Jezsov, Anatolij, I.: A szovjet statisztika mutatószámainak rendszere és módszertana

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA.

MATEMATIKAI STATISZTIKA

JEZSOV, ANATOLIJ I.:

A SZOVJET STATISZTIKA MUTATÓSZÁMAlNAK RENDSZERE ÉS MÓDSZERTANA

(Szisztema i metodologia pokazatelej szov—

jetszkoj s'ztatisztiki.) Moszkva, 1965. 1201. ,,Szta—

tisztika", 372 p.

A Szovjetunió társadalmi—gazdasági fej-

lődésének adatai iránt világszerte meg—

nYilváhuló érdeklődés, valamint az ezen

érdeklődés kielégítését egyre növekvő mértékben szolgáló nagyszámú szovjet statisztikai kiadvány forgatói számára

hasznos kézikönyvet tett közzé a Szov—

jetunió Központi Statisztikai Hivatalának Kiadóvállalata A. I. Jezsov művének köz—

rebocsatásával. A munka szerzője, aki a

Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva—

talának elnökhelyettese, a közgazdaság—

tudományok doktora, egyetemi jtanár,

közeli ismerője a szovjet statisztikai mód— "

szertem és gyakorlat alapvető kérdései—

nek.

A. I. Jezsov munkája folytatása 1957—

ben megjelent könyvének (,,Az áll-ami

statisztika szervezete a Szovjetunióban"), amely oroszon kívül angolul, franciául, kínaiul, spanyolul és hindi nyelven is kiadásra került. A könyv bevezető feje—

zetét ezen előző mű fő gondolatai össze- foglalásának szentelte a szerző. A to—

vábbiakban a mű egyes fejezetei a szov—

jet statisztika mutatószámait és azok

fontosabb metodológiai jellegzetességeit

a következő sorrendben tárgyalják:

I. Népességi statisztika

II. A munkaerő és felhasználásának sta—

tisztikája

III. A társadalmi össztermék és a terme- lés számbavétele az anyagi termelés ágaiban

IV. A természeti erőforrásokra vonatkozó mutatók

V. Állóalapok statisztikája

VI. Gépi berendezésekre vonatkozó mu—

tatok

VII. Új technika statisztikája

VIII. Az anyagi—műszaki ellátás mutatói IX. Kereskedelmi statisztika

X. Az önköltség statisztikája XI. Nemzeti jövedelem

XII. Pénzügyi statisztika

XIII. A bérekre és jövedelmekre vonatkozó mutatók

' XIV. Kultúrstatisztika

XV. Egészségügyi statisztika

XVI. Lakásügyi és kommunális mutatók XVII. Az életszínvonal mutatói,

statisztika

XVIII. Népgazdasági mérlegrendszer XIX. Ágazati kapcsolatok mérlege

A fejezetek sorrendje a szovjet főisko—

lai gazdaságstatisztikai tanfolyamok rend—

szerének felel meg, amelyek részére a

könyvet a Szovjetunió felsőoktatási mi—

nisztériuma oktatási segédletként hagyta jóvá (ismertetésére részben ezért is tér—

tünk ki). .

A könyv szerteágazó anyagát egy szo—

kásos könyvismertetés keretében termé- szetesen lehetetlen volna részletesen be-

mutatnunk. Ezért cs'upáxn a tárgyalásmőd

néhány jellegzetességének a megemlíté—

sére térünk ki. Az egyes fejezeteken be—

lül A. l. Jezsov a vonatkozó témakör fontosabb mutatószámait tárgyalja. Pél—

dául az első —— a népességstatisztikai -—

fejezet a következő témákat öleli fel: a

lakosság száma; nemek és korcsoportok

szerinti összetétele; városi és falusi la—

kosság: osztályösszetétel ; nemzetiségi megoszlás; a foglalkoztatottak népgazda—

sági áganként; írástudás és műveltségi színvonal; természetes népmozgalom; ha—

landósági táblák és várható átlagos élet—

tartamok; a népesség perspektivikus elő-

reszámitása; vándormozga'lom. A felsorolt

témákat szerző egyenként lagy-három

(egyes esetekben ennél több) oldalnyi ter—

jedelembenmutatja be. A legalapvetőbb

módszertani jellemzők tárgyalása, (pél—

dául a lakosság számánál az állandó

és jelenlevő népesség fogalmára vonat—

kozó információk) mellett az egyes pon—

tok statisztikai adatokat is tartalmaznak kisebb táblázatok vagy szövegközi infor—

máció formájában.

háztartás— *

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Bizonyos témáknál szerző vázlatosan a

történeti fejlődésről is említést tesz (pél—

dául a népgazdasági mérlegrendszer fej—

lődésének egyes állomásairól l919—től kezdve napjainkig). Más esetekben — például a szovjet életszinvonal—számítások bemutatásánál, illetve az ipar ágazati

rendszerének tárgyalásánál -— A. I. Je—

zsov hosszabb tételes felsorolásokat is beillesztett könyvébe, az adott két eset—

ben például az életszínvonal—mutatók teljes rendszerét közli, illetve közreadja a szovjet iparstatisztika hivatalos ágazati rendszerét.

A könyv — amint bevezetője is leszö—

gezi —— nem törekszik teljességre. Pél—

dául a háztartásstatisztika vagy az anyag—

mérlegek részletes bemutatását, illetve a

külkereskedelmi statisztika tárgyalását szerző nem tűzte ki célul, s ezek tek—in—

tetében a közelmúltban megjelent más

forrásokra hivatkozik. Terjedelmi korlá—

tok azt sem tették lehetővé, hogy az egyes témáknál a vonatkozó kérdőíve—

ket is ismertesse vagy a kitöltési utasí- tásokat elemezze. Mégis úgy véljük, a munka egyik legfontosabb erénye abban áll, hogy a szovjet statisztikai gyakorlat csaknem valamennyi területére kiterjedő átfogó kép nyújtására törekszik. Bár a könyv terjedelme eléri csaknem a négy- száz oldalt, természetesen az átfogó 'kép megrajzolása mellett az egyes témák tárgyalása nem léphetett fel olyan igény- nyel, hogy az egyes témákban elmélyült

szakstatisztikus részletesebb igényeit is kielégítse, mégis azok részére is a legfon—

tosabb metodikai jellemzők ismertetésé—

vel jó tájékoztatást ad a szovjet statisz—

tika módszereiről.

A könyvet világos nyelvezet és jó át—

tekinthetőség jellemzi. Felépítésében ——

*mint bármely tankönyvben —— természe—

tesen felvethetők vitatható momentumok.

Ilyen például a társadalmi össztermék, a

nemzeti jövedelem, illetve a népgazda-

sági mérlegrendszer kérdéseinek a nem egymást követő tárgyalása a mű III., XI.

és XVIII. fejezetében. Ez azonban nyil—

vánvalóan a szovjet főiskolákon központi—

lag jóváhagyott egyetemi tanmenet kö—

vetéséből adódott, s kézikönyvről lévén szó —— amelytől nem várható, hogy folya—

matos olvasmányként szolgáljon, hanem

inkább lexikonszerű használatra kerül

—— nem tekinthető lényeges észrevétel—

nek. Megítélésünk szerint A. I. Jezsov

új műve a szovjet statisztikai mutató—

számok rendszeréről és metodikájáról automatikus és jól áttekinthető képpel szolgál. A könyv a szovjet főiskolai hall-

207

gatók számára bizonyára hasznos segéd- könyvnek fog bizonyulni és. az érdeklő-

dő külföldi olvasók részére is megfelelő bevezető anyag a szovjet statisztikai mu—

tatórendszer tanulmányozásához.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

*

COCHRAN, w. o.:

EMBERI SOKASÁGOK MEGFIGYELÉSES TANULMÁNYOZÁSÁNAK TERVEZÉSE

(The planning of observational studies of human populations. —— Journal of the Royal Statistical Society. Series A. 1965. 2. sz. 234—

265. p.

Jelen dolgozat olyan vizsgálatok terve—

zésének néhány vonatkozását tárgyalja, amelyeknek közös vonása: 1. okozati ösz—

szefüggések megvilágítása áll a figyelem középpontjában, amikor is két speciális változó értékeinek halmazai közötti kap—

csolatokat kell vizsgálni oly módon, hogy okozati összefüggésekre vonatkozó javas—

latok megtétele vagy hipotézisek felállí—

tása váljon lehetővé; 2. nem alkalmazha—

tók ellenőrzött kísérletek, tehát nem lehet tetszőlegesen végrehajtani az eljárásokat vagy kezeléseket, amelyek hatását vizs—

gálják vagy nem lehet véletlenszerűen kijelölni a különböző eljárások tárgyát.

Bizonyos randomizácíó természetesen itt.

is megvalósítható, például a méréshez használt minta véletlenszerű kiválasztá- sánál.

Az utóbbi években az ilyen jellegű vizsgálatok száma gyorsan növekszik, el—

sősorban az orvostudomány, a közegész—

ségügy, az oktatás, a szociológia és a

pszichológia különböző területein. Ilyen volt például a dohányzás és az egészség kapcsolatának tanulmányozása, a sebe—

sülés valószínűségére ható tényezők vizs—

gálata motorbaleseteknél, új szociális

programok hatásainak tanulmányozása stb.

A dolgozat részletesen foglalkozik a megfigyeléses vizsgálatok tervezésének főbb nehézségeivel. Az első nehézség a helyes összehasonlítások végrehajtásához szükséges ideális feltételek (például a vizsgált változón megállapítható szintek számának és osztályközeinek helyes meg—

választása stb.) megteremtésében rejlik.

Komoly problémát okoz a (válaszokat vagy a nem független méréseket) zavaró változók kezelése. Ilyen zavaró tényezők az ellenőrzött kísérleteknél ritkábban for—

dulnak elő. hiszen azokat speciális fel—

tételek mellett (például laboratóriumok—