• Nem Talált Eredményt

Válasz "A reálbérek és reáljövedelmek statisztikai vizsgálatának főbb elvi és módszertani kérdései" c. cikk bírálóinak

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Válasz "A reálbérek és reáljövedelmek statisztikai vizsgálatának főbb elvi és módszertani kérdései" c. cikk bírálóinak"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

Válasz ,,A reálbérek és reáliöVedelmek

? statisztikai vizsgálatának főbb elVi és módszertani kérdése?c

c. cikk bírálóinak

Mielőtt érdemben rátérnék a bírálatok ' megválaszolására, elöljáróban szükséges- nek tartom leszögezni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nem, életszínvonal, hanem reáljövedelem számításokat végez.

A bírálók által vitatott nézeteim, melyek kivétel nélkül az életszínvonalnak a reál—

jövedelmet meghaladó részével kapcsola—

tosak, így semmiféle befolyással nincse—

nek a reáljövedelem—számításokra.

Válaszomat azzal kezdem, hogy a vitát igen hasznosnak tartom. Egyrészt, mert módot adott arra, hogy vitatott nézetei- met mégegyszer átgondoljam és néhány lényeges vonatkozásban elfoglalt helyte—

len álláspontomat megváltoztassam, más—

részt, mert alkalmat adott arra, hogy he—

lyesebben megfogalmazva ismét—elhessem meg véleményemet olyan kérdésekben, _, —melyekben fenntartom a cikkemben nem

, elég világosan kifejtett álláspontomat.

_ Birálóim több kérdésben vitatták álli—

tásaimat. Ezek közül lényegében két kér—

dés emelkedett ki:

1. mi tartozik bele az életszínvonal fo—

galmába;

2. hogyan kell értelmezni a szükségle—

tek maximális kielégítését? '

, Válaszomat e két kérdésben az aláb-

' biakban foglalom össze, míg a többi, kisebb észrevételekre nem térek ki. Ezek—

nek egy részével egyetértek, egy részével _. nem; de nem elvi jelentőségük miatt azt hiszem, hogy szükségtelen ezekkel to—

vábbra is foglalkozni.

!.

Az életszínvonal fogalma

Vitatott cikkemben helytelenül állapí- tottam meg, hogy a társadalmi rend jel—

lege beleértendő az életszínvonal fogal- mába. Helytelen volt azért, mert bár le—

szögeztem, hogy ,,anyagi világunkban az élet fenntartásának első és alapvető kö—

vetelménye az anyagi fogyasztás és éppen ezért maga a fogyasztás nem helyettesit—

hetö a fogyasztás mégoly kedvező. körül-

ményeivel, mégoly emelkedett közszel—

lemmel sem", szándékomtól függetlenül megvan a lehetősége annak, hogy az

anyagi és nem-anyagi kategóriák, melyek a valóságban nem helyettesítik egymást, egy fogalmon belül felcserélhetők legye—

nek egymással. Miután a kétfajta kate—

gória alakulását teljesen más—más eszkö- zökkel, más—más módon lehet csak meg- állapítani, s ezért a kétféle terület ered-—

ményei nem összesíthetők egy fogalomba, sűrítve, nincs kizárva annak lehetősége, hogy tegyük fel csökkenő fogyasztás mel- lett is emelkedő életszínvonalról lehessen beszélni, ami nyilvánvalóan helytelen.

'Az életszinvonal fogalmának tartalmára, vonatkozólag klasszikus forrással nem rendelkezünk. A marxizmus klasszikusai nem használták az életszínvonal fogal- mát: Marx reálbérről, Engels a'munkás—

osztály helyzetéről, Sztálin az anyagi és kulturális helyzet alakulásáról, az anyagi és kulturális szükségletek kielégítéséről beszélt. Miután az életszínvonal fogalmá—

nak klasszikus értelmezésével nem ren—

delkezünk, csak azt állapíthatjuk meg:

milyen értelmezésben ment át a köztu—

datba ez a fogalom. Az életszínvonal fo—

galmát köznapi nyelvünkben széles kör—

ben a dolgozók anyagi és kulturális hely—

zetének szinonimájaként használják. Én a vita előtt úgy véltem, az a körülmény, hogy az ,,anyagi és kulturális helyzet"

teljesen világos és egyértelmű fogalma mellett még egy másik fogalmat is hasz—

nálunk, legalábbis utal arra, hogy nem—

csak erről, hanem másról van szó ——- ko- rábbi feltevésem szerint a dolgozók álta-—

lános helyzetének jellemzéséről. Miután a vita során világossá vált előttem, hogy ilyen ,,általánosan" jellemző fogalom használata nem helyes, mert módot ad a valóság képének elhomályosítására, s mi—

után továbbá a dolgozók anyagi és kul- turális helyzetének megjelölésére semmi- sem indokolja más fogalom használatát, úgy vélem, helyesebb lenne az életszín—

vonal fogalmának használatát (legalábbis olyan alkalmakkor, amikor a tudományos _ precizitás megkövetelhető) kerülni, és he- lyette inkább a marxizmus klasszikusai—

ból ismert fogalmakat kellene használni.

Az életszínvonal fogalmának (most már látom helytelen) kiterjesztő értelmezésé-

(2)

SZEMLE

hez' egyébként az vezetett, hogy biztosí- tani akartam: a dolgozók általános hely—

zetét ne azonosítsuk a dolgozók fogyasz—

tásának helyzetével. Két különböző dol—

got kell látni a kettőt nem szabad ösz—

szekeverni, a kettő közül egyikről sem szabad megfelejtkezni. Ahhoz, hogy a döl—

gozók általános helyzetéről tiszta képet lehessen alkotni

1. mindenekelőtt szükség van az anyagi és kulturális fogyasztás alakulásának vilá—

gosan elhatárolt, önálló vizsgálatára 7—— ez a vizsgálat exakt módszerekkel, jobbára számszerűen kifejezhető tények segítségé—

vel kell hogy történjék;

2. emellett feltétlenül szükség van az anyagi és kulturális fogyasztáson kívüli tényezők alakulásának vizsgálatára is.

Ez a vizsgálat már nem történhet meg számokban kifejezhető, összegezhető mó- don; itt csak leirni, jellemezni lehet a.vál—

tozást, a különbséget. '

*

Miért tartom lényegesnek aláhúzni, hogy a dolgozók helyzetéről a fogyasztás egymagában nem ad teljes képet? Nem lehet erre azt mondani, hogy hiszen ez természetes, magától értetődik?

Általában természetes ez. De éppen ná- lunk, éppen most —— részben a június előtt elkövetett hibák reakciójaképpen van olyan tendencia, mely szerint egyedül a fogyasztáson keresztül kell mérni a mun- kásosztály helyzetét. Miután ezen a döntő területen , súlyos hibák történtek, van olyan hajlam, hogy egészében negatívan értékeljék eddigi fejlődésünket. Pedig e 'súlyos hiba, mellett rendkívül lényeges eredményeket is értünk el, amelyeket

ha nem is teszik jóvá a fogyasztás terüle—

tén elkövetett hibákat —— többek között azért sem szabad lebecsülni, mert ezek képezik anyagi és erkölcsi alapjait anyagi helyzetünk megjavításának is.

A szocializmus építése lehetőséget ad arra, és egyben meg is követeli, hogy a dolgozók anyagi helyzete javuljon —— ez az egyetlen módja annak, hoey a széles _milliők megértsék: a szocializmus jobb rendszer mint a kapitalizmus. Emellett a teljesen egyértelmű és világos igazság mellettazonban úgy vélem nálunk mos- tanában elhomályosul az, hogy e célt: a dolgozók jólétének emelését, csak úgy tudjuk elérni, ha biztosítjuk ennek eszkö—

Vradottságot kell behoznia.

1021

zét, a legfejlettebb technikán alapuló ter-—

melés növelését.

A dolgozóknak a hatalom , birtokában joguk van arra, hogy növekvő anyagi jó—g létben éljenek, de azt, hogy milyen ütem—' ben, milyen áron lehet ezt a növekvő jó—

létet biztosítani, minden egyes ország sa- játos adottságai szabják meg. Az szabja meg, hogy milyen mértékben rendelkez—

nek már, illetve milyen mértékben kell még ezután megteremteniök a jólét bizto—

sításához szükséges anyagi alapokat. Ete- kinte'tben óriási különbségek vannak az egyes országok között. Szélsőséges példát szolgáltat Kína, melynek évezredes elma- Csou En Laj elvtárs, az Országos Kinai Népke'pviseleti Gyűlés első időszakán tartott beszédében ' többek között azt mondotta: ,,...abban az időszakban, amelyben az állam a ne—

hézipar fejlesztésére összpontosítja erő- feszitésez't, a lakosság átmenetileg bizo—

nyos nehézségekkel e's kényelmetlenségek- kel küzd, mégha a könnyűipar és a mező- gazdaság megfelelő módon fejlődik is. De mi jobb nekünk: eltűrni bizonyos átme- neti nehézségeket és kényelmetlenségeket az eljövendő szüntelen virágzáse'rt és bal- dogságért, vagy pedig kicsinyes, minden- napi érdekeink kielégítésére törekedni ——

s ennek következtében soha meg nem' szabadulni a nyomortól és az elmaradott—

ságtól? Bizonyosak vagyunk benne: min—

denki egyetért azzal, hogy az előbbi meg—

oldás jobb, az utóbbi pedig elfogadhatat—

lan számunkra." Úgy hiszem. senkinek sem jut eszébe tegyük fel aszkétizmussal vádolni Csou En Laj elvtársat, amiért a kinai népet évezredes elmaradottságának behozása érdekében ,,kicsinyes napi érde—

keinek kielégítése" helyett áldozatválla—

lásra lelkesíti.

Mi lényegesen előbbre tartunk fejlődé—

sünkben mint a hatalmas kinai nép, ezért nálunk sokkal jobban előtérbe léphet már ma is a dolgozók anyagi jólétének bizto—

sítása és fokozása —— Viszonylag kisebb az erőfeszítés, amelyet ennek érdekében hoz—

nunk kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nálunk már nincs szükség hősies erőfeszítésre. Nem felejtkezhetünk meg arról, hogy -—— részben a június előtti poli- tika hibái következtében nekünk még csak ezután kell megteremtenünk anyagi helyzetünk jelentős javulásának feltéte—

leit, Mert igaz ugyan, hogy nemzeti jöve-

(3)

SZEMLE '

delmünk az elmúlt öt év alatt viszonylag nagymértékben emelkedett, de nagyrészt olyan termékekben öltött , testet, melyek nem fordihatók a közvetlen fogyasztás

*eéljaira és jórészt olyan beruházásokat lé—

tesítettünk, melyek nem szolgálják eléggé a dolgozók fogyasztásának gyors emelését.

A Központi Vezetőség októberi határo—

zata, mint előrehaladásunk jelentös kor—' látját emelte ki az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezését. ,,So- kan . . . —- mondja a határozat ——-— elvárják a népi demokráciától az életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az életszínvonal emelése előfel—

tételeinek megteremtésére, a termelés nö—

velésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására; el—

feledkeznek arról, hogy a jólét emelése végsősoron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántásnál, vetésnél,

** a növényápolásnál dől el, és nem biztosít—

ják a tervek teljesítését." Ez a magatar- tás, mely széles körben megnyilatkozott

—-— Központi Vezetőségünk különben nem tartotta volna szükségesnek, hogy rámutasson helytelenségére ——— ugyan- abból a forrásból fakad, mint az a maga—

tartás, mely eddigi eredményeinket egyedül a fogyasztáson keresztül akarja lemérni.

Ez a közös forrás a tömegek ösztönössége, mely —— réSzben a június előtti hibák reakciójaként is -—- egyedül közvetlen szükségletei kielégítését tartja szem előtt, mely nem akar számolni a tényleges helyzettel, mely nem képes fejlődésének perspektíváit tudatosan átlátni. Munkás- , osztályunkban ma sok az ösztönös elem, hiszen munkásosztályunk ma több mint kétszerese 'a felszabadulás előttinek, sorai—

ban számbeli túlsúlyban vannak azok, akiket ,,nem iskolázott a tőke ostora", akik magukkal hozták a parasztságból, a kispolgári létből és a kialakulatlan ifjú—

ságból az ösztönösséget. Természetesen munkásosztályunk távolról sem egészé—

ben ilyen, sőt éppen a munkásosztály leg—

jobb, legtudatosabb elemei maguk is szembeszállnak azzal, hogy eredményein—

ket egyedül a fogyasztás mércéjén mér—

jék, mert ebben munkájuk lebecsülését látják. Ezek a legjobb elemek, mint al—

kotóképességiik élő tanuságára, joggal büszkék eddigi eredményeinkre még akkor is, ha ezek (az ő hibájukon kívül) nem jártak a dolgozók anyagi és kulturá—

lis helyzetének olyan javulásával, mint

ahogy az elérhető lett volna.

Amellett, hogy világosan látjuk, hogy munkásosztályunk legjavának magas po—

litikai érettsége ellenére jelenlegi helyze- tünkben milyen nagy szerepe van még a tömegek ösztönösségének, pillanatig sem felejthetjük el, hogy saját propagandánk, agitációnk és nem utolsó sorban közgaz—

dasági irodalmunk, milyen nagymér—

tékben hibás abban, hogy munkás—

osztályunk az utolsó időben széles körben, mondhatni egyedül a fogyasztást állította érdeklődésének előterébe, hogy nem értékelte helyesen elért eredménye- inket, hogy egyoldalúan ítélte meg saját helyzetét és nem látta világosan, milyen szerepe van neki magának anyagi hely- zete megjavításában. Propagandánk, köz—

gazdasági (irodalmunk feltétlenül helyesen tette, amikor —— június után —— a fogyasz- tás kérdését előtérbe állította. Sok esetben azonban —— és ez helytelen volt —-— csak ezt állította előtérbe.

Az 1953. júniusa előtt elkövetett hibák kijavitásában ma nemcsak megengedhető, hanem egyenesen szükséges, hogy foko—V zottan előtérbe állítsuk a dolgozók anyagi helyzetének kérdését, úgy érzem azonban, hogy az ösztönösség előtti meghódolás lenne, ha csak erről beszélnénk. Úgy vé- lem ez ma reális veszély nálunk —— néha mintha elfelejtkeznénk arról: életünk tel—

jességéhez a fogyasztáson kívül egy sor más tényező is hozzátartozik.

Mara: a Tőke I. kötetében részletesen foglalkozik a kifejlődő tőkés termelő—

módnak nemcsak a munkásosztály anyagi körülményeire, hanem külön a szellemi és erkölcsi színvonalára gyakorolt hatásával.

Megrázóan ecseteli a női— és gyermek—

munka tőkés kizsákmányolásából eredő

erkölcsi züllést, szellemi sivárságot. Rá—

világít arra, hogy a kapitalista termelő—

mód következtében mint válnak ketté a termelőiolyamat szellemi tényezői a fizi—

kai munkától, mint jár ez a munkásosz—

tály szellemi elszegényítésével, hogyan ássa alá a kapitalista termelőmód a mun—

kásosztály szellemének bátorságát, alkotó képességét. A szocialista termelőmód, a mi társadalmi rendünk —— amellett, hogy nem értük el benne a dolgozók helyzeté—

nek olyan javulását, amelyre helyes poli—

tikával, adottságaink jó kihasználásával lehetőségünk lett volna —— le nem becsül—

(4)

'SZEMLE

1023

hető eredményként megteremtette a mun- kásosztály szellemi gazdagodásának, al—

kotóereje kibontakozásának feltételeit.

A társadalmi rend jellege a közerkölcs javulásán, a munkásosztály szellemi szín- vonalának emelkedésén kívül kihat szá—

mos más területen is a dolgozók helyze—

tére, anélkül, hogy kifejezésre jutna ma—

gában a fogyasztásban. így például a mi országunkban, és minden szocializmust épitő országban, a munkásosztály leg—

jobbjai kiemelkednek a munkásosztály soraiból: aki tegnap esztergapad mellett állt, vagy szántott—vetett, az holnap az országgyűlés elnöke, miniszter, az állam- igazgatás felelős vezető posztján álló dolgozó, a hadsereg bármilyen magas—

rangú tisztje, vállalatvezető, igazgató le- het. Ez a lehetőség nem egyesek, hanem aránylag széles rétegek számára válik valósággá. A mi országunkban és minden szocializmust épitő országban a társa—

:dalmi rend jellegéből kifolyólag elsőízben valósul meg a nők tényleges egyenjogú—

sága. A mi társadalmi rendünk jellegéből következik, hogy a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumát megdöntve, szé- les .tanulási lehetőséget biztosítunk a munkások és parasztok gyermekei szá—

mára. Mindez egymagában nem fejeződik ki közvetlenül a dolgozó nép anyagi és

"kulturális fogyasztásában, de kétségtelen, hogy a legszorosabb kapcsolatban van azzal, kiegészítő részét képezi az általá—

nos helyzetnek. Egyszóval: a társadalmi rend jellege a közvetlen fogyasztásnál sokkal szélesebb területen érvényesül a

dolgozók általános helyzetében. Ha mind—

erről nem beszélnénk, ha feltételeznénk, hogy munkásosztályunk minden egyes tagja tudatában van mindennek, akkor a dolgozó nép anyagi helyzete állandó javi—

tásának legfontosabb erőforrását gyengí—

'tenénk.

De nemcsak saját dolgozóink felemel—

kedéséért vívott harcban van jelentősége annak, hogy a társadalmi rend jellegéből folyó politikai, társadalmi és erkölcsi eredményeinket is érdemüknek megfele- lően értékeljük, hanem lényeges ez nem—

zetközi viszonylatban is. Bácskai és Kepes elvtársak, hogy cáfolják egy (most már látom helytelen) meghatározásomat," oda- jutnak, hogy kijelentik: nincs szükség a különböző társadalmi rendhez tartozó dol—

gozók életkörülményeinek összehasonlítá—

sára. ,,Mit tudunk meg például abból ——

írják hozzászólásukban ——, hogy ha egy adott pillanatban összehasonlítjuk a dol,—

gozók életszínvonalát nálunk és az Egye-—

sült Államokban? Minthogy az életszín—

vonalat csak a termelőerők adta lehető- ségekhez mérhetjük, ez a statikus össze- hasonlítás értelmetlen. Nem egy adott állapotot, hanem a fejlődés dinamikáját

kell összehasonlítanunk".

Marxnak nem az volt a véleménye, mint Bácskai és Kepes elvtársaknak, hogy ,,mi értelme összehasonlítani a ma—

gyar munkás és francia munkás jelenlegi helyzetét", hanem arra hívta fel a figyel—

met, hogy milyen rendkivüli körültekin- téssel kell az összehasonlítást végrehaj- tani. A munkabér elemzése kapcsán Marx azt irja: ,,a munkaerő értékének, illetve árának a munkabér külsőleges formájába való egyszerű áttételével mindezek a tör—

vények a munkabér mozgásának törvé—

nyeivé válnak. Ami ebben a mozgásban váltakozó kombinációnak tűnik fel, az különböző országok számára mint a nem—

zeti munkabérek egyidejű különbözősége jelenik meg. A nemzeti munkabérek ösz—

szehasonlitásánál tehát mindazokat a mozzanatokat mérlegelni kell, amelyek a munkaerő értéknagyságának változását meghatározzák, vagyis a természetes és történelmileg kialakult első létszükség- letek árát és terjedelmét, a munkás neve—

lési költségeit, a női— és gyermekmunka szerepét, a munka termelékenységet, extenzív és intenzív nagyságát."

Ha már az exakt módon mérhető, tiszta gazdasági kategóriák összehasonlitása is ilyen körülményes, akkor világos, hogy még sokkal nehezebb feladat az erkölcsi, politikai, stb. kategóriák összehasonlitása, ahol a különbségeket csak jelezni, körvo—

nalazni, leírni lehet, mérhető módon kife- jezni nem lehet. De mindez nem ment fel az összehasonlítás szükségessége alól —— a lehetőségek keretei között annál inkább össze kell hasonlitani úgy magát az anya- gi és kulturális fogyasztást, mint a társa—

dalmi rend jellegének ezenkivül jelent—

kező hatását, mert hiába is állapítanánk meg elméletileg, hogy az összehasonlítás—

nak nincs tartalma —, a valóságban, a gyakorlatban ez az összehasonlítás állan—

dóan megtörténik. Ha országunk határát átlépjük, utazzunk akár baráti államok—

ban, akár más országokban, akkor első

(5)

L ; * , kiragadott mondatot -—

dolgunk, "hogy igyekszünk a dolgozók ,életkörülményeire vonatkozó összehason-

_lítást tenni. Biztosra vehetjük, hogy

amennyire az adott lehetőségek ezt meg—

, engedik, mint saját jövendő sorsuk képét, éberen figyelik, összehasonlítják saját ,életkörülményeiket a mienkével a kapi- talista országok dolgozói is, és végül biz—

tos, hogy féfve, rettegve állandóan össze—

hasonlítják saját elnyomott dolgozóik életkörülményeit a mi dolgozóinkéval a tőkések is.

Világos, hogy nem lehet az adott hely—

zetet a történelmi fejlődéstől elszakítva statikusan összehasonlítani. Minden ösz- szehasonlításnál mérlegelni kell azt is, 11ng egy nép honnan jött és milyen ütem- ben merre halad. Ez azonban nem azt je—

lenti, hogy kitérhetünk az összehasonlítás elől, mert ha a fejlődés ütemét valóban csak a történelmi adottságoknak, a ter—

r'melőerők adott fejlettségi fokának figye- lembevételével lehet is megítélni, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a mi rendszerünk által lehetővé tett mindennél erőteljesebb ütemű fejlődés eredménye végső soron az kell hogy legyen, hogy a dolgozók anyagi és kulturális fogyasztá—

Sának színvonala is nemcsak elérje, ha—

nem idővel messze maga mögött hagyja a legfejlettebb tőkés államokét. Ebből szük—

ségszerűen következik, hogy figyelnünk kell milyen mértékben és milyen ütemben érjük el ezt a tulajdonképpeni célt, ' amelynek csak eszköze a termelés ütemé-

nek növelése.

II.

A szükségletek maximális kielégítésének

' értelmezése ,

Az első kérdés kapcsán kifejtettekből következik, hogy lényegében nem értek

** egyet az igények maximális kielégítésé—

nek meghatározásával kapcsolatos bírá—

lattal, bár leszögezem, hogy itt is követ—

tem el hibát, ez azonban szerintem, pon- tatlan fogalmazásból eredő hiba volt.

Nem fogadom el azt a megállapítást, hogy cikkemben ,,a cél valahogyan a ter—

melés és ennek van alárendelve a szük—

ségletek maximális kielégítése" valamint azt, hogy az általam adott meghatározás azt jelenti, hogy a termelést elszakítjuk a társadalom szükségleteinek kielégítésétől.

Kétségtelen, hogy fogalmazásom nem volt szerencsés, amennyiben egyik vagy másik főleg mert az

; szükségletek

ellenkezője nincs elég nyomatékkal ki—

fejtve — úgy lehet magyarázni, hogy i a maximális kielégítésénél csak a távolabbi perspektívát kell figye- lembe venni. Hiba volt az is, hogy a je—

lentől való megkülönböztetésre a ,,távo—

labbi jövő" kifejezést használtam, ami joggal keltheti valamilyen ködbevesző tá- voli idő képzetét. Mindez azonban nem

változtat mondanivalóm lényegén. Amit ki akartam fejezni az nem más, mint hogy a szükségletek kielégíthető mérvé—

nek megítélésénél a jelent és jövőt: a mát, a holnapot (és a ,,távolabbi jövőt" is) elválaszthatatlan egységben kell látnunk.

Úgy vélem, ez a követelmény helyes, úgy vélem, hogy ez a követelmény megfelel a sztálini meghatározásnak, amely ,,az egész társadalom állandóan növekvő (kiemelés tőlem) anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének" biztosítását kö—

veteli meg.

Egyetértek Bojkó elvtárssal abban, hogy a jelen és jövő lehetőségeinek együt—

tes mérlegelése valóban magában hordja azt a veszélyt —— s ez nálunk 1953. júni—

usa előtt sajnos, valósággá is vált —, hogy a jövőre-való hivatkozással a jelen teljesen elsikkad. De abból, hogy egy elv- ben helyes dolgot a gyakorlatban egyszer rosszul hajtottak végre, nem helyes azt a konzekvenciát levonni, hogy most már elvben és általánosságban tagadjuk a he- lyes dolog szükségességét.

Miért tartom lényegesnek annak a lét- szólag magától értetődő dolognak a hang—

súlyozását, amit egyébként Bojkó elvtárs hozzászólásában egyes helyeken maga is aláhúz, hogy nem szabad megfelejtkez—, nünk előrehaladásunk objektív feltételei——

ről? Azért, mert úgy vélem, ha általában vitán felül áll is ez, éppen jelenlegi kö—

rülményeink között nagyon is indokolt fokozott kihangsúlyozása. Misem bizo- nyítja ezt jobban, mint az, hogy Bojkó elvtárs, aki bizonyos vonatkozásban he—

lyesen húzza alá az objektív követelmé- nyeket, más vonatkozásban maga is meg—

telejtkezni látszik ezekről.

Az 1953. június előtt elkövetett hibák kijavitásában a dolgozók fogyasztásának mielőbbi gyors, lehetőleg már ma végre—

hajtandó emelése kívánatos. Az elmúlt

év júniusa óta az anyagi fogyasztás vi- szonylag jelentős emelését nagymérték- ben tartalékaink csökkentése és az erede—

(6)

SZEMLE

tileg beruházásra szánt eszközök fogyasz- tási célra való fordítása révén értük el, azaz lényegében még azelőtt, hogy ennek megfelelő anyagi alapjait megteremtettük volna. Ugyanaz a helytelen magatartás, amely megnyilatkozik a fogyasztáson kí—

vül minden más eredmény lebecsülésé- ben, nyilatkozik meg abban is, hogy nem kevesen vannak ma, akik nem akarnak tudomást venni arról: tartósan csak azt lehet elfogyasztani, amink van! Bojkó elvtárs nagyon helyesen maga is aláhúzza ennek a magatartásnak a helytelenségét, de a jelen és jövő éles szembeállításával valamilyen formában ugyanebbe a hibába esik. Bojkó elvtárs azon állításom cáfolá- sára, hogy a távolabbi, helyesen felvázolt perspektívába beleilleszkedve kell értel—

mezni az adott szakaszban a szükségletek maximális, kielégítését, azt írja hogy:

,,egyetlen dolgot kötelességünk vizsgálni:

az adott korszakban a termelés elért fej- lettségi foka mellett az objektív gazda—

sági törvényeknek megfelelően valóban a lehető legnagyobb mértékben biztosítjuk—e a szükségletek kielégítését." (Bojkó elv—

társ kiemelései.) A ma és holnap követel- ményeinek szembeállítása bizonyos mér—

tékben akaratlanul is azt a spontán vá- gyat támasztja alá, amely nem számol nemcsak a holnappal, hanem a mával sem. Ha elméletileg igazoljuk, hogy fej—

lődhetünk anélkül, hogy törődjünk ennek további feltételeivel, ebből elkerülhetetle—

nül következik az is, hogy élhetünk, köve—

telhetünk anélkül, hogy törődjünk a mával.

*

E kérdés tisztázása, ugyanúgy mint az első vitatott kérdésé, nemcsak szubjektív, hanem objektív helyzetünk következtében is mindenképpen szükséges. Mai helyze—

'tünkben fokozott jelentőséggel; bír, hogy számottevő mértékben emeljük a lakosság rendelkezésére álló fogasztási cikkek mennyiségét, mert az ötéves terv során létrehozott új értékek jórészt olyan termékekben öltöttek testet, me—

lyek nem a közvetlen fogyasztás céljait szolgálják. Pártunk Központi Vezetősége éppen ezért húzta újra és újra alá a mezőgazdasági termelés emelésének szük—

ségességét és iparunk átállításának döntő fontosságát. Ma a lehető leggyorsabb eredmény elérése érdekében kétségkívül az áll előtérben, hogy iparunk adott

1025

struktúrája mellett állítsunk elő minél több fogyasztási cikket, de nem kétséges.

hogy szélesebb perspektívában meg kell változtatnunk az ipar állóalapjainak ösz—

szetételét, idővel korszerű új üzemek so—

rával jelentősen bővítenünk kell a fo;- gasztási cikkek termelésére szolgáló állóalapokat. Az ipar struktúrájának át—

alakítása, állóalapjainak bővitése, kor- szerű új technika kiépítése mindenütt a világon és így nálunk is, csak a holnap érdekében végrehajtandó mai takarékos—

sággal, a holnap szükségleteinek mai figyelembevételével valósítható meg. A holnap érdekében végrehajtandó takaré— — kosság nem azt jelenti, hogy a jövő nevé- ben a jelen anyagi helyzete szükségsze- rűen rosszabbodjék, vagy akárcsak stagnáljon: növekvő nemzeti jövede- lem mellett szocialista társadalmi rend- ben megvan a lehetősége annak, hogy növekvő beruházások mellett is évről-évre emelkedjék a dolgozók fogyasztása, ami- hez helyes irányú és helyesen végrehaj- tott beruházások, ha nem is azonnal, de viszonylag gyorsan jelentős mértékben

hozzájárulnak. '

Mindez arra int, hogy anyagi helyzetünk további alapvető javítása érdekében lé- nyeges feladatok megoldása vár reánk a termelés, a termelékenység emelése és a termelés gazdaságosságának növelése te—

rén. Ezért harcolni kell minden ellen, ami elhomályosíthatja a dolgozók felelősségét e feladatok megoldásában —— szerintem a jelen és jövő követelményeinek helytelen szétválasztása ebbe az irányba hatna. Har—

colni kell minden ellen, ami elhomályosít—

hatja azt, amit a Központi Vezetőség október 3—i ülése igen élesen hangsúlyo—

zott: saját kezünkbe van letéve haladá—

sunk ügye, nekünk magunknak kell meg—

teremteni anyagi helyzetünk javulásának biztos alapjait, azokat az alapokat, ame- lyek eredményeit részben már ma, de )rész—

ben csak holnap élvezhetjük,

A vita arról tett tanubizonyságot, hogy ezen a rendkívül fontos területen még nincs minden kérdés megnyugtató módon egyértelműen tisztázva. Miután a Vita a nézetek tisztázásának legbiztosabb záloga, remélhető, hogy ez a vita is eredményesen járul hozzá egy fontos területen a nézetek tisztázásához és ezzel egyben teendőink.

feladataink jobb megítéléséhez.

Mód Aladárné

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

tásában azonban befolyást gyakorol magának az árváltozásnak a mérvére is Az egyes fogyasztási cikkek vagy szolgáltatások ára, kisebb- nagyobb mértékben, de

_ ,,Le kell azonban szögeznünk azt is, hogy akik helytelenül értelmezik a szo- cializmus gazdasági alaptörvényét, és szinte ,,korlátlan", az adott korszakban

Ignotus levele nagyon fontos dokumentum több szempontból is „jelzi, hogy A Nyugat szerkesztőségén belül nincs egyetértés, Osváth akaratának érvényesülését

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban

A Minszk melletti „üzletközpont” azonban már nemcsak a pusztulás bűvöletét az emlékezés méltósága helyébe állító törekvések helyszíne lesz, hanem Az

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a