar- tás összetétele, akkor IhiűlfiólSlG a veletlen vál-—