A fizikai dolgozók állományának foglalkozási szerkezete

FOGLALKOZÁSI SZERKEZETE

HARSÁNYI LÁSZLÓ - SOMOGYI MIKLÓS — VASS DEZSÖ

A fizikai dolgozók, a fizikai foglalkozásúak körét — statisztikai számbavételek

céljára —- pontosan megszabja a Központi Statisztikai Hivatal elnökének rendelke—

zése.1 Olyan dolgozókról van szó, akiknek a munkájában a fizikai elem az uralkodó.

Létszámuk 1973-ban 3,7 millió volt, az összes aktív kereső 72,8 százaléka. A vizsgált időszak kezdetén, 1960—ban még 832 százalék volt az arányuk, és csaknem 4 mil- lió a számuk.

Amikor a munkaerő-szerkezet változását kutatjuk, az aktív keresők munkajelleg szerinti Iétszámmegoszlását fontos kiinduló ismérvnek vesszük. A tevékenység alap- vetően fizikai vagy nem fizikai jellegéről van ilyenkor, szó. és bár kétségtelen, hogy az effajta elhatárolás nehéz, döntései esetenként egyenesen vitathatók, maga a két nagy kategória jellemző és kezelhető. Használata nemzetközileg elterjedt. Je- lentősége abból az egymástól különböző szerepből fakad, amelyet e két összefog—

laló csoport tagjai a társadalmi termelésben -- a fejlődés adott fokán — betöltenek.

A tudományos—műszaki forradalom egyik hatása éppen abban rejlik, hogy miköz-

ben történelmileg elmasódnak a határok a fizikai és a nem fizikai munka között (számos esetben már el is mosódtak), a fejlődés hosszabb távon a fizikai foglalko—

zásúak arányának —— néha számának -— csökkenésére vezet. Hazánkban a teljes foglalkoztatás megteremtését követő, nagyjából másfél évtizedben az aktív keresők számának bővülése úgy ment végbe, hogy eközben a fizikai dolgozók száma csök—

kent. (

A .,fizikaiak" létszámának az összes aktív keresőhöz viszonyított aránya — nem—

, zetközi adatok szerint — nagyobb vonalakban a fejlettségi színvonalhoz igazodik. ha ezt a fejlettséget valamilyen összefoglaló mérőszámmal fejezzük ki. (Mi e mérőszám—

nak az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintettük.) Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált arány — általában 1970. évi adatok szerint — például Spanyolországban.

Jugoszláviában és Romániában a 75 százalékot is meghaladja, a fejlettebb szo—

cialista országokban -— a Szovjetunióban. Csehszlovákiában — nem egészen 70 szó- zalékos. a fejlett tőkés országokban -— Svédországban. Svájcban és Ausztriában — 60 százalékot valamivel meghaladó. Belgiumban és a Német Szövetségi Köztársa—

ságban 60 százaléknál is kisebb.

A magyarországi adatok értékelését néhány más ország adatainak közlésével kívánjuk megkönnyíteni. Olyan országokat igyekeztünk kiválasztani, hogy azok és

hazánk között minél több hasonló vonás érvényesüljön. Ezért kerestünk népesség

* Az alapul vett népszámlálások és az 1973. év! mikrocenzus adatait az 1/1975. KSH számú rendelke—

zés előírásai szerint dolgoztuk át.

360 HARSÁNYI LÁSZLÓ —- SOMOGYI MIKLÓS — VASS DEZS—Ó

és (vagy) terület szempontjából először is ,,kis" országokat: Ausztriát, Svédországot,

Belgiumot. Finnországot, Svájcot, de nagyobbakat is, például Spanyolországot.

Természetesen az azonos nagyságrendű országok közt is lényeges különbségek mutatkozhatnak a földrajzi—földtani környezet (az ásványkincsek mennyisége és mi-

nősége, saját tengerpart léte vagy nemléte, idegenforgalmi adottságok stb.), a tőr-

ténelmi előzmények, a kulturális színvonal, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás módja, a gazdasági és a foglalkozási szerkezetet befolyásoló más tényezők tekintetében. Ezért —- és kifejezetten elemzési céllal is —- a kiválasztott, el- térő társadalmi rendszerű országok csoportjaiban egyaránt találunk kevésbé és job- ban fejletteket.

A VÁLTOZÓ LÉTSZÁMSZERKEZET ÖSSZEFOGLALÓ JEGYEI

Elemzésünk az 1960-nal kezdődő másfél évtizedet kivánta átfogni. Ebben az

időszakban, a fizikai dolgozók létszámcsökkenésével egyidejűleg, jelentősen válto-

zott hazánkban a népgazdaság termelési, ágazati szerkezete, és ezzel párhuzamo—

san módosult a fizikai dolgozók foglalkozási struktúrája is. Ha a különböző foglal- kozású fizikai dolgozók létszámát ugyanúgy primer. szekunder és tercier kategóriák- ba soroljuk, mint a népgazdasági ágakat, akkor a foglalkozási szerkezet változásá- ról a következő átfogó képet kapjuk.

1. tábla

A fizikai dolgozók létszámának megoszlása tevékenységük ágazati jellege szerint

(százalék)

- : A 3

E A primer iszekunder'w A tercier Afzizeigayiéb U

v ————————————%— dolgozók sszesen

jellegű foglalkozásúak aránya aránya

1960 . . . l 41,7 29,1 l 8,6 1 2036 100,0

1970 . . . . . 22.0 42.4 11.1 l 24.5 100,0

1973 . 17.9 45,1 'l4.0 l 23.0 1000

' Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási.

" Ipari és építőipari.

A legszembetűnőbb változás a primer, vagyis a mezőgazdasági és erdőgazdál- kodási (a továbbiakban: mezőgazdasági) foglalkozásúak összlétszámon belüli ará- nyának — és hozzátehetjük: számának —- erőteljes csökkenése.

1960 és 1970 között 1 652 OOO—ről 824 OOO-re, vagyis több mint 820000 fővel fo—

gyott hazánkban a mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők száma. Az összes fi—

zikai dolgozók állományán belüli arányuk 42 százalékról 22 százalékra esett vissza.

Az 1970—es évek elején folytatódott a csökkenés, és az agrár keresők száma három év alatt újabb 160000 fővel lett kevesebb. A ,.fizikai állományon" belüli arányuk

1973-ban már nem haladta meg a 18 százalékot.2 Elsősorban a korszerű termelési

és tenyésztési rendszerek elterjedésének hatására 1970-től felgyorsult a mezőgaz-

dasági fizikai foglalkozásúak létszámának összeszűkülése. 1960-tól 1970—íg évi 6.7.

ezt követően 6.9 százalékkal csökkent a kérdéses állomány.

! Amikor aktiv keresőkről beszélünk. akkor a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és az ennek megfelelő foglalkozásúak adata a teljes népgazdasági ágra (a halászati és a szakszövetkezetekre, a háztáji és a kif segitő gazdaságban dolgozókra. valamint az önállókra is) kiterjed. a foglalkoztatottok - későbbi -— adatai viszont az állami szektoron kivül csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaik és a mező-

gazdaságba sorolt közös vállalkozásaikat ölelik fel.

Az évtized elején Csehszlovákiában 20 százaléknál kevesebb, a Szovjetunióban majdnem 30 százalék, de például Jugoszláviában 55, Romániában 60 százalék kö- rüli volt a mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresők létszámaránya.3 Ezek az adatok az eltérő fogalmi és számbavételi módszerek következtében némileg torzít—

hatnak ugyan, de a jelentős eltérések a fő szerkezeti különbözőségeket jól jelzik.

A tőkés országok közül Finnország és különösen Spanyolország adata (32%)

nagyobb a hazainál, a tárgyalt többi tőkés országban a mezőgazdasági fizikai fog—

lalkozásúaknak az összes ..fizikai" keresőhöz viszonyított létszámaránya. 12—21 szá- zalék közt váltakozik, kivéve Belgiumot (BO/o).

' 1960—tól 1970-ig még csak a mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők száma csökkent hazánkban, az 1970-es években viszont már néhány szolgáltató (tercier) jellegű foglalkozási csoportban és az ún. egyéb fizikai dolgozók soraiban is lét—

számcsökkenést tapasztaltunk. Az utóbbiak közé az anyagmozgatógép-kezelők, az árukezelők, a kézi anyagmozgatók és más szakképzetlen fizikai dolgozók (a takari- tók, kályhafűtők, küldöncök stb.) tartoznak. A tercier csoportban mindenekelőtt a fodrászok, a kozmetikusok, a fényképészek 1970 utáni létszámcsökkenése szembe- tűnő. Az ok többrétű. A munkadíjak drágulása és a divat hatására mérséklődött a forgalom, és ezzel az egyéni jövedelem is, sokan hagyták el a pályát, főleg a fér—

fiak közül, a lányok esetében pedig a tudatos pályairányítás fékezte az odaóram- lást, hogy egészségesebb foglalkozási szerkezet jöhessen létre.

Az ..egyéb" fizikai dolgozók száma évtizedünk első részében 916 OgO—ről 851 000—

re. kereken 7 százalékkal esett vissza. Ez lényeges fogyás, amit az 1970—es évekre jellemző általános munkaerőhiány csak felszínesen magyarázná meg. Több tényező együttes hatása érződik itt: a szakképzetlenek foglalkozási csoportjaiban előforduló rossz munkakörülmények, a gyakran előnytelen munkarend, a reálisnak itélttől el—

elmaradó nagyságú kereset és a természetes, ún. demográfiai csere, amely — az ifjúság belépésével —- a korábbinál szakképzettebb, illetve egyszerűen: szakképzett.

tanult utánpótlást teremt. A műszaki haladás befolyása sem lényegtelen. A kézi anyagmozgatók, a takarítók, a kályhafűtők számát apasztotta az utóbbi években meggyorsult ,,kisgépesítés" (e gépek kezelőinek száma magától értetődően jóval kevésbé nőtt, mint amennyi a ,,kiszorított" kézi munkaerő volt). továbbá a szállítás és a gépkiszolgálás modernizálása, a fűtési—energiaszolgáltatási rendszerek fejlesz—

tése, még ha a modernizálást nem is tartjuk mindig elég gyorsnak, hatásosnak.

Természetesen nem minden nagy foglalkozási kategóriában csökkent a fizikai dolgozók létszáma. A szekunder, vagyis az ipari, építőipari foglalkozást gyakorlók száma —- 19óO-tól l973-ig -— 517000 fővel nőtt. Létszámarányuk kereken másfélszere—

sével lett nagyobb, és a vizsgált időszak végére elérte a 45 százalékot. A fizikai fog—

lalkozásúak állományában most a szekunder csoport képviseli a legjelentősebb vo- lument. Valamivel több, mint háromnegyedük ipari munkákat lát el.

Ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk (: szekunder jellegű foglalkozá—

sokhoz tartozók létszámbeli súlyát, akkor Magyarországot a vizsgált sokaság ,,kö- zépmezőnyében" találjuk. Az első helyeken hagyományosan ipari országok állnak:

Belgium, Svájc, Csehszlovákia. a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria. 50 szó- zalék körüli aránnyal. A svédországi hányad csak másfél százalékponttal nagyobb.

mint a magyarországi: 43.7 százalék. A megfigyelt szocialista országok közül a Szov—

jetunió adata — 39 százalék —— áll a legközelebb a magyarországihoz. Egyharmad feletti a szekunder jellegű foglalkozásúak — fizikai állományon belüli — arányai Finnországban és Spanyolországban, egynegyed Romániában és Jugoszláviában.

3 A belgiumi, az ausztriai és a jugoszláviai adat 1971. évi, a romániai adot 1966. évi, a többi adat 1970. évi.

362 HARSÁNYi LÁSZLÓ _ SOMOGYI MIKLÓS _ VASS Dezső

Az ipar és az építőipar létszámmal mért súlya természetesen nem igazít el ki- fogástalanul. Ez az adat csak laza mérőszáma az iparosodásnak, az ipari fejlett—

ségnek. A kérdéses arányban visszatükröződnek a termelékenységi színvonal kü—

lönbségei is. A szekunder foglalkozásúak kisebb hányada, az így mutatkozó szű- kebb ipari—építőipari profil a nagyobb termelékenység eredménye is lehet.

A tercier Csoport magyarországi aránya is megérdemli —- sőt igényli —-— a nemzet—

közi összevetést. A tercier foglalkozásúak ,.fizikai" állományon belüli súlya már ön- magában is meglehetősen szerénynek látszik. és különösen az nemzetközi összeha- sonlításban. A szolgáltatásokban lekötött, viszonylag kis munkaerő—volumen azonban bizonyára nem okoz meglepetést. Óröklöt't infrastruktúránk eléggé elmaradott volt, és a felszabadulás után még sokáig nem került az érdeklődés homlokterébe. A gaz-_

daságpolitika közismerten más ágak fejlesztését részesítette előnyben. és az ország közepes gazdasági fejlettsége hosszú éveken, sőt évtizedeken át ,,nem feszítette szétra kereteket", alig—alig sugallt rangsorváltoztatást. A közepes gazdasági fejlett-

séghez a szűkebb tercier szektor —— a fizikai foglalkozásúak esetében is — következ—

ményként _és lehetőségként egyaránt szinte természetszerűen hozzátartozott.4

Adatok sora, köztük bőségesen nemzetközi adatok is igazolják, hogy a gaz- dasági fejlettség általános mérőszáma: az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nagysága, valamint a különböző —- primer, szekunder, illetve tercier — jellegű tevé- kenységek arányai között a tercier tevékenység esetében a legszorosabb a kapcso- lat.5 Jórészt ez teszi érthetővé. hogy a nálunk fejlettebb országokban a tercier jel- legű fizikai6 foglalkozási csoportokba tartozók létszámaránya általában két, két és félszerese a mienknek. Ez a tőkés és a szocialista országokra egyaránt igaz. Az

utóbbiak közül például a Szovjetunióban 22. Csehszlovákiában 26 százalék a tercier foglalkozásúaknak a fizikai dolgozók állományán belüli aránya. Az összehasonli-

tásba vont másik két szocialista országban a magyarországihoz hasonló: 9, illetve

13 százalék a vizsgált arány.

Ha azt kutatjuk, hogy a tercier foglalkozásúak állománya hogyan oszlik meg e foglalkozások három fő csoportja szerint, akkor sajátosan eltérőnek találjuk a szo—

cialista, illetve a tőkés országok csoportját. A kérdéses három fő foglalkozási kate- gória a szállítási és hírközlési, a kereskedelmi és vendéglátó, valamint a szolgál- tatási foglalkozásúak csoportja. Az összehasonlított tőkés országokban (és Jugoszlá-

viában is) kivétel nélkül a kereskedelmi és vendéglátó foglalkozásúaké az uralkodó

rész. Az egybevetésben szereplő szocialista országokban ezzel szemben a szállítási és hírközlési foglalkozásúak adják a tercier foglalkozású fizikai dolgozók legnagyobb létszámú hányadát. llyenformán az országcsoportonként különböző gazdaságpoli- tika hatása nemcsak a tercier foglalkozási csoport egészének kisebb vagy nagyobb súlyában, hanem a tercier állomány eltérő struktúrájában is megmutatkozik.

A FOGLALKOZÁSI FÖCSOPORTOKBAN ÉSZLELHETÖ SZERKEZETVÁLTOZÁS

Eddig a foglalkozási főcsoportok létszámarányának változásával jellemeztük a foglalkozási szerkezet módosulását. Érdemes azonban mélyebbre, foglalkozási cso- portokig hatolnunk. hogy újabb sajátosságokat fedhesstink fel. Kettős jelenségnek

lehetünk tanúi: a belső létszámarányok eltolódásának és az ismeretbeli, szakmai

4 A negyedik ötéves tervben már a tercier ágak fejlődtek a leggyorsabban (évi 8 százalékkal). és az infrastrukturális beruházások aránya meghaladta az összes beruházás felé!.

5 Valószínű, hogy ez az összefüggés a napjainkban végbemenő világgazdasági korszakváltás és nőr- robbanás" után is megmarad.

GA fzikai és a nem fizikai foglalkozásúak együttes létszámára, ezek tercier szektorbeli arányára vonat—

kozóan lásd dr. Pálos István: Foglalkoztatottsági arányok a szolgáltatásban (Statisztikai Szemle. 1973. évi 2.

sz. 107—121. old.) c. tanulmányát.

tartalom változásának. Fény derül arra, hogy sok hagyományos foglalkozás csak nevében a régi; valódi jellegében, tudásigényében már új. És akadnak egészen új foglalkozások, foglalkozási csoportok is. például a metrókocsi—vezetők, az épület- elem—gyártók. a farostlemez- és a forgácslemez—készitők, míg más foglalkozások sor-

vadoznak. vagy gyakorlatilag már meg is szüntek.

Néha egyszerűen új szervezési megoldások (például a kalauz nélküli közleke—

dés, a konténeres szállítás megvalósítása) szorítanak vissza vagy tesznek feiesle-

gessé foglalkozásokat. Máskor elavul, visszaszorul a gyártott termék (mosószap- pan, teknő, szekér, lószerszám stb.), vagy megmarad ugyan a termék. de eltűnik — vagy alig lelhető fel -— régi, háziipari, kisipari technológiája (zárak, szegek, láncok.

gyertya, hordó, háztartási faáruk, méretre készült cipők stb.). Olykor épp a fordí- tott folyamat ment —- és megy — végbe: a divat hatására és az életszínvonal-növeke- dés eredményeként ismét teret hódítanak olyan cikkek, mint a kovácsoltvas disz- tárgyak, az ötvösművészeti cikkek és a művészi üvegáruk, a népművészet produk- tumai, a faszobrászat és a stílbútorgyártás termékei, (: művirág, a pipák stb. Ezek

újra felszinre hoznak, fellendítenek foglalkozásokat, bár ez nem mindig mérhető egy-egy általános foglalkozásstatisztikai adatfelvétel eszközeivel.

Jellemző folyamat régi foglalkozási csoportok szakismereti igényének növeke- dése is. mint amilyen például a fonó és a szövő foglalkozási csoport betanított jel- legűből szakmunkává válása, vagy a szakma jellegű gépkocsivezetői és szerelői foglalkozási csoport. Végül szembetűnő egyes foglalkozási csoportok növekvő sza- kosodása. Népszámlálási adatok — az 1960. és az 1970. éviek —— utalnak erre némi időbeli eltolódással (és a felölelt létszámoktól többé—kevésbé függetlenül).

2. tábla

A szakosodás változása egyes foglalkozási területeken

A sza kosodoit munkakörök száma

. . az adott cso orton

Foglalkozos; (szakma-) csoport belülp

1960-ban 1970.ben

Villanyszerelő . . . 3 9

Fényképész. . . 9 13

Mechanikai műszerés . . . . . . . . 13 36

Géplakatos. . . 29 48

Ásványolaj-feldolgozó, -finomI'tó . . . . 29 56 Festő, mázoló. címfestő . . . 14 31

Összefoglaló adatok segítségével vegyük már most szemügyre, milyen változá—

sok következtek be a legfőbb foglalkozási csoportok halmazaíban.

A mezőgazdasági foglalkozásúak főcsoportját —- a vizsgált másfél évtizedben

— alapvetően a növénytermesztők7 létszámarányának jelentős csökkenése és az ál- lattenyésztők, valamint az egyéb mezőgazdasági foglalkozásúak (traktorosok, gépé—

szek, gépkezelők stb.) arányának lényeges növekedése jellemezte. Az előbbiek sú—

lya 88 százalékról 64—re, az utóbbiaké ó—ról 18 százalékra módosult. Ebben az át—

alakulásban a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése, a gépi munka arányának

7 A növénytermesztőkhöz vettük az ún. általános mezőgazdasági termelőket is. Ez az egyszerűsítés. ame- lyet a rendelkezésünkre álló régebbi adatok erős összevonása. illetve differenciálatlansóga magyaráz. a nö—

vénytermesztők létszámarányának csökkenését és az állattenyésztők arányának növekedését bizonyos fokig felnagyítja.

364 HARSANYI LÁSZLÓ _ SOMOGY! MIKLÓS _ VASS 'DEZSÓ

növekedése és a mezőgazdasági termelés strukturális átrendeződése játszotta a fő

szerepet.

Az ipari és az építőipari foglalkozásúak között azokban a csoportokban talál—

juk a legnagyobb arányú létszámgyarapodást, amelyek általános karbantartó, sze-

relő mivoltuknál fogva a népgazdaság minden területén előfordulnak, illetve, ame—

lyeknek a léte, fejlődése a gépesítés. a villamosítás, a motorizáció függvénye. 1960 és 1973 között kiugróan gyors a hegesztői létszám bővülése is: ebben főként az új- szerű építkezési módok térhódítása jelentkezik. Az átlagosan kb. 150 százalékos in- dexszel szemben 180 százalék körüli az esztergályosok és a laka'tosok létszámin——

dexe, közel 240 százalékos a műszerészeké és 360 feletti a motorszerelőké. A be-

gesztők 1973. évi létszáma majdnem háromszorosa az 1960. évinek.

A fontosabb könnyűipari. illetve élelmiszeripari foglalkozásúak létszáma a vizs- gált nagyjából másfél évtizedben csak lassan nőtt, és ez a növekedés nagyrészt az átlagos alatt maradt. Néhány foglalkozási csoport, például a fonök és a fonó- előkészítők, valamint a szövők és a szövő-előkészítők létszáma stagnált, de akadt szűkülő létszámú kategória is. így a cipészek és a hasonló foglalkozásúak együttes

létszáma a vizsgált időszak végén csak 85 százaléka volt az 1960-asnak. lgen ki—

csiny volt az asztalosok létszámbővülése (BO/o). mintegy egynegyednyi a pékeké és

a sütőipari munkásoké, nagyjából egyharmados a hentes—mészárosoké. Nagyobb

arányú (72 százalékos) a molnárok létszámának többlete.

A könnyűipari és az élelmiszeripari foglalkozások a felszabadulás előtti ipar legnagyobb létszámú foglalkozási csoportjait képezték. Ezen a viszonylag nagyobb bázison az általános létszámnövekedés is kisebbnek mutatkozik. Ehhez járul az 1950-es évek ismert gazdaságpolitikai gyakorlata, a fogyasztási cikkek ágazatainak háttérbe szorítása. Evtizedünkben meggyorsult ugyan a fejlesztés, de például a könnyűipar rekonstrukciója — többek között az adott ágazat kedvezőtlen munka- körülményei és ezzel összefüggő létszámgondjai miatt -— természetesen létszám—

megtakarító jellegű. Jócskán érintette a könnyűipart a kisipari—kézműipari foglal- kozások hanyatlása is. Ami az élelmiszeripart illeti: itt a beruházások sokáig alap- vetően élő munkát takarítottak meg, és inkább csak évtizedünkre jellemző a mun- kahelyteremtő élelmiszeripari beruházás, következményeként pedig a kapcsolódó

foglalkozásúak létszámának bővülése.

Erőteljes létszámgyarapodás jellemzi az építőipari foglalkozások területét. Amíg a teljes szekunder csoportban — mint már említettük — nagyjából 50 százalékos a fizikai foglalkozásúak létszámának közel másfél évtizedes növekedése. addig az építőipariban 78 százalék ez a többlet. Az abszolút növekmény csaknem 170000 fő. Az építőipari kategóriából —- különösen gyors létszámszaporulattal — a szakipari jellegű foglalkozásúak, a különféle szerelők, burkolók, festők, mázolók tűnnek ki.

Ennek az a magyarázata, hogy az elmúlt 10—15 évben átalakult az építőipari tevé- kenység. Újak a felhasznált építő- és segédanyagok (például a betonelemek, a pa- nelok, az állványzatok, a szerelvények); egyre több munkafolyamatot gépesítenek vagy alakítanak át szereléssé; megváltozott vagy változóban van a kivitelező építő—

ipar technológiája. Ezzel párhuzamosan mindinkább teret hódítanak az eddigiektől részben eltérő és gyakran bonyolultabb munkát megtestesítő szakipari foglalkozási

csoportok.

Jól jellemzik a fejlődést a következő ——- 1973/1960. évi —— létszáminclexek: kubi—

kos 126, ács és állványozó 137, kőműves 156 százalék, és másfelől: vasbetonsze- relő 184, villanyszerelő 184, festő és mázoló 237. csőszerelő 267 százalék.

A tercier foglalkozásúak csoportjának belső összetétele is alaposan átrende- ződött a vizsgált, közel másfél évtizedben. Szemléltetésül ragadjunk ki három tipi-

kus foglalkozási kategóriát: a gépjárművezetőket, a bolti eladókat, a fodrászokat és kozmetikusokat. Nagyon lendületes volt a gépjárművezetők létszámának növeke- dése: az átlagos 50 százalékkal szemben 150 százalék. Ez alapvetően az áruszállí- tásnak a vasútiról a közútira való jelentős áttevődésével függ össze, de a tömegköz- lekedés, az autóbuszforgalom kibővítéséhez is kapcsolódik. A bolti eladók létszámá- nak a gyarapodása nagyjából az átlagosnak felelt meg (470/0); gyorsabb bővülését az önkiszolgáló árusítási formák elterjedése és a terület viszonylag kedvezőtlen munkakörülményei (több műszakos nyitvatartás, gyengébb szociális ellátás. még nem csökkentett heti kötelező munkaidő, előnytelen bérezés stb.) fékezték. A fodrász és kozmetikus csoport együttes létszáma 1960 és 1970 között is mérsékelten nőtt. 1970 után pedig egyenesen csökkent, másfél évtizedes létszámnövekményük így arány- lag szerény. Okait már ismertettük.

A LÉTSZÁM ÁGAZATl ÉS FOGLALKOZÁSI SZERKEZETE, ELTÉRÉSEK A KÉTFÉLE STRUKTÚRA ALAKULÁS'ÁBAN

Valamely ország fejlettségi színvonalára jellemzők azok a megoszlási viszony-

számok is, amelyek megmutatják. hogy a társadalom termelőtevékenységének mek- kora hányadát adják a különböző népgazdasági ágak területén lezajló részfolya- matok. Ez utóbbiakat gyakran a termeléssel, az állóeszközök mennyiségével. de a lekötött munkaerő számával is jellemezzük. A dolgozók létszámának ágazati szer- kezete. bár nem foglalja magában — nem is foglalhatja — az anyaggal. az ener—

giával, a munkaeszközökkel ..begyűrűző"volumeneket, jól közelíti a munkamegosz—

tás fejlődésével kialakult tevékenységi szerkezetet.

Az aktív keresők állományának népgazdasági ágakra és ágak szerinti csopor—

tokra bontott mutatói jól ismertek. Kevésbé terjedtek el azok a megoszlási viszony—

számok, amelyek a fizikai dolgozók létszámát tagolják népgazdasági ágak (ági cso—

portok) szerint. A következőkben ezt a fajta megoszlást ismertetjük.

3. tábla

A fizikai dolgozók létszámának népgazdasági ágak szerinti megoszlása

(százalék)

1960. 1970. 1973.

Népgazdasági ág

évben

Primer szektor (mezőgazdaság, erdőgazdálko-

dás). . . 44,6 3'0'.3 27,1

Szekunder szektor . . . . . . . . . . . 352 46,9 4754

Ezen belül:

lpar. . . . . . . . . . . . . . . 28y8 39,1 3813

Építőipar . . . óA 718 9.1

Tercier szektor. . . 21042 228 25,5 Ezen belül:

Szállítás és hírközlés . . . . . . . . . 65 6.7 7.5

Kereskedelem . . . . . . . . . . ',3 (16 7.6

Egyéb ágak . . . 7.4 9.5 10',4

Összesen 100,0 100,0 100,0

1960-ban még a primer szektor (a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás) foglal—

koztatta a fizikai keresők 45 százalékát, az 1970—es évtized közepére azonban ezt a nagy volument — sőt ennél néhány százalékponttal többet is — már a szekunder terület (az ipar és az építőipar) kötötte le. A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodás—

366 HARSÁNYI LÁSZLÓ - SOMOGYI MIKLÓS — VAss DEzsö

ban tevékenykedő fizikai foglalkozásúak létszámaránya 27 százalékra zsugorodott.

Eközben a tercier szektor fizikai dolgozóinak létszámmal mért súlya a szekunderé- nél mérsékeltebben, egyötödről egynegyedre nőtt.

Úgy. ahogyan a népgazdaság termelési struktúrájáról más képet ad az ágon- kénti össztermelés. mint a konkrét termékek népgazdasági ágakhoz igazított meg-

figyelése, hasonlóképpen jellegzetesen mást mutat a különböző ágakban dolgozó

fizikai foglalkozásúak teljes létszámának — ágak szerinti — megoszlása, mint az ág jellegének, fő profiljának megfelelő foglalkozásúaké. Az azonos népgazdasági ágak—

ra vonatkozó kétfajta arány a mellékprofilban foglalkoztatottak hányadára és ezzel az ágban végbement kombinációkra vagy a még le nem zajlott szakosodási folya- matokra utal. Ez a fajta összehasonlítás állapotra és tartamra, időpontra és idő—

szakra egyformán tanulságos.

Vegyük tehát a létszám foglalkozások szerint megállapított ági szerkezetét és

annak változását. Említsünk meg azonban előzőleg egy módszertani gondot.

A különböző foglalkozásúak létszámának népgazdasági ágakhoz illesztése az első pillanatra akadálytalannak látszik. Az ipari foglalkozásúak az iparhoz, az épi—

tőipariak az építőiparhoz, a mezőgazdasági. erdőgazdálkodási foglalkozásúak a mezőgazdasághoz, erdőgazdálkodáshoz tartoznak; a kétféle módon számba vett létszám gond nélkül egybevethető. Ugyanez a helyzet a szállítás és hirközléssel, a

kereskedelemmel. sőt a kifejezetten, egyértelműen szolgáltató feladatokat ellátó ágazatokkal — és a nekik megfelelő foglalkozásúakkal — is. Nehézséget okoznak azonban itt az ún. egyéb fizikai dolgozók'. Foglalkozásuknak, legalább is látszatra.

nincs ági. ágazati jellege. sajátosságuk -— e szempontból — éppen az, hogy ágilag jellegtelenek. Anyagmozgatógép—kezelők és árukezelők, kézi anyagmozgatók, taka- rítók. kályhafűtők, kocsikísérők, portások, őrök, küldöncök stb. bármely népgazdasági

ágban dolgozhatnak, és többnyire dolgoznak is. Mihelyt azonban ágazati struktú-

rát vizsgálunk, amint egybe akarjuk vetni az összlétszám, illetve a profilnak meg—

felelő foglalkozásúak létszámának ágak szerinti szerkezetét, az ,,egyéb" fizikai fog- lalkozásúakat is el kell valahol helyeznünk. Nekik megfelelő népgazdasági ágat.

ágak csoportját keresve meg is találjuk azt a tercier szektorban, néha a különböző konkrét szolgáltató ágazatokban. Jól meggondolva a dolgot, kiderül, hogy a kér- déses foglalkozások a társadalmi munkamegosztás adott fokán önállósulhatnak, egyikük—másikuk már önállósult is. és ilyenkor valóban szolgáltató—tercier jellegűek.

Figyeljük csak meg, hogyan válik el napjainkban például a takarítás a különböző vállalatok. intézmények maguk szervezte tevékenységétől, és lesz önálló. elkülönült

feladat, ,.valódi" szolgáltatás.

Elrendezve a fizikai dolgozók létszámát népgazdasági ágak. ági csoportok sze—

rint, 1960—ról és 1973-ról a következő megoszlási viszonyszámokat kapjuk.

4. tábla

A fizikai dolgozók létszámának megoszlása foglalkoztató ágazatuk, illetve gyakorolt foglalkozásuk alapvető tevékenységi jellege szerint

(százalék)

! Ágazat Foglalkozás*

Tevékenységi jelleg

1960 1973 1960 1973

Prímer . . . . . .l 44,6 27.l 4xl.7 17,9

Szekunder . 352 47.4 29.1 45,1

Tercier 202 25,5 29,2 37,0

* Az ,,egyéb fizikai" foglalkozásúakkal. A .,tiszta tercier" súlya 1960-ban 8.6. 1973—ban 14,0 százalék.

A vizsgált időszak végén két nagy területen is lényegesen mások az odatar—

tozó foglalkozásúak alapján mért ági részesedések, mint az ottdolgozók összlétszá- ma alapján kimutatottak. A szóban forgó két terület a primer (mezőgazdasági, er- dőgazdálkodási) és a tercier (szállítási, hírközlési, kereskedelmi és szorosan vett szolgáltatási) ágazatok csoportja. A mezőgazdaság. erdőgazdálkodás mint népgaz- dasági ág 1973—ban a fizikai dolgozóknak kereken 27 százalékát foglalkoztatta. A megfelelő foglalkozásúak népgazdasági súlya egyidejűleg 18 százalék volt. A ter- cier ágak — az ott dolgozó fizikaiak összlétszáma alapján -- 26 százalékot képvisel- tek, a tercier foglalkozásúak 37—et. Bizonyos, hogy ez a fajta, a foglalkozások jel—

legéhez igazodó szemlélet más megvilágításba helyezi ágazati struktúránkat, minta szokásos mérési mód. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás hányada így jóval ki- sebb a köztudatban élőnél, a tercier szektoré lényegesen nagyobb.

Ami a változást illeti: a nagyjából tizenötéves időszak elején a primer foglal- kozásúak létszámaránya még nem sokkal maradt el a primer összlétszám arányától, a szekunder és a tercier ágazatokban dolgozók hányada viszont akkor jobban meg- előzte a szekunder és a tercier foglalkozásúakkal mért arányt. mint az időszak vé- gén. A lezajlott folyamat jellegét a bemutatott adatokból nehéz megítélnünk. Túl—

zottan összevont számanyagrói lévén szó, nem állapítható meg, hogy az ágazati—

foglaikozási súlyok eltolódása az idegen profilok bővülését vagy a megfelelő fog—

lalkozásúak számának viszonylagos — esetleg abszolút — szűkülését jelentik—e. Az

idegen profilok kiterjesztése is más színezetű akkor, ha saját ágban megy végbe, és más. ha ugyanebből a profilból, de idegen ágakban. —

Részletesebb vizsgálatok arra mutatnak, hogy az elmúlt. közel másfél évtized során a különböző népgazdasági ágakban valóban megnőtt a főprofiltól eltérő te—

vékenységet folytatók létszámaránya.8

5. tábla

A különböző foglalkozási főcsoportok létszámarányainak alakulása a fő népgazdasági ágak területén

(százalék)

és ZÉÉZÉÉÉTÉÉgas Ipar ' Építőípur

Foglalkozási főcsoport (

1960 1970 1973 1960 1970 I 1973 1960 1970 1973

Primer. . . . . . . . 88,7 l 6932 6139 l 0.5 05 l 02 0.5 OM O,1

Szekuncler . . . . . . 3t0 13,7 18,2 77.6 73,1 74,3 64,7 68,6 72.5

Ezen belül

,

Ipari" . . . . . . . 2,1 8.5 120 72,5 6619 6859 l'l.7 15,3 17,3

Epítoipari . . . . . . 0.9 5,2 6.2 5.1 6.2 5,4 5330 53.3 55.2

Tercier . . . . . . . 0,5 2.6 39 2,2 3.5 5.5' 2,7 35 5.3

Egyeb fizikai . . . . . V 7',8 14.5 14,0 ' 19.7 229 20,0 321 27,5 2231

' Összesen 1oo,o l1oo,o lmao 11000 !1oo,o 'mao 1oo,o 11003 . 1oo.o

A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban 1960-ról 1973—ra közel 25 ponttal.

64 százalékra csökkent az agrár foglalkozásúak aránya. Az ipari és építőipari fog-

5 Figyelembe kell itt venni. hogy az iparban és az építőiparban minden ilyen foglalkozású dolgozó meg- felel a profilnak, akkor is. ha saját vállalata szükségleteit elégíti ki (például állóeszközeit javítja). Ezzel szemben a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás (és más ágak) területén például :: javítok, karbantartók népes csoportja idegen foglalkozású. Ezt az — ipar és építőipar ,.javára" mutatkozó — torzulást némileg enyhiti az, hogy — mondjuk — a szállítást és hírközlést ellátók. a kimondottan szolgáltató. illetve az .,egyéb" fizikai fog—

lalkozásúak a tercier szektorban akkor is .,odaillőek". ha a maguk vállalatának szállítanak, szolgáltatnak stb. Finomabb megkülönböztetést csak tevékenységi terület szerint végzett felvétel biztosítana.

368 HARSÁNYI LÁSZLÓ -— SOMOGYi MIKLÓS - VASS DEZSÖ

lalkozásúak súlya 1960-ban itt még elenyésző volt, 1970-ben viszont már minden

ötödik—hatodik fizikai dolgozó ipari vagy építőipari foglalkozású. Hasonlóan jelen—

tősnek bizonyult a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén a különböző tercier

foglalkozásúak létszámának gyarapodása.

A nemzetközi adatok arra utalnak, hogy a bemutatott átalakulás. az így létre—

jött foglalkozási szerkezet nem sajátosan hazai — vagy szocialista —— vonása a me- zőgazdaságnak. Úgy látszik, hogy itt mindenekelőtt a nagyüzemi, illetve a kisüzemi gazdálkodás eltérő hatása jelentkezik, és nagyüzem esetén fontos szerep jut a gaz—

daságszervezés módjának. a társadalmi munkamegosztás jellegének is.

Az összehasonlított öt európai tőkés ország (Ausztria. Belgium. Finnország, (:

Német Szövetségi Köztársaság és Spanyolország) rendelkezésünkre álló adatai a primer szektorban a profilnak megfelelő foglalkozásúak 99—100 százalékosxarányát

mutatják. Itt tehát a mezőgazdasági. az erdőgazdasági üzemek, az egyéni gazdasá—

gok dolgozói gyakorlatilag homogén mezőgazdasági foglalkozásúak. akik egy sor kisegítő — ipari, építőipari — tevékenységet vagy maguk látnak el, vagy az erre be- rendezkedett ágazatok dolgozóira. vállalkozóira bízzák.

A szocialista országok közül Jugoszlávia és Románia ,,profilfoglalkozású" me- zőgazdasági fizikai dolgozóinak létszámaránya a vizsgált tőkés országokéhoz áll közel. Jugoszláviában ezt minden bizonnyal az egyéni gazdálkodók erős túlsúlya magyarázza, Románia esetében pedig a kiegészítő tevékenységet ellátó - nem a mezőgazdaságba sorolt — önálló szervezetek, például a gépjavító állomások lénye—

ges szerepe a mezőgazdasági nagyüzemek kiszolgálásában. A magyarországihoz hasonlít a szovjet és a csehszlovák mezőgazdaság ,.idegen profilú" foglalkoztatott- jainali; viszonylag nagy súlya, de a hazai arány így is feltűnő. Magyarországon a

mezőgazdasági nagyüzemek szembeötlően nagy méretű TMK-apparátust tartanak

fenn (például a mezőgazdasági gépek szerelőinek 93 százaléka dolgozik a mező- gazdaságban), jelentős építőipari üzemáguk van, és kiterjedt szállítási profillal is rendelkeznek. Valószínű, hogy az (ipari) árutermelő melléktevékenység a magyar mezőgazdaságban jóval nagyobb arányú, minta vizsgált szocialista országokban.

A magyar iparban és építőiparban tíz—tizenöt év alatt csak néhány százalék—

ponttal módosultak a különböző foglalkozási főcsoportok létszámarányai, miköz- ben maga a létszám főcsoportonként nagyon különböző mértékben. sőt eltérő irány- ban változott. Jelentékeny mérvű — két és fél—. háromszoros — a tercier foglalkozá—

súak e két ágban lekötött létszámának gyarapodása, és az építőiparban közel két- szeres az ipari foglalkozásúak létszámnövekedése is. Csökkenés mutatkozik (a je- lentéktelen súlyú primer csoportokon kívül) az építőiparban foglalkoztatott ,,egyéb fizikai" dolgozók létszámában. Arányuk 19óO-ról 'l970—re harmadával esett vissza, elsősorban az építési technológiák változása. az építőipari gépesítés hatására.

Az összehasonlított országok közül 1970-ben nálunk volt a legkisebb — 67 szó—

zalék — a .,profilfoglalkozásúak" iparon belüli létszámaránya. Ennél nagyobb. de 75 százalékot el nem érő arányukat találjuk a Szovjetunióban és Jugoszláviában. va- lamint a Német Szövetségi Köztársaságban. Ausztriában és Finnországban. A tőkés országok közül Spanyolországban és Belgiumban, a szocialisták közül Csehszlová- kiában és Romániában a profilnak megfelelő foglalkozásúak iparon belüli létszám—

aránya megközelíti, sőt túl is haladja a 80 százalékot.

A vizsgált országok építőiparában a profillal egyező foglalkozásúak aránya országonként még lényegesebben különbözik egymástól, mint iparában. A legna—

gyobb Belgiumban (860/0). a legkisebb Finnországban (43%). A magyar adattal.

amely 53 százalékos, csaknem azonos a Szovjetunió és Spanyolország megfelelő adata (51, illetve 520/0).

Nemzetközi összehasonlításunknak ez a pontja is igényel módszertani megjegy—

zést. A szakirányú munkákhoz kapcsolódó segédmunkák minősítése -— a profilnak megfelelő. illetve az ..egyéb" kategóriába sorolása — ugyanis az iparban és az épí—

tőiparban egyaránt befolyásolja a ..profilfoglalkozásúak" súlyát. Úgy tűnik, hogy a kiugróan eltérő arányokat jórészt ez magyarázza (lásd az ipar esetében Romá- niát és Csehszlovákiát, ahol viszonylag kevés az ..egyéb" foglalkozású, az építőipar esetében Spanyolországot és Finnországot. ahol meglepően sok). A magyar gya—

korlat a szakirányú munkacsoportokban dolgozó szakképzetleneket nem veszi -

az adott esetben — ipari vagy építőipari jellegűnek, jónéhány külföldi ország vi-

szont így jár el. E módszerbeli eltérések kiigazítását meghiúsítja a foglalkozási ada-

tok erősen összevont —- külföldi — közlése.

Jellemző a foglalkozási szerkezet hazai átalakulására az az adatpár, amely sze—

rint 1960-ban a magyar népgazdaság ipari foglalkozású aktív keresői közül 84 szá- zalék dolgozott az ipar területén, 1973-ban viszont 76 százalék. *A megfelelő adat

az építőipar viszonylatában 58. illetve 48 százalék.

A népgazdaság tercier ágaiban az ipari és építőipari. valamint a tercier fog—

lalkozásúak arányának az agrár és az egyéb fizikai foglalkozásúak ,,terhére" vég- bement gyarapodása a jellemző. A tercier szektorban foglalkoztatottak létszámá—

nak növekedése a profil szerinti tevékenységek bővülését és ezzel párhuzamosan az ipari és építőipari foglalkozásúak növekvő arányát eredményezte. A .,tiszta tercier" . vagyis a profilnak egyértelműen megfelelő foglalkozásúak létszáma mindvégig a legnagyobb hányadot képviselte (39— 40 százalékot). de aránya még 1973- ban is

jóval szerényebb volt, mint a primer (640/0) vagy a szekunder (73— 74%) ágazatok területén. Túlnyomóvá válik a ,.profilfoglalkozásúak" létszámbeli súlya, ha ide szá-

mítjuk az ..egyéb fizikai" dolgozókat is. de figyelemre méltó. hogy az .,egyebek" ará—

nya a tercier ágazatokban némileg csökkenő. A (gépi) anyagmozgatók és árukeze- lők, továbbá a különböző kisegítő foglalkozású szakképzetlen fizikaiak aránya a ter- cier területen ugyancsak szűkülő. A .,teljes tercier" létszámhányad 1973-ban így is megközelíti a 80 százalékot.

6. tábla

A különböző foglalkozási főcsoportok létszámarányainak alakulása a tercier szektor területén

(százalék)

1960. I 1970. l 1973.

Foglalkozási főcsoport

évben

Primer . . . . . . . . . . 3.6 2.0 1.0

Szekuncler. . . 14,0 18,6 20L4

Ezen belül:

lpari . . . . . . . . . . 109 12,8 14,2

Építőipari . . . 3.1 5.8 62

Tercier . . . . . . . . . . 39,1 37.8 349,8

Ezen belül:

Szállítási és hírközlési . . . . 16.5 16,2 17,9

Kereskedelmi, vendéglátóipari . 18.6 17.8 19,0

Szolgáltatási . . . . . . . 4.0 3.7 29

Egyéb fizikai . . . 43.3 41.6 38.8 Összesen 100,0 100,0 100,0

A tercier szektor belső arányainak egyik alakító tényezője a szállítási és hír-

közlési, a kereskedelmi és a kifejezetten szolgáltatási foglalkozásúak létszámának

3 Statisztikai Szemle

370 HARSÁNYI LÁSZLÓ — SOMOGYI MlKLÓS — VAss Dezso

ágazatonként differenciált növekedése. A vizsgált időszakban ez a létszámnöveke-

dés együttvéve 170 000 főt tett ki. de csak 70 OOO—en vállaltak munkát a foglalkozá- suk jellegével egyező ágakban. Nagyjából tizenöt év alatt további 70000 ,,tercier"

dolgozó helyezkedett el az iparban ésaz építőiparban (vagyis a szekunder ágak—

ban), a többiek pedig a primer szektorban. 1973-ban a tercier jellegű tevékenysé—

get folytatóknak együttesen 26 százaléka dolgozott az ipar és építőipar, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás területén.

Az elmondottak most már egyértelműen igazolják, hogy elemzésünk időszaká- ban a vállalatoknál _ és így az egyes ágazatokban is —— nagyfokú profilbővülés:

,,idegen" foglalkozások megjelenése, létszámuk gyarapodása ment végbe A profilbővülés főbb okai a következők:

a) számos területen úgy jelentkezett és jelentkezik a tudományos—műszaki fejlődés, hogy többé- kevésbé módosul a hagyományos technológia, és mindinkább bevonul a terme- lésbe a kémia, a biológia, a villamosság, az elektronika stb., s ezzel ,.új' 'foglalkozások jelen—

nek meg az adott területen, egyelőre talán szerényebb mérétekben. de mindenképpen fontos fejlődési elemként;

b) a gyakran nehézkes kooperációs kapcsolatok, a sokszor laza szállítási (szerződési) fegyelem oda vezettek, hogy a vállalatok különféle —— profiljuktól gyakran elütő — segéd- és csomagolóanyagok, alkatrészek, tartozékok stb. saját gyártására rendezkedtek be;

c) hasonló kényszerűség okozta a saját vállalkozásban végzett javítási, felújítási. sőt beruházási tevékenység kiterjesztését;

d) vállalati összevonások (és az új, nagy vállalat főtevékenységen alapuló ágazatba sorolása) miatt — néha c§upán számszerű megjelenésükben — szintén bővültek a termelési és foglalkozási profilok;

e) a munkaerő megszerzése, illetve megkötése érdekében egyre több kiegészítő szo—

ciális intézményt működtetnek a vállalatok;

f) a sokáig szűk keresztmetszetet jelentő szállítási és a jelenleg is nagyon korlátozott építőipari kapacitás gyakran készteti a gazdasági egységeket nagyszámú saját gépjármű használatára és kiterjedt építőipari egységek foglalkoztatására;

g) a kombinátok létesítését, a széles profilokat sokszor indokolják valóságos gazdasá- gossági, ár—, adó- stb. okok, a piacokhaz való könnyebb alkalmazkodás, a mezőgazdaságban például az egyenletesebb — éves -— foglalkoztatás szükségessége és így tovább.

Mindezek alapvetően járultak hozzá ahhoz, hogy a vizsgált közel másfél évti- zed folyamán lényegesen eltért egymástól az ágazatok —- fizikai -— összlétszámának

és profil szerinti létszámának alakulása, 5 hogy az időszak végére egy-egy népgaz—

dasági ág összlétszámmal. illetve ,,profillétszámmal" mért súlya jellegzetesen mást mutatott, mint az időszak elején. Szerephez juthattak természetesen más tényezők is, például az, hogy a műszaki fejlesztés, a munkaszervezés hosszabb távon általá—

ban jóval erőteljesebb és eredményesebb a fő-, mint a mellékprofilban, ezért a mellékprofilok létszámbeli súlya viszonylagosan növekvő.

A LÉTSZÁMSZERKEZET VALTOZÁSÁNAK NEMENKÉNTl KULÖNBÖZÖSÉGE

Miközben évtizedünk közepéig a fizikai foglalkozású aktív keresők összlétszáma csökkent, a fizikai foglalkozású kereső nők száma jelentősen, több mint 80000 fő- vel nőtt. (Időközben a fizikai foglalkozású férfi keresők száma 340 OOO-rel lett keve- sebb.)*Az aktív kereső férfiak és nők számának eltérő irányú változása — termé- szetesen -— a nők fizikai dolgozók közti arányának gyarapodására vezetett. 1960-ban nők adták a fizikai dolgozók állományának 33,6 százalékát. de 1970—ben már 37,7, 1973- ban 38.1— ét. Ami a tőkés országokat illeti: Svédországban kereken 7 százalék- ponttal volt nagyobb e téren a nők aránya. mint hazánkban. Néhány más európai országban, például Svájcban. Ausztriában. a Német Szövetségi Köztársaságban a fizikai foglalkozásúak 30—35 százaléka nő. Spanyolországban csak 20 százaléka.

1960 és 1970 között átlagosan évi 0.5 százalékkal bővült a fizikai foglalkozású nők létszáma.9 1970 és 1973 közt 0.2 százalékkal. Abszolút értelemben nem ennyire szembeötlő az eltérés: 1960—tól 1970-ig évi 7500, 1971—től 1973-ig valamivel kevesebb, mint évi 7000 fő volt a létszámnövekmény. A gyarapodás úgy ment végbe, hogy az egyúttal átalakította a női foglalkozási szerkezetet is. Amíg 1960-ban a fizikai dol—

gozó nők fele agrár foglalkozású volt, és nem egészen negyedrészüknek a foglal—

kozása volt ipari vagy építőipari jellegű, addig 1973—ra az ipari és építőipari fog- lalkozásúak aránya meghaladta a 34 százalékot, a mezőgazdasági, erdőgazdálko- dási foglalkozásúaké ellenben visszaszorult 23 százalékra.

Érdemes a figyelmünkre, hogy a vizsgált másfél évtizedben rendkívül erőteljesen nőtt a különböző anyagmozgató, árukezelő és hasonló tevékenységet ellátó nők aránya. 1960-ban az aktív kereső nők 20, 1973-ban már 28 százaléka végzett gya—

korlatilag anyagmozgatást vagy szakismeretet nem igénylő általános segédmunkát.

7. tábla

A fizikai foglalkozású nők létszámának megoszlása tevékenységük alapvető jellege szerint

(százalék)

A primer ágát.. A tercier Azigazi?!)

Év dolgozók Összesen

jellegű foglalkozásúak aránya aranya

1960 . . . 49.73: 1 220 8.7 20.0 1000

1970- . . . . . . . . 29.3 32',5 12,0 26,2 100,0

1973 . . . . . . . . 23.15 34.8 13.6 28.3 100.0

Egy másfajta metszet elárulja. hogy miközben a nők foglalkozási szerkezete differenciáltan módosult, a fizikai foglalkozásúak struktúrájában elfoglalt hagyo—

mányos helyük keveset változott. lgy például míg a fizikai dolgozó nőknek már nem a fele (mint 1960-ban). hanem megközelítően csak negyede agrár foglalkozá- sú, addig az összes mezőgazdasági, erdőgazdálkodási -— fizikai —— dolgozók közti arányuk nem hogy csökkent volna. hanem - 40—ről-49 százalékra — tovább növeke- dett. Oka: a férfiak időközben még nagyobb arányban hagyták el ezt a foglalko- zási területet, illetve mint pályakezdők. kisebb arányban választották. A nők aránya tetemesen megnőtt a kereskedelmi és a vendéglátóipari, továbbá a kifejezetten szol- gáltatási foglalkozásokban is, és évtizedünk közepe táján e két területen volt a leg- nagyobb. Továbbra is jelentéktelen hányaddal szerepelnek a nők az építőipari, va—

lamint a szállítás és hírközlési fizikai munkakörökben. (Lásd a 8. táblát.)

Kedvezőnek mondható: az ipari foglalkozásúak soraiban az aktív kereső nők létszámának növekedése úgy ment végbe, hogy közel tizenöt év alatt az átlagosat (68 százalékot) meghaladó mértékben bővült a nők száma azokon a területeken, amelyeken létszámarányuk addig viszonylag kicsiny volt. A foglalkozási csoportok egy részében — mindenekelőtt a gépipari munkaterületeken — a nők számának nö—

vekedése százalékszerűen a többszöröse az ipari foglalkozású nők átlagos létszám—

bővülésének. Ez alapjában véve kívánatos folyamat.

9 Az 1963. és az 1968. évi ún. mikrocenzusok adatai szerint ez a változás úgy zajlott le, hogy 1963-ig csökkent a kérdéses volumen, de lassabban, mint a férfiaké. A nők létszámaránya 34.0 százalékra emelke—

dett. 1963 és 1968 között már kicsiny, évi 0.1 százalékos nőilétszám—növekedést tapasztalhattunk. és a vizsgált arány elérte a 35.0 százalékot. A nagy volumen- és aránybővülés — az ismert okok miatt —- az 1968 és 1970

közti időszakra jut: évi átlagban öli—65000 fő. illetve 4.9 százalék.

3—

372 HARSAiNYi LÁSZLÓ - SOMOGYI MIKLÓS - VAss DEZSÓ

Említésre méltó a könnyűipar hagyományosan ,,női" foglalkozásainak létszám—

helyzete. Itt a növekedés kisebb. illetve a nők száma — ci műszakrend, a munkakö—

rülmények. a bérgondok és a szociális ellátás gyengéi miatt — egészében véve csök— ., kent. (Lásd a 9. táblát.)

8. tábla

A fizikai foglalkozású nők létszámarányai foglalkozási főcsoportonként

(a foglalkozási főcsoport összlétszómúnak százalékában)

1960. I 1970. l 1973.

Foglalkozási főcsoport —M

évben

1 ari . . . 3057 362 37,2

pítőipari . . . 2.2 3.8 2.8 Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási . . . 39,7 %,"! 49.35

Szállítási és hírközlési . . . . . . . . . 8,3 7.7 8.9

Kereskedelmi, vendéglátóipari . . . 57,6 69.6 74.3 Szolgáltatási . . . _. . 39,6 59.6 65,3 Anyagmozgatógép-kezelői és árukezelői, vala-

mint egyéb fizikai . . . . . . . . . . 32,7 44,5 473

' Összesen 33,6 ' 37,7 ' 38,1

9. tábla

A nők létszámának változása és létszámuk aránya a fontosabb ipari foglalkozási csoportokban

A nők1973. A nők létszámaránya ( évi létszáma (százalék)

Foglalkozási csoport az 1960. évi

százalékú" 1960-ban 1973—ban

ban

Gépipari foglalkozásúak összesen . . . 2519 9.0 1i4,1 Ebből:

Hegesztő-forrasztó . . . 4242 12,5 18,7 Gépjármű- és motorszerelő . . . 423.4 1.5 1,8 Műszerész . . . 3226 142 21,1 Esztergályos . . . 292.8 7.6 133 Villamossági szerelő . . . 2043 44.11 37,7

Lakatos . . . ZOO-9 1.8 2.0

lÉönnyűipari foglalkozásúak összesen . . . . 1i48.3 5338 68.4 bből:

Szabó, varró. . . 1412 72,3 %m

Asztalos . . . . . . . . . . . . . 138,4 1,1 1.4

Cipész és hasonló foglalkozású . . . . . 12'7.1 28,6 , 58,8

Szövő . . . . . . . . . . . . . . 10l4,6 920 95,0

Fonó. . . . . . . . . . . . . . . 99,5 91.5 91,1

Kö'tszövő . . . . . . . . . . . . . 645 72.0i 87.2

Ipari foglalkozásúak összesen 167,5 30,7 37,2

A JELENLEGl FOGLALKOZÁSI SZERKEZET NÉHÁNY SAJÁTOS VONÁSA

1974—ben adatfelvétel készült a népgazdaság szocialista szektorában tevékeny—

kedő fizikai dolgozók foglalkozási szerkezetéről. A szóban forgó felvétel több tekin- tetben különbözött a népszámlálások hasonló adatokat biztosító —- a megkérdezett személyek válaszain alapuló — összeírásaitól. lgy például az 1974. évi felvétel nem

az aktiv keresőkről, hanem a vállalatokban, szövetkezetekben (köztük a mezőgaz- dasági termelőszövetkezetekben) nyilvántartott statisztikai állományi létszámról kí- vánt adatokat beszerezni. Ez az az állomány, amely a folyamatos és rendszeres

statisztikai beszámoltatásban mint a ..foglalkoztatottak" adata szerepel.

Az említett felvétel lehetőséget nyújtott a fizikai dolgozók foglalkozási szerke- zetének tulajdonformák, népgazdasági ágak, foglalkozási főcsoportok és csoportok, továbbá szakképzettségi fokozatok szerinti bemutatására. Egyúttal először nyilt al- kalom a foglalkozási szerkezetnek már a FEOR—on (a Foglalkozások Egységes Osz—

tályozási Rendszerén) alapuló olyan vizsgálatára, amely — természeténél fogva — a népszámlálásokénál mélyebb ágazati és ezen belül tulajdonformák szerinti bon- tásban, valamint a foglalkozások részletesebb tagolásával tudta leirni a fizikai dol- gozók állományának foglalkozási struktúráját. Az 1974. évi felvétel anyagából bő adattár jelent meg.10 Tanulmányunk e fejezete — az adattárra alapozva —— azokat a sajátos vonásokat igyekszik szemléltetni és analizálni, amelyre az eddig leirt dina-

mikai vizsgálat nem vagy csak hézagosan deríthetett fényt.

Létszámarányok és létszámnagyságok (: tevékenységi és foglalkozási főcsoportokban

A fizikai dolgozók állományának az a volumene, amelyről itt szólunk, kereken 3.2 millió főt képvisel. Ez az összes foglalkoztatottak 73 százaléka.

A fizikai dolgozók aránya nagyobb a szövetkezetekben, mint az állami vállala—

tokban, és akár a szövetkezeti, akár az állami szektort vizsgáljuk, a férfiak körében viszonylag több a fizikai foglalkozású, mint a nők között.

10. tábla

A fizikai dolgozók aránya 1974—ben

(a megfelelő nem—. illetve szektorbeli összes foglalkoztatott százalékában)

Afértiak ] Anők

Tulajdonforma _ Átlagosan

soraiban

Állami . . . . . . . . . . l 77,1 57,7 68,7

Szocialista . . . . . . . . 86,3 83,4 85,1

Szövetkezeti . . 79,5 64.0 72,8

A szocialista szektor anyagi jellegű népgazdasági ágaiban a fizikai dolgozók aránya 70 és 80 százalék között mozog. Kívül esik ezeken a kereskedelem. ahol 66, és a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. ahol 88 százalék ez az arány. A mezőgaz- dasági termelőszövetkezetekben még ennél is nagyobb a fizikai foglalkozásúak lét- számhányada, ami azért is érdekes, mert ezekben dolgozik a mezőgazdasági ág lét—

számának túlnyomó többsége.

Ha a foglalkoztatottak —— és nem az aktív keresők —- foglalkozási struktúráját vizsgáljuk, nem találunk alapvetően más szerkezetet, mint amit már bemutattunk.

Nagyobb eltérések azokban a metszetekben tapasztalhatók, amelyekben a különb—

ségeket a számbavétel népszámlálásoktól és mikrocenzusoktól eltérő köre magya—

rázza. lgy például az a tény, hogy a szóban forgó egyszeri létszámfelvétel — akár- csak a folyamatos, rendszeres teljes körű statisztikák általában — mellőzte a segítő családtagokat, az önállókat és ezek alkalmazásban álló dolgozóit, továbbá az al-

ligA fizikai dolgozók állományának foglalkozási szerkezete. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976.

225 o .