PÉTER LÁSZLÖ
BARTÓK ÉS SZEGED
D e m é n y J á n o s n a k , b a r á t s á g g a l
1.
A MAGYAR NÉPZENEGYŰJTÉS BÖLCSÖJE
„1905 tavaszán Szegeden találjuk Ko- dályt. Bauer Herbertéknél tölt egy hetet.
Herbert és húga, Hilda, valamint az a vi- dám társaság, amely körülveszi őt, gondos- kodik róla, hogy kipihenje és elfelejtse a szakvizsga fáradalmait. Friss erőt gyűjt a további munkához. Sokat csatangol a sze- gedi tanyákon, a Tisza partján. Séta köz- ben fűzfa sípokat farag. Bejárja Tápé Rókus, Szőreg, Deszk vidékét. Béresektől, halászoktól jegyez le dallamokat, ezeket otthon zongorán lejátssza, megharmoni- zálja."
Ezt Eősze László Kodály-életrajzában olvassuk. Kodály népdalgyűjtő útjainak időrendi táblázatában is az első helyen Szeged környéke áll. Ezt követi 1905 au- gusztusában a mátyusföldi, 1906-ban a Zobor vidéki, nyitrai, nógrádi, gömöri, Heves megyei gyűjtés, s a többi mind.
Minek köszönheti Szeged, hogy Kodály e látogatásával a modern magyar népzene- gyűjtés bölcsőhelyének tekintheti magát?
Ügy kellett volna írnom: kinek köszön- heti? A válasz: Balázs Bélának. Aki ak- kor még Bauer Herbert volt.
A fiatal Balázs Bála, ahogyan önéletrajzi regényében megírta, a vidék szürke porá- ba veszett kiváló tanárjától, Babits előd- jétől, Hegedűs Páltól tanulta meg, hogyan kell szívével „a magyar nép szívére la- lálni". Hegedűs Pál, ez a nagy műveltségű, különc elme, Petőfi példáján tanította:
„Igazi költészet Csak az lehet, ami a néD talajában gyökerezik." Balázs Béla ettől kezdve tudatosan kereste a találkozást „a nép lelkével". S meg is találta a kamarás- pusztai cséplőmunkások között. Dalaik éppúgy megfogták szívét, mint sorsuk kiáltó igazságtalanságai.
Balázs Béla 1902 őszén lett a budapesti Eötvös-kollégium lakója. Diáktársai között volt Szabó Dezső, Szekfű Gyula, Laczkó Géza és — Kodály Zoltán is. Noha Kodály két évvel idősebb volt nála, meleg barátságba kerültek. Balázs Béla hívta le 1905 tavaszán Kodályt Szegedre. Ahogyan már korábban ő járta a környéket, keresve a találkozást „a nép lelkével", úgy vitte most magával Kodályt is útjaira. S a zene- tudós itt találkozik először a magyar népdallal! Gyermekkora falusi emlékei itt tu- datosodnak, itt ismeri föl először a népzene eddig elzárt sajátos világát.
Sajnos, Balázs Béla nem tudta befejezni önéletrajzát, így tőle magától tehát tel- jes biztonsággal nem tudhatjuk meg, amire kíváncsiak lennénk: hogyan alakult ki hármójuk barátsága, hogyan hatottak egymásra. Annyi bizonyos, hogy Kodály is- mertette meg Bartók Bélát és Balázs Bélát egymással.
A szellemi hatások útjai kifürkészhetetlenek. Bonyolult társadalomlélektani fo- lyamat határozta meg mindhármuk útját. Balázsról már mondottam: a magyarság- hoz asszimilálódó, nyiladozó értelmű ifjú nagyhatású tanárának ösztönzésére már a századfordulón tudatosan keresi az azonosulást a parasztsággal. Program, ars poe-
Makrisz Agamemnon Bartók-szobra Szegeden
tica, eleinte i n k á b b a költői f o r m á b a n , utóbb a politikai, világnézeti álláspont kiala- kításában is érvényesülő szándék születik ebből a találkozásból. Balázs Béla utóbb önérzetesen hirdette, hogy a népi írók mozgalma előtt évtizedekkel, ő kereste a népköltészet és a modern lírai m o n d a n i v a l ó szintézisét a magyar költészetben. „Én voltam — m o n d t a B ó k a Lászlónak — az első, aki népi f o r m á b a n absztrakt mondani- valókat fejeztem k i ! "
Bartók is a századvég nemzeti, sokban nemzetieskedő légkörétől kapta az indí- tást. Csak lassan, fokozatos fölismerésekkel j u t el a népzenéig. 1903-ban m é g a népies m ű d a l t tartja népdalnak. Székely cselédlányuk, Dósa L i d i dalolása keltette föl érdeklődését 1904-ben az igazi népzene iránt. Fontos fölismerés volt ez: a gyűjtés szükségességének gondolatát érleli meg benne. 1905-ben m á r h ú g á n á l , a Vésztő mel- letti Sziladpusztán tapogatózik, p á r dallamot följegyez. Ekkor v á l i k i r á n y m u t a t ó v á K o d á l y barátsága. K o d á l y népzenei érdeklődése kialakulásában — láttuk — m á r ott van Balázs Béla hatása, és kevéssel u t ó b b m á r érvényesül a szegedi diáktárs közvet- len szellemi befolyása Bartókra is. Hármójuk addig egyéni törekvései ekkor, 1905 végén, 1906 elején futnak össze: m i n t h u l l á m o k koncentrikus gyűrűi interferálva egyesülnek, és a kölcsönhatás következtében egyszeriben fölerősödnek, meggyor- sulnak.
2.
AZ ELSŐ SZEGEDI NÉPZENEGYŰJTŐ ÜT 1906. A U G U S Z T U S VÉGÉN
Bartók első szegedi népzenegyűjtő ú t j á t ugyan édesanyja készítette elő, barát- nőjéhez, B a r a n y a i G y u l á n é felső leányiskolái tanárnőhöz írott, 1906. április í-i leve- lében. D e Szegedre vonzotta őt még két név. A z egyikre levelezésében t a l á l u n k ada- tot: K ö n i g Péter ez, a szegedi zenekonzervatórium igazgatója, J u h á s z G y u l a későbbi sógora. Ő t keresi meg 1906. március 14-én, első népdalfüzetéhez előfizetők gyűjtését kérve tőle. Kevéssel utóbb Baranyainéhoz küldött levelében egy ú j zeneegyesület szervezésében kér segítséget, közölve ismerőseivel, hogy Szegeden K ö n i g Péter végzi
a tagtoborzást. ;
Balázs Béla a másik név, a h a r m a d i k szegedi ismerős. M i n d e n bizonnyal — akár Kodály esetében — az ő hívása volt a döntő, hogy Bartók — ú j a b b Békés megyei kirándulását követően — Szegeden kezdte népdalgyűjtését.
Balázs Béla húga, az idény elhunyt Schilling Oszkárné Bauer H i l d a 1960. novem- ber 10-i levelében így í r j a le B a r t ó k érkezését:
„Pontosan emlékszem, hogy fivérem, Balázs Béla, levelet írt édesanyámnak, hogy hangoltassa fel a zongorát, mert Bartók Bélával jön. Bartók n á l u n k szállt meg a Dugonics tér 2. sz. alatti lakásban és kb. tíz napig volt n á l u n k , o n n a n j á r t á k Ba- lázs Bélával a Szeged környéki f a l v a k a t . . . " Emlékezését megerősíti a Szegedi Hír- adó 1906. augusztus 28-i s z á m á n a k rövid híre, amely „Bartók Béla Szegeden" cím- mel a helyi lapok között egyedül tudósított a nagy zenefolklorista első népzenegyűjtő útjáról:
„Érdekes vendége van tegnap óta Szegednek Bartók Béla, a jeles i f j ú magyar zeneszerző és zongoraművész személyében. Bartók, aki tudvalevőleg a jelen idők egyik legkiválóbb zenei t a l e n t u m á n a k , D o h n á n y i Ernőnek méltó riválisa, ez év tava- szán a kis magyar csodahegedűssel, Vecsey Ferivel. Spanyolországba i n d u l t hang- verseny körútra, amelyről csak nemrég tért haza, most pedig népdalgyűjtési körúton van és egész Magyarországot bejárva, kutat oly magyar nóták után, amelyek nyom- tatásban eddig n e m jelentek meg és tősgyökeres magyar jellegűek. Bartók Béla Palicsról jött Szegedre és kutatásait Bauer tanárjelölt társaságában Alsóvároson kezdette meg. Egy érdekes Rózsa Sándor-balladát itt m á r talált is. Bartók, akinek kutatói m u n k á s s á g á b a n Szegeden a helybeli zeneiskola k i v á l ó igazgatója, K ö n i g Péter is segédkezik, holnap Horgoson folytatja t a n u l m á n y ú t j á t . "
N e m lehet eléggé hangsúlyozni ennek a pár soros hírlapi közleménynek jelen- tőségét. Ismét bizonyítja, hogy Szegednek, Balázs B é l á n a k milyen ösztönző, kezde-
ményező szerepe volt a modern magyar népzenekutatás történetében.
Bauer H i l d a még ezt írta levelében: „Bartók, ha nem járta a vidéket, n á l u n k otthon tartózkodott és dolgozott. Sokat zongorázott. N e m tudok róla, hogy b á r k i t meglátogatott volna, sem J u h á s z G y u l á t (akit abban a tíz n a p b a n nem is láttam), sem K l í m a Ilit. Ellenben J u h á s z G y u l a sógora, a k i t ű n ő muzsikus, K ö n i g Péter (ké- sőbb K i r á l y Péter) m i n d i g n á l u n k tartózkodott, ha Bartók otthon volt. R e n d k í v ü l tisztelte Bartókot. M i k o r elutazott, és kikísértük a vonathoz (az éjszakai 1 órás sze- mélyvonathoz, mert az olcsóbb, m i n t a gyors), K ö n i g Péter velünk volt, együtt ü l t ü n k a vasúti vendéglőben. Hogy k i volt még velünk, nem tudom már. Kevesen voltunk, lehet, hogy más nem is volt."
2 Tiszatáj 689
Ha Bauer H i l d a nem emlékszik is Bartók és J u h á s z ekkori találkozására, ér- n é m jelenti, hogy ismeretségük nem történt meg. Igaz, K ö n i g Péter csak négy é v m ú l v a vette feleségül J u h á s z húgát, így n e m K ö n i g révén ismerkedhettek meg, ha- nem m i n d e n bizonnyal éppen Balázs Béla közvetítésével. N e m lehet véletlen, hogy Juhász Bartók érkezése előtti napokban, augusztus 5-én í r j a le Bartók és K o d á l y nevét egyik cikkében a Szeged és V i d é k e hasábjain. A népdalgyűjtést e m l í t i itt, V i k á r Béla d u n á n t ú l i kezdeményezéseit. „Előttem egy lelkes fölhívás — í r j a — Bar- tók Béla, a jeles magyar zeneszerző és Kodály Z o l t á n , a k i t ű n ő zeneíró a k a r j á k ezt a szép m u n k á t fölvállalni. A művész és a tudós egyesül. A m a g y a r k u l t ú r a szent ügye ez."
Bizonyosan Balázs Béla révén ismerte meg a zenefolklór gyűjtésére i r á n y u l ó ú j vállalkozást a szegedi költő. S visszaemlékezések — k ö z t ü k m a g á é a k ö l t ő é — szólnak találkozásukról. Társaságukban megfordult B a r t ó k is. Petri-Pick L a j o s szobrászművész, Ocskay Kornél, operaénekes, Balázs B é l a és öccse, E r v i n , v a l a m i n t a szegedi közélet két neves jogi szakembere, Dettre J á n o s és Eisner M a n ó v o l t e n n e k a Juhász G y u l a köré tömörült i f j ú csapatnak a tagja. O t t l a k t a k m i n d a víz előttről megmaradt, utóbb, a húszas évek közepén lebontott P a l á n k Tisza-parti, ó d o n k i s házaiban, az I p a r utcában, a Szegfű utcában. N á l u k négy-öt évvel -fiatalabb volt, de Bartók révén n y i l v á n hozzájuk csatlakozott a bölcsészhallgató B á r á n y i Z o l t á n is.
Amikor J u h á s z G y u l a Ocskay K o r n é l t Szegedről t á v o z t á b a n a Színházi Ű j s á g 1919.
március 29-i s z á m á b a n búcsúztatta, egyebek között ezt is megírta a fiatal tenorista szegedi ifjúságáról: „Ocskay K o r n é l énekelt, B a r t ó k és Balázs B é l a pedig gyűjtö- gette a szegedi tanyákon, az alvégen és felvégen az örökké szép és ö r ö k k é f i a t a l , igazi magyar népdalokat, balladákat, románcokat." A m i k o r pedig K l i m a Ili, a k ö l t ő egyik i f j ú k o r i ideálja, tragikusan, önkezével vetve véget életének, meghalt, a k ö l t ő Jegenye álnévvel nekrológot írt róla a Hétfői R e n d k í v ü l i Ü j s á g 1922. j ú l i u s 31-i szá- mában. ö n m a g á r ó l is h a r m a d i k személyben szólva í r j a : „ A Károlyi-korszak k o r - mánybiztosa, akkor m é g m a g a is diák, A d y első szegedi i m á d ó j a mellett ott forgo- lódott I l i k ö r ü l A kékszakállú herceg v á r a szerzője, a költő és az európai hírű zene- szerző is, neki énekelt a jeles tenorista, a későbbi szegedi Schubert és Cavadarossi,
hozzá írta halkszavú, f i n o m verseit az i f j ú jogász, a k i m a a legjobb n e v ű e k k ö z é tartozik Szegeden és egy utcában lakott vele a poéta; a k i később A n n a és A n c s a bánatos énekese lett." A z utalás félreérthetetlen: a jelzőkkel megadott névsor Dettre Jánost, Balázs Bélát, Bartók Bélát. Ocskay K o r n é l t , Eisner M a n ó t s J u h á s z G y u l á t rejti, „az I p a r utcai f i ú k a t " és híressé lett pesti vendégüket.
Ocskay K o r n é l p á r évvel h a l á l a előtt ugyancsak visszaemlékezett B a r t ó k szegedi útjára. „ N é h á n y a n szegedi diákok az I p a r u t c á b a n l a k ó K l i m a m é r n ö k é k h á z á b a n találkoztunk délutánonként. Dettre János, J u h á s z G y u l a , Eisner M a n ó , a Szivessy- gyerekek, B a u e r Herbert és j ó m a g a m is m a j d n e m m i n d e n d é l u t á n összejöttünk K l i m á é k vendégszerető házában, muzsikáltunk, é n e k e l t ü n k és n é h a persze szó esett az iskolai tanulásról i s . . . " Ocskay valószínűleg összevonja K o d á l y előző szegedi látogatásával Bartókét, mert úgy emlékezett, hogy együtt voltak n á l a m i n d k e t t e n . Ez azonban nem valószínű. D e az m á r hitelesnek t ű n i k , hogy B a r t ó k k a l megállapo- dott, elkíséri A p á t f a l v á r a , ahol G y u l a bátyja k á n t o r volt. A z ottani g a z d a k ö r b e n kántáltatta B a r t ó k az összetoborzott dalosokat.
Ú t j á v a l meg lehetett elégedve. Október 10-én K ö n i g Péternek írt levelében jelzi:
„Decemberben talán ismét l e j ö v ü n k Szegedre." Lehet, hogy ez az ú t is v a l ó r a v á l t S lehet, hogy a többes szám első személy ezúttal v a l ó b a n K o d á l y látogatását is.
jelenti.
3.
MINISZTERI KIKÜLDÖTTKÉNT 190S. MÁJUS 5-ÉN
1908. m á j u s 5-én zeneakadémia tanártársának, Bloch Józsefnek kíséretében hi- vatalos látogatást tett Bartók a szegedi zeneiskolában. Délelőtt 10-től este fél 7-ig hallgatták a növendékek produkcióit. Június 15-én K ö n i g Péternek írt levelében a jelentéséhez m é g szükséges kiegészítő adatokat kért. „A levélben feltett kérdések pontos megfogalmazása — írja közzétevője, K o l l á r P á l n é — nerrjcsak a r r ó l az egzakt eljárásról tanúskodik, amelyet Bartók minden ügyével kapcsolatban tanúsított, ha- nem a vidéki zeneélet, zenepedagógia megbecsüléséről, a kartársai sorsa i r á n t i me- leg emberi érdeklődésről, segítőszándékról is." A Szeged és V i d é k e j ú n i u s 12-i szá- m á b a n pedig J u h á s z G y u l a írta: „Bartók Béla, a Kossuth-szimfónia mestere m i n t miniszteri k i k ü l d ö t t jött, hallott és pedig m i n d e n t nagy megelégedésére. Csak a ro- zoga épület l á t v á n y a f á j t n e k i . . . " A költő j ó l értesültsége ekkor m á r h ú g a jöven- dőbelijétől, K ö n i g Pétertől származhatott. D e m a g á t ó l Bartóktól is. Tájékoztatást
•690
kérő leveléből kitűnik, hogy jelentésük főként az iskolának és t a n á r a i n a k anyagi problémáit feszegette, v a l a m i n t egy ú j megfelelő iskolaépület szükségességét. En- nek köszönhető, hogy hamarosan tervpályázatot írtak ki, s a háború késleltetése ellenére, 1916-ban a m a i helyére költözhetett a zeneiskola.-
4.
ELSŐ SZEGEDI SZEREPLESE A WALDBAUER-TRIÖ KERETÉBEN 1910. NOVEMBER 10-ÉN
Bartók első szegedi szereplése eddig elkerülte a kutatók figyelmét. 1910. novem- ber 10-én került erre sor a Waldbauer-trió hangversenye keretében. A Színházi Űjság október 30-i száma így harangozza be a nagy zenei eseményt: „Szeged város zenei életének igazi szenzációja lesz 1910. november 10-én este 9 órakor a Tisza Szálloda nagytermében tartandó hangverseny. A modern magyar zene h á r o m kitű- n ő reprezentálója j ö n hozzánk egy estére, hogy nagyszerű művészetük dús kincseit csillogtassák előttünk, és hogy egy fejlett zenei k u l t ú r a virágait hintsék felénk. Bar- t ó k Béla, a zeneszerző, odaszegődött a lázongó forradalmárok, a zene konok sze- relmesei közé, a k i k rajongva ú j célok felé törnek; a zongoraművészt pedig úgy Magyarországon, m i n t k ü l f ö l d ö n a legnagyobbak között emlegetik. Hangversenye a l k a l m á v a l m i n d k é t minőségben meg fogjuk ismerni. És ez az ismerkedés az idei hangversenyszezon legnagyobb eseménye lesz." A Szeged és Vidéke október 29-i száma ú j r a közli Csáth Gézának, a Nyugat április 1-i számában megjelent méltatá- sát Bartókról és Kodályról, Bartók Béla címmel, s befejező sorait így módosítja:
„ A n n a k a hangversenynek n a p j á t , november 10-ét, amelyen ez a fiatalember Sze- geden a p ó d i u m r a lép, jegyezzük föl".
A S z í n h á z i Űjság november 6-i s z á m á n a k címlapján Bartók fényképe látható, s a szám nyitó írása Csáth Géza ugyané cikke, a két utolsó bekezdés híjával. A rész- letes műsort is ebből t u d j u k meg:
1. Brahms: Trio. Op. 8. Előadja: Bartók Béla (zongora), Wáldbauer Imre (hege- dű). Kerpely Jenő (gordonka).
2. Chopin: a) Nocturno cis-moll; b) Etude Es-dúr; c) Báliadé g-moll. Előadja:
Bartók.
3. Beethoven: Trio. D-dúr. Op. 70. Előadja: Bartók, Wáldbauer, Kerpely.
4. Bartók Béla saját szerzeményét adja elő zongorán. -
A szegedi lapok másnapi, 11-i s z á m á n a k beszámolói osztatlan lelkesedéssel méltatták Bartók és társai művészetét. A Délmagyarország Bartók-trió c í m m e l ezt írja: „Csütörtökön este a szegedi Tisza Szálló dísztermében összegyülekezett a leg- szebb közönség — az ú j szezon első hangversenyére. A Bartók-trióval kezdődött a hangverseny-szezon. M a este Bartók ü l t a fekete zongora mellé, W a l d b a u e r fogta a hegedűt, és Kerpely borult a gordonkájára. És a h á r o m művészlélek m i n t h a egy lélekké vált v o l n a —, m i n t h a egy lélek m u z s i k á j a suhant volna át a termen, á t a szíveken. Nemcsak csupa eredeti fölfogást, megjátszást tükröztet ennek a h á r o m magyar muzsikusnak az előadó-muzsikája, h a n e m az ő művészetük m á r evolúciója a zenének". A Szeged és Vidéke recenziójából kiderül, hogy az értők száma bizony kevés volt Szegeden: „A fiatal magyar zenészek n é h á n y kiváltságosa játszott és ra- gyogó tanúságot tett a gyér közönség előtt zenei k u l t ú r á n k gazdagsága, fejlettsége és modern eredetisége mellett." „Közöttük kétségtelenül Bartók a legjelentősebb mu- zsikus; m é l y é r t e l m ű ember és költői kedélyű komponista, aki m i n d e n bátor újsze- rűsége dacára, m a m á r a bevett nagyságok közé tartozik. Mestere a zongorának és egyéni mestere; j á t é k á b a n a művész ihletettsége az érték, nem a virtuóz boszor- kányos ügyessége, amelyet pedig ő sem nélkülöz. Lelke az egész triónak. Szerze- ményeiből csak egy-két rövid ízelítőt adott; két meleg, sajátosan bájos és ötletes- ségében frappáns költeményt. Erőszakoltnak látszik, de a zenei dikciója az, a m i a legcsodálatosabb. Ahogy intonál és ahogy fölhagy a boszorkányos zenei b e s z é d d e l . . . Sok ilyen este és sok ilyen művész kellene ösztövér zenei életünkben Szegeden."
A Szegedi N a p l ó a szezonkezdet szokásos nehézségeivel magyarázza a közönség érdeklődésének hiányát. „ A lelkesedés azonban sohasem hiányzik. M a is lelkesen tapsolta a közreműködőket, különösen Bartók Bélát, aki ö n á l l ó számokkal is sze- repelt. N e m ismerte eddig, m a szerepelt először n á l u n k , de m á r megszerette, érdeme szerint értékelte a zsenialitását, a forró, gyújtó hatású művészetét. A m a i este u t á n közönsége lesz m á r itt is Bartók Bélának, hivői a sajátos, eredeti művészetéviek."
Ebből a tudósításból derül ki, hogy saját m ű v e i k ö z ü l az Este a székelyeknél és a R o m á n táncok kerültek bemutatásra. „Hangulatos alkotások — írja a l a p —, me- lyeket még szebbé tett a művészi előadás." Elismeréssel szól a másik két művész- ről is. „Szép est volt, művészi értékű, amely m é l t ó p r e l ú d i u m a az idei hangverseny-
2* 691
szezonnak." Hasonló melegséggel szól az estről a Szegedi H í r a d ó (b.)-jelű kritikusa, talán Baranyai • Zoltán is. A Brahms-trió úgymond, extázisba hozta a közönséget!
„A trió u t á n Bartók Béla ü l t a zongorához. Chopin holdfényes nocturnejét játszot- ta el. Csodálatos ennek a művésznek játéka. M é g a t e c h n i k á j á b a is sajátosan bele- vegyül individualitása és hatalmas megjátszó ereje. Percekig ünnepelték." A Bar- tók-művekről ezt írja: „Hatalmas duzzadó erő sugárzik ezekből a kompozíciókból.
V a d sejtések, pogány ösztönök, nyugati megérzések keveredve egy szűzi nemzet primitíven szép dallamsejtéseivel; ezek Bartók B é l a m ű v e i . Percekig ü n n e p e l t e a közönség Bartók játékát, a k i azzal h á l á l t a meg a közönség elismerését, hogy egy magyaros m o t í v u m ú ráadást adott."
Jóleső érzés olvasnunk ezeket a sorokat, m é g h a ez u t ó b b i m e g f o g a l m a z á s b a n a romantikus népiesség frazeológiáját érezzük is. Büszkék l e h e t ü n k arra, hogy a sze- gedi zeneértők — ha kevesen is —, m á r pályája kezdetén művészi értéke szerint becsülték a magyar m u z s i k a századunkbeli nagy klasszikusát, a m a g y a r zene zseni- ális alkotó művészét.
Még két érdekes apróság érdemel említést. A hangversenyt követő n a p o n Sze- gedről k ü l d Bartók képeslapot Freund Etelkának, büszkélkedve országjáró prog- r a m j á v a l : „ M ú l t vasárnap a Csallóközben, most itt, j ö v ő v a s á r n a p Ipolyságon, du- dások, kanászok társaságában, hej, hej, ez ám az é l e t . . . " E n n e k van szegedi vonat- kozása: az ipolysági duda versenyt M ó r a Ferenc híresítette el. H o n n a n merítette A honti igricek, e ragyogó h u m o r ú tárcájának é l m é n y a n y a g á t ? B i z o n y á r a a „ m á s i k garabonciástól", a különös kísérlet kezdeményezőjétől, G y ö r f f y Istvántól, a k i a sze- gedi m ú z e u m régész- és néprajzkutató tudósának kartársa volt akkoriban, m i n t a Néprajzi M ú z e u m őre.
5.
A LISZT-CENTENÁRIUMON, 1911. MÁJUS 13-ÁN
Számos későbbi látogatásáról is tudunk. Részt vett a szegedi színházban 1911.
m á j u s 13-án rendezett centenáriumi Liszt-ünnepélyen is. A z ünnepséget a Szegedi D a l á r d a rendezte a két k i t ű n ő muzsikus, König Péter és Fichtner S á n d o r irányítá- sával. Érdemes a Szegedi H í r a d ó m á s n a p i tudósításából . i d é z n ü n k : „Fényes közön- ség töltötte meg a színházat, amely elragadtatással tapsolt a szereplőknek, k ö z t ü k Bartók Bélának, az ország'os nevű zongoraművésznek és zeneszerzőnek, a k i n e k sze- replése kiemelkedő p o n t j a volt az estélynek." A m ű s o r prológusa J u h á s z G y u l a , Liszt Ferenc emlékezete c í m ű költeménye volt. A honvédzenekar Fichtner Sándor- vezényletével Liszt H u n g á r i a c í m ű szimfonikus költeményét m u t a t t a be, m a j d a Szegedi D a l á r d a K ö n i g Péter dirigálásával saját szerzeményű dalát és B a r t ó k n a k a D a l á r d a részére k o m p o n á l t és kéziratban m e g k ü l d ö t t Négy régi m a g y a r n é p d a l c í m ű kórusművét. „Bartók B é l a művészi eseményszámba m e n ő zongorajátéka volt a következő szám — idézzük t o v á b b a Híradót. ¡— A k i t ű n ő m ű v é s z zenekari kísé- rettel adta elő Liszt Ferenc egyik zongoraversenyét. Mélyen átérzett m ű v é s z i j á t é k a és brilliáns technikája hatalmas tapsviharra ragadtatták a hálá's közönséget."
A Délmagyarország ugyanezt így m o n d j a el: „ E z u t á n Liszt Esz-dúr zongoraverse- nyét bravúros, lendületes művészettel játszotta el B a r t ó k Béla." A Szegedi N a p l ó tudósításából m é g azt is megtudjuk, hogy r á a d á s k é n t a R o m á n táncokat zongo- rázta el.
6.
HANGVERSENYE 1921. NOVEMBER 26-ÁN
1914-ből való a következő adat. Szintén K ö n i g Péternek írt egy n ö v e n d é k e ér- dekében, tájékoztatást és ki nem mondottan ugyan, de segítséget kérve zenetanári elhelyezéséhez. Minthogy pártfogoltja nevét n e m ismerjük, azt sem t u d j u k , elérte-e célját. Érdemes lenne azonban a levélben adott jellemzés a l a p j á n u t á n a n é z n i , k i nyerte el a k i v á l ó művész és zenepedagógus oly egyértelmű elismerését és b i z a l m á t ?
Hosszabb szünet u t á n — melyet nyilván a v i l á g h á b o r ú is növelt — 1921-ben j ö t t ú j r a Bartók Szegedre. E hangversenyről m á r t u d a kutatás, visszhangját D e m é n y János föl is dolgozta. Értékes adattárát csupán a n n y i v a l kell kiegészíteni, hogy az ellenzéki napilap, a Szeged két cikkét, mely Bartókot köszönti és hangversenyét méltatja, névtelenül ugyan. J u h á s z G y u l a írta. Ezt stíluskritikai érvelés és a monda- nivaló sajátossága egyaránt kétségtelenné teszi. „Fejedelem j ö n m a Szegedre, b á r harsonák nem hirdetik érkezését" (- kezdődik a beharangozó írás. A beszámolóból meg ez a jellemző m o n d a t kínálkozik idézésre: „ A zeneszerzésben az, a k i a költé-
szetben A d y Endre volt." S ugyancsak az első cikkből a személyes emlékezés mái- ismert mozzanatait is kiolvashatjuk: „Szegedre nem először j ö n m a a Kékszakállú herceg v á r a és a F á b ó l faragott k i r á l y f i és annyi más ragyogó zenei opusz költője.
A magyar népdallamok és szövegek gyűjtését végezte e város határában hosszú évek előtt és a tanyavilágban, a szomszédos f a l u k b a n értékes és ismeretlen dalkincsre bukkant. Barátai és tisztelői sorában m i is áhítatos szívvel köszöntjük dicsőségének világra szóló dobogóján."
„Különösen sokat m o n d — írja Ujfalussy József — az egész ország hangulatáról 1921 novemberi szegedi hangversenyének visszhangja." S éppen a Szeged cikkét idézi kiemelve, hogy Bartókot együtt emlegeti A d y v a l ,— nem tudván, hogy Juhász G y u l a a szerzője. „Sajnálatos a szegedi k r i t i k á k egy részében, hogy lelkesedésük túlzott nyomatékkal hivatkozik Bartók zenéjének ,magyar faji' jellegzetességére" — í r j a még Ujfalussy. Bizonyára Donászi K á l m á n n a k a Szegedi H í r a d ó b a n megje- lent, D e m é n y által közölt Bartókot ü n n e p l ő vezércikkére gondol. A terminológiának azonban nem szabad megtéveszteni bennünket. Kétségtelen, hogy az ellenforra- d a l m i préfasizmus n ó m e n k l a t ú r á j a óhatatlanul befolyásolta a demokrata, antifasisz- ta főket is: légköréből kiszakadni képtelenül, gyakran az ellenzéki publicista tollára is csúszott nemzet, nép helyett a faj, a fajta. S noha ennek még behelyettesítve is van n é m i romantikus, Volkgeist-ihletésű mellékzöngéje, semmiképpen sem szabad azonosnak tekinteni a „szegedi gondolat" híveinek rasszista értelmezésével.
A hangverseny hírlapi visszhangját még szaporíthatjuk. A Friss Hírek novem- ber 29-i száma interjút közöl Beszélgetés Bartók Bélával címmel.
,,A szombati nagy sikerű hangversenye után — kezdődik a névtelen szerzőjű cikk — beszélgettünk Bartók Bélával, a magyar művészet és k u l t ú r a eme fényes csillagával, aki az igazán nagy embereket jellemző szerény és h a l k egyéniségével, az álzsenik m i n d e n affektált művészkedő póza nélkül, közvetlenül beszélt a dolgai- ról, terveiről ¡— és csak nagynehezen önmagáról.
— Szeged Pozsony u t á n a második magyar vidéki város — mondotta a mester —, ahol ö n á l l ó szerzői estélyt adtam, és mindenesetre nagyon szép fényt vet a város zenekultúrájára, hogy egy n á l u n k jórészt még szokatlan és teljesen újszerű művek- ből összeállított műsorra is teljesen megtelt a terem. Tény, hogy n á l u n k a közönség ízlésének fejlődésében még jókora utat kell megtennie, hogy a muzsikát önmagá- ért, a m u z s i k a megnyilvánulásáért szeresse, vagyis, hogy a zenében ne csak azt keresse, a m i ismert és úgynevezett .fülbemászó' melódiákra, táncformákra emlé- kezteti, h a n e m megtalálja a szépet, a hangok erejével kifejezett lelki élményeket is.
K ü l f ö l d ö n , ahol a zeneköltészet egyes iskolái közt megvolt a fokozatos átmenet egész a legújabbakig, ott mindenesetre egyáltalán több megértésre találnak ezek a zene- művek, m i n t n á l u n k , ahol a szakadék nagyobb és még nem eléggé áthidalt a régi és az ú j a b b törekvésű iskolák között."
Elmondotta még, hogy a Csodálatos m a n d a r i n hangszerelésén dolgozik; közele- sen műsorra kerül ú j hegedű-zongora szonátája; j a n u á r b a n elmegy a Kékszakállú és a Fából faragott frankfurti b e m u t a t ó j á r a ; londoni meghívásának azonban egye- lőre nem tesz eleget. A háború u t á n i kedvezőtlen politikai viszonyok között, mon- dotta, egyelőre nem folytathatja népzenegyűjtő m u n k á j á t .
A Friss Hírek ugyané s z á m á b a n (dk) [Donászy K á l m á n ] hangversénykritikája is megjelent. „Csupa energia és aktivitás ez a mélyről fakadó eredeti művészet- megrázó komor lírája szinte fizikai gyönyörűséggel borzongatja meg a megértő hallgató lelkét. Jellemző erre a sűrű, tömör szövedékű borús muzsikára, hogy fölér- zésére leginkább fogékonyák azok a belső életet élők, akiket nem nyűgöznek a zenei tanulmányok hagyományai és merev sémái."
A Szegedi N a p l ó ugyané n a p i k r i t i k á j a a Bartók zenéje iránti fogékonyság ne- hézségeiről őszintébben beszél. A cikket, bár sok stíluskritikai ismérv a névtelen írás szerzőjének agnoszkálását nem könnyíti meg, talán M ó r a Ferenc írhatta. Min- denesetre Bartók nagyságát ő sem v o n j a kétségbe:
„Ünnepet ült a szegedi zeneélet szombaton este, mégpedig ritka nagy ünnepet:
körünkbe jött Bartók Béla, a modern magyar zene Messiása, aki Liszt Ferenc óta az első igazán világhírű reprezentánsa a magyar alkotó géniusznak. M e r t nem- csak k i v á l ó zongoraművész ő, aki abszolút fölénnyel kezeli hangszerét, nemcsak csak nagy, kolosszálisán eredeti komponista, aki féredob minden eredményt, a m i t csak közel három évszázados fejlődése folyamán elért a zeneművészet és egészen új irányokon j á r v a a maga m ó d j a szerint p r ó b á l j a ' fölépíteni a magyar zene előt- tünk m i n d e n m á s n á l különb, hatalmasabb palotáját, hanem egyúttal bámulatosan sokoldalú zenetudós, aki egyforma könnyedséggel értekezik az afrikai törzsek vagy a baskírok zenéjéről és a magyar zene ősi alkotó eleméről, a pentatonikus skáláról, és végül "kitűnő folklorista, aki a Körösi Csornákra emlékeztető szívóssággal, han- gyaszorgalommal gyűjti össze az ősi székely dallamokat, a magyar nép eredeti nó-
•693
táit, hogy azok végre valahára a m a g a eredetiségükben, m i n d e n cigányos ( h i n d u ) sallangtól menten, tisztára mosva sugározzák m a g u k b ó l a m a g y a r őserőt
A kultúrhistória föladata, hogy m a j d a n pontosan elskatulyázza B a r t ó k B é l a sok- oldalú érdemeit, amelyeket a m a g y a r kultúra fejlesztésénél szerzett az ősi m a g y a r m o t í v u m o k összeszedegetésével és hasonlóképpen csak a j ö v e n d ő i d ő k zeneeszté- tikusa lesz hivatva arra, hogy megállapítsa és végleg leszűrje azokat az értékeket, amelyeket Bartók, m i n t komponista-forradalmár vetett k i m a g á b ó l . N e k ü n k , kortár- saknak nem lehet, de n e m is szabad ítéletet m o n d a n i az ő eredeti és sajátos kompo- nista tehetségéről, hiszen m i m é g m i n d i g a Bach—Beethoven—Brahms alkotta zenei birodalomban l a k u n k , a m i f ü l e i n k n e k a kakofónia csak legfeljebb érdekes és b i z a r r hangzavar, a Bartók-muzsika n e k ü n k csak értelmünket foglalkoztatja, de a szívünk- höz n e m t u d férkőzni. Ez volt az oka annak, hogy a n a g y mester szombati hangver- senyén, az egyes számok u t á n fölhangzó tapsok n e m a n n y i r a a tetszés jelei voltak, m i n t i n k á b b az újszerűség, furcsaság i r á n t i érdeklődésnek, az egyéniség, eredetiség előtt való föltétlen behódolásnak megnyilvánulásai.
K r ó n i k á s i hűségünknek tartozunk annak kijelentésével, hogy a közönség értel- metlenül, megzavarodva hallgatta a Bartók-féle kompozíciókat, és igazi, lelkes, m ű - vészi értelemben vett élvezésről n e m volt szó. Egyébként zsúfolt terem ü n n e p e l t e a nagy művészt, a k i műsorát az ódon z a m a t ú Scarlatti D o m i n i c o ö t opuszával vezette be, s ezzel m é g i n k á b b szemlélhetővé tette azt a különbséget, a m e l y a zenefejlődés történetének kezdeti és jelenlegi végpontja között van. S a j á t m ű v e i b ő l m é g l e g i n k á b b a magyar parasztdalokat élvezte a közönség, m e r t itt az érdekes, fordulatos és szí- nes harmonizálás csillogó köntösébe öltöztette a p r i m i t í v , őseredeti m a g y a r témács- kákat.
Szépek és Thuray E m m a p o m p á s előadásában különösen élvezhetők v o l t a k az ősi székely dalok. A műsor m á s o d i k részét azonban, a m e l y K o d á l y n é h á n y u l t r a m o - dern és excentrikus kompozícióin k í v ü l három burleszkjét és zongoraszvitjét ölelte föl, m á r nagyon kevesen értették és még kevesebben élvezték. -
A k á r h o g y bírálgatjuk is azonban a Bartók-est m ű v é s z i mérlegét, a n n y i kétség- telen, hogy ez a hangverseny m i n d i g értékes és emlékezetes k u l t ú r h i s t ó r i a i esemény m a r a d a szegedi hangversenykrónikában."
E különös, Jánusz-arcú bírálat nagyon jellemző lehet M ó r á r a : egészen h a s o n l ó a n értékelte ő a lírában A d y t is. Nagyságát elismerte, á m a m a g a ízléséből k i n e m tu- dott lépni: szeretni, érteni, h i n n i benne, ahogyan J u h á s z G y u l a 1905 óta tette, soha nem volt képes.
Egy másik, m é g szintén lappangott kritika, az E r b é aláírású beszámoló a Sze- gedi Újságban, némiképpen fényt vet a közönség egy részének állásfoglalására, ö is hangoztatja az újítás értékeit, n o h a megértés és rokonszenv m é g n e m kíséri. „ S h a Bartókék mindezek t u d a t á b a n mégis kitartással és a végső győzelemben v a l ó biztos hittel h a l a d n a k előre az á l t a l u k megjelölt csapásokon, ez kétségtelen jele, hogy en- nek az ú j i r á n y n a k feltétlenül v a n létjogosultsága, ahogy m a j d az i d ő k f o l y á s á v a l megértésre fog t a l á l n i n á l u n k is, akiknek most m é g bizony nagyon idegen." M o s t árulja el, hogy mégis miért ismeri el nagyságát: „Bizonyítják ezt a k ü l f ö l d ö n elért eredményei, ahol Bartók neve éppoly ismert a m o d e r n zeneszerzők szótárában, m i n t bármelyik m á s világhíres képviselője ennek az i r á n y n a k . "
E hangverseny kapcsán idézi D e m é n y János J u h á s z G y u l a egy k o r á b b i állásfog- lalását is Bartók mellett. A k ö l t ő előadást tartott a M u n k á s o t t h o n b a n az Á l t a l á n o s M u n k á s d a l k ö r tagjainak a magyar népköltészetről, s ebből az előadásból idéz részle- teket A M u n k a 1921. február 2-i száma. A tudósítás ezt m o n d j a : „ A z ü n n e p i estének k ü l ö n érdekessége volt J u h á s z G y u l a elvtárs beszéde, amellyel m i n t e g y h i t v a l l á s t tett hűségéről a magyar m u n k á s s á g ügyéhez." E beszédében a költő egyebek közt Bartók „dáriuszi értékű" népzenegyűjtésének k i a d a t l a n s á g á t r ó j a föl a k u r z u s m ű - velődéspolitikájának.
Ugyancsak e hangverseny érdekessége és irodalomtörténeti jelentősége, h a g y ez ihlette J u h á s z G y u l á t Bartók B é l á n a k című nagyszerű verse megírására. E z az első vers Bartókról — m o n d j a róla Demény János; hogy a hangversenytől fogant, m u t a t j a karácsonyi megjelenése.
7.
ŰJABB HANGVERSENYEK: 1923. NOVEMBER 20-ÁN ÉS 1925. ÁPRILIS 2-ÁN A következő években megszaporodnak a szegedi hangversenyek. 1923. n o v e m b e r 20-án zajlott le a következő. Erről Demény f ő k é n t Lengyel V i l m á n a k hozzáértő kri- t i k á j á t közli. Érdemes még a S z í n h á z és Társaság november 26-i s z á m á b ó l S. T.
'(Salló-Steinei- Tibor) méltatására is utalni, minthogy ő azoknak az i f j ú művészek- -nek véleményét tolmácsolta, a k i k — körükben József A t t i l á v a l — Igen-csoport néven
éppen egy héttel Bartók szereplése előtt mutatkoztak be ú j művészi törekvésekkel a szegedi nyilvánosság előtt. Salló a legnagyobb magyar zeneszerzőnek m o n d j a Bar- tókot, s ezeket írja róla:
, „ A nagy komponista és jeles virtuóz a régi mestereken k í v ü l a modern törekvé- seket m u t a t t a be, amelyeknek itt nemcsak vezére, de zenetörténeti szempontból Is egyik ékessége. Bartók a modern francia—orosz irányt követi, szerzeményeiben fel- használja az ezek által kivívott zenei szabadságokat, sőt meg is toldja saját inten- ciói a l a p j á n . H a n g u l a t a i természetesek és kivétel n é l k ü l népiesek. Disszonanciái nem b á n t ó k és n e m zajosak, m i n t ahogy ez gyakran előfordul a modern kompozíciókban.
N e m törekszik virtuozitásra, darabjai egyszerűek, könnyen játszhatók. Bartók — éppúgy, m i n t K o d á l y — tagadja a régi tonalitást, de kompozíciói csak azok részére nem kadenciálódnak, akik n e m t u d j á k m a g u k a t beleélni darabjai hangulatába. A z együttérző hallgató tudja, hogy nincs több m o n d a n i v a l ó j a a hangoknak, tudja, hogy vége a darabnak, tehát fölösleges a befejező kadencia. A szegedi közönség egy ré- sze volt ilyen megértő, s h a b á r nemigen ismerték az előadott darabok egy részét, mégis az utolsó akkord elhangzása előtt m á r felhangzott az elismerő taps. Azoknak, a k i k megértéssel és élvezettel hallgatták Bartókot, rég volt ilyen meleg, kedves és emlékezetes hangverseny estjük."
Végül közli még, hogy a hangversenyt a K u n Izidor vezetésével m ű k ö d ő Har- m ó n i a rendezte. „Nagy h á l á v a l tartozunk neki, aki Szeged zenekultúráját jelentéke- nyen mozdította elő s a legválogatottabb művészek révén a közönség részvétlensé- gével megbirkózva Szeged városában Budapest u t á n a legnagyobb zenei életet fej- lesztette ki."
1925. április 2-án Bartók a Kass <— a m a i H u n g á r i a — dísztermében adott hang- versenyt. Fogadtatását D e m é n y elsősorban ismét Lengyel V i l m a cikkével jelzi. Idézi a szélsőjobboldali Szegedi Ü j Nemzedék fanyalgó k r i t i k á j á t is. Tanulságos, hogy ek- kor m á r tudatos politikai indulatok f ű t i k Bartók megítélését m i n d k é t oldalon. Való- színű, hogy ezen a hangversenyen jelen volt József Attila is.
A z ismert kritikákat még eggyel szaporítjuk: a Friss Hírek április 4-i számából idézhetjük (dyk) [Donászy K á l m á n ] beszámolóját.
„A legzseniálisabb és legmagyarabb zeneszerző, a legkongeniálisabb előadómű- vész j ö n közénk és a közönség, a F r i e d m a n n o k n á l töri m a g á t a jegyekért, megdöb- bentő részvétlenséggel, negyed házzal fogadja a művészt."
„Van abban v a l a m i démoni, ahogy például Liszt—Bach variációiban a . hatalmas hangmasszákat, m i n t v a l a m i harsogó orgonán, egymásra építi hihetetlen felfokozá- sokkal. Beethoven Esz-dúr (op. 31.) szonátájából maga a Mester szólt hozzánk az al- legro villámszerűén cikázó, leheletfinom passzászain és a Presto szilaj rohanásán ke- resztül.
S a j á t műveiből, a gyermekdarabokat, a r o m á n táncokat és a Suitet játszotta, mindmegannyi csodálatos virágát az ő sűrű atmoszférájú, örök nyugtalanságokban vibráló alkotó f a n t á z i á j á n a k . Debussy utolérhetetlen színekkel megjátszott Prelüdjei és C h o p i n g-moll b a l l a d á j a szerepelt m é g műsoron, amelyet szűnni nem akaró ová- cióban két saját d a r a b j á n a k eljátszásával h á l á l t meg."
8.
HANGVERSENYKÖRÚTON, 1929. ÁPRILIS 6-ÁN 3 1929. április 6-án, Kecsekemét és M a k ó u t á n , egy nagy turné keretében jön Bar-
tók hangversenyezni városunkba. I n n e n még Békéscsabára és B a j á r a is megy. De- mény a Szegedi N a p l ó és a Szegedi Ű j Nemzedék kritikáit közli. Idézhetjük még Len- gyel V i l m a beszámolóját is az ellenzéki Délmagyarország m á s n a p i számából, a n n á l inkább, hiszen láttuk, hogy a lap zenekritikusa 1923 óta értő méltatója Bartók muzsi- kájának, h ű krónikása szegedi szereplésének. Most is dicséri játékát, kiemeli költői- ségét, vonzódását a régiekhez, Marcello, Scarlatti s a többiek interpretálásának sa- játosságait, Beethoven és Liszt tolmácsolásának értékeit.
„De m i l y m á s hangokba csap át ez a lélek — írja k r i t i k á j a második részében t—
ahogy legbelsőbb víziói törnek fel saját szerzeményeiben. A z Allegro barbaro. Elégia, a Szabadban ciklus és a Preludio-All Ungherese, ez nemcsak a pogány korból eredő népzene stilizálása, ez a művész fölülkerekedése ö n n ö n m a g á n az átélésnek olyan ere- jével, hogy szinte szétfeszíti a formákat. A Szabadban ciklus második képe: A z éj- szaka zenéje, valósággal megkapóan realisztikus. A mozdulatlan sötétben és csend- ben cirpelő tücsök, halk zörrenések, természetfölötti tünemények csendes rajzása.
Tiszta hangulatkép. A Preludio-All Ungherese viszont, a népi m o t í v u m o k n a k X V I I - i k
•695
századbeli stílusban való beillesztése a -legnagyszerűbb stílérzést kelti. Felépítése m i n d e n m u n k á j á n a k artisztikus, újszerű anélkül, hogy a Sztravinszky-féle komponá- lás a g y m u n k á j á v a l hasonlatos lenne, ösztönmuzsika f a j i vonásánál, temperamentu- m á n á l , költőien látnoki képességénél fogva. Műsorának legszebb pontjai közé tarto- zott még K o d á l y Székely keservese és Sírfelirata is.
Bartókot, különösen interpretációiban nagy melegséggel ünnepelte a közönség, amely igyekezett a r i t k á n hallott ú j hangokra figyelmesen reagálni. Szeged ez ideig keveset kapott még a modern zenéből. Bartók művészetét és költői nagyságát azon- ban tisztelettel köszöntötte."
K o l l á r P á l a Homokóra április 13-i számában B a r t ó k Béla szegedi koncertjéhez címmel — cikkét Bartók fényképe illusztrálta — rótta föl észrevételeit. K é t megálla- pítással kezdi: Bartók i— m u t a t r á — egyike azoknak a ritka művészeknek, a k i k nem a nagy zenei vonalakat elemzik apróra, hanem az egyes részleteket f ű z i k mesteri fantáziával nagyvonalú egységbe. M á s i k k i i n d u l ó p o n t j a : Bartók a h a g y o m á n y és az újítás egyesítője. Ez műsorában is kifejezésre j u t o t t : a legrégibb olaszok u t á n Bee- thoven és Liszt, m a j d pedig az ú j a b b a k : Bartók és K o d á l y alkotásai szerepeltek mű- során. „A régi olaszokat Bartók nagyon szereti és m i n d e n koncertjén eljátszik ezek- ből néhányat. Mesterien szólaltatja meg őket a m a g u k antik nagyszerűségében.
A ,Lebewohl' szonátánál megmutatta, hogy a klasszikusok, de különösen Beethoven V interpretálásánál a férfias erőn kívül a romantikus e l ő a d á s m ó d n a k is szerep kell,
hogy jusson . . . "
„Utána következett azután a műsornak az a része —, amelyet egyesek nagy él- vezettel, mások szívesen, de meg nem értve és n é h á n y a n pedig előre is elhatározva és megállapítva, .úgy sincs benne dallam', tehát rosszak és élvezhetetlenek — hall- gattak. Pedig az utóbbiaknak most nem volt igazuk, mert ahogyan ezeket B a r t ó k eljátszotta, volt bizony bennük gyönyörű dallam és határozott vonalvezetés. Itt-ott ki-kilendül és meg-megakad egy szeszélyes intermezzóval, ilyenkor i n k á b b a ritmus- beli eredetiségeket előretolva. Bartók egy-két előadott szerzeménye közel á l l a prog- ramzenéhez. Bartók nem hanyagolja el teljesen a zenei f o r m á k a t sem, pl. az ,elégia' szabályos dalforma trióval. ,A szabadban' c. képsorozata, amely programzene, mégis határozott szonatina f o r m á b a n van felépítve. A z ,éjjeli zenében' szinte h a l l o t t u k a, tücskök cirpelését és a hűs éjjeli szellő susogását a h a j l a d o z ó f á k k o r o n á i közt. A z .allegro barbaró'-nál pedig kiszálltak a hangjegyek a p ó d i u m r a , és furcsa, groteszk, vad táncot j á r t a k egymással. R e m é l j ü k , hogy B a r t ó k most m á r Szegeden is .beérke- zett', és ezután gyakrabban fog hozzánk ellátogatni."
9.
BASILIDES MÁRIÁVAL, 1935. MÁRCIUS 9-ÉN
Ez utóbbi óhaja azonban nemigen v á l t be: ismét h a t év szünet következett. A kö- vetkező hangversenyre ugyanis csak 1935. március 9-én került sor Szegeden, ugyan- csak a Tisza szálló hangversenytermében. Ezúttal Basilides M á r i a társaságában sze- repelt a zeneművész. Visszhangját jórészt ismeri a kutatás, bár s a j n á l j u k , hogy Lengyel V i l m á n a k a Délmagyarországban megjelent k r i t i k á j á r a csupán u t a l De- mény János, de ezúttal n e m is idéz belőle. Holott megérdemelte volna. „ V a l a m i k o r
— kezdte a szegedi zenekritikus ,— büszkék lesznek, a k i k szombaton este tapsoltak Bartók—Basilides hangversenyén, hogy hallották Bartókot, hallották játszani és el- mélyülhettek csodálatos dalaiban." Elemzése végén ezt írja: „ A közönség — h á l a az idők haladásának •— önfeledten ünnepelte Bartókot, a zeneszerzőt és a m ű v é s z t . "
Basilides M á r i a előadóművészete is méltó elismerést váltott ki. A z egész k r i t i k a így zárul: „Zsenizengést hallottunk ezen az éjszakán, a m i t nem lehet elfelejteni soha."
V a n azonban ekkor is disszonáns, fitymáló hang. H u n y a d i Vas Gergely lapjá- ban, a Szegedi Friss Űjságban írta -i, -1.:
„Két nagy művészegyéniség szólt a H a r m ó n i a hangversenyén a szegedi közön- séghez. Együttes fellépésük különös értéke az volt, hogy magától a szerzőtől és a legelhivatottabb előadójától hallhattuk a híres Bartók-nótákat."
Eddig csupán a „Bartók-nóták" együgyű vagy pejoratívnak szánt kefejezése öt- lik szemünkbe. A továbbiakban Basilides M á r i a Schubert-dalainak előadását egyér- telműen dicséri a kritikus, m a j d így folytatja .— n é m i éllel:
„Bartókot hallottuk ezután érdekes és m o d e r n m ű v e k b e n . Bartók zongoraművé- szetén átérzik, hogy a szerzőt erősen megihlették a r o m á n népzene népies sajátságai és ez az irány képviseli zongoramuzsikájában az u r a l k o d ó elemet. J á t é k a egy ma- gas zenekultúrájú lélek vetülete hangszeres külsőségeskedés n é l k ü l . "
M a j d így fejezi be:
,,A műsor második felében B a r t ó k által g y ű j t ö t t és .harmonizált'• m a g y a r nép-
•dalokat adott elő Basilides Mária. A feldolgozás: népies m o t í v u m o k színharmonikus [?] torzruhában. A magyar zene ügyében egy lépés sem történt velük. Kodálytól néhány elmélkedő hangulatú, bensőséges dalt hallottunk. A zsúfolásig telt ház kö- zönsége sokat tapsolt a nagyhírű előadóknak és a különös megvilágításban szerepelt magyar n ó t á k n a k . "
Szerencsére akadt ú j a b b orgánum, amely megértette Bartók muzsikáját. A Sze- . g'edi N a p l ó szerkesztője, G á b o r A r n o l d többek között ezt írta:
„Ez a koncert több volt, m i n t zenei esemény, szent áldozás volt, bensőséges he- vítő élmény, amelynek méltó értékelésére kevés a szókincs." „Két világító fáklya a magyar f i r m a m e n t u m o n , két gigászi inkarnációja a magyar művészetnek, akikért London, Páris, Berlin verseng és akiket rajongva ölel magához és ünnepel egész Európa.
Basilides—Bartók est Szegeden! Bevalljuk, elkényeztettek bennünket, és csak a legjobbak t u d j á k kényes igényeinket kielégíteni. Külön-külön is h á l á v a l fogadtuk volna szegedi szereplésüket, de együttes hangversenyük vitán felül az idei szezon legművészibb és legmaradandóbb estje volt.
Basilides a daléneklés királynője, akinél tökéletesebben senki nem t u d j a külön- b ü l kifejezni a költő mondanivalóit és Bartók az ú j magyar zene apostola, aki Ko- dállyal gyűjti, f o r m á l j a a magyar folklore gyöngyeit, és Bartók a zongora poétája, egészen kivételes gyönyörűségekben részesítettek bennünket."
„A Tisza nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség áhítattal, hódolattal ünnepel- te a két zenei t i t á n t . .. Bartók zongorajátéka külön felejthetetlen élmény, a leszűrő- dött, a kikristályosodott igazi muzsika."
Ugyanennek az évnek őszén, szeptember 20-án Bartók levelet írt P á l f y József szegedi polgármesternek, és figyelmébe ajánlotta a zeneiskolának Király-König Péter n y u g á l l o m á n y b a vonulásával megüresedett igazgatói posztjára Vásárhelyi Zol- tánt. „Szeretném erősen hangsúlyozni — írta ,—, hogy ez a levelem n e m a szokásos pro f o r m a a j á n l ó levelek közé tartozik! Szeged zeneéletének jövőjéről van szó . . ."
A helyi zenetörténet kutatói mérjék m a j d föl, m i t vesztett Szeged, hogy Bartók ajánlását nem fogadták meg!
10.
.4 FILHARMONIKUSOK HANGVERSENYÉN, 1937. JANUÁR 11-ÉN
Két év m ú l v a , 1937. j a n u á r 17-én Bartók közreműködött a szegedi filharmoni- kusoknak a Belvárosi — m a Szabadság — moziban tartott m a t i n é j á n : Rapszódia zongorára és zenekarra c í m ű m ű v é n e k zongorarészét adta elő. Demény ezúttal csu- pán a Szegedi Ü j Nemzedék hírét és k r i t i k á j á t közli. Igaz, a Délmagyarország beszá- molóját m á r nem Lengyel Vilma, hanem -f írta, sokkal kevesebb megértéssel Bar- tók művészete iránt. A terem negyede üres volt; a közönség nagyobb része a diákif- júságból telt ki. A műsor első részében vendégkarmester, K o m o r Vilmos vezényle- tével Weber Euryanthe nyitánya, a záró részben Beethoven Eroica szimfóniája hangzott el.
„A hangverseny derekán j— szól a beszámoló — Bartók Béla játszotta zenekar- kísérettel s Fricsay Ferenc dirigálásával egy régebbi zongoraverseny darabját.
A név csodálatától eltelve fogadta a neves zeneszerzőt a hangverseny közönsége.
S Bartók B é l a játszott. D a r a b j á b a n sok apróra tört zenei gondolat és érzés nyert ki- fejezést. De hiányzott belőle a nagy átfogó erő. A m i k o r hangszeréhez ül, gondolatá- nak, m o n d a n i v a l ó j á n a k és zongorájának egyaránt fanatikus szerelmese és csodálatra méltó benne a költő és az interpretátor. A zenekar Fricsay karmester vezetésének odaadóan engedelmeskedett a kíséretben. Bartók Béla egyéniségének ereje azonban annyira előtérben állott a darab előadásánál, hogy miden figyelem osztatlanul az ő játékához tapadt. A hálás közönségnek ü n n e p l ő tapsáért Bartók Béla sikeres és meleg ráadással mondott köszönetet."
G á b o r A r n o l d a Szegedi N a p l ó b a n most sem fukarkodik a dicsérettel. Terjedel- mes, tárca tördelésű cikke Bartók nevét viseli, alcímben, zárójelben: Filharmonikus hangverseny. Hosszú lenne végig idézni, de föltétlenül kell belőle. M i n d j á r t az elejét:
„Győzött. N e m azok felett, a k i k a muzsika szeretetében nem vonnak éles határ- vonalat klasszikus és modern zene között, hanem i n k á b b azokat győzte meg, vagy győzte le, a k i k itt Szegeden pipafüst és kvaterkázás közben kézlegyintéssel intézték el Bartókot és Kodályt. A győzelem megsemmisítő. Térdre hulltak a kishitűek, behó- doltak zsenijének, amely ragyogó fénnyel világít be világrészeket, elmélyedtek láng- elméjének titáni alkotásában."
•697
„Törékeny testében, ahogyan a zongora előtt ü l , a m a g y a r géniusz kiteljesedni látszik.. A r c i z m a sem r á n d u l . Kavaroghat, sistereghet körülötte m i n d e n , ünneplés z a j a el nem m á m o r í t h a t j a , úgy véled, hogy talán nem is a közönségnek játszik, m u z s i k á j a elsősorban ö n m a g a számára jelenti az élményt, a belső kielégülést."
S így tovább, szuperlatívuszokban. Talán kevesebb szakszerűséggel, m i n t Len- gyel V i l m a , de ugyanolyan hőfokon. „Fricsaynak legelőször B a r t ó k gratulált, n e m konvencionális szavakkal, h a n e m ahogyan az igazi muzsikus az igazi m u z s i k u s t kö- szönti." S dicséret j á r k i a filharmonikusoknak, vezetőjüknek, a vendégkarmesternek, minden közreműködőnek.
A Szegedi Friss Űjság rövid beszámolója ezúttal elismerő. „Bartók személyes megjelenése — írja a névtelen kritikus — egyéniségének varázsos hatása, zongorajá- tékának páratlan művészete állottak az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a n . A szinte korlát- lan zenei lehetőségeket megnyitó Rapszódiáját a d t a elő sajátos f i n o m zongorajáték- kal, magábanéző, aszkétikus elmerüléssel. A zenekari kíséretet teljes biztonsággal, Bartók gondolatmenetét hűséggel támogatva Fricsay Ferenc vezényelte."
11.
A Z UTOLSÓ SZEGEDI HANGVERSENY: BEETHOVEN-EST ZATHURECZKY EDÉVEL, 1939. OKTÓBER 27-ÉN
Az alkotó zeneművész ezzel el is búcsúzott a szegedi közönségtől. A m i k o r ugyanis két év m ú l v a , 1939. október 27-én utolsó szegedi hangversenyére sor k e r ü l , s a j á t műveit nem játssza. A Tisza szálló hangversenytermében ő és Zathureczky E d e Bee- thoven szellemének áldozik: szonátáit m u t a t j á k be. E z lett B a r t ó k utolsó találkozása a szegediekkel. Hallgatói m é g n e m sejtették, hogy ő m á r ekkor el a k a r t a h a g y n i a földet, ahol nem tudott szabadon lélegezni.
Demény János V é r György lelkesen méltató beszámolóját közli a Délmagyar- országból. A többi lapokból is idézhetünk pár érdekes sort. A Szegedi Ü j N e m z e d é k névtelen cikkírója jellemzően „a nagy germán t i t á n " kultuszát m é l t a t j a , de elisme- réssel adózik tolmácsolóinak is. „A magyar művészek elitjéből v a l ó Bartók--Béla_és.
Zathureczky Ede, a k i k négy szonáta előadásával csak részben népszerű, i n k á b b ne- mes feladatra vállalkoztak, mert Beethoven k a m a r a z e n é j e t ú l n ő t t a kedélyes szóra- koztatás keretein." „Bartók B é l a tisztult, érett művészete kristályosan csillogott, Zathureczky i n k á b b lírai tónusa pedig színesen olvadt a zongora h a n g j a i b a . Együt- tes művészetük igazi élményt jelentett a k a m a r a és Beethoven-zene híveinek, a k i k elismerésük jeleivel n e m is fukarkodtak."
A Szegedi Friss Ú j s á g b a n (g. a.) [Gábor A r n o l d ] a m á r tapasztalt rokonszenvé- vel ismerteti a koncertet. „ A m a i agyongyötört v i l á g b a n — ú g y m o n d h o v a is me- nekülhetne a k u l t ú r á r a szomjazó ember, mint a m u z s i k á h o z . . . " „ B a r t ó k B é l a a vi- lág egyik legnagyobb Beethoven-játékosa, m é l t ó és elismert partnere Z a t h u r e c z k y E d e . . . " „Nagyvonalú teljesítményük lázba hozta a Tisza nagytermét szépen meg- töltő közönséget. Meleg ovációkkal, valóban s z ű n n i n e m akaró tapsokkal ü n n e p e l t é k a két nagy magyar m u z s i k u s t . . . "
A Szegedi N a p l ó b a n (dyk) [Donászy K á l m á n ] így írt: „Bartók B é l a l á n g l e l k ű megérzésénél talán senki sem t u d j a jobban felszínre hozni azokat a döbbenetes mély- ségeket, amelyeket egy A-dúr szonáta adagiójában vagy egy Kreutzer a n d a n t e föl- döntúli vízió[i]ban előderengenek." „A kitűnő Zathureczky Ede nagyszerű felké- szültségű hegedűs tudása t a l á n n e m is tudta m i n d e n b e n követni ezt a r o p p a n t csú- csokra törő elszabadult szárnyalást, mégis nemes t ó n u s á n a k meleg zengésével és fel- felcsillanó b r a v ú r j a i v a l megértő lelkes partnernek bizonyult e t i t á n i szellemidézés- ben. A zsúfolt terem az ü n n e p i élmény átérzésével elragadtatással ünnepelte a mű- vészeket."
12.
AZ IHLETŰ VÁROS
M i végre mindez? Van-e értelme ezeknek az a d a t o k n a k , fölsorakoztatásuknak, célravezető megemlékezés-e fölidézésük a nagy m ű v é s z és tudós h a l á l á n a k h u s z a d i k évfordulóján?
A kapcsolatok adatai, a levelek, a hangversenyek, h í r l a p i cikkek m a g u k b a n is érdekesek: a nagy emberek élete i r á n t i természetes emberi érdeklődést elégítik ki, megérdemelt kultuszuk ápolását szolgálják, a z élet és a m ű b e h a t ó b b k u t a t á s á t végző zenetörténészek s z á m á r a építőkockákat jelentenek az oeuvre sokoldalú meg- ismeréséhez, értelmezéséhez. A z egészséges lokálpatriotizmust örvendetes és szo-
m o r ú mozzanataikkal egyaránt erősítik: a pozitív adatok büszkeséggel töltik el a város m a i zenebarátját, az értetlenség, a m ú l t erőinek leleplező értékelésével, tanít.
A tárgyi adatok a szegedi zenetörténet, a zeneoktatás m ú l t j á n a k részletesebb vizs- gálatához n y ú j t a n a k adalékokat (iskolaépítés, személyi ajánlások stb.). Bartók fo- gadtatása a helyi zenekritikák tükrében szintén nincs tanulság n é l k ü l : bár nagy- jában-egészében az országos erőviszonyok tükröződnek itt kicsiben, Bartóktól m i n t
„vízválasztótól" jobbra és balra: m i n t láttuk, akadt kritika — s éppen J u h á s z G y u l á é
—, melyet országos jelentőségűvé általánosíthatott az életrajzíró Űjfalussy József.
Bizonyára az is tanulságos, hogy a „jégtöréstől" a befogadásig Szegeden is fejlődést l á t h a t t u n k , s ebben részük volt azoknak az ú j mellett kiálló, h a l a d ó zenekritikusok-
nak is, akiknek megnyilatkozásaiból D e m é n y János gyűjteményében és itt is jellemző sorokat olvashattunk: a nagyoknak, a J u h á s z G y u l á k n a k , és a kisebbeknek, de nem kevésbé hatóknak, Donászy K á l m á n n a k , Lengyel V i l m á n a k , G á b o r A r n o l d n a k , Vér Györgynek. Véletlen lehet-e, hogy valamennyien a baloldali hírlapírás tollforgatói, M ó r a Ferenc és Juhász G y u l a szerkesztőségi társai?
A z u t á n ilyen mozzanatokra is r á m u t a t h a t u n k , m i n t K o l l á r P á l n é : „Bartók min- dig szívesen jött Szegedre, mert szeretett főleg Alsóvároson barangolni, ahová nem- csak a népdalok vonzották, h a n e m nagy érdeklődéssel tanulmányozta a régi alsóvá- -rosi h á z a k a t is. Szerette a régi szegedi festett cserépedényeket, melyekből m i n d e n
szegedi tartózkodása a l k a l m á v a l vitt m a g á v a l néhány darabot." Móricz j u t eszünkbe:
ő is örömest rótta a város ősi parasztfertályának falusias utcáit.
M a g a az is érdekes, hogy Budapest és Pozsony u t á n — m i n k é t helyen lakása volt — ebben a magyar városban fordult meg legtöbbször: vendégszerepelni itt járt leggyakrabban. Véletlen ez, vagy t a r t h a t j u k Szeged iránti vonzalma kifejeződésének?
Á m a m i a legfontosabb! Balázs Béla szerepének méltó elismertetése. L á t t u k , hogy j ó v a l több volt m i n t „Bartók szövegírója". A z o n b a n sem az irodalomtörténet, sem a zenetörténet nem számol Bartók és Balázs e korai — A kékszakállú herceg v á r a előtt j ó v a l kialakult — baráti és m u n k a t á r s i kapcsolatával, termékenyítő köl- csönhatásukkal. Holott, ha tisztában v a g y u n k Bartók és K o d á l y életművének száza- d u n k m a g y a r szellemi életére, művészetére, sőt világnézeti, politikai törekvéseire tett hatásával, akkor meg kell ismerkednünk pályakezdésük, eszmélkedésük indítékaival, vissza kell j u t n u n k a hatások e bonyolult szövetét fölfejtve az egyik szálon Balázs Béláig, Hegedűs Pálig, Petőfiig. E szellemi forrásvidék behatóbb kutatása m é g hátra van. A n n y i azonban bizonyos: mind Bartók, mind Kodály művészi forradalmat meg- indító zenefolklorisztikai gyűjtésnek elején Balázs Béla ihlető és segítő alakja áll.
J e g y z e t e k
1. Eősze László: K o d á l y Z o l t á n élete és munkássága. B p . 1956. 23., 169., 174. 1. — Balázs B é l a : Á l m o d ó Ifjúság. Bp. 1946. 208—209. 1. — Péter László Hegedűs P á l örökében. Dél-Magyar- ország, 1963. nov. 28. — B ó k a László: Arcképvázlatok és t a n u l m á n y o k . B p . 1962. 29. 1. — Űjfalussy József: Bartók. B p . 1965. 1. k ö t . 85—109. 1. — I f j . Bartók Béla: B a r t ó k Béla Békés megyei kapcsolatai. Vargyas Lajos: A z A l f ö l d és B a r t ó k békési gyűjtése a folklórkutatásban.
"Gyula, 1961. A gyulai Erkel Ferenc M ú z e u m k i a d v á n y a i 24. sz. 2. D e m é n y J á n o s : B a r t ó k Béla művészi kibontakozásának évei. Taiálkozás a népzenével (1906—1914). — Z e n e t u d o m á n y i Tanul- m á n y o k . Bp. 1955. 3. köt. 303. 1. — Űjfalussy: i. m . 2. köt. 29. 1. — K o l l á r P á l n é : tJjabb Bartók-levelek. Ű j Zenei Szemle, 1955. 7—8. sz. 6-8. 1. — J u h á s z G y u l a : K é p e k a búcsúról. — örökség. Bp. 1958. 2. köt. 18. 1. — J u h á s z G y u l a : Látogatás dr. Dettre J á n o s n á l . — ö r ö k s é g . 1.
köt. 128—130. 1. — Ü r G y ö r g y : B a r t ó k Béla szegedi népdalgyűjtésen. Dél-Magyarország, 1960.
okt. 9. 3. Kollár P á l n é : Bartók Béla és Szeged. Dél-Magyarország, 1955. nov. 3. 4. Péter László (Halmi János]: B a r t ó k első szegedi hangversenye. Dél-Magyarország 1960. szept. 25. — Demény J á n o s : i. m , 378. 1. 5. Kollár P á l n é : Dél-Magyarország, 1. h. — J u h á s z G y u l a Összes Művei.
Bp. 1963. 1. köt. 512. 1. 6. Kollár P á l n é : U j Zenei Szemle, i. h. — Demény J á n o s : B a r t ó k Béla művészi kibontakozásának évei. B a r t ó k Béla megjelenése az európai zeneéletben (1914—1926). — Zenetudományi t a n u l m á n y o k . Bp. 1959. 162—167. 1. - J u h á s z G y u l a összes Művei. 2. köt.
537—538. X. 7. D e m é n y : i. m . 277—279. 1. — D e m é n y : i. m . 337—338. 1. - Péter László: József Attila Szegeden. Irodalomtörténet, 1955. 128. 1. 8. D e m é n y : i. m . 333—334. 1. 9. D e m é n y : i. m . 501—502. 1. — Kerényi S á n d o r : Ismeretlen Bartók-levél került elő a Városi Levéltárból. Dél- Magyarország. 1955. m á j . 27.. 10. D e m é n y : i. m . 593—594. 1. 11. D e m é n y : i. m . 715—716. 1. 12, Kollár P á l n é : Dél-Magyarország, 1. h. — Szabolcsi M i k l ó s : Balázs Béla. A z M T A I . O. K . 21.
köt. 162—165. 1. — Űjfalussy: i. m . 1. köt. 164—165. 1. — Ujabban m á r r á m u t a t n a k valódi sze- repére: D e m é n y J á n o s : K r i t i k a és szintézis. Ü j Írás, 1964 . 372. 1. — B. N a g y E r n ő : Balázs Béla útja. Borsodi Szemle, 1964. 3. sz. 54. L — Péter László: A m a g y a r népzenegyűjtés -bölcsője: Szeged. Dél-Magyarország, 1961. jan. 15.
•699
