1 038
STATlSZTlKAl lRODALMi FlGYELOtok számítása vállalatonként, a népgazdasá- gi tervnek megfelelő ágak szerint történik.
A területi termelőbázisok fejlődése szem—
pontjából döntő hatású az új termelőkapa- citások üzembe helyezése. Az üzembe helye- zések alakulását befolyásoló tényezők bemu- tatására a szerzők több statisztikai jellemzőt sorolnak fel: a beruházási keretek nagysága.
a kivitelező vállalatok építési—szerelési tevé- kenysége. a befejezetlen beruházások, a munka gépesítettsége az építőiparban stb.
Fontosnak tartja a tanulmány az üzembe helyezett kapacitások vizsgálatát aszerint, hogy új építéssel vagy rekonstrukcióval va- lósultak-e meg, és mekkora a rekonstrukció, aránya. Hasonlóan lényeges a termelő és a
nem termelő beruházások aránya.
A közlekedés—szállítás fejlettségét az—l.
blokk mutatóival vizsgálják (összes teherfor- galom, az áruszállítás volumene stb.). Aköz- lekede'si hálózat fejlettsége meghatározó 'je- lentőségű a területi termelőkomplexumok tej—
lődésére.
A területi bázisokon a termelési tevékeny—
ség jellegét az ott levő természeti kincsek és azok feltártsági foka, továbbá a klimati- kus viszonyok is meghatározzák. Az egységes rendszerben ezek statisztikai mutatói is sze- repelnek.
A komplexitáshoz szükségesek a vizsgált régió lakosságának életszínvonalát jellemző mutatók is, melyeket a tanulmány felsorol.
Az életszínvonalat, az életkörülményeket jellemző mutatókat a területi komplexum va—
lamennyi településére kidolgozzák. A.muta—
tók értékelésére a tanulmány matematikai statisztikai módszereket. köztük a faktor- elemzést. (: klaszteranalízist. a gazdaságsta—
tisztikai modellképzést ajánlja.
A nem termelő beruházások adatainak ki- számítását településenként is fontosnak tart—
ják a szerzők, és elengedhetetlen —— többek között -— a természetes és a mechanikus, népmozgalom adott térségre történő össze-
sítése. _
A térségi folyamatok helyes értékelése a népgazdasági érvényű gazdasági normatí- vák korrekcióját is lehetővé teszi. és alapot teremt a regionális és ágazati összehasonlí—
tásokhoz.
(ism.: Halminé Vissi Mária)
DADDI, P. - D'ESPOSITO. M. R.:
SZEZONÁLlS KllGAZlTÁSi ELJÁRÁSOK
(Analysis of X—11 ARIMA and SABL seasonal ad- ]ustment procedures.) -- Metron. 1985. 1—2. sz. 93—-
115. p.
A szerzők két újabb szezonális kiigazítási eljárást (X—11 ARIMA, SABL) ismertetnek. il-
letve hasonlítanak össze.
.a
A szezonális kiigazítás a statisztikai iro- dalomban több mint hatvan esztendeje ál—
landó téma. Bármilyen érdekes elméletekkel és tapasztalati vizsgálatok eredményeivel lett is gazdagabb azóta az irodalom, ma sem ál—
lítható. hogy egyetértés lenne abban. miként modellezhető legmegfelelőbben a szezonali- tás. és milyen kikötések biztositják magának a kiigazítási eljárásnak az eredményességét.
Közismert tény, hogy az idősarrend ciklu- sos. szezonális és véletlen összetevőkre bont- ható fel, és a szezonális kiigazítás a szezo- nális komponens elkülönítése—ben és becslé—
sében áll. A szezonális kiigazítási eljárások lényegében két nagy csoportra bonthatók: a komponensek elkülönítésén alapuló mozgó át- lagos eljárások és a szezonalitás modelljét meghatározó eljárások.
A gyakorlatban a legtöbb helyen a Cen- sus X—11 szezonális kiigazítási eljárást al- kalmazták. Ez az Egyesült Államok Népszám—
lálási Hivatalában (Census Bureau) az ötve- nes években kialakított 'ún. ,,census—mód- szernek" azóta már sokszorosan javított és továbbfejlesztett változata. Az a tény azon—
ban, hogy az idősorkomponensek elkülöní—
tésére szolgáló ,,szűrőberendezés" nem szim.
metrikus (a mozgóátlagolás folytán a sor megrövidül. de a sor elején és végén nem azonos mértékben). valamint a ,,kiugró" ér- tékekkezelése bizonyos torzitásokat eredmé- nyezett a kiigazítási "eljárás során. igy az utóbbi években több kísérlet történt a kiiga—
zítási eljárás finomítására. A módszer kor- szerűsítése két új eljárást'eredme'nyezett:
az ARIMA X—ii-eljárást. amelyet a Kanadai Sta—
tisztikai Hivatalban használnak, ' a Bell Laboratories által kifejlesztett SABL elne- vezésű szezonális .kiigazítási programot (a név (:
Seasonal Adjustment Bell Laboratories rövidítése).
A. mozgó átlagos szezonális kiigazítási módszerek egyik gyengéje. hogy amikor új adatokkal bővül az idősor. a szűrőfüggvény változásával a sor végi kiigazított értékek is változnak, vagyis a sort állandóan revideálni kell; Az ARlMA X—11-módszer a. szezonali—
tás modelljét az autoregressziv módszerek analógiájára úgy határozza meg. hogy a számítógépbe táplált modellek közül a leg—
megfelelőbb szezonalitásmodell automatiku- san választja ki: a mozgóátlagolás folytán szükségképpen rövidülő idősort mind a meg- figyelési időszakon túl előre, mind egy évvel visszafelé előrevetíti. illetve visszavetiti a szimmetria biztosítása érdekében: (: kiigazí—
tási eliárást pedig az X—11-módszerrel vég- zi.
A SALB—eljárás az előzőhöz nagyjából ha- sonló; az idősorkomponenst azonban olyan lineáris robusztus módszer szolgáltatja, a—
mely a trendciklus komponensek és a szem-' nális komponensek iterációs becslésén ala—
pu'l. Az ARlMA X—11 és a SABL-eljárások
STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ 1039
abban is különböznek egymástól. hogy az előbbi az idősorkomponenseknek eleve ad- ditív vagy multiplikatív kapcsolatát tételezi fel, míg a SABL a nem linearitások kezelé- sében rugalmasabb transzformációs eljárást tesz lehetővé.
A szerzők megkísérelték a kétféle eljárás teljesítményének értékelését is. Az értékelés kritériumai között általában a döntő szem- pont az, hogy az újabb megfigyelési érté- keknek az idősorhoz való csatlakoztatása folytán szükségessé váló revízió mennyiben változtatja a korábbi idősorkomponensek becsült értékét; másképpen: a becslés meny- nyiben ,.stabil". A másik fő szempont a ,,ki—
ugró" értékek eredményes kezelése. Közis- mert, hogy egy-egy kiugró érték hatása an- nál tovább fejt ki torzító hatást, minél több tagú mozgó átlagot használunk, amikor is a torzítás a véletlen tényezőben mutatkozik.
A korábbi vizsgálatok a hatásnak szimuláci- ásk módszerrel való felmérésével kisérletez-
te .
A jelen vizsgálatok mindenekelőtt a kiug- ró értékek nagyságát mérik: mekkora a sza- bálytalan komponensek hatása a becslési eredményekre. Ennek előfeltétele a szabály- talan és a szezonális komponens szétválasz—
tása. amit különféle tesztekkel ellenőriznek.
A tanulmány nem maradt meg az elméleti vizsgálódások keretei közt. Célul tűzte ki az olasz gazdaság 36 indexidősorának szezoná- lis kiigazítását. Ezek közül 21 sor a terme—
lésre és az értékesítésre, 10 a pénzügyi és a bank szektorra. 5 pedig a külkereskede—
lemre vonatkozik. Általában 15 évet átfogó havi idősorokról van szófAz eljárás során többféle megoldást alkalmaztak, főleg a kiugró értékek kezelésében, azoknak mes- terséges értékekkel való pótlásában. A vizs- gálatok eredményeképpen megállapítható volt, hogy az ARlMA X—11 módszerrel vég- zett szezonális kiigazítás az esetek körülbelül kétharmad részében stabilabbnak bizonyult.
A SABL-módszer mutatkozott kedvezőbbnek, ha egy jelenség egyszeri, történeti perspek- tívában való kiigazításáról. áttekintéséről van szó, míg a folyamatos kiigazításkor, a szezonális komponensek elő—rejelzésében az ARlMA X—11 bizonyult megfelelőbbnek.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GREENFIELD. C. C.:
A CSEREARÁNY-MUTATÓ ÉS A CSEREARÁNYHATÁS
(The terms of trade index and terms of trade effect) — The Statistícian. 1984. dec. 371—379. p.
Általánosan ismert probléma a gazdaság- statisztika területén, hogy a statisztikusok ál- tal számított adatok. mutatók nem elégítik
ki teljes mértékben az elméleti közgazdá- szok igényeit. Ez a megállapítás nem utolsó- sorban a cserearány—mutatókra is vonatko- zik.
A nemzetközi kereskedelemben való rész—
vétel eredményeinek felmérése során az egyes országok számításokat végeznek az export- és az importárindexek vagy egység- értékindexek egymáshoz viszonyított arányá- nak mególlapítása céljából. A számításokhoz gyakrabban használnak egységértékindexe- ket, mint árindexeket. mivel az utóbbiakhoz nem elegendők az áruforgalmi bizonylatok, s külön adatgyűjtésre van szükség.
A többé vagy kevésbé homogén árucso- portokra számitott egységértékindexek azon- ban sok esetben nem elég pontosak, mert árváltozásként jelzik a csoportok összetéte- lében bekövetkezett módosulásokat is. En- nek a hiányosságnak a leküzdése céljából egyre több ország vállalkozik arra. hogy megszervezi a tényleges áradatok begyűjté—
sét.
A cikk szerzője a továbbiakban abból a feltételezésből indul ki, hogy a számítások valóban áradatokon alapulnak.
Ahhoz. hogy a cserearány-mutató számi- tási módszerei közül a leginkább megfele—
lőt válasszák ki. elsőként a számítás célját kell meghatározni. A cikkben idézett egyik közgazdász (Gutman) a mutató fő felada- tának tekinti a külkereskedelmi egyenlegvál- tozáson belül az árarányváltozás hatásának mérését; második helyen pedig a ,.reál"
nemzetközi jövedelem mértékének a megha- tározását emliti. Mások viszont egy adott or- szág világkereskedelmen belüli versenypozíi ciójának a jelzőszámoként fogják fel az in- dexet. A szerző véleménye szerint a mutató azt jelzi, hogy valamely ország tényleges cserearánya milyen mértékben változott a- zokkal az országokkal szemben. amelyekkel kereskedik.
Az index emelkedését, vagyis az export- árak átlagának az importénál nagyobb mér- tékű növekedését rendszerint kedvezőnek minősítik, mivel azonos volumenű exportért nagyobb volumenű import szerezhető be, vagy adott volumenű import ellentételezésé- hez kisebb volumenű exportra van szükség.
Ennek a nézetnek a teljes körű érvényessé—, gét Derksen vitatja. ezzel foglalkozó tanul- mányában példaként emlitve azt az esetet.
amikor egy országban a cserearány kedve- ző változások folytán romlott, például an—
nak következtében, hogy a termelékenység növekedése az exportárak mérséklődését idézte elő.
Mint ahogyan nincs általánosan elfoga- dott nézet a cserearány-mutatók felhaszná- lását illetően. számításuk módjával is ha—
sonló a helyzet. A mérés általános formá- ja: (export árindex/import árindex) - 100.
