Piszarev, I. Ju.: A dolgozók életszínvonala vizsgálatának módszertani kérdései

778

és figyelembe véve, hogy a [szomszédos keresztezési pontokra t; : tv 4—13 ez a kifejezés az

MT(O):M(OH-M'(O)thrV—l—

% (t,, %— tg) V' /8/

alakot ölti. .

A minimumérték meghatározásához m ismerete szükséges. A szerző az m kapa—

citás változását t,, függvényében egy ta- pasztalati görbével adja meg.

g,;kz optimális t,, jelzési időtartam egy az [,M T (0), e ,m] függvénykapcsolatot ábrázoló nomogramm segitségével 'az m(tv) görbén olvasható le. Ez a t,, érték,

az optimális it,-t is meghatározza, lévén

tg adott.

A szerző ezt a módszert egy olyan gya—

korlati példán mutatja be, ahol a keresz- tezés két ágában a forgalom jellemzői megegyeznek, tehát M (0) : MW);

L', : t, : tv * tgésMTW) : 2M(o) _;— TV ::

: 2 M (62) %— m e

3. AZ ÚTKERESZ'TEZÉS ATBOCSÁTÓ KAPACITASA

Jelölje Vd a járművek felgyorsulás utá- ni állandó sebességet, to az állandó sebes—f—

ség eléréséhez szükséges időt, td két egy- mást követő jármű áthaladása közti idő-

, kenthető; Vd

késést (kb. 1 mp), L'az egymást követő

járművek közötti átlagos , távolságot;

akkor a _

t —- t,, '

k :: 9

§ L / l

d"?— i,;

képlet az egy sorban t idő alatt áthaladni tudó járművek számát adja meg. Az m értékét k-nak a sorok számával ' (út szé—

lessége) való szorzata adja meg. (9) 'a ta- pasztalati görbét igazolja.

Elmondottakból a szerző az alábbi kö—

vetkeztetéseket vonja le.

A forgalom annál gyorsabe bonyoló—

dik le, minél rövidebbek a t,, és t, időtar- tamok, ennek azonban határt szab a ke—

resztezésen való áthaladáshoz technikailag

szükséges idő. Ez Vd növelésével csök—

azonban nem növelhető korlátlanul, mert nagymértékben függ az útkeresztezésen túli forgalom körülmé- nyeitől.

A jelzőlámpa időtartamainak szabályo—

zásába mindaddig nem kell beavatkozni, amig M (e) m-nek egy meghatározott szá- zalékát (például lon/0) el nem éri. A csúcs- torgalmak viszont megkövetelik a jelző- lámpa fényidőszakainak tudatos szabá- lyozását.

(Ism.: Mányi Szabó István)

ÉLETSZINVONAL. HAZTARTÁSSTATISZTIKA

Piszarev I. Ju.:

A dolgozók életszínvonala vizsgálatának módszertani kérdései

(Metodolog'lcseszkle voproszil izucsenija urovnja zslzni trudjascsihszja.) Moszkva, 1959.

258 p.

A Munkaügyi Tudományos Kutatóin- tézet dolgozóiból alakult munkaközösség által összeállított anyag az életszínvonal mérésének módszertani kérdéseivel fog—

lalkozik. Az első rész sorra veszi az élet—

színvonal főbb mutatószám'ait s állást foglal számos metodikai kérdésben.

A szerzők a reálbér—indexnek, minthogy a bérek alkotják a jövedelmek fő forrá—

sát —- igen nagy jelentőséget tulajdoní—

tanak a munkások és alkalmazottak élet—

színvonalának vizsgálatánál.

A jelenleg alkalmazott reálbérszámítási módszernek néhány fogyatékosságát tag-—

lalva megállapítják, hogy az árváltozá—

soknál csak az árjegyzéki árak változása jelentkezik; bizonyos olyan jelenségek, hogy az olcsóbb cikkek eltünnek a for—

galomból s a fogyasztó kénytelen a drá—

gábbat megvásárolni -— nem mutatkozik meg az árindexben. A szerzők valamilyen korrekciót, illetőleg a korrekció módsze—

reinek kidolgozását javasolják. Szükség volna továbbá arra is, hogy reálindexet * ne csak a munkás és alkalmazottak egé—

szére, hanem az egyes rétegekre (foglal—

kozási ágak, területek, bérszínvonal sze—

rinti csoportok) vonatkozóan is meghatá- rozzák.

A reáljövedelem indexe a reálbérek változásán kívül visszatükrözi a béren

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

felüli juttatásokban, valamint a kereső- eltartott arányban bekövetkezett válto—

zás-ok hatását is. A két index között a következő összefüggés állapítható meg:

Irj :: Irb'Ik.a.'Ik.j.a.

ahol

I,; -— a reáljövedelem indexe;

Irb —— a reálbérindex;

Ika —— a keresők arányváltozásának indexe;

ija —— a kiegészítő (béren felüli) jutta—

tások dexe.

arányváltozásának in—

A kiegészitő juttatások számbavételének

ki kell terjednie számos, a költségvetés terhére történő közvetett juttatásra, bele—

értve például az államnak az orvosi el—

látásra, az iskolai oktatásra fordított költségeit is. Nem volna helyes azonban minden olyan állami kiadást beszámí—

tani a jövedelmek mutatószámába, amely—

nek valamilyen kapcsolata van a dolgo—

zók életkörülményeivel, hanem csupán azokat, amelyek individualizálhatók, azaz amelyekről megállapítható, hogy azt az egyes családok milyen mértékben vették igénybe (nem volna például helyes a par—- kosításra vonatkozó költségeket is kiegé-—

szítő jövedelmeknek tekinteni).

Ami az igénybevett szolgáltatásokat illeti, helytelen volna, hogy ha ezeknek az életszinvonalra gyakorolt hatását a bennük megtestesült anyagi érték nagy- ságával azonosítanánk. Ebben a kérdés- ben egyébként nem teljesen következetes a szerzők álláspontja, ugyanis egy másik helyen óva intenek attól a hibától, ame- lyet Sz. P. Partigul követett el könyvé—

ben, aki a szolgáltatásokat is teljes ér- téken számította és így olyan összesített jövedelem-mutatóhoz jutott el, amelyben a nemzeti jövedelem halmozva szerepelt.

Az elemzéseknél tekintettel kell lenni továbbá arra is, hogy a közvetett juttatá—

sok nem ugyanazon az árszinten szere- pelnek, mint amilyen árszinten kerülnek felhasználásra a közvetlen jövedelmek.

(Az előbbiek általában nagybani, az utób—

biak kiskereskedelmi árszinten.)

Külön fejezet foglalkozik a reáljövede—

lem emelés hatékonyságának a vizsgála- tával. Ezzel kapcsolatban különösen az alacsony jövedelmű családok életkörül—

ményeinek vizsgálatát helyezik előtérbe.

779

Többek között megállapítják, hogy az alacsony keresetűek bérének emelése nem feltétlenül a kisjövedelmű családok—

ban érezteti hatását, mivel közepes vagy nagyjövedelmű családok egyes tagjai is lehetnek kis keresetűek. Az árleszállitás- nak a kisjövedelmű családok szempont—

jából való hatékonysága szintén kisebb, mivel a nagyobb jövedelmű családok az árleszállításból abszolut összegben na—í gyobb megtakarítást érnek el, mint a kisjövedelműek.

A reáljövedelem indexét egy főre szá-—

mítják. Felvetődhetne az egy fogyasztási egységre való számítás is, ennek volna számos előnye is, ebben a kérdésben mé—

gis negatív álláspontot foglalnak el a szerzők, az átszámítási kulcsok meghatá- rozásában rejlő számos feltételezettség miatt.

Külön fejezet foglalkozik annak a ma- tematikai módszernek az ismertetésével, amelynek segítségével az egy keresőre jutó keresetek nagysága szerinti megosz—

lásból meg lehet becsülni az egy főre jutó jövedelmek nagysága szerinti meg—

oszlást.

A második rész a jövedelem- és árelasz—

ticitás kérdésével, valamint a legkisebb négyzetek módszere alkalmazásának prob—

lémáival foglalkozik a fogyasztási statisz- tikában. A jövedelem—elaszticitással kap—

csolatban több elméletet ismertet és bí—

rál. Külön foglalkozik a jövedelem és fo—

gyasztás közötti összefüggés vizsgálatánál a megtakarítások hatásának kérdésével.

Felhívja a figyelmet a kapitalista orszá-—

gok jövedelem-elaszticitása közötti alap-—

vető különbségekre (ebben elsősorban az ingyenes közvetett juttatások játszanak szerepet).

A harmadik rész a kapitalista országok dolgozóinak életszínvonal vizsgálatával kapcsolatos néhány módszertani kérdéssel foglalkozik. Ismerteti a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak ezzel a témával kapcsolatos munkásságát. Részletesen foglalkozik a munkásosztály abszolut el—

nyomorodása mérésének módszerbeli kér- déseivel.

A befejező fejezet a fogyasztási egység—r re való átszámítás különböző skáláiról ad áttekintést és értékelést.

(Ism.: Drechsler László)