A DOLGOZÓK MUNKÁVAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSAINAK VÁLTOZÁSA
DR. OLAJOS ÁRPÁD
A népgazdaság távlati fejlődésének az elkövetkező 25—30 évben mindinkább kibontakozó főbb irányai az eddigiektől lényegesen eltérő követelményeket támasz—
tanak a dolgozók ismereteivel, képességeivel szemben. Ezek a követelmények szoros összefüggésben állanak az intenzív gazdaságfejlesztési elképzelésekkel, a tudomá- nyos—technikai haladással és a nyomukban fellépő strukturális átalakulással.
Ahogyan a gazdasági fejlődés következtében megváltozott munkahelyek igé- nyekkel lépnek fel az azokat betöltő dolgozókkal szemben, úgy az életszínvonal nö—
vekedésével, az ismeretek átalakulásával, szinvonalának növekedésével az ember igényei is változáson mennek keresztül. Ezek a változások nemcsak az életformában jelentkeznek. hanem a munkával kapcsolatos elvárásokban is.
A dolgozók elvárásai vonatkozhatnak a munka szellemi igényességére, bonyo- lultságára, a munkával való azonosulásra. a' munkakörülmények kultúráltságára, az elérhető jövedelemre, a munka értékére vonatkozó tájékoztatásra.
A társadalmi—gazdasági fejlődés és a vele együtt jelentkező! életszínvonal—
növekedés a dolgozókban értékítéleteket alakít ki a különböző foglalkozások, szak—
mák jellegéről és tartalmáról, és ezek a vélemények konkrét formát öltenek a szak- maválasztásban. a foglalkozások iránti vonzódásban. Kialakul a szakmák, a foglal- kozások presztizsskálája.
Az életszínvonal és az általános műveltség növekedése a dolgozóknak a mun- kával kapcsolatos elvárásaiban —- adott szakmán belül is -— mindinkább a minőségi szempontokat helyezi előtérbe. A jelenlegi munkaerőhelyzet — az a körülmény, hogy napjainkban a munkahelyek száma nagyobb. mint a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége — e törekvések valóra váltásának tág teret biztosít.
A MUNKÁVAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK ÉS A MUNKAERÖ-STRUKTÚRA
A dolgozók munkával kapcsolatos elvárásainak főbb tendenciái megegyeznek a foglalkoztatottsági struktúrának a társadalmi—gazdasági fejlődés hatására ki- alakuló változásának irányaival. A foglalkoztatottsági struktúra változásának —- a munka jellegével és tartalmával összefüggő — legfőbb jellegzetessége a szellemi munkakörben toglalkoztatottak számának relativ növekedése, a fizikai dolgozók arányának a csökkenése. Ez a tendencia nemzetközi és hazai adatokkal is bizo- nyítható. A szellemi dolgozók aránya — az összes foglalkoztatottak számán belül — a gazdasági fejlettség magasabb fokán nagyobb, mint az alacsonyabb fejlettségi szinteken.
DR. OLAJOS: A MUNKAVAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK 709
1. tábla
A szellemi dolgozók aránya és az egy foglalkoztatottra jutó GDP értéke az 1970-es évek elején*
* A n '
(dagály/fő) Ország fogloslzkeozÉ'JTúak
aranya"
4000—8000 . . . Egyesült Államok, Kanada, Svédország 35—40 3000—4000 . . . Belgium, Norvégia, Hollandia. Egyesült Királyság,
Dánia, Svájc. Német Szövetségi Köztársaság 30—40 2000—2500 . . . Finnország, Német Demokratikus Köztársaság,
Csehszlovákia, Ausztria, Olaszország 23—29 1500-2000 . . . Spanyolország, Portugália, Lengyelország. Magyar—
ország ' 15—22
1000—1500 . . . Bulgária, Görögország, Románia 12—14
* Az International Labour Office 1973. és 1974. évi évkönyvében közölt adatok alapján számított adatok.
" Az összes foglalkoztatott százalékában.
A népszámlálások adatai szerint hazánkban a szellemi munkakörökben foglal—
koztatott dolgozók aránya 1949—ben kereken 10. 1960-ban 17, 1973—ban pedig 27 százalék volt.
Az általánosan helyesnek ítélhető fejlődési tendencián belül azonban számos ellentmondás fedezhető fel. A szellemi dolgozók számának abszolút és relatív növe—
kedése természetes velejárója a műszaki fejlődésnek, a gazdasági élet egyre bo- nyolultabb és nagyobb méretű szervezetei kialakulásának. az azokban szükség- szerűen kialakuló gazdasági. igazgatási, jogi, kulturális stb, munkaköröknek. A gazdasági szükségszerűséggel ellentétes azonban az adminisztráció és ezzel együtt az adminisztratív létszám rendkívül gyors és sokszor a szakalkalmazotti létszámot meghaladó növekedése. Az adminisztratív létszám növekedését a foglalkoztató gaz—
dasági egységek. szervek törekvései, de — a képzés hatására — a munkavállalók vonzódása is kiváltotta:
a foglalkoztató szervek törekvéseit alakító okok ismertek; elég, ha csak az 1968 és 1971 közötti bérszínvonal—szabályozás ilyen irányú ösztönzésére, a gazdaság intenzívebbé tételé- nek hatására kialakuló információéhségre, az ügyvitelgépesítés létszámigénye mellett egy ideig fennmaradó ,,hagyományos" adminisztratív létszámra utalunk;
a munkavállalók oldaláról jelentkező törekvéseket a középfokú képzés struktúrája (a gimnáziumi és a közgazdasági jellegű képzés magas aránya) és az a ma is általánosnak mondható felfogás határozza meg, amely a középiskolai érettségi bizonyítványban ,,jogo—
sítványt" lát a szellemi munka végzésére.
Ennek az általános felfogásnak sajnos elég reális okai is vannak. Míg a jövőre nézve azt hangoztatjuk, hogy a középfokú képzés az általános műveltség alapnor- májává lép elő, és idővel szinte valamennyi kvalifikált fizikai és szellemi munka is—
meretigényét nyújtó szakképzés előfeltétele lesz, a jelenben lényegesen kevesebbel is beérjük. és a középfokú végzettséget még az érdemi szellemi munkakörök egy részének betöltésénél sem tekintjük előfeltételnek. (ltt egyes gazdasági, igazgatási.
számviteli és ügyviteli előadói munkakörökre gondolok.)
Hazánkban az 1971. január l-i állapot szerintl a közel 1.2 millió szellemi dol—
gozóból 300 OOO-nek 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettsége volt.
Ezek közül 20000 egyetemi vagy főiskolai szakképesítést, 280000 pedig középiskolai végzettséget igénylő munkakört töltött be. Ez Utóbbiak csoportjából mintegy 30000
1 Az Országos Tervhivatal számításai a népszámlálás 25 százalékos mintavétele alapján.
710 DR. OLAJOS ÁRPÁD
dolgozó középfokú, de érettségit nem biztosító képzettsége — az általuk ellátott ügyviteli munkakörökben — elegendőnek bizonyult. 250000 fő viszont érdemi mű- szaki, gazdasági, mezőgazdasági munkaköröket töltött be megfelelő iskolai végzett—
ség nélkül.2 Ilyen helyzetben nem is nagyon indokolatlan a gimnáziumot végzett fiataloknak az az igénye, hogy szellemi munkakörbe helyezzék őket.
Az alkalmazotti munkaterületek egy részében célszerű lenne megvizsgálni azt a körülményt. hogy vajon a létszám gyors növekedését indokolja—e az alacsony kép—
zettségi szinvonal miatti kevésbé hatékony munkavégzés vagy sem. Véleményem szerint a képzettség alacsony színvonala még viszonylag egyszerű szellemi munka—
körökben is akadálya a feladatok megfelelő színvonalú ellátásának. A képzetlen munkaerő az ügyintézést lelassítja. a döntést magasabb szintekre hárítja, az ilyen munkára a bizonytalanság. a pontatlanság, a felületesség, a felelősség érzetének hiánya a jellemző.
A szellemi munka tekintélyére utalnak az Országos Pályaválasztási Tanácsadó
lntézetnek az 1970/71. tanévben készített felvételeinek adatai is.3 A 7. osztályos ál—
talános iskolai tanulóknak 37 százaléka szellemi pályára készült, a fizikai pályát választók aránya 63 százalék volt. (Ebben az időben a szellemi dolgozók az összes foglalkoztatottaknak egynegyedét tették ki.) A 63 százalék fizikai pályát választó fiatalból 57 százalékot képviselt a nem mezőgazdasági szakmunkás pályát válasz- tók aránya. Segédmunkát a fiataloknak 0.8 százaléka. betanított munkát 3.1 száza- léka választott. A szellemi pályára készülők 45.7 százaléka gimnáziumi, 43,3 száza—
léka pedig szakközépiskolai érettségi megszerzésével kívánta elérni célját.
2. tábla
A szellemi pályára készülők megoszlása iskolaíaita szerint
Felsőszintű Középszi ntű Összesen Iskolai végzettség 'i'
szellemi pályát választott (százalék)
Gimnázium . . . . . . . . . 12,4 74.0 45.7
Szakközépiskola . . . 66.6 24.7 43,3
Szakmunkásképző iskola . . . . . 1.2 0,3 0.7
Egyéb iskola . . . 17.5 0.4 8.5
Ismeretlen . . . . . . . . . 2.3 0.6 1,8
Összesen ! 100,0 ! 100,0 ; 100,0
A gimnáziumi végzettségű fiataloknak 71.6 százaléka határozottan szellemi pályára készült, 22,1 százalékuk még nem döntött. és fizikai pályát csupán 6.3 szá- zalékuk választott. A szakközépiskolából kikerülők körében a fizikai pályát választók aránya lényegesen nagyobb (34.6 százalék). többségük azonban a szellemi pályát választotta élethivatásának.
Az iskolázottsági szinvonal növekedésével általában erősödik a dolgozókban
a szellemileg nagyobb igényeket támasztó bonyolultabb munka, a munkahely kul- turáltsága iránti vonzódás. E jelenség ellentételeként a fiatalok nem szívesen vá—
lasztják élethivatásuknak az egészségre ártalmas. a nagy fizikai igénybevételt igénylő és a nehéz munkakörülmények között végzendő munkát.
2 A művezetők. üzemvezetők utánpótlásáról hozott intézkedések szellemében a szakmunkás képzettséggel rendelkező művezetőket. mezőgazdasági brigádvezetőket megfelelő képzettséggel rendelkezőknek tekintettük.
Számukat az adatok nem tartalmazzák.
3 Tájékoztatás a 7. osztályos általános iskolai tanulók 1970/71. évi pályaválasztási szándékairól. Or- szágos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. Budapest. 1974. 66 old.
A MUNKÁVAL KAPCSOLATOS ELVÁRASOK' 711
A már említett 1970/71. tanévi pályaválasztási adatok szerint:
— a fiataloknak több mint 5 százaléka jelentkezett autószerelőnek (ZOO/0), kereskedelmi szakmunkásnak (5.50/0). gépszerelő lakatosnak (5.10/0);
-— 3 százalék feletti — tehát még viszonylag magas — volt a jelentkezés a ruházati ipari (3.20/0), a műszerész (3.20/0). a fodrász (3.10/0) szakmákban;
— 2 százalék körüli volt a fiatalok jelentkezése a szobafestő (2.90/0). a kőműves (2,3%), a vendéglátóipari szakmunkás (2.00/0) szakmákban.
Az 1972—1975. években könnyen beiskolázható, ún. divatos szakmákká váltak a következők: elektronikai műszerész. autószerelő, fogműves. kozmetikus. női fod- rász. fényképész, kirakatrendező, ruházati eladó, felszolgáló, szakács.!t A fiatalok vonzódása szempontjából kiemelkedő arányt képviselő szakmák között a tercier ágak szakmái magas arányt képviselnek.
A legkevesebb fiatal a bányász (0.10/0). a kohász (DAO/o). (: vegyi. gumi és mű—
anyagipari (CAD/0) és az építőanyag-ipari sza'kmunkásképzésre jelentkezett, és a fiatalok mindössze 0.8 százaléka vélekedett úgy, hogy segédmunkás lesz. betaní—
tott munkára pedig csak 3.1 százalékuk vállalkozott volna.
A pályaválasztási szándék és a munkavállalás szerinti munkaerő—struktúra között lényeges eltérések vannak, mivel a tényleges munkavállalást nemcsak a kép—
zettség. az ismeretek. de a kereseti lehetőségek és egyéb tényezők is befolyásolják.
Érdekes képet kapunk azonban a tényleges foglalkoztatásról. ha a fiatal és a kiöre- gedő aktív keresők foglalkozás minősége szerinti struktúráját hasonlítjuk össze.
A 25—29 évesek között — 1970-ben — 31.7 százalékot tettek ki a szellemi. 68.3 százalékot a fizikai foglalkozásúak. Ugyanez az arány az 55—59 évesek körében 19.5, illetve 805 százalék. az 50—54 évesek között pedig 269. illetve 73,1 százalék volt. A segédmunkások és az egyéb fizikai dolgozók aránya a 25—29 évesek eseté-
ben 18,5, az 55—59 évesek esetében pedig 43,8 százalékot ért el.
3. tábla
A 25—29 és az 55—59 éves aktív keresők foglalkozási struktúrája 1970-ben*
A25—29 l Az 55—59
A foglalkozás minősége évesek megoszlása
(százalék)
Műszaki . . . . . . . . . . . . 8.9 4.5
Gazdasági, igazgatási . . . 1.4 2.2 Egészségügyi. kulturális . . . 7.9 3,9 Irodai. adminisztrativ . . . . . . . . 13,5 8.9 Szellemi foglalkozású összesen . . . 31.7 19.5
Szakmunkás . . . . . . . . . . . 30,4 19,9
Betanitott munkás . . . . . . . . . 19.4 16,8
Segédmunkás, egyéb fizikai . . . 18.5 43,8 Fizikai foglalkozású összesen . . . ] 68,3 l 805 Összesen: 100,0 100,0
* Az 1970. évi népszámlálás adatai.
A korcsoportos adatokból a szellemi dolgozók csoportján belül a műszaki, az egészségügyi és a kulturális foglalkozásúak és az irodai adminisztratív dolgozók
arányának nagymértékű növekedésére, a gazdasági, igazgatási foglalkozásúak ará-
" A 25 éves szocialista szakmunkásképzés odattára. Munkaügyi Minisztérium. Budapest. 1975.
712 * DR. OLAJOS ÁRPÁD
nyának csökkenésére következtethetünk. A munkások között a szakmunkások aránya nő dinamikusan, a segédmunkásoké és az egyéb fizikai dolgozóké pedig roha- mosan csökken.
A fizikai dolgozók munkakörülményeikkel kaptSolatos elvárásait jelzi az is, hogy hazánk iparában az átlagos műszakszám nem éri el a másfél műszakot (1,41).5 Ez a műszakszám a nagy értékű és nagy teljesítményű gépek hatékony kihasználását gátolja. A dolgozók ugyanakkor magasabb bérért sem szívesen vállalják a har-
madik műszakban való foglalkoztatást,
A műszakok számának növelésével ellentétes irányban hat a dolgozók esti.
levelező és tanfolyami képzése, továbbképzése. a nődolgozók magas aránya. az életkörülmények. a kulturáltsági szinvonal számottevő javulása. de ide sorolható a munkaerőhelyzet is, amely módot adott szakmán belül az előnyösebb foglalkózta- tást biztosító munkahely megválasztására, a nagyobb kereset más úton történő
elérésére. *
A dolgozóknak a munkakörülményekkel kapcsolatos elvárásaim. a kevésbé igényes, a nehezebb, a rosszabb körülmények között végzett munkától való idegen—
kedésére utalnak az iparágazatonként kimutatható fluktuációs arányok is. A lll.
negyedévi fluktuáció legmagasabb az építőanyag-, az élelmiszer-, a magas- és a mélyépítőiparban, legalacsonyabb (a bányászatot kivéve) a műszer—, a híradás- és vákuumtechnikai, a villamosenergia- és a nyomdaiparban.6 (A bányászatot ebből a szempontból kivételes iparágnak tekinthetjük, mivel az ott végzett munka nagy része
nehezen konvertálható, speciálisan helyhez kötött stb.)
A munkahely-változtatást motiváló okok között is egyre nagyobb arányban sze- repelnek a rossz munkakörülmények, a képzettség hasznosításának hiánya. a nem megfelelő munkahelyi közérzet megjelölések.7
A MUNKAHELYI KÖVETELMÉNYRENDSZER VÁLTOZÁSÁNAK ÉS A DOLGOZÓK MUNKÁVAL SZEMBENI ELVÁRÁSAINAK VÁRHATO ALAKULÁSA
A népgazdaság fejlesztésével kapcsolatos elképzelések a gazdasági élet in—
nak emelése a tudományos—technikai haladás szükségletéből fakadó követelmény, és jelentős helyet foglal el az intenzifikálás tényezőinek rendszerében.
A tudományos—technikai haladás következtében állandóan növekszik a mű- szaki, a természettudományos és a matematikai ismeretek iránti igény. A technikai változások megértésén és fejlesztésén túl ezek az ismeretek a pontosság. a rend- szeresség és a gyakorlati érzék képességét is növelik. Az említett ismeretek egy- oldalú elsajátítása azonban negatív hatásokkal is járhat. A műszaki és a matema—
tikai egyoldalúság egyben a technikai formalizmusra is hajlamossá teszi az embe- reket, akik ennek következtében nem képesek a valóságos helyzet bonyolultságát és változékonyságát meglátni. A tudományos—technikai haladás befogadására nemcsak technikailag, hanem a társadalmi kérdések iránti érzékenység szempont- jából. politikailag. filozófiailag és etikailag is fel kell készíteni a dolgozókat.
Az érvek további bővítése nélkül is megállapítható, hogy a tudományos—tech—
nikai haladás által a dolgozókkal szemben támasztott egyik legfontosabb követel- mény a sokoldalúság. Csak a sokoldalúan képzett szakember képes eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a gazdaság dinamikus fejlődése vele szem—
5 Munkaügyi Statisztikai Zsebkönyv. Munkaügyi Minisztérium. Budapest. 1976. 287 old.
'*' Foglalkoztatottság és kereseti arányok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1974. 506 old.
7 MUMKI Kutatási Tájékoztató 3. sz. MüM. Munkaügyi Kutatóintézet. Budapest. 1976.
A MUNKAVAL KAPCSOLATOS ELVARASOK 713
ben támaszt. A sokoldalúságot a magas általános és műszaki műveltség fejleszti.
ezért ezeknek az ismereteknek a jelenleginél hosszabb idejű és intenzívebb okta- tására van szükség.
A sokeldalúság követelményét a tudományos—technikai haladás a társadalmi munkamegosztás nagyfokú bővülése, a munkafajták gyarapodása. átalakulása és megszűnése ellenére állítja fel. Az ember és a gép viszonylatában a munka a spe- cializáció irányában halad. A dolgozókkal szemben támasztott követelményeket tehát egyre kevésbé lehet egy konkrét munkavégzési forma követelményrendszeréből levezetni. A gépek hajdani univerzális jellegét a specializáltság váltja fel merev munkaritmusával, a műveletek leegyszerűsödésével. Ennek ellentéteként. a ko- rábban munkahelyi szinten specializált embert viszont az univerzális embernek kell felváltania, olyan embernek, aki nemcsak egy művelet elvégzésére alkalmas.
hanem gyorsan átállítható más feladatok megoldására is.
A képzésnek azonban a sokoldalúság mellett a speciális ismeretek elsajátí—
tását is biztosítani kell. meg kell tehát találni a kétféle követelmény közötti helyes arányokat, a kétféle ismeretet biztosító, megfelelő képzési formákat.
A specializált munkahelyi szintű ismeretek igénye látszólag ellentétben áll a dolgozók alkalmazkodóképességének növelésével kapcsolatos követelményekkel. Az ellentét azért látszólagos, mert a specializált ismeretek gyors elsajátításának ké- pességét éppen a magas általános és műszaki műveltség teszi lehetővé. A dolgo- zóknak fel kell készülniük a termelés, a technika. az irányítás állandó fejlődésére.
az életpályán belüli —— nem is csak egyszeri — munkavégzési forma, esetleg szakma vagy foglalkozás váltására. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a tanulók a rend- szeres iskolai oktatás keretében széles körű. ha úgy tetszik. univerzális képzést kap- nak. A munkahelyi szinten specializált ismeretek oktatását — melyek lényegesen gyorsabban avulnak az előbbinél — egyre inkább a post gradualis képzési formák-
ban kell biztosítani.
Az ismeretek permanens naprakészségét a fiatal korban nyert képzés nem képes tartósan biztosítani. A műszaki fejlődés. a tudományos információ gyors nö—
vekedése az ismeretek, a korábban megszerzett tudás gyors elavulásához is vezet.
A képzésnek tehát fel kell készülnie a kiképzettek tudása és ezáltal önmaga állandó megújítására is. Ez az igény az intenzív és a szakadatlan képzés kialakítását igényli.
Az egyre bővülő tudásanyag mellett a dolgozóknak elsősorban nem lexikális tu- dással kell rendelkezniök, hanem a logikus, a minden sablontól mentes gondolko-
dásra kell nevelni őket.
A tudományos—technikai haladás következtében jelentkező eddigi követel- mények nagyrészt a szakmai—foglalkozási mobilitás horizontális irányával függöttek össze. A szakmai mobilitás — különösen a szocialista fejlődés körülményei között — azonban nemcsak szakmaváltásban, hanem a hatáskör, a felelősség növekedésé- ben is jelentkezik. A növekvő hatáskör az azonos szakmán belüli magasabb szintű ismeretek elsajátítását is igényli. Ez a fokozott igény azonban csak akkor elégíthető ki. ha az ismeretek egymásra épülő rendszerét a képzési struktúrában is kifejezésre juttatjuk.
A társadalmi munkamegosztás fejlődéséből adódó elvárásokon túl az ember és konkrét munkája közti kapcsolat pszichikai oldalai is követelményeket támaszta- nak a dolgozókkal szemben. A pszichikai terhelés elsősorban a munka egyhangú—
ságában. a függőségben (például a dolgozó teljesítménye más dolgozók, műhelyek.
vállalatok teljesítményétől függően alakul). a nagy szervezetekben való eligazodás- ban. a felelősség növekedésében jut kifejezésre. A pszichikai terhelés hatására a dolgozókban különböző magatartásformák, képességek fejlődnek ki. Az ember és
714 DR. OLAJOS ÁRPÁD
a munka kapcsolatában jelentkező új vonásokhoz való alkalmazkodás bizonyos ké- pességek tudatos fejlesztését, a dolgozók műveltségének növelését igényli.
A munkahelyi követelmények és a képzés várható változásai jelentős mértékben befolyásolják a dolgozók munkával kapcsolatos elvárásait; valamennyi munkahely-
lyel kapcsolatban igényesebbé teszi a dolgozókat. A betanított munkások körében
kiválthatja a munkavégzési formák gyakori változtatásának az igényét, mely a több művelet elvégzésére képes betanított munkások típusát fejleszti ki. Minden területen nő a munka szellemi igényessége. amely a vezetést, az irányítást állítja fontos fel- adatok elé.A dolgozók munkával kapcsolatos elvárásai meghatározott munkavégzési for- mák, szakmák. foglalkozások iránti vonzódásban nyilvánulnak meg. Az így fellépő feszültségeket a munkahelyi és a munkaerő-struktúra közti feszültségként is fel- foghatjuk. Távol áll tőlünk az az eléggé általánosan elterjedt felfogás, hiedelem, hogy a munkaerő-állomány struktúrájának a munkahelyi struktúrához történő iga—
zodását kizárólagosan az oktatás, a képzés megreformálása oldja meg. Ha így vé- lekednénk, lebecsülnénk a munka során szerzett tapasztalatok, ismeretek jelentő- ségét. az üzemi és munkahelyi demokrácia egyéniségformáló hatását, a munkával azonosuló ember képességeinek a kibontakozását. Azzal azonban mindenképpen egyet kell értenünk. hogy a képzésnek — az alkalmazott módszerek és az oktatott anyag milyenségétől függően —— jelentős, embert formáló, munkaerőt alakító hatása van, és ezt az eszközt a munkaerő—állomány struktúrája átalakításának folyamatá- ban célszerűen fel kell használni. A képzés során a fiatal nemzedék olyan tulajdon—
ságokkal és ismeretekkel gazdagodhat. amelyeket a munkával való közvetlen kap- csolatban és a munka során kialakult emberi viszonyokban továbbfejleszthet, ki-
bontakoztathat.
Az elmondottak alapján kézenfekvő az a következtetés, hogy az oktatási—kép—
zési folyamatnak figyelembe kell vennie a munkaerő—állománnyal, a dolgozókkal, azok ismereteivel és képességeivel szemben támasztott követelményeket. Ezek a kö- vetelmények alapvetően eltérnek a régiektől. szinvonalukban magasabbak.
A követelmények meghatározása előtt célszerű nagyvonalakban áttekinteni az oktatás és képzés jelenlegi rendszerének a munkaerő—struktúrára gyakorolt, várható hatását.
4. tábla L' A munkaerő-szükséglet és fedezetének alakulása 1971 és 1991 között"
Munkaerő- Oktatási Várható ,A várható Az oktatási K , , szükséglet kibocsátás állomány allomanyna kibocsata_s
epzettseg munkaero— a kepzes:
fő szükséglet százalékában
Egyetem . . . . . . . 245 000 147 000 248 100 101.3 1024
Főiskola . . . . . . . 250 000 214 800 272 200 1089 'l 11.5
Középiskola . . . . . . 1 087 000 690 500 1 088 000 100,'I 1001
Egyéb végzettség . . . . 95 000 ——2'l 400 108 000 1 1 3.7 —
Nem fizikai összesen . . 1 667 000 1 030 900 1 716 300 102,3 104.0
Szakmunkás . . . . . . 1 386 000 1 079 000 1 753 000 126,5 151,6
Betanított munkás . . . . 1 489 000 368 000 1 173 700 78,8 42.6
Segédmunkás . . . 748 000 13 000 657 000 87.8 13.0
Fizikai összesen . . . . 3 623 000 1 460 000 3 583 700 98,9 97,3
* Az Országos Tervhivatal számításai szerint.
A MUNKAVAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK 715
A számítások szerint a képzés -— a jelenlegi struktúrát és beiskolázási arányokat alapul véve — 1991—re tovább növeli a munkaerő-állomány struktúrája és a munka- helyi struktúra közötti feszültségeket. A szellemi dolgozók aránya nagyobb lesz a szükségletnél, a fizikai dolgozóké pedig kisebb. A fizikai dolgozók kategóriáján belül a képzésből kikerülők nagy része szakmunkás képesítéssel lép munkába. a betanítottmunkás- és a segédmunkás-szükségletet a képzés nem képes kielégíteni.
A várható állomány összetétele — amely természetesen eltér az oktatási kibo-
csátásétól —— szintén aránytalanságokat tükröz. (A bázisidőszakban már dolgozók
egy része 1991—ben még aktív dolgozó lesz.) A szellemi dolgozók állományán belül főleg főiskolai végzettségű. a fizikai állományban szakmunkástöbbletre kell számí—tani. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a szellemi dolgozók körében a jelenleg tapasztalható elégtelen képzettség (alulképzés) nagyrészt felszámolódik, a fizikai dolgozók körében pedig számottevő túlképzés várható.
E prognózis 'ma még sok tekintetben vitatott. A vita a szakmunkás-túlképzés körül folyik, és az ellenérvek a jelenlegi nagyarányú szakmunkás-szükségletből táp—
lálkoznak. A szakképzett fizikai dolgozók iránti nagy kereslet gyakran egyfajta ki—
elégíthetetlen munkahelyi követelmény következménye. A munkáltatók az új, a nagy teljesítményű és korszerű technikát képviselő gépek mellé szakmunkásokat állítanak, mivel a szakmunkások képviselik a legképzettebb fizikai munkás réteget. A gépek működtetése azonban közel sem olyan ismereteket igényel. amelyeket szakmunká- saink a hagyományos technika mellett elsajátították. Számos ismereti elem feles-
legessé válik (anyagismeret, manuális készség stb.), és új ismeretek igénye jelent-
kezik (a gép működtetése, a gépi termelés áttekintése stb.). Ezeknek a követelmé- nyeknek a magas általános és műszaki műveltséggel rendelkező betanított munkás is megfelelne. a 8 általános iskolai osztály elvégzésével szerzett ismeretek ehhez azonban kevésnek bizonyulnak. A munkáltató igénye a nagy értékű gépek féltéséből és bizonyos értelemben az anyagi ösztönzés korlátaiból is adódik. (A betanított munkáért ugyanis még ilyen körülmények között is alacsonyabb bér jár.) Ebben az esetben a képzési struktúra korlátaival állunk szemben és nem a hibás prognózis- sal. A jelzett túlképzés néhány százalékkal lehet kisebb vagy nagyobb, a tendencia azonban pontosan kirajzolódik.Az intenziv gazdaságfejlesztés követelményeiből egyre több képzéssel kapcso- latos elvárás fogalmazódik meg. Ezek túlnyomó többségéről a munkahelyi követel- mények és a képzés összefüggéseinél már szóltunk. itt elsősorban a képzési struk- túrával kapcsolatos néhány igényt említek meg.
Napjainkban az alapfokú képzést befejező fiatalok jelentős része továbbtanul.
Ez a továbbtanulási szándék természetes. hiszen az általános iskolából kikerülő 14—15 éves fiatal szakképzetlen, nehéz fizikai munkára nem alkalmas, szellemi mun—
kavégzésre nincs felkészítve. A tovább nem tanuló fiatalok egy része nem vállal munkát. hanem otthon. a családi szervezetben végzett munkában keres elfoglalt—
ságot, megvárva a munkavállalás társadalmilag is elfogadott korhatárának elérését.
(Ezt az életkort statisztikailag 14 évben határozták meg. de a munkakörülmények változása gyakorlatilag felemelte.) A munkából eredő követelmények is magasabb általános ismereteket, műszaki műveltséget, biztosabb világnézeti alapokat követel—
nek a fiataloktól. mint amit az általános iskola 8. osztályának elvégzése nyújtani képes.
'A fejlettebb országok többségében a 10 osztályos általános iskolai képzést való-
sították meg. Az ezt követő 2—3 évben a fiatalok szakirányú és nem szakirányú kö—
zépiskolai képzésben egyaránt részt vehetnek. A szakirányú képzési formák — az érettségi vizsga letétele esetén -— megfelelő ismereteket nyújtanak a felsőfokú kép—
716 . DR. OLAJOS ARPAD
zésben való továbbtanulásra. A munkás és az alkalmazotti életpálya közötti válasz—
tás a fiatalok túlnyomó többségének olyan lehetősége, amelyről nem 13—14 éves
korban kell dönteniök. hanem később. Az ilyen döntéseket jelentős mértékben befo-
lyásolhatja az iskola szelekciós hatása (a tanulmányi eredmény) is. így a szakirányú középiskolai tanulmányok után — ha nem tanulnak tovább — akár szakalkalmazott—ként, akár fizikai dolgozóként munkát vállalhatnak a fiatalok, de a szakma külön- böző fokozatairól vagy a technikusi szintről külön vizsgákat kell tenniök. (A mun- kások képzését a Német Demokratikus Köztársaságban 20 szakmacsoport szerint végzik. A munkahelyi szintű ismereteket a szakmacsoportonként kiképzett: munkások többnyire a munkahelyen. post gradualis képzési formákon sajátítják el.)
A képzési struktúrában .nem szerencsés a túlzott specializáció, de a nagyará—
nyú általános — felsőfokú képzettségre felkészítő — képzési forma sem. Ebből az elgondolásból hazai gyakorlatunkkal szemben két követelmény is adódik:
— meg kellene szüntetni a felsőfokú képzésre történő előkészítésben a szakirányú és a nem szakirányú középfokú képzés között mutatkozó éles különbségeket;
— a szakirányú képzésből ki kellene iktatni a gyorsan avuló munkahelyi szintű ismeretek oktatását, rá kellene térni az általánosabb szakmai ismereteknek megfelelő képzésre.
Nem kívánjuk javasolni más szocialista és nem szocialista országok példájának mechanikus utánzását, de hasznos tapasztalatokat célszerű gyűjteni, és azokból a hazai viszonyokra alkalmazhatókat érdemes megfontolás tárgyává tenni.
Képzési rendszerünkben a szelekciós hatás igen kis mértékben érvényesül. A szakmunkásképzésben például a mintegy 200 szakmában folyó képzés speciális ismereteinek elsajátítása után az adott szakmában tanulmányi eredményétől füg- getlenül bárki munkát vállalhat. A viszonylag könnyen megszerezhető szakmunkási minősítés mellett nem csoda, hogy a képzés a jelenlegi oktatási struktúra fenntar- tása esetén 1991-ben a betanított munkások iránti igényeket 40, a segédmunkás- szükségletet pedig csak 13 százalékban fogja kielégíteni.
A képzés szelekciós hatása egyéb oktatási formákban sem működik tökéletesen.
A bizonyítvány, a diploma gyakran minden áron való kiadására törekvés azt ered—
ményezi. hogy egy fiatal életében a legnagyobb erőpróba az adott iskolába, felső- fokú tanintézetbe való bejutás, a felvételi vizsga. A tanulmányokat a fiatal akár 2—es szinten is végig lazsálhatja, a diploma számára így is biztosított. Megfonto—
landó lenne a nagyobb arányú felvétel és a nagyobb szelekció a képzésben.
A post gradualis (tanfolyami) képzési formák rendszerét is felül kellene vizs- gálni, a képzés célját, szintjét pontosan meg kellene határozni. A post gradualis képzési formákban is előképzettségi követelményeket kellene előírni. s a kiadott bizonyítványok formális jellegét meg kellene szüntetni. Ma még elég általánosan el—
fogadott vélemény, hogy a tanfolyami képzés során nem lehet megbukni. Ennek is—
meretében ugyanakkor érthetetlen az a gyakorlat. hogy a tanfolyami végzettségnek béremelés a következménye. Tanfolyami képzésünkbe—n meg kell tehát szüntetni a formális elemeket, és a hangsúlyt a tartalmi követelményekre kell fektetni.
Olt
A pályaválasztási tanácsadás hatása a fiatalok foglalkozásválasztásában. nap- jainkban még csak elég szűk területen érvényesül. A pályaválasztás nagyrészt a szülők. a környezet hatására következik be, és ezekben a hatásokban a gazdasági szerkezet változása és az ezzel kapcsolatos munkaerőigények csak esetlegesen érvé- nyesülnek. A szakmák. foglalkozások tekintélye. kedveltsége természetesen társa- dalmi—gazdasági hatást is tükröz. az többnyire a hiányszakmákra, foglalkozásokra
A MUNKÁVAL KAPCSOLATOS ELVARÁSOK
717
jellemző magas anyagi elismerés, társadalmi megbecsülés egyfajta megjelenési formája. A szakmák, foglalkozások tekintélye azonban nem mindig akkor jelentkezik,
amikor az adott szakma iránti szükséglet kialakul. Az is igaz, hogy a szükséglet
megjelenése nem mindig jár együtt a szakma tekintélyének kialakulásával.A pályaválasztási tanácsadást tehát a közgazdasági elemzéseken alapuló szakmunkaerő-szükséglet megközelítően pontos megállapítására és a pályalélektan tudományos eredményeire alapozva kell továbbfejleszteni. Meg kell teremteni a pályaválasztási tanácsadás tömegbázisát, és az eddiginél jobban kell népszerűsí- teni a szakmák, foglalkozások legfőbb tartalmi jegyeit. Lényeges volna, hogy a pá- lyaválasztási tanácsadás ne csak egyszeri foglalkozásban merüljön ki, hanem tartó- san és folyamatosan tájékoztassa a fiatalokat.
A dolgozók munkával kapcsolatos elvárásainak változására abból a kölcsön- hatásból lehet következtetni, amely az életszínvonal emelkedése, az iskolázottság növekedése és a dolgozók értékítéletei között felfedezhető. Ezek az elvárások ha—
tással vannak a munkaerő-struktúra alakulására, a strukturális feszültségek kelet- kezésére. Az életszinvonal növekedése, az életkörümények javulása által motivált elvárásokat a munkakörülmények kulturáltságának növelésénél, a munkakörülmé- nyek általános javításánál lehet és kell figyelembe venni. A képzés hatására ki- alakuló elvárások képzési rendszerünk problémáira is utalnak, ezért azokat iskola-
rendszerünk továbbfejlesztésénél figyelembe kellene venni.
PE3l-OME
B peayana-re nMeamei—o mecro B Bem-ppm oőuiecraei-iHara—axonommecxoro nporpec- ca uaMéHnnuCb Tpeőoaanm npenbnannemsie paőorHuKaM K prAy. 37" rpeőosanm mory'r omocurbcsi x nurennenryansuomy ypoamo, cnami—iocm prAa, oromnecrsnenmo c prgom, KyanypHOCTM ycnoain prna, nocmmumomy goony, ueHHocm prAa.
Bsipamaeman prAS—inMHCH oueHKa anHMMaeT onpeneneHi—iyio cpopmy npw Bbiőope npocpeccmi, senatusi, % YpOBHe npoaegenun prnoaoü Aemenbi—iocm, uto npnaogwr K 303-
HMKHOBeHm—O nopngna npecmma npocpeccuű a semmi?.
B Bem-pun TpeőosaHug paőomuxoa K TPYAY nponanmorcn s nepayio ouepens a crpeMnem—m K YMCTBeHHOMy prny, a npecrmKe őonee Tpeőoaarenbuoro, cnomnoro prAa, B npe'ren3mi prnamuxcn Ha Kyanyprle ycnosvm rpyga.
ABTOp nanarae'r omnAaeMOe s őynymeM cpopmuposauwe CHCTeMbl rpeőosauuü n pa- 6ouemy Mecry " npe'renanü paőomuxos s cssau c Bbll'lonHileMblM prgom " npuxonm K BblBOAy, ura,, nanbneümee passmne CHCTeMbI oőpasoaauun mory'r oxaaan, őnaronpmmoe Bnmmne Ha pemeHne CprKTylealX ,Hanpameuuű, soaHuKaroumx s canan c ynomm-iyrsmsi Bbuue TpeőoaaHMMn.
SUMMARY
The workers' expectations relating to work have changed due to the socio—economic development which took place in the Hungarian economy. These expactations may relate to the intellectuol demand and complexity of work. to the worker's identifying himself with his work, to improvement of the labour conditions, to the feasible income, to the value orientation of work.
Evaluation by the workers appears in choosing jobs, in the level of working and in this way a prestige order of the protessions evolves.
ln Hungary the workers' expectations relating to work present themselves primarily in gravitation towards intellectual work, in the rank of the more complex work, in the demand
for labour conditions of higher standard.
The author outlines the development expectable in the future in the demand systems raised by working places and of the workers' expectations relating to work and comes to the conclusion that further improvement of the education system may influence favourably the solution of the structural tension created by the expectations mentioned above.
