A fizikai dolgozók iskolázottsága és szakképzettsége

A FIZIKAI DOLGOZÓK ISKOLÁZOTTSÁGA ÉS SZAKKEPZETTSEGÉ'

FULOP EDIT -— DR. KÉSEDI FERENC

A Központi Statisztikai Hivatal 1974. évi adatfelvétele, amelyre tanulmányunkat alapoztuk, több tekintetben különbözik a hasonló adatokat biztosító népszámlálástól.

így például nem az aktív keresőkről, hanem a vállalatokban, szövetkezetekben (köz- tük a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben) nyilvántartott statisztikai állományi létszámról közöl adatokat. Arról az állományról van szó, amely a rendszeres, teljes körű statisztikai beszámoltatásban mint a foglalkoztatottak létszáma szerepel.

A népszámlálási adatokhoz viszonyítva eltérések mutatkoznak a számbavétel körét illetően is. Ezért a kétféle állomány szintén különbözik egymástól, például a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási foglalkozásúak, a dolgozó nők, a szakképzetle- nek. az anyagmozgatók száma és aránya tekintetében. Az 1974. évi egyszeri szám—

bavétel itt közölt adatai nem terjednek ki a segítő családtagokra, az önállókra, az ezek alkalmazásában álló dolgozókra és az alkalmi munkásokra.

A tanulmány alapjául szolgáló, kb. 200 000 fizikai dolgozóra kiterjedő reprezen- tatív adatfelvétel célja a fizikai dolgozók foglalkozási és kereseti arányainak vizs- gálata volt. Számba vette a kereseteket befolyásoló tényezőket is, ezért a fizikai dol- gozók képzettségéről szintén gazdag anyag áll rendelkezésre. Úgy gondoltuk, a fi—

zikai dolgozók iskolázottsága és szakképzettsége olyan jelentős kérdés, amelynek pótlólagos elemzése önmagában is érdeklődésre tarthat számot annak ellenére, hogy az adatfelvétel óta hosszabb idő telt el.

Amennyire a rendelkezésünkre álló számanyag engedte, 1910—től kezdve vázol- juk a fizikai dolgozók képzettségének alakulását. hogy érzékeltessük, milyen folya—

mat eredményeként jött létre a részletesebben vizsgált 1974. évi állapot.

A FIZIKAI DOLGOZÓK ISKOLÁZOTTSÁGÁNAK

ÉS SZAKKÉPZETTSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA 1910 ÉS 1973 KOZOTT

A fizikai foglalkozásúak iskolázottsági színvonalában az elmúlt hét évtized so—

rán jelentős változások mentek végbe. E változások nagy része a felszabadulást kö- vető évtizedekre esik. azt megelőzően a fizikai dolgozók iskolázottsága csak kis- mértékben változott. 1910—ben a fizikai dolgozók 19 százalékának nem volt iskolai végzettsége. és 79 százalékuk legfeljebb hat—hét osztályt végzett. Húsz évvel ké-

' Az adatok a Központi Statisztikai Hivatal következő kiadványaiból származnak: 1960. évi népszámlá- Iás 13. köt. Budapest. 1964. 334 old.; Munkaügyi adattár, 1949—1966. Budapest. 1968. 397 old.; Ipari adat—

tár.314gyűjteményold.;Budapest.Aafizikaifizikai1966.dolgozók634dolgozókrólold.;állományánakMunkaügyifoglalkozásukadatgyűjtemény az államifoglalkozásiszerint. Budapest.szerkezete.1978.(Adattár.)iparban220 old.alkalmazottakról.Budapest. 1976. Budapest.225 old.; Adat—1972.

2—

692 FULÓP EDIT — DR. KÉSEDl FERENC

sőbb. 1930—ban — részben az alapfokú oktatás mérsékelt kiterjesztése, részben a

keresők természetes demográfiai cseréje folytán — a fizikai dolgozók 11 százaléka volt teljesen iskolázatlan, további 10 százalékuk az irni—olvasni tudást éppen csak biztositani tudó, egy—három osztályos végzettséggel rendelkezett. Mindez olyan időben. amikorra a fejlett európai országokban az analfabétizmust a kötelező alap- fokú képzés általánossá tétele lényegében megszüntette. 1949-re az iskolázottság mérsékelt javulása tapasztalható. Az iskolába nem jártak aránya 4 százalékra csök- kent, és 51 százalékra nőtt a hat—hét osztályt végzettek aránya.

Az 1960-ra, de különösen az 1970-re (vonatkozó adatok nagy minőségi változást jeleznek. 1960-ban a fizikai dolgozók 2 százaléka volt iskolázatlan, 1970-ben (1973—

ban) körülbelül 1 százaléka. Az említett csoportba tartozók egy része az idősebb korosztályokhoz. más részük az iskoláztatás szempontjából hátrányos helyzetűeknek számító rétegekhez tartozik. A minőségi változást az is jelzi, hogy 1960—ban a fizikai dolgozóknak csak 29 százaléka rendelkezett nyolc osztályos vagy annál magasabb végzettséggel. de 1973-ban már 58 százaléka.!

1960-tól részletesebb adatokkal rendelkezünk. A foglalkozási minőség (más szóval: szakképzettségi fokozat) szerint képzett valamennyi csoportban az iskolá- zottsági szinvonal emelkedése látható. 1970—ben és 1973-ban a szak— és a betaní—

tott munkások csoportját a legalább nyolcosztályos végzettség jellemzi (64 és 70 százalék), a szakképzetlenek csoportjában viszont az általános iskola hat—hét osz-

tályát végzettek adják a legszámottevőbb réteget (45 és 44 száz alék).

1960 és 1973 között foglalkozási főcsoportok szerint is vizsgálhatók az adatok.

Az iskolai végzettség minimális normájának a nyolc osztály elvégzését tekintettük.

Valamennyi foglalkozási főcsoportban meghatároztuk a nyolcnál kevesebb osztályt jártak arányát. Ez az arány 1960-tól 1973-ig eltérő mértékben ugyan, de valamennyi foglalkozási főcsoportban csökkent. A legkisebb csökkenést a mezőgazdasági fog-

lalkozásúak és az anyagmozgatók (g ép- és árukezelők) körében tapasztaljuk. a töb—

bi foglalkozási főcsoportban a csökkenés számottevő.

1. tábla

A nyolc osztálynál kevesebbet végzett fizikai foglalkozásúak arányának változása

, , , Csökkenés

za CTG" .

Foglalkozási főcsoport Let15973mbgn y 19615251273 . (százalék) (százalékpont)

l

lpari... 34,9 ) 32

Építőipari . . . 10,4 38

Mezőgazdasági. erdő- és vízgazdál-

kodási . . . 20,7 16

Kereskedelmi és vendéglátóipari . . 5.3 27

Szolgáltatási . . . 0.8 35

Szállítási és hírközlési . . . 7.6 l 35 Anyagmozgatógép—kezelői, _ árukeze- l

lői és egyéb fizikai . . . 203 i 18 Összesen 1 100,0 1 32

1960-ra és i973-ra meghatároztuk az egyes foglalkozási főcsoportokba tartozók által végzett általános iskolai osztályok számát is.

1 Ezek az adatok a szakmunkástanuló-iskolai végzettséggel rendelkezőket is tartalmazzák.

SZAKKÉPZETTSÉG

693 A legiskolázottabb fizikai dolgozókat a kereskedelmi és vendéglátóipari, vala—

mint a szolgáltatási foglalkozási főcsoportokban találjuk. Legkevésbé iskolázottak *

a mezőgazdasági, az anyagmozgatógép-kezelői és árukezelői foglalkozású fizikai

dolgozók.

2. tábla

_ A végzett osztályok számának alakulása

1960. l 1973.

Foglalkozási főcsoport "M"—M_—

évben

Ipari. . . . . . . . . . . . 6.7 7.7

Epitőipari . . . . . . . . . . 6.3 7.3

Mezőgazdasági, erdő- és vizgazdál-

l

kodási . . . . . . . . . . 5,4 3 6,1

Kereskedelmi és vendéglátóipari . . 6.9 ; 7.9 Szolgáltatási . . . 7,0 l 8.1 Szállítási és hírközlési . . . . . . 6.6 1 7.5 Anyagmozgatógép-kezelői,

árukeze- _l

lőí és,—egyébjizikaí . . . 6.0 l 6,6

Összesen 6.0 l 7,1

l

A foglalkozási főcsoportok iskolázottság szerinti sorrendje a kérdéses időszak-

ban nem változott. A fizikai foglalkozásúak iskolázottsági struktúrájának javulása kétféle módon történt:

a) a természetes (demográfiai) cserével belépett fiatal munkavállalók iskolai végzett—

sége magasabb volt, mint a nyugdíjba vonultaké;

b) a foglalkoztatottak jelentős hányada a munkavégzéssel párhuzamosan (esti vagy le—

velező tagozaton) tanult; 1951 és 1971 közöttkás végzett.2 esti vagy levelező tagozaton 485 000 szakmun- Az iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók iskolázottságának és szakképzettsé—

gének külön bemutatását az iparnak a népgazdaságban elfoglalt [szerepe indokolja.

Összehasonlítható adatokat csak néhány rövidebb időszakra találtunk, de az ezek- ben megmutatkozó összefüggések jól érzékeltetik az elmúlt évtizedek egészére jel- lemző változásokat.

Az iskolai végzettség 1964 és 1969 közötti alakulását — az állami ipar eseté- ben — szakképzettségi fokozatonként és korcsoportonként egyaránt részletezett ada—

tokkal jellemezhetjük. Két korcsoport —- a 21—25 évesek és az 56—60 évesek — is- kolázottságát vetettük egybe. abból a meggondolásból, hogy az utóbbiak iskolá- zottsági szerkezete. ha nem is pontosan, de jól reprezentálja a 25—35 évvel korábbi struktúrát. Ez természetesen csak azzal a feltételezéssel igaz. hogy az 1964-ben és az 1969-ben 56—60 éveseknek csupán a töredéke szerzett magasabb iskolai vég—

zettséget munkavégzéssel párhuzamosan. Ezt a feltételezést elég nagy valószinű—

séggel el is fogadhatjuk, hiszen a munka melletti tömeges képzés megindulásakor, 1951 és 1954 között a kérdéses korcsoport tagjai már meglehetősen idősek voltak ahhoz. hogy a rendszeres képzésbe bekapcsolódjanak.

Adataink valamennyi szakképzettségi fokozatban az iskolázottság emelkedésé—

ről tanúskodnak. Az 1964-ben 21—25 éves (állami) ipari munkásoknak a 25 száza—

3 Gazsó Ferenc: Felnőttoktatás és társadalmi mobilitás. Társadalamtudományi Közlemények. 1978. évi _2—3. sz. 58. old.

694

FULUP EDIT —— DR. KESEDI FERENC

léka, az ugyanakkor 56—60 éveseknek viszont a 81 százaléka végzett nyolc általános

iskolai osztálynál kevesebbet. 1969—ben a hasonló tartalmú százalékérték 13 és 68

volt. Az egyes szakképzettségi fokozatok iskolázottsági színvonalában a közismert különbségeket tapasztaljuk. Az 1964—ben 21-25 éves szakmunkások 74 százaléka rendelkezett általános iskolai vagy szakmunkásképző iskolai végzettséggel, az 56—60

évesek esetében az említett arány 22 százalék.

Az 1969. évi adatok már külön feltüntetik a szakmunkásképző iskolai végzett-

séget is. 1969-ben az állami ipar fiatal szakmunkásainak közel 80 százaléka rendel—

kezett közép- vagy felsőfokú végzettséggel (icle számítva a szakmunkásképző isko—

lában végzetteket is), a vizsgált idős korcsoportokban viszont a megfelelő arány 36 százalék volt. A fiatal (21—25 éves) betanított munkások jellegzetes végzettsége a nyolc általános (66 százalék); az 55—60 évesek közt az öt—hét osztályos (51 száza—

lék), illetve az 1—4 osztályos végzettség (27 százalék) dominál.

Az 1969. évi adatok segítségével az állami ipar férfi és női munkásainak iskolai végzettségét is összehasonlithatjuk.

3. tábla

Az állami ipar munkás/étszámának

iskolai végzettség szerinti megoszlása nemenként, 1969

(százalék)

Megnevezés Férfi Nő Összesen

Középiskolát vagy ennél maga-

sabb iskolát végzett . . . 8,1 l 4.9 7.9

Szakmunkástanuló-iskolát végzett 26.8 l 7,D i7.8 Az általános iskola 8 osztályát !

végezte. . . . . . . . . 27,3 § 48,8 36.0

Az általános iskola 5 osztályát l

végezte. . . . . . . . . 301 l 33.6 31.5

Legfeljebb 4 általános iskolai osz- l

tályt végzett . . . 7,7 l 5.7 6.8

összesen 100,0 5 100,0 100,0

A nemenkénti eltérések jelentősek. A férfiak közt a nyolc osztályos és a szak—

munkástanuló—iskoloi végzettség a legjellemzőbb (együttesen a férfi munkások 54 százaléka)' a nők soraiban a nyolc. valamint az öt—hét osztályt végzettek képezik

a vizsgált sokaság döntő hányadát (82 százalékát).

Az iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók szakképzettség szerinti összetételé—

nek változását is vizsgáltuk.

4. tábla

A gyáriparban foglalkoztatott munkások számának változása 1938-íg

(index: 1927. év : 100)

l . ,

Nem Szakmunkás 833233? 193522; Összesen

!

l

Férfi . . . . . . . 114,7 1402 110,8 1 120,9

Nő .w; 56,5 201,3 106,6 .! 135,3 _

Együttl 104,5 ! 163,1 l 109,5 1249

l : ^l

SZAKKÉPZETTSÉG

695 A növekedés szakképzettségi fokozatonként és nemenként eltérő. A legnagyobb mértékű gyarapodást a betanított munkások létszámában látjuk. és különösen gyors a betanított munkásnők számának emelkedése. Az eltérő létszámnövekedések ered- ményeként a szakképzettségi struktúra átalakulását tapasztaljuk. Alapvető jellegze—

tessége az, hogy 1927—ről 1938—ra a szakmunkások aránya 7 százalékponttal csök—

kent. a betanított munkásoké viszont 10 százalékponttal emelkedett.

5. tábla

A gyáriparban foglalkoztatott munkások számának megoszlása szakképzettségi fokozatok szerint, 1927—1946

(százalék)

Férfi Nő Összesen

Szakképzettségi fokozat

1927 I 1938 ! 1946 1927 ! 1938 l 1946 1927 l 1938 l 1946

1

Szakmunkás. . . . . . l45,8 43,4 51,9 252 10,5 5.2 40,0 33,5 41,0

Betanitott munkás . . . § 28,1 32,6 27.0

Segédmunkós l 2ó,1 ! 24,0 21,1 31,2 24,6 29,1 27.5 24,1 23,0

43,ó 649 617, 32,5 42.4 36.0

Osszesen l1oo,o Imao j1oo,o l1oo,o i1oo,o lmao

* l

100,o l 1oo,o (mao

l .' l l 1

Az 1927 és 1946 közötti változások több tényező együttes hatását tükrözik:

— fokozott teret nyert a gyengébb szakképzettsége miatt elsősorban betanított munkára alkalmazható női munkaerő: a munkásnők száma 35 százalékkal. arányuk az összes munkás—

hozbérükviszonyítvamiatt a vállalkozóknak is érdeke volt);27—ről 31 százalékra nőtt (női munkaerő alkalmazása a térfiakénál kisebb

—— a

magyar gyáripar korabeli technikai fejlődése elsősorban a betanított munkaerő iránti szükségletet növelte;

—— jóllehet az időszak végén kibontakozó háborús konjunktúra javította a foglalkozta—

tottságot, továbbra is fennmaradt a strukturális munkanélküliség, ami gyakran arra kénysze- rítette a szakképzett munkaerőt. hogy betanított munkásként helyezkedjék el.

1959 és 1969 között az állami ipar területén mindhárom szakképzettségi foko- zatban nőtt a foglalkoztatott munkások száma. A legnagyobb növekedést a szak-

munkások (430/0). a legkisebbet a segédmunkások közt (120/0) tapasztaljuk. A női

munkások számának viszonylagos növekedése mindhárom kategóriában meghaladta a férfiakét.

A teljes ..fizikai" állomány szakképzettségi szerkezete az elemzett tíz év alatt csak kismértékben módosult, nemenként azonban nagyobbak a változások. A fér- fiak esetében a szakmunkások. a nők között a betanított munkások arányának szá-

mottevő növekedése tűnik szembe.

6. tábla

Az állami iparban foglalkoztatott munkások számának megoszlása szakképzettségi fokozatok szerint, 1959—1969

Összesen

11 1 (százalék)

l Férfi Nő [ Együtt

Szokképzettségi fokozat ] l

l i

] 1959 I 1964 * 1969 1959 l 1964 ] 1969 l 1959 , 1964 l 1969

Szakmunkás . . . . . . 48,8 52,9 56.6 18,7 182 182 l 39,3 40,9 42,2

Betanított munkás . . . 30,5 28.6 26,5 54,5 57,3 59,3 38,0 38.6 38,8 __íegédmunkós . . . . . 20,7 147845 16,9 26.8 24,5 22,5 22,7 20,5 19.13

1oo,o 'mao [mao l1oo,o )1oo,o 1oo,o 1oo,o 'mao (mao

696 FULUP EDIT — DR. KÉSED! FERENC

A szakképzettségi szerkezet - ún. iparcsoportonként vizsgálva —- differenciáltan módosult. A 19 iparcsoportból ötben3 alig változott a segédmunkások hányada. a szak— és a betanított munkások arányaiban viszont jelentős átrendeződés ment vég—

be. Hét másik iparcsoportban4 a szakképzettségi struktúra egyik elemében sem kö- vetkezett be lényeges változás.

A FIZIKAI DOLGOZÓK ISKOLÁZOTTSÁGA ÉS SZAKKÉPZETTSÉGE 1974-BEN

A fizikai dolgozók képzettségének elemzésekor abból indultunk ki, hogy az adat—

felvétel idején munkaviszonyban állt népesség nagyobb részének társadalom által biztosított lehetősége és kötelezettsége volt a nyolc általános iskolai osztály elvég—

zése. Ez a népesség egészére nézve iskolázottsági normának tekinthető még akkor is. ha negyven évesnél idősebbek gyermekkorában az iskolázottsági követelmény alo—

csonyabb volt. és csak a kisebbségnek nyílott lehetősége arra. hogy később az újhoz igazodjék.

A fizikai dolgozók iskolázottsága

A szakmunkás—bizonyítvány megszerzésének normatív útja elemzésünkben a szakmunkásképző iskola (illetve az ennek korábban megfelelt tanonciskola) elvég- zése. sőt 18 szakma esetében —— ahol ez az előírás -—- az érettségi bizonyítvány elő—

zetes megszerzése.5

Viszonyítási alapnak azt az ideális esetet tekintjük. amely szerint a dolgozó kép—

zettsége megfelel a jelenkor követelményeinek. és szakismereteinek alapjait iskolá- ban, az alapismeretek közé ágyazva sajátította el. A fizikai dolgozók egészére — kor- összetételük és a társadalom kulturális megosztottsága miatt —- nem teljesülhet ez a várakozás. A valóságos képzettségi színvonal alakulásában közrejátszott az el-

múlt idők képzettségi normáinak különbözősége, és az e normáktól való eltérések

összessége is. A szakképzettségi fokozatok (érettségizett szakmunkás. általános is- kolát végzett szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás) eltérései a dolgozói csoportok intézményesített rangkülönbségeit fejezik ki, az egyes dolgozói csoportok közötti tényleges iskolázottsági és szakképzettségi különbségek viszont a történe- lem során kialakult kulturális és presztizskülönbségeket jelzik. Ez az egyes rétegek eltérő munkavégzési körülményeivel, munkájuk technikai felszereltségével. munka- szervezetével. munkahelyük földrajzi elhelyezkedésével, életmódjával stb. áll kap—

csolatban.

A mindenkire érvényes normának tekintett általános iskolát (vagy az ennek meg- felelő nyolc osztályt) adataink szerint a fizikai dolgozók 61 százaléka végezte el.

A korcsoportos bontás valamivel kedvezőbb képet mutat. A 15—39 évesek közül. akik már az általános iskolai rendszer kiépítése után lettek iskolások. 72 százalék fejezte be az általános iskolát, az ennél idősebbeknek azonban csak a 30 százaléka ren- delkezett ennek megfelelő végzettséggel.

A szocialista átalakulásnak köszönhető kulturális forradalom hatása megmu-

tatkozik abban is, hogy a legalább 8 osztályt jártak arányának növek edése az egy-

mást követő korcsoportokban felgyorsult. Amíg a 60 éveseknek és az idősebbeknek csupán a 12 százaléka végzett 8 osztályt (illetve annak megfelelő iskolát) és a 20

3 Ezek: a villamosenergia-ipar, o kohászat. a villamosenergia-ipari gépek és készülékek gyártása, az építőanyag—ipar és a textilipar.

" A műszeriparban, (: fafeldolgozó iparban, a textiliparban, az élelmiszeriparbcn, :: gépek és gépi be- rendezések gyártásában, a fémtömegcikk-íparban és a híradás- és vákuumtechnikai iparban.

51970-től kezdve egyes szakmák csak az érettségi bizonyítvány megszerzése után sajátíthatók el szak- munkásképző iskolában.

SZAKKEFZETTSEG

597

évvel fiatalabbaknak (40—49 éveseknek) is mindössze 40 százaléka, addig a 30—39 évesek korcsoportjában -— vagyis az átlagosan csak tíz évvel fiatalabbak között — 69 százalék ez az arány. A még fiatalabbak, vagyis már a felszabadulás után szü—

letettek soraiban közel 90 százalékpont értékű a vizsgált mutató. Az iskolázottsági színvonal a valóságban még gyorsabban javult, hiszen a felszabaduláskor már fel—

nőtt korú dolgozók egy része csak 1945 után jutott továbbképzési lehetőséghez, és pótolta esti tanulással az elmaradt iskolai éveket.

7. tábla

A szocialista szektorban foglalkoztatott fizikai dolgozók létszámának megoszlása iskolai végzettség és foglalkozási főcsoport szerint, 1974

(százalék)

] Az általános iskola

r" ***—*** nem

Foglalkozási főcsoport legfse—gebb 8 eísskzgít

] _ végzettek

—————————'———————

__,M, a ra nya l osztályát végezte

Bányászati foglalkozásúak . . . . 522 437 5,1

Villamosenergia-ipari foglalkozásúak 347 534 11,9

Kohászati és öntödei foglalkozásúak 445 ; 49,8 5,ó

Lakatos foglalkozásúak . . . . . 17.1 742 8.7

Szerszámkészítő foglalkozásúak . . 73 747 18,0

Fémmegmunkáló foglalkozásúak . . 17] 74.11 79

Gépjármű- és motorszerelő foglalko-

zásúak . . . . . . . . . . 12,6 73,6 13.8

Vas-, fém- és gépipari foglalkozású—

ak. . . . . . . . . . .. 332 62,7 4,1

Mechanikai műszerész foglalkozású-

ak. . . . . . . . . . . . 112 61_ó 26,9

Elektroműszerész foglalkozásúak . . 39 46.45 44,7

Villamossági szerelő foglalkozásúak. 7.6 67.7 14,7 Nemesfémipari megmunkáló foglal-

kozásúak . . . 15,5 58,9 25,6

Építőanyag—ipari foglalkozásúak . . 46.15 50,5 32

Vegyipari foglalkozásúak. . . 36,5 50,9 12,6

Faipari foglalkozásúak . . . . . 333 622 4,5

Papíripari foglalkozásúak . . . . 33.45 60.8 5,6

Nyomdaipari foglalkozásúak . . . 15,4 679 16,7

Textiliparifoglalkozásúak . . . . 29,1 65,9 5,0

Ruházati ipari foglalkozásúak . . . 249 70,6 4.5

Bőr-, szőrme- és cipőipari foglalko-

zásúak . . . . . . . . . . 30,0 672 2.8

Élelmiszeripari foglalkozásúak . . . 40,3 54,9 4,8

Gépész, gépkezelő foglalkozásúak . 382 51,5 10,3

Egyéb ipari foglalkozásúak . . . . 26.0 44,0 30.0

Vegyesipari foglalkozásúak . . . . 38,0 572 4.8

Építőipari foglalkozásúak . . . . 36,1 585 5.4 Mezőgazdasági, erdőgazdálkodási

foglalkozásúak . . . . . . . 643 34,7 1,0

Szállítási és hírközlési foglalkozásúak 29,5 64.11 6.1 Kereskedelmi és vendéglátóipari fog—

lalkozásúak. . . . . . . . . 239 642 11,9

Vízgazdálkodási foglalkozásúak . . 48,4 42.7 8.9

Szolgáltatási foglalkozásúak . . . 19,0 669 14,1

Anyagmozgatógép-kezelői, árukeze—

lői foglalkozásúak . . . 38,7 53.8 7.5

Egyéb fizikai foglalkozásúak . . . 59,9 373 2,8

Összesen

40,0 53,4 ó,6

698

mm? EDIT _ DR. KÉSEDI FERENC

Minden negyedik fizikai foglalkozású szakmunkásképző iskolát végzett.6 A szak—

középiskolába vagy technikumba jártokkal együtt — arányuk 4 százalék — a fizikai dolgozóknak 28 százaléka iskolai oktatás keretében ismerkedett meg szakmájával.

A szakmunkásoknak, akik ideális esetben mindannyian középfokú (az idősebbek még tanonciskolai) képzettséggel rendelkeznének, 56 százaléka szerezte szakképzett—

ségét szakmunkásképző iskolában. 12 százaléka pedig érettségi után vagy érettsé- givel együtt, szakközépiskolában.

Az összes fizikai dolgozó 1.2 százaléka rendelkezik olyan szakmával. amely az előírások szerint érettségit igényelne. Ezzel szemben — az összes szakmát figyelembe véve — 7 százalékuk érettségizett (kb. 194000 fő), és körülbelül 4700 főnek van fel—

sőfokú képzettsége.

Az érettségizettek előfordulása az ifjabb korcsoportokban gyakoribb.7 Amíg a 40—49 éveseknek csak a 3 százaléka végzett középiskolát, addig a 19—29 éveseknek már a 14 százaléka. Az érettségizettek aránya elsősorban azokban a foglalkozások—

ban nő, amelyek a modern technika alkalmazásában és elterjesztésében kitüntetett szerepet játszanak, másodsorban pedig azokban, ahol az emberekkel való kapcso—

lattartás és az egyéni szervezési feladatok mindennaposak. Például az elektromű- szerészek 44, a nyomdaipari foglalkozásúak 14, a Villamossági szerelők 15, a szol- gáltatási foglalkozásúak 14, a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozásúak 12

százaléka érettségizett.

Az érettségizettek arányának (: fizikai dolgozók között végbement, normát meg—

haladó mértékű növekedését kedvezőnek ítéljük, legalábbis azokban a foglalkozási csoportokban, amelyekben lehetőség nyílik a tevékenység átalakítására, minőségi gazdagítására. A magasabb iskolai végzettség a tevékenységi módok, munkaszer- vezetek megújulásának is feltételét jelenti, sőt készteti is arra a gazdaság intézmé—

nyeit. Az egyetemi, főiskolai végzettségű fizikai dolgozók azonban sem népgazda—

sági, sem egyéni szempontból nem kívánatosak. különösen, ha szemügyre vesszük, milyen foglalkozásokban helyezkedtek el. Életkoruk szerint ezek a munkások rész- ben 19—39 év közöttiek, részben 56 évnél idősebbek. Mindkét csoportnak több mint

fele segédmunkás. Számottevő a létszámuk a lakatosok (körülbelül 7 Százalék), a

minőségi ellenőrök (körülbelül 5 százalék), a villanyszerelők és a gépkocsivezetők között is. A felsőfokú végzettségű nők gyakran műanyagfeldolgozók, varrónők vagy cipészek, illetve szintén villanyszerelők és minőségi ellenőrök.

Jelentős azoknak a munkásoknak a száma, akik — valószínűleg — a foglalko- zásukon és besorolásukon belüli továbbképzéshez (korszerűsítéshez) szükséges alapműveltséggel sem rendelkeznek. Az 5—7 általános iskolai osztályt végzettek ará- nya 32 százalék. Az iskolázottságnak ez a foka a 40 éven felüliek között összhang- ban van a felszabadulás előtti előírásokkal, az akkori szokásoknak megfelelő, de a 15—18 évesek 7 százaléka is csupán eddig az iskolázottsági fokig jutott el.

1—4 osztályt a fizikai dolgozók 6 százaléka végzett (a 40 évnél fiatalabbaknak csak 2 százaléka), és 1 százalékuk (körülbelül 33000 fő) egyetlen osztály elvégzé—

séről sem szerzett bizonyítványt. A nyolc osztálynál kevesebbet végzett fizikai dolgo- zóknak több mint fele segédmunkát végez, de számottevő az arányuk egyes beta- nítást igénylő foglalkozásokban is. A legfeljebb 4 osztályt végzett férfiak főleg me- zőgazdasági dolgozók (szarvasmarha—gondozók, fogatosok, általános mezőgazda- sági termelők), kubikusok vagy kőművesek, az 5—7 osztályt végzettek a fentieken

G 1961 óta a szakmunkásképző iskola is középfokú iskolai végzettségnek számít, ezért együtt tárgyaljuk.

de mindig külön említjük a szakmunkásképző iskolát és külön a négyosztályos középiskolát.

7A 24/1977. (Xll. 28.) MüM—OM. és a 25/1977. (Xll. 28.) MüM számú rendelet már több olyan szak- mát jelöl meg, amelyek csak a középiskolában vagy szakmunkásképző iskolában (azaz csak középiskolás végzettséggel) sojátíthotók el. mint az 1974-ben érvényben volt rendeletek.

SZAKKEPZETTSEG

699

kivül a gépkocsivezető. a vájár és a kazánfűtő foglalkozásokat választják leginkább.

A legfeljebb 4 osztályt végzett nők — a kifejezetten segédmunkás beosztáson kivül

— főként szintén mezőgazdasági dolgozók (növénytermesztők) vagy takarítók. Az 5—7 osztályt végzett nők jellegzetes foglalkozása o szabás—varrás is.

A fizikai dolgozók iskolázottsága szakképzettségi fokozatuk szerint

A szakmunkások 79 százaléka legalább általános iskolai végzettséggel rendel- kezik, 97 százaléka pedig négynél több osztályt ja'rt. Szakmunkásképző iskolában 55 százalékuk szerzett bizonyítványt. A szakmai és az iskolai képzettség tehát rész- ben összefonódik azáltal, hogy a szakmunkások egy része iskolában, az alapművelt—

séggel együtt sajátítja el szakmáját. Bár az előírások szerint érettségihez kötött szak- mákban csupán a szakmunkások 3 százaléka dolgozik, 12 százalékuk érettségizett.

5 százalékuk érettségi után választott szakmát, 7 százalékuk pedig az érettségivel együtt, technikumban vagy szakközépiskolában szerzett szakmát.

8. tábla

A szocialista szektorban foglalkoztatott fizikai dolgozók megoszlása iskolai végzettség és szakképzettségi fokozat szerint, 1974

(százalék)

' ' " * "ME/éib'kimu ' Égy'ete—

Az általános iskola jellegű met.

W____ __________,—__ Gimnó— techni- Egyéb fő—

ziumot. kumot szak- iskolát

, , _ Nem l?9f?l' reol— és közép- felső—

Szakkepzettsegi fokozat jart Jebo 5—7 8 iskolát szokkö- iskolát fokú iskolába 4 : lép techni-

W*"* nme, ki'JRL

l osztályát végzettek _ végzettek

Szakmunkás

l

Férfi . . . . . . . . . . 0.7 2.2 192 66.33 4.1 3.0 4.3 0,2

Nő . . . . . . . . . . 0,6 ' 1.3 ló,7 ó7,3 6.7 1.8 5.3 0.3

Együtt . . . . . . . . . O,7 2.0 18,7 66,5 4.7 2.7 45 0.2

Betanitott munkás

Férfi . . . . . . . . . 1.4 112 42,9 41,6 1.4 O,3 Li i 0.1

Nő . . . . . . . . . . 0.9 5.4 36.1 53.8 2,4 0.4 1.0 0,0

Együtt . . . 12 8.4 39,5 47,5 1.9 0.4 1.0 O,1

Segédmunkás

Férfi . . . . . . . . . . 2.4 139 44,8 37,5 0.8 0.1 0.5 0.0

Nő . . . . . . . . . . 1.8 112 49,3 36,4 0,6 O,5 0.2 0.0

Együtt . . . . 2.0 12,5 47,2 369 0.7 0.4 0.3 0.0

Összes fizikai dolgozó

Férfi . . . , . . . . l 2 6,9 30,8 53,8 2.8 1,7 2.7 0 1

Nő . . . . . . . . . . 7.0 5.8 34,9 52,9 3.0 0.6 1,7 O,1

Együtt . , . . . 1 1 6,4 32,4 53,5

2,9 1,3 2,3 0 1

A betanított munkásoknak fele legalább 8 általános iskolai osztálynak megfe—

lelő végzettséggel rendelkezik (közülük 3 százaléknak érettségije is van). Majdnem 40 százalékuk 5—7 osztályt, 90 százalékuk négynél több osztályt végzett. Figyelembe véve az idősebbek átlagosnál nagyobb arányát, és azt, hogy a felszabadulás előtt általában 6, kis falvakban 4 osztály volt az iskolázottsági követelmény, azt mondhat—

juk. hogy a betanított munkásokat életkoruknak és lakóhelyüknek megfelelő isko- lázottság jellemzi.

A segédmunkások 38 százaléka szerzett 8 osztályról bizonyítványt. Nagy hánya—

duk, 47 százalékuk 5—7 osztályt járt, és 85 százalékuk négynél több osztályt fejezett

700 FULÓP EDIT — DR. KÉSEDl FERENC

be. 13 százalékuk 1—4 osztályról szerzett bizonyítványt. 2 százalék pedig egyről sem.

A segédmunkások 1.4 százaléka érettségizett.

A nők és a férfiak iskolázottsága

Összességében a fizikai dolgozók között a nők valamivel kevésbé iskolázottak,

mint a férfiak. Az utóbbiaknak 61 százaléka végezte el az általános iskolát (és ebből 7 százalék valamilyen középiskolát is), a nők 59 százaléka fejezett be 8 osztályt (6 százalék középiskolát is). Jellegzetes azonban, hogy a szakmunkás és a betanított munkás nők iskolázottabbak. mint a szakmunkás és a betanított munkás férfiak. A nők mindkét csoportban nagyobb arányban végezték el a 8 általánost, és nagyobb

arányban szereztek érettségi bizonyítványt is. A segédmunkás nők sem fejeztek be

átlagosan kevesebb osztályt, mint a segédmunkás férfiak. Ezek szerint a nők gyakran csak a férfiakénál valamivel magasabb iskolázottsággal érik el azt, hogy szak— vagy

betanított munkásként sorolják be őket. (A férfi fizikai dolgozók 51 százaléka szak—

munkás, míg a nőknek 21 százaléka. Betanított munkás a férfiak 37 százaléka, a nők 58 százaléka. Segédmunkás a férfiak 12, a nők 21 százaléka.)

A nők közül a 40 évesnél fiatalabbak nagyobb arányban végezték el az általá—

nos iskolát, mint a férfiak, és nagyobb arányban tanultak tovább középiskolában is. Az idősebb korosztályokban természetesen ritkább az olyan nő, aki elemi iskolá—

nál többet végzett, mint az ilyen férfi, de a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek között a férfiakra a négyosztályos, a nőkre az öt—hét—osztályos végzettség a jellem—

zőbb. Eszerint az annak idején csupán elemi iskolát végzett társadalmi rétegekben a nők a felszabadulás előtt is nagyobb arányban járták végig az előírt osztályokat.

mint a férfiak. Ezzel szemben (régen és most egyaránt) a nők szereznek ritkábban szakmai képesítést, és ez részben magyarázza. miért olyan kicsiny a nők aránya a szakmunkás besorolásúak között (a szakmunkásoknak 81 százaléka férfi, 19 száza—

léka nő).

A fizikai dolgozók szakképzettsége

A szakképzettség megszerzésének norma szerinti módja a szakmunkás besoro- lásúak alig több mint felére jellemző: 59 százalékuk szakmunkásképző iskolában (az idősebbek még tanonciskolában) szerezte képzettségét, illetve olyan középiskolá- ban, ahol szakmunkásképzés is folyik.8 A többiek nem iskolában szerezték szakmai ismereteiket, hanem előbb munkahelyet választottak, majd 18 százalékuk a munka- hely által szervezett tanfolyamon, 11 százalékuk pedig a gyakorlatban megszerzett ismeretei alapján, állami vizsgabizottság előtt tett szakmunkásvizsgát.

A szakmunkások 12 százalékát munkahelyük szakmunkásnak sorolta ugyan be, de bizonyítvánnyal (legalábbis a munkaterületüknek megfelelő szakmából) nem ren- delkeznek. A szakmunkások e rétegének nagysága jelzi. hogy a szakmunkás minő—

ség feltételei és formái nem egyértelműek. Ez részben természetes, hiszen a szakmák

köre szűkebb, mint a foglalkozásoké. Sok foglalkozásban a szakképzés és a vizs—

gáztatás rendszere nem alakult és nem is alakulhatott ki. A munkáltatónak érdeke,

hogy megkülönböztesse és jobb besorolással jutalmazza a felkészültebb, gyakorlot—

tabb dolgozót. Ezenkívül egyéb —- elsősorban bérpolitikai meggondolások — is arra ösztönözhetik a vállalatokat. hogy a különösen használható betanított munkásokat

szakmunkásként sorolják be.

3197449 technikumban és szakközépiskolában ls szerezhettek a tanulók meghatározott szakmákban szakmunkás-bizonyítványt, illetve egyes szakközépiskolák érettségije a megfelelő szakmákban a szakmunkás

munkakör betöltésére jogosított.

SZAKKÉPZETTSEG

701

A következőkben azoknak a körét vizsgáljuk. akik valamilyen szakmából. vala- milyen módon szakmunkás-bizonyítványt szereztek, illetve ilyen munkakör betölté—

sére jogosító középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Áttekintésünkben nem fog—

lalkozások. hanem szakmafőcsoportok, szakmák szerint jellemezzük a fizikai dolgo—

zókat.

A szakmák megszerzésének módját és idejét vizsgálva következtethetünk adott szakmunkáscsoport szakmai műveltségének megalapozottságára, korszerűségére, a különböző szakmák iránti igény —— és ebből a szakmaszerkezet — változására.

A szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők 61 százaléka szakmunkásképző is- kolában, 6 százaléka technikumban vagy szakközépiskolában szerezte szakképzett- ségét. A többiek munkaviszonyban állva sajátították el szakmájukat; 21 százalék tanfolyamon, 12 pedig a gyakorlatban.

A gépgyártási és —karbantartási. szerelőipari, villamosgépipari és villamosener—

gia-ipari, műszeripari, faipari, nyomdaipari, bőr—, szőrme- és cipőipari. ruházati ipa- ri. szolgáltató ipari, építőipari szakmákban dolgozó szakmunkások döntő többsége szakmunkásképző iskolát végzett. A többi szakmában a munkaviszonyhoz kapcso—

lodó képzési formák kerültek előtérbe.

Egyes szakmákban a létszám képzési mód szerinti szélsőséges megoszlása a képzés bizonyos hiányosságaira utal. A vegyipari, a papíripari, a textilipari, a nö—

vénytermesztő. az élelmiszeripari, valamint a kereskedelmi szakmák esetében (: tech- nikumban vagy szakközépiskolákban szerzett szakmunkás-bizonyítványok aránya meghaladja a népgazdasági átlagot. viszont az átlagosnál kevesebben végeztek szakmunkásképző iskolában. Az ebből fakadó hiányt —— úgy látszik — a munkavi- szony idejére eső képzés pótolja. Az ily módon szerzett bizonyítványok száma ugyan- is szintén nagyobb az átlagosnál. Közös jellemzője ezeknek a szakmáknak, hogy va- lamennyiben újabb keletű vagy a legutóbbi években megnövekedett jelentőségű a szakmunkásképzés.

A szakmunkás—bizonyítványok 11 százalékát 1949 előtt, 21 százalékát 1950 és 1960 között. 42 százalékát 1960 és 1969 között. 26 százalékát pedig 1970 után sze- rezték. Az 1974—ben foglalkoztatottak viszonylag jelentős aránya rendelkezik még 1949 előtt szerzett szakképzettséggel azokban a szakmákban. amelyek a század el—

ső felének gazdasági fejlettségére voltak jellemzők. Ezeket nevezhetjük hagyomá- nyos szakmáknak.

A vas-, fém- és gépipari. valamint az építőipari szakmákban a képzettek száma a vizsgált egész időszak alatt a szakmunkásképzés általános ütemét megközelítő mértékben növekedett. A nyomdaipari és a szolgáltató szakmákban a képzés üteme az 1950—es évek stagnálását követően — mintegy ezt pótlandó — az 1960-as években fellendült. Az élelmiszer—, bőr—, szőrme— és cipőipari szakmákban az 1950—es években tapasztalt visszaesés után az azt megelőző képzési ütem alakult ki. A képzés a fa—

ipari szakmákban a vizsgált időszakban végig csökkenő. a kohászatban az 1960-as évek fellendülése után fogyatkozó. A bányász szakmunkás—bizonyítványok 1949 előtti kis arányát részben a bányászok viszonylag korai nyugdíjazása magyarázza, részben az, hogy 1949 előtt a bányász foglalkozások kisebb része kapcsolódott össze szak—

munkásképzéssel. Az 1950-es, 1960—as években elért fellendülést — a kohászati szak—

mákéhoz hasonlóan —- itt is a képzés visszaesése követte.

A hagyományos szakmák esetében sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szakképzés mértékének módosulásában nemcsak mennyiségi változások-érvénye—

sülnek, hanem az ide tartozó szakmák tartalmi változásai is.

A megnövekedett jelentőségű szakmai főcsoportok közül a gépgyártási és gép—

karbantartói. a szerelőipari, valamint a villamosenergia—ipari szakmákban a képzés

702

FULÖP EDIT —- DR. KÉSEDI FERENC

csak az 1950—es és különösen az 1960—as éve-kben lendült fel. Az 1970-es években

a képzés üteme már nem fokozódott. Az általánosnál nagyobb mértékben fejlődött viszont a képzés az 1970—es évek elején is a műszeripari, a vegyipari. az építőanyag-

ipari, az állattenyésztő és a növénytermesztő szakmákban.

A tanult szakma és a gyakorolt foglalkozás összhangját (kongruenciáját) vizs—

gálva azt tapasztaltuk, hogy a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező fizikai dolgo- zók 77 százaléka eredetileg tanult szakmáját gyakorolja. 11 százalékuk második vagy harmadik szakmát szerzett, és ennek megfelelő foglalkozása van. illetve a 11 százalékból közel 4 százalékpontot képviselnek azok a szakmunkás besorolásban dolgozók, akik művezetői teendőket látnak el. A szakmunkás—bizonyítvánnyal ren- delkezők 3 százaléka - bár szakmunkás besorolásban dolgozik — nem a tanult szak- máját gyakorolja. 7 százalékuk szakképzettsége ellenére. betanított munkás, 2 szá- zalékuk segédmunkás.

A népgazdasági átlagnál nagyobb mértékben hagyták el szakmájukat a követ—

kező szakmafőcsoportokban bizonyítványt szerzett dolgozók.

A szakmájukat elhagyott dolgozók aránya

Szakmafőcsoport Százalék Szakmafőcsoport Százalék

Növénytermesztő szakmák . . . 40 Bányász szakmák . . . . .' . . . 29 Kohászati szakmák . . . 40 Textilipari szakmák . . . 29 Papíripari szakmák . . . 31 Ruházati ipari szakmák . . . 28 Bőrípari szakmák . . . , . . 30 Élelmiszeripari szakmák . . . 26

Az újabb szakmát választók közül a kohászok kiugró aránya (a kohászati szak—

májúak 24 százaléka, a szakmából eltávozottak 60 százaléka) újabb szakmát szer—

zett. Az átlagosnál nagyobb arányban szereztek új szakképzettséget az eredetileg gépjármű— és —szerelőipari, a vas- és fémipari, a műszeripari és a papíripari szak- májú fizikai dolgozók. Főleg ezek közül kerülnek ki a művezetői teendőket ellátó fizikai dolgozók.

Az évek múlásával jelentős arányban (16—19 százalék) választottak szakmun—

kás munkakör helyett betanított munkát a bányász, a papíripari. a textilipari, a bőr—

ipari. a ruházati ipari, a szolgáltotóipari, a növénytermesztő. az állattenyésztő, vala—

mint az élelmiszeripari szakmunkás—bizonyítvánnyal rendelkezők.

Az előbbinél kisebb arányban hagyták el szakmájukat a kvalifikált dolgozók azért. hogy segédmunkásként tevékenykedjenek. Az egyébként nagyon alacsony népgazdasági átlagnál jelentősebb (3—6 százalékos) mértékben fordul elő ilyen szakmaelhagyás a ruházati ipari, a vendéglátóipari, a bányászati, a kohászati. a papíripari, a textilipari, valamint a bőr—. szőrme- és cipőipari szakmát szerzettek kö—

zött.

Megfelelő szakképzettség nélkül, de szakmunkás besorolásban dolgozik a bi- zonyítvánnyal rendelkező szakmunkások 3 százaléka. Kiemelkedőbb arányú ez az eredetileg növénytermesztő (70/0). kohászati (50/9). gépjármű- és —szerelőipari (30/0),

valamint a textilipari (30/0) szakmát tanultak között.

A fizikai foglalkozósúakat jellemző iskolázottság és szakképzettség

Az azonos foglalkozást gyakorlók között többféle besorolású és különböző is—

kolázottsági fokkal rendelkező dolgozókat találunk. Minden foglalkozásra meghatá- rozott fajtájú képzettség a jellemző. Az azonos képzettségi jellemzőkkel leírható fog- lalkozásúakat egy csoportba vonva, a fizikai dolgozók szakmai kultúra szempontjá-

SZAKKEPZETTSEG

703

ból határozottan elváló rétegeit különböztethetjük meg. Az egyes foglalkozásokra jellemző képzettségi szerkezetet egyrészt a különböző foglalkozások technikai fel—

szereltsége, munkaszervezete, másrészt — az előbbivel szoros összefüggésben — az

adott foglalkozás történelmileg kialakult kultúrája. presztizse (vonzása), munkaerő—

forrása, létszámváltozásai stb. alakítják. lgy a képzettségben egyszerre jelenik meg a foglalkozásra jellemző technikai fejlettség és a társadalom tagoltsága.

A foglalkozásokra jellemző képzettség megismerése segít abban, hogy helye—

sen mérhessük fel, melyek azok a foglalkozások.

amelyeknek létszáma — adott fog- lalkozási szerkezetben — könnyen növelhető, illetve amelyek valószínűleg elsorvad—

nak; a dolgozók adott műveltsége és szakmai felkészültsége alapján milyen szerve- zési, technológiai formák alkalmazása a célszerű. A jövőre vonatkozóan jelzik ezek az adatok. hogy a gazdasági szerkezet változása milyen követelményeket támaszt az oktatási rendszerrel szemben.

A foglalkozási főcsoportokra jellemző iskolázottság könnyebb összehasonlitására a különböző foglalkozási főcsoportok dolgozóinak iskolázottságát átlagszámmal. az iskolázottsági fok mutatójával jelöltük. A mutató számításakor az elvégzett iskolák mérőszámát —— a létszámon kívül -— a képzésre forditott állami kiadások arányával is súlyoztuk. Ezzel akartuk érzékeltetni, hogy a magasabb fokú iskolák egy-egy éve jelentősebb az alacsonyabb fokú iskolák egy-egy événél.

A vizsgált 32 foglalkozási főcsoport iskolázottságának és szakképzettségének összehasonlitásakor figyelembe vettük az iskolázottsági fok mutató és az iskolá—

ban szerzett szakképzettséggel rendelkezők aránya alapján kialakult rangsorokat, valamintmunkás besorolásúak,az iskolázottságia fiatalokés a szakképzettségi fokok szerinti megoszlást.és a nők arányát magyarázó változókként vettükA szak—

figyelembe.

A felsorolt tényezők egybevetésével a fizikai dolgozók következő csoportjait ha- tározhatjuk meg.

1. A fizikai dolgozók legképzettebb rétegét — mind iskolázottság, mind szak—

képzettség szempontjából — az elektroműszerészek, a szerszámkészítők. a mecha- nikai műszerészek, a gépjármű- és motorszerelők, valamint a nemesfémipari foglal- kozásúak alkotják. Soraikban túlnyomó (70—980/0) a szakmunkások aránya. E szak—

munkások több mint háromnegyed részének középfokú a képzettsége. Az ilyen fog- lalkozású fizikai dolgozók között fordulnak elő leggyakrabban érettségivel és szak- munkásbizonyítvánnyal rendelkezők. (A technikumban, illetve szakközépiskolában végzettek az érettségivel egyidőben szakmunkásvizsgát is tehettek, mások pedig a gimnáziumi érettségi után végezték el a szakmunkásképző iskolát.) A szóban forgó csoportok személyi állományának több mint 70 százaléka 15—39 éves korosztályhoz tartozik. Kevés nő választja ezeket a foglalkozásokat. A szerszámkészítők, a gépjár- mű— és motorszerelők között 2 százalékot sem ér el a nők aránya. Csupán a nemes—

fémipari foglalkozásúak'sorában található viszonylag több nő. mint a foglalkozta- tották, között általában. de arányuk ott sem haladja meg a 40 százalékot. Szemléle—

tesen azt mondhatjuk: az ebbe a csoportba tartozó munkások tipikus alakja a 40 év alatti, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező, szakmunkás férfi.

2. Az előbb felsoroltakhoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek a lakatosok és a fémmegmunkálók. Többségükben szintén középfokú iskolát járt, férfi szakmunkás.

Esetükben azonban a középfokú iskola döntően szakmunkásképzőt jelent. és az érettségizettek aránya az előbbiekénél jóval kisebb: 8 és 9 százalék.

3. Az iskolázottsági rangsor harmadik lépcsőjébe a nyomdászok. a Villamossági szerelők, az ,,egyéb" ipari foglalkozásúak.a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozásúak sorolhatók.a szolgáltatóipari foglalkozásúak. továbbáEz a csoport -— bár

704 FULUP EDIT — DR. KÉSEDl FERENC

főbb jellemzői hasonlóak — több szempontból is differenciáltabb munkásréteget ol—

kot, mint az említett másik kettő. Hagyományosan jól képzett. nagy presztizsű mun- kások tartoznak ide. A változó gazdasági szerkezet, az átalakuló gazdasági prefe—

renciák, a létszámhiány azonban rákényszerítette munkáltatóikat, hogy a hagyo- mányosnál iskolázatlanobb és képzetlenebb dolgozókat is nagy számban vegyenek fel. A differenciáltság abból is következik. hogy az e réteget alkotó foglalkozási fő- csoportok -— számbavételi okból — az előbbieknél több egyéni foglalkozást olvaszta—

nak magukba. Közülük egyesek kifejezetten érettségihez kötött foglalkozások (mint például a fényképészeké), mások csak betanítást igényelnek (például a vasalónő—

ké); de az ide tartozó legtöbb foglalkozást az jellemzi. hogy ugyanaz a munkakör egymástól különböző szakmai képzettségekkel látható el (például a bolti eladó, fel- szolgáló). A felsorolt foglalkozásokban — a Villamossági szerelők kivételével — min—

clenütt nagyobb a nők aránya. mint a férfiaké. A kérdéses területeket a nők közül az iskolázottabbak, szakmailag képzettebbek választják szívesen. A fiatalok számára is vonzó foglalkozások ezek, ahol az 1970—es évek közepén 40-50 százalék körül volt a 30 éven aluliak aránya. Az e csoportba tartozó dolgozók tipikus alakja a 40 év alatti, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező szakmunkás nő.

4. A faipari és az építőipari foglalkozású dolgozók között az érettségizettek ará—

nya nem éri el a népgazdasági átlagot. A nyolc osztályt végzettek és a 40 évnél fia—

talabbák kb. egyező arányban fordulnak itt elő. Főleg azok járták tehát ki a nyolc osztályt. akik számára ez koruknál fogva kötelező volt. Mindamellett még ebben a csoportban is lényeges a szakmunkásképző iskolát végzett szakmunkások aránya.

A faipari és az építőipari foglalkozásúak 40 százaléka a 40—59 éves korosztályhoz tartozik. Kevés nő választja ezeket a foglalkozásokat.

5. A ruházati. a bőr—, szőrme- és cipőipari, valamint az élelmiszeripari foglal- kozások egyre inkább női foglalkozásnak számítanak. Ezeket a pályákat többnyire a 8 általános iskolai osztályt végzett nők választják. A szóban forgó foglalkozások

"technológiája - mivel szalagszerű termelés leginkább ezeken a munkaterületeken folyik -— évtizedünkben túlnyomórészt betanított munkási képzettséget igényel. Lét- számukat tekintve bővülő foglalkozásokról van szó, ahol sok a fiatal (44—460/0).

6. A villamosenergia—ipari, a vas—, fém— és gépipari foglalkozásúak. a kohászok, az öntők. a gépészek. a gépkezelők szakképzettségük jellege alapján közös csoportot alkotnak. A villamosenergia—ipari és a gépész—gépkezelői foglalkozásúak között több ugyan az érettségizett dolgozó. de rajtuk kívül itt jelentős azoknak az aránya is. akik 8 osztálynál kevesebbet végeztek. A kérdéses foglalkozási csoportban ugyan-

is sok az idős dolgozó.

7. A textilipari. a papíripari, a vegyipari és a vegyesipari foglalkozásúak a mun- kások kifejezetten gyengén képzett rétegét alkotják. Kisebb arányban végezték el az általános iskolát, mint azt korösszetételük indokolná. A dolgozók többsége beta- nított munkát végez. Az e csoporthoz tartozó szakmunkások nagy része már dolgo- zóként — tanfolyamon vagy a gyakorlatban -— szerzett szakmunkás-bizonyítványt.

Szintén jellegzetesen női foglalkozásokról van szó. amelyekben a nők szakmailag legkevésbé képzett rétegei találnak elfoglaltságot.

8. A bányászatban és a szállításban dolgozók legtöbbjére az 5—7 osztályos általános iskolai végzettség a jellemző, csak a hírközlésben kedvezőbb a színvonal.

A bányászatban és a szállításban dolgozókra egyaránt illik az, hogy bár viszonylag sokan dolgoznak szakmunkás besorolásban. a többség nem iskolában, hanem mun- kahelyén szervezett tanfolyamon vagy hosszabb gyakorlattal szerezte szakképzettsé- gét. Különösen áll ez a szállításra, ahol a szakmunkások 40 százaléka a munkahely minősítése alapján szakmunkás. A közlekedési foglalkozásokat ugyanis speciális

SZAKKEPZETTSÉG

705 szakképzés jellemzi. Mind a légi és a vízi. de különösen a vasúti

latoknál nagyarányú a belső képzés, kás besorolással jutalmazza. A bányá között kevés a nő és a fiatal.

A foglalkozási főcsoportok iskolázottsági, szakképzettsé

közlekedési válla- amely a szaktanfolyamak elvégzőít szakmun—

szok és a szállítással, hírközléssel foglalkozók

a szocialista szektorban

(Index: a foglalkozási főcsoport létszáma összesen : 100)

9. tábla

gi és demográfiai jellemzői

A A

Foglalkozási főcsoport ság 333335- iskoglában OIUI'ak

foka szerzettek

(év) ,

OTGHYG

Elektroműszerész foglalkozásúak . 14,0 70.0 59,0 37.2 53.8

Szerszámkészítő foglalkozásúak . 13,8 97,9 87,3 1.7 53,4

Nemesfémipari foglalkozásúak . 13.3 87,3 67,1 39,2 38,4

Mechanikai műszerész foglalkozásúak . 12.7 71,9 58,7 36,0 51.9 Gépjármű— és motorszerelő foglalkozá-

súak . . . . . . . 12.3 92,9 69.6 0.5 56,6

Lakatos foglalkozásúak . . . 12,0 90,4 69,9 23 45,9

Fémmegmunkáló foglalkozásúak . 11.5 72.1 57.5 20.7 45.7

Szolgáltatóipari foglalkozásúak . . . 11,4 60,4 50.1 68.0 44,4

Kereskedelmi és vendéglátóipari foglal-

kozásúak . . . ll,1 572 35,1 76,3 40.3

Egyéb ipari foglalkozásúak . . . 10.7 56,3 23.5 515 33,5

Villamossági szerelő foglalkozásúak 10.7 56,6 39,7 36,1 47,7

Nyomdaipari foglalkozásúak 10,5 53,2 41,2 64,4 50.5

Faipari foglalkozásúak

9,9 61,6 43.8 19,8 33.15

Építőipari foglalkozásúak . . . 9.8 659 45,5 1.2 38,1

Villamosenergia-ipari foglalkozásúak 9.6 54,5 26,8 17,4 28,9

Ruházati ipari foglalkozásúak . . 9.6 48,8 28,7 93,3 46.1

Gépész,Bőr-, szőrme—gépkezelőés cipőiparifoglalkozásúakfoglalkozá-. 8.9 48,3 22,1 17.6 25,6

súak . . . . . . . . 8.6 47,9 28.7 72,4 43.9

Élelmiszeripari foglalkozásúak . 8,6 40,1 23.7 52.7 35.15

Vegyipari foglalkozásúak . . . 8.5 29,1 13,1 56,8 34.5

Kohászati és öntödei foglalkozásúak . 8.4 45,3 23,4 14,1 24,9

Vas-, fém- és gépipari foglalkozásúak . 8,4 46,0 22.7 38,1 36,7

Textilipari foglalkozásúak . . 8.4 34.6 13.1 88,2 45,1

Vegyesipari foglalkozásúak 8.4 27,9 16.7 70,6 34,9

Papíripari foglalkozásúak . . . 8.3 29,8 13;1 ó8,5 412

Szállítási, hírközlési foglalkozásúak . 8.3 43,7 9.7 9,2 26,5

Vízgazdálkodási foglalkozásúak . 8.0 312 8,8 15.7 19,1

Anyagmozgatógép—kezelői és árukezelő

foglalkozásúak . . . 7,8 102 3.4 529 27.1

Bányászati foglalkozásúak . . 7.7 625 11,8 4,0 15,0

Építőanyag—ipari foglalkozásúak . . . 7.5 22,3 9,3 44,4 31,4 Egyéb fizikai foglalkozásúak (segéd—

munkások) . . . . . . . . . 6.6 12,9 3.2 50,i 24.8

Mezőgazdasági. erdő- és vízgazdálko-

dási foglalkozásúak . 6,4 14,8 2.9 36,6 15,8

Összesen

8,9 40,0 27,9

37,5 32,5 9. A szakmunkások és a betanított munkások legkevésbé képzett rétegét ha- gyományosan az anyagmozgatógép-kezelők és árukezelők, az építőanyag—ipari. a

3 Statisztikai Szemle