A fizikai dolgozók bérének összetevői és arányai

A FIZIKAI DOLGOZÓK BÉRENEK OSSZETEVÓI ÉS ARÁNYAI

HARSÁNYI LÁSZLÓ

A bérek vagy a keresetek összehasonlitása —— különösen olyan nagy és sok—

szinű csoporté, mint amilyen a fizikai dolgozóké -- számos módszertani nehézséget

rejt magában. Ezeknek a nagy csoportoknak a belső struktúrája nagyon összetett.

egyes részei oly módon térnek el egy sor minőségi jellemzőjükben egymástól, hogy az átlagos bérek összehasonlitása rendkívül nehéz, sok esetben szinte lehetetlen.

A Központi Statisztikai Hivatal 1974-ben a fizikai dolgozók foglalkozási szerkeze—

téről. bérhelyzetéről. munkakörülményeiről, munkaidő-kihasználásáról készitett rep—

rezentativ felvételt.I Ez a vizsgálat, amely során a Hivatal közel 200000 fizikai dal—

9026 adatait dolgozta fel, jó alapot biztositott a béreknek valamely matematikai statisztikai eszközzel történő elemzésére. Vizsgálati módszerként a regressziószámi—

tást választottuk.2

Olyan módszertani kérdésekről. mint a lineáris regressziós modell megalkotása.

a minőségi ismérvek kezelése. az optimális regressziós egyenlet meghatározása vagy a legfontosabb mutatók képzése, egy korábbi tanulmányunkban már beszá- moltunk.3 Úgyszintén ismertetésre került e folyóirat hasábjain a felhasznált mate—

matikai és számítástechnikai eljárás is.4

A REGRESSZIÓS MODELLEK FELHASZNÁLÁSA A BÉREK ELEMZÉSERE

A regressziós modellek sokféle mutatáikkal igen széles felhasználási körre al—

kalmazhatók. Már a regressziós együtthatók5 is olyan információkat adnak. ame- lyeket a korábbi bérstatisztikai feldolgozások kevésbé tudtak biztositani. Igy választ adnak olyan kérdésekre, mint például azonos iskolai végzettség és munkában töl- tött idő esetén. azonos tevékenységi területen, azonos fogloIkozásban stb. a férfiak átlagosan hány forinttal keresnek többet, mint a nők.

1 Lásd erről: Harsányi László — Somogyi Miklós -— Vass Dezső: A fizikai dolgozók állományának foglalko- zási szerkezete. Statisztikai Szemle. 1978. évi 4. sz. 359—383. old.; Munkaidő—teljesítmények és munkaidő-vesz- teségek a népgazdaság szocialista szektorában. 1973—1975 (Fizikai dolgozók). Statisztikai Időszaki Közlemé- nyek 409. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 78 óta.; A fizikai dolgozók munkakörülményei.

Statisztikai Időszaki Közlemények 436. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1978. 83 old.

? E vizsgálatról részletes beszámoló jelent meg .,Új módszer a fizikai dolgozók bérarányainak vizsgálo- tára (Regresszióanalízis)" címmel (Statisztikai Időszaki Közlemények 458. köt. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest. 1980. 56 old.).

3Fonyódi Valéria — Dr. Gombosiné Gárdos Eszter — Harsányi László: Bér- és keresetelemzés regresszió- analizissel. Statisztikai Szemle. 1977. évi 2. sz., 163—174. old.

4 Dr. Gombosine' Gárdos Eszter: A regressziós módszer általánosítása linearizólható statisztikai elemzé- sekre. Statisztikai Szemle. 1977. évi 1. sz.. 46—544 old.

5 A regfessziós együtthatók arra adnak választ, hogy a számításokba bevont egyes magyarázó változók egységnyi növekedése mekkora változást idéz elő a keresők béreiben, :! többi tényezö értékének változatlan—

sága mellett.

HARSÁNYI: A FIZIKAI DOLGOZÓK BÉRE 589

A regressziós együtthatók segítségével képet kapunk arról is. hogyan valósul meg a bérrendszerben a magasabb iskolaivvégzettség. a sokoldalúbb szakmai is- meretek vagy a nehezebb munkakörülmények jövedelemnövelő hatása, hogyan dif—

ferenciálják vagy éppen nivellálják a bérarányokat a különböző csoportok minőségi jellemzői. Az értékelést a modell minden esetben valamely bázishoz viszonyítva adja meg. így megtudjuk, hogy a 8 osztálynál magasabb végzettségűek egyébként azo- nos feltételek esetén hány forinttal keresnek többet azoknál a fizikai dolgozóknál.

akiknek iskolai végzettsége a 8 általános iskolai osztály alatt marad; hogy a ked- vezőtlen munkakörülmények között dolgozók bére hány forinttal több. mint a nor—

mális erőkifejtés mellett és normális körülmények között dolgozók bére stb. A meny—

nyiségi változók paraméterei e tényezők (szolgálati idő. munkahely-változtatások száma stb.) nagysága különbségeinek (: bérek szinvonalára gyakorolt hatását szóm-

szerűsitik.

A regressziós modellek felhasználhatók egy-egy foglalkozási csoport esetében annak számszerűsítésére is. hogy a bérképző tényezők bérnagyságot befolyásoló ha—

tása mekkora. Az ilyen tipusú elemzések módszerét a munkakörülmények példáján mutatjuk be. Abból indulunk ki. hogy ha mindenki normális erőkifejtésSel és nor—

mális munkakörülmények között dolgozna. akkor a munkakörülményeknek nem len- ne bérdifferenciáló hatása. Ez természetesen szélsőséges példa. A minta szerint az ipari foglalkozású férfiak 58 százaléka normális erőkifejtéssel, normális munkakö- rülmények között, több mint 25 százaléka normális erőkifejtéssel, kedvezőtlen mun- kakörülmények között, 14 százaléka nagy erőkifejtéssel vagy különösen kedvezőtlen

körülmények között, közel 3 százaléka pedig nagy erőkifejtéssel és különösen ked-

vezőtlen körülmények között dolgozik.

A bérrendszer a normálistól eltérő egyes munkakörülményi fokozatokat a nor-

mális erőkifejtéshez és normális körülményekhez képest — az előbbi sorrendben — havi 141, 328 és 839 forintos átlagos bértöbblettel ismeri el. Meghatározhatjuk, hogy a normális munkafeltételektől való eltérés átlagosan hány forinttal növeli a férfiak

átlagbérét ebben a csoportban.

A számításhoz felhasznált formula:

ahol:

Wi -— az i-edik fokozatban foglalkoztatott létszám aránya.

b; — a regressziós együttható.

i — a munkakörülményi fokozat (í :: 1, 2. 3).

Példánkban :

H : 0.253 -141—l—0,14O . 328-l—0,027 - 839 :: 105 forint.

Hasonló jellegű számításokat valamennyi bérképző tényezőre végezhetünk egy adott csoporton belül. illetve megvizsgálhatjuk egy—egy bérképző tényező hatását valamennyi foglalkozási csoportban.

Ósszefüggést teremthetünk az egyes bérképző tényezők hatása és a vizsgált foglalkozási csoport tényleges, a fefvételből nyert átlagbére között is. Ehhez az szük—

séges, hogy azadott csoport ótlagbérére egyedül a mennyiségi ismérvek átlagos értékét felhasználva készítsünk regressziós becslést oly módon, hogy eközben a kü- lönböző minőségi ismérvek ne hassanak az átlagbér nagyságára. Ez úgy érhető el,

590 — HARSÁNY! LÁSZLÓ

hogy a különböző minőségi ismérvek rendre az összehasonlítás alapjául vett .,bázis" minőségükkel szerepelnek. Az ily módon meghatározott becslés esetünkben arra ad választ. hogy mennyi lenne a megfelelő létszámcsoportban az átlagbér, ha mindenki normális munkafeltételek között dolgozna. csak alsó fokú (a felhasznált modellben 8 osztálynál kevesebb) iskolai végzettséggel rendelkezne, mezőgazda—

sági jellegű megyékben foglalkoztatnák (mivel ebben a vizsgálatban a munkahely földrajzi elhelyezkedésének ezt a minőségi elemét választottuk bázisul) stb. A vi- szonyítási alapként a mennyiségi ismérvek segítségével becsült bérhez rendre hoz—

záadva a minőségi jellegű bérképző tényezők elemenként— külön-külön vett hatását, a létszámcsoport átlagbéréhez jutunk el. (Lásd a későbbi példát!) Az átlagbért ki—

alakító tényezők ezáltal mind forintban, mind arányukat tekintve közvetlenül ele- mezhetők.

További értékes információkat nyerhetünk a különböző foglalkozási csoportok- ra végzett hasonló jellegű számítások összehasonlitásóval, elemzésével. Ezáltal a foglalkozási csoportok strukturális különbözőségeinek az átlagbérekre gyakorolt ha—

tásai tárhatók fel.

A regressziós modellek felhasználásával vizsgálhatjuk az adott foglalkozási csoportok, foglalkozási főcsoportok béreinek egymáshoz viszonyított arányát is. Az

ilyen típusú vizsgálatok a minta egészére számitott függvény segitségével képzett

(,,becsült") átlagbérek és a csoportokra statisztikailag kimutatott, ténylegesen meg- jelenő átlagbérek összehasonlítására épülnek. A becsült bérek értékei ez esetben azokat az arányokat mutatják'be. amelyek a különböző csoportok saját strukturális jellemzői mellett az egyes tényezőknek a népgazdaság egészére átlagosan fennálló

hatásait is tartalmazzák.

A tényleges és a függvény segitségével becsült bérarányok összehasonlitásával képet alkothatunk arról, hogy milyen foglalkozási csoportokban vagy területeken kisebb vagy nagyobb a tényleges átlagbér. mint a bérképző tényezők által indokolt (elméleti) érték. Az ilyen tipusú elemzések több információt adnak a bérarányokról, mint a heterogén sokaságokban kialakult átlagok mechanikus egybevetései.

A regressziós modellek felhasználási területei közül itt még egy további válto- zat érdemel említést. Valamely foglalkozási csoport regressziós modelljét bázisként tekintve és e modell feltételes várható értékeit számítva. bármilyen tetszőleges al—

csoport regressziós függvénye meghatározható. Matematikailag ez azt jelenti. hogy számitott globális függvényeink több száz kisebb alcsoportra vonatkozó regressziós függvényre bonthatók. A modell független változóinak tetszőleges értékeivel dol—

gozva az adott létszámcsoport átlagbéreit akkor is megbecsülhetjük, ha a vizsgált létszámcsoport olyan kevés megfigyelési egységből áll, hogy a sokaság regressziós

módszerrel önmagában nem elemezhető.

A SZÁMlTÁSBAN FELHASZNÁLT VÁLTOZÓK

Elemzésünk modelljében függő, azaz eredményváltozóként az átlagbér szerepel.

A magyarázó változók kiválasztásakor egyik célunk az volt, hogy a lehetséges válto- zók közül valamennyi, amely a függő változóval szignifikáns kapcsolatban áll, be- kerüljön a függvénybe. A figyelembe veendő másik szempont eközben az. hogy a

feldolgozás költségei, a modell kezelésének technikai (főként számítástechnikai)

terhei minimálisak legyenek. ;

A költségek és a szükséges információ optimális aránya több lépcsőben épit—

hető fel. Az adatgyűjtés kérdőpontjai közül azokat választottuk ki. amelyek az elő—

zetes információk, ismert kutatási eredmények, tapasztalatok szerint kapcsolatban

A FIZIKAl DOLGOZÓK BERE 591

állnak a bérek nagyságával. Az elméleti modellbe az előzetes hipotézisnek megfe- lelően kiválasztott, majd pedig a számítási program szelekciója után megmaradt magyarázó változók, béralakitó tényezők kerültek be. Ezek a következők voltak:

1. Nem

2. A munkaviszonyban töltött idő (szolgálati idő) 3. Az adott munkáltatónál eltöltött idő

4. Iskolai végzettség (8 osztálynál kevesebb, 8 osztály. 8 osztálynál több) 5. A foglalkozás minősége (szak-, betanított, illetve segédmunkás)

Tevékenységi terület (alaptevékenység, alaptevékenységen kívüli tevékenység, terme- lést segítő tevékenység)

M7. Munkakörülmények (a tarifarendszer megfelelő munkakörülményi fokozatai, összesen négyféle)

8. Tulajdonforma (állami, szövetkezeti)

9. A munkahely területi hovatartozása (a megyék gazdasági fejlettség szerinti felosz- tása: Budapest, ipari jellegű, vegyes jellegű, mezőgazdasági jellegű megyék)

10. Népgazdasági ág

11. Szakmunkás- bizonyítvánnyal való rendelkezés 12. Csoportvezetői, brigádvezetői beosztás

13. Ledolgozott munkaidő a munkarend szerint 14. Teljesített túlóra

15, Bérforma (idő- vagy teljesítménybér)

16. A különböző bérösszetevők (pótlékok jutalék, kiegészítő fizetések stb.)

17. A foglalkozási szerkezet (ipari, építőipari stb. foglalkozásúak; azaz a különböző fog- lalkozási főcsoportokba tartozás)

18. Az 1968 és 1974 közötti munkahely— változtatások száma 19. Uzemrend (szakaszos folytonos, folyamatos)

20. Műszakrend (egyműszakos, kétműszakos stb.) 21. Szaktanfolyami végzettség

22. Vállalatnagyság

?

A BÉRALAKlTÓ TÉNYEZÖK SZÁMSZERÚ HATÁSA

Egy rövid tanulmány keretében nincs más megoldás, mint szemelvényeket adni azokból a lehetőségekből, amelyekre a regressziószámítás felhasználása vezet a bérelemzés területén. Gyakorlatilag a modellben figyelembe vett valamennyi ma—

gyarázó változóra elvégezhető az az elemzés, amelyből a következőkben az iskolai végettség, a munkakörülmények és a szakképettség béralakitó hatását mutatjuk be.

Az iskolai végzettség béralakitó hatása

A vizsgált sokaságban a fizikai dolgozók között a 8 osztálynál kevesebbet vég—

zettek létszámaránya 40 százalékot tesz ki: 53 százalékuk elvégezte a 8 osztályt, to—

vábbi 7 százaléknak pedig közép— vagy felsőfokú végzettsége van. Természetesen le- hetőség nyílt volna arra is, hogy az iskolai végzettség valamely részletesebb tago—

lásával, felbontásával számítsuk ki e tényező bérekre gyakorolt hatását. lgy például

a végzettséget fel lehet bontani az általános iskolai osztályok szerint (1—4 osztály,

5—7 osztály stb.). Feltehetően valamilyen többleteltérés jelentkezik a felhasznált ka—

tegóriák finomabbtagolásából. de véleményünk szerint ezek az eltérések már nem tükröztek volna szignifikáns különbségeket.

Előzetes tapasztalatok szerint az iskolai végzettség a fizikai dolgozók átlagbé- rére -— egyébként — csak közvetett hatást gyakorol. A besorolási rendszer elsősorban a szakképzettséget és a munkakörülményekben mutatkozó eltérést tartja szem előtt.

Közvetett hatás mutatkozhat meg abban. hogy egyes szakmák megszerzésének fel—

tétele megfelelő iskolai végzettség elérése. (Ez természetesen gyengíti is a két kö- rülmény — az iskolai végzettség és a. szakképzettség — hatásának különválasztását.)

592 HARSANYI LÁSZLÓ

Ezt sem lehet azonban teljesen általánosnak tekinteni, mivel a jelenlegi gyakorlat

szerint a szakmunkás-bizonyítvány hosszabb gyakorlattal vagy technikai minimum-

vizsga letételével is megszerezhető. Ezekhez az iskolai végzettség valamely fokának

megléte viszont nem követelmény.6

1. tábla

Az iskolai végzettség béralakító hatása

A magasabb iskolai végzettség Asb'ífgy enlnél átla os bért"bb

Foglalkozási főcsoport tavéggesifttélkYt letega 8 OSItÚIY' sgsőilgőéíxgse _ létszámaránya nal kevesebbet a függvény által

(százalék) "WPWH'EZ indok n b'rb'i

kepest (szgzaléak) 0 (forint)

ipari foglalkozásúak . . . 66.8 77 2,7

Építőipari foglalkozásúak. . 74.5 67 2.1

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási

foglalkozásúak. . . 37,8 37 1,5

Szállítási és hírközlési foglalkozásúak . 70,7 70 2,3

Kereskedelmi és vendéglátóipari foglal—

kozásúak. . . 75.2 79 3.3

Vízgazdálkodási foglalkozásúak . . . 50.3 53 1,8

Szolgáltatási foglalkozásúak. . . 80,0 89 3.5

Anyagmozgatási és árukezelői foglalko- A

zásúak . . 61,4 63 2.5

Egyéb fizikai foglalkozású dolgozők. . 41,2 41 1.8

Fizikai dolgozók összesen . . . - . 629 64 2.4

Kétségtelen, hogy az iskolai végzettség béralakító hatása ha nem is jelentős mértékben. de differenciáló tényező. Ily módon e hatásnak is fontos eleme, hogy a magasabb iskolai végzettségű dolgozók aránya mekkora a különböző foglalkozási főcsoportokon belül. (A minőségi változók béralakító szerepének nagysága össze—

függ azzal. hogy milyen arányban vannak jelen e változók különböző minőségű is—

mérvekkel jellemezhető részei.) Ily módon e tényező legcsekélyebb hatást a mező- gazdasági és erdőgazdálkodási dolgozók bérénél mutat. Itt az iskolai végzettség szerinti létszámszerkezetnek a fizikai dolgozók átlagára jellemző megoszlástól való eltérése átlagosan 37 forintot magyaráz meg e foglalkozási főcsoport béréből (mi—

közben a 8 vagy annál több osztályt végzettek aránya 38 százalék). Egyidejűleg például a szolgáltatási foglalkozásúak esetében — ahol az előbb részletezett .,ma- gasabb" iskolai végzettségűek aránya 80 százalék -— az iskolai végzettség összeg- szerűen 89 forintot .,ér" az adott csoport átlagbéréből. Ez a viszonylag nagy összeg nyilván annak köszönhető (és hasonló a helyzet a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozásúak esetében), hogy a kérdéses területen szigorú előirások, szabályo—

zók követelik meg a különböző konkrét munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget. De még ezekben a foglalkozási főcsoportokban sem ..ér többet" a magasabb iskolai végzettség, mint a függvény által indokolt bér 3.3—3.5 százaléka.

A férfiak és a nők esetében az iskolai végzettség bérnövelő hatása azonos

nagyságú, a szakképzettség (az ilyen besorolás) különböző szintjein viszont az el- térés már karakterisztikusabb. (Ez érthető is az előbb elmondottakból.) A többlet a

5 Ha nem is széleskörűen. de létezik az iskolai végzettség növekedésének közvetlen béralakító hatása is.

egyes munkahelyeken o 8 osztály elvégzésekor az érintett dolgozókat fizetésemelésben részesítik.

A FiZlKAi DOLGOZÓK BÉRE 593

szakmunkások esetében 84, a betanított munkásoknál 53, a segédmunkások sorai- ban 38 forintot tesz ki. Ami az iskolai végzettség béralakitó hatásának forintban ki- fejezett összegét illeti. ezek a táblában közölteknél nagyobb szerepet is kaphatnak

(egyes foglalkozási csoportokban) az átlagbérek meghatározásában. így például az

elektroműszerészeknek 125, a mechanikai műszerészeknek 110, a szerszámkészítők- nek 106 forintot ,,hoz" az átlagnál magasabb iskolai végzettség.

A részletező adatok arra mutatnak, hogy — talán előfordulásuk esetlegessége miatt -— a közép- és a felsőfokú végzettség a fizikai dolgozók esetében nagyon kis*

mértékben járul hozzá az adott csoport átlagbérének emelkedéséhez. (Ebben köz—

rejátszik az is, hogy például a felsőfokú végzettségűek döntő hányada e végzett—

ségét nem nagyon tudja munkakörében közvetlenül hasznosítani.)

2. tábla

Az iskolai végzettség hatása a bérarányokra a fizikai dolgozóknál

Az átlagos A regressziós

bérküiönbség bérkülönbség A'egfessziós

bérkülönbse'g

iskolai végzettség ___—M az átlagos

0 8 osztálynál kevesebbet bérkülönbség végzettek béréhez viszonyítva százalékában

(forint)

8 általános iskolai osz—

tóly . . . . . . 147 94 639

8 általános iskolai asz-

tálynál magasabb . 280 154 55.0

Az iskolai végzettség valódi bérdifferenciáló hatása sokkal kisebb annál. mint amennyit erről statisztikailag egyszerű átlagok képzésével kimutatunk. (Lásd a 2.

táblát, amelynek első oszlopa tartalmazza ezeket a számokat.) A különböző iskolai végzettségűek —- adott szempontból homogén, de más oldalról nézve esetleg rend—

kívül összetett: eltérő munkakörülményű, szakképzettségű, foglalkozási szerkezetű stb. — csoportjai közt kialakult bérkülönbségek 55—65 százaléka indokolható a magasabb iskolai végzettség elismerésével. A kérdéses összegek elég kicsik. Ért- hető tehát. hogy jóllehet az egyes foglalkozási főcsoportok átlagos iskolázottsága erősen különböző, bérük ebből a szempontból mégis kiegyenlített.

A munkakörülmények béralakító hatása7

A rendkívül sokféle foglalkozás és munkakör nem egyformán veszi igénybe a munkát végzők fizikumát. illetve lényegesen eltérő a munka külső körülményeiben is.

Amíg a munkakörök egy részében a fizikai igénybevétel minimális, addig egy sor más területen a nehéz vagy kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a

nagy erőkifejtés velejárója a tevékenységnek.

A munkaerő—kereslet és —kinálat egyensúlya esetén is természetes, hogy az egyébként minden tekintetben azonos munkák közül jobban kell megfizetni azt.

amelyikben a munkavégzés fizikai értelemben nehezebb vagy a körülmények ked- vezőtlenebbek. Munkaerőhiány esetén - függetlenül attól. hogy ez a hiány abszolút

7A munkakörülményi fokozatonként tárgyalt létszám- és béradotok nem tartalmazzák a mezőgazdasági terrnelőszövetkezetek dolgozóinak adatait, mert ez utóbbiakra 1974-ben még nem vonatkozott a kötelező bér- tarí a-rendszer.

3 Statisztikai Szemle

594 HARSÁNY! LÁSZLÓ

vagy relatív -— általában az ilyen, nagy fizikai erőkifejtést igénylő és (vagy) kedve- zőtlen munkakörülményű területeken csökken legerőteljesebben a munkaerő kiná- lata. Az egyensúly felbomlása, illetőleg az aránytalanság fokozódása; a fennmaradó terhes munkafeltételek viszonylagos romlása szükségessé teszi a nehéz fizikai mun- ka. az egészségi ártalom s'tb. jobb elismerését, erőteljesebb megfizetését. A munka—

helyek bősége mellett, életszínvonalunk mai fokán a dolgozók -— ha egyáltalán és csak átmenetileg is -— csupán akkor vállalják az átlagosnál (vagy a normálisnál) rosszabb körülményeket kínáló munkákat, ha az ott elérhető kereset ,.megéri" ezt

az áldozatot.

A fizikai dolgozók alapbér—besorolási rendje, a tarifatáblózat felsorolja a kü- lönböző szakképzettségi és munkakörülményi fokozatokba soroltak bértételeit. A vizsgálat idején érvényben volt tarifatóblózatból a következő alapbérarónyok szá—

míthatók ki:

1. a két szélső, az 1-es és a 4-es munkakörülményi fokozathoz tartozó bértételek eseté- ben (amelyek közül az 1—es a legkedvezőbb, a 4—es a legkedvezőtlenebb munkakörülményeket jelenti) a segédmunkások közt 1.00:1.71. a betanított munkások közt 1,00:1,ó7, majd rendre csökkenő, végül a legkvalifikóltabb szakmunkóscsoport esetében l,00:'l,26 az alapbértételek osztólyközepekkel számitott aránya; minél szakképzettebb egy-egy dolgozó (illetve minél na- gyobb szakképzettséget igényel egy—egy munka), viszonylag annál kevésbé honorálja 0 td—

rifarendszer a rosszabbodó munkafeltételeket;

2. ha az arányokat egy másik metszetben vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a szakkép- zettség anyagi elismerése a munkakörülmények súlyosabb fokozataiban egyre mérsékeltebb:

az 1. munkakörülményi fokozatban a segédmunkát és az összetett szakmunkót végzők alap- bérei közötti arány még 1.00:2,15, de például a 4. munkakörülményi fokozatban ez 1,00:1,58—

ra csökken.

A tényleges bérarányok — esetünkben a havi átlagbérarányok -— a tarifatáblá-

zat bértételeinek arányaitól jelentősen különböznek. Az eltérés oka egyrészt az,

hogy az alapbérekhez más arányokat hordozó, lényeges bérösszegek (például a tel- jesitményekhez kapcsolódó bérkifizetések, a különböző, nem alapbérarányos pré—

miumok, jutalmak. jutalékok stb.) csatlakoznak, másrészt az. hogy a fizikai dolgo- zók a különböző bérkategóriákban, a tarifatábla különböző fokozataiban nem egyenlő arányban vannak jelen. így például az 1. munkakörülményi fokozatba a fi- zikai dolgozók 56—57. a 2.—ba 28. a IB.—ba 13, a 4.—be pedig 2—3 százaléka tartozik.

A vizsgált körben a fizikai dolgozók átlagbérarányai a következő képet mutat-

ták.

3. tábla

A fizikai dolgozók havi átlagbére :: munka nehézségi foka szerint

B ' ' k

Áilugbé' (az i. fokozairbzrzgflgltak bérének

M .. .. , . (forint) százalékában)

unkakorulmenyi fokozat

Szak- Betanított Segéd- ,. Szak- Betam'tott Segéd- ,,

' munkás munkás munkás Egyutt munkás munkás munkás Egyutt

' l

1. . . . . . 2624 2215 1887 2520 100,0 1000 100.0 l 700,0

2. . . 3264 2589 2159 2890 124.4 1169 'l'l4,4 1747

3. . 3824 2195 2596 3212 1452 99,1_ 137,6 127,5

4. . 4779 3415 2724 3796 182.1 1542 144.4 160,Ö

Amint a 3. tábla adataiból látható. a munkakörülményekhez igazodó .,valósó- gos" (az adott csoportok összes egyéb -- életkorbeli, foglalkozás szerinti. a munka—

A FIZIKAI DOLGOZÓK BÉRE

595

hely területi fekvésének különbségeivel jellemezhető stb. - eltéréseit tartalmazó) bérarányok — a tarifarendszer alapbér-előírásaitól különbözve —- a szakképzettség növekedésével erős progressziót mutatnak. A munkakörülmények béralakító hatá- sának egyszerű statisztikai megközelítése szerint (a 3. tábla első fele) a normális és a legnehezebb körülményeknek kitett segédmunkások körében az átlagbérkülönb- ség havi 837. a szakmunkások esetében 2155 forint. Kérdés az, hogy e más szem—

pontból heterogén csoportokban a bérkülönbségekből mennyi tulajdonítható tisztán a munkakörülményekben meglevő tényleges eltéréseknek.

4. tábla

Az egyes munkakörülményi fokozatokban elért átlagos, illetve regressziófüggvénnyel számított havi bérek

A más szempontból heterogén l A függvénnyel számított bérek csoportok munkakörülményi l munkakörülményi fokozatok

Munka- fokozatok szerinti bérének szerinti

koalázni?! különbsége aránya különbsége aránya

(forint) (százalék) (forint) (százalék)

az 1. fokozathoz viszonyítva

1. — 100,0 — 1001)

2. —j— 370 ll4,7 —l—l4l 105,6

3. —l— 692 127.5 —l—328 113,0

4. —j—1 276 150.6 —l—839 133,3

l

A függvény által megmagyarázott arányok lényegesen eltérnek a munkakörül- ményi fokozatonkénti átlagos arányoktól. ltt ez azt jelenti, hogy a munkakörülmé- nyeknek a bér nagyságára gyakorolt közvetlen hatása valójában kisebb a bérren- deletben rögzített (alapbér-) arányoknál, és csupán a munkakörülményen kívüli té- nyezők. a strukturális különbségek és más okok vezetnek lényegesen differenciáltabb

bérarányokra.

A munkakörülmények béralakító hatása természetesen lényegesen eltérő a népgazdaság különböző területein és a különböző foglalkozásokban. Ez az eltérés egyrészt annak tudható be, hogy területenként más és más a különböző munkakö- rülményi fokozatokban dolgozók aránya. másrészt eltérnek egymástól az emelkedő sorszámú (és nehézségű) fokozatok átlagbéreinek egymáshoz viszonyított növekmé-

nyei is.

A létszámarányok eltérése — mint látható — a különböző munkakörülményi fo- kozatokban elég nagy mértékben befolyásolja a különböző foglalkozási főcsopor—

tok bérszínvonalát és így (: bérarányokat is. Azokban a foglalkozási főcsoportokban.

ahol a létszám jelentős hányada végez nehéz fizikai munkát, vagy dolgozik kedve- zőtlen körülmények között, természetszerűen nagyobb a vizsgált tényezőnek az át- lagbérből való részesedése. lgy jelentős a vízgazdálkodási és az építőipari foglal- kozásokban. nagyon kis mértékű a kereskedelmi és vendéglátóipari, a mezőgazda- sági és erdőgazdálkodási,8 továbbá a szolgáltatási foglalkozásokban. Szembetűnő hatáskülönbség mutatkozik továbbá a férfiak, illetve a nők bére tekintetében. A normálistól eltérő munkakörülmények közt dolgozó férfiak, illetve nők létszámarány—

különbsége havi 60 forintot magyaráz meg átlagosan a két nem béreinek egymás- hoz viszonyított különbségéből.

8Ebben a rész'számításbon — amint említettük — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek adatai nem szerepelnek.

3;

596 HARSÁNYI LÁ5ZLÓ

5. tábla

A munkakörülmények béralakitó hatása

A normálistól eltérő munka- körülmények függvénnyel

, számított átlagos bértöbblete

Megnevezes

forint százalék'

Ipari foglalkozásúak . . . 72 2.6

Építőipari foglalkozásúak . . . 149 4.7 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási

foglalkozásúak . 33 1.3

Szállítási és hírközlési foglalkozásúak 80 2.6 Kereskedelmi'es vendéglátóipari fog—

lalkozásúak . . . 19 O,8

Vízgazdálkodási foglalkozásúak . . 152 5,1

Szolgáltatási foglalkozásúak . . 40 1.6

Anyagmozgatási és árukezelői foglal-

kozásúak . . 69 2.7

Egyéb fizikai foglalkozású dolgozók 111 4.9 Fizikai foglalkozású dolgozók ösz-

szesen . . . . . . . . . 73 2,7

Ebből-.

Férfiak . . . 105 3,7

Nők... 40 1.6

' A becsült átlagbérből.

Az eltérő szakképzettségű (pontosabban: szakképzettségi besorolású) fizikai dolgozók munkakörülményei lényegesen különböznek egymástól. Eltérés mutatkozik ugyanakkor abban is. hogy a munkakörülményi differenciáknak mekkora a külön- böző besorolási fokozatokban tapasztalható'vbéralakító szerepe. Amíg a szakmunká—

sok közt a munkakörülmények átlagosan 72 forinttal ,,részesednek" az átlagbérből, a függvény alapján indokolt bér 2.5 százalékát magyarázva meg, ez az összeg a betanított munkások esetében 82, a segédmunkások soraiban 115 forint. (A meg- felelő százalékos arány 32, illetve 4.7 százalék.)

A szakképzettségi fokozat bérekre gyakorolt hatása

A fizikai dolgozók bérbesorolási rendszerében a munkakörülményeken kívül a szakképzettség fokozata (más kifejezéssel: a foglalkozás minősége) a fő meghatá—

rozó elem. A tarifarendszer e tényező alapján eléggé részletes csoportokra bontja a fizikai dolgozók állományát, illetve a munkafajtákat. lgy a szakképzettséget nem igénylő segédmunkákon kivül megkülönböztet kétfajta betanított és ötfajta szak—

munkát. Számításunkat először az összevont kategóriákra (a szak-. a betanított és a segédmunkát végzőkre) vonatkozóan mutatjuk be.

A szakképzettség szerinti bérkülönbségek. illetve bérarányok vizsgálata az

egyik legfontosabb területe a bérezéssel és a különböző dolgozó rétegek bérszínvo- nalának összehasonlításával foglalkozó kutatásoknak. A szakképzettségi fokozatok bérarányait a vizsgált sokaságban a következők jellemzik.

A szakképzettségi fokozatonkénti átlagos bérarányok, illetve bérkülönbségek meghaladják a függvény által indokolt arányokat és különbségeket. A más ténye-

zők által az ..elmélemti" (a függvény által indokolt) arányokra rakott összegek jelen-

tősek. A függvény által indokolt bérkülönbségek a betanított és a segédmunkások

A FIZIKAI DOLGOZÓK BÉRE 597

között a felét sem érik el a statisztikai átlagokkal megjeleníthető differenciáknak.

a szakmunkások és a betanított munkások közötti becsült béreltérés aránya pedig

valamivel több, mint kétharmada az átlagként megjelenő eltérésnek. Ez azt jelenti.

hogy például (: segédmunkások és a betanított munkások bére közti különbségek- nek csak a kisebbik hányada — a havi 320 forintból 143 forint — tekinthető a ma- gasabb szakképzettség .,jutalmának". a nagyobbik részt ettől a körülménytől füg- getlen tényezők hatásának kell tulajdonítanunk. Nem csekély ez a más forrásból származó többlet a szakmunkások és a betanított munkások bére között sem.

, 6. tábla

A szakképzettségi fokozatok szerinti átlagbérek

A ' - A függvény által

Z "dugom" me" indokolt A függvény

által indokolt

, , , .. .. , .. .. bérkülönbsé ek

Szakkepzettseg berkulonb-j bérarányok berkulanb- bérarányok az átlagos bgr- 59ng (százalék) sesek (százalék) különbségek

(forint) (foflnt)

százalékában az előző szakképzettségi fokozathoz képest

l

Betanított munkás . .? 320 l 114,8

l

l

143 ) 106,0 MM

416 3 118,0 67,0

! l

Szakmunkás 620 l 1249

A szakképzettség bérnövelő hatása erőteljesebb a férfiak, mint a nők esetében.

A férfiak javára 280 forint átlagbértöbbletet biztosít a magasabb szakképzettségűek viszonylag nagy aránya, a nők között e körülmény béralakító hatása — a kvalifiká- ció átlagosan alacsonyabb színvonala miatt — 170 forintot tesz ki. (A férfiak eseté—

benez az összeg a becsült bér 9,1, a nők között pedig 8.3 százalékát jelenti.)

A szakképzettség fokának béralakító jellege egy-egy foglalkozási főcsoportban.

csoportban sokkal lényegesebb szerepet játszik, mint például a munkakörülmények vagy az iskolai végzettség.

7. tábla

A szakképzettség béralakító hatása

Akfazsí'i'lílf' A béralakító hatás

számaránya

Foglalkozási főcsoport ongilgl- a'függvény

focsboeplgíton fo ri ntba n zgfd'latnbg'r.

(százalék) százade—

kaban

lpari foglalkozásúak. . . 63,1 315 11,2 Építőipari foglalkozásúak . . . 73,1 342 10,8 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglal-

kozásúak . . . . . . . . . . . . . 19,9 198 7.8

Szállítási és hírközlési foglalkozásúak . . . . 34,5 237 7.7 Kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozá-

súak. . . 61,3 310; 13.0

Vízgazdálkodási foglalkozásúak . . . 25,4 215 7.3 Szolgáltatási foglalkozásúak . . . 62.33 313 12,2 Anyagmozgatósi és árukezelői foglalkozásúak 10,3 171 6,8 Eg éb fizikai foglalkozású dolgozók . . . . 1.1 33 1.4

összesen . . . . . . . . . . . . .

44,6 243 9,0

593 HARsAr—m LÁSZLÓ

Ugyanakkor a szakképzettség fokának béralakító jellege tekintetében nagy a szóródás az egyes foglalkozási főcsoportok. csoportok között. (A foglalkozási főcso—

portok majd mindegyikében -— ez alól csupán az ún. egyéb fizikai foglalkozású dol- gozók csoportja a kivétel — a szakképzettség foka szerint kétféle: szak— és betanított munkás fordulhat elő. lgy a szakképzettségben mutatkozó különbséget viszonylag jól jelzi a szakmunkások adott foglalkozási főcsoporton belüli létszámaránya.)

A munkakörülmények és a Szakképzettség együttes hatását a tarifarendszer

egyes mezői. négyzetei (tarifaszámai) tartalmazzák. Magából a besorolási rendszer—

ből is ennek megfelelően ..hívhatók le" az adatok, és figyelhető meg, hogy mennyi az alapbére például a 12-es vagy a 43—as tarifaszámú dolgozóknak. (Az előbbi se- gédmunkát végző személyt jelent, normális erőkifejtés és kedvezőtlen munkakörül—

mények közepette, az utóbbi pedig nagy erőkifejtéssel vagy különösen kedvezőtlen munkakörülmények között végzett szakmunkát. illetve ilyen munkát ellátó dolgozót.) Az előbbbieknél több független változót tartalmazó feldolgozás segítségével a

tarifarendszer hatását külön mértük oly módon. hogy az összehasonlítás alapja (a

bázisbér) a normális erőkifejtés és a normális munkakörülmények között végzett se- gédmunkák bére volt. (Lásd a 8. táblát.) A mérés célja az, hogy megállapítsuk: a

besorolás különbözőségei és az alapbérre rakódó összegek9 mennyire térítették el

ettől a bázistól az egyes tarifaszámokba soroltak béreit. (Számitásainkban megkü- lönböztetünk egymástól — a tarifarendszerben közös szakképzettségi kategóriába—

tartozó — bonyolult betanított és egyszerű szakmunkát végzőket is.)

8. tábla

A tarifarendszer szerinti besorolás hatása a fizikai dolgozók átlagbérkülönbségeire*

(forint)

x Kepzettsegi fokozat 2; 3. 4. 5! 6.

X 1- Egv— Bonyo— Esv— Általó- Ossze—

Segéd' szerü be— lult'be— szerű nos szak- tett szak- munka tanitott tanitott szak- munka munka

Munkakörülményi fokozat munka munka munka

1. Normális erőkifejtés, normális munka-

körülmények . . . . . . . . . Bázis —105 —70 —222 0 296

2. Normális erőkifejtés, kedvezőtlen

munkakörülmények . . —247 - 78 — 164 531

3. Nagy erőkifejtés vagy különösen ked-

vezőtlen munkakörülmények. . . 196 86 290 302 543 961

4. Nagy erőkifejtés és különösen kedve—

zőtlen munkakörülmények . . . . 422 393 — - 1562

.

' A táblában nem szerepelnek a különlegesen bonyolult szakmunkát végzők béradatai. Ezek száma a mintában túl kicsiny volt ahhoz. hogy megbízható információkat adjon. Hasonló a helyzet néhány konkrét ta-

rifaszám szereplői esetében. Az utóbbi körülményt --tal jeleztük.

A nagyobb képzettséggel együtt járó nagyobb bérek a normális munkakörülmé- nyek között végzett tevékenységek kivételével minden egyes munkakörülményi foko—

zatban megfigyelhetők. A legszabályosabb bérkülönbségeket ebből a szempontból a 3. munkakörülményi fokozatban találjuk. E kategórián belül — a szakmunkások javuló képzettségi fokozataiban — a bérek progresszíven ,,nőnek". (Az egyszerű szak- munkát végzők bére — csak a besorolás okozta különbségeket tekintve — 12 forinttal haladja meg a bonyolult betanított munkát végzőkét, az általános szakmunkát vég-

9 Ezt a két körülményt — mivel az egész vizsgálatban az átlagbéreket tekintettük függől'lváltozónak -—

csak együttesen tudjuk vizsgálni.

A FIZIKAI DOLGOZÓK BÉRE

599

zőké 241 forinttal az egyszerű szakmunkás besorolásúakét és végül az összetett szakmunkát végzőké 418 forinttal az általános szakmunkás képzettségi fokozatba soroltakét.) A normális munkakörülmények esetében a kvalifikáltabb munkák ne- gatív irányú béreltéréseit a segédmunkásokban mutatkozó nagy kereslet és az eb-

ből következő viszonylag magas bér magyarázhatja.10

A különbségek munkakörülményi fokozatonként tapasztalt növekedése és így tisztán a besorolás hatása minden egyes szakképzettségi ,.oszlopban" kimutatható.

Mindez úgy foglalható össze. hogy a szakképzettségi fokozat bérarányalakító ha—

tása — a tarifarendszer szerinti részletező bontásban —- a munkakörülményeket te- kintve megfelelő módon érvényesül tekintet nélkül arra, hogy a különböző munka—

körülmények mely szakképzettségi csoportban találhatók. Ez egyébként megfelel az előbbi pont aggregáltabb adatokban jelentkező tapasztalatainak. A szakképzettségi különbségek előbbiekben feltárt béralakitó hatását a részletező vizsgálat szintén megerősítette. Egyes munkakörülményi fokozatokban, éspedig a normális vagy eh- hez közel álló körülményeket biztosító területeken a nagyobb szakképzettségi kü—

lönbség bérarányalakító hatása nem kielégítő.

AZ ÁTLAGBÉREK TÉNYEZÖNKÉNTI MEGOSZLÁSA

A regressziós függvény alapján egy—egy dolgozói csoport átlagbére felépíthető a béralakító tényezők számszerűsített hatásai segítségével. Ily módon képet kapunk arról, hogy az adott csoport átlagbére hogyan ,,osztható fel" a béralakitó tényezők között. Mód nyílik a különböző csoportok bérszínvonal—eltéréseinek olyan vizsgála—

tára is, amelyben az eltérést okozó tényezők nagy részét számszerűsíteni lehet. Ezt az eljárást a szak—. a betanított és a segédmunkások adatainak segítségével. e három csoport bérszínvonalának összehasonlítása révén mutatjuk be.

A függvények kiszámítása során a béreket alakító különböző minőségi elemek befolyását úgy számszerűsítettük. hogy az adott elemek valamely tetszőleges válto- zatát (ismérvét) bázisul véve. a többi változat e bázistól való eltérésének bérnövelő vagy -csökkentő szerepét fejeztük ki számszerűen. A bázisul választott elemek a

következők voltak:

— a nemek béralakitó szerepének vizsgálatakor a nők,

-— az iskolai végzettség esetén a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek.

—— a fizikai foglalkozásúak szakképzettségi fokozataiból a segédmunkások,

— a tevékenységi területek közül a termelést segítő tevékenység,

— a munkakörülmények közül a normális erőkifeités, normális munkakörülmények (1.

munkakörülményi fokozat),

—— a tulajdonformák közül a szövetkezeti tulajdon.

— a munkahely földrajzi (területi) elhelyezkedésén belül a mezőgazdasági iellegű me—

gyék,

— a népgazdasági ágak közül az ipar,

— a szakképzettség kérdésében a szakmunkás-bizonyítvány hiánya,

-— a foglalkozási főcsoporton belül az ún. egyéb fizikai dolgozók csoportja.

— az üzemrendeken belül a szakaszos üzemrend,

— a műszakrenclen belül az állandóan egy műszak,

— a szaktanfolyami végzettség esetében e végzettség hiánya,

-— a vállalatnagyság szerepének vizsgálatakor — különböző összevonásokkal - a legkisebb vállalatok.

Ezeknek a tényezőknek a segítségével mód nyílik egyfajta olyan átlagbérérték számszerűsítésére. amelyben a minőségi elemek a bázisul választott ismérveikkel

, 10 Ez a gyakorlatban — köztudomásúan — úgy jelentkezik, hogy nagyszámú pályakezdő szakmunkás -- a jobb kezdő bérért — szakképzettséget nem igénylő munkaterületeken helyezkedik el.

600 HARSANYI LÁSZLÓ

szerepelnek. Ez az érték azt fejezi ki. hogy a függvényben szereplő tényezők szerint mekkora átlagbér illetne meg — jelen esetben — egy—egy olyan szak—. betanított.

illetve segédmunkáscsoportot, amelyben csak nők vannak, akiknek az iskolai vég- zettsége 8 osztálynál kevesebb. akik termelést segítő területen fejtik ki tevékenysé- güket. munkahelyük a szövetkezeti szektorban van. ezen belül is az iparban és így

tovább.11 Az ily módon homogenizált csoportokhoz tartozó. a függvény által becsült

átlagbérek a következők:

szakmunkások —. . . . . . . . . . . . . . 1683 forint, betanított munkások . . . . . . . . . . . . 1721 forint, segédmunkások . . . 1672 forint.

A még mindig fellelhető bérkülönbségek magyarázata most már alapvetően a

kvalifikációs különbség, a szakképzettség különbözősége. A szóban forgó minőségi különbségek összevetését azonban .,zavarhatják" bizonyos tényezők. A (lehetséges zavaró okok közül egy-kettő — változóként — függvényünkben is szerepel.

a) A munkaviszonyban eltöltött idő eltérő átlagos hossza elvileg magyarázhatja a homogenizált csoportokhoz tartozó becsült átlagbérértékek eltérő nagyságának egy részét. de a vizsgált három csoportban ezek az értékek igen közel esnek egy- máshoz. A szakmunkások átlagosan 15.15 éve doigoznak, a betanított munkások 16,

a segédmunkások ismét csak 15.6 éve.

b) Az adott munkáltatónál eltöltött idő a szakmunkások esetében a leghasz- szabb (8.7 év), a betanított munkások közt ennél valamivel rövidebb (8.1 év). a se—

gédmunkásoknál pedig viszonylag rövid (6.5 év). A ,.jelenlegi" munkahelyen töltött minden egyes év havi 14 forintos többletet biztosít a bérben, azaz két, egyébként tel- jesen azonos jellemzőkkel bíró dolgozó közül 14 forinttal keres havonta többet az.

aki adott munkahelyén egy évvel többet töltött munkaviszonyban. Ez a tényező ily módon valamennyit még megmagyaráz a homogenizált csoportok átlagbéreltérései- ből. Ha például az adott munkáltatónál 1 évet eltöltöttek bérszínvonalát vetnénk össze, akkor — az azonossá tett -— összes minőségi elem megtartásával a szakmun- kások becsült átlagbére 1683—(8,7-14) : 1561 forintra, a betanítottaké ugyanigy

1608-ra. a segédmunkásoké 1581 forintra csökkenne.

c) A munkarenden belül ledolgozott időben mutatkozó különbségek — a szak—

munkások munkarendjükön belül havonta átlagosan 168, a betanított munkások 174, a segédmunkások pedig 169 órát dolgoznak — nem túl jelentősek, így a bér-

különbségek magyarázatában is csak mérsékelt szerepet játszhatnak.

d) A ledolgozott alapidőhöz hasonlóan a túlórák is viszonylag kis mértékben térnek el egymástól a három csoportban: a szakmunkások 6, a betanított munká—

sok 4, a segédmunkások átlagosan 6 órát teljesítenek túlóraként havonta.

e) A munkahely-változtatások gyakorisága (: felvételt megelőző 6 évben az eddigieknél többet magyaráz meg a homogenizált csoportokra számított átlagbérek eltéréseiből. A munkahely-változtatások átlagos gyakorisága a teljes létszámra számolva: 2. A szakmunkások esetében minden egyes új munkahely béremelő ha- tása átlagosan 29 forint (két változtatásé tehát havi 58 forint). A betanított munká—

sok közt ez a tényező nincs hatással a bérnagyságra; az automatikus szelekciót el- végezve. ez a tényező legalábbis nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a bér válto—

zásával. A segédmunkások soraiban a munkahely-változtatás forintban kifejezett hatása egy főre vetítve - függetlenül attól, hogy maga a vizsgált személy változta-

11 Hasonló homogenizólós természetesen bármely csoportra elvégezhető, így a foglalkozási főcsoportok valamelyikére, (: férfiakra. a nőkre stb.

A FIZlKAi DOLGOZÓK BÉRE 601

tott-e munkahelyet -— 9 forint. azaz átlagosan 2 változást figyelembe véve 18 forint.

(Az így kiszámított értékeket figyelembe vevő új korrigált havi átlagbér — amikor azt tételezzük fel, hogy munkahely-változtatásra egyáltalán nem kerül sor — a szak-

munkások esetében 1503. a betanított munkások esetében 1608, a segédmunkások esetében 1563 forint.)

Az elmondottakból az derül ki, hogy a tisztán szak-, betanított vagy segédmun—

kás besorolásnak tulajdonítható bérek (itt bérmaradványok) nagyon kis mértékben térnek el egymástól. Ráadásul a három béradat közül a korrekciók elvégzése után a szakmunkásoké a legkisebb. A függvényben szereplő összes strukturális hatás ,.le- hántása" után kialakuló bérarányok egyértelműen arra mutatnak. hogy a szakkép- zettség szerinti differenciák nagyon csekélyek, sőt viszonylagosan a szakmunkások

a legrosszabbul fizetettek.

A három szakképzettségi csoport függvénnyel becsült bére a béralakító ténye- zők hatása szerint részletezve a következő.

9. tábla

A szak—, a betanított és a segédmunkások függvénnyel becsült bérének felépítése a béralakító tényezők hatásai szerint

Átlagbér és -bérkülönbözet a szak— l betanított l segéd—

Béralakító tényező

munkások esetében

forint zség—k forint állt;—k forint zség-k

A ,,bázisminőséggel" számított. homogenizált

csoport . . . . . . . . . . . 1683 57,5 1724 67.3 1672 68,1

Az eltérő férfi—nő arány . . . . . . . . —j—504 17.3 —j—320 12,5 4—298 12,1 Az eltérő iskolai végzettségi fok. . . —j— 84 2.9 —l— 53 2.1 —j— 38 1.6 A tevékenységi területek különbözősége. . -j— 42 1.4 —j— 43 1.7 —j— 16 0.7 A normálistól különböző erőkifejtés és munkakö—

rülmények . . . —j— 72 2.5 —j— 82 3.2 —l—115 4,7

A munkahelyi tulajdonforma különbözősége . . —j— 61 2,1 —l— 54 2.1 —j— 63 2.6 A munkahely földrajzi (területi) elhelyezkedése . —j—133 4.6 —l—122 4,8 —j—123 5.0 A népgazdasági ágakhoz tartozás sajátos szer-

kezete . . . . —j— 27 0,9 —-l— 5 0.2 4— 34 1.4

A szakmunkás— bizonyítvány meglétének hatása . —j—102 3.5 —j— 9 0.4 —l— 5 0.2 A munkahelyi beosztás . . . —j— 43 1,5 %— 9 0.4 —j— 3 0.1 A foglalkozási szerkezet különbözősége . . . —j— 67 2.3 —l— 57 2,2 0 0 Az eltérő üzemrend . . . — 4 —-O.1 — 4 —0,2 — 6 ——0,2 Az eltérő műszakrend . . . 4;— 24 0.8 —I— 30 1.2 4— 24 'l,0 A sajátos szoktanfolyami végzettség. . . J.— 8 0.2 —l— 6 O,2 —l— 1 0 A vállalatnagyság . . . —j— 75 2.6 -j— 47 1.9 —j— 65 2.7

Becsült bér 2921 100,0

2557 100,0 2451 100,0

A 9. táblából kirajzolódnak a különböző tényezők hatására kialakult szakkép—

zettségi fokozatonkénti bérkülönbözetek. bérnagyságok. lgy például a férfi—nő arány béralakító szerepe a szakmunkások esetében (: legerőteljesebb. Ugyanígy szembe- tűnően hatásosabb ebben a szakképzettségi csoportban az iskolai végzettség. a

szakmunkás-bizonyítvány megléte és a beosztás béralakító befolyása, mint a másik kettőben. Ezzel ellentétben a normálistól eltérő munkakörülmények -— az ilyen kö- rülmények között dolgozók nagy aránya miatt -— a segédmunkások átlagbérszínvo- nalát növelik a leginkább. Eljárásunk - a szak—, a betanított és a segédmunkások

bérarányainak minősítésékor -— alkalmas arra. hogy rámutassunk a hatásos, illetve

602 HARSÁNY! LÁSZLÓ

a hatástalan bérdifferenciáló tényezőkre. és részben arra is, hogy feltárjuk: a fizikai

foglalkozásúak vizsgált három csoportjának átlagbérszínvonala miért tér el csupán

kismértékben egymástól. (

AZ ÁTLAGBEREK STANDARDlZÁLÁSSAL VÉGZETT ÓSSZEHASONLlTÓ ELEMZÉSE

Elemzésünk eddigi részeiben a különböző béralakító tényezők foglalkozási fő—

csoportonként (vagy akár más csoportosításban) jelentkező hatását egyetlen. a fi—

zikai dolgozók összlétszámóra számított függvény és a különböző csoportok struktu—

rális jellemzőinek segítségével vizsgáltuk meg. A standardizált egybevetéshez az összehasonlítandó csoportokra külön-külön számitott függvények becsléseit és át- lagos jellemzőit használjuk fel. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az egyes tényezők hatásának vizsgálatakor különválasszuk:

— a tényezők forintban kifejezett hatásának csoportonként (függvényenként) eltérő nagyságát. tehát például azt, hogy a munkaviszonyban töltött idő különbözősége a fizikai dolgozók egyik csoportjában bí, a másik csoportban bg forintot magyaráz meg az átlagkere—

setből;

— a tényezőkhöz tartozó -— csoportonként eltérő — létszámarány (a minőségi jellegű té- nyezők esetén) vagy mennyiségi jellegűek esetén az átlagos óra—, év— stb. értékek különböző- ségeinek forintban kifejezett hatását.

Az eljárást a következő összefüggések jellemzik:

szjw

ahol:

K' — a béralakító tényező b paraméterének különbsége forintban.

K" — a béralakitó tényező strukturális különbözőségeinek hatása forintban.

K — az adott béralakító tényező összhatása — forintban — a két vizsgált csoport béré- nek egymáshoz viszonyított különbségében.

A matematikai eljárás a következő:

K' : me bm —2xm b,,

K" : me b,, —Z'x,, b,, K : Ex", bm —Zx,, b,, ahol:

x — a tényezők átlagértékei (létszámarányai).

b —— a tényezők regressziós együtthatói (paraméterei).

m és n — a kiválasztott csoport.

A számítások természetesen bármely két (vagy több) csoportra elvégezhetők. E dolgozatban az ipari, valamint az építőipari foglalkozásúak adatait választottuk ki

a számításhoz.

A béralakító tényezők becsült bérkülönbséget előidéző hatásából hol a K' (azaz

a regressziós együtthatók eltérő nagysága), hol pedig a K" (a strukturális különb-

ségek, illetve ótlagos érték hatása) a domináló elem. A regressziós együtthatók

nagysága (a fajlagos hatás) a két foglalkozási főcsoportban a munkarenden be-

lül ledolgozott munkaidő tekintetében különbözik jelentősen. Viszonylag jelentős a

különbség például a tevékenységi terület. a munkahely tulajdonformáját illetően.

A FiZIKAl DOLGOZÓK BÉRE 603

Ebből a munkahely eltérő tulajdonformájából következő, forintban kifejezett bér- differencia azt jelenti, hogy az ipari foglalkozásúak számára havi 65 forinttal töb—

bet ,,ér" az. ha állami vállalatnál dolgoznak és nem szövetkezetben. mint az építő- ipari foglalkozásúak számára. A két foglalkozási főcsoportban ugyanakkor nagyon hasonló módon értékelődnek az olyan tényezők, mint az iskolai végzettség. az üzem—

rend.

10. tábla

A béralakító tényezők standardizált hatása az ipari foglalkozásúak havi átlagbérének az építőipari foglalkozásúak átlagbéréhez

viszonyított különbségében

(forint)

Fajlagos Strukturális Együttes

, ,, , " (K') (K") (K)

Beralaklto tenyezo ___—__

különbség az ipari foglalkozásúak javára

Az eltérő férfi-nő arány . . . 48 —179 ——131

A munkaviszonyban töltött idő . . . . . . 13 — 18 — 5

Az adott vállalatnál eltöltött idő . . . . ( 37 16 53

Az eltérő iskolai végzettségi fok.. . . 2 —103 —105

Szakképzettségi fokozat. . . 27 — 34 — 61

A tevékenységi területek különbözősége . . . 65 —- 9 -— 74 A normálistól különböző erőkifejtés és munka-

körülmények . . . 21 — 55 — 34

A munkahelyi tulajdonforma különbözősége . 65 0 65

A munkahely földrajzi (területi) elhelyezkedése 71 20 -— 51 A népgazdasági ágakhoz tartozás sajátos

szerkezete . . . 26 — 87 — 61

A szakmunkás- bizonyítvány meglétének hatása 40 — 6 34

A munkahelyi beosztás . . . . 6 — 15 —— 9

Ledolgozott munkaidő a munkarenden belül . —425 — 52 —477

Túlóra...-—8 4 —4

Bérforma . . . . . . . . 19 43 62

A törzsbéren felüli bérelemek . . . 72 2 74

A munkahely- változtatások száma . . . — 24 — 13 — 37

Az eltérő üzemrend . . . . . . . . . . 1 2 3

Az eltérő műszakrend . . . — 12 52 40

A sajátos szaktanfolyami végzettség . . . . — 6 — 1 -- 7

A vállolatnagyság. . . 15 6 21

Összes becsült bérkülönbség —277 -—427 —704

A két foglalkozási főcsoport átlagbérében mutatkozó különbséget bizonyos strukturális eltérések is — mint például a férfiak és nők más—más létszámaránya az adott foglalkozási főcsoportban, az eltérő iskolai végzettség vagy éppen az adott foglalkozás eltérő létszámú jelenléte a népgazdaság különböző ágaiban — jelen—

tős mértékben magyarázzák.

AZ ÁTLAGOS ÉS A FUGGVÉNY ÁLTAL BECSULT BÉREK 'OSSZEHASONLlTÁSA

A regressziós függvény a bevont magyarázó változók segítségével a foglalko—

zási főcsoportok átlagbérének nagyságára az általánosan használt eszközökkel mér- hető statisztikai átlagos bértől eltérő becslést ad. Ez természetes, hiszen a függ- vény alapján "indokolt" bér csupán a számításokba vont tényezők hatását képes