STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
95
előbbi osztva az átlagos változással) szolgált.
Ezek értékei, valamint a fordulópontok sikeres előrebe— al ése az ökonometriai prognózisok fölényét bizonyítja másfajta extrapolációkkal szemben. Az ökonometriai modellszámítások kétségtelenül előmozdították a holland gazda- ságpolitika eredményességét; a. modell tovább—
fejlesztése e tekintetben további haladást fog jelenteni.
(Ism.: Theíss Ede)
YOU NG, A. H.:
A csusus És A BLS
SZEZONALIS KHGAZH'ÁSI MÓDSZEREK LINEÁRIS MEGKÖZELITÉSEI
(Linear approximalíons to the Census and BLS seaso- nal adjusuneni methods.) — JoumaLof the American Statistical Association. 1968. június. Mia—471. p.
A cikk többféle szempontból is érdekes azok számára, akik az idényszerű kiigazítás témájá- val foglalkoztak vagy foglalkoznak. Egyrészt azért, mert az elektronikus gépekre progra- mozott szezonális kiigazítási eljárások: a Census II módszer és a B.LS módszer (az első az USA Bureau of the Census, a másik a Bureau of Labour Statistics bevezetett ki- igazítási módszere) alapvető feltételezéseit elemzi, és mindkét módszernek közös kiinduló bázxsával: az egyszeru 12 havi mozgóátlagos módszerrel való összehasonlítására tesz kísér—
letet; másrészt azért, mert összehasonlítja a
szezonális kiigazítás eredményét, ha azok a hagyományos 12 tagú mozgóátlagos módszer szezonindexeinek továbbszámításával, illetve a másik két módszer szezonális tényezői segit—
ségével történtek.
Ahhoz, hogy az említett vizsgálatok, illetve összehasonlítások megtörténjenek, a szerző áttekinti az említett módszerekkel történő szezonális kiigazítás menetét. Ezek matema—
tikailag lineáris és nem lineáris műveletek kombinációi. Valamennyi módszer megegye- zik abban, hogy mozgóátlagot számít, és ezek- kel osztja az eredeti sor értékeit, s az így nyert szezonális-véletlen arányokból (SI—ratios) szá—
mítja a havi szezonindexeket, illetve szezonális tényezőket-.
A Census II módszert és a BLS módszert a hagyományos módszertől a műveletek több—
szöri ismétlése, a súlyozott mozgóátlagok hasz—
nálata és a mozgóátlagolás következtében a sor elején és végén hiányzó értékek pótlása megkülönbözteti ugyan, de nem lineáris hatá- sokat a szezonális kiigazításba tulajdonképpen csak a sor kiugró értékeivel (extreme values) végzett műveletek (ezek helyettesítése), vala- mint az okoz, hogy bár az említett eljárások az idősor—komponensek multiplikatív kapcsolatát vallják (Y : CSI ), mégis megkövetelik, hogy
az eredeti sor 12 havi összege és a kiigazított sor ugyanazon 12 havi összege egyezzék meg, ami additív kapcsolat feltételezésével egyér—
telmű.
A kiugró értékekkel végzett műveletek úgy is felfoghatók, mint amelyek a kiigazítási eljá- rást megelőzik, tehát voltaképpen nem tar- toznak ide. A másik probléma áthidalása a logaritmus-értékekkel való operálás útján tör- ténhetik, ha az eredeti sor-komponensek mul-
tiplikatív kapcsolatának feltételét fenn akar- juk tartani.
A szerző cikkében részletesen leírja az egyes számítási lépéseket; ezek alapjául 15—18 évet felölelő idősorok szolgáltak, melyekből 145- tagú mozgóátlagolással számították ki a szezo- nális tényezőket, illetve ezek logaritmusát a Census II. módszer X -- 11 elnevezésű 1966. évi variánsának megfelelően. Úgy találta azonban.
hogy ez megfelelően történhetik feleannyi tagszámú, tehát 72 megfigyelés segítségével is.
Vizsgálatai szerint továbbá, melyeket három
hosszú idősoron végzett (import 1948—1965;
férfi-munkanélküliség 1950 —— 1964 és acélter—
melés 1947— 1964), úgy találta, hogy a szezo—
nális tényezők kiszámítása érdekében tett, nem linearitást involváló lépések hatása el—
hanyagolható, s így a szezonális tényezők ki- számítása, ahogy ezt a Census II. módszer és a BLS módszer alkalmazza, lényegében line-
áris eljárásnak fogható fel, ami a két módszer eredményeinek a hagyományos 12 tagú mozgó- átlagolás eredményeivel való egybevetését is lehetővé teszi.
A Census II. és a BLS módszerrel kapott kiigazítási eredmények nagyjából egyformák;
jobbak viszont természetesen az egyszerű 12 tagú mozgóátlagos eljárásnál, amely -— fo- lyamatos kiigazítás esetén — az előző évek megfelelő hónapjaira számított szezonindexek alapján küszöböli ki az idényszerűséget.
A szerző megállapításai szerint, ha a 12 tagú mozgóátlagos eljárás használata esetén nem évente, hanem félévenként újra számítják az indexeket (tehát hat—hat havi értékkel bővül a sor), ez a hagyományos eljárás is nagyjából olyan minőségű kiigazítást ad, mint a Census II. módszer. Ez utóbbinak vi- szont a kiugró értékek kezelése és a trend- ciklus-tényező becslése területén megnyilvá- nuló elsőbbsége nem kétséges.
Cikke befejező részében a szerző röviden a mozgóátlagos és regressziós módszerek összehasonlítására is kitér; ebben a vonatko—
zásban is a mozgóátlagos módszerek elsőbb- ségét állapítva meg. Végül figyelmet érdemel a szerzőnek az a javaslata, hogy a kiugró érté- keket még a szezonális kiigazítás előtt küszö-
böljék ki az idősorból a számításban mutatkozó torzító hatások elkerülése céljából.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
