A szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder – SAD) hátterének megértéséhez összetett biológiai, pszichés mechanizmusok és környezeti faktorok szerepét kell figye- lembe venni. Cikkünk célja, hogy áttekintsük a szezonális affektív zavar etiopatológiájával kapcsolatos elméleti koncepciókat és ezek alapján a szezonális affektív zavar terápiás le- hetőségeit. A zavarral kapcsolatos elméletek kiindulópontja egyrészt a cirkadián ritmus és a monoaminerg neurotranszmitter rendszer szezonális affektív zavarban leírt eltérése, míg más elméleti megközelítések a D3 vitamin szerepét, illetve a kognitív-viselkedéslélektani jellegzetességeket hangsúlyozzák. Az egyes elméletek önmagukban nem magyarázzák maradéktalanul a szezonális affektív zavar patofiziológiáját, erre jelenthet megoldást az integratív kettős érzékenység elmélet. Az elméleti áttekintés mellett ismertetjük ezen koncepciókra épülő terápiás lehetőségeket. A szezonális affektív zavar kezelésének gyakorlatában a leginkább bevált kezelési stratégiák a fényterápia, az antidepresszív szerek és a pszichoterápia kombinációi.
Kulcsszavak: szezonális affektív zavar, depresszió, cirkadián ritmus, farmakoterápia, fényterápia, D3 vitamin
M
olnárE
sztEr1, G
ondaX
énia2, r
ihMErz
oltán2, B
aGdyG
yörGy1, 3, 41 Gyógyszerhatástani Intézet, Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Budapest
2 Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
3 MTA-SE Neurokémiai Munkacsoport, Budapest
4 MTA-SE Neuropszichofarmakológiai Munkacsoport, Budapest
A
szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder – SAD) (Rosenthal és mtsai, 1984) az egyik legjobb példája a közvetlen környezeti faktorok emberre gyakorolt összetett pszicho-fizi- ológiai hatásának. Mivel a SAD-ben a depressziós epizódok bizonyos évszakhoz kötötten jelennek meg, a szervezetet érő hatások vizsgálatával, azok szelek- tív szabályozásával közelebb kerülhetünk a betegség kialakulásának megértéséhez.Alapvetően téli és nyári típusú depressziót külön- böztetünk meg. A zavarok kialakulásának hátterében összetett biológiai és pszichés mechanizmusok azo- nosíthatók, a betegségek középpontjában azonban az évszakok váltakozása áll. A környezeti faktorok ezen fluktuációjára a szervezet különböző mértékben reagál, így a szinte mérhetetlentől egészen az extrém szélsőséges, betegség formában manifesztálódó tüne- tekig terjed a skála. Ebben az esetben a szezonalitásra való érzékenység dimenziójáról, mint vonásról be- szélünk, és a kontinuum mentén az egész populáció elhelyezhető. Egy Kasper és munkatársai (1989) által
végzett vizsgálatban a résztvevők 92%-nál találtak valamilyen szezonális ingadozást a hangulatban és/
vagy a szomatikus tünetekben.
A betegségként még éppen nem diagnosztizálható, küszöb alatti tüneteket nevezzük szubszindromális szezonális affektív zavarnak. A SAD és a szezonalitás megjelenése a mérsékelt övben közel hasonlónak mondható, a téli depresszió 2-4%, magyar mintán:
3.4%, a nyári depresszió 0.1-2.1%, magyar vizsgálat- ban 0.9%; míg a szubszindromális tünetek előfordulá- sa 7-20%, Magyarországon 7.2% (Muscettola és mtsai, 1995; Mersch és mtsai, 1999; Saarijarvi és mtsai, 1999;
Molnár és mtsai, 2010).
A BETEGSÉG ELMÉLETI HÁTTERE ÉS TERÁPIÁS MEGKÖZELÍTÉSE
A téli és nyári típusú depresszió biológiai hátteré- nek feltárására irányuló vizsgálatok aszimmetrikus képet mutatnak: számtalan vizsgálat foglalkozik a mérsékelt övben gyakoribb téli típusúval, míg alig
egy-két tanulmány született a ritkább nyári depresz- szióval kapcsolatban, ezért cikkünkben elsősorban a téli szezonális affektív zavarra koncentrálunk.
A téli szezonális depresszió kialakulásának hátterét vizsgáló kutatások több elmélet köré csoportosulnak, melyek középpontjában a melatonin, a fáziseltoló- dást, a monoaminerg neurotranszmisszió eltérései (szerotonin, dopamin, noradrenalin), a szezonális affektív zavarra jellemző kognitív-viselkedéses jegyek, illetve a D3 vitamin állnak, ismert továbbá az elméle- teket összegezni kívánó kettős érzékenység hipotézis.
A szezonális affektív zavar kezelésében alkalmazott terápiák (fényterápiák, farmakoterápiák, kognitív- viselkedés terápia, melatonin, D3 vitamin, testmoz- gás, levegő negatív ionizálása) nagyrészt a fentebbi elméleteken alapulnak.
Cirkadián ritmus zavar Melatonin elmélet
A téli típusú szezonális affektív zavar esetében a tü- neti képet 65-85%-ban a DSM-IV szerinti atípusos depresszió tünetei, a megnövekedett alvás, illetve a fokozott szénhidrát bevitel miatti testsúlygyarapodás dominálják. E tünetek nagyon hasonlóak a téli álmot alvó emlősök viselkedéséhez, ami egyes elképzelések szerint az embereknél, az evolúció során visszama- radt, az energia téli konzerválására irányuló kísérlet (Rosenthal és mtsai, 1987).
Az állatokkal való további párhuzamot erősíti a melatonin feltételezett szerepe a SAD kialakulá- sában. Emlősökben a melatonin közrejátszik a téli álom, az aktivitásszint és a reprodukciós ciklus sza- bályozásában. Amint az ősz és a tél során egyre hosz- szabbra nyúlnak az éjszakák, az állatokban fokozódik a melatonintermelés. Tavasszal és nyáron a nappali órák hosszabbodásával pedig a melatoninelválasztás csökken, az állatok energiaszintje emelkedik, és elő- készül a terep a szaporodási ciklus számára (Olney és mtsai, 1999).
A melatoninszekréció során a retinába belépő fényt a melanopszint tartalmazó ganglionsejtek érzékelik és a tractus retinohypothalamicuson ke- resztül a látóidegpályák kereszteződése fölött talál- ható hipothalamikus suprachiasmatikus magokat (SCN) stimulálja. Az SCN közvetett úton jeleket továbbít a tobozmirigybe, ahol gátlódik a szerotonin melatoninná való átalakulása. Az éjszaka beálltával, a fény hiányával megszűnik a gátlás, a tobozmirigy elkezdi a melatonin előállítását, úgy, hogy a szerotonin először acetilálódik, majd metilálódva melatonin
képződik. A vér melatoninszintje az éjszaka során éri el a csúcsot, majd a következő órákban csökken, a nappali órákban pedig jellemzően alacsonyan ma- rad. A melatoninszekréció kezdete és időtartama tehát a napok és éjszakák hosszával szorosan összefügg (Monteleone és Maj, 2008). A melatonin szekréció- jának kezdetét úgy állapítják meg, hogy gyenge fény- ben (~10 lux) monitorozzák a vérplazma melatonin szintjét. A félhomályban mért melatonintermelés kezdetét (dim light melatonin onset – DLMO) 10 pg/ml plazmaszint elérésétől számítják a cirkadián
hatásra beálló biológiai éjszakát (Lewy, 2002).
A téli depresszió melatoninelmélete szerint a bete- geknek a téli hónapok során meghosszabbodik a mela- toninszintézis periódusa, ebből következően nappali melatonin szintjük magasabb, mint a SAD-ben nem szenvedőké (Danilenko és mtsai, 1994; Wehr és mtsai, 2001; McClung, 2007). A napok rövidülésével csökken a retinába beérkező fény mennyisége, rövidebb ideig gátlódik a tobozmirigy, a szekrécióra rendelkezésére álló idő így megnő. Wehr és munkatársai szezonális depressziós nőket vizsgálva azt találták, hogy a téli hónapok során a melatonin éjszakai szekréciójának ideje megnövekedett a nyári hónapokban tapasz- talhatóhoz képest. Ezzel szemben a SAD-ben nem szenvedő kontrollcsoportban a melatonin szekréciója nem mutatott ingadozást az évszakokkal (Wehr és mtsai, 2001). Más vizsgálatok azonban egészséges embereknél is kimutatták a melatonin évszakokhoz kötött ingadozását (Morera és Abreu, 2006), sőt olya- nokat is találtak, akiknél a nyári időszakban mérték a magasabb melatonin szintet (Honma és mtsai, 1992).
A vizsgálatok eltérő eredményei származhatnak abból is, hogy a Föld különböző pontján végzeték a kísér- leteket. Egy Antarktiszon végzett kutatásban, ahol a fény mennyisége szélsőségesen változik, a melatonin mennyiségének erőteljes szezonális ingadozását mu- tatták ki (Yoneyama és mtsai, 1999). A melatonin 24 órás elválasztásának mintázata nem különbözött a szezonális affektív zavarban szenvedő és az egészsé- ges emberek között (Checkley és mtsai, 1993), mitöbb, további vizsgálatokban nem találtak eltérést a SAD- ben szenvedők melatoninszintjében vagy a napi rit- musában (Srinivasan és mtsai, 2006).
Cirkadián fáziseltolódás elmélet (Circadian Phase Shift Hypothesis)
Lewy és munkatársai elmélete szerint a lerövidült téli napok egyben a biológiai napot is lerövidítik, így folyamatos eltolódás veszi kezdetét a biológiai na- pokban (Lewy és mtsai, 1980; Lewy és mtsai, 1987).
A fáziseltolódás elmélet szerint a téli depresszió a szer- vezet 24 órás alvás-ébrenlét ciklusában bekövetkező zavar, mely során felborul a működés megszokott ritmusa (Lewy és mtsai, 1982). A késői hajnalodás- sal és a rövidebb nappallal éppúgy megzavarodik a ciklus, mintha időzónákat repülne át az ember (jet lag) (Lewy, 2002). Azonban míg a jet lag-nél néhány napon belül visszaáll a szervezet működése, és a napi ritmus megint szinkronba kerül a nappalokkal és az éjszakákkal, addig az évszakhoz kötött hangulatzava- rok esetében az alkalmazkodás csaknem öt hónapot vesz igénybe.
Jet lag kétféle módon alakulhat ki, ha keletről nyugatra repülünk (phase-advanced – előrehaladott fázis), illetve ha nyugatról keletre (phase-delayed – késleltetett fázis). Lewy szerint a téli depresszióban szenvedő betegek cirkadián ritmusa késleltetett fázisú (Lewy és mtsai, 1985; Lewy és mtsai, 1988), és ennek megfelelően vizsgálatuk szerint a reggeli fényterápiás kezelés sokkal eredményesebb az este alkalmazottnál (Lewy és mtsai, 1987), ugyanis a reggeli fény segít visszaállítani a szervezet melatonintermelését a nor- mális időintervallumba, míg az esti további eltolódást okoz a cirkadián ritmusban. A nap közepén végzett fényterápiás kezelés nem hat a cirkadián ritmusra és nincs terápiás hatása (Lewy és mtsai, 1985; Lewy és mtsai, 1987; Lewy és mtsai, 1988). A legtöbb vizsgá- latban a reggel alkalmazott fényterápia hatékonyabb antidepresszív hatással bír, mint az esti (Eastman és mtsai, 1998; Lewy és mtsai, 1998; Terman és mtsai, 1998), és így alátámasztani látszik a fáziseltolódás el-
méletet. Azonban nem minden vizsgálat igazolta egy- értelműen a fáziseltolódás elmélet alapján felállított kezelés protokollját (Murray és mtsai, 2006), ugyanis más vizsgálatokban az esti kezelés is antidepresszív hatással bírt (ahelyett, hogy a cirkadián ritmus további késleltetésével a depresszív tüneteket súlyosbítaná) (Lewy és mtsai, 1998), ráadásul további kutatásokban az esti fényterápia antidepresszív hatása megegyezett a reggel végzett kezelésével (Wirz-Justice és mtsai, 1993).
Azok a kutatások, melyek szigorúbb metodi- kával vizsgálják a cirkadián ritmust, nem találtak sem cirkadián diszregulációt, sem pedig a kortizol, a prolaktin, a thyrotropin és a testhőmérséklet 24 órás ritmusának eltérését szezonális affektív zavar- ban szenvedő betegeknél (Checkley és mtsai, 1993;
Eastman és mtsai, 1993; Oren és mtsai, 1996; Lam és Levitan, 2000). A fáziseltolódás jelenlétét azonban nehézkes megállapítani az olyan külső zeitgeberek, mint a fénymennyiség, az alvási szokások és az ak- tivitás befolyásoló hatása miatt. A DLMO módszer
segítségével vizsgált szezonális affektív zavarban szen- vedő betegek cirkadián ritmusa (mely így relatíve mentes a külső zeitgeberektől) azonban nagyrészt késleltetett fázisú volt (Lewy és mtsai, 1998; Lewy, 2002). Terman és munkatársai (2001) vizsgálatában további bizonyítékokat találtak a fáziseltolódás hi- potézis mellett, kutatásukban az eltolódás mértékét a DLMO és a fénnyel szembeni expozíció (fényterá- pia) között eltelt idő jelentette.
A késleltetett fázisú cirkadián ritmus és a születési évszak összefüggései
Az egészséges emberek körében végzett kutatások is kimutattak cirkadián fázis eltolódást, azaz valamelyik kronotípusba való tartozást. Egészséges populáció esetében körülbelül 60%-ban nincs preferencia, 20%
az előrehaladott fázisú vagy reggeli (pacsirta típusú) cirkadián és 20% a késleltetett fázisú vagy esti (bagoly típusú) cirkadián preferenciát mutatók csoportjában tartozik (Natale és mtsai, 2005). Egészséges emberek körében a hangulat szezonális fluktuációja elsősor- ban az esti típusúnál figyelhető meg (Natale és mtsai, 2005). Az esti vagy bagoly típusú nem-szezonális de- pressziósok körében súlyosabbak a depresszió tünetei, mint a pacsirta típusúakénál, és esetükben sokkal gyakrabban figyelhető meg a depresszió szezonális (téli) incidenciája is (Murray és mtsai, 2003).
Kutatások szerint összefüggés mutatható ki az egyes betegségekre való hajlam és a születési szezonalitás között (Castrogiovanni és mtsai, 1998).
A bagoly típusú, esti cirkadián preferenciát mutatók körében gyakoribb a tavaszi-nyári születés. Feltéte- lezések szerint a születéskor tapasztalt fotoperiódus jelentős befolyással bírhat, így a tavaszi-nyári idő- szakban tapasztalt megnövekedett fotoperiódus a belső órát a hosszabb napokhoz állítja, ami kedvez a késleltetett fázisú cirkadián ritmus kialakulásának (szemben az őszi-téli születéskor tapasztalható rövi- debb fotóperiódussal) (Natale és mtsai, 2002, 2007).
A téli depressziós betegek körében végzett kuta- tások szerint szignifikánsan többen születtek a tava- szi-nyári időszakban, mint az őszi-téli periódusban (Natale és mtsai, 2007; Pjrek és mtsai, 2007b). Más vizsgálat azonban nem talált egyértelmű összefüggést (Eagles és mtsai, 2007). Levitan és munkatársai (2006) elhízással küzdő szezonális depressziós nők születési évszakát vizsgálták a dopamin D4 receptor gén 7R +/- alléllel összefüggésben. Eredményeik alapján a DRD4 7R allélt hordozó tavasszal született szezonális depressziós nők körében szignifikánsan magasabb volt a maximális BMI, mint a többi csoportban.
A szezonális affektív zavar cirkadián ritmus elméletein alapuló terápiák
Fényterápiás kezelés
A fényterápia a téli szezonális depresszió kezelésének aranystandardja, így a legtöbbet alkalmazott és ku- tatott, természetes terápiás eljárás. Naponta legalább 2-3 órán át tartó 2500 luxos, vagy napi fél órán át tartó 10 000 luxos, fehér, fluoreszcens megvilágítás szüksé- ges a terápiás hatékonyság elérése érdekében (egy erő- sen megvilágított szoba 400-500 lux). A napfelkeltekor végzett kezelés hatékonyabb a nap többi részében vég- zetthez képest, a terápiás válasz megjelenése 1-3 hét, és a kezelés elhagyását követően körülbelül ugyaneny- nyi idő alatt térnek vissza a tünetek. A terápiát a tavaszi remissziós időszakig kell folytatni, azonban a tünetek konszolidálódását követően a napi adagot egyénileg mérlegelve 15-20 perces kezelésre lehet csökkenteni.
A kezelés alatt a beteg a fényforrással szemben, kö- rülbelül egy méterre tartózkodik (ül, olvas, dolgozik), félig oldalt tekintő helyzetben, nem szükséges szembe- helyezkedni, ill. belenézni a fénybe, a szemeknek azon- ban végig nyitva kell maradnia (Terman és Terman, 2005; Westrin és Lam, 2007). Terman és munkatársai (2001) mérései alapján a fényterápia antidepresszív hatásának maximalizálása érdekében a reggeli fény- terápiát 8.5 órával a DLMO-t követően érdemes el- végezni. A remissziót követően, a következő év kora őszi időszakában megkezdett fényterápiás kezelés kivédheti a súlyosabb tünetek megjelenését a követ- kező téli időszakban (Partonen és Lonnqvist, 1996).
A fényterápiának is lehetnek mellékhatásai, első- sorban fejfájás, émelygés, hányinger, homályos látás, a szemek megerőltetése, agitáció, néhány esetben, a kezelést követő napokban hipománia is kialakulhat.
A fényterápia alkalmazásának nincs abszolút ellenja- vallata (rethinopathia esetén relatív az ellenjavallat), azonban bipoláris I zavarban (depresszió mániával) a fényterápiát javasolt hangulatstabilizálóval kombi- nálni (Terman és Terman, 2005; Westrin és Lam, 2007).
Fontos figyelembe venni, hogy a fényterápiás ke- zelés (mint monoterápia) nem mindenki számára megfelelő, Terman és munkatársai (1989) vizsgálatá- ban a betegek 47%-nál nem érte el a kívánt terápiás hatást, és mindössze 43%-uknál jelentkezett a teljes remisszió a kezelés végére.
Hajnal szimulálása (Dawn simulation)
Ez a technika a nyári hajnalodást szimulálja egy lámpa segítségével a hálószobában, és azon a megfigyelésen
alapszik, hogy a reggeli fény képes a cirkadián ritmust korábbra tolni, ezzel javítani a téli depresszió tüne- teit. Az elektronikus szerkezet 90 perccel a tervezett ébredés előtt fokozatosan 250 luxig emeli a szobában a fény mennyiségét, így szimulálva a nyári pirkada- tot. Egy APA által készített szisztematikus review öt, a témában végzett kutatás eredményét vetette össze.
A meta-analízissel vizsgált hajnalszimuláció hatásának mértéke 0.73 (effect size) volt placebóval szemben, azonban a vizsgálati csoportok mérete miatt további kutatásokra van szükség (Golden és mtsai, 2005).
Melatonin és agomelatin kezelés
A reggeli órákban bevett melatonin késlelteti, a délutá- ni vagy kora esti órákban bevett adag pedig sietteti a cirkadián ritmust (Lewy, 2002). Lewy elképzelése sze- rint a jet lag kezelésére ajánlott mennyiségnél (~5 mg) (Zee és Goldstein, 2010) jóval kevesebb melatonin is elegendő lehet a késleltetett fázisú szezonális affektív zavarban szenvedő betegek kezelésére, vizsgálatai alapján már 0.5 mg este bevett melatonin korábbra hozta az elalvás idejét (Lewy, 2002). Nagyobb meny- nyiségű melatoninnak a járművezetést is befolyásoló, álmosító mellékhatása lehet. Ezt kivédendő, a na- gyobb mennyiségű melatonint három-négy részletre elosztva, 0.75-1.25 mg-os dózisban az ébredést követő 7-8 órával, 2-3 óránként lehet adagolni (Lewy, 2002).
Egy másik kutatás szerint azonban a reggel 7-kor vagy este 11-kor, 1 héten át alkalmazott 5 mg-os melatonin nem javította a depressziós tüneteket téli depresszió- sokban (Wirz-Justice és mtsai, 1990).
Az agomelatin (MT1 és MT2 receptor agonista és szerotonin-2C receptor antagonista) alkalmazását is vizsgálták téli szezonális depressziósok esetében.
Egy 37 főt bevonó, tizennégy hetes nyílt vizsgálat- ban fix, 25 mg/nap dózisú este alkalmazott kezelés a második héttől szignifikánsan csökkentette a SAD tüneteit (Pjrek és mtsai, 2007a).
A ramelteon (MT1 és MT2 receptor agonista) ha- tásosnak bizonyult cirkadián ritmuszavarok és jet lag kezelésében (Srinivasan és mtsai, 2010), azonban szezonális depresszióban még nem vizsgálták.
Neurotranszmitterek
A hangulatzavarok és a cirkadián ritmus biológiai hátterének összefüggései máig nem tisztázottak, de valószínűsíthető, hogy a molekuláris óra hatással van számos neurotranszmitter-rendszer funkció- jára is. Napszaki ritmus mutatható ki a szerotonin, noradrenalin és dopamin szintjének változásában,
illetve napszaki ritmust mutat ezen neurotransz- mitterek szintézisében szerepet játszó enzimek funkci- ója is (Weiner és mtsai, 1992; Barassin és mtsai, 2002;
Castaneda és mtsai, 2004; Weber és mtsai, 2004).
Bár a dopamin és a noradrenalin szerepét is vizs- gálják, elsősorban a szerotonin került a kutatások fókuszába. Szezonális ingadozást mutattak ki egész- séges emberek központi és perifériális szerotonin szintjében és a szerotoninvisszavételben (Lambert és mtsai, 2002). A hipothalamusz szerotonin szint- jének post mortem vizsgálata során erős szezonális ingadozást mértek; jellemzően a december és januári hónapokban voltak a legalacsonyabbak az értékek (Carlsson és mtsai, 1980). A szerotonintranszporter mennyisége télen alacsonyabb, nyáron pedig ma- gasabb a hipothalamuszban (Neumeister és mtsai, 2000), melynek „evésközpontjában” a szerotonin alacsony szintjét teszik felelőssé a téli depressziósok körében a megnövekedett szénhidrátéhségért és be- vitelért (Mischoulon és mtsai; Rosenthal és mtsai, 1989). Több vizsgálat kimutatta, hogy akár rövid ideig
tartó triptofándepléció is képes megfordítani a fény- terápia antidepresszív hatását, alátámasztva ezzel a szerotonin szerepét a SAD patomechanizmusában (Lam és mtsai, 1996; Neumeister és mtsai, 1997).
Az agy-gerincvelői folyadékban mért 5-HIAA szint tavasszal a legalacsonyabb, ami feltételezhetően a téli alacsony szerotonin szintből adódik (Brewerton és mtsai, 1988). Kimutatták, hogy egészségeseknél az agyi szerotonintranszporter fehérjék kötési poten- ciálja magasabb ősszel és télen a tavaszi-nyári idő- szakhoz képest. Továbbá a szerotonintranszporter kötési potenciál értéke negatívan korrelált az átlagos napi napsütés hosszával, míg magasabb kötési po- tenciál értékeket mértek csökkenő mennyiségű fény- ben (Praschak-Rieder és mtsai, 2008). A szerotonin szezonalitásban és téli depresszióban játszott szere- pére világít rá az is, hogy egy jelentős méretű magyar populációban a szerotonin-2A (5-HTR2A) gén poli- morfizmusa erős szignifikáns asszociációt mutatott a fenti paraméterekkel (Molnár és mtsai. 2010).
További vizsgálatok a katekolaminok szerepére világítottak rá a SAD patogenezisében. A retina fény- érzékenysége, ami a retinában lévő dopamintól is függ, alacsonyabb a szezonális affektív zavarban szenve- dők esetében, mint egészséges kontroll személyekben (Hebert és mtsai, 2004). Neumeister és munkatársai (1998) vizsgálatában fényterápiás kezelést követően remisszióba került téli depressziós betegek esetében a triptofán- és katekolamin depléció egyaránt a tünetek relapszusát eredményezte, ami arra utal, hogy a fény- terápia valószínűleg több neurotranszmitter-rendszer
közvetítésével fejti ki hatását. A nyári remissziós fá- zisban vizsgált szezonális affektív zavarban szenvedő betegek szintén robosztus visszaesést produkáltak katekolamin depléciót követően, alátámasztva ezzel a dopamin és/vagy noradrenalin diszfunkció direkt szerepét a téli depresszióban (Lam és mtsai, 2001a).
További vizsgálatokban a trombociták [3H]imipramin kötési sűrűségét (Bmax) vizsgálták szezonális affektív zavarban szenvedőknél, nem-szezonális depressziósok- nál és egészséges alanyoknál fényterápiás kezelés előtt és után. A klinikai tünetek javulásával párhuzamosan a Bmax is növekedett a szezonális affektív zavarban szen- vedő betegeknél (Szádóczky és mtsai, 1989; Szádóczky és mtsai, 1991), viszont nem történt változás a Bmax- ban sem a nem-szezonális depressziósoknál, sem az egészséges csoportban (Szádóczky és mtsai, 1991).
Farmakoterápiás kezelés
A szezonális affektív zavar kezelésében a leggyakrab- ban alkalmazott gyógyszerek a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI). A fluoxetin (20 mg/nap) (Lam és mtsai, 1995) és a szertralin (50-200 mg/nap) (Moscovitch és mtsai, 2004) bizonyultak a legha- tékonyabbnak, de a citalopramról (20-40 mg/nap) (Martiny és mtsai, 2004) is bebizonyosodott, hogy hatékonyabb a placebónál a fényterápiás kezelést követő relapszus kivédésében.
Eszcitaloprammal (10-20 mg/nap) végzett 8 he- tes nyílt vizsgálat során szignifikánsan csökkentek a depresszív és az atípusos tünetek (Pae és mtsai, 2008). Pjrek és munkatársai (2009) két, 6 hetes nyílt vizsgálat összevont elemzését (pooled analysis) végezte el eszcitaloprammal (SSRI, 10-20 mg/nap) és reboxetinnel (SNRI, 8 mg/nap). A reboxetin egy hét után, míg az eszcitalopram két hét után csökkentette a tüneteket, azonban a reboxetinnek több kellemetlen mellékhatása volt.
Mindössze egyetlen kutatás során vizsgálták, hogy a kora ősszel elkezdett antidepresszáns kezelés kivé- di-e a tünetek megjelenését: a bupoprion 300 mg/nap dózisban 15.7%-ra csökkentette a téli depressziós epi- zód visszatérésének valószínűségét. Azonban jelentős placebohatást mértek: a csoport mindössze 28%-ánál jelent meg téli depressziós epizód placebo kezelést követően (Modell és mtsai, 2005). Nyílt klinikai vizsgálatokban a reboxetin is hatékonynak bizonyult a szezonális affektív zavar kezelésében (Hilger és mtsai, 2001), míg a moklobemid csökkentette a de- presszió atípusos tüneteit (Lingjaerde és mtsai, 1993).
Egy mindössze 8 szezonális depresszióst bevonó kutatásban vizsgálták a mirtazapin hatását. A négy
hetes 30 mg/nap dózisú vizsgálat végén szignifikánsan csökkentek a szezonális depresszió tünetei, a szert jól tolerálhatónak tartották, bár jelentkeztek a szedatív és testsúlyt érintő mellékhatások (Hesselmann és mtsai, 1999).
Az egyik kritika a fényterápiás kezeléssel kapcsolat- ban, hogy szinte mindig az antidepresszáns kezeléshez viszonyítva határozzák meg a fényterápia hatékony- ságát. Ezért Lam és munkatársai (2006) 96 beteggel végzett kettősvak vizsgálatban nyolc héten keresztül 10 000 lux fényterápiával és placebóval, illetve 100 lux fényterápiával és 20 mg/nap fluoxetinnel kezelték a betegeket. A depresszió pontszám mindkét cso- portban csökkent, a válaszráta mindkét csoportban 67%, a remissziós ráta a fényterápiás csoportban 50%, a fluoxetin csoportban pedig 54% volt. A fény- terápiás kezelést követően a tünetek már 1 hét után javulást mutattak, és kevesebb mellékhatást tapasz- taltak a fluoxetinhez képest (agitáció, alvás zavarok és palpitáció), azonban az alkalmazott terápia mindkét csoportban jól tolerálható volt. A súlyosabb tüneteket produkáló betegeket külön vizsgálva szintén nem mutatkozott eltérés a kétféle kezelés hatékonyságában és válasz/remissziós rátában.
Integratív kognitív-viselkedéses modell
Kognitív viselkedésterápiával foglalkozó kutatások rámutattak, hogy a jellegzetes információfeldolgozási és gondolkodási hibák, mint a negatív automatikus gondolatok, diszfunkcionális attitűdök és a negatív attribúciós stílus szezonális depresszióban is azono- síthatók (Hodges és Marks, 1998; Levitan és mtsai, 1998; Rohan és mtsai, 2003; Rohan és mtsai, 2004).
Szintén érdekes összefüggést találtak a téli depresz- szió és a válaszadási stílusok elmélete között. Az el- mélet kétféle válaszadási stílust feltételez, a rumináló (tépelődő, analizáló) és az elterelő (aktív cselekvésesen kerüli el a depresszív hangulatot) válaszadási stílust (Nolen-Hoeksema és mtsai, 1999). A ruminációs válaszadási stílus emelkedett gyakoriságát írták le szezonális depresszióban. Két vizsgálat is kimutatta, hogy SAD esetében a kora őszi rumináció gyakorisága összefügg a téli depresszió súlyosságával (Rohan és mtsai, 2003; Young és Azam, 2003).
A téli szezonális depresszió integratív kognitív- viselkedéses modelljét Kelly J. Rohan és munkatársai dolgozták ki 2002-ben. Vizsgálataik alapján meg- különböztettek fiziológiai érzékenységet (környezeti ingerre, például a fotoperiódus vagy a cirkadián rit- mus változására reagálók) és pszichológiai érzékeny- séget, ami tartalmazza a negatív kognitív faktorokat
(ide tartoznak a negatív gondolati sémák, a rumináció és a maladaptív sémák) és a viselkedéses faktorokat (viselkedéses előhangoltság, klasszikusan kondicio- nált pszichofiziológiai feltételes reakciók, melyek az alacsony környezeti fény feltétlen ingerére jelennek meg) (Rohan, 2005).
Az elmélet a SAD kialakulását két lehetséges irányból magyarázza. Az egyik út az olyan környezeti ingerekre kialakult válasz, mint a fény, az évszak- ok váltakozása, az időjárás, páratartalom, stb., ami a meglévő fiziológiai és a pszichológiai érzékenység együttes jelenlétét és aktiválódását feltételezi. Míg a másik út csak a pszichológiai érzékenység meg- létére épít, és a tünetek megjelenését a pszichológi- ai elvárások, a tanult viselkedések és tapasztalatok már önmagukban is SAD-et aktiváló erejével ma- gyarázza. Az elmélet számol a fiziológiai háttérrel is, de azt állítja, hogy a tünetek „beindulása”, nemcsak a környezeti ingerek felől kezdődhet, hanem a pszi- chológiai elvárások irányából is. A modell szerint a páciens a téli időszakra eső ismétlődő major depresz- sziós epizód következtében mintegy megelőlegezi, anticipálja a tüneteket a következő ősz folyamán, ezáltal aktivizálja a fiziológiai érzékenységét és meg- jelenik a szezonális ismétlődést mutató depresszió.
Pszichoterápia
A Rohan és munkatársai által kidolgozott kognitív viselkedésterápiás módszer hatékony eljárásnak bizo- nyult a szezonális affektív zavar kezelésében (Rohan és mtsai, 2004; Rohan és mtsai, 2007). A 12 ülésből álló kezelés során hat héten át heti két 1-1.5 órás ülésre kerül sor, mivel figyelembe kell venni, hogy a depressziós epizód korlátozott ideig (az évszak végé- ig) áll csak fenn (ha a terápia kitolódna a természetes remissziós időszakra, a hatást nem lehetne egyér- telműen a terápiának tulajdonítani). Rohan első és legfontosabb teendőnek tartja visszahozni a pácienst a szokásos napi aktivitásszintre, ehhez naplót vezettet a pácienssel, melyben kiemelt szerepe van a kellemes/
pozitív élmények listájának. A kognitív újrastrukturá- lás során a téli hónapokkal való megküzdés új elem- ként jelenik meg a depresszió kezelésében. A terápia során a főbb feladatok: a környezet, a kogníciók és a viselkedés szerepének és hatásának tisztázása, tudato- sítása a betegségben; a célok megfogalmazásánál a téli időszakkal való megküzdés javítása; a „téli hibernált”
állapotból való kijutás a tevékenységek növelésével, vagy újak keresésével, az alacsony fénnyel, időjárás- sal érkező negatív gondolatokkal való megküzdés (Rohan, 2005).
D3 vitamin
A D3 vitamin szerepét a szezonális affektív zavar etiológiájában először Stumpf és Privette vetette fel 1989-ben. A 7-dehidrokoleszterin a bőrben ult- raibolya B sugárzás hatására D3 vitaminná alakul, ami előbb a májban, majd a vesében alakul tovább 25-hidroxi-D-vitaminná (25(OH)D), majd tovább az aktív 1.25-dihidroxi-D-vitaminná (1.25(OH)2D), mely elősegíti a kalcium és a foszfor felszívódását a bélből. Ez a biológiailag aktív metabolit, ami bekö- tődik a D vitamin receptorokhoz (Bertone-Johnson, 2009). A Föld nagy részén a napsütéses hónapok so- rán elegendő mennyiségű D vitamin termelődik már minimális fény hatására is. Holick és munkatársai (2005) mérése alapján a napközbeni, arcot, karokat és kezeket érő 5-15 perces fény (napsugárzás nélkül is) már elegendő a napi szükségleltet fedező körülbelül 1000 NE D3 vitamin termelődésére. A fénytől elzárt emberek esetében a 800-1000 NE/nap D3 vitamin bevitel tűnik megfelelőnek az 25(OH)D optimális szintjének eléréséhez (30-40 ng/ml) (Holick, 2008).
Ez a mennyiség még bőven a toxikus D vitamin szint alatt marad (≥150 ng/ml), ahhoz ugyanis hosszútávon 10 000 NE/nap dózisban kellene bevinni (Holick, 2008).
A D3 vitamin depresszió és a SAD kialakulásában betöltött szerepe eddig tisztázatlan. Feltételezések szerint a nyári időszakban a magasabb ultraibolya B sugárzás hatására szintetizálódó több D3 vitamin enyhíti, illetve megszűntetheti a depressziós tüneteket, míg a téli időszakban a fény hiánya miatt nem terme- lődik elegendő mennyiségű vitamin (Partonen, 1998).
D3 vitaminhiány esetén erősödik a mellékpajzsmirigy hormontermelése. Idős, nem szezonális depresszió- ban szenvedő páciensek esetében alacsony szérum 25(OH)D és magas szérum parathormon szintet ta- pasztaltak (Hoogendijk és mtsai, 2008).
Több randomizált kontrollált kutatás során vizs- gálták a kívülről bevitt D3 vitamin szezonális affektív zavar tüneteit csökkentő hatását, de az eredmények sokszor bizonytalanok, mert a vizsgálat vagy rövid ideig tartott (Lansdowne és Provost, 1998) vagy na- gyon kis elemszámú volt (Gloth és mtsai, 1999). Vieth és munkatársai (2004) 82 D3 vitaminhiányos felnőttet kezeltek három hónapon keresztül két egymást követő télen. Az egyik csoport 4000 NE/nap, míg a másik 600 NE/nap D3 vitamint kapott decembertől február- ig. Enyhe javulást tapasztaltak a jóllétet (well-being) mérő skálán a magasabb dózist szedők esetében, de az eltérés nem volt szignifikáns. Egy másik, 250 nővel végzett (43-72 év) randomizált vizsgálatban a részt- vevőket 1 éven át 400 NE±377 mg kálcium/nap vs.
csak kálcium kezelésbe vonták be, monitorozva a de- presszív tüneteket és a vér 25(OH)D és 1.25(OH)2D szérum szintjét, azonban a D3 vitamin metabolitjainak szintje nem korrelált a depressziópontszámokkal (Harris és Dawson-Hughes, 1993). Egy ennél sokkal relevánsabb dózisú, 1621 70 év körüli nő bevonásával végzett randomizált vizsgálatban (800 NE D3 vitamin és 1000 mg/nap kálcium) sem találtak javulást a men- tális és fizikai jóllétben a téli időszak alatt (Dumville és mtsai, 2006).
Két kutatás során is vizsgálták a fényterápia D3 vitamin metabolit szintre gyakorolt hatását, de nem találtak összefüggést, így valószínűtlen, hogy a fény- terápia hatására bekövetkező javulás hátterében a D3 vitamin közvetítő szerepet töltene be (Oren és mtsai, 1994; Partonen és mtsai, 1996).
Kettős érzékenység hipotézis (Dual vulnerability hypothesis)
A szezonális affektív zavar patofiziológiájának hetero- genitása vezetett a Young és munkatársai (1991) által leírt majd Lam és munkatársai (2001b) által kiterjesz- tett kettős érzékenység elméletéhez. A modell szerint a szezonális depresszió és a szezonalitás két külön- böző irányból indulhat: egyrészt az évszakokra (sze- zonális faktor), másrészt a depresszióra (depresszió faktor) való érzékenységből. A különböző kiindulási alap hátterében eltérő fiziológiai háttér áll. Például a szezonális faktor mögött a cirkadián ritmus elté- rései találhatók, míg a depressziós faktor hátterében a monoamin rendszer diszregulációja vagy pszichés érzékenység (például emelkedett neuroticizmus) áll.
A szezonális faktor dominanciája a depressziós faktor nélkül szubszindromális SAD/szezonalitást okoz, míg a depressziós faktor a szezonális nélkül nem-szezo- nális depressziós epizódot indukál.
További terápiás módszerek
A levegő negatív ionizálása (Negative air ionization) A szezonális affektív zavar elméletei sorából kilógnak
a levegő negatív ionizálásával foglalkozó kísérletek.
A levegőben található nagymennyiségű pozitív ion károsan befolyásolhatja az egészséget, a negatív ionok ellenben kedvező hatással vannak az egészségre, mint azt régi népi megfigyelések és modern, tudományos kísérletek is igazolták, azonban a kezelés hatásme- chanizmusa a mai napig tisztázatlan.
A téli depresszió kezelésében is felmerült a negatív ionizált levegő használata. Terman és munkatársai
(1998) 158 téli depressziós beteget kezeltek fényterá- piával (10 000 lux/30 perc), valamint alacsony (1.0 x 104 ion/cm3) illetve magas (2.7 x 106 ion/cm3) negatív ion tartalmú levegővel. A magas iontartalmú levegő a fényterápiához hasonló mértékű antidepresszív hatást fejtett ki.
Egy újabb randomizált, placebo kontrollos vizs- gálatban 73 szezonális affektív zavarban szenvedő nőt vetettek alá negatív ion (magas vs. alacsony ion tartalmú levegő) és fényterápiás (10 000 lux vs. 300 lux vörös fény) kezelésnek. A fényterápia bizonyult szignifikánsan a leghatékonyabb kezelésnek, azonban a magas iontartalmú levegő is hatékonyabb volt a két placebo csoporthoz képest (Flory és mtsai, 2010).
Célzott terápiás testmozgás (physical activity)
A hangulat javítására terápiás célból végzett testmoz- gás hatékonyságát nem-szezonális depresszióban már bizonyították (Martinsen, 1994; Pinchasov és mtsai, 2000), szezonális depresszió esetén azonban kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Koehler és munkatársai (1993) vizsgálatában szezonális affektív zavarban szenvedő betegek 2 héten át reggel 6 és 8 óra között szobabicikli segítségével testmozgást végeztek, a be- tegek 50%-a mutatott hangulatjavulást. Kurz és mun- katársai (1995) 50%-os pontszámcsökkentést mér- tek a depressziós skálán reggel 7 és 8 között aerobik mozgást végző szezonális affektív zavarban szenvedő betegek és szubszindromális affektív zavarban szen- vedők körében fizikai aktivitást nem végző (olvasó, zenét hallgató) kontroll csoporthoz viszonyítva. Más vizsgálatban egészséges, nem-szezonális és szezonális depressziósokat kezeltek a nap közepén (délután 1 és 2 óra között) fényterápiával és szobabiciklizéssel.
Az időpontot a cirkadián ritmus megzavarásának ki- védése miatt választották a kutatók, eredményeik alap- ján a szezonális depressziósok egyformán jól reagáltak mind a fény, mind pedig a testmozgásos kezelésre, míg a nem-szezonális depressziósoknál a testmoz- gás hatékonyabb volt a fényterápiánál (Pinchasov és mtsai, 2000).
Szubszindromális téli depresszió kezelése
A szubszindromális szezonális affektív zavarban szenvedők jól reagálnak az olyan klasszikus SAD kezelésekre, mint például fényterápia (Kasper és mtsai, 1988). Esetükben a szabadtéri tevékenységek vagy a délebbi országokba történő utazás pozitív ha- tással vannak a tünetekre (Westrin és Lam, 2007).
A téli szubszindromális szezonális affektív zavar
kezeléséhez nem szükséges erőteljesebb terápiákat alkalmazni, azonban már egy hetes, reggel végzett egy órás séta javított a tüneteken (Wirz-Justice és mtsai, 1996). Százhúsz, irodában dolgozó alkalma- zottal végzett kísérletben az erős megvilágításban végzett fitneszedzés hatékonyabb volt a normál megvilágításban végzett tornával, illetve a sima relaxá- cióval szemben (Partonen és mtsai, 1998). Vizsgálták a melatonin hatékonyságát is téli szubszindromális affektív zavarban. 2 mg/nap melatonin három héten át javított az alvás minőségén és a vitalitáson, emellett a kezelés jól tolerálható volt (Leppamaki és mtsai, 2003). Az orbáncfű (Hypericum perforatum) ked- velt természetes gyógymódja az enyhébb depressziós tüneteknek (Sarris és Kavanagh, 2009). Négy hetes, fényterápiával kombinált (3000 lux vs. <300 lux) 900 mg/nap orbáncfű kivonattal történt kezelést követően szignifikánsan csökkentek mindkét csoportban a téli depresszió tünetei (Martinez és mtsai, 1994). Azon- ban az alacsony elemszám miatt (N=20) az orbáncfű hatékonyságát SAD-ben szélesebb körű kiterjedtebb vizsgálattal kell bizonyítani.
KÖVETKEZTETÉSEK
Mint az a kutatási irányok sokféleségéből látszódik, a szezonális affektív zavar kialakulása heterogén tényezőkre vezethető vissza. Különböző elméleti háttéren, különböző terápiás irányzatok alakultak ki, de ezekből, főleg Magyarországon a hétköznapi orvosi gyakorlatban csak kevés realizálódik. A fény- terápia a téli szezonális affektív zavar kísérleti bizo- nyítékokon alapuló, hatásos, jól tolerálható kezelé- se, mellette az antidepresszívumok hatékonysága is bizonyított. A legtöbb tanulmány a monoterápia helyett a módszerek kombinációját javasolja a sze- zonális affektív zavar kezelésében: a fényterápia és az antidepresszívumok, a fényterápia és pszichoterápia vagy az antidepresszívumok és a pszichoterápia együt- tes alkalmazását véli ideálisan gyorsnak, hatékonynak és a betegek részéről a legmagasabb együttműködési rátát mutató megoldásnak (Rohan és mtsai, 2004;
Rohan és mtsai, 2007; Westrin és Lam, 2007). Más típusú kezelések, mint a levegő negatív ionizálása, a D3 vitamin, a testmozgás és a hajnalszimulálás meggyőző hatékonyságáról még további, nagyobb elemszámú, független kutatócsoport által bizonyított kísérletes eredményre van szükség.
Köszönetnyilvánítás. Munkánkat és kutatásainkat az EU-6 ke- retprogram LSHM-CT-2004-503474, a TAMOP-4.2.1.B-09/1/
KMR-2010-0001 és az ETT 318/041/2009 támogatta.
IRodALoM
1. Barassin S, Raison S, Saboureau M, Bienvenu C, és mtsai (2002): Circadian tryptophan hydroxylase levels and serotonin release in the suprachiasmatic nucleus of the rat. Eur J Neuro- sci, 15: 833-40.
2. Bertone-Johnson ER. (2009): Vitamin D and the occurrence of depression: causal association or circumstantial evidence?
Nutr Rev, 67: 481-92.
3. Brewerton TD, Berrettini WH, Nurnberger JI, Jr., Linnoila M.
(1988): Analysis of seasonal fluctuations of CSF monoamine metabolites and neuropeptides in normal controls: findings with 5HIAA and HVA. Psychiatry Res, 23: 257-65.
4. Carlsson A, Svennerholm L, Winblad B. (1980): Seasonal and circadian monoamine variations in human brains examined post mortem. Acta Psychiatr Scand Suppl, 280: 75-85.
5. Castaneda TR, de Prado BM, Prieto D, Mora F. (2004): Circa- dian rhythms of dopamine, glutamate and GABA in the stria- tum and nucleus accumbens of the awake rat: modulation by light. J Pineal Res, 36: 177-85.
6. Castrogiovanni P, Iapichino S, Pacchierotti C, Pieraccini F.
(1998): Season of birth in psychiatry. A review. Neuropsycho- biology, 37: 175-81.
7. Checkley SA, Murphy DG, Abbas M, Marks M, és mtsai (1993): Melatonin rhythms in seasonal affective disorder. Br J Psychiatry, 163: 332-7.
8. Danilenko KV, Putilov AA, Russkikh GS, Duffy LK, és mtsai (1994): Diurnal and seasonal variations of melatonin and se- rotonin in women with seasonal affective disorder. Arctic Med Res, 53: 137-45.
9. Dumville JC, Miles JN, Porthouse J, Cockayne S, és mtsai (2006): Can vitamin D supplementation prevent winter-time blues? A randomised trial among older women. J Nutr Health Aging, 10: 151-3.
10. Eagles JM, Scott NW, Cameron IM, Wileman SM, és mtsai (2007): Dates of birth and seasonal changes in well-being among 4904 subjects completing the seasonal pattern assess- ment questionnaire. J Affect Disord, 104: 161-5.
11. Eastman CI, Gallo LC, Lahmeyer HW, Fogg LF. (1993): The circadian rhythm of temperature during light treatment for winter depression. Biol Psychiatry, 34: 210-20.
12. Eastman CI, Young MA, Fogg LF, Liu L, és mtsai (1998): Bright light treatment of winter depression: a placebo-controlled trial.
Arch Gen Psychiatry, 55: 883-9.
13. Flory R, Ametepe J, Bowers B. (2010): A randomized, placebo- controlled trial of bright light and high-density negative air ions for treatment of Seasonal Affective Disorder. Psychiatry Res, 177: 101-8.
14. Gloth FM, 3rd, Alam W, Hollis B. (1999): Vitamin D vs broad spectrum phototherapy in the treatment of seasonal affective disorder. J Nutr Health Aging, 3: 5-7.
15. Golden RN, Gaynes BN, Ekstrom RD, Hamer RM, és mtsai (2005): The efficacy of light therapy in the treatment of mood disorders: a review and meta-analysis of the evidence. Am J Psychiatry, 162: 656-62.
16. Harris S, Dawson-Hughes B. (1993): Seasonal mood changes in 250 normal women. Psychiatry Res, 49: 77-87.
17. Hebert M, Beattie CW, Tam EM, Yatham LN, és mtsai (2004):
Electroretinography in patients with winter seasonal affective disorder. Psychiatry Res, 127: 27-34.
18. Hesselmann B, Habeler A, Praschak-Rieder N, Willeit M, és mtsai (1999): Mirtazapine in Seasonal Affective Disorder (SAD): A Preliminary Report. Hum Psychopharmacol. Clin.
Exp., 14: 59-62.
19. Hilger E, Willeit M, Praschak-Rieder N, Stastny J, és mtsai (2001): Reboxetine in seasonal affective disorder: an open trial.
Eur Neuropsychopharmacol, 11: 1-5.
20. Hodges S, Marks M. (1998): Cognitive characteristics of sea- sonal affective disorder: a preliminary investigation. J Affect Disord, 50: 59-64.
21. Holick MF. (2005): The vitamin D epidemic and its health con- sequences. J Nutr, 135: 2739S-48S.
22. Holick MF. (2008): Vitamin D: a D-Lightful health perspective.
Nutr Rev, 66: S182-94.
23. Honma K, Honma S, Kohsaka M, Fukuda N. (1992): Seasonal variation in the human circadian rhythm: dissociation between sleep and temperature rhythm. Am J Physiol, 262: R885-91.
24. Hoogendijk WJ, Lips P, Dik MG, Deeg DJ, és mtsai (2008):
Depression is associated with decreased 25-hydroxyvitamin D and increased parathyroid hormone levels in older adults.
Arch Gen Psychiatry, 65: 508-12.
25. Kasper S, Rogers SL, Yancey AL, Schulz PM, és mtsai (1988):
Phototherapy in subsyndromal seasonal affective disorder (S-SAD) and „diagnosed” controls. Pharmacopsychiatry, 21:
428-9.
26. Kasper S, Wehr TA, Bartko JJ, Gaist PA, és mtsai (1989): Epide- miological findings of seasonal changes in mood and behavior.
A telephone survey of Montgomery County, Maryland. Arch Gen Psychiatry, 46: 823-33.
27. Koehler WK, Fey P, Schmidt KP, Fleissner G, és mtsai (1993):
Feedback loops in the circadian system: Experiences with physical exercise in the treatmnet of SAD. Biological Rhythm Research, 24: 298-299.
28. Kurz B, Giedke H, Grupe O, Dickhuth H-H, és mtsai (1995):
Early morning exercise (aerobic) reduce depression scores in ‚winter-depressed’ women (SAD/S-SAD). Society for Light Treatment and Diological Rhythms Meeting Abstracts, 7: 35.
29. Lam RW, Gorman CP, Michalon M, Steiner M, és mtsai (1995):
Multicenter, placebo-controlled study of fluoxetine in seasonal affective disorder. Am J Psychiatry, 152: 1765-70.
30. Lam RW, Levitan RD. (2000): Pathophysiology of seasonal af- fective disorder: a review. J Psychiatry Neurosci, 25: 469-80.
31. Lam RW, Levitt AJ, Levitan RD, Enns MW, és mtsai (2006):
The Can-SAD study: a randomized controlled trial of the effec- tiveness of light therapy and fluoxetine in patients with winter seasonal affective disorder. Am J Psychiatry, 163: 805-12.
32. Lam RW, Tam EM, Grewal A, Yatham LN. (2001a): Effects of alpha-methyl-para-tyrosine-induced catecholamine depletion in patients with seasonal affective disorder in summer remis- sion. Neuropsychopharmacology, 25: S97-101.
33. Lam RW, Tam EM, Yatham LN, Shiah IS, és mtsai (2001b): Sea- sonal depression: the dual vulnerability hypothesis revisited. J Affect Disord, 63: 123-32.
34. Lam RW, Zis AP, Grewal A, Delgado PL, és mtsai (1996):
Effects of rapid tryptophan depletion in patients with seasonal affective disorder in remission after light therapy. Arch Gen Psychiatry, 53: 41-4.
35. Lambert GW, Reid C, Kaye DM, Jennings GL, és mtsai (2002):
Effect of sunlight and season on serotonin turnover in the brain. Lancet, 360: 1840-2.
36. Lansdowne AT, Provost SC. (1998): Vitamin D3 enhances mood in healthy subjects during winter. Psychopharmacology (Berl), 135: 319-23.
Levelező szerző: Molnár Eszter, Gyógyszerhatástani Intézet, Semmelweis Egyetem, Gyógyszertudományi Kar, 1089 Nagy- várad tér 4. Tel.: +36 1 459 1495
e-mail: ester_molnar@yahoo.com
37. Leppamaki S, Partonen T, Vakkuri O, Lonnqvist J, és mtsai (2003): Effect of controlled-release melatonin on sleep quality, mood, and quality of life in subjects with seasonal or weather- associated changes in mood and behaviour. Eur Neuropsy- chopharmacol, 13: 137-45.
38. Levitan RD, Masellis M, Lam RW, Kaplan AS, és mtsai (2006):
A birth-season/DRD4 gene interaction predicts weight gain and obesity in women with seasonal affective disorder:
A seasonal thrifty phenotype hypothesis. Neuropsychophar- macology, 31: 2498-503.
39. Levitan RD, Rector NA, Bagby RM. (1998): Negative attribu- tional style in seasonal and nonseasonal depression. Am J Psy- chiatry, 155: 428-30.
40. Lewy AJ, 2002. Circadian phase sleep and mood disorders. In:
DAVIS, K. L., CHARNEY, D., COYLE, J. T. & NEMEROFF, C.
(Eds.), Neuropsychopharmacology: The Fifth Generation of Progress. American Collage of Neuropsychopharamcology, Nashville, pp.1879-1894.
41. Lewy AJ, Bauer VK, Cutler NL, Sack RL, és mtsai (1998):
Morning vs evening light treatment of patients with winter de- pression. Arch Gen Psychiatry, 55: 890-6.
42. Lewy AJ, Kern HA, Rosenthal NE, Wehr TA. (1982): Bright artificial light treatment of a manic-depressive patient with a seasonal mood cycle. Am J Psychiatry, 139: 1496-8.
43. Lewy AJ, Sack RL, Miller LS, Hoban TM. (1987): Antidepres- sant and circadian phase-shifting effects of light. Science, 235:
352-4.
44. Lewy AJ, Sack RL, Singer CM. (1985): Treating phase typed chronobiologic sleep and mood disorders using appropriately timed bright artificial light. Psychopharmacol Bull, 21: 368-72.
45. Lewy AJ, Sack RL, Singer CM, White DM, és mtsai (1988):
Winter depression and the phase-shift hypothesis for bright light’s therapeutic effects: history, theory, and experimental evidence. J Biol Rhythms, 3: 121-34.
46. Lewy AJ, Wehr TA, Goodwin FK, Newsome DA, és mtsai (1980): Light suppresses melatonin secretion in humans.
Science, 210: 1267-9.
47. Lingjaerde O, Reichborn-Kjennerud T, Haggag A, Gartner I, és mtsai (1993): Treatment of winter depression in Norway. II.
A comparison of the selective monoamine oxidase A inhibitor moclobemide and placebo. Acta Psychiatr Scand, 88: 372-80.
48. Martinez B, Kasper S, Ruhrmann S, Moller HJ. (1994): Hyperi- cum in the treatment of seasonal affective disorders. J Geriatr Psychiatry Neurol, 7 Suppl 1: S29-33.
49. Martinsen EW. (1994): Physical activity and depression: clini- cal experience. Acta Psychiatr Scand Suppl, 377: 23-7.
50. Martiny K, Lunde M, Simonsen C, Clemmensen L, és mtsai (2004): Relapse prevention by citalopram in SAD patients responding to 1 week of light therapy. A placebo-controlled study. Acta Psychiatr Scand, 109: 230-4.
51. McClung CA. (2007): Circadian genes, rhythms and the biol- ogy of mood disorders. Pharmacol Ther, 114: 222-32.
52. Mersch PP, Middendorp HM, Bouhuys AL, Beersma DG, és mtsai (1999): The prevalence of seasonal affective disorder in The Netherlands: a prospective and retrospective study of seasonal mood variation in the general population. Biol Psy- chiatry, 45: 1013-22.
53. Mischoulon D, Pedrelli P, Wurtman J, Vangel M, és mtsai Re- port of two double-blind randomized placebo-controlled pilot studies of a carbohydrate-rich nutrient mixture for treatment of seasonal affective disorder (SAD). CNS Neurosci Ther, 16: 13-24.
54. Modell JG, Rosenthal NE, Harriett AE, Krishen A, és mtsai (2005): Seasonal affective disorder and its prevention by an- ticipatory treatment with bupropion XL. Biol Psychiatry, 58:
658-67.
55. Molnár E, Lazáry J, Benkő A, Gonda X, és mtsai (2010): Sea- sonality and winter-type seasonal depression are associated with the rs731779 polymorphism of the serotonin-2A receptor gene. Eur Neuropsychopharmacol, 20: 655-62.
56. Monteleone P, Maj M. (2008): The circadian basis of mood dis- orders: recent developments and treatment implications. Eur Neuropsychopharmacol, 18: 701-11.
57. Morera AL, Abreu P. (2006): Seasonality of psychopathology and circannual melatonin rhythm. J Pineal Res, 41: 279-83.
58. Moscovitch A, Blashko CA, Eagles JM, Darcourt G, és mtsai (2004): A placebo-controlled study of sertraline in the treat- ment of outpatients with seasonal affective disorder. Psycho- pharmacology (Berl), 171: 390-7.
59. Murray G, Allen NB, Trinder J. (2003): Seasonality and circa- dian phase delay: prospective evidence that winter lowering of mood is associated with a shift towards Eveningness. J Affect Disord, 76: 15-22.
60. Murray G, Michalak EE, Levitt AJ, Levitan RD, és mtsai (2006):
O sweet spot where art thou? Light treatment of Seasonal Affective Disorder and the circadian time of sleep. J Affect Disord, 90: 227-31.
61. Muscettola G, Barbato G, Ficca G, Beatrice M, és mtsai (1995):
Seasonality of mood in Italy: role of latitude and sociocultural factors. J Affect Disord, 33: 135-9.
62. Natale V, Adan A, Chotai J. (2002): Further results on the association between morningness-eveningness preference and the season of birth in human adults. Neuropsychobiology, 46:
209-14.
63. Natale V, Adan A, Chotai J. (2007): Season of birth modulates mood seasonality in humans. Psychiatry Res, 153: 199-201.
64. Natale V, Adan A, Scapellato P. (2005): Are seasonality of mood and eveningness closely associated? Psychiatry Res, 136: 51-60.
65. Neumeister A, Pirker W, Willeit M, Praschak-Rieder N, és mtsai (2000): Seasonal variation of availability of serotonin transporter binding sites in healthy female subjects as meas- ured by [123I]-2 beta-carbomethoxy-3 beta-(4-iodophenyl) tropane and single photon emission computed tomography.
Biol Psychiatry, 47: 158-60.
66. Neumeister A, Praschak-Rieder N, Besselmann B, Rao ML, és mtsai (1997): Effects of tryptophan depletion on drug-free patients with seasonal affective disorder during a stable re- sponse to bright light therapy. Arch Gen Psychiatry, 54: 133-8.
67. Neumeister A, Turner EH, Matthews JR, Postolache TT, és mtsai (1998): Effects of tryptophan depletion vs catecholamine de- pletion in patients with seasonal affective disorder in remission with light therapy. Arch Gen Psychiatry, 55: 524-30.
68. Nolen-Hoeksema S, Larson J, Grayson C. (1999): Explaining the gender difference in depressive symptoms. Journal of Per- sonality and Social Psychology, 77: 1061–1072.
69. Olney JW, Newcomer JW, Farber NB. (1999): NMDA recep- tor hypofunction model of schizophrenia. J Psychiatr Res, 33:
523-33.
70. Oren DA, Levendosky AA, Kasper S, Duncan CC, és mtsai (1996): Circadian profiles of cortisol, prolactin, and thyrotro- pin in seasonal affective disorder. Biol Psychiatry, 39: 157-70.
71. Oren DA, Schulkin J, Rosenthal NE. (1994): 1,25 (OH)2 vi- tamin D3 levels in seasonal affective disorder: effects of light.
Psychopharmacology (Berl), 116: 515-6.
72. Pae CU, Masand PS, Peindl K, Mannelli P, és mtsai (2008):
An open-label, rater-blinded, flexible-dose, 8-week trial of escitalopram in patients with major depressive disorder with atypical features. Prim Care Companion J Clin Psychiatry, 10:
205-10.
73. Partonen T. (1998): Vitamin D and serotonin in winter. Med Hypotheses, 51: 267-8.
74. Partonen T, Leppamaki S, Hurme J, Lonnqvist J. (1998): Rand- omized trial of physical exercise alone or combined with bright light on mood and health-related quality of life. Psychol Med, 28: 1359-64.
75. Partonen T, Lonnqvist J. (1996): Prevention of winter seasonal affective disorder by bright-light treatment. Psychol Med, 26:
1075-80.
76. Partonen T, Vakkuri O, Lamberg-Allardt C, Lonnqvist J.
(1996): Effects of bright light on sleepiness, melatonin, and 25-hydroxyvitamin D(3) in winter seasonal affective disorder.
Biol Psychiatry, 39: 865-72.
77. Pinchasov BB, Shurgaja AM, Grischin OV, Putilov AA. (2000):
Mood and energy regulation in seasonal and non-seasonal de- pression before and after midday treatment with physical exer- cise or bright light. Psychiatry Res, 94: 29-42.
78. Pjrek E, Konstantinidis A, Assem-Hilger E, Praschak-Rieder N, és mtsai (2009): Therapeutic effects of escitalopram and reboxetine in seasonal affective disorder: a pooled analysis.
J Psychiatr Res, 43: 792-7.
79. Pjrek E, Winkler D, Konstantinidis A, Willeit M, és mtsai (2007a): Agomelatine in the treatment of seasonal affective disorder. Psychopharmacology (Berl), 190: 575-9.
80. Pjrek E, Winkler D, Praschak-Rieder N, Willeit M, és mtsai (2007b): Season of birth in siblings of patients with seasonal affective disorder. A test of the parental conception habits hy- pothesis. Eur Arch Psychiatry Clin Neurosci, 257: 378-82.
81. Praschak-Rieder N, Willeit M, Wilson AA, és mtsai (2008):
Seasonal variation in human brain serotonin transporter bind- ing. Arch Gen Psychiatry, 65: 1072-8.
82. Rohan KJ (2005) Supplementary Cognitive-Behavioral Ther- apy for Improvement Results. Seasonal Affecttive Disorder:
Diagnosis And Treatment Update. 08/12/2005 ed., Medscape.
83. Rohan KJ, Lindsey KT, Roecklein KA, Lacy TJ. (2004):
Cognitive-behavioral therapy, light therapy, and their combi- nation in treating seasonal affective disorder. J Affect Disord, 80: 273-83.
84. Rohan KJ, Roecklein KA, Tierney Lindsey K, Johnson LG, és mtsai (2007): A randomized controlled trial of cognitive- behavioral therapy, light therapy, and their combination for seasonal affective disorder. J Consult Clin Psychol, 75: 489-500.
85. Rohan KJ, Sigmon ST, Dorhofer DM. (2003): Cognitive- behavioral factors in seasonal affective disorder. J Consult Clin Psychol, 71: 22-30.
86. Rosenthal NE, Genhart M, Jacobsen FM, Skwerer RG, és mtsai (1987): Disturbances of appetite and weight regulation in sea- sonal affective disorder. Ann N Y Acad Sci, 499: 216-30.
87. Rosenthal NE, Genhart MJ, Caballero B, Jacobsen FM, és mtsai (1989): Psychobiological effects of carbohydrate- and protein- rich meals in patients with seasonal affective disorder and nor- mal controls. Biol Psychiatry, 25: 1029-40.
88. Rosenthal NE, Sack DA, Gillin JC, Lewy AJ, és mtsai (1984):
Seasonal affective disorder. A description of the syndrome and preliminary findings with light therapy. Arch Gen Psychiatry, 41: 72-80.
89. Srinivasan V, Singh J, Pandi-Perumal SR, és mtsai (2010):
Jet lag, circadian rhythm sleep disturbances, and depression:
the role of melatonin and its analogs. Adv Ther, 27: 796-813.
90. Saarijarvi S, Lauerma H, Helenius H, Saarilehto S. (1999): Sea- sonal affective disorders among rural Finns and Lapps. Acta Psychiatr Scand, 99: 95-101.
91. Sarris J, Kavanagh DJ. (2009): Kava and St. John’s Wort: cur- rent evidence for use in mood and anxiety disorders. J Altern Complement Med, 15: 827-36.
92. Srinivasan V, Smits M, Spence W, Lowe AD, és mtsai (2006):
Melatonin in mood disorders. World J Biol Psychiatry, 7: 138-51.
93. Stumpf WE, Privette TH. (1989): Light, vitamin D and psychiatry. Role of 1,25 dihydroxyvitamin D3 (soltriol) in etiology and therapy of seasonal affective disorder and other mental processes. Psychopharmacology (Berl), 97: 285-94.
94. Szadoczky E, Falus A, Arato M, Nemeth A, és mtsai (1989):
Phototherapy increases platelet 3H-imipramine binding in pa- tients with winter depression. J Affect Disord, 16: 121-5.
95. Szadoczky E, Falus A, Nemeth A, Teszeri G, és mtsai (1991):
Effect of phototherapy on 3H-imipramine binding sites in patients with SAD, non-SAD and in healthy controls. J Affect Disord, 22: 179-84.
96. Terman JS, Terman M, Lo ES, Cooper TB. (2001): Circadian time of morning light administration and therapeutic response in winter depression. Arch Gen Psychiatry, 58: 69-75.
97. Terman M, Terman JS. (2005): Light therapy for seasonal and nonseasonal depression: efficacy, protocol, safety, and side effects. CNS Spectr, 10: 647-63; quiz 672.
98. Terman M, Terman JS, Quitkin FM, McGrath PJ, és mtsai (1989): Light therapy for seasonal affective disorder. A review of efficacy. Neuropsychopharmacology, 2: 1-22.
99. Terman M, Terman JS, Ross DC. (1998): A controlled trial of timed bright light and negative air ionization for treatment of winter depression. Arch Gen Psychiatry, 55: 875-82.
100. Vieth R, Kimball S, Hu A, Walfish PG. (2004): Randomized comparison of the effects of the vitamin D3 adequate intake versus 100 mcg (4000 IU) per day on biochemical responses and the wellbeing of patients. Nutr J, 3: 8.
101. Weber M, Lauterburg T, Tobler I, Burgunder JM. (2004):
Circadian patterns of neurotransmitter related gene expression in motor regions of the rat brain. Neurosci Lett, 358: 17-20.
102. Wehr TA, Duncan WC, Jr., Sher L, Aeschbach D, és mtsai (2001): A circadian signal of change of season in patients with seasonal affective disorder. Arch Gen Psychiatry, 58: 1108-14.
103. Weiner N, Clement HW, Gemsa D, Wesemann W. (1992):
Circadian and seasonal rhythms of 5-HT receptor subtypes, membrane anisotropy and 5-HT release in hippocampus and cortex of the rat. Neurochem Int, 21: 7-14.
104. Westrin A, Lam RW. (2007): Seasonal affective disorder: a clin- ical update. Ann Clin Psychiatry, 19: 239-46.
105. Wirz-Justice A, Graw P, Krauchi K, Gisin B, és mtsai (1990):
Morning or night-time melatonin is ineffective in seasonal affective disorder. J Psychiatr Res, 24: 129-37.
106. Wirz-Justice A, Graw P, Krauchi K, Gisin B, és mtsai (1993):
Light therapy in seasonal affective disorder is independent of time of day or circadian phase. Arch Gen Psychiatry, 50:
929-37.
107. Wirz-Justice A, Graw P, Krauchi K, Sarrafzadeh A, és mtsai (1996): ‚Natural’ light treatment of seasonal affective disorder.
J Affect Disord, 37: 109-20.
108. Yoneyama S, Hashimoto S, Honma K. (1999): Seasonal changes of human circadian rhythms in Antarctica. Am J Physiol, 277:
R1091-7.
109. Young MA, Azam OA. (2003): Ruminative Response Style and Severty of Seasonal Affective Disorder. Cognitive Therapy and Research, 27: 223-232.
110. Young MA, Watel LG, Lahmeyer HW, Eastman CI. (1991):
The temporal onset of individual symptoms in winter depres- sion: differentiating underlying mechanisms. J Affect Disord, 22: 191-7.
111. Zee PC, Goldstein CA. (2010): Treatment of shift work disorder and jet lag. Curr Treat Options Neurol, 12: 396-411.
To understand the etiology of seasonal affective disorder (SAD) heterogeneous biological, psychological and environmental mechanisms needs to be considered. The aim of our study was to review theoretical hypotheses and therapeutic possibilities for seasonal affective disorder, which focus on alterations of circadian rhythms and monoaminergic neurotransmitter function as well as the role of vitamin D3 and possible implications of the cognitive-behavioral model. These discrepant hypotheses are insufficient alone to interpret the pathophysiology of SAD, but the integrative dual vulnerability hypothesis is an option to explain emergence of seasonal affective disorder. In addition to summarizing theoretical approaches we also review and evaluate the therapeutic possibilities derive form these hypotheses. In practice the most effective treatment for SAD is the combina- tion of light therapy, antidepressants and psychotherapy.
Keywords: seasonal affective disorder, depression, circadian rhythm, pharmacotherapy, light therapy, D3 vitamin
